Időállapot: közlönyállapot (2000.V.10.)

2000. évi XXXII. törvény

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról * 

Az Országgyűlés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) módosításáról a következő törvényt alkotja:

1. § A Vámtv. 1. §-ának 3., 6., 10., 11., 14., 15., 16., 21., 22., 23. pont b) 3. és c) 2. alpontja, 24., 30., 31., 32., 33., 35., 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § egyidejűleg kiegészül a következő 37-45. pontokkal:

(E törvény alkalmazásában)

„3. a) vámszervezet: a Vám- és Pénzügyőrség az e törvény 174. §-ában meghatározott feladatokat ellátó hatósági jogkörrel rendelkező, és hatósági jogkörrel nem rendelkező szervei;

b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szervei. Hatósági jogkörrel rendelkező szervek: a vámszervezet vezetője, a vámszervezet központi, területi szerve, a számlavezető, a járőrszolgálati, valamint a vegyvizsgáló vámszerv, a Központi Ellenőrzési Parancsnokság, a Központi Bűnüldözési Parancsnokság, a vámhivatal, a nyomozó, a szabálysértési hivatal és a Vámáruraktár;

c) a vámhivatal az egyszerűsített vámeljárás során lehet:

1. fővámhivatal: olyan, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott, a közigazgatási székhelyen működő vámhivatal - Budapesten a 17. számú, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal - amely kiemelt feladatokat lát el. Vámraktározási vámeljárásban, illetve a vámszabad terület vonatkozásában a felügyeletet ellátó vámhivatal;

2. intézési vámhivatal: a fővámhivatal által az engedélyben meghatározott feladatokat ellátó vámhivatal;”

„6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízi jármű (ideértve az uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízi járművet is), a légi jármű, a közúti jármű (ideértve a vontatót, a pótkocsit, félpótkocsit és a járműegyüttest), csővezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülőanyag (vontató és vontatott jármű - önjáró és nem önjáró -, valamint szállítótartály), ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;”

„10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult vámeljárás, melynek során az áru/vámáru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal;

11. vámeljárások: árutovábbítás, vámraktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történő vámkezelés, kiviteli ellenőrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabad területi be-, illetve kitárolás;”

„14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusza szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru;

15. belföldi áru (a továbbiakban: áru):

a) az az áru, amelyet az e törvény 16. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően teljes egészében Magyarországon nyertek ki vagy állítottak elő,

b) az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom számára vámkezeltek, vagy az e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni,

c) az az áru, amelyet kizárólag az a) és/vagy a b) pontban meghatározott áruk felhasználásával állítottak elő;

16. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve az e törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt. Vámárunak kell tekinteni:

a) az olyan árut, amelyet külföldi rendeltetéssel közvámraktárba betároltak, ha a vonatkozó külkereskedelmi ügylet megvalósult, és a külföldi a beraktározott árut - külföldre szállítás nélkül, új külkereskedelmi szerződés alapján - belföldi szervezetnek aktív feldolgozásra átadja vagy értékesíti, továbbá

b) az aktív feldolgozási vámeljárásban a helyettesítő árut,

c) az árutovábbítási vámeljárásban az előfinanszírozott árut,

d) kiviteli eljárásban az adózatlan jövedéki terméket,

e) az olyan árut, amelyeket különleges célra történő felhasználásuk alapján csökkentett vámteher alkalmazásával, vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára mindaddig, amíg a feltétel fennáll, illetve amíg a különleges célra történő felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták;”

„21. vámteher:

a) a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, a fogyasztási adó és a jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), díjak és egyéb, jogszabályon alapuló - nem szolgáltatáshoz vagy mulasztáshoz kötött - kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni;

b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából - az a) pontban foglaltakon túlmenően -:

1. az előfinanszírozott áru után a visszatérített vámteher, továbbá az igénybe vett exporttámogatás,

2. kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termék, a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált és a belföldi forgalom számára adófelfüggesztéssel, továbbá aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárásban vámkezelt jövedéki termék esetében a forgalmi adók,

c) a nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettség alapján kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának igénye esetén fizetendő vámteher alatt a vámot, valamint az e törvény 15. §-ában meghatározott fizetési kötelezettségeket kell érteni (a továbbiakban: kumulációs vámteher);

22. vámtartozás: a közölt és a fizetési határidő lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, késedelmi pótlék, bírság és költségtérítés;”

(23. vámszempontból megbízható:)

[b) a szervezet,]

„3. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül - a 4. pont kivételével - a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes késedelmi pótlékaival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja,”

[c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni]

„2. az olyan adótartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,”

„24. zöld folyosó: a határátkelőhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt vámárukra az e törvény végrehajtási rendeletében a nem kereskedelmi forgalomra vonatkozó szabályokban meghatározott vámkedvezmény vonatkozik és/vagy azok nem esnek behozatali korlátozás alá;”

„30. visszaviteli határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni;

31. visszahozatali határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy a passzív feldolgozásban kezelt árut külföldről vissza kell szállítani;

32. elszámolási határidő: az az időpont, ameddig ideiglenes behozatalban, passzív feldolgozásban, ideiglenes kivitelben, aktív feldolgozásban, valamint vámfelügyelet melletti feldolgozásban a vámhatóságtól az áru/vámáru jóváírását kell kérni;

33. vámfelügyelet: a vámhatósági intézkedés az árukkal/vámárukkal kapcsolatos vámjogi és egyéb előírások betartásának biztosítása érdekében. A vámfelügyelet lehet:

a) közvetlen vámfelügyelet: az áru/vámáru őrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárat, és a hivatalból történő raktározást - vagy hivatalos kísérése,

b) közvetett vámfelügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;”

„35. nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettséghez kapcsolódó kedvezményes (preferenciális) elbánás: a Magyar Köztársasággal kedvezményes piacrajutási feltételeket szabályozó szabadkereskedelmi szerződéses kapcsolatban álló országokba történő kivitel esetén az exportőr által kiadott, vagy részéről igényelt származásigazolási okmány kiadásának feltételeként a vonatkozó megállapodások származási előírásaiban rögzített kumulációs vámteherfizetési kötelezettség vállalása, aminek eredményeként az exportpiacon igénybe vehető a megállapodásban biztosított vám- és egyéb piacrajutási kedvezmény;

36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek egyik feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedély különösen a következőkre adható ki: kezességvállalás, egyszerűsített vámeljárások, összkezesség, átalánydíjas garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladói státusz, engedélyezett címzett, vámraktározás, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, ideiglenes behozatal, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabad terület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, vámügynök(ség), elfogadott exportőri státusz, egyszerűsített vámérték megállapítása;

37. gazdasági vámeljárások: vámraktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás;

38. vám elé állítás: az ügyfél vámhatósághoz - jogszabályban előírt formában - tett bejelentése arról, hogy az áru/vámáru:

a) a vámhivatalhoz, vagy

b) a vámhatóság által kijelölt vagy engedélyezett helyre, vagy

c) a vámokmányon rendeltetési vagy feladási címként feltüntetett helyre megérkezett, vagy

d) az a)-c) pontokban meghatározott helyről valamely kiviteli vámeljárás keretében indításra került,

melynek következtében megvalósult az áru/vámáru vámellenőrzés alá vonása;

39. áruátengedés: azon intézkedés, amellyel a vámhatóság az árut/vámárut rendelkezésre bocsátja a kért vámeljárás céljaira. Az áruátengedés valamennyi vámeljárás egyik mozzanata;

40. a) postaforgalom: a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti tevékenység végzése nemzetközi viszonylatban;

b) gyorsposta (futár-) szolgálat: postaforgalmon kívüli olyan szolgáltatás, amelynél a küldeménynek a címzett részére határidőre történő gyors és nyomon követhető kézbesítéséhez alapvető érdek fűződik;

41. jövedéki termék: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó áru/vámáru, ha annak a jövedéki törvény szerinti kereskedelméhez engedély szükséges és/vagy azt jövedéki adófizetési kötelezettség terheli;

42. előfinanszírozott áru: a kiviteli ellenőrzést követően a közvámraktárba külföldi rendeltetéssel beraktározott olyan áru, amely után a vámterhet visszatérítették vagy export támogatást vettek igénybe;

43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult: az a szervezet vagy természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van dönteni arról, hogy a vámhivatal az árut/vámárut milyen vámeljárásban vámkezelje. A rendelkezésre jogosult lehet az áru/vámáru

a) tulajdonosa,

b) címzettje/feladója,

c) szállítója,

d) a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja;

44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon szervezet vagy természetes személy, amelyet/akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek;

45. kötelező felvilágosítás: olyan tarifális vagy származási felvilágosítás, amelyet a vámhatóság az ügyfél írásbeli kérelmére ad ki, és amelyben foglaltakat - a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén - a vámeljárás során a vámhatóság alkalmazni köteles.”

2. § (1) A Vámtv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) E törvény alkalmazási köre kiterjed a vámhatáron átszállított, áthozott, átvitt minden árura/vámárura, az ezekkel kapcsolatos vámigazgatási eljárásra, így különösen a vámeljárásokra, a vámteherre, valamint az azzal kapcsolatos valamennyi eljárásra, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.”

