Időállapot: közlönyállapot (1996.V.22.)

1996. évi XXXVIII. törvény

a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről * 

I. Fejezet

Általános szabályok

1. § E törvény célja, hogy szabályozza a büntetőügyekben más államokkal folytatott együttműködést.

2. § (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügyminiszter, illetve a legfőbb ügyész hatáskörébe tartozik.

3. § E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

4. § (1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetőeljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.

(2) A bűnügyi jogsegélyt az igazságügyminiszter vagy a legfőbb ügyész teljesíti, illetve kéri.

5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha

a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő;

b) a jogsegély nem politikai bűncselekményre, vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményre és nem katonai bűncselekményre vonatkozik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközökre, a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz képest.

(3) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bűncselekmény köztörvényi jellege mindig túlnyomó a politikaihoz képest.

6. § (1) Az igazságügyminiszter a külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági nyilatkozatot tehet.

(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés teljesítéséről az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész a külügyminiszterrel egyetértésben dönt.

7. § A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

8. § A más állam által a magyar bűnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók, a Magyar Köztársaság nevében az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész elvállalhatja. Az igazságszolgáltatás megfelelő működésének érdekében egyéb ésszerű, és a 2. § rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által elvállalt feltételeket teljesíteni kell.

9. § Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.

10. § E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a büntetőeljárásról szóló törvényt a nemzetközi bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően alkalmazni kell.

II. Fejezet

A kiadatás

1. Cím

Kiadatás Magyarországról

11. § (1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam megkeresésére büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.

(2) Büntetőeljárás lefolytatása céljából akkor van helye kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar törvény, mind a megkereső állam törvénye szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő; szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható része hat hónapot meghalad.

12. § Nincs helye a kiadatásnak, ha

a) az a bűncselekmény, illetőleg az a büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült,

b) a kiadni kért személy e bűncselekményre vagy büntetésre nézve kegyelemben részesült,

c) a megkereső államban a büntetőeljárás lefolytatásához szükséges magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették elő, illetve hozzájárulást nem adtak meg,

d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt jogerősen elbírálta.

13. § (1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye külföldön van.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási eljárás lefolytatásának mellőzésével továbbadható külföldi államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás, illetőleg kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően e külföldi állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

14. § (1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.

(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérő személy annak az államnak, ahonnan elmenekült, nem adható ki.

15. § Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a megkereső állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetővé, az igazságügyminiszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a megkereső állam kellő biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják végre.

16. § (1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor engedélyezhető, ha biztosított, hogy

a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelőzően elkövetett olyan más bűncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem engedélyezték, a megkereső államban nem folytatnak le büntetőeljárást, vagy nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem adják ki, és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,

b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követően lefolytatott büntetőeljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után elhagyhatja a megkereső állam területét.

(2) Az igazságügyminiszter a kiadatást engedélyező döntést követően a megkereső állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e tekintetben is fennállnak.

17. § Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elő kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések érkezési sorrendjére, és ha a megkeresések különböző bűncselekményekre vonatkoznak, azok súlyára.

18. § (1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügyminiszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

(2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

19. § (1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a Fővárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az intézkedés sikerre vezet, a rendőrség a kiadni kért személyt őrizetbe veszi, és a Fővárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.

(2) Ha a megkereső állam ezt kéri, a Fővárosi Bíróság elrendeli a 30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását.

20. § (1) A Fővárosi Bíróság

a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel végett megküldi az ügyésznek;

b) ha az eljárásban a védő részvétele kötelező, és a kiadni kért személynek nincs meghatalmazott védője, védőt rendel ki számára;

c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a védő részvétele a meghallgatáson kötelező;

d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védőt értesíti vagy idézi;

e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;

f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségéről (23. §) és annak jogkövetkezményeiről; jegyzőkönyvben rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni kíván-e az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével;

g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5. §-ban és a 11-14. §-ban meghatározott feltételei fennállnak-e;

h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni kért személy kiadatási letartóztatását.

