Időállapot: közlönyállapot (1995.VI.23.)

1995. évi LV. törvény

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról * 

1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 19. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül is szakszervezet létrehozására. A szakszervezet joga, hogy a munkaszervezeten belül szerveket működtessen, s ezek működésébe tagjait bevonja.

(2) A szakszervezet joga, hogy a munkavállalókat anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, továbbá a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő körben tagjait a munkáltatóval szemben, illetőleg az állami szervek előtt képviselje.”

2. § Az Mt. a következő 19/A. §-sal egészül ki:

„19/A. § (1) A szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személynek a munkáltató területére történő belépését a munkáltató nem tagadhatja meg, ha a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik. A szakszervezetnek minderről a munkáltatót előzetesen értesítenie kell.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy eljárása során köteles a munkáltató működési rendjére vonatkozó szabályokat megtartani.”

3. § Az Mt. 22. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A szakszervezet jogosult ellenőrizni a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását.”

4. § Az Mt. 23. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésének van helye. A kifogással kapcsolatos egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított három munkanapon belül kell megkezdeni. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, tizenöt napon belül dönt.

(5) A kifogásolt intézkedést a munkáltató és a szakszervezet közötti egyeztető tárgyalás befejezéséig, illetve a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetve végrehajtását fel kell függeszteni.”

5. § (1) Az Mt. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen - eltérő megállapodás hiányában - minden három, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után

200 szakszervezeti tagig havi két óra,

201-500 szakszervezeti tagig havi másfél óra,

501 szakszervezeti tagtól havi egy óra.

E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni.”

(2) Az Mt. 25. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot, de legfeljebb a munkaidő-kedvezmény felét a munkáltató köteles pénzben megváltani. A munkáltató a pénzbeni megváltás összegét az érintett szakszervezeti tisztségviselők átlagos, előző naptári évi átlagkeresete alapján állapítja meg, és havonta utólag - bruttó összegben - fizeti ki a szakszervezet részére. Ezt a pénzösszeget a szakszervezet csak az érdekvédelmi tevékenységével összefüggő célra használhatja fel.”

6. § Az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre való beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. A rendkívüli felmondás, illetve az ilyen tisztségviselővel szemben a 109. § szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.”

7. § Az Mt. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az üzemi tanács tagjainak száma, ha a munkavállalók száma a választás időpontjában

a) a száz főt nem haladja meg, három,

b) a háromszáz főt nem haladja meg, öt,

c) az ötszáz főt nem haladja meg, hét,

d) az ezer főt nem haladja meg, kilenc,

e) a kétezer főt nem haladja meg, tizenegy,

f) a kétezer főt meghaladja, tizenhárom.”

8. § Az Mt. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A választási bizottság:

a) meghatározza a jelöltállítás határidejét, illetve a választás időpontját,

b) gondoskodik a jelölés és a választás törvényes rendjének megőrzéséről, továbbá

c) megállapítja a szavazatszámlálás részletes szabályait.”

9. § Az Mt. a következő 48/A. §-sal egészül ki:

„48/A. § Nem lehet a választási bizottság tagja, aki a bizottság megalakításának időpontjában az üzemi tanács tagja, elnöke.”

10. § Az Mt. 49. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A jelöltlista akkor tehető közzé, ha a jelöltállítás érvényes volt.”

11. § Az Mt. 50. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A választási bizottság - a jelöltlistának megfelelően - elkészítteti a szavazólapokat.”

12. § Az Mt. 51. §-ának (5)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Eredménytelen a választás, ha a jelöltek a 45. § (1) bekezdése által meghatározott számban nem érték el a (4) bekezdésben előírt mértéket. Eredménytelen választás esetén a (4) bekezdés szerinti mértéket elért jelölteket megválasztott üzemi tanácstagnak kell tekinteni, a fennmaradó helyekre harminc napon belül új választást kell tartani. Az új választáson a választást megelőző tizenöt napig új jelöltek is állíthatók.

(6) Az üzemi tanács póttagjának kell tekinteni azt, aki az érvényesen leadott szavazatok legalább húsz százalékát megszerezte. E szabályt nem lehet alkalmazni, ha a munkáltatónál (a munkáltató telephelyén) üzemi megbízottat választanak.

(7) Ha az 51/A. § (2)-(3) bekezdése szerint megismételt választást, továbbá, ha az eredménytelen választás miatt új választást tartanak, akkor a (6) bekezdéstől eltérően a póttagsághoz szükséges, az érvényes szavazatok legalább húsz százalékát e választáson kell a jelöltnek megszereznie.”