(2) A Vámtv. 2. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A törvény személyi hatálya a vámszervezetre és az ügyfélre terjed ki.

(6) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vámigazgatási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni.”

3. § A Vámtv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és növény-egészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális vagy hasonló jellegű érdek védelme céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes áruk/vámáruk forgalmát törvény, a Kormány vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják. Érvényesíteni kell továbbá a szellemi tulajdonjogok védelmét a külön jogszabályban meghatározottak szerint.”

4. § A Vámtv. 7. §-a előtti cím a következő címre változik, egyidejűleg a 7. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„A vámteher biztosítása

7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében vámbiztosítékot kell nyújtani egyedi vagy tevékenységi vámbiztosíték formájában. Egyedi vámbiztosíték esetén a számla vagy értéknyilatkozat alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét. A vámbiztosíték mértékét a Kereskedelmi Vámtarifa II. hasábjában meghatározott vámtétel alkalmazásával kiszabható vám alapul vételével kell megállapítani. Amennyiben az ügyfél kedvezőbb vámtétel alkalmazására való jogosultságát a vámteher biztosításakor igazolja, akkor a kedvezőbb vámtétel alapján kell a vámbiztosíték összegét megállapítani.

(2) A vámbiztosíték - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:

a) készpénz, vagy

b) belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt bankgarancia, vagy

c) banki fedezetigazolás, vagy

d) a vámhatóság által feljogosított magyarországi székhellyel rendelkező szervezet kezességvállalása.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem keletkezik.

(4) A vámbiztosítékot annak formájára való tekintet nélkül belföldi fizetőeszközben kell meghatározni és nyújtani.”

5. § A Vámtv. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„8. § (1) Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:

a) a közvetlen vámfelügyelet alatt nem tartott vámárukra - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén megállapítható vámteher mértékéig,

b) az előfinanszírozott áru után a visszatérített vámteher vagy az igénybe vett exporttámogatás összegének erejéig,

c) a belföldi forgalom számára ideiglenes vámértékkel, valamint az egyszerűsített vámeljárás során ideiglenes vámértékkel vámkezelt árura az e törvény 29. §-a alapján meghatározott vámteher különbözetének erejéig,

d) a jövedéki törvény alapján adófelfüggesztéssel belföldi forgalom számára vámkezelt jövedéki termék után a felfüggesztett adó összegének erejéig,

e) az adózatlan jövedéki termék kiviteli célú árutovábbítása esetén a meg nem fizetett forgalmi adók összegének erejéig,

f) a jövedéki termék aktív feldolgozás felfüggesztő eljárása esetén a vámáru belföldi forgalomba kerülésekor megállapítható vámteher, illetve a visszatérítési eljárásban a forgalmi adók összegének erejéig,

g) az ideiglenes behozatal könnyített engedélyezési eljárásban a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher összegében.

(2) Az (1) bekezdés b) és e) pontjai alkalmazása esetén a 83/1996. (VI. 14.) Korm. rendelettel kihirdetett Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Tranzitegyezmény) alapján továbbított árura a Tranzitegyezményben szabályozott biztosíték nyújt fedezetet. Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazása alapján nyújtandó vámbiztosíték összegébe, amennyiben az adómentes felhasználó vagy az adóraktár engedélyese a vámárut saját maga importálja és annak szállítását is végzi, a vámbiztosítékba be kell számítani a bankgaranciában adott jövedéki biztosítékot. Az (1) bekezdés e) pontja alkalmazása esetén, amennyiben az adózatlan terméket az adóraktár engedélyese szállítja ki, a vámbiztosítékra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítéka nyújt fedezetet.

(3) Árutovábbítási eljárásban - a fogyasztási adóról szóló törvény hatálya alá tartozó és a jövedéki termékek kivételével - a vámbiztosíték összegét egységesen 10%-os vámtétel alapul vételével kell meghatározni az átviteli rendeltetésű vámáru, a belföldi rendeltetésű gyűjtőáru, továbbá a nem kereskedelmi forgalomban vámkezelt vámáru után.

(4) Tevékenységi vámbiztosítékot kell nyújtani:

a) a gazdasági vámeljárások, a vámszabad terület engedélyezéséhez - az e törvény 9. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivétellel -, azonos vámeljárás alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára. Az ipari vámszabad terület engedélyezéséhez szükséges biztosíték összege legfeljebb egyszázhúsz millió forint lehet. Jövedéki termék vámraktározása, illetve vámszabad területi tárolása és feldolgozása esetén az adott vámeljárás időtartamára a jövedéki termék tényleges vámterhének megfelelő összegű vámbiztosítékot kell nyújtani,

b) az egyszerűsített vámeljárások alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8%-a erejéig - az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltak kivételével - az árutovábbítás, a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, valamint vámáru kiviteli ellenőrzése esetén,

c) a kezességvállalási engedélyhez a (6) bekezdésben meghatározott összegben,

d) a halasztott vámfizetési engedélyhez - az e törvény 132. §-a (5) bekezdésének d) pontjában foglaltak kivételével - a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra - jövedéki termékek esetében három hónapra - eső átlagának erejéig, a biztosíték mértéke azonban a jövedéki termékek kivételével legfeljebb kétszázmillió forint, jövedéki termékek esetében legfeljebb négyszázmillió forint lehet,

e) az összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyhez a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig,

f) a Tranzitegyezmény szerinti összkezesség, valamint átalánydíjas garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben.

(5) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelőzően igazoltan legalább tizenkét hónapja szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó vagy a kérelem benyújtását megelőzően legalább tizenkét hónapja vámügynöki engedéllyel rendelkező szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének vagy gazdasági érdek képviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredő vámteher fizetési kötelezettségéért belföldi székhelyű hitelintézet garanciát vállalt.

(6) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet,

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen kettőmillió-ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet,

c) ha a bankgarancia összege egymillió-ötszázezer forint, az engedélyes egy területi szerv felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos időben összesen tízmillió forint összegű vámteherre vállalhat kezességet,

d) ha a bankgarancia összege legalább húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat kezességet összeghatárra tekintet nélkül,

e) a jövedéki termékek vámterhének megfizetésénél, illetve vámszabad területi és vámraktári tevékenységi engedélynél, továbbá az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének c) pontja esetén kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét szállítmányozási tevékenység esetén a kérelmezőnek a székhelye szerinti illetékes területi kereskedelmi és iparkamara (a továbbiakban: kamara) igazolásával, szakmai szövetség vagy érdek-képviseleti szerv esetén annak bejegyzését, illetve a nyilvántartásba vételét jogerős bírósági végzéssel kell igazolni. Vámügynökség esetén a feltételek meglétét a vámhatóság hivatalból vizsgálja.

(8) A vámhatóság a kezességvállalási engedélyt visszavonja, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, illetve, ha a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi. Ez utóbbi esetben kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - ismételten csak a visszavonást követő tizenkét hónap elteltével adható.

(9) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát, érvényesíthetőségét, továbbá az árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerűsített szabályait, valamint az egyedi és tevékenységi vámbiztosíték nyújtására vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(10) Ha az ipari vámszabad terület üzemeltetőjének az engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezett vámtartozása, a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott vámbiztosíték összege helyett a szükséges vámbiztosíték összege legfeljebb hatvanmillió forint lehet.

(11) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, a 8. § (4) bekezdés d) pontjában előírt bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4%-ában, jövedéki termék esetében 12%-ában kell megállapítani.

(12) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthető vámteher nem haladhatja meg a tevékenységi garancia összegét.”

6. § A Vámtv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak kell tekinteni:

a) a nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített áru/vámáru,

b) a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás keretében érkező vámáru,

c) a nemzetközi szállítást végző, külföldi tulajdonában lévő és külföldön vagy belföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi tulajdonában lévő és Magyarországon besorolt (lajstromozott) nemzetközi menetrendszerű személy- és áruszállítást végző polgári légijármű,

d) az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáruk - a jövedéki termék kivételével -, továbbá az aktív feldolgozáshoz szükséges és ideiglenes behozatalban vámkezelt munkaeszközök, minták és mintadarabok,

e) árutovábbítás esetén a d) pontban felsorolt aktív feldolgozás céljából érkező vámáru, ha az aktív feldolgozás, illetve az ahhoz való kapcsolat ténye a határvámhivatalnál igazolható,

f) jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,

g) árutovábbítási eljárásban a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) járművet (fuvareszközt) és szállítótartályt, ameddig a fuvarozó birtokában van,

h) az árutovábbítási, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, az átmeneti megőrzésben a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkező saját vámáruja,

i) a vámraktárba beraktározott vámáru a vámraktározási eljárás időtartama alatt,

j) az e törvény 44. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti átmeneti megőrzési raktárban tárolt vámáru,

k) a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott, továbbá gépjármű útlevéllel ideiglenes behozatali vámeljárásokban vámkezelt külföldi rendszámú gépjármű,

l) a vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetközi vámokmánnyal biztosított áru/vámáru,

m) a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru,

n) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai fegyveres erői vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államai fegyveres erői és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáruk.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:

a) a gazdasági vámeljárások közül az aktív és passzív feldolgozás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az e § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott, az aktív feldolgozáshoz szükséges és ideiglenes behozatalban vámkezelt munkaeszközök, minták, mintadarabok,

b) minden egyszerűsített, könnyített módon engedélyezett, illetve alakiság nélkül elvégezhető gazdasági vámeljárás,

c) az ideiglenes kivitel és az áru kiviteli ellenőrzése egyszerűsített eljárásban,

d) az árutovábbítás, a belföldi forgalom számára történő vámeljárás egyszerűsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérő halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik.

