Időállapot: közlönyállapot (1996.XI.29.)

1996. évi CVII. törvény

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról * 

1. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 8. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Munkaügyi Minisztérium:)

a) figyelemmel kíséri a foglalkoztatási folyamatokat, a munkaügyi kapcsolatokat, gondoskodik a foglalkoztatásra, a munkanélküliségre vonatkozó, valamint az érdekegyeztetéshez szükséges információk összegyűjtéséről, elemzéséről és rendszeres nyilvánosságra hozataláról, kutatásokat kezdeményez a munkaerőpiaci folyamatok, a munkaügyi kapcsolatok mélyebb megismerésére,”

(2) Az Flt. 8. §-a (3) bekezdésének f)-g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Munkaügyi Minisztérium:)

f) kezeli a Munkaerőpiaci Alapot,

g) gondoskodik az e törvény alapján járó munkanélküli ellátások kifizethetőségéről,”

(3) Az Flt. 8. §-ának (3) bekezdése a következő k)-m) ponttal egészül ki:

(A Munkaügyi Minisztérium:)

k) ellenőrzi a Munkaerőpiaci Alapból teljesített kifizetéseket, az ellenőrzés tapasztalatai alapján bírósági, szabálysértési, fegyelmi eljárást kezdeményezhet,

l) ellátja a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületének titkársági teendőit, továbbá

m) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.”

(4) Az Flt. 8. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A munkaadó:)

b) segíti a munkaerőpiaci szervezet munkáját, ennek keretében munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legkésőbb a betöltés esedékességekor - a Munkaügyi Minisztérium által meghatározott módon - tájékoztatja az illetékes munkaügyi központot,”

2. § Az Flt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § A Kormány országos jelentőségű foglalkoztatáspolitikai kérdésekben a munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezeteivel az Érdekegyeztető Tanácsban (a továbbiakban: ÉT) egyeztet. Ennek során az ÉT

a) véleményezi a foglalkoztatást közvetlenül érintő törvénytervezeteket,

b) évente beszámoltatja a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületét,

c) a munkájában résztvevő országos munkaadói és munkavállalói szövetségek útján kijelöli a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületének a munkaadói, továbbá munkavállalói képviselőit, és javaslatot tesz a visszahívásukra.”

3. § Az Flt. 10. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, és a 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete

10. § (1) A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (a továbbiakban: MAT) a munkaadók, a munkavállalók és a Kormány képviselőiből álló testület, amely a Munkaerőpiaci Alappal kapcsolatos jogokat, illetőleg kötelezettségeket az e törvényben foglaltak szerint gyakorolja, illetőleg teljesíti.

(2) A MAT munkaadói oldala a munkaadók képviselőiből, munkavállalói oldala a munkavállalók képviselőiből, kormányzati oldala a Kormány képviselőiből áll.

(3) A MAT megbízatása négy évre szól.

(4) Ha a MAT a megbízatásának lejártát követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a munkaügyi miniszter dönt.”

4. § Az Flt. 10/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„10/A. § (1) A MAT tagjait a munkaadók képviselői tekintetében az ÉT-ben képviselettel rendelkező országos munka adói szövetségek, a munkavállalók képviselői tekintetében az ÉT-ben képviselettel rendelkező országos munkavállalói szövetségek jelölik, egyéb megegyezés hiányában az általuk képviseltek részéről teljesített munkaadói, illetve munkavállalói járulékfizetés arányának figyelembevételével. A MAT tagjait a munkaügyi miniszter bízza meg, valamint hívja vissza. A Kormány képviseletét ellátó egy-egy tag megbízása, illetőleg visszahívása a népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter javaslata alapján történik.

(2) A MAT új tagját, ha a korábbi tag megbízatásának megszűnésére

a) a MAT megbízatásának lejárta miatt került sor, legkésőbb a lejáratot megelőző 15. napig,

b) egyéb okból kerül sor, az ok bekövetkezésétől számított 30 napon belül

kell jelölni.

(3) A MAT-nak nem lehet tagja, illetve nem vehet részt a szervezetét érintő döntések meghozatalában az a személy, aki olyan szervezetnek a tulajdonosa, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója, amelyet a MAT döntései közvetlenül érintenek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a Kormány képviseletét ellátó tagok tekintetében figyelmen kívül kell hagyni a Miniszterelnöki Hivatallal, a minisztériumokkal, az országos hatáskörű szervekkel, továbbá a munkaerőpiaci szervezet szerveivel fennálló közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyt.

(4) A MAT egyes oldalain résztvevő tagok száma hat főnél több nem lehet.

(5) A tagok megbízatása a MAT megbízatásának időtartamára szól. A MAT döntéseinek meghozatalában csak az vehet részt, aki megbízólevéllel rendelkezik.

(6) Ha a szavazásra a MAT

a) oldalai jogosultak, az oldalak szavazata egyenlő,

b) tagjai jogosultak, az egyes oldalak hat-hat szavazattal rendelkeznek.

(7) A MAT ügyrendjét egyhangúan maga határozza meg.”

5. § Az Flt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § (1) A megyékben (fővárosban) a foglalkoztatási és a munkaerőpiaci képzési érdekegyeztetés ellátására a munkaadók, a munkavállalók, valamint az önkormányzatok képviseletét ellátó tagokból álló testületként, megyei (fővárosi) munkaügyi tanács (a továbbiakban: munkaügyi tanács) működik. A munkaügyi tanács megbízatása négy évre szól.

(2) Ha a munkaügyi tanács a megbízatásának lejártát követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója dönt.”

