Időállapot: közlönyállapot (1997.VI.20.)

1997. évi L. törvény

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról * 

Az Országgyűlés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló - többször módosított - 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról a következő törvényt alkotja:

1. § (1) A Vámtv. 1. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra - e minőségében - e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;”

(2) A Vámtv. 1. §-ának 3. b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

b) vámhatóság: a vámhatóság hatósági jogkörrel rendelkező szervei. Hatósági jogkörrel rendelkező szervek: a vámszervezet vezetője, a vámszervezet központi, területi szerve, a számlavezető, valamint a járőrszolgálati vámszerv, a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség, a nyomozó, a szabálysértési hivatal és a Vámáruraktár;”

(3) A Vámtv. 1. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - külön engedély nélkül szabad a vámhatáron át szállítani;”

(4) A Vámtv. 1. §-ának 15. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt. Vámárunak kell tekinteni az olyan árut is, amelyet külföldi rendeltetéssel közvámraktárba betároltak, ha a vonatkozó külkereskedelmi ügylet megvalósult, és a külföldi a beraktározott árut - külföldre szállítás nélkül, új külkereskedelmi szerződés alapján - belföldi szervezetnek aktív feldolgozásra átadja;”

(5) A Vámtv. 1. §-ának 20. és 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„20. lízing: a vámáru átadása olyan szerződés alapján, amely az áru határozott időre szóló, de legalább 365 napot meghaladó bérletéről rendelkezik, azzal a kikötéssel, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi, vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít;

21. vámteher:

a) a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó és fogyasztási adó (a továbbiakban együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni,

b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók, a közvámraktárba beraktározott áru után visszaigényelt (levont) forgalmi adók, a visszatérített egyéb vámteher és az igénybe vett állami támogatás, továbbá a termelési célból importált adózatlan jövedéki termék után a fogyasztási adó és az azt terhelő általános forgalmi adó;”

(6) A Vámtv. 1. §-ának 23., 24. és 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:

a) a természetes személy, illetőleg szervezetnél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint

b) a szervezetnek tizenkét hónapon belül nem volt vámhatóságnál nyilvántartott vám- és egyéb tartozása, valamint állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, társadalombiztosítási szervnél nyilvántartott tartozása, továbbá nincs felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.

A felsorolt feltételek meglétét évente kell igazolni az illetékes vámszervnél;

24. zöld folyosó: határátkelőhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt vámáruk mentesek a vámteher alól, illetve nem esnek behozatali korlátozás alá;

25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni vámellenőrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos vámkezeléssel eléri, és erre havonta legalább tizenöt munkanapon van igény;”

(7) A Vámtv. 1. §-ának 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„32. elszámolási határidő: a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig, illetőleg a visszahozatali határidő lejártát követő harmincadik napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy kivitt, illetőleg aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;”

(8) A Vámtv. 1. §-ának 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a következő 35. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„34. vámhiány: a jogszabály szerint fizetendő és az annál kisebb összegben tévesen közölt, illetve közölni elmulasztott vámteher különbözete, ha a téves közlés, illetve a közlés elmulasztása nem abból keletkezett, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló helyes adatokat helytelenül értelmezte;

35. a nemzetközi szerződéshez kapcsolódó kedvezményes (preferenciális) elbánás: a 13. § (4) bekezdés, a 18. §, a 20. § (1) bekezdés, a 68. § (1) bekezdés, a 73. § (3) bekezdés, a 92. § (1) bekezdés, a 103. § (1) bekezdés, a 128. § (1) bekezdés, a 132. § (1) bekezdés, a 137. § (1) bekezdés és a 147. § (1) és (3) bekezdés alkalmazásában a páneurópai kumulációs rendszerhez csatlakozó, - Magyarországgal kedvezményes piacrajutási feltételeket szabályozó szabadkereskedelmi szerződéses kapcsolatban álló - országokba történő kivitel esetén az exportőr részéről igényelt származásigazolási okmány kiadásának feltételeként a vonatkozó megállapodások származási előírásaiban rögzített vámfizetési kötelezettség vállalása, aminek eredményeként az exportpiacon igénybe vehető a megállapodásban biztosított vám- és egyéb piacrajutási kedvezmény.”

2. § A Vámtv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A törvény hatálya kiterjed

a) a vámhatáron átszállított, áthozott, átvitt minden vámárura/árura, az ezekkel kapcsolatos eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;

b) a vámteherre, valamint az azzal kapcsolatos minden eljárásra, ideértve különösen a vámteher kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését, a vámteherre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint - ha e törvény lehetővé teszi - elengedését és mérséklését is, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.”

3. § A Vámtv. 3. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A nemzetközi személyszállítást végző

a) magyar vízi jármű fedélzetére - az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után -, valamint

b) a magyar repülőgépek fedélzetére - az első hazai repülőtérre érkezés előtt, illetve a hazai repülőtér elhagyása után -,

a tranzitterületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”

4. § A Vámtv. 5. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Érvényesíteni kell továbbá a hamisított, illetve a bitorlással előállított áruk szabad forgalomba kerülésének megakadályozása tárgyában külön jogszabályban meghatározott előírásokat is.”

5. § (1) A Vámtv. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és e bekezdés a következő mondattal egészül ki:

(A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében)

c) a közvámraktárba beraktározott olyan áruk továbbításánál, amelyek után a vámterhet visszatérítették, illetőleg a forgalmi adókat visszaigényelték, vagy állami támogatást vettek igénybe;”

(a vámáru/áru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.)

„A c) és f) pont alkalmazása esetén az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény alapján továbbított árura az Egyezményben szabályozott biztosíték nyújt fedezetet. Az e) pont alkalmazása alapján nyújtandó vámbiztosíték összegébe be kell számítani a jövedéki törvény szerint bankgaranciában adott jövedéki biztosítékot.”

