Időállapot: közlönyállapot (1996.III.29.)

1996. évi XV. törvény

az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosításáról * 

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) a következők szerint módosul:

1. § (1) Az Öpt. 2. §-ának (2) bekezdése a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

a) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár (a továbbiakban: pénztár): természetes személyek (a továbbiakban: pénztártag) által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat (a továbbiakban: szolgáltatások) szervező és finanszírozó társulás. A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja. A pénztártevékenységhez kapcsolódó gazdálkodási és felelősségi szabályokat és jogosultságokat e törvény szabályozza;”

(2) Az Öpt. 2. §-ának (3) bekezdése b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

b) tagdíj: a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által vállalt kötelezettségként, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató e törvényben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. A tagdíj - minden pénztártagra kötelező - legkisebb mértékét (a továbbiakban: egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg;”

(3) Az Öpt. 2. §-ának (3) bekezdése új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:

(E törvény alkalmazásában)

„c) egységes tagdíj: az alapszabályban megjelölt azon összeg, amelyet valamennyi pénztártag a pénztárnak rendszeresen megfizet;”

(4) Az Öpt. 2. §-ának (5) bekezdése a) és c) pontja helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál)

„a) nyugdíjkorhatár: az életkor, melynek betöltését a társadalombiztosítási jogszabályok az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételéül előírják. E törvény alkalmazásában a nyugdíjkorhatár betöltésének minősül, ha a pénztártag szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, előnyugdíjban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. A nyugdíjkorhatár betöltése után a pénztártag a várakozási idő időtartamától függetlenül jogosulttá válik a nyugdíjszolgáltatásra;”

„c) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj): A nyugdíjkorhatár elérése után a pénztártag részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatoknak megfelelően választása szerint egy összegben vagy járadék formájában, illetőleg e kettő kombinációjaként történő pénzbeni kifizetés.”

2. § Az Öpt. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A pénztárt a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az alakuló közgyűlést követő 30 napon belül kell benyújtani a bírósághoz. A kérelemhez mellékelni kell az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályt, az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét, a jelenléti ívet, valamint a kérelem beadását követően a számlavezetésre feljogosított pénzintézet igazolását pénzforgalmi számla megnyitásáról. A bíróság a nyilvántartásba vételről nem peres eljárásban határoz és határozatáról a kérelmezővel egyidejűleg az illetékes ügyészséget és az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletét (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet) is értesíti.”

3. § Az Öpt. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) A tevékenységi engedély jogerőre emelkedéséig a pénztár a hozzá bármilyen címen befizetett összegekből kizárólag a pénztár szervezésével összefüggő kifizetéseket teljesíthet, egyebekben pedig a pénztár megalakulását követően a pénztár gazdálkodására és befektetéseire az e törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.”

4. § Az Öpt. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A nyugdíjpénztár kizárólag nyugdíjszolgáltatást nyújthat, az önsegélyező pénztár kizárólag önsegélyező feladatokat láthat el. Egészségpénztár elláthatja az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltak közül a gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árának támogatását, a pénztártag betegség miatti keresőképtelensége esetén a kieső jövedelmének teljes vagy részbeni pótlását, valamint a pénztártag halála esetén a hátramaradottak támogatását (a továbbiakban: egészségügyi célú önsegélyező feladat) is.”

5. § Az Öpt. 12. §-ának (1), (2), (3) és (6) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„(1) Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás).

(2) A munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a munkáltatói hozzájárulásból egyetlen olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) áll. A munkáltató munkavállalóként mindhárom típusú pénztárban egyidejűleg is vállalhat hozzájárulási kötelezettséget.

(3) A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű vagy a munkabérének azonos százaléka, amelyet a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül egységesen megállapítani.”

„(6) A pénztár a munkáltatói hozzájárulásról rendelkező szerződést, illetve ennek módosítását másolatban a szerződés aláírását követő 30 napon belül a Pénztárfelügyeletnek megküldi.”

6. § Az Öpt. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A pénztártag az általa vállalt tagdíj összegét a pénztárnak az alapszabályban előírt módon bejelenti, és fizetési kötelezettségének határidőre eleget tesz. A tagdíj összege az egységes tagdíjnál kevesebb nem lehet.”

7. § (1) Az Öpt. 18. §-ának (1) bekezdése g) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(Az alapszabálynak tartalmaznia kell:)

g) az egységes tagdíj mértékét és a díjfizetésre vonatkozó szabályokat;”

(2) Az Öpt. 18. §-ának (2) és (3) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„(2) A tagsági kört a társulási elv [3. § (7) bekezdés] betartásával kell meghatározni.

(3) A módosított alapszabályt - a módosítások megjelölésével - a közgyűlés időpontját követő 30 napon belül meg kell küldeni a bíróságnak és a Pénztárfelügyeletnek.”

8. § Az Öpt. 23. §-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:)

a) az alapszabály elfogadása és módosítása;”

9. § Az Öpt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) Az igazgatótanács az éves mérleg megállapítására összehívott közgyűlés elé terjeszti a pénztár éves tervét. A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó pénzügyi tervet (hosszú távú pénzügyi terv) első ízben az alakuló közgyűlés állapítja meg és annak lejáratakor a közgyűlés új hosszú távú tervet határoz meg.”

10. § Az Öpt. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A pénztár a közgyűlés által elfogadott pénzügyi tervét a közgyűlést követő 30 napon belül a Pénztárfelügyeletnek megküldi.”

