Időállapot: közlönyállapot (2000.III.8.)

2000. évi XIII. törvény

az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról * 

1. § (1) A büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott dolgok közérdekű felhasználásának e törvény rendelkezései szerint van helye.

(2) E törvény alkalmazásában közérdekű felhasználás az elkobzott dolognak a rászorulók részére történő, egyéni szükségleteiket meg nem haladó mértékű ingyenes juttatása.

(3) A közérdekű felhasználás kezdeményezésére a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő Karitatív Tanács jogosult.

(4) A Karitatív Tanács tagja a szociális és családügyi miniszter, illetve az általa kijelölt személy, valamint a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevő, karitatív tevékenységet végző közhasznú szervezetek.

(5) A Karitatív Tanács döntésének előkészítését, a döntés végrehajtásának koordinálását, felügyeletét, továbbá a közérdekű felhasználás kezdeményezése és lebonyolítása során e törvényben meghatározott szakmai feladatok ellátását a Szociális és Családügyi Minisztérium végzi.

(6) A közérdekű felhasználás lebonyolítását a Karitatív Tanács azon tagja végzi, aki a közérdekű felhasználás lebonyolítását önként vállalja, és erre őt a Karitatív Tanács a közérdekű felhasználás kezdeményezésével egyidejűleg kijelölte.

2. § (1) Közérdekű felhasználásra kizárólag az olyan elkobzott dolog kerülhet, amely e törvény mellékletében meghatározott valamely rendeltetési körbe tartozik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltétel megléte esetén sincs helye olyan elkobzott dolog közérdekű felhasználásának,

a) amelyet azért koboztak el, mert birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik [Btk. 77. § (1) bek. b) pont, Sztv. 20. § (1) bek. a) pont],

b) amelyet rossz minőségű termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §), illetve e bűncselekmény szabálysértési alakzata miatt koboztak el, feltéve, hogy a termék rendeltetésszerűen nem használható, továbbá amelyet bitorlás (Btk. 329. §), szerzői vagy szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §), szerzői vagy szomszédos jog védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 329/B. §), jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 329/C. §) miatt, valamint amelyet iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 329/D. §), illetve e bűncselekmény szabálysértési alakzata miatt koboztak el,

c) amelyet külön jogszabály rendelkezései szerint az elkobzást követően meghatározott szervnek kell átadni,

d) amely a közrendet, a közegészséget vagy a közerkölcsöt sértő jellege folytán a közérdekű felhasználás céljával összeegyeztethetetlen,

e) amely jövedéki termék.

3. § Az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás külön jogszabályban meghatározott végrehajtásának megkezdése előtt alkalmanként, vagy - ha ez az érintett dolgok csekély mennyisége miatt ésszerűtlen lenne - több elkobzásról együttesen, időszakonként értesíti a Karitatív Tanácsot, ha e törvény szerint az elkobzott dolog közérdekű felhasználásának lehet helye.

4. § (1) Ha a Karitatív Tanács a közérdekű felhasználást kezdeményező döntést hoz, a 3. § szerinti értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül tájékoztatja az elkobzott dolgot kezelő hatóságot arról, hogy az elkobzott dolgot közérdekű felhasználásra átveszi.

(2) Ha a Karitatív Tanács határidőn belül nem nyilatkozik, vagy úgy nyilatkozik, hogy a közérdekű felhasználást nem kezdeményezi, az elkobzott dolgot kezelő hatóság a továbbiakban az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(3) Az elkobzott dolog tárolásával kapcsolatos költségek az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás beérkezésétől számítva a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagját terhelik. Ha a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolog elszállításáról a 3. § szerinti hatósági értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül nem gondoskodik, az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(4) Ha az elkobzott dolog biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a Szociális és Családügyi Minisztérium kezdeményezi az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek a dolog biztonságosságával kapcsolatos piacfelügyeleti eljárását és annak keretében a dolog biztonságossági szempontból történő megvizsgálását.

(5) Ha az elkobzott dolog forgalmazása vagy használata (üzemben tartása) külön hatósági engedélyhez kötött, a Szociális és Családügyi Minisztérium gondoskodik az engedély beszerzéséről.

(6) Ha a (4) és (5) bekezdés szerinti eljárásban azt állapítják meg, hogy az elkobzott dolog nem biztonságos, illetve az elkobzott dolog forgalmazását vagy használatát a hatóság nem engedélyezi, a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni.

5. § (1) A Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja részére az elkobzott dolgot írásba foglalt szerződéssel kell ingyenesen átruházni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződésben a Karitatív Tanács közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának vállalnia kell, hogy kereskedelmi forgalomba nem juttatja az elkobzott dolgokat, azokat közvetlenül - az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben - a rászorulók részére ingyenesen adja át. E kötelezettség megszegése esetére megfelelő súlyú, arányos jogkövetkezményt kell a szerződésben kikötni.

