Időállapot: közlönyállapot (1991.II.23.)

1991. évi IV. törvény

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról * 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya mindenki számára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. E jogok gyakorlásának elősegítése, a foglalkoztatási feszültségek feloldása, valamint a munkanélküliek ellátásának biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § A foglalkoztatás elősegítése, a munkanélküliség megelőzése és hátrányos következményeinek enyhítése érdekében a Kormány, a helyi önkormányzatok, továbbá a munkaadók és a munkavállalásra jogosultak, valamint az utóbbiak érdekképviseleti szervezetei együttműködnek.

2. § A foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a munkavállalók, munkanélküliek között nemük, koruk, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük és munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk miatt. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levőket többletjogosultságok illessék meg.

3. § (1) A törvényben meghatározott célok megvalósulását országosan kiépített munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó állami szervezet (a továbbiakban: munkaerőpiaci szervezet) segíti elő.

(2) A munkaerőpiaci szervezet feladatát a központi és helyi szervei útján látja el.

(3) A munkaerőpiaci szervezet irányításában a munkaadók, a munkavállalók, valamint - a helyi szervek tekintetében - a helyi önkormányzatok is közreműködnek.

(4) A munkaerőpiaci szervezet tevékenységét humánszolgáltatásként, a munkanélküliség lélektani és társadalmi összefüggéseinek figyelembevételével végzi.

4. § (1) Minden munkavállalásra jogosultnak és munkaadónak joga van a munkaerőpiaci szervezet e törvényben szabályozott szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez.

(2) A munkaerőpiaci szerv a hozzáforduló munkavállalót, valamint munkaadót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

5. § (1) A foglalkoztatási feszültségek megelőzése, kezelése és lehetséges feloldása érdekében elsősorban a III. fejezetben meghatározott, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat kell alkalmazni.

(2) A foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a munkanélküliség megelőzését, valamint időtartamának csökkentését a foglalkoztatáspolitika körébe nem tartozó eszközök alkalmazásával (pl. adókedvezmények biztosításával, továbbá területfejlesztési és a munkahelyteremtést támogató, elkülönített pénzalapok felhasználásával, az oktatási rendszer és a foglalkoztatáspolitika összehangolásával) is elő kell segíteni.

6. § (1) Munkaközvetítést a Munkaügyi Minisztériumnál történt bejelentkezés és nyilvántartásbavétel után bárki folytathat. Tevékenységéről a munkaközvetítő a Munkaügyi Minisztérium által előírt statisztikai adatszolgáltatásra köteles.

(2) Külföldi munkavállalásra vonatkozó munkaközvetítő tevékenység csak a fogadó ország jogszabályainak megfelelő munkavállalásra irányulhat.

7. § (1) Külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a munkaügyi miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát.

(2) Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező menekült és bevándorolt, a letelepedés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, valamint a menekültté nyilvánítási eljárás alatt álló külföldi munkavégzéséhez.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kivételeket és az engedélyezés részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(4) Az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat a Foglalkoztatási Alapba köteles befizetni az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére kifizetett munkabér kétszeresét.

(5) A (4) bekezdésben foglalt kötelezettség érvényesítéséhez szükséges eljárási szabályokat a munkaügyi miniszter állapítja meg.

8. § (1) Az Országgyűlés szabályozza a munkanélküliség megelőzését, illetőleg csökkentését szolgáló foglalkoztatási eszközöket, a munkanélkülieket megillető juttatásokat, a munkaerőpiaci szervezetrendszert, valamint ezek finanszírozásának módját.

(2) A Kormány döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai összefüggéseit és következményeit. Ennek megfelelően gondoskodik e döntések összehangolásáról, valamint arról, hogy a munkavállaláshoz és a foglalkoztatáshoz fűződő alapvető hazai érdekek ne szenvedjenek sérelmet.

(3) A Munkaügyi Minisztérium:

a) figyelemmel kíséri a foglalkoztatási folyamatokat, gondoskodik a foglalkoztatásra, valamint a munkanélküliségre vonatkozó adatok összegyűjtéséről, elemzéséről és rendszeres nyilvánosságra hozataláról,

b) előrejelzéseket készít a munkaerő keresletére, valamint kínálatára vonatkozóan,

c) részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

d) irányítja a munkaerőpiaci szervezetet,

e) kidolgozza a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerét, elemzi és ellenőrzi az eszközök hatékony felhasználását,

f) működteti a Foglalkoztatási Alapot,

g) szavatolja a munkanélküli járulékfizetés alapján járó juttatások teljesítését,

h) programokat dolgoz ki a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő rétegek foglalkoztatásának megoldására,

i) programokat, intézkedéseket dolgoz ki, foglalkoztatási válsághelyzetek (különösen tömeges létszámleépítések) megoldására,

j) részt vesz a hazai munkavállalók külföldi munkavállalásának elősegítésében.

