Időállapot: közlönyállapot (1996.XI.1.)

1996. évi LXXVII. törvény

a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról * 

A nemzetgazdaság által igényelt korszerűen képzett szakemberek számának növelése és az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatása céljából az Országgyűlés a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

A szakképzési hozzájárulás

1. § A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) célja a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító szakképzés támogatása.

2. § (1) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a belföldi székhelyű

a) gazdasági társaság,

b) szövetkezet, a lakásszövetkezet és az iskolai szövetkezet, iskolai szövetkezeti csoport kivételével,

c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, a vízgazdálkodási társulat, a víziközmű-társulat kivételével, a vízgazdálkodási társulatok társulása, egyes jogi személy vállalata és a leányvállalat,

d) ügyvédi iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége és az erdőbirtokossági társulat,

e) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, ha magánszemélyt munkaviszony keretében foglalkoztat [a továbbiakban az a)-e) pont alattiak együtt: hozzájárulásra kötelezett].

(2) Hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, ha belföldön telephellyel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).

(3) Nem köteles szakképzési hozzájárulásra az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja, a kizárólag fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az a hozzájárulásra kötelezett, amelyik szakközépiskolát, szakmunkásképző iskolát és szakiskolát (a továbbiakban: szakképző iskola) létesít és tart fenn.

3. § (1) A szakképzési hozzájárulás alapja és mértéke - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -

a) a kettős könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél az éves (egyszerűsített éves) beszámolóban kimutatott bérköltségnek, illetőleg külföldi vállalkozó esetén az általa elszámolt bérköltségnek,

b) az egyszeres könyvvitelt vezető és egyszerűsített mérleget készítő hozzájárulásra kötelezettnél - a tag személyes közreműködésének ellenértéke kivételével - a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltségnek,

c) az egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély számára kifizetett bérköltségnek [a továbbiakban az a)-c) pont alattiak együtt: a hozzájárulás alapja]

1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).

(2) Az agrártevékenységet is folytató hozzájárulásra kötelezett hozzájárulásának alapja a KSH mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása szerinti alaptevékenység árbevétele és az összes árbevétel aránya szerint számított bérköltség, a bruttó kötelezettsége pedig a hozzájárulás alapjának 1,1 százaléka. Az arány számításánál árbevétel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) előírása szerinti nettó árbevételnek az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozók teljesítményével csökkentett összege.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott bruttó kötelezettség mértéke 1998. január hó 1. napjától évente 0,1 százalékkal növekszik 1,5 százalék mértékig.

4. § (1) A szakképzési hozzájárulás az Szt. 19. és 27. §-a alapján kötött együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésének megszervezésével (a továbbiakban: gyakorlati képzés) teljesíthető.

(2) A szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét - legfeljebb annak mértékéig - csökkentheti

a) a tárgyévben elszámolt (kifizetett) - a mellékletben meghatározott - költségek (kiadások) összegével,

b) a csoportos gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz, szerszám, kisgép, műszer, az agrártevékenységet folytató a gyakorlati képzést szolgáló egyéb eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére, karbantartására, felújítására, pótlására, illetőleg bővítésére a tárgyévben kifizetett összeggel,

c) az alapképzés céljait szolgáló tanműhely, laboratórium, egyéb gyakorló területnek a bérleti és a közüzemi szolgáltatások díjára a tárgyévben fordított ellenőrizhető költségek (kiadások) összegével,

d) szakképző iskola számára - együttműködési megállapodás alapján - a szakképzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló, egyéb ráfordításként elszámolt támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával, amelynek összege azonban csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként,

e) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján - megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka mértékéig.

(3) A (2) bekezdés b) és c) pontjában szereplő költségcsökkentő kiadások mértékének arányban kell állnia a hozzájárulásra kötelezettnél gyakorlati képzésben részesülő tanulók létszámával.

