Időállapot: közlönyállapot (1995.XII.20.)

1995. évi CX. törvény

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról * 

1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik adóazonosító számmal, jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése előtt - adóazonosító jelének közlése végett - az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét, nem magyar állampolgárságú magánszemély útlevélszámát és állampolgárságát is. A bejelentés alapján az adóhatóság a magánszemély adóazonosító jelét haladéktalanul közli.”

2. § Az Art. 14. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik az 1992. évi II. törvény szerinti részarány-földtulajdonosra, amennyiben földtulajdonát a szövetkezet közös használatában hagyja, illetve ha kizárólag a részére kiadott földtulajdonának bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.”

3. § (1) Az Art. 16. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja.”

(2) Az Art. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemélyt - útlevélszámán, állampolgárságát is feltüntetve, tartja nyilván.”

(3) Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt erről tájékoztatja.”

(4) Az Art. 16. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Az adóhatóság törli a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt a 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint bejelentésre köteles adózót, aki (amely) az adószámának kiadását követő 2 hónapon belül a cégbejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője által kiállított okirattal nem igazolja. A nyilvántartásból való törlésről az adóhatóság az adózót, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzőjét haladéktalanul értesíti.”

4. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról a magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett.”

5. § Az Art. 23. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A magánszemélynek - a személyi jövedelemadóról szóló törvény eltérő rendelkezésének hiányában - bevallást kell adnia a jövedelemadó alá tartozó összevont adóalapjáról, kivéve:

a) ha kizárólag nyugdíjból vagy ezzel azonosan adóztatott jövedelemből származó jövedelme van,

b) ha adóját jogszerű nyilatkozata alapján a munkáltatója állapította meg.

Az előzőektől függetlenül nem kell a bevallásban feltüntetni az adómentes, a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, illetőleg azokat az elkülönítetten adóztatott jövedelmeket, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivételektől függetlenül bevallást kell adnia a magánszemélynek, ha van osztalékból, árfolyamnyereségből, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelme vagy befektetési adóhitel-állománya.

(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie - a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve -, ha

a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a felszámolás (végelszámolás) kezdő időpontját megelőző nappal,

b) átalakul, az átalakulás napjával,

c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszűnik, vagy az adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával,

d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt, a megszűnés napjával,

e) a számvitelről szóló törvény szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával,

f) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani, vagy azt a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője jogerősen elutasította.”

6. § Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt az adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági végzés, illetve az önkormányzat jegyzője határozatának jogerőre emelkedése napjától kell számítani.”

7. § Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, ha azt adót, költségvetési támogatást megállapító törvény lehetővé teszi.”

8. § Az Art. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel az adótartozás megfizetettnek minősül. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adóhatóság a határozat kiadása előtt az adózót folyószámlája egyeztetésére hívja fel. Ha az adózó e felhívásnak nem tesz eleget az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján dönt.”

9. § Az Art. 32. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerős fizetési értesítésben előírt késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja nyilván.

(7) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be.”

10. § Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e minőségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik.”

11. § Az Art. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az állami vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét, továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes adóévek adóelőlegeként számításba venni.”

12. § Az Art. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-éig kell kiadni.”

13. § Az Art. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (3)-(5) bekezdéssel:

„(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni.

(3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

(4) Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire.

(5) Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását.”

14. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.”

15. § (1) Az Art. 45. §-ának (4) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:

[(4) A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:]

l) a megyei (fővárosi) munkaügyi központ.”

(2) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A munkáltató és a kifizető adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító jelét (adószámát), nem magyar állampolgárságú magánszemély esetén az útlevélszámot. Adatszolgáltatásra kötelezett más személyek adatszolgáltatásának tartalmaznia kell az érintett személy adóazonosító számát, ennek hiányában nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét.

(6) A munkáltató és a kifizető a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szabályai szerint 40%-os adókulccsal köteles levonni az adóelőleget, illetve az adót, amennyiben az adózó az Art. 16. §-ának (5) bekezdésében meghatározott módon adóazonosító számát nem tudja közölni. Ilyen esetben a munkáltató és a kifizető adatszolgáltatása az azonosító szám helyett az adózó nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét tartalmazza.”

16. § Az Art. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés előtt az érintettet tájékoztatni kell.

(3) Az adóhatóság - a negyedévet követő 30 napon belül - közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le.

