Időállapot: közlönyállapot (1995.XII.22.)

1995. évi CXVII. törvény

a személyi jövedelemadóról * 

Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

ALAPELVEK

1. § (1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is.

(2) E törvény célja az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elősegítése.

(3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg.

(4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket.

(6) Az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni.

II. Fejezet

A TÖRVÉNY HATÁLYA

2. § (1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki.

(2) Az adókötelezettség a törvényben meghatározott egyes esetekben a magánszemély adókötelezettségével összefüggésben a kifizetőre is kiterjed. Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzat finanszírozási körébe tartozó kifizetőnek (munkáltatónak) ezeket a kötelezettségeket azzal az eltéréssel kell teljesítenie, hogy ahol törvény az adó vagy az adóelőleg levonását vagy befizetését írja elő, ott az adó vagy az adóelőleg megállapítását kell érteni.

(3) A magánszemély az adó megállapítása szempontjából e törvény rendelkezései szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget tesz.

(4) Az adókötelezettség a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után terheli.

(5) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó.

(6) A külföldről származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi egyezmények, vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani.

III. Fejezet

FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

1. Belföld: a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is.

2. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be. Ha ezek egyike sincs Magyarországon, akkor az illetőséget a más államban lévő állandó lakóhely határozza meg. Abban az esetben, ha a magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a létérdekek központja szerint kell figyelembe venni. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Ha a magánszemélynek más állam területén sincs állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a más államban lévő szokásos tartózkodási hely szerint kell figyelembe venni. Amennyiben az előzőek egyike szerint sem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni.

3. Belföldről származik a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy - a munkáltató illetőségétől függetlenül - belföldön végzett tevékenységből vagy belföldön lévő vagyonból keletkezik. A munkáltató, a megbízó akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel (ez utóbbihoz értve a képviseletet is) rendelkezik, vagy mint magánszemély, belföldi illetőségű, azzal, hogy székhely, telephely alatt az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakat kell érteni.

4. Külföldről származik a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységből vagy a külföldön lévő vagyonból keletkezik. Külföldön végzett tevékenység esetén a jogviszonyt az adott külföldi állam joga szerint kell minősíteni. Az osztalék, az árfolyamnyereség, a kamat akkor tekintendő külföldről származó jövedelemnek, ha a jövedelem folyósítója a belföldi jogszabályok alapján külföldi illetőségűnek minősül.

5. A szokásos tartózkodási hely, a munkaviszony és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők, azzal, hogy a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetőjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen kifizeti.

6. Adóév: az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

7. Jóváírás: az a pénzügyi művelet, amelynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet.

8. Adókötelezettség: a bejelentésre, a nyilatkozattételre, az adóalap- és adómegállapításra, a bevallásra, az adóelőleg- és adófizetésre, az adólevonásra, a nyilvántartás-vezetésre, a bizonylatkiállításra, az adatszolgáltatásra, az iratok megőrzésére vonatkozóan a bevételt szerző magánszemély és az adóztatásban közreműködő kifizető számára e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint előírt tennivalók összessége.

9. Szokásos piaci érték: az adott időpontban vagy az időpontot magában foglaló időszakban ismert ár. Ez az ár lehet a kifizető által általában érvényesített ár, vagy a mások által általában érvényesített értékesítési ár. Érvényesített ár az, amelynek alkalmazását a kifizető igazolni tudja. Használt termék esetén szokásos piaci értéknek a hasonló minőségű és állagú termék előzőek szerinti árát kell tekinteni. Az értékpapír szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonosváltozása időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követően a tulajdonosváltozás időpontját megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tőzsdén kívüli kereskedelemben a tulajdonosváltozás időpontjában érvényes ismert (nyilvános) eladási ár legalacsonyabb és legmagasabb összegének számtani középértéke, az előzőek hiányában a névérték (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeg).

10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkábajárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást.

11. Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés.

12. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban: külföld) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást.

13. Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés.

14. Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll.

15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény és a családi pótlékról szóló törvény alapján folyósított ellátás.

16. Költségtérítés: az a bevétel, amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.

17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az önálló tevékenysége végzéséhez az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint kötelezően, vagy annak rendelkezéseibe nem ütközően, e törvény egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályainak alkalmazása céljából egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá ettől függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról szóló minisztertanácsi rendelet, valamint az orvosi, a klinikai, a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról szóló szociális és egészségügyi miniszteri rendelet III. fejezete alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

d) a közjegyző;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó.

18. Mezőgazdasági kistermelő: az az önálló tevékenységet végző magánszemély, akinek saját gazdaságában folytatott, a 6. számú mellékletben meghatározott tevékenységből az adóévben 2 millió forintot meg nem haladó bevétele származik, feltéve, hogy e tevékenységét nem egyéni vállalkozói igazolvány birtokában folytatja.

19. Saját gazdaság: a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérbeadás esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mezőgazdasági kistermelőnek tekinteni.

20. Üzemanyag-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a műszaki szakértő által megállapított mérték.

21. Bér: a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által kötött olyan biztosítás díját, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint ide nem értve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulást -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye.

22. Munkaviszonyból származó jövedelem: az, amelyet a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint állapít meg a magánszemély vagy a munkáltató a munkaviszonyban folytatott tevékenységre tekintettel kifizetett és igazolt bevételből.

23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság, valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék is.

24. Ösztöndíj: az a tanulói, hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy elkülönített állami pénzalap vagy helyi önkormányzat folyósít a közoktatási, szakképzési, vagy a felsőoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítést is.

25. Helyi önkormányzat: a helyi önkormányzatokról szóló törvény által meghatározott önkormányzat, ideértve a helyi kisebbségi önkormányzatot is.

26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül.

27. Lakáscélú felhasználás: belföldön lakótelek, lakás vásárlása, építése, bővítése, azzal, hogy bővítés alatt a lakás alapterületének olyan növelése értendő, amely legalább eggyel több lakószoba kialakítását eredményezi.

