Időállapot: közlönyállapot (1993.XII.27.)

1993. évi CX. törvény

a honvédelemről * 

A Magyar Köztársaság függetlensége, területi épsége és a nemzetközi szerződésekben rögzített határai, valamint a lakosság és az anyagi javak védelme érdekében,

a szomszédos és más országokkal való jogegyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján,

más államok függetlensége, területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától vagy az ezzel való fenyegetéstől tartózkodva,

a nemzetek közötti viták békés megoldásának szándékával, a háborút, mint a viták megoldásának eszközét elutasítva,

a társadalmi béke és a független demokratikus jogállam alkotmányos működése követelményeinek, továbbá

az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában és más nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően,

a Magyar Köztársaság honvédelméről az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

A HONVÉDELEM ALAPJAI

1. § (1) A honvédelem nemzeti ügy. Az ország honvédelmi képességének fenntartásában a Magyar Köztársaság alapvetően a saját erejére: nemzetgazdaságának erőforrásaira, fegyveres erőinek felkészültségére és elszántságára, illetőleg a polgároknak a haza védelme iránti hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére épít.

(2) A honvédelem céljának megvalósítására elsősorban a fegyveres erők hivatottak. A fegyveres erők békében és háborúban egyaránt folyamatos polgári irányítás alatt állnak.

(3) A fegyveres erők sajátos szervezeti és függelmi rendszerben működnek.

(4) A fegyveres erők tagjait általában megilletik mindazok az emberi és szabadságjogok, amelyek más állampolgárokat megilletnek. E jogok csak a katonai szolgálat sajátosságai által feltétlenül megkövetelt mértékben korlátozhatók, ha a korlátozás elkerülhetetlenül és kényszerítő okból szükséges.

(5) A honvédelemre való felkészülésben és a honvédelmi feladatok végrehajtásában a fegyveres erőket az állami szervek a működéshez szükséges irányító és szervező munkával, a gazdálkodó szervek és a lakosság szolgáltatások teljesítésével támogatják, az állampolgárok pedig személyes szolgálat teljesítésével vesznek részt.

(6) A honvédelmi feladatokat a legszükségesebb ráfordítással kell megvalósítani. A honvédelmi kötelezettségek teljesítése az érintettek számára békében nem okozhat aránytalan megterhelést vagy hátrányt.

2. § A honvédelem célja: idegen hatalom fegyveres támadása ellen a Magyar Köztársaság függetlensége, területi sérthetetlensége, a lakosság és az anyagi javak katonai erővel való megvédése, illetőleg az államszervezet, ezen belül a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, továbbá a nemzetgazdaság, a társadalmi szervezetek és az érintett állampolgárok erre való összehangolt felkészítése.

3. § (1) A honvédelem céljának megvalósítása érdekében az Alkotmány rendelkezései alapján e törvény meghatározza

a) a honvédelem állami irányításának szervezeti rendjét, feladatait és hatásköreit;

b) a fegyveres erők feladatait és a rájuk vonatkozó szabályokat;

c) a honvédelmi feladatok végrehajtásában részt vevő állami és más szervek feladataira és hatáskörére vonatkozó alapvető szabályokat;

d) a személyes és a vagyoni szolgáltatás jellegű honvédelmi kötelezettség részletes szabályait;

e) a honvédelmi kötelezettséget teljesítők szociális érdekvédelmét biztosító rendelkezéseket.

(2) Az Alkotmány 19/B.-D. §-aiban meghatározott külön törvények megalkotásáig terjedő időszakra, átmeneti jelleggel e törvény tartalmazza az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett rendkívüli állapotban és szükségállapotban alkalmazható, valamint a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó alapvető szabályokat.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott külön törvényeket 1997. december 31-ig kell megalkotni.

II. fejezet

A HONVÉDELEM IRÁNYÍTÁSA
A honvédelem központi irányítása

4. § (1) A honvédelem, ezen belül a fegyveres erők irányítására békében - az Alkotmányban, e törvényben, továbbá más törvényben meghatározottak szerint - az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelmi miniszter, valamint - feladat- és hatáskörének megfelelően - az illetékes miniszter jogosult.

(2) A Honvédelmi Tanács jogkörét - a 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint átmeneti jelleggel - e törvény 249-256. §-ai szabályozzák.

Az Országgyűlés

5. § (1) Az Országgyűlés állapítja meg

a) a honvédelmi célok megvalósítása érdekében a Magyar Köztársaság honvédelmét meghatározó alapelveket, valamint az azokban előírt feladatok végrehajtásának főbb irányait és feltételeit;

b) a fegyveres erők hosszú távú fejlesztésének irányait;

c) a fegyveres erők részletes bontású létszámát, fejlesztésének főbb haditechnikai eszközeit, és az éves költségvetési törvényben biztosítja az ezekhez szükséges anyagi forrásokat.

(2) Az Országgyűlés hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén dönt az ország általános mozgósításának és a fegyveres erők egészének mozgósítással egybekapcsolt magasabb harckészültségbe helyezésének elrendeléséről.

Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága

6. § (1) Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága folyamatosan figyelemmel kíséri a fegyveres erők feladatainak megvalósítását, felkészültségük és felszereltségük színvonalát, a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök felhasználását.

(2) A rendkívüli intézkedések tervezeteit (201. §) a Kormány a Honvédelmi Bizottságnak évente bemutatja. A Honvédelmi Bizottság javaslatot tehet az Országgyűlésnek arra, hogy a Kormány számára a rendkívüli intézkedések kidolgozásával kapcsolatos feladatot állapítson meg.

(3) Az illetékes miniszter a fegyveres erőket érintő szervezeti intézkedések (jogszabályok, egyedi döntések) tervezeteit a Honvédelmi Bizottságnak bemutatja, ha az intézkedés

a) legalább 1000 főt érint, vagy

b) valamely tevékenység megszüntetését, vagy új tevékenység megindítását tartalmazza.

(4) A Honvédelmi Bizottság kinevezése előtt meghallgatja a honvédség parancsnokának, vezérkari főnökének, a határőrség országos parancsnokának jelölt személyt, és alkalmasságáról véleményt nyilvánít.

A köztársasági elnök

7. § (1) A köztársasági elnök

a) a miniszterelnök előterjesztésére jóváhagyja az ország fegyveres védelmének tervét (a továbbiakban: védelmi terv);

b) a honvédelmi miniszter javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Honvédség (a továbbiakban: honvédség) parancsnokát és vezérkari főnökét, a belügyminiszter javaslatára pedig a határőrség országos parancsnokát;

c) az illetékes miniszter előterjesztésére a fegyveres erők katonai szervezeteinek csapatzászlót adományoz.

(2) A köztársasági elnök [az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének i) pontjával összhangban] a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter javaslatára

a) a szolgálatból elbocsátja, nyugállományba helyezi;

b) a szolgálatba visszaveszi;

c) fegyelmi fenyítésként elbocsátja, továbbá - kivéve, ha az bírói ítélettel történik - lefokozza, illetőleg rendfokozatában visszaveti.

a tábornokokat.

(3) A honvédelmet, illetve a fegyveres erőket érintő jogszabályok tervezeteit, valamint a 6. § (3) bekezdésében szereplő szervezeti intézkedések tervezeteit a köztársasági elnöknek tájékoztatásul meg kell küldeni.

(4) A köztársasági elnök a fegyveres erők működését érintő bármely ügyben tájékoztatást kérhet a Kormánytól.

A Kormány

8. § (1) A Kormány az ország védelmi felkészültségének biztosítása céljából

a) az Országgyűlés elé terjeszti a Magyar Köztársaság honvédelmét meghatározó alapelveket;

b) dönt a gazdaságmozgósításról, meghatározza az ország védelmi célú tartalékait, hadiipari kapacitását, valamint a közlekedés, a távközlés és a hírközlés honvédelmi célú felkészítésének és fejlesztésének állami feladatait;

c) meghatározza a polgári védelmi felkészítés feladatait;

d) dönt az ország részleges mozgósításáról, a fegyveres erők részleges mozgósítással egybekapcsolt, továbbá a fegyveres erők egészének mozgósítás nélkül történő magasabb harckészültségbe helyezéséről;

e) meghatározza a honvédelemben részt vevő szervek honvédelmi feladatait;

f) összehangolja a minisztériumok és országos hatáskörű szervek (a továbbiakban: minisztérium) honvédelmi felkészítési és országmozgósítási tevékenységét;

g) gondoskodik a Honvédelmi Tanács működésének feltételeiről.

