Időállapot: közlönyállapot (1993.IV.16.)

1993. évi XXXVI. törvény

a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, Canberrában, az 1990. évi november hó 29. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, Canberrában, az 1990. évi november hó 29. napján aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1992. április 10-én megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1992. április 10-én hatályba lépett.)

2. § A Megállapodás magyar nyelvű szövege a következő:

„EGYEZMÉNY
a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén

A Magyar Köztársaság és Ausztrália

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következőkben:

1. cikk
Személyi hatály

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. cikk
Az Egyezmény alá eső adók

1. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, a következők:

a) Ausztráliában - az Ausztrál Államszövetség szövetségi törvénye alapján kivetett jövedelemadó és a tengerparti vizekben levő fúrásokból származó kőolajkincs jövedelmének adója;

b) Magyarországon - a Magyar Köztársaság törvénye alapján kivetett személyi jövedelemadó és a nyereségadók.

2. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után az Ausztrál Államszövetség szövetségi törvénye alapján, vagy a Magyar Köztársaság jogszabályai alapján a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást az Egyezmény alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról, az ilyen változást követő ésszerű időn belül.

3. Az Egyezményben az „ausztráliai adó” és „magyar adó” kifejezések nem foglalják magukban a Szerződő Államoknak az Egyezmény alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályai alapján kivetett kötbért vagy kamatot.

3. cikk
Általános meghatározások

1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) az „Ausztrália” kifejezés, földrajzi értelemben nem tartalmazza a külbirtokokat az alábbiak kivételével:

i) a Norfolk-sziget területe;

ii) a Karácsony-sziget területe;

iii) a Kókusz- (Keeling) szigetek területe;

iv) az Ashmore- és Cartier-szigetek területe;

v) a Heard-sziget és McDonald-szigetek területe; és

vi) a Korall-tengeri szigetek területe,

és magában foglalja az Ausztrália területi határai mentén fekvő bármely olyan területet (beleértve az ebben pontban felsorolt területeket), amelyen jelenleg a nemzetközi joggal összhangban Ausztráliának a kontinentális talapzathoz tartozó tengerfenék és altalaj természeti kincseinek kiaknázásával kapcsolatos törvénye van érvényben;

b) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben, a Magyar Köztársaság területét jelenti;

c) „az egyik Szerződő Állam”, „a Szerződő Államok egyike” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés Ausztráliát vagy a Magyar Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából társaságnak vagy jogi személynek tekintenek;

f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása”, „a Szerződő Államok egyikének vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés egy Ausztráliában illetőséggel bíró személy, illetőleg egy, a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

g) az „adó” kifejezés az ausztráliai adót vagy a magyar adót jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

h) az „ausztráliai adó” kifejezés Ausztrália által kivetett olyan adót jelent, amelyre az Egyezmény a 2. cikk értelmében alkalmazást nyer;

i) a „magyar adó” kifejezés a Magyar Köztársaság által kivetett olyan adót jelent, amelyre az Egyezmény a 2. cikk értelmében alkalmazást nyer;

j) az „illetékes hatóság” kifejezés Ausztrália esetében az adóügyi főbiztost vagy meghatalmazott képviselőjét, és a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét jelenti.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó, mindenkor érvényben lévő jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. cikk
Lakóhely az adó szempontjából

1. Az Egyezmény értelmében valamely személy akkor bír illetőséggel az egyik Szerződő Államban, ha:

a) Ausztrália esetében ez a személy az ausztráliai adó szempontjából Ausztráliában illetőséggel bíró személy; és

b) a Magyar Köztársaság esetében ez a személy ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

2. Valamely személy az Egyezmény szempontjából nem tekintendő az egyik Szerződő Államban illetőséggel bírónak, ha ez a személy ebben az Államban csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelem alapján adóköteles.

3. Amennyiben e cikk előző rendelkezései szerint egy természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következő szabályok szerint határozandó meg:

a) ez a személy csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik,

b) ha a személy mindkét Szerződő Államban vagy egyikben sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja).

4. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint egy személy más mint egy természetes személy, mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. cikk
Telephely

1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti székhelyet, illetőleg termelési helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt;

f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

g) a farmot vagy az erdőt;

h) az olyan építési területet, szerelési vagy berendezési munkálatokat, amelyek 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak.

3. A vállalkozás nem tekinthető telephellyel bírónak csupán a következők alapján:

a) olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak; vagy

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak; vagy

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; vagy

d) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; vagy

e) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; vagy

f) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti hely ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

4. A vállalkozás úgy tekintendő, hogy telephellyel bír az egyik Szerződő Államban és üzleti tevékenységet folytat ezen telephely révén, ha:

a) ebben az Államban 12 hónapnál hosszabb ideig felügyeleti tevékenységet folytat ebben az Államban építési területtel, szerelési vagy berendezési munkálatokkal kapcsolatban; vagy

b) ebben az Államban 12 hónapnál hosszabb ideig a vállalkozás jelentős berendezést használ, vagy jelentős berendezést használnak a vállalkozás nevében, vagy a vállalkozással kötött szerződés alapján természeti kincsek feltárásánál vagy kiaknázásánál, vagy természeti kincsek feltárásával vagy kiaknázásával kapcsolatban, vagy az ilyen feltárással vagy kiaknázással összefüggő tevékenységgel kapcsolatban.

5. Az a személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást -, aki az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében tevékenykedik, e vállalkozás telephelyének tekintendő az először említett Államban, ha ebben az Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, a célból, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha a személy tevékenysége javaknak vagy áruknak a vállalkozás részére való vásárlására korlátozódik.

6. A Szerződő Államok egyikének vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne a másik Szerződő Államban csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, és ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében mint alkusz vagy képviselő járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

8. Az e cikk előző bekezdéseiben foglalt elvek alkalmazandók annak megállapításánál, hogy az Egyezmény szempontjából, van-e telephely a két Szerződő Állam területén kívül, és egy olyan vállalkozásnak, amely nem a Szerződő Államok egyikének a vállalkozása, van-e telephelye az egyik Szerződő Államban.

6. cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az ingatlan vagyonból származó jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az ingatlan vagyon van.

2. Ebben a cikkben az „ingatlan vagyon” kifejezésnek, a Szerződő Államok egyikére vonatkozóan, olyan jelentése van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályai meghatároznak; és magában foglalja:

a) a földbérletet és a földben és a földön levő bármely más érdekeltséget, beleértve az ásvány-, olaj- vagy gázlelőhelyek vagy más természeti kincsek feltárásának jogát, és az ilyen lelőhelyek vagy kincsek kiaknázásának jogát; és

b) az ásvány-, olaj- vagy gázlelőhelyeknek, kőfejtőknek vagy a természeti kincsek más kifejtési vagy kiaknázási helyeinek műveléséért vagy feltárásának vagy művelésének jogáért járó térítést, vagy ezek művelésével kapcsolatban járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogot.

Hajók és légi járművek nem tekinthetők ingatlan vagyonnak.

3. A 2. bekezdésben említett érdekeltség vagy jog úgy tekintendő, hogy ott van, ahol az esettől függően, a föld, az ásvány-, olaj- vagy gázlelőhelyek, kőbányák vagy a természeti kincsek találhatók, vagy ahol a feltárás folyik.

4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. cikk
Vállalkozási nyereség

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, vagy más vállalkozásokkal lebonyolított forgalmában teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a vállalkozásnak azok a költségei, amelyek a telephely működésével kapcsolatban merültek fel (beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket), és amelyek levonásra kerülnének, ha a telephely önálló jogalany lenne, amely ezeket a költségeket kifizette, tekintet nélkül arra, hogy abban a Szerződő Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy máshol.

4. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

5. Ez a cikk nem érinti az egyik Szerződő Állam valamely személy adókötelezettségének megállapítására vonatkozó törvényének alkalmazását olyan esetekben, amikor az ezen Állam illetékes hatósága részére rendelkezésre álló információ elégtelen a telephelynek betudható nyereség megállapításához, feltéve, hogy ezt a törvényt, amennyire az illetékes hatóság részére rendelkezésre álló információ ezt lehetővé teszi, e cikk elveivel összhangban alkalmazzák.

