Időállapot: közlönyállapot (1993.X.14.)

1993. évi LXXXVI. törvény

a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról * 

Az Országgyűlés

- a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elkötelezettségétől vezérelve;

- az ENSZ Alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Helsinki Konferencia Záródokumentumában és Nyilatkozatában, az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európa Tanács Alapokmányában foglalt, valamint nemzetközi szerződésekben vállalt egyéb kötelezettségek teljesítése, továbbá a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § E törvény szabályozza a külföldiek magyarországi beutazásával, tartózkodásával és bevándorlásával kapcsolatos ügyekben (a továbbiakban együtt: idegenrendészeti ügy) a természetes személyek és szervezetek jogait és kötelezettségeit, a magyar hatóságok feladat- és hatáskörét, valamint az idegenrendészeti eljárások rendjét.

2. § (1) E törvény alkalmazásában külföldi a nem magyar állampolgár.

(2) Magyar állampolgárságának igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, aki személyazonosító adatait külföldi állam okmányával igazolja.

(3) E törvény hatálya nem terjed ki - kérelmének jogerős elutasításáig - a menedékjogot kérő, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert külföldire.

(4) E törvény szabályait diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvező, illetőleg nemzetközi szerződésben meghatározott célból beutazó külföldire akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik.

3. § (1) A külföldi beutazása, tartózkodása, kiutazása és bevándorlása csak az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható. A Magyar Köztársaságban törvényesen tartózkodó külföldit e törvény keretei között megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a joga és az utazás szabadsága.

(2) A külföldi a magyarországi tartózkodása alatt köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani, jogszabályait megtartani és a magyar hatóságok intézkedéseinek eleget tenni.

(3) A külföldi köteles az e törvényben meghatározott, az eljáráshoz szükséges okmányokat, adatokat és igazolásokat a magyar hatóság eljáró képviselőjének rendelkezésére bocsátani.

(4) A magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeiről, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról tájékoztatni.

II. Fejezet

A beutazás és a tartózkodás szabályai

4. § (1) A külföldi csak az állampolgárságát (hontalanságot) és személyazonosító adatait igazoló érvényes útlevéllel és - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - a magyar hatóság által kiadott érvényes vízummal lépheti át a magyar államhatárt, és tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(2) Nemzetközi szerződés alapján a külföldi vízum nélkül utazhat be, és az abban meghatározott ideig külön engedély nélkül tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(3) E törvény alkalmazásában útlevélnek minősül a nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján a magyar államhatár átlépésére jogosító más igazolvány vagy útiokmány is.

(4) A külföldi a magyar államhatárt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak a nemzetközi vagy a két ország közötti határforgalom számára megnyitott határátkelőhelyen lépheti át.

(5) A belügyminiszter határegyezményben meghatározott feladatok, különösen járványveszély megelőzése és más indokolt esetben az (1) és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése alól felmentést adhat.

5. § (1) A külföldi a magyar hatóság felhívására - ha a nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - köteles igazolni, hogy magyarországi beutazásához, tartózkodásához és kiutazásához külön jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel, valamint a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges vízummal rendelkezik.

(2) Az anyagi fedezet

a) magyar vagy magyarországi pénzintézetnél átváltható külföldi fizetőeszközzel; vagy

b) érvényes meghívólevéllel (6. §); vagy

c) a külföldit magyarországi pénzintézetnél készpénz felvételére jogosító okirattal (bankszámla szerződés, betétkönyv stb.); vagy

d) magyarországi kereskedelmi forgalomban elfogadott készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (csekk, hitelkártya stb.); vagy

e) utazási iroda útján lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétével; vagy

f) más hitelt érdemlő módon

igazolható.

(3) A kiutazás anyagi fedezete a tovább-, illetőleg a visszautazáshoz szükséges érvényes menetjeggyel vagy a külföldi jogszerű használatában lévő és megfelelő módon biztosított közlekedési eszközzel is igazolható.

6. § (1) Az előírt formanyomtatványon magyar állampolgár, bevándorolt, vagy egy évet meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező külföldi, illetőleg jogi személy által kiállított meghívólevél akkor fogadható el az anyagi fedezet igazolásaként, ha

a) a meghívó írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a meghívott külföldi részére magyarországi tartózkodása alatt szállást biztosít, eltartásáról gondoskodik, továbbá - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az elsősegély kivételével egészségügyi ellátásának, valamint - szükség esetén - kiutazásának költségeit fedezi; és

b) azt a meghívó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányság hatósági hozzájárulását igazoló záradékkal látta el.

(2) A hatósági hozzájárulás megtagadása ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye.

(3) A meghívó a meghívólevélben vállalt kötelezettsége elmulasztásával a másnak okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt hatósági hozzájárulás alól külön jogszabály alapján felmentés adható.

7. § Nem utazhat be és nem tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén az a külföldi, aki a magyar hatóság által elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll (23. §).

III. Fejezet

A beutazásra és tartózkodásra jogosító engedélyek

8. § A külföldi - ha nemzetközi szerződés vagy a belügyminiszter [4. § (5) bekezdés] másként nem rendelkezik - az e törvényben meghatározott beutazásra, illetőleg tartózkodásra jogosító engedély alapján utazhat be, illetőleg tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

Vízum

9. § (1) A vízum - az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a Magyar Köztársaság területére történő beutazásra, átutazásra, az abban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint a kiutazásra jogosító engedély.

(2) A vízum kiadását meg kell tagadni, ha

a) a kérelmező az előírt adatokat nem közli, illetve az előírt mellékleteket a kérelemhez nem csatolja; vagy

b) az előírt anyagi fedezettel (5. §) nem rendelkezik; vagy

c) a kérelmező beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll; vagy

d) a kérelmezővel szemben a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum kiadható, ha a kérelmező a hiányzó adatokat, vagy mellékleteket a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja.

(4) A vízumkérelmet elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

10. § (1) Az egyszeri és a kétszeri beutazásra szolgáló vízum legfeljebb hat hónapig, a többszöri beutazást engedélyező vízum legfeljebb egy évig érvényes. Az érvényességi időt a kiadás napjától kell számítani.