(2) A Kormány nevében a Kormány elnöke, vagy az általa megbízott miniszter évente köteles a honvédelmi politika megvalósításáról, a magyar fegyveres erők felkészítéséről, állapotáról és fejlesztéséről beszámolni az Országgyűlésnek.

(3) A fegyveres erők működésének irányítása körében a Kormány meghatározza

a) a fegyveres erők felső szintű vezetésének rendjét;

b) a honvédség területi elhelyezkedésének, felszerelésének, felkészítésének alapvető követelményeit;

c) az ország területének hadműveleti előkészítésére vonatkozó feladatokat; továbbá

d) megteszi a szükséges intézkedéseket az Alkotmány 19/E. §-a szerinti váratlan támadás elhárítására, az alkotmányos rend, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében.

(4) A Kormány az éves költségvetési tervben

a) megtervezi a fegyveres erők fenntartásának és fejlesztésének költségeit;

b) az a) pontban foglaltaktól elkülönítve tervezi a honvédelmi felkészítéssel és a gazdaságmozgósítással - ezen belül a Honvédelmi Tanács működési feltételeinek és a lakosság légi riasztásának biztosításával - kapcsolatos költségeket, valamint gondoskodik a jóváhagyott költségvetési átcsoportosítások végrehajtásáról.

(5) Az (1) és (3) bekezdésekben meghatározottak végrehajtására a Kormány rendeletet, illetőleg határozatot ad ki.

(6) A Kormánynak az (1) és (3) bekezdés szerint gyakorolt hatáskörében eljárva megfelelően biztosítania kell az épített és a természetes környezet védelmét.

A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter

9. § (1) A honvédelmi miniszter a Kormánynak az ország honvédelmi feladatainak végrehajtásáért felelős szakminisztere. Ennek megfelelően gyakorolja mindazokat a honvédelmi irányítási jogokat, amelyeket az Alkotmány, e törvény, illetőleg külön törvény nem utal más szerv vagy személy hatáskörébe.

(2) A határőrséget a belügyminiszter irányítja. A belügyminiszter határőrséggel kapcsolatos irányítási jogkörét külön törvény szabályozza.

10. § A honvédelmi miniszter a honvédelmi tevékenység szakmai irányítása körében

a) előkészíti a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveit, ellenjegyzi a védelmi tervet;

b) előterjeszti a Kormány számára a honvédség fejlesztésére, felszerelésére, felkészítésére, területi elhelyezkedésére és az ország területének hadműveleti előkészítésére vonatkozó terveket;

c) előkészíti a Kormány számára a lakosságnak, az anyagi javaknak, a közigazgatásnak az ország külső támadás elleni fegyveres védelmére történő felkészítésére, valamint az ország és a fegyveres erők mozgósítására vonatkozó döntéseket;

d) összehangolja a honvédelemben részt vevő szervek honvédelmi és országmozgósítási feladatokra való felkészítését;

e) együttműködik az illetékes miniszterekkel

- a haditechnikai eszközök és hadfelszerelési anyagok gyártásában, a hadiipari kapacitások biztosításában,

- a légtér légiközlekedési és egyéb célú igénybevétele feltételeinek, valamint a polgári légiforgalmi szolgálatok és az illetékes katonai szervezetek közötti együttműködés szabályainak megállapításában,

- a katonai és a polgári védelem szempontjából fontos létesítmények elhelyezésében, továbbá az egészségügyi, a közlekedési, a hírközlési hálózat, valamint a légi, a vegyi és sugárfigyelő jelző- és riasztási rendszer működőképességének - a kiépítettségétől elvárható módon történő - biztosításában;

f) nemzetközi kapcsolatokat tart fenn. Ezen belül kinevezi és megbízza a katonai attasékat, és kapcsolatot tart a Magyar Köztársaságba akkreditált katonai attasékkal;

g) meghatározza a centrális alárendeltségű közigazgatási szervek és a helyi védelmi igazgatási szervek honvédelmi igazgatási szakmai feladatát és felügyeleti tevékenységét;

h) vezeti a Honvédelmi Minisztériumot és irányítja a hatáskörébe utalt más szervek tevékenységét és működését;

i) rendelettel szabályozza a honvédelmi feladatok végrehajtását;

j) törvényben vagy az Országgyűlés felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben megállapított hatáskörében hatósági jogkört gyakorol;

k) törvény alapján megállapítja a katonai jellegű állam- és szolgálati titok védelmének rendjét.

11. § (1) A honvédelmi miniszter a honvédség működésének irányítása keretében

a) a Kormány döntésének megfelelően meghatározza a honvédség vezetési szintjeit és vezetési rendjét;

b) meghatározza a honvédség felkészítésének követelményeit, a harckészültség, a hadkiegészítés és a mozgósítás elveit;

c) a Kormány döntése alapján - a honvédség parancsnoka útján - intézkedik a honvédség magasabb harckészültségbe helyezéséről és mozgósításáról;

d) a védelmi terv alapján szabályozza az ország területének a honvédség légvédelmi és repülő készültségi erőivel való oltalmazásának rendjét;

e) a kormányrendelet keretei között megállapítja a részletes költségvetést, valamint a gazdálkodás belső rendjének szabályait, ellenőrzi a költségvetési pénzeszközök célszerű, szabályos felhasználását, meghatározza a gazdasági-pénzügyi ellenőrzés rendjét, törvényben meghatározott módon költségvetési szervet alapít, illetve szüntet meg;

f) irányítja a haditechnikai eszközök és hadfelszerelési anyagok beszerzését, valamint a katonai szervezetek ezekkel történő ellátását;

g) a nemzetbiztonsági tevékenységről szóló törvényben meghatározott keretek között irányítja, illetőleg felügyeli a Katonai Biztonsági Hivatal, valamint a Katonai Felderítő Hivatal tevékenységét;

h) gyakorolja a katonai tanintézetekkel kapcsolatban a jogszabályban meghatározott jogkörét;

i) a Kormány személyzeti politikájával összhangban meghatározza a személyzeti munka elveit és a személyügyi hatásköröket; gyakorolja a jogszabályban meghatározott személyügyi hatásköröket;

j) követelményeket támaszt a honvédség fenntartásához, működéséhez nélkülözhetetlen szükségletek (anyagi, technikai, pénzügyi, egészségügyi stb.) kielégítésére irányuló tevékenységre;

k) meghatározza a hadtudományi kutatás irányelveit;

l) az irányítása alá tartozó szervek tevékenységét az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel (utasítás, irányelv, jogi iránymutatás) szabályozza; irányítja a honvédség jogi és igazgatási tevékenységét, valamint a hadijogi tanácsadói tevékenységet;

m) segíti az érdekképviseleti szervek működését.

(2) A honvédelmi miniszter törvényben és kormányrendeletben meghatározott hatáskörében eljárva egyedi utasítást kizárólag a honvédség parancsnoka számára adhat, jelentést is csak tőle kérhet.

(3) Ha jogszabály a honvédség valamely szerve (vezetője) részére hatósági jogkört állapít meg, az ennek alapján kiadandó határozat tartalmára vonatkozó utasítást adni nem lehet.

(4) A (2) bekezdés szerinti utasítás jogkövetkezményeire a parancs jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok irányadók.

12. § (1) A honvédelmi miniszter felelős a honvédség törvényes működéséért, gondoskodik a jogszabálysértések megszüntetéséről. A miniszter e körben

a) rendszeresen ellenőrzi a jogszabályok betartását;

b) jogszabálysértő gyakorlat észlelése esetén törvényes eljárásra utasítja a jogszabálysértőt;

c) megsemmisíti vagy megváltoztatja a jogszabálysértő intézkedéseket;

d) megsemmisíti vagy megváltoztatja az egyedi ügyben hozott jogszabálysértő döntéseket.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti megsemmisítés vagy megváltoztatás a Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapjában való közzététel napján lép hatályba, ha az intézkedést a honvédség parancsnoka, vagy a parancsnoksághoz tartozó elöljáró adta ki, egyéb intézkedés esetén pedig a hatálybalépés időpontja az intézkedés kiadója részére való kézbesítés napja. Különösen fontos érdekből, ha ez a jogbiztonságot nem sérti, a megsemmisítés vagy megváltoztatás hatálybalépésének időpontja ettől eltérően is meghatározható.

