Időállapot: közlönyállapot (1993.VII.21.)

1993. évi LXXVI. törvény

a szakképzésről * 

Az Országgyűlés abból a felismerésből kiindulva, hogy

- a Magyar Köztársaságban a társadalmi folyamatokhoz, a nemzetgazdaság követelményeihez és a munkaerőpiac igényeihez igazodó rugalmas és differenciált szakképzési rendszer alakuljon ki, és ezzel járuljon hozzá a gazdaság fejlődéséhez,

- az Alkotmányban biztosított tanuláshoz való jog érvényesülése, továbbá a munkában való részvétel érdekében biztosított legyen az első szakképesítés, valamint a foglalkoztatáshoz szükséges esélyegyenlőségen alapuló szakmai ismeretek megszerzésének lehetősége,

a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya

1. § E törvény hatálya kiterjed - a felsőoktatásnak minősülő szakképzés, valamint az iskolarendszeren kívüli közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat hatósági jellegű szakképzései kivételével - minden olyan szakképzésre, amely

a) a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzésre;

b) valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére;

c) a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására;

d) a hátrányos helyzetűeket, a megváltozott munkaképességűeket rehabilitáló képzésre; valamint

e) az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre

irányul.

A szakképzés intézményei

2. § (1) A szakképzés intézményei:

a) a szakközépiskola;

b) a szakmunkásképző iskola és szakiskola [a továbbiakban a szakmunkásképző iskola és a szakiskola együtt: szakiskola; az a)-b) pont alattiak együtt: szakképző iskola];

c) a munkaerőfejlesztő és -képző központ.

(2) A szakképző iskola létesítésére és fenntartására a közoktatási törvény, a munkaerőfejlesztő és -képző központ létesítésére és fenntartására a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló - többször módosított - 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Foglalkoztatási törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Iskolarendszeren kívüli szakképzést az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező természetes és jogi személyek, illetőleg ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságai szakképző iskola fenntartása nélkül, más szervezeti keretben is folytathatnak. [Az (1) és a (3) bekezdésekben foglaltak a továbbiakban együtt: szakképzést folytató intézmény.]

Az Országos Képzési Jegyzék

3. § (1) Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) tartalmazza.

(2) Az OKJ-ben kell meghatározni

a) a szakképesítés megnevezését;

b) a szakképesítés iskolai rendszerű szakképzésben történő megszerzéséhez szükséges képzés időtartamát, az elméleti és gyakorlati képzési idő feltüntetésével;

c) az iskolai előképzettséget;

d) az egyéni felkészüléssel (magántanulással) megszerezhető szakképesítéseket; továbbá

e) a szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer meghatározására feljogosított minisztert, ideértve a Központi Statisztikai Hivatal elnökét is (a továbbiakban: szakképesítésért felelős miniszter).

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül szakképzés folytatható más, a szakképzést folytató intézmény által megjelölt, az állam által nem elismert szakképesítés megszerzésére is.

MÁSODIK RÉSZ

A szakképzés irányítási rendszere

4. § (1) A munkaügyi miniszter a szakképzés egészére kiterjedően a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben

a) rendeletben kiadja az OKJ-t;

b) meghatározza a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét (a továbbiakban: szakmai vizsgaszabályzat);

c) meghatározza a külföldön szerzett szakképesítés honosításának feltételeit.

(2) A munkaügyi miniszter az iskolai rendszerű szakképzés tekintetében

a) meghatározza a tanulókat e törvény 48. §-a alapján megillető juttatások részletes szabályait;

b) meghatározza a szakképzés megszervezésére és a gyakorlati képzési helyek létesítésére vonatkozó feltételeket;

c) meghatározza a szakmai tantárgyakat;

d) gondoskodik a szakmai tantárgyak központi programjainak (tanterveinek), tankönyveinek és egyéb tanulmányi segédleteinek kidolgozásáról, kiadásáról és forgalmazásáról;

e) továbbképzéseket szervez a szaktanácsadók, továbbá a szakmai elméleti és gyakorlati képzést ellátó pedagógusok számára;

f) szervezi a hatáskörébe tartozó országos tanulmányi versenyeket;

g) ellátja a Szakképzési Alappal kapcsolatosan külön törvényben meghatározott feladatokat.

(3) A munkaügyi miniszter

a) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hatáskörét a művelődési és közoktatási miniszterrel együtt;

b) a (2) bekezdés b)-f) pontjaiban meghatározott hatásköreit a művelődési és közoktatási miniszterrel, a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hatáskörét ezen kívül a szakképesítésért felelős miniszterrel is egyetértésben;

c) a (2) bekezdés c)-f) pontjaiban meghatározott hatásköreit a szakképesítésért felelős miniszter javaslata alapján

gyakorolja.

