Időállapot: közlönyállapot (1992.XI.30.)

1992. évi LXVI. törvény

a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról * 

Az Országgyűlés, az Alkotmánynak a személyes adatok védelméről szóló rendelkezéseire figyelemmel, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja

1. § (1) E törvény célja, hogy meghatározza a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartás (a továbbiakban: nyilvántartás) működésének törvényes feltételeit.

(2) A nyilvántartás azokat az alapvető személyi és lakcím adatokat tartalmazza, amelyek a polgárok egymás közötti jogviszonyaiban személyazonosságuk igazolásához, továbbá a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek, a helyi önkormányzatok, valamint más természetes és jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek törvényen alapuló adatigényeinek kielégítéséhez szükségesek.

(3) E törvény biztosítja a természetes személy (a továbbiakban: polgár) személyes adataival való önrendelkezési joga, illetőleg az állami és az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges adatok használatához fűződő közérdek összhangjának érvényesülését.

(4) E törvény a nyilvántartás törvényességét annak célhozkötöttségével, az adatkezelés feltételeinek meghatározásával, az adatoknak a nyilvántartás szervei közötti megosztásával, az adatok körének pontos meghatározásával, továbbá az adatkezelés időbeni korlátozásával biztosítja.

(5) E törvény garanciális szabályokat állapít meg a nyilvántartásban kezelt adatok védelmére, valamint előírja az adatkezelés és a szolgáltatás ellenőrzésének kötelezettségét.

(6) A személyazonosító jel csak az e törvényben meghatározott korlátozott körben és szabályozott feltételek mellett, valamint az ebben megállapított határidőig használható.

A törvény alapelvei

2. § (1) A polgár - ha törvény másként nem rendelkezik - jogosult megtiltani a róla nyilvántartott adatok kiadását. A tilalommal érintett adat a polgár erre irányuló eseti engedélye alapján kiadható. Ez utóbbi eljárás költségei a kérelmezőt terhelik.

(2) A nyilvántartás szervei (6. §), ha törvény másként nem rendelkezik - az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges adatokon kívül - nem ismerhetik meg azon adatkezelők által kezelt adatokat, amelyekhez adatot szolgáltatnak.

(3) Az állami és önkormányzati szervek feladataik ellátásához elsősorban az érintett polgártól kérhetnek adatokat. A nyilvántartás szolgáltatását akkor vehetik igénybe, ha az eljáráshoz szükséges adat a polgártól nem szerezhető be, vagy az általa közölt adatok nem alkalmasak az azonosításra, továbbá, ha a nyilvántartásból való közvetlen adatigénylés - az adatok védelméhez fűződő jogot is figyelembe véve - mentesíti a polgárt a többszörös adatszolgáltatási kötelezettség alól.

(4) Az állami és önkormányzati szervek a polgártól, illetőleg a nyilvántartástól csak azokat a személyes adatokat kérhetik, amelyekre feladataik ellátása érdekében törvény vagy törvény felhatalmazása alapján az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet feljogosítja őket.

(5) A nyilvántartás szervei statisztikai célra - a népszámlálással kapcsolatos feladatok (23. §) kivételével - csak olyan módon szolgáltathatnak adatokat, amellyel a polgár és az adat kapcsolata nem állítható helyre.

(6) A nyilvántartás hatálya alá tartozó polgárok teljes körére - ha törvény másként nem rendelkezik - személyi és lakcím adatokat csak a nyilvántartás szervei gyűjthetnek.

A nyilvántartás fogalma és feladatai

3. § (1) A nyilvántartás olyan, települési (fővárosi kerületi), területi és központi szinten működő hatósági nyilvántartás, amely a polgároknak az e törvényben meghatározott személyi és lakcím adatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza.

(2) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok és változásaik gyűjtése és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása.

A törvény hatálya

4. § (1) A törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, bevándorolt és menekültként elismert személyek.

(2) A külföldön élő magyar állampolgárok akkor tartoznak a törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk külön eljárás szerinti igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét, illetve meglévő adataik további kezelését. Adataikat kérelmükre a nyilvántartásból törölni kell.

(3) E törvény hatálya kiterjed a személyi adat nyilvántartási, az adatkezelési, a lakcímbejelentési és a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra.

Értelmező rendelkezések

5. § E törvény alkalmazása során:

(1) A polgár természetes személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név); neme; születési helye és ideje; anyja leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban: anyja neve).

(2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár otthonául használ, továbbá az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll.

(3) A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol - lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.

(4) A polgár lakcím adata: bejelentett lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címe (a továbbiakban együtt: lakcím).

(5) A törvény hatálya alá tartozó, külföldön élő magyar állampolgár [4. § (2) bekezdés] lakóhelye annak a külföldi lakásnak a címe, amelyet otthonául megjelöl.

(6) A személyazonosító jel: a nyilvántartás hatálya alá tartozó polgárok egyedi azonosítására szolgáló, matematikai módszerrel, e törvény mellékletében leírt módon képzett kódjel.

(7) Adatszolgáltatás: a nyilvántartásban szereplő polgárok adatainak a törvényben meghatározott tartalmú és terjedelmű közlése. Ezen belül:

a) egyedi adatszolgáltatás: egy polgár adatainak közlése;

b) csoportos adatszolgáltatás: az adatigénylő által vagy jogszabályban meghatározott szempontok szerint képzett csoportba tartozó polgárok adatainak rendszeres vagy eseti közlése.

(8) A személyazonosító igazolvány: olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja.