(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti döntés nem változtatható és nem semmisíthető meg, ha

a) a döntést a bíróság felülvizsgálta;

b) a döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene;

c) a döntés meghozatalától, illetve jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt;

d) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti.

(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti döntést a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül meg kell semmisíteni, ha

a) az ügy nem tartozott a döntéshozó hatáskörébe;

b) a döntéshozó vagy a döntéselőkészítésben a közreműködött személy kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte, és ez a döntés befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki.

(5) A (4) bekezdés alapján való megsemmisítésnek a döntés meghozatalától, illetve jogerőre emelkedésétől számított három éven belül lehet helye.

A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője

13. § (1) A miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetője (a továbbiakban: miniszter) a jogszabály rendelkezésének megfelelően irányítja az alárendelt, az irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek, és a feladatkörébe tartozó szakágazatok honvédelemmel kapcsolatos, továbbá a rendkívüli vagy szükségállapot idején végzendő tevékenységét.

(2) A miniszter az (1) bekezdésben foglaltak érdekében

a) meghatározza a hatáskörébe tartozó honvédelmi feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, valamint az irányítása alá tartozó szervek és a helyi védelmi igazgatási szervek együttműködésének rendjét;

b) a honvédelmi miniszterrel együttműködve biztosítja a 10. § e) pontjában meghatározott feladatok végrehajtását;

c) a hatáskörébe tartozó költségvetés keretében elkülönítetten tervezi a honvédelmi feladatok végrehajtásának költségeit.

(3) A miniszter részletes honvédelmi feladatait és hatáskörét kormányrendelet állapítja meg.

A honvédelem helyi igazgatása

14. § A honvédelem helyi igazgatása az e, valamint más törvényben és kormányrendeletben meghatározottak szerint a helyi védelmi igazgatási szerv, valamint a megyei (Budapest Fővárosi) hadkiegészítő parancsnokság (a továbbiakban: hadkiegészítő parancsnokság) hatáskörébe tartozik.

A fővárosi, megyei védelmi bizottságok

15. § (1) A fővárosi, megyei védelmi bizottság (a továbbiakban együtt: védelmi bizottság) centrális alárendeltségben működő közigazgatási szerv, amely az illetékességi területén ellátja a törvényben, illetve kormányrendeletben számára megállapított, a honvédelmi felkészüléssel és az országmozgósítással kapcsolatos feladatokat.

(2) A Kormány közvetlenül, illetőleg az illetékes miniszter útján irányítja a védelmi bizottság honvédelmi feladatainak végrehajtását.

(3) Rendkívüli állapot és szükségállapot idején, valamint az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdése szerinti kormányintézkedések végrehajtása során a védelmi bizottság teljes jogkörét a köztársasági megbízott gyakorolja.

(4) A védelmi bizottság elnöke a köztársasági megbízott.

Tagjai:

a) a köztársasági megbízott hivatalának, illetve területi hivatalának vezetője;

b) a megyei közgyűlés elnöke;

c) a megyei jogú város polgármestere;

d) a fővárosban a főpolgármester;

e) a megyei (fővárosi) hadkiegészítő parancsnok;

f) a Kormány által meghatározott rendvédelmi szervek, illetve centrális irányítású szervek megyei (fővárosi) vezetői és a védelmi bizottság titkára.

(5) A helyi védelmi bizottság feladatkörét érintő döntésben részt vesz a helyi védelmi bizottság elnöke is.

(6) A védelmi bizottság testületi szerv. Szervezeti és működési rendjét maga állapítja meg.

(7) A védelmi bizottság működési költségeit a köztársasági megbízott hivatala költségvetésében kell biztosítani.

16. § (1) A védelmi bizottság honvédelmi igazgatási jogkörében

a) irányítja a helyi védelmi bizottságokat [17. § (1) bekezdés];

b) irányítja a főpolgármester, illetve a polgármester (a továbbiakban együtt: polgármester) honvédelmi tevékenységét, ellátja a hatáskörébe utalt polgári védelmi feladatokat;

c) meghatározza a honvédelemben részt vevő szervek részére a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás követelményeit és feladatait, összehangolja azok helyi végrehajtását;

d) kijelöli a fegyveres erők, és a 65. § (1) bekezdésében felsorolt rendvédelmi szervek, valamint a honvédelemben részt vevő más szervek számára a mozgósítás esetén szükséges ingatlanokat, és erről a polgármestert értesíti;

e) megállapítja a helyi gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeket;

f) biztosítja a védelmi igazgatási szervek rendkívüli vagy szükségállapot idején történő működésének feltételeit, és irányítja a rendkívüli intézkedéssel hatáskörébe utalt feladatok végrehajtását;

g) a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás feladatainak gyakorlása és ellenőrzése céljából a Kormány jóváhagyásával gyakorlatot vezethet a polgármesterek, valamint a honvédelemben részt vevő szervek közreműködésével.

(2) A védelmi bizottság az (1) bekezdésben megállapított feladatainak tervezése és végrehajtása céljából a polgármestertől, a honvédelemben részt vevő szervtől, illetve az adattal rendelkező hatóságtól, vagy az adatgyűjtésre feljogosított szervtől a törvényben meghatározott személyes, valamint egyéb adatot kérhet. Az adat más célra nem használható fel. Az adattal rendelkező szerv az adatszolgáltatást köteles teljesíteni.

A helyi védelmi bizottság

17. § (1) A főváros kerületeiben, a megyei jogú városokban és a védelmi bizottság által kijelölt városokban helyi védelmi bizottság működik.

(2) A helyi védelmi bizottság illetékességi területét (a továbbiakban: honvédelmi körzet) a polgármester véleményének figyelembevételével a védelmi bizottság állapítja meg.

(3) A honvédelmi körzetben lévő települések polgármestereit a helyi védelmi bizottság munkájában tanácskozási jog illeti meg.

(4) A helyi védelmi bizottság testületi szerv. A helyi védelmi bizottság elnöke a megyei jogú város, a város, a fővárosi kerület polgármestere.

Tagjai:

a) megyei jogú városban, a városban, a fővárosi kerületben a jegyző;

b) a honvédelmi körzethez tartozó polgármesterek által megválasztott polgármester;

c) a Kormány által kijelölt rendvédelmi és centrális irányítású szervek honvédelmi körzet szerint illetékes vezetői;

d) a megyei jogú városban, a városban, a fővárosi kerületben, honvédelmi körzetben működő helyi kisebbségi önkormányzat vezetője, ennek hiányában a szószóló.

18. § (1) A helyi védelmi bizottság centrális alárendeltségben működő közigazgatási szerv, amely a honvédelmi körzetben irányítja és összehangolja a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás helyi feladatainak végrehajtását.

(2) A helyi védelmi bizottság

a) irányítja és összehangolja a fegyveres erők mozgósításával és kiegészítésével összefüggő közigazgatási feladatok előkészítését, végrehajtását;

b) közreműködik a helyi szervek honvédelmi feladatainak irányításában;

c) szervezi és összehangolja a lakosság polgári védelmével és ellátásával kapcsolatos feladatokat;

d) összehangolja a honvédelmi körzetre háruló gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségek teljesítését;

e) irányítja a honvédelmi körzet honvédelmi feladataihoz szükséges tájékoztatási rendszer kialakítását és működését;

f) közreműködik a rendkívüli intézkedésekből adódó helyi feladatok végrehajtásában.

(3) A helyi védelmi bizottság kiadásainak és működési költségeinek fedezetét a megyei jogú város, a város, a fővárosi kerület önkormányzata részére az egyes honvédelmi feladatokra biztosított költségvetési összegből, céltámogatásból, illetve a honvédelmi körzethez tartozó településekre háruló honvédelmi feladatok és a lakosság létszámának arányában meghatározott normatív állami támogatásból kell biztosítani.

A polgármester

19. § (1) A polgármester illetékességi területén ellátja a honvédelmi felkészítéssel és az országmozgósítással kapcsolatos, törvényben vagy kormányrendeletben számára megállapított feladatokat, irányítja és összehangolja azok helyi végrehajtását.

