Időállapot: közlönyállapot (1996.VII.23.)

1996. évi LXII. törvény

a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról * 

1. § A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 2. §-ának (1) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:

„Az óvoda, az iskola és a kollégium az e törvényben meghatározottak szerint vehet részt a pedagógusképzésben és a pedagógus-továbbképzésben.”

2. § (1) A Kt. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Közoktatási intézményt az állam, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte.”

(2) A Kt. 3. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„E törvény szerint ingyenes továbbá az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelést és oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, továbbá a gimnáziumi, a szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai, a szakiskolai nevelés és oktatás, valamint a kollégiumi ellátás.”

3. § (1) A Kt. 4. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„A szülő ezt a jogát gyermeke érdekeinek megfelelően gyakorolja, oly módon, hogy tiszteletben tartja annak gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát, továbbá véleményét – korától és érettségétől függően – figyelembe veszi.”

(2) A Kt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:

„Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja, működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.”

(3) A Kt. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában a nevelési időn kívül, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. A hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallásoktatással összefüggő igazgatási cselekmények végzése, így különösen a hit- és vallásoktatásra való jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítványok kiadása, a foglalkozások ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda – a nevelési-oktatási intézményben rendelkezésre álló eszközökből – köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges feltételeket.”

(4) A Kt. 4. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a feladatellátáshoz az éves költségvetési törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt. A helyi önkormányzat vagy az állam a költségvetési támogatáshoz kiegészítő anyagi támogatást adhat, ha a nem állami, illetve nem önkormányzati közoktatási intézmény – az e törvényben szabályozott megállapodás alapján – állami, illetve helyi önkormányzati feladatot lát el. Nem jár költségvetési hozzájárulás a fenntartónak az iskolai rendszerű szakképzés gyakorlati képzésének ellátásához abban az esetben, ha a fenntartó szakképzési hozzájárulásra kötelezett.”

(5) A Kt. 4. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A közoktatásban tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói, színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt, valamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján.”

4. § A Kt. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók – a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján – anyanyelvükön, illetőleg anyanyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás – részben vagy egészben – más nyelven is folyhat.”

5. § A Kt. 6. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A Magyar Köztársaságban – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek tanköteles.”

6. § A Kt. 8. §-a előtt található alcím, valamint a Kt. 8. §-a helyébe a következő alcím, illetve 8. § lép:

„A nevelő és oktató munka pedagógiai szakaszai, követelményrendszere és az állami vizsgák rendszere

8. § (1) A nevelési-oktatási intézményekben folyó nevelő és oktató munka pedagógiai szakaszai:

a) az óvodai nevelés pedagógiai szakasza,

b) az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza,

c) az iskolai oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő pedagógiai szakasza.

(2) Az óvodai nevelés pedagógiai szakaszának alapelveit az Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja e törvény preambulumában, 4. §-ának (1) bekezdésében, 10. §-ának (1)–(2) bekezdésében és 13. §-ában foglalt elvekkel és jogokkal összhangban készül.

(3) Az óvodai nevelő munka az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épülő óvodai nevelési program alapján folyik. Az Óvodai nevelés országos alapprogramját a Kormány adja ki. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának a Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelést érintő kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét.

(4) Az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az első évolyamon kezdődik és a tizenkettedik, az e törvényben meghatározott feltételek esetén a tizenharmadik évfolyam végéig tart.

(5) Az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakaszban az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei biztosítják.

(6) A Nemzeti alaptanterv határozza meg az iskolai oktatás első–tizedik évfolyamán folyó nevelő és oktató munka kötelező és közös követelményeit e törvény preambulumával, 4. §-ának (1)–(3) bekezdésében, 10. §-ának (1)–(3) bekezdésében és 13. §-ában foglalt elvekkel és jogokkal összhangban.

(7) A Nemzeti alaptanterv az első–tizedik évfolyamon folyó nevelő és oktató munka kötelező és közös követelményeit műveltségi területekre osztva határozza meg.

(8) A Nemzeti alaptanterv a műveltségi területek szerinti követelményeket a negyedik, hatodik, nyolcadik és a tizedik évfolyam végére határozza meg. A Nemzeti alaptanterv tartalmazza továbbá

a) a nemzeti és etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás,

b) a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók iskolai nevelése és oktatása

sajátos tantervi követelményeinek alapelveit.

(9) Az iskolában a nevelő és oktató munka – az iskolai pedagógiai program részét alkotó – helyi tanterv alapján folyik. A helyi tanterv

a) az első évfolyamon kezdődő és a tizedik évfolyam végéig tartó szakaszban a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga,

b) a tizenegyedik évfolyamon kezdődő és az érettségi vizsga vizsgaidőszakáig tartó szakaszban pedig az érettségi vizsga

követelményeire épül.

(10) A Nemzeti alaptantervet a Kormány adja ki. A Nemzeti alaptanterv Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást érintő kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét.

(11) A nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelést biztosító óvoda, iskolai nevelést és oktatást végző iskola az (1)–(9) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az óvodai nevelési program, illetve az iskolai helyi tanterv elkészítésénél figyelembe veszi a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvét, illetve a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvét is. Az irányelveket a művelődési és közoktatási miniszter adja ki az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértésével, az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács véleményének kikérése után.

(12) A két tanítási nyelvű iskolákban az (1)–(9) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a helyi tanterv elkészítésénél az iskola figyelembe veszi a Két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelvében foglaltakat is.

(13) A fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését biztosító óvoda, valamint nevelését és oktatását végző iskola az (1)–(9) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az óvodai nevelési program, illetve az iskolai helyi tanterv elkészítésénél figyelembe veszi a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvét, illetve a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvét is. A Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvében, illetve a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvében meghatározottak szerint a siket gyermek óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása jelnyelven is folyhat.

(14) Az alapfokú művészetoktatási intézményekben folyó nevelő és oktató munka tekintetében az (1)–(8) és a (10)–(11) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók. Az alapfokú művészetoktatási intézményben a (9) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a helyi tanterv a művelődési és közoktatási miniszter által – művészeti áganként – kiadott Alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programjára épül. A művészeti ágak a következők: zeneművészet, táncművészet, képző-, iparművészet, színművészet-bábművészet művészeti ág.

(15) A művelődési és közoktatási miniszter a (12)–(14) bekezdésben szabályozott irányelveket, tantervi programot az Országos Köznevelési Tanács javaslatára, a Közoktatáspolitikai Tanács véleményének kikérése után adja ki.

(16) A szakképesítés megszerzésére felkészítő pedagógiai szakaszban – jogszabályban meghatározott számú szakképzési évfolyamon – a nevelő és oktató munka az iskola pedagógiai programjának részét alkotó szakmai program alapján folyik. A szakmai tantárgyak központi programjának (tantervének) [a továbbiakban: központi program (tanterv)] kiadásáról a szakképzési törvény rendelkezik. A központi programban (tantervben) meghatározhatók – a művelődési és közoktatási miniszter egyetértésével – szakmai előkészítő ismeretek is.”

7. § A Kt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga állami vizsga, melyet országosan egységes vizsgakövetelmények (a továbbiakban: központi vizsgakövetelmények) szerint kell megtartani. Az alapműveltségi vizsga központi vizsgakövetelményei a Nemzeti alaptantervre épülnek. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat általános követelményei alapján kell meghatározni. Az érettségi vizsga általános követelményei tartalmazzák az iskolai oktatás tizenegy–tizenkettedik évfolyamán folyó nevelő és oktató munka kötelező és közös tantárgyi követelményeit is. Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit az iskola – a vizsgaszabályzatban foglaltak szerint – a helyi tantervében meghatározottak alapján helyi vizsgakövetelményekkel egészítheti ki. A központi vizsgakövetelmények megállapítása és kihirdetése, az értékelési módszerek meghatározása az állam feladata. A vizsgát – ha az érettségi vizsga vizsgaszabályzata másképp nem rendelkezik – az iskola szervezi. A szóbeli vizsgák nyilvánosak. A nyilvánosságot a vizsgabizottság elnöke korlátozhatja, illetve kizárhatja, ha azt a vizsga rendjének fenntartása indokolja. A vizsga az oktatás nyelvén – magyarul, a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén, illetve más idegen nyelven – folyik. A vizsgázó – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – megtekintheti írásbeli dolgozatát, és csatolhatja az értékeléssel kapcsolatos véleményét.

(2) Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga megszervezésére, lebonyolítására, a vizsgatantárgyak általános követelményeire, a vizsgázók teljesítményének értékelésére, a jelentkezésre és az ügyvitelre vonatkozó rendelkezéseket az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga vizsgaszabályzata határozza meg. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzata határozza meg azokat a tantárgyakat, amelyeket a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az iskolában tanítani kell. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatát a Kormány rendeletben adja ki. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának a Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást érintő kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét.

(3) A tanuló – tanulói jogviszonyának fennállása alatt abban az iskolában, amelyben a vizsgára történő jelentkezéshez szükséges tanulmányait befejezte – a tizedik évfolyam követelményeinek teljesítése után alapműveltségi vizsgát – ha az érettségi vizsga vizsgaszabályzata másképp nem rendelkezik – a tizenkettedik, e törvényben meghatározott esetben a tizenharmadik évfolyam követelményeinek teljesítése után érettségi vizsgát tehet.

(4) A tanuló az alapműveltségi vizsgát, illetőleg az érettségi vizsgát tanulói jogviszonyának megszűnése után bármelyik, a bizonyítvány kiállítására jogosult iskolában, illetve az érettségi vizsga vizsgaszabályzatában meghatározott – vizsgabizottságot működtető – közoktatási intézményben leteheti, a vizsga időpontjában érvényes vizsgakövetelmények szerint.

(5) Az érettségi vizsgán a tanuló kötelező és választható tantárgyakból ad számot tudásáról. Kötelező tantárgyak a következők: magyar nyelv és irodalom, történelem, emellett a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevők számára anyanyelv és irodalom, továbbá – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – matematika, valamint – a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevők kivételével – idegen nyelv. Az érettségi vizsga egyes tantárgyaiból kétféle, eltérő szintű követelmények alapján tehető vizsga.

(6) Ha a tanuló a vizsgát megkezdte, de nem fejezte be, és a vizsgakövetelmények nem változtak – ha jogszabály másképp nem rendelkezik –, azokból az ismeretekből, amelyekből már számot adott a tudásáról, nem kell újból vizsgáznia.

(7) Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.

(8) Az érettségi bizonyítvány középiskolai végzettséget tanúsít, és – a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint – felsőoktatási intézménybe való felvételre, továbbá jogszabályban meghatározottak szerint szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít. Az érettségi vizsga évében a felsőoktatási intézmény nem írhat elő írásbeli felvételi vizsgát a jelentkezőnek abból a vizsgatárgyból, amelyből az a magasabb szintű követelmények alapján tett érettségi vizsgát. A jelentkező kérheti, hogy részt vehessen a felvételi vizsgán.

(9) Az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsga állami vizsga. A tanuló a szakképzés utolsó évfolyama követelményeinek teljesítése után – a (3)–(4) és a (6) bekezdésben meghatározottak szerint – szakmai vizsgát tehet. A szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei meghatározásáról és kiadásáról, a tanulói jogviszony megszűnése után az iskolarendszeren kívüli szakmai vizsga letételének lehetőségéről, a szakmai vizsga megszervezéséről, a szakképesítést tanúsító bizonyítványok kiadásáról a szakképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkeznek.

(10) Az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga és a szakmai vizsga vizsgabizottsága a Magyar Köztársaság címerét tartalmazó körbélyegzőt használ.”

8. § A Kt. 10. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a bekezdés a következő e)–f) ponttal egészül ki:

(A gyermeknek, tanulónak joga, hogy)

„d) nem állami, nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményben vegye igénybe az óvodai, iskolai, kollégiumi ellátást, továbbá, hogy az állami, illetve önkormányzati nevelési-oktatási intézményben hit- és vallásoktatásban vegyen részt,

e) személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát az óvoda, az iskola, illetve a kollégium tiszteletben tartsa, e jogának gyakorlása azonban nem korlátozhat másokat e jogainak érvényesítésében, továbbá nem veszélyeztetheti a saját és társai, a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai egészségét, testi épségét, illetve a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtését, fenntartását,

f) állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért.”

