Időállapot: közlönyállapot (1993.VI.23.)

1993. évi LX. törvény

a Magyar Népköztársaság Kormánya és Malaysia Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Budapesten, az 1989. évi május hó 22. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Magyar Népköztársaság Kormánya és Malaysia Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Budapesten, az 1989. évi május hó 22. napján aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1992. október 26-án megtörtént, az Egyezmény hatálybalépésének napja: 1992. december 25.)

2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:

„MEGÁLLAPODÁS
a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Malaysia Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén

A Magyar Népköztársaság Kormánya és Malaysia Kormánya

attól az óhajtól vezetve, hogy Megállapodást kössenek a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, és továbbfejlesszék és megkönnyítsék gazdasági kapcsolataikat, megállapodtak a következőkben:

1. Cikk

Személyi hatály

A Megállapodás azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. Cikk

A Megállapodás alá eső adók

1. A Megállapodás, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem után az egyik Szerződő Állam beszed.

2. Azok az adók, amelyekre a Megállapodás kiterjed, a következők:

a) Malaysiában:

(i) a jövedelemadó és a többletnyereségadó;

(ii)a kiegészítő jövedelemadó, vagyis a fejlesztési adó;

és

(iii)a kőolaj-jövedelemadó;

(a továbbiakban: malaysiai adó);

b) a Magyar Népköztársaságban:

(i) az általános jövedelemadó;

(ii)a nyereségadók;

(iii)a társulati különadó,

(iv)a városi és községi hozzájárulás;

(a továbbiakban: magyar adó).

3. A Megállapodás alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű jövedelemadókra is, amelyeket a Megállapodás aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett beszednek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott lényeges változásról.

3. Cikk

Általános meghatározások

1. A Megállapodásban, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a „Malaysia” kifejezés jelenti a Malaysiai Államszövetséget és magában foglalja a Malaysia parti tengere mentén vagy azon túl fekvő bármely területet, amely a nemzetközi joggal összhangban Malaysia jogszabályai szerint olyan területnek minősül vagy minősülhet a jövőben, amelyen Malaysia jogai gyakorolhatók az élő vagy holt természeti kincsek feltárása és kiaknázása tekintetében;

b) a „Magyar Népköztársaság” kifejezés földrajzi értelemben használva jelenti a Magyar Népköztársaság területét;

c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés a Magyar Népköztársaság vagy Malaysiát jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más olyan személyi egyesülést, amelyet az adóztatás szempontjából személynek tekintenek;

e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;

f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és a „másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;

g) az „adó” kifejezés jelenti a magyar adót vagy a malaysiai adót, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

h) az „állampolgár” kifejezés jelenti:

(i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek;

(ii) mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat, társulásokat és más jogalanyokat, amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból származik;

i) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármű bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót vagy a légi járművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik;

j) az „illetékes hatóság” kifejezés

(i) Malaysia esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; és

(ii) a Magyar Népköztársaság esetén a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

2. A Megállapodásnak az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre a Megállapodás alkalmazást nyer.

4. Cikk

Lakóhely az adó szempontjából

1. A Megállapodás értelmében az ”egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy„ kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak az adójogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján ebben az Államban bír illetőséggel.

2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következő szabályok szerint határozandó meg:

a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha az Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek az állampolgára;

d) amennyiben a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

Telephely

1. A Megállapodás értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) a vezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt;

f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek - beleértve a faanyagot vagy más erdőgazdasági terméket - kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

g) a farmot vagy ültetvényt;

h) az építési kivitelezést vagy szerelést, ha időtartama hat hónapot meghalad.

3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása telephellyel bírónak tekintendő a másik Szerződő Államban, ha ebben a másik Államban hat hónapnál hosszabb időn keresztül felügyeleti tevékenységet folytat az ott folyó építési kivitelezéssel vagy szereléssel kapcsolatban.

5. Az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében tevékenykedő személy (kivéve az alkuszt, bizományost vagy más független képviselőt, akikre a 6. bekezdés alkalmazandó), az elsőként említett Államban telephelynek tekintendő, ha

a) az elsőként említett Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha tevékenysége arra korlátozódik, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljon;

b) az elsőként említett Államban annak a vállalkozásnak a javait vagy áruit tartja, amelyből rendszeresen megrendeléseket teljesít a vállalkozás érdekében; vagy

c) az elsőként említett Államban előállítja vagy feldolgozza a vállalkozás részére annak javait vagy áruit.

