Időállapot: közlönyállapot (1995.XI.16.)

1995. évi XCV. törvény

a devizáról * 

Az Országgyűlés a piacgazdaság kiépítésének következetes folytatásaként, a devizagazdálkodás eddigi korlátozásait fokozatosan felszámolva, a forint - nemzetközi szervezetek által is elfogadott szintű - konvertibilitását megvalósítva, törvényt alkot a deviza, vagy valuta vásárlásának és felhasználásának szabályairól.

ELSŐ RÉSZ

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYA

1. § Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni

a) a devizabelföldinek belföldön és külföldön, valamint

b) - ha e törvény kifejezetten így rendelkezik - a devizakülföldinek a Magyar Köztársaság területén lévő

devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel és vagyoni értékkel végzett jogügyleteire és cselekményeire.

2. § A devizahatóság hatósági ellenőrzést végezhet arra nézve, hogy a devizabelföldiek, illetőleg a devizakülföldiek megtartják-e a devizajogszabályokban, a jegybanki rendelkezésekben, valamint a devizahatósági engedélyben foglalt előírásokat. A devizahatósági ellenőrzés kiterjed a devizakülföldieknek a Magyar Köztársaság területét érintő jogügyleteire és cselekményeire, illetőleg a devizabelföldiek külföldi tevékenységére is.

II. FEJEZET

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

3. § E törvény alkalmazásában

1. devizabelföldi:

a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa van, a tizennégy éven aluliak esetén személyi lapja van, illetőleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles (a továbbiakban együtt: személyi igazolvány). A határátlépéskor a magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell,

b) a vállalkozás és a szervezet, ha a székhelye belföldön van,

c) a b) pont szerinti vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja és alkalmazottja e minőségében a vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében, ha azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen jogot, illetve azt terheli kötelezettség, akkor is devizabelföldinek tekintendő, ha egyébként devizakülföldi,

d) külföldi vállalkozás és szervezet belföldön működő telepe, kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét,

e) a külföldön lévő külképviselet, továbbá a devizabelföldi képviselője e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizakülföldi;

2. devizakülföldi:

a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni,

b) a vállalkozás és a szervezet - jogi formájától függetlenül -, ha székhelye külföldön van,

c) a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő telepe, fiókja, kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében külföldön létrehozott telephelyét,

d) a belföldön lévő külföldi diplomáciai, konzuli képviselet, valamint devizakülföldi belföldön lévő kereskedelmi és egyéb képviselete, továbbá devizakülföldinek a képviselője e minőségében tett jogügyletei, cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizabelföldi,

e) a vámszabadterületi társaság és a 85. § hatálya alá tartozó társaságok;

3. külföld:

a) a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület,

b) a Magyar Köztársaság területén lévő, a vámjogszabály szerinti - a nemzetközi személyforgalom és áruforgalom számára nyitvaálló - tranzitterület és vámszabadterület;

4. deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés);

5. valuta: külföldi pénz;

6. konvertibilis pénznem, deviza, valuta: a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos devizaárfolyam lapján, illetőleg valutaárfolyam lapján feltüntetett pénznem, deviza, valuta;

7. pénz: a bárhol forgalomban lévő és a forgalomban lévőre még átváltható bankjegy és fémpénz (érme);

8. fizetőeszköz: a pénz, továbbá - ellenkező rendelkezés hiányában - a forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz;

9. pénzhelyettesítő eszköz: a csekk - ideértve a kitöltetlen csekket is -, a hitelkártya, a csekk-kártya, a bankkártya, kereskedelmi kártya, a váltó, az utalvány, továbbá a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv vagy az ilyen betétről kiállított más okirat, és elnevezésétől függetlenül minden más, azonos gazdasági rendeltetésű okmány;

10. arany: a színarany (az arany, amelynek finomsága legalább 995/1000), az arany pénzérme akkor is, ha már nincs forgalomban, valamint - aranytartalmára tekintet nélkül - a rúdarany, az aranytömb;

11. vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás - ide nem értve a devizát, valutát és a belföldi fizetőeszközt - melynek pénzben kifejezhető értéke van;

12. útiholmi: az 1964. évi 2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a turistaforgalom vámkönnyítéseiről szóló, New Yorkban, 1954. június 4-én kelt Egyezményben, illetve az Egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvben és a vámtörvényben útiholmiként meghatározott tárgyak;

13. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az egyéni ügyvéd, a társas ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi ügyvivői iroda;

14. szervezet: ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, a természetes személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy, amely alapfeladatként vállalkozási tevékenységet nem folytat, ideértve az államot is;

15. külföldi vállalkozás: jogi formájától függetlenül üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató külföldi székhelyű gazdasági egység;

16. külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató külföldi székhelyű egység, ideértve a külföldi államot is;

17. közvetlen vállalkozás: devizabelföldi részvételével alapított, létesített külföldi vállalkozás, külföldi vállalkozásban való részesedés, továbbá a devizabelföldi által a helyi jog alapján létrehozott külföldi fiók;

18. nemzetközi gazdasági tevékenység: devizakülföldivel - belföldön nem közvetlenül a személyes szükségletek kielégítése körében - külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével végzett

a) külkereskedelmi, ideértve a szállítmányozási,

b) személyszállítási és árufuvarozási,

c) postai és távközlési,

d) utazásszervezői és -közvetítői,

e) művészközvetítői,

f) hír- és műsorközlő tájékoztató,

g) biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadói

tevékenységet;

19. külföldi hivatalos vagy üzleti utazás: a vállalkozás, szervezet tevékenységével összefüggő, a Magyar Köztársaság határán kívüli olyan utazás, amelynek a felmerülő költségét teljes egészében vagy részben a vállalkozás, a szervezet vagy részben a meghívó devizakülföldi viseli;

20. kiküldött: az a természetes személy, aki belföldön történő - munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon alapuló - foglalkoztatásával vagy egyéni vállalkozóként a tevékenységével összefüggésben hivatalos vagy üzleti célból külföldre utazik;

21. külképviselet:

a) a központi költségvetési szerv,

b) a vállalkozás, a 17. pontban foglaltak alá nem tartozó - a nemzetközi vízi és légi forgalmat lebonyolító társaságok menetjegy eladásait kivéve - vállalkozási tevékenységet nem végző

tartósan külföldön lévő szervezeti egysége;

22. külföldön munkát végző: a kiküldöttként, az egyéni munkavállalóként vagy ösztöndíjasként külföldön tartózkodó devizabelföldi, valamint az 56. § a) pontjában, a 65. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alkalmazásában a vele külföldön közös háztartásban élő devizabelföldi házastársa és gyermeke. A külföldön munkát végzőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában nem minősül külföldnek a 3. pont b) alpontjában meghatározott terület és devizakülföldinek a vámszabadterületi társaság, valamint a 85. § hatálya alá tartozó társaság;

23. saját tőke: a számvitelről szóló törvény meghatározása szerint;

24. hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a kincstárjegy, valamint minden olyan sorozatban kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti;

25. elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tőzsde, valamint az olyan belföldi vagy külföldi tőzsdén kívüli értékpapírpiac - beleértve az értékpapír-kereskedők szövetsége által szervezett telefonon keresztül lebonyolódó piacot is -,

a) amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol működik,

b) ahol a szabályzatában meghatározott személyen keresztül bárki eladhat, illetve vásárolhat értékpapírt, és

c) ahol az ügyletek rögzített szabályok alapján jönnek létre;

26. kollektív befektetési értékpapír:

a) a befektetési jegy, továbbá

b) az olyan külföldi intézményben való részvételt tanúsító - bemutatóra vagy névre szóló - okirat, amely intézmény alapító okiratában meghatározott célja - az egyes befektetésekkel járó kockázatviselést megosztva - az értékpapírokba vagy más eszközökbe történő befektetés;

27. pénzpiaci eszköz: értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minősülő - okirat;

28. átruházható eszköz:

a) a pénzkövetelésről vagy aranykövetelésről kiállított - értékpapírnak nem minősülő - okirat,

b) az olyan értékpapírnak nem minősülő okirat, amely valamilyen pénzkövetelésről, aranykövetelésről szóló okirat vagy értékpapír, valamint tagsági jogot megtestesítő értékpapír átvételét igazolja, vagy ezek felett közvetetten a rendelkezést lehetővé teszi,

c) a kárpótlási jegy,

d) az olyan jogról vagy követelésről kiállított értékpapír és értékpapírnak nem minősülő okirat, amely tekintetében külön törvény vagy kormányrendelet megállapítja, hogy e törvénynek az átruházható eszközre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, valamint

e) pénzköveteléssel végzett határidős ügylet, továbbá árfolyam- és kamatkockázati csereügylet és más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy arról okiratot kiállítottak-e vagy sem;

29. fizetésnek minősül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás megszűnését vagy csökkenését eredményezi;

30. hitel:

a) a pénzértékre szóló kölcsön,

b) a halasztott fizetés (kereskedelmi hitel, áruhitel, céghitel),

c) az egy évet meghaladó előleg és előrefizetés,

d) az előző pontokban meg nem határozott olyan visszavásárlási kötelezettséget tartalmazó megállapodás, amelynek alapján a visszavásárlás az eladáskori árnál (értéknél) magasabb áron (értéken) történik; annak megállapításánál, hogy az ár (érték) magasabb-e az eladáskori árnál (értéknél), a visszavásárlással összefüggésben bármilyen jogcímen járó összeget egybe kell számítani;

31. devizajogszabály:

a) e törvény és az e törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet, továbbá

b) az MNB-ről szóló törvény devizarendelkezései;

32. felhatalmazott pénzintézet: devizaműveletek végzésére felhatalmazott belföldi pénzintézet, melyek jegyzékét az MNB a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé;

33. devizahatóság: az MNB;

34. devizaérték: a deviza, a valuta és az arany.

