Időállapot: közlönyállapot (2000.VI.17.)

2000. évi LXXVIII. törvény

a tengerészek szociális biztonságáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott 165. számú Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés a tengerészek szociális biztonságáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1989. december hó 13. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1990. december hó 13. napján hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„165. számú Egyezmény a tengerészek szociális biztonságáról (módosított)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1987. szeptember 24-én hetvennegyedik ülésszakára ült össze, és

miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a saját hazájuktól eltérő ország felségjelzése alatt hajózó tengerészek szociális biztonságáról, amely kérdés az ülésszak napirendjének harmadik pontjaként szerepelt, és

miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, amely módosítja a Betegbiztosításról szóló 1936-os, és a Tengerészek Szociális Biztonságáról szóló 1946-os Egyezményt a mai napon, 1987. október 9-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a szociális biztonságról (tengerészek) szóló 1987. évi Egyezmény” néven idézhető:

I. Rész

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Cikk

Az Egyezmény szempontjából

(a) a „tagállam” a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azt a tagállamát jelenti, amelyre az Egyezmény kötelező;

(b) a „jogszabály” magába foglalja a szociális biztonsági előírásokat és a jogalkotást

(c) a „tengerészek” azokat a személyeket jelentik, akiket a tagállam területén lajstromozott olyan tengeri hajón bármilyen minőségben foglalkoztatnak, amely kereskedelmi célú áru-, illetve személyszállítást végez, vagy bármely más kereskedelmi célra használják, illetve tengeri vontatóhajó, azon személyek kivételével, akiket

(i) kishajókon, beleértve az alapvetően vitorlával hajtott hajókat, függetlenül attól, hogy fel vannak-e szerelve segédmotorokkal vagy sem,

(ii) úszó fúrótornyokon és szigeteken, amikor azok nem hajóznak, foglalkoztatnak; minden tagállam illetékes hatósága dönti el a hajótulajdonosok és tengerészek legreprezentatívabb szervezeteivel folytatott konzultáció után, hogy mely hajók és berendezések tartoznak az (i) és (ii) pontok hatálya alá;

(d) az „eltartott” szó jelentését a nemzeti jogszabályok határozzák meg;

(e) a „túlélő” kifejezés azokat a személyeket jelenti, akiket a segélyeket megállapító jogszabályok annak határoznak meg, vagy ismernek el, ahol az ilyen személyeket a vonatkozó jogszabályok csak azzal a feltétellel tekintenek, vagy ismernek el eltartó nélkül maradt személynek, hogy az elhunyttal közös háztartásban éltek, ez a feltétel teljesítettnek tekintendő, ha ezen személyek eltartásáról túlnyomórészt az elhunyt gondoskodott;

(f) az „illetékes tagállam” azt a tagállamot jelenti, amelytől a jogszabályai szerint az illető személy a segélyt kérheti;

(g) a „lakóhely” és „lakó” kifejezések a szokásos tartózkodásra vonatkoznak;

(h) az „ideiglenes lakóhely” az ideiglenes tartózkodási helyre vonatkozik;

(i) a „repatriálás” az arra a helyre való szállítást jelenti, ahova a tengerészek a nemzeti jogszabályok vagy a rájuk vonatkozó kollektív szerződések szerint visszatérni jogosultak;

(j) a „nem hozzájárulásokon alapuló” kifejezés azokra a segélyekre vonatkozik, amelyeknek a juttatása nem függ a biztosított személyek, vagy munkáltatójuk közvetlen pénzügyi részvételétől, illetve a keresőtevékenység meghatározott időszakától;

(k) a „menekült” jelentése az, amit a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i Egyezmény 1. Cikke és a menekültek jogállásáról szóló 1967. január 31-i Jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. bekezdése meghatároz;

(l) a „hontalan személy” jelentése az, amit a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. szeptember 28-i Egyezmény 1. Cikke meghatároz.