6. § Az Flt. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § (1) A munkaügyi tanácsnak a munkaadók képviseletét ellátó tagjait (munkaadói oldalát) az Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező országos munkaadói szövetségek megyei szervezetei, a munkavállalók képviseletét ellátó tagjait (munkavállalói oldalát) az Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező országos munkavállalói szövetségek megyei szervezetei jelölik, illetve vonják vissza a jelölést. A tagokat - a jelölés, illetőleg annak visszavonása alapján - a munkaügyi központ igazgatója bízza meg a munkaügyi tanács megbízatásának lejártáig terjedő időtartamra, továbbá hívja vissza. A helyi önkormányzatok képviseletét ellátó tagokat (önkormányzati oldalt) a megyei (fővárosi) közgyűlés, valamint a megye területén lévő megyei jogú városok képviselő-testülete választja, és hívja vissza. A választás, illetve visszahívás alapján a tagok részére a megbízólevelet a munkaügyi központ igazgatója adja át, illetve vonja vissza.

(2) A munkaügyi tanácsnak nem lehet tagja az a személy, aki olyan szervezetnek a tulajdonosa, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója, amely a munkaügyi központ által közvetített személyek részére rendszeres szolgáltatást (képzést, munkaközvetítést) nyújt. A munkaügyi tanács a tagjai tekintetében további összeférhetetlenségi szabályt is megállapíthat.

(3) A munkaügyi tanácsban a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok képviseletét oldalanként legalább három, de legfeljebb hat tag látja el.

(4) A tagok megbízatása a munkaügyi tanács megbízatásának időtartamára szól. A megbízatásról, annak változásáról a munkaügyi központ igazgatója 15 napon belül értesíti a MAT-ot.

(5) A munkaügyi tanács új tagját, ha a korábbi tag megbízatásának megszűnésére

a) a munkaügyi tanács megbízatásának lejárta miatt került sor, legkésőbb a lejáratot megelőző 15. napig,

b) egyéb okból kerül sor, az ok bekövetkezésétől számított 30 napon belül

kell jelölni, illetőleg megválasztani.

(6) Ha a tagokat kijelölő, illetőleg választó szervezetek között vita merül fel, a vitás kérdésben a megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója a MAT-hoz fordulhat.

(7) A munkaügyi tanács döntéseinek meghozatalában csak az vehet részt, aki megbízólevéllel rendelkezik. A Munkaügyi Minisztérium képviselője a tanács munkájában tanácskozási joggal részt vehet.

(8) A munkaügyi tanács a munkavállalók, a munkaadók és az önkormányzatok képviselőinek megegyezésével határoz. A munkaügyi tanács határozatának meghozatala során a munkaadói, a munkavállalói, valamint az önkormányzati oldalt egy-egy szavazat illeti meg. A munkaügyi tanács megegyezés hiányában a MAT-hoz fordulhat, amelynek képviselője közvetít a felek között, és javaslatot tesz a megállapodásra.

(9) A munkaügyi tanács az ügyrendjét egyhangúan maga határozza meg.

(10) A munkaügyi tanács a megyei foglalkoztatási feladatok ellátása érdekében együttműködik a megyei területfejlesztési tanáccsal.”

7. § (1) Az Flt. 13. §-a a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra, ennek megfelelően az f) pontban lévő „b)-d) pontokban” hivatkozás „b) pontban, valamint a d) és e) pontokban” hivatkozásra, valamint a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

[(1) A munkaügyi tanács:]

a) dönt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról,

b) figyelemmel kíséri a Munkaerőpiaci Alap decentralizált pénzeszközeinek megyei szintű felhasználását,

c) véleményezi a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének a megyében felhasználható pénzügyi keretéből nyújtható támogatásokra kiírt pályázatok tervezetét,”

(2) Az Flt. 13. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészének a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi kerete felhasználásáról külön törvény rendelkezik. Ha a keret felhasználásával kapcsolatos jogosítványokat a munkaügyi tanács gyakorolja, az ezzel összefüggő napirendeket a területi gazdasági kamarák képviselőinek bevonásával kell megtárgyalni.”

8. § Az Flt. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„14. § (1) Támogatható a munkaügyi központ által felajánlott, vagy elfogadott képzése annak a személynek,

a) aki munkanélküli,

b) akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal előzetesen írásban közölte, vagy

c) aki közhasznú munkavégzésben vesz részt, és a képzésben való részvételt vállalja, továbbá

d) aki munkaviszonyban áll és rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható.

(2) A MAT meghatározhatja a képzési támogatásban részesíthetők további körét.

(3) Képzési támogatásként

a) keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás, valamint

b) a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése

adható.

(4) A keresetkiegészítés a képzést megelőzően elért átlagkereset és a képzés alatt elért kereset különbözetéig terjedhet.

(5) A keresetpótló juttatás összege a munkanélküli járadék alsó határa, pályakezdő munkanélküli esetében pedig a munkanélküli járadék alsó határának 20-40 százaléka között állapítható meg. Ha a munkanélkülinek a 26. § (1)-(3) bekezdése szerinti átlagkeresete a munkanélküli járadék alsó határánál alacsonyabb, a keresetpótló juttatás összege az átlagkeresettel megegyező összeg.

(6) Ha a képzésben résztvevő személy munkanélküli járadékban részesül, részére keresetpótló juttatás nem állapítható meg, hanem a munkanélküli járadékot kell tovább folyósítani. Ha a munkaügyi központ által felajánlott képzésben résztvevő személy a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási időtartamát kimeríti, részére a képzés hátralévő időtartamára keresetpótló juttatást kell megállapítani.

(7) A képzéssel kapcsolatos költségek részben vagy teljes mértékben megtéríthetők.”

9. § Az Flt. 16/A. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha a közhasznú munka támogatásának anyagi fedezetéül a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének

a) a megyében történő felhasználásra elkülönített pénzügyi kerete szolgál, a munkaügyi tanács meghatározhatja azokat a feltételeket, valamint települések körét, ahol a támogatás a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség legfeljebb 90 százalékáig nyújtható;

b) központi kerete szolgál, a MAT a közhasznú munka támogatásának mértékét a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség legfeljebb 90 százalékában, időtartamát legfeljebb két évben határozhatja meg.”

