Törvények és OGY határozatok

Az oldalon a joganyagok közlönyállapota érhető el. Egységes szerkezetű, naprakész szöveget az új Jogtáron talál.
Időállapot: közlönyállapot (1998.III.16.)

Tartalomjegyzék

1998. évi XII. törvény

a külföldre utazásról * 

Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezésekre figyelemmel - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban - a külföldre utazásról és az úti okmányokról a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

1. § (1) A Magyar Köztársaság területének elhagyása - beleértve a külföldi letelepedés szándékával történő kiutazást is - alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt és az országban jogszerűen tartózkodó külföldit megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetőleg korlátozható.

(2) A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. A hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható meg, nem korlátozható, illetőleg feltételhez nem köthető.

(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint nemzetközi szerződés alapján személyazonosító igazolvánnyal gyakorolható.

A törvény hatálya

2. § E törvény szabályozza az úti okmánnyal történő ellátás rendjét, az eljárás alapvető szabályait, a külföldre utazás jogának korlátozását, valamint az ezekkel összefüggő személyes adatok kezelését.

3. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra (a továbbiakban: állampolgár) terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit a Magyarországon élő hontalanokra és a bevándorolási engedéllyel rendelkező külföldiekre a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényben foglaltakkal együtt kell alkalmazni.

(3) A magyar menekültügyi hatóság által menekültként, menedékesként, befogadottként elismert személyekre e törvény III., IV. és V. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a) úti okmány: az útlevél, valamint nemzetközi szerződésben, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott, a külföldre utazásra, illetőleg az onnan való visszatérésre jogosító hatósági igazolvány, bizonyítvány vagy irat;

b) útlevél: a Magyar Köztársaság tulajdonát képező hatósági igazolvány, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát, valamint a világ összes országába utazásra, illetőleg hazatérésre való jogosultságát hitelesen igazolja;

c) útlevél hatóság: az úti okmány kiadására, visszavonására, az utazás e törvény szerint történő engedélyezésére, illetőleg korlátozására feljogosított közigazgatási szerv.

II. Fejezet

Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok

5. § (1) Úti okmányra - ha törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a magyar állampolgárok jogosultak.

(2) A nemzetközi szerződésen alapuló úti okmány adattartalmára az egyezmény rendelkezései az irányadók.

(3) A menekültként elismert személyek részére kiadott úti okmányra a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1989. évi 15. törvényerejű rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az úti okmány a jogosultság fennállásáig, kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint tartható birtokban. A jogosultság megszűnését követő 15 napon belül az úti okmányt le kell adni az útlevél hatóságnál. A szülői felügyeleti jog megszűnése esetén a kiskorú úti okmányát a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá váló személynek is át lehet adni.

Az útlevél

6. § Az útlevél típusai:

a) a magánútlevél;

b) a hivatalos útlevél.

7. § (1) Az útlevél adatoldala - az ideiglenes magánútlevél kivételével - tartalmazza

a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, arcképmását és saját kezű aláírását;

b) az útlevél típusát, számát, kiállításának keltét, érvényességi idejét, a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság nevét;

c) az a)-b) pontokban meghatározott adatokból képzett, az állampolgár és az útlevél azonosítását lehetővé tevő, gépi olvasásra alkalmas adatsort.

(2) Az ideiglenes magánútlevél adatoldala az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazza.

(3) A hivatalos útlevél adattartalma kiegészül a használatára jogosult személy diplomáciai rangjának, illetve az útlevél kiállítására alapot szolgáltató tisztségének vagy egyéb jogcímének megjelölésével.

(4) Az útlevélbe az útlevél hatóság, a határőrség, a külföldi hatóság, valamint jogszabályban erre felhatalmazott szerv tehet bejegyzést.

(5) Az útlevél érvényességének időtartama nem hosszabbítható meg.