2. Cikk

1. Az Egyezmény valamennyi tengerészre és lehetőség szerint azok eltartottjaira, illetve a tengerész halála esetén a túlélő személyekre is vonatkozik.

2. A halászhajó-tulajdonosok és a halászok érdek-képviseleti szervezeteivel folytatott konzultációt követően az illetékes hatóság köteles az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását a gyakorlatban megvalósítható mértékben kiterjeszteni a kereskedelmi tengeri halászatra.

3. Cikk

A tagállamok kötelesek megtartani a 9. vagy a 11. Cikk rendelkezéseit az alábbi társadalombiztosítási ellátások közül legalább három vonatkozásában:

(a) orvosi ellátás;

(b) betegség esetére járó juttatás;

(c) munkanélküli juttatás;

(d) öregség esetén járó juttatás;

(e) üzemi baleset esetén járó juttatás;

(f) családi juttatás;

(g) anyaság esetén járó juttatás;

(h) rokkantság esetén járó juttatás;

(i) juttatás az eltartó halála esetére, beleértve a (c), (d), (e), (h) és (i) albekezdésben megnevezett fajták közül legalább egyet.

4. Cikk

Minden tagállam a ratifikálás időpontjában közli, hogy a 3. Cikkben megnevezett ellátási fajták közül melyek vonatkozásában vállalja a 9. vagy 11. Cikkben foglalt kötelezettségeket, és mindegyik megnevezett ellátási fajta vonatkozásában külön-külön adja meg, hogy vállalja-e a 9. Cikk minimális normáinak vagy a 11. Cikk magasabb normáinak az alkalmazását erre az ellátási fajtára.  * 

5. Cikk

Az Egyezményt ratifikáló mindegyik tagállam a későbbiek során értesítheti a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját arról, hogy az értesítés időpontjától kezdve vállalja az Egyezményben foglalt kötelezettségeket a 3. Cikkben megnevezett ellátási fajták közül egy vagy több vonatkozásában, amelyeket a ratifikáláskor még nem tüntetett fel, külön-külön megadva ezen ellátási fajtát mindegyike vonatkozásában, hogy vállalja-e a 9. Cikk minimális normáinak vagy a 11. Cikk magasabb normáinak alkalmazását erre az ellátási fajtára.

6. Cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának a későbbiek során küldött értesítésben bármely tagállam felcserélheti a 9. Cikk rendelkezéseinek alkalmazását a 11. Cikk rendelkezéseinek alkalmazására, amely az értesítés időpontjától lép hatályba, bármely vállalt fajta vonatkozásában.

II. Rész

BIZTOSÍTOTT VÉDELEM, ÁLTALÁNOS SZINTEK

7. Cikk

Minden tagállam a jogszabályai hatálya alá tartozó tengerészeknek legalább olyan szociális biztonságot nyújt, mint amilyenben a szárazföldön foglalkoztatott munkavállalók részesülnek, a 3. Cikkben megjelölt azon ellátási fajták tekintetében, amelyekre vonatkozóan hatályos jogszabályokkal rendelkezik.

8. Cikk

Intézkedéseket kell foganatosítani azon személyek jogszerzése folytonosságának érdekében, akik megszűntek a tagállam tengerészekre kötelező szociális biztonságának alanyai lenni, és eközben alanyaivá váltak a tagállam szárazföldön foglalkoztatott munkavállalóira vonatkozó egyenértékű szociális biztonság rendszerének, vagy fordítva.