(3) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámigazgatási eljárást lefolytató vámhivatalnál - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon - az eljárást kérőnek igazolni kell.

(4) A határvámhivatal árutovábbításkor a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) hatálya alá tartozó termékek termékdíja utáni vámbiztosíték megállapításától - a Kt. hatálya alá tartozó önálló termékbehozatal kivételével - eltekinthet, ha a biztosíték alapjának megállapítása a forgalom zavartalan lebonyolítását veszélyezteti.”

7. § A Vámtv. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha az áru/vámáru vámterhét megfizették, a további vámigazgatási eljárás(ok) során a kötelezett azt újra, vagy más módon biztosította, vagy az áru/vámáru, illetve a tevékenység mentes a biztosítékadás alól vagy azt biztosítottnak kell tekinteni, továbbá ha a vámterhet e törvény rendelkezései szerint biztosítani nem kell.

(3) A vámbiztosíték indokoltsága megszűnésének, felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

8. § A Vámtv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes tízszázalékos vámtétellel kell vámot kiszabni a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.”

9. § A Vámtv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A vámmentesség csak a vám megfizetése alóli mentességet jelenti.”

10. § A Vámtv. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vám összegét - az e törvényben meghatározott kivétellel - a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig a külön jogszabályok alapján kell kiszabni.”

11. § A Vámtv. a következő 19/A. §-sal egészül ki:

„19/A. § (1) Az ügyfél a vámhatóságtól kötelező érvényű tarifális felvilágosítás vagy - a szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá tartozó árukra vonatkozóan - kötelező érvényű származási felvilágosítás (a továbbiakban: kötelező felvilágosítás) kiadását kérheti, amelyet csak a tényleges kiviteli, illetve behozatali forgalma esetén használhat fel. A kötelező felvilágosításban megadott tarifális besorolás vagy származás megjelölése - annak jogerőre emelkedése után - csak olyan áruk/vámáruk vonatkozásában kötelező a vámhatóságra nézve, amelyekre a felvilágosítást kérő ügyfél vámkezelési kérelmet nyújt be.

(2) A vámhatóság nem köteles kötelező felvilágosítást kiadni, ha a kérelem nem tényleges behozatali vagy kiviteli ügyletre vonatkozik, vagy amikor a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a felvilágosítás kiadásához.

(3) Azt a tényt, hogy a vámeljárás alá vont áru/vámáru minden tekintetben megfelel a kötelező felvilágosításban leírtaknak - beleértve a származást meghatározó valamennyi körülményt is -, a vámkezelést kérő köteles bizonyítani.

(4) A kötelező felvilágosítás a tarifális besorolás tekintetében a jogerőre emelkedés napjától számított hat évig, a származás meghatározása tekintetében a jogerőre emelkedés napjától számított három évig érvényes.

(5) A kötelező felvilágosítást határozattal kell visszavonni, ha

a) jogszabályváltozás következtében az áru tarifális besorolása megváltozott vagy a vámtarifára vonatkozó jogszabályok arra az árura már nem alkalmazhatók,

b) a termék származási helyzete megváltozott,

c) valótlan vagy hiányos adatok alapján került kiadásra.

(6) A kötelező felvilágosítás a visszavonást követő hat hónapig még használható abban az esetben, ha a kötelező felvilágosítást kérő a visszavonást megelőzően szerződést kötött a kötelező felvilágosításban meghatározott áruk értékesítésére.

(7) A kötelező származási felvilágosítás nem mentesít a szabadkereskedelmi megállapodásokban előírt, a származás igazolására vonatkozó feltételek teljesítése alól.

(8) A kötelező felvilágosításra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

12. § A Vámtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„29. § A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.”

13. § A Vámtv. 30. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén az engedélyes a végtermék vámértékének meghatározását az alábbiak szerint választhatja meg:

a) valamely harmadik országban gyártott azonos vagy hasonló termék ugyanazon időpontban vagy közel azonos időpontban meghatározott vámértéke, vagy

b) a végterméknek az e törvény 25. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt levonások figyelembevételével kiszámított belföldi eladási ára, feltéve, hogy azt nem befolyásolja a vevő és eladó közötti kapcsolat, vagy

c) azonos vagy hasonló termékek - az e törvény 25. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt levonások figyelembevételével kiszámított - belföldi eladási ára, feltéve, hogy azt nem befolyásolja a vevő és eladó közötti kapcsolat, vagy

d) a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárás alá vont vámáruk feldolgozási költségekkel megnövelt vámértéke.

(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás és az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét - amennyiben a minőségi változásnak megfelelő számla nem áll rendelkezésre - a vámhivatal az e törvény 27. §-ában foglaltak alkalmazásával, becslés útján állapítja meg.”

14. § (1) A Vámtv. 44. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Átmeneti megőrzés alatt áll a vám elé állított vámáru mindaddig, amíg további vámjogi sorsa nem rendeződik. Az átmeneti megőrzés alatt lévő vámárut átmeneti megőrzési raktárban kell tárolni.

(2) Átmeneti megőrzési raktárként üzemeltethető:

a) a fuvarozó, a szállítmányozó cég, továbbá az engedélyezett címzett, valamint a vámkezelő helyet üzemeltető vámügynök - rendszeres tevékenysége keretében - telephelyére érkező, átmeneti megőrzés alá vont vámáru vámhatóság által engedélyezett tárolási helye (helyiség, terület),

b) az a) pontban foglaltakon kívül bármely - a vámérdek biztosításának szem előtt tartásával és a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésének figyelembevételével megállapított - a vámhatóság által kijelölt tárolási hely, ahol vámáruk átmeneti megőrzés alá vonhatók.”

„(4) Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc nap lehet. Ha azonban az átmeneti megőrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor és az engedély megszerzése iránti kérelmet a belépést - végre nem hajtható vámkezelés esetében az árunyilatkozat visszaadását vagy visszautasítását - követő két munkanapon belül benyújtották, és ezt a tényt a vámhivatalnál a harmincnapos határidőn belül igazolták, akkor a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő tizedik munkanapon jár le. A határidő lejártát követően a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e törvény 45. §-ának (6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.”

(2) A Vámtv. 44. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Átviteli rendeltetésű, illetve a reexpediálási tevékenység keretében árutovábbítás vámeljárásban vámkezelt vámárut, ha a rendelkezésre jogosult megbízásából:

a) az áru átrakása nélkül azonos fuvareszközön vagy közvetlenül fuvareszközről fuvareszközre történő átrakás esetén (közvetlen reexpediálás), amennyiben az a fuvarozó, szállítmányozó vállalat kezelésében, illetve felügyelete alatt marad, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott átmeneti megőrzési raktárban vagy a vámhivatal által jóváhagyott egyéb helyen;

b) az árut a fuvarozó, szállítmányozó a fuvareszközből kirakja és azt a megbízó rendelkezése szerint később ismét fuvareszközre rakja (közvetett reexpediálás)

1. harminc napon belül történő továbbfeladás esetén a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott átmeneti megőrzési raktárban,

2. és a vámáru továbbfeladására harminc napon túl kerül sor, a vámárunak az eredeti címzetthez történő továbbfeladásáig a vámárut közvámraktárban vagy raktározási célú vámszabad területen

kell tárolni.

(6) Az átmeneti megőrzési raktár engedélyezési feltételeinek részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”

15. § A Vámtv. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„45. § (1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani

a) a vámárut;

b) a jövedéki törvény alapján adófelfüggesztéssel a belföldi forgalom számára vámkezelt jövedéki terméket;

c) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, amelyeknek kilépését igazolni kell;

d) az ideiglenes kivitel, illetve a passzív feldolgozás céljából kiszállított árut és a vámraktárban, továbbá a vámhivatal által üzemeltetett raktárban tárolt árut.

(2) A vámhatóság által üzemeltetett raktárban áru/vámáru tárolását akkor kell elrendelni, ha

a) az árut/vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak kiadását megtiltotta;

b) az árut/vámárut a vámhatóság visszatartja;

c) az árunak/vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartását e törvény, vagy végrehajtási rendelete kötelezően előírja.

(3) Az áru/vámáru hivatalból történő tárolását a vámhatóságnak határozattal kell elrendelnie. A (2) bekezdés a) pontja szerinti tárolás bíróság vagy más hatóság intézkedésén is alapulhat. A határozatban - az intézkedés indokainak felsorolása mellett - fel kell hívni az áru/vámáru birtokosát, hogy azt a vámhivatal által megadott időben és a megjelölt helyre szállítsa be. A határozatban utalni kell arra is, hogy a beszállítás elmulasztása esetében a vámhivatal a beszállítást az áru/vámáru birtokosának költségére és veszélyére maga végzi el.

