Időállapot: közlönyállapot (1996.XI.15.)

1996. évi LXXXIII. törvény

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról * 

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 2. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha nemzetközi szerződés e törvénytől eltérően rendelkezik, annak szabályait kell alkalmazni. Ilyen szerződés hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi szerződésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre (adóelőleg-levonás, adatszolgáltatás, nyilatkozattétel, bevallás stb.) e törvény szabályait alkalmazni kell.

(6) A külföldről származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi szerződések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani.”

2. § (1) Az Szja tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„5. A kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak azzal értendők, hogy a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetőjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen kifizeti.”

(2) Az Szja tv. 3. §-ának 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„9. Szokásos piaci érték: az ügylet időpontjában vagy az időpontot magában foglaló időszakban ismert (az általános forgalmi adót is tartalmazó) ár, amelyet a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szokásos piaci árra vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni. Az értékpapír szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonosváltozása időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követően a tulajdonosváltozás időpontját megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tőzsdén kívüli kereskedelemben az értékpapír tulajdonosváltozása időpontjában érvényes ismert árat kell alapul venni.”

(3) Az Szja tv. 3. §-ának 15. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény, valamint a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás.”

(4) Az Szja tv. 3. §-ának 17., 18. és 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében, továbbá ettől függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról szóló minisztertanácsi rendelet alapján orvosi, klinikai, szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivő;

d) a közjegyző;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó;

f) a magánállatorvosi tevékenységet folytató magánszemély, ha e tevékenységét nem munkaviszonyban és nem társas vállalkozás tagjaként végzi;

A vállalkozói tevékenység kezdetének az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzésének napját, illetőleg a tevékenység folytatásához kiadott engedély megszerzésének napját kell tekinteni.

18. Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.

a) Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett.

b) Őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által előírt eljárási rendben kiadott igazolvány, amely tartalmazza

ba) a mezőgazdasági őstermelő azonosító adatait, kamarai nyilvántartási számát;

bb) a választott adózási módot;

bc) a termelésre, az értékesítésre vonatkozó adatokat, így különösen a használt földterület helyét, nagyságát, a művelési ágak, a fő termékek megnevezését, az állattartásra alkalmas épületek adatait (terület, férőhely, egyéb) a tartott állatok adatait (fajta, darabszám, egyéb);

bd) az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges egyéb, a kormányrendeletben meghatározott adatokat.

A mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdetének az őstermelői igazolványban feltüntetett időpontot kell tekinteni.

19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek ezen tevékenységéből az adóévben elért bevétele a 3 millió forintot nem haladja meg.”

(5) Az Szja tv. 3. §-ának 23. és 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság, valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék is, valamint a politikai üldözésre tekintettel a nyugdíjfolyósító szervezet által törvény vagy kormányrendelet alapján folyósított ellátás.

24. Ösztöndíj: az a tanulói (hallgatói) juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy a felsőoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítést is, a szakképző iskolai tanulónak a jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatást is, valamint a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott díjazás kötelező összegét is.”

(6) Az Szja tv. 3. §-ának 26. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá, aki rokkantsági járadékban részesül. E pont alkalmazásában jogszabály alatt törvényt, kormányrendeletet és a népjóléti miniszter rendeletét kell érteni.”

(7) Az Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„31. Vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakás és a helyiség bérleti joga (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.”

(8) Az Szja tv. 3. §-ának 33. és 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat.

34. Értékpapír: minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk. értékpapírnak tekint, továbbá a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével.”

(9) Az Szja tv. 3. §-ának 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő 44., 45., 46., 47. és 48. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„43. Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül megelőzően

a) legalább 6 hónapig a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött,

azzal, hogy az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából azt az időtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás büntetés időtartamát, valamint a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött időt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.

44. Azonos munkakör: a 9001/1993. (SK 1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996. október 1-jén hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint azonosnak minősülő munkakör.

45. Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

46. Törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói jutalom is.

47. Lízingnek minősül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je előtt kötött olyan szerződés alapján, amely annak határozott időre szóló, de 365 napot meghaladó bérletéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít.

48. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár: az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezet.”

3. § Az Szja tv. 4. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A magánszemélyek közös tulajdonában lévő vagyontárgy hasznosításából, átruházásából származó bevételt a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell megosztani.

(5) A házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevételt a házastársak között egyenlő arányban - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell megosztani, kivéve, ha a házastársak házassági szerződésben az egymás közötti vagyoni viszonyaikról másként rendelkeztek. Ilyenkor ennek megfelelő arányban kell a bevételt figyelembe venni.”

4. § (1) Az Szja tv. 5. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz is az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.”

(2) Az Szja tv. 5. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Külföldi kiküldetés esetén az erre tekintettel külföldi pénznemben kapott bevételt és elismert költséget az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.”

5. § Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségből származó jövedelmet. A földbérbeadásból származó jövedelmet az arra vonatkozó rendelkezések alapján kell bevallani.”

6. § (1) Az Szja tv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Ez a nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű.”

