Időállapot: közlönyállapot (1995.XII.1.)

1995. évi C. törvény

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról * 

Az Országgyűlés az áruforgalom korszerű piacgazdaság eszközeivel harmonizáló feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása céljából a következő törvényt alkotja:

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Értelmező rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában

1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;

2. külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok devizakülföldinek nyilvánítanak;

3. a) vámszervezet: a Vám- és Pénzügyőrség e törvény 174. §-ában foglalt feladatokat ellátó, hatósági jogkörrel rendelkező és hatósági jogkörrel nem rendelkező szervei;

b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szervei. Hatósági jogkörrel rendelkező szervek: a vámszervezet vezetője, a vámszervezet központi, területi szerve, a vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, a nyomozó-, valamint szabálysértési hivatal és a vámraktár;

4. vámhivatal hivatalos helye:

a) a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és szolgálati hely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete,

b) a közúti határátkelőhelyen és repülőtereken a határátkelőhelynek és a repülőtérnek a szakfeladat ellátásához szükséges területe,

c) a pályaudvarokon működő vámszervnél a pályaudvar zárt területe, ideértve a raktárhelyiségeket is,

d) vízi határátkelőhelyeken a kikötők, illetőleg a hajóállomások zárt területe,

e) a vámszabad terület, ha ott vámhivatal működik;

5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut szabad a vámhatáron át szállítani;

6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármű (ideértve az uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijárművet is), a légi jármű, a közúti jármű (ideértve a vontatót, a felvontatót és a járműegyüttest), csővezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülőanyag, ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;

7. nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy részére érkező, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forintösszeget meg nem haladó egyedi vagy összértékű, illetve ezen értékhatár alatt e törvény 1. számú mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minősülő vámáru, áru behozatala vagy kivitele.

Nem kereskedelmi forgalomnak minősül továbbá a bármilyen vámértékkel vámkezelt gépjármű, amely az 1. számú melléklet 1. pontjában rögzített mennyiségi korlátnak, valamint - ha e törvény másként nem rendelkezik - az 1. számú melléklet 3. pontja alapján a kereskedelmi forgalomban érvényes évjárati előírásnak megfelel;

8. árunyilatkozat: a jogszabály által előírt formában tett nyilatkozat, mely a vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatáshoz szükséges adatokat tartalmazza, és a termékimportot terhelő vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is minősül;

9. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;

10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru vagy áru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal;

11. a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történő vámkezelés, kiviteli ellenőrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel;

12. vámellenőrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen törvényben, valamint egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása céljából végzett tevékenység, amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra, a beléptetéstől a vámteher megfizetéséig vagy a kiléptetésig;

13. vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amely az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;

14. áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom számára vámkezeltek, vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;

15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;

16. e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minősül a vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a vámtarifába besorolható;

17. pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vámáru, amely vámszempontból az elveszett vámárunak megfelelővel nem helyettesíthető. (Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítő áruval lenne pótolható.);

18. behozatal, kivitel: vámárunak/árunak a vámhatáron át történő beszállítása, vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;

19. vagyoni értéket képviselő jog díja: iparjogvédelmi oltalom alatt álló alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati minta, ipari minta) hasznosításáért és megjelölés (védjegy) használatáért, továbbá a szerzői jogi védelem alatt álló mű, illetve az előadóművész előadásának, hangfelvételének, a rádió vagy televízió műsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendő díj;

20. lízing: termelőeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak megfelelő szerződés alapján történő átadása;

21. vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelő általános forgalmi adó és fogyasztási adó (a továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték megállapítása tekintetében a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók;

22. vámtartozás: közölt és a fizetési határidő lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;

23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amelynek vezetője - több tevékenység folytatása esetén a kérelem tárgya szerinti szakág felelős vezetője is - büntetlen előéletű, vagy öt éven belül nem gazdasági vagy közbizalom elleni bűncselekmény miatt ítélte el a bíróság jogerősen, és mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása, valamint a vámhatóság által kimutatott tartozás kiegyenlítését a vámhatóság által kiállított eredeti vámhatározattal és az ezen szereplő összeg befizetését hitelt érdemlően igazolja;

24. zöld folyosó: határátkelőhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt áruk mentesek a vámteher alól;

25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni vámellenőrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább 15 munkanapon van igény;

26. közeli hozzátartozó: házastárs, egyenes ágbeli rokon, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülő, testvér, élettárs;

27. hozzátartozó: az 26. pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;

28. hazatelepülő: egyéni munkavállalás vagy más - e törvény és e törvény végrehajtási rendeletében felsorolt - okból, két évet meghaladóan életvitelszerűen külföldön tartózkodott természetes személy;

29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai hatálya alá tartozó;

30. visszaviteli határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik, határnap kitűzésével;

31. visszahozatali határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldről vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által, határnap kitűzésével történik;

32. elszámolási határidő: a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik, illetőleg a visszahozatali határidő lejártát követő harmincadik napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott, vagy kivitt, illetőleg aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;

33. közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru őrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett (bérelt) vámraktárat is - vagy hivatalos kísérése;

közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;

34. vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendő vámteher különbözete.

A törvény hatálya

2. § (1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben említett kivételekkel - a vámterületre terjed ki.

(2) Nemzetközi szerződés alapján

a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya szempontjából a vámterületen működőnek,

b) a vámterületen létesített külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül működőnek

kell tekinteni.

(3) A vámszabad területre és a tranzitterületre az e törvényben foglalt külön szabályok irányadók.

