Időállapot: közlönyállapot (1995.XII.13.)

1995. évi CVII. törvény

a büntetés-végrehajtási szervezetről * 

I. fejezet

A büntetés-végrehajtási szervezet jogállása, irányítása és vezetése

A büntetés-végrehajtási szervezet jogállása

1. § (1) A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) a külön törvényben meghatározott szabadság-elvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság átváltoztatása folytán megállapított elzárást, továbbá - törvény által megállapított körben - az idegenrendészeti őrizetet végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.

(2) A bv. szervezet a feladatainak törvényes ellátásával járul hozzá a közrend és a közbiztonság erősítéséhez.

(3) A bv. szervezet részére feladatot törvény határozhat meg.

2. § (1) A bv. szervezet működését a Kormány az igazságügyminiszter útján irányítja.

(2) A bv. szervezet központi vezető szerve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság), élén a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával (a továbbiakban: országos parancsnok).

(3) A büntetések és az intézkedések végrehajtása felett az ügyészség - külön törvényben meghatározottak szerint - törvényességi felügyeletet gyakorol.

(4) A bv. szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezetéhez tartozik.

(5) Az Országos Parancsnokság, a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények, továbbá a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban együtt: bv. szervek) jogi személyek.

A bv. szervezet irányítása és vezetése

3. § (1) A bv. szervezet törvényes működéséért az igazságügyminiszter felelős.

(2) Az igazságügyminiszter

a) előkészíti a bv. szervezetre vonatkozó, az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó jogszabályok és egyéb döntések tervezeteit;

b) rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján szabályozza a bv. szervezet tevékenységét;

c) a Kormány döntésének végrehajtása érdekében, illetve a feladatkörében eljárva a bv. szervezet részére a törvényi keretek között feladatot határoz meg, és egyedi utasítást ad;

d) ellenőrzi a gazdálkodást, jóváhagyja a bv. szervezet fejlesztési terveit;

e) dönt bv. szerv létrehozásáról, valamint megszüntetéséről;

f) meghatározza az oktatás, a képzés és a továbbképzés irányait, összehangolja az erre irányuló tevékenységet;

g) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;

h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat;

i) hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokká, köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokká minősíthet át;

j) rendszeresíti a bv. szervezetnél alkalmazható kényszerítő eszközöket, fegyverzeti, egyenruházati anyagokat, hír- és biztonsági rendszereket;

k) megsemmisíti vagy megváltoztatja az országos parancsnok jogszabálysértő intézkedését;

l) jogszabályban meghatározott esetekben felülvizsgálja az országos parancsnok határozatait, kivéve, ha a határozat a bíróság előtt közvetlenül megtámadható;

m) gondoskodik a bv. szervezet ellenőrzéséről;

n) jóváhagyja az Országos Parancsnokság szervezeti és működési szabályzatát;

o) ellátja a jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.

(3) Az igazságügyminiszter a bv. szervezet részére egyedi utasítást az országos parancsnok útján adhat.

4. § (1) Az országos parancsnok a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, és az igazságügyminiszter törvényben meghatározott jogkörében hozott döntéseinek keretei között vezeti a bv. szervezetet. Az országos parancsnok a bv. szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója, illetve felettese.

(2) Az országos parancsnok

a) gondoskodik a bv. szervezet törvényes működéséről;

b) előterjesztést, javaslatot tesz az igazságügyminiszter részére;

c) jogszabály meghozatalát nem igénylő kérdésben intézkedéssel állapítja meg az egyes rendszeresen ismétlődő tevékenységek végrehajtásának szakmai, technikai és eljárási szabályait;

d) meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására, illetve a hivatásos állomány tagjaira vonatkozóan - egyedi döntésként - parancsot ad;

e) gondoskodik a bv. szervezet költségvetésében foglaltak megtartásáról;

f) jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;

g) jóváhagyja a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények szervezeti és működési szabályzatát;

h) meghatározza a bv. szervezetnél rendszeresített kényszerítő eszközök, fegyverzeti, egyenruházati, hír- és biztonsági rendszerek, illetve az egyéb technikai eszközök típusát és készletnormáit.

