Időállapot: közlönyállapot (1995.XII.28.)

1995. évi CXXIV. törvény

egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról * 

I.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról

1. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 9. §-át megelőző alcím, valamint 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Érdekegyeztető Tanács

9. § (1) A Kormány országos jelentőségű foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel az Érdekegyeztető Tanácsban (a továbbiakban: ÉT) egyeztet. Ennek során az ÉT

a) véleményezi a Munkaerőpiaci Alap költségvetésére, valamint alaprészekre történő felosztására vonatkozó javaslatot;

b) előzetesen véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintő jogszabálytervezeteket;

c) évente beszámoltatja az Országos Munkaerőpiaci Tanácsot.

(2) Az ÉT az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott jogkörét alapszabályában bizottságaira átruházhatja.”

2. § Az Flt. a 10. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki, és a 10. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Országos Munkaerőpiaci Tanács

10. § (1) Az Országos Munkaerőpiaci Tanács (a továbbiakban: OMT) a munkaadók, a munkavállalók és a Kormány képviselőiből álló testület.

(2) Az OMT e törvény keretei között - a szakképzési alaprész tekintetében a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény 6. §-ában foglaltak figyelembevételével -

a) dönt

1. a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül a központi, valamint a decentralizált pénzeszközök [43. § (1) bekezdés] arányáról, felosztásának elveiről,

2. az alaprészek közötti átcsoportosításról,

3. a foglalkoztatási alaprész decentralizált pénzeszközeinek [43. § (1) bekezdés] megyék közötti átcsoportosításáról,

4. foglalkoztatási és képzési célú alapítványok, közalapítványok támogatásáról;

b) javaslatot tesz

1. a Munkaerőpiaci Alap költségvetésére,

2. a Munkaerőpiaci Alap maradványának jóváhagyására az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével,

3. foglalkoztatási és képzési programok indítására,

4. a munkaerőpiaci szervezet fejlesztését szolgáló hitelfelvételre,

5. a területfejlesztést szolgáló központi pénzeszközökkel megvalósítandó együttműködésre;

c) előzetesen véleményezi a munkaügyi miniszter egyedi (a foglalkoztatási válsághelyzetek kezelését szolgáló keret elosztására vonatkozó) döntéseit;

d) véleményezi a Kormány által készített foglalkoztatási koncepciót és irányelveket;

e) évente értékeli a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását, továbbá a munkanélküli ellátások és foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a munkaerőpiaci szervezet ellenőrzése során szerzett tapasztalatokat, és mindezekről tájékoztatja a nyilvánosságot;

f) beszámoltatja az Országos Munkaügyi Központ főigazgatóját.”

3. § Az Flt. a 10. § után a következő 10/A. §-sal egészül ki:

„10/A. § (1) Az OMT-nek kilenc tagja van. Tagjait a munkaügyi miniszter bízza meg és hívja vissza. A munkavállalói képviselőket az ÉT munkavállalói, a munkaadói képviselőket az ÉT munkaadói oldala, a kormányoldal egy képviselőjét a pénzügyminiszter jelöli ki. A tagok visszahívását a tagot jelölők kezdeményezhetik.

(2) Az OMT-ben a munkavállalókat, a munkaadókat és a Kormányt azonos számú tag képviseli.

(3) Az OMT az ügyrendjét egyhangúan határozza meg.”

4. § Az Flt. 18. §-át követően a „Korengedményes nyugdíj átvállalása” cím helyébe „A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása” cím lép, egyúttal az Flt. a következő 19. §-sal egészül ki:

„19. § A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészéből támogatás nyújtható megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő beruházáshoz, valamint külön rendeletben meghatározott, beruházásnak nem minősülő bővítéshez, egyéb fejlesztési célú kifizetéshez.”

5. § Az Flt. a 19. §-át követően a következő címmel és 19/A. §-sal egészül ki:

„Fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása

19/A. § A pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről, képzettségük, szakmai felkészültségük javítását, munkatapasztalat szerzését lehetővé tevő támogatás nyújtásával kell gondoskodni. Ennek részletes szabályait kormányrendelet állapítja meg, amely a foglalkoztatás támogatására e törvény szabályainál kedvezőbb szabályokat állapíthat meg.”

