Időállapot: közlönyállapot (1991.XII.29.)

1991. évi XC. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról * 

A közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
Az adókötelezettség

1. § (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli.

(2) A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó magánszemélyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

2. § (1) Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, vagyonnyilatkozattételi, adóalap- és adómegállapítási, bevallási, adóelőleg- és adófizetési, nyilvántartás-vezetési, bizonylat-kiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(3) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait a 2. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg - az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

1. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van.

2. Belföld a Magyar Köztársaság államterülete, beleértve a vámszabadterületet is.

3. Belföldről származik különösen a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy belföldön végzett tevékenységből, vagy a belföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

4. Külföldről származik különösen a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített munkaviszonyból, megbízás alapján külföldön végzett tevékenységből, illetőleg a külföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

5. Munkáltató - ide nem értve a 41. § (4) bekezdését - akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45-52. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített.

6. A munkáltató akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel vagy lakóhellyel rendelkezik.

7. Adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az elszámolási szabályok szerint a jövedelemadó alapját meg kell állapítani. Kettős könyvvitel vezetése esetében az adóév a számviteli törvényben foglaltak szerint meghatározott időszak. Egyéb esetben az adóév a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

8. Vagyoni értékű jog a 22-25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga.

9. Az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül szociális, illetőleg egészségügyi ellátásnak.

a) A gyógyüdültetés keretében adott adómentes juttatásnak számít a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke.

b) Az üdülés ára alatt azt az összeget kell érteni, amelyet az üdülés nyújtója az üdülési beutaló megvásárlásakor fizet. Az üdülés kalkulált költsége alatt a számviteli szabályok szerint megállapított önköltséget kell érteni.

10. Egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását miniszteri rendelet, vagy annál magasabb szintű jogszabály határozza meg.

11. Donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.

12. Nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése, vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.).

13. Tárgyjutalom körébe nem tartozik az értékpapír, a biztosítási kötvény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány (kivéve a könyvvásárlási utalványt), a nemesfém tárgy és az ékszer.

14. A 7. § (1) bekezdésének 8. pontjában említett feltételen azt kell érteni, hogy a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnésének esetére.

15. Pályakezdő: a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig.

16. Munkaviszony a Munka Törvénykönyve, illetőleg más törvény szerint ennek minősített jogviszony, valamint a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony és a bedolgozói jogviszony. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.

17. A fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját a testülettel, az egyházi személyt az egyházával összefüggésben munkaviszonyban állónak kell tekinteni. Egyházi személy az, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.

18. Társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság (1988. évi VI. törvény), a megszűnéséig az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, mezőgazdasági szakcsoport, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a művészeti alkotóközösség, valamint - 1993. december 31-ig - a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Az ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2 bekezdés b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdés e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.

20. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül.

21. A késedelmi kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik.

22. Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül.

23. A 7. § (1) bekezdésének 25. pontja alkalmazásában gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni.

24. A 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett szociális segély az, amelyet készpénzben, vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani.

25. A 30. § (2) bekezdésének a) pontjában említett költségtérítésnek minősül az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítők külön jogszabályban meghatározott devizaellátmányából a napidíj, továbbá a devizaellátmány átalánya.

26. Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a termelőszövetkezet használatában levő földjének használatáért - kivéve amit a föld bérletéért, haszonbérletéért - a termelőszövetkezettől e címen kap.

27. Természetbeni juttatás az az ellenérték nélkül juttatott termék (termény) vagy szolgáltatás, amely nem része a munkabérnek.

28. A gyermekgondozási segély magában foglalja az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot is.

29. A 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában és a 38. § (1) bekezdésében említett ösztöndíjon az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, külföldi tanulmányútra, illetve a kutatásra folyósított összeget kell érteni.

30. Szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként találmány értékesítéséből, szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból, valamint egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből szerez önálló tevékenységből származó jövedelmet (12. §) feltéve, hogy ez a jövedelem nem tartozik a 15-19. § hatálya alá.

30.1 Találmány az, amely belföldön szabadalmi védettség alatt áll és amely után szabadalmi jogcímen az eredeti jogosultnak jövedelme keletkezik. Találmányból származó bevétel az államilag minősített állat és növényfajta után a fajta előállítójának fizetett jutalék is.

30.2. Tudományos tevékenység: a felsőoktatási oktatói (1985. évi I. törvény 98. §); az igazságügyi szakértői tevékenység; a műszaki szakértői, a lektori, a szerkesztői tevékenység; az Országos Tudományos Kutatási alapból finanszírozott, az Országos Középtávú Kutatás Fejlesztési Terv keretében folytatott, valamint a minisztériumok, országos hatáskörű szervek közvetlen megbízására készített és tárca kutatási alapból, továbbá tudományos célú alapítványokból finanszírozott tudományos kutatói tevékenység; a műszaki szakgrafikai és a szakfordítói tevékenység.

30.3. Műszaki szakértői tevékenység:

a) az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások (30.1 pont) megvalósításában való közreműködés, ha a közreműködői tevékenységet műszaki szakértői megbízás alapján, munkaviszonyon kívül, munkaköri kötelességet meghaladó feladatként végzik és az olyan önálló alkotó tevékenységet jelent, amely nélkül az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás műszaki megvalósítása nem, vagy nem az eredeti alkotó által tervezett és a felhasználó által elvárt műszaki színvonalon és gazdasági feltételek betartásával lehetséges. Nem tekinthető műszaki szakértői tevékenységnek az a közreműködés, amely az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás vagy annak egy része, részegysége, eleme egyszerű fizikai megvalósítására, kivitelezésére irányul;

b) a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján:

- egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás;

- a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka;

- a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése;

- az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szakvélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka;

c) a 24/1971. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében szakértői működésre jogosult magánszemély műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége;

d) műszaki szakértői tevékenységnek tekintendő továbbá:

- a műszaki alkotó munkája alapján Kossuth vagy Állami Díjban részesült és felsőfokú (műszaki-gazdasági) végzettséggel rendelkező magánszemély;

- a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületeinek szakértői névjegyzékében szereplő, és erről igazolással rendelkező szakember

műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége. * 

30.4 Műszaki szakgrafikai tevékenység a tudományos és műszaki mű ábraanyagának elkészítése.

30.5 Művészeti tevékenység: a restaurálás, az építőművészeti tevékenység, a mozgástervezés, a látványtervezés, a színházi rendezés, a hangszerelés, a televízió és filmoperatőri tevékenység, az előadóművészi tevékenység, az oktatási intézményekben végzett művészetoktatás, valamint a képzőművészeti alkotóközösség tagjának részére az alkotóközösség által szerzői díjjal megfizetett tevékenység feltéve, hogy az alkotóközösség a szerzői jogvédelem alá eső alkotás létrehozásával kapcsolatos költségeket nem számol el.

30.6 Előadóművészi tevékenység:

a) a hivatásos előadóművészi működési engedély vagy ilyen működésre jogosító képesítés alapján,

b) művészeti főiskolai hallgató és

c) színház alkalmazottja, színházi stúdió tagja által

folytatott előadóművészi tevékenység.

A jövedelem

4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (a továbbiakban: bevétel) egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) A kettős könyvvitelt vezető magánszemélynek az önálló tevékenységéből származó adóköteles jövedelmét a társasági adóról szóló törvény rendelkezései szerint kell megállapítania akkor is, ha egyébként nem tartozik a társasági adóról szóló törvény hatálya alá.

(3) A (2) bekezdésben nem említett magánszemély az adóköteles jövedelmét e törvény rendelkezései alapján állapítja meg. Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, amennyiben a kettős könyvvitel vezetésére tér át, illetőleg a kettős könyvvitel vezetéséről az e törvény szerinti jövedelem megállapításra tér át, az áttérés során az 1. számú melléklet C) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4) A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapulvételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani.