(3) Az országos parancsnok törvény, illetve az igazságügyminiszter eltérő rendelkezése hiányában képviseli a bv. szervezetet.

II. fejezet

A bv. szervek, a bv. szervezet személyi állománya

Az Országos Parancsnokság

5. § Az Országos Parancsnokság a jogszabályok, az igazságügyminiszter döntései és az országos parancsnok intézkedései alapján

a) előkészíti az országos parancsnok intézkedéseit, parancsait és előterjesztéseit;

b) felügyeli, ellenőrzi és szakmailag irányítja a bv. szervek szolgálati feladatainak a végrehajtását, így különösen a fogvatartás biztonságával, a fogvatartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával, szállításával és nyilvántartásával kapcsolatos tevékenységet;

c) bv. szervezet költségvetésének keretei között biztosítja a bv. szervek feladatainak ellátásához szükséges feltételeket;

d) a fogvatartottak foglalkoztatását végző gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban: gazdálkodó szervezetek) működésével kapcsolatban ellátja az igazságügyminiszter által meghatározott büntetés-végrehajtási feladatokat;

e) végzi a honvédelemmel, a polgári és katasztrófavédelmi tevékenységgel, a munkavédelemmel és a tűzvédelemmel kapcsolatos központi feladatokat;

f) együttműködik a büntetések és az intézkedések végrehajtásában közreműködő, illetve a végrehajtást segítő állami szervekkel és társadalmi szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel, továbbá az érintett nemzetközi szervezetekkel;

g) ellátja a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott egyéb feladatokat.

A büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények

6. § (1) A büntetés-végrehajtási intézetek (a továbbiakban: intézet) a jogszabályok, az országos parancsnok intézkedései és parancsai, valamint a szervezeti és működési szabályzatukban foglaltak alapján ellátják a büntetések és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat, a fogvatartottak - köztük a kóros elmeállapotúak - gyógykezelését, elmemegfigyelését és kivizsgálását.

(2) Intézet a büntetés és az intézkedés jellegére, a végrehajtási fokozatra, a fogvatartottak életkorára, nemére és a végrehajtás egyéb sajátos körülményeire tekintettel alapítható.

7. § A bv. szervek anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére, egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására büntetés-végrehajtási intézmény (a továbbiakban: intézmény) alapítható.

8. § Az intézetet (intézményt) a parancsnok, főigazgató főorvos, igazgató (a továbbiakban: parancsnok) vezeti, aki

a) felelős az intézet (intézmény) feladatainak a törvényes végrehajtásáért, annak rendjéért és biztonságáért;

b) gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebből eredő kötelezettségeit;

c) kapcsolatot tart a 13. § (1) bekezdésében megnevezett szervezetekkel, elősegíti tevékenységüket és biztosítja az intézet részéről ehhez szükséges feltételeket;

d) felelős az intézet (intézmény) gazdálkodásáért, a költségvetés előkészítéséért és végrehajtásáért, a számviteli rend betartásáért;

e) ellátja a hivatásos állománnyal kapcsolatos parancsnoki feladatokat, jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogokat gyakorol a személyi állomány tagjai felett;

f) képviseli az intézetet (intézményt).

A gazdálkodó szervezetek

9. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának a célja elérése érdekében létrehozott gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak.

(2) A gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységüket az érvényes jogszabályok és az igazságügyminiszter rendelkezései alapján végzik. A gazdálkodó szervezetek vagyonára az igazságügyminiszter zálogjogot alapíthat.

(3) A gazdálkodó szervezetek részére az elítéltek foglalkoztatásából eredő sajátos és indokolt többletkiadásokat - a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.

(4) A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek beszerzéseiknél - hasonló értékű, minőségű, árfekvésű ajánlat esetén - a bv. gazdálkodó szervezeteinek ajánlatát előnyben részesíthetik.

A bv. szervezet személyi állománya

10. § (1) A bv. szervezet személyi állománya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló személyekből állhat.