6. § Az Flt. 20. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § (1) A 14-18., valamint a 19/A. §-ban meghatározott támogatás a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészéből nyújtható.

(2) A munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg az Országos Munkaerőpiaci Tanács véleményének meghallgatásával

a) a 14-19. §-ban meghatározott támogatások további feltételeit, odaítélésének és visszakövetelésének részletes szabályait, a képző intézmények kiválasztására vonatkozó szempontokat;

b) a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatás szabályait.

(3) A munkaügyi miniszter a (2) bekezdés szerinti jogát a 19. §-ban meghatározott támogatás tekintetében a népjóléti miniszterrel egyetértésben gyakorolja.”

7. § Az Flt. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 16-18. §-ban meghatározott támogatás nyújtása esetén, ha a támogatás pénzügyi fedezetéül a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének

a) központi kerete szolgál, a Munkaügyi Minisztérium vagy a megyei (fővárosi) munkaügyi központ,

b) az egyes megyék számára elkülönített pénzügyi kerete szolgál, a megyei (fővárosi) munkaügyi központ

köt megállapodást a munkaadóval.”

8. § Az Flt. a 39. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki, és az Flt. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Munkaerőpiaci Alap

39. § (1) A Munkaerőpiaci Alap a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. Az összevonásra került alapok követelései és tartozásai a Munkaerőpiaci Alapot illetik meg, illetőleg terhelik.

(2) A Munkaerőpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez, a szakképzéshez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével a munkaerő alkalmazkodásának, a munkanélküliek munkához jutásának, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának, a szakképzés továbbfejlesztésének, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának hatékony elősegítése, a munkaerőpiaci szervezet működése pénzügyi feltételeinek biztosítása.

(3) A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a következő alaprészeket kell elkülöníteni:

a) szolidaritási alaprészt, a munkanélkülieket e törvény alapján megillető ellátások [munkanélküli járadék, pályakezdők munkanélküli segélye, előnyugdíj, nyugdíj előtti munkanélküli segély, költségtérítés (31. §), ezek postaköltségei] a 27. § (6) bekezdésében meghatározott időtartamra fizetett társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék, a 14. § (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott keresetpótló juttatásnak a munkanélküli járadékkal, pályakezdők munkanélküli segélyével megegyező része, valamint a kifizetett ellátásokat terhelő társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járulék finanszírozására;

b) jövedelempótló támogatás alaprészt, a munkanélküliek részére - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - jövedelempótló támogatás ötven százalékának finanszírozására;

c) foglalkoztatási alaprészt, a foglalkoztatás elősegítését, a munkanélküliség megelőzését, valamint hátrányos következményeinek enyhítését szolgáló támogatások nyújtására;

d) bérgarancia alaprészt, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényben meghatározott támogatás finanszírozására;

e) szakképzési alaprészt a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben meghatározott támogatások, programok finanszírozására;

f) rehabilitációs alaprészt, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának külön jogszabályban meghatározott módon történő elősegítésére;

g) működési alaprészt, az Országos Munkaügyi Központ, a megyei (fővárosi) munkaügyi központok működésének, fejlesztésének, valamint a Munkaügyi Minisztérium - a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő - szervezeti egysége működése és fejlesztése, továbbá a könyvvizsgálat díjának biztosítására.

(4) Az elkülönített alaprészeket az éves költségvetési törvény kiemelt előirányzatokként tartalmazza. A működési alaprészen belül külön előirányzatot képez a Munkaerőpiaci Alapot kezelő szervezet, az Országos Munkaügyi Központ, és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok költségvetési előirányzata, továbbá a fejlesztési előirányzat.”