(5) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem a pénzintézet által átváltott bevételt, valamint egyébként az adóelőleg levonásához a kifizetett összeget a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza közép-árfolyamon kell forintra átszámítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, a Világgazdaság napilap árfolyam közlésében (Világ valutái) meghatározott, az év utolsó napjára érvényes USA dollárban megadott deviza árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

5. § (1) Bevétel - a 4. § (2) bekezdésében és a 6. § (1) bekezdésében foglalt kivételekkel -, a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás és természetben juttatott vagyoni érték - ideértve az ingó-, és ingatlan vagyontárgyat, az értékpapírt, a szolgáltatást és a vagyoni értékű jogot is - tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy a későbbi évekre vonatkozik.

(2) A 4. § (2) bekezdésében nem említett, önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó adóköteles jövedelmének megállapításához a bevételeinek elszámolására e törvény 1. számú mellékletét alkalmazza.

6. § (1) Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:

a) a hitelként vagy kölcsönként kapott, illetve a hitelező részére visszatérített összeg, kivéve azt az egyébként nem adómentes [7. § (1) bekezdés 9. pont] összeget, amelyet a társas vállalkozás a tagjának vagy a munkáltató az alkalmazottjának (ide értve a szövetkezet tagját is) nyújtott hitel (kölcsön) visszafizetéséből elenged, illetőleg azt az összeget, amelyet a társaság a tagja helyett fizet vissza;

b) a visszatérített adó, illetőleg adóelőleg címén kapott összeg, feltéve, hogy ezt korábban költségként nem érvényesítették;

c) a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonásakor, kivéve, ha

1. ezt az összeget a befektetéskor az összjövedelemből levonták (35. §);

2. a befektetett vagyoni érték után a befektetéskor vagy azt megelőzően nem történt adófizetés;

3. a gazdasági társasággá átalakuláskor vagy az egyik gazdasági társasági formából más gazdasági társasági formába történő átalakulásakor a magánszemély alapítói vagyonrészének a növekménye után az adót a magánszemély nem fizette meg.

4. a szövetkezetből történő kiváláskor, illetve a szakcsoport megszűnésekor a magánszemélynek jogszabály alapján nem volt adófizetési kötelezettsége;

5. a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész (növekmény) után egyébként bármely okból nem történt adófizetés.

d) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték, ha azt ténylegesen elvonták;

e) a szövetkezet tagja, a volt tag, a tag örököse, a szövetkezet alkalmazottja, a mezőgazdasági szövetkezet esetében a segítő családtag e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti vagyonrész, vagyonjegy vagy részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a munkáltató által az alkalmazottjának közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett összege (a továbbiakban valamennyi együtt: ingyenes értékpapír) addig, ameddig ezt a magánszemély nem idegeníti el, illetve a 33. § (4)-(6) bekezdésében felsorolt egyéb feltételek be nem következnek;

f) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeg, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve - ha a költséget a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. E rendelkezés azonban nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyek e törvény alapján (1. számú melléklet B/VI. pont) nem minősülnek a magánszemélynél költségnek;

g) a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való jogszerű átváltásakor a devizajogszabályban foglalt feltételek szerint, illetve hivatalosan engedélyezett módon megszerzett jövedelem;

h) az ingatlan átruházásából, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből (a továbbiakban együtt: átruházás) származó adóköteles bevételnek az a része, amelyet a magánszemély a 22. § (2) bekezdésében felsorolt tételeknek a 22. § (3) és (4) bekezdésében említett tételekkel módosított összegét meghaladóan a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelő szülőt - részére állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére vagy bővítésére fordított addig, ameddig az ily módon szerzett (bővített) lakás a magánszemély tulajdonában van, illetőleg a vonatkozó haszonélvezetnek, használatnak vagy bérletnek a jogosultja.

(2) Az (1) bekezdés h) pontjában említett időszak: lakásvásárlás, lakásra vonatkozó haszonélvezeti és használati jog, továbbá lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés és -bővítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés h) pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával; a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az érvényes szerződéssel; a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(4) A magánszemélynek a (3) bekezdésben említett igazolásokat a határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelentenie. Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság a (2) bekezdésben meghatározott határidőt - lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel - meghosszabbítja.

Az adómentesség

7. § (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik

1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott anyasági segély, temetési segély, jövedelempótlék [kivéve a gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlékot, valamint a 38. § (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelemkiegészítő pótlékot], házastársi pótlék, árvaellátás, végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj;

2. a családi pótlék és a külföldről kapott nyugdíj;

3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg az önkormányzat által nyújtott szociális és nevelési segély, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozó rendszeres szociális-, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, továbbá a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől a házastárs vagy egyeneságbeli rokon részére folyósított temetési segély;

4. a természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás; továbbá

a) az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással, a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye;

b) az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság által adott kedvezmény az általa kiadott üdülési beutalók értékéből;

5. a sorkatona, a katonai tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye és egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

6. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért kapott díj, illetve térítés;

7. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;

8. a jogszabályban meghatározott mértékű, továbbá a pályakezdő részére adott - feltételhez kötött - letelepedési támogatás;

9. a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói, helyi önkormányzati támogatás, szociálpolitikai kedvezmény, valamint az e célokhoz nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás;

10. a lakásbérleti jogról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is);

11. a hatósági intézkedés alapján létrejött lakásbérleti jogviszonyból származó jövedelem, az állami és önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;

12. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;

13. a Kormány rendeletében meghatározott közműfejlesztési támogatás;

14. a fegyveres erők, testületek, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege;

15. a munkáltató által természetben biztosított étkeztetés, továbbá a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz, továbbá az egyenruha pénzbeli megtérítése is;

16. az üzemanyag-megtakarításra tekintettel kapott összeg;

17. a külföldi tartózkodásra tekintettel kapott ösztöndíjnak az a része, amely nem haladja meg a belföldi jogszabály alapján adható, az ösztöndíjjal azonos időtartamra eső, azonos országbeli, ideiglenes tartózkodás alapján adható napidíj (költségtérítés) felső összegét (az ezt meghaladó rész esetén a költségeket a teljes összeggel szemben lehetséges csak igazolni);

18. a tartósan külföldön foglalkoztatottak devizaellátmányáról szóló kormányrendeletben foglaltak szerint devizaellátmány, valamint a külföldön történő foglalkoztatáshoz kapcsolódó egyéb - jogszabály alapján és annak mértékéig kapott - kiegészítő juttatás;

19. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során, azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták;

20. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás - ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is -, a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;

21. a biztosítási jogviszony alapján kapott összeg, kivéve:

a) a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összege,

b) a külön törvényben meghatározott, továbbá a társasági adóról szóló törvényben megállapított feltételeknek megfelelő munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy ennek egyösszegű megváltása;

22. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;

23. a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem;

24. az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált és az örökös által megszerzett jövedelmet (pl. szerzői jogdíj, találmányi díj), a munkáltatótól a nyugdíjbavonuláskor kapott tárgyjutalom, a magánszemélytől kapott ajándék, az egyéb ajándék értékének alkalmanként 500 forintot meg nem haladó része;

25. az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármű és a pótkocsi formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni érték;

26. a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény;

27. a társadalmi szervezettől, továbbá a vetélkedők és a versenyek díjaként kapott tárgyjutalom értékéből alkalmanként 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke;

28. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;

29. az ingó vagyontárgyak - kivéve az értékpapírokat - nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemnek az évi 100 ezer forintot meg nem haladó része;

30. az alapítványból magánszemély részére kifizetett ösztöndíj, továbbá az alapítványból és közérdekű célú kötelezettségvállalásból a Kormány rendeletében meghatározott célra és feltételek szerint kifizetett összeg;

31. a KST-betét, az iskolai takarékbélyeg, az átutalási betétszámla, a látra szóló takarékbetét, a látra szóló csekkszámlabetét (kivéve az 1. számú melléklet A/I./2. pontjában meghatározott bankszámlát) és a devizaszámla kamata, valamint - ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel - az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, illetve a prémiuma, az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, illetve osztaléka;

32. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó jövedelem;