(2) A gazdálkodó szervezeteknél alkalmazottak hivatásos szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban állhatnak.

(3) Közalkalmazott, köztisztviselő, illetve munkaviszonyban álló személy csak olyan munkakört láthat el, amelyhez a hivatásos szolgálati jogviszony létesítésének sajátos feltételei nem szükségesek.

(4) A bv. szervezet állománya olyan személyekből áll, akik rendelkeznek a munkakör betöltéséhez szükséges - más jogszabályokban meghatározott - személyi, egészségi, fizikai feltételekkel, megfelelő iskolai végzettséggel (szakképzettséggel) és azokkal a pszichikai adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy feladatukat a fogvatartott emberek között emberséges módon lássák el.

(5) Az (1)-(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.

III. fejezet

A bv. szervezet működésének általános szabályai

Az intézkedési kötelezettség és az intézkedések alkalmazásának közös szabályai

11. § (1) A személyi állomány tagja a bv. szervezet feladatkörében, szolgálati beosztásának (munkakörének) a jogszerű ellátása során a jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult és köteles.

(2) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban annak törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

(3) Az intézkedő nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A személyi állomány tagja az ilyen magatartás tanúsítóját a cselekmény abbahagyására felszólítani, vele szemben intézkedni, vagy az intézkedésre jogosult személynek jelentést tenni köteles.

(4) A személyi állomány tagja köteles megakadályozni, hogy a fogvatartottak egymást bántalmazzák, sanyargassák, vagy egyéb, az emberi méltóságot sértő magatartást tanúsítsanak.

(5) Az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedésnél megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról, kórházi elhelyezés esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy értesítéséről.

(6) A személyi állomány egyenruha viselésére kötelezett tagját az intézkedése során az egyenruhája és az igazolványa, egyenruha viselésére nem kötelezett tagját az igazolványa igazolja.

(7) Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogvatartottak életének és testi épségének a megvédésére, a fogvatartás törvényes biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására nem elegendők, a bv. szerv köteles más rendvédelmi szerv közreműködését kérni.

Titoktartási kötelezettség

12. § A bv. szervezet személyi állományának tagja az államtitkot és a szolgálati titkot, valamint a tudomására jutott magántitkot köteles megtartani. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály, valamint jogszabály felhatalmazása alapján, az abban megjelölt személy felmentést adhat.

Együttműködési, tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettség

13. § (1) A bv. szervezet a jogszabályok keretei között együttműködik a fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére, a karitatív tevékenység végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult börtönmissziókkal és társadalmi szervezetekkel, az ilyen tevékenységet ellátó egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel. Ha az ilyen szervezetek vagy személy a bv. szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó jogszabályokat, vagy a bv. szervezettel kötött megállapodásban foglaltakat megszegik, a bv. szervezet az együttműködést megszüntetheti.

(2) Intézet és gazdálkodó szervezet alapítása előtt ki kell kérni az érintett települési önkormányzat, Budapesten az illetékes önkormányzat képviselő-testületének a véleményét. Ugyancsak ki kell kérni e testületek véleményét az intézet jellegének a megváltoztatásáról, a lakosságot érintő egyéb lényeges intézkedésekről pedig e szerveket előzetesen tájékoztatni kell.

(3) A bv. szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére - a büntetés-végrehajtás biztonságának a veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújt a közrendvédelmi feladatok ellátásához. A segítség nyújtására kizárólag a bv. szervezet és az intézkedésre jogosult szerv közötti megállapodás alapján, az abban foglaltak szerint kerülhet sor.

(4) A személyi állomány tagja a szolgálati (munkaköri) feladatának ellátása során - az illetékes hatóság intézkedéséig - a bíró, az ügyész, illetve az eljárásban közreműködő más hivatalos személy részére, az e személyek életét, testi épségét, személyes szabadságát sértő vagy közvetlenül veszélyeztető cselekmények megakadályozása érdekében - feladata végrehajtásának a veszélyeztetése nélkül - köteles a szükséges segítséget megadni. A szolgálati feladat végrehajtásának elsődlegessége mellett a segítségnyújtás szükségességéről a konkrét körülmények értékelésével a személyi állomány jelenlévő tagja dönt.