(9) A nyilvántartás alapiratai: azok az iratok, amelyek alapján a polgár személyi és lakcím adatait és azokban bekövetkezett változásokat a nyilvántartásba felvették.

(10) Archív adatok: azok az adatok, amelyek a polgár adatainak változása miatt már nem részei az aktuális adatállománynak, továbbá, azon korábbi alapiratok, amelyek a nyilvántartás alapját képezték.

II. fejezet

A nyilvántartás szervezete,
hatásköri és illetékességi szabályai

6. § (1) Az e törvényben meghatározott feladatokat a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője (helyi szerv), a köztársasági megbízott (területi szerv), az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal (központi szerv) látja el.

(2) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátását a belügyminiszter irányítja.

7. § (1) A jegyző illetékessége a település közigazgatási területén lakcímmel rendelkező polgár adatainak nyilvántartására terjed ki.

(2) A jegyző

a) vezeti a polgárok adatait tartalmazó helyi nyilvántartást, és abból a törvényben meghatározott feltételekkel adatot szolgáltat;

b) közokiratot állít ki a nyilvántartott adatokról;

c) ellátja a személyazonosító jel kiadásával, módosításával és visszavonásával kapcsolatos, hatáskörébe tartozó feladatokat;

d) kiadja a személyazonosító igazolványt, nyilvántartást vezet róla, és ellátja az ezzel összefüggő, hatáskörébe utalt hatósági feladatokat;

e) ellátja a lakcímbejelentéssel kapcsolatosan hatáskörébe utalt feladatokat;

f) gondoskodik a személyes adatok védelméről.

(3) A jegyző - a belügyminiszter rendeletében meghatározott módon - továbbítja az általa kezelt nyilvántartásba felvett adatokat a központi nyilvántartás részére, illetve átvezeti a helyi nyilvántartásban az adatok változását.

8. § (1) A köztársasági megbízott illetékességi területére kiterjedően

a) felügyeletet gyakorol a helyi nyilvántartási tevékenység felett;

b) ellenőrzi a személyes adatok védelmének érvényesülését, szükség esetén helyreállítja a törvényes állapotot.

(2) A köztársasági megbízott a nyilvántartás működtetésével kapcsolatos technikai feltételek biztosítása során

a) közreműködik a nyilvántartás adatgyűjtésének, adatkezelésének és adatszolgáltatásának megszervezésében, a helyi és a központi nyilvántartás közötti kapcsolat kialakításában és fenntartásában;

b) a Kormány által e feladat ellátására kijelölt szervezet útján, rendszergazdaként működteti a területi nyilvántartás megyénként szervezett számítógépes rendszerét és közreműködik annak fejlesztésében.

9. § (1) Az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló, első fokú államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkező, központi hivatalként működő szerv.

(2) A Hivatal feladata és hatásköre:

a) szakmailag irányítja és ellenőrzi a nyilvántartás működését;

b) képezi a személyazonosító jelet és a helyi szervek, az anyakönyvvezető, valamint a külképviseleti szervek útján gondoskodik kiadásáról, módosításáról és visszavonásáról;

c) működteti a nyilvántartás központi rendszerét, és abból - törvényben meghatározott feltételekkel - adatszolgáltatást teljesít;

d) gondoskodik a helyi nyilvántartás által kezelt adatok helyességének ellenőrzéséről;

e) meghatározza a nyilvántartás működési szabványait;

f) kezeli a 4. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó, külföldön élő magyar állampolgárok adatait, illetve kérelmükre az adatokat törli;

g) a személyazonosító igazolvány azonosítása és az abban szereplő adatok igazolása céljából elkülönítetten kezeli a polgár fényképét, aláírását, valamint a 29. § (3) bekezdésében szereplő adatait tartalmazó kérelmet (igénylőlapot), a személyazonosító igazolvány bevonásának tényét és indokát, valamint elvesztésére, illetve találására utaló adatokat;

h) kezeli a központi okmánytárat.

10. § A belügyminiszter

a) irányítja, ellenőrzi a nyilvántartással összefüggő államigazgatási feladatok ellátását;

b) összehangolja a nyilvántartó rendszer működésének és fejlesztésének pénzügyi, technikai és informatikai feltételeit;

c) irányítja a Hivatalt, kinevezi annak vezetőjét és jóváhagyja szervezeti és működési szabályzatát;

d) ellenőrzi a személyes adatok védelmének érvényesülését;

e) megállapítja az adatvédelmi felelősök [30. § (2) bekezdés] feladat- és hatáskörét.

III. fejezet

A nyilvántartás adatai

11. § (1) A nyilvántartás tartalmazza a polgár

a) nevét;

b) magyar vagy külföldi állampolgárságát, hontalanságát (a továbbiakban: állampolgárság), valamint menekült vagy bevándorolt státusát;

c) nemét;

d) születési helyét és idejét;

e) anyja nevét;

f) személyazonosító jelét;

g) elhalálozása helyét és idejét (a holttá nyilvánítását vagy a halál tényének bírói megállapítását);

h) lakcímét;

i) az adatszolgáltatásra vonatkozó, 2. § (1) bekezdés szerinti korlátozást, illetve tilalmat;

j) adataiból történő rendszeres adatszolgáltatásra vonatkozó jelzést.

(2) A helyi nyilvántartás akkor tartalmazza a külföldön élő magyar állampolgár adatait, ha a nyilvántartást kezelő szerv illetékességi területén tartózkodási helyet létesít.