Minimális szint

9. Cikk

Ha a tagállam vállalta jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását a szociális biztonsági ellátási fajtákra, a tengerészeket és lehetőleg azok eltartottjait és a túlélő személyeket, akiket ezen tagállam jogszabályai védenek, fel kell jogosítani olyan szociális biztonsági juttatások igénybevételére, amelyek legalább olyan kedvezőek a biztosítási ellátási fajták, a rendelkezésre bocsátás, a mérték és az időtartam feltételeinek vonatkozásában, mint a szociális biztonságról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezményben foglaltak, a kérdéses ellátási fajta vonatkozásában:

(a) orvosi kezelésre a 8., 10. (1), (2) és (3), 11. és 12. (1) Cikkben;

(b) betegség esetén járó juttatásra a 14., 16. Cikkben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekben foglaltakkal), a 17. és 18. (1) Cikkben;

(c) munkanélküli juttatásra a 20., 22. Cikkben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekkel), a 23. és 24. Cikkben;

(d) öregség esetén járó juttatásra a 26., 28. Cikkben (összefüggésben a 65., 66. vagy 67. Cikkekkel), a 29. és 30. Cikkben;

(e) üzemi baleset esetén járó juttatásra a 32., 34. (1), (2) és (4), a 35. és 36. Cikkekben (összefüggésben a 65. vagy a 66. Cikkekkel) és 38. Cikkben;

(f) családi juttatásra a 40., 42., 44. Cikkekben (összefüggésben a 66. Cikkellyel, ha lehetséges) és a 45. Cikkben;

(g) anyaság esetén járó juttatásra a 47., 49. (1), (2) és (3), az 50. Cikkben (összefüggésben a 65. vagy 66. Cikkekkel), az 51. és 52. Cikkekben;

(h) rokkantság esetén járó juttatásra az 54., 56. Cikkekben (összefüggésben a 65., 66. vagy 67. Cikkekkel), 57. és 58. Cikkekben;

(i) az eltartó halála esetére járó juttatásra a 60, 62. Cikkekben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekkel), a 63. és 64. Cikkekben.

10. Cikk

A 9. Cikk (a), (b), (c), (d) és (g) (az orvosi ellátást illetően), a (h) vagy (i) albekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása érdekében a tagállam figyelembe veheti az olyan biztosítás által nyújtott védelmet akkor is, ha ez a biztosítás a nemzeti jogszabályok szerint nem kötelező biztosítás ugyan, de

(a) azt a hatóság ellenőrzi, vagy az előírt normák szerint a hajótulajdonosok és tengerészek közösen irányítják;

(b) az kiterjed azon tengerészek jelentős részére, akiknek keresete nem haladja meg egy szakképzett munkavállaló keresetét; és

(c) az egyéb biztosítási formákkal összefüggésben lehetőleg megfelel a társadalombiztosításról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezményben foglalt idevágó rendelkezéseknek.

Emelt szint

11. Cikk

Ha a tagállam vállalta jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását a szociális biztonsági ellátási fajtákra, a tengerészeket és lehetőleg azok eltartottjait és a túlélő személyeket, akiket ezen tagállam jogszabályai védenek, fel kell jogosítani olyan szociális biztonsági juttatások igénybevételére, amelyek legalább olyan kedvezőek a biztosítási ellátási fajták, a rendelkezésre bocsátás, a mérték és az időtartam feltételeinek vonatkozásában, mint az alábbiakban meghatározottak:

(a) orvosi kezelésnél az orvosi kezelésről és betegségi segélyről szóló 1969. évi Egyezmény 7. (a), 8., 9., 13., 15., 16. és 17. Cikkei;

(b) betegség esetére járó juttatásnál az orvosi kezelésről és betegségi segélyről szóló 1969. évi Egyezmény 7. (b), 18., 21. Cikkei (összefüggésben a 22. vagy 23., vagy 24. Cikkekkel), a 25. és 26. (1) és (3) Cikkei;

(c) öregség esetén járó juttatásnál a rokkantsági, az öregségi és az eltartó halála esetére járó segélyről szóló 1967. évi Egyezmény 15., 17. Cikkei (összefüggésben a 26., 27. vagy a 28. Cikkekkel), a 18., 19. és 29. (1) Cikkei;

