Időállapot: közlönyállapot (2001.V.4.)

2001. évi XIII. törvény

az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XLIX. ülésszakán, 1994. december 9-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XLIX. ülésszakán 1994. december 9-én elfogadott Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti.

(A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál 1999. július 13-án megtörtént. Az Egyezmény a Magyar Köztársaság tekintetében 1999. augusztus 13-án lépett hatályba.)

2. § Az Egyezmény angol és magyar nyelvű szövege a következő:

„Convention on the Safety of United Nations and Associated Personnel

The States Parties to this Convention,

Deeply concerned over the growing number of deaths and injuries resulting from deliberate attacks against United Nations and associated personnel,

Bearing in mind that attacks against, or other mistreatment of, personnel who act on behalf of the United Nations are unjustifiable and unacceptable, by whomsoever committed,

Recognizing that United Nations operations are conducted in the common interest of the international community and in accordance with the principles and purposes of the Charter of the United Nations,

Acknowledging the important contribution that United Nations and associated personnel make in respect of United Nations efforts in the fields of preventive diplomacy, peacemaking, peace-keeping, peace-building and humanitarian and other operations,

Conscious of the existing arrangements for ensuring the safety of United Nations and associated personnel, including the steps taken by the principal organs of the United Nations, in this regard,

Recognizing none the less that existing measures of protection for United Nations and associated personnel are inadequate,

Acknowledging that the effectiveness and safety of United Nations operations are enhanced where such operations are conducted with the consent and cooperation of the host State,

Appealing to all States in which United Nations and associated personnel are deployed and to all others on whom such personnel may rely, to provide comprehensive support aimed at facilitating the conduct and fulfilling the mandate of United Nations operations,

Convinced that there is an urgent need to adopt appropriate and effective measures for the prevention of attacks committed against United Nations and associated personnel and for the punishment of those who have committed such attacks,

Have agreed as follows:

Article 1

Definitions

For the purposes of this Convention:

a) „United Nations personnel” means:

(i) Persons engaged or deployed by the Secretary-General of the United Nations as members of the military, police or civilian components of a United Nations operation;

(ii) Other officials and experts on mission of the United Nations or its specialized agencies or the International Atomic Energy Agency who are present in an official capacity in the area where a United Nations operation is being conducted;

b) „Associated personnel” means:

(i) Persons assigned by a Government or an intergovernmental organization with the agreement of the competent organ of the United Nations;

(ii) Persons engaged by the Secretary-General of the United Nations or by a specialized agency or by the International Atomic Energy Agency;

(iii) Persons deployed by a humanitarian non-governmental organization or agency under an agreement with the Secretary-General of the United Nations or with a specialized agency or with the International Atomic Energy Agency, to carry out activities in support of the fulfilment of the mandate of a United Nations operation;

c) „United Nations operation” means an operation established by the competent organ of the United Nations in accordance with the Charter of the United Nations and conducted under United Nations authority and control:

(i) Where the operation is for the purpose of maintaining or restoring international peace and security; or

(ii) Where the Security Council or the General Assembly has declared, for the purposes of this Convention, that there exists an exceptional risk to the safety of the personnel participating in the operation;

d) „Host State” means a State in whose territory a United Nations operation is conducted;

e) „Transit State” means a State, other than the host State, in whose territory United Nations and associated personnel or their equipment are in transit or temporarily present in connection with a United Nations operation.

Article 2

Scope of application

1. This Convention applies in respect of United Nations and associated personnel and United Nations operations, as defined in article 1.

2. This Convention shall not apply to a United Nations operation authorized by the Security Council as an enforcement action under Chapter VII of the Charter of the United Nations in which any of the personnel are engaged as combatants against organized armed forces and to which the law of international armed conflict applies.

Article 3

Identification

1. The military and police components of a United Nations operation and their vehicles, vessels and aircraft shall bear distinctive identification. Other personnel, vehicles, vessels and aircraft involved in the United Nations operation shall be appropriately identified unless otherwise decided by the Secretary-General of the United Nations.

2. All United Nations and associated personnel shall carry appropriate identification documents.

Article 4

Agreements on the status of the operation

The host State and the United Nations shall conclude as soon as possible an agreement on the status of the United Nations operation and all personnel engaged in the operation including, inter alia, provisions on privileges and immunities for military and police components of the operation.

Article 5

Transit

A transit State shall facilitate the unimpeded transit of United Nations and associated personnel and their equipment to and from the host State.