6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, amennyiben ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

Ha azonban az ilyen képviselő teljesen vagy csaknem teljesen ennek a vállalkozásnak az érdekében tevékenykedik, úgy nem tekintendő független képviselőnek, ha a képviselő és a vállalkozás közti ügyletek olyan feltételek mellett jönnek létre, amelyek különböznek azoktól, amelyek független vállalkozások között jönnének létre.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. A Megállapodás értelmében az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, olaj- és földgázkutak, kőfejtők és a természeti kincsek - beleértve a faanyagot vagy más erdőgazdasági terméket - kitermelésére szolgáló más helyek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat. Tengeri hajók, folyami hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. Cikk

Vállalkozási nyereség

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült, elfogadható módon megállapított költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol.

4. Ha az illetékes hatóság rendelkezésére álló információ nem elegendő a vállalkozás telephelyének betudandó nyereség megállapításához, úgy az e cikkben foglaltak nem érintik ezen Állam jogszabályainak alkalmazását, amelyek egy személy adózási kötelezettségének becslés útján történő megállapítására vonatkoznak, feltéve, hogy a jogszabályokat, amennyire az illetékes hatóság rendelkezésére álló információ megengedi, e cikk alapelvével összhangban alkalmazzák.

5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

6. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a Megállapodás más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

Hajózás és légi közlekedés

1. Az a nyereség, amely légi járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

2. Ha egy vállalkozás, amelynek tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő Államban van, jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból tengeri hajóknak a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből, úgy ez a jövedelem ebben a másik Szerződő Államban adóztatható, de az ilyen jövedelemre a másik Államban kivethető adót csökkenteni kell az ilyen adó 50 százalékának megfelelő összeggel.

3. Az 1. és 2. bekezdések alkalmazandók arra a nyereségrészre is, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy tengeri hajók vagy légi járművek üzemeltetéséből élvez valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvétel útján.

9. Cikk

Kapcsolt vállalkozások

Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.

10. Cikk

Osztalék

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az osztalék, amelyet a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró társaság egy Malaysiában illetőséggel bíró személynek fizet, a Magyar Népköztársaságban megadóztatható a Magyar Népköztársaság jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10 százalékát.

3. Az osztalék, amelyet egy Malaysiában illetőséggel bíró társaság a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személynek fizet, amennyiben az az osztalék haszonhúzója, ki lesz véve Malaysiában minden olyan adó alól, amely az osztalékra megállapítható a társaság jövedelme tekintetében megállapítható adón felül. Ez a bekezdés nem érinti a malaysiai jogszabályok rendelkezéseit, melyek szerint az az adó, melyet osztalékkal kapcsolatban egy Malaysiában illetőséggel bíró társaság fizet, amelyikből a malaysiai adót levonták vagy vélhetőleg levonták, ki lehessen igazítva annak az adómértéknek megfelelően, amelyet az osztalék fizetésének évét közvetlenül követő malaysiai adózási évre megállapítanak.

4. Az e cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból, kivéve a követeléseket, származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, mely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

5. Az 1., 2. és 3. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, mely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

6. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem veheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. Cikk

Kamat

1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az a kamat, amelyre a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy haszonélvezőként jogosult, ki van véve a malaysiai adózás alól, ha a kölcsön vagy más adósság, amely után a kamatot fizetik, Malaysia 1967. évi Jövedelemadó törvényének 2 (1) fejezete szerint meghatározott, jóváhagyott kölcsön.

4. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államból származó és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat csak ebben a másik Államban adóztatható, amennyiben azt fizetik

a) ezen másik Állam Kormányának;

b) ezen másik Állam Központi Bankjának; vagy

c) egy olyan kölcsön után, amelyet ennek a másik Államnak a Kormánya nyújt, biztosít, vagy amelyért az kezességet vállal, és amely kölcsönről a Szerződő Államok illetékes hatóságai megállapodhatnak.

5. Az e cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzálogjoggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent.

6. Az 1., 2. és 3. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

7. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely van.

8. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a fizetett kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a fizetett többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és a Megállapodás más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

12. Cikk

Licencdíj

1. A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal az ilyen licencdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 15 százalékát.