(2) Az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]

a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet;”

(3) Az Szja tv. 12. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha]

e) a magánszemély olyan mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 250 ezer forintot meghaladja;

f) a magánszemélynek az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adót kell fizetnie.”

7. § Az Szja tv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.

(3) Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja.

(4) Az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek az egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét) minősül, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.”

8. § Az Szja tv. 17. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,]

a) amelyből a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazza;”

9. § Az Szja tv. 18. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értékének erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”

10. § (1) Az Szja tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.”

(2) Az Szja tv. 19. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha jogszabály vagy államközi megállapodás valamely vissza nem térítendő támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minősít, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggő, a támogatás összegéig felmerült kiadások költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) vehetők figyelembe.”

11. § Az Szja tv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § A magánszemély csökkentheti az erdő véghasználattal érintett faállományának értékesítéséből származó bevételét a normatív erdőfelújítási támogatási érték legfeljebb 30 százalékának megfelelő - az Erdőfelügyelőség által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett - összeggel. Az erdőfelújítási kiadásainak fedezetére az erdőfelújítás kezdő évét követő négy éven belül az Erdőfelügyelőség határozata alapján visszakapott összeget abban az évben kell bevételként figyelembe vennie, amely évben az igazolt kiadásokat költségként elszámolja. A fennmaradó összeg az erdőfelújítás kezdő évét követő ötödik évben teljes egészében bevételnek számít.”

12. § Az Szja tv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„21. § (1) A mezőgazdasági őstermelő, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységéből származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképző iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal csökkentheti minden megkezdett hónap után.

(2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztató mezőgazdasági őstermelő (e § alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen tevékenységéből származó bevételét csökkentheti e személy után a foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt.

(3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban.”

13. § Az Szja tv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„22. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a bevallásában - figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a következő öt adóév e tevékenységéből származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.

(2) A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő, a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség évében a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az előbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.

(5) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, e tevékenységéből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.

(6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezései szerint csökkentett - bevételéből ezen bevétel 40 százalékát, legfeljebb azonban 1 200 000 forintot átállási költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg - választása szerint - ezt az átállási költséghányadot elszámolja.”

14. § Az Szja tv. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„23. § A mezőgazdasági őstermelőnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőt is), ha az e tevékenységéből származó bevétele az évi 250 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételéből jövedelmet nem kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell a jövedelmét meghatároznia.”

15. § Az Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,

a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, és a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap, a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, a társas vállalkozásnak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) amelyet a munkáltatótól a saját gépjárművel történő munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.”

16. § Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevétel körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem, különösen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány a jóváíráskor, a kifizető (de nem a munkáltató) által kötött olyan biztosítás adóévben befizetett díja - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kifizető által átvállalt kötelezettség, a kifizető által elengedett tartozás.”

17. § Az Szja tv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni, hogy az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.”

18. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0-250 000 Ft 20%
250 001-300 000 Ft
50 000 Ft és a 250 000 Ft-on felüli rész

22%-a
300 001-500 000 Ft
61 000 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész

31%-a
500 001-700 000 Ft
123 000 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész

35%-a
700 001 Ft-1 100 000 Ft
193 000 Ft és a 700 000 Ft-on felüli rész

39%-a
1 100 001 Ft-tól
349 000 Ft és az 1 100 000 Ft-on felüli rész

42%-a.”

19. § Az Szja tv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32. § (1) Amennyiben nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik, illetőleg ezek hiányában, ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított adót csökkenti. Ha az összevont adóalap kizárólag külföldön már adózott jövedelemből áll, az előzőeket nem kell alkalmazni.

(2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.”

20. § Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az adóévben megszerzett bér 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3600 forinttal.

(2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször és/vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít.”

21. § Az Szja tv. 34. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e § a következő g) ponttal egészül ki:

(A számított adót csökkenti:

f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb évi 36 ezer forint, és/vagy

g) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó jövedelme”

(összegének az adótábla szerint kiszámított adója.)

22. § Az Szja tv. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése (a továbbiakban együtt: tandíj) címén megállapított összegnek a 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként az adóévben 60 ezer (tanulmányi hónaponként 6 ezer) forint, a befizetésről a hallgató és a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján annál a magánszemélynél, akinek a neve az igazoláson befizetőként szerepel. Az igazolást a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő év január 31-éig adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.

(2) E § rendelkezésének alkalmazásában felsőoktatási intézmény hallgatójának minősül a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő magánszemély.

(3) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség a hallgató vagy a szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is) vagy a nagyszülője, vagy a házastársa, vagy a testvére közül azt illeti meg, akit a hallgató kérésére az (1) bekezdésben említett igazoláson befizetőként feltüntettek.”