(4) A törvény hatálya kiterjed

a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az ezekkel kapcsolatos eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;

b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését, a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint ha e törvény lehetővé teszi, elengedését és mérséklését is -, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

Vámterület

3. § (1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a vámszabad területeket is.

(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenőrzés szempontjából vámhatárnak minősül továbbá a tranzitterület és a vámszabad terület határa is.

(3) Külföldi területek - nemzetközi szerződés alapján - a magyar vámterület részét képezhetik.

(4) Tranzitterület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a BM Határőrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzitterület - ideértve a tranzitterületen működő létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minősül. A tranzitterület létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(5) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után a tranzitterületre vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A vámszabad terület a vámterület elkülönített része, amely a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minősül.

Vámút

4. § (1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a kishatárforgalomban történő áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.

(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi víziutak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.

(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér, mellékútnak minősül.

(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5. § (1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldő országra, illetőleg a rendeltetés országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad - a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével - a vámterületre behozni, onnan kivinni, illetőleg azon átszállítani.

(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális vagy hasonló jellegű érdek védelme céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerződés állandó vagy eseti felmentést adhat.

(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket, az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben felemelt vám, tilalom, korlátozás vagy más intézkedés alkalmazását rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6. § (1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhető.

(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt történő árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi, vízi és légi járművet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak.

(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a műszaki okból beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak, szembetűnően meg kell jelölni.

(5) A vámhivatal az ellenőrző vizsgálat vagy az áru berakása alkalmával köteles ellenőrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak megfelel-e, illetőleg az áru elhelyezése az (1) és (2) bekezdésben meghatározott helyre történt-e.

(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően történt, ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat megkezdése előtt a vámhivatalnak be kell jelenteni.

Vámbiztosíték

7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében

a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,

b) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén,

c) az ideiglenes behozatalban,

d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20%-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5% lehet,

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termelési célból importált adózatlan termékre,

f) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó kiviteli célból továbbított adózatlan termék esetén

a vámáru/áru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.

(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.

(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása, vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétől az MNB állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyű, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal a kezességvállalásból keletkező vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen két és fél millió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta összesen tízmillió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

d) ha a bankgarancia összege húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(6) A kezességvállalási engedély halasztott vámfizetésre vonatkozó készfizető kezesség vállalásra csak az e törvény 132. §-ának (5) bekezdésében meghatározott mértékű bankgarancia nyújtása esetén jogosít fel.

(7) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény előírásai szerint vámszempontból nem megbízható.

(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

8. § (1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.

(2) A vámbiztosíték mértékét

a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő összegben,

b) az átviteli rendeltetésű vámáru esetén 15%-os vámtétel, míg a fogyasztási adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15%-os vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,

c) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja esetében a vámteher összegében,

d) a 7. § (1) bekezdésének d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és megfizetendő, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított vámteher összegének különbözetében,

e) a 7. § (1) bekezdésének e)-f) pontja esetében a vámteher összegében

kell megállapítani.

(3) Vámraktár és vámszabad terület üzemeltetéséhez szükséges engedély kiadásához előírt bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt) vámárut/árut terhelő éves vámteher négy százalékában kell meghatározni tízezer forintra kerekítve.

(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének két százaléka - legalább egymillió forint - tízezer forintra kerekítve.

9. § Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendő:

a) az árutovábbítási eljárásban

1. a nemzetközi vámokmány fedezetével érkező vámáru,

2. a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ameddig a fuvarozó vállalat birtokában van,

3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezők vámáruja, valamint

4. az a vámáru, amely után a fizetendő vámtehernek megfelelő összeget - a 7. § (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - előre letétbe helyezték, és ezt megfelelően igazolták, továbbá

5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszközök), ha ennek ténye a határvámhivatalnál megfelelően dokumentálható;

b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az előző pontban foglaltakon túlmenően

1. nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru,

2. a központi költségvetési szervek részére érkező vámáru,

3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (a feldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszköz),

4. a külföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármű,

5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,

6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru,

7. a közraktárba beraktározott vámáru, amennyiben a közraktárjegyet a vámhivatalnál vámbiztosítékként letétbe helyezi.

10. § (1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak indokoltsága megszűnik.

(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, belföldi forgalom számára vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották, és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29. §-ában előirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.

(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 135. §-ában foglaltak az irányadók.

Zálogjog

11. § (1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást is - törvényes zálogjog terheli.

(2) A vámárut terhelő, a vámhatóság zálogjogát megelőző más zálogjogot a jogosult a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezeltetését követően érvényesítheti.

(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelésre a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően került sor, a zálogjog - a nem közölt vámteher elévülési idején belül - a korlátozások fennállásáig érvényesíthető.

(4) A vámtartozás tekintetében a zálogjog csak az elévülési időn belül, és akkor érvényesíthető, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.

(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemű megszerzőjével szemben nem érvényesíthető.

(6) A törvényes zálogjog alapján történő kielégítés a vámáru értékesítése útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerős megállapítása után kerülhet sor.

Vámtarifa

12. § (1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyűjtés céljára a külön törvényben kihirdetett vámtarifa szolgál, amelyben meghatározott vámtétellel kell a vámot megfizetni. E rendelkezés szempontjából kivételt képez a (3) bekezdésben megállapított vámtétel.

(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék vagy ezzel azonos hatású fizetési kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell a vámkiszabásnál alkalmazni.

(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.

(4) A nem kereskedelmi forgalom útiholmin felüli értékkeretét e törvény végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű vagy értékű vámáru/áru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet tartalmazza.