9. § (1) A Kt. 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép

(A tanuló joga különösen, hogy)

„e) hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról,”

(2) A Kt. 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a bekezdés a következő h)–n) ponttal egészül ki, s egyidejűleg a jelenlegi h)–m) pont jelölése o)–u) pontra változik:

(A tanuló joga különösen, hogy)

„g) az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról; az iskola, kollégium működéséről, továbbá tájékoztatást kapjon személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, valamint e körben javaslatot tegyen, továbbá kérdést intézzen az iskola, a kollégium vezetőihez, pedagógusaihoz, az iskolaszékhez, a kollégiumi székhez, s arra legkésőbb a megkereséstől számított harminc napon belül – az iskolaszéktől, kollégiumi széktől a harmincadik napot követő első ülésén – érdemi választ kapjon;

h) vallási, világnézeti vagy más meggyőződését, nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre juttassa, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását;

i) a levelezéshez, továbbá kollégiumban a lakáshoz való jogát tiszteletben tartsák, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza társai tanuláshoz való jogának gyakorlását;

j) jogszabályban meghatározottak szerint vendégtanulói jogviszonyt létesítsen;

k) a tizenegy–tizenharmadik évfolyamon folytatott tanulmányai során – az érettségi vizsga vizsgaszabályzatában meghatározott keretek között – megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint, ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyat tanító pedagógust;

l) jogai megsértése esetén – jogszabályban meghatározottak szerint – eljárást indítson, továbbá igénybe vegye a nyilvánosságot;

m) személyesen vagy képviselői útján – jogszabályban meghatározottak szerint – részt vegyen az érdekeit érintő döntések meghozatalában, a nevelési-oktatási intézmény irányításában;

n) a szakképzés kivételével magántanuló legyen, továbbá, hogy kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését.”

(3) A Kt. 11. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a bekezdés a következő harmadik–negyedik mondattal egészül ki:

„A tanuló foglalkoztatására alkalmazni kell továbbá a Munka Törvénykönyve 104. §-ának (1)–(4) bekezdését, 124. §-ának (1) bekezdését, 125. §-ának (1)–(2) bekezdését, valamint a munkavédelemre vonatkozó jogszabályokat. A tanuló a gyakorlati képzéssel kapcsolatos igényeinek érvényesítése érdekében – a munkaügyi jogvitára vonatkozó rendelkezések szerint (Mt. 199–202. §) – jogvitát kezdeményezhet. E rendelkezések alkalmazásában munkavállalón a tanulót, munkáltatón a gyakorlati képzés szervezőjét, munkaviszonyon a tanulói jogviszonyt, szakszervezeten a tanulói szakszervezetet kell érteni.”

(4) A Kt. 11. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Nagykorú és cselekvőképes tanuló esetén e törvénynek a szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Ha e törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály a szülő, a szülői szervezet (közösség) vagy a szülők képviselője részére jogot vagy kötelezettséget állapít meg, nagykorú tanuló esetén a jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése a tanulót – az iskolaszékbe történő delegálás kivételével –, a diákönkormányzatot, a tanulók képviselőjét illeti meg, illetve terheli. Ha a nagykorú tanuló önálló jövedelemmel nem rendelkezik, és a szülővel közös háztartásban él, a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony megszűnésével, a tanuló tanulmányi kötelezettségének teljesítésével és a fizetési kötelezettséggel járó iskolai, kollégiumi döntésekről a szülőt is értesíteni kell.

(7) Az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A jogok rendeltetésszerű gyakorlása során kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermeki és tanulói jogok érvényesítésére. A jog gyakorlása akkor nem tekinthető rendeltetésszerűnek, ha az az e törvényben és a szakképzésről szóló törvényben, illetve az e törvények végrehajtására kiadott jogszabályokban biztosított jogok csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségek korlátozására, a véleménynyilvánítás elfojtására, a tájékozódási jog korlátozására irányul, vagy erre vezet. A rendeltetésellenes joggyakorlást haladéktalanul meg kell szüntetni, és hátrányos következményeit – az e törvényben, illetve a szakképzésről szóló törvényben szabályozott eljárás keretében – orvosolni kell. Az eljárásban a gyermek, tanuló javára kell dönteni, ha a tényállás nem tisztázható megnyugtatóan.”

10. § (1) A Kt. 12. §-ának c)–d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A tanuló kötelessége különösen, hogy)

„c) megtartsa az iskolai tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások, az iskola és a kollégium helyiségei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használati rendjét, a gyakorlati képzés rendjét, az iskola, a kollégium szabályzatainak előírásait,

d) óvja saját és társai testi épségét, egészségét, elsajátítsa és alkalmazza az egészségét és biztonságát védő ismereteket, továbbá haladéktalanul jelentse a felügyeletét ellátó pedagógusnak vagy más alkalmazottnak, ha saját magát, társait, az iskola, kollégium alkalmazottait vagy másokat veszélyeztető állapotot, tevékenységet, illetve balesetet észlelt, továbbá – amennyiben állapota lehetővé teszi –, ha megsérült,”

(2) A Kt. 12. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A tanuló kötelessége különösen, hogy)

„f) az iskola, kollégium vezetői, tanárai, alkalmazottai, tanulótársai emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa.”

11. § A Kt. 13–14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) A szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A nevelési, nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.

(2) A szülők joga, hogy gyermekük számára nem állami, illetve nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményt válasszanak, továbbá – az, hogy e törvényben foglaltak szerint – nem állami, illetve nem helyi önkormányzati óvodát, iskolát alapítsanak, vagy annak alapításában részt vegyenek.

(3) A szülő joga igényelni, hogy az óvoda a nevelési programjában és tevékenységében, az iskola és kollégium pedagógiai programjában és tevékenységében a tájékoztatást és az ismereteket tárgyilagosan és többoldalú módon közvetítse, továbbá, hogy az állami, illetve önkormányzati nevelési-oktatási intézményben a hit- és vallásoktatást lehetővé tegyék.

(4) A szülő (1)–(3) bekezdésben meghatározott jogai nem korlátozhatják gyermeke gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát, melynek gyakorlását – a gyermek érettségének megfelelően – a szülő irányíthatja. Attól az évtől kezdve, amelyben a gyermek tizennegyedik életévét eléri – ha nem cselekvőképtelen –, a szülő az iskolaválasztás jogát gyermekével közösen gyakorolhatja.

(5) A szülő joga, hogy gyermeke lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérje ahhoz, hogy gyermeke különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassa tanulmányait, ha a településen nem működik olyan iskola, amelyik a tankötelezettség végéig biztosítja az iskolai nevelést és oktatást. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermek lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez és oktatásához szükséges feltételeket a településen megteremtsék.

14. § (1) A szülő joga különösen, hogy

a) megismerje a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról,

b) gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon,

c) írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, a pedagógus megvizsgálja, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül az óvodaszéktől, iskolaszéktől, kollégiumi széktől legkésőbb a harmincadik napot követő első ülésen érdemi választ kapjon,

d) a nevelési-oktatási intézmény által meghatározott feltételek mellett kérje, hogy gyermeke a nem kötelező foglalkozásokat igénybe vehesse, illetve ilyen foglalkozás megszervezését kezdeményezze,

e) a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a foglalkozásokon,

f) kezdeményezze az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, és részt vegyen a szülői képviselők megválasztásában, mint választó és mint megválasztható személy,

g) kezdeményezze szülői szervezet (közösség) létrehozását, és közreműködjön annak tevékenységében,

h) személyesen vagy képviselői útján – jogszabályban meghatározottak szerint – részt vegyen az érdekeit érintő döntések meghozatalában, a nevelési-oktatási intézmény irányításában.

(2) A szülő kötelessége különösen, hogy

a) biztosítsa gyermeke óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson való részvételét, tankötelezettségének vagy képzési kötelezettségének teljesítését,

b) megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében,

c) megtegyen minden tőle elvárhatót gyermeke fejlődéséért,

d) rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal,

e) elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az iskola, a kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását.”

12. § (1) A Kt. 15. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nevelő és oktató munka – óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés, pedagógiai szakszolgálat keretében gyermekekkel, tanulókkal való pedagógiai célú közvetlen foglalkozás – pedagógus-munkakörben – az óraadó tanár kivételével, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve munkaviszonyban – látható el. Pedagógus-munkakörben az e törvényben, illetve más jogszabályban meghatározott végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező személy (a továbbiakban: pedagógus) foglalkoztatható. Pedagógus-munkakör ellátására – az óraadó tanár kivételével – polgári jogi jogviszony nem létesíthető. A pedagógusok tevékenységét szakértők és szaktanácsadók segítik.

(2) A pedagógiai szakszolgálatokat és pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – szakirányú felsőfokú végzettségű szakember végzi.”

(2) A Kt. 15. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők körét e törvény 1. számú melléklete határozza meg.”

13. § A Kt. 17. §-ának (1)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (6)–(9) bekezdéssel egyészül ki, és a jelenlegi (6)–(7) bekezdés számozása (10)–(11) bekezdésre változik:

„(1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben az alkalmazható, aki az e törvényben meghatározott felsőfokú iskolai (egyetemi vagy főiskolai szintű) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik. A megfelelő felsőfokú iskolai végzettségek és szakképzettségek a következők:

a) óvodában óvodapedagógusi;

b) az iskolai oktatás első–negyedik évfolyamán tanítói, konduktor-tanítói, konduktori (a továbbiakban a konduktori és a konduktor-tanítói végzettség együtt: konduktor), ha az iskolában a helyi tantervben foglaltak alapján meghatározott műveltségi területen emelt szintű oktatás folyik, a művészetek, az idegen nyelv, a nemzetiségi és etnikai kisebbségi nyelv és irodalom, a testnevelés és sport műveltségi területek tantárgyaihoz tanítói vagy tanári;

c) az iskolai oktatás ötödik–hatodik évfolyamán a tantárgynak, illetve – a Nemzeti alaptantervben meghatározott – műveltségi területnek megfelelő szakos tanári vagy a műveltségi területnek megfelelő képesítést nyújtó tanítói;

d) az iskolai oktatás hetedik–nyolcadik, továbbá a középiskola kivételével a kilencedik–tizedik évfolyamán a tantárgynak, illetve – a Nemzeti alaptantervben meghatározott – műveltségi területnek megfelelő szakos tanári;

e) középiskolában a kilencedik évfolyamtól kezdődően a tantárgynak, illetve – az érettségi vizsga vizsgaszabályzatában meghatározott – műveltségi területnek megfelelő szakos egyetemi szintű tanári vagy készségtárgyak esetén a tantárgynak, műveltségi területnek megfelelő tanári;

f) szakközépiskolában a szakmai előkészítő ismereteket oktató pedagógusnak

– a kilencedik–tizedik évfolyamon a képzés szakirányának megfelelő tanári, ilyen tanárképzés hiányában a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú,

– a tizenegyedik–tizenharmadik évfolyamon a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű tanári, ilyen tanárképzés hiányában a képzés szakirányának megfelelő főiskolai szintű tanári vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú;

g) szakközépiskolában a szakmai elméleti tantárgyat oktató pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű tanári, ilyen tanárképzés hiányában a képzés szakirányának megfelelő főiskolai szintű tanári vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú;

h) szakiskolában a szakmai elméleti és a szakmai előkészítő tantárgyat oktató pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő tanári, ilyen tanárképzés hiányában a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú;

i) szakközépiskolában és szakiskolában a gyakorlati képzést végző pedagógusnak, továbbá gimnáziumban a munkába állást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati foglalkozást tartó pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő tanári vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú;

j) napközi otthoni és tanulószobai foglalkozáson az iskolatípusnak, kollégiumban az érdekelt iskoláknak megfelelő, a b)–f) pontban felsorolt vagy szociálpedagógus, pedagógiai szakpszichológus, pedagógia szakos, illetve nevelőtanár szakos;

k) alapfokú művészetoktatási intézményben, művészeti szakközépiskolában, szakiskolában a művészeti szakmai tantárgyakat oktató pedagógusnak a művészeti tárgynak, illetve – a Nemzeti alaptantervben meghatározott – műveltségi területnek megfelelő tanári vagy a művészeti területnek megfelelő felsőfokú iskolai; művészeti szakközépiskolában – ha van a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű képzés – a tizenegyedik évfolyamtól egyetemi szintű tanári, illetve a művészeti területnek megfelelő egyetemi szintű;

l) a j) pontban fel nem sorolt tanórán kívüli foglalkozás megtartásához a foglalkozás tartalmi követelményeihez igazodó, a b)–j) pontban felsorolt;

m) iskolai, kollégiumi könyvtárostanárnak (tanítónak) az iskolában, kollégiumban pedagógus-munkakör betöltésére jogosító a b)–e), illetve j) pontban felsorolt tanítói, tanári és könyvtáros

végzettség és szakképzettség.