5. § (1) A szakképesítésért felelős miniszter az ágazatába tartozó szakképesítés tekintetében

a) javaslatot tesz az állam által elismert szakképesítésre, az iskolai rendszerű szakképzésben a képzés időtartamára, a szakmai tantárgyakra;

b) meghatározza a szakképesítés szakmai követelményeit (a továbbiakban: szakmai követelmény);

c) javaslatot tesz a szakmai vizsgaszabályzat ágazatát érintő kérdéseire;

d) megbízza a szakmai vizsgabizottság elnökét;

e) ellátja a Szakképzési Alappal kapcsolatosan külön törvényben meghatározott feladatokat.

(2) A több ágazatba tartozó szakképesítés esetében, vagy ahol az ágazati hovatartozás egyértelműen nem állapítható meg, a szakképesítésért felelős miniszter feladatait az érdekeltek megállapodása szerinti miniszter, ennek hiányában a munkaügyi miniszter látja el.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokon túl a 4. § (2) bekezdés c)-f) pontjaiban meghatározott hatásköröket

a) az egészségügyi és szociális gazdasági ágazat tekintetében a népjóléti miniszter;

b) a mező- és erdőgazdaság, élelmiszeripar gazdasági ág, az elsődleges faipar és fafeldolgozás, valamint a földmérés és térképészet gazdasági ágazat tekintetében a földművelésügyi miniszter;

c) az oktatás és kulturális ágazat tekintetében a művelődési és közoktatási miniszter

gyakorolja.

(4) A 4. § (2) bekezdés c)-f) pontjaiban meghatározott hatásköröket - az ágazatába tartozó szakképesítés tekintetében - a munkaügyi miniszterrel kötött megállapodás alapján a szakképesítésért felelős miniszter gyakorolja.

6. § (1) A munkaügyi miniszter a szakképesítésért felelős miniszterrel együttműködve a szakképzés tartalmi fejlesztésére, képesítési követelményeinek hazai és nemzetközi összehangolására, a szakképzési információs központ működtetésére, a munkaerőpiaci és az iskolai rendszerű képzések koordinálására, a szakmastruktúra folyamatos fejlesztésére, az országos szaktanácsadásra, a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére, a tanulmányi versenyek rendezésére, az innováció támogatására központi fejlesztő-szolgáltató intézetként működteti a Nemzeti Szakképzési Intézetet.

(2) Az 5. § (3) bekezdése szerinti miniszter a feladatai ellátására fejlesztő-szolgáltató intézetet működtethet.

7. § (1) A gazdasági kamara a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján az 5. § (1) bekezdés a)-d) pontokban meghatározott feladatokat elláthatja.

(2) Ha a gazdasági kamara az (1) bekezdés szerinti feladatát bármilyen bekövetkezett ok miatt nem tudja ellátni, a szakképesítésért felelős miniszter köteles intézkedni a feladat visszavételéről.

(3) A gazdasági kamara meghatározhatja azoknak a szakképesítéseknek a körét és követelményeit, amelyekre az 1. § c) pontjában foglaltak céljából mesterképzés folytatható, illetőleg mestervizsgáztatás szervezhető.

(4) A mesterképzés és -vizsgáztatás feltételeiről a gazdasági kamara gondoskodik.

8. § (1) A szakképzési érdekegyeztetés ellátására azonos arányban a munkavállalók és a munkáltatók országos érdekképviseleti szervezetei, illetőleg a gazdasági kamarák, valamint a szakképesítésért felelős miniszterek képviselőiből álló háromoldalú Országos Képzési Tanács (a továbbiakban: OKT) működik.

(2) Az OKT az ügyrendjét maga határozza meg.

(3) Az OKT a szakképzés tekintetében

a) véleményt nyilvánít és állásfoglalást alakít ki a szakképzési rendszer fejlesztését érintő kérdésekben;

b) véleményezi a szakképzést érintő jogszabálytervezeteket;

c) véleményezi a megszerezhető szakképesítések körét, javaslatot tesz új szakképesítés bevezetésére;

d) tananyagok, valamint szakmai követelmények és új eljárások kifejlesztéséhez anyagi forrásokat biztosíthat;

e) szakképzéshez, képzési szolgáltatáshoz és intézményfejlesztéshez saját forrásaiból - a vonatkozó jogszabályok és az általa meghatározott feltételek szerint - támogatást nyújthat;

f) ellenőrzi és értékeli az általa támogatott szakképzés és tanácsadás eredményességét, valamint a tananyagok és a szakmai vizsgakövetelmények alkalmazását;

g) ajánlásokat tesz a képző központ működésével kapcsolatos érdekegyeztetési tevékenységre vonatkozóan;

h) ellátja a munkaerőpiaci képzés tekintetében a külön törvényben meghatározott feladatait;

i) évente felülvizsgálja a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vett és szakképesítést szerzett kezdő szakemberek elhelyezkedési lehetőségeinek a tapasztalatait, különös tekintettel a fiatalkorúak munkanélküliségére és ajánlásokat tesz a szakképzést folytató intézmények fenntartói számára.