(2) A Vámtv. 7. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez vámbiztosítékot (tevékenységi garanciát) kell nyújtani az e törvényben meghatározott esetekben és formában. A vámszabadterület, a magánvámraktár üzemeltetője és a halasztott vámfizetésre jogosult a központi vámszervtől kérheti, hogy az általa nyújtandó vámbiztosíték összegének megállapításakor a vámteher alapjának számításánál, a több engedély alapján vámeljárás alá vont azonos vámáru/áru vámterhét csak egy alkalommal, a legmagasabb mértékű garancia megállapításánál vegyék figyelembe, ha a vámbiztosíték ilyen módon történő megállapításához a kérelmező az általa vezetett nyilvántartáson alapuló, ellenőrizhető adatokat szolgáltat. Az adatszolgáltatás tartalmát e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(3) A vámbiztosíték - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált külföldi bankgarancia, fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem keletkezhet.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel és belföldi székhelyű hitelintézet vagy belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállal a kezességvállalásból keletkező vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat készfizető kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen kettő és félmillió forint összegű vámteherre vállalhat készfizető kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos időben összesen tízmillió forint összegű vámteherre vállalhat készfizető kezességet;

d) ha a bankgarancia összege legalább húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.”

(3) A Vámtv. 7. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés jelölése (9) bekezdésre módosul:

„(8) Amennyiben a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követő két év elteltével adható.”

6. § (1) A Vámtv. 8. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és e bekezdés kiegészül a következő d) ponttal, ezzel egyidejűleg a jelenlegi d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:

(A vámbiztosíték mértékét)

b) az átviteli rendeltetésű vámáru esetén, valamint belföldi rendeltetésű gyűjtőáru továbbításánál 15%-os vámtétel, míg a fogyasztási adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15%-os vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,

c) a 7. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher összegében,

d) a 7. § (1) bekezdésének c) pontja esetén a visszatérített vámteher, a visszaigényelt (levont) forgalmi adó és az igénybe vett állami támogatás összegében,”

(kell megállapítani.)

(2) A Vámtv. 8. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély kiadásához raktáranként, illetve vámszabadterületenként vámbiztosítékként (tevékenységi garanciaként) - a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáru/áru kivételével - az egy év alatt tárolni kívánt vagy tárolt vámáru/áru értékének 1/12 részét figyelembe véve az alábbiakban meghatározott garanciaösszeget kell nyújtani:

1. 0- 10 millió forint betárolt áruértékig 1 millió forint/év
2. 10- 50 millió forint betárolt áruértékig 5 millió forint/év
3. 50-100 millió forint betárolt áruértékig 10 millió forint/év
4. 100-150 millió forint betárolt áruértékig 15 millió forint/év
5. 150-200 millió forint betárolt áruértékig 20 millió forint/év
6. 200-250 millió forint betárolt áruértékig 25 millió forint/év
7. 250-300 millió forint betárolt áruértékig 30 millió forint/év
8. 300-350 millió forint betárolt áruértékig 35 millió forint/év
9. 350-400 millió forint betárolt áruértékig 40 millió forint/év
10. 400-450 millió forint betárolt áruértékig 45 millió forint/év
11. 450- millió forint betárolt áruérték felett 50 millió forint/év

A vámbiztosíték összegének nyújtására vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(4) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáru/áru raktározása, vámszabadterületi tárolása esetén a raktározás, illetve tárolás időtartamára a vámáru/áru tényleges vámterhének megfelelő összegű bankgaranciát vagy fedezetigazolást kell nyújtani.”

7. § A Vámtv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendő:

a) valamennyi eljárásban

1. a nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru,

2. a központi költségvetési szervek részére a központi kincstári finanszírozás keretében érkező vámáru,

3. a nemzetközi szállítást végző külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármű,

4. az a vámáru, amely után a fizetendő vámtehernek megfelelő összeget - a 7. § (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - előre letétbe helyezték, és ezt megfelelően igazolták,

5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (anyag, valamint továbbfeldolgozáshoz szükséges munkaeszközök, minták és mintadarabok) - árutovábbítás esetén akkor, ha ennek ténye a határvámhivatalnál dokumentálható -,

6. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,

7. a vámhatóság által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru;

b) az árutovábbítási eljárásban az a) pontban felsoroltakon túl

1. a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) járművet (fuvareszközt) és szállítótartályt, ameddig a fuvarozó birtokában van,

2. a nemzetközi vámokmány fedezetével szállított vámáru/áru,

3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezők saját vámáruja.”

8. § A Vámtv. 10. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára vámkezelték, - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - arra az esedékessé váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották, és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a 29. §-ban előirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.”

9. § A Vámtv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék vagy ezzel azonos hatású fizetési kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei, valamint a (3) bekezdésben meghatározott vámtétel mellett kell a vámkiszabásnál alkalmazni.”

10. § (1) A Vámtv. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének kötelezettségét jelenti.”

(2) A Vámtv. 13. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Amennyiben az exportőr nemzetközi szerződés alapján biztosított piacrajutási kedvezmények igénybevételéhez szükséges származási igazolás kiadását kérelmezi, az igazolás kiadásának feltétele a nemzetközi szerződés származási szabályaiban előírt vámfizetési kötelezettség teljesítése.”

11. § A Vámtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„18. § A vámáru vagy kivitelre kerülő áru származásának származási okmánnyal történő igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén kötelező. A kivitelre kerülő áruk esetében a nemzetközi szerződés alapján származási igazoláshoz kötött kedvezményes elbánáshoz az exportőr részéről igényelt származási igazolás kiadásának feltételeként azonban érvényesíteni kell a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeket.”

12. § (1) A Vámtv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke. Amennyiben a vám kiszabására a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának céljából kerül sor, a vám alapjául az exportáruba beépített import vámáru vámterületre történő bekerülésekor megállapított (bevallott) vámértéket kell figyelembe venni.”

(2) A Vámtv. 20. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(7) bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre módosul:

„(4) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is alkalmazni kell.”