A magánútlevél

8. § (1) A magánútlevél érvényességének időtartama az állampolgárnak az útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött életkorától függően

a) 4 éves életkor betöltéséig 2 év;

b) 4-18 éves életkor közöttiek esetén 5 év;

c) 18 éven felüliek esetén - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 10 év.

(2) A 18 éven felüli állampolgár részére a magánútlevél - kérelmére - 5 éves érvényességgel is kiállítható.

9. § (1) Az állampolgár - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egyidejűleg csak egy érvényes magánútlevéllel rendelkezhet.

(2) Annak az állampolgárnak, aki hivatalos útlevélre nem jogosult és foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár - az ezt bizonyító igazolás alapján - második magánútlevél is kiadható.

(3) A második magánútlevelet az arra jogosító foglalkozás gyakorlásának időtartamára, de legfeljebb ötévi érvényességgel kell kiállítani.

10. § (1) Külföldön élő vagy tartózkodó állampolgár részére ideiglenes magánútlevelet lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele lejárt, elveszett, ellopták vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált, és külföldi tartózkodásához vagy továbbutazásához Magyarországról a magánútlevél kellő időn belül nem szerezhető be.

(2) Az ideiglenes magánútlevél továbbutazásra, illetőleg hazautazásra jogosít, érvényességének időtartama legfeljebb egy év.

A hivatalos útlevél

11. § (1) Hivatalos útlevél: a diplomata-útlevél, a külügyi szolgálati útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati útlevél. A hivatalos útlevelet a megbízatás időtartamára, de legfeljebb ötévi érvényességgel kell kiállítani.

(2) Hivatalos útlevél - a diplomata-útlevél kivételével - kizárólag hivatalos utazás céljára használható fel.

(3) A hivatalos útlevél rendeltetésszerű felhasználásáról és kezeléséről az utazást elrendelő, illetőleg az útlevél kiadására javaslatot tevő szerv, az országgyűlési képviselő, továbbá házastársa, gyermeke [12. § (1) bekezdés f) pont] diplomata-útlevele esetében az Országgyűlés Hivatala gondoskodik.

12. § (1) Diplomata-útlevélre jogosult

a) a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke;

b) az országgyűlési képviselő;

c) az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a legfőbb ügyész és helyettesei, az Alkotmánybíróság tagja, az Állami Számvevőszék elnöke és alelnökei, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;

d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a helyettes államtitkár;

e) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal rendelkező munkatársa, a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagja, a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli tisztviselője, nemzetközi jogon alapuló diplomáciai kiváltságot és mentességet élvező egyéb személy, diplomáciai és konzuli futár;

f) az a)-e) pontban megjelölt személlyel hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa, eltartott gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes diplomata-útlevelet kaphat az a személy is, aki a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke vagy a külügyminiszter megbízásából diplomáciai küldetéssel utazik külföldre, továbbá az, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte.

13. § (1) Külügyi szolgálati útlevélre jogosult

a) a Külügyminisztérium diplomáciai ranggal nem rendelkező munkatársa;

b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseletének igazgatási és műszaki személyzete, illetőleg kisegítő személyzetének tagja;

c) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli alkalmazottja és kisegítő személyzetének tagja;

d) a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező más személy;

e) az a)-d) pontok szerint jogosult személlyel hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes külügyi szolgálati útlevelet kaphat az a személy is, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte.

14. § (1) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter, ennek hiányában az országos hatáskörű szerv vagy hivatal vezetőjének javaslatára szolgálati útlevelet kaphatnak hivatalos célú utazásuk, illetőleg kiküldetésük idejére

a) a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Országgyűlési Biztos Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a minisztériumoknál, valamint országos hatáskörű szerveknél foglalkoztatottak;

b) a bírák és az ügyészek;

c) a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársai.

(2) Szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés hatálya alá tartozó állampolgárral hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke.

(3) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára szolgálati útlevelet kaphat a külföldi magyar kulturális intézetbe, kereskedelemfejlesztési irodába, illetőleg nemzeti idegenforgalmi képviselet irodájába tartós külszolgálatra kihelyezett személy, valamint a vele együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke, amennyiben diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és mentességet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem élvez.

15. § (1) Hajós szolgálati útlevél hivatalos utazás céljából adható

a) a tengeri vagy belvízi hajón szolgálatot teljesítő személynek;

b) annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló vízügyi együttműködés keretében vízi munka elvégzése, vízkár vagy jégveszély elhárítása érdekében határvízen közlekedik.

(2) Hajós szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személlyel állandóan együtt utazó házastársa és eltartott gyermeke.

III. Fejezet

Külföldre utazást korlátozó rendelkezések

16. § (1) A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre,

a) akivel szemben olyan bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás, amelyre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig;

b) aki a büntetőeljárás keretében előzetes letartóztatásban, őrizetben, kiadatási őrizetben, kiadatási letartóztatásban van, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll;

c) aki lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt áll;

d) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszűnéséig, illetőleg akinek a bíróság a kényszergyógykezelését rendelte el, a kényszergyógykezelés tartama alatt;

e) akinek jogerős határozattal megállapított - legalább 10 millió forint összegű - adóhiányból vagy vámhiányból, avagy bevallani elmulasztott járulékból, illetve hozzájárulásból származó tartozása áll fenn, a tartozás megfizetéséig vagy arra a (3) bekezdés szerint kezdeményezésre jogosult szerv által elfogadott biztosíték nyújtásáig.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek a hiányt, a járulék vagy hozzájárulás bevallásának elmulasztását megállapító határozat, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le.

(3) Az (1) bekezdés e) pontja esetén a külföldre utazás korlátozását az adóhatóság, a vámhatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerve kezdeményezheti.

17. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a katonai szolgálati kötelezettség alapján szolgálatot teljesítő személy és a besorozott hadköteles külföldre utazása esetén a rájuk vonatkozó törvények rendelkezéseit is alkalmazni kell.

18. § (1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevél hatóság - különös méltánylást érdemlő okból - meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt esetben a bíróság, d) pontja esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont esetében pedig a 16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv hozzájárulása szükséges.

(2) Az útlevél hatóság külön törvényben meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében a korlátozás hatálya alatt álló állampolgár részére az útlevelet hivatalból is kiadhatja.

19. § (1) Az útlevél hatóság az úti okmány kiadását megtagadja vagy az úti okmányt visszavonja, ha

a) a 16. § (1) bekezdése alapján külföldre utazást korlátozó rendelkezés áll fenn;

b) azt jogosulatlanul használták fel vagy meghamisították;

c) az állampolgár az arra való jogosultság megszűnését követően az úti okmányt nem adta le.

(2) Az útlevél hatóság a külföldön élő állampolgár részére a visszavont útlevelet kiadja, ha a büntetőeljárás során az ügyész vagy a bíróság által megállapított biztosítékot letétbe helyezték.

20. § Érvénytelen az úti okmány, ha

a) a személyazonosság megállapítására alkalmatlan, betelt, megrongálódott vagy meghamisították;

b) az útlevél hatóság visszavonta;

c) azt nem az arra jogosult használja fel;

d) érvényességi ideje lejárt;

e) a használatára jogosult meghalt.

IV. Fejezet

Az eljárás alapvető szabályai

21. § A hatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

22. § (1) Az úti okmánnyal kapcsolatos államigazgatási ügyben hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

(2) Az úti okmány visszavonását elrendelő határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(3) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező keresettel kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A határozat felülvizsgálatáról a bíróság soron kívül dönt.

23. § (1) Az úti okmányt az útlevél hatóság, továbbá a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtási intézet intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során elveszi, ha az érvénytelen vagy e törvény szerint visszavonásának van helye.

(2) Az úti okmányt a Magyar Köztársaság Diplomáciai és Konzuli Képviseletének hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során a 19. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 20. § a), c) és e) pontjaiban meghatározott esetekben veszi el.

(3) Az átvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak, amely a visszavonásról öt napon belül dönt.

(4) Az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az az úti okmány visszavonását elrendelő határozat elleni fellebbezésben támadható meg.

V. Fejezet

Adatkezelés és adatszolgáltatás

24. § Az útlevél hatóság eljárása során - hatáskörére és illetékességére kiterjedően -, valamint a Belügyminisztériumnak a belügyminiszter által kijelölt szerve (a továbbiakban: központi adatkezelő szerv) az e törvényben meghatározott feladatok ellátásához a következő adatokat kezelheti:

a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési helyét, idejét, nemét, anyja nevét, állampolgárságát, menekült státusát (a továbbiakban együtt: személyi adat), valamint arcképmását, saját kezű aláírását és értesítési, illetőleg lakcímét;

b) az állampolgár számára kiadott úti okmány típusát, számát, érvényességi idejét;

c) az úti okmány iránti kérelem elutasításának, illetőleg a kiadott úti okmány visszavonásának tényét és annak indokát;

d) annak az úti okmánynak az adatait, amelynek elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették;

e) a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt álló állampolgár személyi adatait, lakcímét és az utazást korlátozó okot.

25. § A korlátozás elrendelése céljából a következő szervek értesítik a központi adatkezelő szervet:

a) a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követően a büntetőügyben eljáró bíróság, az eljárás befejezése után a büntetés-végrehajtási bíró a 16. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti büntetőeljárás alá vont, illetőleg fogva tartott állampolgár személyi adatairól és lakcíméről, az eljárás megindításának időpontjáról, az indokául szolgáló cselekmény törvényi minősítéséről, az eljárás jogerős befejezéséről, valamint a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről és megszüntetéséről;

b) a 16. § (1) bekezdés e) pontja szerinti korlátozás kezdeményezésére jogosult hatóság azoknak az állampolgároknak a személyi adatairól és lakcíméről, továbbá a köztartozásuk mértékéről, illetőleg a köztartozás megszűnéséről, akiknek külföldre utazása korlátozását köztartozás meg nem fizetése miatt kezdeményezik.

26. § Az útlevél hatóság a kérelmező személyi és lakcím adatai azonosításához, illetőleg utazási jogosultsága megállapításához adatokat vehet át

a) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából,

b) a központi adatkezelő szervtől a 24. § és a 25. § alapján kezelt adatokból, valamint

c) közvetlenül vagy a központi adatkezelő szerv útján a bűnügyi nyilvántartásból, a rendőrség központi személy-, tárgy- és gépjármű-körözési nyilvántartó rendszeréből és a büntetés-végrehajtás központi nyilvántartásából, valamint a menekültügyi hatóságtól.

27. § (1) Az útlevél hatóság, illetőleg a központi adatkezelő szerv - törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak, a rendőrségnek, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, a határőrségnek, a vám- és pénzügyőrségnek, a nyugdíjbiztosítási szervnek, a Belügyminisztérium állampolgársági ügyekkel foglalkozó szervének, valamint - a menekülteket érintően - a menekültügyi hatóságnak adhat át adatot.

(2) A központi adatkezelő szerv a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása érdekében értesíti a határőrséget annak az állampolgárnak a személyi, illetőleg úti okmányának adatairól, aki a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt áll, vagy úti okmányát az útlevél hatóság jogerősen visszavonta.

(3) A központi adatkezelő szerv annak az úti okmánynak az adatairól - beleértve a jogosult személyi adatait is -, amelynek elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették, az útlevél jogosulatlan felhasználásának megakadályozása céljából értesíti a rendőrség központi személy-, tárgy- és gépjármű-körözési nyilvántartását vezető szervet, valamint a Külügyminisztériumot.

28. § (1) Az útlevél hatóság, illetőleg a központi adatkezelő szerv természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére - az adatfelhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltathat arra vonatkozóan, hogy az érintett személy rendelkezik-e érvényes úti okmánnyal, az úti okmány száma alapján birtokosának családi és utónevéről, valamint az úti okmány elvesztésének, ellopásának, megsemmisülésének, illetőleg megkerülésének tényéről.

(2) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelő szerv az általa nyilvántartott adatot statisztikai célra felhasználhatja, abból ilyen célra, személyazonosító adat nélkül adatot szolgáltathat.

(3) Az e törvény alapján kezelt személyes adatok külföldi adatkezelő részére - ideértve a nemzetközi szervezeteket is - nemzetközi szerződés alapján továbbíthatók, feltéve, ha az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adatra nézve azonosan teljesülnek.

29. § (1) Az útlevél hatóság és a központi adatkezelő szerv köteles biztosítani, hogy az állampolgár megismerhesse, hogy mely adatszolgáltatás alanya volt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére teljesített adatszolgáltatás körében - külön törvényben meghatározottak szerint - korlátozható, vagy kizárható.

(3) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelő szerv az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatásról nyilvántartást vezet, amelyet az adatszolgáltatástól számított öt évig köteles megőrizni.

30. § Az útlevél hatóság az eljárásában keletkezett iratokat az úti okmány érvényességi idejének lejártától számított egy évig őrzi meg, ezt követően azokat az iratkezelésre irányadó jogszabályok szerint selejtezi.

31. § (1) A 24. §-ban meghatározott adatokat az útlevél hatóság az eljárás befejezéséig, a központi adatkezelő szerv pedig az úti okmány érvényességi idejének lejártától számított öt évig kezelheti.

(2) A központi adatkezelő szerv a 25. §-ban meghatározott adatokat a külföldre utazást korlátozó ok megszűnését követő egy évig kezelheti.

32. § A hivatalos útlevéllel rendelkező állampolgár személyi adatait és a kiadott útlevél adatait az utazást elrendelő, illetőleg az útlevél kiadására javaslatot tevő szerv - diplomata- és külügyi szolgálati útlevél esetén a Külügyminisztérium, az országgyűlési képviselő, továbbá házastársa, gyermeke [12. § (1) bekezdés f) pontja] diplomata-útlevele tekintetében az Országgyűlés Hivatala - az útlevélnek az arra való jogosultság megszűnését követő bevonásáig kezeli.

VI. Fejezet

Záró rendelkezések

33. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A törvény hatálybalépésekor folyamatban levő kivándorlás iránti kérelem esetén a már megkezdett eljárást meg kell szüntetni.

(2) A törvény hatálybalépése előtt kiállított útlevelek érvényességi idejük lejártáig használhatók fel utazásra.

(3) Ahol jogszabály kivándorlást említ, azon külföldi letelepedést kell érteni.

34. § A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvény;

b) a kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény;

c) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 75. §-a c) pontjának harmadik francia bekezdése;

d) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 11. § (4) bekezdésének e) pontja.

35. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 31. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

(A nyilvántartás anyaga szolgálati titok, abból értesítést csak az alábbi hatóságoknak lehet adni:)

f) a külföldre utazásról szóló törvényben meghatározott feladatai ellátásához az útlevél hatóságnak, illetőleg a központi útlevél-nyilvántartást kezelő szervnek (központi adatkezelő szerv), az utazási korlátozás alatt álló személy adatairól.”

36. § Az adózás rendjéről szóló - többször módosított - 1990. évi XCI. törvény 80. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg év közben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adómegállapításhoz szükséges igazolást mellékeli.”

37. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) a következők szerint módosul:

a) az Nytv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A külföldön élő, illetőleg a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárok akkor tartoznak a törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét, illetőleg meglévő adataik további kezelését. Adataikat kérelmükre - az archív adatok kivételével - a nyilvántartásból törölni kell.”

b) az Nytv. 11. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

c) külföldi letelepedés szándékával hagyták el az országot,”

c) az Nytv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A központi nyilvántartás a polgár elhalálozásától, magyar állampolgárságának megszűnésétől, illetve a külföldi letelepedés szándékával külföldre távozásától számított öt évig tartalmazza az érintett polgár minden korábbi adatát (passzív állomány).”

d) az Nytv. 14. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:)

d) az idegenrendészeti szerv értesítése;”

e) az Nytv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A polgár arcképmásának és saját kezű aláírásának megismerésére, illetőleg igénylésére csak az (1) bekezdésben felsorolt szervek, valamint - személyazonosítás céljából - az útlevél hatóság jogosult.”

f) az Nytv. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

g) az idegenrendészeti szervnek a bevándorlással kapcsolatos ügyintézés során.”

g) az Nytv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetőleg, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál kell bejelentenie.”

h) az Nytv. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„28. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgár, bevándorolt, hontalan vagy menekültként elismert személy lakcím ügyében a 7. § (1) bekezdés szerint illetékes jegyző jár el.

(2) Az (1) bekezdés esetén a magyar állampolgár - lakcíme megszüntetésének bejelentésével egyidejűleg - a jegyzőnek nyilatkozik arról, kívánja-e, hogy a nyilvántartás továbbra is tartalmazza adatait.”

38. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben meghatározott bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni. Külföldre utazásának és Magyarországra való visszatérésének egyéb feltételeire a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”

(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény új 61/A. §-sal egészül ki:

„61/A. § (1) A bevándorolt külföldire e törvény 21. § (4) bekezdésében foglaltakat a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A rendőr-főkapitányság a bevándorolt külföldit kérelmére külföldre utazás céljából Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal látja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.

(3) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.”

39. § A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A külföldön élő vagy tartózkodó személy részére történő járadék folyósítása során a nyugellátás folyósítására irányadó szabályok szerint kell eljárni.”

40. § A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény a következők szerint módosul:

a) a 70. § előtti cím a következők szerint módosul:

„A külföldön letelepedőkre vonatkozó különleges kiviteli szabályok”

b) a 70. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„70. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkező természetes személy első kiutazásakor - devizahatósági engedély nélkül kiviheti:

a) vagyoni értékét;

b) a vagyoni értéke értékesítéseként kapott belföldi fizetőeszköz átváltásából származó valutát, devizát;

c) a belföldi pénzintézetnél névre szóló betétben elhelyezett belföldi fizetőeszközének átváltásából származó valutát, devizát.

(2) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkező, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát.”

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza

a) az útlevél hatóságokat, feladat- és hatáskörüket, továbbá az úti okmánnyal összefüggő feladatok ellátásában közreműködő szerveket és feladataikat;

b) az útlevél kivételével az egyéb úti okmányok fajtáit;

c) az eljárás részletes szabályait, valamint az úti okmányok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter - a b) és a d) pont tekintetében a külügyminiszterrel egyetértésben -, hogy rendeletben határozza meg

a) a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevél kiadására jogosult útlevél hatóság kivételével az útlevél hatóságok székhelyét és illetékességi területét;

b) a Magyar Köztársaság útlevelének és egyéb úti okmányainak mintáját, az úti okmány iránti kérelem benyújtására szolgáló formanyomtatvány tartalmát;

c) az úti okmányokkal összefüggő adatkezelés részletes szabályait, és kijelölje a központi adatkezelő szervet, valamint meghatározza azokat a szerveket, amelyek a központi adatkezelő szerv részére adatfeldolgozást végezhetnek, illetőleg az úti okmányok előállításában közreműködhetnek;

d) a külképviseleteknek az útlevél kiadásával, nyilvántartásával kapcsolatos feladatait.

(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg az általa kiadott útlevelek kezelésének részletes szabályait.



A complex.hu oldal teljes egészében szerzői jogvédelem alatt áll. - Copyright Wolters Kluwer Kft. 2016. Minden jog fenntartva!