9. § A megyei (fővárosi) munkaügyi tanács ellátja a szakképzési érdekegyeztetés területi szintű feladatait.

HARMADIK RÉSZ

A szakképzés követelményei, a szakmai vizsga

10. § (1) Az OKJ-ben meghatározott szakképesítésekhez egységes szakmai követelményt kell előírni.

(2) A szakképzést folytató intézmény az egységes szakmai követelmény keretei között kialakítja szakmai tevékenységét, helyi szakmai programokat dolgozhat ki.

11. § A szakképzést folytató intézményben, illetőleg a felsőfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányokat a szakképesítést nyújtó szakképzésben előírt - megegyező tartalmú - szakmai követelmények teljesítésébe be kell számítani.

12. § (1) Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki eredményes szakmai vizsgát tett.

(2) A szakmai vizsga állami vizsga.

13. § (1) Szakmai vizsgát a szakképesítésért felelős miniszter által feljogosított intézmény, továbbá az általa folytatott szakképzések tekintetében a 2. § (1) bekezdésében felsorolt szakképzést folytató intézmény szervezhet.

(2) A szakképzést folytató intézmény a szakképzés eredményességének időszakos mérésére - nagyobb képzési szakaszok lezárásaként - köztes vizsgákat szervezhet.

(3) A szakmai vizsga helyét és időpontját a vizsga szervezője jelöli ki, egyúttal gondoskodik a szükséges feltételek biztosításáról.

14. § (1) Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések megszerzésére a szakmai vizsgát a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján és a szakmai vizsgaszabályzat rendelkezései szerint kell megtartani. A szakmai vizsgát szakmai vizsgabizottság (a továbbiakban: vizsgabizottság) előtt kell letenni.

(2) A vizsgabizottság a szakképzést folytató intézménytől független testület, munkájában részt vesz a szakképesítésért felelős miniszter által megbízott elnök, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, illetőleg a gazdasági kamara, valamint a szakképzést folytató intézmény képviselője. A vizsgabizottság működéséhez az elnökön kívül legalább két tag szükséges.

(3) A vizsgabizottság munkájában csak olyan személy vehet részt, aki a szakmai elméleti tantárgyak oktatásához, illetőleg a gyakorlati képzés ellátásához jogszabályban előírt szakképesítéssel rendelkezik.

(4) A munkáltatói érdekképviseleti szervezet, illetőleg a gazdasági kamara képviselőjét - a szakképzést folytató intézmény kérésére - a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, illetőleg gazdasági kamara, a szakképzést folytató intézmény képviselőjét az intézmény vezetője bízza meg.

(5) A vizsgabizottság munkáját szakértők (kérdező tanárok) segítik.

NEGYEDIK RÉSZ

Iskolai rendszerű szakképzés

I. Fejezet

A szakmai elméleti és gyakorlati képzés

15. § (1) A szakképzés az OKJ-ben meghatározott szakképesítések esetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik.

(2) A szakmai elméleti képzés a szakképző iskolában folyik.

(3) A gyakorlati képzés minden olyan szakképző iskolában vagy gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetőleg egyéni vállalkozó (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) által fenntartott gyakorlóhelyen megszervezhető, illetőleg folytatható, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak (a szakképző iskola és a gazdálkodó szervezet a továbbiakban együtt: gyakorlati képzést szervező).

16. § (1) A szakképző iskolában az első szakképesítés megszerzésére irányuló elméleti és gyakorlati képzés a tanuló számára a közoktatási törvény rendelkezései alapján ingyenes.

(2) A gazdálkodó szervezet nem kérhet és nem fogadhat el költséghozzájárulást, illetőleg költségtérítést a tanulótól a nála megszervezett, illetőleg folytatott gyakorlati képzésért és a feltételek biztosításáért.

17. § (1) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti, valamint gyakorlati képzést a közoktatási törvényben előírt képesítésű pedagógusok, illetőleg szakemberek láthatják el.

(2) A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként olyan személy vehet részt, aki megfelelő szakirányú szakképesítéssel, továbbá legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik és büntetlen előéletű.

(3) A gyakorlati oktatók kiválasztása során előnyben kell részesíteni a mestervizsgával vagy szakoktatói képesítéssel rendelkező személyeket.

(4) Az egyedi munkahelyre beosztott tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét csak olyan személy láthatja el, aki szakirányú szakképesítéssel, továbbá legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik és büntetlen előéletű.

18. § (1) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti, valamint gyakorlati képzést (iskolai rendszerű gyakorlati képzés) a közoktatási törvény szerint, a gyakorlati képzés tekintetében e törvény 15-26. §-ait is figyelembe véve kell megszervezni.