9. § Az Flt. a 39. § után a következő 39/A. §-sal egészül ki:

„39/A. § (1) A Munkaerőpiaci Alappal a 10. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a rehabilitációs alaprész tekintetében a népjóléti miniszterrel egyetértésben - a munkaügyi miniszter rendelkezik. A munkaügyi miniszter rendelkezési jogkörében:

a) dönt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének felosztásáról, a Munkaerőpiaci Alap alaprészei közötti, valamint a decentralizált pénzeszközök megyék közötti átcsoportosításáról, ha az OMT erre vonatkozó döntése jogszabályt sért, vagy ha az OMT az erre vonatkozó előterjesztés benyújtását követő harminc napon belül nem dönt,

b) dönt az egyes alaprészeken belül a központi pénzeszközök felhasználásáról;

c) dönt a Munkaerőpiaci Alap maradványának felülvizsgálatáról és jóváhagyásáról, az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével;

d) a Kormány felhatalmazása alapján dönt a munkaerőpiaci szervezet fejlesztését szolgáló hitelfelvételről.

(2) A munkaügyi miniszternek az (1) bekezdésben meghatározott döntése abban az esetben térhet el OMT-nek a 10. § (2) bekezdésében meghatározott javaslatától, ha a javaslat

a) jogszabályba ütközik, vagy

b) veszélyezteti a munkanélküli ellátások, illetőleg a foglalkoztatást elősegítő támogatások finanszírozásának biztonságát,

c) a Munkaerőpiaci Alap költségvetése, valamint az alaprészek közötti átcsoportosítás tekintetében a munkaadói, a munkavállalói és a kormányoldal részéről nem egyhangú szavazással jött létre.

(3) A munkaügyi miniszter az OMT javaslata nélkül dönt, ha az OMT a Munkaerőpiaci Alap költségvetésére a tárgyévet megelőző év szeptember 30-áig, az egyes alaprészek központi és decentralizált keretre történő felosztására a tárgyév január 30-áig nem tesz javaslatot.

(4) A Munkaerőpiaci Alapot a Munkaügyi Minisztérium kezeli.

(5) A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról - az alaprészek központi pénzeszközeinek, valamint a jövedelempótló támogatási alaprész kivételével - e törvény, valamint külön jogszabály szerint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.

(6) A Munkaerőpiaci Alap összesített bevételi és kiadási előirányzatát és annak az alaprészek közötti megosztását az Országgyűlés kiemelt előirányzatokként az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá.

(7) Ha a munkanélküli ellátások kifizetése a Munkaerőpiaci Alapból nem biztosítható, akkor a Kincstár a központi költségvetés nevében, terhére annak forrásaiból legfeljebb három hónapra megelőlegezési, likviditási hitelt nyújt.

(8) A Munkaerőpiaci Alap kezelésének és felhasználásának részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.”

10. § Az Flt. a következő 39/B. §-sal egészül ki:

„39/B. § (1) A Munkaerőpiaci Alap maradványának felülvizsgálatáról és jóváhagyásáról - az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével - az OMT javaslatára a munkaügyi miniszter dönt.

(2) A Munkaerőpiaci Alap előző év végén rendelkezésre álló záróállománya

a) az eredeti kiadási előirányzat forrásául elszámolható a költségvetési törvényben meghatározott bármelyik bevételi előirányzat elmaradása esetén, valamint

b) az összes kiadási előirányzat emelésének forrásául elszámolható, ha a munkanélküli ellátások kiadási előirányzata meghaladja a törvényben előírt eredeti kiadási előirányzatot.

(3) A szolidaritási alaprész költségvetési törvényben meghatározott előirányzatát a törvény alapján kifizetett ellátásokhoz igazodóan év közben a munkaügyi miniszter módosíthatja (csökkentheti). A megtakarítás - a Munkaerőpiaci Alap fő kiadási előirányzatának sérelme nélkül - a foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosítható.

(4) A foglalkoztatási, valamint bérgarancia alaprész előirányzata megnövelhető, ha

a) az eredeti előirányzatokon felül képződő többletbevételek erre fedezetet biztosítanak, vagy

b) a szolidaritási alaprész, illetve a jövedelempótló alaprész kiadási előirányzatának évközi csökkentése erre várhatóan fedezetet nyújt.

(5) A szakképzési és rehabilitációs alaprész előirányzatának módosítására csak az alaprészhez rendelt bevételi előirányzatok várható teljesülésének - illetve a szakképzési alaprész előző évi záróállományának - figyelembevételével van lehetőség.