13. § Az Mt. a következő 51/A. §-sal egészül ki:

„51/A. § (1) A választás akkor érvényes, ha azon a választásra jogosultak több mint fele részt vett. Ebből a szempontból nem kell figyelembe venni azt a választásra jogosult munkavállalót, aki a választás időpontjában

a) keresőképtelen beteg,

b) szülési vagy a 138-140. §-ban meghatározott okból fizetés nélküli szabadságon van,

c) sor- vagy tartalékos katonai, illetve polgári szolgálatát tölti, továbbá

d) egy hetet meghaladó időtartamú tartós kiküldetésben van,

feltéve, hogy a választáson nem vett részt.

(2) Érvénytelen választás esetén a választást kilencven napon belül meg kell ismételni. Új választást harminc napon belül tartani nem lehet.

(3) A megismételt választást - az általános szabályoktól eltérően - akkor kell érvényesnek tekinteni, ha azon a választásra jogosultak több mint egyharmada részt vett. Üzemi tanácstaggá megválasztottnak azokat a jelölteket kell tekinteni, akik a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet, de legalább a szavazatok harminc százalékát megszerezték. Ebben az esetben az üzemi tanács megválasztása két évre szól. A megismételt választásra az 51. § (5)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Ha a megismételt választás érvénytelen, újabb üzemi tanácsi választást egy év múlva kell tartani.”

14. § Az Mt. 53. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A választásról a választási bizottság jegyzőkönyvet készít. Ennek tartalmaznia kell különösen:

a) a szavazóurnák felbontásának körülményeit,

b) a választás helyét és időpontját,

c) az 51/A. § (1) bekezdése szerinti szavazásra jogosultak számát,

d) a szavazáson résztvevők számát,

e) az összes leadott szavazatok számát,

f) az érvényes és érvénytelen szavazólapok számát,

g) az egyes jelöltekre leadott szavazatok számát,

h) a megválasztott üzemi tanácstagok és póttagok nevét,

i) a választással összefüggő esetleges vitás ügyet, illetve az ezzel kapcsolatos döntést.

(2) A választási jegyzőkönyvet a választási bizottság tagjainak alá kell írnia és a munkáltatónál szokásos módon közzé kell tenni. A jegyzőkönyvet a megbízatásának megszűnéséig az üzemi tanács őrzi. Érvénytelen választás esetén e kötelezettség a munkáltatót terheli, és annak tartama a következő üzemi tanács megválasztásáig tart.”

15. § Az Mt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„54. § Ha a jelöléssel, a választás lebonyolításával vagy eredményével kapcsolatban vita merül fel, öt napon belül egyeztetést lehet kezdeményezni. Az egyeztetés kezdeményezésére a munkavállaló, a munkáltató, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet és a választási bizottság jogosult. Az egyeztetés során a választási bizottság és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek öt napon belül közösen határoznak. A határozat ellen, illetve az egyeztetés eredménytelensége esetén e § szerint az egyeztetés kezdeményezésére jogosultak öt napon belül bírósághoz fordulhatnak. A bíróság tizenöt napon belül, nemperes eljárásban határoz.”

16. § Az Mt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„55. § (1) Az üzemi tanács megszűnik, ha

a) a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, illetve a telephely megszűnik,

b) megbízatási ideje lejárt,

c) visszahívják,

d) tagjainak száma bármely okból több mint egyharmaddal csökken,

e) a munkavállalók létszáma ötven fő alá, illetve legalább kétharmaddal csökkent,

f) több munkáltató vagy telephely egyesülése (összevonása) következtében a munkáltatónál több üzemi tanács működne, továbbá

g) a munkáltató vagy telephely szétválása esetén.

(2) Az üzemi megbízott megbízatása az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott esetekben szűnik meg. Az üzemi megbízott megbízatása ezen túlmenően akkor is megszűnik, ha három hónapot meghaladóan feladatát akadályoztatása miatt nem tudja ellátni.

(3) Az üzemi tanács, illetve az üzemi megbízott visszahívása tekintetében szavazást kell tartani, ha azt a választásra jogosult munkavállalók legalább harminc százaléka - írásban - indítványozza. A visszahíváshoz a leadott érvényes szavazatok több mint kétharmada szükséges. A szavazás érvényes, ha ezen a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett.