(3) A Vámtv. 20. §-ának (7) bekezdése helyébe - (8) bekezdéseként - a következő rendelkezés lép, és e § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni

a) ha a vámáru vámértéke nem éri el küldeményenként az egymillió forintot és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései szerint történt;

b) az árutovábbítási eljárásban;

c) vámraktárban való raktározáskor;

d) a kiviteli ellenőrzés, a passzív feldolgozás és az ideiglenes kivitel esetén;

e) minden olyan - az a)-d) pontban nem említett - esetben, amikor a vámkezeléshez számla benyújtása nem kötelező.

Ez esetekben úgy kell eljárni, mintha a vámkezelést kérő a vámértékbevallást csatolta volna.

(9) A vámhatóság a (7) bekezdés a) pontjában és a (8) bekezdés a) pontjában meghatározott értékhatár alatti értékű vámáru esetében is kérheti a vámértékbevallást, ha az a vámérték megállapításához szükséges.”

13. § A Vámtv. 21. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdés rendelkezései alapján történik, ha az importőr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló alábbi értékek egyikét:]

b) a 25. §, valamint a 26. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;”

14. § A Vámtv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem adtak el az értékelendő áruk importjának időpontjában, illetőleg megközelítőleg azonos időpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy az azonos vagy hasonló importált árukat Magyarországon az értékelendő áru importját követő legkorábbi időpontban, de legkésőbb kilencven napon belül, változatlan állapotban eladták.”

15. § A Vámtv. 32. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára.”

16. § A Vámtv. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„35. § A beléptetés a jelentkezési, az árubemutatási, továbbá a nem természetes személy által lebonyolított kereskedelmi forgalomban az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából áll.”

17. § A Vámtv. 44. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc nap lehet. Ha azonban az átmeneti megőrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor és az engedély megszerzése iránt a kérelmet a belépést - végre nem hajtható vámkezelés esetében az árunyilatkozat visszaadását vagy visszautasítását - követő két munkanapon belül benyújtották, és ezt a tényt a vámhivatalnál a harmincnapos határidőn belül igazolták, akkor a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő 10. munkanapon jár le.”

18. § A Vámtv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmat tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell. Az áruk, szolgáltatások, anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetve behozataláról szóló jogszabály rendelkezéseit azonban nem kell alkalmazni az olyan vámáruk/áruk vámkezelésénél, amelyek nem tartoznak a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény hatálya alá.”

19. § A Vámtv. 52. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit, valamint az Egységes Vámárunyilatkozat (a továbbiakban: EV) gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.”

20. § A Vámtv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„53. § (1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény vagy nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik - az EV kitöltésével és a vámhivatalnál történő benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezők a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenőrzéshez szükséges árunyilatkozatot összevont formában is benyújthatják.

(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhivatal annak engedélyezheti, aki/amely szerv:

a) vámszempontból megbízható, és

b) tömegáru vagy azonos áruk nagytömegű behozatala esetén halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik, vagy

c) tömegárut vagy azonos nagytömegű árut kíván kivinni.

(3) Nem engedélyezhető összevont árunyilatkozat adása a jövedéki törvény hatálya alá tartozó és a külön jogszabály szerint fokozott ellenőrzést igénylő termékekre, továbbá olyan vámárura/árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály tiltja vagy szállítmányonként bemutatandó engedélyhez, igazoláshoz köti.”

21. § (1) A Vámtv. 55. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság az átvételkor köteles ellenőrizni, és ha az az előírásnak megfelel, elfogadni.”

(2) A Vámtv. 55. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi, és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja megkezdeni. Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján - de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk és adminisztratív vámkezelés esetén, továbbá a vámszervezet központi szerve által kiadott általános engedély alapján a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadása napján kell elvégezni.”

22. § A Vámtv. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru/áru további vámkezelését, illetve kiléptetését kell kérni.”

23. § A Vámtv. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru, valamint a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz) és szállítótartály továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített szabályokat határozhat meg.”

24. § A Vámtv. 65. §-ának felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi vámáruk/áruk:”

25. § A Vámtv. 67. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az engedélyt ki kell adni, ha)

e) a kérelmező a tevékenységéhez vámbiztosítékkal rendelkezik,

f) a kérelmező a raktárra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik.”

26. § A Vámtv. 68. §-a (1) bekezdésének első mondata után a következő mondattal egészül ki:

„Az egyszerűsített eljárásban üzemeltetett magánvámraktár esetén - amennyiben a beraktározás a vámáru exporttermékbe történő beépítése céljából történik - a készáru külföldre történő kiviteli vámkezelésénél az áru kedvezményes származásának igazolási kérelme esetén, a származási előírások tekintetében érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt feltételeket is.”

27. § A Vámtv. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„71. § (1) A beraktározónak a 66-70. §-okban meghatározott vámárura vonatkozó jogai és kötelezettségei értelemszerűen vonatkoznak a közvámraktárba beraktározott árura is.

(2) A közvámraktárba beraktározott áru esetében a beraktározó jogai és kötelezettségei az áru igazolt külföldi tulajdonosára is vonatkoznak.

(3) A vámraktár létesítésére vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes az előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen raktárengedélyes vagy üzemeltető részére két éven belül újabb létesítési engedély nem adható.”

28. § (1) A Vámtv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából, jövedéki termék esetében a belföldi forgalomba kerülés esetére fizetendő vámterhek biztosításából áll.”

(2) A Vámtv. 73. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt - a 90. § (6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor a módosított bérmunkaszerződés vagy az új eljárásra vonatkozó szerződés bemutatása szükséges. A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál - amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is.”

29. § A Vámtv. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„74. § (1) Az aktív feldolgozásban történő vámkezelést a vámhivatal akkor engedélyezi, ha

a) a feldolgozásra kerülő vámáru behozatalát az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium engedélyezte vagy az engedélyt - külön jogszabály rendelkezése szerint - megadottnak kell tekinteni,

b) ahhoz az illetékes környezetvédelmi hatóság jogerős előzetes engedélyével hozzájárult,

c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet,

d) a kérelmező vámszempontból megbízható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti engedélyezés részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg.”