11. § Az Öpt. 41. §-ának a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„41. § (1) Azonos típusú pénztárak egyesülhetnek, ha azt az érintett pénztárak közgyűlései elhatározták. Az egyesülés beolvadással vagy összeolvadással történhet.

(2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik pénztárra (átvevő pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át. Beolvadás esetén az átvevő pénztár alapszabályát módosítani kell.

(3) Összeolvadás esetén az egyesülő pénztárak megszűnnek, és jogaik és kötelezettségeik, mint egész az új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával.”

12. § Az Öpt. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„44. § (1) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a létrejövő pénztár, illetve pénztárak működésével összefüggő eljárásra a törvénynek az új pénztárak alakulására irányadó rendelkezései az irányadóak, azzal a kivétellel, hogy

a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesíteniük kell,

b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Pénztárfelügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,

c) a nyilatkozathoz mellékelni kell az átalakulási tervet, a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezetet és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is,

d) a Pénztárfelügyelet a jogutód pénztár nyilatkozata alapján a 63. §-ban foglaltak szerint dönt a tevékenységi engedély megadásáról.”

13. § Az Öpt. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(4) A nyugdíjkorhatárt elérő, valamint a pénztári szolgáltatásra jogosult belépő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy

a) egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy

b) az egyéni számláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy

c) a tagdíjat fizeti és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe, vagy

d) szünetelteti a tagdíj fizetését.

A tag e nyilatkozatától egy pénzügyi éven belül nem térhet el. Amennyiben a tag az a) vagy b) pont szerinti választással él, tagsági viszonya akkor szűnik meg, amikor a pénztár a taggal szembeni szolgáltatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.”

14. § Az Öpt. 50. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az önsegélyező tevékenységet folytató pénztárakban az egységes tagdíjak összegét, a szolgáltatások értékét és a szükséges alapok nagyságát évente kalkulálni kell. A szolgáltatások lehetséges értékének összegét és az alapok nagyságát a pénztár által vállalt szolgáltatások összetétele és a megfizetett tagdíjak szolgáltatásra fordítandó részének összege határozza meg.

(3) Az egyes szolgáltatások kiadásainak kiegyenlítését - az alapszabályban foglaltak szerint - a szolgáltatásra jogosult tag:

a) egyéni számlájának, vagy

b) az összes egyéni számla egyidejű, a számlák terhelésekor fennálló egyenlegével arányos

megterhelésével kell biztosítani.”

„(5) Az önsegélyező pénztári szolgáltatások kiadásainak legfeljebb 50 százalékát lehet kizárólag a jogosult tag egyéni számlájának megterhelésével biztosítani, a fedezeti alap fennmaradó 50 százalékát fenn kell tartani - a szolidaritás elve alapján - az összes egyéni számla arányos megterhelésével biztosítható szolgáltatások finanszírozására.

Amennyiben a pénztár alapszabálya a (3) bekezdés a) pontjában foglalt megoldást is tartalmazza, abban az esetben az alapszabálynak rendelkeznie kell a fedezeti alapon belül elkülönítetten az egyes szolgáltatások fedezetének létrehozásáról, annak mértékéről, felhasználásának módjáról, illetve az egyéni számláknak a közös szolgáltatás fedezetéül szolgáló együttes és arányos megterheléséről is.”

15. § Az Öpt. 51. §-ának (2), (5) és (6) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„(2) Az egészségpénztári tevékenységet folytató pénztár az (1) bekezdés szerinti szolgáltatásait a tulajdonában álló, vagy általa üzemeltetett, e tevékenységre feljogosított egészségügyi intézmény, avagy a vele szerződésben álló, e tevékenységre feljogosított természetes vagy jogi személy útján nyújthatja.”

„(5) Az egészségpénztári szolgáltatások kiadásainak legfeljebb 60 százalékát lehet kizárólag a jogosult tag egyéni számlájának megterhelésével biztosítani, a fedezeti alap fennmaradó 40 százalékát fent kell tartani - a szolidaritás elve alapján - az összes egyéni számla arányos megterhelésével biztosítható szolgáltatások finanszírozására.

Amennyiben a pénztár alapszabálya az 50. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt megoldást is tartalmazza, abban az esetben az alapszabálynak rendelkeznie kell a fedezeti alapon belül elkülönítetten az egyes szolgáltatások fedezetének létrehozásáról, annak mértékéről, felhasználásának módjáról, illetve az egyéni számláknak a közös szolgáltatás fedezetéül szolgáló együttes és arányos megterheléséről is.

(6) Az egészségpénztár tagjai részére pénzbeli szolgáltatást nem nyújthat, kivéve, ha a 10. § (2) bekezdése alapján önsegélyező feladatot is ellát, e feladat körében.”

16. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. Egyidejűleg az Öpt. 9. § (4) bekezdése, 51. § (3) bekezdése, továbbá a 62. § (3) bekezdése hatályát veszti.

(2) Az Öpt. 34. §-ának (1) bekezdésében foglalt - jelen törvény 9. §-ával megállapított - rendelkezését első ízben az 1997. évre vonatkozó pénzügyi terv elfogadásánál kell alkalmazni.

(3) Az Öpt. 78. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § jelenlegi szövege (1) bekezdés jelölésre változik:

„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egészségpénztáraknak az egészségügyi intézményekre vonatkozó működési és üzemeltetési szabályait rendeletben szabályozza.”


  Vissza az oldal tetejére