(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az igazságügyminisztert, aki erről tájékoztatja a megkeresést előterjesztő államot.

21. § A 20. § és a 23. § szerinti eljárásban, ha a védő a Fővárosi Bíróság értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védő távollétében is megtartható. A védő értesítéséről feljegyzést kell készíteni.

22. § (1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a Fővárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja meg a végrehajtandó szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartamát.

(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügyminiszter haladéktalanul megszünteti, ha

a) a kiadatást megtagadta,

b) a kiadatási kérelmet visszavonták,

c) a kiadott személyt a megjelölt időpontot követő tizenöt napon belül a megkereső állam nem vette át.

(3) Ha a kiadni kért személy a kiadatási letartóztatás vagy az ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésének időpontjában előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetőleg vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, a kiadatási letartóztatást, illetve az ideiglenes kiadatási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás megszűnik, illetőleg a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik.

23. § (1) A Fővárosi Bíróság a meghallgatás során a kiadni kért személyt tájékoztatja, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a 16. §-ban foglalt rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra (egyszerűsített kiadatás).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható vissza.

24. § (1) Sürgős esetben - különösen ha szökés veszélye áll fenn - a megkereső állam a kiadatási kérelem előterjesztése előtt is kérheti azon személy ideiglenes kiadatási letartóztatásának elrendelését, akinek kiadatása iránt megkeresést szándékozik előterjeszteni.

(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresést az Országos Rendőr-főkapitányság Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban: Interpol) útján is elő lehet terjeszteni. Az Interpol intézkedik a keresett személy kiadatás céljából történő őrizetbe vétele és a Fővárosi Bíróság elé állítása iránt. Az őrizet tartama legfeljebb hetvenkét óra lehet.

25. § (1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül a kiadatás iránti megkeresés nem érkezik meg. Ha a kiadatás iránti megkeresést utóbb előterjesztik, az ideiglenes kiadatási letartóztatás megszüntetése nem zárja ki a 20. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti kiadatási letartóztatás elrendelését.

(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásról az igazságügyminiszter haladéktalanul értesíti az intézkedést kérő államot. Az értesítésben tájékoztatást ad arról is, hogy az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelően mikor szűnik meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás.

26. § (1) A kiadatás kérdésében az igazságügyminiszter dönt. Ha a bíróság határozata szerint a kiadatásnak a törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, a kiadatást a bíróság határozatára utalással tagadja meg.

(2) Az igazságügyminiszter döntéséről értesíti a megkereső külföldi államot.

27. § A kiadott személy átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

28. § Ha a kiadatást az igazságügyminiszter megtagadta, vagy a kiadott személyt a megkereső állam nem vette át, a büntetőeljárás megindításának vagy egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügyminiszter az iratokat megküldi a legfőbb ügyésznek.

29. § (1) Ha a kiadott személy ellen Magyarországon más bűncselekmény miatt eljárás van folyamatban, vagy szabadságvesztését tölti, az eljárás befejezéséig, illetőleg a büntetés végrehajtásának befejezéséig az átadását az igazságügyminiszter elhalaszthatja.

(2) Ha a kiadott személy átadását az igazságügyminiszter az (1) bekezdés rendelkezései alapján elhalasztotta, a megkereső állam kérésére engedélyezheti, hogy sürgős eljárási cselekmény lefolytatása érdekében ideiglenesen átadják a megkereső államnak. A kiadni kért személy akkor adható át ideiglenesen, ha biztosított, hogy őt a megkereső államban őrizetben tartják, és meghatározott időn belül visszaadják.

30. § (1) A kiadatási eljárás során a Fővárosi Bíróság engedélyezheti olyan tárgyak átadását a megkereső állam részére, amelyek a kiadatás iránti megkeresés alapjául szolgáló bűncselekmény eszközéül szolgáltak, vagy azokat az elkövető e bűncselekmény útján szerezte meg, illetőleg a bűncselekmény útján megszerzett tárgyak helyébe léptek, vagy tárgyi bizonyítás eszközéül szolgálhatnak.