(4) Az állami adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza

a) azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget,

b) a 16. § (8) bekezdése alapján a nyilvántartásból törölt adózó adószámát.”

17. § Az Art. 51. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § egyidejűleg kiegészül a következő (4)-(6) bekezdéssel, a jelenlegi (4) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

„(3) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik.

(4) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő ismert kilétű személy közlését is elfogadhatja igazolásként.

(5) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe.

(6) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.”

18. § Az Art. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a (2) bekezdésben és az 53. § (4) bekezdésének második mondatában foglalt kivétellel - csak azért vonhatja ismét ellenőrzés alá, hogy a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását megvizsgálja (utóellenőrzés).”

19. § Az Art. az 57. § után a következő 57/A. §-sal egészül ki:

„57/A. § (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, az illetékes elsőfokú állami adóhatóság vezetőjének határozata alapján az adóhatóság jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű átvizsgálására, valamint fuvarellenőrzésre. E rendelkezés lakás átvizsgálására nem alkalmazható.

(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.

(3) A jármű, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, illetőleg a lefoglalást, a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.

(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.

(5) Az állami adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.

(6) Az állami adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és értékesítés jogának megtiltásával.

(7) Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére az állami adóhatóság másolatot készít.

(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.

(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.”

20. § Az Art. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„59. § (1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes állami adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.

(2) Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.

(3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóhatóság alkalmazottainak veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az állami adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti.”

21. § Az Art. 60. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.

(3) Becslés alkalmazható

a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,

b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,

c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy

d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.

(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni.

(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.

(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.

(7) A pénzügyminiszter évente irányelvben kötelezi az állami adóhatóságot, hogy azokat az adózókat hívja fel az adóbevallást követően a bevallásban közölt adatok kiegészítésére, akiknek a bevallott jövedelme nem éri el a mindenkori minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi és szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított összeghatárokat. Az állami adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a bevallást követően felhívja, hogy az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól tegyen nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset összes körülményeire tekintettel valószínűsíthető. Az adóalap megállapításánál a (6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja - 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.”

22. § Az Art. 67. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka legfeljebb 3 évre számítható fel. A késedelmi pótlék felszámítása során nem alkalmazható a 69. § (1) bekezdésének második mondata. A helyi adók esetében a 82. § (4) bekezdését kell alkalmazni.”

23. § Az Art. 70. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint.”

24. § Az Art. 70. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik:

„(4) Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenőrzési pótlék alapját, ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette. Az önellenőrzési pótlék alapja ez esetben az első téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben felszámított önellenőrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya van.”

25. § Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg.”

26. § Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha az adózó az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleget a 2. számú mellékletben előírt esedékességig nem egészítette ki legalább a fizetendő adó 90%-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20% mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20%-os mértékű bírságot fizet akkor is, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.”

27. § Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) Ha az adózó a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 ezer forintig, a mulasztás ismétlődése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.”

28. § Az Art. 74. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő

a) jogszabályokban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, azok vezetésének elmulasztása, e törvény 33. §-ában foglalt előírásoktól eltérő vezetése, a bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok feltüntetése,

b) az adóhatóság felszólításában előírt, az adójogszabályok szerint az adózó által megőrzendő iratok bemutatásának elmulasztása,

c) az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenőrzés eredményes lefolytatásának akadályozása,

d) hibás vagy valótlan adatszolgáltatás,

e) nyilatkozattétel elmulasztása

esetén. A mulasztási bírság mértéke a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek esetében 100 ezer forintig, más adózók esetében 200 ezer forintig terjedhet.”

29. § Az Art. 78/A. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (4) bekezdés számozása (2) bekezdésre változik:

„(1) Az állami adóhatóság azonnali ellenőrzést rendel el, ha a bevallás alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában szabályozott becslés feltételei fennállnak.”

30. § Az Art. 80. §-a után a következő címmel és 80/A. §-sal egészül ki:

„Az adó feltételes megállapítása

80/A. § (1) A Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt - jövőben megkötendő szerződésre vagy más jogügyletre vonatkozó - részletes tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges az adóalapot és az adót. A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 250 ezer, és legfeljebb 5 millió forint, ha az ügylet tárgyának értéke nem állapítható meg, 250 ezer forint.

(3) Az adó feltételesen nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint, ha az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek, továbbá abban az esetben sem, ha alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez.

(4) Amennyiben az adó a (3) bekezdés szerint nem állapítható meg, a befizetett díjat vissza kell utalni.”

31. § Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű teljesítés, ha az adózó az adóhatóság által jóváhagyott program alapján, számítógéppel előállított és aláírt irat benyújtásával teljesíti a kötelezettségét. A gépi adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az azzal azonos adattartalmú, aláírt iratot is.”

32. § Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói járulékkal összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a kifizető és a munkáltató - a (6) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti.

(6) Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó bérszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és kifizetőnek az e törvényben a munkáltatóra, a kifizetőre előírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget terhelő adó, adóelőleg levonást, befizetést, bevallást nem kell teljesítenie.

(7) A (6) bekezdésben említett munkáltató és a kifizető külön törvény alapján a Kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelő adóról (adóelőlegről) az elszámolt hónapot (kifizetést) követő hó 20-áig adatot szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának.”

33. § Az Art. 97. §-a a következő x) ponttal egészül ki:

x) adóazonosító szám: az adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében az útlevélszám.”

34. § Az Art. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének [57/A. § (6) bekezdés] és a végrehajtás (92. §) költségeit.”

Záró és átmeneti rendelkezések

35. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 1996. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. számú melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. számú mellékletével módosul. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a 18. § (3) bekezdésének c) pontjából a „...vagy...” szövegrész, az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/f) és 6. pontja, IV. Költségvetési támogatások 8. pontja.

(2) A törvény 1. §-a, 3. §-ának (1)-(3) bekezdése, 15. §-ának (2) bekezdése és 33. §-a, valamint 36. §-ának (3) bekezdése 1997. január 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg veszti hatályát az Art. 12. § (2) bekezdése, 3. számú mellékletének A/5., valamint C/3. pontja. 1997. január 1-jével az Art. 11. §-a (6) bekezdésének h), j) és k) pontjában a „személyazonosító jel” kifejezés helyébe „adóazonosító jel”, az Art. 16. §-ának (5) bekezdésében az „azonosító szám” kifejezés helyébe „adóazonosító szám” kifejezés lép.

36. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e törvény hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték) pótlék feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg fizetési, bizonylat kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét az 1995. december 31-én hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

(3) Az adószámmal vagy adóazonosító jellel nem rendelkező adózó, ha 1991. január 1-jét követően jövedelemadó-bevallást nem tett, vagy az adóját munkáltatója nem állapította meg és 1996. évben adóbevallási kötelezettség alá eső jövedelemadó-köteles bevételhez (jövedelemhez) jutott, adóazonosító jelének közlését e bekezdés hatálybalépését követő 30 napon belül az állami adóhatóságtól írásban kéri az e célra szolgáló nyomtatványon nevének, születési helyének, idejének, lakóhelyének, anyja leánykori nevének, magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély nevének, útlevélszámának és állampolgárságának bejelentésével.

37. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletében 1996. december 31-ig az állami adóhatóságra vonatkozó e törvényben meghatározott hatásköri és illetékességi szabályoktól eltérő hatáskört és illetékességet állapítson meg.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit.

1. számú melléklet az 1995. évi CX. törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

a) Az adózónak valamennyi adóról - az adóhatóság által előírt társasági adóelőleg kivételével - és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege

- a 6 millió forintot elérte

havonta,

- ha a 2 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie.”

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adózónak]

b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett

az adóévet követő év március 20-ig”

[kell bevallást tennie.]

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[4. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések]

a) Ha a társasági adó hatálya alá tartozó egyszeres könyvvezetésre kötelezett adózó - a felszámolás esetét kivéve - megszűnik, e tevékenységét megszünteti, vagy a társasági adó hatálya alól kikerül, a társasági adóról a megszűnést követő 30 napon belül adóbevallást tesz.

E rendelkezés nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, akinek társasági adókötelezettsége az adóév utolsó napjával azért szűnik meg, mert a következő év január 1-jével átjelentkezett a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá.”

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

c) az adózónak a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallását

az adóév július 20-ig

kell benyújtania.”

2. számú melléklet az 1995. évi CX. törvényhez

1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 1. pontja második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az e törvény 23. §-ának (3) bekezdése b)-c) és e)-f) pontjában, a 23. §-ának (5) bekezdésében, továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a) pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie.”