33. a társadalmi munka ellenértéke, illetve a jótékony célú rendezvény bevétele, ha azt munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtik, de azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja;

34. az egészségügyi és szociális intézmény keretében társadalmi munkában végzett szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott, havi 3000 forintot meg nem haladó összeg;

35. az egyházi személynek egyházi szertartásért a magánszemély által adott vagyoni érték;

36. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;

37. a Kossuth, a Széchenyi díjhoz és az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a nemzetbiztonsági szolgálatot felügyelő miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg;

38. a jogszabályban, vagy 1987. január 1. napja előtt megállapított természetbeni juttatás - ideértve annak pénzbeli megváltását is - 1989. július 1. napja előtt természetben megállapított mértéke 1992. december 31-éig, 1992. december 31-étől a Kormány rendeletében meghatározottak szerinti természetbeni juttatás; a háztáji- és illetményföld-juttatás;

39. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmusból) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van;

40. az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem;

41. a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, valamint a balesetbiztosítás díja;

42. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek [12. § (5)-(7) bekezdés] az a része, amely évi 750 ezer forintot meg nem haladó bevételéből származik, feltéve, hogy a magánszemély ezt a tevékenységet a 20. §-ban foglaltak szerint végzi és nem választja a 34. § (4) bekezdésében említett összjövedelem-csökkentési lehetőséget.

(2) Az (1) bekezdés 21. és 22. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg;

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel;

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész.

II. FEJEZET

AZ ADÓKÖTELES JÖVEDELEM
MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

8. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevétel - kivéve a 10. §-ban foglaltakat - teljes egészében jövedelem. A bevételnek nem része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés.

(2) Nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a munkaviszonyból (3. § 16-17. pont), az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás (3. § 18. pont) tagsági jogviszonyából származó jövedelem, kivéve a tag által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (14. §) ellenértékét.

9. § A 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni minden olyan pénzbeli vagy bármilyen természetben juttatott adóköteles vagyoni érték esetén, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenysége során - e jogviszonyára tekintettel - rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba [36. § (1) bekezdés] történő munkáltatói befizetés díját is.

10. § A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által - Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére - kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 70 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés - kifizető által viselt - költsége nem minősül bevételnek. Az előzőekben nem említett juttatások esetében - különös tekintettel a 9. §-ban foglaltakra - a 8. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § A társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja részére a tagi jogviszonyára tekintettel juttatott jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

12. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem.

(2) Az (1) bekezdésben említett bevétel (jövedelem) az, amely a magánszemélynek a munkaviszonyon és társas vállalkozói tagsági jogviszonyon kívüli bármely tevékenységből származik, valamint nem tartozik a 27. § hatálya alá.

(3) Ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a 4. § (2) bekezdésében nem említett magánszemély esetében elszámolható költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás vehető figyelembe.

(4) Amennyiben az önálló tevékenységet folytató magánszemély a költségeivel nem kíván a (3) bekezdés szerint tételesen elszámolni, akkor az e tevékenységből származó éves bevételének 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Ebben az esetben valamennyi e § szerinti bevételére ezt a rendelkezést kell az adott évben alkalmaznia. A bevételnek ebben az esetben része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(5) A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §), feltéve, ha nem választja a 34. § (4) bekezdésében említett összjövedelem-csökkentési lehetőséget az e tevékenységből (21. §) származó évi 2 millió forintot meg nem haladó bevételének élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százaléka, minden egyéb esetben 30 százaléka tekintendő jövedelemnek.

(6) Ha a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában említett adómentes részt olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(7) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodó szervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

13. § (1) A 12. § alkalmazásában a költség - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(2) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza.

14. § A 12. § hatálya alá tartozik a gazdasági társaság tagja által a társaságában mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díja, feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

15. § (1) A magánszemély az egyéni vállalkozásból származó bevételét a szakmunkástanuló képzés, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - havi 1000 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek - közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és az e törvény szerint elszámolható - költségekkel csökkentett része tekintendő adóköteles jövedelemnek.

(3) Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell az adóköteles jövedelmet megállapítani. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó a 17. §-ban és a 39. § (4) bekezdésében említett esetben a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét az egyéni vállalkozásból származó jövedelméből annak arányában állapítja meg, amekkora részt a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele az összes egyéni vállalkozásból származó bevételében képvisel.

16. § (1) Az egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben - döntése szerinti megosztásban - számolhatja el. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál - a (2) bekezdés kivételével - a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) Az 1988. december 31. napját követően tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

17. § A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben a mezőgazdasági tevékenysége után befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóévben mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre a 16. § rendelkezései alkalmazhatók.

18. § A 17. § alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem az, amelyet a magánszemély kizárólag mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), más növénytermesztésből, továbbá az ezzel kapcsolatos egyéni vállalkozói tevékenységből (19. §) szerez. Ha a magánszemélynek a mezőgazdaságból származó jövedelmén kívül más jogcímen is van adóköteles jövedelme, akkor a 37. § (1) bekezdése szerinti adóalapjának csak az előzőek szerinti mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem részére (hányadára) alkalmazhatja a 17. §-ban meghatározott önellenőrzést.

19. § E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:

a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély, továbbá az a magánszemély, aki a 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet, valamint a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

d) a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély akkor, ha e tevékenységből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik;

e) a közjegyző.

20. § Mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély az, akinek saját gazdaságában a 21. §-ban meghatározott tevékenységből származik jövedelme, kivéve, ha e tevékenységét egyéni vállalkozás (19. §) keretében folytatja.

21. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

a) növénytermesztés (METJ 91);

b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92-4);

c) élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

- a sportlovat (METJ 93-42-01),

- a versenylovat (METJ 93-42-02),

- az élővadat (METJ 93-71),

- a lőtt vadat (METJ 93-72),

- a kutyát (METJ 93-82-01),

- a macskát (METJ 93-82-02),

- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),

- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),

- a hullatott agancsot (METJ 93-91-07),

- az agyart (METJ 93-91-08),

- a trófeát (METJ 93-91-09),

d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 94-1) és az erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39) előállítása és gyűjtése.

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá - saját termelésű alapanyag felhasználásával történő - a következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

- műlép (ITJ 69-99-31),

- tejipari termékek (ITJ 82),

- befőttek (ITJ 83-11),

- püré, jam (ITJ 83-12),

- ízek (ITJ 83-13),

- szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs

(ITJ 83-14),

- folyékony gyümölcs (ITJ 83-15),

- gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83-16),

- szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83-23),

- zöldség alapú ivólé (ITJ 83-26),

- paradicsom ivólé (ITJ 83-35),

- savanyúságok (ITJ 83-4),

- tartósított fél- és előtermékek (ITJ 83-7),

- szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88-31-1, 2),

- félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88-31-3),

- hordós szőlőbor (ITJ 88-31-41-1, 2, 3),

- gyümölcsmust, sűrített gyümölcsmust (ITJ 88-39-1, 2),

- félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra

(ITJ 88-39-3),

- egyéb gyümölcsbor (ITJ 88-39-49),

- mesterségesen szárított dohány (ITJ 89-11),

- magbél (ITJ 89-4),

- egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89-81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és a zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1991. augusztus hó 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog
átruházásából származó jövedelem

22. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolgok nem üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számított részét kell jövedelemnek tekinteni. Bevételnek - figyelemmel a 6. § (1) bekezdés h) pontjára és a (4) bekezdésben foglaltakra is - a forgalmi értéket kell tekinteni.

(2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak és az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a szerzéssel és az átruházással kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat költségként a magánszemély nem számolta el.

(3) Az e törvény hatálybalépését követően megszerzett ingatlan, továbbá megszerzett, illetőleg alapított vagyoni értékű jog átruházása esetén a szerzés idején a képviselt forgalmi értéket csökkenteni kell a szerzéssel kapcsolatban igénybe vett vissza nem térítendő munkáltatói, illetőleg helyi önkormányzati támogatás, valamint az ezzel összefüggésben elengedett hiteltartozás összegével, illetőleg növelni kell az igénybe vett, jelzáloggal biztosított hitel megfizetett kamatával.