6. § (1) Az 1-5. §-ban foglaltakat az áru hamis megjelölése (Btk. 296., illetve e bűncselekmény szabálysértési alakzata miatt elkobzott dolog közérdekű felhasználására az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A közérdekű felhasználásnak - az 1. §-ban foglaltakon túl - akkor van helye, ha az áru hamis megjelölésével jogaiban megsértett személy (a továbbiakban: jogosult) a közérdekű felhasználáshoz hozzájárult, illetve ennek hiányában abban az esetben, ha az elkobzott dolog jogsértő mivoltától megfosztható és erről a bíróság rendelkezett. A jogosult hozzájárulásának beszerzése, illetve a bíróság eljárásának kezdeményezése a Szociális és Családügyi Minisztérium feladata.

(3) Ha a Karitatív Tanács az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználását kívánja kezdeményezni, a Szociális és Családügyi Minisztérium az elkobzott dolgot kezelő hatóság értesítésének (3. §) beérkeztét követően haladéktalanul megkeresi a jogosultat a hozzájárulás megadása végett. Ha a megkereséstől számított tizenöt napon belül a jogosult nem válaszol, illetve az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználásához nem járul hozzá, az e határidő leteltét követő tizenöt napon belül a Szociális és Családügyi Minisztérium - a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának egyetértésével - bírósághoz fordul. A Szociális és Családügyi Minisztérium a jogosult megkereséséről, a jogosult hozzájáruló nyilatkozatáról, illetve a bírósági eljárás megindításáról az elkobzott dolgot kezelő hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(4) Ha a jogosult az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználásához nem járult hozzá, és a Szociális és Családügyi Minisztérium határidőn belül a bírósági eljárást nem indítja meg, az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.

(5) Az eljárás a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapest területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. A bíróság nemperes eljárásban határoz. Eljárása során a jogosultat meghallgatja.

(6) Ha az elkobzott dolog megfosztható jogsértő mivoltától, a bíróság megállapítja, hogy a dolog közérdekű célra felhasználható. A bíróság rendelkezik arról, hogy az elkobzott dolog milyen módon fosztható meg a jogsértő mivoltától.

(7) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az elkobzott dolog közérdekű célra nem használható fel, illetve az elkobzott dolog jogsértő mivoltától való megfosztásának költségei aránytalanul magasak, és ezért a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja a közérdekű felhasználásról lemond, köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni. Ez esetben az elkobzást végrehajtó hatóság köteles az elkobzott dolgot megsemmisíteni.

(8) A Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolgot saját költségén köteles a bíróság határozatában meghatározott módon jogsértő mivoltától megfosztani.

7. § (1) E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap tizenötödik napján lép hatályba. A Karitatív Tanácsot e törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül a szociális és családügyi miniszter alakítja meg. A Karitatív Tanács megalakulásáról szóló közleményt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

(2) A törvény rendelkezéseit első ízben azokra az elkobzott dolgokra kell alkalmazni, amelyek a Karitatív Tanács megalakulásának a Magyar Közlönyben való közzétételekor az elkobzott dolgot kezelő hatóság birtokában vannak, és amelyek értékesítése, illetve megsemmisítése még nem kezdődött meg.

(3) A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 88. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha az elkobzott dolog külön jogszabályban meghatározott közérdekű felhasználásának lehet helye, az elkobzás végrehajtását a közérdekű felhasználásról döntésre jogosult szervezet által adott tájékoztatás beérkezéséig nem lehet megkezdeni.”

(4) A Bv. tvr. 89. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha az értékesítés valamely szellemi tulajdonjogot sértene.”

(5) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 81. §-ának (6) bekezdése az alábbi c) ponttal egészül ki:

(Az elkobzott termékek közül)

„c) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.”

(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a Karitatív Tanácsban való tagság feltételeit, továbbá a Karitatív Tanács megalakításának és működési rendjének részletes szabályait.

Melléklet a 2000. évi XIII. törvényhez

A törvény 2. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében az elkobzott dolog közérdekű felhasználást megalapozó rendeltetésének körei az alábbiak:

a) személyes szükségletet biztosító rendeltetési körök:

1. élelmezés

2. ruházkodás

3. hálófelszerelés

4. tisztálkodás

5. takarítás

6. tisztítás

7. iskoláztatás és művelődés

b) járulékos szükségletet biztosító rendeltetési körök:

1. ideiglenes lakhatás

2. lakáskarbantartás

3. lakásfelszerelés

4. híradástechnikai felszerelés

5. háztartási eszköz

6. konyhai felszerelés

7. játék

8. szabadidősport


  Vissza az oldal tetejére