Időállapot: közlönyállapot (2001.VI.12.)

2001. évi XXXIV. törvény

az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról * 

1. § E törvény 2-5. §-a szerinti rendelkezéseket az egészségügyi szakellátási kötelezettség keretében nyújtott járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátásra (a továbbiakban együtt: egészségügyi szakellátás) kell alkalmazni.

2. § A települési és a megyei önkormányzatok (a továbbiakban együtt: helyi önkormányzat) egészségügyi szakellátási kötelezettségüket - figyelemmel a 4. §-ban foglaltakra is - a 2001. január 1. napján rájuk érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások, valamint a külön jogszabály alapján 2001. évben történt normatíván belüli kapacitáslekötési módosítások szerinti mértéknek és szakmai összetételnek megfelelően teljesítik, ideértve a saját tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatónál, valamint feladatátadási megállapodás alapján más egészségügyi szolgáltatónál lekötött kapacitást is.

3. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) a 2. §-ban meghatározottak szerinti szolgáltatásokra biztosítja a szakellátás nyújtásához szükséges kapacitás lekötését, a teljesített szolgáltatások finanszírozását és ellenőrzését, továbbá ennek érdekében az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerződést köt.

(2) Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével engedélyezheti, hogy az OEP az (1) bekezdésben foglalt kapacitáson túlmenően azzal a jogszabályi feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval is finanszírozási szerződést kössön, amely

a) a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, vagy

b) progresszív egészségügyi ellátást nyújt, vagy

c) speciális ellátási igényt elégít ki, vagy

d) országos, illetve regionális ellátási területtel működik, vagy

e) az ellátott terület népegészségügyi mutatóihoz szakmai összetételében a meglévőnél jobban igazodó szolgáltatást nyújt.

(3) A (2) bekezdés szerinti, engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatóval az OEP minden év december 31-ig köt finanszírozási szerződést.

4. § (1) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitások tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkentheti, illetve szakmai összetételét megváltoztathatja.

(2) A kapacitások tartós kihasználatlanságának tényét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes megyei, fővárosi tisztifőorvosa (a továbbiakban: tisztifőorvos) a helyi önkormányzat kérelmére hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

(3) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást - a hatékonyság növelésével - más módon biztosítani tudja. Erről a helyi önkormányzat előzetesen kikéri a tisztifőorvos véleményét.

(4) A helyi önkormányzat mentesül a 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítése alól, ha más egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítésére kötelezettel megállapodik saját kötelezettségének átvállalásáról.

5. § A 2-4. §-ban foglalt rendelkezések a többségi állami tulajdonban levő egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi szakellátások tekintetében is megfelelően irányadók.

6. § (1) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ántv.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[A Szolgálat felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi-járványügyi (a továbbiakban együtt: közegészségügyi) viszonyai felett. Ennek keretében]

„a) az ország egész területén - a fegyveres erők, beleértve az országban tartózkodó külföldi fegyveres erőket is, és a rendvédelmi szervek (ide nem értve a büntetés-végrehajtási szervezetet) tevékenységének kivételével - közegészségügyi ellenőrzést végez;”

(2) Az Ántv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) A fegyveres erők közegészségügyi feladatainak ellátását - a Szolgálat szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve - a Magyar Honvédség, illetőleg a Határőrség esetén a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata végzi.”

(3) Az Ántv. 2. §-ának (4) bekezdése az alábbi szövegrésszel egészül ki:

[(4) A Szolgálat és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint a Szolgálat feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek.]

„A büntetés-végrehajtás közegészségügyi feladatainak ellátásában a büntetés-végrehajtási szervezet közreműködik.”

(4) Az Ántv. 5. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:

[A Szolgálat az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési) tevékenysége keretében összehangolja, szervezi és felügyeli a népbetegségek megelőzését szolgáló feladatok végrehajtását, így különösen]

„e) a lakossági célzott szűrővizsgálatokat.”

(5) Az Ántv. 15. §-a az alábbi (5)-(8) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Felhatalmazást kap a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerint érintett miniszter, hogy a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét az egészségügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza.

(6) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter és az egészségügyi miniszter, hogy a fegyveres erők feladatával kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.