Article 6

Respect for laws and regulations

1. Without prejudice to such privileges and immunities as they may enjoy or to the requirements of their duties, United Nations and associated personnel shall:

a) Respect the laws and regulations of the host State and the transit State; and

b) Refrain from any action or activity incompatible with the impartial and international nature of their duties.

2. The Secretary-General of the United Nations shall take all appropriate measures to ensure the observance of these obligations.

Article 7

Duty to ensure the safety and security of United Nations and associated personnel

1. United Nations and associated personnel, their equipment and premises shall not be made the object of attack or of any action that prevents them from discharging their mandate.

2. States Parties shall take all appropriate measures to ensure the safety and security of United Nations and associated personnel. In particular, States Parties shall take all appropriate steps to protect United Nations and associated personnel who are deployed in their territory from the crimes set out in article 9.

3. States Parties shall cooperate with the United Nations and other States Parties, as appropriate, in the implementation of this Convention, particularly in any case where the host State is unable itself to take the required measures.

Article 8

Duty to release or return United Nations and associated personnel captured or detained

Except as otherwise provided in an applicable status-of-forces agreement, if United Nations or associated personnel are captured or detained in the course of the performance of their duties and their identification has been established, they shall not be subjected to interrogation and they shall be promptly released and returned to United Nations or other appropriate authorities. Pending their release such personnel shall be treated in accordance with universally recognized standards of human rights and the principles and spirit of the Geneva Conventions of 1949.

Article 9

Crimes against United Nations and associated personnel

1. The intentional commission of:

a) A murder, kidnapping or other attack upon the person or liberty of any United Nations or associated personnel;

b) A violent attack upon the official premises, the private accommodation or the means of transportation of any United Nations or associated personnel likely to endanger his or her person or liberty;

c) A threat to commit any such attack with the objective of compelling a physical or juridical person to do or to refrain from doing any act;

d) An attempt to commit any such attack; and

e) An act constituting participation as an accomplice in any such attack, or in an attempt to commit such attack, or in organizing or ordering others to commit such attack, shall be made by each State Party a crime under its national law.

2. Each State Party shall make the crimes set out in paragraph 1 punishable by appropriate penalties which shall take into account their grave nature.

Article 10

Establishment of jurisdiction

1. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the crimes set out in article 9 in the following cases:

a) When the crime is committed in the territory of that State or on board a ship or aircraft registered in that State;

b) When the alleged offender is a national of that State.

2. A State Party may also establish its jurisdiction over any such crime when it is committed:

a) By a stateless person whose habitual residence is in that State; or

b) With respect to a national of that State; or

c) In an attempt to compel that State to do or to abstain from doing any act.

3. Any State Party which has established jurisdiction as mentioned in paragraph 2 shall notify the Secretary-General of the United Nations. If such State Party subsequently rescinds that jurisdiction, it shall notify the Secretary-General of the United Nations.

4. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the crimes set out in article 9 in cases where the alleged offender is present in its territory and it does not extradite such person pursuant to article 15 to any of the States Parties which have established their jurisdiction in accordance with paragraph 1 or 2.

5. This Convention does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with national law.

Article 11

Prevention of crimes against United Nations and associated personnel

States Parties shall cooperate in the prevention of the crimes set out in article 9, particularly by:

a) Taking all practicable measures to prevent preparations in their respective territories for the commission of those crimes within or outside their territories; and

b) Exchanging information in accordance with their national law and coordinating the taking of administrative and other measures as appropriate to prevent the commission of those crimes.

Article 12

Communication of information

1. Under the conditions provided for in its national law, the State Party in whose territory a crime set out in article 9 has been committed shall, if it has reason to believe that an alleged offender has fled from its territory, communicate to the Secretary-General of the United Nations and, directly or through the Secretary-General, to the State or States concerned all the pertinent facts regarding the crime committed and all available information regarding the identity of the alleged offender.

2. Whenever a crime set out in article 9 has been committed, any State Party which has information concerning the victim and circumstances of the crime shall endeavour to transmit such information, under the conditions provided for in its national law, fully and promptly to the Secretary-General of the United Nations and the State or States concerned.

Article 13

Measures to ensure prosecution or extradition

1. Where the circumstances so warrant, the State Party in whose territory the alleged offender is present shall take the appropriate measures under its national law to ensure that persons presence for the purpose of prosecution or extradition.

2. Measures taken in accordance with paragraph 1 shall be notified, in conformity with national law and without delay, to the Secretary-General of the United Nations and, either directly or through the Secretary-General, to:

a) The State where the crime was committed;

b) The State or States of which the alleged offender is a national or, if such person is a stateless person, in whose territory that person has his or her habitual residence;

c) The State or States of which the victim is a national; and

d) Other interested States.