6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, azon cikkek rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

7. Az előző bekezdések céljaira, a telephelynek betudandó nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

8. E cikk nem érinti az egyik Szerződő Állam olyan törvényének alkalmazását, amely a nem belföldiekkel kötött biztosításból származó nyereségekre kivetett adóra vonatkozik, feltéve, hogy amennyiben az egyik Szerződő Államban az Egyezmény aláírásakor érvényben levő, idevonatkozó törvény módosításra kerül (nemcsak olyan jelentéktelen vonatkozásban, ami nem érinti annak általános jellegét), a Szerződő Államok tanácskozni fognak egymással abból a célból, hogy megállapodásra jussanak e bekezdés megfelelő módosítására nézve.

9. Amennyiben:

a) az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy kedvezményezettként jogosult, akár közvetlenül, akár egy vagy több közbeiktatott célvagyonon keresztül, a másik Szerződő Államban egy olyan célvagyon meghatalmazottja által folytatott vállalkozás üzleti nyereségében való részesedésre, amely vagyon más, mint az a célvagyon, amelyet adózási szempontból kezelnek; és

b) ezzel a vállalkozással kapcsolatban a meghatalmazottnak, az 5. cikkben foglalt elvekkel összhangban, telephelye lenne a másik Szerződő Államban,

a meghatalmazott által folytatott vállalkozás olyan üzleti vállalkozásnak tekintendő, amit ez az illetőséggel bíró személy folytat a másik Államban egy ott levő telephely révén, és az üzleti nyereségben való részesedés ennek a telephelynek tudandó be.

8. cikk
Hajók, légi járművek és közúti szállító járművek

1. Az a nyereség, amelyet a Szerződő Államok egyikében illetőséggel bíró személy hajóknak, légi járműveknek vagy közúti szállító járműveknek az üzemeltetéséből élvez, csak ebben az Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, ez a nyereség a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a nyereség hajóknak, légi járműveknek vagy közúti szállító járműveknek kizárólag ebben a másik Államban levő helyekre korlátozott üzemeltetéséből származik.

3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek üzemeltetéséből származó, olyan nyereségekre is alkalmazandók, amelyeket a Szerződő Államok egyikében illetőséggel bíró személy valamely poolban, közös szállítást végző szervezetben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből élvez.

4. E cikk céljaira, az a nyereség, amely utasoknak, lábas jószágoknak, postai szállítmányoknak, javaknak vagy áruknak hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek útján való szállításából származik az egyik Szerződő Államban való berakás mellett ugyanennek az Államnak egy másik helyén való kirakása céljából, olyan nyereségként kezelendő, amely hajóknak, légi járműveknek vagy közúti szállító járműveknek kizárólag ebben az Államban levő helyekre korlátozott üzemeltetéséből származik.

9. cikk
Kapcsolt vállalkozások

1. Amennyiben

a) a Szerződő Államok egyikének vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik; vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve a Szerződő Államok egyike vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek; vagy

c) egy személy, aki az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása megbízásából tevékenykedik, a vállalkozás részére az először említett Államban a vállalkozáshoz tartozó javakat vagy árut állít elő vagy dolgoz fel, és ilyen esetben a két vállalkozás között, vagy a vállalkozás és a személy között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételek állnak fenn, amelyek eltérnek azoktól, amelyek két önálló vállalkozás között, vagy egy önálló vállalkozás és egy személy között, akik egymástól teljesen függetlenek, fennállhatnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike vagy a személy e feltételek nélkül elérhetett volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak vagy személynek a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.

2. E cikk nem érinti az egyik Szerződő Állam valamely személy adókötelezettségének megállapítására vonatkozó törvényének alkalmazását, beleértve azokat a megállapításokat, amikor az adott Állam illetékes hatósága részére rendelkezésre álló információ elégtelen a vállalkozásnak vagy a személynek betudható jövedelem megállapításához, feltéve, hogy ezt a törvényt, ha célszerűnek látszik, e cikk elveivel összhangban alkalmazzák.