(2) Idegen nyelv oktatására – minden iskolatípusban – alkalmazható, aki nyelvtanári végzettséggel rendelkezik.

(3) Ha az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelve a nemzeti vagy az etnikai kisebbség nyelve, illetve nem magyar nyelv, az adott nyelven folyó nevelő és oktató munkához pedagógus-munkakörben – a nevelési-oktatási intézmény típusához igazodva – az alkalmazható, aki

a) nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi-tanítói oklevéllel rendelkezik, vagy

b) az (1) bekezdésben meghatározott felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel és az iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének tanítására jogosító tanítói, tanári, nyelvtanári végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.

(4) Iskolapszichológusként az alkalmazható, aki pedagógiai szakpszichológus végzettséggel és szakképzettséggel, vagy pszichológus és pedagógus végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.

(5) A munkakör betöltésére jogosító végzettség és szakképzettség megszerzését igazoló okirat kiállításától számított tizedik év eltelte után a pedagógus-munkakörben való foglalkoztatás feltétele – az (1)–(4) bekezdésben előírt felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség mellett – felsőoktatási (egyetemi vagy főiskolai szintű) szakirányú továbbképzésben a pedagógus-szakvizsga (a továbbiakban: pedagógus-szakvizsga) letétele.

(6) A pedagógus-szakvizsga megszerzése nem alkalmazási feltétel az óraadó tanárnak, továbbá a szakmai előkészítő, a szakmai elméleti tantárgyat oktató, a gyakorlati képzést végző, a munkábaállást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati foglalkozást tartó pedagógusnak, amennyiben szakirányú tanárképzés hiányában a munkakör betöltésére a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú iskolai végzettség és szakképesítés jogosít.

(7) A pedagógus-munkakör betöltésére jogosító végzettséget és szakképzettséget tanúsító oklevél kiállításától számított tizedik év eltelte után – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – nem foglalkoztatható pedagógus-munkakörben az, aki nem rendelkezik pedagógus szakvizsgával. A pedagógus munkaviszonyát, illetve közalkalmazotti jogviszonyát az Mt. 89. §-ának (3) bekezdése, illetve a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján meg kell szüntetni.

(8) A pedagógust, ha nem rendelkezik legalább öt év pedagógus-munkakörben szerzett gyakorlattal vagy pedagógus-szakvizsgával, a munkáltató csak abban az esetben alkalmazhatja határozatlan időre, ha egy évre szóló munkaszerződés, közalkalmazotti kinevezés, óraadói megbízás keretében történő foglalkoztatás során meggyőződött szakmai alkalmasságáról.

(9) Pedagógusképző felsőoktatási intézmény hallgatójának óvodai, iskolai gyakorlati képzésének vezetésére vagy pedagógusok továbbképzésére vezető tanári (gyakorlatvezető óvónői, tanítói), továbbá szaktanácsadói megbízást az kaphat, akinek pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége, továbbá pedagógus-szakvizsgája, valamint a nevelő-oktató munkában eltöltött legalább ötéves szakmai gyakorlata van.”

14. § (1) A Kt. 18. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nevelési-oktatási intézményben az intézményvezetői megbízás feltétele:)

„a) az adott nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges – a 17. § (1)–(2) bekezdésben felsorolt – felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga, középiskolában – ha e törvény másképp nem rendelkezik – egyetemi szintű tanári végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga;

b) legalább öt év – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – pedagógus-munkakörben szerzett szakmai gyakorlat;”

(2) A Kt. 18. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Ha a nevelési-oktatási intézményben az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás kizárólag nemzetiségi, illetve kisebbségi nyelven folyik, vagy a tanulók több mint fele két nyelven – nemzetiségi, illetve kisebbségi nyelven és magyarul – tanul, vezetői megbízást az kaphat, aki – az (1) bekezdésben meghatározottakon túl – rendelkezik az e törvény 17. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételekkel.”

(3) A Kt. 18. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha nincs a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű tanárképzés, szakközépiskola vezetésével megbízható az is, aki a képzés szakirányának megfelelő egyetemi szintű végzettséggel és szakképzettséggel és pedagógus-szakvizsgával vagy felsőoktatási (egyetemi vagy főiskolai szintű) szakirányú továbbképzésben szerzett intézményvezetői szakképzettséggel rendelkezik.”

(4) A Kt. 18. §-ának (5) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:

„A szakmai gyakorlat időtartamába nem számítható be a pedagógus-munkakörben eltöltött idő, ha a pedagógus foglalkoztatása nem érte el a munkakörre megállapított heti kötelező óraszám huszonöt százalékát.”

(5) A Kt. 18. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az intézményvezetői megbízásnál szakmai gyakorlatként elfogadható

a) a tanügyirányítási munkakörben,

b) a pedagógiai szakszolgálatban és a pedagógiai-szakmai szolgálat ellátását nyújtó munkakörben,

c) szakiskolában és szakközépiskolában a nem iskolai gyakorlati képzésben szakoktatói vagy gyakorlati oktatásvezetői munkakörben,

d) művészeti szakiskolában és szakközépiskolában, valamint alapfokú művészetoktatási intézményben a képzés szakirányának megfelelő művészeti pályán

eltöltött idő is, ha a pályázó rendelkezik legalább három év – az (5) bekezdésben meghatározott – szakmai gyakorlattal.”

15. § A Kt. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy

a) a nevelési, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás módszereit megválassza,

b) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket,

c) a 4. § (2) bekezdésében foglaltak megtartásával saját világnézete és értékrendje szerint végezze nevelő, illetve nevelő és oktató munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné a gyermeket, tanulót,

d) irányítsa és értékelje a gyermekek, tanulók munkáját,

e) minősítse a tanulók teljesítményét,

f) hozzájusson a munkájához szükséges ismeretekhez,

g) a nevelőtestület tagjaként részt vegyen a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programjának tervezésében és értékelésében, gyakorolja a nevelőtestület tagjait megillető jogokat,

h) szakmai ismereteit, tudását szervezett továbbképzésben való részvétel útján gyarapítsa, részt vegyen pedagógiai kísérletekben, tudományos kutatómunkában,

i) szakmai egyesületek, kamarák tagjaként vagy képviseletében részt vegyen helyi, regionális és országos közoktatással foglalkozó testületek munkájában,

j) személyét, mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék.

(2) Azt, akit munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban pedagógus-munkakörben foglalkoztatnak, továbbá, akit pedagógus-munkakörből helyeztek nyugállományba, megilleti az a jog, hogy az állami szervek és a helyi önkormányzatok által fenntartott könyvtárakat, múzeumokat és más kiállító termeket ingyenesen látogassa. E jogosultságot a munkáltató, illetve nyugdíjas esetén az utolsó munkáltató által kiállított okirattal kell igazolni. Az okirat felmutatásával igazolhatja a pedagógus azt is, hogy jogosult igénybe venni a pedagógusok részére jogszabály vagy helyi önkormányzat által biztosított más kedvezményeket. Az igazolvány közokirat. Az igazolvány-nyomtatvány előállításához és forgalmazásához a művelődési és közoktatási miniszter engedélye szükséges.

(3) Azt, akit munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban pedagógus-munkakörben foglalkoztatnak, megilleti az a jog, hogy – jogszabályban meghatározottak szerint – évenként, az év első munkanapján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) hetvenöt százalékának megfelelő hozzájárulást vegyen igénybe pedagógiai szakirodalom (könyv, tankönyv, jegyzet, folyóirat, elektronikus ismerethordozók stb.) vásárlásához.

(4) A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy

a) nevelő és oktató tevékenység keretében az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse,

b) nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítse a gyermek, tanuló képességének, tehetségének kibontakozását, illetve bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek, tanuló felzárkózását tanulótársaihoz,

c) a gyermekek, tanulók részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, és ezek elsajátításáról meggyőződjön; ha észleli, hogy a gyermek, illetve a tanuló balesetet szenved, vagy ennek veszélye fennáll, a szükséges intézkedéseket megtegye,

d) közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek, tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében,

e) a gyermekek, tanulók, emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa,

f) a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek,

g) a szülő és a tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ adjon.

(5) A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatározottak szerint – továbbképzésben vesz részt. A továbbképzésben részt vevő, tanulmányait sikeresen befejező pedagógust – jogszabályban meghatározottak szerint – anyagi elismerésben kell részesíteni. Megszüntethető – az Mt. 89. § (3) bekezdése, illetve a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással – annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésben önhibájából nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Nem kell továbbképzésben részt venni annak a pedagógusnak, aki pedagógus-szakvizsgát vagy egyéb jogszabályban meghatározott vizsgát tett, a vizsgák letétele utáni hét évben.”

16. § (1) A Kt. 20. §-ának e)–f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A közoktatatás nevelő, valamint nevelő és oktató intézményei:)

„e) alapfokú művészetoktatási intézmény [a továbbiakban b)–e) pont alattiak együtt: iskola],

f) gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény,”

(2) A Kt. 20. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

„(2) Gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény: a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvoda, általános iskola, középiskola, speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, kollégium.”

17. § A Kt. 22. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A közoktatási intézmény több különböző típusú közoktatási intézmény feladatait is elláthatja (a továbbiakban: többcélú intézmény; a 20–22. § alattiak együtt: közoktatási intézmény).

(4) Közoktatási intézmény nem közoktatási feladatot ellátó intézménnyel e törvényben meghatározott esetben, formában és eljárás megtartásával vonható össze.”

18. § A Kt. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„23. § A művelődési és közoktatási miniszter a 20–22. §-ban meghatározottakon kívül más közoktatási intézményt alapíthat, illetve alapítását engedélyezheti, ha az megfelel e törvény, valamint a szakképzési törvény előírásainak, továbbá engedélyezheti olyan sajátos pedagógiai program alapján nevelő és oktató általános iskola, középiskola alapítását, amelynek nem célja, hogy a tanulót felkészítse az alapműveltségi vizsgára, illetve az érettségi vizsgára. Középiskola részére csak akkor engedélyezhető, hogy a tanulót ne készítse fel az alapműveltségi vizsgára, ha érettségi vizsgára sem készít fel. A kérelemhez mellékelni kell a közoktatási intézmény alapításával, tevékenységével, óvoda és iskola esetén az átadni kívánt ismeretekkel kapcsolatos programot. Ha az iskola nem készít fel az alapműveltségi vizsgára, illetve az érettségi vizsgára, e törvény 8. §-ának (5)–(9) bekezdésében, 9. §-ának (1)–(3) bekezdésében, 46. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni.”

19. § (1) A Kt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A gyermek – ha e törvény másképp nem rendelkezik – abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson köteles részt venni.”

(2) A Kt. 24. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel, a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak. Az e törvényben meghatározott óvodai feladatok ellátásához igénybe vehető heti időkeret ötven óra, melyet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel.”