(2) E tárgyak átadását akkor is engedélyezni lehet, ha a kiadatást engedélyezték, de a kiadni kért személy átadására nem került sor.

(3) A tárgyak átadásának engedélyezése esetén az átadást

a) el lehet halasztani addig, amíg azokra Magyarországon folyó hatósági eljárásban szükség van, vagy

b) ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy azokat meghatározott időn belül visszajuttatják.

(4) Ha a kiadatást kérő állam valószínűsíti, hogy az (1) bekezdésben említett tárgyakat a kiadni kért személy vagy más elrejti, megsemmisíti vagy egyéb módon kivonja az eljárás alól, a Be. 101-105. §-ainak megfelelő alkalmazásával intézkedés tehető ennek megakadályozására.

(5) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

2. Cím

Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

31. § Kiadatás iránti megkeresés büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében terjeszthető elő külföldi államnál.

32. § (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntetőeljárást lefolytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság elfogatóparancsot bocsát ki, és az iratokat megküldi az igazságügyminiszternek.

(2) Ha jogerősen kiszabott szabadságvesztést külföldön lévő terhelttel szemben kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtási bíró elfogatóparancsot bocsát ki.

(3) Az elfogatóparancsot és a jogerős ítéletet meg kell küldeni az igazságügyminiszternek.

33. § A kiadatási kérelem előterjesztéséről az igazságügyminiszter dönt; döntéséről az elfogatóparancsot kibocsátó bíróságot értesíti.

34. § (1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás esetén, amennyiben halmazati büntetést szabtak ki, és a kiadatást az igazságügyminiszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására kéri, illetőleg a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi, az első fokon eljárt bíróság állapítja meg az arra a cselekményre eső büntetésrészt, amellyel kapcsolatban a kiadatást az igazságügyminiszter kéri, vagy a külföldi állam engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.

(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre a kiadatást az igazságügyminiszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi, összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1)-(2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki.

(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.

35. § A 24. § (1) bekezdését, a 29. § (2) bekezdését és a 30. § (1) és (4) bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerűen alkalmazni lehet.

36. § A kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadatási kérelem alapján külföldön történt fogva tartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe be kell számítani.

III. Fejezet

A büntetőeljárás átadása és átvétele;
feljelentés külföldi államnál

1. Cím

A büntetőeljárás átadása

37. § (1) A büntetőeljárás átadható, ha célszerű, hogy azt más állam hatósága folytassa le.

(2) A büntetőeljárás átadása - a sértett jogos érdekeit is mérlegelve - különösen akkor célszerű, ha

a) a Magyarországon tartózkodó terhelt annak az államnak az állampolgára, amelynek részére az eljárás átadása történik, vagy abban az államban van az állandó lakóhelye, illetve a szokásos tartózkodási helye,

b) a terhelt az eljárás során külföldön tartózkodik, kiadatásnak nincs helye, kiadatását megtagadták, vagy kiadatási kérelem előterjesztésére nem kerül sor.

38. § A büntetőeljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyésznél, azt követően a bíróság az igazságügyminiszternél kezdeményezi. A büntetőeljárás átadásáról a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter dönt. A döntésről a külföldi hatóságoknak a büntetőeljárás átadása céljából történő megkeresésével egyidejűleg az ügyészt, illetőleg a bíróságot értesíteni kell.

39. § Ha a külföldi hatóság az eljárást átveszi, a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter erről szóló értesítése alapján az ügyész, illetőleg a bíróság az eljárást megszünteti.

40. § (1) A 39. §-ban szabályozott intézkedéssel egyidejűleg a bíróság - a vádemelésig az ügyész indítványára, azt követően hivatalból - elrendelheti a terheltnek a büntetőeljárás átadása céljából történő letartóztatását. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárás átadása céljából történő letartóztatást elrendeli, és egyidejűleg az előzetes letartóztatást megszünteti.