3. Az e cikkben használt „licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet

a) szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek titkos formulák vagy eljárások vagy tudományos művek szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért;

b) mozgóképfilmek, rádió- vagy televízióközvetítésre szolgáló filmek vagy kép- vagy hanghordozó szalagok, irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért

fizetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

5. A licencdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a licencdíjat fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a licencdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat ez a telephely viseli, úgy az ilyen licencdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely van.

6. Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj fizetett összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és a Megállapodás más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

13. Cikk

Elidegenítésből származó nyereség

1. A 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a vagyon fekszik.

2. Az olyan ingó vagy elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható. Mindazonáltal az olyan vállalkozás által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légi járművek és az ilyen tengeri hajók vagy légi járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye az egyik Szerződő Államban van, csak ebben az Államban adóztatható.

3. Az e cikk 1. és 2. bekezdéseiben nem említett vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.

14. Cikk

Szabad foglalkozás

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból vagy más hasonló jellegű önálló tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható. Mindazonáltal a következő esetekben az ilyen jövedelem a másik Szerződő Államban adóztatható, de a személy jövedelme csak olyan mértékben adóztatható ebben a másik Államban, amilyen mértékben ebben az Államban kifejtett tevékenységéből származik:

a) ha a személy a másik Államban a vonatkozó naptári évben összesen 183 napot kitevő vagy azt meghaladó időszakban vagy időszakokban tartózkodik; vagy

b) ha a másik Államban teljesített szolgálatáért járó térítés vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személyektől származik, vagy azt egy olyan telephely viseli, amellyel az ebben az Államban illetőséggel nem bíró személy rendelkezik ebben az Államban, és ez a térítés mindkét esetben a vonatkozó naptári évben meghaladja a 4000 US dollárt, tekintet nélkül arra, hogy a személy ebben a naptári évben 183 napnál rövidebb időszakban vagy időszakokban tartózkodik ebben az államban.

2. A ”szabad foglalkozás„ kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

15. Cikk

Nem önálló munka

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó naptári évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban; és

b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban; és

c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye viseli.

3. Tekintet nélkül az e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

16. Cikk

Igazgatótanácsi térítés

Az igazgatótanácsi térítés és hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének a tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

17. Cikk

Művészek és sportolók

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint színpadi, film-, rádió, vagy televíziós művész, vagy zeneművész vagy sportoló élvez ilyen minőségben a másik Szerződő Államban kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben, személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy sportoló tevékenységét kifejtette.

3. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezésekre, az ebben a cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, amennyiben ezt a tevékenységet jelentős mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak az alapjaiból támogatják, vagy a tevékenységet a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján gyakorolják.

18. Cikk

Nyugdíj és járadék

1. A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával az egyik Szerződő Államból származó nyugdíj és korábbi, nem önálló munkáért járó más hasonló térítés vagy járadék, amelyeket a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. A „járadék” kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amely rendszeresen, meghatározott időközökben az élet tartama alatt, vagy megállapított, illetve megállapítandó időszakon keresztül - kötelezettség alapján - megfelelő és teljes pénzbeli vagy pénzértékű szolgáltatásért ellenszolgáltatásként fizetendő.

19. Cikk

Közszolgálat

1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek, az ezen Államnak, vagy politikai egységének, vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a kedvezményezett ebben a másik Államban illetőséggel bír, aki

(i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban illetőséggel bíró személlyé.

2. Az a nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak, politikai egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

3. A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre vagy nyugdíjra.

20. Cikk

Tanulók és gyakornokok

Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen az Államon kívül levő forrásokból származnak.

21. Cikk

Tanárok és kutatók

1. Az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt közvetlenül a másik Szerződő Államban tett látogatása előtt, és aki valamely egyetem, felsőoktatási intézmény vagy más hasonló oktatási intézmény meghívására két évet meg nem haladó időtartamra ebbe a másik Államba látogat kizárólag az ilyen oktatási intézménynél való tanítás vagy kutatás vagy mindkettő céljából, mentes az adó alól ebben a másik Államban az ilyen tanításért vagy kutatásért járó minden olyan térítés után, amely az először említett Szerződő Államban adózásnak van alávetve.

2. E cikk nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a kutatást elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekből végzik.

