Időállapot: közlönyállapot (1996.VII.10.)

1996. évi LIX. törvény

az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról * 

Az Országgyűlés az öregségi nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatosan a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása

1. § Az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61.

betöltött életév.

(4) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki a születése évének, illetve az életkorának megfelelő (a továbbiakban: a reá irányadó) öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 20 évi szolgálati időt szerzett.

(5) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra jogosult továbbá az 1991. január 1-je előtt az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett.

(6) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 15 évi szolgálati időt szerzett.

(7) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi résznyugdíjra jogosult továbbá az 1990. december 31-ét követő és 1993. július 1-jét megelőző időszakban az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időszakban legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezett.

(8) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a nőnek, ha

a) 1945. december 31-e után született és 38 évi,

b) 1945-ben született és 37 évi,

c) 1944-ben született és 36 évi,

d) 1943-ban született és 35 évi,

e) 1943. január 1-je előtt született és 34 évi

szolgálati időt szerzett, illetőleg

f) az a)-e) pontokban előírtnál

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket szült, illetve - külön jogszabályban meghatározott módon - háztartásában felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(9) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 38 év - az 1938. december 31-ig születettek esetében 37 év - szolgálati időt szerzett, illetve ha

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - háztartásában egyedül felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(10) Csökkentett előrehozott nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a (8)-(9) bekezdésekben előírt - a reá irányadó - szolgálati időből legfeljebb öt év hiányzik.

A csökkentés mértéke annak, aki

a) az előírtnál 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalék,

b) az előírtnál 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalék,

c) az előírtnál 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalék,

d) az előírtnál 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalék,

e) az előírtnál 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalék,

ahányszor 30 nap hiányzik a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. Az (1)-(3) bekezdésben szereplő életkorok betöltése a csökkentést nem érinti.”

2. § (1) A T. 40. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül”

(2) A T. 40. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A korkedvezményt szerzett személynek a (2)-(3) bekezdés szerint reá irányadó öregségi korhatárhoz képest annyi évvel alacsonyabb életkorban jár az előrehozott öregségi nyugdíj, ahány évvel korábban a 39. § (8)-(9) bekezdése szerint - korkedvezményre jogosultság nélkül - az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(6) A korkedvezményt szerzett személy előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságánál, valamint a 39. § (10) bekezdése szerinti nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásánál a tényleges szolgálati időt a megszerzett korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.”

3. § (1) A T. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Ezek figyelembevételével az öregségi teljes nyugdíj összege:

a) Szolgálati idő
év
A havi átlagkereset
százaléka
10 33,0
11 35,0
12 37,0
13 39,0
14 41,0
15 43,0
16 45,0
17 47,0
18 49,0
19 51,0
20 53,0
21 55,0
22 57,0
23 59,0
24 61,0
25 63,0
26 64,0
27 65,0
28 66,0
29 67,0
30 68,0
31 69,0
32 70,0
33 71,0
34 72,0
35 73,0
36 74,0
37 75,0
38 76,0
39 77,0
40 78,0
41 79,0
42 80,0

és minden további évre további 1,0-1,0 százalék.

b) Szolgálati idő
év
A havi átlagkereset
százaléka
20 50,0
21 51,5
22 53,0
23 54,5
24 56,0
25 57,5
26 59,0
27 60,5
28 62,0
29 63,5
30 65,0
31 66,5
32 68,0
33 69,5
34 71,0
35 72,5
36 74,0
37 75,5
38 77,0
39 78,5
40 80,0

és minden további évre 1,5-1,5 százalék.”

(2) A T. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő (4)-(8) bekezdés lép:

„(4) Az, aki a 39. § (4) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjra jogosultság megszerzése, valamint a 62. életév betöltése után és nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után a nyugdíj 0,3 százaléka.

(5) A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a (4) bekezdés szerinti nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

(6) Az, aki a 39. § szerint reá irányadó öregségi korhatárt betöltötte, illetve a korkedvezménnyel csökkentett, reá irányadó korhatárt elérte, és eddig az időpontig az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel is rendelkezik, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. Amennyiben a nyugdíjkorhatáron túl továbbdolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ezalatt az idő alatt nem kéri nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején - ha számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésekor kiszámított és évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Az, aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kérte, nem minősül öregségi nyugdíjban részesülőnek.

(7) Nem vonatkoznak a (6) bekezdésben foglaltak arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől állandó özvegyi nyugdíjat folyósítottak.

(8) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy (6)-(7) bekezdésben foglaltak végrehajtását rendeletben szabályozza.”

4. § A T. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„48. § Az öregségi - ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjast is - és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a 39. § (1)-(3) bekezdése szerint, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.”

5. § A T. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. A 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.”

6. § A T. 60. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §-a) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor]

a) a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, vagy”

7. § A T. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„62. § (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - a bármelyikükre irányadó korhatár betöltése után - ismét házasságot kötöttek.”

8. § A T. a következő 68/A. §-sal egészül ki:

„68/A. § Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., a nő az 55. életévét eléri.”