(2) A gyakorlati képzést a tanév szorgalmi idejében - a gazdálkodó szervezet és a szakképző iskola közötti eltérő megállapodás hiányában - lehetőleg a szakmai elméleti képzéssel egy héten belüli váltakozással, a szorgalmi idő befejezését követően (összefüggő szakmai gyakorlat) folyamatosan kell megszervezni.

19. § (1) Ha a szakképző iskola végzi a gyakorlati képzést, de ennek feltételeivel csak részben rendelkezik, és a feltételekről más szakképző iskolával együttműködve sem tud gondoskodni, akkor a tanuló felvétele előtt gazdálkodó szervezettel kell a teljes képzési időre megállapodnia a gyakorlati képzési feladatok ellátására vonatkozó együttműködésben.

(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a képzési idő egyes szakaszaiban hol és milyen képzési formában (tanműhelyben, csoportos képzési helyen, egyedi munkahelyen) valósul meg a gyakorlati képzés. A megállapodásban kell meghatározni azt is, hogy ki gondoskodik a tanulót megillető juttatásokról, a szervezett alapképzésben a gyakorlati oktatóról, illetőleg szakoktatóról, továbbá a tanulók foglalkoztatásának felügyeletéről.

(3) A megállapodást írásba kell foglalni és azt a működési költségek biztosítása érdekében a szakképző iskola fenntartójának jóvá kell hagynia.

(4) Ha a megállapodásban foglaltaknak valamelyik fél nem tesz eleget, a mulasztást sérelmező fél a szakképző iskolát fenntartó önkormányzat jegyzőjénél, főjegyzőjénél egyeztetést kezdeményezhet.

20. § A gyakorlati képzést szervező - eltérő megállapodás hiányában - köteles a gyakorlati képzés követelményeire való felkészítéshez, továbbá a gyakorlati vizsgához szükséges tárgyi eszközöket és a személyi feltételeket biztosítani.

II. Fejezet

A tanuló gyakorlati foglalkoztatása

21. § (1) A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladat ellátására kötelezhető és csak egészséges, biztonságos körülmények között foglalkoztatható.

(2) A tanulót a gyakorlati képzést szervező a gyakorlati képzési feladattal összefüggő munkavédelmi oktatásban részesíti.

(3) A képzési idő alatt a gyakorlati képzés szervezőnek gondoskodnia kell a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról.

22. § (1) Fiatalkorú tanuló esetében a képzési idő a napi hét órát, nagykorú tanuló esetében pedig a napi nyolc órát nem haladhatja meg.

(2) A napi képzési időt arányosan csökkenteni kell, ha a gyakorlati képzés rendszeresen olyan területen (munkahelyen) történik, ahol a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban álló munkavállalókat is rövidebb munkaidőben foglalkoztatják.

(3) Fiatalkorú tanuló napi képzését hat óra és huszonkét óra között kell megszervezni. A tanuló részére a gyakorlati képzés befejezése és a következő napi gyakorlati képzés megkezdése között legalább tizenhat óra pihenőidőt kell biztosítani.

(4) A tanuló a napi képzési időt meghaladó gyakorlati képzésre nem vehető igénybe.

23. § (1) A gazdálkodó szervezetnél a tanuló gyakorlati képzésére nem kerülhet sor

a) az elméleti képzési napokon;

b) a szakképző iskola által szervezett olyan rendezvény napján, amelyen minden tanuló részvétele kötelező;

c) a képzési idő alatti köztes vizsga és a tanulmányokat befejező szakmai vizsga napjain; továbbá

d) minden olyan esetben, amikor a munkajogi szabályok szerint a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól.

(2) A gazdálkodó szervezet heti pihenőnapokon, illetőleg munkaszüneti napokon a tanulót gyakorlati képzésre csak a rendeltetése folytán e napon is működő gyakorlati képzési helyen és a szakképző iskola hozzájárulásával veheti igénybe. Az igénybe vett idő helyett a hét más gyakorlati képzési napján kell ugyanolyan mértékben szabadidőt biztosítani.

24. § (1) A gyakorlati képzés foglalkozásain való részvétel kötelező.

(2) A tanuló részvételét, illetőleg mulasztását a gazdálkodó szervezet is nyilvántartja és azt a tanuló foglalkozási naplójába bejegyzi. A tanuló köteles mulasztását igazolni.

(3) Ha a tanulónak a gyakorlati képzésről való igazolt és igazolatlan mulasztása egy tanévben meghaladja a gyakorlati képzési idő (óraszám) húsz százalékát, a tanuló tanulmányait csak az évfolyam megismétlésével folytathatja. Ha a gyakorlati képzést tanulószerződés keretében gazdálkodó szervezet végzi, az évfolyam megismétléséhez a gazdálkodó szervezet hozzájárulása is szükséges.