(d) az üzemi baleset esetén járó juttatásnál az üzemi baleseti segélyekről szóló 1964. évi Egyezmény 6., 9. (2) és (3) bevezető mondat, 10., 13. Cikkei (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel), 14. Cikke (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel), a 15. (1), 16., 17., 18. (1) és (2) (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel) és a 21. (1) Cikke;

(e) az anyaság esetén járó juttatásnál az anyaság védelméről szóló 1952. évi módosított Egyezmény 3. és 4. Cikkei;

(f) a rokkantság esetén járó juttatásnál a rokkantsági, az öregségi és az eltartó halála esetére járó segélyről szóló 1967. évi Egyezmény 8., 10. Cikkei (összefüggésben a 26. vagy 27., vagy 28. Cikkekkel), 11., 12., 13. és 29 (1) Cikkei;

(g) az eltartó halála esetére járó juttatásnál a rokkantsági, az öregségi és az eltartó halála esetére járó segélyről szóló 1967. évi Egyezmény 21., 23. Cikke (összefüggésben a 26., vagy 27., vagy 28. Cikkekkel), a 24., 25. és 29. (1) Cikkei;

(h) a munkanélküli juttatásnál és családi juttatásnál bármely más olyan jövőbeni Egyezmény, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája hatálybalépését követően e bejegyzés szempontjából alkalmazhatónak ismert el egy, a napirendi pontokban foglalt speciális tengerjogi kérdések keretében elfogadott Jegyzőkönyvben, és amely magasabb normákat határoz meg, mint amilyeneket a 9. Cikk (c) és (f) albekezdései meghatároznak.

12. Cikk

A 11. Cikk (a), (b), (c), (e) (egészségügyi ellátás tekintetében), (f), (g) vagy (h) (munkanélküli juttatás) albekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazása érdekében a tagállam figyelembe veheti a valamely biztosítás által nyújtott védelmet akkor is, ha ez a biztosítás a nemzeti jogszabályok szerint nem kötelező biztosítás ugyan, de

(a) azt a hatóság ellenőrzi, vagy az előírt normák szerint a hajótulajdonosok és tengerészek közösen irányítják;

(b) az kiterjed azon tengerészek jelentős részére, akiknek keresete nem haladja meg a szakképzett munkavállalók keresetét; és

(c) az egyéb biztosítási formákkal összefüggésben lehetőleg megfelel a 11. Cikk fenti bekezdéseiben hivatkozott Egyezmények rendelkezéseinek.

III. Rész

A HAJÓTULAJDONOS FELELŐSSÉGE

13. Cikk

A hajótulajdonos kötelessége, hogy azoknak a tengerészeknek, akiknek az egészségi állapota a hajón orvosi ellátást tesz szükségessé, vagy akiket az egészségi állapotuk miatt egy olyan másik állam területén hagynak vissza, amely nem illetékes tagállam, biztosítja:

(a) a megfelelő és kielégítő orvosi ellátást a gyógyulásig vagy repatriálásig, attól függően, hogy melyik következik be előbb;

(b) az étkezést és szállást addig, amíg nem jutnak megfelelő álláshoz, illetve a repatriálásukig, attól függően, hogy melyik következik be előbb;

(c) a repatriálást.

14. Cikk

Azok a tengerészek, akiket egészségi állapotuk miatt egy olyan másik állam területén hagynak, amely nem illetékes tagállam, továbbra is igényjogosultak a teljes munkabérre (a prémiumok kivételével) a kihajózás időpontjától kezdve addig, ameddig megfelelő állást nem ajánlanak fel nekik, vagy ameddig nem repatriálják őket, vagy az ezen tagállam belső jogszabályai, vagy a kollektív szerződés által meghatározott időszak végéig, amelynek hossza nem lehet kevesebb tizenkét hétnél, attól függően, hogy melyik következik be előbb. A hajótulajdonos nem köteles a munkabér folyósítására attól az időponttól kezdve, amikor az érintett tengerészek pénzbeni ellátást kapnak az adott tagállam jogszabályai szerint.