(3) A helyi nyilvántartás elkülönítetten tartalmazza a személyazonosító igazolvány nyilvántartást.

(4) A helyi nyilvántartás az adatváltozástól számított öt évig tartalmazza azoknak a polgároknak az adatait (passzív állomány), akik

a) elhaláloztak (beleértve a holttá nyilvánítást és a halál tényének megállapítását is);

b) magyar állampolgárságuk megszűnt;

c) kivándoroltak;

d) a jegyző illetékességi területén érvényes lakcímmel már nem rendelkeznek;

e) bevándoroltak vagy menekültként elismert személyek és külföldre távoztak.

12. § (1) A központi nyilvántartás a polgár elhalálozásától, magyar állampolgárságának megszűnésétől, illetve kivándorlásától számított öt évig tartalmazza az érintett polgár minden korábbi adatát (passzív állomány).

(2) A központi szervnek az 5. § (9) bekezdésében meghatározott alapiratokat - az anyakönyvvezető által kiállítottak kivételével - a központi okmánytárban az (1) bekezdés szerinti időpont elteltétől számított ötven évig meg kell őriznie. Ezt követően az iratokat a levéltárra vonatkozó rendelkezések szerint kell selejtezni.

(3) A helyi és a központi nyilvántartásban kezelt passzív állományból, valamint az archív adatokból e törvény általános szabályai szerint lehet adatot szolgáltatni.

(4) A passzív állományt az e törvényben meghatározott megőrzési idő eltelte után évente egyszer meg kell semmisíteni, illetőleg törölni kell.

A személyazonosító jel

13. § (1) A 37. § (1) bekezdésében megjelölt határidő után a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módot és annak használatát külön törvény állapítja meg.

(2) Az érintettet személyazonosító jeléről - az újszülött kivételével - a nyilvántartó szerv hatósági bizonyítvánnyal tájékoztatja. Az újszülött személyazonosító jeléről a hatósági bizonyítványt az anyakönyvvezető állítja ki és adja át azt a törvényes képviselőnek.

(3) A személyazonosító jelet a nyilvántartás szervei (6. §) egymás közötti és az anyakönyvvezetővel való kapcsolatukban, az e törvényben előírt feladataik ellátásához, belső azonosítóként használhatják.

(4) A nyilvántartó szervek a személyazonosító jelet a törvényben meghatározott célokon kívül másra nem használhatják és az érintettek, illetve a törvényben használatára feljogosítottak kivételével más polgárnak és jogi személynek nem hozhatják tudomására.

(5) A személyazonosító jelet az e törvényben használatára feljogosított szerveken kívül más szerv és személy a polgártól nem kérheti, nyilvántartásában azonosításra nem alkalmazhatja és okiratokban nem tüntetheti fel.

A nyilvántartás adatforrásai

14. § A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:

a) a polgár lakcímbejelentése;

b) a polgár kérelme (igénylőlap) a személyazonosító igazolvány kiállítása iránt és az ehhez csatolt okiratok;

c) az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés;

d) az idegenrendészeti és útlevélhatóság értesítése;

e) a külképviseleti szerv értesítése;

f) a rendőrségnek a személyi igazolvány (személyazonosító igazolvány) kiállításáról, illetve az abban bekövetkezett változásokról kiállított értesítése;

g) a területszervezési intézkedést kihirdető jogszabály;

h) a helyi önkormányzat jegyzője (főjegyzője) által küldött értesítés (az illetékes önkormányzat hatáskörébe tartozó területszervezési, közterület-elnevezési és házszámváltozási döntésekről);

i) az állampolgársági ügyekben eljáró szerv létesítése a magyar állampolgárság megszűnéséről;

j) a polgár adatai letiltására vagy helyesbítésére vonatkozó kérelme;

k) a jegyző, a köztársasági megbízott, a Hivatal, valamint a bíróságok nyilvántartási eljárás tárgyában hozott határozatai;

l) a külföldön élő magyar állampolgár kérelme.

15. § (1) A polgár a lakcímbejelentkezés során a következő adatokat közli a helyi nyilvántartó szervvel:

a) nevét, anyja nevét;

b) születési helyét, idejét;

c) személyazonosító jelét;

d) állampolgárságát;

e) előző lakcímét;

f) új lakcímét;

g) a bejelentés időpontját;

h) a tulajdonos vagy a lakás használatára egyébként jogosult hozzájárulását.

(2) A polgár a személyazonosító igazolvány iránti kérelemben (igénylőlapon) közli - és szükség esetén anyakönyvi kivonattal vagy egyéb közokirattal igazolja - a 29. § (3) bekezdésében megjelölt személyi adatait, mellékeli fényképét, és a kérelmet saját kezűleg aláírja.

16. § Az anyakönyvvezető a születési, a házassági és a halotti anyakönyvbe bejegyzett - a 11. § (1) bekezdésében meghatározott - adatokról, illetve azok változásáról értesíti a nyilvántartás szervét.

IV. fejezet

Adatszolgáltatás a nyilvántartásból

17. § (1) A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között - a polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak.

(2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoportosítás szerint szolgáltathatók:

a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről);

b) név és lakcím adatok, anyja neve, állampolgárság, születési hely, születési idő, a nem, a nyilvántartásból való kikerülés [11. § (4) bekezdés] oka, helye és ideje;

c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazonosító jel;

d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre.

(3) A nyilvántartás szervei a 11. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott adatokat - a 2. § (5) bekezdésében foglalt feltételekkel - statisztikai célra felhasználhatják és azokat nyilvánosságra hozhatják.