MÁSODIK RÉSZ

A DEVIZASZABÁLYOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ELŐFELTÉTELEI

III. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

4. § (1) Ha devizajogszabály vagy külön jogszabály a deviza- vagy valutavásárlási, vagy devizaátutalási, illetőleg devizával vagy valutával való fizetési jogcímet keletkeztető szerződés megkötését vagy tevékenység végzését engedélyhez vagy előzetes bejelentéshez köti, e törvény eltérő rendelkezésének hiányában a deviza- vagy valutaeladásnak és a devizaátutalásnak az engedély megléte, illetőleg a bejelentés megtörténte esetén van helye.

(2) Jogszabály előírhatja, hogy a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak e tevékenységét, annak megkezdésétől számított meghatározott határidőn belül a devizahatóságnak be kell jelentenie.

(3) A vállalkozás és a szervezet a forint ellenében történő deviza- vagy valutavásárlást a pénzforgalmi számlája terhére adott fizetési megbízással kezdeményezi.

(4) A devizahatóság az engedélyét feltételhez kötheti.

(5) Az, hogy a devizajogszabályok, vagy a jegybanki rendelkezések szerint nem kell devizahatósági engedély, vagy az engedélyt a devizahatóság megadta, nem mentesít az egyéb jogszabályokban foglalt előírások megtartása alól.

5. § (1) Devizajogszabály vagy jegybanki rendelkezés előírhatja, hogy a felhatalmazott pénzintézet milyen okiratok, illetőleg nyilatkozatok meglétét és ezeknek a fizetési megbízással való összhangját köteles vizsgálni.

(2) A felhatalmazott pénzintézet köteles meggyőződni arról, hogy a deviza-, illetve valutaeladás, továbbá a devizaátutalás devizajogszabályban vagy jegybanki rendelkezésben meghatározott feltételei fennállnak-e. Amennyiben e feltételeket igazoló iratok nem állnak rendelkezésre, a felhatalmazott pénzintézet a deviza-, illetve valutaeladást, továbbá az átutalást megtagadja.

6. § (1) A devizát, valutát a vásárláskor feltüntetett célra vagy olyan célra szabad felhasználni, amihez a devizahatóság engedélye vagy előzetes bejelentés nem szükséges. Amennyiben a devizabelföldi olyan eltérő célra használja fel a devizát, valutát, amihez a devizahatóság engedélye vagy előzetes bejelentés nem szükséges, a felhasználástól számított nyolc napon belül köteles ezt az átutalás, illetve a vásárlás helyén bejelenteni.

(2) A devizabelföldi köteles megtenni minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a devizakülföldivel kötött szerződésben meghatározott összeget beszedje.

(3) A devizabelföldi a rendelkezésére bocsátott deviza, valuta rendeltetésszerű felhasználásáról - a 20. § (1) bekezdésében foglalt jogcímeken vásárolt deviza vagy valuta kivételével -, illetőleg a devizakülfölditől járó összeg befolyásáról a devizajogszabályban meghatározott módon a devizahatóságnak elszámolni köteles.

Átváltás

7. § (1) Devizabelföldi vagy devizakülföldi belföldön devizát, valutát forintra, forintot devizára, valutára vagy devizát, valutát más devizára, valutára - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - csak felhatalmazott pénzintézetnél válthat át, és csak ott jogosult devizát, valutát vásárolni, eladni.

(2) Devizabelföldi vagy devizakülföldi belföldön valutát és a pénzhelyettesítő eszközök közül a csekket forintra, forintot valutára, csekkre, valutát, csekket más valutára, csekkre átváltóhelyen is átválthat, és jogosult ott valutát, csekket vásárolni vagy eladni.

Árfolyam

8. § A konvertibilis deviza, valuta forintra, illetőleg a forint konvertibilis devizára, valutára történő átszámításánál alkalmazandó árfolyam tekintetében az MNB jegybanki rendelkezésben előírást adhat.

Korlátozott és tiltott műveletek

9. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, devizahatósági engedéllyel lehet olyan szerződést kötni, vagy pénzügyi műveletet végezni, amely arra irányul, hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek egymásra tekintettel devizát, valutát, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket belföldön és külföldön átruházzanak.

(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy

a) a vállalkozás és a szervezet devizakülföldivel olyan szerződést kössön, amely alapján a vállalkozás és a szervezet a devizakülföldivel pénzbeli elszámolás nélküli csereutazást bonyolít le,

b) a devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy egymás belföldi és külföldi tartózkodásának költségeit fedezze,

c) az egymással cserekapcsolatot fenntartó devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy a gyűjtési körébe tartozó azonos vagy hasonló ingó dolgot - a kiviteli (kiküldési) szabályok megtartásával - pénzbeli elszámolás nélkül cseréljen.

10. § Ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, devizabelföldiek között tilos fizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatban olyan kikötést alkalmazni, amely deviza, valuta valóságos szolgáltatására irányul.

IV. FEJEZET

EGYES TEVÉKENYSÉGEK VÉGZÉSÉNEK DEVIZAHATÓSÁGI ENGEDÉLYEZÉSE

11. § (1) Szerencsejáték-szervező tevékenységnek konvertibilis pénznemben történő végzéséhez a devizahatóság engedélyét a szerencsejáték-szervező tevékenység folytatásához külön törvény szerint szükséges hatósági engedély iránti kérelem benyújtása előtt meg kell szerezni.

(2) Devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy devizakülföldi a belföldön lévő ingó dolga tekintetében devizabelföldivel vagy devizakülföldivel adásvételi vagy bizományi szerződést, illetőleg hasznosítására ellenérték fejében egyéb szerződést kössön. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a nemzetközi gazdasági tevékenység körében kötött szerződésre.

V. FEJEZET

HAZAUTALÁSI ÉS FORINTRA TÖRTÉNŐ ÁTVÁLTÁSI KÖTELEZETTSÉG, KÖVETELÉS BEJELENTÉS

12. § (1) A devizabelföldi köteles - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a konvertibilis devizát, valutát a megszerzéstől (birtokba jutástól), illetve annak tudomásra jutásától számított nyolc napon belül felhatalmazott pénzintézethez átutaltatni (hazautaltatni) vagy hazahozni és annak átadni (a továbbiakban együtt: hazautalni), illetve természetes személy esetén hazahozni vagy hazautaltatni.

(2) A devizabelföldi az alábbi jogcímeken külföldön megszerzett (birtokába került) konvertibilis devizát, valutát nem köteles hazautalni vagy hazahozni:

a) a külképviseleti bevételt, ha azt a külképviselet fenntartására használja fel,

b) a természetes személy által külföldi tartózkodása során ajándék vagy öröklés címén kapott, továbbá külföldi szerencsejátékból származó összeg külföldön a devizajogszabálynak megfelelően felhasznált részét,

c) a külföldön munkát végző külföldön tartózkodásának ideje alatt a külföldön végzett munkából származó jövedelmét és a devizakülfölditől kapott ösztöndíját,

d) a közvetlen vállalkozásától bármilyen jogcímen származó hozamot, a közvetlen vállalkozásának az elidegenítéséért kapott, továbbá az ilyen vállalkozás megszűnése vagy a jegyzett tőkéjének csökkentése, valamint kisajátítás, államosítás vagy bármilyen más tulajdonelvonás esetén a tényleges kártalanítás folytán őt megillető devizát, valutát, ha azt a 32. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott célra használja fel,

e) ha a devizahatóság erre engedélyt adott.

(3) A devizabelföldi köteles hazautalni vagy hazahozni a felhatalmazott pénzintézetnél és az átváltóhelyen forintért vásárolt vagy devizaszámláról külföldre átutalt, fel nem használt devizát, valutát.

(4) A természetes személyen kívüli devizabelföldi köteles megtenni mindent annak érdekében, hogy a birtokába került nem konvertibilis devizát a megszerzéstől, tudomásra jutástól számított nyolc napon belül konvertibilis devizára, valutára átváltsa, és azt az (1) bekezdés alapján hazautalja.

13. § A devizabelföldi köteles a devizakülföldivel szemben devizában fennálló követelését, valamint a külföldi ingatlanra, a külföldi vállalkozásban való érdekeltségre megnyíló igényt a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül a devizahatóságnak bejelenteni. A devizahatóság a bejelentés megtételének határidejére ennél hosszabb időt is megállapíthat.