(4) A vámhatóság által üzemeltetett raktár a vámhatóság tulajdonában vagy bérleményében lévő raktár, illetve az e törvény végrehajtási rendeletében megjelölt raktárnak minősülő egyéb hely. A vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolásért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - költségtérítést kell fizetni.

(5) A vámhatóság által üzemeltetett raktárba - az erre a célra fenntartott vagy bérelt különleges raktár kivételével - nem lehet felvenni:

a) a robbanó-, a tűzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;

c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely olyan nagy terjedelmű, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.

(6) A hivatalból elrendelt tárolásra vonatkozó határidőket e törvény végrehajtási rendelete határozza meg. A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a tárolási határidő lejártakor, illetve abban az esetben, ha az esedékes költségtérítés a vámáru vámértékét meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétől számított nyolcnapos határidő kitűzésével felszólítani, hogy az áru/vámáru vámjogi sorsának rendezését kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal az árut/vámárut értékesíti.

(7) A vámhatóság által üzemeltetett raktárban a tárolás ideje alatt az áruban/vámáruban keletkezett kárt a vámhatóság abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelőzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

(8) Ha a közvetlen vámfelügyelet a vámáru kísérésével valósul meg, a kíséréssel kapcsolatban felmerülő költség a vámáru szállítóját terheli.

(9) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan előírt nyilvántartások vezetésének ellenőrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

(10) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történő felhasználásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, amíg azokat vámárunak kell tekinteni. Az ilyen árukat a meghatározott céltól eltérően felhasználni csak a vámhivatal előzetes engedélyével, az e törvény 142. §-a (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamattal növelt vámteher különbözetének megfizetése után lehet.

(11) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha az áru/vámáru baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták.”

16. § (1) A Vámtv. 47. §-a előtti cím a következő címre változik, egyidejűleg a 47. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„A vámeljárásra vonatkozó általános rendelkezések

(1) Az áruk/vámáruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a vámteher helyesbítését és visszatérítését is - a (2) és (4) bekezdés kivételével - elsőfokú hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol az áru/vámáru vámkezelését kérik.

(2) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben megállapított szabályoktól eltérően is rendelkezhet.”

(2) A Vámtv. 47. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az egyszerűsített vámeljárások esetében az áru/vámáru vámkezelésére az egyszerűsített vámeljárást engedélyező fővámhivatal és az engedélyben meghatározott intézési vámhivatal rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.”

17. § A Vámtv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy állandó vámfelügyeletre kijelölt helyén, valamint az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (házi szemle).”

18. § A Vámtv. 49. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, az engedélyezett feladó/címzett vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.”

19. § A Vámtv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámigazgatási eljárás során érvényesíteni kell. Az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetve behozataláról szóló jogszabályok (a továbbiakban: engedélyezésről szóló jogszabály) rendelkezéseit azonban nem kell alkalmazni az olyan áruk/vámáruk vámkezelésénél, amelyek nem tartoznak a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény hatálya alá.”

20. § A Vámtv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„51. § (1) Az áru/vámáru vámkezelése - ha e törvény másként nem rendelkezik - erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy megbízottja, képviselője útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérő) köteles benyújtani.

(2) Vámeljárások végezhetők normál vagy egyszerűsített formában. Normál vámeljárást az e törvény 52. §-ában meghatározottak szerint kell kezdeményezni. Az egyszerűsített vámeljárás az e törvény 53. és 54. §-ában meghatározott módon kérhető.”

21. § (1) A Vámtv. 52. §-ának (1)-(2) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. A vámhatóság központi szerve a szervezetek által bonyolított kereskedelmi forgalomban engedélyezheti normál eljárásban az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását a külön törvényben meghatározott feltételek szerint. Egyszerűsített eljárásban az egyszerűsített vámárunyilatkozat elektronikus úton történő benyújtásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg. Az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozat adásra az írásbeli árunyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy állandó vámfelügyeleti helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot - amennyiben e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetve nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik - Egységes Vámárunyilatkozaton (a továbbiakban: EV), illetve a vámhatóság által kiadott engedélyben meghatározott formában kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámigazgatási eljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges.”

„(7) Az írásbeli árunyilatkozat fajtáit, alaki, tartalmi követelményeit - a NATO okmányok kivételével -, az EV gyártásának feltételeit, valamint az elektronikus árunyilatkozat engedélyezésének részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

(2) A Vámtv. 52. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A vámkezelést kérő jogosult az árunyilatkozat benyújtása előtt a vámkezelésre kerülő vámárut a vámhivatal ellenőrzése mellett megtekinteni vagy abból szükség esetén mintát venni.

(9) A vámkezelést kérő az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelő, pontos adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - a tényállás tisztázása érdekében - írásban kérheti az adatok valódiságának igazolását.”

22. § A Vámtv. 53. §-a elé a következő cím kerül, egyidejűleg az 53. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Egyszerűsített vámeljárás

53. § (1) Az egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedélyt - az összevont árunyilatkozat adás kivételével - az a fővámhivatal adja ki, amelynek az illetékességi területén

a) a szervezet székhelye, vagy a kérelemben megjelölt telephelye,

b) székhellyel nem rendelkező szervezet esetében a telephelye,

c) több azonos tevékenységet végző telephely esetén a kérelmező részére elsőként engedélyezett telephelye

található.

(2) Az egyszerűsített vámeljárás alkalmazásakor a fővámhivatal engedélyezi, hogy az engedélyes a kért vámeljáráshoz:

a) olyan EV-t nyújtson be, amelynek egyes adatai hiányoznak, és/vagy amelyhez nem csatolta az e törvény 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott valamennyi okmányt (a továbbiakban: hiányos árunyilatkozat);

b) az EV helyett kereskedelmi vagy egyéb okmányt (a továbbiakban: helyettesítő okmány) nyújtson be a vámeljárásra vonatkozó kérelemmel együtt,

c) az árnak/vámárunak az engedélyezett vámeljárás alá vonását a vámhatóság által hitelesített és meghatározott adattartamú nyilvántartásba való bejegyzésével kezdeményezze (a továbbiakban: helyi vámkezelés).

(3) A hiányos árunyilatkozatnak, a helyettesítő okmánynak vagy a helyi vámkezelésnek (a továbbiakban együtt: egyszerűsített árunyilatkozat) az áruk azonosításához szükséges adatokat - a helyi vámkezelés esetén a nyilvántartásnak a bejegyzés időpontját is - feltétlenül tartalmaznia kell.

(4) Az engedélyes - ha nemzetközi szerződés vagy e törvény, illetve végrehajtási rendelete másként nem rendelkezik - köteles kiegészítő árunyilatkozatot benyújtani. A kiegészítő árunyilatkozatnak az elszámolási időszak alatt keletkezett összesített adatokat kell tartalmaznia.

(5) A kiegészítő árunyilatkozatot az e törvény 52. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal és formában kell benyújtani. Az árunyilatkozathoz csatolni kell e törvény 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott és még be nem nyújtott okmányokat.

(6) A kiegészítő árunyilatkozat az egyszerűsített árunyilatkozattal együtt érvényes, azokat a fővámhivatal együtt kezeli. Az árunyilatkozat elfogadásának időpontja az egyszerűsített vámárunyilatkozat elfogadásának - helyi vámkezelés esetén a nyilvántartásba történő bejegyzésének - a napja.

(7) A (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott egyszerűsített árunyilatkozattal történő összevont árunyilatkozat adását a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén az a vámhivatal engedélyezi, ahol a vámeljárást kérték. A (4) bekezdésben meghatározott kiegészítő árunyilatkozat benyújtására legfeljebb 10 napos határidőt engedélyezhet a vámhivatal.

(8) A kiegészítő árunyilatkozat benyújtására az engedélyező vámhatóság az ügyfél kérelmével egyezően, de

a) vámkiszabással járó vámeljárás esetén - kivéve a vámmentes vámkezelést - legfeljebb tíz naptári napban,

b) vámkiszabással nem járó vagy vámmentes vámeljárás esetén legfeljebb egy naptári hónapban

megállapított határidőt engedélyezhet.”

23. § A Vámtv. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„54. § (1) A vámhatóság egyszerűsített vámeljárást annak a vámkezelést kérőnek engedélyez:

a) aki/amely szervezet Magyarországon székhellyel, telephellyel rendelkezik,

b) aki vámszempontból megbízható, és

c) az e törvény előírásai szerinti vámbiztosítékot nyújt, továbbá

d) vállalja a vámhatóság által meghatározott adattartamú nyilvántartás vezetését.

(2) Nem engedélyezhető egyszerűsített vámeljárás a jövedéki termékekre, illetve az olyan árukra/vámárukra, amelyek behozatalát vagy kivitelét jogszabály tiltja vagy szállítmányonként bemutatandó engedélyhez, igazoláshoz köti, továbbá az olyan árukra, amelyekre jogszabály alapján exporttámogatás vehető igénybe.

(3) Vissza kell vonni az egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyben előírt kötelezettségeit az engedélyes súlyosan megszegi.