(2) A polgármester a honvédelmi feladatok végrehajtása céljából

a) biztosítja a honvédelmi kötelezettségekkel összefüggő hatósági, illetőleg más közigazgatási feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket;

b) szervezi és irányítja a fegyveres erők kiegészítésével és mozgósításával kapcsolatos közigazgatási feladatokra való felkészülést és azok végrehajtását;

c) irányítja a hatáskörébe utalt polgári védelmi feladatok ellátását;

d) összehangolja a honvédelemben részt vevő helyi szervek tevékenységét;

e) elrendeli a hatáskörébe utalt ingatlanok, technikai eszközök igénybevételét, valamint más gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség teljesítését;

f) részt vesz a honvédelmi körzet honvédelmi feladataihoz szükséges tájékoztatási rendszer működtetésében;

g) közreműködik a gazdaságmozgósítás helyi feladatainak szervezésében és ellátásában;

h) irányítja a rendkívüli intézkedésekből eredő helyi feladatok végrehajtását.

(3) A polgármester az (1) bekezdésben meghatározott feladatok teljesítése érdekében a helyi védelmi bizottság rendelkezései szerint együttműködik más települések polgármestereivel.

(4) A polgármester az (1) bekezdésben meghatározottak teljesítése érdekében az állampolgártól, illetve az adattal rendelkező szervtől vagy hatóságtól a törvényben meghatározott személyes, valamint egyéb adatot kérhet, melynek szolgáltatása nem tagadható meg. Az így szerzett adat csak a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás feladatainak tervezése és végrehajtása érdekében használható fel.

(5) A polgármester a honvédelmi igazgatási feladatait a fővárosban a főjegyző, városban, fővárosi kerületben, községben a jegyző vagy körjegyző (a továbbiakban együtt: jegyző), és a polgármesteri hivatal közreműködésével látja el. A honvédelmi és országmozgósítási feladatok ellátása érdekében a szükséges mértékben munkaidő-korlátozás nélkül a polgármesteri hivatal minden munkavállalója rendkívüli túlmunkára kötelezhető.

(6) A polgármester feladatának végrehajtásához szükséges költségek és kiadások fedezetét, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz, a normatív állami támogatásból kell biztosítani.

A katonai igazgatási helyi szerve

20. § (1) A katonai igazgatás helyi szerve a hadkiegészítő parancsnokság.

(2) A hadkiegészítő parancsnokság az illetékességi területén - a jogszabályban meghatározott keretek között - ellátja a fegyveres erők állományának kiegészítésével, a 37. §-ban meghatározott mozgósítással, a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségekkel, a hadkötelesek és a honvédség nyugállományú tagjai, valamint azok hozzátartozói szociális érdekeinek védelmével összefüggő honvédelmi igazgatási feladatokat, továbbá közreműködik a védelmi igazgatási szervek honvédelmi feladatainak végrehajtásában.

III. fejezet

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FEGYVERES ERŐI
ÉS A RÁJUK VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A fegyveres erők

21. § (1) A Magyar Köztársaság fegyveres erői: a honvédség és a határőrség.

(2) A honvédség általános hadkötelezettségen alapuló - keretrendszerű - reguláris haderő.

(3) A határőrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. A határőrségre vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.

A fegyveres erők feladatai

22. § (1) A fegyveres erők feladatai:

a) Magyarország területének, függetlenségének, lakosságának és anyagi javainak fegyveres védelme külső támadással szemben;

b) az államhatár őrzése és védelme;

c) az ország légterének védelme;

d) közreműködés az Alkotmány 40/B. §-ának (2) bekezdése szerinti fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett erőszakos cselekmények elhárításában;

e) a nemzetközi szerződésekben (így különösen az ENSZ Alapokmányában) foglalt katonai kötelezettségek teljesítése;

f) a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzése és védelme;

g) közreműködés a polgári védelmi feladatok ellátásában;

h) segítségnyújtás elemi csapás, ipari szerencsétlenség, illetőleg közveszély vagy közérdekű üzem működésének megzavarása, vagy jelentős méretű egyéb katasztrófa esetén;

i) részvétel humanitárius segítségnyújtásban;

j) térítés ellenében katonai szakértelmet és speciális műszaki eszközöket igénylő rendezvényekben való közreműködés;

k) állami szervek részére térítés ellenében építési és egyéb feladatok ellátása.

(2) A fegyveres erőknek az (1) bekezdés d) pontja szerinti felhasználása esetén meg kell határozni a felhasználás célját, időtartamát, a kirendelt erők feladatait, létszámát és eszközeit (fegyverzetét), továbbá a felhasználás földrajzilag körülírt területét. A kirendelt erők saját parancsnokaik vezetésével hajtják végre a feladatot.

(3) Az (1) bekezdés h)-k) pontjaiban meghatározott feladatokat a fegyveres erők fegyverhasználati jog nélkül látják el.

(4) A honvédség szállító eszközei és műszaki munkagépei - a harcjárművek és a fegyverzet kivételével - kérelemre, a honvédelmi miniszter engedélyével az állami és egyéb szerveknek jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához megállapodás alapján ideiglenesen átengedhetők.

23. § A 22. § (1) bekezdésének h)-k) pontjaiban meghatározott esetekben a honvédség 100 fő 21 napi időtartamot meg nem haladó igénybevételét a honvédség parancsnoka, az ezt meghaladó létszámú vagy időtartamú igénybevételét a honvédelmi miniszter engedélyezi. A 3000 főt meghaladó igénybevételről a honvédelmi miniszter - az engedély kiadásával egyidejűleg - az Országgyűlést tájékoztatja.

24. § (1) Rendkívüli állapot idején a határőrség védelmi tervben meghatározott egységeinek vezetése a honvédség parancsnokának hatáskörébe kerül. A határőrség katonai védelmi feladatokra való felkészítésének követelményeit a honvédség vezérkari főnöke határozza meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti követelmények teljesítését a határőrségnél a Honvéd Vezérkar folyamatosan ellenőrzi.

A parancs, a parancsadás joga

25. § (1) A katonák szolgálatukat a fegyveres erőknél fennálló függelmi viszonyok rendszerében teljesítik. E rendszerben az a katona, akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének irányítása, elöljáró, akire pedig ez a jogkör kiterjed, alárendelt. Az elöljáró egyedi és normatív rendelkezések (parancs, intézkedés) kiadásával érvényesíti akaratát.

(2) Az általános hatáskörű elöljáró a szolgálati elöljáró, a neki alárendelt katonák a szolgálati alárendeltek.

(3) Több együtt tartózkodó katona közül a legmagasabb beosztású a rangidős. Azonos beosztás esetén a rangidős a magasabb rendfokozatú, ha a rendfokozatok is azonosak, akkor az, aki régebben viseli az adott rendfokozatot, ha pedig a rendfokozatot is azonos ideje viselik, az idősebb katona a rangidős.

(4) Az egymással alárendeltségi viszonyban nem álló katonák közül a magasabb rendfokozatú a nála alacsonyabb rendfokozatúnak feljebbvalója.

(5) A rendfokozat nélküli sorállományú katona nem elöljárója és nem feljebbvalója azoknak a honvédeknek, akik nála később kezdték meg a sorkatonai szolgálatot.

26. § (1) A parancs meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó egyedi utasítás.

(2) Parancs meghatározott személy vagy személyek egyértelműen meghatározott köre részére adható ki.

(3) Parancsban kell kiadni a katonai szervezetekre és a személyi állományra vonatkozó egyedi döntéseket is.

(4) A parancsot vagy az annak alapján kiállított okmányt a katonának írásban át kell adni, illetve kézbesíteni kell, ha annak tartalma

a) - a szolgálati viszony megszüntetése (leszerelés),

- előléptetés,

- fegyelmi fenyítés, kivéve a feddést és a megrovást;

b) hivatásos katona esetében az a) pontban foglaltakon túl

- hivatásos állományba vétel,

- más beosztásba való kinevezés,

- áthelyezés,

- 30 napot meghaladó tartalmú vezénylés,

- fegyelmi fenyítés,

- dicséret.

27. § (1) A szolgálati elöljáró alárendeltjeinek bármely, a hatáskörébe tartozó és jogszabály által nem tiltott parancsot kiadhat.

(2) Ha több katona együttes szolgálati tevékenységet folytat, és közülük senki sincs parancsnokul kijelölve, a rangidős köteles a parancsnokságot átvenni, és a tevékenység végrehajtásához szükséges mértékben megilleti a parancsadás joga.

