Időállapot: közlönyállapot (2003.IV.16.)

46/2003. (IV. 16.) OGY határozat

az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról * 

Az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy hazánk lakosságának egészségi állapota évtizedek óta elmarad az ország társadalmi és gazdasági fejlettségéből adódóan várható szinttől, valamint figyelembe véve, hogy ez hosszú távú fejlődésünkre is kedvezőtlen hatással van, továbbá, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatása a társadalom közös érdeke és sürgető feladata, a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja a jelen határozat mellékletét képező „Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja” című stratégiai programot (a továbbiakban: Program).

2. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy

a) tevékenységében érvényesítse a Programban elfogadott elveket és cselekvési célkitűzéseket;

Felelős: érintett miniszterek
Határidő: folyamatos

b) gondoskodjék a megállapított célok és prioritások megvalósítási feltételeinek megteremtéséről, valamint a szükséges eszközökről, azok koordinált felhasználásáról;

Felelős: érintett miniszterek
Határidő: folyamatos

c) évente - első alkalommal az Országgyűlés 2004. évi tavaszi ülésszakán - tájékoztassa az Országgyűlést a Program előrehaladásáról, valamint ciklusonként - első alkalommal az Országgyűlés 2005. évi tavaszi ülésszakán - a lakosság aktuális egészségi állapotáról.

Felelős: egészségügyi, szociális és családügyi miniszter
Határidő: folyamatos

3. Jelen határozat a közzétételének napján lép hatályba.

Melléklet a 46/2003. (IV. 16.) OGY határozathoz

AZ EGÉSZSÉG ÉVTIZEDÉNEK JOHAN BÉLA NEMZETI PROGRAMJA

AZ EGÉSZSÉG ÉVTIZEDÉNEK JOHAN BÉLA NEMZETI PROGRAMJA

A Kormány az elmúlt évtizedek kedvezőtlen népegészségügyi folyamataira tekintettel kiemelt jelentőséget tulajdonít a népegészségügyi helyzet gyökeres javításának, és megalapozottnak tartja azt a lakossági elvárást, hogy a magyar népesség születéskor várható élettartama közelítsen az Európai Unió országainak átlagához. A Kormány tudatában van annak, hogy az emberek egészségi állapotában érzékelhető javulás és az ellátórendszerben érdemi változás csak hosszabb, több parlamenti cikluson átívelő időszak alatt érhető el. Az Országgyűlés felkérte a Kormányt, hogy - az „Egészséges Nemzetért” népegészségügyi program korszerűsítésével és kiterjesztésével - a lakosság egészségügyi állapotának javítása érdekében terjessze az Országgyűlés elé az „Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programját”.

Az Egészségügyi Világszervezet 1998-as Közgyűlése nemzetközi nyilatkozatot fogadott el az egészségről. Eszerint az elérhető legjobb egészségi állapot egyike az alapvető emberi jogoknak. A lakosság egészségi állapotának és jólétének javítása a gazdasági és társadalmi fejlődés végső célja, ugyanakkor elismert tény, hogy a lakosság jó egészségi állapota a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik előfeltétele. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van a lakosság egészségi állapotában mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésének. Az egészségi állapot javítása nem képzelhető el megalapozott nemzetközi, nemzeti és regionális politikai stratégiák nélkül.

Az „Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja” célja, hogy minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen. Ennek eredményeként tíz év távlatában legyen három évvel hosszabb a születéskor várható élettartam Magyarországon mindkét nem esetében.

Ennek két fő útja van:

- az egyes állampolgárok egészségének védelme és fejlesztése egész életük során;

- a főbb betegségek, sérülések, halálokok gyakoriságának csökkentése, az ezekkel járó szenvedés mérséklése.

Három alapvető érték vezérli a Nemzeti Program kidolgozását:

- az egészség alapvető emberi jog;

- az egyenlőtlenségek csökkentése és a szolidaritás;

- az egyének, csoportok, intézmények és közösségek részvétele és felelőssége az egészség fejlesztésében.

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében hazánk vezető helyet foglal el a nemzetközi statisztikákban. Jelenleg a születéskor várható élettartam a férfiaknál 68, a nőknél 76 év, ami messze elmarad az Európai Unió tagállamaitól. Különösen tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása.

Ez a helyzet elfogadhatatlan, és hatékony cselekvést igényel. A magyar lakosság kirívóan rossz egészségi állapota számos történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális ok bonyolult eredője, de közvetlenül és meghatározó módon a lakosság életmódjával függ össze.