(4) Visszahívásra irányuló indítvány egy éven belül ismételten nem tehető.

(5) Az üzemi tanács visszahívására a megválasztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

17. § Az Mt. a következő 55/A. §-sal egészül ki:

„55/A. § (1) Ha az üzemi tanács tagjának a megbízatása megszűnik, a kieső tag helyére az üzemi tanácsba a megválasztott póttagok közül megfelelő számban üzemi tanácstagot kell behívni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kieső tag helyére annak a szakszervezetnek a legtöbb szavazatot megszerzett póttagját kell behívni, amelynek a kieső üzemi tanácstag tagja volt. Ha a kieső üzemi tanácstag nem szakszervezeti tag, a szakszervezethez nem tartozó, legtöbb szavazattal rendelkező póttagok közül (független póttag) kell az üzemi tanácsba tagot behívni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha a szakszervezet póttaggal nem rendelkezik, illetve független póttag nincs, a delegálás sorrendjét a póttagok között megszerzett nagyobb számú érvényes szavazat határozza meg.”

18. § (1) Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az üzemi tanács az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontjában meghatározott ok miatt szűnik meg, a megszűnéstől számított három hónapon belül üzemi megbízottat, illetőleg üzemi tanácsot kell választani.”

(2) Az Mt. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az üzemi megbízott megbízatásának megszűnése esetére is.”

19. § Az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az üzemi tanács tagját havi munkaideje tíz százalékának, elnökét havi munkaideje tizenöt százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. Az üzemi tanács tagjai és elnöke részére járó összesített munkaidő-kedvezmény felhasználását az üzemi megállapodás e törvénytől eltérően is meghatározhatja. A kedvezmény mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a tag, illetve az elnök teljes munkaidejének felét. A munkaidő-kedvezmény időtartamára távolléti díj jár.”

20. § Az Mt. a következő 62/A. §-sal egészül ki:

„62/A. § (1) A 62. § (3) bekezdésben megállapított munkajogi védelmet az üzemi megbízott tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 28. § szerint a szakszervezeti szervet megillető jogosultságot - ha az üzemi megbízott nem szakszervezeti tisztségviselő - a munkavállalók közössége gyakorolja.

(2) Az egyetértésről a munkáltató tájékoztatását követő tizenöt napon belül a munkavállalók szavazással döntenek; a szavazás akkor érvényes, ha ezen a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett. A szavazásra egyebekben a megválasztásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szavazás elmaradását vagy érvénytelenségét az egyetértés megadásának kell tekinteni.

(3) A munkavállalók előzetes értesítéséről a munkáltatónak megfelelően gondoskodnia kell.”

21. § Az Mt. a következő 64/A. §-sal egészül ki:

„64/A. § Az üzemi tanács egyes jogosítványai gyakorlását és a munkáltatóval való kapcsolatrendszerét érintő kérdések az üzemi megállapodásban határozhatók meg.”

22. § Az Mt. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„67. § A 65. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat sértő munkáltatói intézkedés érvénytelen. Ennek megállapítása iránt az üzemi tanács bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, tizenöt napon belül határoz.”

23. § Az Mt. 76. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló hivatkozhat, a munkába állását követő harminc napon belül.”

24. § Az Mt. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„84. § A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés a) pont], továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság (139. §) megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.”

25. § Az Mt. a következő 86/A. §-sal egészül ki:

„86/A. § Ha a munkaviszony a 86. § b) pontjában foglaltak alapján szűnik meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult.”

26. § Az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(A munkaviszony megszüntethető:)

„e) A 88. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint.”

27. § Az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően is megszüntetheti a munkáltató a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti.”

28. § Az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„c) a terhesség, a szülést követő három hónap, illetőleg a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés b) pont],”

29. § Az Mt. 96. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdés számozása (3)-(7) bekezdésre változik:

„(2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.”

30. § Az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon, kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.”

31. § Az Mt. 105. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig.”

32. § Az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a munkavállalót kirendelő munkáltató gyakorolhatja.”

33. § Az Mt. 107. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) és f) pontok megjelölése f) és g) pontra változik:

(Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól)

„d) a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára,

e) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára,”

34. § Az Mt. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítő, a polgári repülésben a hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közúti személyszállítás forgalmi utazó munkaköreiben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenőidejét a kollektív szerződés e törvényben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.”