20. § (1) A Kt. 25. §-ának (4) bekezdése a következő második és harmadik mondattal egészül ki:

„A tizedik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. Az alapfokú iskolai végzettség alapműveltségi vizsgára történő jelentkezésre jogosít.”

(2) A Kt. 25. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az iskolai rendszerű szakképzés (a továbbiakban: szakképzés) – jogszabályban meghatározottak szerint – a tankötelezettség megszűnése után, az alapfokú iskolai végzettség megszerzését követően, az alapműveltségi vizsga letételét követően, a középiskola érettségi vizsgára felkészítő utolsó évfolyamának befejezése után vagy az érettségi vizsgát követően készíthet fel szakmai vizsgára, illetve – ha e törvény megengedi – munkába álláshoz, önálló életkezdéshez szükséges ismeretekre. E bekezdésben foglaltakat a művészeti szakmai vizsgára történő felkészítés esetén nem kell alkalmazni.

(6) A szakképzésben – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az iskolai évfolyamok számozása egytől kezdődik és törtjel alkalmazásával kiegészül a (3) bekezdés alapján soron következő sorszámmal (a továbbiakban: szakképzési évfolyam). A szakképzésre vonatkozó jogszabályok határozzák meg, hogy az állam által elismert szakképesítések megszerzéséhez szükséges tanulmányok milyen iskolai, szakmai előképzettséggel kezdhetők meg, továbbá, hogy az (5) bekezdésben meghatározottak szerint mikor kezdődhet a szakképzés, valamint a szakképzési évfolyamok számát.”

21. § A Kt. 26. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„26. § (1) Az általános iskolának – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivétellel – nyolc évfolyama van.

(2) Nyolcnál több – legfeljebb tíz – évfolyammal működhet az általános iskola, ha a középtávú beiskolázási terv [88. § (2) bek.] előrejelzése alapján a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek ily módon teremthetők meg.

(3) Nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működhet az általános iskola akkor, ha a középtávú beiskolázási terv [88. § (2) bek.] előrejelzése alapján a tanulólétszám nem teszi lehetővé a hiányzó évfolyam indítását, feltéve, hogy a helyi önkormányzat a feladatellátási kötelezettségét így is teljesíti.

(4) Az általános iskolában általános műveltséget megalapozó nevelés és oktatás folyik.

(5) Az általános iskolában a tanuló – az évfolyamok számától függően részben, illetve egészben – felkészül az alapműveltségi vizsgára, továbbá az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra és a pályaválasztásra, valamint a társadalmi beilleszkedésre.

(6) Az általános iskola tanulója – az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66–67. §) – folytathatja tanulmányait másik általános iskola, szakiskola vagy középiskola megfelelő évfolyamán.”

22. § A Kt. 27. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„27. § (1) A szakiskolának szakképzési évfolyama vagy – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – kilencedik–tizedik évfolyama és szakképzési évfolyama van.

(2) A szakiskola a tankötelezettség megszűnése után, a szakképzési évfolyamon felkészít szakmai vizsgára. A szakiskolában a kilencedik–tizedik évfolyamon általános műveltséget megalapozó oktatás folyik. A kilencedik–tizedik évfolyamon szakmai előkészítő ismereteket is oktathatnak a szakiskolában.

(3) A szakképzési évfolyamon a szakiskola az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések körében felkészít szakmai vizsgára. A szakiskola a (8) bekezdésben meghatározott esetben felkészíthet munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismeretekre. A munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismeretek átadása legfeljebb kettő szakképzési évfolyamon folyhat.

(4) A kilencedik–tizedik évfolyamon a tanuló befejezi az alapműveltségi vizsgára való felkészülést, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra, a szakképzési évfolyamon pedig felkészül a szakmai vizsga letételére.

(5) A szakiskola tanulója – az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66–67. §) – folytathatja tanulmányait másik szakiskola, általános iskola, középiskola megfelelő évfolyamán.

(6) Ha a szakiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, a szakiskolára vonatkozó rendelkezéseket a következő eltéréssel kell alkalmazni:

a) a tanuló a tankötelezettség megszűnése előtt, az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakaszban is bekapcsolódhat a szakképzésbe,

b) a szakiskolában a nevelő és oktató munka – a központi program (tanterv) szerint – az ötödik, a hetedik vagy a kilencedik évfolyamtól kezdődhet,

c) a szakképzés követelményeinek elsajátítása az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeinek elsajátításával egyidejűleg is folyhat (a továbbiakban: párhuzamos oktatás),

d) párhuzamos oktatás esetén a tanuló az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz és a szakképzés követelményeit különböző iskolákban és eltérő évfolyamokon is teljesítheti,

e) párhuzamos oktatás esetén a tanuló szakmai vizsgát a tizedik évfolyam sikeres befejezését követően tehet,

f) ha a szakmai gyakorlat keretében a tanuló művészeti előadásra készül fel, a szakmai gyakorlat ideje igazodik a próbák és az előadás idejéhez,

g) a párhuzamos oktatásban az évfolyamok számozására e törvény 25. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A szakképző évfolyamok számozására és az évfolyamok számának meghatározására a 25. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni akkor, ha a szakképzést az előírt iskolai végzettséggel rendelkezők részére kiegészítő képzésként szervezik meg.

(7) Ha a tanuló a tankötelezettségének ideje alatt az első–tizedik évfolyam ismereteinek elsajátítását nem fejezte be, és szakképzettséggel nem rendelkezik, részére – a tankötelezettség megszűnése után, a nappali rendszerű iskolai oktatásban [52. § (1) bek.] a szakképzési évfolyamon – felzárkóztató oktatás szervezhető. A felzárkóztató oktatás keretében a tanuló a szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítása mellett felkészül az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeiből is. A felzárkóztató oktatás keretében a szakképzési évfolyamok száma egy évfolyammal megnövelhető. Az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeinek átadásában az e törvény 17. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus vehet részt.

(8) A testi, érzékszervi, enyhe és középsúlyos értelmi és más fogyatékos tanulók iskolai nevelése és oktatása céljából a szakiskola speciális szakiskolaként vagy készségfejlesztő speciális szakiskolaként is működhet.

(9) A szakiskola

a) speciális szakiskolaként működik, ha a többi tanulóval fogyatékossága miatt együtthaladásra képteleneket készíti fel szakmai vizsgára, vagy nyújt részükre munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismereteket,

b) készségfejlesztő speciális szakiskolaként működik, ha a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását.

(10) A speciális szakiskola (tagozat, osztály, csoport) működésére, a tanulók jogállására, Munkaerő-piaci Alapból történő támogatására a szakiskolákra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezéseket kell alkalmazni a készségfejlesztő speciális szakiskolára is abban az esetben, ha a tanulók a tanítási év átlagában a szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint legalább heti tizenöt óra gyakorlati képzésben vesznek részt.”

23. § A Kt. 28. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„28. § (1) A gimnáziumnak – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivétellel – négy évfolyama van. A négy évfolyamos gimnáziumban a nevelés és oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be.

(2) Hat vagy nyolc évfolyammal működhet a gimnázium, ha a középtávú beiskolázási terv [88. § (2) bek.] előrejelzése alapján a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek ily módon teremthetők meg, és fővárosi, megyei szinten megoldható azoknak a tanulóknak a gimnáziumi felvétele, akik gimnáziumi tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon szeretnék megkezdeni. A nevelés és oktatás a hat évfolyamos gimnáziumban a hetedik, a nyolc évfolyamos gimnáziumban az ötödik évfolyamon kezdődik, és – a hat, illetve a nyolc évfolyamos gimnáziumban is – a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be.

(3) Ha az (1)–(2) bekezdésben meghatározott gimnáziumban a nevelő és oktató munka két tanítási nyelven (magyarul és idegen nyelven, beleértve a nemzetiségi és a kisebbségi nyelvet is) folyik (a továbbiakban: két tanítási nyelven folyó oktatás) – a Két tanítási nyelvű iskolák irányelve, illetve a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvében meghatározottak szerint –, a nevelés és oktatás a tizenharmadik évfolyamon fejeződhet be.

(4) A gimnáziumban általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés és oktatás folyik (a továbbiakban: középiskolai nevelés és oktatás). A gimnáziumban a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően munkába állást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati tanítási óra is tartható.

(5) A gimnáziumban a tanuló befejezi az alapműveltségi vizsgára való felkészülést, továbbá felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra.

(6) A gimnázium tanulója – az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66–67. §) – folytathatja tanulmányait az általános iskola, másik gimnázium, szakközépiskola, szakiskola megfelelő évfolyamán.”

24. § A Kt. 29. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„29. § (1) A szakközépiskolának – a (2) és a (8)–(9) bekezdésben meghatározott kivétellel – négy általános műveltséget megalapozó évfolyama (a továbbiakban: középiskolai évfolyam) van. A szakközépiskolában a középiskolai évfolyamon a nevelés és oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be.

(2) Ha a szakközépiskolában a nevelő és oktató munka két tanítási nyelven folyik – a Kéttanítási nyelvű iskolák irányelve, illetve a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvében meghatározottak szerint –, a középiskolai évfolyamon a nevelés és oktatás a tizenharmadik évfolyamon fejeződhet be.

(3) A szakközépiskolában a középiskolai évfolyamokon középiskolai nevelés és oktatás, annak befejezését követően a szakképzési évfolyamon szakképzés folyik. A szakközépiskolában – az általános műveltséget megalapozó oktatás részeként – szakmai előkészítő ismeretek átadása is folyhat.

(4) A szakközépiskola a szakképzési évfolyamon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint az utolsó középiskolai évfolyam elvégzéséhez, illetve középiskolai végzettséghez kötött szakképesítések körében felkészít szakmai vizsgára.

(5) A szakközépiskolában a tanuló a középiskolai évfolyamon befejezi az alapműveltségi vizsgára való felkészülést, továbbá felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra.

(6) A tanuló dönt arról, hogy érettségi vizsgát vagy az érettségi vizsgát követően szakmai vizsgát, illetve – ha a szakképzésre vonatkozó jogszabály lehetővé teszi – csak szakmai vizsgát tesz.

(7) A szakközépiskola tanulója – az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66–67. §) – folytathatja tanulmányait az általános iskola, másik szakközépiskola, gimnázium, szakiskola megfelelő évfolyamán.

(8) Ha a szakközépiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel

a) párhuzamos oktatás esetén – a központi programban (tantervben) meghatározottak szerint – a középiskolai évfolyamokon a nevelő és oktató munka az ötödik, hetedik vagy a kilencedik évfolyamon kezdődhet, és a tizenharmadik évfolyamon fejeződhet be,

b) a szakképzés megszervezésére e törvény 27. §-a (6) bekezdésének a) pontjában, valamint a c)–d) és f)–g) pontjában foglaltakat kell alkalmazni,

c) a tanuló a szakmai vizsgát az érettségi vizsgát követően teszi le.

(9) Kizárólag szakképzési évfolyammal működhet a szakközépiskola, ha érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulókat készít fel szakmai vizsgára.

25. § (1) A Kt. 30. §-a előtt található alcím, valamint 30. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő alcím, illetve rendelkezés lép:

„A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, a képzési kötelezettség

(1) A testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. A különleges gondozást – a gyermek, tanuló életkorától és állapotától függően, a 35. § (2) bekezdésében meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint – a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani. A korai fejlesztés és gondozás megvalósítható otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás keretében.

(2) A testi, az érzékszervi, az enyhe vagy középsúlyos értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása külön – az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, óvodai csoportban, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban – vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt – azonos óvodai csoportban, illetve iskolai osztályban (a továbbiakban a fogyatékos gyermekek, tanulók – külön vagy közös – nevelésében és oktatásában részt vevő óvoda és iskola, és a fogyatékos tanuló ellátásában részt vevő kollégium együtt: gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény) történhet. A gyermekek külön óvodai nevelését végző óvodai csoportot, illetve a tanulók külön iskolai nevelését és oktatását végző iskolai tagozatot, osztályt, csoportot – a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézménnyel [20. § (2) bek.] egyezően – a fogyatékosság típusának megfelelően kell létrehozni. A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül.”