18. § A nyilvántartott adatok szolgáltatását elsősorban a helyi nyilvántartó szervtől, illetve a területi szerv közreműködésével kell igényelni. A központi szerv nyilvántartása akkor vehető igénybe, ha az adatszolgáltatás egyéb módon nem teljesíthető.

19. § (1) A 17. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti adatszolgáltatásra bármely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében jogosult, ha azt írásban, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolásával kéri.

(2) A kérelem teljesítését meg kell tagadni, ha

a) az adatok kiadását a polgár letiltotta, kivéve, ha az adat kiszolgáltatására eseti engedélyt adott;

b) a kérelmező az adat felhasználásának célját, illetőleg jogalapját nem vagy nem megfelelően igazolta;

c) a megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, vagy az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti.

20. § (1) A polgárnak a 17. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott adatairól - függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával - más polgárnak, jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek adatszolgáltatás akkor teljesíthető, ha azt törvény, nemzetközi szerződés vagy viszonosság előírja, vagy ha a kérelmező

a) polgár vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az adatok felhasználásához fűződő jogát vagy jogos érdekét okirattal igazolja;

b) jogi személy a polgárral szemben igazolt joga érvényesítése vagy kötelezettsége teljesítése érdekében kéri. Ez esetben is csak legfeljebb annyi adat szolgáltatható, amennyi a felhasználás célját még kielégíti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott korlátozás nem terjed ki a 21-24. §-ok alapján teljesített adatszolgáltatásra.

21. § E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti adatokat jogosultak igényelni:

a) a helyi önkormányzatok szervei törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott feladataik ellátásához;

b) a személyazonosító igazolványt kiadó és nyilvántartó hatóság az ezzel kapcsolatosan előírt feladatai végrehajtásához;

c) a szabálysértési hatóság a hatáskörébe tartozó szabálysértési eljárásban a feljelentett vagy tanú (szakértő) személyi adatainak és lakcímének megállapításához;

d) a szociális igazgatás szervei a szociális gondoskodás körében felmerülő, törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

e) az útlevélhatóság az útlevél-ügyintézéshez;

f) a gépjárműveket, a forgalmi és vezetői engedélyeket nyilvántartó hatóság a nyilvántartásban szereplő polgárok adatai változásának követéséhez;

g) az állampolgársági és névváltoztatási ügyekben eljáró szerv törvényben meghatározott feladatai ellátásához.

22. § E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti adatok igénylésére jogosultak:

a) az állami ingatlan-nyilvántartás szervei az ingatlan-nyilvántartás vezetéséhez;

b) a honvédelmi igazgatás szervei a honvédelemről szóló törvény rendelkezései szerint a honvédelmi kötelezettség alá tartozó polgárokról az első alkalommal történő katonai nyilvántartásba vételhez és ezt követően a katonai nyilvántartásban lévők adatainak változásáról folyamatosan, kiegészítve a családi állapottal és a 11. § (4) bekezdés szerinti passzív állományba helyezés okával és időpontjával;

c) a rendészeti feladatokat ellátó igazgatási szervek a polgári kézi lőfegyverekkel, lőszerekkel, gáz- és riasztófegyverekkel, ipari célokat szolgáló robbantóanyagokkal, pirotechnikai termékek gyártásával, forgalmazásával, a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási eljárásokhoz;

d) az idegenrendészeti szervek a jogszabályban meghatározott idegenrendészeti feladataik ellátásához.

23. § A választásokról, a népszavazásról és népi kezdeményezésről, valamint a népszámlálásról szóló törvények rendelkezései alapján a jegyző, a helyi, a területi és az országos választási bizottság, illetve a népszámlálásról szóló törvény által e feladat ellátására kijelölt szerv jogosult igényelni az érintett polgárok nevét, lakcímét és személyazonosító jelét a választók nyilvántartásának összeállításához és a jelöltajánlás ellenőrzéséhez, valamint a népszavazás, a népi kezdeményezés és a népszámlálás lebonyolításához szükséges hitelesítési, illetve összeírási eljáráshoz.

24. § (1) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetésvégrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében - a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén - e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének [a 17. § (2) bekezdésének d) pontja] igénylésére jogosultak.

(2) A polgár fényképének és saját kezű aláírásának megismerésére csak az (1) bekezdésben felsorolt szervek jogosultak.

V. fejezet

A nyilvántartási eljárás

25. § (1) Az e törvényben előírt adatszolgáltatási és nyilvántartási feladataik teljesítéséhez az eljárásban érintett polgár személyazonosító jelét az alábbi szerveknek köteles átadni:

a) a nyilvántartás (6. §) szerveinek;

b) a szülő, illetve hozzátartozó a születés és a haláleset bejelentésekor az egészségügyi intézménynek, illetve az anyakönyvvezetőnek;

c) a házasulók házassági szándékuk bejelentésekor az anyakönyvvezetőnek;

d) a peres felek a családjogi és házassági bontóperben, a nyilvántartással kapcsolatos peres ügyekben, valamint a holttá nyilvánítással és a halál tényének bírói megállapításával összefüggő ügyekben a bíróságnak;

e) a szülők a gyermek családi jogállása rendezésekor a gyámhatóságnak, a bíróságnak, az anyakönyvvezetőnek, illetve egyéb jogszabály alapján az eljárásban közreműködő szervnek;

f) a konzuli hatóságnak olyan ügyek intézése során, amelyekben az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hazai hatóság jogosult a személyazonosító jelet kérni;

g) az útlevélhatóságnak, illetve az idegenrendészeti szervnek a ki- és bevándorlással kapcsolatos ügyintézés során.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt szervek a személyazonosító jelet csak a polgárral és a nyilvántartással való kapcsolattartásukban használhatják.