(2) A vízum az abban meghatározott idejű, de legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít.

(3) A rendőrkapitányság a vízumban meghatározott tartózkodási időt - a vízum érvényességi idején belül - a vízum kibocsátására vonatkozó szabályok szerint a beutazástól számított legfeljebb 90. napig meghosszabbíthatja.

11. § (1) A vízum kiadása

a) a vízumkiadásra feljogosított külképviselet;

b) a Külügyminisztérium;

c) a rendőr-főkapitányság;

d) az Országos Rendőr-főkapitányság;

e) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége

hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik.

(2) A vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten személyesen kell benyújtani. A kérelem rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetén az (1) bekezdésben említett más vízumkiadó hatóságnál is benyújtható, valamint annak személyes benyújtása alól a vízumkiadó hatóság eltekinthet.

(3) A vízumkérelemhez mellékelni kell az érvényes útlevelet és 3 db arcfényképet. A vízumkérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat a kérelem benyújtásakor kell megfizetni.

(4) A vízumkérelemben meg kell jelölni a személyazonosító adatokat, az állampolgárságot (hontalanságot), az útlevél egyéb adatait, a beutazás célját és a tartózkodás tervezett időtartamát, továbbá igazolni kell az anyagi fedezet (5. §) meglétét.

12. § (1) A jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak az e célra kiadott vízummal lehet beutazni (munkavállalási vízum). Az erre irányuló kérelmet a külföldi az állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten nyújthatja be.

(2) A munkavállalási vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a magyarországi foglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt vagy az adóköteles jövedelemszerző tevékenységre vonatkozó, jogszabályban előírt hatósági igazolást is. E kötelezettség teljesítése alól jogszabály felmentést adhat.

13. § A bevándorlási vízum a bevándorlási engedély (17. §) kiállításától számított egy éven belül adható ki. Ez a határidő méltányosságból egy ízben 6 hónappal meghosszabbítható.

Tartózkodási engedélyek

14. § (1) Az e törvényben meghatározott kizáró ok hiányában - a jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldi részére -

a) a rendőrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodásának időtartama az egy évet nem haladja meg;

b) a rendőr-főkapitányság huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tartózkodás tervezett időtartama az egy évet meghaladja.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedélyekben meghatározott tartózkodási idő meghosszabbítását az engedélyt kiállító hatóságtól kell kérni.

(3) A magyarországi diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak a tartózkodási engedélyét a Külügyminisztérium adja ki és hosszabbítja meg.

15. § (1) A tartózkodási engedélyek kiadására, illetőleg meghosszabbítására irányuló kérelmet legkésőbb a jogszerű tartózkodás megszűnése előtt 15 nappal - az előírt formanyomtatványon - kell benyújtani.

(2) A kérelemben meg kell jelölni a külföldi személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), útlevelének egyéb adatait, iskolai végzettségét, foglalkozását, családi állapotát, a tartózkodás célját, helyét, anyagi fedezetét, indokait, illetőleg - ha magyarországi tartózkodása alatt külföldön nyilvántartott gépjárművet használ - a gépjármű forgalmi engedélyének adatait, valamint a huzamos tartózkodási engedély iránti kérelemhez csatolni kell hatósági orvosi igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved közegészségügyet veszélyeztető betegségben.

(3) A rendőrhatóság az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben a kérelem kézhezvételétől számított 8 napon belül dönt.

16. § (1) A tartózkodási engedélyek kiadása vagy a tartózkodási idő meghosszabbítása megtagadható, ha a külföldi

a) a tartózkodásához és kiutazásához szükséges - jogszabályban meghatározott - feltételek fennállását nem tudja igazolni; vagy

b) további tartózkodásának célját - külön jogszabályban előírt módon - nem tudja igazolni; vagy

c) magyarországi tartózkodása alatt a hatályos magyar közegészségügyi jogszabályok előírásait nem tartja be; vagy

d) ha a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak.

(2) A rendőrhatóság az (1) bekezdésben említett kérelem elutasításáról alakszerű határozattal dönt. A határozat rendelkező részében elő kell írni az ország elhagyására vonatkozó kötelezettséget és meg kell jelölni a teljesítés határnapját, amelyet ideiglenes tartózkodási engedély esetében azonnal, huzamos tartózkodási engedély esetében a kérelmet elutasító jogerős határozat közlésével egyidejűleg be kell az útlevélbe jegyezni.

(3) Az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, az elsőfokú határozat felülvizsgálata bíróságtól kérhető. A kereseti kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(4) A huzamos tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezést a határozat kihirdetésekor szóban, vagy a kihirdetéstől számított három napon belül a felettes rendőrhatósághoz címezve az eljáró rendőrhatóságnál írásban lehet benyújtani.

(5) Vissza kell vonni az ideiglenes, illetőleg a huzamos tartózkodási engedélyt, ha a külföldi kiutasítását rendelték el. A visszavonásról a kiutasítást elrendelő határozatban kell rendelkezni. A visszavonás elrendelése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

Bevándorlási engedély

17. § (1) Bevándorlási engedélyt az a külföldi kaphat

a) aki beutazásától számítva legalább három éven át megszakítás nélkül jogszerűen Magyarországon tartózkodik;

b) akinek magyarországi lakóhelye és megélhetése biztosított; és

c) akivel szemben az e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában nem minősül megszakításnak az ország évente 45 napra történő elhagyása.

(3) A bevándorlási kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelemből egyértelműen nem tűnik ki az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést kaphat az a külföldi

a) aki bevándorlását családegyesítés céljából családtagként kérelmezi; vagy

b) aki az állampolgárságról szóló törvény rendelkezései szerint magyar állampolgárságát visszahonosítás címén kérelmezhetné.

(5) A (4) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából családtagnak minősül

a) a házastárs;

b) a kiskorú gyermek;

c) a közös háztartásban eltartott szülő, nagyszülő;

d) a közös háztartásban eltartott nagykorú gyermek.