(4) Ha a tanuló mulasztása a (3) bekezdésben meghatározott mértéket eléri, de igazolatlan mulasztása nincs és szorgalma, elért teljesítménye alapján úgy ítélhető meg, hogy mulasztását a következő tanév megkezdéséig pótolja, illetőleg az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja, az évfolyam megismétlésétől el lehet tekinteni. Az ügyben a szakképző iskola nevelőtestülete dönt, a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés esetén a gazdálkodó szervezet javaslatára.

25. § (1) A gazdálkodó szervezet a tanuló gyakorlati képzéséről köteles foglalkozási naplót vezetni.

(2) A foglalkozási naplónak tartalmaznia kell a szakmai tevékenységeket, az ezekre fordított időt és a tanuló értékelését.

(3) A foglalkozási naplót a szakképző iskola felkérése alapján betekintésre rendelkezésre kell bocsátani.

26. § Ha a napi gyakorlati képzési idő a hat órát meghaladja, a tanuló részére a munkavállalókkal azonos idejű munkaközi szünetet a képzési időn belül kell biztosítani.

III. Fejezet

A tanulószerződés

27. § (1) Gyakorlati képzésre a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet.

(2) Ha a szakképző iskola nem rendelkezik a gyakorlati képzéshez szükséges feltételekkel és azokat a 19. §-ban foglalt megállapodás alapján sem tudja biztosítani, akkor a tanuló szakmai gyakorlati képzése csak tanulószerződés alapján folyhat.

28. § (1) A tanulószerződés alapján a tanuló gyakorlati képzéséről a gazdálkodó szervezet a képzés teljes időtartama alatt gondoskodik. Ennek keretében gondoskodik a tanuló előírt követelmény szerinti képzéséről, szakmai fejlődéséről, továbbá egészsége és testi épsége megóvásáról.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződésben és a törvényben meghatározott gyakorlati képzési és más kötelezettségeinek a teljesítése alól csak akkor mentesül, ha feladatait szakképző iskola vagy más gazdálkodó szervezet átvállalja, illetőleg a tanuló más gazdálkodó szervezettel tanulószerződést köt.

29. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a tanulószerződés kötési szándékát az iskolai felvételt megelőző naptári év végéig kell bejelentenie a gazdasági kamarának és a szakmailag illetékes szakképző iskolának.

(2) A tanulószerződést a tanév megkezdését megelőzően a gazdasági kamara előtt írásban kell megkötni és azt be kell mutatni az (1) bekezdésben megjelölt szakképző iskolának.

(3) A tanulószerződés alapján a tanuló az e törvény szerint járó juttatásokra a tanév kezdő napjától jogosult.

(4) A gyakorlati képzés kezdő napja a szakképző iskola által a gyakorlati képzésre kijelölt első nap.

30. § (1) Tanulószerződést az a gazdálkodó szervezet köthet, amely rendelkezik a törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, illetőleg e feltételekről más gazdálkodó szervezettel, vagy szakképző iskolával együttműködve gondoskodni tud.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét a tanulószerződés megkötését megelőzően a gazdálkodó szervezet gyakorlóhelye (üzeme) szerinti gazdasági kamara bírálja el és jogosult ellenőrizni a képzés során.

(3) A tanulószerződést, illetőleg a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezetet a gazdasági kamara tartja nyilván, és egyben ellátja a gyakorlati képzés felügyeletét.

31. § (1) A tanulószerződéssel kapcsolatban a gazdasági kamarát megillető jogokat az a szervezet gyakorolja, amelynek a gazdálkodó szervezet a tanulószerződés kötésére irányuló szándékát bejelentette.

(2) A gazdasági kamara a 30. § (2)-(3) bekezdéseiben említett esetben az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jár el.

(3) A gazdasági kamara határozatával szemben fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni, a bíróság a határozatot megváltoztathatja.

32. § (1) Tanulószerződést az a tanuló köthet, aki

a) a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget tett, továbbá

b) a szakképesítésre előírt előképzettségi és egészségügyi feltételeknek megfelel.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződés megkötését szakmai alkalmassági vizsgához, illetőleg pályaalkalmassági vizsgálathoz is kötheti. A szakmai alkalmassági vizsga, illetőleg pályaalkalmassági vizsgálat a gyakorlati ismeretek elsajátításához szükséges alapvető képességek vizsgálatára terjedhet ki.

33. § (1) A tanulószerződésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára - egészségvédelmi szempontból biztonságos munkahelyen - egységes szakmai követelményeknek megfelelő gyakorlati képzésről és nevelésről gondoskodik.