30. § A Vámtv. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott személyt is - tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.”

31. § A Vámtv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A vámárut/árut fuvarozó szállítóeszközök ideiglenes behozatalára és használati feltételeire, továbbá a külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó eltérő szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”

32. § (1) A Vámtv. 77. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minősül:

a) nemzetközi szerződés, egyezmény alapján külföldről ideiglenes használatra behozható vámáru;

b) bérleti és haszonbérleti szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;

c) a bérleti szerződés vagy megállapodás alapján behozott, külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott), vámáru/áru szállítására szolgáló, valamint a nemzetközi utasforgalmat bonyolító jármű (fuvareszköz) és szállítótartály, a felszerelési, berendezési tárgyaival együtt (ideértve a lökésmérő készülékeket is). Az említett járművek javítására és szokásos karbantartására szolgáló felszerelési, berendezési tárgyakat akkor is ideiglenes behozatalban kell vámkezelni, ha azokat nem a járművel, hanem előre vagy utána szállítják;

d) a haszonkölcsön szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;

e) a külföldi szervezet által behozott vagy beküldött, a vállalkozási szerződésben meghatározott és az általa vállalt munkákhoz szükséges eszközök (így különösen: munkaeszköz, felszerelési tárgy);

f) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére szerződés alapján legfeljebb hatvan napra behozott mezőgazdasági gép;

g) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk előállításához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;

h) a megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott külföldi forgalmi rendszámú gépjármű, legfeljebb hatvan napig;

i) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodási idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minősül a gépjármű-vezetői engedéllyel rendelkező, ebben a pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.

Amennyiben külföldi állampolgár kérelmére a 113. § (1)-(4) bekezdése alapján személygépkocsit vámmentesen vámkezeltek, a vámmentes vámkezeléstől számított három éven belül e pont alapján részére személygépkocsi nem vámkezelhető;

j) a nemzetközi fuvarozást végző légi jármű külföldön történő meghibásodása esetén a hazatérés idejére kölcsönkapott alkatrész.

(2) Az (1) bekezdés b) és d) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott és az általános forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó összegével csökkentett vámteher két százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül annak külföldre történő visszaszállításával, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásával, vagy ismételt ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolásával számoltak el. Az így fizetendő összeg a kiszabott vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték, továbbá a 15. § alapján kiszabott vámteher összegét nem haladhatja meg.”

33. § A Vámtv. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértő cselekmény elkövetését nem állapított meg, és a kiszabott vámterhet megfizették vagy arra vámbiztosítékot nyújtottak (ideértve az e törvény alapján biztosítottnak tekintett eseteket is), illetve annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési jogosultságot, illetőleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.”

34. § A Vámtv. 86. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A magyar honosságú szállítóeszköz fuvarozási tevékenység végzése céljából történő ideiglenes kiviteli vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhető.”

35. § (1) A Vámtv. 90. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal, illetve az általuk kijelölt szervekkel egyetértésben ad engedélyt.”

(2) A Vámtv. 90. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Nem szükséges felmentés ahhoz, hogy az ipari vámszabadterületre betárolt vámáru megmunkálásának egyes fázisait belföldi alvállalkozó végezze el. Ilyen esetben az aktív feldolgozás azonban csak a vámáru külföldre történő - ideértve a vámszabadterületet is - kiszállításával számolható el.”

36. § (1) A Vámtv. 92. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A kedvezményes elbánásra jogosító származási bizonyítvány kiállításának igénye esetén azonban érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségekben vállalt feltételeket is.”

(2) A Vámtv. 92. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A vámszabadterületre a feldolgozás (továbbfeldolgozás) céljából kiszállított árut a kiviteli eljárásra előírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.”

37. § A Vámtv. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Vámmentes - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - a külföldi szerződő fél vagy megbízottja által ellenszolgáltatás nélkül a részére gyártott, az exportáruba beépítésre kerülő anyag, alkatrész, továbbá az exportáru csomagolására, adjusztálására beküldött anyag, amennyiben a belföldi forgalom számára vámkezelendő vámáru arányban áll a kivitelre kerülő árumennyiséggel. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött szerződést.”

38. § A Vámtv. 109. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Vámmentesen vámkezelhetők azok a vámáruk is, amelyeket zártkörű diplomataboltban, a (3)-(5) bekezdésben meghatározott személyek részére hoznak forgalomba. A diplomatabolt köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből a vásárlás mennyisége a kedvezményre jogosult vevők szerinti bontásban ellenőrizhető. A diplomataboltban történő vásárlás indokoltságának ellenőrzéséhez a Külügyminisztérium ad igazolást. Az igazolás a vásárolt áruk mennyiségének ellenőrzésére is szolgál. A diplomataboltba betárolt vámáruk más célra csak a vámteher megfizetése után használhatók fel.”

39. § A Vámtv. 110. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Vámmentes útiholminak minősülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkező utasok, fuvarozó vállalati alkalmazottak által a külföldi utazások időtartamára, személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikk kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak.”

40. § A Vámtv. 111. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Vámmentesek a katonai temetők létrehozásához, fenntartásához, felújításához, áthelyezéséhez, valamint megszüntetéséhez szükséges, ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok.”

41. § (1) A Vámtv. 113. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

a) beköltözésük előtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban voltak, és

b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.

A Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó - tanulmányokat folytató, dolgozó - külföldi állampolgár esetében a két évet meghaladó külföldi tartózkodást az ideiglenes tartózkodásának megkezdése előtti időpontban kell vizsgálni. Kérelmükre személygépkocsi vámmentesen mindaddig nem vámkezelhető, amíg részükre a vámhivatal ideiglenes behozatalban vámkezelt személygépkocsit tart nyilván.”