2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/A) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A) A jövedelemadó-előleg]

a) a munkáltató az általa levont jövedelemadó-előleget

az elszámolt hónapot követő hó 12-ig,

b) a kifizető az általa levont jövedelemadó-előleget

a kifizetés hónapját követő hó 5-ig,

c) a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, az adóelőleget negyedévenként,

a negyedévet követő hó 5-ig

fizeti meg.”

3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[B) A jövedelemadó]

e) a kifizető az általa levont jövedelemadót

a levonást követő hó 5-ig,”

[fizeti meg.]

4. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

g) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót

az adóévet követő év március 20-ig,”

[fizeti meg.]

5. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 2/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2. Az általános forgalmi adó]

b) Az adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás, vagy a havonként kétszeri elszámolás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakorított elszámolás lehetőségét az adóév végéig engedélyezheti.”

6. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 3/B) pontja a következő e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) pont f) pontra változik:

e) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.”

7. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 7/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[7. Kereskedelmi és játékadó]

b) Az adózó - a játékautomata után fizetendő játékadó kivételével - a játékadót

a tárgyhót követő 20-ig,

a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén

a sorsolás napját követő hó 20-ig

fizeti meg.

A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejűleg fizeti meg.”

8. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparűzési adó]

c) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendő adó összegére

az adóév december 20. napjáig

kell kiegészítenie.”

9. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparűzési adó]

e) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét

az adóévet követő év május 31-ig

fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.”

3. számú melléklet az 1995. évi CX. törvényhez

1. Az Art. 3. számú mellékletének A) 2. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2. A kifizető adózónként szolgáltat adatot]

„a) az összevont adóalapba beszámító, általa kifizetett teljes összegről (bevételről, jövedelemről), illetve az általa juttatott vagyoni érték összegéről, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizető az adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről, valamint a földjáradék, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelemből levont forrásadóról,”

2. Az Art. 3. számú mellékletének C) 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. Az illetékhivatal adatot szolgáltat - a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő lakástulajdon, lakótelek átruházásának kivételével - ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről, vevőjéről és az ingatlan szerzéskori és elidegenítéskori szerződés szerinti, illetőleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékéről, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti, illetőleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékéről, külön feltüntetve az ingatlan jellegét (pl. lakás, lakótelek, üdülő, üdülőtelek, garázs)

az adóévet követő március 20-ig

a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak.”

3. Az Art. 3. számú mellékletének D) pontja a következő 5. ponttal egészül ki:

[D) A pénzintézet adatszolgáltatása]

„5. Ha az ellenőrzés adatai 2 millió forintot meghaladó adóhiány megállapítását valószínűsítik, a tényállás kiegészítése érdekében az adóhatóság jogosult a pénzintézetet az adózót érintő a pénzintézet nyilvántartásában megtalálható valamennyi adat szolgáltatására kötelezni.”

4. Az Art. 3. számú mellékletének G) 4. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[4. A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év február 28-ig a január elsejei állapotnak megfelelő adatokat szolgáltat a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóságnak]

a) a gépjármű rendszámáról, esetleges korábbi rendszámáról, a személygépjármű saját tömegéről, a tehergépjármű saját tömegéről és a megengedett együttes tömegéről,”

5. Az Art. 3. számú melléklete a következő l) ponttal egészül ki:

l) A megyei (fővárosi) munkaügyi központ adatszolgáltatása

A megyei (fővárosi) munkaügyi központ adatot szolgáltat azokról a személyekről, akiknél a munkanélküli ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot kizáró kereső tevékenység miatt szüntették meg, valamint e személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével.

Az adatszolgáltatást a folyósítás megszüntetéséről szóló jogerős határozat egy másolati példányának egyidejű megküldésével kell teljesíteni a magánszemélynek a 45. § (5) bekezdésében meghatározott azonosító adatainak feltüntetésével a megyei (fővárosi) munkaügyi központ székhelye szerint illetékes állami adóhatósághoz.”

4. számú melléklet az 1995. évi CX. törvényhez

Az Art. 5. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„5. a) A 3. pontban említett külföldi vállalkozó a társasági adó előlegét negyedévenként a negyedévet követő hó 15-ig fizeti meg, de az első és második negyedév előlegét együttesen, a második negyedévet követő hó 15-ig kell megfizetni;

b) Az adózó az adóévet követő év május hó 31-ig adóbevallást tesz. Eddig az időpontig megfizeti az adó és az adóelőleg különbözetét, de az adókülönbözetet csak az adóévet követő év május hó 31-től igényelheti vissza.”


  Vissza az oldal tetejére