22. Cikk

Egyéb jövedelem

Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a Megállapodás előző cikkeiben kifejezetten nem említett jövedelme csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, de ha ez a jövedelem a másik Szerződő Államban levő forrásból származik, úgy ebben a másik Államban is adóztatható.

23. Cikk

Kettős adóztatás elkerülése

1. Fenntartva Malaysia jogszabályait a Malaysián kívüli bármely országban fizetendő adónak malaysiai adóba történő beszámítása tekintetében, a Magyar Népköztársaság jogszabályai alapján és az ezen Megállapodás szerint valamely Malaysiában illetőséggel bíró személy által a Magyar Népköztársaságból élvezett jövedelem után fizetendő magyar adó beszámítható az ezen jövedelem után fizetendő malaysiai adóba. A beszámítás azonban nem haladhatja meg a beszámítás előtt megállapított malaysiai adónak azt a részét, amely erre a jövedelemre esik.

2. A Magyar Népköztársaságban:

(i) amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a Megállapodás rendelkezései szerint Malaysiában adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság az (ii) és (iii) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet kiveszi az adóztatás alól;

(ii) amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezései szerint Malaysiában adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Malaysiában fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Malaysiából élvezett erre a jövedelemre esik;

(iii) amennyiben a Megállapodás bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem ki van véve az adóztatás alól a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére történő adó megállapításánál figyelembe veheti a kivett jövedelmet.

2. A 2. bekezdés értelmében azok az adók, amelyeket Malaysiában elengedtek vagy mérsékeltek a Malaysia gazdasági fejlődésének elősegítését ösztönző különleges jogszabályok vagy bármely más olyan rendelkezések alapján, amelyeket később vezetnek be Malaysiában az ezen jogszabályok módosítása vagy kiegészítése céljából, vagy ennek a Megállapodásnak a rendelkezései alapján, úgy tekintendők, mint amelyeket megfizettek, és ahol alkalmazható, beszámíthatók a Magyar Népköztársaságban annak az adónak megfelelő összegben, amelyet akkor fizettek volna, ha ilyen elengedés vagy mérséklés nem történt volna.

24. Cikk

Egyenlő elbánás

1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

4. Ez a cikk nem értelmezendő akként, mint arra kötelezné

a) az egyik Szerződő Államot, hogy olyan természetes személyeknek, akik a másik Szerződő Államban bírnak illetőséggel, személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt;

b) az egyik Szerződő Államot, hogy a másik Szerződő Állam állampolgárainak, akik az először említett Államban nem bírnak illetőséggel, olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyek a törvény szerint a Megállapodás aláírásának időpontjában csak az először említett Állam olyan állampolgárait illetik meg, akik ebben az Államban nem bírnak illetőséggel.

5. Ebben a cikkben az „adóztatás” kifejezés jelenti azokat az adókat, amelyekre a Megállapodás alkalmazandó.

25. Cikk

Egyeztető eljárás

1. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg a Megállapodásnak, úgy ezeknek az Államoknak az adózási jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét előterjesztheti annak az Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír, vagy ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak az Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely a Megállapodás rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezet.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy a Megállapodásnak meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek a Megállapodás értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket a Megállapodás nem tartalmaz.

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdésekben létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.

26. Cikk

Tájékoztatáscsere

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni azokat a tájékoztatásokat, amelyek a Megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásához vagy a Megállapodás által érintett adók kijátszásának vagy elkerülésének megakadályozásához vagy kiderítéséhez szükségesek. Az így kicserélt tájékoztatásokat titokban kell tartani és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és felülvizsgáló hatóságokat) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek a Megállapodás alá eső adók kivetésével, beszedésével, ezen adók érvényesítésével vagy az azokra vonatkozó perléssel, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan tájékoztatások adására, amelyek az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be;

c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek.

27. Cikk

Diplomáciai vagy konzuli tisztviselők

A Megállapodás nem érinti a diplomáciai vagy konzuli tisztviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

28. Cikk

Hatálybalépés

1. A Szerződő Államok Kormányai értesítik egymást arról, hogy a jogszabályaik szerint a Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges követelményeknek eleget tettek.

2. A Megállapodás az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek a kelte után 60 nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazást nyernek a Megállapodás hatálybalépésének évét követő naptári év január 1. napjával kezdődő adózási évben és a rákövetkező adózási években.