15. Cikk

Azok a tengerészek, akiket egészségi állapotuk miatt repatriálnak, vagy akiket az illetékes tagállam felségterületén partra tesznek, tovább is igényjogosultak a teljes munkabérre (a prémiumok kivételével) a repatriálásuk vagy kihajózásuk időpontjától kezdve a gyógyulásukig, vagy ezen tagállam belső jogszabályai, vagy a kollektív szerződés által meghatározott időszak végéig, amelynek hossza nem lehet kevesebb tizenkét hétnél, attól függően, hogy melyik esemény következik be előbb. A hajótulajdonos nem köteles a munkabér folyósítására attól az időponttól kezdve, amikor az illető tengerészek pénzbeni ellátást kapnak az illetékes tagállam jogszabályai szerint.

IV. Rész

A KÜLFÖLDI VAGY MIGRÁNS TENGERÉSZEK VÉDELME

16. Cikk

Az alábbi előírásokat azokra a tengerészekre kell alkalmazni, akikre egy vagy több tagállam jogszabályai vonatkoznak, vagy vonatkoztak, valamint lehetőség szerint azok eltartottaira és a túlélő személyekre, a 3. Cikkben megnevezett minden szociális biztonsági ellátási fajta vonatkozásában, amelyre bármely ilyen tagállam hatályos jogszabályai a tengerészekkel kapcsolatban rendelkeznek.

17. Cikk

A jogszabályok ütközésének, és azon nem kívánatos következmények elkerülése céljából, amelyek az illető személyek számára adódhatnak a hiányos védelem, illetve a hozzájárulások vagy egyéb kötelezettségek vagy juttatások indokolatlan megkettőzése következtében, a tengerészekre alkalmazandó jogszabályokat az alábbiak figyelembevételével kell meghatározni:

(a) a tengerészekre csak egy tagállam jogszabályai vonatkozhatnak;

(b) elvileg ezek a jogszabályok

- azon tagállam jogszabályai, amelyeknek lobogóját a hajó viseli,

- annak a tagállamnak a jogszabályai, amelynek a tengerész lakosa;

(c) a jelen cikk előző bekezdéseiben foglalt rendelkezéstől eltérően az illetékes tagállamok kölcsönös egyetértés alapján az érintett személyek érdekében a tengerészekre vonatkozó más szabályokban is megállapodhatnak.

18. Cikk

Azoknak a tengerészeknek, akikre valamely tagállam jogszabályai vonatkoznak, és akik egy másik tagállam polgárai, vagy menekültként vagy hontalanként valamely tagállam területén laknak, mind a biztosítási ellátási fajták, mind a jogosultsági igény vonatkozásában e jogszabályok szerint ugyanolyan jogaik és kötelességeik vannak, mint az első tagállam polgárainak. Az első tagállam területén való lakóhelyre való tekintet nélkül, egyenlő bánásmódot élveznek, ha az első tagállam állampolgárai ilyen feltétel előírása nélkül részesülnek védelemben. Ugyanez érvényes a jogosultsági igényre vonatkozólag adott esetben a tengerészek eltartottjaira és az eltartó nélkül marad személyekre - függetlenül állampolgárságuktól.

19. Cikk

A 18. Cikk rendelkezéseitől függetlenül a nem hozzájárulásokon alapuló juttatások odaítélése attól a feltételtől tehető függővé, hogy a haszonélvező, illetve az eltartó halála esetére járó juttatásnál pedig az elhunyt, bizonyos ideig az illető tagállam területén lakott, amely megállapított idő nem haladhat meg

(a) hat hónapot közvetlenül az igény bejelentése előtt, munkanélküli juttatásnál és anyasági juttatásnál,

(b) az igénybejelentést, illetve a halál időpontját közvetlenül megelőző öt egymást követő évet, rokkantsági juttatásnál és az eltartó halála esetére járó juttatásnál;

(c) tíz évet a 18. életév és a nyugdíjkorhatár között, amelyből megkövetelhető, hogy öt év közvetlenül előzze meg az igénybejelentést, az öregségi juttatás esetében.