Article 14

Prosecution of alleged offenders

The State Party in whose territory the alleged offender is present shall, if it does not extradite that person, submit, without exception whatsoever and without undue delay, the case to its competent authorities for the purpose of prosecution, through proceedings in accordance with the law of that State. Those authorities shall take their decision in the same manner as in the case of an ordinary offence of a grave nature under the law of that State.

Article 15

Extradition of alleged offenders

1. To the extent that the crimes set out in article 9 are not extraditable offences in any extradition treaty existing between States Parties, they shall be deemed to be included as such therein. States Parties undertake to include those crimes as extraditable offences in every extradition treaty to be concluded between them.

2. If a State Party which makes extradition conditional on the existence of a treaty receives a request for extradition from another State Party with which it has no extradition treaty, it may at its option consider this Convention as the legal basis for extradition in respect of those crimes. Extradition shall be subject to the conditions provided in the law of the requested State.

3. States Parties which do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall recognize those crimes as extraditable offences between themselves subject to the conditions provided in the law of the requested State.

4. Each of those crimes shall be treated, for the purposes of extradition between States Parties, as if it had been committed not only in the place in which it occurred but also in the territories of the States Parties which have established their jurisdiction in accordance with paragraph 1 or 2 of article 10.

Article 16

Mutual assistance in criminal matters

1. States Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in connection with criminal proceedings brought in respect of the crimes set out in article 9, including assistance in obtaining evidence at their disposal necessary for the proceedings. The law of the requested State shall apply in all cases.

2. The provisions of paragraph 1 shall not affect obligations concerning mutual assistance embodied in any other treaty.

Article 17

Fair treatment

1. Any person regarding whom investigations or proceedings are being carried out in connection with any of the crimes set out in article 9 shall be guaranteed fair treatment, a fair trial and full protection of his or her rights at all stages of the investigations or proceedings.

2. Any alleged offender shall be entitled:

a) To communicate without delay with the nearest appropriate representative of the State or States of which such person is a national or which is otherwise entitled to protect that persons rights or, if such person is a stateless person, of the State which, at that persons request, is willing to protect that persons rights; and

b) To be visited by a representative of that State or those States.

Article 18

Notification of outcome of proceedings

The State Party where an alleged offender is prosecuted shall communicate the final outcome of the proceedings to the Secretary-General of the United Nations, who shall transmit the information to other States Parties.

Article 19

Dissemination

The States Parties undertake to disseminate this Convention as widely as possible and, in particular, to include the study thereof, as well as relevant provisions of international humanitarian law, in their programmes of military instruction.

Article 20

Savings clauses

Nothing in this Convention shall affect:

a) The applicability of international humanitarian law and universally recognized standards of human rights as contained in international instruments in relation to the protection of United Nations operations and United Nations and associated personnel or the responsibility of such personnel to respect such law and standards;

b) The rights and obligations of States, consistent with the Charter of the United Nations, regarding the consent to entry of persons into their territories;

c) The obligation of United Nations and associated personnel to act in accordance with the terms of the mandate of a United Nations operation;

d) The right of States which voluntarily contribute personnel to a United Nations operation to withdraw their personnel from participation in such operation; or

e) The entitlement to appropriate compensation payable in the event of death, disability, injury or illness attributable to peace-keeping service by persons voluntarily contributed by States to United Nations operations.

Article 21

Right of self-defence

Nothing in this Convention shall be construed so as to derogate from the right to act in self-defence.

Article 22

Dispute settlement

1. Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or application of this Convention which is not settled by negotiation shall, at the request of one of them, be submitted to arbitration. If within six months from the date of the request for arbitration the parties are unable to agree on the organization of the arbitration, any one of those parties may refer the dispute to the International Court of Justice by application in conformity with the Statute of the Court.

2. Each State Party may at the time of signature, ratification, acceptance or approval of this Convention or accession thereto declare that it does not consider it self bound by all or part of paragraph 1. The other States Parties shall not be bound by paragraph 1 or the relevant part there of with respect to any State Party which has made such a reservation.

3. Any State Party which has made a reservation in accordance with paragraph 2 may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-General of the United Nations.

Article 23

Review meetings

At the request of one or more States Parties, and if approved by a majority of States Parties, the Secretary-General of the United Nations shall convene a meeting of the States Parties to review the implementation of the Convention, and any problems encountered with regard to its application.