(3) A katonai rendészeti járőr parancsnoka a rend fenntartása és helyreállítása érdekében - külön jogszabályban megállapított hatáskörében - a szabályszegést elkövető katona részére parancsot adhat.

(4) A feljebbvaló az alacsonyabb rendfokozatú katonának a szabályszegés megszüntetéséhez, illetve feljelentéséhez szükséges mértékben parancsot adhat, ha a katona

a) bűncselekményt vagy szabálysértést követ el;

b) szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta;

c) futárszolgálat közben a menetvonaláról letét vagy szeszes italt fogyaszt;

d) a katonai udvariasság vagy a tiszteletadás szabályait megszegi;

e) az egyenruha-viseléssel kapcsolatos előírásokat megszegi;

f) mások előtt a közerkölcsöt durván sértő módon beszél, vagy hangoskodik.

28. § (1) A parancsot adó katona parancsáért felelősséggel tartozik. A parancsadás jogával visszaélni tilos.

(2) A parancsot adónak biztosítania kell a parancs végrehajthatóságát, és a végrehajtást a szükséges értékben ellenőriznie kell.

(3) A parancsnak összhangban kell lennie a jogszabályokkal, az egyéb rendelkezésekkel és az elöljárók parancsaival.

(4) A parancs nem irányulhat az alárendelt indokolatlan zaklatására, emberi méltóságának megsértésére.

(5) Tilos a parancs kiadása, ha az

a) az e törvényben foglalt kivétellel a katona életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyeztetné;

b) bűncselekmény megvalósítására irányul;

c) a katona magáncélú igénybevételét valósítaná meg.

(6) A parancs kiadásának módjára vonatkozó alapvető szabályokat jogszabály állapítja meg.

Az intézkedés

29. § (1) Intézkedésben állapíthatók meg egyes rendszeresen ismétlődő tevékenységek végrehajtásának szakmai, technikai vagy eljárási szabályai, ideértve a katonai szervezetek működési rendjének és a személyi állomány mindennapi tevékenységének általános rendezést igénylő kérdéseit is annyiban, amennyiben azokat jogszabály nem rendezi.

(2) Az intézkedés nem lehet jogszabállyal vagy miniszteri utasítással ellentétes, nem érinthet jogalkotási tárgyat, és nem vezethet jogszabályban biztosított jogok és járandóságok gyakorlásának, illetve igénybevételének megnehezítésére.

(3) Jogszabály intézkedés kiadását kötelezően előírhatja.

30. § (1) Intézkedés kiadására az egység vagy annál magasabb szintű parancsnok, illetve szakmai elöljáró jogosult.

(2) Az az elöljáró, aki a szolgálati elöljáró akaratának megvalósítása érdekében csak a saját szakterületén rendelkezik intézkedési jogkörrel, szakmai elöljáró, azok, akikre ez a jogkör kiterjed, szakmai alárendeltek.

(3) Az intézkedés kiadására jogosult akadályoztatása esetén - ha a jogosult eltérően nem rendelkezik - helyettese adhat ki intézkedést.

(4) A szolgálati elöljáró intézkedésének hatálya az általa vezetett személyi állomány egészére vagy egy részére terjedhet ki. A szakmai elöljáró intézkedésének hatálya a szakmai alárendeltek vagy az adott szakmai tevékenységet a

szakmai elöljáró vezetése alatt végző nem katonai állomány egészére vagy egy részére terjedhet ki.

Az intézkedés közzététele, megismertetése

31. § (1) A honvédség parancsnokának és a határőrség országos parancsnokának olyan intézkedéseit, amelyek a honvédség vagy a határőrség személyi állományának egészét érintik, vagy meghatározott feltétel bekövetkezése esetében érinthetik - az államtitkot tartalmazó intézkedések kivételével - a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.

(2) A minisztérium hivatalos lapjában a honvédség parancsnoka, a határőrség országos parancsnoka vagy a parancsnoksághoz tartozó szakmai elöljáró által kiadott, az (1) bekezdésben nem szereplő intézkedések is közzétehetők. A közzétételről az intézkedés kiadója dönt.

(3) Ha a honvédség parancsnokának, a határőrség országos parancsnokának vagy a parancsnoksághoz tartozó szakmai elöljárónak az intézkedését nem teszik közzé, az intézkedés számát és címét a minisztérium hivatalos lapjában közölni kell.

(4) A hivatalos lapban közzétett vagy a (3) bekezdés szerint közölt intézkedés jogszabálysértés miatti megsemmisítése esetén a megsemmisítést is közölni kell a hivatalos lapban.

(5) Ha az (1) és a (3) bekezdésben említett intézkedést nem teszik közzé, azt az érintett katonai szervezetek vezetőinek meg kell küldeni, akik az intézkedésben vagy jogszabályban előírt módon gondoskodnak az intézkedésnek az érintett körben való megismertetéséről, illetve oktatásáról.

(6) A hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő katonák előtt - az államtitkot tartalmazó intézkedések kivételével - az őket közvetlenül érintő, különösen a katonai szervezet működésére, illetve a mindennapi tevékenységére vonatkozó intézkedéseket vagy azok lényegét ismertetni kell. Kérésükre az intézkedés szövegét rendelkezésre kell bocsátani.

32. § Az intézkedések előkészítésére, szerkesztésére, véleményezésére és megismertetésére vonatkozóan az illetékes miniszter részletes szabályokat állapíthat meg. Előírhatja, hogy az intézkedés tervezetét neki vagy valamely elöljárójának bemutassák, illetve, hogy az intézkedés csak az ő vagy valamely elöljáró előzetes jóváhagyásával adható ki.

Fegyver és kényszerítő eszközök alkalmazása
rendkívüli és szükségállapot idején

33. § (1) A fegyveres erők rendkívüli és szükségállapot idején Alkotmány szerinti alkalmazásuk vagy felhasználásuk során fegyvert és kényszerítő eszközöket alkalmaznak.

(2) A honvédség parancsnoka, a határőrség országos parancsnoka vagy bármely szolgálati személy részére az (1) bekezdés szerinti döntésen alapuló utasítás a jogkövetkezmények szempontjából parancsnak minősül.

Fegyver és kényszerítő eszközök alkalmazása
békeidőszakban

34. § (1) A fegyveres erők békeidőszakban - a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben - törvényben meghatározott feltételek szerint fegyvert vagy más kényszerítő eszközt alkalmazhatnak

a) őr-, ügyeleti, futár- vagy más fegyveres szolgálat ellátása során az őrzött létesítmény, személyek vagy tárgyak biztonságát veszélyeztető támadás esetén, továbbá a létesítménybe történő jogellenes behatolás esetén;

b) a fegyveres erők létesítményeit vagy az általuk őrzött létesítményt ért, a létesítmény biztonságát veszélyeztető az a) pontban említett szolgálati személyek által el nem hárítható támadás esetén;

c) katonai rendészeti szolgálatban a rendészt ért támadás, illetve a jogszerű intézkedéssel szembeni tettleges ellenállás esetén;

d) fogoly őrzésére irányuló szolgálatban, ha a fogoly az őrt megtámadja, vagy szökést (kitörést) kísérel meg;

e) az Alkotmány 19/E. § szerinti, váratlan külső fegyveres támadás esetén a rendkívüli állapot, vagy a szükségállapot kihirdetésére vonatkozó döntés meghozataláig.

(2) Az (1) bekezdés b) vagy e) pontjában említett esetben a támadást (légtérsértést) jogszabályban vagy intézkedésben előírt módon haladéktalanul jelenteni kell az illetékes miniszternek. Az eseményekről és a megtett intézkedésekről a Kormány az Országgyűlést és a köztársasági elnököt haladéktalanul tájékoztatja.

(3) A határőrség feladatkörében a rá vonatkozó törvényben és más jogszabályban meghatározottak szerint az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is jogosult fegyver vagy más kényszerítő eszközök alkalmazására.

A fegyveres erők magasabb harckészültségbe helyezése
és mozgósítása

35. § (1) A fegyveres erők részeinek magasabb harckészültségbe helyezéséről a Kormány egyidejű tájékoztatása mellett a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter dönt.