23. § Az Szja tv. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) E § alkalmazásában a lakáscélú felhasználás fogalma kiegészül az (1) bekezdésben említett megtakarításnak

a) a betétszerződés megkötésétől számított egy éven túli, az összeg felvételét követő 30 napon belül történő felhasználásával - a magánszemélyt vagy lakást szerző hozzátartozóját terhelő - pénzintézetnél fennálló lakáscélú hitel törlesztésére is, amely esetben a (3) bekezdésben említett igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a törlesztésről szóló igazolását kell érteni;

b) a betét felvételét követő 30 napon belül a felvett összegnek a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint lakás-takarékpénztárnál történő elhelyezésével is, amely esetben a (3) bekezdésben említett igazolás alatt a lakás-takarékpénztárnak a betételhelyezésről szóló igazolását kell érteni.”

24. § Az Szja tv. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött szerződésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben a tőke és a kamat, továbbá járulékos költség törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában

a) a lakáscélú felhasználás fogalma alatt a szerződéskötéskor hatályban lévő személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerinti meghatározást kell érteni;

b) a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés nem vehető figyelembe.”

25. § Az Szja tv. 39. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:

„Tevékenységi kedvezmények

39. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának, valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezménynek az együttes összege, de legfeljebb 100 ezer forint (őstermelői adókedvezmény). Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti.

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díjnak - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének - a 20 százaléka, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.”

26. § Az Szja tv. 40. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:

„Személyi kedvezmény

40. § Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1200 forint.”

27. § Az Szja tv. 41. §-ának alcíme és e § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„Közcélú adományok kedvezménye

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyű alapítvány, a közalapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) - kivéve az egyéni vállalkozó által a vállalkozói adóalap megállapításánál levont közcélú adomány összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.”

28. § (1) Az Szja tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kifizetőnek az általa kifizetett összevont adóalapot képező jövedelemből - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 39 százalék adóelőleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.”

(2) Az Szja tv. 46. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági őstermelő, akkor az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia. A mezőgazdasági őstermelő esetében e szabály alkalmazásának feltétele, hogy a kifizető a kifizetett összeget az őstermelői igazolványba bejegyzi és arról az adóhatóságnak adatot szolgáltat.

(4) Nem kell adóelőleget levonni a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekből.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során - az ott meghatározott mértéktől eltérően - a kifizetőnek a (2) bekezdés figyelembevételével az adótábla szerint kell adóelőleget levonnia, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot, azzal, hogy ha az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően e jövedelmeket összesítenie kell és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelőleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelőleg címén levonnia (göngyölítéses módszer).”

(3) Az Szja tv. 46. §-a a következő (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Ha a magánszemély a (2) bekezdés a) pontjában említett nyilatkozat alapján és/vagy a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alkalmazásával kéri bármely önálló tevékenységéből származó bevételéből az adóelőleg levonását, akkor év végén az önálló tevékenysége bevételéből a jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy utóbb az adóbevallásában egyetlen önálló tevékenységből származó jövedelme megállapítására sem választhatja a 10 százalék költséghányad levonásának módszerét.

(8) Ha a (2) és (7) bekezdés alkalmazása során a magánszemély önálló tevékenységének bevételéből az adóelőleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az év során az adóelőleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát költség-különbözet címén külön adóként kell megfizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem több az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékánál.

(9) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a magánszemély részére a 6. számú mellékletben felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegből

a) élő állatok és állati termékek értékesítése esetén 4 százalék,

b) az egyéb őstermelői termékek értékesítése esetén 12 százalék

adóelőleget kell a kifizetőnek levonnia akkor, ha a magánszemély nem igazolja, hogy mezőgazdasági őstermelő vagy egyéni vállalkozó.”

29. § Az Szja tv. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„47. § (1) A munkáltatónak az általa havonta kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi rendszeres jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó egytizenketted részét kell adóelőlegként figyelembe vennie.

(2) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak az adóelőleg megállapításához a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból le kell vonnia a nyugdíjnak az adótábla szerint kiszámított adóját és az így kapott összeget el kell osztania tizenkettővel.

(3) Ha a magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelőleg-megállapításához az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet, majd az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkentenie kell a munkaviszonyból származó rendszeres havi jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó összegével.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelőleg-megállapításához a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.

(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:

a) a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni;

b) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt;

c) a havi adójóváírást, amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 20 százaléka, de legfeljebb havi 3600 forint.

(6) Ha a munkáltató a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítania és levonnia. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.

(7) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén úgy kell eljárni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az előző munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az előző munkáltató(k) által már levont adóelőleggel.

(9) A bér kifizetőjének az adóelőleget az (1)-(7) bekezdések értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.

(10) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után az (5) bekezdés értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként levonni és befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(11) A munkáltató, a bér kifizetője a tőle származó jövedelem adóelőlegének megállapításánál a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek és ezek adótábla szerinti várható számított adójának levonását a (2) és a (4)-(7) bekezdések értelemszerű alkalmazásával figyelembe veszi.

(12) E § értelemszerű alkalmazásával - ideértve az (5) bekezdésben foglaltakat is - lehet az adóelőleget kiszámítani és levonni a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja esetében, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelemből.

(13) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb munkaviszonyból származó jövedelmeket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(14) A munkáltató, a bér, továbbá a nem önálló tevékenységből származó bevétel kifizetője az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelőleget az e fejezetben meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető esetében is.”