Article 24

Signature

This Convention shall be open for signature by all States, until 31 December 1995, at United Nations Headquarters in New York.

Article 25

Ratification, acceptance or approval

This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 26

Accession

This Convention shall be open for accession by any State. The instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 27

Entry into force

1. This Convention shall enter into force thirty days after twenty-two instruments of ratification, acceptance, approval or accession have been deposited with the Secretary-General of the United Nations.

2. For each State ratifying, accepting, approving or acceding to the Convention after the deposit of the twenty-second instrument of ratification, acceptance, approval or accession, the Convention shall enter into force on the thirtieth day after the deposit by such State of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

Article 28

Denunciation

1. A State Party may denounce this Convention by written notification to the Secretary-General of the United Nations.

2. Denunciation shall take effect one year following the date on which notification is received by the Secretary-General of the United Nations.

Article 29

Authentic texts

The original of this Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations, who shall send certified copies there of to all States.

Egyezmény az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról

A jelen Egyezmény részes államai,

mély aggodalommal figyelve az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete elleni szándékos támadásokból eredő halálesetek és sebesülések növekvő számát,

tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek nevében eljáró személyzet elleni támadások vagy az egyéb velük szemben alkalmazott nem megfelelő bánásmód igazolhatatlan és elfogadhatatlan, bárki követi is el,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek műveletei a nemzetközi közösség közös érdekének, illetve az Egyesült Nemzetek Alapokmánya elveinek és céljainak megfelelően kerülnek végrehajtásra,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete nagymértékben hozzájárul azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyeket a megelőző diplomácia, a béke helyreállítása, fenntartása, megerősítése, a humanitárius és egyéb tevékenységek során fejt ki az Egyesült Nemzetek,

annak tudatában, hogy már léteznek rendelkezések az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete biztonságának garantálására, ideértve azon intézkedéseket, melyeket az Egyesült Nemzetek fő szervei hoztak e tekintetben,

elismerve mindazonáltal, hogy a létező intézkedések az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének védelmével kapcsolatosan elégtelenek,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek műveleteinek hatékonyságát és biztonságát növeli, ha ezekre a fogadó állam egyetértésével és együttműködésével kerül sor,

kérve minden államot, ahol az Egyesült Nemzetek saját vagy kisegítő személyzete tevékenykedik, és mindazokat, akiknek segítségére számíthatnak, hogy nyújtsanak számukra megfelelő támogatást, ily módon megkönnyítve az Egyesült Nemzetek műveleteinek végrehajtását és megbízatásuk teljesítését,

abban a meggyőződésben, hogy sürgősen megfelelő és hatékony intézkedéseket kell hozni az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete elleni támadások megakadályozása, valamint az ilyen támadások elkövetőinek megbüntetése érdekében,

az alábbiakban egyeztek meg:

1. Cikk

Meghatározások

A jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából:

a) Az „Egyesült Nemzetek személyzete”:

(i) az Egyesült Nemzetek Főtitkára által, az Egyesült Nemzetek műveletében a katonai, rendőri vagy polgári alakulatok tagjaként alkalmazott vagy megbízott személyek;

(ii) az Egyesült Nemzetek, annak szakosított intézményei vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiküldetésében részt vevő más tisztségviselők és szakértők, akik hivatalos minőségben tartózkodnak abban a térségben, ahol az Egyesült Nemzetek adott művelete zajlik.

b) „Kisegítő személyzet”:

(i) azok a személyek, akiket valamely kormány vagy kormányzati szervezet az Egyesült Nemzetek hatáskörrel rendelkező szervének egyetértésével jelölt ki;

(ii) azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek Főtitkára, valamely szakosított intézménye vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alkalmazott; valamint

(iii) azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek Főtitkárával, szakosított intézményeivel vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kötött megállapodás alapján valamely humanitárius nem-kormányzati szervezet vagy intézmény bízott meg az Egyesült Nemzetek művelete végrehajtásának elősegítése érdekében.

c) Az „Egyesült Nemzetek művelete” az a művelet, amelyet az Egyesült Nemzetek hatáskörrel rendelkező szerve rendelt el az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglaltak szerint, és az Egyesült Nemzetek irányítása, illetve ellenőrzése alatt folytatnak le:

(i) ha a művelet a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vagy helyreállítására irányul; vagy

(ii) ha a Biztonsági Tanács vagy a Közgyűlés a jelen Egyezmény alkalmazása céljából kijelenti, hogy a műveletben részt vevő személyzet biztonsága különös kockázatnak van kitéve.

d) A „fogadó állam” az az állam, amelynek területén az Egyesült Nemzetek valamely műveletét végrehajtják.

e) A „tranzit állam” az a nem fogadó állam, amelynek területén áthalad vagy ideiglenesen tartózkodik az Egyesült Nemzetek valamely műveletének keretében az Egyesült Nemzetek saját vagy kisegítő személyzete, illetve azok felszerelése.