(6) A szakképzési és a rehabilitációs alaprész bevételeként a Munkaerőpiaci Alap többi alaprészének megtakarítása nem vehető igénybe, illetve az alaprészek kiadási előirányzata sem csökkenthető a Munkaerőpiaci Alap más alaprészei javára.

(7) Az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok tervezési, működési, finanszírozási és beszámolási rendjére - az alapból történő finanszírozás sajátosságainak figyelembevételével - a központi költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok előírásai az irányadóak. A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének biztosított hatásköröket a munkaügyi miniszter gyakorolja.”

11. § Az Flt. a következő 39/C. §-sal egészül ki:

„39/C. § (1) A Munkaerőpiaci Alap bevétele:

a) a munkaadói járulék;

b) a munkavállalói járulék;

c) a rehabilitációs hozzájárulás;

d) a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás;

e) a központi költségvetési támogatás;

f) a privatizációból származó bevételek;

g) egyéb bevételek: a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített visszafizetések, a hatósági eljárás alapján befolyt bevételek, bírságok, kamatbevételek, a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített önkéntes befizetések, támogatások, valamint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok működésével összefüggő bevételek.

(2) A Munkaerőpiaci Alapba teljesített visszafizetések azt az alaprészt növelik, amelyből a támogatást, illetőleg az ellátást folyósították.

(3) A Munkaerőpiaci Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők, amelyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek.”

12. § Az Flt. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„40. § (1) A munkaadó - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az általa bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset) 4,2 százalékát köteles munkaadói járulékként fizetni.

(2) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet esetén a munkaadói járulék mértéke az (1) bekezdés szerinti kifizetések 4,5 százaléka.”

13. § Az Flt. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.”

14. § Az Flt. 41. §-át követően a következő alcímmel és 41/A. §-sal egészül ki:

„Rehabilitációs hozzájárulás

41/A. § (1) A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles:

a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott adóalany,

b) a szociális foglalkoztató [a továbbiakban az a)-b) pont együtt: gazdálkodó szervezet];

ha a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott, megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a gazdálkodó szervezet tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámának öt százalékát (a továbbiakban: kötelező foglalkoztatási szint).

(2) A rehabilitációs hozzájárulást a kötelező foglalkoztatási szint figyelembevételével, a foglalkoztatandó létszám és az adott gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámának különbsége alapján kell számítani.

(3) A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a (2) bekezdés alapján számított létszámkülönbség és a költségvetési törvényben évente meghatározott összeg szorzata.

(4) Nem kell hozzájárulást fizetni, ha a gazdálkodó szervezetnél a foglalkoztatottak tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszáma a harminc főt nem haladja meg.”

15. § Az Flt. 42. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

„A munkaadói, munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség teljesítése

42. § (1) A munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata.

(2) A munkaadói járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál kezelt számlára.

(3) A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le, és fizeti meg, valamint saját bevallása keretében vallja be.

(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig köteles befizetni.

(5) Az állami adóhatóság a munkaadók által befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Munkaerőpiaci Alap javára folyamatosan utalja át.

(6) Ha a munkaadó külföldi állam Magyarországon működő diplomáciai, illetőleg konzuli képviselete, továbbá nemzetközi szervezet vagy külföldön bejegyzett alapítvány magyarországi képviselete, az általa megállapított munkaadói, továbbá az általa megállapított és levont munkavállalói járulékot közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap számlájára fizeti be.

(7) A munkaadói és munkavállalói járulék befizetésének e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(8) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a munkaadói és munkavállalói járulék bevallásáról és befizetésének teljesítéséről negyedévenként, az ellenőrzések tapasztalatairól félévenként tájékoztatja a Munkaügyi Minisztériumot.”

16. § Az Flt. a 42. § után a következő 42/A. §-sal egészül ki:

„42/A. § (1) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett gazdálkodó szervezet maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett „Rehabilitációs hozzájárulás” számla javára.

(2) A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a tárgyévet megelőző év tényleges kötelezettségének huszonöt százaléka. Az előleg összegét a gazdálkodó szervezet maga állapítja meg és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell.