(4) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.

(5) Az egyszerűsített eljárások engedélyezésének és az egyes vámeljárásoknál történő alkalmazásának részletes szabályait, valamint az egyszerűsített vámeljárások esetén a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

24. § (1) A Vámtv. 55. §-ának (1)-(2), (4)-(5) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámkezelés céljából benyújtott árunyilatkozatot - az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének c) pontjában említett nyilvántartásba való bejegyzés kivételével - a vámhatóság az átvételkor köteles ellenőrizni és, ha az az előírásoknak megfelel, elfogadni.

(2) Az árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérő módosíthatja, illetve visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a nyilvántartásba vételi tételszám és dátum közlésével a vámkezelést kérővel - a szóbeli árunyilatkozat elfogadásának esetét kivéve - az árunyilatkozat elfogadásával egyidejűleg írásban kell közölni. A szóbeli árunyilatkozat elfogadása alakiság nélkül történik.”

„(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenőrzésekor azonnal megállapítható, hogy

a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy illetékessége, és/vagy

b) a vámjogszabályok rendelkezéseinek nem felel meg.

(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi, és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja megkezdeni. Amennyiben a vámkezelés feltételei fennállnak, a vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján, de - a (9) bekezdésben foglaltak kivételével - legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, életmentő küldemények és adminisztratív vámvizsgálat esetén, továbbá a vámszervezet központi szerve által kiadott általános engedély alapján a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadása napján kell elvégezni.”

„(8) A vámhivatal az elvégzett vámeljárás megtörténtét és az áru átengedését köteles a benyújtott okmányokon, illetve vámjegy kiállításával igazolni.”

(2) A Vámtv. 55. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Amennyiben a vámkezelés során vámteher kiszabására kerül sor, a vámteher kiszabásáról szóló határozatot legkésőbb

a) normál eljárásban a belföldi forgalom számára történő vámkezelést, az ideiglenes behozatal és az aktív feldolgozás vámeljárásokban a vámvizsgálat elvégzését követő munkanapon,

b) a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárás esetén az elszámoláshoz benyújtott árunyilatkozat elfogadását követő munkanapon,

c) az a) pontban foglalt vámkezelések egyszerűsített eljárása esetén a kiegészítő árunyilatkozat átvételét követő két munkanapon belül

kell a vámhivatalnak meghoznia.”

25. § A Vámtv. 60. §-a előtti cím a következő címre változik, egyidejűleg a 60. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Vámraktározás

60. § (1) Vámraktárban raktározható a vámáru, továbbá a kivitelre kerülő áru, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.

(2) Vámraktár a vámhatóság által üzemeltetett vagy engedélyezett minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek fennállása esetén áru/vámáru tárolható vámfelügyelet mellett.

(3) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak minősül a vámhivatal által üzemeltetett vagy raktárengedélyes által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár. Közvámraktárban bárki rendelkezése alatt lévő áru/vámáru, a magánvámraktárban csak a raktárengedélyes részére érkező vámáru raktározható.”

26. § A Vámtv. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„61. § A vámraktár üzemeltetője az a szervezet, amely a vámraktár üzemeltetésére engedélyt kapott (raktárengedélyes). Beraktározó az a személy/szervezet, akit/amelyet a vámraktározásról szóló vámokmány megjelöl. A beraktározó a tárolt áruval/vámáruval kapcsolatos jogait, illetve kötelezettségeit más személyre/szervezetre átruházhatja.”

27. § A Vámtv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„62. § A vámraktározás vámvizsgálatból, az áru/vámáru azonosításából, a beraktározás és a kiraktározás ellenőrzéséből áll.”

28. § A Vámtv. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„63. § (1) A vámraktár üzemeltetéséhez a vámhatóság engedélye szükséges, amennyiben azt nem maga a vámhatóság üzemelteti.

(2) A vámraktár üzemeltetésének engedélyezése iránti kérelmet ahhoz a területileg illetékes vámhivatalhoz kell írásban benyújtani, amelynek a területén az engedélyezni kívánt tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják.

(3) A kérelemnek tartalmaznia kell az engedélyezéshez szükséges adatokat, különösen arról, hogy gazdaságilag szükség van a vámraktározásra.

(4) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a tevékenység gazdaságilag indokolt,

b) a kérelmező magyarországi székhellyel rendelkező szervezet, vámszempontból megbízható, a tevékenységéhez vámbiztosítékkal rendelkezik, a raktárra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik, továbbá a raktárhelyiség, terület használatának jogcímét hitelt érdemlően igazolja,

c) a vámraktárként üzemeltetni szándékozott épület (helyiség, terület) megfelel a vámellenőrzésre vonatkozó követelményeknek.”

29. § A Vámtv. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„64. § Az e törvény 45. §-ának (5) bekezdésében meghatározott árukat nem lehet a vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárba beraktározni, kivéve, ha a közvámraktár ilyen áruk raktározására különlegesen kialakított.”

30. § A Vámtv. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„65. § Az áruk/vámáruk vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárban történő tárolásáért a fizetendő tárolási díjat a vámhivatal az ügyféllel kötött külön megállapodásban rögzíti.”

31. § A Vámtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„66. § A köz-, illetve magánvámraktárban az áru/vámáru korlátlan ideig raktározható, kivéve, ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik.”

32. § A Vámtv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„67. § (1) A vámraktár normál vagy egyszerűsített eljárásban üzemeltethető.

(2) Magánvámraktár esetén - amennyiben a beraktározás a vámáru aktív feldolgozása céljából történik - a készáru külföldre történő kiviteli vámkezelésénél az áru kedvezményes származásának igazolási kérelme esetén, a származási előírások tekintetében érvényesíteni kell a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt feltételeket is.”

33. § A Vámtv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„68. § (1) A vámraktár raktárengedélyese felelős azért, hogy az árut/vámárut a vámraktárban való tárolás ideje alatt a vámfelügyelet alól kivonni ne lehessen, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok előírásait betartsák.

(2) Az áruk/vámáruk karbantartásáról, állagmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni. A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltető engedélyével - hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, és - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a vámáru állagát meg nem változtató, a vámáru gondozásához szükséges műveleteket végezhet.

(3) A vámhivatal által üzemeltetett közvámraktárban a raktározás ideje alatt az áruban/vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy az e törvény 45. §-ának (7) bekezdésében felsorolt intézkedéseket megtette.”

34. § A Vámtv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„69. § Ha a körülmények szükségessé teszik, a vámraktározási eljárás alá vont árukat a vámraktárból ideiglenesen ki lehet tárolni. Az ideiglenes kitároláshoz a vámhatóság előzetes engedélye szükséges, amelyben meghatározza a kitárolás részletes szabályait is.”

35. § A Vámtv. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„70. § (1) Vámraktározási vámeljárás keretében az indítást végző vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatal engedélyezi áruknak/vámáruknak egy másik vámraktárba történő - árutovábbítási vámeljárás nélküli - átszállítását. A vámhivatal akkor járul hozzá a kiraktározáshoz, ha a raktárengedélyes:

a) az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott EV okmánnyal kéri, vagy

b) az e törvény 53. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti engedéllyel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben további feltétel, hogy mindkét vámraktárat azonos szervezet üzemeltesse, és a vámraktárak számítógépes nyilvántartása elektronikus (távadat átviteli) úton összekapcsolt legyen.”

36. § A Vámtv. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„71. § (1) Vissza kell vonni a vámraktár létesítésére vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyben előírt kötelezettségeit az engedélyes súlyosan megszegi.

(2) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.

(3) Vámraktározási eljárásban a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

37. § A Vámtv. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

72. § (1) Aktív feldolgozásnak minősül:

a) 1. a külföldi féllel kötött szerződés keretében a külföldi fél által ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátott vámáruval

2. a vámraktárban

végzett egy vagy több feldolgozási tevékenység, amelynek eredményeként a végterméket a feldolgozást követően külföldre visszaszállítják anélkül, hogy az esedékes vámteher beszedése megtörtént volna (felfüggesztő eljárás);

b) a vámteher megfizetése mellett vámkezelt vámáruval végzett egy vagy több feldolgozási tevékenység, melynek eredményeként létrejött végterméket külföldre kiszállítják és ennek alapján a behozott vámáru után kiszabott és megfizetett vámterhet a vámhatóság visszatéríti (vámvisszatérítési eljárás).