2. Cikk

Alkalmazási kör

1. A jelen Egyezmény az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetére, valamint az Egyesült Nemzetek műveleteire alkalmazandó, az 1. Cikkben foglalt meghatározások szerint.

2. A jelen Egyezmény nem alkalmazható a Biztonsági Tanács által, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján rendszabályként elrendelt olyan műveletekre, ahol a személyzet bármely tagját szervezett fegyveres erőkkel szemben harcoló félként vetik be, és amelyekre a nemzetközi fegyveres összeütközések joga vonatkozik.

3. Cikk

Azonosító jelzés

1. Az Egyesült Nemzetek műveleteiben részt vevő katonai és rendőri alakulatok, valamint szárazföldi, vízi és légi járműveik megkülönböztető jelzést viselnek. A személyzet többi tagját, illetve az Egyesült Nemzetek művelete során használt egyéb szárazföldi, vízi és légi járműveket megfelelő azonosító jelzéssel kell ellátni, kivéve, ha az Egyesült Nemzetek Főtitkára eltérően rendelkezik.

2. Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének minden tagja köteles magánál tartani a megfelelő azonosító okmányokat.

4. Cikk

A művelet jogállására vonatkozó megállapodások

A fogadó állam és az Egyesült Nemzetek, amint lehetséges, az Egyesült Nemzetek adott műveletének és az abban részt vevő valamennyi személynek a jogállására vonatkozóan megállapodást köt, amely többek között rendelkezik a műveletben részt vevő katonai és rendőri alakulatok kiváltságairól és mentességeiről.

5. Cikk

Tranzit

A tranzit állam elősegíti az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének, valamint felszerelésének a fogadó állam irányából vagy annak irányába történő akadálytalan áthaladását.

6. Cikk

A jogszabályok és egyéb előírások tiszteletben tartása

1. Kiváltságaik, mentességeik, illetve a feladataikból adódó követelmények sérelme nélkül az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete köteles:

a) tiszteletben tartani a fogadó és a tranzit állam jogszabályait és egyéb előírásait; valamint

b) tartózkodni minden olyan cselekménytől vagy tevékenységtől, mely összeegyeztethetetlen feladatuk pártatlan és nemzetközi jellegével.

2. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa ezen kötelezettségek betartását.

7. Cikk

Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete biztonsága garantálásának kötelezettsége

1. Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete, felszerelése és helyiségei nem tehetők ki támadásnak vagy bármely egyéb olyan cselekménynek, amely feladatuk végrehajtását akadályozza.

2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden szükséges intézkedést az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete biztonságának megóvása érdekében. Az Egyezményben részes államok különösen megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek területükön tartózkodó saját és kisegítő személyzetét a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények ellen megvédjék.

3. Az Egyezményben részes államok szükség szerint kötelesek együttműködni az Egyesült Nemzetekkel és más, az Egyezményben részes államokkal a jelen Egyezmény végrehajtása során, különösen akkor, ha a fogadó állam nem képes egyedül megtenni a szükséges intézkedéseket.

8. Cikk

Az ENSZ saját és kisegítő személyzete elfogott vagy fogva tartott tagjai szabadon bocsátásának vagy átadásának kötelezettsége

A fegyveres erők jogállásáról szóló megállapodás ellenkező rendelkezésének hiányában, ha az Egyesült Nemzetek saját vagy kisegítő személyzetének tagjait kötelességük teljesítése során elfogják vagy fogva tartják, azonosításuk után nem hallgathatók ki, és haladéktalanul szabadon kell őket bocsátani, illetve át kell őket adni az Egyesült Nemzeteknek vagy más megfelelő hatóságoknak. Szabadon bocsátásukig a személyzettel az egyetemesen elismert emberi jogi normáknak, valamint az 1949-es genfi egyezmények elveinek és szellemének megfelelően kell bánni.

