Időállapot: közlönyállapot (1994.XII.26.)

1994. évi XCII. törvény

a büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról * 

1. § A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 25. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak)

„b) az állam elleni bűncselekmények (Btk. X. fejezet), valamint az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. XI. fejezet);”

2. § A Be. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Hazaárulás (Btk. 144. §), hűtlenség (Btk. 145. §), kémkedés (Btk. 147. §), e bűncselekmények feljelentésének elmulasztása (Btk. 150. §), valamint légi jármű hatalomba kerítése (Btk. 262. §) miatt az eljárásra kizárólag a Fővárosi Bíróság illetékes.”

3. § A Be. 63. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A hatóság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak az (1) bekezdésben írt személyi adatait - a nevén kívül - az ügy iratainál elkülönítve, zártan kezeljék. Ebben az esetben az ügy egyéb irataiban a tanú zártan kezelt adatait csak a hatóságnak az ügyben eljáró tagja tekintheti meg.

(6) Ha a hatóság elrendeli a tanú személyi adatainak zártan történő kezelését, a hatóság a kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg.”

4. § A Be. 77. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, a vádlott vagy a védő kérelmére - ugyanazon tényre - a bíróságnak más szakértőt is ki kell rendelnie.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértőt, vagy ha a kérelmet a másodfokú bírósági eljárásban terjesztették elő.”

5. § A Be. 83. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Vallomás (nyilatkozat) tartalmát rögzítő okirat csak e törvény rendelkezései szerint, a közvetlenség elvének sérelme nélkül használható fel a bizonyítás eszközeként. Felhasználható az okirat, ha a vallomást tevő nem hallgatható ki, a vallomást megtagadja, vagy az okirat tartalma és a vallomás között ellentét van.”

6. § A Be. 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat, ennek elteltével a terheltet - ha az előzetes letartóztatását nem rendelték el - szabadon kell bocsátani.”

7. § A Be. 98. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3)-(5) bekezdés számozása pedig (5)-(7) bekezdésre módosul:

„(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről a bíróság határoz. A vádirat benyújtása előtt elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az ezután elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az eljárás jogerős befejezéséig tart.

(3) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, és a vádiratot még nem nyújtották be, a fenntartásának szükségességét a megyei bíróság egyesbíróként eljárva megvizsgálja. Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésétől számított egy év elteltével a kényszergyógykezelés szükségességét a Legfelsőbb Bíróság vizsgálja felül. Az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére a vádirat benyújtásáig az ügyész is jogosult.

(4) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés tartama hat hónapot meghalad, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság, ha egy évet meghalad, a Legfelsőbb Bíróság az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságát felülvizsgálja.”

8. § A Be. 99. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

„(2) A 379/A-379/B. §-ban meghatározott eljárásban a bíróság az előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelhet.”

9. § A Be. 114. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat csak a hatóságnál kézbesíthető. A címzett ezt az iratot nem viheti magával, részére titkos adatot nem tartalmazó kivonatot kell adni. Hirdetményi úton is ilyen kivonatot kell kézbesíteni.

(5) A büntető ügyekben eljáró hatóságok részére történő kézbesítésre a (4) bekezdésben foglalt korlátozások nem terjednek ki.”

10. § A Be. a következő alcímmel és 119/A. §-sal egészül ki:

„Személyes adatok kezelése

119/A. § (1) A büntetőeljárás lefolytatása érdekében felvett személyes adatokat a hatóság az e törvényben meghatározottak szerint kezeli.

(2) A büntetőeljárásban részt vevő személy személyes adatait - a büntetőeljárás céljához szükséges mértékben - jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(3) A büntetőeljárás során rögzített személyes adatok nem törölhetők.”

11. § A Be. 135. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(5) bekezdés számozása (3)-(6) bekezdésre változik:

„(2) Jegyzőkönyvben kell rögzíteni a hatósági tanú nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, valamint a lakóhelyét. A 63. § (5)-(6) bekezdését a hatósági tanúnál is alkalmazni kell.”