(2) Az aktív feldolgozási vámeljárás alkalmazásában

a) feldolgozási tevékenységnek minősül:

1. az áruk/vámáruk megmunkálása, ideértve az összeszerelést, összeállítást és más árukhoz/vámárukhoz való hozzáillesztést,

2. az alapanyagokból, fékész termékekből kész- vagy félkész áru/vámáru előállítása,

3. a vámáruk javítása, beleértve azok helyreállítását és beszabályozását, azonban használt gépkocsik esetében csak akkor, ha a személygépkocsi a beszállító ország szerinti érvényes forgalmi engedéllyel és kötelező gépjárműfelelősségi biztosítással rendelkezik,

4. az olyan áruk/vámáruk felhasználása, amelyek nem épülnek be a végtermékbe, de lehetővé teszik vagy megkönnyítik a végtermék előállítását, még akkor is, ha a folyamat során teljesen vagy részben megsemmisülnek;

b) végtermék: azon termék, amelynek előállítására az aktív feldolgozási vámeljárás alkalmazását engedélyezték;

c) helyettesítő áru: az olyan áru, amelyet vámáru helyett használnak fel a végtermék előállításához. A helyettesítő árunak a helyettesített vámáruval - a Kereskedelmi Vámtarifa első nyolc számjegyéig - azonos vámtarifaszám alá kell tartoznia, továbbá azonos kereskedelmi minőséggel és műszaki jellemzővel kell rendelkeznie;

d) elszámolási kulcs: egységnyi végtermék előállításához felhasznált vámáru mennyisége, illetve százaléka.

(3) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén engedélyezi, hogy

a) a végterméket helyettesítő termékből állítsák elő,

b) a helyettesítő termékből előállított végterméket az importáru behozatala előtt szállítsák ki.

(4) A helyettesítő áru az importált vámáru vámjogi helyzetében, az importáru pedig a helyettesítő áru vámjogi helyzetében van.

(5) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az aktív feldolgozást engedélyező vámhivatal engedélyezi, hogy a végtermék előállításához helyettesítő árut használjanak fel.”

38. § A Vámtv. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„73. § (1) Az aktív feldolgozást a feldolgozást végző székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti.

(2) Az engedélyt írásbeli kérelemre - normál eljárásban - akkor kell kiadni, ha

a) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet és vámszempontból megbízható,

b) a tevékenység helye szerint illetékes környezetvédelmi hatóság az aktív feldolgozáshoz jogerős engedéllyel hozzájárult,

c) az e törvény 72. §-ának (2) bekezdése a) pontjának 4. alpontjában meghatározottak vonatkozásában meg lehet állapítani a feldolgozás alá vont vámáru felhasználását,

d) a helyettesítő árura megállapított feltételek teljesülése igazolható,

e) az aktív feldolgozási tevékenység gazdaságilag indokolt, továbbá

f) amennyiben

1. a felfüggesztő eljárásban történő feldolgozás céljából behozott vámáru feldolgozása külön jogszabály rendelkezése szerint a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) külön tevékenységi, vagy

2. a visszatérítési eljárásban feldolgozásra kerülő vámáru behozatala az engedélyezésről szóló jogszabály rendelkezése szerint a Hivatal behozatali engedélyéhez kötött és a kérelmező ezen engedéllyel rendelkezik.

(3) Garanciális javítás feldolgozási művelet esetén könnyített eljárásban - a benyújtott vámárunyilatkozat elfogadásával - történik az engedélyezés.

(4) Az engedély érvényességi idejét a vámhivatal a szerződés és a kérelmező indokolt igényeinek figyelembevételével határozza meg. Ha az érvényesség időtartama meghaladja a huszonnégy hónapot, az engedélyezés feltételeit az engedélyben meghatározott időközönként - de legalább huszonnégy hónaponként - rendszeresen felül kell vizsgálni. Az engedély érvényességi ideje meghosszabbítható, ha a szerződés feltételeinek változása azt indokolja.

(5) Az aktív feldolgozás vámeljárásra vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben előírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(6) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.

(7) Az aktív feldolgozás normál eljárásban történő engedélyezésének és alkalmazásának részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg.”

39. § A Vámtv. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„74. § (1) Az aktív feldolgozás

a) felfüggesztő eljárásban vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, jövedéki termék feldolgozása esetén a belföldi forgalomba kerülés esetére fizetendő vámterhek biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából és elszámolásából,

b) vámvisszatérítési eljárásban vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából, közléséből, beszedéséből, jövedéki termék feldolgozása esetén a belföldi forgalomba kerülés esetére fizetendő forgalmi adók biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolásból és a vámteher visszatérítéséből áll.

(2) A visszaviteli határidőt a kiadott tevékenységi engedély érvényességi idejének, valamint a külkereskedelmi szerződésben foglaltak figyelembevételével kell megállapítani. Ez a határidő indokolt esetben meghosszabbítható.

(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a tárgynegyedév alatt elszámolásra alkalmas, e vámeljárás alá vont végtermékek tekintetében a tárgynegyedévet követő hónap 15-ig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru:

a) külföldre történő kiszállításának,

b) közvámraktárba kivitel céljából történő végleges beraktározásának, vagy

c) belföldi forgalom számára, illetve

d) újbóli aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének, továbbá

e) vámszabad területi - az e törvény 90. § (6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével történő - kitárolásának igazolását kell érteni. A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál, illetve a vámteher visszatérítésénél - amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is.

(4) Amennyiben a visszaviteli határidőn belül az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut nem vonják elszámolásra alkalmas vámeljárás alá,

a) felfüggesztő eljárásban az engedélyező vámhivatal intézkedik a közvetlen vámfelügyelet alá vételről, és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról,

b) vámvisszatérítési eljárásban az engedélyező vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása és beszedése iránt. Ezt követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben foglaltakon túl a (3) bekezdés szerinti elszámolás sem történik meg, az engedélyező vámhivatal intézkedik a vámigazgatási bírság kiszabásáról, egyidejűleg felszólítja a gazdálkodót, hogy az elszámolási kötelezettségének harminc napon belül tegyen eleget.

(6) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy e törvény eltérően nem rendelkezik, a vámvisszatérítési eljárásban befizetett vámterhet a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha az aktív feldolgozási vámeljárás alá vont vámáruval a vámhatóság előtt elszámoltak. A feldolgozás során felhasznált, de a végtermékbe be nem épülő anyagok után is engedélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az elszámoláshoz be kell nyújtani a technológiai anyagfelhasználási normát. A visszatérítés során az e törvény 137. §-ának (2) és (5) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell.

(7) Felfüggesztő eljárásból belföldi forgalom számára történő vámeljárás alá vonás esetén a vámterhet az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonásakor kiszabott összegben kell megállapítani.

(8) A tevékenységi engedélyben foglalt rendelkezés alapján aktív feldolgozás vámeljárás alá vont vámáru, illetve az ebből részben vagy egészben előállított végtermék a feldolgozás egyes fázisainak elvégzése céljából, ideiglenesen külföldre kiszállítható. A vámhivatal a gazdálkodó kérelmének megfelelően a külföldre történő kiszállítást passzív feldolgozás vámeljárásban engedélyezi. Ebben az esetben a passzív feldolgozáshoz külön tevékenységi engedély nem szükséges.

(9) A (8) bekezdésben foglalt eljárásban kiszállított vámáru belföldre történő visszaszállítása aktív feldolgozás vámeljárásban, az újrabehozatalra vonatkozó szabályok szerint történik. Az újrabehozatalkor a visszahozott vámáru után esedékes vámteher kiszabása, közlése és beszedése iránt intézkedni kell.

(10) Az újrabehozatalra vonatkozó szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”

40. § (1) A Vámtv. 75. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § jelenlegi (2)-(3) bekezdésének számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

„(2) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a felelősségére azt használják.”

(2) A Vámtv. 75. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a könnyített engedélyezési eljárásban a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A külföldi természetes személy, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó eltérő szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(6) Az áru/vámáru fuvarozására szolgáló szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá vonására e törvény végrehajtási rendelete vámalakiságok nélküli eljárást állapíthat meg.”

41. § A Vámtv. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„76. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárásban történő vámkezelést az e törvény 77. §-a (1) bekezdésének b) és d)-e) pontjaiban meghatározott jogcímek esetében - normál eljárásban - a vámkezelést kérő székhelye szerint illetékes vámhivatal engedélyezi.

(2) Az engedély írásbeli kérelemre - normál eljárásban - akkor adható ki, ha

a) az érvényes külkereskedelmi szerződést benyújtották,

b) a vámáru behozatala az engedélyezésről szóló jogszabály rendelkezése szerint a Hivatal behozatali, illetve külön tevékenységi engedélyéhez kötött és a kérelmező ezen engedéllyel rendelkezik,

c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet, vámszempontból megbízható, továbbá a tevékenységéhez vámbiztosítékkal rendelkezik.

(3) Az ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelést az (1) bekezdésben nem említett jogcímek esetében - könnyített engedélyezési eljárásban - a vámkezelést végző vámhivatal engedélyezi. Az engedélyezés a benyújtott vámárunyilatkozat elfogadásával történik.

(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére bármilyen jogcímen használatba adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére történő használatba adásnak, ha a vámárut:

a) a vámkezelést kérő szervezet az alvállalkozójának - a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében - átadja, vagy azt munkavállalója, köztisztviselője, közalkalmazottja, illetve a fegyveres testület hivatásos állományú tagja, vagy a szövetkezet munkavállaló tagja - munkavégzése keretében - térítés nélkül használja;

b) a természetes személlyel közös háztartásban élő házastársa, élettársa vagy egyeneságbeli rokona használja.”

42. § A Vámtv. 77. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés b) és d) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül annak külföldre történő visszaszállításával, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásával, vagy ismételt ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolásával számoltak el. Az így fizetendő összeg a kiszabott vám, továbbá az e törvény 15. §-a alapján kiszabott vámteher összegét nem haladhatja meg.”