3. Amennyiben azt a nyereséget, amely után a Szerződő Államok egyikének vállalkozását ebben az Államban megadóztatták, az 1. és 2. bekezdések értelmében szintén hozzászámítják a másik Szerződő Állam vállalkozásának vagy a személynek a nyereségéhez és megadóztatják ebben a másik Államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet a másik Államnak ez a vállalkozása vagy ez a személy elért volna, ha a vállalkozások között, vagy a vállalkozás és a személy között fennálló feltételek olyanok, amelyek fennállhattak volna önálló vállalkozások között vagy egy önálló vállalkozás és a személy között, akik egymástól teljesen függetlenek, úgy az először említett Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre az először említett Államban kivetett adót. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit és ebből a célból a Szerződő Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni fognak egymással.

10. cikk
Osztalék

1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban adózási szempontból illetőséggel bíró társaság fizet, és amelyre a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy kedvezményezettként jogosult, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság adózási szempontból illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 15 százalékát.

3. Az e cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb, olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

4. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró és az osztalékra kedvezményezettként jogosult személy a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, ez a másik Szerződő Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztaléknak ebben a másik Államban illetőséggel bíró személy a kedvezményezettje, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. cikk
Kamat

1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyre a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy kedvezményezettként jogosult, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

3. A „kamat” kifejezés ebben a cikkben mindenfajta követelésből származó kamatot jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségében való részesedésre, akár nem, különösen pedig állampapírokból vagy kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet és minden egyéb olyan jövedelmet jelent, amely annak a Szerződő Államnak az adójogszabályai szerint, amelyben a jövedelem keletkezik, a pénzkölcsönből származó jövedelemhez hasonló.

4. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró és a kamatra kedvezményezettként jogosult személy a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott levő telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

5. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez az Állam, vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága vagy egy, az adózás szempontjából ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy sem, az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Állam területén kívül telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a követelés, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó bázis fizeti, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó bázis van.

6. Ha a kamatot fizető és a kamatra kedvezményezettként jogosult személy vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamatra jogosult személy ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a fizetett kamat többletösszege mindegyik Szerződő Állam adójogszabályai szerint, de az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

7. Az a kamat, amelyet az egyik Szerződő Állam Kormánya vagy az egyik Szerződő Államban központi banki funkciókat ellátó bank élvez a hivatalos tartalékokból történt befektetésekből, mentes az adó alól a másik Szerződő Államban.

12. cikk
Licencdíj

1. A Szerződő Államok egyikéből eredő olyan licencdíj, amelyre egy, a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy kedvezményezettként jogosult, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ilyen licencdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, ahonnan ered, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 10 százalékát.

3. A „licencdíj” kifejezés ebben a cikkben olyan, időszakonként ismétlődő vagy nem ismétlődő és bármilyen módon meghatározott vagy számított fizetéseket vagy hiteleket jelent, amelyeket az alábbiak ellenértékeként folyósítanak:

a) szerzői jogok, szabadalmak, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások, védjegyek, vagy más hasonló tulajdon vagy jog használata vagy használati joga; vagy

b) ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használata vagy használati joga; vagy

c) tudományos, műszaki, ipari vagy kereskedelmi ismeretek vagy információk szolgáltatása; vagy

d) kisegítő és járulékos segítségnyújtás a célból, hogy az a), b) és c) pontokban említett tételek felhasználását vagy élvezetét, használatának vagy használati jogának átadását lehetővé tegyék; vagy

e) az alábbiak használata vagy használati joga:

i) mozgóképfilmek; vagy

ii) televíziós közvetítésre szolgáló filmek vagy videoszalagok; vagy

iii) rádióközvetítésre szolgáló hangszalagok; vagy

f) az ebben a bekezdésben felsorolt vagyoni érték vagy jogok használatától vagy átadásától való teljes vagy részleges tartózkodás.

4. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró, és a lincencdíjra kedvezményezettként jogosult személy a másik Szerződő Államban, ahol a licencdíj keletkezik, egy ott levő telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a vagyoni érték vagy jog, amely után a licencdíjat fizetik vagy jóváírják, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

5. A licencdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha azt maga az Állam, vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy az adózási szempontból ebben az Államban illetőséggel bíró személy fizeti. Ha azonban a licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban, vagy sem, a Szerződő Államok egyikében vagy a két Szerződő Állam területén kívül telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a licencdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy a licencdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó bázis van.

6. Ha a licencdíjat fizető és a licencdíjra kedvezményezettként jogosult személy, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a fizetett vagy jóváírt licencdíj összege ahhoz mérten, amiért fizették vagy jóváírták azt, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíjra jogosult személy ilyen kapcsolatok nélkül valószínűleg megállapodott volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a fizetett vagy jóváírt licencdíj többletösszege mindegyik Szerződő Állam adójogszabályai szerint, de az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

13. cikk
Vagyoni érték elidegenítése

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon 6. cikk szerinti elidegenítéséből származó jövedelme vagy nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az olyan vagyoni érték elidegenítéséből származó jövedelem vagy nyereség, amely más mint a 6. cikkben meghatározott ingatlan vagyon, és amely az egyik Szerződő Állam másik Szerződő Államban levő telephelyének üzleti vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az először említett Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából ebben a másik Államban rendelkezik, beleértve azt a jövedelmet vagy nyereséget, amely egy ilyen telephely (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) vagy egy ilyen állandó bázis elidegenítéséből származik, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek, vagy az ilyen hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek üzemeltetését szolgáló vagyon, amely más mint a 6. cikkben meghatározott ingatlan vagyon, elidegenítéséből származó jövedelem vagy nyereség, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az ilyen hajókat, légi járműveket vagy közúti szállító járműveket üzemeltető vállalkozás illetőséggel bír.

4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által egy olyan társaságban fennálló részvény- vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó jövedelem vagy nyereség, amelynek vagyona egészben vagy főként a másik Szerződő Államban levő, a 6. cikkben meghatározott ingatlan vagyonból áll, ebben a másik Államban adóztatható.

5. Az Egyezményben foglaltak nem érintik az egyik Szerződő Állam azon jogszabályainak alkalmazását, amelyek az 1., 2., 3. és 4. bekezdések alá nem tartozó vagyon elidegenítéséből származó tőkejellegű nyereség adóztatására vonatkoznak.

14. cikk
Szabad foglalkozás

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy szabad foglalkozásból vagy más hasonló jellegű önálló tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a természetes személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázissal rendelkezik. Amennyiben a természetes személy ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó bázisnak a segítségével kifejtett tevékenységnek tudható be.

2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és könyvszakértők önálló tevékenységét.

15. cikk
Nem önálló munka

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett nem tartózkodik ebben a másik Államban annak pénzügyi évében összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban;

b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel ebben a másik Államban; és

c) a térítést nem a munkaadónak ebben a másik Államban levő telephelye vagy állandó bázisa viseli.

3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a Szerződő Államok egyikében illetőséggel bíró személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés ebben az Államban adóztatható.

16. cikk
Igazgatók tiszteletdíja

Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetések, amelyet a Szerződő Államok egyikében illetőséggel bíró személy olyan minőségben élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

17. cikk
Előadóművészek és sportolók

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet előadóművészek (mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művészek és zeneművészek és sportolók) élveznek ilyen minőségükben személyes tevékenységükből, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben ezt a tevékenységet kifejtették.

2. Amennyiben egy előadóművész által ilyen minőségben, személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek, hanem más személynek kell betudni, ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az előadóművész tevékenységét kifejtette.

3. E cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandók az olyan jövedelemre, amely az egyik Szerződő Államban egy nem nyereségszerzés céljából működő szervezet által, vagy előadóművészek, vagy sportolók által kifejtett tevékenységből származik, ha az ebben a Szerződő Államban tett látogatást elsősorban közpénzekből támogatják és a tevékenységet nem nyereségszerzés céljából gyakorolják.

18. cikk
Nyugdíjak és évjáradékok

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett nyugdíjak (beleértve a kormányzati nyugdíjakat) és évjáradékok csak ebben az Államban adóztathatók.