(6) A bevándorlási kérelem kedvező elbírálására vonatkozó további körülményeket jogszabály vagy nemzetközi szerződés határozhat meg.

18. § (1) A bevándorlás iránti kérelem az előírt formanyomtatványon személyesen, illetőleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag [17. § (5) bekezdés] által, a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél, vagy a jövőbeni magyarországi lakóhely szerint illetékes rendőr-főkapitányságon nyújtható be.

(2) A bevándorlási eljárás illetékét a bevándorlási kérelem benyújtásakor kell leróni.

19. § (1) A bevándorlási kérelemhez mellékelni kell

a) a személyazonosító adatokat és az állampolgárságot (hontalanságot) igazoló okiratot;

b) a születési, a házasságban élő kérelmező esetén a házassági anyakönyvi kivonatot, a házasság megszűnése esetén az azt megállapító jogerős hatósági határozatot, továbbá a kiskorú kérelmező személyes joga szerinti hiteles okiratot, hogy a kiskorú kivándorlásának nincs törvényes akadálya;

c) a külföldi lakóhelye szerint illetékes hatóság által hat hónapon belül kiállított, a büntetlen előéletet igazoló okiratot;

d) a három hónapnál nem régebbi orvosi hatósági igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved a közegészséget veszélyeztető betegségben;

e) az iskolai végzettséget, a szakképzettséget igazoló okiratot;

f) a külföldi magyarországi lakhatását és megélhetését igazoló okiratot.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt okiratok helyett az illetékes külföldi hatóság által hitelesített másolat is csatolható. Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés adható. A külföldi hatóság által kiadott okiratot, igazolást vagy azok másolatát hiteles magyar nyelvű fordítással együtt kell csatolni.

20. § (1) A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal véleményt nyilvánít.

(2) A bevándorlási kérelmet első fokon 120 napon belül, a fellebbezési eljárásban 60 napon belül kell elbírálni.

(3) A bevándorlási engedély állandó magyarországi tartózkodásra jogosít.

(4) A bevándorlási engedély a kiállítás időpontjától számított egy évig jogosít bevándorlásra. E határidő méltányosságból egy alkalommal, hat hónappal meghosszabbítható.

21. § (1) A bevándorolt külföldit személyi igazolvánnyal kell ellátni, amely igazolja magyarországi tartózkodásának jogosultságát.

(2) Aki bevándorlási engedélyt kapott, magyarországi tartózkodása esetén az engedély kézhezvételétől számított, más esetben az e célból történő beutazását követő három munkanapon belül köteles

a) személyi igazolványának átvétele céljából a lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányságon jelentkezni; és

b) személyi adatait és lakcímét a lakóhelye szerint illetékes jegyzőnél bejelenteni.

(3) Az eljáró hatóság a külföldi útiokmányába a bevándorlás tényét bejegyzi.

(4) A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben meghatározott bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni. Külföldre utazásának, kivándorlásának és Magyarországra való visszatérésének egyéb feltételeire a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

22. § (1) Nem kaphat bevándorlási engedélyt az a külföldi

a) aki beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll; vagy

b) akinek magyarországi lakóhelye és megélhetése nem biztosított; vagy

c) akinek beilleszkedése a magyar társadalomba egyéb okból nyilvánvalóan nem várható.

(2) A külföldi megélhetése akkor tekinthető biztosítottnak, ha önmaga és a vele együtt bevándorló, tartásra jogosult és rászoruló családtagjai eltartásához megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, illetőleg Magyarországon - a magyar jog alapján - eltartására kötelezhető hozzátartozója él.

(3) Nincs biztosítva a külföldi lakóhelye, ha az általa megjelölt jövőbeni lakóhelyén a vele együttlakókra személyenként legalább 6 négyzetméter lakószoba-terület nem jut. E feltétel alól a 17. § (4) bekezdésében meghatározott kérelmező esetében felmentés adható.

(4) A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően az (1) bekezdés c) pontja szerint nem minősíthető a magyar társadalomba történő beilleszkedés akadályának a külföldi faja, bőrszíne, neme, anyanyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti vagy egyéb társadalmi származása, születési helyzete.

IV. Fejezet

A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok
Beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése

23. § (1) Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a külföldivel szemben

a) akit kiutasítottak;

b) aki a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét vagy biztonságát veszélyeztető tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenységet folytató szervezet tagja;

c) aki terrorista szervezet tagja vagy fegyver-, robbanóanyag-, sugárzóanyag-, kábítószercsempész tevékenységet folytat, illetőleg ilyen jellegű szervezet tagja, vagy megbízottja, továbbá, aki tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges anyagok, berendezések illegális kereskedelmében közreműködik;

d) aki személy vagy csoport beutazását úgy szervezi vagy segíti, hogy a továbbutazás, a harmadik országba történő befogadás nyilvánvalóan nem biztosított, vagy embercsempész tevékenységet folytat; vagy

e) aki a magyar törvény szerint olyan szándékos bűncselekményt követett el, amelyet a törvény öt évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.

(2) Beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal a külföldivel szemben

a) aki a ki- és beutazás szabályait megszegte, vagy ezt megkísérelte;

b) aki az előírt hatósági engedély nélkül Magyarországon munkát vállalt, vagy adóköteles jövedelemszerző tevékenységet folytatott;

c) aki a beutazás, vagy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közölt;

d) aki a magyar állam által előlegezett költségen utazott ki, és a kiutazási költséget nem térítette vissza; vagy

e) akinek a beutazása és a tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, a gazdasági rendet, a közegészséget vagy az emberi környezetet - más módon - sérti vagy veszélyezteti.

24. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére jogosult

a) az Országos Rendőr-főkapitányság, a rendőr-főkapitányság;

b) a Határőrség Országos Parancsnoksága és a határőr-igazgatóság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és (2) bekezdésének a), c) és d) pontjai esetében.

(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a 23. § (1) bekezdés b) és d) és a (2) bekezdés e) pontja esetében a nemzetbiztonsági szervek központi szervei az Országos Rendőr-főkapitányságnak javaslatot tehetnek.