(3) A polgár a személyazonosító jelét köteles átadni azoknak a szerveknek is, amelyek e törvény alapján a nyilvántartásból a személyazonosító jel alkalmazásával, illetve ilyen adattartalommal igényelhetnek adatot. E szervek a személyazonosító jelet csak a polgárral és a nyilvántartással való kapcsolattartásukban, valamint saját nyilvántartásukon belül (belső azonosítóként) használhatják.

A lakcím bejelentése és nyilvántartása

26. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár [4. § (1) bekezdés] köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a települési önkormányzat jegyzőjének nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni (a továbbiakban együtt: lakcímbejelentés).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi konzuli hivatalnál kell bejelentenie.

(3) A lakcímbejelentéshez a lakás tulajdonosának vagy a lakás használatára egyéb jogcímen jogosultnak a hozzájárulása szükséges.

(4) A lakcímbejelentés ténye önmagában a lakás használatához fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg.

(5) A külföldön élő, a 4. § (2) bekezdés alapján a nyilvántartásba felvett polgárnak a lakóhelyét első alkalommal a nyilvántartásba vételt kérő nyilatkozatban, lakóhelyének megváltoztatását pedig - személyesen vagy levélben - a Hivatalnál vagy az illetékes konzuli hivatalnál kell bejelentenie.

(6) A külföldön élő magyar állampolgár magyarországi tartózkodási helyét az illetékes jegyzőnél jelenti be.

27. § (1) A tartózkodási hely létesítését, illetve megszűnését a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőnél kell bejelenteni.

(2) A polgár tartózkodási helyének megszűnését a lakóhelye szerint illetékes jegyzőnél is bejelentheti.

(3) A tartózkodási helyet - annak bejelentésétől számított két év elteltével - a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőnél ismét be kell jelenteni. Az ismételt bejelentés hiányában az érintett tartózkodási helyének nyilvántartását meg kell szüntetni, és erről a polgárt értesíteni kell.

(4) Nem kell bejelenteni a tartózkodási helyét annak a polgárnak, aki

a) sorkatonai vagy tartalékos katonai szolgálat teljesítése, illetve gyógyintézeti kezelés miatt nem tartózkodik lakóhelyén;

b) előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti.

28. § (1) A Magyar Köztársaság területéről kivándorló magyar állampolgár lakcím ügyében az útlevélhatóság; a bevándorló, hontalan vagy menekültként elismert polgár kivándorlása esetén pedig az idegenrendészeti szerv jár el, és egyidejűleg a kivándorlás tényéről értesítik az illetékes nyilvántartó szervet.

(2) A kivándorló magyar állampolgár az útlevélhatóságnál nyilatkozik arról, kívánja-e, hogy a nyilvántartás továbbra is tartalmazza adatait. E nyilatkozatot az útlevélhatóság megküldi a nyilvántartás illetékes szervének.

Személyazonosító igazolvány

29. § (1) A személyazonosító igazolvány a polgár írásbeli nyilatkozata (igénylőlap), valamint az anyakönyv és a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adatai - nem magyar állampolgár esetén ezeken túlmenően a polgár útlevele és a magyarországi tartózkodásának jogcímét igazoló közokirat - alapján kiállított olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. A személyazonosító igazolványt a polgár 14. életévében kell kiegészíteni arcképpel és saját kezű aláírással.

(2) A személyazonosító igazolvány kiadása és nyilvántartása - a fénykép és az aláírás kivételével - a polgár - újszülött esetén az anya - lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik.

(3) A személyazonosító igazolvány tartalmazza a polgár

a) nevét;

b) születési helyét;

c) születési idejét;

d) állampolgárságát;

e) anyja nevét;

f) lakcímét;

g) arcképét;

h) saját kezű aláírását;

i) a személyazonosító igazolvány sorszámát és érvényességi idejét.

VI. fejezet

Adatvédelem

30. § (1) A jegyző, a köztársasági megbízott, valamint a Hivatal vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.

(2) Az adatkezelés törvényességének ellenőrzésére a belügyminiszter a Hivatalnál, a köztársasági megbízott - az illetékességi területére kiterjedően - a köztársasági megbízotti hivatalnál adatvédelmi felelőst nevez ki.

31. § (1) A nyilvántartás szervei (6. §) kötelesek adatszolgáltatási nyilvántartást vezetni.

(2) A nyilvántartás tartalmazza

a) az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját;

b) az adatszolgáltatás idejét;

c) az adatszolgáltatás célját és jogalapját;

d) az adatszolgáltatást igénylő polgár, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, illetve megbízottja vagy képviselője nevét;

e) az adatszolgáltatást tartalmazó iratok másodpéldányát.

(3) A polgár az adatszolgáltatási nyilvántartásból jogosult megismerni, hogy mely adatszolgáltatások alanya volt. Ezt a jogosultságot a 24. §-ban felsorolt szervek részére teljesített adatszolgáltatás tekintetében külön törvény korlátozhatja vagy kizárhatja.

(4) Az adatszolgáltatási nyilvántartást öt évig meg kell őrizni.

32. § A nyilvántartás szerve külföldre rendszeres vagy csoportos adatszolgáltatást csak a belügyminiszter engedélyével végezhet.