35. § Az Mt. 118. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A napi munkaidő az (1) bekezdés esetében nem haladhatja meg a tizenkét órát és annak két hónap, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb négy hónap, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb hat hónap átlagában - az idénymunkát kivéve - a teljes munkaidőnek meg kell felelnie.”

36. § Az Mt. 129. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az elrendelhető túlmunka felső határa négy egymást követő napon összesen nyolc óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb kétszáz, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb háromszáz óra.”

37. § Az Mt. 130. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:)

„f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.”

38. § Az Mt. 134. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő január 31-ig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. Ettől a rendelkezéstől eltérni nem lehet. A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.”

39. § Az Mt. 137. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, valamint a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (4)-(6) bekezdés megjelölése (5)-(7) bekezdésre módosul:

„(1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget - naptári évenként huszonöt munkanap betegszabadság illeti meg.

(2) A munkavállaló keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvos igazolja.

(3) A betegszabadság időtartamára - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a munkavállaló részére távolléti díjának hetvenöt százaléka jár.

(4) A betegszabadság első öt napjára a munkavállalót díjazás nem illeti meg. A munkáltató azonban e napokra, a munkavállaló kérésére a munkavállalót megillető rendes szabadság terhére, köteles szabadságot kiadni.”

40. § Az Mt. 138. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A terhes, illetőleg a szülő nőt ötvenkét hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.”

41. § (1) Az Mt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, a munkavállaló munkabérét távolléti díjára ki kell egészíteni, illetve munkavégzés hiányában távolléti díjat kell fizetni. Távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja elő, annak mértéke meghatározása nélkül.”

(2) Az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A munkavállaló részére távolléti díj jár:”

42. § Az Mt. a következő 151/A. §-sal egészül ki:

„151/A. § (1) Ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótléka(i), valamint a (4) bekezdés szerinti, túlmunka miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár.

(2) A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és a munkaszerződésben rögzített azon bérpótlékok értendők, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik.

(3) A távolléti díj számításánál műszakpótlékként a munkavállaló

a) többműszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére tizenöt százalékát, illetőleg

b) folytonos munkarendben történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére húsz százalékát

kell figyelembe venni.

(4) Ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint ötven óra túlmunkát teljesített, távolléti díja megállapításánál túlmunka miatti kiegészítő pótlékot kell figyelembe venni. A kiegészítő pótlék mértéke, ha az irányadó időszakban a túlmunka száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér három százaléka; ha száz óránál több volt, a személyi alapbér öt százaléka. Ha a munkavállalót a tárgyévet megelőző időszakban tört évben foglalkoztatták, az óraszámhatárokat arányosan kell figyelembe venni.

(5) Havi időbér esetén

a) az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított távolléti díjnak a huszonketted része;

b) az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.

(6) Nem kell alkalmazni az (5) bekezdésben foglaltakat, ha a távolléti díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén részesülne.

(7) Órabér esetén az egy napra fizetendő távolléti díj: az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.

(8) Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a munkavállaló távolléte idején (időszakában) érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének - ha ez kisebb, mint a tárgyév január 1-jei személyi alapbér, akkor ez utóbbinak - a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni.

(9) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kisebb.

(10) A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének - ideértve az időbér és a teljesítménybér összekapcsolásán alapuló bér időbér részét, továbbá a garantált bért is - és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.

(11) Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött, a - 152. § (5) bekezdése szerinti - tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távollétidíj-fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.

(12) A munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjét a tárgyév január 1-jével - a (11) bekezdés szerinti esetben az első távollétidíj-számítás alkalmával - rögzíteni kell.”

43. § Az Mt. 152. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.

(3) Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.

(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak.

(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.

(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső - a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított - (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.

(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.

(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (együtt: osztószám).

(9) Az a naptári negyedév - az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.

(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.”

44. § Az Mt. 188. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A 190. § (3) bekezdése, a 191. §, továbbá a 192. § (2) bekezdése alkalmazásában vezetőnek minősül a vezető helyettese, valamint az, akit a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet ilyennek minősít.”

45. § Az Mt. 190. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a munkáltató - fizetésképtelensége esetén - a határozott időre alkalmazott vezető munkaviszonyát a 88. § (2) bekezdése szerint megszünteti, a vezetőt megillető, de legfeljebb hathavi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezetőt ezt meghaladóan megillető átlagkereset a felszámolási eljárás megszűnésekor vagy a felszámolási zárómérleg, illetve záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.”