(4) A helyi önkormányzat döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen túlmenően:

a) figyelemmel kíséri a helyi foglalkoztatási viszonyok alakulását,

b) részt vesz a helyi foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

c) a munkaerőpiaci szervezet működési feltételeihez és fejlesztéséhez támogatást nyújt.

(5) A munkaadó:

a) érdekképviseleti szervei útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) különösen az e törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének teljesítésével segíti a munkaerőpiaci szervezet munkáját,

c) járulék fizetésével hozzájárul a munkanélküliek ellátásához.

(6) A munkavállaló és a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal (50. §, a továbbiakban: munkaügyi központ) megállapodást kötött személy [41. § (2) bekezdés]:

a) képviselői útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) együttműködik a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel, valamint a munkaadóval, mérlegeli a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, együttműködik új munkahely felkutatásában,

c) munkanélküli ellátásának biztosítására járulékot fizet.

(7) Aki korengedményes nyugdíjban (19. §), munkanélküli járadékban (25. §), előnyugdíjban (30. §), vagy pályakezdők munkanélküli segélyében (32. §) részesül, az általa folytatott kereső tevékenységet és az ebből származó jövedelmet köteles a folyósító szervnek bejelenteni.

II. fejezet

FOGLALKOZTATÁSI ÉRDEKEGYEZTETÉS SZERVEZETE

Munkaerőpiaci Bizottság

9. § (1) A foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a munkavállalók, a munkaadók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből álló Munkaerőpiaci Bizottság működik.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság az ügyrendjét maga határozza meg.

10. § (1) A Munkaerőpiaci Bizottság dönt a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjában (43. §) - az alanyi jogon járó juttatások teljesítése után - fennmaradó pénzeszközök felhasználásáról.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság a foglalkoztatáspolitika érdekegyeztető tevékenység keretében:

a) meghatározza a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fő arányait,

b) figyelemmel kíséri a Foglalkoztatási Alap felhasználását,

c) hozzájárul a Foglalkoztatási Alapból foglalkoztatási célú alapítvány létrehozásához,

d) előzetesen véleményezi a Kormánynak, illetve tagjainak a foglalkoztatást közvetlenül érintő jogszabály tervezetet,

e) állást foglal a tagok által előterjesztett foglalkoztatáspolitikai tárgyú rövid és hosszú távú programok tekintetében, figyelemmel kíséri azok végrehajtását,

f) véleményezi a munkaerőpiaci szervezet működését, erről beszámoltatja az Országos Munkaügyi Központ főigazgatóját.

Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács

11. § A megyékben (fővárosban) a foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a megyei (fővárosi) munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, továbbá az önkormányzat képviselőiből álló Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács (a továbbiakban: Munkaügyi Tanács) működik.

12. § (1) A Munkaügyi Tanácsnak a helyi önkormányzatok képviseletét ellátó tagjait a megyei (fővárosi) közgyűlés, valamint a megye területén levő megyei jogú városok képviselő testülete választja.

(2) A Munkaügyi Tanácsban a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok képviseletét legalább 3-3 tag látja el.

(3) A Munkaügyi Tanács a munkavállalók, a munkaadók és az önkormányzatok képviselőinek megegyezésével határoz. Megegyezés hiányában a Munkaerőpiaci Bizottsághoz fordulhat, amelynek képviselője közvetít a felek között és javaslatot tesz a megállapodásra.

(4) A Munkaügyi Minisztérium képviselője a Tanács munkájában tanácskozási joggal részt vehet. Egyebekben a Munkaügyi Tanács az ügyrendjét maga határozza meg.

13. § A Munkaügyi Tanács:

a) dönt a megyében foglalkoztatási célra rendelkezésre álló pénzügyi eszközök [45. § (1)-(2) bekezdés] felhasználásának elveiről és arányairól,

b) figyelemmel kíséri a Foglalkoztatási Alap megyei szintű felhasználását,

c) kezdeményezi és véleményezi a megye foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,

d) véleményezi a megyei munkaerőpiaci szervezet működését,

e) a b)-d) pontokban foglaltakról beszámoltatja a munkaügyi központ vezetőjét,

f) előzetes véleményezési jogot gyakorol a munkaügyi központ vezetőjének kinevezésénél,

g) ellátja a más jogszabályban meghatározott feladatait.

III. fejezet

A FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ TÁMOGATÁSOK

Képzések elősegítése

14. § (1) Támogatható a képzése annak:

a) aki munkanélküli, vagy

b) akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal előzetesen írásban közölte, vagy

c) aki közhasznú munkavégzésben vesz részt, és a munkaügyi központ által felajánlott képzésben való részvételt vállalja.

(2) Támogatni kell a munkaügyi központ által felajánlott vagy elfogadott képzését annak a 18. életévét be nem töltött munkanélkülinek, aki az általános iskolát három évnél nem régebben fejezte be, vagy hagyta abba, dolgozók iskolájába nem jár, illetve aki egy évnél nem régebben abbahagyta középiskolai tanulmányait. A fenti feltételeknek megfelelő munkanélkülieket a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott támogatás illeti meg.