28. Lakást szerző hozzátartozó: a házastárs, a volt házastárs, az egyeneságbeli rokon (ideértve az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is).

29. Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog.

30. Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt és az értékpapírt.

31. Vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.

32. Értéknövelő beruházás: az a ráfordítás, amely az ingó dolog, az ingatlan értékét (állagát) megóvó ráfordításokon felül annak forgalmi értékét növeli.

33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

34. Értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, továbbá a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével.

35. Szociális segély: a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendő támogatás.

36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani.

37. A fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tagja fogalmába tartozik a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, az állami és helyi önkormányzati hivatásos tűzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagja.

38. Egyenruha: a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tagjának egyforma, hivatalos öltözete, valamint törvényben előírt hivatalos öltözet.

39. Egyház: az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként meghatároz.

40. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít.

41. APEH: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.

42. Adóhatóság: az APEH területileg illetékes szervezete.

43. Immateriális javaknak (dolognak), valamint tárgyi eszköznek minősül mindaz, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.

IV. Fejezet

A JÖVEDELEMRE ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Jövedelem, bevétel, költség

4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) Bevétel a magánszemély által az adóévben - akkor is, ha az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik - megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték az e törvényben meghatározott kivételekkel. E körbe tartozik különösen a készpénz, a jóváírás, a kifizető által a magánszemély helyett fizetett kiadás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni érték, ideértve az ingó vagyontárgyat, az ingatlant, a vagyoni értékű jogot, az értékpapírt, a szolgáltatást.

(3) Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. A kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva ezek adására kötelezett.

5. § (1) A magánszemélynek a jövedelem megállapítása során a bevételeit és a költségeit forintban kell figyelembe vennie. A nem pénzben kapott vagyoni érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell tekinteni.

(2) A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapulvételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.

(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által jegyzett - valuta középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz is az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

(5) Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történő átszámításhoz. Más esetben - a költség felmerülésének időpontját alapul véve - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

6. § (1) Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegének figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor a 4. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.

Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek

7. § A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:

a) amelyek e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény szerint adómentesek;

b) a vállalkozásban lévő vagyon kivonásával megszerzett bevételt, ha ez a vagyon adózott jövedelemből került befektetésre;

c) a kapott hitelt, kölcsönt;

d) a hitelt (kölcsönt) nyújtó magánszemélynél a nyújtott összeget meg nem haladóan visszafizetett összeget;

e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy ezt korábban költségként nem érvényesítették;

f) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták;

g) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) - ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy - ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.

8. § (1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.

(2) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe költségként.

Az adókötelezettség keletkezése

9. § (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg.

(3) Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait az 5. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg - az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

A jövedelem megszerzésének időpontja

10. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalja, vagy postai úton küldi el a magánszemély részére és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítő nyilatkozata megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) A kifizető által a magánszemély helyett vállalt azon kiadás, viselt költség, továbbá átvállalt vagy elengedett kötelezettség, amely e törvény alapján a magánszemélynél adóköteles, abban az adóévben számít bevételnek, amely év a vállalt (átvállalt) kiadás, a viselt költség bizonylatán a keltezésben szerepel, kötelezettség elengedése esetén az elengedés időpontja szerinti évben.

V. Fejezet

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Önadózás

11. § (1) A magánszemély az összevont adóalapját és a külön adózó egyes jövedelmeit bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti.

(2) A magánszemély az adóévben megszerzett jövedelméből - kivéve, amely után a Harmadik részben meghatározottak szerint adózik - a VI. Fejezet rendelkezései szerint összevont adóalapot képez, és ez után jövedelemsávonként növekvő adómértékek szerint adózik.

(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni - kivéve ez alól a kistermelői átalány elszámolási módot választó mezőgazdasági kistermelő által szerzett bevételt, ha egyébként adóbevallás adására kötelezett -, továbbá a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségből származó jövedelmet, valamint a külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelmet, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását választotta.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül az egyéni vállalkozónak minden adóévről, beleértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének évét is, adóbevallást kell adnia akkor is, ha nincs adóköteles bevétele, egyébként pedig az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek akkor kell adóbevallást adnia - figyelemmel azonban az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás szabályaira is -, ha e tevékenységéből adóköteles bevétele van.

(5) Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek csak nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme van, és/vagy olyan jövedelme van, amelyet a (3) bekezdés rendelkezései szerint nem kell bevallani, és/vagy olyan bevétele van, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

(6) A magánszemélynek adóbevallást kell adnia, ha befektetési adóhitel-állománya van, vagy adóhitel visszafizetésére kötelezett, akkor is, ha egyébként nem lenne adóbevallás adására kötelezett.

(7) A magánszemély az adókötelezettségének a törvényben meghatározott esetekben a kifizető (munkáltató) közreműködésével tesz eleget.

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás

12. § (1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Ez a nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha

a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez kamat, osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet;

b) a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott az a) pontban említett jövedelme, és erről a korábbi munkáltató(k) által szolgáltatott igazolást átadja az adó megállapítására jogosult munkáltatónak;

c) az a) vagy b) pontban foglaltak mellett akkor is, ha a magánszemély nyugdíj, más adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetmény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás címén szerzett jövedelmet;

d) összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon bérszámfejtési körbe tartozó más kifizetőtől önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez;

e) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a magánszemély tagjának önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet fizet ki - és a magánszemély egyébként nem kötelezett adóbevallás adására - e jövedelmek vonatkozásában.

(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha

a) a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója;

b) a magánszemély bármely bevételéből a jövedelmet tételes költségelszámolással kívánja megállapítani;

c) a magánszemélynek egyes külön adózó jövedelmei után adómegállapítási és/vagy adófizetési kötelezettsége van;

d) a magánszemély a végkielégítésből származó jövedelmét évek között megosztja;

e) a magánszemély egyéni vállalkozó;

f) a mezőgazdasági kistermelő a kistermelői átalány elszámolási módot választotta és bevétele meghaladja az egymillió forintot.

13. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege a fizetendő adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság visszatéríti, kivéve, ha a magánszemélynek az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget - a munkáltató által történő adómegállapítást kivéve - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

14. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizető a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

15. § Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA

VI. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység, illetve azon tevékenységek körébe, amelyek adózására törvény külön szabályokat állapít meg. Így önálló tevékenység különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági kistermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.

17. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg.

(3) Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,

a) amelyből a jövedelem megállapítására és annak adózására az egyéni vállalkozó e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást alkalmazza;

b) amelyet e törvény rendelkezései szerint a magánszemély választása alapján nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót helyette a kifizető vonja le és fizeti be, kivéve, ha a törvény előírja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba;

c) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani;

d) amelyet természetbeni juttatás, kamatkedvezmény címén kap a magánszemély.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható

a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy

b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.

19. § (1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély törvény, kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.

(3) Abban az esetben, ha a támogatást a magánszemélynek részben vagy egészben vissza kell fizetnie, azt a részt, amelyet a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételéből, de a meghiúsulás miatt fizetendő büntetőkamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.

(4) A kapott támogatás összegéről, a felhasználásával kapcsolatos költségekről a magánszemélynek külön nyilvántartást kell vezetnie.

20. § Ha az egyéni vállalkozó többféle tevékenységet folytat a vállalkozásában, akkor ezeknek a bevételeit együttesen - a 21. § rendelkezéseit is figyelembe véve - kell egyéni vállalkozásból származó bevételnek tekinteni. Ebben az esetben - ha a jövedelem megállapítása tételes költségelszámolással történik - a többféle bevétel elérése érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni.

21. § (1) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységéből származó bevételét

a) a 2. számú melléklet II. részében foglalt módon és feltételekkel pénztartalékolás címén csökkentheti/növeli;

b) az oktatási intézménnyel kötött megállapodás vagy tanulószerződés alapján foglalkoztatott szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - havi 3000 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást és olyan - korábban munkanélküli - magánszemélyt foglalkoztat alkalmazottként, aki e foglalkoztatását közvetlenül megelőzően

a) legalább 6 hónapig regisztrált munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött,

az e tevékenységből származó bevételét csökkentheti a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, feltéve, hogy ezen munkavállaló alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és ha a korábban munkanélküli munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban. Az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállásának vizsgálatánál a magánszemélynek a sorkatonai szolgálatban töltött idejét (a bevonulás és a leszerelés időpontja közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.

22. § (1) A tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységéből származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben - döntése szerinti megosztásban - számolhatja el, kivéve, ha a (2)-(3) bekezdés rendelkezését alkalmazza. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál - a (2) bekezdés kivételével - a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja akkor, ha a tevékenység megkezdésének évét követő harmadik évtől kezdődően folyamatosan legalább az adóévben elszámolt költségek ötven százalékát elérő bevételt ér el. Amely évben ez az utóbbi feltétel nem teljesül, akkor az e bekezdés szerint elhatárolt veszteséget elszámoltnak kell tekinteni.

(3) A mezőgazdasági tevékenységet végző, tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.

(4) Ha a tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más jogcímen is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja a (3) bekezdés rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó bevételnek az összes egyéni vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.

(5) E § alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú melléklet szerinti mezőgazdasági kistermelői tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolvány birtokában végzi a magánszemély.

23. § (1) A mezőgazdasági kistermelő bevételének a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg.

(2) A mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységből származó jövedelmének megállapítására a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalék költséghányad helyett a következő (kistermelői átalány) elszámolási módot is válaszhatja:

a) az évi egymillió forintot meg nem haladó bevételből jövedelmet nem kell figyelembe vennie;

b) az évi egymillió forintot meghaladó bevételnek az élő állatok és állati termékek értékesítéséből származó részéből 10 százalék, az egyéb mezőgazdasági kistermelői bevételből 30 százalék számít jövedelemnek;

c) ha a bevétel részben az élő állatok és állati termékek értékesítéséből, részben egyéb mezőgazdasági kistermelői tevékenységből származik, akkor az egymillió forint feletti bevételrészt olyan arányban kell megosztania a kétféle tevékenység között, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

24. § (1) Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, továbbá a segítő családtag tevékenysége.

(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből a 25-27. § rendelkezései szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell kiszámítani.

25. § (1) A nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a munkáltató által kötött olyan biztosítás adóévben befizetett díját - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a magánszemély, továbbá ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást, valamint ideértve a nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeget. A nem önálló tevékenység bevételének nem része a természetbeni juttatás értéke, valamint a kamatkedvezmény címén szerzett jövedelem.

(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól

a) az általa üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) a saját gépjárművel történő munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

26. § (1) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették.

(3) A törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdés végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet 45. §-a alapján folyósított leszerelési segélyre is.

27. § A nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható

a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;

b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség;

c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem az önálló tevékenység és a nem önálló tevékenység körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz.

(2) Ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor annak összegéből levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Az összevont adóalap megállapítása

29. § (1) Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege.

(2) Az összevont adóalap részét képezi a külföldről származó (1) bekezdésben említett jövedelem

a) nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában, vagy

b) ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni, hogy az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

VII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Az adótábla

30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0-150 000 Ft 20%,
150 001-220 000 Ft
30 000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a,
220 001-380 000 Ft
47 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a,
380 001-550 000 Ft
103 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a,
550 001-900 000 Ft
171 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a,
900 001 Ft-tól
325 500 Ft és a 900 000 Ft-on felüli rész 48%-a.

A számított adó és az összevont adóalap adója

31. § (1) A számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított adó.

(2) Az összevont adóalap adóját a számított adóból a 32-34. § rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni.

A külföldön megfizetett adó beszámítása

32. § (1) Ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított adót csökkenti.

(2) A külföldön megfizetett adót az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

Az adójóváírás

33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amelyet az adóévben megszerzett bér után a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell kiszámítani.