9. Cikk

Az ENSZ saját és kisegítő személyzete elleni bűncselekmények

1. A következő bűncselekmények szándékos elkövetésének megbüntetésére az Egyezményben részes valamennyi állam büntetőjogszabályokat alkot:

a) az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete tagjának megölése, elrablása vagy személye, illetve személyi szabadsága ellen irányuló egyéb támadás;

b) az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének hivatalos helyiségei, magánlakása vagy közlekedési járművei ellen elkövetett olyan erőszakos támadás, amely veszélyeztetheti a személyzet tagjainak személyét vagy személyi szabadságát;

c) ilyen támadással való fenyegetés valamely természetes vagy jogi személynek valamilyen magatartásra vagy attól való tartózkodásra kényszerítése céljából;

d) ilyen támadás kísérlete;

e) bűnrészesként való részvétel ilyen támadásban vagy ilyen támadás kísérletében, illetve ilyen támadás megszervezése vagy elrendelése.

2. Minden az Egyezményben részes állam az első bekezdésben jelölt bűncselekményeket súlyuknak megfelelő büntetéssel sújtja.

10. Cikk

A joghatóság megállapítása

1. Minden az Egyezményben részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények elbírálására joghatósággal rendelkezzen a következő esetekben:

a) a bűncselekményt az adott állam területén, vagy ebben az államban lajstromozott hajó vagy légi jármű fedélzetén követték el;

b) a bűncselekmény gyanúsítottja az adott állam állampolgára.

2. Valamely, az Egyezményben részes állam akkor is megállapíthatja joghatóságát ezen bűncselekmény esetében, ha:

a) a bűncselekményt olyan hontalan személy követi el, akinek szokásos lakóhelye az adott állam területén található; vagy

b) azt az adott állam állampolgára ellen követik el; vagy

c) abból a célból követik el, hogy az adott államot valamely cselekmény megtételére vagy valamely cselekménytől való tartózkodásra kényszerítsék.

3. A joghatóságát a 2. bekezdésben meghatározottak szerint megállapító, az Egyezményben részes állam erről az Egyesült Nemzetek Főtitkárát értesíti. Amennyiben az adott Egyezményben részes állam a későbbiek folyamán joghatóságáról lemond, erről értesíti az Egyesült Nemzetek Főtitkárát.

4. Minden az Egyezményben részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények elbírálására joghatósággal rendelkezzen, ha a gyanúsított a területén tartózkodik, és nem adja ki a 15. Cikknek megfelelően egyik olyan az Egyezményben részes államnak sem, amely joghatóságát megállapította az ügyben az 1. vagy 2. bekezdésnek megfelelően.

5. A jelen Egyezmény nem zárja ki a büntető joghatóságnak a belső joggal összhangban történő gyakorlását.

11. Cikk

Az ENSZ saját és kisegítő személyzete elleni bűncselekmények megelőzése

Az Egyezményben részes államok együttműködnek a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények megelőzésében, különösen:

a) megtesznek minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy ezen bűncselekményeknek a területükön vagy azon kívül történő elkövetésének területükön való előkészítését megakadályozzák; és

b) belső jogszabályaiknak megfelelően információkat cserélnek, és szükség szerint összehangolják adminisztratív és egyéb szükséges intézkedéseiket ezen bűncselekmények megelőzése céljából.

12. Cikk

Adatszolgáltatás

1. Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyanúsított elhagyta annak az Egyezményben részes államnak a területét, ahol a 9. Cikkben meghatározott bűncselekményt elkövette, az adott Egyezményben részes állam a belső jogszabályaiban meghatározott feltételeknek megfelelően tájékoztatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárát és, közvetlenül vagy a Főtitkáron keresztül, az érdekelt államot vagy államokat az elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos tényekről, valamint a gyanúsított személyazonosságára vonatkozó, rendelkezésére álló információkról.

2. A 9. Cikkben meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése esetén bármely az Egyezményben részes állam, amely információkkal rendelkezik a sértettre és a bűncselekmény körülményeire vonatkozóan, ezeket az információkat a belső jogszabályaiban meghatározott feltételeknek megfelelően teljes egészében és haladéktalanul közli az Egyesült Nemzetek Főtitkárával, valamint az érdekelt állammal vagy államokkal.

13. Cikk

A büntetőeljárást vagy a kiadatást biztosító intézkedések

1. Ha a körülmények indokolják, az az Egyezményben részes állam, amelynek a területén a gyanúsított tartózkodik, a belső jogszabályainak megfelelően megteszi az intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyanúsított büntetőeljárás vagy kiadatás céljára rendelkezésre álljon.