(3) Támogatható a képzése annak a munkavállalónak is, akinek rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható és képesítést nyújtó képzésben vesz részt, ide értve a képesítést nyújtó betanító és nyelvi képzést is.

(4) A képzés elősegítésére

a) a keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás, és

b) költségtérítés

fizethető.

(5) A keresetpótló juttatás összege a folyósítás első szakaszában járó munkanélküli járadék 110%-a, illetőleg pályakezdő munkanélküli esetében a 33. § (1) bekezdésében meghatározott munkanélküli segély 110%-a, tanköteles korú munkanélküli esetében pedig a mindenkori minimális bér 15%-a.

Munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése

15. § Az, aki munkanélküli járadékban részesül, és a munkaügyi központ továbbra sem tud részére a 25. § (2) bekezdésében meghatározott megfelelő munkahelyet felajánlani, vállalkozóvá válása esetében a következő támogatásokat kérheti:

a) vállalkozói tevékenységre vonatkozó hatósági igazolás bemutatásával a munkanélküli járadék összegének megfelelő támogatás folyósítását, legfeljebb további hat hónapig,

b) a vállalkozói tevékenység igazolásával igénybevett, a munkaügyi központ által ajánlott szaktanácsadás költségei legfeljebb 50%-ának megtérítését,

c) a vállalkozói tevékenység gyakorlásához szükséges tanfolyami képzés költségeinek legfeljebb 50%-os megtérítését,

d) hitel felvétele esetén a hitelfedezeti biztosítás költségeinek legfeljebb 50%-os megtérítését, legfeljebb egy éves időtartamra.

Foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások

16. § (1) Az a munkaadó, aki a munkaügyi központ nyilvántartása szerint legalább hat hónapja, pályakezdő esetében három hónapja munkanélküli tartós foglalkoztatását biztosítja, és a vállalást megelőző hat hónapban nem hajtott végre hasonló munkakörben létszámleépítést, ugyanakkor kötelezettséget vállal arra, hogy hasonló munkakörben az azt követő három hónapban sem bocsát el senkit, kérheti a kifizetendő munkabér vagy az azt terhelő járulékok, illetőleg ezek együttes, de legfeljebb 50%-ig terjedő átvállalását legfeljebb egy éves időtartamra.

(2) A munkabér, illetőleg járulékainak megfizetése akkor vállalható át, ha a munkaadó vállalja, hogy legalább az átvállalás ideje alatt az általa foglalkoztatott munkanélküli munkaviszonyát - a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszabályban meghatározott eseteit kivéve nem - szünteti meg.

(3) Az a munkaadó, aki munkanélkülit a lakosság vagy a település általános szükségleteit kielégítő területen - közhasznú munka keretében - foglalkoztat, kérheti a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség legfeljebb 70%-ának megtérítését, ha a szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesül.

Munkahelyteremtés támogatása

17. § Pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható olyan programok megvalósításához, amelyek segítik a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek foglalkoztatását.

Részmunkaidős foglalkoztatás támogatása

18. § (1) Ha a munkaadó a nála keletkezett foglalkoztatási nehézség megoldása érdekében a teljes munkaidőre alkalmazott munkavállalóit vagy azok egy részét részmunkaidőben foglalkoztatja, és a munkaidő-csökkentés a teljes munkaidő egyharmadát eléri, kérheti az érintett munkavállalók emiatt kieső munkaidejére járó személyi alapbére legfeljebb 50%-ának egy évre történő megtérítését.

(2) Amennyiben a munkáltató a 21. §-ban meghatározott megállapodástól eltérő létszámleépítést hajt végre, köteles a kapott támogatás visszafizetésére.

Korengedményes nyugdíj átvállalása

19. § (1) A munkaadó kérheti a munkavállalóinak külön jogszabály szerinti korengedményes nyugdíjazása következtében őt terhelő összegnek a Foglalkoztatási Alap terhére történő

a) legfeljebb 50%-os átvállalását, ha jelentős létszámleépítést valósít meg, és az előző évi eredménye nulla vagy negatív volt,

b) teljes átvállalását, ha jogutód nélkül megszűnik vagy felszámolják.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a létszámleépítés akkor jelentős, ha a munkaadó egy intézkedés keretében az előző évi átlagos állományi létszám legalább 25%-ának, vagy legalább háromszáz főnek szünteti meg a munkaviszonyát.

(3) Szüneteltetni kell a korengedményes nyugdíj folyósítását, ha a nyugdíjas a korengedmény ideje alatt kereső foglalkozást létesít, és az abból származó jövedelem havi átlagban a mindenkori minimális bért meghaladja.

A foglalkoztatást elősegítő támogatások közös szabályai

20. § (1) A 14-19. §-ban meghatározott támogatások nyújtása a munkaügyi központ hatáskörébe tartozik.