(2) A büntetőeljárás átadása céljából elrendelt letartóztatás addig tart, amíg a megkeresett állam a terheltet át nem veszi, de legfeljebb három hónapig. Erről a külföldi hatóságot értesíteni kell.

41. § A terhelt átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

42. § Ha a megkeresett állam a terheltet nem veszi át a 40. § (2) bekezdésében megjelölt határidőig, vagy ha a terhelt kivonja magát a külföldi eljárás alól, a 39. § alapján megszüntetett büntetőeljárást folytatni lehet.

2. Cím

A büntetőeljárás átvétele

43. § Külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntetőeljárás e hatóság megkeresésére akkor vehető át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.

44. § (1) A büntetőeljárás átvételéről a legfőbb ügyész dönt.

(2) Az átvett eljárást befejező határozatról a legfőbb ügyész értesíti a megkereső külföldi hatóságot.

(3) Ha az átvett eljárás során a terhelttel szemben a bíróság büntetést szab ki, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaz, ennek tartamába be kell számítani a külföldön végrehajtott előzetes fogva tartást.

(4) Ha a bűncselekmény a magyar törvény szerint csak magánindítványra üldözendő, és a külföldi eljárásban a magánindítványt az arra irányadó jogszabályok szerint előterjesztették, azt az átvett eljárásban is szabályszerűen előterjesztettnek kell tekinteni. Ha a külföldi eljárásban azért nem terjesztettek elő magánindítványt, mert a megkereső hatóság országának törvényei szerint magánindítvány előterjesztése nem szükséges, a jogosultat fel kell hívni a magánindítvány előterjesztésére. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt [Be. 123. § (3) bekezdés] a felhívás kézbesítésétől kell számítani.

3. Cím

Feljelentés külföldi államnál

45. § (1) Ha nem került sor a büntetőeljárás átadására, a terhelt a büntetőeljárás során külföldön tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében nem tartható meg [Be. 192. § (3) bekezdés a) pont], a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyésznél, azt követően a bíróság az igazságügyminiszternél kezdeményezheti feljelentés megtételét az ügy elbírálására joghatósággal rendelkező más államnál.

(2) A feljelentés megtételéről a legfőbb ügyész vagy az igazságügyminiszter dönt. A feljelentés megtételéről az ügyészt, illetve a bíróságot értesíteni kell. Az ügyész, illetőleg a bíróság az értesítés alapján az eljárást megszünteti.

(3) Az eljárásnak a (2) bekezdés alapján történő megszüntetése nem akadálya a büntetőeljárás későbbi folytatásának.

IV. Fejezet

Szabadságvesztés büntetés és szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtásának átvétele és átadása

1. Cím

Külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés
végrehajtásának átvétele

46. § Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható szabadságvesztés végrehajtását át lehet venni, ha az elítélt a végrehajtás átvételéhez hozzájárult, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügyminiszterhez történő érkezésekor az elítéltnek legalább egy év letöltendő büntetése van hátra, vagy ha a büntetés határozatlan időre szól, feltéve, hogy az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetőleg Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.

47. § Nem vehető át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerősen elbírálta.

48. § (1) A büntetés végrehajtásának átadása iránti külföldi megkereséseket az igazságügyminiszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

(2) A Fővárosi Bíróság a külföldi ítéletet megvizsgálja, és határozatot hoz arról, hogy a büntetés végrehajtásának e törvény szerinti feltételei fennállnak-e. Határozatát, mely ellen nincs helye fellebbezésnek, az iratokkal együtt megküldi az igazságügyminiszternek.

(3) A büntetés végrehajtásának átvételéről az igazságügyminiszter dönt. Ha a bíróság határozata szerint a büntetés végrehajtása átvételének e törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a megkeresést a bíróság határozatára utalással utasítja el.