Belépés a bv. szerv területére

14. § (1) A bv. szerv területére belépő személy köteles a bv. szerv rendjére és biztonságára vonatkozó előírásokat betartani.

(2) A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a személyazonosságának és a belépés indokának a megállapítása céljából igazoltatni kell.

(3) A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes - külön jogszabályban meghatározott - tárgyak bevitelének a megakadályozása érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható.

(4) A bv. szerv területéről kilépő személy ellenőrzésére a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) A bv. szerv területére behajtó vagy onnan távozó járműveket át kell vizsgálni.

(6) Amennyiben az érintett a (2)-(5) bekezdésben foglalt intézkedéseknek nem tesz eleget, a személy belépésének és a jármű behajtásának az engedélyezését meg kell tagadni, a kilépésre és a jármű kihajtására csak a szükséges intézkedések megtétele után kerülhet sor.

(7) A bv. szerv rendjére és a biztonságára vonatkozó legfontosabb előírásokról szóban, illetve a részletes szabályokról - ideértve a be nem vihető tárgyak jegyzékét is - a belépni szándékozó személyeket írásban tájékoztatni kell.

(8) A bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés részletes szabályait, továbbá a bv. szerv területén hivatali (szolgálati) tevékenységet végző személyekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály tartalmazza.

IV. fejezet

A kényszerítő eszközök

A kényszerítő eszközök alkalmazásának közös szabályai

15. § (1) A bv. szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja feladatának jogszerű teljesítése során - amennyiben más intézkedés nem vezet eredményre -, az e törvényben meghatározott kényszerítő eszközök alkalmazására jogosult és köteles.

(2) Ha a rendszeresített kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség, más eszköz is igénybe vehető, amennyiben a helyettesített eszköz alkalmazásának a feltételei fennállnak, és az alkalmas az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására.

(3) Kényszerítő eszközzel ellátni csak az alkalmazásra kiképzett személyt lehet.

16. § (1) A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet - ha az eset körülményei lehetővé teszik - előzetesen figyelmeztetni kell.

(2) Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben - továbbá a testi kényszer és a bilincs kivételével - a terhes nővel és a gyermekkorú személlyel szemben, ha e körülményekről az intézkedőnek tudomása van, vagy azok számára nyilvánvalóan felismerhetők.

(3) Csak testi kényszer alkalmazható a kényszergyógykezelttel, az ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros elmeállapotúvá vált fogvatartottal szemben.

(4) Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.

(5) A kényszerítő eszköz alkalmazását a szolgálati elöljárónak haladéktalanul jelenteni kell.

(6) A kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét a bv. szerv parancsnoka köteles megvizsgálni, majd álláspontjáról a kényszerítő eszköz alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítő eszközt a bv. szerv parancsnokának az utasítására alkalmazták, annak jogszerűségéről az országos parancsnok foglal állást.

(7) A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról az ügyészt nyolc napon belül, ha pedig a kényszerítő eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.

(8) Ha a kényszerítő eszközt kényszergyógykezelttel vagy ideiglenes kényszergyógykezelttel szemben alkalmazták, a 16. § (6) bekezdése szerint kialakított állásfoglalásról az érintett személyen kívül értesíteni kell annak törvényes képviselőjét és az ügyészt is.

17. § (1) Kényszerítő eszköz fogvatartottal szemben akkor alkalmazható, ha

a) a bv. szerv rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít;

b) bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti, vagy veszélyezteti;

c) bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.

(2) Kényszerítő eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki

a) a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes szabadságát vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti;

b) a bv. szerv területén annak rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít;

c) a bv. szerv, illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi állomány tagját a feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre kényszerít;

d) a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba;

e) a 13. § (4) bekezdésében meghatározott magatartást tanúsít.

(3) Az intézkedést elszenvedett személynek - függetlenül a 16. § (6) bekezdésében jelzett állásfoglalástól - joga van az intézkedéssel kapcsolatban feljelentést, keresetet, bejelentést vagy panaszt tenni az illetékes hatóságnál vagy szervnél.