33. § (1) A nyilvántartás más nyilvántartásokkal - ha törvény az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával másképp nem rendelkezik - nem kapcsolható össze.

(2) Önkormányzati rendelet alapján a helyi nyilvántartás csak a 17. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott adatokat adhatja át a képviselő-testület, a polgármester, a jegyző vagy a polgármesteri hivatal ügyintézőjének hatáskörébe utalt önkormányzati és államigazgatási hatósági ügyekhez, illetve hatósági nyilvántartás vezetéséhez.

VII. fejezet

Egyéb rendelkezések

34. § Az e törvény alapján lefolytatott eljárásra, a hatósági nyilvántartás vezetésére, valamint a hatósági bizonyítvány és igazolvány kiadására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

35. § (1) A nyilvántartásban és annak alapján kiadott iratokban a családi név megelőzi az utónevet.

(2) A nyilvántartásban az idegen írásmódú neveket - az érintett nyilatkozatának figyelembevételével - a magyar ábécé betűinek felhasználásával kell szerepeltetni.

(3) A nyilvántartás működőképességét rendkívüli állapot, szükségállapot és veszélyhelyzet esetén is biztosítani kell.

36. § (1) A nyilvántartás a nemzeti vagyon része, kialakítása, működtetése és fejlesztése állami feladat, az ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet az állami költségvetésből kell biztosítani.

(2) A nyilvántartás működésének költségeit a Belügyminisztérium, illetve a helyi önkormányzatok költségvetése tartalmazza.

(3) A Hivatal a Belügyminisztérium önálló költségvetési szerve, és az állami költségvetésben a Belügyminisztérium fejezeten belül önálló címként jelenik meg.

(4) Az adatszolgáltatásért a belügyminiszter rendeletében meghatározott összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

VIII. fejezet

Átmeneti rendelkezések

37. § (1) A személyazonosító jel 1995. december 31-ig alkalmazható, az ennek helyébe lépő azonosítási módot és annak használatát külön törvény állapítja meg.

(2) Az 1994. december 31-ig keletkezett kötelezettségek tekintetében a 17. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult az állami és az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal és a vámhivatal (együttesen: az adóigazgatás szervei), az adó beszedéséhez, a mentességek és a kedvezmények megállapításához, ellenőrzéséhez (ideértve az adó jellegű befizetési kötelezettséget, az illetéket, a vámot és a központi költségvetés terhére folyósított támogatást is).

(3) Az adóigazgatás szervei a (2) bekezdésben meghatározott határidő után, a korábbi kötelezettségek tekintetében az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési idő elteltéig az egyes adóalanyok konkrét ügyeiben jogosultak a személyazonosító jel használatával a nyilvántartás adatait igényelni, az ezen időpont után keletkezett kötelezettségek vonatkozásában pedig a 17. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosultak.

(4) 1995. december 31-ig a 17. § (2) bekezdésének c) pontjában, ezen időpont után pedig a 17. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult:

a) a Társadalombiztosítási Főigazgatóság és szervei - a családi állapottal kiegészítve - a járulékfizetéssel, a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történő megállapítása és folyósítása (szolgáltatása), valamint ezek ellenőrzése céljából;

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az egészségügyi igazgatás szervei az egészségügyi alap- és szakellátással, a gondozóhálózati ellátással, a vérellátással, a közegészségügyi-járványügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos feladatai ellátásához; valamint

c) a munkaügyi igazgatás szervei.

(5) A polgár a (2) és (4) bekezdésben meghatározott időpontig, az ott felsorolt szerveknek, valamint a munkáltatónak és a kifizetőnek a személyi jövedelemadóval, illetőleg a társadalombiztosítással kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez a személyazonosító jelét köteles átadni.

38. § (1) Az e törvény hatálybalépése előtt vezetett népesség-, lakcím- és személyi igazolvány nyilvántartásokból személyi adatokat szolgáltatni csak az e törvényben meghatározott adattartalommal lehet.

(2) Az e törvény hatálybalépése előtt a népesség-nyilvántartásba felvett, de időközben Magyarország területéről véglegesen eltávozott polgároknak a 11. § (4) bekezdésének c) pontjában, illetve a 12. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után tárolt adatait - az alapiratok kivételével - e törvény hatálybalépésétől számított három hónapon belül törölni kell.

(3) A személyi szám a törvény hatálybalépésével egyidejűleg megszűnik. Ahol más jogszabály „személyi számot” említ azon „személyazonosító jelet”, „népesség-nyilvántartást” azon „személyi adat- és lakcímnyilvántartást”, „állandó bejelentett lakást” azon „lakóhelyet”, „ideiglenes lakáscímet” azon „tartózkodási helyet” és ahol „személyi igazolványt” azon „személyazonosító igazolványt” kell érteni.

(4) A Hivatal vagyonjogi és munkajogi ügyek tekintetében az Állami Népességnyilvántartó Hivatal jogutódja.

39. § (1) A nyilvántartás a 37. § (1) bekezdésében meghatározott határidőig tartalmazza a polgár családi állapotát is.

(2) A nyilvántartás 1993. december 31-ig a polgár magyar vagy nem magyar állampolgárságát tartalmazza.

(3) A területi nyilvántartás 1994. december 31-ig tartalmazza a 11. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat.

(4) A köztársasági megbízott illetékességi területén a (3) bekezdésben meghatározott időpontig engedélyezi a területi szinten nyilvántartott adatokból - a törvényben meghatározott feltételek mellett - adatszolgáltatások teljesítését.