(2) A tanulószerződésben a tanuló arra vállal kötelezettséget, hogy

a) a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartja, a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtja;

b) a szakmai gyakorlati ismereteket a képességeinek megfelelően elsajátítja;

c) a biztonsági, egészségügyi és munkavédelmi előírásokat megtartja;

d) nem tanúsít olyan magatartást, amellyel a gazdálkodó szervezet jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

(3) A tanulószerződésnek tartalmaznia kell

a) a gazdálkodó szervezet megjelölését és a tanuló személyi adatait;

b) az OKJ-vel azonos módon a szakképesítés megnevezését és a képzési időt;

c) a gyakorlati képzés helyét;

d) a tanulónak adandó pénzbeli juttatás évfolyamonkénti havi összegét;

e) a gazdálkodó szervezet által - a tanulót jogszabály alapján megillető juttatásokon és kedvezményeken felül - biztosított egyéb juttatások és kedvezmények megjelölését, azok mértékét és feltételeit.

34. § (1) A tanulószerződés megszűnik

a) a szakmai vizsga sikeres leteltével;

b) a szakképző iskolából való kizárással, illetőleg a tanulói jogviszonynak a közoktatási törvény szerinti megszűnésével, ha a tanuló az iskolai tanulmányait 30 napon belül más szakképző iskolában sem tudja folytatni;

c) a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével;

d) a tanuló halálával.

(2) Ha a tanulószerződés az (1) bekezdés c) pontja alapján szűnik meg, akkor a gazdasági kamara és a szakképző iskola köteles elősegíteni a tanuló további gyakorlati képzését.

35. § A tanulószerződés megszüntethető

a) közös megegyezéssel és

b) felmondással.

36. § A tanulószerződést a tanuló és a gazdálkodó szervezet csak közös megegyezéssel módosíthatja.

37. § (1) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződést akkor mondhatja fel, ha

a) a szakképző iskola a tanulót elégtelen tanulmányi eredmény miatt a képzési idő alatt másodszor utasította az évfolyam megismétlésére;

b) a tanuló a szakmai vizsga követelményeinek a vizsga megismétlésekor sem tesz eleget;

c) a tanuló a tanulószerződésben vállalt lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a tanulószerződés fenntartását lehetetlenné teszi.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződést nem mondhatja fel

a) a tanuló betegsége időtartama alatt, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig;

b) üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén a táppénzre való jogosultság teljes ideje alatt;

c) a terhesség ideje alatt, továbbá a szülést követő hatodik hónap végéig.

38. § A tanuló a tanulószerződést a gazdasági kamarával történt egyeztetést követően indokolás nélkül bármikor felmondhatja.

39. § (1) A felmondást írásban kell közölni.

(2) A gazdálkodó szervezet a felmondást indokolni köteles. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valódiságát és okszerűségét a gazdálkodó szervezetnek kell bizonyítania.

(3) Felmondás esetén a tanulószerződés a felmondás közlését követő tizenötödik napon szűnik meg.

(4) A tanuló a felmondással szemben, a felmondás közlésétől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat.

(5) A keresetnek a felmondás végrehajtására - a 37. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltak kivételével - halasztó hatálya van.

40. § (1) A tanulószerződés megszűnéséről a gazdálkodó szervezetnek a gazdasági kamarát, illetve a szakképző iskolát egyidejűleg értesítenie kell.

(2) A tanulószerződés megszűnésekor a gazdálkodó szervezet a tanuló részére - kérelmére - köteles igazolást kiállítani a gyakorlati képzésben eltöltött időről és a megszerzett gyakorlati ismeretekről.

IV. Fejezet

A tanulókat megillető juttatások, kedvezmények
Oktatási szünet, pihenőidő

41. § (1) A tanulószerződés alapján gyakorlati képzésben részt vevő tanulót

a) tanévenként (évfolyamonként) legalább harminc nap oktatási szünet, továbbá azokban a tanévekben, amelyekben a tizenkilencedik életévét még nem tölti be, ezen felül további öt nap oktatási szünet;

b) a tanulmányokat befejező szakmai vizsga előtt a vizsgára való felkészülés céljára legalább tíz nap felkészülési idő illeti meg.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában biztosított felkészülési idő megilleti azt a tanulót is, akinek a gyakorlati képzése nem tanulószerződés alapján történik.

(3) Az oktatási szünetet a szakképző iskola oktatási szünetében lehetőleg egybefüggően kell kiadni.

(4) Ha a tanuló az utolsó évfolyamot követő első szakmai vizsgán eredményesen megfelelt, oktatási szünetre nem tarthat igényt.

(5) A felkészülési idő - függetlenül a szakmai vizsga sikerétől - egy ízben illeti meg a tanulót. A gazdálkodó szervezet a szakmai vizsga megismétlésekor is biztosíthat felkészülési időt. A felkészülési időt közvetlenül a szakmai vizsga előtt, a gyakorlati képzés idejének terhére kell kiadni.