10. § Az Flt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17. § Pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható

a) olyan programok megvalósításához, amelyek segítik a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek foglalkoztatását,

b) annak a munkanélkülinek, aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik, továbbá annak a személynek, aki e törvény alapján munkanélküliek vállalkozóvá válását elősegítő támogatásban részesül.”

11. § Az Flt. 18. §-át megelőző alcím, valamint a 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Munkahelymegőrzés támogatása

18. § Támogatás nyújtható

a) az átmeneti likviditási gondokkal küzdő munkaadók részére, a foglalkoztatottak létszámának megtartása céljából,

b) egyes munkavállalói rétegek részmunkaidős foglalkoztatásának elősegítéséhez.”

12. § Az Flt. a 18. §-t követően új alcímmel és 18/A. §-sal egészül ki:

„A foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása

18/A. § Támogatásként a keresetet terhelő egészség- és nyugdíjbiztosítási, valamint munkaadói járuléknak megfelelő összeg részben vagy egészben átvállalható, legfeljebb egy évig terjedő időtartamra.”

13. § (1) Az Flt. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„21. § (1) A 16-19. §-ban meghatározott támogatás nyújtása esetén, ha a támogatás pénzügyi fedezetéül a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási, valamint rehabilitációs alaprészének

a) központi kerete szolgál, a Munkaügyi Minisztérium, vagy a megyei (fővárosi) munkaügyi központ, vagy annak kirendeltsége,

b) a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi kerete szolgál, a megyei (fővárosi) munkaügyi központ vagy annak kirendeltsége

köt megállapodást a támogatásban részesülővel.”

(2) Az Flt. 21. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a 20. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kiadott rendelet értelmében a támogatás visszakövetelhető, a támogatást a visszakövetelés időpontjában hatályos, a kötelezettségszegés időpontjától a befizetés időpontjáig számított jegybanki alapkamattal növelt összegben kell visszafizetni. A megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a kamat, továbbá - munkanélküli részére nyújtott támogatás esetén - a támogatás visszakövetelésétől.”

14. § (1) Az Flt. 25. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki]

b) a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább a 27. § (2) bekezdésében meghatározott legkisebb időtartamot munkaviszonyban töltött,

c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,”

(2) Az Flt. 25. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[(2) Az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételek alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha:]

e) a munkanélküli foglalkoztatása munkaviszonyban történik.”

(3) Az Flt. 25. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Az (1) bekezdés e) pontjában előírt együttműködés azt jelenti, hogy a munkanélküli:]

e) a saját maga által talált, vagy a munkaügyi központ által felkínált megfelelő munkahelyen munkaviszonyt létesít, illetve a munkaügyi központ által felkínált képzési lehetőséget elfogadja.”

(4) Az Flt. 25. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A munkanélküli járadék folyósításának időtartama alatt, a külön törvény alapján keresőképtelennek minősülő munkanélküli együttműködési kötelezettsége - a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a kereső képtelenségének azonnali bejelentésére, és - a megszűnést követően haladéktalanul - az arról szóló orvosi igazolásnak a munkaügyi központnak történő bemutatására terjed ki.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott munkaviszony időtartamába nem számítható be a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó időtartama, kivéve, ha annak igénybevételére három évesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)] [Mt. 138. § (4) bekezdés], valamint közeli hozzátartozó otthoni ápolása [Mt. 139. § (1) bekezdés], továbbá saját részére magánerőből lakás építése [Mt. 140. § (1) bekezdés] miatt került sor.

(6) A munkanélküli részére a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő, rövid időtartamú munkalehetőség is felajánlható.”

15. § (1) Az Flt. 26. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A munkanélküli járadék összege az (1)-(4) bekezdés alapján meghatározott járadékalap 65 százaléka.”

(2) Az Flt. 26. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. A munkanélküli járadéknak a megszüntetését követő 90 napon belül történő ismételt megállapítása esetén alsó határként az öregségi nyugdíjnak a korábbi jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb összege 90 százalékát kell figyelembe venni. Ha az (1)-(3) bekezdés szerinti átlagkereset a munkanélküli járadék alsó határánál alacsonyabb, a munkanélküli járadék az átlagkeresettel megegyező összeg.”

16. § (1) Az Flt. 27. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát (a továbbiakban: folyósítási idő) - a 25. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, amennyit a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött. A munkaviszony időtartamába nem számítható be a munkaviszonynak az az időtartama, amely alatt a munkanélküli munkanélküli járadékban részesült. Az előbbiekben meghatározott négyéves időtartam meghosszabbodik a következő időtartamokkal, vagy azok egy részével, ha ezen időtartamok alatt munkaviszony nem állt fenn:

a) a sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a polgári szolgálat,

b) a keresőképtelenséggel járó betegség,

c) a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,

d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósítása,

e) a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék folyósítása,

f) az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a javító-nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és az elzárás büntetés,

g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása

időtartamával, valamint

h) a (6) bekezdésben meghatározott időtartammal, feltéve, hogy az 58. § (5) bekezdésének d) pontja szerinti munkanélküli állapot ezen időtartam alatt is fennállt.”

(2) Az Flt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A folyósítási idő az (1) bekezdés szerinti munkaviszony időtartamának függvényében a következő:

360- 479 nap munkaviszony esetén 90 nap
480- 599 nap munkaviszony esetén 120 nap
600- 719 nap munkaviszony esetén 150 nap
720- 839 nap munkaviszony esetén 180 nap
840- 959 nap munkaviszony esetén 210 nap
960- 1079 nap munkaviszony esetén 240 nap
1080- 1199 nap munkaviszony esetén 270 nap
1200- 1319 nap munkaviszony esetén 300 nap
1320- 1439 nap munkaviszony esetén 330 nap
1440 nap és a feletti munkaviszony esetén 360 nap .”

(3) Az Flt. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Annak részére, aki a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette, ezt követően munkanélküli járadék - a 25. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően ismételten akkor folyósítható, ha legalább 180 nap - e törvényben foglaltak figyelembevételével kiszámított - munkaviszonyt szerzett. Ennek megfelelően a munkanélküli járadék folyósításának időtartama 180 naptól 359 napig terjedő munkaviszony esetén 45 nap.”