(4) Az e törvény hatálybalépését követően a 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti, használati vagy bérleti jogának átruházásakor a 22. § (1) bekezdése szerinti forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, amelyet a 6. § (1) bekezdés h) pontjának alkalmazása során nem kellett bevételként figyelembe venni.

(5) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzésnél az adómegállapítási és az adófizetési kötelezettség - figyelemmel a 24. § (3) bekezdésére is - csak a kapott csereingatlan átruházásakor keletkezik.

23. § (1) Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeget kell tekinteni, az öröklés, az ajándékozás útján történő szerzés esetén a szerzéskori forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A lakásbérleti jog forgalmi értéke az adott lakásra irányadó lakáshasználatbavételi díj tízszerese, állami, önkormányzati visszavásárlás esetén pedig a kapott ellenérték.

(2) Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi érték a vámkiszabás alapjául szolgáló érték. A vámkezelés alá nem eső ingó dolog esetében a számla szerinti, az 1. számú melléklet B/I. 4. pontjában említett módon forintra átszámított értéket kell figyelembe venni.

(3) Ha az ingó dolognak, illetve az 1992. január 1-jéig megszerzett ingatlannak, vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az átruházáskori forgalmi érték 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

24. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2) Az ingatlan átruházási időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották.

(3) A 22. § (2) bekezdésének alkalmazásában a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

25. § (1) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlan vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevétel megállapításához a szerződésben feltüntetett értéket [23. § (1) bekezdés] kell alapul venni, annak hiányában a forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A jövedelem kiszámítására egyébként a 22-24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(2) Az ingatlan, ingó dolog, valamint a vagyoni értékű jog gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni. A jövedelem számítására egyébként a 22-24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

Takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem

26. § A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból (továbbiakban: értékpapírból) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

Kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem

27. § A magánszemély bevételének egésze jövedelem,

a) a kifizető által történt, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összegű - a 14-21. §-ok alá nem tartozó - önálló tevékenységből származó kifizetés (a továbbiakban: kisösszegű kifizetés), valamint összeghatártól függetlenül, a földjáradék címén kapott összeg esetén;

b) ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdonban lévő helyiséget hasznosít, függetlenül a szerződések számától és attól, hogy az összeget a tulajdonostársak részére kifizeti vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja;

c) a totó-lottó szelvény árusításáért elszámolt jutalék esetében, ide nem értve az egyéni vállalkozás keretében végzett értékesítést;

d) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingó játékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (továbbiakban: adóköteles nyeremény) esetében.

28. § Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy a 27. § a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12-13. §-okban foglaltakat kell alkalmazni.

29. § (1) A 8-28. §-okban nem szabályozott módon szerzett bevételnek egésze jövedelem.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedelemnek minősül különösen:

a) a jogszabályban meghatározott munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély, a gyermekgondozási díj;

b) a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ingyenes értékpapír elidegenítése, illetőleg a 33. § (4)-(6) bekezdésében meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén a juttatáskori névérték, illetőleg amennyiben az ingyenes értékpapír kibocsátója jogutód nélkül megszűnik (felszámolás, végelszámolás), az értékpapírra ténylegesen kifizetett ellenérték;

c) a jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg [7. § (1) bekezdésének 21-22. pontja] - figyelemmel a 7. § (2) bekezdésében foglaltakra is -, továbbá a munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy annak egyösszegű megváltása; * 

d) a kifizető által a magánszemélynek adott (helyette viselt) albérleti (szállás), lakásbérleti díj összege;

e) a 30. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint költségként igazolt részt meghaladó összeg;

f) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által adott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;

g) a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott nyugdíj.

(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély a nem tulajdonában lévő személygépjárművet erről szóló szerződés (megállapodás) alapján részben vagy egészben magáncélú használatra, részben vagy egészben ellenérték nélkül a kifizetőtől kap. Ekkor a személygépjármű új beszerzési árának 20 százalékát kell a magánszemély adóévben elért (az adóelőleg fizetés szempontjából pedig havonta annak egytizenketted részét) adóköteles jövedelmének tekinteni. Ha az új beszerzési ár nem állapítható meg, akkor az adott évben az új személygépjármű átlagos piaci forgalmi értékét kell alapul venni. Amennyiben az ilyen használatba adás nem egész évre valósul meg, akkor az előzőek szerint számított éves jövedelem havi időarányos részét kell figyelembe venni azzal, hogy minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. Ha a magánszemély az említett használat után ellenértéket is fizet, azt az összeget az e bekezdés szerint számított jövedelemből le kell vonni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem valósul meg a magáncélú használatba adás, ha a kifizető a nyilvántartása

szerint (pl. menetlevél) a személygépjárművet a magánszemély kizárólag a kifizető üzleti (hivatali) céljára használja.

30. § (1) A kormányrendeleten vagy annál magasabb szintű jogszabályon (a továbbiakban a költségtérítés szempontjából: jogszabályon) alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (12-13. §-ok) levonása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapulvételével határozza meg.)

(2) Az (1) bekezdésben említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

a) a jogszabályban megállapított feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg igazolás (bizonylat, útnyilvántartás stb.) nélkül költségként levonható;

b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek - bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján - a 12-13. §-okban foglaltak szerint számolhatók el.

(3) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

31. § (1) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén a 30. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget a 30. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint nem számol el.

(3) A 30. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában gépjármű költségátalány esetén a jogszabályban meghatározott mérték csak egy - a magánszemély választása szerinti - kifizetőtől származó költségátalányra vonatkozhat.

(4) A külföldről származó napidíjnak az a része, amely nem haladja meg az azonos országbeli ideiglenes tartózkodás alapján adható napidíj felső összegét, a 30. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint elismert költség

III. FEJEZET

AZ ADÓ ALAPJA ÉS MÉRTÉKE
ADÓKEDVEZMÉNYEK
Az adó alapja

32. § (1) A magánszemély az adóévben megszerzett összes jövedelmét - feltéve, hogy az nem adómentes, illetőleg, hogy az adóévben bevételnek minősül - össze kell vonni (összjövedelem). Kivételt képez ez alól a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett ingyenes értékpapír formájában szerzett, a takarékbetétből, illetve az értékpapírból (26. §) a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §) származó jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték, továbbá az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 50 százaléka.

(2) A 37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a 34-36. §-okban meghatározott összeggel csökkentett része (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

a) a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelmet a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni, kivéve, ha a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel ettől eltérően rendezték, ilyenkor az ennek megfelelő arányban kell figyelembe venni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásban ilyen jogcímen szerzett jövedelemre;

b) a munkaviszony megszűnésével összefüggő, a törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek egy hónapra eső részére legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik;

c) a b) pontban említett végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra eső összeget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi-gyermekágyi segélyt január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3) A kifizető által viselt a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díja után - ideértve a munkavállalói nyugdíjalapba történő munkáltatói befizetést is [36. § (1) bekezdés] - a magánszemély adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizető (munkáltató) a díjat befizette.

(4) A 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontjában és e) pontjában említett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a befektetéskor, illetőleg a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége - az (5)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel - akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5) A (4) bekezdés szerinti szabály alól kivételt képez az, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezetből átalakult jogutód társaságnál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély az átalakult társaságból e vagyoni részesedését ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik. A (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kivételt képez továbbá az, amikor az ügyvédi kamara, illetőleg az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává történő átalakulása esetén az ügyvéd, valamint amikor a szövetkezetből kilépő tagnak vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti. Ennek végrehajtása érdekében az egyéni vállalkozó (az egyéni ügyvéd) az ily módon befektetett összeget elkülönítetten nyilvántartja.

(6) Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, vagy a vagyoni érték vállalkozásból való kivonásakor a vállalkozásba az (5) bekezdés szerint befektetett és nyilvántartott vagyoni érték után az adót a (4) bekezdésben foglaltak szerint kell megfizetni.