(4) A gyakorlati képzésnek több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett gyakorlati célú létesítményben (üzemközi tanműhelyben) történő megszervezése esetén a hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdésben meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét.

(5) Gyakorlati képzés megszervezésének kell tekinteni azt is, ha a hozzájárulásra kötelezett megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezettnek (a továbbiakban: költség-hozzájárulásban részesített) - az általa végzett gyakorlati képzésnek - a melléklet szerint elszámolható költségeit (kiadásait) téríti meg. Ebben az esetben a hozzájárulásra kötelezett csak a (2) bekezdés a), valamint d)-e) pontjaiban meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét. A költséghozzájárulásban részesített nem veheti figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként azt a költséget (kiadást), amelyet részére a másik hozzájárulásra kötelezett a megállapodás alapján megtérített.

(6) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségcsökkentő tételek éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (a továbbiakban: nettó kötelezettség) a tárgyévet követő év február hó 15. napjáig kell befizetni a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Flt.) meghatározott Munkaerőpiaci Alap Magyar Államkincstárnál (a továbbiakban: Kincstár) vezetett számlájára.

(7) A hozzájárulásra kötelezett az (1)-(5) bekezdésben előírt megállapodások és módosításaik egy-egy példányát megküldi a megállapodás megkötését, illetőleg a módosítást követő harminc napon belül a Munkaerőpiaci Alap kezelőjének (a továbbiakban: alapkezelő), a (2) bekezdés d) pontjában előírt megállapodás egy példányát ezenkívül a tagsága szerint illetékes területi gazdasági kamarának is.

(8) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett az éves szakképzési hozzájárulásról a tárgyévet követő február hó 15. napjáig a munkaügyi miniszter rendeletében előírt elszámolást az alapkezelő részére megküldi. Az elszámolás és a (7) bekezdésben előírt iratok alapján a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítését az alapkezelő ellenőrizheti.

(9) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólag feltárja, hogy éves elszámolását helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet - a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott elszámolásnak az alapkezelő részére történő megküldésével egyidejűleg - közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára kell befizetnie, illetőleg onnan visszaigényelnie.

(10) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek az állami adóhatósággal szemben nem keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, azonban az állami adóhatóság a helyszíni ellenőrzés során ezeket a dokumentumokat is ellenőrzi.

5. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez a 4. § szerint gyakorlati képzést, köteles bruttó kötelezettségét - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára befizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét csökkentheti

a) a szakképző iskola számára - együttműködési megállapodás alapján - nyújtott, egyéb ráfordításként elszámolt fejlesztési támogatás összegével, amely azonban csak a bruttó kötelezettség legfeljebb 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként,

b) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján - megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka mértékéig.

(3) Ha a fejlesztési támogatás összege nem éri el a bruttó kötelezettség 75 százalékát, akkor a bruttó kötelezettség és a fejlesztési támogatás különbözetét - figyelembe véve a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat is - kell befizetni az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára.

(4) Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési hozzájárulást az alapkezelővel történt megállapodás szerinti időpontban utalja át a Munkaerőpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára.

(5) A hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdés a) pontjában említett együttműködési megállapodás egy példányát megküldi a megállapodás megkötését követő harminc napon belül az alapkezelőnek, illetőleg a tagsága szerint illetékes területi gazdasági kamarának.

6. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez gyakorlati képzést

a) az éves bruttó kötelezettségét,

b) az 5. § (2) bekezdése szerint elszámolható módon és mértékben felmerült kötelezettségcsökkentő tételek éves összegét,

c) az a) és b) pont szerinti összegek különbözeteként megállapított éves nettó kötelezettségét

maga állapítja meg, és vallja be az állami adóhatóságnak benyújtandó éves adóbevallás keretében.

(2) A tárgyévben gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezettnek az I. félévre vonatkozóan szakképzési hozzájárulási előleget kell fizetnie.