(4) Az Flt. 27. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A folyósítási idő számítása szempontjából a munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető figyelembe. Ha a munkanélküli a munkanélküli járadék folyósításának számára meghatározott időtartamát teljes mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a járadékfolyósítás időtartamának alapját képező munkaviszonyban töltött időt a tényleges járadékfolyósítási időtartamnak megfelelően csökkenteni kell.”

17. § Az Flt. 28. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Nem szüntethető meg a munkanélküli járadék folyósítása, ha a munkanélküli

a) keresőtevékenységéből származó jövedelme havonta nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér 50%-át, továbbá

b) bejelentési kötelezettségének eleget tett [36. § (1) bekezdés],

c) együttműködési kötelezettségét [25. § (3) bekezdés] változatlanul teljesíti.”

18. § (1) Az Flt. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Munkaerőpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez, a szakképzéshez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével

a) a munkanélküliek ellátásának biztosítása,

b) a munkaerő alkalmazkodásának, a munkanélküliek munkához jutásának támogatása,

c) a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának elősegítése,

d) a szakképzés fejlesztésének a támogatása,

e) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése,

f) az egyes alaprészekből finanszírozott ellátások, támogatások működtetésével kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítása, valamint

g) hozzájárulás a munkaerőpiaci szervezet működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához.”

(2) Az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a következő alaprészeket kell elkülöníteni:]

g) működési alaprészt, a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, valamint az Országos Munkaügyi Módszertani Központ törvényben meghatározott alapfeladatai ellátására, továbbá fejlesztésére, valamint a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, a MAT működtetésére, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez való hozzájárulásra, továbbá a könyvvizsgálat díjának biztosítására.”

(3) Az Flt. 39. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) bekezdés jelölése (6) bekezdésre változik:

„(4) Az egyes alaprészek terhére elszámolhatók az alaprészből finanszírozott ellátások, támogatások igénybevételének hirdetésével, közzétételével kapcsolatos kiadások, szakértői díjak, valamint az alaprészek pénzeszközei visszakövetelésével, behajtásával kapcsolatban felmerülő díjak és költségek.

(5) Ha a munkaerőpiaci szervezet a Munkaerőpiaci Alap alaprészeinek központi pénzügyi keretéből finanszírozandó programot valósít meg, az e programhoz kapcsolódó igazolt és nem tervezett többletköltségek az érintett alaprész terhére elszámolhatók.”

19. § Az Flt. 39/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39/A. § (1) A Munkaerőpiaci Alappal a munkaügyi miniszter rendelkezik. Rendelkezési jogát a (2)-(4) bekezdésben foglaltak szerint a MAT-tal megosztva gyakorolja.

(2) A MAT a Munkaerőpiaci Alap tekintetében

a) elfogadja a Munkaerőpiaci Alapnak - a munkaerőpiaci helyzet befolyásolását szolgáló - hároméves stratégiai programját;

b) dönt

1. a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról,

2. az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulásról, annak felhasználási módjáról,

3. a területfejlesztést szolgáló központi programokhoz való csatlakozásról,

4. a munkaerőpiaci szervezetnek a MAT által indított programokhoz tartozó feladatairól, s az ezzel összefüggő, a Munkaerőpiaci Alap működési alaprészében nem tervezett, a 39. § (5) bekezdésében meghatározott kiadások finanszírozásáról;

c) javaslatot tesz a Munkaerőpiaci Alap éves költségvetésére;

d) véleményezi a Kormány foglalkoztatási koncepciójának és irányelvének tervezetét, a munkanélküli ellátásokra, foglalkoztatást elősegítő támogatásokra, a Munkaerőpiaci Alappal való gazdálkodásra vonatkozó jogszabálytervezeteket, továbbá a munkaügyi miniszter egyedi (a foglalkoztatási válsághelyzetek kezelését szolgáló keret elosztására vonatkozó) döntéseit. A munkaügyi miniszter a munkanélküli ellátásokra, valamint a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó miniszteri rendeletet a MAT véleményének meghallgatása nélkül adja ki, ha a MAT álláspontja az erről szóló előterjesztés benyújtását követő 30 napon belül nem született meg;

e) értékeli

1. rendszeresen, de legalább negyedévenként a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását,

2. a Munkaerőpiaci Alap éves beszámolóját,

3. a munkanélküli ellátások és foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a munkaerőpiaci szervezet ellenőrzése során szerzett tapasztalatokat;

f) az e) pontban meghatározott értékelés alapján intézkedéseket kezdeményezhet;

g) a Munkaerőpiaci Alap felhasználásáról szakértői vizsgálatokat kezdeményezhet;

h) határoz a Munkaerőpiaci Alap felhasználására vonatkozó döntések nyilvánosságra hozatalának módjáról;

i) tájékoztatást kérhet a munkaügyi tanácsoktól.

(3) A MAT

a) a foglalkoztatási alaprész tekintetében dönt

1. a központi és a decentralizált keret arányáról, a decentralizálás elveiről, valamint az átcsoportosításokról,

2. központi foglalkoztatási, képzési és munkaerőpiaci integrációs programok indításáról,

3. foglalkoztatási és képzési célú közalapítványok támogatásáról;

b) a rehabilitációs alaprész tekintetében dönt a központi és a decentralizált keret arányáról, a decentralizálás elveiről, valamint az átcsoportosításokról;

c) a szakképzési alaprész tekintetében rendszeresen tájékoztatást kérhet az Országos Szakképzési Tanácsnak a Munkaerőpiaci Alapot érintő javaslatairól.