(2) A Kt. 30. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézménynek rendelkeznie kell azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermek, tanuló sajátos óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez és oktatásához, valamint az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz szükségesek.”

(3) A Kt. 30. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (7)–(12) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ha a gyermek tankötelezettségét fogyatékossága miatt nem tudja teljesíteni, attól az évtől, amelyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően a fejlődését biztosító fejlesztő felkészítésben vesz részt (a továbbiakban a fejlesztő felkészítésben való részvételi kötelezettség: képzési kötelezettség). A képzési kötelezettség a tankötelezettség fennállásának végéig tart. A képzési kötelezettség idejének meghosszabbításáról a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. A fejlesztő felkészítés megvalósítható otthoni ellátás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott gondozás, fogyatékosok rehabilitációs intézményében, fogyatékosok nappali intézményében nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás, illetőleg a gyermek hat éves koráig bölcsődei gondozás keretében. A jegyző a (4) bekezdésben meghatározottak szerint kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetőleg, hogy gyermeke részére a szakértői véleményben meghatározottak szerint biztosítsa a fejlesztő felkészítésben való részvételt.

(7) A beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek, tanuló a közösségi életbe való beilleszkedését elősegítő rehabilitációs célú foglalkoztatásra jogosult. A rehabilitációs célú foglalkoztatás a nevelési tanácsadás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás keretében valósítható meg.

(8) Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd vagy fogyatékosságban szenved, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.

(9) A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulót, illetve a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanulót – jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján – az igazgató mentesíti – a gyakorlati képzés kivételével – egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alól. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

(10) A korai fejlesztés és gondozás, továbbá a képzési kötelezettség feladatait pedagógus-munkakörben gyógypedagógus (terapeuta) konduktor vagy gyógypedagógus (terapeuta), illetve konduktor irányításával, szükség esetén közreműködésével szociálpedagógus, óvodapedagógus, tanító, tanár; nem pedagógus-munkakörben gyógypedagógus (terapeuta) vagy konduktor irányításával szociális munkás, gyógytornász, ápoló, gyermekfelügyelő, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, bölcsődei gondozó láthatja el.

(11) A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban résztvevő nevelési-oktatási intézményben a pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettségek és szakképzettségek a következők:

a) ha az óvodai foglalkozás, tanórai és tanórán kívüli foglalkozás, kollégiumi foglalkozás elsődleges célja a fogyatékosságból eredő hátrány csökkentése, továbbá az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs óvodai foglalkozásokhoz, tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokhoz kizárólag a fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori,

b) ha a fogyatékos gyermek, tanuló ép értelmű és az óvodai foglalkozás, tanórai és tanórán kívüli foglalkozás, kollégiumi foglalkozás elsődlegesen nem a fogyatékosságból eredő hátrány csökkentését, a tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációját, rehabilitációját szolgálja, a fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori vagy a 17. § (1) bekezdésében meghatározott végzettség és szakképzettség.

(12) Ha a (11) bekezdés b) pontja alapján a pedagógus-munkakört a 17. § (1) bekezdésében meghatározott végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezővel töltik be, biztosítani kell, hogy a fogyatékosság típusának megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus (terapeuta) vagy konduktor segítse a többi pedagógus munkáját.”

26. § A Kt. 33. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„33. § (1) A többcélú intézmény lehet

a) egységes iskola vagy összetett iskola,

b) közös igazgatású közoktatási intézmény,

c) általános művelődési központ (a továbbiakban: ÁMK).

(2) Többcélú intézmény akkor létesíthető, ha a létesítés és a működés anyagi, tárgyi, technikai és személyi feltételei valamennyi feladat ellátásához biztosítva vannak.

(3) Az egységes iskola és az összetett iskola pedagógiai feladatellátás tekintetében szervezetileg egységes intézmény. Az egységes iskola a különböző típusú iskolák feladatait egységes közös és ehhez kapcsolódó iskolatípus szerint elkülönülő tananyag és követelményrendszer alkalmazásával látja el. Az összetett iskola a különböző típusú iskolák feladatait az egyes feladatoknak megfelelő külön tananyag és követelményrendszer alkalmazásával valósítja meg.

(4) A közös igazgatású közoktatási intézmény szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében különböző típusú közoktatási intézmények feladatait látja el. A közös igazgatású közoktatási intézményben egységes vagy összetett iskola feladatait ellátó intézményegység is működhet.

(5) Az általános művelődési központ szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek keretében a közoktatási feladatok, továbbá a kulturális, művészeti, közművelődési, sportfeladatok közül legalább egyet-egyet ellát. Az általános művelődési központban egységes vagy összetett iskola feladatait, továbbá a nevelő és oktató munkához kapcsolódó, nem művelődési ágazatba tartozó feladatot ellátó intézményegység is működhet.

(6) A szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységben vezetői megbízást az kaphat, aki rendelkezik az azonos feladatot ellátó önálló intézmény vezetői megbízásához szükséges feltételekkel. A nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket az e bekezdésben szabályozott vezetői megbízás esetén is alkalmazni kell.

(7) A többcélú intézményben egy szervezeti és működési szabályzatot és egy pedagógiai programot, az általános művelődési központban pedagógiai-művelődési programot kell készíteni.

(8) A közös igazgatású közoktatási intézményben a pedagógiai program alapján, az általános művelődési központban a pedagógiai-művelődési program alapján a különböző tevékenységet folytató intézményegységek egymással együttműködnek, tevékenységüket összehangolják.

(9) A közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ vezetését, az intézményegységek munkájának összehangolását – az egyes intézményegységek azonos számú képviselőiből álló – igazgatótanács segíti, továbbá vezetői és szakértői testület segítheti. Az igazgatótanács – jogszabályban meghatározottak szerint – részt vesz a munkáltatói jogkör gyakorlásában.

(10) A közös igazgatású közoktatási intézményben és az általános művelődési központban – az érdekeltek egyhangú döntése alapján – egységes, minden intézményegységre kiterjedő jogkörrel működő intézményi szülői szervezet (közösség), az általános művelődési központban ÁMK szülői szervezet (közösség); intézményi diákönkormányzat, az általános művelődési központban ÁMK diákönkormányzat; intézményi szék, az általános művelődési központban ÁMK szék, vagy intézményegységenként működő szülők óvodai, iskolai, kollégiumi szervezete (közössége); iskolai, kollégiumi diákönkormányzat; óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék hozható létre.

(11) Az általános művelődési központban a nem közoktatási szolgáltatások körébe tartozó feladatok ellátására és irányítására a tevékenységre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az általános művelődési központ létrehozásakor és működésekor e törvény 18. §-ának (7)–(8) bekezdésében, 37–38. §-ában, 40. §-ának (1)–(3) bekezdésében, 54. §-ában, valamint 102. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat valamennyi intézményegység tekintetében alkalmazni kell.”

27. § (1) A Kt. 34. §-a a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

(Pedagógiai szakszolgálat)

„a) a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás;”

(2) A Kt. 34. §-a a következő b) ponttal egészül ki, s egyidejűleg a jelenlegi b)–f) pont jelölése c)–g) pontra változik:

b) a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, továbbá az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység;”

28. § A Kt. 35. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás feladata a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékosság megállapításának időpontjától kezdődően a gyermek korai fejlesztése és gondozása a szülő bevonásával, a szülő részére tanácsadás nyújtása. Ha a gyermek harmadik életévét betöltötte, akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe.

(2) A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell

a) a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra,

b) vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét.”

29. § (1) A Kt. 36. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közoktatási intézmények és fenntartóik, valamint a pedagógusok munkáját, továbbá a tanulói érdekvédelemmel összefüggő tevékenységet pedagógiai-szakmai szolgáltatások segítik.

(2) Pedagógiai-szakmai szolgáltatás

a) a pedagógiai értékelés, melynek feladata mérni és értékelni a nevelési-oktatási intézményben végzett nevelő- és oktatómunka eredményességét, és segíteni a helyi, a térségi és az országos közoktatási feladatellátás szervezését;

b) a szaktanácsadás, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése;

c) a pedagógiai tájékoztatás, amelynek feladata a szakmai információk, adatok és tanügyi dokumentumok (tantervek, tankönyvek, segédletek stb.) gyűjtése, őrzése, feldolgozása és használatba adása, tájékoztatás nyújtása;

d) az igazgatási, pedagógiai szolgáltatás, melynek feladata programok, tantervek készítése, iskolaszerkezeti tanácsadás, közgazdasági, jogi stb. információk közvetítése, tantervek, tankönyvek, taneszközök megismertetése, felhasználásuk segítése, az óvodai nevelési program, az iskolai és kollégiumi pedagógiai program készítésében való közreműködés;

e) a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése;

f) a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása;

g) a tanuló tájékoztató, tanácsadó szolgálat, amelynek feladata a tanulók, a tanulóközösségek, a diákönkormányzatok segítése, a jogaik érvényesítéséhez szükséges ismeretek nyújtásával, tanügyigazgatási, közgazdasági, jogi stb. információk közvetítésével.”

(2) A Kt. 36. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást, diákotthoni nevelést segítő pedagógiai-szakmai szolgáltatások országos megszervezéséről – az (5) bekezdésben szabályozott munkamegosztás szerint – gondoskodni kell.

(7) A közoktatási intézményben folyó ellenőrzés megszervezésével megbízható a pedagógiai szakmai szolgáltatást ellátó intézmény.”

30. § (1) A Kt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közoktatási intézmény alapítását az alapító okirat aláírását követő harminc napon belül az alapító okirat, továbbá – ha a fenntartó a tevékenységet nem jogszabály felhatalmazása alapján látja el – a közoktatás szolgáltató tevékenység folytatására jogosító okirat megküldésével, nyilvántartásba vétel céljából be kell jelenteni. A bejelentést költségvetési szerv esetén a törzskönyvi nyilvántartást vezető szervnél, más esetben a jegyzőnél, főjegyzőnél kell teljesíteni a következők szerint: óvoda, általános iskola és alapfokú művészetoktatási intézmény esetén a székhely szerint illetékes jegyzőnél, középiskola, szakiskola, kollégium, gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény, többcélú intézmény és a többi közoktatási intézmény esetén a székhely szerint illetékes főjegyzőnél. A nyilvántartásba vétellel összefüggő eljárás költségeit a kérelem benyújtója viseli.”

(2) A Kt. 37. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A közoktatási intézmény alapító okirata tartalmazza az intézmény típusát, nevét, alaptevékenységét, nemzeti etnikai, kisebbségi és más feladatait, tagintézményét, a feladatellátást szolgáló vagyont, a vagyon feletti rendelkezés jogát, a gazdálkodással összefüggő jogosítványokat, az alapító nevét, az intézmény székhelyének és telephelyének címét, nevelési-oktatási intézmény esetén a tagozat megnevezését, iskola esetén az évfolyamok számát.

(6) A nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosak. A bejegyzett adatokban bekövetkezett változásokat – a (2) bekezdésben meghatározottak szerint – be kell jelenteni.”

(3) A Kt. 37. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A helyi kisebbségi önkormányzat és az országos kisebbségi önkormányzat által alapított és fenntartott közoktatási intézményre – ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik – a helyi önkormányzatok által létesített és fenntartott közoktatási intézményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

31. § (1) A Kt. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát a közoktatási intézmény vezetője készíti el, és nevelési-oktatási intézményben a nevelőtestület, más közoktatási intézményben a szakalkalmazotti értekezlet fogadja el. Elfogadásakor és módosításakor nevelési-oktatási intézményben az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, továbbá az iskolai vagy a kollégiumi diákönkormányzat – jogszabályban meghatározottak szerint – egyetértési jogot gyakorol. A közös igazgatású közoktatási intézmény és általános művelődési központ szervezeti és működési szabályzata tartalmazza a működés közös szabályait és – intézményegységenként külön-külön – az egyes intézményegységek működését meghatározó előírásokat.”