(3) A beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az elrendelő hatóság határozza meg. A tilalom fenntartásának szükségességét - a 23. § (1) bekezdésének a) pontja kivételével - az elrendelő hatóság köteles folyamatosan, de legalább évente felülvizsgálni és szükség esetén az adatok megváltoztatásáról, kiegészítéséről, kijavításáról vagy törléséről haladéktalanul intézkedni.

(4) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendeléséről és a (3) bekezdésben foglalt intézkedésekről az e törvény szerinti adatkezelő szervet értesíteni kell.

A beutazási feltételek ellenőrzése és a visszairányítás

25. § (1) A külföldi beutazásakor az államhatár átlépése előtt a beutazás és tartózkodás valamennyi feltételét a határőrség, az anyagi fedezet (5. §) meglétét a vám- és pénzügyőrség ellenőrzi.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott hatósági intézkedés során a határőrség azt a külföldit, aki a beutazáshoz előírt feltételekkel nem rendelkezik, továbbá azt, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el - a 32. § (1) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezések figyelembevételével - visszairányítja annak az országnak a területére, ahonnan érkezett, vagy amely őt visszafogadni köteles.

(3) Ha a visszairányításra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése miatt kerül sor, a már kiadott vízumot érvényteleníteni kell. A már kiadott vízumban megjelölt tartózkodási idő korlátozható az anyagi fedezetnek megfelelően.

(4) A visszairányítás ellen, annak közlésekor a határőrigazgatósághoz címzett, a határforgalmi kirendeltségnél benyújtandó fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek a visszairányítás végrehajtására nincs halasztó hatálya.

A külföldi szálláshelyének bejelentési kötelezettsége

26. § (1) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi a magyarországi szálláshelyét köteles bejelenteni (a továbbiakban: bejelentési kötelezettség).

(2) A kereskedelmi szálláshelyen vagy jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyen megszálló külföldi e bekezdésben meghatározott adatairól a szállásadó az előírt formanyomtatvány szerinti nyilvántartást (vendégkönyvet) vezet.

A külföldi a szállás igénybevételével egyidejűleg köteles szállásadójával a bejelentéshez szükséges alábbi adatokat közölni:

a) az útlevelében rögzített személyazonosító adatait;

b) útlevelének adatait;

c) a szálláshelyen tartózkodás időtartamát.

(3) A vendégkönyvet a kereskedelmi szálláshely üzemeltetője köteles évente a szálláshely fekvése szerint illetékes rendőrkapitányságon leadni. A rendőrkapitányság a vendégkönyvben szereplő adatokat a leadástól számított öt évig kezeli.

27. § (1) A 30 napot meghaladó folyamatos tartózkodás esetén a külföldi, ha nem a 26. § (2) bekezdésében említett kereskedelmi szálláshelyen száll meg, a hivatkozott bekezdésben meghatározott adatait és szálláshelye címét köteles személyesen vagy szállásadója útján bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettséget - az előírt formanyomtatványon (bejelentőlapon) - a szállás helye szerint illetékes rendőrkapitányságon kell teljesíteni. A külföldi bejelentési kötelezettségére vonatkozó szabályok megtartását a rendőrség - e törvény rendelkezései szerint - ellenőrizheti.

(3) A bevándorolt külföldi lakcímének és lakcíme megváltozásának bejelentési kötelezettségére a magyar állampolgárokra megállapított rendelkezések az irányadóak.

A külföldiek ellenőrzése

28. § (1) A külföldi az idegenrendészeti hatóság eljáró képviselőjének felhívására köteles útiokmányát, tartózkodási engedélyét, illetőleg személyi igazolványát felmutatni és átadni.

(2) Az ellenőrzés során a külföldinél talált hamis, hamisított vagy más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott útlevelet a hatóság lefoglalja és - a hamis útlevél kivételével - a Külügyminisztérium útján megküldi az útlevelet kiállító szervnek.

(3) Azt a külföldit, aki a magyarországi tartózkodás jogszerűségét, személyazonosságát hitelt érdemlően nem tudja igazolni vagy nincs érvényes tartózkodási engedélye, elő kell állítani az eljárásra jogosult idegenrendészeti hatósághoz.

(4) A rendőrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenőrizheti, e célból a rendőr jogosult magánlakásba, illetőleg magánterületre is belépni.

A külföldi személyi okmányaival kapcsolatos bejelentési kötelezettségek és hatósági intézkedések

29. § (1) A külföldi köteles útlevelének, valamint tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztését, megsemmisülését az azt kiállító vagy a tartózkodási helye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnál haladéktalanul bejelenteni.

(2) Az elveszettnek hitt és az erről szóló bejelentés után megtalált útlevélről az (1) bekezdésben meghatározottak szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Az elveszett, megsemmisült vagy lejárt útlevél helyett kiállított új útlevelet a külföldi kiutazása előtt köteles a magyarországi lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságnál bemutatni és kiutazási engedélyt kérni. A kiutazási engedélyről a bemutatástól számított 3 napon belül kell dönteni.

(4) Az eljáró hatóságnak a Külügyminisztérium útján gondoskodnia kell a talált útiokmányoknak a kiállítás helye szerint joghatósággal rendelkező állam külképviseletére történő eljuttatásáról.

A külföldi útlevelének elvétele és visszatartása

30. § (1) A Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazása csak az ellene indított büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében korlátozható.

(2) A külföldi útlevelét az ügyészség, a bíróság, a szabálysértési hatóság, a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során, büntető- vagy szabálysértési eljárás megindítása céljából - legfeljebb az eljárás megindításáig terjedő időre - elveheti. Az elvett útlevelet haladéktalanul továbbítani kell az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez.

(3) Az útlevél elvétele esetén a külföldi részére személyazonosító adatait tartalmazó és a tett intézkedést tanúsító elismervényt kell kiállítani. Az útlevél elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az intézkedés az útlevél visszatartását [(4) bekezdés] elrendelő határozat elleni fellebbezésben támadható meg.