(4) A munkaügyi miniszter

a) az éves költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódóan benyújtja a Kormánynak a Munkaerőpiaci Alap éves, a MAT javaslatának megfelelő költségvetését. (A MAT javaslatától eltekinthet, ha az a tárgyévet megelőző év szeptember 15-éig nem született meg, feltéve, hogy az előterjesztést legkésőbb augusztus 16-áig a MAT megkapta. Amennyiben a MAT javaslata nem született meg, a munkaügyi miniszter a Kormánynak benyújtott előterjesztéshez csatolja a munkaadói és munkavállalói oldal véleményét.);

b) dönt a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról, ha a MAT döntése

1. jogszabályba ütközik,

2. veszélyezteti a munkanélküli ellátások kifizetésének biztonságát,

3. az előterjesztés benyújtásától számított 30 napon belül nem születik meg;

c) a foglalkoztatási és rehabilitációs alaprész tekintetében dönt a központi és decentralizált pénzeszközök arányáról, a decentralizálás elveiről, foglalkoztatási, valamint munkaerőpiaci integrációs képzési programok indításáról, a munkaügyi szervezetnek a programhoz kapcsolódó feladatairól és működési költségeiről, ha a MAT döntése

1. jogszabályba ütközik,

2. nem születik meg a tárgyév január 30-áig, illetve az előterjesztés benyújtását követő 30 napon belül;

d) dönt az egyes alaprészeken belül a központi pénzeszközök felhasználásáról - a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprész tekintetében a népjóléti miniszterrel egyetértésben -, továbbá a foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére szolgáló pénzügyi keret elosztásáról;

e) a szakképzési alaprész tekintetében dönt a központi és decentralizált keretre történő felosztásról;

f) tájékoztatja a MAT-ot az Országos Szakképzési Tanács javaslatairól;

g) a MAT (2) bekezdésének g) és h) pontja szerinti kezdeményezésére intézkedést, illetve szakértői vizsgálatot rendel el.

(5) A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról e törvény, valamint külön jogszabály szerint a Munkaügyi Minisztérium és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.

(6) A Munkaerőpiaci Alap összesített bevételi és kiadási előirányzatát és annak az alaprészek közötti megosztását az Országgyűlés összevont jogcímekként (kiemelt előirányzatokként) az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá. Az alaprészeken belül az összevont jogcímeket a munkaügyi miniszter állapítja meg.

(7) A Munkaerőpiaci Alap kezelésének és felhasználásának részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.”

20. § Az Flt. 39/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39/B. § (1) A Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészeinek pénzeszközei a MAT, illetőleg a munkaügyi miniszter döntése szerint - a működési alaprészt illetően e törvényben meghatározott módon - egymás között átcsoportosíthatók, feltéve, ha erre az eredeti előirányzatokon felül képződő többletbevételek fedezetet biztosítanak, vagy az egyes alaprészek tényleges kiadásainak az előirányzatoktól való elmaradása várhatóan fedezetet nyújt.

(2) A szakképzési, illetve a rehabilitációs alaprészből történő átcsoportosítás esetén az átcsoportosítással csökkentett alaprészt a következő költségvetési évben, az átcsoportosított pénzeszközzel növelni kell. A szakképzési, illetve a rehabilitációs alaprészbe történő átcsoportosítás esetén az átcsoportosítással növelt alaprészt a következő költségvetési évben, az átcsoportosított pénzeszközzel csökkenteni kell. Az átcsoportosított pénzeszköznek a visszapótlása az alaprész egyéb kötelezettségeivel szemben elsőbbséget élvez.

(3) A megyei (fővárosi) munkaügyi központok tervezési, működési, finanszírozási és beszámolási rendjére - a Munkaerőpiaci Alapból történő finanszírozás sajátosságainak figyelembevételével - a központi költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok előírásai az irányadók.

(4) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprésze terhére tárgyéven túli fizetési kötelezettség a MAT által meghatározott mértékig vállalható.”

21. § Az Flt. 41/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Nem kell hozzájárulást fizetni, ha a gazdálkodó szervezetnél a foglalkoztatottak tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszáma a húsz főt nem haladja meg.”

22. § (1) Az Flt. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási, szakképzési, valamint rehabilitációs alaprésze központi és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keretre (decentralizált keret) osztható fel.”

(2) Az Flt. 43. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi f) pont megjelölése g) pontra változik:

[(2) A központi pénzügyi keret felhasználható:]

f) az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulásra;”

23. § Az Flt. 47. §-át megelőző alcím, valamint 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„A munkaerőpiaci szervezet összetétele

47. § A munkaerőpiaci szervezet a következő szervekből áll:

a) az Országos Munkaügyi Módszertani Központ,

b) a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, valamint

c) munkaerő-fejlesztő és -képző központok.”

24. § Az Flt. 48. §-át megelőző alcím, valamint 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Országos Munkaügyi Módszertani Központ

48. § (1) Az Országos Munkaügyi Módszertani Központ a Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt álló, jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladata keretében:

a) módszertani segítséget nyújt a munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz, a munkaerőpiaci szervezet köztisztviselőinek és közalkalmazottainak szakmai képzéséhez,

b) működteti és fejleszti a munkaerőpiaci és munkaügyi folyamatok informatikai és számítógépes rendszerét,

c) szakmai és közérdekű tájékoztatást nyújt a munkaügyi folyamatokról,

d) végzi a Munkaügyi Minisztérium által elrendelt adatgyűjtést, valamint az adminisztratív nyilvántartások statisztikai célú feldolgozását és az információszolgáltatást,

e) ellát egyéb, a munkaügyi miniszter által meghatározott tevékenységeket.

(2) Az Országos Munkaügyi Módszertani Központ élén igazgató áll, akit a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára a munkaügyi miniszter nevez ki, és ment fel. Az igazgató feletti egyéb munkáltatói jogokat a munkaügyi miniszter által kijelölt helyettes államtitkár gyakorolja.”

25. § Az Flt. a 49. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki, és egyidejűleg a 49. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Megyei (fővárosi) munkaügyi központ

49. § (1) A megyei (fővárosi) munkaügyi központ (a továbbiakban: munkaügyi központ) jogi személy, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv, a megyei (fővárosi) önkormányzattól független hatóság.

(2) A munkaügyi központ

a) központi szervezeti egységekből,

b) kirendeltségekből, és

c) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségből (a továbbiakban: felügyelőség)

áll.