Az egyes kényszerítő eszközök
Testi kényszer

18. § Az intézkedésnek ellenszegülő személlyel szemben az ellenszegülés megtörésére testi kényszer (megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás) alkalmazható.

Bilincs

19. § Bilincs alkalmazható a fogvatartott támadásának, szökésének, engedély nélküli eltávozásának és önkárosításának a megakadályozására, továbbá az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.

Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot

20. § A bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, illetve gumibot alkalmazható

a) az életet, a testi épséget, a személyi szabadságot, illetve a vagyonbiztonságot közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadás elhárítására;

b) az intézkedéssel szembeni aktív ellenszegülés megtörésére.

Szolgálati kutya

21. § (1) Szájkosárral ellátott szolgálati kutya - pórázon vagy anélkül - akkor alkalmazható, ha a testi kényszer alkalmazásának a feltételei fennállnak.

(2) Szájkosár nélkül szolgálati kutya pórázon akkor alkalmazható, ha az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztető csoportosulás enyhébb kényszerítő eszközzel nem oszlatható szét, vagy ha az a személyi állomány tagjának az intézkedésével szemben tanúsított aktív ellenállás leküzdéséhez szükséges.

(3) Szájkosár és póráz nélkül szolgálati kutya

a) személyi sérüléssel fenyegető támadás, illetve az életet vagy a testi épséget közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására,

b) az elzárást vagy az idegenrendészeti őrizetet töltő személy kivételével a fogvatartott szökésének a megakadályozására, és a megszökött fogvatartott elfogására

alkalmazható.

Lőfegyverhasználat

22. § (1) Lőfegyverhasználat a hivatásos állomány tagjának saját elhatározásából, vagy az arra jogosult elöljáró utasítására történhet. Kötelékben való fellépés esetén lőfegyver csak az elöljáró utasítására használható.

(2) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősül. Nem minősül lőfegyverhasználatnak a figyelmeztető lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.

(3) Ha más kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezet eredményre, lőfegyver használható

a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;

b) a testi épséget vagy a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására;

c) a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármű hatalomba kerítése bűncselekményének megakadályozására vagy megszakítására;

d) bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetésének a megakadályozására;

e) lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére irányuló cselekmény megakadályozására;

f) a bv. szerv ellen elkövetett fegyveres támadás elhárítására;

g) a fogvatartott szökésének a megakadályozására;

h) a megszökött fogvatartott elfogására, amennyiben a fogvatartás oka szándékos emberölés, vagy az alábbi állam elleni, illetve emberiség elleni bűncselekmények elkövetése: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, rombolás, kémkedés, népirtás, közveszélyokozás, terrorcselekmény, légi jármű hatalomba kerítése, továbbá, ha a lőfegyverhasználat e törvény szerinti egyéb feltételei fennállnak;

i) a fogvatartott erőszakos kiszabadításának a megakadályozására;

j) azzal szemben, aki a nála lévő fegyvert, vagy más, az életre és testi épségre veszélyes eszközt felszólításra nem teszi le, és magatartása annak ember elleni közvetlen használatának szándékára utal;

k) az intézkedő saját élete, testi épsége, illetve személyes szabadsága ellen intézett támadás elhárítására.

(4) A bv. szervezetben rendszeresített robbanófegyverekre a lőfegyverhasználat szabályait kell alkalmazni.

(5) A lőfegyverhasználatról a bv. szerv parancsnoka az illetékes ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.

23. § (1) Nincs helye lőfegyverhasználatnak

a) ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn;

b) ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető;

c) fiatalkorú és női fogvatartottal szemben szökés megakadályozására, illetve szökésük esetén elfogásukra;

d) az elzárást vagy idegenrendészeti őrizetet töltő fogvatartottal szemben az intézet engedély nélküli elhagyása esetén.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a lőfegyverhasználat a fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett támadás, illetve ellenállás leküzdése miatt szükséges.