(2) Ha a magánszemély összevont adóalapjának az (1) bekezdésben említett béren kívül más jövedelem is részét képezi, és/vagy a bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén volt bevétele, akkor az adójóváírást a következők szerint kell meghatároznia:

a) meg kell állapítania, hogy a bért az adótábla szerint milyen adóösszeg terhelné;

b) meg kell állapítania, hogy a bér adóelőlegének kiszámításához előírt sávos kulcsok szerint a bért milyen adóösszeg terhelné;

c) ki kell számítania az a) pont szerint megállapított összegnek és a b) pont szerint megállapított összegnek a különbségét;

d) a bért el kell osztania az összevont adóalapnak, a bevallásra kötelezett osztaléknak, árfolyamnyereségnek, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelemnek az együttes összegével;

e) az adójóváírás egyenlő a c) pont szerinti összeg és a d) pont szerinti hányados szorzatával.

(3) Ha az összevont adóalapot kizárólag bér képezi és a magánszemélynek az adóévben nincs osztalék és/vagy árfolyamnyereség és/vagy külterületi termőföld bérbeadása címén jövedelme, akkor a (2) bekezdésben előírt számítás mellőzésével ezen összevont adóalap adója a bér adóelőlegének kiszámítására előírt sávos kulcsokkal kiszámított adóval egyezik meg.

A nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek adójának levonása

34. § A számított adót csökkenti:

a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj, és/vagy

b) a gyermekgondozási segély, ideértve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot, és/vagy

c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás, és/vagy

d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott ápolási díj, és/vagy

e) az ösztöndíj, és/vagy

f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de legfeljebb évi 36 ezer forint

összegének az adótábla szerint kiszámított adója.

VIII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba történő befizetés kedvezménye

35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély tag munkáltatójának munkáltatói hozzájárulása, valamint a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka, a kiegészítő önsegélyező pénztár, az egészségpénztár esetében a 25-25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer forint.

(2) A kedvezményt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, a befizetett munkáltatói hozzájárulást és a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét. Az adóévben történt befizetésnek kell tekinteni azt a befizetést, amelynek bizonylata az adóévben az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár rendelkezésére áll.

A tandíj kedvezménye

36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben részt vevő hallgató alap- és kiegészítő tandíja címén - de legfeljebb a felsőoktatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet által az állami felsőoktatási intézmény alap- és kiegészítő tandíjaként - egy tanévre megállapított összegnek a 30 százaléka, a befizetésről a hallgató nevére kiállított igazolás alapján - amelyet a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő év január 31-éig ad ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében -, valamint a befizető nevére kiállított befizetési bizonylat alapján.

(2) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség a befizetés évében a hallgató vagy annak szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülőt is) vagy nagyszülője vagy házastársa vagy testvére közül azt illeti meg, aki a tandíjat az (1) bekezdésben említett befizetési bizonylat szerint befizette.

A lakáscélú kedvezmények

37. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemély által lakáscélú felhasználás céljából a pénzintézettel a lakáscélú megtakarításokról szóló pénzügyminiszteri rendelet szerint megkötött betétszerződés alapján a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű adóévi megtakarítás 20 százaléka (adólevonás, levont adó).

(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja a saját vagy lakást szerző hozzátartozója részére történő lakáscélú felhasználást, a megtakarítás után levont adót húsz százalékkal növelt összegben kell az azt levonó magánszemélynek a felhasználás igazolására a (3) bekezdésben említett határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak bejelentenie és megfizetnie. Az előzőek szerint a magánszemélynek ugyancsak be kell jelentenie és meg kell fizetnie a levont adót, ha az (1) bekezdésben említett betétszerződés megkötésétől számított egy éven belül a megtakarított összeget felveszi (a betétszerződést megszünteti), akkor is, ha azt lakáscélra használta fel.

(3) A lakáscélú felhasználás igazolására lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az adólevonás (adókedvezmény) alapjául szolgáló összeg felhasználását igazoló - az építési engedély érvényességi időtartamán belül keltezett - számlát, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használta fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell a magánszemélynek az adóhatóságnál bejelentenie, valamint ugyanezen időn belül kell a pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a betétszerződést egy évnél régebben kötötte meg.

(4) E § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül az (1) bekezdésben említett megtakarítás a betétszerződés megkötésétől számított egy éven túli, az összeg felvételét követő 30 napon belül történő felhasználása - a magánszemélyt vagy lakást szerző hozzátartozóját terhelő - pénzintézetnél fennálló lakáscélú hitel törlesztésére. Ebben az esetben a (3) bekezdésben meghatározott igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a törlesztésről szóló igazolását kell érteni.

38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött szerződésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben a tőke és a kamat törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint.

A beruházási és forgóeszköz hitel kamatkedvezménye

39. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg kistermelői tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel kötött hitelszerződés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között üzleti célra, és 1996. január 1-je után beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka.

Egyéb kedvezmények

40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást vagy a 10 százalék költséghányadot választó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó éves jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 35 ezer forint.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló - de nem egyéni vállalkozói - tevékenységből szerez jövedelmet, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti.

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1000 forint.

Az alapítványi befizetések kedvezménye

41. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyű alapítvány, a közalapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) - kivéve az egyéni vállalkozó által költségként elszámolt közalapítványi befizetés összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazhatók az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli adományra is.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezése igazolás alapján érvényesíthető, amely a másolat megőrzése mellett akkor adható ki, ha a közcélú adomány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, kulturális, oktatási ellátást, a sportot, a vallást és hitéletet, az öregekkel, a hátrányos helyzetűekkel, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, a menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja.

(4) Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügylet vonatkozó dokumentumai (alapító okirat, tájékoztatók, reklámok stb.) és körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, de valójában az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny megszerzését szolgálja, vagy az adományozó magánszemély ellenszolgáltatásban részesül. Ilyen esetben az igazolás kiállítása valótlan adat feltüntetésének minősül.