(2) A Kt. 40. §-ának (5) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„A nevelési-oktatási intézmény – a jogszabályban meghatározottak szerint – kivizsgálja és nyilvántartja a tanuló- és gyermekbaleseteket, teljesíti az előírt bejelentési kötelezettséget, és a balesetről készített jegyzőkönyvet megküldi a fenntartónak, helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény esetén a fenntartó önkormányzat jegyzőjének, főjegyzőjének.”

(3) A Kt. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (7)–(8) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A Magyar Köztársaság címere elhelyezhető a közoktatási intézmény alapfeladatának ellátását szolgáló helyiségeiben, címtábláján, épületének homlokzatán, továbbá feltüntethető a körbélyegzőjén.

(7) Az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg a jogszabályban meghatározott tanulói jogok és kötelességek gyakorlásával, az iskolai, kollégiumi tanulói munkarenddel, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjével, az iskola és a kollégium helyiségei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használatával kapcsolatos szabályokat. Az óvoda házirendje a gyermeki jogok és kötelességek gyakorlásával, a gyermek óvodai munkarendjével kapcsolatos rendelkezéseket állapítja meg. A házirendet az óvoda, iskola, kollégium vezetője készíti el, és a nevelőtestület fogadja el. Elfogadásakor, illetve módosításakor az iskolaszék, kollégiumi szék, óvodaszék, továbbá az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat egyetértési jogot gyakorol.

(8) Az iskola sportlétesítményeit akkor engedheti át más használatába, ha az nem veszélyezteti az iskolai sportkör működését.”

32. § A Kt. 41. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében különösen, hogy az óvodába járó gyermek, valamint a tankötelezettség végéig az általános iskolába, középiskolába, szakiskolába járó tanuló évenként legalább egyszer fogászati, szemészeti és belgyógyászati vizsgálaton vegyen részt, továbbá az általános iskolában, középiskolában és szakiskolában évente két alkalommal a tanulók fizikai állapotának méréséről.”

33. § (1) A Kt. 42. §-ának (3) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:

„Ha a gyakorlati képzés szervezője nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat és – a szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint – iskolai tanműhelyt (tangazdaságot, tanboltot, tankórtermet, tankertet, tanudvart, tankonyhát, tanlaboratóriumot, demonstrációs termet, gyakorló- és szaktantermet stb.) hoz létre, nyilvántartásba vételére, működése megkezdésének engedélyezésére, közoktatási megállapodás megkötésére a nem helyi önkormányzatok által fenntartott iskolákra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

(2) A Kt. 42. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A fenntartó a pedagógiai-szakmai szolgáltatás keretében szervezett pedagógus-képzés, -továbbképzés feladataiban való közreműködés céljából fenntartói gyakorló közoktatási intézményt hozhat létre. A vezető tanári (gyakorlatvezető óvónői, tanítói) tevékenység ellátására vonatkozó követelményeket [17. § (9) bekezdés] ezekben a közoktatási intézményekben is alkalmazni kell.”

34. § A Kt. 44. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles – az Országos szakértői névjegyzékben szereplő – szakértő véleményét közvetlenül vagy a pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézmény útján beszerezni.”

35. § A Kt. 45. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„45. § (1) Az óvoda az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített nevelési programok közül választ.

(2) Az iskola pedagógiai programot és ennek részeként – (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményei alapján – helyi tantervet készít, vagy az ily módon készített tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként a pedagógiai programjába. A középiskola helyi tantervének elkészítéséhez a Nemzeti alaptantervet, az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményeit, továbbá a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az érettségi vizsga vizsgatárgyainak általános vizsgakövetelményeit kell figyelembe venni.

(3) Az alapfokú művészetoktatási intézmény a helyi tantervét az Alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja alapján készíti el, vagy az ily módon készített tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként pedagógiai programjába.

(4) Az iskola valamennyi évfolyamát átfogó helyi tantervet használ. A többcélú intézmény egységes, valamennyi nevelési-oktatási feladatot átfogó pedagógiai programot, ennek keretein belül az egyes feladatok ellátásához óvodai nevelési programot, illetve iskolai helyi tantervet, kollégiumi pedagógiai programot használ. Az általános művelődési központban működő nevelési-oktatási intézmények pedagógiai programja része a nem közoktatási feladatot ellátó intézményegység tevékenységét is meghatározó pedagógiai-művelődési programnak. A pedagógiai-művelődési programnak biztosítania kell a közoktatási szolgáltatások és a nem közoktatási szolgáltatások egységes elvek szerinti megvalósítását.

(5) Az óvodai nevelési program, illetve az iskolai pedagógiai program elkészítésénél, választásánál figyelembe kell venni az e törvény 8. §-ának (11)–(14) bekezdésében foglaltakat.

(6) Az iskolában a szakképzési évfolyamon folyó szakképzés szakmai programjának elkészítésére a szakképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) Ha a tanuló az iskola és a gyakorlati képzés szervezője által kötött megállapodás alapján vesz részt az iskolán kívül gyakorlati képzésben, az iskola és a gyakorlati képzés szervezője egyezteti az iskolában folyó szakmai elméleti és a gyakorlati képzés programját.”

36. § (1) A Kt. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az iskola pedagógiai programja meghatározza:

a) az iskolában folyó nevelés és oktatás céljait,

b) az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül

– az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az előírt tananyagot és követelményeit,

– az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit,

– az iskola magasabb évfolyamára lépés feltételeit,

– az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményeit, továbbá – jogszabály keretei között – a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének formáját,

– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás esetén a nemzeti, etnikai kisebbség anyanyelvi, történelmi, földrajzi, kultúra- és népismereti tananyagot,

– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben és oktatásban részt vevő tanulók részére a magyar nyelv és kultúra elsajátítását biztosító tananyagot; a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élő nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot,

c) az iskolai életet, a tehetség, a képesség kibontakoztatását, a szociális hátrányok, a beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségek enyhítését segítő tevékenységeket,

d) a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet, továbbá a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programot,

e) szakközépiskola és szakiskola esetén a szakmai programot.”

(2) A Kt. 48. §-a a következő (2)–(4) bekezdéssel egészül ki, s a jelenlegi (2) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:

„(2) Ha az általános iskolában a művészetek műveltségi területen emelt szintű oktatás folyik, továbbá ha a szakiskola vagy a szakközépiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, az iskola, valamint az alapfokú művészetoktatási intézmény pedagógiai programja előírhatja, hogy a tanuló a kötelező tanórai foglalkozások keretében köteles részt venni művészeti próbákon és előadásokon (zenekar, kórus, tánckar stb.).

(3) Az összetett iskola, a közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ a különböző iskolatípusok nevelési és oktatási céljainak megvalósításához külön-külön helyi tantervet alkalmaz. Az egységes iskola a különböző iskolatípusok nevelési és oktatási céljainak megvalósításához egy helyi tantervet alkalmaz, amelyik tartalmazza a minden tanuló részére átadásra kerülő közös, továbbá az egyes iskolatípusok nevelési és oktatási céljaira épülő kiegészítő tananyagot és követelményeket, valamint azokat a tanulmányi feltételeket, amelyek alapján be lehet kapcsolódni a kiegészítő tananyag és követelmények elsajátításába.

(4) A szakmai előkészítő ismereteket a központi program (tanterv) vagy a Nemzeti alaptanterv, illetve az érettségi vizsga vizsgatantárgyainak általános követelményei alapján építi be helyi tantervébe az iskola.”

37. § A Kt. 50. § b) pontjának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A helyi tanterv, a szakmai program az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítéséhez egy tanítási évnél hosszabb időt is megjelölhet.”

38. § (1) A Kt. 52. §-a előtt található alcím és az 52. § (1)–(2) bekezdés helyébe a következő alcím, illetőleg (1)–(2) bekezdés lép:

„A tanítási év rendje, a tanítási, képzési idő, a tanórán kívüli foglalkozások

(1) Az iskolában a szorgalmi idő, tanítási év – az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga s a szakmai vizsga évét kivéve – minden évfolyamon száznyolcvanöt tanítási napból áll. Az iskolában a tanítást – ha e törvény másképp nem rendelkezik – a nappali oktatás munkarendje [121. § (1) bekezdésének 23. alpontja] szerint, a nem kötelező tanórai foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások, az osztálybontások, egyéni foglalkozások és az iskolai alapszolgáltatások biztosításával [121. § (1) bekezdésének 1. alpontja] kell megszervezni (a továbbiakban: nappali rendszerű iskolai oktatás). Nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti

a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén a tizenhatodik,

b) tíz évfolyamos általános iskola esetén a tizennyolcadik,

c) középiskola és szakiskola esetén a huszonkettedik

életévét. A c) pontban meghatározott határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd és más fogyatékos tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az a)–c) pontban meghatározott életkorhoz három évet hozzá kell számítani.

(2) A tanév, ezen belül a tanítási év rendjét a művelődési és közoktatási miniszter állapítja meg (tanév rendje). A tanév rendjében kell meghatározni a tanév szervezésével kapcsolatos feladatokat, így különösen a tanév kezdő és befejező napját, azt az időszakot, amelynek keretében az iskolai nevelés és oktatás folyik (szorgalmi idő, tanítási év), a tanítási szünetek szervezésének időszakát és időtartamát, a felvételi kérelmek elbírálásának, az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga és a szakmai vizsga időszakát. A tanév rendjében foglaltak minden iskolára kötelezőek. Az iskola – a tanév rendjében meghatározottak figyelembevételével – éves munkatervet készít, amely tartalmazza a szabadon meghatározható tanítás nélküli munkanapokat és tanítási szünnapokat.”

(2) A Kt. 52. §-a (3) bekezdésének bevezető rendelkezése és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A tanuló kötelező tanórai foglalkoztatása – az (5) bekezdés kivételével – nem lehet több”

g) szakképzési évfolyamon, a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál; ha a szakiskola vagy a szakközépiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, párhuzamos oktatás esetén heti átlagban napi nyolc tanítási óránál. Ha a szakiskola vagy a szakközépiskola párhuzamos oktatás keretében készít fel a művészeti szakmai vizsgára, a tanítási év átlagában az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeinek átadására fordított tanítási órák száma nem lehet kevesebb – a (3) bekezdés b)–e) pontjában – az évfolyamra meghatározott tanórai foglalkozás ötven százalékánál.”

(3) A Kt. 52. §-ának (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a bekezdés a következő (7)–(16) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A tanuló kötelező tanórai foglalkozása az e törvény 27. §-ának (7) bekezdése szerinti felzárkóztató oktatás esetén napi hét tanítási óránál, az e törvény 27. §-ának (9) bekezdése szerinti munkába álláshoz, életkezdéshez szükséges ismeretek átadásakor napi öt vagy hat (heti átlagban öt és fél) tanítási óránál nem lehet több.

(5) A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a fogyatékos tanulók részére a (3) bekezdésben meghatározott tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A tanuló annyi egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozáson vesz részt, amennyi a fogyatékosságából eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. A kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megszervezésének heti időkerete a (3) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti tanítási óra

a) tíz százaléka értelmi fogyatékos tanuló,

b) tizenöt százaléka – az autista kivételével – más fogyatékos tanuló,

c) huszonöt százaléka a gyengénlátó tanuló,

d) negyven százaléka a mozgásfogyatékos, a vak, a nagyothalló, a beszédfogyatékos tanuló,

e) ötven százaléka a siket és az autista tanuló

esetén. A heti időkeretet abban az esetben, ha a tanulót külön osztályban tanítják, osztályonként kell megállapítani. Ha a tanulót a többi, nem fogyatékos tanulóval közösen – egy osztályban tanítják –, a heti órakeretet nyolc fős csoportokra kell meghatározni oly módon, hogy az azonos ellátásra jogosult tanulók számát elosztják nyolccal. A csoportra jutó időkeret akkor is felhasználható, ha az osztás alapján a csoportban nincs nyolc tanuló. Ennél a számításnál a tanulói létszámot a tényleges létszám alapján kell számításba venni. Ha az iskolában az osztályt több különböző évfolyamra járó tanulóból szervezik meg (a továbbiakban: összevont osztály), és az egyes évfolyamokra a (3) bekezdés eltérő mértékű heti kötelező tanórai foglalkozást állapít meg, a habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozás heti időkeretét a magasabb évfolyamra megállapított heti kötelező tanórai foglalkozás mértéke alapján kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló részére az iskola a nevelési-oktatási feladatokat egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs célú tanórai foglalkozás keretében szervezi meg a (3) bekezdésben és e bekezdés a) pontjában meghatározott időkeretben [a továbbiakban a (3)–(5) bekezdés alatti foglalkozások: kötelező tanórai foglalkozások].