(2) A magasabb harckészültségbe helyezés végrehajtására a honvédség parancsnoka, illetőleg a határőrség országos parancsnoka intézkedik.

(3) A honvédség csapatai magasabb harckészültségbe helyezésének ellenőrzése - a honvédelmi miniszter előzetes tájékoztatása mellett - a honvédség parancsnoka által jóváhagyott éves terv alapján rendelhető el.

36. § (1) Az 5. § (2) bekezdésében és a 8. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott döntés alapján a fegyveres erők mozgósítására a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter intézkedik. A mozgósítás végrehajtására vonatkozó parancsot a honvédség parancsnoka, illetve a határőrség országos parancsnoka adja ki.

(2) A közigazgatási szervek 5. § (2) bekezdésével és a 8. § (1) bekezdésének d) pontjával kapcsolatos mozgósítási feladatai végrehajtásának elrendelése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.

(3) Békeidőben - ellenőrzés céljából - váratlan mozgósítási gyakorlat a Kormány által jóváhagyott éves terv alapján rendelhető el.

A mozgósítás végrehajtása

37. § (1) A hadköteles bejelentett lakóhelye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság előkészíti a mozgósításhoz a tartalékosok behívó-, és a polgári technikai eszközök előállítási parancsait és ezeket eljuttatja a hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervekhez, illetőleg az eszközök tulajdonosaihoz vagy azok birtokosaihoz.

(2) A rendőr-főkapitányságok és rendőrkapitányságok közreműködnek a mozgósítás riasztási feladatainak végrehajtásában és az ezzel kapcsolatos információknak a közigazgatási szervek részére történő továbbításában, valamint a tartalékosok gyülekeztetésének és szállításának biztosításában.

(3) A települési önkormányzat jegyzője - a posta szerveinek bevonásával - szervezi és végzi a behívó- és előállítási parancsnok kézbesítését, gondoskodik a tartalékosok gyülekeztetéséről és a bevonulási helyre történő szállításáról. Az e feladatokkal érintett szervek munkavállalói ennek végrehajtását munkaköri kötelezettségként végzik. A mozgósítási készenlét biztosítása érdekében a jegyző intézkedéseket készít elő.

(4) A fegyveres erők mozgósításához az igénybevételre kijelölt polgári technikai eszközöket és létesítményeket azok tulajdonosai, illetve birtokosai kötelesek az igénybevételi hatóság által meghatározott módon, illetőleg helyen és időben előállítani és átadni (birtokba bocsátani).

Az általános mozgósítás közzététele
és az ország lakosságának légiriasztása

38. § (1) Az országot ért váratlan támadás vagy annak közvetlen veszélye esetén az általános mozgósítás elrendelésének kötelező közzététele a Magyarországon működtetett valamennyi műsorszóró rádió- és televízióállomás adásai, a Magyar Távirati Iroda közleménye, továbbá hirdetmények útján történik. Az így elrendelt mozgósítás esetében a tartalékos a nála lévő bevonulási parancs alapján vonul be. Az igénybevételre kijelölt technikai eszközt az üzemben tartónál őrzött átadási parancs alapján kell átadni.

(2) Váratlan légitámadás esetén az érintett terület lakosságának légiriasztása a riasztórendszerek és az (1) bekezdés szerinti műsorszóró rádió- és televízióállomás adásai útján történik.

IV. fejezet

A HONVÉDSÉGRE VONATKOZÓ
RÉSZLETES SZABÁLYOK
A honvédség szervezete

39. § (1) A honvédség haderőnemekből, ezen belül fegyvernemekből és szakcsapatokból áll. Szervezetét vezetőszervek, csapatok, intézetek és katonai igazgatási szervek alkotják.

(2) A honvédelmi miniszter által meghatározott katonai szervezetek jogi személyek.

A honvédség vezetése

40. § (1) A honvédséget békében és háborúban a honvédség parancsnoka vezeti, aki szolgálati elöljárója a honvédség teljes személyi állományának. Felelős a honvédség hadrafoghatóságáért, felkészítéséért és kiképzéséért, működésének mindenoldalú biztosításáért, továbbá a személyi állomány magasfokú fegyelméért.

(2) A honvédség vezérkari főnökének vezetésével a Honvéd Vezérkar tervezi, szervezi az ország katonai védelemre való felkészítését, valamint a fegyveres erők tevékenységét. A honvédség vezérkari főnöke - a honvédség parancsnokának kivételével - a honvédség teljes személyi állományának szolgálati elöljárója.

(3) A honvédség parancsnoki és a honvédség vezérkari főnöki beosztásokat egy személy is betöltheti.

(4) A honvédség parancsnoka és vezérkari főnöke vezetési jogkörét az irányító szervek aktusai szerint, azok keretein belül gyakorolja, és azoknak megfelelően adja ki parancsait.

41. § A honvédség parancsnoka vezetési jogkörében

a) kidolgozza az ország fegyveres védelmének tervét és előterjeszti a honvédelmi miniszternek; részt vesz a honvédelmi alapelvek kidolgozásában;

b) szabályozza a honvédség magasabb harckészültségbe helyezésének és mozgósításának rendjét;

c) tervezi és vezeti a fegyveres erők kiegészítését, valamint a kiegészítéshez és mozgósításhoz szükséges ingatlanok és ingó dolgok igénybevételét;

d) kidolgozza a honvédség felkészítésének és kiképzésének rendjét, és biztosítja annak végrehajtását;

e) a honvédelmi miniszter útján felterjeszti a belügyminiszternek a határőrség katonai védelmi felkészítésének követelményeit;

f) kidolgozza és a honvédelmi miniszternek felterjeszti a honvédség létszámára - ezen belül az állományarányokra -, szervezetére, felszerelésére, valamint az ország területének hadműveleti előkészítésére vonatkozó igényeket és terveket, és biztosítja azok végrehajtását;

g) közreműködik a honvédség feladatai teljesítése szempontjából fontos közlekedési és hírközlő hálózat, valamint a légi, sugárfigyelő-, jelző és riasztási rendszerek működőképességének biztosításában;

h) a honvédelmi miniszter rendelkezéseinek megfelelően szervezi és biztosítja a nemzetközi szerződésekből eredő katonai kötelezettségek teljesítését; a nemzetközi kapcsolatok létesítésében képviseli a honvédséget;

i) gyakorolja a jogszabály által megállapított személyügyi hatásköröket;

j) a honvédelmi miniszter követelményei alapján elkészíti a honvédség költségvetésének tervjavaslatát, gondoskodik az éves költségvetési előirányzatok jogszabályban foglaltak szerinti felhasználásáról, elkészíti az éves költségvetésről szóló beszámoló jelentést;

k) megszervezi és vezeti a honvédség anyagi-technikai, közlekedési, pénzügyi és egészségügyi biztosítását, gondoskodik a személyi állomány megfelelő élet-, szolgálati és munkakörülményeiről;

l) tervezi, szervezi - a vezetés biztosítása érdekében - a híradással, vezetésgépesítéssel és automatizálással kapcsolatos feladatokat;

m) kiadja a honvédségre érvényes parancsokat, szakutasításokat és egyéb, a honvédelmi miniszter által megállapított belső rendelkezéseket;

n) jogszabály alapján megállapítja a honvédség személyi állománya munkavédelmének és balesetelhárításának részletes szabályait; gondoskodik az érdekvédelmi követelmények jogszabályok szerinti megvalósulásáról, kapcsolatot tart a különböző érdekvédelmi, érdekképviseleti szervekkel;

o) meghatározza a honvédségben folyó tudományos munka követelményeit;

p) gondoskodik a honvédségnél az állam- és szolgálati titok védelméről;

r) gyakorolja a honvédelmi miniszter által rendeletben átruházott hatásköröket, ellátja mindazokat a feladatokat, amelyekkel a honvédelmi miniszter megbízza.

A katonai szervezetek vezetése

42. § (1) A parancsnok a katonai szervezet élén álló egyszemélyi vezető, a katonai szervezet a személyi állományának szolgálati elöljárója, illetve felettese.

(2) A parancsnok szolgálati hatalma kiterjed az általa vezetett katonai szervezet működésének minden területére. Teljes és oszthatatlan felelőséggel tartozik a katonai szervezet hadrafoghatóságáért, a személyi állomány felkészítéséért és kiképzéséért, a működés mindenoldalú biztosításáért és az állomány magasfokú fegyelméért, valamint mindazért, amit ennek érdekében tett, vagy tenni elmulasztott.