Vámárut/árut terhelő fizetési kötelezettségek

13. § (1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos vámszedés az állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján gyakorol.

(2) Amennyiben törvény vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének kötelezettségét jelenti.

(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték megfizetése alóli mentességet jelenti.

14. § (1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vám összegét - az e törvényben meghatározott kivétellel - a vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az illetéktörvénynek megfelelően, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön jogszabály alapján kell kiszabni.

(2) A vámhatóság által kivetett forgalmi adókat a vonatkozó adótörvények által meghatározott mértékben kell megállapítani.

15. § Amennyiben nemzetgazdasági érdekből, átmeneti jelleggel a vámárura

a) törvény alapján általános vámpótlék,

b) kormányrendelet alapján

1. piacvédelmi vámpótlék,

2. dömpingellenes vám, vagy

3. értékkiegyenlítő vám

vethető ki, ezekre a 125. §-ban foglaltak az irányadók.

AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

Általános rendelkezések

16. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az áru származási helyének azt az országot kell tekinteni, ahol az árut teljes egészében kitermelték, termesztették, tenyésztették vagy előállították, illetőleg azt az országot, ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendő mértékben megmunkálták, feldolgozták, és ahonnan azt közvetlenül az importáló országba szállítják.

(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított árunak tekintendők azok

a) az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;

b) a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;

c) az élő állatok, amelyek ebben az országban vadonélő vagy tenyésztett állatok szaporulatai;

d) a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;

e) a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el, fogtak ki;

f) a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeket parti tengereken és tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánon olyan hajók halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek;

g) a feldolgozó hajókon az f) pontban megnevezett, az adott országból származó termékekből előállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat az adott ország hajólajstromába bejegyezték;

h) az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékről vagy tenger altalajából a parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal rendelkezik;

i) a maradékok és hulladékok, amelyek az előállítási folyamatnál keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyűjtöttek és csak továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;

j) az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i) pontok szerinti árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak elő.

(3) Az (1) bekezdésben említett elegendő mértékű megmunkálás vagy feldolgozás alatt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az olyan megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru értékében ötven százalékot meghaladó értéknövekedés következik be.

(4) Ha valamely áru előállításában két vagy több ország vett részt, az az ország tekintendő az áru származási országának, amelyben erre a célra létesített vállalkozás az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást, feldolgozást végezte, és a tevékenység elegendő mértékű megmunkálást eredményezett.

(5) Ha egy átalakítási tevékenységről megállapítást nyert, hogy annak kizárólagos célja a hatályos rendelkezések szerint egyébként alkalmazandó eljárási feltételeknél kedvezőbb feltételek elérése, az így előállított áruknak nem lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végző országbeli származást tulajdonítani.

A származás igazolása

17. § (1) A származást igazolni

a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából,

b) áruk kivitelére vonatkozó jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása végett,

c) származási bizonyítványok és származás igazolására szolgáló okmányok kiállítása, illetve elfogadása egységes gyakorlatának érvényesítése céljából,

d) nemzetközi szerződésekben biztosított kedvezmények igénybevétele céljából

szükséges.

(2) Az áruk származását - ha jogszabály vagy jogszabály alapján államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli - származási bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felhatalmazott - szervnek kell kiállítania;

b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot tartalmaznia kell, különösen:

1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzéseit,

2. az áruk fajtáját,

3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyiség és térfogat megadásával, ha az áruk szállítása alatt jelentős súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a súly nem állapítható meg, vagy ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok biztosítják,

4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot,

5. a feladó nevét.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével, a vámáru származása fuvarlevélből és a rendelkezésre álló egyéb okmányokból állapítható meg. Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru származása egyértelműen nem állapítható meg, származási bizonyítvány benyújtását kell megkövetelni.

(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetően kétely merül fel, a (2) bekezdés feltételeinek megfelelő származási bizonyítvány bemutatása esetén is követelhető további bizonyíték annak biztosítása érdekében, hogy a származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek megfeleljen.

Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírások

18. § A vámáru vagy kivitelre kerülő áru származásának származási okmánnyal történő igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén kötelező.

19. § (1) Nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai az irányadók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi szerződéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is felmerülhet, a vámkezelést kérő határozza meg, hogy melyik származási szabály alkalmazását igényli.

(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles azt vizsgálni, hogy az áru milyen más nemzetközi szerződés értelmében tekinthető valamely országból származónak.

A vám alapja

20. § (1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke.

(2) A beérkező vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell meghatározni.

(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. §-ok alapján történik, ezek egymást követő sorrendje az irányadó oly módon, hogy ha valamely § nem alkalmazható, a következő § alapján kell megkísérelni a vámérték meghatározását.

(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a vámérték megállapítására egyszerűsített eljárási szabályok állapíthatók meg.

(5) A kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru esetén - a (6)-(7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámkezelést kérőnek a vámkezelési kérelemhez csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31. §-ok rendelkezéseinek figyelembevételével állított ki.

(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha

a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a háromszázezer forintot, és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: GATT Vámértékegyezmény) 8. Cikkének 1. c) pontjában meghatározott anyagi értéket képviselő jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy

b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó vagy korlátozó rendelkezés nem kapcsolódik, és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendő adófizetési kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,

c) a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése a (4) bekezdés szerint történik.

(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru vámértéke nem éri el küldeményenként az egymillió forintot, és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései szerint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a vámkezelést kérő a vámértékbevallást csatolta volna.