43. § (1) A Vámtv. 78. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

„(3) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra vonatkozó tevékenységi engedélyt vagy szerződést be kell nyújtani.”

(2) A Vámtv. 78. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

„(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és az e törvény 142. §-ának (2) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedéséről. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.”

(3) A Vámtv. 78. §-a a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az e törvény 76. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ideiglenes behozatali vámeljárásra vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben előírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(6) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.

(7) Az ideiglenes behozatali vámeljárásban a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

44. § A Vámtv. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„80. § (1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha

a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot készpénzben nyújtották, vagy azt e törvény vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek, továbbá megfizetésére e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérő szabályokat állapít meg;

b) egyszerűsített eljárásban az egyszerűsített árunyilatkozatot a vámhatóság elfogadta.

(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - az e törvény 45. §-ának (10) bekezdésében említettek kivételével - az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.”

45. § A Vámtv. 81. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”

46. § A Vámtv. 82. §-a elé a következő cím kerül, egyidejűleg a 82. § helyébe a következő rendelkezés lép:

Vámfelügyelet melletti feldolgozás

82. § (1) Vámfelügyelet melletti feldolgozás a vámáru közvetett vámfelügyelettel történő feldolgozása, melynek során a vámáru jellege vagy állapota megváltozik. A vámteher - a végtermékre vonatkozó vámtétellel történő - kiszabására, beszedésére a feldolgozás alá vont áruk elszámolásakor kerül sor. E vámeljárás alkalmazásában végterméknek az olyan termék minősül, amelynek előállítására az engedélyt megadták.

(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, a feldolgozási határidő megállapításából, valamint elszámolásból áll. Az elszámolás során a feldolgozott termék utáni vámteher kiszabására, közlésére, beszedésére kerül sor. Az így feldolgozott terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti feldolgozáshoz a kérelmező székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha

a) a feldolgozásra kerülő vámáru szerepel e törvény végrehajtási rendeletében és azt az ott meghatározott feldolgozási mód alá kívánják vonni,

b) a feldolgozásra kerülő vámáru behozatala az engedélyezésről szóló jogszabály rendelkezése szerint a Hivatal behozatali, illetve külön tevékenységi engedélyéhez kötött és a kérelmező rendelkezik ezen engedéllyel,

c) a szervezet a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezik,

d) a kérelmező vámszempontból megbízható,

e) a behozott vámáru végtermékbe történő beépítésének azonosítását a kérelmező - a vámhatóság által ezt követően elfogadott és hitelesített - azonosítási módok révén biztosítja,

f) a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a behozott vámáru a feldolgozást követően nem alakítható vissza az eljárást megelőző állapotába,

g) a kérelmező eleget tesz a Gazdasági Minisztérium által elvégzett gazdasági teszt követelményeinek,

h) a kérelmező rendelkezik a végezni kívánt feldolgozáshoz szükséges egyéb hatósági engedélyekkel.

(4) A vámhivatal az engedély érvényességi idejét a tevékenység jellegének megfelelően állapítja meg. Az érvényesség időtartama azonban a huszonnégy hónapot nem haladhatja meg. Ez a határidő kérelemre további egy évvel meghosszabbítható, amennyiben a feldolgozás körülményei ezt indokolttá teszik.

(5) A feldolgozási határidőt a feldolgozási művelet jellegére tekintettel - figyelemmel a tevékenységi engedély érvényességi idejére is - kell megállapítani.

(6) A vámfelügyelet melletti feldolgozás alá vont vámárukkal a feldolgozási határidő lejártát követő harminc napon belül kell elszámolni. Az engedélyesnek az elszámolással egyidejűleg kérnie kell - a (9) bekezdés, illetve az e törvény 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint előírt módon - a vámteher kiszabását. Amennyiben az eljárás alá vont vámáru elszámolását - változatlan állapotban, a feldolgozási határidő lejárta előtt - a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel kezdeményezik, úgy a vámkezelés során a vámteherrel együtt az e törvény 142. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti kamatot is érvényesíteni kell.

(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az engedélyező vámhivatal intézkedik a közvetlen vámfelügyelet alá vételről, és/vagy a jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról.

(8) A vámteher kiszabására az elszámolás céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadása napján érvényes előírásoknak megfelelően a végtermék vámtételével és az e törvény 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámértékkel kerül sor.

(9) Amennyiben a feldolgozás céljából behozott vámárukkal az engedélyes a feldolgozási folyamat befejezése előtt kíván - a vámteher kiszabása mellett - elszámolni, a vámteher összege megegyezik a vámeljárás alá vonáskor a behozott vámárura megállapított vámbiztosíték összegével.

(10) Vissza kell vonni a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben előírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(11) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.

(12) A vámfelügyelet melletti feldolgozás részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

47. § A Vámtv. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre kerülő áru azonosságának megállapításából, annak biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és az ideiglenesen kivitt áruk elszámolásából áll.”

48. § A Vámtv. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„87. § (1) Passzív feldolgozási vámeljárás alá kell vonni azt a belföldi árut, továbbá az aktív feldolgozási eljárásban lévő árut/vámárut, amelyet visszahozatal szándékával végzett feldolgozási tevékenység (így különösen: összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.

(2) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és az elszámolásból áll.”

49. § A Vámtv. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„88. § (1) A passzív feldolgozást a feldolgoztató székhelye, telephelye szerint illetékes vámhivatal engedélyezi. Az engedélyt - normál eljárásban - a vámhivatal akkor adja ki, ha

a) a feldolgozásra kerülő áru kivitelét a Hivatal engedélyezte vagy az engedélyt - külön jogszabály rendelkezése szerint - megadottnak kell tekinteni,

b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, és vámszempontból megbízható,

c) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosságának biztosítása megoldott,

d) a vonatkozó külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását bemutatják.

(2) Javítás feldolgozási művelet esetén könnyített engedélyezési eljárásban - a benyújtott vámárunyilatkozat elfogadásával - történik az engedélyezés.

(3) Az engedély érvényességi idejét a vámhivatal a szerződés és a kérelmező indokolt igényeinek figyelembevételével határozza meg. Ha az érvényesség időtartama meghaladja a két évet, azokat a feltételeket, amelyek alapján az engedélyt kiadták, az engedélyben meghatározott időközönként rendszeresen felül kell vizsgálni. Az említett időközök nem haladhatják meg a huszonnégy hónapot. Az engedély érvényességi ideje meghosszabbítható, ha a szerződés feltételeinek változása azt indokolja.

(4) Javítás feldolgozási művelet esetén a vámhivatal kérelemre a tevékenységi engedélyben engedélyezheti, hogy a kivitelre kerülő áru helyett azonos kereskedelmi minőségű és műszaki jellemzővel bíró, azonos vámtarifaszám (a Kereskedelmi Vámtarifa első nyolc számjegye) alá tartozó helyettesítő terméket hozzanak be. Amennyiben a javítás céljából kivitelre kerülő áruk kivitelük előtt már használtak voltak, úgy a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük. A javítás után visszahozott árura vonatkozó előírások a helyettesítő termékre is vonatkoznak.

(5) Vissza kell vonni a passzív feldolgozás vámeljárásra vonatkozó engedélyt, ha

a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá

b) az engedélyes az engedélyben előírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.

(6) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.

(7) A passzív feldolgozás normál eljárás során történő engedélyezésének és alkalmazásának részletes szabályait, valamint a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete állapítja meg.”

50. § A Vámtv. 89. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„89. § (1) A passzív feldolgozási eljárásban alkalmazandó visszahozatali határidőt a kiadott tevékenységi engedély érvényességi idejének, valamint a külkereskedelmi szerződésben foglaltak figyelembevételével a vámhatóság állapítja meg. Ez a határidő az engedély jogosultjának kérelmére - indokolt esetben - meghosszabbítható.

(2) A passzív feldolgozási eljárás alá vont vámáruval a megállapított visszahozatali határidő lejártát követő harminc napon belül kell elszámolni.”

51. § A Vámtv. 90. §-a előtti fő- és alcím helyébe a következő cím lép, egyidejűleg a 90. § (1), (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

A vámszabad területi tárolás és feldolgozás

90. § (1) A vámszabad terület - figyelemmel az e törvény 3. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a beszállított vámárura - az e törvény 53. §-ában meghatározott egyszerűsítések vámügyi rendtartásban szabályozott alkalmazhatósága mellett - e törvény 90-94. §-át kell alkalmazni.”

„(5) Ipari vámszabad terület létesítése akkor engedélyezhető, ha ott import anyagok és alkatrészek felhasználásával történő exportcélú termelési tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési tevékenységnek tekinthető az áruval kapcsolatos minden olyan művelet, amelynek eredményeként a termék statisztikai termékosztályozási száma megváltozik, vagy az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.

(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlő esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - az e törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelően - az (5) bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat. Nem szükséges felmentés az ipari vámszabad területre betárolt vámáru megmunkálása egyes fázisainak belföldi alvállalkozó általi elvégzéséhez, a termelőeszközök belföldön történő javításához, továbbá a termelés során keletkező hulladékok belföldi kezeléséhez.”