(3) A rehabilitációs hozzájárulás e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

17. § Az Flt. 43. §-a és az azt megelőző alcím helyére a következő alcím és rendelkezés lép:

„A Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei felhasználására vonatkozó sajátos szabályok

43. § (1) A foglalkoztatási alaprészben központi és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keretet (decentralizált keret) kell elkülöníteni.

(2) A központi pénzügyi keret felhasználható:

a) foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére;

b) foglalkoztatási és képzési célú alapítványok, közalapítványok támogatására;

c) központi foglalkoztatási és képzési programok támogatására;

d) munkaerőfejlesztő és -képző központok létrehozásának támogatására;

e) foglalkoztatást elősegítő támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok finanszírozására;

f) 1996. január 1. előtt, a Foglalkoztatási Alap terhére vállalt kötelezettségek teljesítéséből adódó kifizetésekre.

(3) A foglalkoztatási alaprészből finanszírozható további, a 39. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti támogatásokat törvény vagy kormányrendelet határozza meg.”

18. § Az Flt. a 43. § után a következő 43/A. §-sal egészül ki:

„43/A. § (1) A szakképzési alaprész forrása a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben előírt szakképzési hozzájárulás.

(2) A szakképzési alaprészben központi és megyei (fővárosi) pénzügyi keretet (decentralizált keretet) kell elkülöníteni.”

19. § Az Flt. a következő 43/B. §-sal egészül ki:

„43/B. § A működési alaprészen belül meg kell határozni a Munkaügyi Minisztérium - a Munkaerőpiaci Alap kezelését ellátó - szervezeti egysége működésére és fejlesztésére átadott pénzeszközök előirányzatait, valamint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok működési költségvetési előirányzatait, továbbá e központok beruházási előirányzatát.”

20. § Az Flt. 51. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[(2) A munkaügyi központ]

e) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkaadóknál, a munkaszerződés írásba foglalása”

(tekintetében hatósági ellenőrzést végez.)

21. § (1) Az Flt. 56/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Rendbírságot köteles fizetni az a munkaadó, munkavállaló, egyéb szerv, illetőleg személy, aki az e törvényben, valamint a felhatalmazása alapján hozott jogszabályban, államigazgatási határozatban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon és határidőben tett eleget, valótlan adatot szolgáltat, vagy az 51. § (2) bekezdésében meghatározott hatósági ellenőrzést akadályozza, továbbá az a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkaadó, aki a munkaszerződés írásba foglalását elmulasztja.”

(2) Az Flt. 56/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendbírság kiszabására a megyei (fővárosi) munkaügyi központ, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség felügyelője jogosult. A befizetett rendbírság hatvan százaléka a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészét, negyven százaléka pedig a működési alaprészében a dologi kiadások előirányzatát növeli.”

II.

A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosítása

22. § *  A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Szat.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. § (1) A szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai és a szakiskolai (a továbbiakban együtt: szakképző iskolai) tanulók gyakorlati képzésének költségeihez a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott adóalany - a szakképző iskolát létesítő és fenntartó gazdálkodó szervezet kivételével -, továbbá az, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó köteles hozzájárulni, aki a társasági adó hatálya alá tartozik (a továbbiakban együtt: hozzájárulásra kötelezett).

(2) A szakképzési hozzájárulás mértéke a kettős könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél az éves beszámolóban, illetve az egyszerűsített éves beszámolóban kimutatott, az egyszeres könyvvitelt vezető és egyszerűsített mérleget készítő hozzájárulásra kötelezettnél a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltség (ide nem értve a tagok személyes közreműködésének ellenértékét) 1,5 százaléka. Az agrártevékenységet folytató hozzájárulásra kötelezettnél a szakképzési hozzájárulás mértéke a KSH mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása szerinti alaptevékenység árbevétele és az összes árbevétel aránya szerint számított bérköltség 1 százaléka. Az arány számításánál árbevétel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény előírása szerinti nettó árbevételnek az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozók teljesítményével csökkentett összege (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).