A honvédség személyi állománya

43. § A honvédség személyi állománya tényleges szolgálatot teljesítő katonákból, tartalékos hadkötelesekből, köztisztviselőkből és közalkalmazottakból áll.

A tényleges katonai állomány

44. § (1) A tényleges katonai állományba tartoznak

a) a hivatásos,

b) a továbbszolgáló és szerződéses,

c) a hadkötelezettség alapján sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálatot teljesítők, továbbá

d) a katonai tanintézetek hallgatói.

(2) A tényleges katonai állomány tagjainak szolgálati viszonyára vonatkozó részletes szabályokat a jogállásukról szóló külön törvény állapítja meg.

A tényleges katonai állomány kiegészítése

45. § (1) A tényleges katonai állomány tagja - a szolgálati viszony keletkezése szerint - hadkötelezettség vagy önkéntes jelentkezés alapján teljesít katonai szolgálatot.

(2) A tényleges katonai állomány folyamatos kiegészítése a hadkötelesek behívása, és a hivatásos, illetve a továbbszolgálatra vagy a szerződéses szolgálatra önként jelentkezők felvétele útján történik.

A hivatásos, a továbbszolgáló és a szerződéses állomány

46. § (1) A hivatásos szolgálati viszony határozatlan időre, a továbbszolgáló és a szerződéses szolgálati viszony meghatározott időre létesül.

(2) A továbbszolgáló és a szerződéses katona meghatározott katonai beosztást tölt be, és ennek megfelelő rendfokozatot érhet el.

(3) Hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses katonai szolgálatot - önkéntes jelentkezés alapján - a honvédelmi miniszter által meghatározott beosztásokban nők is teljesíthetnek.

A tartalékos és póttartalékos állomány

47. § A tartalékos állományt a sorkatonai szolgálatból leszerelt, a póttartalékos kiképzésben részesült, a hivatásos, a továbbszolgáló vagy szerződéses állományból elbocsátott, nyugállományba, illetőleg tartalékos állományba helyezett; a póttartalékos állományt a sorköteles koron túli kiképzetlen hadkötelesek képezik.

A katonai tanintézeti hallgatók

48. § A katonai tanintézetek hallgatói - beleértve a külföldi katonai tanintézetekben tanulókat is - külön jogszabály szerint készülnek a hivatásos katonai pályára.

A katonai eskü és a fogadalom

49. § (1) A hivatásos, a továbbszolgáló, a szerződéses, továbbá a hadkötelezettség alapján fegyveres katonai szolgálatot teljesítők katonai esküt, a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők fogadalmat tesznek.

(2) Az eskü és a fogadalom szövegét a törvény melléklete tartalmazza.

A köztisztviselői és közalkalmazotti állomány

50. § (1) A köztisztviselők, közalkalmazottak jogviszonyára a köztisztviselők, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény vonatkozik.

(2) A köztisztviselők és a közalkalmazottak olyan munkaköröket látnak el, amelyekhez - a katonákkal szemben különös követelményeket támasztó - tényleges katonai szolgálati viszony létesítése nem szükséges.

A katonai szolgálati viszony

51. § (1) A katonai szolgálati viszony az állam és a tényleges katonák között a haza fegyveres védelmére létesült olyan sajátos jogviszony, amelyben a fegyveres szolgálat teljesítése szigorú függelmi rendben, fokozott veszélyeztetettségben történik.

(2) A hivatásos katonák szolgálati viszonya - önkéntes jelentkezés alapján - a katonai szolgálatnak élethivatásként való teljesítése céljából, határozatlan időtartamra létesített különleges közszolgálati jogviszony.

(3) A továbbszolgáló és szerződéses katonai szolgálati viszony - önként jelentkezés alapján - a hivatásos katonák szolgálatának segítésére, egyes parancsnoki beosztások betöltésére, illetőleg szakszolgálati feladatok ellátására, meghatározott időtartamra létesített jogviszony.

(4) A sor-, a tartalékos és a póttartalékos katonai szolgálati viszony az általános honvédelmi kötelezettség alapján az állam által egyoldalúan létesített jogviszony, meghatározott idejű katonai szolgálat teljesítése - kiképzés, át- és továbbképzés, gyakorlat, különleges szolgálat, fegyvernélküli szolgálat - céljából.

(5) A katonai tanintézeti hallgatók szolgálati viszonya - önként jelentkezés és tanulmányi szerződés alapján - katonai szolgálat keretében tanulmányok folytatása céljából létesített jogviszony.

52. § (1) A hivatásos, a továbbszolgáló és a szerződéses katonai szolgálati viszonyban az állam nevében a szolgálati alkalmazási jogkört az Alkotmányban, illetve e törvényben meghatározott hatásköréhez igazodóan (a továbbiakban: személyügyi hatáskör) a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelmi miniszter, illetve átruházott jogkörben a szolgálati elöljáró gyakorolja.

(2) A honvédség parancsnoka és vezérkari főnöke feletti személyügyi hatáskört - a 7. § (1) bekezdésének b) pontja kivételével - a Kormány gyakorolja.

(3) A hivatásos állományba vételre, az első rendfokozat és szolgálati beosztás meghatározására a honvédelmi miniszter jogosult, aki ezt a hatáskörét - az első tiszti rendfokozatba történő kinevezés kivételével - átruházhatja.

(4) A tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásba a szolgálati személyeket, továbbá a Honvédelmi Minisztérium és közvetlen szervei személyi állományát - a honvédelmi minisztériumi államtitkárok kivételével - a honvédelmi miniszter nevezi ki, illetve menti fel. A Honvédelmi Minisztérium és közvetlen szervei személyi állományával kapcsolatos személyügyi hatáskörét a honvédelmi miniszter átruházhatja.

(5) Az ezredesi rendfokozattal rendszeresített beosztásba a szolgálati személyeket a honvédség szervezeteiben a honvédség parancsnoka nevezi ki, illetve menti fel.

(6) Rendfokozatba történő előléptetésekre a honvédelmi miniszter jogosult, aki - az ezredesi előléptetés kivételével - ezt a jogkörét átruházhatja.

A katona alapvető kötelessége

53. § (1) A katona az 51. § (1)-(5) bekezdéseiben meghatározott szolgálati viszony alapján az alábbi feladatok ellátására köteles:

a) a (2) bekezdésben foglalt korlátozással részvétel a 22. § (1) bekezdésében szereplő feladatok végrehajtásában;

b) a haza katonai védelmére való felkészülés, illetőleg részvétel az ehhez szükséges kiképzésben (gyakorlaton), átképzésben és továbbképzésben;

c) őr-, ügyeleti, készenléti, készültségi, és futárszolgálat, valamint katonai rendészeti szolgálat ellátására;

d) részvétel a katonai szervezet működéséhez szükséges munkák elvégzésében.

(2) Gyakorlaton való részvételével kivételével békeidőben külföldön teljesítendő katonai feladat végrehajtásában, valamint a 22. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában szereplő segítségnyújtásban a katona csak beleegyezése esetén vehet részt.

54. § (1) A katona szolgálati feladatait a jogszabályokban és egyéb rendelkezésekben foglaltak szerint, a kapott parancsnoknak megfelelően, esküjéhez hűen teljesíti.

(2) A parancsot a katona ellentmondás nélkül, a kellő időben, a legjobb tudása szerint és maradéktalanul köteles teljesíteni.

(3) A katonának a parancs végrehajtását meg kell tagadnia, ha előtte nyilvánvaló, hogy annak teljesítésével bűncselekményt valósítana meg.

55. § (1) A katona köteles tiszteletben tartani a hadviselésről és a háború áldozatainak védelméről szóló nemzetközi szabályokat, továbbá a lakosság, az anyagi javak és a környezet védelmére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) A katona köteles óvni és rendeltetésszerűen használni a rábízott fegyvert és felszerelési tárgyakat.

(3) A katona köteles tiszteletben tartani bajtársai emberi méltóságához fűződő jogait, szükség vagy veszélyhelyzet esetén nekik segítséget nyújtani.

(4) A katona köteles megtartani az állami és a szolgálati titkot.

(5) A szolgálati feladatok végrehajtására vonatkozó tényeket és körülményeket a katona a valóságnak megfelelően köteles jelenteni.