IX. fejezet

Záró és hatálybaléptető rendelkezések

40. § (1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az eljáró államigazgatási szerv megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét és idejét, a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést, továbbá az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, végül - írásban készült jegyzőkönyv esetén - a meghallgatott személy, az ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető aláírását.”

(2) Az Áe. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az államigazgatási szerv törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott esetben az ügyfél adatainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. Az ügyfél jogainak rendszeres igazolására hatósági bizonyítvány kiadását kormányrendelet is elrendelheti.”

(3) Az Áe. 53. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

53. § (1) Az államigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott adatokat nyilvántartja. Az állampolgárok személyes adatainak nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.

(2) Az államigazgatási szerv a nyilvántartásban és az alapjául szolgáló iratokban szereplő személyes adatokat - az érintetten kívül - az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával csak törvényben vagy a törvény felhatalmazása alapján alkotott helyi önkormányzati rendeletben meghatározott szerveknek és személyeknek hozhatja tudomására.”

41. § (1) A szabálysértésekről szóló módosított 1968. évi I. törvény (Sztv.) a következő 26/A. §-sal egészül ki:

26/A. § A szabálysértési hatóság nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelősségre vont elkövetők természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett cselekményt, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést és az ügy számát a büntetés vagy intézkedés végrehajthatóságának megszűntéig [25. § (2) bekezdés].”

(2) Az Sztv. 52. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A jegyzőkönyvben vagy hangfelvételen fel kell tüntetni az elkövető és a tanú (szakértő) természetes személyazonosító adatait és lakcímét, valamint az ügy szempontjából jelentős egyéb adatait.”

42. § (1) A honvédelemről szóló módosított 1976. évi I. törvény (Hvt.) a következő 25/A. §-sal egészül ki:

25/A. § (1) A honvédelmi igazgatási szervek által vezetett nyilvántartás pontossága és a hadkötelesek bejelentési kötelezettségének enyhítése érdekében az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal elkülönített rendszerben kezeli a sorköteles, a tényleges és a tartalékos állományú, továbbá a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségnél alkalmazottként munkaviszonyban álló polgároknak, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény 11. §(1) bekezdésében meghatározott adatait. Ezen elkülönített rendszert a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter együttesen felügyeli.

(2) E rendszerből a honvédelmi igazgatás szervei a hadköteles korba lépőkről a katonai nyilvántartásba vételt megelőző évben, a nyilvántartásban lévőkről pedig adataik megváltozásának függvényében folyamatosan adatszolgáltatást kapnak.”

(2) A Hvt. 25. § (1) bekezdésében meghatározott személyi körre vonatkozó katonai nyilvántartási adatoknak a Magyar Honvédség részére történő átadásáig, de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől számított egy évig - a katonai adatvagyon megőrzése érdekében, ezen adatok vonatkozásában - a Hivatal elkülönített rendszere a korábbi feldolgozási rend szerint működik.

43. § A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A népi kezdeményezést és a népszavazás állampolgári kezdeményezését tartalmazó íveken - az aláírások mellett - fel kell tüntetni a kezdeményező olvasható nevét és lakcímét, valamint természetes személyazonosító adatait vagy személyazonosító jelét.”

44. § Az országgyűlési képviselők választásáról szóló, módosított 1989. évi XXXIV. törvény (Vjt.) a következő 37/A-37/B. §-okkal egészül ki:

37/A. § (1) A választók nyilvántartásának összeállítása céljából, a választás kitűzésétől számított 25 napon belül, a választásban érintett választókerület települési önkormányzata(i) jegyzője részére az a)-c) pontokban megjelölt szervek a választójoggal nem rendelkező személyek (2) bekezdés szerinti adatait kötelesek közölni az alábbiak szerint:

a) a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezésről és annak megszűnéséről az illetékes bíróság, illetve a gyámhatósági feladatokat ellátó jegyző vagy köztársasági megbízott;

b) a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt álló személyekről a bűntetteseket nyilvántartó szerv;

c) szabadságvesztés büntetését töltő, valamint a büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt álló polgárokról az illetékes büntetésvégrehajtási intézet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jelentés adattartalma:

a) családi és utónév (nők esetében leánykori és családi utónév is);

b) lakóhely;

c) személyazonosító jel [az (1) bekezdés a) pontja esetén a természetes személyazonosító adatok];

d) a választójog gyakorlásából való kizárás oka, kezdete és megszűnésének várható időpontja;

e) a kizáró okot elrendelő bíróság megnevezése, az ítélet ügyiratszáma, kelte és jogerőre emelkedésének időpontja.

37/B. § A 37/A. § szerinti adatot szolgáltató nyilvántartások bármelyike (egymástól elkülönítetten) és a helyi személyi adat- és lakcímnyilvántartás - a választással, illetve a népszavazással és népi kezdeményezéssel érintett választókerület lakosságát érintően - a választók nyilvántartásának összeállítására előírt időpontban, a választásra jogosultak megállapítása érdekében összekapcsolható. Az összekapcsolást a választás lebonyolítása, illetve az irányadó törvényekben a jogorvoslatra megállapított határidő letelte után meg kell szüntetni. Az összekapcsolás alapján létrehozott nyilvántartásból a személyi adat- és lakcímnyilvántartás nem vehet át adatot.”