A hazai táplálkozási szokások egészségtelenek: túlzott az energia-, zsír- és só-bevitel, elégtelen a rost-, zöldség-, főzelék- és gyümölcsfogyasztás. A magyar felnőtt lakosság jelentős része túlsúlyos, illetve elhízott. A felnőtt lakosság napi átlagban alig tölt többet tíz percnél szabadidős testmozgással és tíz felnőttből hat, sem hét közben, sem hétvégén nem mozog. A felnőtt férfiak 41, a nők 26%-a dohányzik több-kevesebb rendszerességgel, főként a fiatal nők között a dohányzók aránya gyorsan emelkedik. Csupán a dohányzással összefüggően évente 28 000 ember hal meg az országban. Magas az alkoholisták száma és terjed a kábítószer-fogyasztás. A népesség jelentős részénél hiányzik a mindennapi élet problémáival való megbirkózás képessége, széleskörűen elterjedtek a lelki egészség zavarai. A tényeket, gondokat még hosszasan lehetne sorolni, a Program ezeket részletesen számba veszi, elemzi és meghatározza a fő cselekvési irányokat a kedvezőtlen folyamatok befolyásolására.

Az életmód egészség szempontjából kedvező irányú befolyásolása nehéz és rendkívül összetett feladat, a kormányzat, a közintézmények, a civil szféra, a gazdasági és társadalmi élet szereplőinek, a médiának átgondolt, összehangolt cselekvései folyamatában valósítható meg. Ehhez ad alapot egy tízéves, szakmailag megalapozott, társadalmi és politikai egyetértésre támaszkodó stratégia.

A Program átfogó és jövőbemutató szakmapolitikai keretet ad a prioritások kiválasztásához és megvalósításához, az erőforrások és közösségek mozgósításához az egészség érdekében. Az egészség megtartása és fejlesztése kormányzati szemszögből nem szemlélhető pusztán ráfordításként, kiadásként, vagy éppen kizárólag etikai megfontolásoktól vezérelt cselekvésként. A Program megvalósítása produktív beruházás, az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének egyik előfeltétele. Az Egészségügyi Világszervezet 2001-ben készített elemzése a makrogazdaság és egészség összefüggéseiről tudományosan kimutatja, hogy az egészség érdekében eszközölt hatékony beruházásoknak gyorsító, tovagyűrűző hatása van a gazdasági növekedésre és a társadalmi fejlődésre. A XXI. század kihívása a kormányok számára, hogy mennyiben képesek egyidejűleg és összefüggéseiben fejleszteni a természeti, gazdasági, társadalmi és emberi erőforrásokat. A lakosság egészsége mindezek metszéspontja.

Az egészség fejlesztése csakis hatékony ágazatközi együttműködésben valósítható meg. Ennek főbb vonásai a következők:

- Az együttműködés az egészség társadalmi-gazdasági meghatározóinak kedvező befolyásolását célozza.

- Az ágazatközi együttműködés országos, regionális és helyi szinten egyaránt elengedhetetlen. Hazánk uniós csatlakozásával meghatározóvá válik a nemzetközi koordináció jelentősége.

- Az ágazatközi együttműködés ki kell terjedjen az egyes tárcákra, önkormányzatokra, közintézményekre, a magánszektorra, a civil szférára és a médiára.

- Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az egyes politikai döntések, a társadalmi-gazdasági változások hatását a lakosság egészségi állapotára, különös tekintettel az egyes lakossági csoportok eltérő, egyenlőtlen helyzetére.

A hatékony ágazatközi együttműködés több szinten valósul meg a korszerű népegészségügyben. A nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint a helyi szintű ágazatközi együttműködés hatékony eszköz az egészséget meghatározó tényezők befolyásolására. Az önkormányzati, helyi kezdeményezések támogatása egyben a hatékony ágazatközi együttműködés alapja lehet. Nemzeti szinten az ágazatközi együttműködés megvalósulásához szükséges szervezeti struktúrák és működési modellek kialakítása az elsődleges feladat.

Az egészségi állapot javulása gyakran olyan folyamatokkal függ össze, amelyek nem közvetlenül az egészséget célozzák. Ilyen például a gazdasági növekedés, az életviszonyok javulása, a munkanélküliség csökkenése, amelyek együttesen hozzájárulhattak az utóbbi évek hazai halálozási mutatóinak lassú javulásához.

A jó egészség elsősorban nem az egészségügyi szolgálaton vagy az orvoson múlik. Egészségi állapotunkat elsődlegesen mindennapi döntéseink, közvetlen környezetünk, a család, az iskola, a munkahely, a lakóhely határozzák meg. Az egészségügyi ellátórendszer fő feladata a gyógyítás. Ugyanakkor az egészségügyi tárca, az ágazat vezető szerepet kell játsszon a program kialakításában és végrehajtásában, az alapellátás szerepe megkérdőjelezhetetlen a mindenki számára hozzáférhető megelőzési, egészségfejlesztési szolgáltatások biztosításában. A Program az egészségügy reformjának alappillére és szerves része.

