Időállapot: közlönyállapot (1992.IV.4.)

1992. évi XVIII. törvény

az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról * 

Az Országgyűlés a motorizáció által okozott környezeti károk és egészségügyi ártalmak csökkentéséhez és a káros környezeti hatások megelőzéséhez szükséges pénzügyi források megteremtése érdekében, a környezetszennyezés csökkentésére irányuló tevékenységek ösztönzésének igényével, a következő törvényt alkotja:

A törvény hatálya

1. § A belföldön értékesített, valamint a saját felhasználású motorbenzin és gázolaj (a továbbiakban együtt: üzemanyag) környezetvédelmi termékdíj (a továbbiakban: termékdíj) köteles.

2. § Termékdíjat kell fizetni:

a) az üzemanyag értékesítése után az üzemanyag belföldi termelőjének, valamint importálójának; illetve

b) a saját üzemanyag belföldön való felhasználása után az a) pontban meghatározottaknak.

3. § A termékdíjat:

a) az üzemanyag-értékesítés esetén az értékesítés árbevételéből;

b) saját üzemanyag-felhasználás esetén a felhasználási költségek terhére

kell fizetni.

A termékdíj alapja és mértéke

4. § (1) A termékdíj alapja: az értékesített, illetve a saját felhasználású üzemanyag mennyisége.

(2) A termékdíj mértéke:

a) motorbenzin után tonnánként 667 Ft;

b) a gázolaj után tonnánként 595 Ft.

A termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezése
és megfizetése

5. § (1) A termékdíj-fizetési kötelezettség

a) a termék értékesítéséről kiállított számlán feltüntetett teljesítés;

b) saját felhasználás esetén a költségként való elszámolás

napján keletkezik.

(2) A termékdíjat a 2. §-ban megjelölteknek a Központi Környezetvédelmi Alapba (a továbbiakban: Alap) be kell fizetni, a fizetési kötelezettség keletkezését követő hónap 15. napjáig.

A termékdíjból befolyt összeg felhasználásának szabályai

6. § A befizetett termékdíjat az Alap elkülönített részeként kell kezelni és azt elsősorban a motorizáció által okozott károk mérséklésére és a megelőzésre kell fordítani.

7. § (1) A termékdíjból elsődlegesen

a) a gépjárművek környezetszennyezését csökkentő műszaki intézkedések ösztönzését;

b) a közlekedési infrastruktúra környezetvédelmi célokat szolgáló fejlesztését;

c) a gépjárművekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodást;

d) a környezetbarát közlekedési megoldások és termékek elterjedését;

e) a társadalom környezetvédelmi szemléletének javítását

kell támogatni.

(2) A termékdíjból befolyt összeg legfeljebb 25%-át a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) a következőkre fordíthatja:

a) a motorizációval összefüggő környezeti károk mérséklését szolgáló alapítványok és társadalmi szervezetek támogatására;

b) a felhasználás hatékonyságát elősegítő központi intézkedések szakmai és tárgyi feltételeinek fejlesztésére;

c) a termékdíj beszedési és felhasználási költségeinek fedezésére;

d) a társadalom környezetvédelmi szemléletének alakítására;

e) természetvédelmi fejlesztésre, kutatásra és beruházásra.

(3) A termékdíjból befolyó összeg felhasználásának főbb irányait - az (1) bekezdésben foglalt támogatási célok közül - a miniszter, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, évenként meghatározza.

8. § (1) A támogatások elbírálására tárcaközi bizottságot kell létrehozni. Az egyes támogatások mértékéről a miniszter dönt, a bizottságnak a támogatási kérelmek elbírálására vonatkozó javaslata alapján.

(2) A termékdíjból befolyt összeg felhasználásáról és az eredményekről a miniszter az Országgyűlés számára évente beszámolót készít, és azt a tömegtájékoztatási eszközök útján nyilvánosságra hozza.

Záró rendelkezések

9. § (1) Ez a törvény 1992. május 1-jén lép hatályba; végrehajtásáról - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter gondoskodik.

(2) A 8. § (1) bekezdésében meghatározott tárcaközi bizottságot az e törvény hatálybalépését követő három hónapon belül létre kell hozni.


  Vissza az oldal tetejére