45. § (1) A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (Övjt.) a következő 4/A-4/B. §-okkal egészül ki:

4/A. § (1) A választók nyilvántartásának összeállítása céljából, a választás kitűzésétől számított 25 napon belül, a választásban érintett választókerület települési önkormányzata(i) jegyzője részére az a)-c) pontokban megjelölt szervek a választójoggal nem rendelkező személyek (2) bekezdés szerinti adatait kötelesek közölni az alábbiak szerint:

a) a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezésről, illetve annak megszűnéséről az illetékes bíróság, illetve a gyámhatósági feladatokat ellátó jegyző vagy köztársasági megbízott;

b) a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt álló személyekről a bűntetteseket nyilvántartó szerv;

c) szabadságvesztés büntetését töltő, valamint a büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt álló polgárokról az illetékes büntetésvégrehajtási intézet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jelentés adattartalma:

a) családi és utónév (nők esetében leánykori családi és utónév is.);

b) lakóhely;

c) személyazonosító jel [az (1) bekezdés a) pontja esetén a természetes személyazonosító adatok];

d) a választójog gyakorlásából való kizárás oka, kezdete és megszűnésének várható időpontja;

e) a kizáró okot elrendelő bíróság megnevezése, az ítélet ügyiratszáma, kelte és jogerőre emelkedésének időpontja.

4/B. § A 4/A. § szerinti adatot szolgáltató nyilvántartások bármelyike (egymástól elkülönítetten) és a helyi személyi adat- és lakcímnyilvántartás - a választással, illetve a népszavazással és népi kezdeményezéssel érintett választókerület lakosságát érintően - a választók nyilvántartásának összeállítására előírt időpontban, a választásra jogosultak megállapítása érdekében összekapcsolható. Az összekapcsolást a választás lebonyolítása, illetve az irányadó törvényekben a jogorvoslatra megállapított határidő letelte után meg kell szüntetni. Az összekapcsolás alapján létrehozott nyilvántartásból a személyi adat- és lakcímnyilvántartás nem vehet át adatot.”

(2) Az Övjt. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A nyilvántartást a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, valamint a 4/A. § szerint közölt adatok alapján kell összeállítani.”

46. § (1) E törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 8. §-a hatályát veszti.

(2) A törvény 31. §-ában szabályozott nyilvántartási kötelezettség a törvény hatálybalépését követő 9. hónap első napján, valamint a 12. §-ban szabályozott archiválási rend a törvény hatálybalépését követő 13. hónap első napján lép hatályba.

(3) A törvény 8. §-ának (2) bekezdése és a 26-28. §-ai 1993. június 1-jén lépnek hatályba.

(4) A törvény 4. §-ának (2) bekezdése és a 9. § (2) bekezdésének f) pontja 1993. november 1-jén lép hatályba.

(5) A személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatosan a törvény rendelkezései - a 9. § (2) bekezdésének g) pontja kivételével - 1996. január 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg a 14. § f) pontja és a 21. § b) pontja hatályát veszti.

47. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a személyi adat- és lakcímnyilvántartási, lakcímmegállapítási és lakcímbejelentési eljárásnak, a nyilvántartás vezetésének és az adatszolgáltatásnak részletes, valamint a személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályait;

b) 1996. január 1-jéig a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásnak és nyilvántartásnak a törvény 7. § (2) bekezdésének d) pontjában és a 29. §-ában foglaltakhoz kapcsolódó végrehajtási rendelkezéseit;

c) a nyilvántartásból kiadott okiratok, valamint a nyilvántartás adatforrásául szolgáló alapiratok kezelésének szabályait;

(2) A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza

a) a nyilvántartás üzemeltetésével és működésével, továbbá a személyazonosító igazolvány kiadásával és nyilvántartásával, valamint a lakcímnyilvántartással kapcsolatos technikai szabályokat;

b) a nyilvántartási eljárás során használandó iratmintákat;

c) a pénzügyminiszterrel egyetértésben az adatszolgáltatásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj összegét;

d) az adatvédelmi felelős [30. § (2) bekezdés] feladatát és hatáskörét.

(3) A belügyminiszter és a honvédelmi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a Hivatal elkülönített rendszerében kezelt honvédelmi nyilvántartás felügyeletének rendjét szabályozza.

(4) A Kormány, illetve a helyi önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy rendeletben meghatározzák azokat a szervezeteket, amelyek a nyilvántartás részére adatfeldolgozást végezhetnek.

Melléklet az 1992. évi LXVI. törvény 13. §-ához

A személyazonosító jel képzésének szabályai

1. A személyazonosító jel tizenegy jegyű.

2. A személyazonosító jelet az alábbiak szerint kell képezni:

a) az 1. számjegy az állampolgár állampolgárságát, születésének évszázadát és nemét jelöli a következők szerint:

Születési idő és nem
Állampolgárság 1899 után 1900 előtt
született
férfi férfi
magyar 1 2 3 4
nem magyar 5 6 7 8

b) a 2-7 számjegyek az állampolgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák;

c) a 8-10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma;

d) a 11. számjegy az 1-10. számjegyek felhasználásával matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.

3. A személyazonosító jel 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)-c) pontok szerint képzett tíz számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, ahányadik helyet foglalja el a személyazonosító jelen belül. (Első számjegy szorozva eggyel, a 2. számjegy szorozva kettővel és így tovább.) Az így kapott szorzatokat össze kell adni és az összeget tizeneggyel osztani. Az osztás maradéka a 11. számjeggyel lesz egyenlő. A c) pont szerinti születési sorszámot nem szabad kiadni, ha a tizeneggyel való osztásnál a maradék egyenlő tízzel.


  Vissza az oldal tetejére