24. § (1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie

a) felhívásnak, hogy a felhívott személy az intézkedésnek tegyen eleget;

b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának;

c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik;

d) figyelmeztető lövésnek.

(2) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményei miatt ezek megtételére nincs idő, és a késedelem az élet közvetlen veszélyeztetésével járna.

Lőfegyverhasználat tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben

25. § (1) Lőfegyverhasználatnak tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben csak akkor van helye, ha az egyes személy elleni lőfegyverhasználat feltételei fennállnak. A lőfegyverhasználatnak az egyes személy ellen kell irányulnia.

(2) A tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben a lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie

a) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására, illetőleg a jogellenes magatartás megszüntetésére irányuló felhívásnak;

b) a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására irányuló egyéb kényszerítő eszköz alkalmazásának;

c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik;

d) figyelmeztető lövésnek.

(3) A tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések mellőzésére az egyes személy elleni lőfegyverhasználat szabályai az irányadók.

Kötelékben való fellépés

26. § (1) A hivatásos állomány tagjai kötelékben alkalmazhatók

a) fogolyzendülés felszámolására;

b) terrorcselekmény felszámolására;

c) túszok kiszabadítására;

d) megszökött fogvatartott felkutatására és elfogására;

e) a bv. szervet, illetőleg eszközeit, járműveit ért támadás elhárítására;

f) a bv. szervből, annak járműveiből való erőszakos kitörés megakadályozására;

g) a bv. szerv biztonságát sértő vagy ezzel közvetlenül fenyegető tömeges vagy erőszakos cselekmények megakadályozására, felszámolására;

h) a 13. § (3) bekezdésében meghatározott esetben.

(2) Kötelékben történő fellépés esetén a hivatásos állomány tagja a kötelék parancsnokának az utasítása szerint köteles eljárni.

Tömegoszlatás

27. § (1) Ha a fogvatartás és a bv. szerv biztonságát közvetlenül veszélyeztető tömeg a szétoszlásra, illetve a jogellenes cselekmény abbahagyására irányuló felszólításnak nem tesz eleget, a 18-21. §-okban meghatározott kényszerítő eszközök használata mellett a következő eszközök és intézkedések alkalmazhatók

a) vízsugár;

b) pirotechnikai eszköz, riasztólövés;

c) ingerlő vegyi eszköz;

d) kényszeroszlatás.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eszköz, illetve intézkedés alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.

(3) A tömeget a helyszínről való eltávozásában tilos korlátozni.

(4) Tömegoszlatásnál lőfegyverhasználatnak nincs helye.

V. fejezet

A fogvatartott nyilvántartása

28. § (1) A fogvatartottról a fogvatartó bv. szerv helyi, az Országos Parancsnokság központi nyilvántartást vezet.

(2) A nyilvántartás kiterjed

a) a fogvatartott személyazonosító adataira és fényképére;

b) lakcímére;

c) a végrehajtás során a büntetés-végrehajtás e törvényben meghatározott feladatai ellátásához és a fogvatartott jogainak a gyakorlásához szükséges adatokra, iratokra;

d) a büntetőeljárásban, illetve a fogvatartottal kapcsolatos egyéb - bírósági, ügyészségi, közjegyzői, államigazgatási - eljárásban keletkezett azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a bv. szervezet részére meg kell küldeni.

29. § (1) Az adatkezelő szerv a nyilvántartott adatokról és iratokról (a továbbiakban: adatok) teljes körű tájékoztatást ad

a) az igazságügyminiszter,

b) a bíróság,

c) az ügyészség,

d) a rendőrség és az egyéb nyomozó hatóságok,

e) a nemzetbiztonsági szolgálatok,

f) az adatvédelmi biztos

részére.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett állami szervek, nemzetközi és egyéb szervezetek, továbbá az állampolgárok részére - jogszabályban meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - a feladataik ellátásához, illetve a jogaik érvényesítéséhez szükséges adatokról az adatkezelő szerv tájékoztatást ad.

(3) Az adatszolgáltatásra irányuló kérelemnek az adatkérés indokát, jogszabályi alapját, illetve az adatszolgáltatáshoz fűződő érdek igazolását kell tartalmaznia.