(7) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a BM Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal menekülteket befogadó állomásaira, valamint a Határőrség átmeneti szállásaira vonatkozó közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi ellenőrzés, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.

(8) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a büntetés-végrehajtási szervek tevékenységével kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.”

7. § (1) Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 6. §-ának (2) bekezdésében a „népjóléti miniszter” szövegrész helyébe a „Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (a továbbiakban: OÉTI)” szövegrész lép.

(2) Az Ét. 6. §-a (3) bekezdésében és 7. §-ában „a népjóléti miniszter” szövegrész helyébe „az OÉTI” szövegrész lép.

8. § Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény

a) 27. §-a (2) bekezdésében „a népjóléti miniszterrel” szövegrész helyébe „az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatalával (a továbbiakban: ÁNTSZ OTH)”,

b) 30. §-ának f) pontjában „a Népjóléti Minisztérium” szövegrész helyébe „az ÁNTSZ OTH” szövegrész lép.

9. § (1) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(A gyógyító céllal rendelt ellátások közül nem az egészségbiztosítás terhére vehetők igénybe:)

„c) mentés, ideértve a sürgős és az őrzött betegszállítást is, kivéve a külföldön történő sürgősségi betegszállítást, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;”

(2) Az Ebtv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

(Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója - az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból)

„a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett az egészségbiztosítás terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások térítési díját vagy annak egy részét átvállalhatja,”

(3) Az Ebtv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a 23. § d) és g) pontjai, valamint a szakmai szempontok figyelembevételével összeállított várólista alapján igénybe vehető ellátásokra.”

(4) Az Ebtv. 27. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

„(1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - külföldön munkát vállal, tanulmányokat folytat, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.

(2) Amennyiben a biztosított devizabelföldi munkáltatója egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat külföldön foglalkoztatja, és ez alatt az idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló, tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított, a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát, sürgősségi betegszállítás esetén 100 százalékát az illetékes MEP megtéríti.”

(5) Az Ebtv. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az OEP az egészségügyi szolgáltatások nyújtására - a külön törvényben meghatározott rendelkezések figyelembevételével - finanszírozási szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkező szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval. Az OEP az alapellátás keretében finanszírozást nyújt, ha a tevékenységet végző szolgáltató a szolgáltatás végzésére jogosító működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkezik, és megfelel a jogszabályokban a finanszírozásra vonatkozóan meghatározott egyéb feltételeknek.”

(6) Az Ebtv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni)

„a) a lekötött kapacitáson nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti bontásban, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás megjelölésével, ideértve azt is, hogy az adott szolgáltatást saját maga vagy más egészségügyi szolgáltató igénybevételével nyújtja,”

(7) Az Ebtv. 31. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A finanszírozási szerződés mellékletét képezi)

„c) a b) pontban foglalt esetben a feladatot átadó nyilatkozata az egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott minimum feltételek körébe tartozó tárgyi feltételeknek az egészségügyi szolgáltató részére történő térítésmentes rendelkezésre bocsátásáról. A tárgyi feltételek, illetve egy részének biztosítását az egészségügyi szolgáltató írásbeli megállapodásban átvállalhatja.”

(8) Az Ebtv. 83. §-a az alábbi s) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány)

„s) a méltányossági eljárások szabályainak”

(meghatározására.)

10. § (1) Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 19. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) A kábítószernek, illetve pszichotróp anyagnak minősülő gyógyszer gyártásához, forgalomba hozatalához, forgalmazásához és e gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi tevékenységhez a külön jogszabályban meghatározott hatóság engedélye is szükséges.”

(2) A Gytv. 23. §-a az alábbi új (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az e törvényben meghatározott hatósági feladatok ellátása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint kell eljárni.”

11. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-a a következő t) ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„t) korlátozottan cselekvőképes beteg: akit a bíróság a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően általános jelleggel vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett, valamint az a kiskorú személy, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Az ilyen személy egészségügyi ellátással kapcsolatos jognyilatkozataira - ha törvény kivételt nem tesz - a Ptk.-ban foglalt szabályok irányadóak.”

(2) Az Eütv. 10. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni. A korlátozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.”