(3) Az előleg mértéke a tárgyfélévi bruttó kötelezettség azzal, hogy az 5. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségcsökkentő tételek időarányosan az előleg befizetésénél figyelembe vehetők.

(4) Az előleg összegét a hozzájárulásra kötelezett maga állapítja meg, és vallja be az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban: Art.) a rá vonatkozóan előírt időpontban elkészített havi, évközi, illetőleg éves bevallásban. Az előleget az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás beszedési számlára az első félévet követő hó 20. napjáig kell befizetni.

(5) A befizetett előleg és az éves nettó kötelezettség különbözetét a tárgyévet követő év február hó 15. napjáig kell befizetni, illetőleg többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

(6) A gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezett tekintetében a szakképzési hozzájárulás bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettség e törvény által nem szabályozott kérdéseiben, valamint a kötelezettség teljesítésének ellenőrzése tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.

7. § (1) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját - a törvény rendelkezéseinek keretei között - a hozzájárulásra kötelezett választja meg.

(2) A törvényben előírt módon teljesített szakképzési hozzájárulást egyéb ráfordításként kell elszámolni.

(3) Fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköz - a 4. § (2) bekezdésének d), valamint az 5. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékig - jogszabályon alapuló eszközátadásnak minősül. A fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek az Sztv. szerint megállapított átadáskori nyilvántartási (nettó) értékét lehet csak figyelembe venni kötelezettségcsökkentő tételként.

(4) A fejlesztési támogatás nyújtásának a tárgyév december hó 31. napjáig lehet eleget tenni.

(5) A gyakorlati képzés szervezését év közben kezdő hozzájárulásra kötelezettnek a gyakorlati képzés megkezdése időpontjától számított időszakra vonatkozóan a 4. § szerint kell eljárnia.

(6) A gyakorlati képzés szervezését év közben megszüntető hozzájárulásra kötelezett éves hozzájárulási kötelezettségének elszámolásánál és pénzügyi rendezésénél a 4. §-ban foglaltak szerint jár el az egész évre vonatkozóan.

MÁSODIK RÉSZ

A szakképzés fejlesztésének támogatása

8. § (1) Az Flt.-ben meghatározott Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprésze (a továbbiakban: szakképzési alaprész) - figyelembe véve a (2)-(5) bekezdésekben foglaltakat is -

a) a hozzájárulásra kötelezettnél,

b) a szakképző iskolában,

c) az Szt. 53. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a munkaerőfejlesztő és -képző központban, valamint

d) a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. számú mellékletében felsorolt és akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézményben

az Szt. hatálya alá tartozó - állam által elismert - szakképesítés megszerzésére szervezett szakképzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére irányuló beruházások támogatására (a továbbiakban: beruházási célú támogatás) használható fel.

(2) A beruházási célú támogatás odaítélése nyilvános pályázat alapján történik.

(3) A szakképzési alaprészből hozzá kell járulni a Nemzeti Szakképzési Intézet szakképzés érdekében végzett fejlesztő tevékenységéhez, valamint biztosítani szükséges az Európai Unió szakképzési programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi forrását.

(4) Az Szt. 5. §-ának (3) bekezdése szerinti miniszter által - a feladatai ellátására - működtetett fejlesztő-szolgáltató intézetnek támogatás nyújtható a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyagfejlesztéshez és központi programok kidolgozásához. Támogatás nyújtható továbbá a gazdasági kamarának - a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésével összefüggő - az Szt.-ben meghatározott feladatai ellátásához, ha azt az Szt. 19/A. §-ának (2) bekezdése vagy a 30. §-ának (4) bekezdése szerint látja el.

(5) A szakképzési alaprészből - kérelem alapján - támogatás adható a főtevékenységként gyakorlati képzést végző gazdasági társaság tanműhelyében gyakorlati képzésben részesülő szakképző iskolai tanuló alapképzése költségeinek részbeni megtérítéséhez. Az adható támogatás mértékét az Országos Szakképzési Tanács évente határozza meg.