(7) Ha az egyéni vállalkozó a tevékenysége megszüntetésének évét követően jut egyéni vállalkozásból származó bevételhez, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban kell - a 2. számú melléklet B/4. pontjában foglaltak figyelembevételével - mintegy vállalkozói bevételként ezt az összeget figyelembe vennie.

(8) Az ingatlan átruházása, továbbá az ingatlannyilvántartási bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése után a jövedelem megszerzésének időpontja a 24. § (2) bekezdésében meghatározott nap. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az erről szóló szerződés szerinti időpont, amennyiben ehhez hatósági jóváhagyás szükséges, ennek időpontja. Ingó értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének az időpontja a tulajdonjog átszállásának napja.

(9) A 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett, bevételként figyelembe nem vett összeget annak a magánszemélynek (törvényes képviselőjének) kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakása építésére vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig [figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is] a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadnia.

Összjövedelem csökkentő tételek

34. § (1) Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] levonható tételek:

a) a belföldi székhelyű alapítvány céljára (Ptk. 74/A.-74/E. §), átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon;

b) a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593-596. §) átadott összeg, ha a közérdekű kötelezettségvállalást az adóhatóság levonhatónak minősítette;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi 2000 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;

d) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben befizetett (levont) tagdíj összege;

e) a magánszemélytől levont (általa befizetett) munkavállalói járulék összege;

f) a magánszemélyt terhelő és az adóévben befizetett helyi adó összege, kivéve azt a helyi adót, amelyet a magánszemély az 1. számú melléklet alapján a költségei között számolhat el.

(2) A családi pótlékra jogosult magánszemély összjövedelméből gyermekenként havi 1300 forint levonható. E rendelkezés alkalmazásában gyermek az, akire tekintettel a családi pótlékot a magánszemély részére folyósítják, továbbá az a rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról más magánszemély saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.

(3) A (2) bekezdés szerinti kedvezmény a családi pótlék folyósításának időtartamára jár, és a gyermeket nevelő magánszemélyek közül az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot adják, de nem veheti igénybe az a magánszemély, aki a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. § (3)-(6) bekezdése alapján jogosult a családi pótlékra.

(4) A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §) választhat, hogy a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában, valamint a 12. § (5)-(7) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazása helyett az e tevékenységből származó jövedelmét - legfeljebb azonban évi 150 ezer forintot - az összjövedelméből levonhatja. Ezt a választását az adott adóévre vonatkozó adóbevallásában közli az illetékes adóhatósággal.

(5) A szellemi tevékenységet folytató magánszemély (3. § 30. és 30.1-30.6 pont) az e tevékenységéből származó jövedelmét - legfeljebb azonban évi 100 ezer forintot - az összjövedelméből levonhatja, kivéve, ha e törvény 3. sz. mellékletének II/1. pontjában foglaltakat alkalmazza.

(6) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a magánszemély (5) bekezdésben említett jövedelme munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a jövedelem, amelyet a magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért, vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap.

(8) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja esetében is, ha az (5) bekezdésben említett jövedelme nem a személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján attól a társas vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a társas vállalkozás a tagnak a bevétele elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(9) Az adóhatóság az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett hozzájárulást, illetőleg minősítést kérelemre akkor adja meg, ha az alapítvány, a közérdekű kötelezettség vállalás betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, diák- és tömegsport, vallási célt, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettség vállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget, akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.

35. § (1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem 30 százalékáig terjedő mértékben levonható a befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyilvános kibocsátású zárt végű befektetési jegy, valamint a belföldön bejegyzett részvénytársaság (továbbiakban: Rt) (2) bekezdésben meghatározott részvényének (továbbiakban e § alkalmazásában együtt: befektetés) közvetlenül a kibocsátótól történő első megszerzésére az adott évben kifizetett összeg, valamint ha az egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági kistermelő a külterületi termőföldet a mezőgazdasági művelés útján történő hasznosítás céljából az 1991. december 31. napján szövetkezeti közös használatban állt földből, illetőleg az államtól a privatizáció keretében vásárolt, az adott évben erre megfizetett pénzösszeg.

(2) Az (1) bekezdésben említett részvény az, amelyet

- az 1992. január 1-jétől alapított Rt nyilvános kibocsátásban értékesít, illetőleg az ezt megelőző időpontban alapított Rt alaptőke-emeléssel nyilvános kibocsátásban értékesít, továbbá

- a részvénytársaság állami tulajdoni hányadából magánszemély részére értékesít, ideértve azt a részvényt is, amelyet a részvénytársaság a saját alkalmazásában álló magánszemély részére zárt tárgyalás keretében értékesít, a névérték erejéig.

(3) Az összjövedelemből az (1) bekezdés alkalmazásával levont összeg után a magánszemély adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a levonás alapjául szolgáló befektetést elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy az a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a Rt jogutód nélkül megszűnik. Amennyiben a magánszemély a szerzés évét követő három évet meghaladóan a befektetést tulajdonában tartja, ezt követő elidegenítés esetén az összjövedelemből korábban levont összeg után az adót nem kell megfizetnie. Az (1) bekezdés szerinti termőföld vásárlás esetén a szerzés évét követő három évet meghaladóan a magánszemély tulajdonában tartott termőföld elidegenítése esetén az összjövedelemből korábban levont összeg után az adót nem kell megfizetni.

(4) A (3) bekezdés szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával elhagyja.

(5) Ha a magánszemélynek a (3) bekezdésben meghatározott adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége keletkezik, a levont összeget a kötelezettségek keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzászámítani azzal, hogy egy évre vonatkozó önellenőrzési pótlékot is meg kell fizetnie.

(6) Amennyiben a magánszemély az (5) bekezdésben megjelölt kötelezettségének nem tesz eleget, az adóhatóság adóhiányt állapít meg.

(7) Az (1) bekezdés alkalmazásában a részvény vásárlására fordított és az adóévben kifizetett összeg részének tekintendő az adóévet megelőző évben (években) a részvényjegyzéskor igazoltan kifizetett összeg is.

36. § (1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés], ennek 25 százalékáig, de legfeljebb évi 500 ezer forintig terjedő mértékben levonható a külön törvényben meghatározott, továbbá a társasági adóról szóló törvényben megállapított feltételeknek megfelelő munkavállalói nyugdíjalapba a munkavállaló magánszemély, illetőleg a munkáltató által az adott évben befizetett díj összege.

(2) A 34-35. §-ban, valamint az e §-ban megjelölt jogcímeken együttesen legfeljebb az összjövedelem összegéig vonhatók le tételek.

Az adó mértéke

37. § (1) Az adó mértéke, ha az adó alapja:

0-100 000 Ft 0%-a
100 001-200 000 Ft
a 100 ezer Ft-on felüli rész 25%-a
200 001-500 000 Ft
25 ezer Ft és a 200 ezer Ft-on felüli rész 35%-a
500 001 Ft-tól
130 ezer Ft és az 500 ezer Ft-on felüli rész 40%-a

(2) Ha a belföldi illetőségű magánszemély az e törvény szerint összevonandó jövedelme után külföldön adózott, akkor e jövedelmét is hozzá kell számítani az összjövedelméhez, de az összjövedelem utáni (1) bekezdés szerinti adóból le kell vonni a külföldön már igazoltan megfizetett adót. A levonás után fennmaradó adó összege azonban nem lehet kevesebb, mint a külföldön adózott jövedelem nélkül számított összjövedelme utáni adó összege.

(3) A takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem - kivéve az (5) bekezdés szerinti osztalékot - a földjáradékból, a társasház közös tulajdonban lévő helyiségének hasznosításából, a totó-lottó árusításából, az adóköteles nyereményből származó, továbbá a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték után az adó mértéke 20 százalék.

(4) A kisösszegű kifizetésekből származó jövedelem után az adó mértéke 40 százalék.