30. § Az Szja tv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„49. § (1) A mezőgazdasági kistermelőnek, ha nem alkalmaz átalányadózást, illetőleg egyébként a mezőgazdasági őstermelőnek, továbbá annak az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére tekintettel kapott bevétele nem kifizetőtől származik, az e tevékenységéből származó jövedelméből negyedévenként adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege legalább az év elejétől keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és az év során már befizetett adóelőlegnek a különbözete. A mezőgazdasági őstermelő esetében az adóelőleg legalább az év elejétől keletkezett, mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem adótábla szerinti adójának azon összege, amely az őstermelői adókedvezmény és az év során már befizetett adóelőleg együttes összegét meghaladja.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelőleget fizetnie az összevont adóalapba beszámító jövedelme után a belföldi illetőségű magánszemélynek, ha abból a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőleget.

(3) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az (1) bekezdésben említett adóelőleg kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét és azt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből származó, az adóévre áthozott elhatárolt veszteségének az időarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot.

(5) A magánszemély az adóelőleget, a kifizető az általa levont adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.

(6) Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelőlegét legalább az év elejétől kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már ilyen címen megfizetett adóelőlegnek a különbözeteként, az elszámolást követően a kifizetőre vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.

(7) Ha a magánszemély valamely jövedelme adóelőlegének megállapítására a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során az összevont adóalapja a 700 ezer forintot meghaladja, akkor az említett értékhatár túllépését követő 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen időpontig a kifizetői adóelőleg-levonás szabályai szerint kifizetett összes jövedelmének 39 százaléka meghaladja a kifizető(k) által az adóév során ezen jövedelmekből levont adóelőleg(ek) együttes összegét.

(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerinti adóelőleg-különbözetet az ott említett időpontig nem fizeti be, akkor a (7) bekezdés szerint számított különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie.”

31. § Az Szja tv. X. fejezetének címe helyébe a következő cím lép, továbbá a törvény a következő 49/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

„A VÁLLALKOZÓI SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ, AZ ÁTALÁNYADÓZÁS ÉS A TÉTELES ÁTALÁNYADÓZÁS

Az egyéni vállalkozó adózása

49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az osztalékból származó jövedelemből e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást választhat.

(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakul át, az átalakulás napján e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adóbevallást ad be, és ezzel egyidejűleg az adót megfizeti, azzal, hogy az e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére előírt szabályokat nem kell alkalmaznia, azonban vállalkozói adóalapját és vállalkozói osztalékalapját az e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére előírt szabályok alkalmazásával és ezen szabályok alkalmazása nélkül is meg kell állapítania, és a vállalkozói osztalékalapok különbözetét mint vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelmet kell nyilvántartania.”

32. § Az Szja tv. a következő 49/B. §-sal és alcímmel egészül ki:

„A vállalkozói személyi jövedelemadó

49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg. Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint számolható el.

(2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni.

(3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozó vállalkozói bevételének része, illetőleg az átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó tevékenységének megszüntetésekor vállalkozói bevételnek minősül az az összeg, amelyet az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor - a meglévő készletekkel összefüggésben - az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított, és az átalányadózás, a tételes átalányadózás időszakában adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott.

(5) Ha a külön jogszabályban meghatározott módon számított értéket meghaladó kiadást igazoló számla/számlák (egyszerűsített számla/számlák, számlát helyettesítő okmány/okmányok) szerint az ellenérték kifizetése készpénzben történt, akkor - ha az egyéni vállalkozó költségként elszámolta - a vállalkozói bevételt növelni kell a számlázott összeg áfa nélküli értékének 20 százalékával. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a számla/számlák kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve - magánszemély.

(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:

a) a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképző iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal minden megkezdett hónap után;

b) a sikeres szakmai vizsgát tett - az a) pontban említett - szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;

c) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben költségként elszámolt összeg 20 százalékával, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt azzal, hogy az elszámolt összegbe nem értendő bele a kutatás és kísérleti fejlesztés vásárolt értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját előállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege számít.

(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el:

a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó - figyelemmel a b)-g) pontok rendelkezéseire is - a következő öt adóév vállalkozói bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.

b) A tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

c) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

d) Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az előbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembe állításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.

e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.

f) Ha az egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más tevékenységéből is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja az e) pont rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.

g) E bekezdés alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a magánszemély.

(8) Az e § rendelkezése szerint megállapított jövedelemből levonható legfeljebb annak húsz százalékáig terjedő összegben a közcélú adomány, a VIII. fejezetben említett, erről szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén.

(9) A (8) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve megállapított jövedelem (vállalkozói adóalap) után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalék.

(10) A vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig - csökkentik a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint érvényesíthetők a vállalkozói adókedvezmények. Vállalkozói adókedvezményre jogosító ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül - választás szerint - ugyanabban az adóévben csak az egyik érvényesíthető.

(11) A (10) bekezdés rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetnie, kivéve, ha 100 százalékos adókedvezményre való jogosultsága van.