9. § (1) Ha a hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulást a 4. § (1) bekezdése szerint gyakorlati képzés megszervezésével teljesíti, és a tárgyévben kifizetett - melléklet szerinti - költségei (kiadásai) önmagukban meghaladják a bruttó kötelezettség mértékét, akkor az azt meghaladó részt a szakképzési alaprészből visszaigényli, amelyet a szakképzési alaprészből a rendelkezésre álló összeg erejéig ki kell elégíteni.

(2) A visszatérítési igény negyedévenként is benyújtható, ha az (1) bekezdésben megfogalmazott feltétel várhatóan éves szinten teljesül.

(3) A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni.

(4) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólagos ellenőrzéssel feltárja, hogy az (1)-(2) bekezdés szerinti visszaigénylését helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára kell befizetnie, illetőleg onnan visszaigényelnie, az alapkezelő részére a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott iratok egyidejű benyújtásával.

10. § (1) A szakképzési alaprész felhasználásával kapcsolatos döntés-előkészítő feladatokat az Szt.-ben szabályozott Országos Szakképzési Tanács (a továbbiakban: OSZT) látja el.

(2) Az OSZT a döntés-előkészítés keretében

a) javaslatot tesz a szakképzési alaprészen belül a központi, valamint a decentralizált pénzügyi keret elkülönítésére, a decentralizált résznek a megyék (főváros) közötti felosztására,

b) javaslatot tesz a szakképzés fejlesztéséhez adható éves támogatási keret központi részének felhasználására,

c) kiírja és értékeli a szakképzés fejlesztéséhez adható központi támogatásokra irányuló pályázatokat, javaslatot tesz a támogatásra,

d) gondoskodik az elbírált pályázatok, valamint a döntés indokolásának hozzáférhetőségéről.

(3) A megyék (főváros) javára meghatározott decentralizált rész felhasználásáról a pályázatokat a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács írja ki, és értékeli, továbbá tesz javaslatot a támogatásra. E jogosítványainak gyakorlására szakképzési bizottságot hozhat létre.

(4) A szakképzési bizottság a megyei (fővárosi) munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek, valamint a szakképző iskolát fenntartó önkormányzatok és a területi gazdasági kamarák három-három képviselőjéből áll.

(5) A szakképzési bizottság tagjait a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács javaslatára, a testület munkájában részt vevő szervezetekkel történt egyeztetést követően - hároméves időtartamra - a megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója (a továbbiakban: igazgató) kéri fel.

11. § (1) A szakképzési alaprész felhasználásáról és a támogatásról, ha

a) az OSZT tesz javaslatot, a javaslat alapján a munkaügyi miniszter,

b) a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács vagy a szakképzési bizottság tesz javaslatot, a javaslat alapján az igazgató

dönt.

(2) A támogatás nyújtásának részletes feltételeiről szerződésben kell megállapodni.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott szerződést, ha

a) a támogatást az OSZT javasolja, a Munkaügyi Minisztérium,

b) a támogatást a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács vagy a szakképzési bizottság javasolja, az igazgató

köti meg a támogatásban részesülővel.

12. § A megyék (főváros) javára meghatározott decentralizált résznek a szakképzés fejlesztéséhez adható támogatási kereteinek a felosztásáról az igazgató a döntést követő harminc napon belül - az OSZT által meghatározott szempontok szerint - tájékoztatást készít az OSZT számára.

13. § (1) A hozzájárulásra kötelezett a szakképzési alaprészből pályázat útján kapott beruházási célú támogatást a tőketartalékon belül elkülönítetten mutatja ki.

(2) A szakképzési alaprészből kapott beruházási célú támogatással létrehozott ingatlanra jelzálogjogot kell bejegyezni a Munkaügyi Minisztérium javára, a támogatás mértékéig.