(2) A támogatások anyagi fedezetét a Foglalkoztatási Alapnak a megyében történő felhasználásra elkülönített pénzügyi keretéből (45. §) kell biztosítani.

(3) A 14-19. §-ban meghatározott támogatásokkal kapcsolatos eljárási szabályokat a Munkaerőpiaci Bizottsággal egyeztetve a munkaügyi miniszter állapítja meg.

21. § A 16-19. §-ban meghatározott támogatások nyújtása esetén a munkaügyi központ vezetője és a munkaadó megállapodást köt. A megállapodás tartalmazza a támogatás mértékét, időtartamát, feltételeit és a megállapodás megszegésének következményeit.

IV. fejezet

LÉTSZÁMLEÉPÍTÉSEK SZABÁLYAI

22. § (1) Az a legalább harminc munkavállalót foglalkoztató munkaadó, amely fél éven belül munkavállalói létszámát legalább 25%-kal, vagy legalább ötven fővel tervezi csökkenteni, e döntéséről köteles tájékoztatni a munkaviszony felmondását megelőző három hónappal a munkaügyi központot, valamint a munkaadónál működő munkavállalói érdekképviseleti szervezetet.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatási kötelezettség a jogutód nélkül megszűnő munkaadót, illetőleg annak felszámolóját is terheli.

(3) Ha az ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadóval szemben felszámolási eljárás van folyamatban, a bíróság, valamint a felszámoló az eljárás során hozott érdemi döntéseiről tájékoztatja a munkaadó székhelye szerint illetékes munkaügyi központot.

23. § (1) A munkaadó minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely 30 nap alatt legalább tíz főt érint, az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a felmondást megelőzően 30 nappal tájékoztatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti létszámleépítés végrehajtására a munkaadónál a munkavállalók képviselőit is magába foglaló bizottságot kell létrehozni, amely meghatározza a létszámleépítés végrehajtásának elveit, valamint annak időbeni ütemezését, továbbá dönt a létszámleépítéssel érintett munkavállalók részére - a jogszabály alapján járó juttatásokon felüli - juttatások odaítéléséről.

(3) A létszámleépítéssel érintett munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésére a munkajogi szabályok az irányadók azzal, hogy a létszámleépítés miatti felmondás csak az (1) bekezdés szerint előírt tájékoztatást követő 30 nap elteltével közölhető.

(4) Mentesül a munkaadó a (3) bekezdés szerinti felmondási korlátozás alól, ha a létszámleépítésben érintett munkavállalóit a munkaügyi központ által megjelölt szakmára átképezte.

V. fejezet

A MUNKANÉLKÜLIEK ELLÁTÁSA

24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli járadék, előnyugdíj, pályakezdők munkanélküli segélye, valamint költségtérítés jár.

Munkanélküli járadék

25. § (1) Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki

a) munkanélküli,

b) járulékfizetési kötelezettségének a 27. § (2) bekezdésében meghatározott legkisebb időtartamig, valamint a 41. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint eleget tett,

c) az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, illetőleg rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult,

d) munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfelelő munkahelyet felajánlani, és

e) elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együttműködik.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételek alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha

a) a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségének, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,

b) egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvégzésére alkalmas,

c) a várható kereset a munkanélküli járadék összegét eléri,

d) a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli esetében a két órát nem haladja meg.

(3) Az (1) bekezdés e) pontjában előírt együttműködés azt jelenti, hogy a munkanélküli

a) a munkaügyi központnál jelentkezik és nyilvántartásba véteti magát,

b) a munkaügyi központtal rendszeres kapcsolatot tart,

c) a felajánlott munkalehetőségeket mérlegeli,

d) maga is részt vesz megfelelő munkahely felkutatásában,

e) a saját maga által megtalált, vagy a munkaügyi központ által felkínált megfelelő munkahelyet, illetve képzési lehetőséget elfogadja.

A munkanélküli járadék mértéke

26. § (1) A munkanélküli járadék összegét a munkanélküli munkajogi átlagkeresete alapján kell megállapítani.

(2) Az egy napra járó munkanélküli járadék alapja a munkanélküli havi átlagkeresetének harmincad része.

(3) A munkanélküli járadék összege a folyósítás első szakaszában a munkanélküli (2) bekezdésben meghatározott járadékalapjának 70%-a, a folyósítás második szakaszában pedig a járadékalap 50%-a.

(4) A munkanélküli járadék összegének alsó határa a mindenkori minimális bér, a felső határa annak háromszorosa. Ha az (1) bekezdés szerinti átlagkereset a minimális bérnél alacsonyabb, a munkanélküli járadék ennek megfelelő összeg. A minimális bér emelése esetén az ennél alacsonyabb összegben folyósított járadékot a minimális bér növekedésének arányában - de legfeljebb a minimális bér összegéig - növelni kell.