2. Az „évjáradék” kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amelyet rendszeresen, meghatározott időközönként, egy életen keresztül, vagy megállapított, illetőleg megállapítható időszakonként fizetnek azon kötelezettség alapján, amely megfelelő és teljes pénz vagy pénzértékű szolgáltatás ellenszolgáltatásaként jár.

19. cikk
Közszolgálat

1. A nem nyugdíj vagy évjáradék jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy a felsoroltak közül egynek vagy többnek teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható. Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a kedvezményezett ebben a másik Államban illetőséggel bíró személy, aki:

a) ennek az Államnak az állampolgára; vagy

b) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban illetőséggel bíró személlyé.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a Szerződő Államok egyike vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért járó térítésre. Ebben az esetben a 15. cikk vagy a 16. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

20. cikk
Egyetemi tanárok és tanárok

1. Ha egy egyetemi tanár vagy tanár, aki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bír, a másik Szerződő Államba látogat két évet meg nem haladó időszakra azzal a céllal, hogy tanítson vagy felsőfokú tanulmányokat vagy kutatást folytasson egyetemen, főiskolán, iskolában vagy más oktatási intézményben ebben a másik Államban, az a térítés, amelyet ez a személy a tanításért, felsőfokú tanulmányért vagy kutatásért kap, olyan mértékben adómentes ebben a másik Államban, amilyen mértékben ez a térítés az először említett Államban adóköteles, vagy e cikk alkalmazása folytán ott lesz adóköteles.

2. Ez a cikk nem alkalmazandó az olyan térítésre, amelyet egy egyetemi tanár vagy tanár kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekéből végzi.

21. cikk
Tanulók és ipari, kereskedelmi tanulók

Ha egy tanuló vagy ipari, kereskedelmi tanuló, aki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, vagy ebben az Államban illetőséggel bíró személy volt közvetlenül a másik Szerződő Államban tett látogatása előtt, és aki ebben a másik Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából, ideiglenesen tartózkodik, ezen az Állam területén kívüli forrásokból kap összegeket ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, ezek az összegek adómentesek ebben a másik Államban.

22. cikk
Kifejezetten nem említett jövedelem

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban akár egy ott levő telephely révén üzleti tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyoni érték, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt és a másik Szerződő Államban keletkező jövedelme ebben a másik Államban adóztatható.

23. cikk
A jövedelem forrása

Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által élvezett olyan jövedelem vagy nyereség, amely a 6-8., 10-17., 19. és 22. cikkek egyikének vagy közülük többnek az alapján a másik Szerződő Államban adóztatható, a 24. cikk és az adott Állam jövedelemadóra vonatkozó jogszabályai szempontjából ebben a másik Államban levő forrásokból származó jövedelemnek tekintendő.

24. cikk
Kettős adóztatás elkerülése

1. A Magyar Köztársaság esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

a) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet vagy nyereséget élvez, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Ausztráliában adóztatható, a Magyar Köztársaság a b) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy nyereséget mentesíti az adóztatás alól;

b) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10. cikk rendelkezései értelmében Ausztráliában adóztatható, a Magyar Köztársaság le fogja vonni ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel az Ausztráliában fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely az Ausztráliából élvezett erre a jövedelemre esik.

2. Ausztrália esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

a) Ausztrália mindenkor érvényben levő azon jogszabályainak rendelkezéseit fenntartva, amelyek valamely, Ausztrálián kívüli országban fizetett adónak az ausztráliai adóba való beszámítására vonatkoznak (ami nem érinti azok általános elvét), a Magyar Köztársaság jogszabályai szerint és az Egyezménnyel összhangban, egy Ausztráliában illetőséggel bíró személy által Magyarországon levő forrásokból élvezett jövedelem után akár közvetlenül, akár levonás útján fizetett magyar adó beszámítható az ezzel a jövedelemmel kapcsolatban fizetendő ausztráliai adóba.

b) Ha a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró társaság, amely az ausztráliai adó szempontjából nem bír illetőséggel Ausztráliában, osztalékot fizet egy Ausztráliában illetőséggel bíró társaságnak, amely az először említett társaság szavazatainak legalább 10 százalékát közvetlenül vagy közvetve ellenőrzése alatt tartja, az a) pontban említett beszámításnak magában kell foglalnia az először említett társaság által nyereségének azon része után fizetett adót, amelyből az osztalékot fizetik.