(4) Az elvett útlevél a büntető- vagy szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a szabadságvesztés büntetés letöltéséig, a pénzbüntetés vagy pénzbírság megfizetéséig visszatartható. Az útlevél visszatartását alakszerű határozattal kell elrendelni. E határozat ellen jogorvoslatnak - az e törvényben szabályozott eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.

(5) Az útlevél visszatartásáig terjedő időre a külföldit ideiglenes tartózkodási engedéllyel kell ellátni. Ha a külföldi a büntető- vagy a szabálysértési eljárás során - a pénzbüntetés vagy pénzbírság fedezeteként - biztosítékot helyezett letétbe, útlevelét vissza kell adni.

Kiutasítás

31. § (1) Kiutasítható a Magyar Köztársaság területéről az a külföldi, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének lenne helye, illetőleg ilyen tilalmat rendeltek el (23. §), vagy aki az ország elhagyására előírt kötelezettségének nem tett eleget.

(2) Az e törvényben szabályozott kiutasítás elrendelésére a rendőr-főkapitányság vagy a határőr-igazgatóság (a továbbiakban: a kiutasítást elrendelő szerv) jogosult.

(3) A kiutasítást elrendelő szerv intézkedik a kiutasított külföldi ujjnyomatának levételéről.

32. § (1) Nem irányítható vissza, illetőleg nem utasítható ki a külföldi olyan országba, vagy olyan területek határára, ahol faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére, vagy olyan területek határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. E személyek részére kötelező tartózkodási hely jelölhető ki.

(2) A bevándorolt külföldi kiutasítására az e törvény szerinti általános szabályok az irányadók. A bevándorolt külföldi kiutasításakor bevándorlási engedélyét vissza kell vonni.

(3) Az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány kiadásától számított 3 év óta folyamatosan Magyarországon lakó bevándorolt külföldi csak akkor utasítható ki, ha

a) vele szemben a 23. § (1) bekezdés b)-d) pontjaiban és (2) bekezdés c) pontjában meghatározott bármelyik ok fennáll; vagy

b) további tartózkodása a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot súlyosan sérti; vagy

c) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt 2 évet meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

33. § (1) A kiutasítást alakszerű határozattal kell elrendelni. A rendelkező részben meg kell jelölni a kiutasítás okát, a beutazási tilalom megszűnésének határnapját, az ország elhagyására előírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomat-levételre vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozatot szóban is ki kell hirdetni, és a kiutasítást, valamint a beutazási tilalom megszűnésének napját az útlevélbe be kell jegyezni.

(3) A kiutasítás végrehajtását a kiutasítás feltételeinek biztosításáig - így különösen az útlevél, vízum, menetjegy beszerzéséig - fel lehet függeszteni. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A kiutasítás költségeit a kiutasított vagy - anyagi fedezet hiányában - a meghívó viseli. Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthető, mert sem a kiutasított sem a meghívó nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét a kiutasítást elrendelő hatóság megelőlegezi.

(5) A (4) bekezdés szerint megelőlegezett kiutaztatási költséget a külföldi vagy meghívás esetén a meghívó köteles megtéríteni.

34. § (1) A kiutasítást határozott időtartamra kell elrendelni, amely egy évnél rövidebb és tíz évnél hosszabb nem lehet.

(2) A kiutasítás hatálya alatt álló külföldi csak a kiutasítást elrendelő szerv külön engedélyével utazhat be Magyarországra.

35. § (1) Az e törvényben szabályozott kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül lehet előterjeszteni.

(2) A kiutasítást elrendelő határozat előzetes végrehajtása rendelhető el, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakóhellyel, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik, továbbá akkor is, ha a Magyar Köztársaság biztonsága, a közrend megóvása érdekében az szükséges.

(3) Nincs helye az előzetes végrehajtás elrendelésének azzal a külföldivel szemben, aki fellebbezési kérelmében valószínűsíti, hogy kiutasítása a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi szerződésben biztosított emberi jogát vagy szabadságjogát sérti.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben az elsőfokú hatóság - ha a határozat visszavonásáról vagy módosításáról nem rendelkezik - a fellebbezést az ügy összes iratával együtt haladéktalanul felterjeszti a másodfokú hatósághoz, amely a fellebbezésről a kézhezvételtől számított nyolc napon belül az iratok alapján dönt.

(5) A kiutasítást elrendelő másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított nyolc napon belül keresettel lehet kérni a bíróságtól.

Idegenrendészeti őrizet

36. § (1) A jogerős bírósági ítélettel megállapított kiutasítás mellékbüntetés esetében a bíróság kezdeményezésére, valamint az idegenrendészeti hatóság határozatával elrendelt kiutasítás [31. § (1) bekezdés] végrehajtásának biztosítása érdekében az elrendelő hatóság idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki

a) a hatóság elől elrejtőzött vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza; vagy

b) a távozást megtagadja vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja; vagy

c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el; vagy

d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül, illetve az előírt feltételek hiányában elhagyja.

(2) Az idegenrendészeti őrizetet alakszerű határozattal kell elrendelni, és azt a közléssel egyidőben végre kell hajtani.

(3) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.

(4) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.

(5) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet elrendelésére csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult.

(6) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek megteremtéséig tarthat. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.

37. § (1) Az idegenrendészeti őrizetet - az elrendelő rendelkezése szerint - rendőrségi fogdában, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

(2) Az idegenrendészeti őrizetben tartott külföldit a bűncselekmény miatt fogvatartottaktól elkülönítve kell őrizni.

38. § (1) Az elrendelő szerv a külföldi kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezővé teszi, az idegenrendészeti őrizetbe vételről vagy a kijelölt helyen való tartózkodás kötelezettségéről, illetőleg az őrizet időtartamának meghosszabbításáról köteles a Külügyminisztérium útján, késedelem nélkül értesíteni a külföldi magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet.

(2) Az őrizetbe vételt elrendelő hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az őrizetbe vett külföldi felügyelet nélkül maradó, illetőleg eltartott családtagja [17. § (5) bekezdés] elhelyezéséről, illetőleg őrizetlenül hagyott értéktárgyainak biztonságba helyezéséről.