(2) A Vámtv. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján gépjármű csak vezetői engedéllyel rendelkező személy (családtag) esetében vámkezelhető. Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el. Az (1)-(3) bekezdés alapján vámmentes vámkezelés az első vámkezeléstől számított egy éven belül kérhető.”

(3) A Vámtv. 113. §-a (9) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által a (6), (11) és (12) bekezdésben foglalt előírások figyelembevételével behozott személygépkocsi:”

42. § A Vámtv. 116. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott

a) oktatási és tudományos műszerek és készülékek, valamint az

b) oktatási, kulturális jellegű vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok, és azok a vakok részére készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vámmentességi jogcím alapja a műszerek és készülékek felhasználási célja.

(3) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

43. § (1) A Vámtv. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező humán- és állatgyógyászati, továbbá növényvédelmi célú készítmények küldeményei.”

(2) A Vámtv. 117. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés jelölése (9) bekezdésre módosul:

„(8) Vámmentes a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége tagjai részére beérkezett és igazoltan vakok részére értékesített, kifejezetten a vakoknak készült tárgy, továbbá rehabilitációs eszköz, ha annak szükségességét és mennyiségét a kezelőorvos igazolja.”

44. § A Vámtv. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkező könyv, folyóirat, zenemű, levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó, fuvarozó és utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkező nemzetközi díjszabás és menetrendkönyv, továbbá az ellenszolgáltatás nélkül érkező külföldi autópályán felhasználásra kerülő matrica.”

45. § A Vámtv. 125. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)-f) pont jelölése d)-g) pontra változik:

(Vámfizetésre kötelezett)

c) a megbízó, akinek a számlájára a megbízott a vámkezelést kéri,”

46. § A Vámtv. 126. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámfizetésre kötelezettség szempontjából, a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki)

b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően, vámmentesen, kedvezményesen vagy az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt, továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, bérbe, használatba, lízingbe ad, vagy ezek megvalósításában közreműködik.”

47. § A Vámtv. 127. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.”

48. § A Vámtv. 128. §-ának (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

„Vámterhet kell kiszabni továbbá a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának igénye esetén, a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt előírások szerint.”

49. § A Vámtv. 131. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján vagy legkésőbb a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes, feltéve, ha azzal nem számoltak el.”

50. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésekben, a 133. §-ban foglaltak, valamint a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás terhére érkező vámáruk kivételével - a vámáru kiadása előtt, a közlést követő öt munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek megfelelően elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés). A kincstári finanszírozás terhére a központi költségvetési szervek részére vámkezelt vámáruk vámterhének megfizetésénél a kincstári elszámolások szabályozására vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni. A vámfizetésre kötelezett a határozat kézhezvételétől számított tizenöt munkanapon belül köteles igazolni a vámhatóságnál a vámteher megfizetésére vonatkozóan a Magyar Államkincstárnál tett intézkedését. A kedvezményes elbánásra jogosító származási igazolás kiadásának feltételeként kiszabott vámteher megfizetése a származási igazolás kiadása előtt a vámteher megfizetésére vonatkozó általános szabályok szerint történik azzal az eltéréssel, hogy a származási bizonyítvány kiadásához halasztott vámfizetés esetén is szükséges a vámteher fizetés megtörténtének igazolása.”

(2) A Vámtv. 132. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható ki, ha a kérelmező

a) vámszempontból megbízható és a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést;

b) számláját vezető pénzintézet a kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére legalább a megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegű, jövedéki termék esetében három hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegű garanciát vállal;

c) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan az a) pont szerinti egyéb feltételekkel, de

1. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a 10 millió forintot, és

2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a b) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követően az a) és b) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmező részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmező részére csak egyszer adható;

d) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezőt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.

(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5) bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt termékkörre is teljesülnie kell.”

(3) A Vámtv. 132. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, az (5) bekezdés b) pontjában előírt bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4%-ában, jövedéki termék esetében 12%-ában kell megállapítani.”

(4) A Vámtv. 132. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:

„(13) A központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás terhére történt vámkezelés esetén a vámteher megfizetésének igazolására a vámkezelés és a kincstári teljesítésről szóló igazolás együttesen szolgál.”

51. § (1) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha:”

b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámáruval az e törvény 73. §-ában foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett;”

(2) A Vámtv. 137. § (1) bekezdése d) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha:]

(a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy)

„3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve annak előállításához felhasználta és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja.”

(3) A Vámtv. 137. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a (3) bekezdés helyébe - (4) bekezdésként - a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (2)-(5) bekezdések számozása (3)-(6) bekezdésekre módosul:

„(2) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett vagy exportőr számára e § alapján visszatéríthető vámterhet a kérelmező vámteher tartozása vagy az állami adóhatóság és társadalombiztosítási szerv vámhatósági megkeresésében közölt tartozásai összegéig visszatarthatja. A visszatartásról a vámhatóság a kérelmezőt határozattal értesíti. A vámhatóság a visszatartott összegből nyolc napon belül utalja át a megfelelő összeget a megkereső szervnek a kérelmezővel szemben fennálló követelésének fedezetére.”

„(4) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történő kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály előírásainak megfelelően, igazoltan tranzitterületre vagy közvámraktárba, illetve feldolgozási céllal vámszabadterületre beszállították.”

52. § (1) A Vámtv. 141. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az e törvényben meghatározott

a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,

b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó,

c) más, a vámhatóság által végzett ellenőrzési eljárás feltételeinek biztosítására jogszabályban meghatározott kötelezettségek megszegése, az ellenőrzés akadályozása, továbbá

d) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggő

kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”

(2) A Vámtv. 141. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámteher megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb rosszhiszemű magatartással függ össze.”

53. § (1) A Vámtv. 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz,)

b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére, valamint, ha a feltételtől függő vámmentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterhet a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét”

(kell naponta megfizetni.)

(2) A Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidő lejártát követő naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidő napjáig terjedő időszakra kell felszámítani. Amennyiben a kamatfizetési kötelezettség azért keletkezik, mert a vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterhet a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a kamatszámítás kezdő időpontja a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napján kezdődik. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.”