A biztosítások kedvezménye

42. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, de több szerződés esetén is legfeljebb együttesen 50 ezer forint (biztosítási adókedvezmény).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg az adóévben befizetett díjnak - legfeljebb azonban az 1994. évben fizetett díj kétszeresének - 20 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint lehet azon életbiztosítás esetében, amelynek időtartamából 1995. január 1-jén kevesebb, mint 6 év volt hátra.

(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget az adóhatóságnak be kell jelenteni és 20 százalékkal növelten 15 napon belül meg kell fizetni, ha a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát gyakorolja.

A befektetési adóhitel

43. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 8. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a befektetési adóhitel, legfeljebb azonban a magánszemély befektetésállománya növekményének 30 százaléka.

(2) Ha a magánszemély befektetésállománya mérséklődik, legalább a csökkenés 30 százaléka mértékéig a befektetési adóhitelt vissza kell fizetni.

(3) Az adóhitel visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik.

A kedvezmények korlátozása

44. § (1) A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korláton belül a 41-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek együttes összege nem lehet több, mint az összevont adóalap 35-40. § rendelkezései figyelembevételével módosított adójának 50 százaléka, valamint az osztalék és árfolyamnyereség adója együttesen.

Rendelkezés a befizetett adó meghatározott részének közcélú felhasználásáról

45. § (1) A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része (befizetett adó) egy százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára utal át.

(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet folytató vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.

(3) Az e §-ban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza.

IX. Fejezet

AZ ADÓELŐLEG-FIZETÉS

A kifizető adóelőleg-megállapítása

46. § (1) A kifizetőnek az összevont adóalapot képező, általa kifizetett jövedelemből - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 40 százalék adóelőleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.

(2) A (1) bekezdés alkalmazása során az adóelőleg kiszámításához a jövedelmet a következőképpen kell figyelembe venni:

a) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel történik, jövedelemként a kifizetés teljes összegéből - figyelemmel a b) pontban foglaltakra is - a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával számított összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50 százalékát kell figyelembe venni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizető a kifizetés teljes összegének 90 százalékát tekinti jövedelemnek.

b) Ha a kifizető jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható e törvény által elismert költség fedezetére szolgáló költségtérítést vagy olyan költségtérítést (is) fizet, amellyel szemben a magánszemély annak felhasználását a kifizetőnek igazolja, akkor a költségtérítésből a jogszabály rendelkezése szerint meghatározott összeget, vagy a magánszemély által igazolt összeget nem kell jövedelemként figyelembe venni.

(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, akkor tőle, valamint a mezőgazdasági kistermelőtől az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia.

A munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg-megállapítás

47. § (1) A munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérből, annak tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted részét kell adóelőlegként levonnia.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét a következők szerint kell kiszámítani:

a) Ha a magánszemély adóévben várható összevont adóalapjának a béren kívül más jövedelem nem képezi részét és várhatóan bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem egyike címén sem lesz bevétele, akkor a (3) bekezdésben előírt sávos kulcsokat kell alkalmazni.

b) Ha az a) pontban meghatározott feltétel nem áll fenn, akkor az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótáblát kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következők:

Ha az évi bér

a) nem több, mint 185 ezer forint, akkor 2 százalék az adó;

b) több, mint 185 ezer forint, de legfeljebb 250 ezer forint, akkor 3700 forint és a 185 ezer forintot meghaladó rész 16 százaléka együttesen az adó;

c) több, mint 250 ezer forint, de legfeljebb 390 ezer forint, akkor 14 100 forint és a 250 ezer forintot meghaladó rész 32 százaléka együttesen az adó;

d) több, mint 390 ezer forint, de legfeljebb 550 ezer forint, akkor 58 900 forint és a 390 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka együttesen az adó;

e) több, mint 550 ezer forint, de legfeljebb 900 ezer forint, akkor 114 900 forint és az 550 ezer forintot meghaladó rész 44 százaléka együttesen az adó;

f) több, mint 900 ezer forint, akkor 268 900 forint és a 900 ezer forintot meghaladó rész 48 százaléka együttesen az adó.

(4) A munkáltatónak, illetőleg a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható, hogy a magánszemélynek a béren kívül az összevont adóalapba számító más jövedelme és/vagy bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén is lesz bevétele. Ha a munkáltató, illetőleg a bér kifizetője nyilvántartásai alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2) bekezdés a) pontjának rendelkezésében említett sávos kulcsok abban az esetben alkalmazhatók, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várhatóan csak bér címén lesz jövedelme, és a nyilatkozatban azt is vállalja, hogy bejelenti, ha ez a feltétel már nem áll fenn. Ez utóbbi esetben a bejelentést követően a munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - az adóév további időszakában esedékes kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az adóelőleget megállapítania.

(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg megállapításánál figyelembe veszi

a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását,

b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni,

c) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt.

(6) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik -, az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a (2)-(5) bekezdés értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(7) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén az (1)-(5) bekezdés szerint meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül, valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell levonni a nem rendszeres bér összegéből. Így kell eljárni a munkáltató által kötött olyan biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi rendszerességgel fizeti a munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba nem havi rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében is.

(8) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(9) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.

(10) A több havi rendszeres bér egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(11) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az előző munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az előző munkáltató(k) által már levont adóelőleggel.

(12) A munkáltató, a bér kifizetője az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelőleget az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető esetében is.

(13) E § értelemszerű alkalmazásával az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótábla szerint kell az adóelőleget kiszámítani a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelemből, valamint a szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme utáni adóelőleg kiszámításánál.

Egyéb adóelőleg-megállapítási szabályok

48. § (1) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az év közben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegéből 20 százalék adóelőleget kell levonni.

(3) A nem pénzbeli formában juttatott, de az összevont adóalapba beszámító jövedelem - kivéve a természetbeni munkabért - adóelőlege 20 százalék, amelyet a kifizetőnek a juttatást követően az adóévben kifizetett összeg(ek) adóelőlegéhez hozzáadva kell levonnia. Ha az ilyen juttatást követően az adóévben nem történik kifizetés, akkor a magánszemélynek a kifizető erről szóló igazolása alapján adóbevallásában kell az adót megállapítania és megfizetnie.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a munkáltató által kötött olyan - nem adómentes - biztosítás havonta rendszeresen fizetett díjára, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói hozzájárulásra.