(3) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesíthető

a) a gyakorlati képzésben (ide nem értve az összefüggő szakmai gyakorlatot) való részvétellel,

b) szakképző iskola számára a gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek javítását szolgáló támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával, illetőleg

c) az állami adóhatóságnak történő befizetéssel.

(4) A teljesítés módját - e törvény rendelkezéseinek keretei között - a hozzájárulásra kötelezett választhatja meg.

(5) A szakképzési hozzájárulás bevallására és befizetésére az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályait kell alkalmazni a következők figyelembevételével:

a) az adóalanynak a szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallását és befizetését évente egyszer, az adóévet követő év február 15-ig kell teljesítenie,

b) önellenőrzéssel a bruttó kötelezettség megállapítása, illetve a kötelezettség csökkentő tételek elszámolása csak oly módon helyesbíthető, hogy a nettó kötelezettség módosított összege ebben az esetben sem lehet negatív.

(6) A Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészét (a továbbiakban: szakképzési alaprész) megillető pénzeszközöket az adóhatóság a Munkaügyi Minisztériummal történő megállapodás szerinti időpontban utalja át a minisztérium által megjelölt bankszámlára.”

23. § *  A Szat. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. § (1) A gyakorlati oktatásban való részvétel teljesíthető

a) szakképző iskolával kötött megállapodás vagy tanulószerződés alapján, gyakorlati foglalkozás, szakmai gyakorlat (a továbbiakban: gyakorlati képzés) szervezésével,

b) több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett gyakorlati képzési célú létesítményben (üzemközi tanműhelyben) gyakorlati képzés szervezésével,

c) megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezett (a továbbiakban: költséghozzájárulásban részesített) részére az általa végzett gyakorlati képzés - a törvény melléklete szerint - elszámolható költségeinek megtérítésével.

(2) A gyakorlati képzésben részt vevő hozzájárulásra kötelezett az éves szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallásánál és befizetésénél a bruttó kötelezettségét - legfeljebb annak mértékéig - az alábbiakkal csökkentheti:

a) a kötelezettségét az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon teljesítő a tárgyévben kifizetett, illetve költséghozzájárulásként átadott, mellékletben meghatározott kiadások összegével;

b) a kötelezettségét az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott módon teljesítő a csoportos gyakorlati oktatást szolgáló tárgyi eszközök pótlására, illetőleg bővítésére, valamint a gyakorlati képzés céljait szolgáló szerszám, kisgép, műszer, továbbá az agrártevékenységet folytató, a gyakorlati képzést szolgáló egyéb eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére tárgyévben kifizetett összeggel;

c) a kötelezettségét az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott módon teljesítő az alapképzés céljait szolgáló tanműhely, laboratórium, gyakorló terület, bérleti és ellenőrizhető közüzemi szolgáltatások díjára tárgyévben fordított kiadások összegével.

(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettség csökkentő tételek éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (nettó kötelezettség) a tárgyévet követő év február 15-ig kell befizetni az állami adóhatóságnál vezetett „szakképzési hozzájárulás” számla javára.

(4) A költséghozzájárulásban részesítettnél kötelezettség csökkentő tételként nem vehetők figyelembe az általa teljesített azon kiadások, amelyek kapott költséghozzájárulásként másik hozzájárulásra kötelezett által megtérítésre kerültek.

(5) A költséghozzájárulásban részesítettnél a kapott költséghozzájárulás csak a melléklet szerint elszámolható kiadások teljesítésére fordítható.

(6) Ha a kötelezettségét az (1) bekezdés a) pontja szerint teljesítő hozzájárulásra kötelezett tárgyévben kifizetett - melléklet szerinti - kiadásai önmagukban meghaladják a bruttó kötelezettség mértékét, akkor az azt meghaladó rész összege közvetlenül szakképzési alaprészből támogatásként a tárgyévet követő év március 31-ig visszaigényelhető. Az éves szakképzési hozzájárulási kötelezettség utólagos helyesbítése esetén ugyancsak közvetlenül igényelhető vissza a támogatás a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészéből.

(7) A visszaigénylési kérelem negyedévenként is benyújtható, ha a (6) bekezdésben megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten is teljesül.