39. § (1) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A külföldi - az őrizet időtartama alatt - az elsőfokú határozat törvényességének felülvizsgálatát kérheti az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróságtól. E kérelem benyújtásának az őrizet végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(2) Ha a külföldi az idegenrendészeti őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, továbbá, ha az elrendelő hatóság az őrizet időtartamának meghosszabbítását indítványozza, a külföldit - az őrizetbe vételtől számított öt napon belül - meghallgatás céljából a bíróság elé kell vezetni.

40. § (1) A bíróság az idegenrendészeti őrizet törvényességi felülvizsgálatára, illetőleg az őrizetben tartás időtartamának meghosszabbítására irányuló eljárásban egyes bíróként jár el.

(2) A meghallgatáson a külföldi kérelmét és bizonyítékait szóban, a kiutasítást elrendelő hatóság az indítványát megalapozó bizonyítékait írásban vagy szóban terjeszti elő.

(3) A bíróság az idegenrendészeti őrizetbe vétellel kapcsolatos eljárása keretében az őrizet fenntartásáról, időtartamának meghosszabbításáról vagy az őrizet megszüntetéséről

a meghallgatáson - az e törvényben meghatározott feltételek vizsgálata alapján - végzéssel határoz.

41. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi idegenrendészeti őrizetbe vétele, illetőleg őrizetben tartása törvénysértő, haladéktalanul intézkedik a külföldi szabadlábra helyezéséről.

(2) Ha az őrizetbe vételt elrendelő szerv elmulasztotta a 38. §-ban meghatározott ideiglenes intézkedési kötelezettségét, vagy ha erre az őrizetbe vételt, illetőleg a tartózkodási hely kijelölését elrendelő határozat végrehajtását követően a megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes intézkedésével elrendelheti.

a) az ideiglenes intézkedés végrehajtását;

b) jogszabályban meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.

(3) A bírósági eljárásra a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

42. § (1) A bíróságnak az idegenrendészeti őrizet tárgyában hozott határozata ellen az őrizetbe vételt elrendelő hatóság, illetve a külföldi fellebbezhet.

(2) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a kiutasításra, az őrizet meghosszabbításáról hozott bírói döntés ellen benyújtott fellebbezésnek pedig az őrizet végrehajtására halasztó hatálya nincs.

(3) A fellebbezési kérelmet a meghallgatáson szóban, illetve a határozat kihirdetését követő három napon belül írásban, a helyi bíróságnál lehet előterjeszteni.

(4) A helyi bíróság határozata ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság egyes bíróként eljárva öt napon belül bírálja el.

(5) A megyei bíróság a (4) bekezdésben meghatározott jogkörében határozhat az őrizetben tartott külföldi, illetőleg az idegenrendészeti őrizetbe vételt elrendelő hatóság képviselőjének meghallgatása nélkül az írásbeli indítványok, bizonyítékok alapján is, a külföldi kérelmére azonban meghallgatást kell tartani.

Kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése

43. § (1) A rendőr-főkapitányság, a határőrség igazgatósága vagy kirendeltsége alakszerű határozattal - idegenrendészeti őrizetnek nem minősülő - személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el, ha

a) személyazonosságát igazolni nem tudja, annak megállapításáig; vagy

b) magyarországi tartózkodásának jogszerűségét nem tudja igazolni, annak igazolásáig vagy a tartózkodás hatósági engedélyezéséig; vagy

c) az a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges, a kiutazás feltételeinek megteremtéséig, feltéve, hogy az őrizetbe vétel e törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn; vagy

d) visszairányítását rendelték el [25. § (2) bekezdés] elutazásáig; vagy

e) visszautasításának vagy kiutasításának lenne helye, de a 32. § (1) bekezdése szerinti tilalom értelmében nem irányítható vissza vagy nem utasítható ki.

(2) A határozat rendelkező részében meg kell határozni a kötelező tartózkodás helyét és a tartózkodási hely elhagyásának feltételeit.

(3) A kötelező tartózkodási hely közösségi szálláson is kijelölhető, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, az eltartására köteles meghívóval, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik.

(4) A közösségi szálláson történő tartózkodás elrendelése során gondoskodni kell a 38. § (2) bekezdésében meghatározott ideiglenes intézkedésekről.

(5) A kijelölt helyen történő tartózkodást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi az elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az eljárásra az idegenrendészeti őrizet törvényességének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

44. § Az idegenrendészeti őrizetbe vételt, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettséget elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata költségmentes (tárgyi költségmentesség).

A kárigény érvényesítése

45. § (1) Ha a bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy a külföldi idegenrendészeti őrizetbe vételét, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodást elrendelő határozat törvénysértő, a külföldi a határozatot kibocsátó hatóságtól - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az őrizet, illetőleg a kényszertartózkodás miatt ténylegesen bekövetkezett kárának megtérítését igényelheti.

(2) Nincs helye a kárigény érvényesítésének, ha a külföldi

a) a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg;

b) az eljárás meghiúsítása végett a hatóságot megtévesztette, vagy megtévesztésére törekedett;

c) a magyarországi tartózkodásának, kiutazásának rendelkezésére álló anyagi fedezetét eltitkolta; vagy

d) egyéb felróható módon okot szolgáltatott az őrizetbe vétel elrendelésére.

(3) A kártérítési igény - megegyezés hiányában - polgári peres úton érvényesíthető.

Kitoloncolás

46. § (1) A kiutasítást elrendelő bírósági vagy idegenrendészeti hatósági határozat a külföldi kikísérésével (a továbbiakban: kitoloncolással) hajtható végre, ha a kiutasított

a) büntetés-végrehajtási intézetből szabadul és a szabadságvesztést szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt szabták ki;

b) idegenrendészeti őrizet alatt áll; vagy

c) kiutazásának ellenőrzése a Magyar Köztársaság biztonsága, nemzetközi szeződésben vállaltak érvényesítése, illetőleg a közrend érdekében szükséges.