(5) A magánszemély kérésére az e fejezet rendelkezéseiben előírtnál több adóelőleg is levonható.

(6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

A magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetése

49. § (1) Az egyéni vállalkozónak, a mezőgazdasági kistermelőnek, továbbá annak az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére tekintettel kapott bevétele nem kifizetőtől származik, az e tevékenységéből származó jövedelméből negyedévenként adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege legalább az év elejétől keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és az év során már befizetett adóelőlegnek a különbözete. Az adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelőleget az erről az adóévről szóló adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelőleget fizetnie az összevont adóalapba beszámító jövedelme után a belföldi illetőségű magánszemélynek akkor is, ha az külföldről származik és abból adóelőleget vagy adót külföldön nem vontak le - kivéve, ha ez a jövedelem csak külföldön adóztatható -, továbbá, ha a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelőleg kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét, és azt az adóévre áthozott veszteség időarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot.

(5) A kifizető az általa levont adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK

X. Fejezet

AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÁTALÁNYADÓZÁSA

50. § (1) Az egyéni vállalkozó a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:

a) az átalányadózás megkezdését megelőző adóévben

1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,

2. az egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét), vagy - ha az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését) folytat - az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg,

3. tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egy összegben nem számolta el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) az átalányadózás megkezdésétől

1. az egyéni vállalkozásában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenységet végez,

2. nem áll munkaviszonyban.

(2) Az egyéni vállalkozó átalányadózására jogosító tevékenységek a következők:

a) a KSH Ipari Termékek Jegyzékében és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékében szereplő ipari és mezőgazdasági termékelőállítás;

b) mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 011114 termésbecslés,

- 011123 törzskönyvezés,

- 011124 haszonállatok bírálata, minősítése,

- 011132 termőhelyi besorolás,

- 011133 mezőgazdasági fajtaminősítés,

- 011220 trófeabírálat,

- 012300 erdészeti szaporítóanyag fajtaminősítése;

c) halászati szolgáltatás (SZJ 02),

kivéve:

- 021100 halászati bérmunka;

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 04),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 04127 kiadói szolgáltatás,

- 04128 hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítása;

e) építőipari szolgáltatás (SZJ 06);

f) kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 07) felsorolásból:

- 0712 közúti járműjavítás, -karbantartás,

- 0736 személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása;

g) szállítás, raktározás, posta és távközlés (SZJ 09) felsorolásból:

- 091250 taxiközlekedés (helyi),

- 091260 közúti teherszállítás;

h) egyéb szolgáltatás (SZJ 20) felsorolásból:

- 201 mosás, vegytisztítás, textilfestés,

- 202 fodrászat, szépségápolás;

i) az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján a közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenység, kivéve az említett jogszabály szerinti I. és II. osztályba sorolt vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható.

51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 2. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. A kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján egyéni vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás nem számít az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendő bevételbe. A támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás célja szerinti kiadásra a folyósítást követő harmadik év végéig fel nem használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói bevételéhez.

(2) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylatkiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.

52. § (1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg a következő feltételek együttesen fennállnak:

a) az egyéni vállalkozásában kizárólag olyan tevékenységet végez, amely alapján az átalányadózás választható;

b) az adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 3 millió forintot vagy - ha az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet folytat - a 15 millió forintot nem haladja meg;

c) nem áll munkaviszonyban.

(2) Ha az átalányadózást választó egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységét év közben megszünteti, akkor a törtévre az átalányadózásra való jogosultság szempontjából a megszűnés napjáig eltelt időszak bevételének arányában kell figyelembe venni az (1) bekezdés b) pontja szerinti bevételhatárokat.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak újabb évre vonatkozó átalányadózási szándékát - az (1) bekezdésben fennálló feltételek fennállásának ellenére is - az adózás rendjéről szóló törvény szerint az előző évről szóló adóbevallásában jeleznie kell.

(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a Második rész egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egy összegben feltüntetni.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt bevételhatár túllépése esetén nem szűnik meg az átalányadózásra való jogosultság, ha a túllépést eredményező bevételhez az év utolsó hónapjában jut az egyéni vállalkozó, a túllépés összege nem haladja meg a vállalkozói tevékenységére vonatkozó bevételhatár 10 százalékát, feltéve, hogy az átalányadózás alkalmazásának időszakában, a túllépést megelőző három évben nem volt bevételhatár-túllépése.

53. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak bevételéből annak 80 százalékát (vélelmezett költséghányad) levonva kell a jövedelmet megállapítania.

(2) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételből a (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 7 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha az adóév egészében az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére történő kiskereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételből az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 6 százalékpont vélelmezett költséghányad levonása illeti meg, ha a (2) bekezdés szerinti kiskereskedelmi tevékenysége (külön-külön vagy együttesen) az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendeletben foglaltak közül az adóév egészében kizárólag a következők működtetésére terjed ki:

üzletköri jelzőszám

- élelmiszer áruház I. 10.
- élelmiszer szaküzlet I. 11.
- élelmiszer jellegű vegyesüzlet I. 12.
- vegyi áruk üzlete I. 31.
- drogéria és gyógynövény szaküzlet I. 32.
- egyéb szakboltok közül a termény- és takarmánybolt
I. 6.

(4) Abban az esetben, ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a kiegészítő vélelmezett költséghányad(ok) alkalmazására már nem jogosult, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb vélelmezett költséghányad alkalmazására.

54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 3. számú melléklet III. 2. pontja szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

55. § Az átalányadó összegét a következők szerint kell kiszámítani: az adó mértéke a jövedelem teljes összegére, ha az 53. § rendelkezései szerint számított évi jövedelem

a) legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5%,

b) 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25%,

c) 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30%,

d) 800 000 forintnál több, akkor 35%.