(3) Az Eütv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Amennyiben a beteg az egészségügyi intézményt bejelentés nélkül hagyja el, a kezelőorvos ezt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti, továbbá - ha a beteg állapota indokolja - az intézmény elhagyásának tényéről értesíti az illetékes hatóságokat, valamint cselekvőképtelen beteg esetén a törvényes képviselőt. Korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képviselőt kell értesíteni.”

(4) Az Eütv. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell.”

(5) Az Eütv. 16. §-a a következő új (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki:

„(6) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell.

(7) A (4) bekezdés rendelkezéseit a korlátozottan cselekvőképes beteg törvényes képviselője, illetve a korlátozottan cselekvőképes beteg által a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján megnevezett személy nyilatkozatára is alkalmazni kell.”

(6) Az Eütv. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Cselekvőképtelen személy dokumentációjába való betekintési jog a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyt, korlátozottan cselekvőképes személy dokumentációjába való betekintési jog a beteget, illetve a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képviselőt illeti meg.”

(7) Az Eütv. 159. §-ának (4) bekezdése d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Kutatás cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyen kizárólag a következő feltételek együttes fennállása esetén végezhető:)

„d) a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy, illetve a korlátozottan cselekvőképes személy esetén a beteg - figyelemmel a 16. § (5) bekezdésben foglaltakra is - a beleegyezését adta.”

(8) Az Eütv. 192. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„192. § (1) Személyes szabadságában bármely módon (fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerrel, illetve eljárással) csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.

(2) A korlátozás elrendelésének oka a beteg önmaga, illetve mások életét, testi épségét, egészségét különösen veszélyeztető, környezetét súlyosan fenyegető, támadó magatartása lehet, továbbá ha a beteg engedély nélküli eltávozása másként nem akadályozható meg, valamint ha a beteg a vizsgálattal, gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít.

(3) A korlátozás elrendelésére és módjára a 10. § (4)-(5) bekezdései az irányadók. A korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.

(4) A korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, amely magában foglalja a fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmérését és ezeknek a beteg állapotának megfelelő kielégítését.

(5) A pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedések alkalmazására, az időszakos ellenőrzésre, a gondoskodásra, ezek dokumentálására, valamint az elrendelés időtartamára vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.”

(9) Az Eütv. 219. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén - külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően - el lehet tekinteni az (1) bekezdés f)-g) pontjaiban meghatározott esetben is, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően írásban kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését.”

(10) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy)

„d) a népegészségügyi feladatok végrehajtása érdekében

da) az egyes szolgáltató tevékenységek folytatásának, valamint az ezek során felhasználásra kerülő anyagok és termékek gyártásával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos közegészségügyi követelményeket,

db) az építésügyért felelős, valamint a sajátos építményfajták szerint illetékes miniszterrel egyetértésben az építmények, egyéb létesítmények létesítésének, üzemeltetésének közegészségügyi és egészségvédelmi követelményeit,

dc) a lakosság egészségvédelmét biztosító egészségügyi határértékeket,

dd) az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a környezet-egészségügyi hatások vizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat,

de) a nem szervezett keretben történő munkavégzés és munkakörülmények közegészségügyi követelményeit,

df) az egyes népegészségügyi, valamint járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat, továbbá egyes terápiás készítmények minőségi követelményeit, illetve a minőség ellenőrzésének rendjét,

dg) a biztonságos oltóanyag-ellátás követelményeit”

(rendeletben állapítsa meg.)

(11) Az Eütv. 247. §-ának (2) bekezdése a következő új y)-z) pontokkal egészül ki:

(Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy)

„y) a pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedések alkalmazására, az időszakos ellenőrzésre, a gondoskodásra, ezek dokumentálására, valamint az elrendelés időtartamára vonatkozó részletes szabályokat,

z) a halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat”

(rendeletben állapítsa meg.)

12. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 83. §-a a következő (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:

„(4) A betegnek az Intézetbe történő befogadása napjától számított nyolcadik hónap folyamán az Intézet főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajz kivonatot megküldi a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak [Be. 373. § (1) bek.]. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszüntetéséig évente, ugyanazon naptári hónapban meg kell ismételni.

(5) Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg és annak végrehajtását nem szakították meg, a (4) bekezdés szerinti időtartamot az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, azonban a kórrajz kivonatot legkorábban a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével kell a bíróságnak megküldeni.”