A Program messze nyúló, Pápai Páriz Ferenc, Fodor József és Johan Béla nevével fémjelezhető történelmi tradíciókra és mintegy másfél évtizedes közvetlen hazai előzményekre támaszkodhat. A korábbi stratégiák, a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények és gyors változások közepette megfelelő erőforrások híján, nem eredményezhettek megfelelő javulást a magyar lakosság egészségi állapotában.

Van azonban mire építeni. Rendelkezünk sokszínű szakmai tapasztalatokkal, működő programokkal, népegészségügyi intézményhálózattal, aktív civil szervezetekkel, önkormányzati kezdeményezésekkel, számos kiváló szakemberrel. Minden okunk megvan feltételezni, hogy a XXI. század kezdetén megvalósul az Egészség Évtizede, a hosszú távú Nemzeti Program a siker esélyével indulhat. Ezúttal széles körű szakmai-politikai konszenzusra építhetünk, ami alapfeltétele a több kormányzati cikluson átnyúló folyamatos tevékenységnek.

A Program meríthet a nemzetközi tapasztalatokból, az együttműködés erőforrásaiból. Az Egészségügyi Világszervezet 1986-os Ottawai Kartája kifejti a korszerű egészségfejlesztés főbb elveit és kulcsterületeit. Ezek:

- az egészséget támogató társadalompolitika fejlesztése;

- az egészséget segítő környezeti feltételek kialakítása;

- közösségi cselekvés;

- az egészséges élet egyéni készségeinek erősítése;

- az egészségügyi ellátás megelőzési szerepének hangsúlyozása.

Az Egészségügyi Világszervezet számos idevonatkozó dokumentuma, az „Egészség 21” Regionális Stratégia szakmai hátteret nyújt a hazai Program kidolgozásához. A Program illeszkedik az EU népegészségügyi prioritásaihoz, és hazánk uniós csatlakozása további lendületet ad a sikeres végrehajtásnak.

A Program prioritásai megválasztásánál elsősorban a lakosság egészségi állapotának legsúlyosabb gondjaiból indult ki. Kiemelt szempont a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek javítása. Tekintettel voltak a Program kidolgozói a hazai és nemzetközi tapasztalatokra, a kivitelezés lehetőségeire, illetve a költséghatékonyságra.

Ezt elérendő, négy területen kíván a Program előrehaladni. Elsősorban politikai síkon, különleges figyelmet szentelve

- az ifjúság kérdéseinek;

- az öregkor problémáinak;

- az esélyegyenlőség megteremtésének, és

- az élet színterein az egészséget támogató környezet kialakításának.

Fontos célkitűzés az elsődleges megelőzés érvényesítése a társadalomban. Kiemelt figyelmet kap:

- a dohányzás visszaszorítása;

- az alkohol- és drogprevenció;

- az egészséges táplálkozási szokások elterjesztése és az élelmiszer-biztonság fejlesztése;

- az aktív testmozgás elterjesztése;

- a közegészségügyi és járványügyi biztonság fokozása, valamint

- az egészséges fizikai környezet kialakítása.

Lépéseket kell tenni az idő előtti és elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosságok megelőzése területén is. Prioritásként kezeljük:

- a koszorúér- és agyérbetegségek okozta halálozások visszaszorítását;

- a daganatos halálozás növekedési trendjének megállítását, visszafordítását;

- a lelki egészségvédelem megerősítését;

- a mozgásszervi betegségek és az abból eredő szövődmények csökkentését, valamint

- az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzését.

A Program prioritásaival összhangban szükséges fejleszteni az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszert is:

- folytatni kell az emlőszűrést és be kell vezetni a népegészségügyi szempontból kiemelt többi szűrővizsgálatot is;

- az ellátórendszer fejlesztése úgy történjen, hogy minél nagyobb egészségnyereséget lehessen társadalmilag elérni. Így különleges prioritást kap az alapellátás fejlesztése, az ott végzett megelőzési munka elmélyítése, feltételeinek javítása;

- koncentrált erőforrás-fejlesztést kell végrehajtani a népegészségügy sokszínű világában, hogy a szakemberek képzettsége és anyagi, szervezeti erőforrások tekintetében meg tudjunk felelni a kihívásoknak;

- ki kell építeni egy olyan monitor rendszert, mely lehetőséget teremt a Program folyamatos nyomon követésére, a szükséges korrekciók megtételére.

A Program sikeres végrehajtása különböző szinteken és területeken járul hozzá az ország és a nemzet emelkedéséhez.