2. Az 1. bekezdésnek megfelelően tett intézkedésekről belső jogszabályaival összhangban, haladéktalanul tájékoztatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárát, valamint közvetlenül vagy a Főtitkáron keresztül:

a) azt az államot, melynek területén a bűncselekményt elkövették;

b) azt az államot vagy államokat, melynek a gyanúsított állampolgára, vagy hontalan személy esetén, azt az államot, melynek területén szokásos lakóhelye található;

c) azt az államot vagy államokat, melynek a sértett az állampolgára; valamint

d) minden érdekelt államot.

14. Cikk

Büntetőeljárás a gyanúsított ellen

Ha az az Egyezményben részes állam, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, a gyanúsítottat nem adja ki kivétel és indokolatlan késedelem nélkül, az ügyet a jogszabályainak megfelelő büntetőeljárás lefolytatása céljából a saját illetékes hatóságai elé terjeszti. Ezen hatóságok az ügyben hasonló módon járnak el, mint az adott állam jogszabályai által meghatározott bármely más súlyos bűncselekmény esetében.

15. Cikk

A bűncselekmény gyanúsítottjának kiadatása

1. Ha a 9. Cikkben felsorolt bűncselekményeket az Egyezményben részes államok között fennálló kiadatási szerződés nem tartalmazza kiadatási bűncselekményként, azokat ezen kiadatási szerződés hatálya alá tartozónak kell tekinteni. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy ezeket a bűncselekményeket az egymás között kötendő minden kiadatási szerződésbe kiadatási bűncselekményként felveszik.

2. Ha az Egyezményben részes valamely állam, amely a kiadatást kiadatási szerződéstől teszi függővé, az Egyezményben részes olyan államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nincs kiadatási szerződése, a jelen Egyezményt a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében a kiadatás jogi alapjának tekintheti. A kiadatás a megkeresett állam jogszabályaiban meghatározott feltételek szerint történik.

3. Azok az Egyezményben részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási szerződéstől függővé, a 9. Cikkben meghatározott bűncselekményeket egymás között, a megkeresett állam jogszabályaiban foglalt feltételeknek megfelelően, kiadatási bűncselekményeknek tekintik.

4. A bűncselekmények mindegyikét az Egyezményben részes államok közötti kiadatás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azokat nemcsak az elkövetés helyén követték volna el, hanem azon az Egyezményben részes államok területén is, amelyek a 10. Cikk 1. és 2. bekezdésének értelmében joghatóságukat megállapították.

16. Cikk

Kölcsönös bűnügyi jogsegély

1. Az Egyezményben részes államok a legszélesebb körű segítséget nyújtják egymásnak a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében indult büntetőeljárás során, ideértve az eljáráshoz szükséges és rendelkezésükre álló bizonyítékok átadását is. Ezen esetekben a megkeresett állam jogszabályait kell alkalmazni.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem érintik a bármely más szerződésben foglalt kölcsönös jogsegélynyújtási kötelezettségeket.

17. Cikk

Tisztességes bánásmód

1. Minden olyan személy, akivel szemben a 9. Cikkben meghatározott valamely bűncselekmény miatt nyomozást vagy büntetőeljárást folytatnak, jogosult a tisztességes bánásmódra és tárgyalásra, valamint jogainak a nyomozás és a büntetőeljárás minden szakaszában való legteljesebb védelmére.

2. A bűncselekmény gyanúsítottja jogosult arra, hogy:

a) haladéktalanul kapcsolatba lépjen annak az államnak vagy államoknak a legközelebbi megfelelő képviselőjével, amelynek állampolgára, vagy amely egyébként jogosult jogainak védelmére, illetve, ha a személy hontalan, azon állam képviselőjével, amelyik kérésére hajlandó jogait védelmezni; és

b) ezen állam vagy államok képviselői meglátogassák.

18. Cikk

Értesítés a büntetőeljárás eredményéről

Az az Egyezményben részes állam, amelynek a területén egy, a 9. Cikkben meghatározott bűncselekmény gyanúsítottja ellen büntetőeljárás indult, a büntetőeljárás végleges eredményét közli az Egyesült Nemzetek Főtitkárával, aki a tájékoztatást a többi, az Egyezményben részes államhoz továbbítja.

19. Cikk

Terjesztés

Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a lehető legszélesebb körben terjesztik a jelen Egyezményt, és különösen arra, hogy az Egyezmény, valamint a nemzetközi humanitárius jog rendelkezéseinek tanulmányozását a katonai képzés keretébe illesztik.