20. Cikk

A tagállamnak a hajótulajdonosok kötelezettségeire vonatkozó, 13-15. Cikkek szerinti, jogszabályai biztosítsák a tengerészeknek az egyenlő bánásmódot, lakóhelyüktől függetlenül.

21. Cikk

Minden tagállam köteles erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy minden más érintett tagállammal együtt részt vegyen a szerzett jogok megtartásának rendszereiben a szociális biztonságnak a 3. Cikkben meghatározott mindegyik olyan ellátási fajtája vonatkozásában, amellyel kapcsolatban e tagállamok közül mindegyiknek hatályos jogszabályai vannak, azon személyek javára, akikre mint tengerészekre a nevezett tagállamok jogszabályai egymást követően vagy váltakozva vonatkoznak.

22. Cikk

A 21. Cikkben megnevezett rendszerek a szerzett jogok megtartásával kapcsolatban, a szükséges mértékig biztosítsák az illető tagállamok jogszabályai szerint elért biztosítási, foglalkoztatási vagy tartózkodási időszakok összeszámítását a jogosultság megszerzése, megtartása vagy felújítása és adott esetben a segélyek kiszámítása céljából.

23. Cikk

A 21. Cikkben megnevezett rendszerekben a szerzett jogok megtartásával kapcsolatban meg kell határozni a rokkantsági juttatás, öregségi juttatás és az eltartó halála esetén járó juttatás folyósítására vonatkozó eljárást, valamint amennyiben szükséges, az azzal kapcsolatos költségek felosztását.

24. Cikk

Minden tagállamnak szavatolnia kell a rokkantsági, az öregségi és az eltartó halála esetén járó pénzbeni juttatás, az üzemi balesetekkel összefüggő nyugdíj és a temetkezési segély kifizetését, amelyekre jogszabályai szerint szereztek jogot, azon kedvezményezettek számára, akik valamely tagállam polgárai, vagy menekültek vagy hontalanok, függetlenül lakóhelyüktől, az e célra a tagállamok vagy az érintett államok között egyeztetett, szükség szerint megteendő intézkedéseknek megfelelően.

25. Cikk

A 24. Cikk rendelkezéseitől függetlenül, a nem hozzájárulásokon alapuló juttatások esetében, az érintett tagállamok kölcsönös egyetértés alapján kötelesek meghatározni azokat a feltételeket, amelyek között ezen segélyek folyósítását szavatolni kell az illetékes tagállam területén kívül lakó kedvezményezettek számára.

26. Cikk

Az a tagállam, amely vállalta az egyenlő szociális biztonsági bánásmódról szóló 1962. évi Egyezmény kötelezettségeit a fenti 24. Cikkben megnevezett szociális biztonsági ellátási fajták közül egy vagy több vonatkozásában, de azokat a szociális biztonsági jogok megtartásáról szóló 1982. évi Egyezmény kötelezettségei közül nem vállalta, minden olyan ellátási fajta vonatkozásában, amelyre vállalta az elsőként említett Egyezmény kötelezettségeit, eltérhet a fenti 24. Cikk rendelkezéseitől, és helyettük alkalmazhatja annak az Egyezménynek az 5. Cikkében meghatározott rendelkezéseket.