A vámérték meghatározás általános szabályai

21. § (1) A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint

1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok előírnak vagy megkövetelnek,

2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek,

3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, egyéb átengedéséből vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a 28. § rendelkezései szerint a kiigazítás elvégezhető; és

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2)-(4) bekezdés rendelkezései alapján vámcélokra elfogadható.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevőt és az eladót csak akkor kell kapcsolatban állónak tekinteni,

a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezetésében;

b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;

c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymással;

d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek legalább öt százalékát;

e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagy ellenőrzi a másikat;

f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt (szervezetet); vagy

h) ha hozzátartozók.

(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározásakor, hogy az ügyleti érték elfogadható-e az (1) bekezdésben meghatározott célra, az a tény, hogy a vevő és az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll egymással, önmagában nem elegendő ok arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha megállapítható, hogy a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha az importőr által nyújtott vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak indokait közölni kell az importőrrel, és megfelelő lehetőséget kell adni a válaszadásra.

(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdés rendelkezései alapján történik, ha az importőr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló alábbi értékek egyikét:

a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló áruk egymással kapcsolatban nem álló vevőknek Magyarországra történő eladásakor alkalmaztak;

b) a 22. §, valamint a 23. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;

c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált árukkal azonos áruknak, egymással kapcsolatban nem álló vevők részére Magyarországra történő eladásakor alkalmaznak, ha ezeket az importált árukat más országban termelték, feltéve, hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak kapcsolatban egymással.

(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál megfelelően figyelembe kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a 28. §-ban felsorolt tényezőket és azokat a költségeket, amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevő között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban levő vevőknek történő eladások esetén nem visel.

(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az importőr kezdeményezésére és kizárólag összehasonlítási céllal történhet. Helyettesítő értékek nem állapíthatók meg a (4) bekezdés alapján.

(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következő díjakat vagy költségeket, feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ártól:

a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen végzett összeszerelés, üzembe helyezés, karbantartás vagy műszaki segítségnyújtás költségeit;

b) a behozatal utáni szállítási díjakat (a magyar határtól az első belföldi rendeltetési helyig);

c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.

22. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték meghatározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak az azonos áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a figyelembevételével, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, ha a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapulvételével történik, amelyből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében megjelölt költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó azonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos áru meglétét állapítják meg eltérő ügyleti értékkel, közülük a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

23. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § és a 22. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időben exportált hasonló áruk ügyleti értéke lesz.

(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell felhasználni, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmazni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon eltérésekkel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapulvételével történik, amelyből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.

(4) Ha több hasonló árunál eltérő ügyleti érték állapítható meg, a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

24. § Ha az importált áruk vámértéke a 21-23. §-ok rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámértéket a 25. § rendelkezései szerint kell megállapítani, vagy ha így sem határozható meg, akkor a 26. § rendelkezései szerint. Az importőr kérelmére a 25. § és 26. § alkalmazási sorrendjét meg kell fordítani.

25. § (1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban kerülnek eladásra belföldön, az importált áruk vámértéke e § értelmében olyan egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendő áruk behozatalával egy időben vagy közel azonos időben a legnagyobb mennyiségben olyan vevőnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban azzal, akitől ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:

a) a szokásos mértékű vagy a megállapodás szerinti jutalékot, vagy a szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek fel;

b) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségeket, amelyek Magyarország területén felmerülnek;

c) ahol szükséges, a 28. § (4) bekezdésében meghatározott költségeket és díjakat; és

d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.

(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem adtak el az értékelendő áruk importjának időpontjában, illetőleg megközelítőleg azonos időpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy az azonos, vagy hasonló importált árukat Magyarországon az értékelendő áru importját követő legkorábbi időpontban, de legkésőbb kilencven nap múlva, változatlan állapotban eladták.

(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban nem kerültek eladásra Magyarországon, akkor - az importőr kérelmére - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legnagyobb mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevőknek, akik nem állnak a 21. § (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel (szervezetekkel), akiktől ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az (1) bekezdésben felsorolt levonásokat.

26. § (1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevődik össze:

a) az importált áruk előállításakor alkalmazott anyagok és gyártási műveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy értéke;

b) a nyereség és az általános költségek összege, amely megegyezik az exportáló ország termelői által a Magyarországra irányuló exportra gyártott, az értékelendő árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor szokásosan felszámított összegekkel;

c) minden más költség, amely a hazai jogszabályok által meghatározott vámérték megállapításhoz szükséges.

(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem bejegyzett szervezetet, illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkező természetes személyt arra, hogy a számított érték meghatározása céljából vizsgálatra elszámolást mutasson be, vagy könyvelésébe, illetve más okmányokba való betekintést tegyen lehetővé. Az áruk előállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelő hozzájárulásával más országban ellenőrizheti, feltéve, hogy a szóban forgó ország illetékes hatóságát arról előzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem ellenzi.

27. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint a VII. Cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték:

a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára alapján;

b) oly módon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb elfogadását irányozza elő;

c) az árunak az exportőr ország belföldi piacán megállapított ára alapján;

d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos vagy hasonló áruknak a 26. § rendelkezései szerint meghatározott számított értékétől;

e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára alapján;

f) minimum-vámérték figyelembevételével;

g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.

(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoztatni kell az e § rendelkezései alapján meghatározott vámértékről és az értékmegállapítás módszeréről.