(5) Az osztalék után az adó mértéke 10 százalék. E törvény alkalmazásában osztaléknak minősül a részvény, a kft. törzsbetét, a közkereseti társaság tagjának vagyoni hozzájárulása, a betéti társaság tagjának vagyoni betétje, továbbá a szövetkezeti üzletrész és részjegy tulajdonosának e jogviszonyára tekintettel a társasági adó általános kulcsa szerinti adó megfizetése utáni eredményből kifizetett összeg.

Adókedvezmények

38. § (1) Nem kell az adót megfizetni:

a) a nyugdíj - ide értve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az 1991. évi XII. törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is -, a nemzeti gondozott gondozási díja, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a gyermekgondozási segély, a szakmunkástanuló, továbbá a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma (a továbbiakban együtt: nyugdíj), a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka után, valamint

b) a nyugdíj - ide nem értve az a) pontban említett gyermekgondozási segélyt, ösztöndíjat, pénzbeli szociális támogatást, jövedelemkiegészítő pótlékot és jutalmat - és az adott évben szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után, ha a nyugdíj összege évi 108 ezer forintnál kevesebb.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt, valamint az öregségi nyugdíjra való jogosultság korhatárát elért magánszemélyt a korhatár elérése évétől e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül.

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné.

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a magánszemély által a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona - ide értve az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is - részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, valamint az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén, az egy éven belül befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetnie. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-tól kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásában (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Ebben az esetben a megtakarítás kamatának adóját - ha a pénzintézet nem vonta le - a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során a magánszemélynek lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelentenie.

(4) A földadó fizetésére kötelezett magánszemély az adóévben esedékes és abban az évben befizetett földadó összegét levonhatja a 18. §-ban meghatározott mezőgazdasági tevékenységének jövedelme után megállapított adójából. Amennyiben a fizetendő adót olyan adóalap után kell megállapítani, amely a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmen kívül más jövedelmet is tartalmaz, akkor az adó olyan hányadából vonható le a földadó, amilyen hányadot az adóalapon belül a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem képvisel.

40. § A 38-39. § szerinti adókedvezmények együttes összege legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó [37. § (1) bekezdés] mértékéig terjedhet.

IV. FEJEZET

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE
Az adó megállapításának módja

41. § (1) A magánszemély - ha a törvény másként nem rendelkezik - az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, illetve az adót befizeti (önadózás).

(2) Nem kell bevallani az adómentes, továbbá - a 28. §-ban szabályozott eset kivételével - a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből (26. §) származó jövedelmet.

(3) Az adómentes jövedelmek közül a magánszemélynek - ha egyébként adóbevallás adására kötelezett - a bevallásában, továbbá a munkáltatónak a (4) bekezdés szerinti elszámolásban, illetve az adatszolgáltatásban fel kell tüntetnie a tartósan külföldön foglalkoztatott magánszemélyt megillető devizaellátmány és kiegészítő juttatás [7. § (1) bekezdés 18. pont], valamint az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő magánszemélyt megillető devizában kapott napidíj és devizaellátmány átalány (3. § 25. pont) összegét. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély (12. §) akkor is adóbevallás adására kötelezett, ha e tevékenységéből nem származott adóköteles jövedelme.

(4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban, vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó - adómentességet nem élvező - jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport (a továbbiakban az adóbevallás szempontjából együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót - a 34., 36., 38., 39. és 40. §-okban foglaltakat is figyelembe véve - a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, a munkáltató adóhatóságához fordulhat.

42. § (1) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély - a 30. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve - költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a magánszemélynek az adóévben egyéni vállalkozásból (15-19. §), mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22-25. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott a jövedelme. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot (továbbiakban: TÁKISZ) e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3) A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4) Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésben említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (3)-(9) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, az összjövedelméből a 35. §-ban szabályozott módon von le (nyilvántart) összeget.

43. § (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (1) bekezdésének 31. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakás célú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le.

(2) Az értékpapírból (26. §), valamint a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből - ideértve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezését is - származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés, illetőleg jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az e bekezdésben említett jövedelmet nem kifizető fizeti ki, az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg és fizeti be. E rendelkezés alkalmazásában az értékpapírt üzletszerűen értékesítő (forgalmazó) társaság - az árfolyamnyereség utáni adózás szempontjából - nem minősül kifizetőnek.

44. § (1) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (3) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(2) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból - ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni - a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában lévő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

Adóelőleg-fizetési kötelezettség

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2) A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásból (22-25. §) származó jövedelmekből, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában - ide értve a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját is - juttatott jövedelmet a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3) Amennyiben a magánszemély úgy rendelkezik, hogy a kifizetést a kifizető közvetlenül a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint összjövedelmet csökkentő tételnek minősülő célra utalja át, a kifizetőnek ebből az összegből nem kell adóelőleget levonnia.

46. § (1) Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó - a 34. § (1) bekezdésének a)-e) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott összegek időarányos részének figyelembevételével számított - rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egytizenketted részét kell levonnia.

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző, az (1) bekezdés szerint számított, egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadnia, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítania. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítani a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonni a nyugdíjra, de legalább a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell osztani.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szorozni tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelmet. Ha az így kapott összeg a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg, adóelőleget nem kell levonni, ha meghaladja, akkor a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkenteni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval, vagy a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre eső adóval, ha ez az utóbbi a több.

(5) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(6) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(7) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium - kivéve, ha azt havonta számolják el - a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás, a dolgozónak fizetett vagy helyette átvállalt albérleti (szállás) díj, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött biztosítás munkáltató által viselt adóköteles díja, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba a munkáltató által történő díj befizetése. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendelkező adókülönbözet összege nem növekszik.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

47. § (1) A kifizető az egyéni vállalkozónak (15-19. §) (kivéve a mezőgazdasági termelőt) az e tevékenysége ellenértékeként kifizetett összegből az általános forgalmi adót nem tartalmazó számlaérték 3 százalékát kitevő adóelőleget von le. Ha a kifizető a mezőgazdasági termelőnek e tevékenysége (18. §) után ellenértéket fizet ki, a számlaértéknek állat és állati termék értékesítése esetén 0,5 százalékát, növény értékesítése esetén a 2,5 százalékát vonja le adóelőlegként.

(2) Nem kell az (1) bekezdés szerinti adóelőleg levonást alkalmazni akkor, ha az adóelőleg összege nem éri el a 100 forintot.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelőleget a 48. § (3) bekezdésében meghatározott módon az egyéni vállalkozói tevékenységének bevételéből személyes célra felvett összeg után az (1) bekezdésben foglaltak szerint levont adóelőleg beszámításával fizeti meg.

48. § (1) A kifizetőnek - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. A 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmek, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemélyek esetében a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélyek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni.

(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve az innen származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) és (3) bekezdés] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját - a 38. § (4) bekezdésére tekintettel - figyelembe kell venni. Az a magánszemély, aki egyébként nem saját vállalkozásával áll munkaviszonyban, a vállalkozásból származó jövedelme után adóelőleget az (1) bekezdés szerint köteles fizetni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből - a taggal kötött megállapodás alapján - az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

49. § (1) A 12. § hatálya alá tartozó jövedelem után, kivéve a 15-21. §-ban említett jövedelmeket - ha a jövedelem nem kifizetőtől származik - az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni.

(2) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia az önálló tevékenység (12. §) keretében végzett:

a) KST ügyintéző,

b) közönségszervező,

c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító,

d) biztosítási ügyintéző,

e) hírlapterjesztő,

f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse,

g) könyv-, hanglemez- és műsoros kazetta bizományos,

h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó,

i) átutalási betétszámlát OTP megbízásból munkahelyen kezelő,

j) borítékos sorsjegyet árusító - kivéve az egyéni vállalkozót -

magánszemély részére kifizetett jövedelemből.