(5) Amennyiben a munkanélküli járadékra jogosult korábbi munkahelyén rehabilitációs keresetkiegészítésben részesült, úgy annak összegét a munkanélküli járadék alapját képező keresetbe be kell számítani. Az így megállapított munkanélküli járadék összege a keresetkiegészítés (3) bekezdésben meghatározott mértékével a munkanélküli járadék felső határát meghaladja.

A munkanélküli járadék folyósításának időtartama

27. § (1) A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát (a továbbiakban: folyósítási idő) annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, ameddig a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt a járulékfizetési kötelezettségét teljesítette (a továbbiakban: járulékfizetési idő). Az előbbiekben meghatározott négy éves időtartam kiszámításánál a sorkatonai szolgálat, a keresőképtelenséggel járó betegség, a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, továbbá a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermek gondozásának céljára kapott egyéb fizetés nélküli szabadság időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A folyósítási idő a járulékfizetési idő függvényében a következő:

I.
szakasz
II.
szakasz
a) 360-479 nap járulékfizetési
idő esetén

90 nap

90 nap
b) 480-599 nap járulékfizetési
idő esetén

120 nap

120 nap
c) 600-719 nap járulékfizetési
idő esetén

150 nap

150 nap
d) 720-839 nap járulékfizetési
idő esetén

180 nap

180 nap
e) 840-959 nap járulékfizetési
idő esetén

210 nap

210 nap
f) 960-1079 nap járulékfizetési
idő esetén

240 nap

240 nap
g) 1080-1199 nap járulékfizetési
idő esetén

270 nap

270 nap
h) 1200-1319 nap járulékfizetési
idő esetén

300 nap

300 nap
i) 1320-1439 nap járulékfizetési
idő esetén

330 nap

330 nap
j) 1440 nap feletti járulékfizetési
idő esetén

360 nap

360 nap

(3) A munkanélküli járadék folyósításának kezdő napja a munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.

(4) Ha a munkanélküli utolsó munkaviszonya a saját kezdeményezésére szűnt meg, - ideértve a munkaviszonynak az elbocsátás fegyelmi büntetéssel, valamint a munkanélkülinek felróható egyéb okból történt megszüntetését is - a megszűnést követő első alkalommal részére munkanélküli járadék a munkaügyi központnál történő jelentkezését követő 90 naptári nap elteltével folyósítható, még akkor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel rendelkezik.

A munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése
és szüneteltetése

28. § (1) Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli:

a) a munkaügyi központ által felajánlott megfelelő munkahelyet vagy képzési lehetőséget nem vállalja el, illetve a munkaviszony létrejötte neki felróható okból meghiúsul,

b) nyugdíj-jogosultságot szerez (ide értve a korengedményes nyugdíjat is),

c) olyan kereső tevékenységet folytat, amelyből származó jövedelem havi átlagban eléri a mindenkori minimális bér összegét,

d) olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során a mindenkori minimális bér összegét elérő rendszeres támogatásban részesül.

(2) A munkanélküli járadék folyósításának az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ok miatti megszüntetése esetén a munkanélküli részére munkanélküli járadék csak a megszüntetés kezdő napjától számított 90 nap elteltével folyósítható, még akkor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel egyébként rendelkezik.

29. § (1) Szüneteltetni kell a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli

a) a 25. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget - kivéve a 28. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt magatartásokat - a mulasztás időtartamára,

b) terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, az ellátás folyósításának időtartamára,

c) szabadságvesztés, illetőleg javító-nevelő munka büntetését tölti,

d) sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot, továbbá polgári szolgálatot teljesít.

(2) Ha a munkanélküli járadék folyósítása az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottak miatt szünetel, első ízben történő mulasztás esetén a szüneteltetés időtartama a folyósítás idejébe nem számít be, ennél többszöri mulasztás esetében azonban a szünetelés időtartamát a folyósítás idejébe be kell számítani.

(3) Az (1) bekezdés b)-d) pontjában foglaltak miatti szünetelés időtartamát a folyósítási idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Előnyugdíj

30. § (1) A munkanélküli előnyugdíj megállapítását kérheti, ha

a) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik,

b) legalább hat hónapja munkanélküli járadékban részesül,

c) az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, és

d) részére megfelelő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszámítva, nincs kilátás.

(2) Az előnyugdíj megállapítására a társadalombiztosítási szabályok az irányadók azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig az előnyugdíj összegét a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjából (43. §) - havonta előre - át kell utalni a társadalombiztosítási szervnek.

(3) Szüneteltetni kell az előnyugdíj folyósítását, ha a munkanélküli olyan kereső tevékenységet folytat, amelyből származó jövedelem havi átlagban eléri a mindenkori minimális bér összegét.

Költségtérítés

31. § A munkanélküli részére (ide értve a pályakezdőt is) a munkahely kereséssel kapcsolatos (ide értve a lakóhelyétől a munkaügyi központhoz történő oda- és visszautazást is), a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget meg kell téríteni.