28. § (1) A 21. § alapján történő vámérték meghatározásnál az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni

a) a következő díjakat és költségeket, amennyiben azokat a vevő viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árban nincsenek benne:

1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalékot,

2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá esnek a szóban forgó áruval,

3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget magában foglalja;

b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan megosztott értékét (ha azokat közvetve vagy közvetlenül, költségmentesen vagy csökkentett költséggel a vevő nyújtja, és azokat az importált áruk exportcélú előállításához vagy eladásához használják fel, illetve veszik igénybe, amennyiben azok értékét a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele):

1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló elemek,

2. szerszámok, présminták, öntőformák és az importált áruk előállítása során felhasznált hasonló elemek,

3. az importált áruk előállítása során elhasznált anyagok,

4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint tervrajzok, vázlatok, amelyek nem Magyarországon készültek, és az importált áruk előállításához szükségesek;

c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia- és szerzői díjakat, a vagyoni értéket képviselő jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben;

d) az importált áruk későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy használatából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve vagy közvetlenül visszakerül az eladóhoz.

(2) A vagyoni értéket képviselő jog díját akkor kell vámértéknövelő tényezőként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza, és ha az értékelendő vámárura vonatkozik, továbbá a vevőnek az értékelendő áru megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.

(3) Az értékelendő vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselő jog megvásárlása feltételeinek és értékének ellenőrzése céljából - a vámhivatal kérésére - a vámkezelést kérőnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülő vámáru engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.

(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani (amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza):

a) az importált áruk magyar vámhatárig történő szállítási költségét;

b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét;

c) a vámhatárig felmerülő biztosítási költséget.

29. § A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

A vámérték meghatározás különös szabályai

30. § (1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott állapotban visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és alkatrész ára, a passzív feldolgozás ellenében felszámított díj, csomagolási, biztosítási és szállítási költség együttes összege alapján kell megállapítani.

(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét - amennyiben a minőségi változásnak megfelelő számla nem áll rendelkezésre - a vámhivatal a 27. §-ban foglaltak alkalmazásával, becslés útján állapítja meg.

(4) Az ipari vámszabad területről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - a 20. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is kell alkalmazni.

31. § (1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott adatokat vagy utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámértékének meghatározásakor csak magának a hordozóeszköznek az értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz vámértékébe nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, feltéve, hogy ezen érték különválasztható az adott hordozóeszköz vámértékétől. Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselő jog fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) a „hordozóeszköz” kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket, félvezetőket és hasonló eszközöket, vagy olyan termékeket, amelyek ilyen áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;

b) az „adatok vagy utasítások” kifejezés nem foglalja magában a hang-, kép- vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.

32. § (1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru után fizetendő vámteher alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos vagy hozzá legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.

(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai szerint megállapítandó, vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg.

33. § (1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám alapja a vámárunak a csempészet vagy vámorgazdaság bűncselekmény, illetőleg a vámszabálysértés elkövetése napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján fennálló jellegének megfelelő vámértéke.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megállapítani, hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vámáru milyen állapotban volt, mennyi volt a vámértéke, ezeket a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíteni kell.

II. Fejezet

AZ ÁRU, VÁMÁRU VÁMJOGI HELYZETÉNEK RENDEZÉSÉIG ALKALMAZANDÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Áruforgalom vámellenőrzése

34. § (1) A külföldről behozott vámárut vagy a külföldre kivitelre kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni.

(2) A vámellenőrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei útján gyakorol. A vámellenőrzés biztonsága érdekében csak úgy szabad árut a vámterületre behozni, vagy onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenőrzést el tudják végezni.

(3) A vámellenőrzést az áru származási országára, továbbá a küldő vagy a rendeltetési országra való tekintet nélkül, illetőleg a szállítóeszköz bejegyzési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési helyétől függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.

VÁMIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK A HATÁRON

Beléptetés

35. § A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából áll.

Kiléptetés

36. § (1) A kiviteli ellenőrzés, az ideiglenes kivitel, a passzív feldolgozás, valamint a tranzitcélú árutovábbítás alá vont áruk kiléptetését a határvámhivatal végzi.

(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban, továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő kilépésének megállapításából és igazolásából áll.

Jelentkezési kötelezettség

37. § (1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenőrzést követően azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenőrzés után, közvetlenül a kilépés előtt a határvámhivatalnál vámellenőrzés céljából jelentkezni köteles.

(2) Ha a vámellenőrzés külföldön létesített magyar határvámhivatalnál történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerződésben foglaltak figyelembevételével történik.

(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó járművén lépi át, a vámellenőrzés alkalmával tesz eleget jelentkezési kötelezettségének.

(4) Az államfők, kormányfők és a törvényhozó testületek elnökei mentesek a jelentkezési kötelezettség alól.

(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár átlépésére vonatkozó külön jogszabályok előírásait.

Árubejelentési kötelezettség

38. § (1) A vámhatárt bármely irányba átlépő kereskedelmi szállítóeszközről és annak rakományáról - ha nemzetközi szerződés vagy e törvény másként nem rendelkezik - általános írásbeli árubejelentést kell a határvámhivatal részére adni.

(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történő fuvarozás esetén az írásbeli árubejelentéssel egyidejűleg be kell mutatni az áru szállítására vonatkozó fuvarlevelet és vámokmányt is.

(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kereskedelmi forgalomban a vámhatáron átlépő árut nem kereskedelmi szállítóeszközön vagy kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.

(4) Az írásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.

(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:

a) a csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámárukról/árukról, behozatali irányú forgalom esetén az első belföldi, a kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és

b) az elektromos vezetéken beérkező vagy kiszállításra kerülő vámáruról/áruról a vámszervezet központi szerve által kijelölt vámhivatal részére.