20. Cikk

Megszorító rendelkezések

A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik:

a) a nemzetközi humanitárius jog és az egyetemesen elismert emberi jogi normák hatályát az Egyesült Nemzetek műveleteinek, valamint az Egyesült Nemzetek saját és kiegészítő személyzete védelmének tekintetében, illetve a személyzetnek ezen jogszabályok és normák betartásáért való felelőssége vonatkozásában;

b) az államoknak, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban, a személyek területükre való belépésének engedélyezésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;

c) az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének azon kötelezettségét, hogy az Egyesült Nemzetek művelete végrehajtási feltételeinek megfelelő magatartást tanúsítsa;

d) az Egyesült Nemzetek műveletében részt vevő személyzetet önként szolgáltató államoknak azon jogát, hogy személyzetüket a műveletben való részvételből kivonják; vagy

e) az Egyesült Nemzetek műveletéhez önként felajánlott személyeknek a békefenntartó szolgálat következtében bekövetkezett halál, rokkantság, sebesülés vagy betegség esetén őket megillető megfelelő kártalanításhoz való jogosultságát.

21. Cikk

Az önvédelem joga

A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem korlátozza az önvédelemhez való jogot.

22. Cikk

A vitarendezés

1. Ha az Egyezményben részes két vagy több állam között a jelen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tekintetében olyan vita merül fel, amelyet tárgyalás útján nem tudnak rendezni, azt bármelyik fél kérésére választottbíróság elé kell terjeszteni. Ha a felek a választottbírósághoz előterjesztett kérelem keltétől számított hat hónapon belül nem tudnak megegyezni a választottbíróság szervezetében, a vitát bármelyik fél a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti, a Nemzetközi Bíróság Statútumával összhangban.

2. Az Egyezményben részes bármely állam, a jelen Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor kijelentheti, hogy az 1. bekezdés egészét vagy részét nem tartja magára nézve kötelezőnek. Az Egyezményben részes többi államot az 1. bekezdés, illetve annak megfelelő része nem köti azzal az állammal szemben, amely ilyen fenntartást tett.

3. Az Egyezményben részes bármely állam, amely a 2. bekezdésnek megfelelően fenntartást tett, azt az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett értesítésével bármikor visszavonhatja.

23. Cikk

Felülvizsgálati értekezlet

Egy vagy több az Egyezményben részes állam kérésére, az Egyezményben részes államok többségének jóváhagyásával, az Egyesült Nemzetek Főtitkára összehívja a részes államok értekezletét annak érdekében, hogy megvizsgálják az Egyezmény végrehajtását, és az annak alkalmazása során felmerült problémákat.

24. Cikk

Aláírás

Jelen Egyezmény 1995. december 31-ig az Egyesült Nemzetek New York-i székhelyén aláírás céljából nyitva áll valamennyi állam számára.

25. Cikk

Megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás

A jelen Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítő, elfogadó, illetve jóváhagyó okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

26. Cikk

Csatlakozás

A jelen Egyezmény csatlakozás céljából nyitva áll bármely állam előtt. A csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

27. Cikk

Hatálybalépés

1. A jelen Egyezmény a huszonkettedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, illetve csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történt letétbe helyezését követő 30. napon lép hatályba.

2. Minden olyan állam tekintetében, amely a huszonkettedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá az Egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő 30. napon lép hatályba.

28. Cikk

Felmondás

1. Az Egyezményben részes bármely állam a jelen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Főtitkárához eljuttatott közlés útján felmondhatja.

2. A felmondás attól az időtől számított egy év elteltével lép hatályba, amikor az Egyesült Nemzetek Főtitkára a felmondásról szóló értesítést megkapta.

29. Cikk

Hiteles szövegek

A jelen Egyezmény eredeti példányát, amelynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki az Egyezmény hiteles másolatát az Egyezményben részes valamennyi államnak megküldi.”

3. § (1) Az Egyezmény 10. Cikkének 2. bekezdésén, 12. Cikkén, 13. Cikkének 2. bekezdésén, valamint a 18. Cikkén alapuló értesítési kötelezettséget a külügyminiszter teljesíti.

(2) Az értesítési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról, körülményekről a nyomozó hatóság a legfőbb ügyész útján, a bíróság az igazságügyminiszter útján értesíti a külügyminisztert.

(3) Az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása során a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell, ha az Egyezményből más nem következik.

4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, de rendelkezéseit 1999. augusztus 13-tól kell alkalmazni.


  Vissza az oldal tetejére