54. § (1) A Vámtv. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2) bekezdésben és e törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékű vámkezelési díjat kell fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel.”

(2) A Vámtv. 143. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Kérelemre a pénzügyminiszter a kereskedelmi forgalomban 1998. december 31-ig behozott vámárukra kiszabott statisztikai illeték és vámkezelési díj megfizetése alól felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásánál nemzetgazdaságilag indokoltnak tekinthető különösen az, ha

a) a behozatal gazdaságilag elmaradott térség ipari fejlesztését segíti; vagy

b) a beszerzés, a foglalkoztatás biztosítása, bővítése érdekében a meglévő, stabil piaci pozíciójú ipari kapacitások változatlan feltételű működését biztosítja; vagy

c) a gazdálkodó termeléséhez felhasznált nyersanyagok, alapanyagok gazdaságos behozatala meghatározott ország(ok)hoz kötődik, amely beszerzés átterelése hasonló feltétellel nem biztosítható.

(7) A (6) bekezdés szerinti feltételek fennállását a gazdálkodó igazolja. A feltételek nem teljesülése esetén a statisztikai illeték és vámkezelési díj összegét utólag az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alkalmazása mellett kell megfizetni.

(8) Az (5)-(7) bekezdésben foglaltak részletes eljárási szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

55. § (1) A Vámtv. 144. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie,)

c) ha az utóellenőrzés megszakítása miatt költség merül fel;”

(2) A Vámtv. 144. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyeken, valamint az állandó jelleggel megnyitott határátkelőhelyeken a nyitvatartási idő meghosszabbításával végzett vámszolgálatért - a ténylegesen felmerült költségek figyelembevételével - a vámhatóság és a határnyitást kérő megállapodása szerinti díjat kell fizetni.”

56. § A Vámtv. 145. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:

(A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő hatvan nap a következő esetekben:)

c) elfogadott exportőri minősítés iránti kérelmek elbírálása;”

57. § (1) A Vámtv. 146. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni)

b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel, az engedélyezéssel kapcsolatos egyéb kérelmekről,”

(2) A Vámtv. 146. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, a kiviteli ellenőrzés, valamint az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minősül.”

58. § A Vámtv. 147. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„147. § (1) Az első fokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül - végrehajtható:

a) - ha nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik - a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;

b) az árunyilatkozat visszautasításánál;

c) a vámáru/áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;

d) jogszabályban meghatározott kötelező határidők meghosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.

(2) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetve vonható vissza.

(3) A határozatban rögzített határidőn belül az ügyfél kérelmére visszavonható a vámfizetésről szóló határozat abban az esetben is, ha annak kiadására a kedvezményes származás igazolás kiadása miatt kerül sor.

(4) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértő. Ilyen esetben a határozatnak az utólagos ellenőrzés megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen jogorvoslattal lehet élni.

(5) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált jogsértő határozat a felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el.

(6) A 128. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterhet a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.

(7) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóság a visszafizetendő összeg után a befizetés napjától a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni. A vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési kötelezettségre a 136. § és a 137. §-okban foglaltak az irányadók.”

59. § A Vámtv. 148. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó vámhatóság, illetve az általa külön megállapodás alapján megbízott adóhatóság - a jogerős vagy a 147. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.”

60. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő)

a) személyes és egyéb személyre, továbbá szervezetekre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Állami Számvevőszéknek és a Kormányzati Ellenőrzési Irodának, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzőnek;

b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyidejűleg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumnak és a Népjóléti Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek;”

(ad át.)

61. § A Vámtv. 161. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e.”

62. § A Vámtv. 167. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az ellenőrzött

a) az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat köteles a vámhatóság rendelkezésére bocsátani, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni, és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni;

b) az ellenőrzést végző személy kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni.”

63. § A Vámtv. 203. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„203. § (1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerűen végző egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerűen végző jogi és/vagy természetes személyek társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).

(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye szerint illetékes területi vámszerv engedélye (működési engedély) alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy - társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték és azt három hónapnál nem régebbi keltű, cégbíróság által kiadott cégkivonattal igazolja.”

64. § A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:)

d) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója) vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág vezetője vámszakértői engedéllyel vagy vámügyintézői képesítéssel, a szakalkalmazottak pedig vámkezelői képesítéssel rendelkeznek;”

65. § A Vámtv. 207. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„207. § Nem jogosult vámügyekben eljárni a vámügynökség azon alkalmazottja, akit e tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerősen elmarasztalt.”

66. § A Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetén - külön engedéllyel - a megbízója javára:

a) kezességvállalási nyilatkozatot adhat,

b) székhelyén (telephelyén) vámraktárat tarthat fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet, valamint

c) halasztott vámfizetési engedélyt kérhet.”

67. § A Vámtv. 212. §-ának (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye)

k) az állandó, illetve ideiglenes jelleggel megnyitásra kerülő közúti határátkelőhelyek létesítésével kapcsolatos eljárási rendet.”

68. § A Vámtv. 1. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. Az e törvény végrehajtási rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi értékű vámáruk/áruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetők, ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a kiviteléről és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi engedélyezésről szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket, továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyéb előírások nincsenek hatályban. Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes vámterheket kell kiszabni. Az e pont alapján természetes személy részére vámkezelt vámáruk mennyisége sem haladhatja meg az 1. pontban, illetve e törvény egyéb rendelkezéseiben rögzített mennyiségi keretet.”