14. § A 12. § (1), (3) és (4) bekezdése alapján hazautalt, vagy hazahozott konvertibilis devizát, valutát

a) a vállalkozás a 48-49. és 51. §,

b) a szervezet az 52-53. §,

rendelkezéseinek megfelelően,

c) a természetes személy az 54. §-ban foglalt kivételekkel

devizaszámlára helyezheti, illetve a természetes személy a birtokában tarthatja.

15. § (1) A vállalkozás és a szervezet a 14. § a) és b) pontja alapján devizaszámlára el nem helyezhető vagy el nem helyezett konvertibilis devizát, valutát felhatalmazott pénzintézetnél köteles forintra átváltani.

(2) A természetes személy, a 20. § (1) bekezdés alapján megvásárolt konvertibilis valuta, deviza kivételével, a forintért vásárolt és a fel nem használt konvertibilis devizát, valutát köteles a hazautalástól vagy a hazahozataltól számított nyolc napon belül forintra átváltani.

16. § (1) A devizabelföldi hazautalási, hazahozatali, illetve forintra történő átváltási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg annak eleget nem tett.

(2) Ha a megvásárlásnak a fizetőeszközt kibocsátó országban hatályos rendelkezések miatt vagy egyéb okból akadálya van, a felhatalmazott pénzintézet vagy átváltóhely a fizetőeszközt az akadály elhárulásáig letétként őrzi. A felhatalmazott pénzintézet a letétként őrzött ilyen fizetőeszközt még azok megvásárlása előtt beszedés, illetve értékesítés végett külföldre kiküldheti.

(3) Ha a jogosult közreműködése szükséges ahhoz, hogy a konvertibilis deviza, valuta felhasználható legyen, ezt arra tekintet nélkül köteles teljesíteni, hogy az átváltás, illetve az ellenérték kifizetése mikor történik meg.

(4) A forintra történő átváltási kötelezettség alá eső konvertibilis devizát, valutát átváltás nélkül felhasználni, vagy azzal rendelkezni devizahatósági engedéllyel szabad.

HARMADIK RÉSZ

FOLYÓ FIZETÉSI MŰVELETEK

17. § Devizabelföldiek, illetőleg devizakülföldiek folyó fizetési műveletek céljára az e részben meghatározott szabályok szerint vásárolhatnak konvertibilis devizát, valutát.

VI. FEJEZET

A DEVIZABELFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZAVÁSÁRLÁSA
A vállalkozás és a szervezet

18. § (1) A vállalkozás, a szervezet alapító okiratában (alapszabályában, ennek megfelelő más okiratban vagy jogszabályban, illetőleg egyéni vállalkozói igazolványában) meghatározott, tőkeműveletnek nem minősülő tevékenységével, feladatával, továbbá a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy e tevékenységével összefüggésben devizakülföldinek teljesítendő fizetéseire forintért konvertibilis devizát vásárolhat.

(2) A vállalkozás, a szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túl kiküldötteinek külföldi hivatalos és üzleti utazási, valamint külképviselet nyitásának és fenntartásának költségeire vásárolhat konvertibilis devizát.

Természetes személy

19. § (1) A természetes személy tőkeműveletnek nem minősülő jogcímeken a devizajogszabályokban foglaltaknak megfelelően a devizakülföldi - devizajogszabályban meghatározott esetben más devizabelföldi - kedvezményezett részére külföldre történő átutalás céljából konvertibilis devizát vásárolhat, a 20. § (1) bekezdésében foglalt eltéréssel.

(2) A természetes személy külföldön a devizabelföldi által kiállított, külföldön történő fizetésre vagy valuta felvételére is alkalmas, névre és forintra szóló takarékbetétkönyv vagy bankkártya felhasználásával az (1) bekezdés szerinti jogcímeken konvertibilis valutát is vásárolhat.

(3) A külföldön munkát végzőt nem illeti meg devizavásárlási jog az egy évet meghaladó külföldi tartózkodásának ideje alatt keletkezett, a külföldi állammal, vagy ennek helyi hatóságával szemben fennálló adó-, vám- vagy illetéktartozásra.

20. § (1) A természetes személy belföldön külföldi utazási költségeire devizajogszabályban meghatározott összeg erejéig vásárolhat konvertibilis valutát, devizát. A valutavásárláskor - ideértve a csekket is - be kell mutatni az érvényes útlevelet vagy az érvényes személyi igazolványt, továbbá a valutalapot.

(2) A természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje alatt felmerülő idegenforgalmi szolgáltatásokat és menetjegyet

a) belföldi utazásszervezőnél vagy menetjegyeladóhelynél,

b) belföldről külföldi utazási irodánál vagy menetjegy eladóhelynél, illetőleg közvetlenül a szolgáltatást nyújtótól megvásárolhatja, és

a b) pont esetén az említett jogcímeken a devizát forintért megvásárolhatja, és külföldre átutalhatja.

(3) A devizabelföldi természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje alatt az ott felmerülő idegenforgalmi szolgáltatások költségeinek fedezésére

a) bankszámlája terhére külföldről adott megbízással illetőleg,

b) megbízottja útján

is vásárolhat forintért devizát, és azt külföldre, a szolgáltatást nyújtó külföldi javára átutaltathatja.

VII. FEJEZET

A DEVIZAKÜLFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZA- ÉS VALUTAVÁSÁRLÁSA

21. § (1) A devizakülföldi természetes személy az általa behozott konvertibilis fizetőeszköznek vagy átutalt konvertibilis devizának felhatalmazott pénzintézetnél és átváltóhelyen történt, útlevélszámot is tartalmazó átváltási bizonylattal igazolt beváltásából származó forintösszeg erejéig forintért devizát, valutát vásárolhat. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a nemzetközi postautalványon érkezett összegekre is.

(2) A külön jogszabály alapján belföldön foglalkoztatott devizakülföldi e tevékenységéből származó, a személyi jövedelemadó alapját képező - a (3) bekezdésben foglaltakkal csökkentett -, a számlavezető bankjához befizetett jövedelméből konvertibilis devizát vásárolhat felhatalmazott pénzintézetnél.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt, a személyi jövedelemadó alapját képező összeget csökkenteni kell

a) a külön jogszabály alapján igazoltan megfizetett személyi jövedelemadó összegével,

b) nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék fizetés esetén az igazoltan megfizetett összeggel,

c) az adóköteles jövedelemnek számító természetben kapott lakás bérével vagy költségével, illetőleg a lakbér címén kapott juttatással.

(4) A devizakülföldi a felhatalmazott pénzintézetnél és a valutaeladóhelyen forintért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat a visszatérített általános forgalmi adó összegének erejéig, ha a számla adót is tartalmazó végösszegét - a természetes személy esetében útlevélszámot is feltüntető - átváltási bizonylattal igazoltan konvertibilis deviza-, valutaátváltásból származó forinttal, konvertibilis devizára szóló hitelkártyával, eurocsekkel vagy a 60. § szerinti forintszámlán elhelyezett, konvertibilis fizetőeszközre átváltható forinttal egyenlítette ki.

(5) A devizakülföldi az (1)-(4) bekezdésben foglaltakon túl minden egyéb, igazoltan folyó fizetési műveletből származó - közterhekkel csökkentett - forintösszegért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat.

22. § A külföldi állam diplomáciai vagy konzuli képviselete a belföldön konzuli bevétel jogcímén rendelkezése alá került forintösszegért a forintszámlája terhére adott megbízással konvertibilis devizát vásárolhat.

VIII. FEJEZET

A DEVIZABELFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZAVÁSÁRLÁSI ÉS ÁTUTALÁSI, VALAMINT VALUTAVÁSÁRLÁSI JOGOSULTSÁGÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SZABÁLYOK

23. § (1) A devizavásárlásra jogosult devizabelföldi, ha devizakülföldi a fizetés kedvezményezettje, haladéktalanul köteles az igényelt és a megvásárolt devizát annak javára külföldre vagy belföldi pénzintézethez átutalni, vagy

a) a tevékenysége keretében megvásárolt konvertibilis fizetőeszközt a művészközvetítő belföldön vagy külföldön, az utazásszervező és -közvetítő külföldön átadni,

b) a tudományos konferenciák előadóinak tiszteletdíjával kapcsolatos fizetésekre belföldön, a nemzetközi sportrendezvénnyel kapcsolatos fizetésekre belföldön vagy külföldön, a nemzetközi rendezvények részvételi díjára, a nemzetközi és külföldi szervezetek tagsági díjára, külön törvényben meghatározott tanulmányok folytatásának költségeire, valamint a természetes személy a külföldi gyógykezelési költségeire megvásárolt konvertibilis fizetőeszközt a kedvezményezettnek külföldön átadni.

(2) A devizabelföldi a hirdetési díjra, valamint a nemzetközi és külföldi szervezetek tagsági díjára, továbbá a nemzetközi rendezvények részvételi díjára, valamint újság, folyóirat, könyv, zenei kiadványok előfizetésével, megvásárlásával kapcsolatos kiadásokra a postai szolgáltató tevékenységet ellátó, erre felhatalmazott vállalkozónál külföldre forintban nemzetközi postautalványon is teljesíthet fizetést.

(3) A Nemzetbiztonsági Szolgálatok és a Rendőrség a külön jogszabályban meghatározott esetekben felmerülő kiadásaira konvertibilis valutát vásárolhat.