(3) Ha a támogatásban részesülő a támogatást nem a meghatározott célra fordítja, vagy a kapott támogatással megvalósított létesítményt a szerződésben meghatározott idő előtt megszünteti, illetőleg azt nem a rendeltetésének megfelelően használja, a kapott összeget visszafizetendő kölcsönként kell kezelni, és azt a támogatás felvételének időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegében a szakképzési alaprész javára vissza kell fizetni. A visszafizetett támogatás összegével a tőketartalékot csökkenteni kell.

14. § (1) A Szakmunkásképzési, illetőleg a Szakképzési Alapból, továbbá a szakképzési alaprészből kapott beruházási célú támogatással megvalósított gyakorlati képzést szolgáló létesítményt, ha annak ilyen célú további működtetése nélkülözhetetlen és az önállóan működtethető, akkor azt az eredeti rendeltetéstől eltérő céllal működtetni nem lehet.

(2) Amennyiben a további működtetésre az (1) bekezdés szerinti lehetőség nem biztosítható, a létesítmény szükségessé váló elidegenítése esetén elővásárlási jog illeti meg a szakképző iskola fenntartóját, illetőleg azt a hozzájárulásra kötelezettet, aki a létesítményt szakképző iskolai tanulók szakképzésére tovább kívánja működtetni. Ha az elővásárlási joggal nem élnek, akkor az ingatlan vételárából a 13. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint az ingatlanhoz nyújtott támogatást vissza kell fizetni. Az ingatlanra tízéves elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni.

HARMADIK RÉSZ

Záró rendelkezés

15. § (1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba.

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény, valamint az azt módosító 1990. évi CIII., továbbá az 1993. évi CIX. törvény,

b) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 5. §-a,

c) az egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról szóló 1995. évi CXXIV. törvény 22-27. §-a, valamint 30. §-ának (7) bekezdése.

(3) A munkaügyi miniszter - a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg a szakképzési hozzájárulási kötelezettség elszámolásának, a fejlesztési támogatás nyújtásának, valamint a visszatérítés igénylésének feltételeit és eljárási szabályait.

(4) Ahol jogszabály a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényt említi, azon ezt a törvényt kell érteni.

(5) A szakképzési hozzájárulási kötelezettség 1996. évre vonatkozó teljesítésénél az 1996. december 31-ét megelőzően hatályos szabályokat kell alkalmazni.

Melléklet az 1996. évi LXXVII. törvényhez

A szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek (kiadások)

Elszámolható

1. a) a tanulónak az Szt. alapján kifizetett pénzbeli juttatás és díjazás (ideértve a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára kifizetett díjazást), legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 20 százalékáig, valamint a pénzbeli juttatást terhelő társadalombiztosítási járulék, továbbá

b) a tanulónak jogszabály alapján kötelezően járó munkaruha, egyéni védőfelszerelés és védőeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, útiköltség-térítés költsége;

2. a tanuló javára megkötött kötelező felelősségbiztosítás, valamint a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége;

3. a gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként, szakoktatóként foglalkoztatott dolgozó díjazása, társadalombiztosítási és egyéb járuléka, útiköltség-térítése, amennyiben a tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét ellátó dolgozó a hozzájárulásra kötelezettel munkaviszonyban áll. (Ha a dolgozóhoz beosztott tanulók száma eléri a közoktatási törvényben gyakorlati képzésre meghatározott tanulók iskolája szerinti átlaglétszámot, a dolgozó díjazásából elszámolható hányad felső határa annak az összegnek a kétszerese, mint amennyit a szakképző iskolában a közalkalmazottként foglalkoztatott gyakorlati oktatóként, szakoktatóként kötelezően kapna. Ha a tanulók száma nem éri el az átlaglétszámot, az elszámolható hányad felső határát olyan arányban kell csökkenteni, amilyen arányban a tanulók száma kevesebb az átlaglétszámnál.)


  Vissza az oldal tetejére