Pályakezdők munkanélküli segélye

32. § (1) Pályakezdők munkanélküli segélyére az a munkanélküli jogosult, aki

a) oklevelét felső- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán két évnél nem régebben szerezte (a továbbiakban: pályakezdő),

b) a munkaügyi központ a jelentkezését követő három hónap alatt nem tudott számára első munkaviszonyba lépéséhez megfelelő munkahelyet felajánlani, és

c) elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együttműködik.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazásában a munkahely - a 25. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában foglalt feltételek mellett - akkor megfelelő, ha a pályakezdő szakképzettségének - a középfokú végzettségű pályakezdő esetében ide értve a munkaügyi központ által felajánlott képzési lehetőséget is - megfelel.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott két éves határidőbe nem számít be a pályakezdő

a) sorkatonai, az azt követő tartalékos katonai, továbbá polgári szolgálatának,

b) részére gyermekgondozási díj, illetőleg segély folyósításának,

c) harminc napot meghaladó keresőképtelenséget okozó betegségének, valamint

d) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott három hónap időtartama.

33. § (1) A pályakezdők munkanélküli segélyének havi összege a mindenkori minimális bér 75%-a.

(2) A pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának maximális időtartama hat hónap.

34. § (1) Meg kell szüntetni a pályakezdők munkanélküli segélye folyósítását a 28. § a), c) és d) pontjában foglalt feltételek fennállása esetén.

(2) A 28. § (2) bekezdésében foglaltakat a pályakezdők munkanélküli segélye esetében is alkalmazni kell azzal, hogy annak újabb folyósítására a megszüntetés kezdő időpontjától számított 30 nap elteltével van lehetőség.

(3) Szüneteltetni kell a pályakezdők munkanélküli segélyének folyósítását a 29. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállásakor.

35. § A pályakezdők munkanélküli segélyében részesülő jogosult a 31. § szerinti költségtérítésre.

A munkanélküli ellátásokra vonatkozó közös rendelkezések

36. § (1) A munkanélküli járadék, a képzési támogatás, valamint a pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának időtartama munkaviszonyban töltött időnek számít, amelyet a munkaügyi központ igazol.

(2) A munkanélküliség elleni önbiztosítás és a szakszervezet által fizetett segély a 25., 30. és 32. §-okban szabályozott ellátásokra való jogosultságot nem érinti.

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

37. § (1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást akkor lehet visszakövetelni, ha a jogalap nélküli kifizetést az ellátásra jogosult vétkes magatartása idézte elő.

38. § (1) A munkaadó és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül kifizetett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli kifizetése, mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásnak következménye és az ellátást a 37. § alapján visszakövetelni nem lehet.

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli kifizetéséért a munkaadót vagy egyéb szervet és az ellátásra jogosultat is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást a közrehatásuk arányában kötelesek visszafizetni, illetve megtéríteni. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.

VI. fejezet

A MUNKANÉLKÜLI ELLÁTÁSOK ÉS A FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ TÁMOGATÁSOK FEDEZETE

39. § Az V. fejezetben meghatározott ellátások fedezetére a munkaadó, a munkavállaló és a munkaügyi központtal megállapodást kötött személy a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja (a továbbiakban: Szolidaritási Alap) javára járulékot fizet. Amennyiben a járulékok képzéséből származó pénzösszeg a Szolidaritási Alapot terhelő kifizetésekre nem nyújt fedezetet, a Szolidaritási Alapba a tárgyévben befolyt pénzeszközök 10%-át meg nem haladó hiányt a költségvetésből kell pótolni.

Munkaadói járulék

40. § A munkaadó a munkavállaló részére adott, nyugdíjjárulék alapot képező bruttó kereset 1,5%-át köteles munkaadói járulékként fizetni.

Munkavállalói járulék

41. § (1) A munkavállaló járulékként a főfoglalkozású munkaviszonya alapján a munkaadótól kapott és nyugdíjjárulék alapot képező bruttó kereset 0,5%-át köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy egyébként erre jogosulttá vált.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó személy a munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján járulékot fizethet. A megállapodás megkötésének részletes feltételeit, a fizetendő járulék, valamint az ennek alapján járó munkanélküli ellátás kiszámításának szabályait a Munkaerőpiaci Bizottság határozza meg.

A járulékfizetési kötelezettség teljesítése

42. § (1) A munkaadói és a munkavállalói járulék megállapítása, bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata.

(2) A munkaadói járulékot a munkaadó az önadózás szabályai szerint megállapítja, bevallja és befizeti az állami adóhatóságnál kezelt számlára.

(3) A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le, fizeti meg és saját bevallása keretében vallja be.

(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig köteles befizetni.

(5) Az állami adóhatóság a munkaadók által befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Szolidaritási Alap javára folyamatosan utalja át.

(6) Az itt nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Munkanélküliek Szolidaritási Alapja

43. § (1) A munkaadói, valamint a munkavállalói járulék befizetéséből származó pénzösszegeket a Szolidaritási Alapban kell elkülöníteni.