(8) A Munkaügyi Minisztérium a beérkezett kérelmek alapján a rendelkezésére álló összeg erejéig folyósít év közben támogatást.

(9) Ha az éves elszámolás alapján az utólagos ellenőrzés jogtalan támogatás igénybevételét állapítja meg, az adóhatóság tájékoztatásának megfelelően a Munkaügyi Minisztérium gondoskodik a támogatás késedelmi kamattal megnövelt összegben történő visszafizettetéséről a szakképzési alaprész javára.

(10) A visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni.”

24. § A Szat. 3. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. § (1) A gyakorlati képzésben részt nem vevő, a kötelezettségüket az 1. § (3) bekezdésének b) pontja szerint teljesítő hozzájárulásra kötelezettek az éves szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallásánál és befizetésénél a kifizetett (nyújtott) fejlesztési támogatás összegét csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig vehetik figyelembe kötelezettség csökkentő tételként.

(2) Ha a nyújtott (kifizetett) fejlesztési támogatás összege nem éri el a bruttó kötelezettség 75 százalékát, akkor a bruttó kötelezettség és a nyújtott (kifizetett) fejlesztési támogatás különbözete fizetendő meg tárgyévet követő év február 15-ig az állami adóhatóságnál vezetett „szakképzési hozzájárulás” számla javára.

(3) A fejlesztési támogatás nyújtásának (kifizetésének) a tárgyév december 31-ig lehet eleget tenni.”

25. § (1) A Szat. 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szakképzési alaprészből a rendelkezésre álló összeg erejéig a 2. § (6) bekezdésében meghatározott támogatási (visszatérítési) igényeket kell kielégíteni.”

(2) A Szat. 5. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A szakképzési alaprészből hozzájárulást kell biztosítani a Nemzeti Szakképzési Intézetnek a szakmai oktatás érdekében végzett fejlesztő tevékenységéhez és az Európai Unió szakképzési programjaihoz való csatlakozás hazai forrásának biztosításához.”

26. § A Szat. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„6. § (1) A szakképzési alaprész felhasználásával kapcsolatos döntéselőkészítői feladatokat az Országos Szakképzési Tanács (OSZT) látja el.

(2) Az OSZT az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása során

a) javaslatot tesz a szakképzés fejlesztéséhez adható éves támogatási keret központi részének felhasználására, a decentralizált résznek a megyék és a főváros közötti felosztására,

b) kiírja, értékeli a szakképzés fejlesztéséhez adható központi támogatásokra irányuló pályázatokat, és javaslatot tesz a támogatás odaítélésére,

c) gondoskodik az elbírált pályázatok nyilvánosságra hozataláról, a döntés indokolásának közzétételéről,

d) értékeli a regionális (megyei) pályázatok szakképzésfejlesztési hatását.

(3) A megyék és a főváros javára meghatározott - szakképzés fejlesztéséhez adható - támogatási keretek felhasználásáról a pályázatokat a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács az illetékes területi gazdasági kamarákkal együttműködve írja ki és értékeli, továbbá javaslatot tesz a támogatás odaítélésére.

(4) A szakképzési alaprészből adható támogatás odaítéléséről, ha

a) az OSZT tesz javaslatot, a munkaügyi miniszter,

b) a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács tesz javaslatot, a megyei (fővárosi) munkaügyi központ

dönt.

(5) A támogatás feltételeiről szerződésben kell megállapodni.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott szerződést

a) ha a támogatást az OSZT javasolja, a Munkaügyi Minisztérium,

b) ha a támogatást a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács javasolja, a megyei (fővárosi) munkaügyi központ

köti meg a támogatásban részesülővel.”

27. § (1) A Szat. 7. §-ának (2) bekezdésében „a 2. § (3) bekezdésében” hivatkozás a „2. § (2) bekezdésének b) pontjában” hivatkozásra változik.

(2) A Szat. melléklete helyébe e törvény melléklete lép.

III.

A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása

28. § (1) A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalókkal szemben fennálló, készpénz hiányában kiegyenlíthetetlen bértartozása előlegezhető meg. A bértartozás vagy annak egy része csak olyan gazdálkodó szervezet részére előlegezhető meg, amely a tevékenységét a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább tizenkét hónappal megkezdte.”