(12) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni vállalkozónak adóelőleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg) és az adóévet követően egyéni vállalkozói adóbevallás alapján kell megfizetnie oly módon, hogy a fizetendő adó és a naptári évben befizetett adóelőleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint számolja el.

(13) A vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg összege legalább az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap (9) bekezdés szerinti adója, csökkentve a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerinti adókedvezményekkel és az év során már befizetett adóelőleg különbözete. Az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos része és az adóévre áthozott veszteség időarányos része vehető figyelembe.”

33. § Az Szja tv. a következő 49/C. §-sal és alcímmel egészül ki:

„A vállalkozói osztalékalap

49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem egyenlő a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával.

(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:

a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggő adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétől számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek

aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,

ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka,

ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka,

ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;

b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt, továbbá a nyilvántartott pénztartalék.

(3) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz csökkenése.

(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében vállalkozói osztalékalapnak minősül az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése, valamint, ha a tevékenységét megszünteti, akkor a nyilvántartott pénztartalék.

(5) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozó pénztartalékának azt az összeget kell tekinteni, amelyet az átalányadózásról, a tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra való áttérést megelőző évről szóló adóbevallásában nyilvántartott.

(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)-(3) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető

a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;

b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;

c) a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz növekményével.

(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó jövedelemre e törvény szerint előírt rendelkezések szerint kell megfizetni.

(8) A (6) bekezdésben említett esetben az értékcsökkenési leírás fogalmába nem tartozik bele a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a személygépkocsit is - értékcsökkenési leírása.”

34. § (1) Az Szja tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:

a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben

1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,

2. a (2) bekezdés a)-h) pontjában említett tevékenység(ek)ből, valamint az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenység keretében III. vagy annál alacsonyabb osztályba sorolt vendéglátóipari tevékenység(ek)ből származó egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg, vagy,

3. az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg, ha az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátó-ipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését) folytatott,

4. tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egy összegben nem számolta el, ide nem értve a 20 ezer forint (1996. december 31-e utáni beszerzésnél a 30 ezer forint) beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) az átalányadózás megkezdésétől

1. az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenység(ek) szerepelnek, és egyéni vállalkozóként kizárólag e tevékenysége(ke)t gyakorolja,

2. nem áll munkaviszonyban.”

(2) Az Szja tv. 50. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.”

35. § Az Szja tv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. A jogszabály vagy államközi megállapodás alapján egyéni vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás nem számít az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendő bevételbe. A támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás célja szerinti kiadásra a folyósítást követő harmadik év végéig fel nem használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói bevételéhez.

(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor

a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni;

b) a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételre, felmerülő költségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.

(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.

(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz, továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az adóbevallásban évenként fel kell tüntetnie.

(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie.”

36. § (1) Az Szja tv. 52. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg a következő feltételek együttesen fennállnak:]

b) az egyéni vállalkozói bevétele az 50. § (1) bekezdésének 2. és 3. pontjában említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetőleg a 15 millió forintot;”

(2) Az Szja tv. 52. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egy összegben feltüntetnie.

(5) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele a 3 millió forintot meghaladja, vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egy összegben feltüntetnie.”

37. § (1) Az Szja tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági kistermelőnek a bevételéből annak 80 százalékát, mint vélelmezett költséghányadot levonva kell a jövedelmet megállapítania.”

(2) Az Szja tv. 53. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 12 százalékpont vélelmezett költséghányad illeti meg az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőt a bevételének azon részéből, amely élő állatok és állati termékek értékesítéséből származik.”

38. § Az Szja tv. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”

39. § Az Szja tv. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak és mezőgazdasági kistermelőnek negyedévente adóelőleget kell fizetnie. A befizetendő adóelőleg összege az év elejétől számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-előleg különbözetével egyezik meg. Az adóelőlegnél alkalmazott adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik és annak teljes összegére vonatkozik.

(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.”

40. § Az Szja tv. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„57. § Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.”

41. § Az Szja tv. a következő 57/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

„Tételes átalányadózás

57/A. § (1) A fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250) egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás, illetőleg az átalányadózás szabályainak alkalmazása helyett, valamint kormányrendeletben szabályozott fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a bejelentés évének első napjától kezdődően az 1997. és az 1998. években e tevékenységeire tételes átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:

a) a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az előzőekben felsorolt tevékenység egyikét - a fodrász és kozmetikusi tevékenységet egyszemélyben is - kizárólag egyedül, alkalmazott, szakképzésben részt vevő tanuló, segítő családtag vagy más személy közreműködése nélkül folytatja;

b) a személyszállító tevékenységét saját tulajdonú vagy általa egyedül bérelt (lízingbe vett) egy személygépkocsival folytatja;

c) a fizetővendéglátó tevékenységet saját lakásában vagy üdülőjében folytatja, azzal, hogy ha több lakástulajdonnal vagy üdülővel rendelkezik, akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha azok közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet;

d) az a)-b) pontban foglalt feltételek előzetes meglétét az egyéni vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes kamara igazolja.