(4) Döntéséről az igazságügyminiszter értesíti a megkereső külföldi államot.

49. § (1) Ha a külföldi bíróság által hozott ítélet végrehajtásának átvétele iránti megkeresés időpontjában az elítélt ellen a megkeresés alapjául szolgáló cselekmény miatt büntetőeljárás folyik, az eljárást a végrehajtás átvételéről szóló döntés meghozataláig fel kell függeszteni.

(2) Ha az igazságügyminiszter a büntetés végrehajtását átveszi, a büntetőeljárást meg kell szüntetni.

(3) A felfüggesztésről, illetőleg a megszüntetésről az az ügyész vagy az a bíróság dönt, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van.

50. § (1) A büntetés végrehajtásának átvétele esetén az elítélt átvételéről az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtására átvett elítéltet az 52. §-ban szabályozott eljárás befejezéséig a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell fogva tartani. Az elítélt fogva tartására az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

51. § (1) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a Fővárosi Bíróság egyesbíróként jár el.

(2) A Fővárosi Bíróság határozatai ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

(3) A fellebbezést a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el tanácsülésen.

(4) A büntetés végrehajtásának átvételét követően az ügyész indítványára a Fővárosi Bíróság tárgyaláson a külföldi ítélet alapján megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülő büntetést. A tárgyaláson az elítélt, az ügyész és a védő részvétele kötelező.

(5) A Fővárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.

52. § (1) A Fővárosi Bíróság az elítélt átvételétől számított három hónapon belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartamú szabadságvesztést állapít meg.

(2) Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét, illetve végrehajtási fokozatát vagy tartamát illetően nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a Fővárosi Bíróság a magyar törvény szerint az ítélet alapjául szolgáló azonos bűncselekményre előírt büntetési tétel keretein belül állapítja meg a büntetést. Ennek a büntetésnek nemét, illetve végrehajtási fokozatát, valamint tartamát tekintve a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie annak a büntetésnek, amelyet a külföldi bíróság kiszabott.

(3) A Fővárosi Bíróság által megállapított büntetés tartama nem lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

53. § (1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött időt, valamint az 50. § (2) bekezdése alapján történő fogva tartás idejét a Fővárosi Bíróság által megállapított büntetésbe be kell számítani.

(2) A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés végrehajtására a magyar jogot kell alkalmazni.

54. § A külföldi ítéletnek a Fővárosi Bíróság határozatával elrendelt végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet végrehajthatósága megszűnt.

2. Cím

Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés
végrehajtásának átadása

55. § Magyar bíróság által jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása más állam részére átadható.

56. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha

a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására,

b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.

(2) Magyar állampolgárral szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye külföldön van.

57. § (1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügyminiszter keresi meg a külföldi államot.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

58. § Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást átvevő államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.

59. § Ha a végrehajtás átengedését követően az ítéletet perújítás vagy felülvizsgálat folytán megváltoztatják, vagy a végrehajtás közkegyelmi rendelkezés alapján nem folytatható, illetve a büntetés tartama csökken, az átvevő államot erről értesíteni kell.

3. Cím

Külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtásának átvétele és magyar bíróság által
elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átadása

60. § (1) Ha az e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, a külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását át lehet venni, illetve a magyar bíróság által elrendelt ilyen intézkedés végrehajtását át lehet adni.

(2) A külföldi bíróság által elrendelt intézkedés akkor vehető át, ha a magyar jog ismer azonos vagy hasonló intézkedést vagy büntetést.

(3) Az intézkedés átvételére, illetve átadására az 1. és 2. Cím rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

V. Fejezet

Eljárási jogsegély

1. Cím

Eljárási jogsegély nyújtása külföldi hatóság részére

61. § (1) Külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási jogsegélyt nyújtanak.