(4) A fogvatartott adatai - személyazonosításra alkalmatlan módon - statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.

30. § (1) A fogvatartott adatait a bv. szervezet, illetve az adatokról tájékoztatást kérő szervek, szervezetek és állampolgárok kizárólag a jogszabályban meghatározott feladataik törvényes ellátásához, illetve a kérelemben említett jog érvényesítéséhez használhatják fel.

(2) A fogvatartott a róla nyilvántartott adatokat - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - megismerheti, kérheti a téves adatok kijavítását és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését. A fogvatartott ilyen kérelmét teljesíteni kell.

(3) Nem hozható a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát érintő azon adat, mely olyan intézkedéssel kapcsolatban keletkezett, amelyet a fogvatartott törvényi rendelkezés következtében eltűrni köteles. A fogvatartott szabadulásakor a szolgálati vagy államtitkok kivételével - kérésére - ezeket az adatokat is megismerheti.

(4) A fogvatartottnak az adataival való rendelkezési joga nem sértheti a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek működéséhez, az állami és az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges adatok használatához fűződő közérdek érvényesítését.

31. § Az adatkezelő szerv gondoskodik a nyilvántartott adatok védelméről, az arra jogosultak megfelelő tájékoztatásáról, az adatokhoz való illetéktelen hozzáférés, közlés, megváltoztatás vagy törlés megakadályozásáról.

32. § A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelő szerv a büntetés, intézkedés végrehajtásától, vagy a végrehajthatóság megszűnésétől számított huszonöt évig köteles megőrizni.

33. § Az idegenrendészeti őrizetet bv. intézetben töltő fogvatartott nyilvántartására vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.

VI. fejezet

Záró rendelkezések

Értelmező rendelkezések

34. § (1) E törvény alkalmazásában

a) a jogszabályon, a ruházaton, a csoportosuláson, a tömegen, a katasztrófán és a rendvédelmi szerven a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97. §-ának (1) bekezdésében meghatározott fogalmakat kell érteni;

b) fogvatartott: aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést, büntetőeljárási kényszerintézkedést, az elzárást, illetve az idegenrendészeti őrizetet - az arra jogosult hatóság határozata alapján - bv. szervnél tölti;

c) a gazdálkodó szervezetnél való foglalkoztatásból eredő többletkiadásokon különösen

1. a munkahelyekre telepített biztonsági berendezések üzemeltetésének, javításának, felújításának,

2. a fogvatartottak betanításának, gyakori cserélődésének, és a munkájuk szakmai felügyeletének,

3. a munka termelékenységének és minőségének alacsonyabb szintjéből eredő selejt, hulladék keletkezésének és a többlet anyag felhasználásának,

4. a nem megfelelő képzettség, illetve a termelési eszközök gyakorlatlan kezelése miatti javításoknak, karbantartásoknak, pótalkatrész készletezéseknek,

5. a fogvatartottak jogszabályokban előírt előállításából és a szállításából eredő termeléskiesésnek

a kiadásait kell érteni.

(2) Az e törvényben foglaltakat - eltérő rendelkezés hiányában - valamennyi fogvatartottra alkalmazni kell.

(3) Ahol jogszabály fegyveres testületet, rendvédelmi szervet vagy ezek tagját említi, azon a bv. szervezetet, illetőleg annak hivatásos állományú tagját is érteni kell.

Felhatalmazó rendelkezések

35. § (1) A gazdálkodó szervezeteknél való foglalkoztatásból eredő sajátos többletkiadások számbavételének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány állapítja meg.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel állapítsa meg

a) a bv. intézetek alapítását (kijelölését) és megszüntetését;

b) a bv. szervezet szolgálati szabályzatát;

c) a foglalkoztatás céljával összhangban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó sajátos büntetés-végrehajtási feladatokat;

d) a bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés részletes szabályait;

e) a fogvatartottak nyilvántartásának részletes szabályait.