(6) Az iskola a tanulók érdeklődése, igénye szerint nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából (a továbbiakban: nem kötelező tanórai foglalkozás). Ha az igazgató a fenntartó egyetértésével nagyobb időkeretet nem állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozások heti időkerete – osztályonként – a (3)–(4) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórai foglalkozások

a) az első–harmadik évfolyamon tíz,

b) negyedik–hatodik évfolyamon huszonöt,

c) hetedik–nyolcadik évfolyamon harminc,

d) kilencedik–tizedik évfolyamon harmincöt,

e) a tizenegyedik–tizenharmadik évfolyamon hatvan,

f) a szakképzési évfolyamon öt

százaléka. Ha az összevont osztályban az egyes évfolyamokra a (3) bekezdés eltérő mértékű heti kötelező tanórai foglalkozást állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozás heti időkeretét a magasabb évfolyamra megállapított heti kötelező tanórai foglalkozás mértéke alapján kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. Az iskola a nem kötelező tanórai foglalkozások megtartásához rendelkezésre álló időkeretet a tanórán kívüli foglalkozások megtartásához és az osztálybontáshoz is igénybe veheti.

(7) A gyógytestnevelés megszervezéséhez tizenöt fős csoportonként – az iskola órakeretén felül – heti három óra áll rendelkezésre.

(8) Az iskola a kötelező tanórai foglalkozások keretében köteles gondoskodni a könnyített testnevelés szervezéséről. Az iskola köteles megteremteni a tanulók mindennapi testedzéséhez szükséges feltételeket, valamint köteles biztosítani – ha az iskolában legalább négy évfolyam és annak keretén belül évfolyamonként legalább egy-egy osztály működik – az iskolai sportkör működését. A mindennapi testedzéshez szükséges időkeretet a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások megtartásához rendelkezésre álló időkeret terhére kell megteremteni. Az iskola a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezéséhez rendelkezésre álló időkeret terhére szervezi meg az iskolai sportkör foglalkozásait. A mindennapi testedzés megszervezésébe az iskolai sportkör foglalkozásait be kell számítani. Az iskolai sportkör feladatait – az iskolával kötött megállapodás alapján – az iskolában működő diáksport egyesület is elláthatja.

(9) Egyéni – egy–három tanuló részére szervezett – foglalkozás tartható

a) az alapfokú művészetoktatás zeneművészeti ágában – az előképző kivételével – a tanórai foglalkozások megszervezésére rendelkezésre álló órakeret terhére heti három órában, ha a tanuló részére a tanítási év átlagában legalább heti négy foglalkozás biztosított, heti másfél órában, ha a tanuló részére a tanítási év átlagában nem biztosított a heti négy foglalkozás,

b) a szakközépiskolában és szakiskolában a kötelező és a nem kötelező tanítási óra megszervezésére rendelkezésre álló órakeret terhére tanulónként heti öt órában, ha az iskola zeneművészeti vagy artista szakmai vizsgára készít fel,

c) a fel nem sorolt többi iskolában a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozás megszervezésére rendelkezésre álló órakereten felül – a (3) bekezdésben meghatározott – heti kötelező tanórai foglalkozások öt százalékában a tehetség kibontakoztatása, illetve a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása céljából,

d) az a)–c) pontban meghatározottakon túl az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezésére rendelkezésre álló időkeret hány százalékát használja fel egyéni foglalkozás megszervezésére.

(10) Az egyéni foglalkozásra rendelkezésre álló órakeretet annyi órával kell csökkenteni, ahány egyéni foglalkozást szerveztek. Az időkeret az iskolán belül az egyes évfolyamok és tanítási hetek, a kötelező és nem kötelező, valamint a tanórán kívüli foglalkozások között szabadon átcsoportosítható.

(11) Az e törvény 120. §-ának (1) bekezdése alapján, vagy súlyos betegsége miatt magántanulóként tanulmányokat folytatók egyéni foglalkozás keretében történő felkészítésére az iskolának tanulónként a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozás megszervezésére rendelkezésre álló órakereten felül – átlag – heti tíz óra áll a rendelkezésre. Az időkeret az egyes hetek és tanulók között átcsoportosítható.

(12) Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezésére rendelkezésére álló időkeret hány százalékát használja fel osztálybontás alkalmazásával, s milyen tanórai foglalkozás megtartásához. A rendelkezésre álló időkeretet a kialakított tanulócsoportok részére tartott órák számának megfelelően csökkenteni kell.

(13) Az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási időbeosztás a munkaszüneti napok miatti munkaidő-beosztásnak megfelelően változik, a tanítási év utolsó napját követően pedig legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani.

(14) Az iskolaszék és az iskolai diákönkormányzat kezdeményezésére, a fenntartó egyetértésével a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők abban az esetben, ha a tanulók részére legalább negyvenkettő óra megszakítás nélküli heti pihenőidő és az elmaradt heti pihenőnapok igénybevétele – egy vagy több összefüggő tanítási szünetként – a tanítási félév során biztosítható. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója – az elmaradt heti pihenőnapok igénybevételének biztosítása nélkül is – elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, ha rendkívüli tanítási szünet miatt a száznyolcvanöt tanítási napot e nélkül nem lehetne megtartani. A tanulónak – a tanév rendjében meghatározottak szerint – a tanítási évben legalább két alkalommal, legkevesebb hat összefüggő napból álló tanítási szünetet kell biztosítani.

(15) Az e §-ban foglaltakat a (2) és a (9) bekezdés kivételével az alapfokú művészetoktatási intézmények tekintetében nem kell alkalmazni. Az alapfokú művészetoktatási intézményekben a tanítási időbeosztást – a tanév rendjére, a tanítás nélküli pihenőnapra és a tanítási szünetre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – az iskola állapítja meg.

(16) Szakképzésben a szakmai gyakorlat megszervezésére a szakképzésre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.”

39. § (1) A Kt. 53. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az iskola köteles – a szülő igénye alapján – a felügyeletre szoruló tanuló részére a tizedik évfolyam befejezéséig, gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskolában valamennyi évfolyamon napközis, illetve tanulószobai foglalkozást szervezni.

(4) A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozásokat olyan módon kell megszervezni, hogy a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az iskolai felkészítéssel és a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatoknak. A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozások megszervezéséhez az első négy évfolyamon napi négy és fél óra, az ötödik–nyolcadik évfolyamon és a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskola valamennyi többi évfolyamán napi három óra, a kilencedik–tizedik évfolyamon napi két óra áll rendelkezésre, mely időkeretet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel. A heti időkeretet a kialakított napközis, illetve tanulószobai csoportokra kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, csoportok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható.”

(2) A Kt. 53. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A kollégium a kollégiumba felvett és az externátusi elhelyezésben részesülő tanulók részére felzárkóztató, tehetségkibontakoztató, speciális ismereteket adó felkészítő foglalkozásokat, továbbá a szabadidő eltöltését szolgáló a (2) bekezdés b) és d) pontjában felsorolt foglalkozásokat és a tanulóval való egyéni törődést biztosító foglalkozásokat szervez. A kollégiumi felkészítő foglalkozások szervezéséhez rendelkezésre álló időkeret nem lehet kevesebb – kollégiumi csoportonként – heti tizennégy óránál, a többi kollégiumi foglalkozásra rendelkezésre álló időkeret pedig – kollégiumi csoportonként – heti tíz óránál. A heti időkeret a kollégiumi feladatok, az egyes tanulócsoportok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. A kollégiumi foglalkozásokat csoportos és egyéni foglalkozás keretében lehet megszervezni. Az egyéni foglalkozások szervezésénél az e törvény 52. §-a (9) bekezdésének d) pontjában és (10) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.

(8) A kollégium munkarendjét úgy kell meghatározni, hogy a tanuló rendszeresen hazalátogathasson, de a hazautazás a tanítási évben nem lehet kötelező.”

40. § A Kt. 54. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„54. § (1) A közoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. Az alkalmazottak foglalkoztatására, élet- és munkakörülményeire vonatkozó kérdések tekintetében jogkörét jogszabályban előírt egyeztetési kötelezettség megtartásával gyakorolja. A nevelési-oktatási intézmény vezetője továbbá felel a pedagógiai munkáért, a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megszervezéséért és ellátásáért, a nevelő és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséért, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzéséért, a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséért. A nevelési-oktatási intézmény vezetője rendkívüli szünetet rendelhet el, ha rendkívüli időjárás, járvány, természeti csapás vagy más elháríthatatlan ok miatt a nevelési-oktatási intézmény működtetése nem biztosítható, vagy az intézkedés elmaradása jelentős veszéllyel, illetve helyrehozhatatlan kárral járna. Intézkedéséhez be kell szerezni a fenntartó egyetértését, illetve, ha ez nem lehetséges, a fenntartót haladéktalanul értesítenie kell.

(2) A közoktatási intézmény vezetője képviseli az intézményt.

(3) A közoktatási intézmény vezetője az (1)–(2) bekezdésben meghatározott jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott körében helyettesére vagy az intézmény más alkalmazottjára átruházhatja.”

41. § (1) A Kt. 55. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) a) Az önálló intézményként működő

– óvoda élén óvodavezető,

– iskola, kollégium és más közoktatási intézmény élén igazgató,

– országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmény élén – a munkáltató döntésétől függően – igazgató vagy főigazgató

áll.

b) Az önálló intézmény tagintézményeként vagy intézményegységeként működő

– kollégium élén kollégiumvezető,

– más közoktatási intézmény élén tagintézmény-vezető vagy intézményegység-vezető

áll.”

(2) A Kt. 55. §-ának (2) bekezdése a következő g)–h) ponttal egészül ki:

(A nevelési-oktatási intézmény vezetőjének feladatkörébe tartozik különösen)

„g) a gyermek- és ifjúságvédelmi munka irányítása,

h) a tanuló- és gyermekbaleset megelőzésével kapcsolatos tevékenység irányítása.”

42. § A Kt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A nevelőtestület tagja a nevelési-oktatási intézmény valamennyi pedagógus-munkakört betöltő alkalmazottja, gazdasági vezetője, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő felsőfokú iskolai végzettségű alkalmazottja.”

43. § (1) A Kt. 57. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik:)

„i) az intézményvezetői, intézményegység-vezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény kialakítása;”

(2) A Kt. 57. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A közös igazgatású közoktatási intézményben és az általános művelődési központban azokban az ügyekben, amelyek

a) csak egy – nevelési-oktatási intézmény feladatát ellátó – intézményegységet érintenek, az intézményegységben,

b) több – nevelési-oktatási intézmény feladatát ellátó – intézményegységet érintenek, valamennyi érdekelt intézményegységben

foglalkoztatott – az 56. § (2) bekezdésében felsorolt – alkalmazottakból, az intézmény vezetőjéből és gazdasági vezetőjéből álló nevelőtestület jár el.”

(3) A Kt. 57. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az óraadó tanár a nevelőtestület döntési jogkörébe tartozó ügyekben – az (1) bekezdés g)–h) pontjába tartozó ügyek kivételével – nem rendelkezik szavazati joggal.