(2) Az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás választását az előző adóévre vonatkozó adóbevallásához, a tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó az adóhatósághoz történő bejelentkezéshez fűzött nyilatkozatban - az illetékes kamara igazolása számának feltüntetésével - jelentheti be.

(3) A tételes átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz, továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az adóbevallásában évenként fel kell tüntetnie.

(4) A tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra, illetőleg az átalányadózásra január 1-jei hatállyal az előző adóévről szóló adóbevalláshoz fűzött nyilatkozatban lehet áttérni.

(5) A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal választhatja az átalányadózást.”

42. § Az Szja tv. a következő 57/B. §-sal egészül ki:

„57/B. § (1) A tételes átalányadó évi összege 1997-ben és 1998-ban, ha a tevékenység

a) fodrászati, 100 ezer forint;
b) kozmetikai, 100 ezer forint;
c) fodrászati és kozmetikai együtt, 100 ezer forint;
d) személyszállító (magántaxis), 120 ezer forint;
e) fizetővendéglátás, szobánként 24 ezer forint,

azzal, hogy ha a tevékenységét év közben kezdő, a)-d) pontban említett egyéni vállalkozó választja a tételes átalányadózást, vagy az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás alkalmazásának időszakában az egyéni vállalkozói tevékenyégét megszünteti, az esedékes tételes átalányadó összegét napi időarányosítással kell megállapítani.

(2) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és a tételes átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének a tételes átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a tételes átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

(3) Ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben előírt feltétel bármelyike hiányzott, akkor az adót a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetve nem egyéni vállalkozó esetében a Második rész rendelkezései szerint kell megállapítani.

(4) A tételes átalányadózás egyébként jogszerű választását követően, az alkalmazás bármely feltételének hiánya következményeként az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával meg kell növelni.

(5) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét, az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával kell megnövelni, függetlenül a mulasztási bírság megfizetésétől.”

43. § Az Szja tv. a következő 57/C. §-sal egészül ki:

„57/C. § (1) A tételes átalányadót egyenlő részletekben a negyedévet követő hó 15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is, a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül kell megfizetni.

(2) A tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti iratot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása nem mentesít a kifizetői minőségben, illetőleg más jogszabály előírása szerinti bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.

(3) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor

a) a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételét, felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni, egyebekben,

b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.

(4) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységét megszüntette, akkor a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételét, felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni.”

44. § Az Szja tv. 58. §-ának (4), (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke.

(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 20 ezer forintot meg nem haladó részét.”

45. § Az Szja tv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó ellenérték.”

46. § Az Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. § (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell érteni.”

47. § Az Szja tv. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti.

(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával.”

48. § Az Szja tv. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az igazolt tulajdonjogszerzés adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti.”

49. § Az Szja tv. a következő 64/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

„Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem

64/A. § (1) Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem - ha az nem adómentes - után az adó mértéke 20 százalék, egyebekben pedig az 58-62. § rendelkezéseit a (2)-(5) bekezdésben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az öröklési szerződésből származó jövedelem megszerzési időpontjának ingatlan és vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom földhivatali bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját, ingó dolog átruházása esetén a szerződés megkötésének időpontját kell tekinteni.

(3) A jövedelem megállapítása a következők szerint történik:

a) bevételnek a szerződésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni, ennek hiányában

b) az illetékhivatal értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít bevételnek

vagy

c) jövedelemként az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházására vonatkozó rendelkezések szerinti igazolt költségek egyharmad részét kell figyelembe venni.

(4) Az (1) bekezdésben említett adót a szerződő felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint, a jövedelem keletkezési időpontját követően.

(5) Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerződésben megállapodhat a magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg oly módon, hogy az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása helyett pénzben folyósított életjáradékról szóló szerződés esetében - a szerződéskötés időpontjában - választható, hogy

a) az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem,

b) az a) pontban említett jövedelem megszerzésének időpontját az általános szabályok szerint kell figyelembe venni,

c) az adó mértéke 20 százalék,

d) az adót a jövedelemből a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és fizeti be az adóhatóságnak azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania.

(7) Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt

a) tartási szerződés esetében a természetbeni juttatásokra,

b) életjáradék folyósítása esetén az adó 27 százalék, amelynek megfizetésére (bevallására) az osztalékból származó jövedelem után e törvény szerint fizetendő adóra

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a természetbeni juttatást havonta kell nyújtottnak tekinteni.”

50. § (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában kamat:]

d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e utáni kölcsönszerződés esetében a szerződéskötés időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén, vagy zárt forgalmazása során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -, illetőleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e után vásárolt értékpapír esetében az értékpapír megszerzésének időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;”

(2) Az Szja tv. 65. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezetből csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet, valamint az 1993. december 31-ig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a d) és e) pontok szerinti jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.”

51. § (1) Az Szja tv. 66. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. Osztaléknak minősül

a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel fizetett összeg;

b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír névértéke, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír új névértékéből az emelés összege;

c) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következők szerint kell megállapítani:

a) az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből ezen magánszemélyre jutó értéket;

b) az a) pontban meghatározott összegnek ki kell számítani az osztalékmegállapítás évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese szerinti részét;

c) a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegből a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész után 27 százalék az adó mértéke.