A katona alapvető jogai

56. § (1) A szolgálati viszony keretében a katona jogosult

a) a beosztásának megfelelő szolgálati és életfeltételekre, elhelyezésre és illetményre;

b) a szolgálatteljesítés és az előmenetel érdekében szükséges katonai kiképzésre, tovább- vagy átképzésre (a továbbiakban együtt: továbbképzés);

c) a beosztás ellátásához szükséges katonai szakmai ismeretek, továbbá jogi, környezetvédelmi, tűz-, baleset- és munkavédelmi ismeretek megszerzésére;

d) egészségügyi és orvosi ellátásra, továbbá jogszabályban meghatározott jóléti (szociális) gondoskodásra;

e) jogainak és méltányos érdekeinek védelmére;

f) halála esetén kegyeleti gondoskodásra.

(2) A katona - szolgálati jogállásától függően - a katonák jogállásáról szóló törvényben meghatározott korlátok között gyakorolhatja az alábbi alapvető jogokat:

a) a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot;

b) a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásának jogát;

c) a lelkiismereti és vallásszabadság jogát;

d) a szabad véleménynyilvánítás jogát;

e) a gyülekezési jogot;

f) az egyesülési jogot;

g) az anyanyelv használatának és oktatásának jogát;

h) az országgyűlési és önkormányzati választásokkal kapcsolatos választójogot;

i) a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát;

j) a gazdasági és társadalmi érdekek védelme céljából a szervezetalakítási és ahhoz való csatlakozási jogot;

k) a művelődéshez való jogot;

l) a tudományos és a művészeti élet szabadságának, a tanszabadság és a tanítás szabadságának jogát.

57. § (1) A katona szolgálati feladata végrehajtása során, valamint az ezzel összefüggő tevékenysége körében köteles a pártpolitikai tevékenységtől tartózkodni.

(2) A laktanyában, valamint a honvédség által működtetett intézményekben pártrendezvény nem tartható.

(3) A laktanyában a katona nem folytathat politikai agitációt, politikai szervezet képviselőjeként vagy megbízottjaként nem nyilváníthat véleményt, véleményével nem befolyásolhatja alárendeltjeit politikai irányzat mellett vagy ellen.

(4) A katona pártrendezvényen egyenruhát nem viselhet. A laktanyán kívüli politikai rendezvényen a katona egyenruhát csak akkor viselhet, ha az állományilletékes parancsnok engedélyével a katonai szervezetet hivatalosan képviseli.

(5) A katona nem csatlakozhat olyan szervezethez, amelynek szerveződési célja, tevékenysége a fegyveres erők törvényben meghatározott feladataival ellentétes.

(6) A fegyveres erők törvényben meghatározott feladataival ellentétes célú szervezethez tartozó sor-, tartalékos és póttartalékos katona a katonai szolgálat időtartamára köteles a tagsági viszonyát felfüggeszteni és az azzal összefüggő tevékenységet mellőzni.

A katonai rendfokozatok

58. § (1) A katonai rendfokozatok rendfokozati állománycsoportok szerinti sorrendben:

a) rendfokozat nélküliek:

- honvéd (matróz, határőr)

b) tisztesek:

- őrvezető,

- tizedes,

- szakaszvezető:

c) tiszthelyettesek:

- őrmester,

- törzsőrmester,

- főtörzsőrmester;

d) zászlósok:

- zászlós,

- törzszászlós,

- főtörzszászlós;

e) tisztek:

- hadnagy,

- főhadnagy,

- százados;

f) főtisztek:

- őrnagy,

- alezredes,

- ezredes;

g) tábornokok:

- dandártábornok,

- vezérőrnagy,

- altábornagy,

- vezérezredes.

(2) A tényleges állományú tiszt, főtiszt és tábornok a szakmai végzettségének megfelelő szakbeosztásra utaló jelzőt a rendfokozata előtt használhatja. A szolgálati viszonyon kívülinek, a tartalékosnak és a nyugállományúnak a rendfokozatára, illetve azzal együtt a szakbeosztására utaló jelző előtt az állományviszonyát is meg kell jelölnie.

Rendfokozati várakozási idők

59. § (1) Az egyes rendfokozatokban eltöltendő várakozási idő:

- tisztesi rendfokozatokban 6 hónap
- őrmesteri rendfokozatban 3 év
- törzsőrmesteri rendfokozatban 4 év
- főtörzsőrmesteri rendfokozatban 5 év
- zászlósi rendfokozatban 6 év
- törzszászlósi rendfokozatban 7 év
- hadnagyi rendfokozatban 3 év
- főhadnagyi rendfokozatban 4 év
- századosi rendfokozatban 5 év
- őrnagyi rendfokozatban 6 év.

(2) A hangsebesség feletti repülőgépek hajózó állományának várakozási ideje az (1) bekezdésben meghatározottakhoz viszonyítva egy-egy évvel csökken.

(3) A főtörzszászlósi, alezredesi, ezredesi és tábornoki rendfokozatokban nincs várakozási idő.

(4) A polgári felsőoktatási intézményben végzett hadnagy várakozási ideje a tanulmányi idő figyelembevételével:

- három év tanulmányi idő esetén 4 év
- négy év tanulmányi idő esetén 3 év
- öt év tanulmányi idő esetén 2 év
- hat év tanulmányi idő esetén 1 év.

(5) Ha a felsőoktatási intézményben a tanulmányi idő tartama nem kerek év, a megkezdett tört évet egész évnek kell számítani.

(6) A sorkatonai szolgálatot teljesítők esetében a tisztesi rendfokozatokban eltöltendő várakozási idő 3 hónap.

Katonai elismerések

60. § (1) Az a katona, aki a szolgálati viszonyából származó feladatait kiemelkedően jól vagy hosszabb időn át eredményesen teljesíti, elismerésben részesíthető.

(2) A katona elismerése vagy annak kezdeményezése a szolgálati elöljáró joga.

61. § (1) A katonának adható elismerések:

a) dicséret parancsban a katonai szervezet személyi állománya előtt;

b) 7 napig terjedő jutalomszabadság;

c) pénz- vagy tárgyjutalom, illetve hazai vagy külföldi jutalomüdülés;

d) névre szóló szál- vagy lőfegyver, emléktárgy;

e) kitüntető díjak;

f) soron kívüli előléptetés;

g) Szolgálati Jel;

h) kitüntetés

adományozása.

(2) Az (1) bekezdés szerinti elismerésekről, adományozásuk feltételeiről és rendjéről külön jogszabály rendelkezik.

A katona fegyelmi felelőssége

62. § (1) Az a katona, aki a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét, a szolgálati rend és fegyelem szabályait vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) megszegi - amennyiben cselekménye nem minősül bűncselekménynek vagy szabálysértésnek - fegyelemsértést követ el.

(2) A fegyelemsértő katonát - a felelősségre vonását kizáró vagy megszüntető ok hiányában - fegyelmi eljárás során felelősségre kell vonni.

(3) A fegyelmi eljárás lefolytatásának nem akadálya, ha az annak alapjául szolgáló - és a szolgálati viszonyokat is sértő - magatartás miatt a katona ellen büntetőeljárás is indult.

(4) A felelősségre vonás célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, valamint a többi katona fegyelemsértéstől való visszatartása a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazásával.

Fenyítések

63. § (1) A katonával szemben kiszabható fenyítések:

a) feddés (szóban);

b) megrovás (írásban);

c) kimaradás és eltávozás megvonása 3-21 napig;

d) 21 napig terjedő, fogdában letöltendő fogság;

e) az egyenruha viselésétől való eltiltás;

f) a soron következő rendfokozatba való előléptetés várakozási idejének 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása;

g) eggyel alacsonyabb rendfokozatba - 6 hónaptól 2 évig - történő visszavetés;

h) alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés;

i) a szolgálati viszony megszüntetése tartalékállományba helyezéssel;

j) a lefokozás.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjai kizárólag rendfokozat nélküli és tisztes rendfokozatú hadköteles katonával, a g) és i) pontjai a hivatásos, továbbszolgáló, szerződéses katonával, az e) pontja pedig csak a nyugállományúval szemben alkalmazhatók.

(3) Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott fenyítés időtartama hadköteles katona esetében 1-6 hónapig terjedhet.

A fegyelmi felelősségre vonás alapvető szabályai
  Vissza az oldal tetejére