(2) A kiutazás költségeinek biztosítása érdekében a külföldi birtokában lévő menetjegyet vagy - ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható - a menetjegy megvásárlásához szükséges pénzösszeget az eljáró hatóság lefoglalhatja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedésről az eljáró hatóság határozatában rendelkezik. A kitoloncolás és a lefoglalás ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A 32. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezéseket a kitoloncolás elrendelésénél, illetőleg végrehajtásánál megfelelően alkalmazni kell.

Az idegenrendészeti eljárás közös szabályai

47. § (1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott rendőrség, határőrség, vám- és pénzügyőrség és a vízumkiadó szerv.

(2) Idegenrendészeti ügyekben hatósági intézkedésre a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség tagja (a továbbiakban: eljáró személy) jogosult.

(3) A határőrség e törvény alapján eljáró hivatásos állományú tagja - a külön törvényben meghatározott előírások szerint - jogosult rendőri intézkedés és a rendőrség által igénybe vehető kényszerítő eszköz alkalmazására. A vám- és pénzügyőrség tagjának intézkedésére vonatkozó szabályokat külön jogszabály határozza meg.

48. § (1) A külföldi idegenrendészeti ügyében - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az azonos hatáskörrel rendelkező idegenrendészeti hatóságok közül a külföldi magyarországi szálláshelye, tartózkodási helye vagy lakóhelye szerinti hatóság az illetékes.

(2) Az Országos Rendőr-főkapitányság, illetőleg a Határőrség Országos Parancsnoksága közrendi és közbiztonsági okból az általuk irányított szerv idegenrendészeti hatáskörébe tartozó ügyben eljárhat. Ha első fokon országos hatáskörű szerv jár el, felettes szerv az országos hatáskörű szerv vezetője.

49. § Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási és bírói eljárások során hozott határozatokat a külföldi anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is ki kell hirdetni. Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

50. § (1) A bíróság az e törvényben meghatározott idegenrendészeti hatósági határozatok bírói felülvizsgálatával kapcsolatos ügyekben - a bevándorlási kérelmet elutasító határozatok kivételével - soron kívül jár el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben előzetes bizonyításnak van helye.

(3) A bíróság a kiutazás költségének biztosítása céljából ennek mértékéig elrendelheti a külföldi értéktárgyainak lefoglalását, illetőleg vagyonának zárlatát.

51. § Az idegenrendészeti ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

V. Fejezet

A külföldiek adatainak kezelése

52. § A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait az illetékes idegenrendészeti és a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: adatkezelő szerv) kezeli.

53. § (1) Az adatkezelő szerv, valamint a nemzetbiztonsági szervek a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldiek alábbi adatait kezelik:

a) személyazonosító adatok (1992. évi LXVI. törvény);

b) állampolgárság (hontalan státusz);

c) állandó külföldi lakóhely;

d) a tilalom elrendelésének jogalapja;

e) a tilalom fenntartásának határideje;

f) az elrendelő szerv megnevezése;

g) a kiutasított ujjlenyomata.

(2) A nyilvántartás alapján az adatkezelő szerv névjegyzéket készít és azzal ellátja - a vám- és pénzügyőrség kivételével - az idegenrendészeti hatóságot.

54. § (1) Az adatkezelő szerv a nyilvántartásból - az 53. § (2) bekezdésében felsorolt szerveken kívül - csak az igazságszolgáltatási és a bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szervek és a menekültügyi hatóság (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére szolgáltathat adatot.

(2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldinek az 53. § (1) bekezdésben meghatározott adatokról a tájékoztatást meg kell tagadni nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekből, kivéve, ha a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése ellen bírósághoz fordul. Ebben az esetben kizárólag a tilalom elrendelésének jogalapjáról és az elrendelő szervről adható tájékoztatás.

55. § (1) A vízumkiadó szerv a vízumkérelmek és a kiadott vízumok alapján, a külföldi alábbi adatait kezeli:

a) az 53. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott adatok;

b) arcfényképe és útlevelének adatai;

c) a beutazás célja és a tartózkodás tervezett időtartama;

d) a beutazásához és tartózkodásához szükséges feltételeket igazoló okiratok másolata vagy az ezekre utaló adatok;

e) a vízumkiadás elutasításának ténye és annak oka;

f) a kiadott vízum érvényességi ideje.

(2) A vízumkiadó szerv az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásból csak az adatigénylésre jogosult szerveknek [53. § (2) és 54. § (1) bekezdés] szolgáltathat adatot.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a vízum érvényességi idejét követő egy évig kell nyilvántartani.

56. § (1) Az adatkezelő szerv központi nyilvántartásban kezeli az e törvény alapján tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi következő adatait:

a) az 53. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt adatok;

b) a beutazás (érkezés) időpontja;

c) magyarországi tartózkodási helye;

d) az engedély száma, érvényességi ideje, meghosszabbítása és annak időtartama;

e) a tartózkodás célja;

f) az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása és ennek indoka;

g) az érintett családi állapota;

h) iskolai végzettsége;

i) foglalkozása;

j) a végleges kiutazás időpontja;

k) a külföldi által használt és külföldön nyilvántartott gépjármű forgalmi engedélyének adatai.

(2) Az adatkezelő szerv az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból az alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:

a) az adatigénylésre jogosult szerveknek [53. § (2) és 54. § (1) bekezdés];

b) a Belügyminisztériumnak az állampolgársági ügyek elbírálása céljából;

c) a vám- és pénzügyőrségnek;

d) a bevándoroltnak az 53. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott, valamint az e paragrafus (1) bekezdésének c), f) és j) pontjában foglalt adatait, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásához a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének.

(3) A tartózkodási engedély alapján az ország területén tartózkodó külföldi adatait az engedély időtartamának lejártától számított öt évig kell kezelni.

57. § (1) Az adatkezelő szerv, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal a bevándorlást kérő, illetve a bevándorlási engedéllyel Magyarországon tartózkodó külföldinek az 55. § (1) és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott adatairól nyilvántartást vezet. Az adatokat az engedélykérelem elutasítása esetén annak időpontjától, a nyilvántartásba vételtől,

egyéb esetben a bevándorlói jogállás megszűnésétől számított húsz évig kell nyilvántartani.

