Időállapot: közlönyállapot (1996.XII.26.)

1996. évi CXXVIII. törvény

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról * 

1. § (1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló, többször módosított 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-ának (1) bekezdése a következő e)-f) és k) ponttal egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi e)-h) pontok jelölése g)-j) pontokra módosul:

(E törvény alkalmazásában)

e) egyedülélő: az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik;

f) háztartás: az egy lakásban életvitelszerűen együttlakó személyek;”

k) aktív korú: a 62. életévét be nem töltött személy.”

(2) Az Szt. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:

„(4) A hajléktalan személynek rászorultság esetén joga van az e törvényben meghatározott szociális ellátások igénybevételére függetlenül attól, hogy van-e bejelentett lakó- vagy tartózkodási helye.”

2. § Az Szt. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj és a legalább három hónapig folyósított átmeneti segély folyósításának időtartama alatt visszamenőlegesen rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres pénzellátásra és a szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult vagy a szociális ellátás igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie.”

3. § Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális alapellátás keretében - a jogosult számára munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).”

4. § (1) Az Szt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem pótlására jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit,

a) aki az Flt. alapján munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követően az Flt. alapján más munkanélküli ellátásra nem jogosult, és keresetpótló juttatásban nem részesül,

b) akinek részére a munkanélküli járadék folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult,

c) akinek a munkanélküli járadékra való jogosultsága az Flt. alapján támogatott képzés időtartama alatt szűnt meg, és a képzés megszűnését követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem szerzett jogosultságot,

feltéve, hogy családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át.”

(2) Az Szt. 33. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:

„(2) A jövedelempótló támogatás iránti kérelem az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt jogosultsági feltétel keletkezése időpontjától számított 12 hónapon belül nyújtható be. E határidő elmulasztása jogvesztő.”

5. § Az Szt. 34. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Szünetel a munkanélküli jövedelempótló támogatás folyósítása, ha a munkanélküli)

c) oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, illetve keresetpótló juttatásban részesül;”

6. § Az Szt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül jövedelemnek a 34. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti, nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység ellenértéke.”

7. § Az Szt. a 37. §-t követően a következő alcímmel és 37/A-37/G. §-sal egészül ki:

„Rendszeres szociális segély

37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki

a) a 18. életévét betöltötte és munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül,

b) a 62. életévét betöltötte,

c) aktív korú nem foglalkoztatott,

feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése

a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,

b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,

és létfenntartást biztosító vagyona sem neki és sem családjának nincs. Nem tekinthető létfenntartást biztosító vagyonnak az ingóság, továbbá az az ingatlan, amelyben a személy és családja lakik.

(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Szt. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet.

37/B. § Nem állapítható meg rendszeres szociális segély annak

a) a személynek, aki

aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt személy esetében a 80%-át, a 37/A. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt személy esetében pedig a 70%-át;

ab) előzetes letartóztatásban van, elzárás büntetését, illetve szabadságvesztés büntetését tölti;

b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki

ba) a jövedelempótló támogatásra való jogosultságának időtartama alatt együttműködést nem vállalónak minősült a 34/A. § (1) bekezdése szerint,

bb) katonai szolgálatot teljesít.

37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget. Együttműködésen az ellátásban részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban történő részvételt kell érteni.

(2) Az önkormányzat rendeletben szabályozza

a) az együttműködés eljárási szabályait,

b) az együttműködési programok típusait,

c) az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit.

37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó.

37/E. § A rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit az önkormányzat évente legalább egyszer felülvizsgálja.

37/F. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított rendszeres szociális segély folyósítására, elszámolására a 37. § (1)-(4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A főjegyző által az (1) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segély összegét a Népjóléti Minisztérium - a fővárosi önkormányzaton keresztül - havonta utólagos elszámolással megtéríti.

37/G. § A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.”

8. § Az Szt. 38. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha

a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35%-át,

b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át

és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.

(4) Költségeken

a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztőrészletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,

b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át

kell érteni.”

9. § Az Szt. 39. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A lakásfenntartási támogatás a 38. § (3) bekezdésének

a) a) pontjában foglalt esetben egy évre,

b) b) pontjában foglalt esetben egy fűtési szezonra

szól. A kérelmet évente meg kell újítani.

(4) A támogatás összege - figyelembe véve az egyéb pénzbeli ellátásokat is - hozzájárul a lakhatás feltételeinek a megőrzéséhez. A támogatás egy hónapra jutó összege nem lehet kevesebb 1000 Ft-nál.”