46. § Az Mt. 199. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az egyeztetésen - a munkáltató vezetője kivételével - a munkáltatót nem képviselheti az, aki a sérelmezett döntést hozta.”

47. § Az Mt. a következő 199/A. §-sal egészül ki:

„199/A. § Kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltető személyét köthetik ki, aki a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során a vitában egyezség létrehozását kísérli meg. Az egyeztetést a békéltetőnél kell e törvény szabályai szerint kezdeményezni. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni.”

48. § Az Mt. 201. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„201. § Ha az egyeztetés a kezdeményezésétől számított nyolc napon belül nem vezetett eredményre - a 202. §-ban foglalt kivételekkel -, az elévülési időn belül bírósághoz lehet fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására - a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d), e) pontját kivéve - halasztó hatálya nincs.”

49. § (1) Az Mt. 202. §-a (1) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„202. § (1) A keresetet az egyeztetés, illetve a békéltető eljárása eredménytelenségének megállapításától, illetőleg a 201. §-ban meghatározott határidő lejártától számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni:”

(2) Az Mt. 202. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi c)-d) pont lép, egyidejűleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik:

„c) a rendkívüli felmondással,

d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §)”

(kapcsolatban.)

50. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) a következő 54/A. §-sal egészül ki:

„54/A. § (1) A napi munkaidő munkaidőkeret alkalmazása esetén nem haladhatja meg a tizenkét órát és annak nyolc hét átlagában - az idénymunkát kivéve - a teljes munkaidőnek meg kell felelnie; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkaidő - munkaidőkeret alkalmazása esetén - a munkaidőkeret előírt munkanapjaira egyenlően oszlik meg.

(3) A munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb és - a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakört kivéve - tizenkét óránál hosszabb nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.”

51. § A Kjt. a következő 55/A. §-sal egészül ki:

„55/A. § Az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen négy óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén kétszáz óra.”

52. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 1995. szeptember 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény 39. és 40. §-a 1995. július 1-jén lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) az Mt. 25. § (3) bekezdésében, a 104. § (5) bekezdésében, a 116. §-ban, 148. § (2) bekezdésében, továbbá

b) a Kjt. 48. § (3) bekezdésében

az „átlagkereset” szövegrész helyébe a „távolléti díj” szövegrész lép;

c) a Kjt. 19. §-a „az 57. § (2) bekezdése” szövegrészt követően „a 64/A. §” szövegrésszel, 59. §-ának (1) bekezdése a „117. § (2) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése” szövegrészt követően pedig a „120. § (1)-(2) bekezdése, 129. § (1) bekezdése” szövegrésszel egészül ki;

d) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (3) bekezdésének hetedik francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(Eltérő rendelkezés hiányában, ahol jogszabály)

- munkabért vagy távolléti díjat, ott illetményt,

(is érteni kell);

e) az Mt. 96. §-ának 4) bekezdése hatályát veszti.

(4) Az Mt. 88. § (2) bekezdésének e törvény 27. §-ával megállapított rendelkezését az e törvény hatálybalépését követően megkötött határozott időre szóló munkaviszonyok tekintetében kell alkalmazni.

(5) 1995. december 31-ig az Mt. 137. §-ában foglalt rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavállalót húsz munkanap betegszabadság illeti meg; a munkavállaló díjazásra a betegszabadság első három napjára nem jogosult.

(6) Az Mt. 137. § (3) bekezdésének alkalmazása során, 1995. augusztus 31-ig a munkavállalót távolléti díjának hetvenöt százaléka helyett átlagkeresetének hetven százaléka illeti meg.

(7) E törvény hatálybalépésekor táppénzben részesülő munkavállaló az (5) bekezdés szerinti emelt mértékű betegszabadságból részére még járó betegszabadságot a táppénzes állomány megszűnését követő - 1995. évi - újabb betegség miatti keresőképtelenség esetén veheti igénybe.

(8) A törvény hatálybalépésekor szülési szabadságon lévő munkavállalót a 138. § (1) bekezdése szerinti emelt mértékű szülési szabadság akkor illeti meg, ha a külön törvény szerint megemelt tartamra kéri a terhességi-gyermekágyi segély megállapítását.

(9) Az Mt. 151/A. § (10) bekezdésének alkalmazása során 1995. december 31-ig a munkavállaló tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérén a munkavállaló 1995. szeptember 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérét kell érteni.


  Vissza az oldal tetejére