E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tőkéje az osztalékmegállapítás évét megelőző adóévre vonatkozó számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke.”

(2) Az Szja tv. 66. §-a (4) és (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e § a következő (6), (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az osztalékelőleg adója 27 százalék, amelyet a (2), illetőleg (6) bekezdés szerint megállapított adóval szemben mint adóelőleget kell elszámolni. Osztalékelőlegnek kell tekinteni a kifizető által az osztalékra jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a kifizetőnél - a levont adóval csökkentve - követelésként nyilvántartásba vett összeget.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az osztaléknak minősülő jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizető a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből von le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg azt. Nem kell az előbb említett esetben az adót megfizetni, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.

(6) Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy az a) pontban említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett az osztalékfizetés időpontjában fennálló taglétszám alapulvételével egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból az arra jogosult tagnak az ügyvédi iroda által személyes közreműködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelőző adóévben kifizetett összegből az osztalék megállapítása évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított részt meg nem haladó összeg után 20 százalék, az ezt meghaladó összeg után 27 százalék az adó mértéke. A választásra az adott ügyvédi iroda valamennyi tagja együttesen jogosult azzal, hogy ilyen döntés esetén ennek az ügyvédi irodának tagjai a választás évében és az azt követő két adóévben kizárólag a választott módon állapíthatják meg az ügyvédi irodától származó osztalék utáni adót.

(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20 százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt vállalkozói kivétnek az adóévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 27 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(8) A külföldön is adóztatható osztalék esetében a (2)-(6) bekezdés szerint kiszámított adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék fizetendő adója nem lehet kevesebb 5 százaléknál.

(9) Az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék adója 20 százalék. Az adót a (3) bekezdés szerint kell megfizetni, vagy ha a kifizető azt bármely ok miatt nem vonta le, akkor a magánszemély ezen adókötelezettségének a személyi jövedelemadó bevallásában az önadózásra és az adófizetésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával tesz eleget. A külföldön megfizetett adó beszámítására a (8) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.”

52. § Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § alcíme helyébe a következő alcím lép:

„Árfolyamnyereségből származó jövedelem

67. § (1) Árfolyamnyereségnek minősül az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó része, kivéve, ha azt a törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősíti.

(2) Az értékpapír megszerzésére fordított összegnek - ha törvény másként nem rendelkezik - az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ha e törvény rendelkezéseiből az értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, az elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a szokásos piaci értéket kell figyelembe venni. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell figyelembe venni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, a bevétel 25 százaléka az árfolyamnyereség. Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében felemelték és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az árfolyamnyereség számítása szempontjából az eredeti szerzéskori érték (vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névértéknövekmény együttes összege minősül megszerzésre fordított összegnek.

(3) Az árfolyamnyereségből származó bevétel - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában - egésze jövedelem.

(4) A (3) bekezdés szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(5) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(6) A magánszemély az adóbevallásában az e § szerinti adófizetési kötelezettségét csökkentheti a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott részvényei közül azon részvények árfolyamveszteségének 20 százalékával, amelyeket értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és adott el, a következők figyelembevételével. Az árfolyamveszteség adójaként levont összeg nem haladhatja meg a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott, értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és értékesített részvények elidegenítése során az adóévben elért árfolyamnyereség adóját. Az árfolyamveszteséget a kifizető igazolása alapján lehet figyelembe venni, és az adóbevallásban fel kell tüntetni. Árfolyamveszteségnek minősül - az (1)-(2) bekezdés értelemszerű alkalmazásával - az értékpapír megszerzésére fordított összegnek az elidegenítésért kapott ellenértéket meghaladó része.

(7) A magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(8) Ha az értékpapír forgalmazásával nem üzletszerűen foglalkozó kifizető a magánszemélytől, bármely kifizető a vele tagi jogviszonyban lévő magánszemélytől vagy az alkalmazottjától (vagy az említettek közeli hozzátartozójától) a szokásos piaci értéket meghaladó áron vásárol értékpapírt, akkor a szokásos piaci érték és a vételár közötti különbözet a magánszemélynél nem árfolyamnyereség, hanem az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelem. Az előzőeket kell alkalmazni akkor is, ha a kifizető az említett ügyletet értékpapír forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó közreműködésével bonyolítja és a vonatkozó szerződések, egyéb dokumentumok alapján megállapítható, hogy az ügylet valós tartalma szerint az ügylet szereplői az adószabályok előnyeit kívánják növelni.”

53. § Az Szja tv. a következő 67/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

„A tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem

67/A. § (1) Tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében kötött határidős ügyletének bevétele. A tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély opció kiírásból, vagy opció adásvételből származó bevételét kell tekinteni.