52. § A Vámtv. 92. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:

„(4) Az e törvény 70. §-ában foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell két vámszabad terület közötti árumozgásra is.”

53. § A Vámtv. 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„94. § A vámszabad terület működésének és vámügyi rendtartásának szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

54. § A Vámtv. 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § kiegészül a következő új (3) bekezdéssel, egyidejűleg a § jelenlegi (3)-(5) bekezdésének számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:

„(2) A vámmentesen vámkezelt vámáruval a vámmentes vámkezeléstől számított tizenkét hónapon belül el kell számolni. Az elszámoláshoz a kiviteli és a behozatali vámokmányt, és az anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtani.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételtől eltérő felhasználás esetén a vámterhet az e törvény 142. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthető. Ha a fel nem használt áru megsemmisítését nem kérik, az külföldre kivihető, vagy az e törvény 142. §-ának (3) bekezdése szerinti kamattal növelt vámterhek megfizetése után szabadon felhasználható, illetve a külkereskedelmi szerződés érvényességi idején belül az elszámolási határidő - legfeljebb a szerződés időtartamáig - meghosszabbítható. Az elszámolási határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a határidő leteltét követő munkanapon intézkedik a vámteher és az e törvény 142. §-ának (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról és beszedéséről.”

55. § A Vámtv. 104. §-ában foglalt rendelkezés (1) bekezdésre módosul, egyidejűleg a § kiegészül a következő (2)-(4) bekezdéssel:

„(2) A vámmentes vámkezeléshez a vámkezelést kérőnek be kell nyújtani - a (3)-(4) bekezdésekben foglaltakon túlmenően - a külföldi fél igazolását vagy a szerződést arra vonatkozóan, hogy az árura jótállás vagy szavatosság áll fenn, továbbá nyilatkoznia kell, hogy az e törvény 137. §-ának (1) bekezdése alapján vámvisszatérítést nem vett igénybe.

(3) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött csereáru, alkatrész, tartozék vámmentességének feltétele, hogy a belföldi fél a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet mellett történő megsemmisítését a vámmentes vámkezeléstől számított harminc napon belül igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a meghibásodott vámárura vonatkozó eredeti vámkezelési okmányt is. Amennyiben a külföldi fél a szavatossági vagy jótállási kötelezettsége teljesítése során az eredetileg vámkezelt árunál értékesebb csereárut szolgáltat, az értékkülönbözet után a vámterhet meg kell fizetni. Az igazolás elmulasztása esetén a vámteher kiszabása és bevételezése mellett érvényesíteni kell az e törvény 142. §-ának (4) bekezdése szerinti kamatot is.

(4) A külföldi fél által szavatossági igény alapján, a hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítés következtében ellenszolgáltatás nélkül, hiánypótlásként utánküldött vámáruk vámmentességének feltétele, hogy a belföldi a hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítést az eredetileg beérkezett vámáru vámkezelése napjától, vagy komplett berendezés esetében az összeszerelés, összeállítás, próbaüzem napjától számított harminc napon, illetve a termékre vonatkozó szavatossági időn belül a külföldi felé írásban jelezze, s azt a vámhivatalnál hitelt érdemlően igazolja. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a külföldi nyilatkozatát is arról, hogy a vámárut ellenszolgáltatás nélkül, hiánypótlásként küldte be.”

56. § A Vámtv. 105. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„105. § Vámmentes a gépjárművek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott, továbbá a nemzetközi forgalomban részt vevő és/vagy javításra érkező légi járműből lefejtésre kerülő üzemanyag. Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén belül nem idegeníthető el.”

57. § A Vámtv. 106. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a (2) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik és egyidejűleg a § kiegészül a következő (2)-(7) bekezdéssel:

„(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru.

(2) A passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentessége úgy állapítható meg, hogy a visszahozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt végtermék után fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azon fizetendő vámteher összegét, amelyeket az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene alkalmazni, ha azokat Magyarországra importálnák a végtermék behozatalának időpontjában abból az országból, ahol a passzív feldolgozást vagy a feldolgozás legutolsó műveletét elvégezték.

(3) A (2) bekezdés értelmében az ideiglenes exportárukra fizetendő vámteher összegének megállapítása alapjául szolgáló időpontnak a passzív feldolgozás címén végzett vámkezelés vámárunyilatkozatának elfogadás napját kell tekinteni és az e napon fennálló árumennyiséget és árujelleget kell figyelembe venni. A visszahozott végtermékre fizetendő vámteher alapjául szolgáló időpontnak a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre vonatkozó vámárunyilatkozat elfogadása napját kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdés alkalmazása során az ideiglenes exportáru értéke az az érték, amelyet az érintett áru esetében a visszahozott áru vámértékének az e törvény 28. §-ának (1) bekezdése b) pontjának 1. alpontja szerinti megállapításánál figyelembe kell venni, vagy ha a vámérték ily módon nem állapítható meg, akkor a visszahozott áru vámértéke és az ésszerű módszerekkel megállapított feldolgozási költségek, a külföldön hozzáadott anyag és alkatrész értéke közötti különbség.

(5) A passzív feldolgozásból visszahozott áru részleges vámmentessége esetén a fizetendő vámteher kiszabása e törvény 129. §-ának (2) bekezdése szerint történik.

(6) Ha a passzív feldolgozási művelet célja az ideiglenes exportáru javítása, akkor annak a határidő lejártáig történő visszahozatala esetén az áru vámmentesen vámkezelhető a belföldi forgalom számára, amennyiben a vámhatóság részére megfelelően igazolták, hogy az áru javítása akár garanciából származó szerződés és jogszabályi kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt, de díjmentesen történt.

(7) Ha a (6) bekezdésben meghatározott javítási művelet ellenérték (javítási költség, javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész együttes értéke) fejében történik, a részleges vámmentesség a visszahozott áru belföldi forgalom számára történő vámkezelésének napján fennálló vámteher megállapításával adható oly módon, hogy vámértékként a javítási költségnek megfelelő összeget kell figyelembe venni, feltéve, hogy az említett költségek jelentik az engedély jogosultja által viselt kizárólagos ellenszolgáltatást és azt az engedély jogosultja és a vállalkozó között fennálló kapcsolat nem befolyásolja.”

58. § A Vámtv. 110. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkező utas az utazás időtartamára személyes használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból előre küld, vagy maga után küldet. Vámmentes útiholminak minősülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkező természetes személyek által a külföldi utazások időtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, vagy a huszonnégy órát meghaladó külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikk és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó áruk kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minősíthető vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszes ital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján - e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”

59. § A Vámtv. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján gépjármű csak vezetői engedéllyel rendelkező személy (családtag) esetében vámkezelhető. Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el. Az (1)-(3) bekezdés alapján vámmentes vámkezelés az első vámkezeléstől számított egy éven belül kérhető, azonban az első vámkezelést a vámmentességre jogosult ezen jogállás megszerzésétől számított hat hónapon belül köteles kérni. A feladott csomagok az első vámkezeléstől számított egy éven túl akkor vámkezelhetők vámmentesen, ha azok feladását az első vámkezeléskor bejelentették.”

60. § A Vámtv. a következő 123/B. §-sal egészül ki:

„123/B. § Vámmentes - a jövedéki és a fogyasztási adó törvény hatálya alá tartozó áruk kivételével - a fuvarozó közreműködésével beküldött jelentéktelen értékű vámáru. Jelentéktelen értékűnek minősül az a küldemény, amelynek összértéke a 22 eurónak megfelelő forintösszeget nem haladja meg.”

61. § A Vámtv. 125. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„125. § (1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a zálogjoggal rendelkező fuvarozó és szállítmányozó.

(2) Vámfizetésre kötelezett:

a) a vámáru felett rendelkezésre jogosult,

b) aki a vámteher megfizetésére kezességet vállal,

c) aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti,

d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy vis maior következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak,

e) aki olyan vámárut szerez meg, amelyről tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy azt vámteher terheli.

(3) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól. Az ilyen esetben kiszabott vámteher nem minősül vámhiánynak, és az után kamatot kiszabni nem kell.

(4) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

(5) A (4) bekezdés szerinti egyetemlegességet a vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejűleg kell érvényesíteni.

(6) A kumulációs vámteher kiszabása esetén a vámkiszabást kérő nem a (2) bekezdés alapján minősül vámfizetésre kötelezettnek.”

62. § A Vámtv. 128. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámterhet - kivéve az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt eseteket - a vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történő vámkezelésekor a vámkezeléshez benyújtott, a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetében az elszámolás céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes előírások szerint forintban kell kiszabni. Vámterhet kell kiszabni, továbbá a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolásának igénye esetén, a nemzetközi kötelezettségvállalásban foglalt előírások szerint.

(2) Az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály előírásai szerint, forintban kell kiszabni.”

63. § A Vámtv. 131. §-ának (1) és (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül egyszerűsített vagy alakszerű határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.”

„(3) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, elszámolás hiányában pedig legkésőbb a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes.

  Vissza az oldal tetejére