(2) A Bv. tvr. 84. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A kényszergyógykezelésre utalt betegre - a jogszabályban meghatározott eltérésekkel - a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésére kötelező irányadó szabályokat kell alkalmazni [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 189-195. §]. Az intézkedés végrehajtása során biztosítani kell a beteg

a) felügyeletét,

b) szakellátásához szükséges megfelelő elhelyezését,

c) anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,

d) szociális és jogi érdekeinek védelmét,

e) életvitelszerű benntartózkodásához az Intézet rendjével összhangban lévő feltételeket.

(3) A beteg

a) köteles az Intézet rendjét megtartani, a meghatározott formaruhát viselni,

b) az általa okozott kár megtérítésére nem kötelezhető.”

(3) A Bv. tvr. 84. §-a a további (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:

„(4) A beteg az Eütv. 11. §-ában meghatározott kapcsolattartási jogát a következő eltérésekkel gyakorolhatja:

a) a beteg hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az Intézet által engedélyezett személyekkel tarthat kapcsolatot, ennek keretében

- levelet korlátlanul küldhet és kaphat,

- látogatót hetente fogadhat, csomagot hetente kaphat és küldhet,

- hetente telefonálhat;

b) a kapcsolattartás valamennyi formáját az Intézet ellenőrizheti. Az ellenőrzés lehetőségéről a beteget tájékoztatni kell;

c) a beteg állapotára figyelemmel a látogatás későbbi időpontra halasztható, illetve soron kívüli látogatás engedélyezhető.

(5) A beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásának és vallása szabad gyakorlásának joga.”

(4) A Bv. tvr. a következő 84/A. §-sal egészül ki:

„84/A. § (1) A beteggel szemben korlátozott testi kényszer, megfogás vagy lefogás alkalmazható, ha

a) saját vagy mások életét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti,

b) az Intézet rendjét, biztonságát, anyagi javait sérti vagy veszélyezteti,

c) engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni,

d) a vizsgálattal, illetve a gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít.

(2) A beteg az Intézetet csak gyógyítása érdekében, orvosilag indokolt esetben hagyhatja el.

(3) Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől egy év eltelt, a beteg gyógyulása érdekében, külön jogszabályban meghatározott adaptációs bizottság javaslatára a főigazgató főorvos engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb 30 nap, amely egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető.

(4) A beteg - egészségi állapota alapján - bíróság előtti megjelenéséről a főigazgató főorvos dönt.”

13. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) A törvény 1-5. §-ai, valamint 11. §-ának (1)-(7) bekezdései 2002. január 1. napján lépnek hatályba.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kapacitások módosításának részletes szakmai szabályait, eljárási rendjét, a kapacitások fenntartók, illetve szolgáltatók közötti átcsoportosításának és az új szolgáltatók befogadásának szabályait, valamint a kapacitások befogadási rendjét és mértékét, továbbá a finanszírozási szerződés módosításának és megszüntetésének részletes szabályait rendeletben határozza meg.

(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg a járóbeteg-szakellátás, a fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak megosztására és az ellátó rendszer szakmai összetételére, valamint a megyei tisztifőorvos 4. § (2)-(3) bekezdés szerinti eljárására vonatkozó részletes szakmai szabályokat, továbbá a kapacitáson túlmenő szolgáltatások engedélyezési rendjét.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 4-14. §-a,

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XCVI. törvény 11. §-ának (3) bekezdése, továbbá

c) a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 113. §-a.

(6) 2002. január 1. napján hatályát veszti

a) az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény,

b) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 59. §-a és 61. §-ának (1) bekezdése,

c) az Ebtv. 30. §-ának (3) bekezdése,

d) az Eütv. 134. §-ának (2) bekezdéséből a „a 14. § (2) bekezdésében, illetve” szövegrész, 186. §-ának (1) bekezdéséből a „valamint ellenőrzést végző” szövegrész, 186. §-a (3) bekezdésének a) pontjából a „működésük folyamatos ellenőrzése,” szövegrész, 186. §-ának (4) bekezdése, továbbá 203. §-ának (4) bekezdése,

e) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CIX. törvény 23. §-a és 24. §-ának (10) bekezdése, továbbá

f) a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 109. § (1) bekezdésének e) pontja.


  Vissza az oldal tetejére