(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési kötelezettség alóli mentességet is jelent.

(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével - a külföldről érkezett vagy külföldre feladott levelezőlapokról, zárt vagy nyitott levelekről, továbbá az átmenő (tranzit) rendeltetésű postaküldeményekről.

Árubemutatási kötelezettség

39. § (1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő vámárut/árut - ideértve a járművet és a szállítótartályt is - az árubejelentést követően a határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelő vámigazgatási eljárás alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzését is.

(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles, aki az árut a vámhatáron átviszi.

(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól

a) az államfőknek és a kormányfőknek, a törvényhozó testületek elnökeinek, a külföldi államok kormánya tagjainak, illetőleg a külföldi államok kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérőinek használatára szolgáló áruk;

b) nemzetközi szerződés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített áruk.

(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén - bemutatni

a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselői, továbbá az említett személyek családjának a velük közös háztartásban élő tagjai;

b) a Magyarországon megtartásra kerülő diplomáciai értekezletekre érkező, illetőleg onnan távozó küldöttségek vezetői és tagjai;

c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, továbbá családtagjaik

személyi poggyászait és az általuk használt járműveket.

(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot az ellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. A viszonosság kérdésében a külügyminiszter álláspontja az irányadó.

(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt beérkező és kivitelre kerülő, valamint a hivatali szolgálatával összefüggésben általa vagy számára előre- vagy utánküldött azon poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is, feltéve, hogy az előre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat megkezdéséről, illetve befejezéséről adott értesítéstől számított hat hónapon belül kerül vámkezelésre.

(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag abban az esetben vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha alapos okkal feltételezhető, hogy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak, vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselője jelenlétében lehet lefolytatni.

Ellenőrző vizsgálat a vámhatáron

40. § (1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi szállítóeszközöket és azok rakományát a határvámhivatal köteles beléptető, illetőleg kiléptető ellenőrző vizsgálat alá vonni.

(2) Az ellenőrző vizsgálat magában foglalja

a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a szempontból, hogy azon árut csak az arra szolgáló rakterületen helyeztek-e el;

b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános árubejelentésen feltüntetett adatokkal való azonosítását, valamint annak megállapítását, hogy az üresnek jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;

c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, továbbá a darabárunál az azonossági jelek ellenőrzését, illetőleg szükség esetén az azonosság biztosítását;

d) poggyász- és mozgópostakocsinál annak megállapítását, hogy azon nem szállítanak-e olyan árut, amely a vonatkozó szállítási és postai okmányokban nem szerepel;

e) a kiléptetésre kerülő kereskedelmi szállítóeszköz esetén annak megvizsgálását, hogy a rajta lévő áru kivitelben való vámkezelése megtörtént-e;

f) étkező- és hálókocsi, továbbá vízijármű esetén a leltárnak, valamint az utasok ellátását szolgáló készletnek az ellenőrzését;

g) nemzetközi szerződések által kikötött szállítási feltételek teljesülésének ellenőrzését.

(3) Az ellenőrző vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is kell tartani, ha

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy

b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre szükség van.

41. § (1) Az ellenőrző vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi szállítóeszközt mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra felszállni, illetőleg abból árut kirakni, vagy oda árut berakni, vonatszerelvényt megosztani csak a határvámhivatal engedélyével szabad.

(2) Az ellenőrző vizsgálatnál az írásbeli általános árubejelentést adó köteles közreműködni, és az ahhoz szükséges segédeszközt és munkaerőt saját költségére és veszélyére biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a feltételeket a vámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére biztosítja.

(3) Az ellenőrző vizsgálatot a vámutak áteresztő képességének növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fűződő érdek szem előtt tartásával kell végrehajtani. Elsőbbséget kell biztosítani az olyan szállítóeszközök ellenőrző vizsgálatának, amelyeken utasokat, élő állatokat, romlandó árukat, veszélyes anyagokat vagy sürgős életmentő küldeményt szállítanak.

A beléptetés megtagadása

42. § (1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának beléptetését mindaddig megtagadni, amíg annak vámkezelésben való részesítését nem kérik, vagy a kérelem a hatályos jogszabályok, így különösen az állategészségügyi, a növényegészségügyi és a környezetvédelmi jogszabályok alapján nem teljesíthető.

(2) A bármely ok miatt vámigazgatási eljárás alá nem vonható vámárut - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.

(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthető kérelem miatt visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és annak rakományát a határvámhivatal jogosult külföldre visszairányítani abban az esetben, ha a beléptetés megtagadása a határátkelőhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a határátkelőhely áteresztő képességét hátrányosan befolyásolja.

A kiléptetés megtagadása

43. § A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának kiléptetését mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.

Átmeneti megőrzés

44. § (1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég, posta vagy vámügynök telephelyére érkező, vámhatóságnak bejelentett vámáru vámjogi sorsának további rendezésére az azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthető), a fuvarozó, szállítmányozó, posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megőrzés alatt lehet tartani.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a vámáru átmeneti megőrzését a vámhatóság az általa szabott feltételek szerint és kijelölt helyen engedélyezheti. Az átmeneti megőrzés alá helyezett vámárukat csak a vámhatóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által megállapított feltételek szerint lehet tárolni.

(3) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru csak olyan kezelés alá vonható, amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy egyéb fizikai jellemzői megváltoznának.