29. Cikk

Hatályvesztés

A Megállapodás addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Államok egyikének Kormánya azt fel nem mondja. A Megállapodást bármelyik Szerződő Állam Kormánya felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt, amely a Megállapodás hatálybalépésének keltétől számított ötéves időszak után következik. Ebben az esetben a Megállapodás hatályát veszti az értesítés adásának évét követő naptári év január 1. napjával kezdődő adózási évre és az azt követő adózási évekre.

Ennek hiteléül a Kormányaik által kellőképpen felhatalmazott alulírottak a Megállapodást aláírták.

Készült két példányban, Budapesten, 1989. május hó 22. napján, mindegyik magyar, bahasa malaysiai és angol nyelven, a három szöveg egyaránt hiteles. A Megállapodás értelmezése és alkalmazása fölötti vita esetén az angol szöveg irányadó.

(Aláírások)

JEGYZŐKÖNYV

A kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén a Magyar Népköztársaság Kormánya és Malaysia Kormánya közötti Megállapodás mai napon történt aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak a következő rendelkezésekben, amelyek a Megállapodás szerves részét alkotják.

1. Az 5. Cikket illetően, megállapítást nyert, hogy az „üzleti berendezés” kifejezés magában foglalja a termelőberendezést is.

2. A 8. Cikket illetően, tengeri hajóknak vagy légi járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetése magában foglalja a vállalkozás kisegítő tevékenységét, mint például autóbusszal történő szállítás a város és repülőtér között, amennyiben ez a tevékenység a nemzetközi szállítással közvetlen összefüggésben van.

3. A 10. Cikket illetően, ha a Megállapodás aláírásának kelte után a társaságok jövedelmére és jövedelmének felosztására alkalmazandó, Malaysiában jelenleg érvényben levő adózási rendszer megváltozik, a társaság jövedelme vagy nyeresége utáni adó (amelyre nem vagy csak részben engedélyeznek beszámítást a részvényese javára) és a társaság által fizetett osztalék utáni újabb adó bevezetése folytán, a malaysiai osztalékadó, amely olyan osztalékra vonatkozik, amelyet a malaysiai adózás szempontjából Malaysiában illetőséggel bíró társaság fizet, és amelynek haszonhúzója valamely Magyarországon illetőséggel bíró személy, nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10%-át.

4. A 11. Cikket illetően, a Magyar Népköztársaság esetében az e cikk 4. c) bekezdése magában foglal olyan kölcsönöket is, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank (Központi Bank) nyújt, biztosít, vagy amelyekért az kezességet vállal.

5. A 14. Cikket illetően, az illetékes hatóságok közös egyetértéssel megváltoztathatják az 1. b) bekezdésben megállapított térítési összeget.

6. A 23. Cikket illetően, a Magyar Népköztársaság tudomással bír arról, hogy olyan osztalék esetében, amelyet a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy kap valamely, Malaysiában illetőséggel bíró társaságtól, az osztalékra adót vetnek ki. Jelenleg ennek az adókivetésnek a mértéke 40%, ami egyenlő az osztalékot fizető társaságra kivetett jövedelemadó mértékével. A Magyar Népköztársaság azt is tudomásul veszi, hogy az osztalék után visszatartott adó módosítható, hogy megegyezzen a társaságokra kivetett jövedelemadó mértékével. Mindazonáltal, amennyiben az illetőséggel nem bíró személyekre kivetett adó mértéke több mint 10%-kal tér el a társaságokra kivetett jövedelemadó mértékétől, úgy a Magyar Népköztársaság fenntartja magának a jogot arra, hogy ezt a cikket újratárgyalja, és levélváltás útján határozat jöjjön létre.

Ennek hiteléül a Kormányaik által kellőképpen felhatalmazott alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták.

Készült két példányban, Budapesten, 1989. május hó 22. napján, mindegyik magyar, bahasa malaysiai és angol nyelven, a három szöveg egyaránt hiteles. A Jegyzőkönyv értelmezése és alkalmazása fölötti vita esetén az angol szöveg irányadó.

A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében Malaysia Kormánya nevében”

3. § A törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezései azonban az 1993. évi január hó 1. napjával kezdődő adózási évben és a rákövetkező adózási években nyernek alkalmazást.


  Vissza az oldal tetejére