24. § (1) Devizabelföldi a kiküldötteinek külföldi hivatalos és üzleti utazási költségeire, jogosult konvertibilis valutát vásárolni.

(2) A Külügyminisztérium a konzuli tevékenységgel, valamint külföldön felmerülő állami protokollal kapcsolatos kiadásaira is jogosult konvertibilis valutát vásárolni, és birtokban tartani.

25. § Minden olyan esetben, amikor e törvény konvertibilis valuta megvásárlást lehetővé tesz, devizajogszabály vagy jegybanki rendelkezés kötelező előírást adhat a felhatalmazott pénzintézetnek és valutaeladóhelynek konvertibilis valuta helyett részben pénzhelyettesítő eszköz kiadására.

Egyéni kérelmen alapuló konvertibilis devizavásárlás

26. § (1) A devizahatóság a kérelmező körülményeinek mérlegelésével, méltányosságból az e részben korlátozás alá eső esetekben és célokra is engedélyezheti devizabelföldiek és devizakülföldiek forint ellenében történő konvertibilis deviza, valuta vásárlását.

(2) Az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott konvertibilis devizára, valutára is alkalmazni kell a 6. §-ban, a 12. § (3) bekezdésében és a 25. §-ban foglaltakat.

IX. FEJEZET

FIZETÉSI SZABÁLYOK
A nemzetközi gazdasági tevékenységre vonatkozó fizetési szabályok

27. § (1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak e tevékenysége keretében devizakülföldivel szerződést kötni, számlát kiállítani, fizetési kötelezettséget vállalni, teljesíteni, illetőleg fizetést elfogadni - függetlenül attól, hogy az előzőek belföldön vagy külföldön történnek-e -,

a) konvertibilis pénznemben,

b) forintban,

c) ha valamely pénzintézet kérelmére előzetes kötelezettséget vállal arra, hogy nem konvertibilis pénznemet részére elad, vagy tőle megvásárol, nem konvertibilis pénznemben

lehet.

(2) A devizabelföldi az (1) bekezdés b) pont szerinti fizetést csak a devizakülföldi 60. §-ban foglalt konvertibilis forintszámlája terhére fogadhatja el.

(3) Ha meghatározott ország viszonylatában a nemzetközi gazdasági tevékenység körébe tartozó szerződésekkel vagy e szerződések egy részével kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás állapítja meg, ezt a pénznemet kell alkalmazni.

A belföldön történő fizetés szabályai

28. § A devizabelföldi és a devizakülföldi közötti ügyletek ellenértékét - hacsak az ügylet nem tartozik a 27. § hatálya alá - belföldön forintban kell fizetni, kivéve

a) a művészközvetítőtől a devizakülföldit megillető honoráriumot, a tudományos konferenciák előadóinak tiszteletdíját, a nemzetközi sportrendezvényekkel kapcsolatban felmerülő verseny- és pályadíjat, továbbá a sportolók és a sporttisztviselők honoráriumát, amelyeket a külföldiek részére konvertibilis pénznemben is meg lehet fizetni,

b) ha a devizabelföldi és devizakülföldi a külön törvényben meghatározottak szerint devizahatóság által konvertibilis pénznemben engedélyezett szerencsejátékban való részvételi díját konvertibilis fizetőeszközben fizetheti meg, a nyeremény részére ilyen pénznemben ki is fizethető,

c) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai részére működtetett zárt árusítású diplomataboltból konvertibilis fizetőeszköz ellenében teljesített termékértékesítést,

d) a magyarországi nemzetközi légi és vízi kikötőkben idegen lajstromszámú légi és vízi járművek részére történő üzemanyag értékesítést, valamint a nem menetrendszerű légi járat esetén a teljes földi kiszolgálást, melynek ellenértékét a devizakülföldi konvertibilis pénznemben is kiegyenlítheti.

A devizabelföldi biztosítóra, biztosításközvetítőre és biztosítási szaktanácsadóra vonatkozó fizetési szabályok

29. § (1) A devizakülföldinek a devizabelföldi biztosítóval megkötött szerződés díját

a) konvertibilis valutában, illetve belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról,

b) konvertibilis pénznemben történő átutalással,

c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján elhelyezett forinttal

kell megfizetnie.

(2) A devizabelföldi biztosító a devizakülföldivel fennálló, biztosítási szerződéséből eredő fizetési kötelezettségét a devizakülföldi választása szerint

a) konvertibilis valutában,

b) konvertibilis pénznemben történő átutalással,

c) a devizakülföldinek felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájára történő átutalással

köteles teljesíteni.

(3) Az e §-ban a devizabelföldi biztosítóra meghatározott szabályokat megfelelően alkalmazni kell a devizabelföldi biztosításközvetítőre és biztosítási szaktanácsadóra is.

NEGYEDIK RÉSZ

TŐKEMŰVELETEK

30. § A devizabelföldi, illetőleg a devizakülföldi az e részben nem korlátozott, vagy nem említett tőkeműveleteket a második részben foglaltak figyelembevételével engedély nélkül végezheti.

X. FEJEZET

KÖZVETLEN VÁLLALKOZÁSOK, ÉRTÉKPAPÍROK, PÉNZPIACI MŰVELETEK
Közvetlen vállalkozások megszerzése, elidegenítése és megszüntetése

31. § (1) A devizabelföldinek - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - külföldön vállalkozást alapítania, már meglévő vállalkozásban részesedést szereznie, vagy ilyen vállalkozásban tőkét emelnie, külföldön fiókot alapítania, bővítenie (a továbbiakban: közvetlen vállalkozás szerzése) akkor lehet, ha

a) a közvetlen vállalkozás szerzése során az egy devizabelföldi által megszerzendő részesedés aránya - figyelembe véve az adott vállalkozásban korábban megszerzett részesedését is - meghaladja a külföldi vállalkozás alap- vagy törzstőkéjének, illetve - az előzőek hiányában - vagyonának tíz százalékát,

b) a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai biztosítják a devizabelföldi részére a vállalkozástól, fióktól származó osztaléknak, nyereségrészesedésnek, kamatnak, prémiumnak, bármilyen jogcímen származó hozamnak (a továbbiakban: hozam) az ilyen vállalkozásban fennálló részesedésének, fiókjának elidegenítéséért kapott, továbbá a vállalkozás, illetve a fiók megszűnése vagy a jegyzett tőke csökkenése folytán őt megillető összegnek, valamint kisajátítás és államosítás esetén a tényleges kártalanítási összegnek Magyarországra konvertibilis devizában történő haladéktalan átutalását,

c) a devizabelföldi a vállalkozásért - a fiók kivételével - részesedésének értékénél nem felel nagyobb összeggel, kivéve, ha a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai szerint pótbefizetést kell teljesíteni,

d) a vállalkozás székhelye szerinti ország tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), vagy a vállalkozás székhelye szerinti országgal Magyarországnak hatályos beruházásvédelmi egyezménye van,

e) adó, vám, illeték vagy ezekkel kapcsolatos pótlék, nyugdíj-, egészségbiztosítási vagy társadalombiztosítási járulék fizetési tartozása nincs,

f) a devizabelföldi - a természetes személy és az egyéni vállalkozó kivételével - nem áll csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt, illetve a kérelem/bejelentés benyújtása évében, valamint az azt megelőző két naptári évben ilyen eljárás ellene nem folyt,

g) a közvetlen vállalkozás szerzésére irányuló kérelem benyújtását, illetve bejelentés megtételét megelőző f) pontban említett időszakban a devizahatóság a 34. §-ban foglalt határozatot vele szemben nem hozott, illetve ilyen határozat esetében annak eleget tett,

h) a devizabelföldi vállalkozás vezető tisztségviselője az f) pontban említett időszakban nem volt olyan vállalkozásnál vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag, amely a 34. §-ban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.

(2) A külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személyt e § tekintetében természetes személynek kell tekinteni.

(3) A pénzintézet közvetlen vállalkozás szerzésére külön jogszabályban foglaltak az irányadóak.

32. § (1) Devizabelföldinek az okirat keltétől vagy az ügylet megkötésétől, illetve a közvetlen vállalkozás vagy fiók megszüntetésétől számított nyolc napon belül be kell jelentenie a devizahatóságnak

a) a 31. §-ban foglaltaknak megfelelően történő közvetlen vállalkozás szerzését,

b) közvetlen vállalkozásának elidegenítését,

c) közvetlen vállalkozásának megszüntetését,

d) közvetlen vállalkozása jegyzett tőkéjének csökkenését,

e) közvetlen vállalkozásának más külföldi vállalkozással történő egyesülését, összeolvadását vagy abból való szétválását.

(2) Ha devizabelföldi külföldön az ottani jogszabályok szerinti egyéni vállalkozói tevékenységet kíván folytatni, rá a 31. § (1) bekezdésének b), d), e) és g) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

33. § (1) Ha a közvetlen vállalkozás szerzése során a 31. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel együttesen nem teljesül, a devizabelföldinek közvetlen vállalkozást szerezni csak devizahatósági engedéllyel lehet. Ha a devizabelföldi részesedése nem éri el a 31. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértéket, a külföldi vállalkozás által kibocsátott részvény, valamint más közvetlen vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapír szerzésére a 35. § szabályai vonatkoznak.