(2) Az eljárási jogsegély kiterjedhet különösen nyomozási cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt és a tanú kihallgatására, a szakértő meghallgatására, szemlére, házkutatásra, motozásra, lefoglalásra, Magyarországon való átszállításra, a büntetőeljárással kapcsolatos iratok és tárgyak megküldésére és iratok kézbesítésére, külföldön büntetőeljárás alá vont magyar állampolgár bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyes és egyéb adatairól való felvilágosítás adásra, ideiglenes átadásra.

62. § Az eljárási jogsegély iránti kérelem az 5. § (1) bekezdés a) pontjában megszabott feltétel hiányában is teljesíthető, ha a megkeresett állam e tekintetben is biztosítja a viszonosságot.

63. § Irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelem csak akkor teljesíthető, ha a kézbesítendő irat magyar nyelven készült, vagy azt magyar nyelvű fordítással látták el.

64. § (1) Az eljárási jogsegély teljesítése során a magyar büntetőeljárási szabályok szerint kell eljárni. A megkereső hatóság kérelmére más eljárásmódot is alkalmazni lehet, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel.

(2) Ha a jogsegély iránti megkeresésben kérik, a megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság az eljáró külföldi hatóságot kellő időben értesíti a megkeresés teljesítésének helyéről és idejéről. Ha az eljáró külföldi hatóság képviselője jelen kíván lenni a megkeresés teljesítésénél, részére, illetőleg az előtte folyó büntetőeljárásban részt vevő és általa megjelölt személyek részére ezt a megkeresést teljesítő bíróság vagy az ügyész engedélyezheti. Ha az eljárás során a külföldi hatóság jelenlévő képviselője az eredeti megkeresést kiegészítve további bizonyítás felvételét kéri, e kérelmét a lehetőséghez képest teljesíteni kell.

65. § Ha a megkereső hatóság olyan személy részvételét kéri a megkeresés teljesítésénél, aki a megkereső hatóság államában előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, e személy a megkeresés teljesítése céljából ideiglenesen átvehető; őt Magyarországon őrizetben kell tartani, és a megkeresés teljesítését követően haladéktalanul vissza kell küldeni a megkereső hatóság államába.

66. § Ha a külföldi hatóság által tanúként megidézett személy Magyarországon előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, őt a megkereső hatóságnak ideiglenesen át lehet adni, ha a megidézett személy ehhez hozzájárul, és biztosítják, hogy a megkereső hatóság államában továbbra is őrizetben tartják, valamint, hogy a meghallgatását követően visszaadják.

67. § Jogsegély iránti megkeresés alapján tárgyaknak és eredeti ügyiratoknak, valamint egyéb eredeti okiratoknak a megkereső hatóság részére történő megküldése feltételéül szabható, hogy azokat az átadáskorival azonos állapotban fogják visszaszolgáltatni. A tárgyak megküldése nem érinti az azokon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

68. § Az igazságügyminiszter engedélyezheti, hogy a nem magyar állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük külföldön van, külföldi államok közötti bűnügyi jogsegély teljesítése céljából a Magyar Köztársaság területén a magyar rendőrség őrizete alatt átszállítsák.

69. § (1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és a Magyar Köztársaság területén előre nem látott közbenső leszállás történik, az átszállítandó személyt a magyar rendőrség őrizetében kell tartani.

(2) Ha az átszállítás leszállással, vagy nem légi úton történik, az átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni mindazokat a feltételeket, melyek mellett az átszállítás történik, így különösen az igénybe vehető határátkelőhelyeket.

70. § (1) Az eljárási jogsegély iránti megkereséseket a legfőbb ügyész fogadja, és - ha a jogsegély teljesítésének e törvényben meghatározott előfeltételei fennállnak - gondoskodik azoknak az általa a jogsegély teljesítésére kijelölt ügyészhez történő eljuttatásáról.

(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek kifejezetten bíróság által történő teljesítését kéri, vagy ha az a magyar jog szerint a bíróság által teljesíthető, a legfőbb ügyész a jogsegélykérelmet megküldi az igazságügyminiszternek, aki azt a teljesítés végett az illetékes bíróságnak továbbítja.