12. § A Be. a következő 148/A. §-sal egészül ki:

„148/A. § Ha a gyanúsított a hatóság nyomozást megszüntető határozata ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, a hatóság a büntetőeljárás folytatását rendeli el, megrovást azonban ismételten nem alkalmazhat.”

13. § A Be. 203. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:

„(2) Ha a tanú a tárgyaláson a mentességi jogával él, a korábban tett vallomása nem olvasható fel.”

14. § A Be. 243. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (3) bekezdés esetén az ügyész fellebbezéséről a vádlottat és a védőt értesíteni kell.”

15. § A Be. 248. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(A másodfokú bíróság tanácsának elnöke)

„e) kézbesíti a vádlottnak és a védőnek a másodfokú bíróság területén működő ügyész indítványát.”

16. § A Be. 347. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A nyomozást a vétségi eljárás szabályai (VI. Fejezet II. Cím) szerint kell lefolytatni; a nyomozás iratainak ismertetése (142. §) azonban mellőzhető.”

17. § A Be. 379/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A bíróság meghallgatást tart, amelyen az ügyész az indítványt megalapozó bizonyítékokat írásban előterjeszti vagy szóban előadja; a gyanúsított és a védő felszólalhat. Ha a védő a meghallgatáson az értesítés ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védő távollétében is megtartható. A védő értesítéséről feljegyzést kell készíteni.”

18. § A Be. a következő 379/C. §-sal egészül ki:

„379/C. § Ha a bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelése helyett lakhelyelhagyási tilalmat rendel el, a végzés elleni fellebbezésre a 379/B. § rendelkezéseit kell alkalmazni.”

19. § A Be. 380. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az ideiglenes kényszergyógykezelésnek a Legfelsőbb Bíróság által történő felülvizsgálatára az (1)-(4) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadóak.”

20. § A Be. 383. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„383. § (1) Kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért, ha

I. a büntetőeljárást azért szüntették meg, mert

a) a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el,

b) a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a cselekményt a terhelt követte el,

c) büntethetőséget kizáró ok áll fenn,

d) a bűncselekmény büntethetősége elévült,

e) a cselekményt már jogerősen elbírálták;

II. a bíróság

a) a terheltet felmentette,

b) az eljárást vádelejtés miatt szüntette meg.

(2) Nincs helye kártalanításnak, ha a büntetőeljárást a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka (Btk. 28. §) miatt szüntették meg.

(3) Az (1) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt

a) a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg,

b) az eredményes felderítés meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék,

c) felmentés esetén a kényszergyógykezelését rendelték el.”

21. § A Be. 384. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„384. § (1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás vagy felülvizsgálat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették, avagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.”

22. § A Be. a következő 384/A. §-sal egészül ki:

„384/A. § A kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

23. § A Be. 385. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„385. § (1) A terhelt a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a perújítás vagy a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt.

(2) A kérelemben meg kell jelölni a kártalanítási igény összegét, az igényt megalapozó bizonyítékokat, és csatolni kell az igényt alátámasztó okiratokat.

(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt - a határozat közlésétől számított egy éven belül - annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amely az előzetes letartóztatást, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelte.

(4) Ha a terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal, vagy a határidő eltelte előtt meghal anélkül, hogy igényét előterjesztette volna, örököse az eljárás folytatását kérheti, illetőleg a határidőn belül kártalanítási igényt terjeszthet elő.”

24. § A Be. a következő 385/A. §-sal egészül ki:

„385/A. § (1) A kártalanítást az állam köteles megfizetni. Az eljárás során a Magyar Államot az igazságügyminiszter képviseli.

(2) A kártalanítási igény elbírálása előtt be kell szerezni az igazságügyminiszter és szükség esetén az ügyész nyilatkozatát.

(3) Ha a bíróság meghallgatáson vagy tárgyaláson dönt, a terhelt részvétele kötelező.”

25. § A Be. a következő 385/B. §-sal egészül ki:

„385/B. § (1) Ha a kártalanítási igény ténybeli és jogi megítélése a különleges eljárás keretében nagyobb nehézséggel járna, a bíróság az iratokat az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel bíró polgári bíróságnak küldi meg.

(2) Az iratoknak a polgári bírósághoz történő megküldését elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.”