42. § (1) A tanulószerződés alapján a tanulót a betegsége idejére - kivéve, ha a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt nem tud részt venni a gyakorlati képzésben - naptári évenként tíz nap betegszabadság illeti meg a munkajogi szabályok szerint.

(2) A betegszabadság időtartamára a tanuló részére pénzbeli juttatásának hetvenöt százaléka jár.

(3) Az oktatási szünet, a felkészülési idő és a betegszabadság kiadásánál a heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat figyelmen kívül kell hagyni.

43. § A terhes, illetőleg szülő tanulót a munkajogi szabályok szerinti szülési szabadság illeti meg.

A tanuló pénzbeli juttatása

44. § (1) A tanulószerződés alapján a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni.

(2) A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a mindenkori minimálbér legalább tíz százaléka. A pénzbeli juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni.

(3) A tanuló pénzbeli juttatását utólag, a munkajogi szabályok figyelembevételével kell kifizetni.

(4) Ha a gyakorlati képzésre nem tanulószerződés alapján kerül sor, úgy a gyakorlati képzést szervező a tanulók munkájából keletkező bevételeinek meghatározott részét a tanulók rendszeres vagy esetenkénti díjazására használhatja fel. A díjazás feltételeit és mértékét a szakmai képzést folytató intézmény működési szabályzatában, illetve a gazdálkodó szervezettel kötött megállapodásban kell meghatározni.

45. § (1) A pénzbeli juttatás a tanulót a (3) bekezdésben foglaltak kivételével a 29. § (3) bekezdésében meghatározott időponttól kezdve a képzés teljes időtartamára - ideértve a tanulónak járó oktatási szünet időtartamát is - megilleti.

(2) Ha a tanulószerződés a tanév megkezdése után, hónap közben jön létre vagy szűnik meg, akkor a tanulót a pénzbeli juttatás időarányos része illeti meg.

(3) A tanuló betegsége idejére a társadalombiztosítási jogszabályok szerint táppénzre jogosult.

46. § (1) A tanuló részére járó pénzbeli juttatásából való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a tanuló hozzájárulása alapján van helye.

(2) Az (1) bekezdés szerinti levonásra a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok az irányadók.

47. § Jogalap nélküli kifizetés esetén a pénzbeli juttatást a tanulótól a munkajogi szabályok szerint lehet visszakövetelni.

Egyéb juttatások

48. § A tanulót a gyakorlati képzésével összefüggésben - a külön jogszabály rendelkezései szerint - kedvezményes étkeztetés, munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha), tisztálkodási eszköz, útiköltség-térítés, a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót ezen kívül az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg.

V. Fejezet

Kártérítési felelősség

49. § (1) A tanuló a tanulószerződésből eredő kötelezettségeinek vétkes megsértésével a gazdálkodó szervezetnek okozott kárt köteles megtéríteni.

(2) A gazdálkodó szervezet, ha a tanulót a gyakorlati képzésben való részvétel során kár éri, köteles azt megtéríteni.

50. § (1) A tanuló és a gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségére tanulószerződés esetén - a (2) bekezdés kivételével - a munkajogi kártérítési felelősségi szabályok az irányadók.

(2) A tanuló a gazdálkodó szervezetnek gondatlanságból okozott kár értékének ötven százalékát köteles megtéríteni. A kártérítés mértéke azonban nem haladhatja meg a tanuló pénzbeli juttatásának egyhavi összegét.

51. § A tanulószerződéssel kapcsolatos jogviták elbírálása bíróság hatáskörébe tartozik.

ÖTÖDIK RÉSZ

Iskolarendszeren kívüli szakképzés

52. § (1) Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben csak olyan személy vehet részt, aki a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget tett.

(2) Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben részt vevővel a szakképzést szervező képzési szerződést köt.

(3) A képzési szerződésben meg kell határozni

a) a képzéssel megszerezhető szakképesítést, illetőleg az elsajátítandó ismereteket;

b) a képzés és a vizsga szervezésének formáját;

c) a képzés helyét, időtartamát és ütemezését;

d) a képzési díjat - ideértve a vizsgadíjat - és viselésének módját;

e) a résztvevő mulasztásának következményeit.

(4) A képzési szerződést írásban kell megkötni, amelyet a szakképzést folytató intézmény öt évig megőriz.

(5) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés indításáról, a képzéssel megszerezhető szakképesítésről, valamint a vizsga eredményéről a szakképzést folytató intézmény tájékoztatni köteles a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központot.

53. § (1) A külön törvényben meghatározott munkaerőfejlesztő és -képző központ (a továbbiakban: képző központ)

a) szakképzést folytat, szervez;

b) meghatározza az általa szervezett szakképzésben való részvétel feltételeit, az OKJ-ben meghatározott szakképesítések kivételével;

c) vállalkozói képzést folytat, tanácsadást és szolgáltatást nyújt;

d) közreműködik a szakképzést folytató intézmények szakembereinek továbbképzésében;

e) a szakképző iskola fenntartójával kötött megállapodás alapján részt vesz az iskolai rendszerű gyakorlati képzésben;

f) módszertani- és vizsgaközpontként működik;

g) munkaerőpiaci és pedagógiai szolgáltatásokat nyújt.

