Időállapot: közlönyállapot (1998.XII.19.)

1998. évi LXXVII. törvény

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról * 

1. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az, aki egyidejűleg

a) több saját jogú nyugellátásra, vagy

b) több hozzátartozói nyugellátásra

is jogosult - ha törvény másként nem rendelkezik - mind a saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja azzal, hogy a jogosultra kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül. A bányásznyugdíj, a korengedményes nyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, a szolgálati nyugdíj és az előnyugdíj az öregségi nyugdíjjal esik egy tekintet alá. Ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár.”

2. § A Tny. 12. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset a (3) bekezdés szerinti összeget nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.”

3. § A Tny. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha azonban az igénylőre nézve kedvezőbb, akkor a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósításának időtartama alatti biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) és a felsorolt ellátások együttes összegét keresetként kell figyelembe venni.”

4. § A Tny. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset 37,5, 42,5, illetőleg 47,5 százalékánál.”

5. § A Tny. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a feléledésére a 30-31. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár (7. §) betöltését követően a baleseti rokkantsági nyugdíjat egészségromlás miatt módosítani kell.”

6. § A Tny. a következő 44/A. §-sal egészül ki:

„44/A. § Az, aki hozzátartozója halálát - a bíróság jogerős ítélete szerint - szándékosan okozta, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.”

7. § A Tny. a következő 44/B. §-sal egészül ki:

„44/B. § Hozzátartozói nyugellátásra jogosult, akinek elhunyt házastársa, szülője, gyermeke mezőgazdasági szövetkezeti járadékhoz, mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékhoz, illetve mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékához szükséges szolgálati időt megszerezte, illetve mezőgazdasági szövetkezeti járadékosként, mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékosként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékosaként halt meg. Hozzátartozói nyugellátással kapcsolatos egyéb rendelkezések az előzőekben felsorolt jogosultak esetében megegyezik a jelen törvényben az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj cím paragrafusaiban szereplő, az öregségi, illetve a rokkantsági nyugdíjasok hozzátartozói nyugellátása esetében meghatározott rendelkezésekkel.”

8. § A Tny. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„49. § (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az 50. § (2)-(3) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

(3) Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a (2) bekezdés szerinti tíz évet a tényleges különélés kezdő időpontjától kell számítani.”

9. § A Tny. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő (1)-(3) bekezdés lép, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:

„(1) Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke

a) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező, de saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) nem részesülő özvegy esetében továbbra is ötven százaléka,

b) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező és egyidejűleg saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) részesülő, továbbá a 47. § (2) bekezdés c) pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében húsz százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerint ötven százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett húsz százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül. A (2) bekezdés b) pontja szerinti húsz százalékos mértékű özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.”

10. § A Tny. 55. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:

„Az árvaellátás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az 54. §-ban említett személy halála napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár.”

11. § (1) A Tny. 58. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:

„A szülői nyugdíj - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az (1)-(2) és az (5) bekezdésben említett személy halála napjától a jogosult rokkantságának tartamára jár.”

(2) A Tny. 58. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A szülői nyugdíjra jogosultság nem szűnik meg, ha a szülői nyugdíjra jogosult személy saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátása a szülői nyugdíj folyósításának tartama alatt az évenkénti emelésekkel már meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.”

(3) A Tny. 59. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szülői nyugdíj mértéke azonos az 50. § (2) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük - az özvegyi nyugdíj megosztására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával - egyenlő arányban meg kell osztani.”

12. § A Tny. 64. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) Ha az igény elbírálásához, illetőleg az ellátás megállapításához vagy az igény elutasításához olyan kérdés előzetes elbírálása szükséges, amely más szerv - ideértve a rokkantság elbírálására jogosult, jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerveket is - hatáskörébe tartozik, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárást felfüggesztheti. Felfüggeszthető az eljárás akkor is, ha az igényelbírálást érintő jogszabályi rendelkezések kihirdetésére az igénybejelentéstől számított harminc napon belül nem került sor, és emiatt az igény nem bírálható el, vagy az igénybejelentés napja és az előírt jogosultsági feltételek későbbi bekövetkezésének időpontja közötti időtartam a harminc napot meghaladja.”

13. § (1) A Tny. 65. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatot hoz)

f) a nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás megszüntetéséről vagy felfüggesztéséről.”

(2) A Tny. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az Eb. tv.-ben szabályozott baleseti járadékra vonatkozóan is az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem kell határozatot hozni a baleseti járadék megszüntetéséről, ha az 1. fokozatú baleseti járadék - legfeljebb - kétévi időtartama lejárt.”

14. § A Tny. 69. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha az igénylő részére a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) alapján munkanélküli ellátásként munkanélküli járadékot, nyugdíj előtti munkanélküli segélyt vagy képzési támogatásként keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósításának megszűnését követő naptól lehet megállapítani.”

15. § A Tny. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„78. § Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást tévesen folyósították, akkor az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja.”

16. § A Tny. 79. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki, és a (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„A nyugdíjfolyósító szervek az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendszeresített nyomtatványon - az érintett személy részére díjmentesen igazolást adnak ki.

(2) Az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követő tizenöt napon belül teljesíti. A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosult kérelmére a részére járó ellátást a jogosult belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára) történő átutalással folyósítja.”

17. § A Tny. 83. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani, azt - mint a jogosult személyéhez kötött ellátást - átruházni (engedményezni) nem lehet.”

18. § A Tny. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„91. § Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettségét nem teljesíti, vagy annak nem az előírt módon tesz eleget, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései szerint mulasztási bírságot fizet.”

19. § A Tny. 101. §-a (1) bekezdésének f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy)

f) a nyugellátás évenkénti rendszeres emelésének végrehajtási szabályait, továbbá - a Tny. 12. §-a (3) bekezdésének figyelembevételével - az 1998. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások évenkénti legkisebb összegeit, és az 50. § (6) bekezdése szerinti együttfolyósítási összeghatárt,”

h) az igény érvényesítésével, az igény elbírálásával, a megállapító és a folyósító szervek közötti adatszolgáltatással kapcsolatos eljárást, továbbá a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,”

(rendeletben határozza meg.)

20. § Ez a törvény - a 9. § és a 11. § (3) bekezdése kivételével - 1999. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra kell alkalmazni. A 9. § és a 11. § (3) bekezdése e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 1998. január 1-jétől kell alkalmazni, és az özvegyi, illetőleg szülői nyugdíj mértékének változásáról határozatot kell hozni. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tny. 50. § (6) bekezdésében “az (1) bekezdés b) pontja” hivatkozás “a (2) bekezdés b) pontja” hivatkozásra, az 53. § (1) bekezdésében az “özvegyi nyugdíjra jogosultsága” szövegrész “özvegyi nyugdíja” szövegre változik, a 46. § második mondata, az 50. § (5) bekezdésében az “(1) bekezdése”, valamint az “ideiglenes” szövegrész, az 52. § (3) bekezdésében és az 53. § (3) bekezdésében az “állandó” szövegrész hatályát veszti.


  Vissza az oldal tetejére