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek a 32. § (3) bekezdés b) pontja szerinti végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély - kivéve az egyéni vállalkozót - részére kifizetett, önálló tevékenységből származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz, gyermekgondozási díj, valamint terhességi-gyermekágyi segély egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 46. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, önálló tevékenységéből - kivéve az

egyéni vállalkozást - kifizetőtől származó, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme - figyelemmel a 38. § (1) bekezdésének a) pontjára is - a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg - választása szerint - a 46. § alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme - az esedékes kifizetéssel együtt - a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1) bekezdésének és a 49. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a 38. § (1) bekezdésében meghatározott jövedelemmel rendelkező, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az évi nyugdíjának és egyéb összevonás alá tartozó jövedelmének együttes összege - az esedékes kifizetéssel együtt - a 38. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket még nem haladja meg.

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg-levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46-51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén - ezen jövedelmek után - elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 50. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a TÁKISZ-ra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

Az adó megfizetése

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget - a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. és 44. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

55. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott, illetőleg befizetett adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2) Ha az adóhatóság 1988-1989. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, illetőleg adóhiányt, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra kedvezőbb.

V. FEJEZET

FELHATALMAZÁSOK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

56. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:

a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;

b) az alapítvány és közérdekű célú kötelezettségvállalás adómentes kifizetésének feltételeit;

c) a költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit;

d) az adómentes természetbeni juttatásokat.

57. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

a) meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdés] formáit és igénybevételének további feltételeit;

b) előírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

58. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse.

59. § A Kormány - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - az adó következő évi mértékeire az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.

60. § (1) Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - az 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezéseket a 3. számú melléklet tartalmazza.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény és az azt módosító 1990. évi XX. törvény, az 1990. évi LVIII. törvény és az 1990. évi CII. törvény.

1. számú melléklet

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló

1991. évi XC. törvényhez

A bevételek és a költségek elszámolásáról

Az önálló tevékenységet (12. §) végző, de nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély az adóköteles jövedelmének megállapításához bevételeit és a költségeit e melléklet szerint számolja el.

A.

A bevételek elszámolásának szabályai

Bevételnek minősül:

I. 1. a tevékenységgel (termékelőállítással, szolgáltatással stb.) összefüggésben kapott készpénz, jóváírás, természetbeni juttatás és bármilyen vagyoni érték;

2. a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat (ide értve az egyéni vállalkozást folytató magánszemély üzleti bankszámláján jóváírt kamatot is);

3. a tevékenységgel kapcsolatban kapott kötbér, fogyasztói és termelői árkiegészítés;

4. a tevékenység keretében előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak a forgalmi értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

5. az értékesített befektetett eszközökért és forgóeszközökért (az immateriális javakért, a tárgyi eszközökért - ide értve a selejtezett tárgyi eszközöket is - a készletekért stb.) kapott ellenérték, ha annak beszerzési költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta;

6. az 5. pont alá tartozik az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély a költségei között bármely évben elszámolta;

7. az adó-, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta, illetőleg adókedvezmény formájában a jövedelemadójából levonta;

8. a kártérítés, valamint az azt helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, továbbá a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján a befizetett díjat a magánszemély költségként elszámolta;

9. a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggő kárigény alapján kapott kártérítés;

10. az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget bevételként kell számításba venni.

II. Lízing esetén a lízingbe adó és a lízingbe vevő bevételeinek elszámolásakor a társasági adóról szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni.

III. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor - az I. pontban felsoroltakon kívül - bevételnek minősül:

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készletek (anyag, áru stb.) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de 20 ezer forintot meg nem haladó beszerzési árú tárgyi eszközök (ideértve a tartalék alkatrészeket és gyártóeszközöket is) leltári értéke;

2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg - ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta;

3. a vevők, megrendelők tartozása, de az erre eső adót csak akkor kell megfizetni, amikor azt kiegyenlítik [33. § (7) bekezdés és a 2. számú melléklet 4. pontja].

IV. Az általános forgalmi adó elszámolására e melléklet B. V. pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

B.

A költségek elszámolásának szabályai

I. Általános rendelkezések

1. Költségként - az értékcsökkenési leírás kivételével - csak a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. Költség csak egy ízben (egyszeresen) számolható el.

2. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve - tárgyi eszköz és immateriális javak esetében - az értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti.

3. Bérlet esetén - ide értve a lízinget is - a bérbe vevő költségként nem számolhatja el a bérleti díjnak azt a részét, amellyel a társasági adóról szóló törvényben foglaltak szerint növelni kell az adóalapot.

4. Ha a magánszemély a költséget külföldi pénznemben fizeti ki, ezt az adott külföldi pénzösszeg vételekor a pénzintézet által alkalmazott árfolyamon kell forintban elszámolni. Más esetben a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza középárfolyamon kell forintban elszámolni, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett külföldi pénznem esetében a 4. § (6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

II. Értékcsökkenési leírás

1. Az értékcsökkenési leírás általános szabályai

a) A magánszemély a saját tulajdonában lévő immateriális javainak (pl. üzlet, műhely megvásárolt bérleti jogának), valamint tárgyi eszközeinek („állóeszközeinek”) beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenés leírásával számolja el. Immateriális javaknak, valamint tárgyi eszköznek minősül mindaz, amelyet a számviteli törvény annak minősít. A tárgyi eszköz fogalmába tartozik különösen: a jövedelemszerző tevékenységhez használt épület, építmény és sportlétesítmény, a lakástól, üdülőtől műszakilag - az Országos Építésügyi Szabályzat szerint - elkülönített helyiség, valamint az üzemi (üzleti) célt szolgáló jármű, a gép, berendezés, felszerelési tárgy akkor, ha tartósan (legalább egy éven túl) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A 20 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége - a magánszemély döntésétől függően - a használatba vételkor egy összegben elszámolható. Saját készítésű tárgyi eszköz esetén az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt költségének összege.

b) Üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit e melléklet szabályai szerint számolja el. A személygépkocsi csak akkor minősül kizárólagos üzemi (üzleti) célt szolgáló járműnek, ha azt a magánszemély más célra részben sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt tartalmilag alátámasztják.

2. Nem számolható el értékcsökkenési leírás

a) az után a tárgyi eszköz után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes egészében elszámolta. Az értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre, amelyekre a magánszemély a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítést, a tehergépjármű után korábban a díjszabás szerinti díjtételt, valamint egyes eszközök után jogszabály szerinti olyan költségátalányt számolt el költségként, amely értékcsökkenési leírást is tartalmazott, valamint akkor, ha a beszerzési árat 1988-ban beruházási célú kiadásként az eredmény terhére elszámolta. Az 1988. évi beruházás esetén, ha a beruházás összegének egy része 1992. január 1-jén még nem került elszámolásra, ez a rész költségként elszámolható.

b) Az 1988. január 1-jét megelőzően beszerzett és a vállalkozásban működtetett tárgyi eszköz után az értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély az általános jövedelemadó-kötelezettségének átalány útján tett eleget.

c) Elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre is az értékcsökkenési leírást, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemtartalom (a bevételnek a jogszabályban meghatározott hányada) szerint tett eleget.

3. Az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a társasági adóról szóló törvényben meghatározott - az 1992. január 1-jétől aktivált immateriális javakra és tárgyi eszközökre érvényes - értékcsökkenési leírási rendelkezéseket kell alkalmazni. Az a magánszemély, aki 1991. évben értékcsökkenési leírást számolt el, az adott tárgyi eszköz értékcsökkenésének teljes leírásáig az 1990. és 1991. években hatályos vonatkozó rendelkezéseket alkalmazhatja.

4. Építmény, épület bérbeadása esetén - ha az nem egész évre vonatkozik, illetőleg a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (pl. esetenkénti szállás célú hasznosítás esetén) - az értékcsökkenési leírás összegét a következőképpen kell kiszámítani. Az értékcsökkenési leírás alapja az építmény, épület szerzéskori forgalmi értéke (22-24. §), amelyet növelni kell azzal az értéknövelő beruházással, amelyet a magánszemély korábban költségként nem számolt el. Az előzőek szerint kiszámított forgalmi értékből az értékcsökkenési leírási kulcs szerint megállapított teljes összegnek

- a bérbeadás időszakára eső időarányos részét (naponta 365-öd részt);

- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméter arányos részét;

- ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kell azt

az értékcsökkenési leírásnál érvényesíteni.