10. § Az Szt. 45. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok átmeneti segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.”

11. § Az Szt. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„47. § (1) A képviselő-testület döntése alapján egyes pénzbeli ellátások egészben vagy részben természetbeni szociális ellátás formájában is nyújthatók. Természetbeni szociális ellátásként nyújtható

a) a lakásfenntartási támogatás,

b) az átmeneti segély,

c) a temetési segély.

(2) Természetbeni ellátás különösen az élelmiszer, a tankönyv, a tüzelő segély, a közüzemi díjak, illetve a gyermekintézmények térítési díjának kifizetése, valamint a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatás.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatásnak minősül különösen

a) a földhasználati lehetőség,

b) a mezőgazdasági szolgáltatások és juttatások,

c) a munkaeszközök és a munkavégzéshez szükséges forgó eszközök,

d) a szaktanácsadás, a szakképzés

biztosítása.

(4) A családi szükségletek kielégítését szolgáló gazdálkodást segítő támogatás nyújtására akkor van mód, ha a települési önkormányzat rendeletben szabályozza

a) a támogatás eljárási szabályait,

b) a támogatás formáit és értékét,

c) a támogatott jogait és kötelezettségeit, illetve a kötelezettség

megszegésének következményeit.”

12. § Az Szt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Közgyógyellátásra jogosult]

b) a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontja szerinti rendszeres szociális segélyben részesülő;”

13. § Az Szt. a következő 58/A. §-sal egészül ki:

„58/A. § (1) Külön törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulásra jogosult a személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó

a) egyházi jogi személy,

b) társadalmi szervezet,

c) alapítvány,

d) közalapítvány,

e) közhasznú társaság,

f) egyéni vagy társas vállalkozás.

(2) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények normatív állami hozzájárulását kormányrendeletben meghatározottak szerint kell igényelni és folyósítani. A folyósítás feltétele, hogy az intézmény működési feltétele és szolgáltatása, valamint intézményi térítési díja megfelel a jogszabályi előírásoknak.”

14. § Az Szt. 59. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg (1) bekezdésre módosul:

„(2) Ötszáz lakosnál kisebb településeken, illetve külterületi lakott helyen az egyes alapellátási feladatok falugondnok közreműködésével is elláthatók.”

15. § Az Szt. 80. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra módosul:

(Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai különösen)

d) pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthona;”

16. § Az Szt. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„88. § (1) A megyei és a fővárosi önkormányzat (a továbbiakban: megyei önkormányzat) gondoskodik

a) azoknak a szakosított ellátásoknak a megszervezéséről, amelyek biztosítására e törvény alapján a települési önkormányzat nem köteles;

b) a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról;

c) a módszertani feladatok ellátásáról, ennek keretében megbíz valamely ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézményt e feladatok ellátásával.

(2) A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a fővárosi önkormányzat gondoskodik a hajléktalanok éjjeli menedékhelyének és átmeneti szállásának megszervezéséről és fenntartásáról.”

17. § (1) Az Szt. 96. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

(Az intézménybe való felvételkor az intézmény tájékoztatást ad a jogosult és hozzátartozója számára)

h) a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezetekről.”

(2) Az Szt. 96. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:

„(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eltávozást az intézmény vezetője engedélyezi, annak részletes szabályait a házirend tartalmazza. A jogosult eltávozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosának szakvéleménye - a jogosult önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt - az eltávozást nem javasolja.”

18. § (1) Az Szt. 98. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jogosult és hozzátartozója, valamint a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezet a házirendben foglaltak szerint panasszal élhet az intézmény vezetőjénél vagy az érdekképviseleti fórumnál (a továbbiakban: panasz kivizsgálására jogosult).”

(2) Az Szt. 98. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek és szervek panaszukkal az intézmény fenntartójához fordulhatnak, ha a panasz kivizsgálására jogosult

a) határidőben nem intézkedik,

b) intézkedésével nem értenek egyet.”

19. § Az Szt. a következő 99/A. §-sal egészül ki:

„99/A. § A gondnokság alatt álló jogosult érdekeinek védelmében az intézményvezető kezdeményezheti új gondnok kirendelését, ha a gondnok a gondnoki teendőket nem megfelelően látja el, vagy nem a gondnokolt érdekeinek megfelelően végzi.”

20. § Az Szt. 108. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„Ennek eldöntéséhez a beutalt kezelő orvosának szakvéleményét is ki kell kérni.”