(2) A Szolidaritási Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők, amelyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek.

(3) A Szolidaritási Alapot terhelik a munkanélküli ellátások (a munkanélküli járadék, a pályakezdők munkanélküli segélye, az előnyugdíj és a költségtérítés, valamint a képzési támogatásnak a munkanélküli járadék mértékével, illetve a pályakezdők munkanélküli segélyével megegyező része), valamint a munkaügyi szervezet fenntartásának és fejlesztésének költségei.

(4) A Szolidaritási Alapban az előbbiek teljesítése után fennmaradó pénzeszközök a Munkaerőpiaci Bizottság által meghatározott célokra használhatók fel.

(5) A Szolidaritási Alapot az Országos Munkaügyi Központ kezeli.

Foglalkoztatási Alap

44. § (1) Foglalkoztatáspolitikai célra a költségvetésből és a privatizációs bevételekből pénzeszközöket kell elkülöníteni, amelyeket Foglalkoztatási Alapként kell kezelni.

(2) A Foglalkoztatási Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők, amelyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek.

45. § (1) A Foglalkoztatási Alapból a megyékben történő felhasználásra pénzügyi keretet kell elkülöníteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott pénzügyi keretet a megyék között, azok foglalkoztatási helyzetének, ezen belül különösen a munkanélküliek számának, a munkanélküliek munkavállalók létszámához viszonyított arányának, a munkanélküliek munkába állításának jelenlegi és várható lehetőségeinek, a várható létszámleépítések mértékének figyelembevételével megállapított mutatók alapján kell felosztani és legalább negyedévenként felül kell vizsgálni. Ennek módszerét a Munkaerőpiaci Bizottság határozza meg.

(3) A Foglalkoztatási Alapból elkülönített, az egyes megyékben felhasználható pénzügyi keret összegét a Munkaerőpiaci Bizottságnak a 10. § (2) bekezdése a) pontjában meghatározott állásfoglalása alapján a Munkaügyi Minisztérium biztosítja.

(4) A Foglalkoztatási Alapból a Munkaerőpiaci Bizottság hozzájárulásával foglalkoztatási célú alapítvány létesíthető és támogatható.

46. § (1) A Foglalkoztatási Alap pénzeszközei a 45. §-ban meghatározott kifizetéseken túlmenően csak törvényben, valamint a Munkaerőpiaci Bizottsággal egyetértésben kormányrendeletben meghatározott célokra használhatók fel.

(2) A Foglalkoztatási Alapot a Munkaügyi Minisztérium kezeli.

VII. fejezet

MUNKAERŐPIACI SZERVEZET

Munkaügyi Minisztérium

47. § (1) A Munkaügyi Minisztérium

a) irányítja az Országos Munkaügyi Központot, valamint ez utóbbin keresztül a munkaügyi központok tevékenységét,

b) ellenőrzi a munkaerőpiaci szervezetet,

c) gondoskodik a szakképzés és munkaerőpiac érdekeinek összehangolásáról,

d) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.

(2) A törvény hatályosulásának elősegítése érdekében a Munkaügyi Minisztérium ellenőrizheti a Foglalkoztatási Alapból nyújtott támogatások felhasználását. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján büntető, szabálysértési, fegyelmi eljárást kezdeményezhet, valamint átmeneti időre felfüggesztheti a Foglalkoztatási Alapból nyújtott támogatások nem megfelelő felhasználását.

Országos Munkaügyi Központ

48. § Az Országos Munkaügyi Központ a munkaerőpiaci szervezet központi szerve. Az Országos Munkaügyi Központ közreműködik a munkaügyi miniszter foglalkoztatási feladatainak ellátásában. Ennek keretében

a) az e törvényben meghatározottak szerint irányítja a munkaügyi központokat,

b) létrehozza és működteti a munkaerőpiaci és a munkaügyi folyamatok informatikai és számítógépes rendszerét,

c) szakmai és közérdekű tájékoztatást nyújt a munkaügyi folyamatokról,

d) központi adatgyűjtést és információszolgáltatást végez,

e) a humánszolgáltatásként való működés szempontjaira is tekintettel gondoskodik a munkaügyi központok és azok kirendeltségei dolgozóinak szakmai képzéséről,

f) ellát egyes munkaügyi szolgáltatási tevékenységeket.

49. § (1) Az Országos Munkaügyi Központ élén a főigazgató áll.

(2) A főigazgatót a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára a munkaügyi miniszter nevezi ki és menti fel. Kinevezéséhez és felmentéséhez előzetesen ki kell kérni a Munkaerőpiaci Bizottság véleményét.

(3) A kinevezésen és felmentésen túlmenően, a főigazgatóval kapcsolatos egyéb munkáltatói jogokat a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára gyakorolja.

Megyei (fővárosi) munkaügyi központ

50. § (1) A munkaerőpiaci szervezet helyi szervei a fővárosban és a megyékben működő munkaügyi központok.