(4) Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc nap lehet, azonban ha az átmeneti megőrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor, és az engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották, ez a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő 10. munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e törvény 70. §-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembevételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

III. Fejezet

VÁMJOGI ÉS VÁMELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

Vámfelügyelet

45. § (1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani

a) a vámárut;

b) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan terméket;

c) az e törvény 7. § (1) bekezdés e) pontja alapján vámkezelt árut;

d) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését igazolni kell.

(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülő költség az áru szállítóját terheli.

(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan előírt nyilvántartások vezetésének ellenőrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták, illetve a vámárut a vámhivatal felügyelete mellett megsemmisítették.

(5) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történő felhasználásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, amíg a feltétel fennáll és amíg azoknak a meghatározott célra történt felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól eltérően felhasználni csak a vámhivatal előzetes engedélyével, - a 142. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékű kamattal növelt - vámteher különbözetének megfizetése után szabad.

Vámvizsgálat

46. § (1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.

(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat adatainak alapulvételével kell elvégezni.

(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áruforgalom ellenőrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerűsített, az egyszerűsített pedig szúrópróbaszerű vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplő feltételek szerint. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38. § (7) bekezdése szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. A 39. § (7) bekezdésében foglalt esetek kivételével, nem szabad belső áruvizsgálat alá vonni a 39. § (3) és (4) bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket.

(4) A tételes vámvizsgálat külső és belső áruvizsgálatból áll.

(5) Az egyszerűsített vámvizsgálat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottakból áll.

(6) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén egyszerűsített vámvizsgálat nem tartható.

(7) A külső áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének és számjelének megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll. A külső áruvizsgálatot a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása, illetőleg onnan történő kirakása esetén a szállítóeszköz vizsgálatára is ki kell terjeszteni.

(8) A belső áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének, mennyiségének, megnevezésének, vámértékének, vámtarifaszámának, származási helyének ellenőrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetőleg iratoknak a megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetőleg a statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

(9) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni, és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének, anyagi minőségének, vámértékének vagy vámtarifaszámának a megállapításához szükséges. A mintavétel tényét, valamint az áruból vett minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság köteles igazolni.

(10) Egyszerűsített vámvizsgálat tartható elsősorban a vámügynökök, a halasztott fizetési engedéllyel rendelkezők által, saját nevükben kért, továbbá a vámhivatal engedélye alapján az e törvényben felsorolt vámkezeléseknél,

a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat, információ rendelkezésre áll, és

b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.

(11) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jogszabályt sértő cselekmény elkövetésére van gyanú.

(12) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is szükséges, a vizsgálat eredményét a vámvizsgálattal egyidőben kell bemutatni.

A vámkezelésre vonatkozó általános rendelkezések

47. § (1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat - az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.

(2) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben megállapított illetékességtől eltérő szabályokat is megállapíthat.

(3) Az illetékes minisztérium javaslata alapján a fokozott ellenőrzést igénylő termékek vámkezelésére szakosított vámkezelőhelyeket kell kialakítani e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint.

48. § (1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkezelést kérő saját költségére köteles közreműködni, és a vámkezelés feltételeit biztosítani.

(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén, valamint - szemledíj fizetése mellett - az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (háziszemle).

49. § (1) A vámáru és a kivitelre kerülő áru azonosságát biztosítani kell.

(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával, mintavétellel, valamint áruleírással, fényképfelvétellel vagy más hasonló módszer igénybevételével történhet.

(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.

50. § (1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.

(2) Az élő állatok és a gyorsan romló áruk, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében sürgősnek minősített szállítmányok vámkezelését soron kívül kell elvégezni.

(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megrongálódott, beszennyeződött vagy megsérült vámáru vámkezelésénél az áru tényleges állapotát kell figyelembe venni.

Vámáru és az áru vámkezelése

51. § A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik - kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a vámáruval/áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani. Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.

52. § (1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges. Ezek: a feladóra, a címzettre és az esetleges külkereskedelmi közreműködőre vonatkozó adatok, az áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai besorolása, egyéb szükséges okmányok (így különösen: számla, engedély) jelzése, a vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási adatok, szállítási adatok, előző vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési kérelem. Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.

(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik - csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó előírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.

(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról. A szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.

(5) A „zöld folyosó” igénybevétele szóbeli árunyilatkozatnak minősül.

(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élő közeli hozzátartozók által nem kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény összevonhatóságát.

(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit, valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

53. § (1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történő benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezők a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenőrzéshez szükséges árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.

(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasztott fizetésre jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy azonos áruk nagytömegű importjára vagy exportjára. Nem engedélyezhető összevont árunyilatkozat adása olyan árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátozza.

54. § (1) A vámkezelést kérő jogosult az árunyilatkozat benyújtása előtt a vámkezelésre kerülő vámárut a vámhivatal ellenőrzése mellett megtekinteni vagy abból szükség esetén mintát venni.

(2) A vámkezelést kérő kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre átadni.

(3) A vámkezelést kérő az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelő, pontos adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - írásban és indokolva - megkövetelheti az adatok valódiságának igazolását.

Az árunyilatkozat ellenőrzése

55. § (1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság köteles ellenőrizni, és ha az az előírásnak megfelel, elfogadni.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérő módosíthatja, illetőleg visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérővel szóban közölni kell.

(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetővé kell tenni, ha valamelyik adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek minősül.

(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenőrzésekor azonnal megállapítható, hogy

a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy illetékessége;

b) a vámjogszabályok és a vámterhekre vonatkozó törvények rendelkezéseinek nem felel meg.

(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján - de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, valamint adminisztratív vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a vámkezelést elvégezni.