(3) A munkaügyi központ igazgatóját a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára a munkaügyi miniszter nevezi ki, és menti fel, amelyhez a területileg illetékes munkaügyi tanács előzetes véleményét be kell szereznie. A munkaügyi központ igazgatója feletti egyéb munkáltatói jogokat a munkaügyi miniszter által kijelölt helyettes államtitkár gyakorolja. A munkaügyi központ igazgatója minisztériumi főosztályvezetői besorolású köztisztviselő.

(4) A felügyelőség központi szakmai irányítását az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) látja el. A felügyelőség vezetője főosztályvezetői besorolású köztisztviselő, aki felett a munkáltatói jogokat az OMMF elnöke gyakorolja, a kinevezéséhez és felmentéséhez ki kell kérnie a munkaügyi központ igazgatójának az előzetes véleményét. A felügyelőség további munkavállalói feletti munkáltatói jogokat a felügyelőség vezetője gyakorolja, a vezetőhelyettes kinevezésének és felmentésének kivételével. A vezetőhelyettest az OMMF elnöke nevezi ki, és menti fel, amihez ki kell kérnie a területileg illetékes munkaügyi központ igazgatójának előzetes véleményét. A felügyelőség munkavállalói (ideértve a felügyelőség vezetőjét és helyettesét is) illetményének és jutalmának megállapításához a munkaügyi központ igazgatójának az egyetértése szükséges.”

26. § Az Flt. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„50. § (1) A munkaügyi központ központi szervezeti egységei útján

a) ellátja a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek a megyében történő működtetésével kapcsolatos megyei szintű feladatokat,

b) ellátja a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, valamint a polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat,

c) végzi a munkaügyi tanács titkársági teendőit,

d) irányítja a kirendeltségeit,

e) információkat gyűjt és nyújt a megye (főváros) munkaerőpiaci folyamatairól, helyzetéről, prognózisokat készít a várható változásokról,

f) orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában,

g) rehabilitációs munkacsoportot hoz létre, és működtet a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében,

h) elősegíti a csoportos létszámleépítések által okozott foglalkoztatáspolitikai problémák megoldását,

i) ellátja a munkanélküliség megelőzését, a foglalkoztatás elősegítését szolgáló támogatások felhasználásának, továbbá a munkanélküli ellátásra való jogosultságnak - ez utóbbi tekintetében az 51. § (1) bekezdésének a) pontjába nem tartozó - hatósági ellenőrzését,

j) gyakorolja az 56/A. §-ban meghatározott rendbírság kiszabásával kapcsolatos jogokat, továbbá

k) ellátja jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

(2) Az (1) bekezdés i)-j) pontjában meghatározott ellenőrzési tevékenysége során a munkaügyi központ képviselője

a) az ügyféltől felvilágosítást kérhet, az ellenőrzési tevékenységgel összefüggő nyilvántartásokba betekinthet,

b) a személyazonosság megállapítására alkalmas okmány (személyi igazolvány, útlevél, vezetői engedély stb.) felmutatására szólíthatja fel azt a személyt, akinek személyazonosságát meg kell állapítania.

(3) A munkaügyi központ központi szervezeti egységének képviselője az ellenőrzés tapasztalatai alapján köteles a szükséges intézkedéseket megtenni, így különösen

a) javaslatot tenni a munkanélküli ellátás, a foglalkoztatást elősegítő támogatás folyósításának szüneteltetésére, illetőleg megszüntetésére,

b) az ellenőrzött személy vagy szerv figyelmét felhívni a tapasztalt jogszabálysértésre,

c) más szervet intézkedés végett megkeresni,

d) szabálysértési, illetőleg bírósági eljárást kezdeményezni,

e) rendbírságot kiszabni.”

27. § Az Flt. az 50. §-át követően a következő alcímmel és egyidejűleg új 50/A. §-sal egészül ki:

„A munkaügyi központ kirendeltsége

50/A. § A munkaügyi központ kirendeltsége ellátja

a) a munkanélküliek nyilvántartásba vételével,

b) a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói és egyéb tevékenységgel,

c) a munkanélküli ellátások, továbbá egyes foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos, valamint

d) a munkaügyi központ igazgatója által a hatáskörébe utalt feladatokat.”

28. § Az Flt. az 51. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg az 51. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„A megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség

51. § (1) A felügyelőség

a) hatósági ellenőrzést végez a munkanélküli ellátások melletti munkavégzések szabályszerűsége, a 40-41. §-ban meghatározott járulékfizetési kötelezettség teljesítése, továbbá a külföldi személyek Magyarországon történő foglalkoztatása tekintetében,

b) ellátja a külön jogszabályban meghatározott munkabiztonsági, munkaügyi és egyéb ellenőrzési feladatokat,

c) kezdeményezi a munkanélküli ellátás jogalap nélküli igénybevétele esetén az ellátás szüneteltetését, illetve megszüntetését,

d) kötelezi a munkaadót a 7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelezettség teljesítésére,

e) gyakorolja az 56/A. §-ban meghatározott rendbírság kiszabásával kapcsolatos jogosítványokat.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ellenőrzési tevékenysége során a felügyelőség felügyelője

a) felvilágosítást kérhet, az ellenőrzési tevékenységgel összefüggő nyilvántartásokba betekinthet,

b) a személyazonosság megállapítására alkalmas okmány (személyi igazolvány, útlevél, vezetői engedély stb.) felmutatására szólíthatja fel azt a személyt, akinek személyazonosságát meg kell állapítania.”

29. § Az Flt. 51/A. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A támogatást a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi pénzügyi keretéből kell folyósítani, és az a 16/A. §-ban, valamint 17. §-ban meghatározott célokra használható fel.”

30. § Az Flt. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„52. § A munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg a munkaerőpiaci szervezet irányítására, a szervezetbe tartozó egyes szervek hatáskörére, egymás közötti kapcsolatára, továbbá a munkaügyi központ kirendeltségeinek illetékességére vonatkozó részletes szabályokat.”