(2) A munkaügyi központ a megyei (fővárosi) önkormányzattól szervezetileg független szakhatóság.

51. § (1) A munkaügyi központ az illetékességi körében

a) ellátja a munkanélküli ellátások és a munkanélküliség megelőzését, a foglalkoztatás elősegítését szolgáló támogatások megállapításával, folyósításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, munkaközvetítést és tanácsadást végez,

b) irányítja a kirendeltségeit,

c) folyamatosan információkat nyújt a megye (főváros) munkaerőpiaci folyamatairól, helyzetéről, prognózisokat készít a várható változásokról,

d) ellátja a pályaválasztási tanácsadó tevékenységet,

e) orientálja a szakképző iskolákat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában,

f) elősegíti a jelentős létszámleépítések által okozott foglalkoztatáspolitikai problémák megoldását,

g) ellátja a Munkaügyi Tanács titkársági teendőit,

h) ellátja a jogszabályban hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

(2) A munkaügyi központ a munkanélküli ellátásokra való jogosultság, valamint a munkanélküliség megelőzését, a foglalkoztatás elősegítését szolgáló támogatások felhasználása tekintetében hatósági ellenőrzést végezhet. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetében megszüntetheti az ellátás folyósítását - a Munkaerőpiaci Bizottság állásfoglalásáig -, átmeneti időre felfüggesztheti a támogatások nem megfelelő felhasználását, büntető, szabálysértési, valamint fegyelmi eljárást kezdeményezhet.

52. § (1) A munkaügyi központ igazgatóját a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára a munkaügyi miniszter nevezi ki és menti fel, amelyhez a Munkaügyi Tanács előzetes véleményét be kell szerezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a munkaügyi központ igazgatója feletti munkáltatói jogot az Országos Munkaügyi Központ főigazgatója gyakorolja.

A munkaügyi központ kirendeltsége

53. § (1) A településeken felmerülő foglalkoztatási feladatok ellátására a munkaügyi központ - a Munkaügyi Tanács egyetértésével - kirendeltséget hoz létre, amely a munkaügyi központ nevében jár el.

(2) A kirendeltség illetékességét és feladatkörét a központ állapítja meg.

(3) A jelentős létszámleépítést megvalósító munkaadónál ideiglenes kirendeltség is létrehozható, a munkaadó egyetértése és anyagi hozzájárulása esetén.

VIII. fejezet

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

54. § Az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni e fejezet szabályainak figyelembevételével.

55. § (1) A munkavállaló kérelmére induló eljárásra az a munkaügyi központ is illetékes, amelynek területén a munkavállalót foglalkoztató munkaadó működik.

(2) A munkaügyi központ kirendeltsége a határozatát a központ nevében hozza.

56. § (1) A munkaügyi központ határozata ellen benyújtott fellebbezést az Országos Munkaügyi Központ bírálja el.

(2) A Szolidaritási és Foglalkoztatási Alapból történő téves kifizetések elkerülése érdekében, ha a tényállás tisztázott, a határozat azonnal végrehajtható.

(3) Azokban az ügyekben, amelyekben a munkaügyi központ mérlegelési jogkörben jár el, a határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.

57. § Az Országos Munkaügyi Központ határozata bíróság által felülvizsgálható. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.

58. § (1) Ez a törvény 1991. március hó 1. napján lép hatályba. A munkaadói és munkavállalói járulékot első ízben az 1991. évi július havi bruttó kereset alapján kell fizetni. Az állami költségvetési szervek által 1991. évben fizetendő munkaadói járulékot az állami költségvetés - a pénzügyminiszter által megállapított rendben - utalja át a Szolidaritási Alapba.

(2) A törvény hatálybalépésekor juttatásban vagy támogatásban részesülők esetében a juttatást, illetve a támogatást a megállapításkor hatályos jogszabályok szerint kell tovább folyósítani.

(3) A hatálybalépést követően munkanélkülivé vált munkavállalók munkanélküli járadékra való jogosultságánál a hatályba lépést követő négy évig járulékfizetési időként a munkanélkülivé válást megelőző négy éven belüli munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezendő jogszabályokat és rendelkezéseket a Kormány állapítja meg.

(5) E törvény alkalmazásában

a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, továbbá a munkaviszonyon kívüli biztosított és az ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, valamint a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyt kell érteni,

b) munkavállaló: az, aki a) pontban meghatározott munkaviszonyban áll,

c) munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély, és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, továbbá szakcsoport, aki munkavállalót foglalkoztat vagy foglalkoztatni kíván,

d) munkanélküli: az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, nem áll munkaviszonyban, egyéb kereső tevékenységet nem folytat, és az illetékes munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vette,

e) kereső tevékenység: minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár.

(6) Ahol jogszabály munkaügyi szakigazgatási szervet, munka- vagy munkaerőközvetítő szervet, munkaügyi szolgáltató irodát említ, ezen a munkaügyi központot kell érteni.


  Vissza az oldal tetejére