56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak negyedévente adóelőleget kell fizetnie. A befizetendő adóelőleg összege az év elejétől számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-előleg különbözetével egyezik meg. Az adóelőlegnél alkalmazott adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik, és annak teljes összegére vonatkozik. Az adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelőleget az erről az adóévről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kell megfizetni.

(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítani. Ha az egyéni vállalkozó nem volt jogosult az átalányadózás választására, vagy az átalányadózás alkalmazására való jogosultságát bármely ok miatt elvesztette, akkor az egyéni vállalkozóra vonatkozó általános szabályok szerint kell a fizetendő adót megállapítani.

57. § Az átalányadózást választó egyéni vállalkozó - ha az átalányadózását megszünteti, vagy az arra való jogosultsága bármely ok miatt megszűnik - az átalányadózás utolsó évét követő három naptári évben

a) tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egy összegben nem számolhatja el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) nem választhatja ismételten az átalányadózást akkor sem, ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett;

c) nem jelentkezhet be a társasági adóról szóló törvény hatálya alá akkor sem, ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett.

XI. Fejezet

A VAGYONÁTRUHÁZÁS

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

58. § (1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni.

(2) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek az eladásról szóló szerződésben rögzített összeget kell tekinteni. Az elcserélt ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített összeg, ennek hiányában az ingó vagyontárgy szokásos piaci értéke számít bevételnek. Az ingó vagyontárgy gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a gazdasági társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.

(3) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt):

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték.

(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, vagy ha az átruházott ingó vagyontárgyat a magánszemély ajándékba kapta, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 10 ezer forintot meg nem haladó részét.

(8) Nem alkalmazhatók e § rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása a magánszemély kereskedelmi jelleggel folytatott tevékenysége keretében történik. Kereskedelmi jellegű a tevékenység akkor, ha az ügyletek tartalma és az összes körülmény figyelembevételével megállapítható, hogy a tevékenység során az ingó vagyontárgy(ak) szerzése és átruházása rendszeres haszonszerzés céljából történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

59. § Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt.

60. § (1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem.

(2) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(3) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni. A földingatlan tulajdonjogának megszerzését követően az oda felépített épület (épületrész) esetében a szerzést a földterület tulajdonjoga megszerzésének időpontjával kell azonosnak tekinteni.

(4) Ha az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog átruházásáról szóló szerződést a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem nyújtották be, a szerzést 1982. január 1. napja utáni szerzésnek kell tekinteni.

61. § (1) Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek az erről szóló szerződésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban) rögzített teljes összeget kell tekinteni.

(2) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlan vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevételnek a csereszerződésben feltüntetett érték számít, ennek hiányában az elcserélt ingatlannak, vagyoni értékű jognak az az értéke, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.

(3) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.

(4) A termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít.

62. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

a) a megszerzésre fordított összeget és az ezzel összefüggő más kiadásokat;

b) az értéknövelő beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. § (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a bérlő magánszemély megvásárolja, akkor a szerződésben szereplő érték alatt a helyi önkormányzat által megállapított - kedvezményekkel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel.

(3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a 6 hónapot legfeljebb 12 hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak igazolásával egyidejűleg az adóbevallásában érvényesíti.

(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(5) Ha a magánszemély vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor a lakásszerzési kedvezmény tízszeresét hozzá kell adnia az átruházásból származó bevételhez azzal, hogy egyebekben az 59-63. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

64. § (1) A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során vásárolt termőföld, erdő művelési ágú föld átruházása esetén - a (2) bekezdésben említett esetet kivéve - a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 23. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével kell az adókötelezettséget megállapítani.

(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az igazolt tulajdonjogszerzés adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése előtt történt, akkor annak igazolásával egyidejűleg az adóbevallásában érvényesíti.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése alkalmazható a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerint részarány-földtulajdonosnak minősülő magánszemély azon termőföldjének, erdő művelési ágú földjének átruházása esetén, amelyet a hivatkozott törvény rendelkezései szerint tulajdonjogának bejegyzése mellett önálló ingatlanként részére kiadtak.

(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett tulajdonjog megszerzésének igazolására a földhivatalba benyújtott iktatott szerződés szolgál.

XII. Fejezet

TŐKEJÖVEDELMEK

A kamatból származó jövedelem

65. § (1) E törvény alkalmazásában kamat:

a) a takarékbetét, a takaréklevél, a devizabetét kamata;

b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hozadéka, ha azt jogszabály kamatnak nevezi, ideértve azt az árfolyamnyereséget is, amelyet az ilyen értékpapír névértéknél alacsonyabb (diszkont) áron történő kibocsátása esetén a jegyzési ár és a névérték között a kamat helyett kap az értékpapír lejáratakor a magánszemély, valamint ideértve az ilyen értékpapír nyilvános forgalmazása során a kamat helyett elért árfolyamnyereséget is;

c) a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegynek a befektetési alapokról szóló törvény szerinti hozama, ideértve annak nyilvános másodlagos forgalmazása során e hozam helyett elért árfolyamnyereséget is;

d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -, illetőleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

f) a kifizető által a magánszemély(ek)től felvett hitel (kölcsön) után kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is - a kifizetőnél együttesen legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31. napja után létrejött ügyletek esetében személyenként legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a d)-e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetőleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan kamat címén megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelmének számít.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetekezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezetből csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.

(4) A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék.

(5) Nyilvános forgalmazás alatt azokat az ügyleteket kell érteni, amelyek bonyolítása az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény alapján kötelezően nyilvánosak.

Az osztalékból származó jövedelem

66. § (1) Osztaléknak minősül

a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel a vagyoni betétje (részvény, üzletrész stb.) arányában juttatott jövedelem, a társasági adóról szóló törvény szerint adózó egyéni vállalkozó adózás utáni eredményéből származó jövedelme;

b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.