(7) Ha a közoktatási intézmény (intézményegység, tagintézmény) nem nevelési-oktatási intézmény, továbbá a közös igazgatású közoktatási intézményben és az általános művelődési központban az intézmény egészét érintő kérdésekben a nevelőtestületet megillető jogosítványokat – kivéve azokat, amelyek a tanulói jogviszonnyal kapcsolatosak – a szakalkalmazotti értekezlet [121. § (1) bekezdés 26. alpontja] gyakorolja.”

44. § A Kt. 58. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, s egyidejűleg a § jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre módosul:

„(2) Az óvodában, iskolában, kollégiumban az azonos feladatok ellátására, illetve tantárgyanként vagy műveltségi területenként egy szakmai munkaközösség hozható létre. Külön szakmai munkaközösség működhet a tagintézményben és a tagozaton.”

45. § A Kt. 59. §-a előtt található alcím, továbbá 59–60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a Kt. 60. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:

„A szülői szervezet

59. § (1) Az óvodában, az iskolában és a kollégiumban a szülők jogaik érvényesítése, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre.

(2) Ha az óvodában, iskolában, kollégiumban több szülői szervezet (közösség) működik, az a szülői szervezet (közösség) járhat el az óvoda, az iskola, illetőleg a kollégium valamennyi szülőjének a képviseletében, amelyiket az óvodába, iskolába, kollégiumba felvett tanulók szüleinek több mint ötven százaléka választott meg. Ilyen szülői szervezet (közösség) hiányában a szülői szervezetek (közösségek) a nevelési-oktatási intézmény egészét érintő ügyek intézésére közös szervezetet hozhatnak létre, vagy megbízhatják valamelyik szülői szervezetet (közösséget) a képviselet ellátására (a továbbiakban: óvodai, iskolai, illetve kollégiumi szülői szervezet).

(3) A szülői szervezet (közösség) dönt saját működési rendjéről, munkatervének elfogadásáról, tisztségviselőinek megválasztásáról.

(4) Az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) kezdeményezheti az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, továbbá dönt arról, hogy ki lássa el a szülők képviseletét az óvodaszékben, iskolaszékben, kollégiumi székben.

(5) Jogszabály, továbbá az óvoda, iskola, kollégium szervezeti és működési szabályzata a szülői szervezet (közösség) részére további jogokat állapíthat meg.

Az iskolaszék

60. § (1) Az iskolában a nevelő és oktató munka segítése, a nevelőtestület, a szülők és a tanulók, az intézményfenntartók, továbbá az intézmény működésében érdekelt más szervezetek együttműködésének előmozdítására iskolaszék alakulhat.

(2) Az iskolaszékbe a szülők, a nevelőtestület, az iskolai diákönkormányzat azonos számú képviselőt küldhet.

(3) Egy-egy képviselőt delegálhat az iskolaszékbe az érdekelt

a) fenntartó,

b) nevelőotthon, gyermek- és ifjúságvédő intézet,

c) helyi kisebbségi önkormányzat, térségi vagy országos feladatot ellátó iskola esetén az országos kisebbségi önkormányzat, ha nem az iskola fenntartója,

d) szakiskolában és szakközépiskolában a területi gazdasági kamara.

(4) Az iskolaszék létrehozását kezdeményezheti

a) a nevelőtestület tagjainak legalább húsz százaléka,

b) az iskolai szülői szervezet (közösség) képviselője, ennek hiányában az intézménybe járó tanulók szüleinek legalább húsz százaléka,

c) az iskolai diákönkormányzat képviselője, iskolai diákönkormányzat hiányában az iskolába járó tanulók legalább húsz százaléka [a továbbiakban: az a)–c) pont alattiak együtt: érdekeltek].

(5) Az iskolaszékbe

a) a szülők képviselőit az iskolai szülői szervezet (közösség), ennek hiányában az iskolában tanuló gyermekek szülei,

b) a nevelőtestület képviselőit a nevelőtestület tagjai,

c) az iskolai diákönkormányzat képviselőit az iskolai diákönkormányzat tagjai, iskolai diákönkormányzat hiányában az iskolába járó tanulók

választják.

(6) Az iskolaszéket létre kell hozni, ha az érdekeltek közül legalább kettőnek a képviselői kezdeményezik megalakítását, és részt vesznek munkájában.

(7) Ha az iskolaszék létrehozását az iskolai szülői szervezet (közösség) képviselője, ennek hiányában a szülők legalább húsz százaléka, illetve az iskolai diákönkormányzat képviselője, iskolai diákönkormányzat hiányában az iskolába járó tanulók legalább húsz százaléka kezdeményezi, a nevelőtestület képviselőinek közre kell működniük az iskolaszék megalakításában és munkájában.

(8) Az iskolaszékben – az (5) bekezdés a) pontjában meghatározott választás alapján – a szülők képviseletében eljárhat az is, akinek gyermeke nem tanul az iskolában.

(9) Az iskolaszékben – az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott választás alapján – a diákönkormányzat képviseletében eljárhat az a nagykorú személy is, aki az iskolának nem tanulója, nem alkalmazottja, illetőleg, akinek gyermeke nem tanul az iskolában.

(10) Az iskola igazgatója, ha bármelyik érdekelt kezdeményezi az iskolaszék létrehozását, a kezdeményezéstől számított harminc napon belül az iskolaszék munkájában részt vevő érdekeltek által delegált, azonos számú képviselőből álló bizottságot hoz létre az iskolaszék megalakításának előkészítéséhez.”

46. § A Kt. 61. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„61. § (1) Az iskolaszék döntési jogkörébe tartozik működési rendjének és munkaprogramjának elfogadása, tisztségviselőinek megválasztása, továbbá azok az ügyek, amelyekben a nevelőtestület vagy a nem önkormányzati fenntartó döntési jogát az iskolaszékre átruházza.

(2) Az iskolaszék részt vesz a tanulók jogainak érvényesítésével, kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézmény által hozott döntések, intézkedések ellen benyújtott kérelmek elbírálásában.

(3) Az iskolaszék egyetértési jogot gyakorol

a) jogszabályban meghatározott kérdésekben a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor;

b) a házirend elfogadásakor;

c) a vállalkozás alapján folyó oktatás és az azzal összefüggő szolgáltatás igénybevétele feltételeinek meghatározásakor.

(4) Az iskolaszék véleményt nyilváníthat a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ki kell kérni az iskolaszék véleményét a pedagógiai program elfogadása, továbbá a 81. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott közoktatási megállapodás megkötése előtt.

(5) Az iskolaszék javaslattevő jogkörrel rendelkezik a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben különös tekintettel a nevelési-oktatási intézmény irányítását, a vezető személyét, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját érintő kérdésekben.

(6) Az iskolaszék feladatai ellátásához térítésmentesen használhatja az iskola helyiségeit, berendezéseit, ha ezzel nem korlátozza az iskola működését.

(7) Az óvodaszék, kollégiumi szék, intézményi szék, ÁMK szék megalakulására, működésére, jogállására, feladataira az iskolaszékre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az óvodaszék tekintetében a diákönkormányzatra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, az ÁMK szék tevékenysége kiterjed a nem közoktatási feladatokat ellátó intézményegységekre is, és tagjai közé – az érdekeltek megállapodása alapján – a 60. § (4) bekezdésében felsoroltak mellett más szerv, szervezet is delegálhat egy képviselőt.”

47. § (1) A Kt. 63. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti, aki – a diákönkormányzat megbízása alapján – eljárhat a diákönkormányzat képviseletében is.”

(2) A Kt. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha az iskolában, kollégiumban több diákönkormányzat tevékenykedik, az járhat el a nevelési-oktatási intézmény egészét érintő ügyekben, amelyik megválasztásában a legtöbb tanuló vett részt, feltéve, hogy ily módon a tanulók több mint ötven százalékának képviselete biztosított. Ilyen diákönkormányzat hiányában az iskolában, kollégiumban működő diákönkormányzatok a nevelési-oktatási intézmény egészét érintő ügyek intézésére közös szervezetet hozhatnak létre, vagy megbízhatják valamelyik diákönkormányzatot (a továbbiakban: iskolai, kollégiumi diákönkormányzat).”

(3) A Kt. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A diákönkormányzat – a nevelőtestület véleményének kikérésével – dönt saját működéséről, a diákönkormányzat működéséhez biztosított anyagi eszközök felhasználásáról, hatáskörei gyakorlásáról, egy tanítás nélküli munkanap programjáról, az iskolai, kollégiumi diákönkormányzati tájékoztatási rendszerének létrehozásáról és működtetéséről, valamint a tájékoztatási rendszer (iskolaújság, iskolarádió stb.) szerkesztősége tanulói vezetőjének (felelős szerkesztőjének), munkatársainak megbízásáról.”

(4) A Kt. 63. §-ának (4) bekezdése a következő negyedik mondattal egészül ki:

„A szervezeti és működési szabályzatot, illetve módosítását jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a nevelőtestület harminc napon belül nem nyilatkozik.”

48. § A Kt. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat egyetértési jogot gyakorol a házirend elfogadásakor, illetve módosításakor.

(4) Az intézményi diákönkormányzat és az ÁMK diákönkormányzat megalakulására, működésére, jogállására az iskolai, kollégiumi diákönkormányzatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

49. § (1) A Kt. 65. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az óvodába a gyermek harmadik életévének betöltése után vehető fel.”

(2) A Kt. 65. §-a (2) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a bekezdés a következő ötödik mondattal egészül ki:

„Az óvoda – beleértve a kijelölt óvodát is – köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson vesz részt, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító óvoda). A kijelölt óvoda [30. § (4) bek.], ha a gyermeket nem köteles felvenni, átvenni, a gyermek felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg.”

50. § (1) A Kt. 66. §-a (1) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt a 42. § (1)–(2) bekezdésében és a 46–47. §-ban meghatározottak alapján.”

(2) A Kt. 66. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az általános iskola – beleértve a kijelölt iskolát is – köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító iskola). A fenntartó a szakiskolát – kilencedik–tizedik évfolyamon – kijelölheti kötelező felvételt biztosító iskolának. A kijelölt iskola [30. § (4) bek.], ha nem kötelező felvételt biztosító iskola, a tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó jelentkezőt – ha a felvételi követelményeknek megfelel – a nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvén, illetőleg a nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvén és magyarul tanító iskolába (tagozatra, osztályba, csoportba) fel, illetve át kell venni.”

51. § A Kt. 67. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a szakiskola vagy a szakközépiskola olyan szakképesítés megszerzésére készít fel, amelyhez szakmai alkalmassági követelményeknek kell megfelelni, a tanulót az első szakképzési évfolyamra akkor lehet felvenni, átvenni, illetve a továbbhaladását engedélyezni, ha a szakmai alkalmassági vizsga követelményeit teljesítette. Nem utasítható el a szakképzési évfolyamra történő felvétele, átvétele, továbbhaladása annak, aki tanulószerződést kötött, feltéve, hogy az előírt iskolai, szakmai előképzettséggel rendelkezik, megfelel az életkori feltételeknek, továbbá az előírt pályaalkalmassági, szakmai alkalmassági és egészségügyi követelményeknek. Ha a tanulószerződés megkötésének előfeltétele a pályaalkalmassági, szakmai alkalmassági követelményeknek való megfelelés volt, az iskola – kivéve, ha a vizsga két évnél régebben történt – annak eredménye alapján dönt a felvételről, átvételről, továbbhaladásról. A szakmai alkalmassági vizsga követelményeit az iskola igazgatója és a gyakorlati képzés szervezője együttesen állapítja meg.”

52. § (1) A Kt. 70. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. A tanuló magatartásának és szorgalmának értékelését és minősítését az osztályfőnök – az osztályban tanító pedagógusok véleményének kikérésével – végzi. Az érdemjegyekről a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét rendszeresen értesíteni kell. A félévi és az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni. Az osztályzatról a tanulót és a kiskorú szülőjét értesíteni kell. Az érdemjegy, illetőleg az osztályzat megállapítása a tanuló teljesítményének, szorgalmának értékelésekor, minősítésekor nem lehet fegyelmezési eszköz.”

(2) A Kt. 70. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a § a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki: