Időállapot: közlönyállapot (1990.XII.16.)

1990. évi XCI. törvény

az adózás rendjéről * 

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Alapelvek

1. § (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.

(2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.

(3) Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.

(4) Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik, a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni.

(5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.

(6) Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.

(7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

A törvény hatálya

2. § (1) A Magyar Köztársaság területén

a) székhellyel, telephellyel rendelkező vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy,

b) lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező vagy egyébként itt tartózkodó magánszemély,

c) vagyonnal rendelkező vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérő magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet,

d) államigazgatási vagy bírósági eljárásban résztvevő személy

[a)-d) pontok a továbbiakban együtt: személy] adózásának és költségvetési támogatásának rendjére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik a vámszabadterületre is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

3. § (1) E törvény hatálya kiterjed

a) az adóval, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),

b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),

c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra,

ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik [az a)-c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás].

(2) A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre jogszabály az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).

(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,

a) az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra,

b) az adóvisszaigénylés és az adóvisszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra

vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) E törvény hatálya a (2) bekezdésben foglaltak kivételével nem terjed ki:

a) a társadalombiztosítási alap javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra,

b) a szesz jövedéki adóztatására és ellenőrzésére.

4. § (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) E törvénytől eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl csak törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) vagy viszonosság alapján lehet. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása irányadó.

II. FEJEZET

AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK
Az adózó

5. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő.

(2) Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bek.].

Az adóhatóságok

6. § (1) Adóhatóságok:

a) az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei (a továbbiakban: állami adóhatóság),

b) a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban: vámhatóság),

c) az önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság),

d) az Illetékhivatal.

(2) Az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja.

(3) Az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének, a költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése és megakadályozása érdekében ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését.

Iratbetekintés

7. § (1) Az adózó, továbbá a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet, vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik.

(2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. A határozat ellen jogorvoslatnak van helye.

Önellenőrzési jog

8. § Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.

Az adókötelezettség

9. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt:

a) bejelentésre, nyilatkozattételre,

b) adómegállapításra (önadózás, a munkáltató, a kifizető adómegállapítása),

c) bevallásra,

d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,

e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,

f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),

g) adatszolgáltatásra,

h) adólevonásra, adóbeszedésre

[az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].

(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti.

(3) A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követően jogosult, ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási, nyilatkozattételi, illetőleg megállapítási kötelezettségének.

10. § Az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogait és kötelességeit nem érinti, hogy az adóból származó bevétel, illetve a költségvetési támogatás a központi költségvetést, valamely elkülönített állami pénzalapot vagy önkormányzat költségvetését illeti meg, illetőleg terheli.

III. FEJEZET

EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK
A bejelentés szabályai

11. § (1) Az adózó - a 12-13. §-ban foglalt kivétellel - az adókötelezettséget, illetve az adóköteles bevételszerző tevékenységet annak keletkezésétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az adóhatóságnak bejelenti (bejelentkezés). A bejelentést az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban kell megtenni.

(2) Ha az adóköteles (bevételszerző) tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését a jogerős engedély, jóváhagyás, záradék közlésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni.

(3) Az önkormányzat által bevezetett adó (a továbbiakban: helyi adó) esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - a magánszemély bevallás benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. Az az adózó, aki ideiglenes, alkalmi jelleggel folytatja iparűzési tevékenységét, tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni.

(4) Akit törvényben meghatározott értékhatár elérése esetén terhel adókötelezettség, a bejelentést az értékhatár elérését követő 15 napon belül kell megtennie. Akinek alanyi adómentessége azért szűnik meg, mert termékét, vagy szolgáltatását nem kizárólag tárgyi adómentes szolgáltatáshoz értékesíti, az első ilyen értékesítést követő 15 napon belül ezt bejelenti.

(5) A pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetésére kötelezett adózó a bejelentésével egyidejűleg a pénztárkönyvét, naplófőkönyvét is hitelesítteti.

(6) Az állami és az önkormányzati adóhatósághoz az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentéskor bejelenti

a) elnevezését (nevét), rövidített cégnevét,

b) székhelyét, (telephelyét, vagy telephelyeit),

c) alakulásának időpontját, alapító okiratának keltét és számát, tevékenysége megkezdésének időpontját,

d) pénzforgalmi jellegű bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát,

e) könyvvezetésének módját.

(7) A jogi személynek a (6) bekezdésben foglaltak mellett be kell jelentenie - ha volt - jogelődjét, gazdálkodási formáját, tevékenységének szakágazatát, cégbejegyzési végzésének számát és időpontját.

(8) A jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozó a (6) bekezdés adatain túl üzletének, képviselőjének megnevezését, tevékenységeinek felsorolását, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó a felelősségvállaló jogi személy megnevezését és székhelyét, a magánszemély a személyi számát is bejelenti.

(9) A magánszemély - a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély kivételével - az önkormányzati adóhatóságnak a bejelentkezéskor nyilatkozik arról, hogy helyi adói tekintetében az önadózást választja.

(10) A vállalkozónak ha az adóévben alakult, vagy adókötelezettsége az adóévben keletkezett, és ha ezt az adóját megállapító törvény előírja, az (1) bekezdésben foglalt bejelentéssel egyidejűleg az állami adóhatóságnak az adóévben várható adóját is bejelenti.

(11) A munkáltatónak, a kifizetőnek és az adóbeszedésre kötelezettnek e minőségét az (1) bekezdés szerint akkor is be kell az adóhatósághoz jelentenie, ha más adókötelezettség nem terheli. Ebben az esetben a bejelentést az első adóköteles kifizetéstől, illetve beszedéstől számított 15 napon belül kell megtenni.

12. § (1) A vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélynek a bevételszerző tevékenység megkezdéséről nem kell bejelentést tennie, ha nem végez általános forgalmi adóköteles értékesítést.

(2) A beszerzései során megfizetett adó tekintetében nem kell bejelentést tennie annak a személynek, aki kizárólag általános forgalmi adó visszaigénylésére jogosult.

13. § (1) Az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak szerint kell bejelenteni.

(2) Termékimport esetén az adókötelezettséget az árunyilatkozat benyújtásával egyidejűleg kell teljesíteni.

Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése

14. § (1) Az általános forgalmi adó alanya és a kizárólag tárgyi adómentes szolgáltatást nyújtó személy az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy

a) kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez,

b) alanyi adómentességet választ,

c) az adómegállapítás melyik különleges módját kívánja alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 11. § (4) bekezdése szerint kell megtenni.

(3) Ha az adózó az (1) és (2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző adóévre vonatkozó bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja.

(4) Az a belföldi jogi személy és egyéb szervezet, amely az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított általános forgalmi adót visszaigényelheti, a visszaigénylés érdekében ezt a jogosultságát bejelentheti és adóvisszaigénylését az adózókkal azonos módon kérheti.

(5) A 49. § (2) bekezdésében említett általános forgalmi adó és statisztikai illeték esetén az áru bemutatása és vámkezelés kérése bejelentésnek minősül.

A változás bejelentése

15. § (1) Az adózónak az adókötelezettségét érintő változásról - a (3) bekezdésben és a 14. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - annak bekövetkezésétől számított 15 napon, helyi adó esetében az adóévet követő 15 napon belül az előírt nyomtatványon tájékoztatnia kell az adóhatóságot.

(2) Az adókötelezettséget érintő változás, különösen a 11. § (6)-(9) bekezdésében felsorolt adatokban bekövetkezett változás, továbbá a szervezeti forma változása, új telephely létesítése, az adózó végelszámolásának elhatározása, az adóköteles tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszűnése. A változást az adószámot kiadó állami adóhatóságnál, a helyi adó esetében az önkormányzati adóhatóságnál kell bejelenteni.

(3) A magánszemélynek a lakóhelyváltoztatása után az első alkalommal, amikor adóügyével az adóhatósághoz fordul, közölnie kell előző lakcímét, illetve azt, hogy adóbevallását korábban melyik adóhatósághoz nyújtotta be.

Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele

16. § (1) Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót.

(2) Az állami adóhatóság az adózónak a 11. § (1) bekezdése szerinti bejelentés alapján adószámot állapít meg. Az önkormányzati adóhatóságot megkeresésre erről tájékoztatja.

(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt a személyi számon, ennek hiányában a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (a továbbiakban: KEOKH) által adott azonosító számon, ha ezzel nem rendelkezik, az útlevélszámon tartja nyilván.

(4) Az önkormányzati adóhatóság - ha az önkormányzat másként nem rendelkezik - az adózót a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint tartja nyilván.

(5) Az adózónak a (2)-(4) bekezdésben meghatározott azonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie.

(6) Az adózó a költségvetési támogatást csak az adószám közlése után igényelheti. Ha azt az adóhatóság a bejelentését követő 30 napon belül nem közli, a költségvetési támogatáshoz való jog a 30 nap elteltét követő legközelebbi esedékességkor megnyílik.

Adómegállapítás

17. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást

a) az adózó: önadózással,

b) a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel,

c) az adóhatóság: kivetéssel, kiszabással illetve utólagos adómegállapítással

állapítja meg.

(2) Az adókat adónként, a költségvetési támogatást támogatásonként az adó- illetve a költségvetési támogatás alapjának meghatározására előírt időszakonként kell megállapítani.

Önadózás

18. § (1) Az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás).

(2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót, a költségvetési támogatást - a vagyonszerzési és a kiszabással megállapított eljárási illetéket kivéve - önadózással állapítja meg.

(3) A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha

a) vállalkozó, a (2) bekezdésben említett illetékre vonatkozó kivétellel,

b) az általános forgalmi adó vagy a fogyasztási adó alanya,

c) összjövedelme utáni jövedelemadóját nem a munkáltatója állapította meg vagy

d) a helyi adók tekintetében az önadózásra vonatkozó szándékát az adóhatóságnak bejelentette.

A kifizető, a munkáltató és az adóbeszedésre kötelezett
adómegállapítása

19. § (1) A kifizető a magánszemély jövedelemadóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény előírja.

(2) A munkáltató a magánszemély jövedelemadóját akkor köteles megállapítani, ha annak törvényben foglalt feltételei fennállnak. A magánszemély a munkáltatónak az adóévet követő január 15-ig nyilatkozik arról, hogy kizárólag munkáltatótól származó, adómentességet nem élvező jövedelme van vagy adóbevallást tesz.

(3) Az (2) bekezdésben előírt időpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltatójánál is tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához az előző munkáltatótól kapott jövedelem-igazolást is csatolnia kell.

(4) A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, az adóévet követő február 20-ig átadott, az adóalapot csökkentő, illetve adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolások figyelembevételével az adóévet követő március 20-ig állapítja meg és erről igazolást ad.

(5) Az adó megállapításához az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetéséről a társadalombiztosítási szervtől a munkáltatóhoz érkezett vagy a magánszemély birtokában lévő igazolásokat is figyelembe kell venni. A nyugdíj összegét a magánszemélynek kell igazolnia. Ha annak összege adóév közben változott, azt a magánszemély nyilatkozata igazolja.

(6) A törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett adózó a helyi adó összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi.

Adóbevallás

20. § (1) Az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével - továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.

(2) A munkáltató, a kifizető a levont adóelőleget, a megállapított adót saját adóbevallása keretében vallja be. Ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről és a megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz.

(3) Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az adózó a nyilatkozatát megtette.

(4) Az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül tesz adóbevallást. A késedelem igazolására vonatkozó kérelmet (a továbbiakban: igazolási kérelem) a bevallással egyidejűleg kell benyújtani. Az igazolási kérelem elutasítása esetén az adóhatóság az adóbevallást önellenőrzésnek tekinti.

(5) Nem kell adóbevallást tenni - a magánszemélyek jövedelemadója, az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó és a helyi adók kivételével - akkor, ha adónként, vagy költségvetési támogatásonként ezek összege az adóévben az 1000 forintot nem érte el.

(6) Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás igénybevétele az adóbevallást nem pótolja. Az erre kötelezett adózónak akkor is kell adóbevallást tennie, ha az adót megfizette, vagy később fizetheti meg.

21. § Az adózó által megállapított adó, költségvetési támogatás bevallásának időpontját - a 22-23. §-ban foglalt kivétellel - e törvény 1. melléklete állapítja meg.

A helyi adók bevallása

22. § (1) A vállalkozó és a magánszemély, ha az önadózást választotta, helyi adóját az adóévet követő február 28-ig vallja be.

(2) Ha a helyi adót nem az adózó állapítja meg, az adókötelezettség keletkezését (változását) követő 15 napon belül kell adóbevallást tennie.

(3) Nem kell újabb adóbevallást tenni a (2) bekezdésben foglalt esetben mindaddig, ameddig a helyi adót (adókötelezettséget) érintő változás nem következett be.

(4) Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett helyi adót az önkormányzatnál benyújtott adóbevallása keretében vallja be, ha helyi adó bevallására egyébként nem kötelezett, a beszedett adóról az (1), illetve (2) bekezdés szerinti időben külön adóbevallást tesz.

Az adóbevallás különös szabályai

23. § (1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek a jövedelemadójáról akkor is adóbevallást kell tennie, ha

a) adóját nem a munkáltatója állapítja meg és adóvisszatérítésre tart igényt;

b) külföldről származó adóköteles jövedelme van.

(2) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie, ha

a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, az eljárás közzétételének napjával,

b) átalakul, az átalakulás napjával,

c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszűnik vagy az adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával,

d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt, a megszűnés napjával.

(3) A felszámolás (végelszámolás) ideje alatt az adózónak a 21. § és a 22. § (1) és (4) bekezdése szerint kell adóbevallást tenni. A megszűnt, vagy tevékenységét megszüntető adózónak adóbevallást kell tennie az adóköteles bevételeiről azok beérkezését követő 30 napon belül.

(4) Az a belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, telephellyel, székhellyel nem rendelkező adózó, aki az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér, a távozását megelőzően adóbevallást tesz.

Az adóbevallás kijavítása

24. § (1) Az adóbevallás helyességét a 18. §-ban foglalt esetben az adóhatóság megvizsgálja a számítási hibát és más hasonló elírást kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az adóvisszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30 napon belül értesíti.

(2) Ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül egyeztetés végett az adóhatósághoz fordulhat. Eredménytelen egyeztetés esetén az adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg. A bevallás kijavítása nem minősül ellenőrzésnek, az ennek során hozott határozat nem minősül utólagos adómegállapításnak.

(3) Az eredményes egyeztetésig, illetve a határozat jogerőre emelkedéséig a visszatérítendő adót a kijavított összeg szerint kell kiutalni.

(4) Ha a kijavítás alapján az adózót a bevallottnál kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 30 napon belül visszatéríti, illetve ha azt nem fizették be, az adózónak a kijavított összeget kell megfizetnie.

(5) Ha a kijavítás miatt az adózót további befizetés terheli és ezzel egyetért, az adót 30 napon belül kell megfizetnie, ha a kijavítással nem ért egyet, a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

Az adó megfizetése

25. § (1) Az adót [3. § (3) bek.] az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.

(2) Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:

a) az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában,

b) a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett,

c) az adózó jogutódja, ideértve az átalakulás esetét is,

d) a 26. §-ban említett kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében,

e) az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője az azzal összefüggő adó tekintetében,

f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, illetve szervezet,

g) a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak,

h) a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében,

i) a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért - a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével - a szülői felügyeletet gyakorló szülő az általa kezelt vagyon erejéig.

(3) Az adó megfizetésére kötelezett az állammal vagy az önkormányzattal szemben fennálló követelését az adótartozásába nem számíthatja be.

26. § (1) Az adó megfizetéséért - ha azt törvény lehetővé teszi - a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja.

(2) A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított.

A megfizetés és a kiutalás időpontja

27. § (1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Az adóhatóság által közölt késedelmi pótlékot a közléstől számított 15 napon belül kell megfizetni.

(2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó bankszámláját az azt vezető pénzintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a pénzintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták.

(3) Az eljárási illetéket, ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik, a kérelem benyújtásakor kell megfizetni.

(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában a költségvetési támogatást az igény benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 15 napon belül, a visszatérítendő adót az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. A kiutalás napjának az számít, amikor az adóhatóság bankszámláját az azt vezető pénzintézet megterhelte.

(5) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.

A megfizetés, a kiutalás módja

28. § (1) A fizetési kötelezettséget a bankszámlával rendelkező adózónak átutalási megbízással, bankszámlával nem rendelkező adózónak átutalási vagy belföldi postautalvánnyal kell teljesítenie.

(2) A költségvetési támogatást (visszaigényelhető, visszatérítendő adót) az adózó bankszámlájára kell átutalni, bankszámla hiányában az adózót megillető összeget az adóhatóság pénzintézet útján fizeti ki.

(3) Jogszabály az illeték és a helyi adó tekintetében más fizetési módot is megjelölhet.

29. § (1) Az állami adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a megfelelő adószámlára kell megfizetnie, illetve a költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelő számláról kell visszaigényelnie. A bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell megfizetni.

(2) A helyi adókat és más, törvény alapján az önkormányzathoz fizetendő adókat és adó jellegű kötelezettségeket az önkormányzat által meghatározott adószámla javára, az illetéket - ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal számlájára kell megfizetni.

30. § (1) Ha a jövedelemadót a munkáltató állapítja meg, az adó és a korábban levont adóelőleg különbözetét a munkáltató - a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb április 20-áig - levonja vagy visszafizeti.

(2) A munkabérből havonta levont adóhátralék nem haladhatja meg az esedékes nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adóhátralék ilyen módon az (1) bekezdésben előírt határidőig nem vonható le teljes egészében, a levonást további 2 hónapon keresztül kell a 15%-os mértékkel folytatni.

(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt levonások után is marad még adóhátralék vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül értesíti a tartozás összegéről a magánszemély állami adóhatóságát, amely intézkedik a végrehajtásról. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel.

(4) A magánszemély az adóhatóságtól részletfizetési vagy fizetési halasztást csak az adólevonás (3) bekezdés szerinti meghiúsulása után kérhet.

Az adóelőleg megfizetése

31. § (1) A fizetendő adóelőleg összegét a magánszemélyek adóelőlegének kivételével a törvényben előírt vagy az adózó bejelentése szerinti adó után számítva az állami adóhatóság az éves adóbevallás benyújtási határidejétől számított 15 napon belül előírja és azt az adózóval fizetési meghagyásban közli. A jogerős fizetési meghagyás végrehajtható okiratnak minősül.

(2) Az adózó az előírt adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét.

(3) Ha az adóelőleget az adóhatóság egyenlő részletekben írta elő, az adózó indokolt esetben kérheti, hogy az adóelőleget ettől eltérő összegekben fizethesse meg.

(4) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg módosítását az esedékesség időpontját megelőzően lehet kérni.

(5) Az e törvény 2. mellékletének 3/a. pontjában meghatározott adózó az adóév június 30-ai állapot szerinti adatai alapján megállapítja az eredményét és az adóhatóság által előírt adóelőleget ennek megfelelően kiegészíti, vagy a különbözetet visszaigényli. Az előírt adóelőleget az adózónak az év végén gazdálkodása eredményeként várható adó mértékéig is ki kell egészíteni.

(6) Az adóelőleg akkor is fizethető, ha azt törvény nem írja elő.

A befizetések elszámolása

32. § (1) Ha az adótartozást csak részben egyenlítik ki, az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozások esetében a befizetést adónként az esedékesség sorrendjében kell elszámolni, az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásra befizetett összeget először a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre ezt követően az esedékesség sorrendjében az adóra kell elszámolni.

(2) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét - az (1) bekezdés szerinti sorrendben - az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el, és erről a befizetőt értesíti. A téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.

(3) Ha az adózónak adótartozása nincs, az adóhatóság értesítésétől számított 30 napon belül rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. A helyi adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.

(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás - az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó visszaigénylésének kivételével - csak az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét meghaladó rész mértékéig utalható ki, ezzel az adótartozás megfizetettnek minősül.

(5) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózót adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról évente, augusztus 31-ig értesíti. A tévesen felszámított késedelmi pótlékot az adóhatóság törli, illetve ha a pótlék felszámítását az adózó vitatja, beadványát jogorvoslati kérelemnek kell tekinteni.

Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás

33. § (1) A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a mágneses adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.

(2) A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy

a) a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak,

b) adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait,

c) azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja,

d) az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.

A bizonylat és igazolás kiállítása

34. § Az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésről jogszabály szerinti bizonylatot (számla, készpénzfizetési számla, nyugta) állít ki, ideértve a jogszabályban megállapított szerv által jóváhagyott pénztárgéptípus nyugtáját is. E bizonylatot szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani.

35. § (1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az előzőekben említettekről valamint a kifizetéskor figyelembe vett összjövedelmet csökkentő kiadásokról összesített igazolást ad az önadózó magánszemélynek. A vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik.

(2) Az állami végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes adóévek adóelőlegeként számításba venni.

(3) A társadalombiztosítási szerv az általa kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátás teljes összegéről, a kifizetett összegről és a levont adóelőlegről a magánszemély részére a kifizetéskor igazolást ad.

(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély az adóköteles összjövedelmét csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában a jövedelemadó kedvezmény igénybevételére szolgáló igazolást pedig legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig kell kiadni.

(5) Ha a magánszemély munkaviszonya évközben megszűnik, a munkáltató az adóévben általa kifizetett jövedelemről - ideértve a társadalombiztosítási szerv által az adóévben fennálló munkaviszony időtartama alatt kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást is - és a levont adóelőlegekről szóló bizonylatot (igazolást, adatlapot) a munkaviszony megszűnésének időpontjában köteles a magánszemély részére kiadni. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóéven belüli előző munkáltató által közölt adatokat is.

(6) Az igazolást az (5) bekezdés szerint kell kiadni a magánszemély nyugdíjazása vagy halála esetén is. A magánszemély halála esetén az igazolást a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában örököse részére kell kiadni.

(7) A kifizető, a munkáltató a magánszemélynek kifizetett összegekről, a levont, illetve megállapított adóról a könyvvezetésre vonatkozó szabályok szerint nyilvántartást köteles vezetni.

(8) Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról az adó alapjának és összegének a megállapítására alkalmas nyilvántartást vezet, és az adózónak bizonylatot ad.

A bizonylat megőrzése

36. § (1) A 33. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó a tevékenysége folytatására szolgáló helyen köteles tartani.

(2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni.

(3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie.

(4) A munkáltató az általa megállapított adó alapjául szolgáló bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi.

(5) Az adókötelezettség megszűnése esetén az iratokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi:

a) a jogi személy jogutódja vagy jogszabályban, határozatban erre kötelezett,

b) a szakcsoport működését jóváhagyó szövetkezet vagy állami gazdaság,

c) a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségért felelősséget vállaló jogi személy,

d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a külön jogszabályban előírt személy.

(6) A magánszemély az iratait maga köteles megőrizni. Ha az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös köteles az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.

Nyilatkozattétel

37. § (1) Az adóhatóság felhívására az adózó nyilatkozattételre kötelezhető az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről amely a felhívásban megnevezett, a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé.

(2) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

Vagyonnyilatkozat

38. § (1) A Kormány a rendeletében kimondhatja, hogy a belföldi állandó lakóhellyel rendelkező egyes magánszemélyek a teljes vagyonukról vagy egyes vagyontárgyaikról háromévenként vagyonnyilatkozatot kötelesek tenni.

(2) A belföldi állandó lakóhellyel rendelkező bármely magánszemélyt az állami adóhatóság határozatával legfeljebb évente egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti.

(3) A házastársak a házastársi életközösség fennállása alatt együttesen tesznek nyilatkozatot a házastársi vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyakról. A különvagyonról a tulajdonos ugyanabban a nyilatkozatban elkülönítetten nyilatkozik. Ha a házastársaknak lakóhelyük alapján a nyilatkozatot eltérő illetékességű adóhatósághoz kellene benyújtaniuk, azt bármelyikük lakóhelye szerint illetékes adóhatósághoz benyújthatják.

(4) A kiskorú vagyonát a szülői felügyelet jogát gyakorló szülő (törvényes képviselő) a saját nyilatkozatában, de attól elkülönítve tünteti fel.

39. § (1) A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a magánszemély következő vagyontárgyainak felsorolására terjed ki:

a) ingatlantulajdon - ideértve a lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezet tulajdonában álló lakást is, ha arra a szövetkezet tagját állandó használati jog illeti meg -, üdülőhasználati jog, föld (lakó- és üdülőtelek) tartós használata;

b) a nagyértékű ingóság.

(2) Nem terjed ki a kötelezettség a takarékbetétben levő vagyonra. Ha azonban erről a magánszemély nyilatkozatot tesz, azt akkor köteles az adóhatóság elfogadni, ha a tulajdonos a betétkönyv számát és a kiállító pénzintézetet feltünteti és csatolja a pénzintézetnek a takarékbetétben feltüntetett összegről szóló igazolását.

40. § (1) A vagyonnyilatkozatban a 39. §-ban fel nem sorolt, egyéb vagyontárgyak és vagyoni értékű jogok is feltüntethetők.

(2) Ha a magánszemély nyilatkozata nem tartalmaz az (1) bekezdésben foglaltakról az ingóságok azonosítására alkalmas részletezést:

a) a háztartási felszerelés, a szokásos berendezési és a személyes használati tárgyak értékeként összesen legfeljebb 200 ezer forint fogadható el,

b) az a) pontba nem tartozó minden egyéb vagyontárgyat figyelmen kívül kell hagyni.

41. § A vagyonnyilatkozatban nem szereplő vagyontárgyat az adózás szempontjából - az ellenkező bizonyításig - úgy kell tekinteni, mintha azt a magánszemély az utolsó vagyonnyilatkozatot követően szerezte volna.

Önellenőrzés

42. § (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzését megelőzően feltárja, hogy az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását módosíthatja, vagy a bevallás elmulasztása esetén azt pótolhatja.

(2) Az ellenőrzés megkezdésétől annak befejezéséig a vizsgálat alá vont időszak tekintetében önellenőrzésnek nincs helye. Az ellenőrzés megkezdésének a megbízólevél bemutatása minősül. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.

(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos jogszabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni az önellenőrzési pótlék egyidejű megállapításával. Az általános forgalmi adó számlahelyesbítés miatti módosítása nem minősül önellenőrzésnek.

(4) Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemélyek jövedelemadója kivételével - a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.

(5) A kifizető, a munkáltató az (1)-(4) bekezdés szerint helyesbíti az általa levont jövedelemadó előleget és adót. Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról adott adóbevallását helyesbíti.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérően a munkáltató által megállapított jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie, ha az adómegállapítást követően olyan adóköteles jövedelmet tárt fel, amely miatt a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot sem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette figyelembe.

Az önellenőrzés bevallása és a megfizetés

43. § (1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon kell bevallani.

(2) Az (1) bekezdésben említett időpontban kell bevallani és befizetni, illetőleg visszaigényelni egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás jogcímén azt az adót, illetve költségvetési támogatást, amelyet rendező jogszabály az önellenőrzés időpontjában már nincs hatályban.

(3) Önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a magánszemélyek jövedelemadója és a helyi adó esetében a 100 forintot meghaladja.

44. § (1) A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes.

(2) Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell.

IV. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS,
ADÓTITOK
Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás

45. § (1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja, megőrzi.

(2) Az adóhatóság más nyilvántartásokat csak az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adózó adóalapjának megállapításához használhatja fel.

(3) A (2) bekezdés szerinti nyilvántartások különösen a személyek azonosítására alkalmas nyilvántartások közül az állami népességnyilvántartás és a cégnyilvántartás, az adóalap megállapítására és ellenőrzésére alkalmas vagyonnyilvántartások közül az ingatlannyilvántartás és a gépjárműnyilvántartás.

(4) A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:

a) a kifizető,

b) a munkáltató,

c) a biztosító intézet,

d) a földhivatal,

e) az illetékhivatal,

f) a pénzintézet,

g) az Országos Találmányi Hivatal,

h) a társadalombiztosítási szerv,

i) az engedélyt kiadó hatóság.

(5) A szolgáltatott adatoknak az érintett magánszemély személyi számát - ennek hiányában a KEOKH azonosító számát, illetve útlevelének számát és állampolgárságát - is tartalmaznia kell.

Adótitok

46. § (1) Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, igazolás vagy más irat.

(2) Az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó és adóelőleg levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt személy megsérti a titoktartási kötelezettséget, ha az adózás vagy bírósági eljárás során megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi.

47. § (1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha

a) adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási eljárás megindítását, lefolytatását vagy a (2) és (3) bekezdésben megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja,

b) törvény előírja vagy megengedi,

c) az érintett hozzájárul.

(2) Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot az állami statisztika egységes rendszerébe tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.

(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság tájékoztatására, ha az valamely adó vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a társadalombiztosítás szerveit is megilleti a társadalombiztosítási alapot megillető befizetések teljesítésével összefüggésben.

(4) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja a bíróságot a 46. § (1) bekezdésében meghatározottakról; a nyomozó hatóságnak az ügyész által jóváhagyott megkeresésre ad tájékoztatást. Az ügyész akkor hagyja jóvá a megkeresést, ha a tájékoztatásra a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükség van.

48. § (1) Ha az adózó adózásával összefüggésben olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, amely alkalmas arra, hogy az államigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, az adóhatóság jogosult ennek nyilvánosság előtt történő cáfolatára.

(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés előtt az érintettet meg kell hallgatni.

V. FEJEZET

HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG
Az adóhatóságok hatásköre

49. § (1) Az adó, a költségvetési támogatás ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi, megyei szerve (első fokú állami adóhatóság) jár el.

(2) A termékimport esetén, ha törvény másként nem rendelkezik, az általános forgalmi adó és a statisztikai illeték ügyben első fokon a vám- és pénzügyőrség szerve (vámhivatal) jár el.

(3) A helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben megállapított adó, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében első fokon a települési önkormányzat jegyzője jár el.

(4) Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyben első fokon - ha törvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal jár el.

(5) Helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette.

Az illetékességi szabályok

50. § (1) Az eljárásra - ha törvény másként nem rendelkezik -

a) a magánszemély állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelye, szokásos tartózkodási helye,

b) a jogi személyiség nélküli vállalkozó - ideértve a vállalkozó magánszemélyt is - székhelye, ennek hiányában telephelye,

c) a jogi személy székhelye,

d) az ingatlannal vagy az ingatlanhoz fűződő vagyoni joggal kapcsolatos adóügyben az ingatlan fekvése

szerinti adóhatóság az illetékes.

(2) A munkáltató, illetve a kifizető és a magánszemély között az adóelőleg levonással, illetve az adómegállapítással kapcsolatos vitában a munkáltató, illetve a kifizető adóügyeiben illetékes állami adóhatóság dönt.

(3) Ha a vállalkozónak több telephelye van, az eljárásra az elsőként bejelentett telephely szerinti állami adóhatóság az illetékes.

(4) A vámhivatal hatáskörébe tartozó általános forgalmi adó, statisztikai illeték ügyben - függetlenül attól, hogy az adózó jogi személy, magánszemély vagy egyéb szervezet - az az adóhatóság illetékes eljárni, amelynél az árut vámkezelés céljára bemutatják.

(5) A kizárólag általános forgalmi adó visszaigénylésére jogosult építőközösség, társasházközösség visszaigénylési ügyében az ingatlan fekvése szerinti adóhatóság illetékes.

(6) A külföldi utas, a vámszabadterületi társaság, a külföldön bejegyzett vállalkozás továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének elbírálására kizárólag az állami adóhatóság fővárosi szerve illetékes.

(7) A fegyveres erők és fegyveres testületek továbbá hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai, polgári alkalmazottai adóügyeiben - a helyi adók és az illetékügyek kivételével - az eljárásra kizárólag az állami adóhatóság fővárosi szerve illetékes.

VI. FEJEZET

ELLENŐRZÉS
Általános szabályok

51. § (1) Az adóhatóság ellenőrzi az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartását. Az ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az adózó a kötelezettségét teljesítette, vagy felhívja őt a hiba, hiányosság megszüntetésére, szükség esetén megindítja az adóigazgatási eljárást. Ellenőrzésre az adóigazgatási eljárásban is sor kerülhet.

(2) Az ellenőrzés során az adóhatóság megvizsgálja a kötelezettség teljesítését, különösen

a) a bejelentésre, a bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírások megtartását,

b) az adó, a költségvetési támogatás alapjának és összegének megállapítását és bevallását,

c) az adó és a költségvetési támogatás határidőben és helyes összegben történt megfizetését, illetve igénylését,

d) az illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel vagy illetékbevételi számlára pénzzel fizetendő díjak megfizetését.

(3) Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.

52. § A pénzügyminiszter ellenőrzi az adóhatóságoknál az adóztatás irányítását és felügyeletét, a törvények és más jogszabályok végrehajtását, az adóztatás törvényességét és szakszerűségét, az állami adóhatóság vezetőjének az adóztatás működési feltételeinek kialakítására, szakszerű működtetésére iránymutatást, utasítást ad.

Az ellenőrzés lefolytatása

53. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le.

(2) Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni.

(3) Az ellenőrzés szükségességét, gyakoriságát a (4) bekezdésben foglaltak kivételével a célszerűség és a költségkímélés figyelembevételével az adóhatóság vezetője határozza meg.

(4) Ellenőrzést kell lefolytatni a vállalkozónál, ha átalakul, ha adókötelezettsége megszűnik, a jogi személy vállalkozó felszámolását rendelik el, illetve bármely szervezet esetében, ha jogutód nélkül szűnik meg. Kötelező az ellenőrzést lefolytatni az Állami Számvevőszék felhívására és a pénzügyminiszter utasítására, továbbá - helyi adó esetében - az önkormányzati képviselőtestület határozata alapján.

54. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a (2) bekezdésben és az 53. § (4) bekezdésében foglalt kivétellel - csak azért vonhatja ismét ellenőrzés alá, hogy a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását megvizsgálja (utóellenőrzés).

(2) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az első fokú állami adóhatóság által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét a helyszínen is ellenőrizheti.

55. § (1) Nem kell az adózót az ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat részletezni kell. Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értékesítésével tarthatók az adóhatóságnál.

56. § (1) A helyszíni ellenőrzést a vállalkozónál tevékenysége folytatásának idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni.

(2) A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.

(3) Helyszíni ellenőrzést az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles. Az ellenőrzést csak akkor lehet megkezdeni, ha az adózó, annak képviselője, meghatalmazottja vagy próbavásárlás esetén az alkalmazottja jelen van.

(4) Az adózó által megjelölt érdekképviseleti szerv szakértője az ellenőrzés befejezése után a megállapításokra észrevételt tehet és ezt az iratokhoz kell csatolni.

57. § (1) Az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja az ellenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatot kérhet, próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.

(2) Ha az adózó a vállalkozását magánszemély lakásában végzi, vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja az 56. §-ban meghatározott feltételek mellett akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik, továbbá ha az adóhatóság a magánszemély vagyonnyilatkozatát ellenőrzi.

58. § (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.

(2) Az adózó az (1) bekezdésben említett iratokat az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.

(3) Az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.

59. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzést megszakíthatja, ha az adózó az 58. § (2) bekezdésében előírt feltételeket nem, vagy hiányosan illetve az adóhatóságot megtévesztő módon teljesíti.

(2) A megszakítással egyidejűleg az adóhatóság az adózót határidő megjelölésével az 58. § (2) bekezdésében említett feltételek biztosítására, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások pótlására kötelezheti, vagy a nyilvántartásokat, elszámolásokat az adózó költségére szakértővel elkészíttetheti.

60. § (1) Az ellenőrzés megszakítása nélkül becslés alkalmazható a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, továbbá, ha az 59. §-ban meghatározott módon az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, vagy az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó- illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására.

(2) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, valóságos adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

(3) A becslés esetén az adóhatóságnak kell bizonyítani, hogy a becslés feltételei fennállnak továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából valamennyi lényeges tényt, körülményt, bizonyítékot figyelembe kell venni, és együttesen kell értékelni.

(4) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.

(5) Ha az adóalap megállapítására a (4) bekezdés szerint nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos időszakban hasonló tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a felhasználásával lehet megállapítani. Az összehasonlító adatok kiválasztásához az adóhatóságnak szakértőt kell kirendelni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania.

(6) Az adóhatóság becsléssel állapítja meg az adóalapot, ha a magánszemély nyilatkozatából vagy más módon tudomására jutott adatokból megállapítható, hogy a magánszemély kiadásai meghaladják az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de bizonyítható módon megszerzett jövedelmeinek együttes összegét. Ebben az esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy számottevő vagyongyarapodása és életvitele fedezetéül a magánszemélynek milyen nagyságú jövedelemre volt szüksége.

61. § Ha az adózó az általános forgalmi adót mulasztotta el megállapítani, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság azt a tényleges eladási ár, ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok alapján kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg.

62. § (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja; ha büntetőeljárást kezdeményez külön jegyzőkönyvet készít.

(2) A jegyzőkönyv az adózó azonosításához szükséges adatokat, a vizsgálat által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.

(3) Az ellenőrzés befejeződik, amikor az ellenőrzés megállapítását az adózóval ismertetik és a jegyzőkönyvet átadják. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az adózó észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.

(4) Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.

63. § Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság szükség szerint

a) az adózót önellenőrzésre szólítja fel, ha - a magánszemélyek jövedelemadóját kivéve - az adókülönbözet önadózás esetén nem éri el a 10 000 forintot,

b) az eljárást megindítja,

c) a hatáskörébe nem tartozó ügyben megkeresi az intézkedésre illetékes szervet.

64. § (1) Az adózó jogosult az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását követő 8 napon belül írásban észrevételt tenni.

(2) A vállalkozó kérelmére az ellenőrzés befejezését követően zárótárgyalást kell tartani. A zárótárgyaláson - ha az adózó kéri - az érdekvédelmét ellátó szervezet képviselője is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak, az (1) bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell számítani.

Egyszerűsített ellenőrzés

65. § (1) Az adóhatóság az önadózási kötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).

(2) Az adóbevallás felülvizsgálatáról az adózót értesíteni kell. Ha a felülvizsgálat alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót tájékoztatja.

(3) Ha a bevallott adó, költségvetési támogatás alapja az adómentesség, adókedvezmény, adó illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti azzal, hogy ha 8 napon belül nem tesz észrevételt, az adókülönbözet megállapítására az adóigazgatási eljárást megindítja.

(4) Az egyszerűsített ellenőrzést követően az 53-64. § szerinti ellenőrzésnek - az 54. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - nincs helye.

Illetékellenőrzés

66. § A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon ellenőrzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj megfizetését.

VII. FEJEZET

JOGKÖVETKEZMÉNYEK
Késedelmi pótlék

67. § (1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.

(2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.

(3) Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapítható határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka legfeljebb 3 évre számítható fel. A helyi adók esetében a 82. § (4) bekezdését kell alkalmazni.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye.

(5) A fizetési halasztás vagy a részletfizetés engedélyezése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. Az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén a határozatban a késedelmi pótlékot mérsékelheti.

(6) Ha a magánszemély a jövedelemadójára, helyi adójára vagy az illetékre vonatkozó fizetési halasztás illetőleg részletfizetés iránti kérelmét az esedékesség időpontja előtt az adóhatósághoz benyújtja, e kérelme tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig késedelmi pótlékot nem lehet felszámítani.

68. § (1) Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő.

(2) A késedelmi pótlék a 82. § szerint mérsékelhető, illetve elengedhető.

69. § (1) A késedelmi pótlék felszámítása során a pótlék alapját adónként és költségvetési támogatásonként külön-külön kell figyelembe venni, kivéve, ha azokat egy számlán tartják nyilván. A késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével.

(2) Az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint, az értesítéstől függetlenül is megfizetheti.

(3) Az adóhatóság hivatalból vagy kérelemre törli a tévesen felszámított késedelmi pótlékot. Ha az adózó a pótlék összegét továbbra is vitatja, a felettes adóhatóság dönt.

Önellenőrzési pótlék

70. § (1) Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet.

(2) Az önellenőrzési pótlékot adónként illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg, és a 44. § szerint megfizeti.

(3) Az önellenőrzési pótlékot a bevallás benyújtására előírt határidő első napjától a helyesbítés, bevallás vagy a nyilvántartásba történő feljegyzés első napjáig, a késedelmi pótlékkal azonos mértékben kell felszámítani, de legfeljebb 300 napra kell számítani. Az adóbevallás benyújtására előírt határidőtől számított 1 éven belül a pótlékot legfeljebb 100, 2 éven belül legfeljebb 200, 2 éven túl legfeljebb 300 napra számítva kell megfizetni.

(4) Ha az adózó a magánszemélyek jövedelemadójára előírt bevallását a munkáltató vagy a kifizető hibás vagy késedelmes igazolása miatt helyesbíti önellenőrzéssel, emiatt pótlékot nem kell felszámítania.

(5) Az önellenőrzési pótlék a 82. § szerint mérsékelhető, illetve elengedhető.

71. § Az adózó az önellenőrzési pótlék megfizetésével mentesül az adóbírság és az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék valamint a mulasztási bírság megfizetése alól.

Adóbírság

72. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a.

(2) Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása, feltéve hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette.

(4) Nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére a 25. § (2) bekezdésének a) és b) pontjai alapján köteles.

(5) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg.

73. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.

(2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.

(3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.

Mulasztási bírság

74. § (1) A bevallási, bejelentési kötelezettség elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért (a továbbiakban együtt: bevallási késedelem), ha az nem esik adóbírság alá, illetve önellenőrzéssel nem pótolták, a késedelmesen bevallott (bejelentett) adó, illetőleg vagyonszerzés illetéke után a mulasztási bírság

a) 60 napot meg nem haladó késedelem esetén 5%,

b) 60 napot meghaladó késedelem esetén 10%,

c) 12 hónapot meghaladó késedelem esetén 30%.

(2) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-a, de legalább 300 forint és legfeljebb 10 000 forint mulasztási bírság szabható ki.

(3) Hibásan benyújtott bevallás esetén a mulasztási bírság a helyes és a hibás adó és költségvetési támogatás összege közötti különbözet 5%-a, de legalább 5000 forint és legfeljebb 100 000 forint, magánszemély esetén legalább 500 forint és legfeljebb 10 000 forint. Ha a hiba az adó illetve költségvetési támogatás összegében különbözetre nem vezetett, a mulasztási bírságot a legkisebb összegben kell megállapítani.

(4) A mulasztási bírság mellett - a bevallási késedelem miatt - nincs helye késedelmi pótlék megállapításának. Ha a mulasztás az (1) és (3) bekezdés szerint is bírságolható, a mulasztási bírságot csak a magasabb bírsággal járó mulasztás után kell megállapítani.

(5) Ha az adózó - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - az előző időszak adatai, illetve a bejelentett várható adatok alapján fizetendő adóelőleget az e törvény 2. mellékletében előírt esedékességig nem egészítette ki a fizetendő adó 90%-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó különbözete után 20% mulasztási bírságot fizet.

(6) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleget mérsékelte, és a mérséklés iránti kérelem utóbb indokolatlannak bizonyult, a csökkentett és az eredetileg fizetendő adóelőleg különbsége után 10% mulasztási bírságot kell fizetni. A mérséklés iránti kérelem akkor indokolatlan, ha az eredeti adóelőleg összege a mérsékelt előleg összegét 20%-kal meghaladja.

(7) Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő:

a) jogszabályokban előírt, könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása, előírásoktól eltérő vezetése, bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok gondatlan feltüntetése,

b) bizonylat, könyvvezetés, nyilvántartás, számítás pótlására kötelező határozatban előírt teljesítés határidejének elmulasztása,

c) az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenőrzés eredményes lefolytatásának akadályozása,

d) számla, egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása,

e) bejelentés (bejelentési kötelezettség) elmulasztása esetén.

(8) A (7) bekezdésben említett esetekben a mulasztási bírság 20 000 forintig terjedhet, és a mulasztás ismétlődése esetén újból, az adóhiány után megállapított adóbírság mellett is kiszabható.

(9) Nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával mérsékelhető.

VIII. FEJEZET

AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS
Általános szabályok

75. § (1) Az adóigazgatási eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére, bejelentésére, bevallására indul.

(2) Az adóigazgatási eljárás különösen a következőkre irányul:

a) adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség vagy jogkövetkezmény megállapítására,

b) költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására,

c) törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésére.

(3) Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, és ezt határozatban közli. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás, a fizetési értesítés és az adóív is. Ha törvény egyidejűleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az adómegállapításról a közös képviselőt, ennek hiányában valamennyi adózót értesíti.

(4) Ha az adóigazgatási eljárás ellenőrzéssel összefüggő utólagos adómegállapításra irányul, az eljárás kezdő időpontjának a jegyzőkönyv átadásának napját, ha zárótárgyalást tartottak, a zárótárgyalás napját kell tekinteni.

76. § Az, akinek a személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, az adóhatóság székhelyére, illetve az adózó székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyiségbe idézhető. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a személyes megjelenés az ellenőrzés során válik szükségessé.

77. § (1) Ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezhető személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni.

(2) A külföldi személy adóját megállapító határozatot és egyéb intézkedést az adóhatóság a pénzügyminiszter által kijelölt szerv útján közli az adózóval.

Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján

78. § (1) Az adóhatóság állapítja meg a magánszemély helyi adóját - kivéve ha az az önadózást választotta, és azt az adóhatóságnak bejelentette -, továbbá az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót, valamint a 49. § (2) bekezdésében említett általános forgalmi adót és statisztikai illetéket (kivetés).

(2) A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerint kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket az illetékhivatal állapítja meg (kiszabás).

(3) A kivetés, kiszabás esetén az adózót az adókötelezettség keletkezéséről, az adóalap, az adómentesség, az adókedvezmény, az adó megállapításához szükséges adatokról, körülményről bevallási, illetőleg bejelentési kötelezettség terheli.

(4) Az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá, ha törvény előírja, az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz.

(5) Ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő tűzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel.

(6) A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű értesítésével az adómegállapító eljárást megszakítja, és a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzést folytat le. A határozatot az ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján kell meghozni.

(7) A bevallás (bejelentés) adatai alapján hozott határozat esetében az adómegállapításhoz való jog elévüléséig utólagos ellenőrzésnek van helye. Adókülönbözet megállapításáról akkor hozhat határozatot az adóhatóság, ha a bevallás (bejelentés) adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektől eltérő tényállást tár fel.

(8) Az adómentességet vagy adókedvezményt határozott időre megállapító, jogszabálysértő határozat esetén az adóhatóság a jogszerű adókötelezettséget a jövőre nézve új határozattal írja elő.

(9) A feltételhez kötött, határozott időre szóló adómentesség, adókedvezmény feltételeinek megszűnte esetén az adó az eredeti esedékességtől jár.

(10) Az (1) bekezdésben említett általános forgalmi adó és statisztikai illeték kivetésére az e §-ban foglaltakat a következő eltérésekkel kell alkalmazni;

a) az adó alapját az adófizetésre kötelezett bejelentése alapján a vámhivatal állapítja meg,

b) a fizetendő adó összegét a külkereskedelmi áruforgalmon belüli termékimport esetén havonta, összesítve, a tárgyhónapot követő hó 25. napjáig, a külkereskedelmi áruforgalmon kívüli termékimport esetén a vámmal egyidejűleg, a mérlegelési jogkörben engedélyezett vámmentesség esetén a vámkezeléskor kell megállapítani,

c) a bejelentés alapján megállapított adóalap vagy adómérték az adómegállapításhoz való jog elévüléséig hivatalból vagy kérelemre módosítható, ha a vámérték mennyiségi vagy minőségi ok, téves számlázás miatt változott, továbbá, ha a vámkezelés téves vámtarifaszám vagy vámérték alapján történt, illetőleg a vámkezelés során téves árfolyamot alkalmaztak, valamint az adó mértékét vagy összegét tévesen állapították meg.

Utólagos adómegállapítás

79. § (1) Az adóhatóság utólag állapítja meg az ellenőrzés során feltárt adókülönbözetet. Törvény az adóhatóságot más esetekben is kötelezheti az adó megállapítására.

(2) Az adóhatóság határozattal állapítja meg - az egyes időszakokra elkülönítve - adónként, költségvetési támogatásonként a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adót, a költségvetési támogatást, és az adózót az adókülönbözet megfizetésére, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás visszatérítésére kötelezi. A határozatban az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról is rendelkezni kell.

(3) Nincs helye utólagos adómegállapításnak, ha az adót vagy a költségvetési támogatást önellenőrzéssel nem kell helyesbíteni [43. § (3) bek.].

(4) Ha az adózó a 63. § a) pontja szerinti önellenőrzést 60 napon belül nem teljesítette, az adókülönbözetről az adóhatóság határozatot hoz.

(5) Az adóhatóság az adóhiányt megállapító határozatban rendelkezik az adókötelezettséget érintő jogszabálysértés jogkövetkezményeiről és a könyvvezetési, nyilvántartási szabálytalanságok megszüntetéséről.

(6) Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől, ha pedig az ellenőrzés adóigazgatási eljárás megindítása nélkül befejeződött, a befejezéstől számított egy éven túl - a bíróság által jogerősen megállapított adócsalás továbbá a bíróság által elrendelt új eljárás lefolytatásának kivételével - olyan új határozat nem hozható, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg.

Az adó soron kívüli megállapítása

80. § (1) Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg.

(2) Az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérelmére az adót év közben is megállapítja, ha a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.

(3) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg évközben az adót, ha ezt az ország területét kivándorlási szándékkal elhagyni kívánó adózó kéri, ha a kivándorlási szándékát az erre illetékes hatóságnál bejelentette, ezt az adóhatóságnál igazolja és az adómegállapításhoz szükséges igazolást mellékeli.

(4) Az adóhatóság határozattal állapítja meg a visszafizetendő adókedvezményt és megfizetendő adót, ha annak felhasználását törvényben előírtak szerint az adózó nem igazolja, illetve, ha a nyugdíjbiztosítást, a 10 éves vagy annál hosszabb tartamú életbiztosítási jogviszonyt a törvényben meghatározott időn belül megszünteti.

(5) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha a magánszemély a kifizető, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető és a magánszemély között vita van.

Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése

81. § (1) Az adózó az adó megfizetésére kötelezett személy átmeneti, neki fel nem róható fizetési nehézsége esetén fizetési halasztást, részletfizetést kérhet. Az adóhatóság az esedékességet megelőzően bejelentett kérelemre - a magánszemélyek jövedelemadójának előlegét, a levont jövedelemadót, a beszedett helyi adót, továbbá a termékimport után fizetendő általános forgalmi adót kivéve - az általa nyilvántartott adóra indokolt esetben fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyez, ha az adótartozás későbbi megfizetése nem veszélyeztetett. A halasztás és a részletfizetés feltételeinek meghatározásához figyelembe kell venni az adó jellegét, rendeltetését, jogcímét. Fizetési halasztás, részletfizetés az esedékességet követően benyújtott kérelmekre is engedélyezhető.

(2) A magánszemély adózó részére fizetési halasztás, részletfizetés akkor engedélyezhető, ha igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene.

(3) Nem magánszemély adózó esetében fizetési halasztás vagy részletfizetés akkor engedélyezhető, ha az adózó igazolja, hogy fizetési nehézsége átmeneti, és úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.

(4) Az állami adóhatóság a hárommillió forintot meghaladó adóra, illetve - magánszemélyek jövedelemadója kivételével - 3 hónapnál hosszabb időtartamra fizetési halasztást vagy részletfizetést az adóhatóság vezetőjének jóváhagyásával engedélyezhet.

(5) A 49. § (2) bekezdésében említett általános forgalmi adóra fizetési halasztás, illetve részletfizetés annak az adózónak engedélyezhető, aki az általános forgalmi adónak nem alanya.

(6) Törvény a fizetési halasztási, részletfizetési kedvezmény más eseteit is meghatározhatja, engedélyezését csak törvény zárhatja ki.

(7) Az adóhatóság a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyező határozatában a kedvezményt feltételhez kötheti.

(8) A határozat rendelkező részében fel kell hívni az adózó figyelmét arra, hogy ha a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben esedékessé válik.

Adómérséklés

82. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, a bírságot, a pótlékot mérsékelheti vagy elengedheti, ha megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.

(2) Az állami adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl más személy adóját nem engedheti el és nem mérsékelheti.

(3) Az állami adóhatóság a megállapított pótlék mérséklését kivételes méltányosságból engedélyezheti, ha a pótlék összegének megtérítése harmadik személytől nem követelhető.

(4) A helyi adót, az adótartozást az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek alapján az önkormányzati adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti.

(5) Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti.

(6) A pénzügyminiszter az illeték megállapítását mellőzheti, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás vagy a külkereskedelmi eljárással kapcsolatos illetékek esetében nemzetgazdasági érdekek indokolják.

83. § Méltányossági kérelem elbírálását megelőzően az adóhatóság a kérelemben felhozott indokok igazolására szólíthatja fel az adózót, és a szociális körülmények feltárása érdekében az önkormányzat szociálpolitikai feladatot ellátó szervét keresi meg. A szociálpolitikai szerv javaslatát az iratokhoz kell csatolni.

Jogorvoslat az adóigazgatási eljárásban

84. § (1) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történő módosítás korlátozása nem érvényesül, ha

a) a bíróság a büntető ügyben hozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adózó adócsalást követett el,

b) a határozatot hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon szegte meg úgy, hogy ez a határozat meghozatalát befolyásolta, és ezt a bíróság büntető ügyben hozott jogerős ítélete megállapította,

c) az adózó rosszhiszemű volt.

(3) A rosszhiszeműséget az adóhatóságnak kell bizonyítani.

(4) Ha az adóhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a 67. § (2) bekezdésében meghatározott mértékű kamatot fizet.

Felügyeleti intézkedés

85. § (1) A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata jogszabálysértő, vagy határozathozatalra jogszabálysértő módon nem került sor. A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az utólagos adómegállapítás korlátaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja, megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az első fokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja.

(2) Ha az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az 54. § (2) bekezdése szerint ellenőrzést folytatott le, a szükséges hatósági intézkedést felügyeleti intézkedésként teszi meg.

Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

86. § (1) Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.

(2) A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz.

Végrehajtási eljárás

87. § (1) A végrehajtásra e törvényben foglalt eltérésekkel a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályokat kell alkalmazni. Ahol a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály bírósági végrehajtót említ, ott az adóhatóság alkalmazottját, ahol bíróságot, ott az adóhatóságot, ahol bíróság elnökét, ott az adóhatóság vezetőjét kell érteni.

(2) Az adóhatóság jogerős határozata - ha törvény másként nem rendelkezik - az esedékesség időpontjától végrehajtható. Az adózó által megállapított és bevallott adó, továbbá a jogszabály alapján fizetendő adóelőleg esetén az adóbevallás, illetve az adóelőleg közlése végrehajtható okirat.

(3) Az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adó, vissza nem térített, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtása iránt a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóság haladéktalanul intézkedik. Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adófizetésre kötelezett személy) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja.

(4) Az adók módjára behajtandó köztartozásra [3. § (2) bek.] a 87-89. §-ban, továbbá a 91-93. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

88. § (1) A tartozást a bankszámlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással kell végrehajtani. Az azonnali beszedési megbízás az adófizetésre kötelezett személy bármely bankszámlája ellen benyújtható.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, az adófizetésre kötelezett személy követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.

(3) A végrehajtást - az ingatlanvégrehajtás kivételével - az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le.

89. § (1) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, az adóhatóság vezetője határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.

(2) Az ingatlanvégrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha az adótartozás együtt a 100 000 forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.

  Vissza az oldal tetejére