Módosuló rendelkezések

36. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 2. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b) pont c) pontra változik:

[(2) Az elítélt jogosult]

b) a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára;”

37. § A Bv. tvr. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében - jogszabályban meghatározottak szerint - az állami szervek közreműködnek. A bv. szervezet a büntetés-végrehajtás feladatainak segítése érdekében más, nem állami szervezetekkel és magánszemélyekkel együttműködik.”

38. § A Bv. tvr. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 34. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv határozattal kötelezi, amely ellen a közléstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.

(3) Ha az elítélt keresetet nem terjesztett elő, és a kárt önként nem térítette meg, a határozatban megállapított kártérítés összegét a bv. szerv az elítélt keresményéből - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) vonatkozó szabályai szerint - levonhatja. Ha a levonás az elítélt fogvatartásának az ideje alatt nem teljesíthető, a határozatot hozó bv. szerv a kártérítési igény érvényesítésére keresettel fordulhat a székhelye szerint illetékes bírósághoz.”

39. § (1) A Bv. tvr. 35. §-ának (1) bekezdésében „az Igazságügyi Minisztérium felelős” szövegrész helyébe „a bv. szervezet felelős” szövegrész lép.

(2) A Bv. tvr. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett. A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított harminc napon belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz keresettel fordulhat.”

40. § A Bv. tvr. a következő 36/A. §-sal egészül ki:

„36/A. § A 36. § (1) bekezdésének h) pontja értelmében:

(1) A büntetés-végrehajtási intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyház lelkészének, illetőleg más képviselőjének (a továbbiakban együtt: lelkész) gondozásában részesülhessen.

(2) Az elítélt számára lehetővé kell tenni az egyházi házasságkötést, a keresztelést és az egyházi temetést.

(3) Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy a biztonságot veszélyezteti.

(4) Az istentiszteletre önként jelentkezők részvétele - a (3) bekezdés alapján eltiltottakat, valamint a magánelzárást töltő elítélteket kivéve - nem korlátozható. A lelkésszel való ellenőrzés nélküli találkozás lehetősége azonban ez esetben sem tagadható meg.

(5) A büntetés-végrehajtási intézet köteles elősegíteni az egyház szociális, gondozói tevékenységét, az elítéltnek a szabadulásra való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.”

41. § A Bv. tvr. a következő 37/A. §-sal egészül ki:

„37/A. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető események felszámolásának az idejére - legfeljebb öt napig - a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a 36. § (1) bekezdésének b), c), d), j), k), m), n) és o) pontjaiban, a (3) bekezdésben, továbbá az (5) bekezdés e) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.

(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.”

42. § A Bv. tvr. 45. §-ának (4) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„Ha az elítélt munkavégzés helyett tanulmányokat folytat, ennek idejére jogszabályban meghatározott mértékű pénzbeli térítésre jogosult.”

43. § A Bv. tvr. 118. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az előzetes letartóztatást végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a 37/A. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére - legfeljebb öt napig - az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés d), e) és g) pontjaiban, továbbá a (2)-(3) bekezdésben foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

(5) A (4) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 37/A. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.”

44. § A Bv. tvr. 122. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az elzárás végrehajtására az 5. §, a 19-22. §, a 25. § (1) bekezdése a), b), d) és e) pontjának, 28. § a) pontja a rövid tartamú eltávozás kivételével, b) és c) pontjának, a 33. § (3) bekezdésének, a 34. §, 35. §, 36. § (1) bekezdése a)-b), d)-f) pontjának és a 43. § rendelkezései irányadók azzal, hogy az elzárást töltőt megfelelően megilletik az elítélt részére biztosított jogosultságok.”

45. § A Vht. 255. §-a a következő e) ponttal egészül ki:

[A fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban: megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó követelés]

e) a büntetés-végrehajtási szervezetet a fogvatartottal - illetőleg a volt fogvatartottal - szemben illeti meg.”

Hatálybalépés

46. § Ez a törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba, egyidejűleg a Bv. tvr. 127. §-ának (5) bekezdése, valamint a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezéséről szóló 1963. évi 24. törvényerejű rendelet a hatályát veszti.


  Vissza az oldal tetejére