Átmeneti és záró rendelkezések

69. § (1) E törvény

a) a b) pontban, valamint a (2) bekezdésben foglaltak kivételével 1997. augusztus 1-jén lép hatályba;

b) 1. §-a - az 1. §-a (4) bekezdésének kivételével -, 2. §-a, 3. §-a, 4. §-a, 8. §-a, 10-13. §-ai, 16-19. §-ai, 22. §-a, 24-26. §-ai, 27. §-a, 28. §-ának (1) bekezdése, 30-37. §-ai, 42. §-a, 47-49. §-ai, 50. §-ának (1) és (4) bekezdései, 51. §-a, 54. §-a, 56. §-a, 58. §-a, 60. §-a, 62. §-a, 67. §-a, 69. §-ának (3) bekezdése, valamint 69. §-ának (10) bekezdése 1997. július 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény 1. §-ának (4) bekezdése, a 27. §-ának (2) bekezdése, a 28. §-ának (2) bekezdése és a 70. §-ának (4) bekezdése a kihirdetése napján lép hatályba.

(3) Azon, 1997. július 1-jét megelőzően vámkezelt vámáruk tekintetében, amelyek e törvény hatálybalépését követően vámkezelt export termékbe épülnek(tek) be, az exportőr választása szerint

a) változatlanul igénybe vehetők törvényben biztosított vámkedvezmények, vagy

b) amennyiben az exportőr a szerződéses alapon biztosított és a kedvezményes származás igazolásához kötött export piacrajutási kedvezményt kívánja igénybe venni, a származási bizonyítvány kiadásának feltételeként vállalnia kell a nemzetközi szerződésben előírt vámfizetési kötelezettség teljesítését, az e törvény 1. §-a (8) bekezdésében hivatkozott rendelkezések megfelelő alkalmazásával.

(4) A Vámtv. 8. §-ának (4) bekezdése alapján a vámügynöki tevékenységre nyújtott bankgaranciát a vámhatóságnak e törvény hatálybalépésének napjával fel kell szabadítani. A vámügynök a folyamatban lévő kezességvállalásaira köteles új bankgaranciát nyújtani.

(5) A Vámtv. 113. §-ának (5) bekezdésében meghatározott személyek által 1997. december 31-e előtt a „Vámáru nyilvántartási könyv” felhasználásával behozott vámárukat legkésőbb végleges hazatelepülésük alkalmával, az 1997. december 31-ig érvényes szabályok szerint kell a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelni. 1998. január 1-jétől a „Vámáru nyilvántartási könyv” csak az azt megelőzően behozott, említett vámkezelésnél használható fel, azzal újabb vámáruk behozatalára nincs lehetőség.

(6) A Vámtv. 113. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott vámmentességet 1998. április 1-jéig történő végleges hazatérés esetében alkalmazni kell az olyan külszolgálatosra is, aki a külszolgálatot 1996. január 1-je és április 1-je között kezdte meg. 1998. április 1-jétől vámmentes vámkezelésre az érdekeltek csak a 113. § (1)-(4) bekezdése alapján jogosultak.

(7) E törvény 42. §-ával megállapított, a Vámtv. 116. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezést a folyamatban lévő vámkezeléseknél a Vámtv. hatálybalépésének időpontjától - 1996. április 1-jétől - visszamenőlegesen kell érvényesíteni. E rendelkezés alkalmazásában folyamatban lévő vámkezelésnek kell tekinteni a még le nem zárt vámkezeléseket, valamint a Vámtv. hatálybalépése óta a Vámtv. 45. § (5) bekezdése alkalmazásával feltételtől függően vámkezelt és vámfelügyelet alatt álló vámáruk vámmentességi jogosultságát.

(8) A vámhatóság az e törvény hatálybalépése előtt kiadott, a vámszempontból megbízhatóság vizsgálatát is igénylő engedélyeket az 1. § (6) bekezdésében foglalt előírások figyelembevételével felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményeként a már kiadott engedély vagy változatlan tartalommal és ideig érvényben marad, vagy a feltételeknek meg nem felelő engedély esetében az új feltételeket az engedélyesnek 1997. december 31-ig kell teljesítenie. Ennek hiányában az engedély 1998. január 1-jével érvényét veszti.

(9) A külföldivel 1996. április 1-jét követően kötött megállapodás vagy szerződés keretében jelenleg is Magyarországon lévő, nem vámkezelt fuvareszközöket és szállítótartályokat az e törvény 32. §-ának (1) bekezdésében rögzített ideiglenes behozatali jogcímen kell vámkezeltetni e törvény hatálybalépését követően három hónapon belül az illetékes vámhivatalnál. A vámkezelésnél alkalmazni kell a Vámtv. 76. §-ában foglalt előírásokat is. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

(10) Az 1992. augusztus 1-jét megelőzően végzett vámkezelésnél keletkezett vámtartozás esetén a késedelmi pótlékot és kamatot attól az időponttól kell felszámítani, amikor a visszafizetésre kötelezettel (ideértve a jogutódot és az egyetemlegesség jogcímén nyilvántartott más fizetésre kötelezettet is) államigazgatási vagy más, a vámhatóság által kibocsátott hivatalos irat útján - igazoltan - először közölték a fizetendő vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és egyéb fizetési kötelezettségek összegét. Igazolásul elfogadható a határozat, fizetési felhívás átvételét igazoló tértivevény vagy más okmány, továbbá az ügyfél átvételt elismerő nyilatkozata.

(11) A Vámtv. - e törvénnyel megállapított 137. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában a vámhatóság számára biztosított vámteher visszatartási jog a Vámtv. 137. §-ában biztosított elévülési határidők figyelembevételével érvényesíthető.

(12) E törvény

a) hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 21. § (4) bekezdésének c) pontja, a 125. § (2) bekezdés b) pontjának 2. alpontja, a 125. § (4) bekezdése, a 132. § (7) bekezdése, valamint a 204. § (1) bekezdésének c) pontja,

b) 70. § (4) bekezdésének hatálybalépésével egyidejűleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 236. §-a, az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 66. §-a (2) bekezdésének b) pontja

hatályát veszti.