(2) Amennyiben a devizabelföldi közvetlen vállalkozásának átalakulása folytán a közvetlen vállalkozás a 31. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a devizabelföldinek a részesedése megtartásához devizahatósági engedélyt kell kérni.

(3) A devizabelföldi mindaddig, amíg a 34. § alapján előírt elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, közvetlen vállalkozás szerzéséhez devizahatósági engedélyt nem kaphat.

34. § A közvetlen vállalkozás megszüntetéséről határozhat a devizahatóság, ha a devizabelföldi a 31. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában szerzett közvetlen vállalkozást, vagy a 32. §-ban említett bejelentésben nem valós tartalmú adatokat közölt, továbbá a közvetlen vállalkozással kapcsolatos tevékenysége végzése során a devizajogszabályban előírt kötelezettségének nem tett eleget. Ebben az esetben a devizabelföldinek mindent meg kell tennie közvetlen vállalkozásának - a devizahatóság által előírt határidőn belül történő - elidegenítése (megszüntetése) érdekében.

Értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel, átruházható eszközökkel végzett műveletek

35. § (1) Devizahatósági engedéllyel szabad külföldön zárt körben vagy nyilvánosan forgalomba hozni, valamint elismert külföldi értékpapírpiacra bevezetni devizabelföldi által

a) kibocsátott olyan kötvényt és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratáig hátralévő idő rövidebb, mint 365 nap,

b) kiállított átruházható eszközt,

c) nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt.

(2) Devizahatósági engedély szükséges devizakülföldi által

a) kibocsátott részvénynek vagy más, külföldi vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírnak,

b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak,

c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,

d) kiállított átruházható eszköznek,

e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak

belföldön történő zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalához, továbbá elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetéséhez.

(3) Devizahatósági engedély szükséges külföldi pénznemre szóló devizabelföldi által

a) kibocsátott részvénynek vagy más, vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírnak,

b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak,

c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,

d) kiállított átruházható eszköznek,

e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak

belföldön történő zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalához, elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetéséhez.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott befektetéseknek belföldiek közötti, belföldön történő elidegenítéséhez nem kell devizahatósági engedély, amennyiben a forgalomba hozatalhoz, értékpapírpiacra történő bevezetéshez a devizahatóság az engedélyt megadta.

(5) Devizahatósági engedéllyel idegenítheti el a devizabelföldi devizakülföldinek devizabelföldi által

a) kibocsátott olyan kötvényt, más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, továbbá pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratig hátralévő idő rövidebb, mint 365 nap,

b) kiállított átruházható eszközt, kivéve azt a kárpótlási jegyet, amelyet a devizakülföldi külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként kap,

c) nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt.

(6) Az (5) bekezdés szerinti engedélyt a devizahatóság - a devizakülföldi által kibocsátáskori megszerzésre vagy devizakülföldire történő átruházásra - összevontan, illetve az egy kibocsátásból származó értékpapírok teljes vagy meghatározott mennyiségére is kiadhatja.

(7) Devizabelföldi devizahatósági engedéllyel szerezheti meg visszterhesen devizabelfölditől külföldön, illetve devizakülfölditől belföldön vagy külföldön

a) a devizakülföldi által kibocsátott részvényt vagy más, külföldi vállalkozásban fennálló részesedést, ha a részesedésszerzés a 31. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg,

b) a devizakülföldi által kibocsátott kötvényt és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt,

c) a devizakülföldi által kibocsátott pénzpiaci eszközt,

d) a devizakülföldi által kiállított átruházható eszközt,

e) a devizakülföldi által kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt,

f) a devizabelföldi által belföldön vagy külföldön kibocsátott, külföldi pénznemre szóló értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt.

(8) Nem kell devizahatósági engedély annak a devizakülföldi által kibocsátott, illetve kiállított értékpapírnak, pénzpiaci eszköznek, átruházható eszköznek belföldön devizabelföldi által - forintfizetés ellenében - történő megszerzéséhez, amelynek belföldön történő zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalát, továbbá elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetését a devizahatóság a (2) bekezdés szerint engedélyezte.

(9) A devizabelföldi - az ügylet megkötésétől számított nyolc napon belül - köteles bejelenteni a devizahatóságnak a (7) bekezdésben említett befektetéseinek visszterhes elidegenítését, továbbá azoknak a belföldi vállalkozás tőkéjéhez nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatását.

36. § (1) Ha a devizahatóság tudomást szerez arról, hogy a devizabelföldi a 35. § (1)-(3), (5) és (7) bekezdésében foglalt engedély nélkül köti meg az ott megjelölt ügyleteket, illetve végzi az ott megjelölt tevékenységeket, a pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz, a kötvény, a más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a kollektív befektetési értékpapír kötelező elidegenítéséről határozhat. Ebben az esetben a devizabelföldinek mindent meg kell tennie a devizahatóság által előírt határidőn belüli elidegenítés érdekében.

(2) A devizabelföldi mindaddig, amíg az (1) bekezdés alapján előírt elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, a 35. § (1)-(3), (5) és (7) bekezdésében foglalt művelethez devizahatósági engedélyt nem kaphat.

XI. FEJEZET

INGATLANMŰVELETEKKEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK

37. § A devizakülföldi - ideértve a kárpótlásra jogosult devizakülföldit is - a belföldi ingatlan tulajdonjogát és az ilyen ingatlanra vonatkozó egyéb jogot külön törvényben megengedett módon szerezheti meg.

38. § (1) A devizabelföldinek - a (2) bekezdés kivételével - devizahatósági engedéllyel szabad devizakülfölditől visszterhesen megszerezni külföldi ingatlan tulajdonjogát, bérleti jogát, használatára vonatkozó egyéb jogot, ideértve a több évre, évente korlátozott időtartamra szóló előre lekötött vagy változó ingatlan használati jogot is, valamint külföldön építkeznie.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik

a) a külképviseletek elhelyezésére szolgáló,

b) a természetes személy eseti jellegű, valamint a külföldön munkát végző, külföldi tartózkodásának idejére szóló,

c) a külkereskedelmi szerződés alapján építési, szerelési tevékenység folytatását szolgáló

ingatlan bérletére.

(3) Devizabelföldinek nyolc napon belül be kell jelentenie a devizahatóságnak a külföldön lévő ingatlanára vonatkozó tulajdonjoga, bérleti és használatra vonatkozó egyéb joga elidegenítését, illetve átruházását.

XII. FEJEZET

HITELEKRE, BIZTOSÍTÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
Hitelfelvétel

39. § (1) A felhatalmazott pénzintézeten kívüli vállalkozó - a 42. §-ban foglaltak kivételével - devizakülfölditől egy évnél rövidebb lejáratú hitelt devizahatósági engedéllyel vehet fel.

(2) Az egy évnél hosszabb lejáratú külföldi devizahitel felvételét a vállalkozónak be kell jelentenie a devizahatóságnak

a) ha a hitel összege az ötvenmillió USD-t meghaladja, a szerződéskötést megelőzően legalább hatvan nappal,

b) ha a hitel összege ötvenmillió USD-nél kevesebb, a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti hitel esetén a devizahatóság a szerződéskötés időpontját legfeljebb három hónappal elhalasztathatja.

(4) Egy éven túli külföldi devizahitel felvétele esetén a devizabelföldi nem vállalhat, illetőleg nem teljesíthet olyan törlesztést a futamidő első évére, amely az egész futamidőre egyenlő törlesztő részleteket feltételezve nem arányos a hitel ténylegesen felvett összegével.

(5) A devizakülfölditől devizahitelt felvevő a hitelt felhatalmazott pénzintézethez teljesített bankátutalás formájában veheti igénybe.

(6) A felhatalmazott pénzintézet által, devizabelföldinek nyújtott devizahitelt a pénzintézet forintban bocsátja a hitelfelvevő rendelkezésére, kivéve, ha az közvetlenül importfinanszírozásra, illetve, ha devizakülföldi által nyújtott devizahitel törlesztésére szolgál, és ha a hitel folyósításának időpontja megegyezik az importtal kapcsolatos fizetési kötelezettség, illetve a hiteltörlesztés napjával.

(7) A devizahatóság az (5) és (6) bekezdésben foglaltaktól eltérő devizahatósági engedélyt adhat.

(8) A természetes személy és a szervezet devizahatósági engedéllyel vehet fel devizakülfölditől hitelt.

(9) A bevándorlási kérelmet benyújtó devizakülföldi - a bevándorlási kérelem benyújtásával egyidejűleg - a devizajogszabály által meghatározott módon köteles bejelenteni a devizahatóságnak a devizakülföldivel szemben fennálló tartozását. Ez a személy bevándorlása után csak olyan tartozásának kiegyenlítésére vásárolhat forintért konvertibilis devizát és utalhatja át azt külföldre, amelyet bejelentett.

40. § A devizabelföldi a 39. § szabályai szerint felvett hitel tőkéjét és kamatát és egyéb járulékait devizahatósági engedély nélkül fizetheti meg a hitelezőnek.