25. cikk
Egyeztető eljárás

1. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy véleménye szerint a Szerződő Államok egyikének vagy mindkét Szerződő Államnak az intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezménynek, ez a személy ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül előterjesztheti ügyét annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezménynek meg nem felelő adóztatáshoz vezetett.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő megoldást találjon, törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek nem megfelelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megoldást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai együttesen törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésénél felmerülő nehézségeket vagy kétségeket eloszlassák. Olyan esetekben, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik, az illetékes hatóságok tanácskozhatnak olyan módok felkutatásáról, amelyekkel a kettős adóztatás elkerülhető az Egyezmény módosítása útján.

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással az Egyezmény rendelkezéseinek érvényesítése céljából.

26. cikk
Tájékoztatáscsere

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény vagy a Szerződő Államoknak az Egyezmény által érintett adókra vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam illetékes hatóságának a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat, és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével vagy az azokra vonatkozó perléssel, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak, és csak ilyen célokra használhatják fel azokat. A tájékoztatást nyújtó Szerződő Állam kívánságára a kapott tájékoztatást titokban kell tartani.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Állam illetékes hatóságát köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérnek; vagy

b) olyan részletes felvilágosítás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be; vagy

c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek.

27. cikk
Diplomáciai és konzuli tisztségviselők

Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli tisztségviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön nemzetközi megállapodások rendelkezései alapján őket megilletik.

28. cikk
Hatálybalépés

1. Az Egyezmény azon a napon lép hatályba, amelyen a Szerződő Államok diplomáciai úton kicserélik azokat a jegyzékeket, amelyekben értesítik egymást, hogy az Egyezménynek Ausztráliában, illetőleg a Magyar Köztársaságban való hatálybalépéséhez szükséges intézkedések közül az utolsót is megtették, és ennek folytán az Egyezmény érvényes lesz:

a) Ausztráliában:

i) a nem belföldi személy által élvezett jövedelem után a forrásnál levont adó tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év július 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;

ii) az egyéb ausztráliai adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év július 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évben keletkezett nyereségre vagy jövedelemre.

b) a Magyar Köztársaságban:

i) a nem belföldi személy által élvezett jövedelem után a forrásnál levont adó tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;

ii) az egyéb magyar adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évben keletkezett nyereségre vagy jövedelemre.

29. cikk
Felmondás

Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad hatályban, de bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton, írásban értesítést adhat a felmondásról a másik Szerződő Államnak az Egyezmény hatálybalépésének napjától számított 5 év eltelte után kezdődő bármely naptári év június 30. napján vagy az előtt, és ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

a) Ausztráliában:

i) a nem belföldi személy által élvezett jövedelem után a forrásnál levont adó tekintetében a felmondási értesítés adásának évét követő naptári év július 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

ii) az egyéb ausztráliai adók tekintetében a felmondási értesítés adásának évét követő naptári év július 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évben keletkezett nyereségre vagy jövedelemre;

b) a Magyar Köztársaságban:

i) a nem belföldi személy által élvezett jövedelem után a forrásnál levont adó tekintetében a felmondási értesítés adásának évét követő naptári év január 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

ii) az egyéb magyar adók tekintetében a felmondási értesítés adásának évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évben keletkezett nyereségre vagy jövedelemre.

ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két eredeti példányban, Canberrában, 1990. november 29. napján, magyar és angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Köztársaság Kormánya nevében Ausztrália Kormánya
nevében”

3. § A törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban a Magyar Köztársaságban az 1993. január 1. napján vagy azt követően keletkezett jövedelmekre, Ausztráliában pedig az 1993. július 1. napján vagy azt követően keletkezett jövedelmekre kell alkalmazni.


  Vissza az oldal tetejére