(3) A megkeresés teljesítését követően, illetőleg ha a megkeresés teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy ha a megkeresés teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek folytán e törvény rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügyminiszternek küldi meg.

71. § Az eljárási jogsegély teljesítéséről a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter értesíti a megkeresést előterjesztő igazságügyi hatóságot. Ugyancsak értesíti e hatóságot - az ok megjelölésével - arról is, ha a jogsegély iránti megkeresés nem, vagy csak részben volt teljesíthető.

2. Cím

Külföldi hatóság megkeresése eljárási jogsegély iránt

72. § Magyar bíróság vagy ügyész által külföldi hatósághoz intézett eljárási jogsegély iránti megkeresésre e fejezet 1. Címének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

73. § A külföldi igazságügyi hatósághoz intézett megkereséseket a bíróság az igazságügyminiszternek, az ügyész a legfőbb ügyészhez küldi meg továbbítás végett.

74. § (1) Az eljárási jogsegély következtében a büntetőügyekben eljáró magyar hatóság idézésére külföldről megjelenő tanú vagy szakértő ellen - a (2) bekezdés kivételével - büntetőeljárás nem indítható, illetve nem folytatható azon cselekmény miatt, amelyet az országba történő beutazása előtt követett el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem illeti meg a tanút, a szakértőt 8 nappal azt követően, hogy a tanú vagy a szakértő az eljáró hatóság beleegyezésével az ország területét elhagyhatta volna, továbbá, ha később ide önként visszatért.

75. § Ha a külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész idézésére nem jelenik meg, a Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

VI. Fejezet

Alaki és költségviselési szabályok

76. § (1) A bűnügyi jogsegély iránti megkereséseket írásban, diplomáciai úton kell előterjeszteni. Az igazságügyminiszter, illetve a legfőbb ügyész a nem diplomáciai úton előterjesztett megkeresést is elfogadhatja; ugyanilyen módon maga is terjeszthet elő megkeresést.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a megkeresésnek tartalmaznia kell

a) a megkereső igazságügyi hatóság megnevezését,

b) a megkeresés tárgyát,

c) az eljárás tárgyát képező bűncselekmény leírását és a bűncselekmény jogi minősítését,

d) a terhelt vagy az elítélt személyi adatait, beleértve állampolgárságát is.

(3) A külföldi államtól származó megkeresés esetén csak akkor követelhető meg, hogy a megkeresést és mellékleteit magyar nyelvű fordítással lássák el, ha a megkeresett állam nem fogadja el a magyar nyelven előterjesztett azonos jellegű megkereséseket.

(4) Ha a megkeresés olyan mértékben hiányos, hogy emiatt a teljesíthetősége kérdésében nem lehet állást foglalni, vagy szakszerűen nem lehet elintézni, a legfőbb ügyész vagy az igazságügyminiszter a megkereső államot felhívja a hiány pótlására, illetve a kiegészítő adat közlésére. A felhívás nem akadálya a külföldi állam által kért sürgős intézkedés megtételének, ha az a megkeresés alapján elvégezhető, és a magyar jogszabályok lehetőséget adnak ilyen intézkedésre. A hiány nem vagy nem megfelelő pótlása alapul szolgálhat a megkeresés teljesítésének elutasítására.

77. § A kiadatásra vonatkozó megkeresésnek a 76. § (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell

a) a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekményre és az elévülésre vonatkozó törvényi rendelkezéseket,

b) külföldről érkezett kiadatási kérelem esetén a 15. §, a 16. § (1) bekezdése és a 30. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségvállalásokat is.