Hitelnyújtás

41. § (1) Felhatalmazott pénzintézeten kívüli devizabelföldi - a (2) és (3) bekezdés szerinti, valamint a 42. §-ban foglaltak kivételével - devizahatósági engedéllyel nyújthat devizakülföldi részére hitelt.

(2) Devizabelföldi természetes személy - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozói körben - a konvertibilis pénznemű ország úti okmányával rendelkező devizakülföldi természetes személynek forintban vagy konvertibilis devizában, a nem konvertibilis pénznemű ország úti okmányával rendelkező devizakülföldi természetes személynek forintban devizahatósági engedély nélkül nyújthat hitelt.

(3) A devizabelföldi a devizajogszabályoknak megfelelően megszerzett közvetlen vállalkozása részére öt évet meghaladó lejáratú hitelt nyújthat devizahatósági engedély nélkül.

Halasztott fizetés

42. § (1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás jogosult azzal a devizakülföldivel, akivel e tevékenység körébe tartozó szerződést köt, mind az export, mind import irányú szerződés esetén bármilyen lejáratú, halasztott fizetésben megállapodni.

(2) A három hónapnál hosszabb lejáratú halasztott fizetésben való megállapodást a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató személy legkésőbb a szerződéskötéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a devizahatóságnak.

Kezességek, garanciák és egyéb pénzügyi biztosítékok

43. § (1) Devizahatósági engedély szükséges - a (2) és (3) bekezdésben említett kivétellel - ahhoz, hogy devizabelföldi más devizabelföldi vagy devizakülföldi kötelezettségéért devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát vagy ezekkel azonos rendeltetésű pénzügyi kötelezettséget vállaljon. Devizahatósági engedély szükséges - a (2) és (3) bekezdésben említett kivétellel - ahhoz, hogy devizabelföldi devizakülföldinek megbízást adjon devizabelföldi vagy devizakülföldi kötelezettségéért kezesség, garancia, vagy ezekkel azonos rendeltetésű pénzügyi kötelezettség vállalásra.

(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a jogszabályoknak megfelelően végzett nemzetközi gazdasági tevékenységgel kapcsolatban

- devizabelföldi kötelezettségéért devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát vagy ezekkel azonos rendeltetésű egyéb pénzügyi kötelezettséget vállaljon,

- devizakülföldinek megbízást adjon arra, hogy devizabelföldi kötelezettségéért devizabelföldivel vagy devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát vagy ezekkel azonos rendeltetésű egyéb pénzügyi kötelezettséget vállaljon.

(3) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a devizakülföldi által behozott vagy beküldött vámárut terhelő vámért, a vámjogszabályokban meghatározott és a vámmal együtt fizetendő köztartozásért kezességet vállaljon, és annak alapján a vámhatóság részére a devizakülföldi helyett forintban fizetést teljesítsen.

Közvetlen vállalkozás, értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható eszköz, valamint külföldi ingatlan megterhelése

44. § Az alapügylet szerinti devizahatósági engedély vagy bejelentés szükséges a devizabelföldi közvetlen vállalkozásának, külföldi pénznemre szóló részvényének vagy más vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírjának, kötvényének és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjának, pénzpiaci eszközének, átruházható eszközének, kollektív befektetési értékpapírjának vagy külföldi ingatlanának a megterheléséhez.

Fizetési szabályok

45. § (1) Devizahatósági engedély - az a) pontban megjelölt esetben, ha a részesedés mértéke a tíz százalékot meghaladja, előzetes bejelentés - szükséges ahhoz, hogy nem pénzbeli hozzájárulásnak a devizakülföldi tag által a belföldi vállalkozás tőkéjéhez történő szolgáltatása folytán a belföldi vállalkozás külföldi

a) a vállalkozásban részesedést,

b) kötvényt és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt,

c) pénzpiaci eszközt,

d) átruházható eszközt,

e) kollektív befektetési értékpapírt

szerezzen, ide nem értve a devizakülföldi által a 35. § (8) bekezdése szerint belföldön megszerzett részesedést, értékpapírt, pénzpiaci és átruházható eszközt.

(2) Devizakülföldi nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan kárpótlási jegyet szolgáltathat, amely őt külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként illeti meg.

(3) Belföldi vállalkozás alapításakor, tőkeemeléskor, illetve belföldi vállalkozásban való részesedés megszerzésekor, valamint belföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint belföldön forgalomba hozott külföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldi a pénzbeli ellenértéket a devizabelföldi javára, valamint - ha a fizetés belföldön történik - a devizakülföldi javára

a) konvertibilis pénznemben külföldről,

b) belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról, vagy

c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról

történő átutalással köteles megfizetni.

(4) A belföldi vállalkozás által devizakülfölditől felvett, bejelentési kötelezettség vagy engedélyezés alá eső és engedélyezett hitel jegyzett tőkévé való átalakítását nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak.

(5) Belföldi ingatlan visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldinek a pénzbeli ellenértéket, illetve belföldi ingatlanok cseréje esetén az értékkülönbözetet igazoltan

a) konvertibilis fizetőeszköznek felhatalmazott pénzintézetnél vagy átváltóhelyen történt átváltásából származó belföldi fizetőeszközzel, vagy

b) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján elhelyezett forinttal

kell kiegyenlítenie.

(6) A belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott - a bankkonszolidációs kötvény és a kárpótlási jegy kivételével - hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható eszköz devizakülföldi által történő visszterhes elidegenítése - ideértve a kibocsátást és a kiállítást is - esetén a devizakülföldi részére járó ellenértéket a devizabelföldi, valamint a devizakülföldi - ha a fizetés konvertibilis forintszámláról belföldön történik - a devizakülföldi felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a 60. §-ban foglaltak szerinti konvertibilis forintszámlájára köteles befizetni.

(7) A devizabelföldi devizabelföldi részére a külföldi és belföldi vállalkozásban való részesedés, devizabelföldi vagy devizakülföldi által kibocsátott értékpapír, pénzpiaci eszköz és átruházható eszköz visszterhes elidegenítése esetén az ellenértéket csak forintban fizetheti meg.

(8) A devizabelföldi belföldön történő vállalkozás alapítása esetén fizetést csak forintban teljesíthet.

46. § (1) A devizabelföldi az e részben meghatározott célokra és feltételek megléte esetén

a) a felhatalmazott pénzintézettől forintért konvertibilis devizát vásárolhat és azt, valamint

b) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a devizajogszabály alapján rendelkezésére álló devizaszámláján lévő konvertibilis devizát

külföldre átutalhatja.

(2) Amennyiben a vállalkozás székhelye szerinti országnak a jogszabályai, amelynek pénznemét az MNB nem jegyzi, lehetővé teszik, hogy külföldiek e pénznem fizetése mellett szerezhessenek vállalkozást és valamely felhatalmazott pénzintézet előzetesen kötelezettséget vállal arra, hogy ilyen pénznemet elad, vagy külföldi számlájáról átutal, a devizabelföldiek a devizajogszabályokban foglaltak figyelembevételével e pénznem fizetése mellett is szerezhetnek közvetlen vállalkozást. A 31. § (1) bekezdésében foglaltakat - a b) pont kivételével - ebben az esetben is alkalmazni kell.

(3) Közvetlen vállalkozás szerzése esetén a devizabelföldi nem pénzbeli hozzájárulást is szolgáltathat.

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint mellékszolgáltatásként belföldi ingatlan tulajdonjoga, a külön jogszabályban foglalt engedély beszerzése mellett szolgáltatható.

(5) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint mellékszolgáltatásként belföldi ingatlanra vonatkozó használati és egyéb joga, továbbá a 35. § (5) bekezdésében említett értékpapír és értékpapírnak nem minősülő eszköz devizahatósági engedéllyel szolgáltatható.

(6) Devizabelföldi külföldön lévő ingatlanára vonatkozó tulajdonjogát elidegeníteni, bérleti és használatra vonatkozó egyéb jogát átruházni devizabelföldinek visszterhes szerződés esetén csak forintfizetés ellenében szabad.

XIII. FEJEZET

DEVIZASZÁMLÁK, BETÉTMŰVELETEK
A devizabelföldi devizaszámláira vonatkozó szabályok

47. § (1) A vállalkozó, a szervezet és a természetes személy felhatalmazott pénzintézetnél nyithat devizaszámlát, amely kamatozó és csak névre szóló lehet.

(2) A devizaszámla csak konvertibilis pénznemben vezethető.

(3) A devizaszámlán fennálló követelés felett a számlatulajdonos és az általa meghatározott devizabelföldiek, valamint a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó devizakülföldiek rendelkezhetnek.

(4) A devizabelföldi jogosult a devizaszámláján lévő összeget

a) más konvertibilis devizára vagy forintra átváltani, valamint

b) más felhatalmazott pénzintézetnél a 48. és az 51-54. § alapján nyitott devizaszámlájára átutaltatni azzal, hogy átutalásra csak ugyanazon § alapján nyitott devizaszámlák között van lehetőség.