(2) A tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem a bevételnek az ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal csökkentett része. Az olyan tőzsdei ügyletből származó jövedelmet, amely két határidős ügyletből áll, és a tőzsdei és az elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minősül (a továbbiakban: összetett tőzsdei ügylet) a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni, csökkentve az ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet jövedelmét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei határidős ügyletnek kell tekinteni.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(4) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania, és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

(5) A tőzsdei határidős ügylet - ideértve az összetett tőzsdei ügyletet is - esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett nyereségből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.”

54. § (1) Az Szja tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér -, a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e § szerinti adót megfizette, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni.”

(2) Az Szja tv. 69. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:]

a) a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később magánszemély maradványértéken vásárol meg azzal, hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a 11. számú mellékletben foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;”

(3) Az Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:]

c) a kifizető mint szerződő által kötött olyan biztosítás adóévben megfizetett díja, amelynek biztosítottja(i), illetőleg kedvezményezettje(i) a szerződésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek).”

55. § (1) Az Szja tv. 70. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban: cégautó adó) havonta fizetendő mértéke a következő:

A személygépkocsi
beszerzési ára
(Ft)
A személygépkocsi
beszerzésének évében és
az azt követő 1-4. évben
(Ft)
A személygépkocsi
beszerzésének évét követő
5. és további években
(Ft)
1- 500 000 3 000 1 500
500 001- 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001- 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001- 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001- 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001- 5 000 000 12 000 6 000
5 000 000 felett 14 000 7 000

(4) A (3) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az e § szerinti adókötelezettség 1997. január 1-je előtt kezdődött, a cégautó adó havonta fizetendő mértéke a következő:

A személygépkocsi
beszerzési ára
(Ft)
A személygépkocsi
beszerzésének évében és
az azt követő 1-4. évben
(Ft)
A személygépkocsi
beszerzésének évét követő
5. és további években
(Ft)
1- 500 000 3 000 1 500
500 001- 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001- 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001- 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001- 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001- 5 000 000 12 000 6 000
5 000 001- 6 000 000 14 000 7 000
6 000 001- 8 000 000 18 000 9 000
8 000 001- 10 000 000 22 000 11 000
10 000 001- 13 000 000 28 000 14 000
13 000 001- 16 000 000 34 000 17 000
16 000 000 felett 40 000 20 000

(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történő beszerzést - az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén - ide nem értve külföldről lízing útján történő beszerzést - beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetőleg a (10) bekezdés alapján a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az előzőek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is. Az adókötelezettség megkezdését követően a beszerzési ár utóbb nem módosítható a később beszerzett tartozékok értékével.”

(2) Az Szja tv. 70. §-ának (7) bekezdése és (8) bekezdésének b), d), e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg ez a bekezdés a következő f) és g) ponttal egészül ki:

„(7) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően - az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség. A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendő adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie.”

[(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,]

b) amelyet postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint, amelyet a társasvállalkozás taxi rendszerű személyszállítás, gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;”

d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizető magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (3) és a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;

f) amelyet az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;

g) amelyet a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon időszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást, lízing (bérleti) díjat számol el.”

(3) Az Szja tv. 70 §-ának (9) és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A (8) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (3) és a (4) bekezdés szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem a körülményekből megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.

(10) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzembentartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (3) és a (4) bekezdés rendelkezései - kivéve a (9) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbevevőre a (3)-(9) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevővel a személygépkocsi beszerzési árát.”

56. § (1) Az Szja tv. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kifizető által kamatmentesen vagy a kölcsönnyújtás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának az előzőekben említett kamatmértékhez viszonyított - a teljes futamidőre számított - különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére számított kamatot kell alapul venni.”

(2) Az Szja tv. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44 százalék, melyet az (1) bekezdés esetében a kölcsönnyújtás időpontját, a (2) bekezdés esetében az osztalékról döntést hozó testület határozatának napját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.”

(3) Az Szja tv. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetében, továbbá az önkormányzat által jogszabály alapján, a (4) bekezdés a) pontjában említett módon és feltételekkel a lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön esetében.”

57. § Az Szja tv. a következő 72/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

„Adómentes kifizetések korlátozása

72/A. § (1) Az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha érdekképviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról a magánszemélynek vagy a társaságnak a jövedelme csökkentésére vagy költségelszámolásra jogosító igazolást ad ki, akkor 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-bevétel és alapítványtól az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.

(2) Az alapítványnak 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettől, más alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.

(3) Az e § szerinti adót az adóévet követő év január hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie.”

58. § Az Szja tv. 74. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:

„Földbérbeadásból származó jövedelem

74. § (1) A magánszemély földbérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék.

(2) Az (1) bekezdésben említett jövedelemből - ha az kifizetőtől származik - az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be és arról adatot szolgáltat az adóhatóságnak, igazolást ad a magánszemélynek. A magánszemély a nem kifizetőtől származó (1) bekezdésben említett jövedelme után negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegre vonatkozó rendelkezései szerint fizeti meg az adót.

(3) A magánszemély az (1) bekezdésben említett jövedelme után az adókötelezettségének - figyelemmel a (4) bekezdés rendelkezésére is - a személyi jövedelemadó bevallásában az önadózásra és az adófizetésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával tesz eleget.

  Vissza az oldal tetejére