26. § A Be. a következő 385/C. §-sal egészül ki:

„385/C. § (1) Ha a bíróság érdemben dönt a kártalanítási igényről, a bíróság határozata ellen az igazságügyminiszter is fellebbezhet.

(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezése esetén a 385/B. § (1) bekezdését is alkalmazhatja.”

27. § A Be. a következő 385/D. §-sal egészül ki:

„385/D. § (1) A polgári bíróság eljárása során az e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári perrendtartás szabályai szerint jár el.

(2) A perben felperesként a terhelt (örökös), alperesként a Magyar Állam képviseletében az igazságügyminiszter vesz részt.”

28. § A Be. 386. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Vagyonelkobzás és elkobzás esetén az (1) bekezdés akként irányadó, hogy az elkobzott dolgot természetben kell visszaadni, ha pedig ez nem lehetséges, a

vagyonelkobzáskor, illetve az elkobzáskor megállapított forgalmi értéket alapul véve, annak a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával növelt összegét kell visszatéríteni.

(3) A visszatérítési eljárást a kártalanítási eljárásra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni, a 385. § (1) bekezdése azonban nem alkalmazható.”

29. § (1) A Be. 390. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha külföldi hatóság kér kiadatást és megkereséséhez bűnösséget megállapító, végrehajtható ítéletet vagy elfogató parancsot, illetve bármely más, ezekkel azonos hatályú határozatot csatol, a bíróság - ha kiadatásnak helye van - elrendeli a kikért személy letartóztatását (kiadatási letartóztatás).

(2) A bíróság a kiadatási megkeresés megérkezése előtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha a kiadatásnak helye van, és a külföldi hatóság a letartóztatást az (1) bekezdésben meghatározott mellékletek nélkül kéri, feltéve, hogy a késedelem a kikért személy szökésének veszélyével jár. A letartóztatásról szóló határozatot a bíróság felterjeszti az igazságügyminiszterhez. A letartóztatást meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő kérelem a letartóztatás foganatba vételétől számított negyven nap alatt nem érkezik meg.”

(2) A Be. 390. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az előzetesen letartóztatottat az igazságügyminiszter döntése alapján is szabadlábra kell helyezni.”

30. § A Be. a következő 390/A. §-sal egészül ki:

„390/A. § A 390. § szerinti kiadatási eljárásban a védő részvétele kötelező.”

31. § (1) A Be. 400. §-a alcímének helyébe a következő rendelkezés lép:

„Kegyelmi eljárás”

(2) A Be. 400. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, valamint a terhelt hozzátartozója terjeszthet elő.

(3) A kérelmet a büntetőeljárás megszüntetése iránt az ügyben eljáró hatóságnál, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az elsőfokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni.

(4) A hatóság a kegyelmi eljárás során a terheltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi.”

32. § A Be. a következő 401. §-sal egészül ki:

„401. § (1) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó iratokat, valamint a kegyelmi kérelmet

a) a vádirat benyújtásáig a hatóság a legfőbb ügyészhez,

b) a vádirat benyújtása után a bíróság az igazságügyminiszterhez

felterjeszti.

(2) A büntetés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem, illetőleg előterjesztés esetén az igazságügyminiszter elrendelheti a büntetés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy félbeszakítását.

(3) A legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.”

33. § A Be. a következő 401/A. §-sal egészül ki:

„401/A. § Ha a büntetőeljárás kegyelemből történő megszüntetését a hatóság hivatalból kezdeményezte, a terhelt az eljárást megszüntető határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül kérheti az eljárás folytatását.”

34. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetését követő második hónap 15. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a Be. 1. §-ában a „szocialista” szövegrész, a 20. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „valamint a 26. § (3) bekezdésében meghatározott esetben” szövegrész, továbbá a 91. § (3) bekezdése és a 225. § (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) A törvény 4. §-a 1995. július 1-jén lép hatályba.

(3) A törvény hatálybalépése előtt kiszabott szigorított javító-nevelő munka esetén a kártalanításra, javító-nevelő munka esetén a visszatérítésre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.


  Vissza az oldal tetejére