(5) Ha jogszabály a devizavásárlási vagy devizaátutalási, illetőleg devizával vagy valutával való fizetési jogcímet keletkeztető szerződés megkötését vagy tevékenység végzését engedélyhez vagy előzetes bejelentéshez köti, a devizaszámláról történő kifizetésnek és átutalásnak is az engedély megléte, illetőleg a bejelentés megtörténte esetén van helye.

(6) A devizaszámlára értelemszerűen alkalmazni kell az 5. § (2), a 6. § (1), a 12. § (3) bekezdését, valamint a 23. és 25. §-t.

(7) A devizaszámlára a Ptk. bankszámla szerződésre vonatkozó 529. §-át kell alkalmazni. Természetes személy devizaszámlája esetében a Ptk. 529. §-ának (1) és (2) bekezdését, egyebekben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a takarékbetétre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A vállalkozás devizaszámlája

48. § (1) A vállalkozás előzetes rendelkezése alapján a felhatalmazott pénzintézetnél a nevére nyitott kamatozó devizaszámlán kell jóváírni az igazoltan az alábbi jogcímeken a javára átutalt konvertibilis devizát, vagy - az a) pont esetén - az általa átvett konvertibilis fizetőeszközt

a) a számvitelről szóló törvény szerinti exportértékesítésből, exportszolgáltatásból származó árbevételt,

b) a devizakülfölditől felvett hitelt,

c) a devizaszámla kamatát.

(2) A bizományosi szerződés esetén a külföldről beérkező devizaösszegnek a megbízó javára devizában történő átutalása iránt a bizományos köteles intézkedni akkor, ha a devizaszámlán történő jóváírásra a megbízó jogosult.

(3) A felhatalmazott pénzintézet a vállalkozás devizaszámláján jóváírja azt a devizaösszeget is, amelyet

a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában említett jogcímeken a devizakülföldi a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlája terhére - átváltás után - utal át,

b) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú társaság devizakülföldi tagja a társaság, szövetkezet jegyzett tőkéjéhez pénzbeli hozzájárulásként konvertibilis valutában vagy devizában szolgáltatott.

49. § (1) A vállalkozás a 48. § (1) és (2) bekezdés alapján nyitott devizaszámlája terhére konvertibilis devizában fizetési megbízást adhat a következő jogcímeken:

a) a tevékenységével összefüggésben felmerülő olyan fizetésekre, amelyekre e törvény, illetve devizajogszabály alapján devizahatósági engedély nélkül vásárolhat konvertibilis devizát, valutát,

b) felhatalmazott pénzintézettől felvett devizahitel tőkéjének, kamatának és más költségének megfizetésére.

(2) A vállalkozási devizaszámla devizahatósági engedéllyel az (1) bekezdésben nem említett jogcímeken is felhasználható.

(3) Ha a vállalkozás import bizományosi szerződést köt, a szerződés ellenértékének megfizetésére devizaszámlája terhére rendelkezhet a bizományos javára.

A külföldi részvétellel működő vállalkozás devizaszámlája

50. § A külföldi részvétellel működő gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú társaság a devizakülföldi tag által e törvény kihirdetése napját követő 30. napig a fővárosi, megyei bírósághoz, mint cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott társasági szerződésnek (alapító okiratnak) vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján a társaság, szövetkezet jegyzett tőkéjéhez konvertibilis valutában vagy devizában szolgáltatott pénzbeli hozzájárulást felhatalmazott pénzintézetnél erre a célra nyitott devizaszámláján tarthatja. A számlán lévő összeg devizában a 49. §-ban meghatározott jogcímeken használható fel.

A vállalkozás egyéb devizaszámlája

51. § A vállalkozás, ha nemzetközi szervezet, külföldi kormányszerv vagy alapítvány által kiírt pályázaton a kiíróval szembeni devizában való elszámolási kötelezettséggel nyert el devizát, azt felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán tarthatja feltéve, hogy a pályázat kiírója az elnyert összeg devizaszámlán történő tartását feltételül szabta. A devizaszámlán elhelyezett összeg a pályázat feltételei szerint belföldön azonban csak belföldi fizetőeszközre átváltva használható fel.

A szervezet devizaszámlája

52. § A szervezet az általa devizakülföldi vagy a devizabelföldi természetes személytől ajándékként, támogatásként kapott vagy örökölt devizát felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán tarthatja. A szervezet e követelést konvertibilis pénznemben kizárólag külföldön használhatja fel az alapító okiratban, az alapszabályban vagy ennek megfelelő más okiratban meghatározott célra a 47. § (5) bekezdésének figyelembevételével. E szabályozást kell alkalmazni közérdekű kötelezettségvállalás esetén is.

A szervezet egyéb devizaszámlája

53. § A szervezet az 51. §-ban meghatározott jogcímen is nyithat devizaszámlát, amelyet az ott megjelölt célra és módon használhat fel.

A természetes személy devizaszámlája

54. § (1) A természetes személy a rendelkezése alá került konvertibilis devizát, valutát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - devizaszámlára helyezheti vagy jogosult a birtokában tartani. A felhatalmazott pénzintézet kérésre több devizabelföldi természetes személy nevére szóló közös devizaszámlát is nyithat.

(2) A természetes személy nem helyezheti devizaszámlára és nem tarthatja birtokában, hanem köteles nyolc napon belül forintra átváltani

a) a személyes szükségletére a 19. § (1) bekezdése szerint megvásárolt konvertibilis devizát, valutát - a 20. § (1) bekezdésében említett deviza, valuta kivételével -,

b) a külföldi idegenforgalmi szolgáltatás ellenértékeként forint fizetés ellenében átutalt, kifizetett összegből visszafizetett összeget, és

c) a forint alapú bankkártya vagy névre szóló takarékbetétkönyv felhasználásával külföldön felvett, de ott e törvény által megengedett célra fel nem használt összeget,

d) a közvetlen vállalkozásból, a 35. §-ban említett befektetésekből, továbbá a külföldi ingatlan értékesítéséből és hasznosításából származó tőkét, bármilyen címen kapott devizabevételt.

55. § (1) A természetes személy devizaszámla követelése belföldön csak belföldi fizetőeszközre átváltva használható fel, kivéve

a) külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban való részvételre történő felhasználást,

b) a szervezetnek történő felajánlást, illetve adományozást,

c) a belföldi természetes személynek, valamint a 62. § (1) bekezdésében meghatározott devizakülföldinek történő ajándékozást. E fizetőeszköz kiviteléhez a pénzintézet az ajándékozott nevére szóló - kilencven napra érvényes - kiviteli igazolást ad ki.

(2) A természetes személy devizaszámla követelése külföldön a következő jogcímeken nem használható fel és külföldre nem utalható át

a) olyan jogcímeken, amelyekre e törvény vagy más jogszabály alapján szerződés nem köthető,

b) bankszolgáltatás igénybevételére, kivéve a természetes személy külföldi tartózkodásának - ideértve a folyamatos külföldi munkavállalás alatti ideiglenes hazatérést is - idejére szóló bankszolgáltatást, illetve, ha arra a devizahatóság engedélyt adott.

A devizabelföldi műveletei külföldi pénznemben külföldön

56. § A devizabelföldi külföldön nem tarthat külföldi pénznemben vezetett számlát, illetőleg nem helyezhet el betétet és letétet, kivéve

a) a természetes személy külföldön tartózkodásának időtartamát, ideértve a külföldön munkát végző devizabelföldinek a folyamatos külföldi tartózkodásának időtartama alatti ideiglenes hazatérését is,

b) a külképviselet nyitása és fenntartása érdekében devizajogszabály alapján megvásárolható vagy devizaszámlájáról átutalt konvertibilis devizát,

c) a 24. § (2) bekezdésében foglaltakat,

d) a 31. § (1) bekezdésének végrehajtását szolgáló alaptőke letéti számlát, a fiók bejegyzéséhez szükséges összeg elhelyezésére szolgáló számlát,

e) a hitelszámlát, ha a devizabelföldi a külföldi pénzintézettől történő hitelfelvételre e törvény szerint jogosult,

f) devizajogszabály alapján a fővállalkozó külföldi devizaszámláját, továbbá

g) ha arra a devizahatóság engedélyt adott.

A devizabelföldi forintszámlája külföldön

57. § (1) Devizabelföldi - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - külföldi pénzintézetnél nem nyithat forintszámlát.

(2) Felhatalmazott pénzintézet devizahatósági engedéllyel nyithat külföldi pénzintézetnél forintszámlát.

XIV. FEJEZET

DEVIZAKÜLFÖLDIEK BELFÖLDI SZÁMLÁI
BETÉTMŰVELETEK
A devizakülföldi devizaszámlája

58. § (1) Devizakülföldi felhatalmazott pénzintézetnél konvertibilis pénznemben devizaszámlát nyithat, amely névre szóló és kamatozó lehet.

(2) Devizabelföldi a devizakülföldi devizaszámláján elhelyezett összeg felett meghatalmazás alapján rendelkezhet.

A devizakülföldi forintszámlája

59. § A devizakülföldi forint összegeit a nevén nyitott bármely belföldi

a) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett kamatozó konvertibilis, vagy

b) pénzintézetnél vezetett nem kamatozó nem konvertibilis

forintszámlán helyezheti el.