21. § Az Szt. 109. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A beutaló szerv és az intézmény vezetője az áthelyezést akkor kezdeményezheti, ha a jogosult]

c) a házirendet többször, súlyosan megsérti, és emiatt az érdekképviseleti fórum a jogosult áthelyezését javasolja.”

22. § Az Szt. 112. §-ának (3) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

„A szakértői bizottság legalább három tagból áll. Tagja a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfelügyelő szakfőorvos, a megyében, fővárosban működő rehabilitációs szakfőorvos, a módszertani feladatok ellátására kijelölt, személyes gondoskodást nyújtó intézmény vezetője.”

23. § Az Szt. a 113. §-át követően a következő alcímmel és 113/A. §-sal egészül ki:

„A pszichiátriai betegek otthonára vonatkozó külön szabályok

113/A. § (1) A pszichiátriai betegek otthonában élő személyek esetében a 112. § (3) bekezdése szerinti szakértői bizottság az intézményi elhelyezést követően kétévente felülvizsgálja a jogosult

a) adott intézményben történő további ellátásának szükségességét;

b) más intézménybe történő áthelyezésének indokoltságát.

(2) Ha a szakértői bizottság megállapítása szerint a jogosultat egészségi állapota miatt más intézményben kell gondozni, illetőleg intézményi ellátása a továbbiakban nem indokolt, kezdeményezi a beutaló szervnél, valamint az intézmény vezetőjénél a szükséges intézkedések megtételét.

(3) A beutaló szerv, illetve az intézmény vezetője a szakértői bizottság kezdeményezésének megfelelően 30 napon belül intézkedik.”

24. § Az Szt. a következő 117/B. §-sal egészül ki:

„117/B. § (1) A népjóléti miniszter által rendeletben meghatározott, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás vagy személyi térítési díj pótlék is kérhető. Az egyszeri hozzájárulás összege az éves intézményi térítési díj tízszeresét, a személyi térítési díj pótlék a havi intézményi térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg. Ha a gondozás tíz éven belül - a haláleset kivételével - megszűnik, az egyszeri hozzájárulásnak a fennmaradó évekre jutó időarányos részét vissza kell fizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszeri hozzájárulás összegének legalább tíz százalékát a fenntartó elkülönítetten kezeli, az (1) bekezdésben meghatározott visszafizetési kötelezettség teljesíthetősége érdekében.”

25. § Az Szt. 124. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A 45. § (4) bekezdése szerinti átmeneti segélyezés fedezetéhez a Népjóléti Minisztérium a fővárosi önkormányzattal évente kötött megállapodásban foglalt keretösszeggel hozzájárul.”

26. § Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza)

b) a személyes gondoskodást nyújtó ellátások szakmai létszám normáit, működési feltételeit, valamint az intézményvezető szakmai feladatait;”

27. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1997. január 1-jén lép hatályba.

(2) Az Szt. - e törvény 13. §-ával megállapított - 58/A. §-a 1998. január 1-jén lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 50. §-ának (3) bekezdésében az „egyedülálló” szövegrész helyébe „egyedülélő” szövegrész lép.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) az Szt. 3. §-ának (5) bekezdéséből a „valamint - az e törvényben foglalt kivételekkel - a rendszeres szociális segélyre” szövegrész, 48. §-ának (4) bekezdéséből az „állandó” szó, 132. §-a (1) bekezdésének f) pontjából a „nem állami szervek által fenntartott” szövegrész;

b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 134. §-ának a) pontja, 135. §-ának a)-e) pontja.

(5) A települési önkormányzat - az Szt. 37/C. § és 38-39. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az önkormányzati rendeleteket e törvény hatálybalépésétől számított 4 hónapon belül alkotja meg, illetve módosítja.

(6) A települési önkormányzat az e törvény hatálybalépése előtt megállapított rendszeres szociális segélyeket e törvény hatálybalépésétől számított 4 hónapon belül felülvizsgálja. A felülvizsgálat nyomán megállapított rendszeres szociális segély összege azonban nem lehet kevesebb, mint az annak előtte megállapított rendszeres szociális segély.

(7) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépéskor már folyamatban lévő rendszeres szociális segélyezési ügyekre is.

(8) Az Szt. 33. §-ának (2) bekezdésében megjelölt határidő az e törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett jogosultsági feltételek esetén az e törvény hatálybalépésének időpontjától számítandó.


  Vissza az oldal tetejére