9. § A T. 118/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az egyéni vállalkozót [103/D. § (1) bekezdés a)-d) pont] az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként [10. § (2) bekezdés] járulék fizetésére kötelezett.”

MÁSODIK RÉSZ

I. Fejezet

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása

10. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 30. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az 1997. január 1. és 1997. december 31. között szerzett jogosultság alapján az előnyugdíjat

a) az előrehozott nyugdíjhoz a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (8)-(9) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel rendelkező munkanélküli számára csökkentés nélkül,

b) a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (10) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel rendelkező munkanélküli számára e bekezdés szerint csökkentett összegben,

c) az előrehozott nyugdíjhoz a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (10) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel nem rendelkező munkanélküli számára havonként 0,5%-kal csökkentett összegben

kell megállapítani.”

(2) Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következő h)-i) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

h) öregségi nyugdíjkorhatár: a személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével,

i) öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban részesül.”

11. § (1) Az Flt. - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LII. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]

a) a kérelem benyújtásának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik,”

(2) Az Flt. - Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]

c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követően három éven belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,”

(3) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]

f) vállalja, hogy a munkaügyi központtal a 25. § (3) bekezdésében foglaltak szerint együttműködik.”

(4) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását]

c) ha a munkanélküli a 25. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget a mulasztás időtartamára.”

II. Fejezet

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

12. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak nem vonatkoznak a felmondás közlésének, illetőleg legkésőbb a felmondási idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő munkavállaló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására.”

13. § (1) Az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.”

(2) Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.”

14. § Az Mt. 97. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (2) bekezdésre változik:

„97. § (1) A 90. § (2) bekezdése, a 91. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (2) és (5) bekezdése alkalmazása szempontjából a munkavállaló öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.”

III. Fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása

15. § *  A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]

e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.”

16. § (1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.”

(2) *  A Kjt. 37. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A végkielégítés (6) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá.”

17. § *  A Kjt. a következő 37/B. §-sal egészül ki:

„37/B. § A 30. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a 37. § (2) és (7) bekezdése alkalmazása szempontjából a közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.”

IV. Fejezet

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

18. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A közszolgálati jogviszony - a (3) és (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]

f) a köztisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.”

19. § A Ktv. 19. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha]

b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül;”

20. § A Ktv. a következő 19/A. §-sal egészül ki:

„19/A. § A 17. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a 19. § (8) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselő öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.”

HARMADIK RÉSZ

Záró rendelkezések

21. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdés kivételével - 1997. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a T. 40/A. § és a T. 41. §, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XII. törvény 25. §-ának (6) bekezdése, valamint az Flt. - Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. § (3) bekezdése hatályát veszti.

(2) E törvény 9. §-a 1996. június 30-án lép hatályba.

(3) Az Fltm. 10. §-a - az e törvény 11. §-ával megállapított módosításokkal - 1998. január 1-jén lép hatályba.

(4) Az 1996. december 31-e után a nyugdíjak megállapításánál a T. 43. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja alapján a jogosult számára kedvezőbb szabályozást kell alkalmazni.

(5) Annak részére, akinek az előnyugdíjra való jogosultságát 1997. december 31-ig már megállapították, az előnyugdíjat kell folyósítani.

(6) Annak részére, aki az előnyugdíjhoz szükséges feltételekkel legkésőbb 1997. december 31-én rendelkezik, és az előnyugdíj iránti kérelmét legkésőbb eddig az időpontig benyújtja, előnyugdíjat kell megállapítani.

(7) Annak a nőnek, aki 1996. december 31-ig előnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 55 év. Annak a nőnek, aki 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban szerez előnyugdíjra jogosultságot, az öregségi nyugdíjkorhatára 57 év. Annak a férfinak, aki 1997. december 31-ig előnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 60 év.

(8) Az 1944. január 1-je és 1944. december 31-e között született nő esetében az 1997. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszakban az Flt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott időtartam négy év.

(9) Az, akinek munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, közalkalmazotti jogviszonya, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonya e törvény kihirdetésének időpontjáig tett nyilatkozat, illetőleg kötött megállapodás alapján szűnik meg, a törvény kihirdetését követő tizenkét hónapig - választása szerint - az 1996. december 31-i feltételek szerint is jogosult öregségi nyugdíjra.

(10) Az 1-8. §-ok rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra, hozzátartozói nyugellátásokra kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az a nő, aki 1997. évben az 56. életévét betöltötte és nyugdíját ebben a naptári évben igénybe veszi, a 39. § (8) és (10) bekezdésben előírtaktól függetlenül jogosult előrehozott nyugdíjra.

(11) A 39. § (8) bekezdésében szereplő gyermekek után járó kedvezmény az 1947. január 1-je előtt született nőknek, a 39. § (9) bekezdésében szereplő gyermekek után járó kedvezmény az 1940. január 1-je előtt született férfiaknak jár.

(12) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a T. 39. § (8) bekezdés f) pontjában, valamint a (9) bekezdésben meghatározott feltételeket rendeletben szabályozza.


  Vissza az oldal tetejére