Konvertibilis forintszámla

60. § (1) A felhatalmazott pénzintézet a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszegeket, a devizakülföldi kérésére a konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni

a) a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget,

b) a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét,

c) a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért, valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét,

d) a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott, bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként - ideértve a kamatot és a prémiumot is - a külföldit megillető összeget,

e) a 21. § (2)-(4) bekezdésében és a 22. §-ban megjelölt jogcímeken megillető forintösszeget,

f) nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget,

g) a 29. § szerinti konvertibilis pénznemben részére járó kártérítést és egyéb térítést,

h) a külföldit olyan jogcímen megillető összeget, amelyet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján konvertibilis devizára vagy valutára átválthat,

i) a konvertibilis forintszámla kamatát,

j) a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget,

k) a devizabelfölditől vagy a devizakülfölditől örökölt forintot,

l) minden egyéb, folyó műveletnek tekintendő, jogszerűen szerzett, külföldit megillető forintösszeget.

(2) A konvertibilis forintszámlán történő jóváírás előtt a devizakülföldinek igazolnia kell, hogy a közteher fizetési kötelezettségének eleget tett.

(3) A külföldi kérésére a konvertibilis forintszámlájának egyenlege konvertibilis fizetőeszközre, devizára átváltható, külföldre vagy belföldre átutalható.

(4) Devizabelföldi devizakülföldi konvertibilis forintszámlája felett meghatalmazás alapján rendelkezhet.

Nem konvertibilis forintszámla

61. § A nem konvertibilis nem kamatozó forintszámlán elhelyezett összeg konvertibilis fizetőeszközre, devizára nem váltható át, és konvertibilis forintszámlára, továbbá külföldre nem utalható át.

XV. FEJEZET

EGYÉB MŰVELETEK
Ajándékozás

62. § (1) Devizabelföldi devizakülföldinek - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó kivételével - devizát, valutát devizahatósági engedéllyel ajándékozhat.

(2) Devizabelföldi devizakülföldinek vagyoni értéket a (3) bekezdésben foglalt korlátozással ajándékozhat.

(3) Devizabelföldi - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozói körön kívül - devizakülföldinek

a) közvetlen vállalkozásban részesedést,

b) külföldön vagy belföldön lévő ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot és ilyen ingatlanra vonatkozó egyéb jogot,

c) olyan értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt, amelyet devizakülföldi devizahatósági engedéllyel szerezhet meg,

nem ajándékozhat.

(4) A devizabelföldi a (3) bekezdés alapján közeli hozzátartozói körben történő ajándékozást annak megtörténtétől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a devizahatóságnak.

(5) A devizabelföldi és devizakülföldi közötti ellenérték nélküli engedményezésre és tartozás átvállalásra az ajándékozás szabályai az irányadók.

Öröklés

63. § Devizakülföldi - kiviteli szabályok megtartásával - az általa belföldön örökölt

a) valutát kiviheti, devizát átutalhatja,

b) forintot kiviheti, kijuttathatja, valamint devizára, valutára átválthatja, s az így átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja),

c) vagyoni értéket kiviheti, kijuttathatja, illetőleg a belföldön értékesített ilyen vagyoni érték forint ellenértékét devizára, valutára átválthatja, az átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja).

Alapítvány, közérdekű kötelezettségvállalás

64. § Devizabelföldi külföldön csak devizahatósági engedéllyel hozhat létre alapítványt, illetőleg csatlakozhat külföldi alapítványhoz. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a közérdekű kötelezettségvállalásra is.

XVI. FEJEZET

KIVITELI ÉS BEHOZATALI SZABÁLYOK
Külföldi fizetőeszköz

65. § (1) Devizabelföldi és devizakülföldi külföldi fizetőeszközt az országból a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint vihet ki, küldhet ki.

(2) Devizabelföldi kiviheti

a) a 23. § és a 24. § alapján konvertibilis fizetőeszközben is felvehető összegeket a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely és a Külügyminisztérium egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával,

b) természetes személy a devizajogszabályban megállapított értéket meg nem haladó összegű, devizaszámlán el nem helyezett konvertibilis valutáját,

c) a külföldön munkát végző devizabelföldi külföldi tartózkodásának ideje alatt az olyan külföldi pénznemre szóló bankkártyáját, hitelkártyáját, csekk-kártyáját, valamint csekkfüzetét (kitöltetlen csekkjét) és névre szóló takarékbetétkönyvét, valamint értékbehozatali tanúsítvány mellett behozott jeligés és bemutatóra szóló takarékbetétkönyvét, amelyet a külföldön munkát végző részére a devizakülföldi adott ki,

d) az 58. § (2) bekezdése alapján rendelkezése alá került konvertibilis fizetőeszközt, a számlavezető pénzintézet egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával.

(3) Devizabelföldi és devizakülföldi kiviheti

a) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról igazoltan kilencven napnál nem régebben felvett konvertibilis fizetőeszközét,

b) devizabelföldi által kiállított, konvertibilis fizetőeszközben külföldön történő fizetéshez felhasználható pénzhelyettesítő eszközét,

c) a külföldi többletértékadó visszatérítésére vonatkozó követelést igazoló okiratot,

d) a nem konvertibilis külföldi fizetőeszközt,

e) azt a konvertibilis fizetőeszközt, amelynek kivitelére a devizahatóság engedélyt adott.

(4) Devizakülföldi kiviheti

a) az utazási csekkjét, a konvertibilis fizetőeszközben történő fizetéshez felhasználható bankkártyáját, hitelkártyáját és a csekk-kártyáját, valamint olyan más csekkjét vagy váltóját, amely devizakülföldi fizetési kötelezettségéről rendelkezik,

b) a 21. §-ban foglaltak alapján rendelkezésére álló konvertibilis fizetőeszközt, a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával,

c) a devizajogszabályban szereplő forintösszeget meg nem haladó értékű konvertibilis valutáját, továbbá értékbehozatali tanúsítvány mellett az ezt meghaladó valutaösszeget és az aranyat. Az értékbehozatali tanúsítványt beutazáskor a vámhatóságtól lehet kérni,

d) a külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban elért, igazolt konvertibilis valuta nyereményét,

e) a 42. § (2) bekezdés alapján igazoltan devizabelfölditől konvertibilis pénznemben kapott összeget,

f) a 62. § (1) bekezdése alapján igazoltan ajándékként kapott konvertibilis fizetőeszközt.

(5) Devizabelföldi és devizakülföldi a (3) bekezdés c) pontjában szereplő okiratát ki is küldheti.

Belföldi fizetőeszköz

66. § (1) Devizabelföldi és devizakülföldi belföldi fizetőeszközt a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint viheti ki, küldhet ki az országból, vagy hozhat be, küldhet be az országba.

(2) Az utasforgalomban kivihető, illetve behozható

a) a forintra szóló utazási csekk,

b) a devizajogszabályban meghatározott összegű belföldi pénz,

c) a devizabelföldi által a belföldi pénzintézetnél vezetett számlája terhére kiállított csekk, feltéve, ha a kedvezményezett devizabelföldi,

d) a devizabelföldi által kiállított, belföldön, illetőleg külföldön történő fizetésre, és forint vagy valuta felvételére alkalmas forint alapú bankkártya, a névre szóló takarékbetétkönyv, a kereskedelmi kártya,

e) devizabelföldi által a nevére kiállított Magyar Posta Rt. utalványlevelezőlapja,

f) a devizakülföldinek a belföldi általános forgalmi adó visszatérítésére vonatkozó követelést igazoló okirata, amely ki és be is küldhető.

(3) A devizabelföldi és a devizakülföldi kiviheti vagy behozhatja azt a belföldi fizetőeszközt is, amelyre a devizahatóság - a kérelmező körülményeinek mérlegelésével méltányosságból - engedélyt adott.

Vagyoni érték

67. § Devizabelföldi és devizakülföldi vagyoni értéket nem vihet és nem küldhet ki, kivéve

a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatónak e tevékenységi körében a devizakülföldivel kötött szerződés teljesítését,

b) az utasforgalomban a 3. § 12. pontja szerinti útiholmit, továbbá - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a kereskedelmi forgalomban megvásárolható vagy saját készítésű ingóságot, amennyiben a vámjogszabályok szerint az nem kereskedelmi mennyiségű, és annak belföldi forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket nem haladja meg,

c) postai úton - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a kereskedelmi forgalomban megvásárolható vagy saját készítésű ingóságot, amennyiben az a vámjogszabályban foglaltak szerint nem kereskedelmi mennyiségű és annak belföldi forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket nem haladja meg,

d) azt a vagyoni értéket, amelyre a devizahatóság - a kérelmező körülményeinek mérlegelésével - engedélyt adott,

e) azt a devizajogszabályban megállapított értéket meghaladó vagyoni értéket, amelynek kivitele visszahozatali kötelezettséggel járó vámeljárásban történik. Az ideiglenes kivitel szabályaira, a visszahozatali határidőre külön törvény rendelkezései az irányadóak,

f) azt a vagyoni értéket, amely a 46. § (3) bekezdésében foglalt nem pénzbeli hozzájárulást képezi.

  Vissza az oldal tetejére