(2) A Bt. 1. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[(2) E törvény alkalmazásában:]

c) rendelkezésre álló megfelelő összegű pénzeszközön: a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészének a költségvetési törvényben meghatározott kiadási előirányzatát kell érteni.”

(3) A Bt. 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a kifizetéseket az Országos Munkaügyi Központ teljesíti.”

29. § A Bt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra jogosult gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon fennálló bértartozását, de legfeljebb jogosultanként - a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló jogszabályban meghatározott - kötelező legkisebb munkabér ötszörösét veheti figyelembe.”

IV.

Záró rendelkezések

30. § (1) Ez a törvény - a (3) bekezdés kivételével - 1996. január 1-jén lép hatályba.

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Flt. 10/A. §-át megelőző „Országos Képzési Tanács” alcím, az Flt. 44-46. §-ai, a Szat. 4. §-a, 5. §-ának (8) bekezdése, 8. §-a, 9. §-a, valamint a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 53. §-a (3) bekezdésének b) pontjában „az OKT-t” szövegrész, a Bt. 1. §-ának (4) bekezdése, 9-13. §-ai, 14. §-ának (2), (3) és (5) bekezdése, továbbá a Rehabilitációs Alapról szóló 1993. évi XVIII. törvény hatályát veszti.

(3) Az Flt. 32-35. §-a 1996. július 1-jétől veszti hatályát.

(4) Ahol jogszabály Szakképzési Alapot említ - azon a Szat. 7. §-ának (3) bekezdésében, valamint a 7/A. §-a (1) bekezdésében foglalt kivétellel - a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészét, ahol Bérgarancia Alapot említ, azon a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészét, ahol Rehabilitációs Alapot említ, azon a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészét, ahol Foglalkoztatási Alapot, illetőleg Munkanélküliek Szolidaritási Alapját vagy Szolidaritási Alapot említ, azon a Munkaerőpiaci Alapot kell érteni.

(5) Ahol jogszabály Munkaerőpiaci Bizottságot említ, azon az Országos Munkaerőpiaci Tanácsot kell érteni.

(6) A szakképzési hozzájárulási kötelezettségnek 1995. évi teljesítésénél az 1995. december 31-ét megelőzően hatályos szabályokat kell alkalmazni.

(7) A szakképzési hozzájárulással összefüggő éves elszámolás kitöltésének és benyújtásának rendjét, valamint a Szat. alapján nyújtható támogatás részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.

(8) Az olyan munkanélküliek esetében, akik részére a pályakezdők munkanélküli segélyét 1996. július 1-jét megelőzően állapították meg, az Flt. 33-35. §-át a pályakezdők munkanélküli segélye folyósítási idejének lejártáig alkalmazni kell.

(9) Az Országos Munkaerőpiaci Tanácsot a törvény hatálybalépését követő harminc napon belül kell létrehozni. Ha az Országos Munkaerőpiaci Tanács e határidő lejártáig nem jön létre, akkor létrejöttéig a hatáskörébe utalt kérdésekben - az ÉT illetékes bizottsága véleményének meghallgatásával - a munkaügyi miniszter dönt.

Melléklet az 1995. évi CXXIV. törvényhez

A szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek

Elszámolhatók:

1. a tanulóknak jogszabály alapján kötelezően járó

a) ösztöndíj, ösztöndíj-kiegészítés, illetőleg a tanulószerződés alapján a pénzbeli juttatás, valamint az ezeket terhelő társadalombiztosítási járulék (nem vehető figyelembe a fizetett munkabér, valamint annak társadalombiztosítási járuléka), továbbá a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat idejére a díjazás,

b) munka- és védőruha juttatás,

c) kedvezményes étkeztetés,

d) útiköltség-térítés

költségei;

2. a tanuló javára megkötött kötelező felelősségbiztosítás, valamint a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége;

3. a gyakorlati oktatásban gyakorlati oktatóként, szakoktatóként foglalkoztatott dolgozók díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka, útiköltség-térítése, amennyiben a tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll.


  Vissza az oldal tetejére