27. Cikk

Az illető tagállamok kötelesek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy részt vegyenek a jogszabályaik szerint megszerzett jogok megtartási rendszereiben az alábbi olyan szociális biztonsági ellátási fajták vonatkozásában, amelyekre minden tagállamnak hatályos jogszabályai vannak: orvosi ellátás, betegségi juttatás, munkanélküli juttatás, a rokkantsági járadék a nyugdíjak és a temetkezési juttatás kivételével, családi támogatás, valamint anyasági juttatás. Ezekkel a rendszerekkel szavatolni kell az ilyen segélyeket azon személyek számára, akik ezen tagállamok közül, amely tagállam nem illetékes tagállamok, valamelyik területén laknak állandó vagy ideiglenes jelleggel, az illető tagállamok között kölcsönös megegyezéssel meghatározandó feltételekkel és határokon belül.

28. Cikk

Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a szociális és egészségügyi támogatásra.

29. Cikk

Két vagy több tagállam két- vagy többoldalú dokumentumok keretében kötött megállapodással eltérhet a 16-25. és 27. Cikk rendelkezéseitől azzal a feltétellel, hogy nem befolyásolják a többi tagállam jogait és kötelezettségeit, és gondoskodnak a külföldi és migráns tengerészek társadalombiztosítási jogainak a megtartásáról azok szerint a rendelkezések szerint, amelyek összességükben legalább annyira kedvezőek, mint a fenti cikkekben megköveteltek.

V. Rész

JOGI ÉS IGAZGATÁSI BIZTOSÍTÉKOK

30. Cikk

Minden kérelmező számára biztosítani kell a jogot, hogy fellebbezéssel éljen, ha a juttatás iránti kérelmét elutasítják, illetve panasszal éljen annak minősége és mértéke tekintetében.

31. Cikk

Ha egy, a törvényhozásnak felelős kormányzati szerv gondoskodik az orvosi ellátás igazgatásáról, a 30. Cikkben előirányzott fellebbezési jog kiegészíthető azzal a joggal, hogy az orvosi ellátás elutasításával vagy a biztosított ellátás minőségével kapcsolatos panaszt az illetékes hatóság vizsgálja ki.

32. Cikk

Minden tagállamnak gondoskodnia kell a hajótulajdonosnak a 13-15. Cikkben előírt felelősségével kapcsolatos viták gyors és nem költséges rendezéséről.

33. Cikk

Minden tagállam általános felelősséget visel az Egyezményben előírt járadék megfelelő rendelkezésre bocsátásáért, és meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket ebből a célból.

34. Cikk

Minden tagállam általános felelősséget visel az Egyezmény alkalmazása során az érintett intézmények és szolgáltatások megfelelő adminisztrációjáért.

35. Cikk

Ha az igazgatást nem a hatóságok által szabályozott intézmény vagy egy, a törvényhozásnak felelős kormányzati szerv végzi, úgy

(a) a biztosított tengerészek képviselői vegyenek részt az igazgatásban, az adott ország jogszabályaiban előírt feltételekkel;

(b) az adott ország jogszabályaiban lehetőleg elő kell írni a hajótulajdonosok képviselőinek a részvételét is;

(c) a nemzeti jogszabályokban elő lehet írni a hatóságok képviselőinek a részvételét is.

VI. Rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

36. Cikk

A jelen Egyezmény módosítja a betegbiztosításáról (tengerészek) szóló 1936. évi és társadalombiztosításáról (tengerészek) szóló 1946. évi Egyezményt.

37. Cikk

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

38. Cikk

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

39. Cikk

Minden tagállam, mely a jelen Egyezményt ratifikálja, vállalja, hogy anyaországon kívüli területein is végrehajtja, melyek nemzetközi kapcsolataiért a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Alapokmánya rendelkezései szerint felelősséggel tartozik.

40. Cikk

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatálybalépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tízéves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tízéves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek szerint.

41. Cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás, illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.

2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára is.

42. Cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. Cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

43. Cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

44. Cikk

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában

(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 40. Cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;

(b) az új módosító Egyezmény hatálybalépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.

2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.

45. Cikk

A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”

3. § E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1990. december hó 13. napjától kell alkalmazni.


  Vissza az oldal tetejére