31. § Az Flt. 53. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, az 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Munkaerőfejlesztő és -képző központ

53. § (1) A foglalkoztatást elősegítő képzések biztosítására a Munkaügyi Minisztérium - más szervezetekkel együtt - munkaerőfejlesztő- és képző központokat (a továbbiakban: képző központ) létesíthet.

(2) A képző központ központi költségvetési szerv. Létesítésének költségeit a Munkaerőpiaci Alap, alapszintű működési költségeit az állami költségvetés biztosítja.

(3) A képző központ alapfeladataként

a) ellátja a központi képzési programokban meghatározott rétegek képzését,

b) közreműködik a munkaerőpiaci szervezet belső képzési feladatainak ellátásában.

(4) A képző központ működésével kapcsolatos további kérdéseket külön törvény szabályozza.”

32. § Az Flt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„55. § (1) A munkaügyi központ kirendeltsége a saját nevében hoz határozatot

a) a munkanélküli ellátás megállapításával, szüneteltetésével, megszüntetésével és visszakövetelésével,

b) a foglalkoztatást elősegítő egyes támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével

kapcsolatos ügyekben.

(2) A munkaügyi központ központi szervezeti egysége a munkaügyi központ nevében hoz határozatot a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, a polgári szolgálattal, a rendbírsággal kapcsolatos, valamint a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.

(3) Ha első fokon

a) a munkaügyi központ kirendeltsége hozott határozatot, a fellebbezést a munkaügyi központ igazgatója,

b) a munkaügyi központ központi szervezeti egysége hozott határozatot, a fellebbezést a Munkaügyi Minisztérium

bírálja el.”

33. § Az Flt. 56. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A munkaügyi központ központi szervezeti egységének, valamint kirendeltségének mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.”

34. § (1) Az Flt. 56/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Rendbírságot köteles fizetni az a munkaadó, munkavállaló, egyéb szerv, illetőleg személy, aki az e törvényben, valamint a felhatalmazása alapján hozott jogszabályban, államigazgatási határozatban meghatározott bejelentési [kivéve a 8. § (5) bekezdés b) pontjában, valamint a 36. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget], nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon és határidőben tesz eleget, valótlan adatot szolgáltat, vagy az 50. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott ellenőrzést akadályozza.”

(2) Az Flt. 56/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendbírság kiszabására a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, valamint a felügyelőség jogosult. A befizetett rendbírság hatvan százaléka a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészét növeli, negyven százaléka saját bevétel, ami személyi juttatásokra nem használható fel.”

35. § Az Flt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„57. § A Munkaügyi Minisztérium és a munkaügyi központ igazgatójának határozata bíróság által felülvizsgálható. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.”

36. § (1) Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói és - 1994. június 1-jét megelőzően létesített - ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyát kell érteni.”

(2) Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következő j)-m) pontokkal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

j) munkaközvetítő tevékenység: olyan szolgáltatások összessége, amelyeknek célja a munkaerő-kínálat és -kereslet összehangolása, az állást keresők és kínálók közvetlen támogatása nélkül,

k) pályakezdő munkanélküli: a 25. életévét - felsőfokú végzettségű személy esetén 30. életévét - be nem töltött, a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkező, a munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli, feltéve, ha munkanélküli járadékra a tanulmányainak befejezését követően nem szerzett jogosultságot. Nem tekinthető pályakezdő munkanélkülinek, aki

1. terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül,
2. előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés, illetve elzárás büntetését tölti,
3. sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot, továbbá polgári szolgálatot teljesít,

l) rövid időtartamú munka: olyan, a munkaügyi központ által felajánlott, vagy a munkanélküli által megtalált munka, amelynek időtartama összefüggően a 90 napot nem haladja meg,

m) megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahelymegtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Ettől eltérően a 41/A. § alkalmazása szempontjából a megváltozott munkaképességű személy fogalmát külön jogszabály határozza meg.”

37. § (1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglalt kivétellel 1997. január 1-jén lép hatályba. A hatálybalépéssel egyidejűleg az Flt. 22. §-ának (4) bekezdése, a 36. §-ának (2) bekezdése, a 43. §-a (2) bekezdésének b) pontjából az „alapítványok” szövegrész, a 43/B. §-a, a 44. § előtti cím, 53/A. §-a, 56. §-ának (1) bekezdése, 58. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata, továbbá 58. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti. A hatálybalépéssel egyidejűleg

a) az Flt. 7. §-ának (4) bekezdésében „a Foglalkoztatási Alapba” szövegrész helyébe „a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe” szövegrész,

b) az Flt. 20. §-ának (1) bekezdésében a „14-18.” szövegrész helyébe a „14-18/A.” szövegrész, a 20. §-a (2) bekezdésében az „Országos Munkaerőpiaci Tanács” szövegrész helyébe „MAT” szövegrész,

c) az Flt. 27. §-ának (8) bekezdésében a „(4)-(5) bekezdésben” szövegrész helyébe „(5)-(6) bekezdésben” szövegrész,

d) az Flt. 28. §-ának (3) bekezdésében az „(1) bekezdés a) pontja” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés b) pontja” szövegrész, a „8. § (7) bekezdése szerinti” szövegrész helyébe a „36. § (1) bekezdése szerinti” szövegrész,

e) az Flt. 29. §-a (1) bekezdésének f) pontjában a „8. § (7) bekezdés” szövegrész helyébe a „36. § (1) bekezdés” szövegrész,

f) az Flt. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában „a 28. § (1) bekezdés a) pontjában” szövegrész helyébe a „28. § (1) bekezdés b) pontjában” szövegrész,

g) az Flt. 30. §-ának (2) bekezdésében „a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjából (43. §)” szövegrész helyébe „a Munkaerőpiaci Alap szolidaritási alaprészéből” szövegrész,

h) az Flt. 37. §-ának (3) bekezdésében „a Szolidaritási Alapba” szövegrész helyébe „a Munkaerőpiaci Alap szolidaritási alaprészébe” szövegrész,

i) az Flt. 39. §-ának - e törvénnyel megállapított - (6) bekezdésében az „Országos Munkaügyi Központ” szövegrész helyébe „Országos Munkaügyi Módszertani Központ” szövegrész

lép.