(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell visszautasítani, ha

a) az áru azonossága nem állapítható meg;

b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;

c) a vámkezelést kérő nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének;

d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bűncselekmény, illetőleg vámszabálysértés vagy devizaszabálysértés elkövetésére van gyanú;

e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbevallást vagy számlát csatoltak;

f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen ügyfélazonosító számot tüntettek fel.

(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmeneti megőrzés vagy vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a vámhivatal a visszautasítással egyidejűleg továbbra is engedélyez, vagy elrendel.

(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köteles az árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával - igazolni.

VÁMÁRU JELLEGET MEGTARTÓ VÁMKEZELÉSEK

Árutovábbítás

56. § (1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik.

(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher, áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók biztosításából áll.

(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor kezdődik, a vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a rendeltetési vagy a kiléptetést végző vámhivatalnál történt bemutatásakor fejeződik be.

(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz csatolni kell a vámárura vonatkozó okmányokat és bizonylatokat, illetőleg fuvarozott vámáru esetén a fuvarlevelet.

57. § (1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru további vámkezelését kell kérni.

(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezéséről az áru fuvarozója köteles a címzettet a rendeltetési helyre érkezést követően azonnal értesíteni.

(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétől számított két munkanapon belül köteles a vámáru vámkezelését kérni.

58. § (1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a szállítás alatt bekövetkezett baleset, vagy más előre nem látott és a szállítást akadályozó, vagy az alkalmazott azonossági jelek megsérülését okozó eseményről a baleset vagy más esemény színhelyéhez legközelebb levő vámhivatalt haladéktalanul értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.

(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint illetékes vagy az (1) bekezdésben említett vámhivatal kétséget kizáróan megállapítja, hogy a továbbított vámáru baleset, vagy más előre nem látott esemény következtében részben megsemmisült, vagy más módon megrongálódott, az áru felett rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges állapotnak megfelelően vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetőleg az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányában annak vámellenőrzés mellett történő megsemmisítését saját költségére és veszélyére kell kérnie.

59. § (1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szerződésben meghatározott vámokmány fedezete mellett szállított vámáru továbbítására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai irányadók.

(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített szabályokat határozhat meg.

(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fuvarozott vámárut az áru szállítója csak a rendeltetési hely szerint illetékes - az 58. § (1) bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki a címzett részére.

(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhivatal írásban köteles közölni.

Raktározás

60. § (1) Raktározásban történő vámkezelése kérhető annak a vámárunak, amelynek vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülő árunak, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.

(2) A vámáru/áru vámraktárban raktározható.

(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámáruk/áruk, továbbá a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru/áru azonosításából, a beraktározás és a kiraktározás ellenőrzéséből, továbbá a raktározási határidő megállapításából áll.

61. § (1) A vámraktárban a vámáru/áru legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a hivatalból történő beraktározást.

(2) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért fizetendő költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.

62. § (1) Vámárunak hivatalból történő raktározása elrendelhető, ha

a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak kiadását megtiltotta;

b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indokolt;

c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes vámterhet határidőre nem fizette meg.

(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történő beraktározását rendeli el, de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a vámárut a birtokos felelősségére, veszélyére és költségére hivatalból kell a vámraktárba beszállítani.

63. § Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:

a) a robbanó, a tűzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;

c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely olyan nagy terjedelmű, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.

64. § (1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk után fizetendő raktárdíj mértékét - a 144. § (12) bekezdésében foglalt eset kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és soron kívül értékesített, gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes raktárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti különbözetet nem kell megfizetni.

65. § Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi áruk:

a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk/vámáruk a felajánlás napjától;

b) a lefoglalt vámáruk;

c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedését, illetőleg a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig;

d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok tulajdonjogát nem igazolják;

e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a beraktározás napjától számított tizenötödik napig, illetőleg, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották -, az engedély vagy annak elutasítása keltétől számított nyolcadik napig.

Vámraktár

66. § (1) Vámraktárnak minősül az erre a célra

a) a vámhivatal által üzemeltetett, vagy

b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felügyelet alatt álló

helyiség, terület.

(2) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak (bérvámraktárnak) minősül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben bárki rendelkezése alatt lévő vámáruk/áruk raktározhatók. A fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amelyben csak az általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján érkező vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.

(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemeltető, míg a más szervezet által fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes az a szervezet, aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.

67. § (1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha a vámhivatal a vámraktárt maga üzemelteti.

(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérelmet a vámszervezet illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.

(3) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a kérelmező magyarországi székhellyel rendelkező szervezet,

b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenőrzésre vonatkozó követelményeknek,

c) a kérelmező a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt érdemlően igazolja,

d) a kérelmező vámszempontból megbízható,

e) a kérelmező a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik,

f) a kérelmező az előírt hatósági építési engedéllyel rendelkezik.

(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

68. § (1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy egyszerűsített eljárásban üzemeltethető. Az egyszerűsített eljárást írásbeli kérelemre a vámszervezetnek a vámraktár létesítési engedélyét kiadó területi szerve engedélyezheti. A köz- és magánvámraktár típusait, valamint ezek normál és egyszerűsített eljárásban való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(2) A vámraktár raktárengedélyese és üzemeltetője felelős azért, hogy az árut a vámraktárban való tárolás idején a vámhivatali felügyelet alól ne vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok előírásait betartsák.

(3) A beraktározó felelős a vámáru raktározásából származó kötelezettségek teljesítéséért.

(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktározás ideje alatt a vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelőzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

  Vissza az oldal tetejére