(2) A képző központ szakmai irányításának segítésére, a regionális képzési érdekek összehangolására a képző központot létesítő szervezetek felügyelő tanácsot hozhatnak létre.

(3) A felügyelő tanács

a) javaslatot tesz a regionális munkaerőpiaci igények alapján a képző központ szakmai profiljára;

b) figyelemmel kíséri és értékeli a képző központ működését és gazdálkodását, erről tájékoztatja a létesítő szervezeteket, az OKT-t és az illetékes munkaügyi tanácsot;

c) véleményezi a képző központ éves költségvetését.

HATODIK RÉSZ

A szakképzés finanszírozása

54. § (1) A szakképző iskolában a szakmai elméleti és a szakképző iskolában szervezett gyakorlati képzés költségeit - a helyi önkormányzatok által fenntartott szakképző iskola tekintetében a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény előírásai figyelembevételével - az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja. Az egyéb gyakorlati képzés költségeit a 19-20. és a 28. §-okban, valamint a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a gyakorlati képzést szervező biztosítja.

(2) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti és gyakorlati képzés finanszírozásának részletes szabályait a közoktatási törvény tartalmazza.

(3) A gazdálkodó szervezetnek a gyakorlati képzéshez való hozzájárulási kötelezettségét a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló - többször módosított - 1988. évi XXIII. törvény szabályozza.

(4) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál szervezett gyakorlati képzés költségeit a szakképző iskola költségvetésében kell biztosítani.

(5) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés költségeit a Foglalkoztatási Alapból, a munkáltatók, illetőleg a résztvevők által befizetett összegekből kell finanszírozni.

HETEDIK RÉSZ

Záró rendelkezések

55. § (1) E törvény 1993. szeptember 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(3) bekezdésekben, valamint az 56. §-ban foglalt kivételekkel - első ízben az ezt követően megkezdett szakképzésekre kell felmenő rendszerben alkalmazni.

(2) A szakképző iskolában a törvény rendelkezései szerint folyó szakképzést a közoktatási törvénnyel összhangban kell bevezetni.

(3) A szakképzési törvény hatálybalépése előtt megkezdett szakképzéseket még a beiskolázáskor hatályos rendelkezések szerint kell folytatni, illetőleg befejezni.

(4) A törvény előírásait a Magyar Honvédség keretében folyó szakképzés, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozók tekintetében az eltérő sajátosságok figyelembevételével kell alkalmazni.

56. § (1) A törvénynek a gazdasági kamarákra, továbbá a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzésre vonatkozó rendelkezéseit a gazdasági kamarákról szóló törvény hatálybalépésétől kezdődően kell alkalmazni.

(2) A tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzésre első ízben a gazdasági kamarákról szóló törvény hatálybalépését követő tanévben kerülhet sor.

57. § (1) A Foglalkoztatási törvény 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) A foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből álló Munkaerőpiaci Bizottság működik.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság az ügyrendjét maga határozza meg.”

(2) A Foglalkoztatási törvény 10/A. §-ának bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„10/A. § Az Országos Képzési Tanács a munkaerőpiaccal összefüggő képzési érdekegyeztető tevékenysége keretében:...”.

(3) A Foglalkoztatási törvény a 44/A. §-t követően az alábbi 44/B. §-sal egészül ki:

„44/B. § (1) A Foglalkoztatási Alapból a munkaerőfejlesztő és -képző központok létesítésének költségeire pénzügyi keretet kell elkülöníteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott keret mértékét a Munkaerőpiaci Bizottság határozza meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott pénzügyi keret felhasználásáról - a Munkaerőpiaci Bizottság meghallgatásával - a Munkaügyi Minisztérium dönt.”

(4) A Foglalkoztatási törvény 45/A. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„45/A. § A Foglalkoztatási Alapnak a 44/A-44/B. §, valamint a 45. § szerint elkülönített pénzügyi keretbe nem tartozó pénzeszközei felhasználásáról - az 51/A. § (4) bekezdésében foglalt támogatás kivételével - a Munkaerőpiaci Bizottság dönt.”

(5) A Foglalkoztatási törvény 53/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A képző központ központi költségvetési szerv. Létesítésének költségeit a Foglalkoztatási Alap, alapszintű működésének költségeit az állami költségvetés biztosítja.”

(6) A Foglalkoztatási törvény 53/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A képző központ működésével kapcsolatos egyes kérdéseket külön törvény szabályozza.”


  Vissza az oldal tetejére