(2) Az (5) bekezdés és a 38. § rendelkezései a kihirdetést követő 5. napon lépnek hatályba.

(3) Az Országos Munkaerőpiaci Tanács e törvény hatálybalépésével megszűnik. Ha a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete az Országos Munkaerőpiaci Tanács megszűnését követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a munkaügyi miniszter dönt.

(4) Az e törvény hatálybalépése előtt működő megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok e törvény hatálybalépésével megszűnnek. Ha az új munkaügyi tanács a megszűnést követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója dönt. Az e törvény alapján első ízben megalakított munkaügyi tanácsok megbízatása a törvény hatálybalépését követően legközelebb tartott helyi önkormányzati választásokat követő 60. napig tart.

(5) A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete, valamint az e törvény által megállapított szabályok szerint létrehozott megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok 1997. január 1-jén kezdik meg működésüket. A testületek tagjainak jelölését, javaslatát, illetőleg megválasztását 1996. december 15-ig el kell végezni.

(6) Az Flt. 50. §-a (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott rehabilitációs munkacsoportok 1998. január 1-jén kezdik meg működésüket.

(7) E törvény hatálybalépésének időpontjában az Országos Munkaügyi Központ Országos Munkaügyi Módszertani Központtá alakul át. Az Országos Munkaügyi Módszertani Központ az Országos Munkaügyi Központ általános és egyetemes jogutódja.

(8) Az Országos Munkaügyi Központban foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya az (1) bekezdésben meghatározott időpontban közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Az átalakulás következtében a foglalkoztatottak illetménye nem csökkenhet. Az Országos Munkaügyi Módszertani Központban foglalkoztatottaknak az Országos Munkaügyi Központnál közszolgálati jogviszonyban töltött idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az Országos Munkaügyi Módszertani Központban töltötték volna el.

(9) A (8) bekezdéstől eltérően a felmentési idő és a végkielégítés tekintetében az Országos Munkaügyi Módszertani Központnál eltöltött közalkalmazotti időt a közszolgálati jogviszonynak közalkalmazotti jogviszonnyá való átalakulása időpontjától kell számítani. A felmentési idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közszolgálati jogviszony alapján, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek a jogviszony átalakulásának időpontjában irányadó szabályai szerint számított felmentési idő és végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.

(10) Az e törvény hatálybalépésének időpontjában már megállapított keresetpótló juttatást és munkanélküli járadékot a megállapítás időpontjában hatályos szabályok szerint kell továbbfolyósítani.

(11) A törvény 8. §-át a hatálybalépés időpontjában folyamatban lévő első fokú államigazgatási eljárás során is alkalmazni kell.

(12) A keresetpótló juttatással, valamint a munkanélküli járadékkal kapcsolatos, a törvény hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő másodfokú államigazgatási eljárás során a megállapításkor hatályos szabályokat kell alkalmazni.

(13) Az Flt.-ben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos, e törvény hatálybalépésének időpontjában el nem bírált fellebbezéseket a Munkaügyi Minisztérium bírálja el.

38. § A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény 1. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az (5)-(6) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:

„(5) A törvényben előírt módon teljesített hozzájárulási kötelezettség 1996. január 1-jétől egyéb ráfordításként számolható el.”

39. § (1) A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bt.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a kifizetéseket a Munkaügyi Minisztérium teljesíti.”

(2) A Bt. 3. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az elfogadott kérelem egy példányát az illetékes munkaügyi központ - az átvételi időpont (dátum, óra, perc) rögzítése mellett - haladéktalanul továbbítja a Munkaügyi Minisztériumnak, egy példányát pedig - az átvétel igazolásaként - a kérelmezőnek visszaadja.”

(3) A Bt. 4. §-ának (1) bekezdésében, valamint 5. §-ának (1) és (3) bekezdésében az „OMK” szövegrész helyébe a „Munkaügyi Minisztérium” szövegrész lép.

40. § (1) A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) a 14. §-ban meghatározott állami irányítási feladatok végrehajtásának - a munkabiztonság területén történő - kezdeményezésére, előkészítésére és elősegítésére, valamint a munkaügyi központok keretében működő megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek központi szakmai irányítására, illetve egyes munkabiztonsági hatósági jogkörök ellátására létrehozott önálló központi hivatal, amelynek élén elnök áll.

(3) A munkabaleseti információs rendszer működtetése az OMMF, valamint a külön jogszabályokban meghatározottak alapján más szervek feladata.

(4) A munkaügyi miniszter nevezi ki az OMMF elnökét, elnökhelyettesét, továbbá rendeletben meghatározza az OMMF központi szakmai irányítási feladatait - ideértve a (3) bekezdés szerinti tevékenységét -, a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek működésének részletes szabályait.”

(2) Az Mvt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„68. § Ha a sérült (halála esetén hozzátartozója) a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, úgy a területileg illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséghez, bányászati munkabaleset esetén az illetékes bányakapitánysághoz fordulhat.”

(3) Az Mvt. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését az e törvényben és külön jogszabályban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkező megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek az OMMF, az ÁNTSZ és helyi szervei, illetve a bányafelügyelet (a továbbiakban együttesen: felügyelet) általános jelleggel látják el.”

(4) Az Mvt. 83. §-a előtt található alcím helyébe a következő alcím lép:

„Az OMMF, illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek jogkörére vonatkozó külön szabályok”

(5) Az Mvt. 84. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„A megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség felügyelője elsőfokú hatóságként jogosult”

(6) Az Mvt. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„86. § Az OMMF, illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugáregészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenőrzésére, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erőkre és rendvédelmi szervekre.”


  Vissza az oldal tetejére