70. § (1) A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 9. §-a (6) bekezdésének a) pontja, a (7) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá kiegészül a következő (16) bekezdéssel:

[Az (5) bekezdés szerinti jövedéki biztosítás nyújtása]

a) a tárgyévet megelőző éves adóbevallásban bevallott nettó fogyasztási adó éves összegének egytizenketted részét elérő, illetve kezdő vállalkozás esetén a kérelem benyújtása évében a jövedéki termékértékesítés után számított várható fizetendő nettó fogyasztási adó egy hónapra eső átlagának megfelelő összegre szóló bankgarancia, illetve - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/B. §-ának (5) bekezdése szerint kincstári körbe tartozó gazdálkodó szervezetek esetében - a kincstári számlán rendelkezésre álló, (16) bekezdés szerinti fedezetbiztosítás, vagy”

(igazolással teljesíthető.)

„(7) A termeltetési, az önálló raktározási és tárolási, az import- és export-, a nagykereskedelmi jövedéki tevékenység végzéséhez a kérelmezőnek jövedéki biztosítékként

a) dohánygyártmány, szesz és szeszes ital, sör, kávé, fűszerpaprika-őrlemény termékkel folytatott tevékenység esetén 15 millió forint értéket,

b) kőolajtermékekkel és egyéb kőolajszármazékkal folytatott tevékenység esetén 80 millió forint értéket elérő forgalomképes, per- és tehermentes saját ingatlantulajdon vagy azonos értékben bankgarancia, illetve fedezetbiztosítás igazolásával kell rendelkeznie.”

„(9) E törvény alkalmazásában a jövedéki biztosítékként szolgáló bankgarancia belföldi székhelyű pénzintézet által kiállított és igazolt, a 69. §-ban foglaltak szerint megállapított és jogerős határozattal kivetett jövedéki bírság felmerülése, illetve a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint nyújtott vámbiztosíték érvényesítése esetére - az e § (6) bekezdésének a) pontjában, illetve a (7) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott összeghatárig - az országos parancsnokság számára érvényesíthető biztosítéknyújtás lehet.”

„(16) A (6) bekezdés a) pontjában szereplő fedezetbiztosításként a jövedéki biztosítékra az e törvény szerint előírt összegnek a kincstári körbe tartozó kérelmezőnek a kincstár által vezetett fedezetbiztosítási számláján történő elkülönítése fogadható el, ha a kérelmező a fedezetbiztosítási számla felett csak az országos parancsnoksággal együttesen rendelkezhet.”

(2) Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény mellékletét képező államtitokköri jegyzék „Különös adatfajták” fejezetében a „Pénzügyminisztérium” cím a következő 137/A.-137/F. pontokkal egészül ki:

„137/A. A vám- és pénzügyőrségnél a büntetőeljárás megindítása előtt a felderítés során keletkezett információk a büntetőeljárásban történő esetleges felhasználásig.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

137/B. A vám- és pénzügyőrség szerveinek konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyűjtő tevékenysége során keletkezett és ehhez kapcsolódó minden konkrét adat, a büntetőeljárásban történő esetleges felhasználásáig, valamint az ezen adatokat tartalmazó nyilvántartásaik tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

137/C. A titkos információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek alkalmazásának belső szabályai, valamint a nyilvántartásukra vonatkozó adatok.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

137/D. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos oktatási célt szolgáló kiadványok.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

137/E. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 175. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott fedővállalkozások jellegével összefüggő, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

137/F. A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése alapján ügyészi jóváhagyással megtagadott, illetve megszüntetett nyomozás során keletkezett előterjesztések, javaslatok és jelentések, melyek az együttműködő gyanúsítottra vonatkozó adatokat is tartalmaznak.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”

(3) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 37. és 40. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő 37/A. §-sal egészül ki:

„37. § (1) Külföldi által vagy külföldi részvétellel társaság ipari vámszabadterületen is alapítható, ilyen társaságban külföldi részesedést szerezhet. Egyesülés vámszabadterületen nem alapítható.

(2) Vámszabadterületi társaság alapítására, ilyen társaságban részesedés szerzésére és a társaság működésére - az e fejezetben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel - ez a törvény és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény rendelkezései az irányadóak.

(3) A vámszabadterület technikai elhatárolásának, a vámszabadterületen létesítmények létrehozásának és tevékenységek folytatásának feltételeit, a vámszabadterületen lebonyolódó személy- és áruforgalom szabályait a vámjogra és a vámeljárásra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák.

37/A. § (1) A vámszabadterületi társaság a vámszervezet központi szervének a vámszabadterület létesítését engedélyező határozata jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül köteles létrejöttét nyilvántartásba vétel céljából a devizahatóságnak bejelenteni.

(2) Amennyiben a Magyarországon bejegyzett belföldi székhelyű, kizárólag külföldi vagy külföldi részvétellel működő társaság a vámszervezet központi szervétől székhelyén ipari vámszabadterület létesítésére engedélyt kap vagy a székhelyét ipari vámszabadterületre teszi át, ezzel vámszabadterületi társaságnak minősül, és ezt a tényt nyilvántartásba vétel céljából köteles nyolc napon belül bejelenteni a devizahatóságnak.”

„40. § (1) Vámszabadterületi társaságoknak a cégjegyzékbe történő bejegyzéséhez a vámszervezet központi szervének határozatát be kell csatolni arról, hogy azt az ingatlant, amelyen a társaság székhelye található és működését tervezik, vámszabadterületté nyilvánították.

(2) A vámszabadterület létesítésére adott engedély visszavonásáról, illetve lejártáról a társaság az ebben a tárgyban hozott jogerős határozat csatolásával vagy a lejárat bejelentésével köteles értesíteni a cégbíróságot, valamint a devizahatóságot nyolc napon belül.”

(4) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, az adó-, jövedéki és vámigazgatási, az iparjogvédelmi ügyekben, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a versenykorlátozásról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló törvényben meghatározott, valamint az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”

71. § (1) Ahol a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény bankot vagy pénzintézetet említ, az alatt hitelintézetet kell érteni.

(2) Ahol a Vámtv. Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot (IKM) említ, helyette az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumot (IKIM) kell érteni.


  Vissza az oldal tetejére