(2) Az osztalékból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 10 százalék. Nem kell ezt az adót megfizetni, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése, ez utóbbi esetben azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az osztalék adóját a kifizető az osztalékkifizetés napján állapítja meg és vonja le az osztalék megállapításának időpontjában érvényes adómérték szerint. Nem kell az adót levonnia az osztalékot kifizetőnek, ha az évi 1000 forintot meg nem haladó osztalékot a nyugdíjban részesülő magánszemély részére fizeti, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozatot ad a kifizetőnek arról, hogy az említett osztalékjövedelmen kívül más osztalékjövedelme az adóévben nem keletkezik. Amennyiben a magánszemélynek nyilatkozata ellenére az adott évben 1000 forintot meghaladó összegű osztalékjövedelme keletkezik, akkor az adót (ha adólevonás is történt, akkor a le nem vont adóra vonatkozó különbözetet) a bevallásával egyidejűleg a magánszemélynek meg kell fizetnie.

(4) E § alkalmazásában az osztalékelőleg is az (1) bekezdés a) pontja szerinti osztaléknak minősül. Osztalékelőlegnek kell tekinteni a kifizető által az osztalékra egyébként jogosult magánszemély részére az osztalék megállapítását megelőzően a várható nyereségre tekintettel kifizetett összeget.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a kifizető az ellenérték nélkül juttatott értékpapír juttatása vagy az értékpapír névértékének a felemelése miatti osztalékadót a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből vonja le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg azt.

Az árfolyamnyereség és a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem

67. § (1) Árfolyamnyereségnek minősül az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó része. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ahol e törvény rendelkezéseiből az értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, akkor az elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a szokásos piaci értéket kell tekinteni. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell tekinteni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, árfolyamnyereségnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni.

(2) Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében felemelték, és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az árfolyamnyereség számítása szempontjából megszerzésre fordított összegnek az eredeti szerzéskori érték (vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névértéknövekmény együttes összegét kell tekinteni.

(3) A tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít az az összeg, amely akkor keletkezik, amikor a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében kötött határidős ügylete nyereséges. Tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély opció kiírásából vagy opció adásvételéből származó nyereséget kell tekinteni.

(4) Az árfolyamnyereségből származó bevétel - kivéve az e törvény szerint kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősülő árfolyamnyereséget -, valamint a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 10 százalék.

(5) A magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(6) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg, és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemély az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg.

(7) A tőzsdei határidős ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett nyereségből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.

A vállalkozásból kivont jövedelem

68. § (1) A társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem kivonásakor, továbbá a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak szerinti időpontban az adófizetési kötelezettséget az árfolyamnyereségre vonatkozó adózási szabályok szerint kell teljesíteni. A magánszemélyt a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem esetén a befektetéskor, a (2)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában pedig a vagyon megszerzésének időpontjától nyilvántartási kötelezettség terheli.

(2) A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni.

(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) 1994. január 1-jétől a juttatáskori névérték mértékéig adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni akkor is, ha a kibocsátó jogutódjától az eredeti értékpapír fejében értékpapírt vagy más vagyoni értéket kapott a magánszemély. Adózott jövedelemből befektetett vagyonnak kell tekinteni az előzőekben említett értékpapír(ok) névértékéig annak (azok) fejében kapott vagyoni értéket akkor is, ha a magánszemély azt egyéni vállalkozásába fektette be. Az adófizetési kötelezettség az értékpapír, vagyoni érték elidegenítésekor vagy a vállalkozásból történő kivonáskor (ideértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését is) keletkezik.

(4) Nem számít adózott befektetésnek az ügyvédi kamara vagyonából jogszabály szerinti átalakulás során az ügyvédi iroda tagjának vagy az egyéni ügyvédnek juttatott vagyon. A vagyon vállalkozásból történő kivonása címén az ilyen vagyonnal rendelkező ügyvéd (az ügyvédi iroda tagja vagy az egyéni ügyvéd) adófizetési kötelezettsége akkor keletkezik, ha az ügyvédi tevékenységét megszünteti. Bevételnek és teljes egészében jövedelemnek az említett vagyonnak az ügyvédi kamarából való kivonás időpontjában nyilvántartott értéke számít.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelemnek minősül a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében szerzett részvény (üzletrész) szerzéskori értékéből az MRP résztvevőjének az egyéni részvény (üzletrész) számlájára a saját befizetésen felül jóváírt összeg, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke csökkentése után az értékpapír tulajdonosának kifizetett ellenérték, ha az értékpapír tulajdonosa a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész után bármely okból nem fizetett adót.

XIII. Fejezet

TERMÉSZETBENI JUTTATÁSOK ÉS MÁS ENGEDMÉNYEK

A természetbeni juttatások

69. § (1) Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld-juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor szerzési értéknek az előzőek szerint figyelembe vett értékrészt kell tekinteni.

(2) Nem minősül természetbeni juttatásnak:

a) a természetben adott munkabér (a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték);

b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;

c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;

d) az adóköteles tárgynyeremény;

e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak;

f) a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében magánszemélynek juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.

(3) A (2) bekezdés a)-f) pontjaiban említett esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott.

(4) A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem.

(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:

a) a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később a magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal, hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a 3. számú melléklet III. 2. pontjában foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;

b) a kifizető által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást, azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.

(6) A (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.

70. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. A magáncélú használatra tekintettel keletkező jövedelem alatt azt, az e törvény által vélelmezett jövedelmet kell érteni, amely amiatt keletkezik, hogy a magánszemélynek a személygépkocsit nem saját jövedelméből kell megvennie és üzemeltetnie, hanem azt tevékenységének folytatása során más (a kifizető) költségviselése mellett veheti igénybe.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (3)-(11) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzembentartóval az adott személygépkocsi beszerzési árát.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában

a) nem tartozik a kifizető fogalmába az egyéni vállalkozó, ha az e tevékenységből származó jövedelme utáni adókötelezettségének e törvény szerint tesz eleget;

b) személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására - a forgalmi engedély alapján - alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.

  Vissza az oldal tetejére