(2) A nyilvántartásból az 56. § (2) bekezdésében meghatározott szervek részére szolgáltatható adat.

58. § (1) Az adatkezelő szerv a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése céljából a Magyar Köztársaságban őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozott, továbbá a rendkívüli eseményekben (súlyos sérüléssel járó balesetben), valamint rendkívüli halálesetben érintett külföldiek alábbi adatait kezeli:

a) személyazonosító adatok;

b) állampolgárság;

c) állandó külföldi lakóhely;

d) magyarországi tartózkodási hely;

e) kiutazás ideje;

f) az eljáró szerv neve és ügyszáma;

g) az elkövetett cselekmény jogi minősítése;

h) a cselekmény elkövetésének ideje;

i) az eljáró szerv intézkedése;

j) az intézkedés ideje.

(2) Az adatkezelő szerv az (1) bekezdés szerinti adatokból az alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:

a) az idegenrendészeti hatóság;

b) nemzetbiztonsági szervek;

c) bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok az adatfelvétel alapjául szolgáló intézkedés indokának megszűnéséig kezelhetők.

59. § (1) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra adatok szolgáltathatók. A tartózkodási és bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi adatai közül az 56. § (1) bekezdés a)-e) és j) pontjaiban meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók.

(2) Az e törvény szerinti személyes adatkezelésre a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a rendőrségről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(3) A bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiek ügyében az e törvényben alkalmazott személyazonosító és lakcímadat fogalmakra, valamint az eljárás rendjére a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az adatkezelő szerv az e törvény alapján kezelt adatokról - az 54. §-ban foglalt kivétellel - az adat felhasználásához fűződő jog igazolása esetén a kérelmező harmadik természetes vagy jogi személy részére, név- és lakcímadatot szolgáltathat.

(5) Az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti ügy iratait - a személyes adatok kezelésére vonatkozó határidők figyelembevételével - tárolja, majd a levéltárakra vonatkozó rendelkezések szerint jár el.

VI. Fejezet

Vegyes és záró rendelkezések
A külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetőjének felelőssége

60. § (1) Ha a légijárművel beutazó külföldi beléptetését érvényes útlevél vagy vízum hiánya miatt tagadják meg - a 32. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével -, az őt ideszállító légijármű üzemben tartója köteles gondoskodni a visszaszállításáról abba az országba, ahonnan hozta, vagy amely köteles őt befogadni.

(2) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a külföldi nemzetközi forgalom keretében vasúton vagy vízi úton érkezik a Magyar Köztársaság területére, és beléptetése nem az államhatáron történik.

A külföldiek útiokmánnyal ellátása

61. § (1) Útiokmány adható egyszeri utazáshoz annak a bevándorolt külföldinek, akinek külföldön elveszett vagy megsemmisült útiokmánya külföldön nem pótolható és emiatt a Magyarországra történő visszatérésére nincs lehetőség.

(2) A Magyar Köztársaság külképviselete állítja ki az útiokmányt annak a külföldinek, aki olyan országban tartózkodik, ahol az elveszett útiokmányt kiállító államnak nincs diplomáciai képviselete, vagy az nem jogosult útiokmány kiállítására.

62. § A rendőr-főkapitányság egyszeri utazásra jogosító útiokmányt adhat ki az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó külföldinek az állandó tartózkodási helye szerinti országba történő visszatéréséhez, ha elveszett vagy megsemmisült útiokmánya nem pótolható.

63. § (1) A rendőr-főkapitányság a Magyarországon élő hontalant kérelmére külföldre utazás céljából, az érvényesség idején belül Magyarországra visszatérésre jogosító útiokmánnyal látja el.

(2) Az útiokmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.

(3) A Magyarországon élő hontalan külföldre utazásának és útiokmánnyal való ellátásának korlátozására a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.

(4) Az útiokmány kiadása iránti kérelem elutasítása miatt jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.

(5) A hontalanok útiokmányával kapcsolatos adatok kezelésére a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.

Felhatalmazó rendelkezések

64. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza

a) a külföldiek e törvény alapján kezelt adataival kapcsolatos eljárás részletes rendjét;

b) a vízum fajtáit, a vízumkiadó szervek idegenrendészeti feladatát, hatáskörét és illetékességét, valamint a vízumkiadás részletes szabályait;

c) a tartózkodási engedélyek kiállításának feltételeit;

d) az idegenrendészeti őrizetbe vétel és a kényszertartózkodási hely kijelölésével kapcsolatos végrehajtás részletes szabályait;

e) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait;

f) a kötelező tartózkodási hely kijelölésének eljárási rendjét, továbbá a közösségi szállás házirendjét;

g) a bevándorlási kérelem elbírálása során kedvezményezett esetek körét és az évente kiadható bevándorlási engedélyek keretszámát.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben, rendeletben szabályozza

a) a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint bevándorlásával kapcsolatos ügyekben eljáró szervek illetékességét, valamint az eljárás rendjét;

b) az e törvény szerinti formanyomtatványok, okmányok tartalmi előírásait és mellékleteit;

c) a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával, a hontalan útlevél kiadásával kapcsolatos eljárások díját;

d) a beutazási és tartózkodási cél igazolásának módját;

e) a meghívólevélhez szükséges hatósági hozzájárulás alóli felmentés rendjét.

(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyeknek a ki- és beutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos egyes szabályait rendelettel határozza meg.

(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az 5. §-ban foglalt anyagi fedezet nagyságát évente rendelettel határozza meg.

Záró rendelkezések

65. § (1) E törvény a kihirdetését követő hetedik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. törvényerejű rendelet;

b) az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete IX. címének 6. pontja, 8/b) pontja és 9/c) pontja.

(3) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének IX/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„5. A bevándorlási engedély iránti kérelem illetéke 10 000 forint.”


  Vissza az oldal tetejére