78. § (1) Az eljárás átadására és átvételére, valamint a külföldi hatóságnál tett feljelentésre vonatkozó megkeresésnek a 76. § (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, illetőleg ahhoz mellékelni kell:

a) az eredeti ügyiratokat, illetőleg azok hiteles másolatát, felajánlás esetén a bűncselekményre vonatkozó magyar törvényszöveget;

b) a bizonyítékok megjelölését;

c) a terhelt tartózkodási helyére, illetőleg valószínű tartózkodási helyére utaló adatokat, és ha előzetes letartóztatásban van, a letartóztatás kezdő időpontját, az őrizet vagy az előzetes letartóztatás befejező időpontját;

d) magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén a magánindítványt;

e) a polgári jogi igényt, ha ilyet előterjesztettek.

(2) Mindazt mellékelni lehet, amit az ügy megalapozott elbírálásához a hatóság szükségesnek tart.

79. § (1) A büntetés végrehajtásának átadása és átvétele iránti megkeresésnek a 76. § (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell

a) ha a büntetést részben már végrehajtották, az arra vonatkozó adatokat, különösen a fogva tartásban töltött időre vonatkozó pontos adatokat;

b) az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát.

(2) Csatolni kell a jogerős bírósági határozat kiadmányát vagy hiteles másolatát.

80. § (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek a 76. § (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a megkeresés szakszerű elintézéséhez szükséges adatokat.

(2) A megkeresést el kell látni a megkereső igazságügyi hatóság képviselőjének aláírásával és pecsétjével.

(3) A kézbesítés iránti megkeresés esetében elegendő, ha a megkeresés az ügy tárgyát és a címzett nevét és lakcímét, eljárásbeli minőségét, valamint az irat nemét tartalmazza.

(4) A házkutatásra, a motozásra és a lefoglalásra irányuló megkereséshez mellékelni kell a hatóság elrendelő határozatának kiadmányát vagy hiteles másolatát. E megkereséseket sürgős esetben az Interpol útján is elő lehet terjeszteni.

81. § (1) Ha a bűnügyi jogsegélykérelem teljesítését e törvény hozzájáruló nyilatkozattól teszi függővé, a hozzájáruló nyilatkozatról külön jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet aláír a tanács elnöke, a nyilatkozattevő, - amennyiben a nyilatkozattevő jogérvényes hozzájárulásra képtelen - a képviselője. A jegyzőkönyvet a bíróság pecsétjével kell ellátni.

(2) Ha a nyilatkozattevő fogva van, a fogva tartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró a hozzájáruló nyilatkozatot az (1) bekezdésben írt módon jegyzőkönyvezi, és azt az első fokon eljárt bíróságnak megküldi.

82. § Ha a külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit fordítással lássák el, vagy valószínű, hogy a jogsegélykérelmet az iratok lefordítása nélkül nem teljesítik, az ügyésznek, illetve a bíróságnak gondoskodnia kell a bűnügyi jogsegély iránti magyar nyelvű megkeresés és mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére történő lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítő nyelvre kell lefordíttatni.

83. § (1) Személyeknek kiadatás, ideiglenes átadás [29. § (2) bekezdés], büntetőeljárás átadása, szabadságvesztés - vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átadása, letartóztatásban levő - vagy szabadságvesztést töltő személyek tanúkénti meghallgatás (66. §) céljából történő ideiglenes átadása, valamint nem légi úton történő átszállítása [69. § (2) bekezdés] költségei a megkereső külföldi államot terhelik. Ugyanezen célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei, valamint a 82. § alkalmazásával felmerült költségek bűnügyi költségek.

(2) Az eljárási jogsegély nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek a Magyar Köztársaságot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is biztosított. Ha azonban a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély jelentős költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek teljes vagy részleges megtérítése.

(3) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldről eljárási jogsegély keretében tanút vagy szakértőt idéz, részükre az utazás és a magyarországi tartózkodás költségének fedezésére előleg folyósítható.

VII. Fejezet

Hatálybalépés

84. § Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap 15. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „(8. §)” szövegrész és a 7-9. §-ai, valamint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 388-393. §-ai, 394. §-a és 394/B. §-a.


  Vissza az oldal tetejére