III. A járművek költségei

1. Az értékcsökkenési leírás a II. 1. pontban foglaltak szerint érvényesíthető a jármű után is, ide nem értve azt a gépjárművet, amely után a költségek a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítésről szóló jogszabály alapján kerülnek elszámolásra.

2. A saját tulajdonú - ide értve a házastárs és a segítő családtag tulajdonát is - (a továbbiakban a III. pont alkalmazásában együtt: saját tulajdonú), kizárólagos üzemi jármű számlával igazolt üzemanyag felhasználásának, fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el. Üzemanyag felhasználásként - a számlával való igazolási kötelezettség mellett - legfeljebb az útnyilvántartással igazolt ténylegesen megtett út és a jogszabályban meghatározott tüzelőanyag fogyasztási norma alapján számított mennyiség vehető figyelembe.

3. A saját tulajdonú, kizárólagos üzemi járműként használt gépjármű költségeként vagy a 2. pont szerinti összeg vagy az útnyilvántartással igazoltan megtett útra eső, a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítésről szóló jogszabályban meghatározott költségtérítés összege számolható el. Az összegben elszámoltnak kell tekinteni a gépjármű beszerzési (értékcsökkenési), fenntartási, javítási, felújítási, valamint tüzelő- és kenőanyagfelhasználási költségeit.

4. A saját tulajdonú nem kizárólagos üzemi jármű költségeként az üzemanyag felhasználásra fordított összeg csak a 2. pont, a fenntartási, javítási és felújítási költségek csak a IV/21. pont szerinti módon érvényesíthetők.

5. A saját tulajdonú, nem kizárólagos üzemi járműként használt gépjármű költségeként vagy a 4. pont szerinti összeg, vagy az útnyilvántartással igazoltan megtett útra eső, a 3. pontban meghatározott költségtérítés számolható el.

6. A lakás és a telephely (munkahely) közötti közlekedés költségeként a személyi tulajdonú gépjármű használata esetén legfeljebb a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló jogszabályban meghatározott Ft/km mérték számolható el, kivéve a 2., a 4. és a 7. pont szerinti elszámolás esetét. Az ezt meghaladó összeg személyes kiadásnak (VI/4. pont) minősül.

7. A nem saját tulajdonú és kizárólagos üzemi jármű esetében elszámolható az igazolt bérleti díj, az üzemanyag felhasználásra fordított kiadás a 2. pont szerinti módon, valamint a számlával igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek akkor, ha a bérleti szerződés szerint azok a magánszemélyt terhelik.

IV. Jellemzően előforduló költségek:

1. az anyag- és árubeszerzésre, a szállításra, az értékcsökkenési leírás alá eső tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára, továbbá a beszerzés évében - a magánszemély döntése alapján - egy összegben is elszámolható (20 ezer forint alatti beszerzési, előállítási értékű) tárgyi eszközre fordított összegek;

2. az alkalmazott részére kifizetett bér, az alkalmazott bére után befizetett társadalombiztosítási járulék, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján a munkáltatót kötelezően terhelő, alkalmazottnak járó juttatás, illetőleg kifizetés;

3. a segítő családtag részére fizetett juttatás, de ilyen címen a tevékenység végzésében legalább heti 40 órában közreműködő családtag (főállású segítő családtag) részére a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeg, heti 40 órát el nem érő vagy munkaviszony melletti foglalkoztatás esetén annak arányos része számolható el. A segítő családtag juttatása után fizetett társadalombiztosítási járulék. A főállású segítő családtag a 2. pont szerinti egyéb költségelszámolás tekintetében alkalmazottnak minősül;

4. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és a jótállás során felmerült költségek;

5. a kizárólag a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet- és balesetbiztosítás díja;

6. a kizárólag a jövedelemszerző (üzleti) tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

7. a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben a bevétel megszerzése érdekében fizetett adók - ide nem értve a magánszemélyek jövedelemadóját és a földadót, továbbá figyelemmel az általános forgalmi adó elszámolásáról szóló V. pontban foglaltakra is - az illeték, vám, valamint a termeléssel összefüggő perköltség, kifizetett kötbér, a jogszabályi kötelezettség alapján munkaadói járulék címén és az útalap javára befizetett összeg;

8. az üzlet, műhely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja;

9. a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelés esetén a készülék ára és a beszerelés díja. A telefax és a telex készülék ára és beszerelési díja akkor is költségnek minősül, ha a magánszemély lakása és telephelye (műhelye, irodája stb.) műszakilag nem elkülönített. A telefon, a rádió-telefon és a cb-rádió árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a magánszemély lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített.

10. a jövedelemszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő közműfejlesztési hozzájárulásnak a 7. § (1) bekezdés 13. pontjában meghatározott összeggel csökkentett része. Ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különülő telephelyre szerelik be, költségként a vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által az ilyen esetben fizetendő összeg különbözete számolható el;

11. a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő utazás és szállás költsége, a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járuléknak a 43/53-ad része (81,13%-a);

12. a műszaki leírás, tervrajz költsége, bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg;

13. a hatóságilag előírt védőöltözet, védőeszköz, a tevékenységhez szükséges munkaruha, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

14. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szerv részére teljesített befizetése;

15. az előadóművész fellépésével kapcsolatos fodrász-, smink- és ruhaköltség, a tevékenységhez szükséges szakkönyvek, folyóiratok, hanglemezek vásárlására fordított kiadások;

16. a magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti szervek fenntartásához nyújtott tagdíj, hozzájárulás összege;

17. az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára a társasági adóról szóló törvényben megállapított feltételeknek megfelelő munkavállalói nyugdíjalapba befizetett összeg, valamint a munkavállaló javára kötött biztosítás díja;

18. reprezentációs költségként legfeljebb az általános forgalmi adó nélküli éves árbevétel fél százalékának megfelelő igazolt kiadás, de az évi 100 ezer forintot meg nem haladó összeg;

19. az önálló tevékenységet végző magánszemélynél a belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus költségei évi 30 ezer forintot meg nem haladó összegben. Amennyiben az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor az előző jogcímen alkalmazottanként ugyanilyen nagyságú összeg a munkáltatónál költségként elszámolható. Az előzőekben említett költségek része az ezzel összefüggő utazás, saját gépjármű használat költsége is, nem része viszont e költségnek a szakmai konferencia, kongresszus számlával igazolt részvételi díja, az utóbbi önállóan, költségként érvényesíthető. E rendelkezés szempontjából alkalmazottnak kell tekinteni azt a magánszemélyt, aki az egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval egész évben folyamatosan munkaviszonyban áll;

20. a göngyöleg beszerzési értéke, csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével;

21. a magánszemély a tevékenységével arányosan számolhatja el azokat a kiadásokat, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel (pl. lakástól műszakilag el nem különült műhely, iroda fűtése, világítása, technológiai energia, telefon stb.) A költségelszámolásnál a költségnemre jellemző felhasználási mértékeket kell alapul venni (pl. m2, m3, üzemóra-kapacitás, megtett km);

22. az értékesített befektetett eszköz nyilvántartás szerinti értékét (értékesített tárgyi eszköz, immateriális javak - költségként még el nem számolt - nettó értékét) az értékesítéskor költségként el lehet számolni.

V. Az általános forgalmi adó elszámolása

1. Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi adómentességgel rendelkező magánszemély bevételeit és költségeit a vonatkozó számlák végösszegével azonosan veszi számba.

2. Az általános forgalmi adót tételesen fizető adózó elszámolt bevételei és költségei általános forgalmi adót nem tartalmazhatnak.

3. Az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 37. és 39. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek a bolti kiskereskedelmi, illetve vendéglátóipari értékesítésből származó bevételeit - ideértve az iparengedéllyel rendelkező cukrász saját előállítású terméke nyílt árusítású helyen történő értékesítéséből származó bevételeit - elsődlegesen általános forgalmi adót is tartalmazó értékben (a továbbiakban: bruttó elszámolás) kell számba venni.

  Vissza az oldal tetejére