Társadalmi hatások

A Program várható társadalmi hatásai egy évtizedes távlatban, a következőkben foglalhatók össze:

- a születéskor várható átlagos élettartam a férfiaknál legalább 71, a nőknél legalább 79 esztendőre meghosszabbodik;

- megnő az egészségesen leélt életévek száma, javul a lakosság életének minősége;

- csökkennek a lakosság egészségi állapotában megnyilvánuló egyenlőtlenségek;

- esély teremtődik a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek egészségügyi és szociális felzárkóztatására;

- az egészséges életmód társadalmi szintű mintává válik, eszerint változik a lakosság értékrendszere és mindennapi életvezetése;

- minden szinten kialakul, és rendszeressé válik az ágazatközi együttműködés az egészség érdekében;

- megerősödnek a közösségi akciók, a civil szféra szerepe az egészség fejlesztésében.

Szakmai hatások

Az egészségügy szemszögéből a szakmai hatások évtizedes távon a következőkben foglalhatók össze:

- csökken a megelőzhető és az idő előtti halálozás, a krónikus nem fertőző megbetegedések korai előfordulása;

- csökken, illetve az időskorú ellátás irányába átalakul a Program által megcélzott betegségcsoportokban a gyógyítási-ellátási igény;

- csökkennek az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi, társadalmi egyenlőtlenségei;

- fejlődnek és gazdagodnak az egészségügy megelőző célú szolgáltatásai;

- javul az egészségügyi ellátás minősége és költséghatékonysága;

- a korszerű igényeknek megfelelően átalakul a népegészségügyi intézményrendszer és illeszkedik az EU normákhoz;

- fejlődik a népegészségüggyel kapcsolatos kutatás és képzés.

Gazdasági hatások

A Program hosszú távú gazdasági hatásai a következők:

- a Program beruházás az emberi erőforrások fejlesztésébe, tovagyűrűző kedvező hatást gyakorol a gazdaság fenntartható növekedésére;

- javul a munkaerő minősége, hatékonysága és versenyképessége;

- az ágazatközi együttműködés révén új erőforrásokat, tartalékokat mozgósít;

- bővíti az egészségre előnyös termékek és szolgáltatások piacát;

- lényegesen hozzájárul a lakosság életszínvonalának javulásához.

A Program sikeres végrehajtása meghatározó eleme az lakosság növekvő jólétének, a hosszú távú esélyteremtésnek, az ország fenntartható gazdasági növekedésének. Emberközpontú összefogással el kell érjük, hogy az egészség alapérték legyen az élet minden területén. Minden egyes tett, legyen az politikai, kormányzati, társadalmi, gazdasági vagy akár médiajelenség, kerüljön megmérettetésre, mennyiben szolgálja az egyes ember és a magyar társadalom egészségének ügyét. Az állampolgár érezze, hogy a társadalom és a Kormány minden segítséget megad neki egészsége megőrzéséhez, és ő maga pedig felelősségteljesen éljen is a lehetőségekkel.

EGÉSZSÉGET TÁMOGATÓ TÁRSADALMI KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSA

A magyar népesség egészségi állapotában kedvezőtlen változások voltak megfigyelhetők az elmúlt három évtizedben, amelyek a társadalmi-gazdasági feltételek változásával voltak kapcsolatban. A hatékony népegészségügyi stratégia kialakítása szempontjából három megválaszolandó kérdés merül fel:

- Mi határozza meg egy adott népesség egészségi állapotát?

- Melyek azok az egészségügyi ráfordítások, amelyek a lakosság egészségi állapotában a leggyorsabb és legjobban érzékelhető javulást eredményezik?

- Melyek azok a stratégiák, amelyek az emberi jogokkal összhangban hatékonyan segítik az egyének egészségi állapotában tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentését?

Az egészséget a mindennapi élet alakítja. Az egészségtudatos magatartás kialakulásának intézményes kereteit a család lakóhelye, a helyi közösség, a munkahely, az iskola és az egyéb társadalmi intézmények alkotják.

Az elmúlt évtizedek nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy a mindennapi élet meglévő intézményeire építő egészségmegőrzési stratégia hatékony és sikeres lehet.

Az ilyen megközelítés

- olyan intézményekre összpontosít, amelyek meghatározóak a lakosság egészségi állapotának alakításában (mint a helyi közösség, munkahely, iskola);

- világosan kijelöli a tevékenység kereteit, határait;

- megkönnyíti az együttműködő partnerek kiválasztását, koordinálását;

- pozitív irányultságú (szemben a kockázatcsökkentéssel), hiszen minden intézményben van lehetőség egészségesebb, jobb működésre;

- lehetőséget nyújt a folyamatok és hatások egészség szempontú nyomon követésére, értékelésére;

- biztosítja a Program kedvező társadalmi, gazdasági hatását;

- természeténél fogva ágazatközi együttműködést ösztönöz;

- mozgósítja a közösségi, intézményes erőforrásokat.

Az egészséges élet színtereinek programjait jól kiegészíti az életciklusok szerinti gondolkodás.

Különös jelentősége van az egészséges életkezdetnek, a gyermekek és az ifjúság, egészségfejlesztésének. Az egészséges életre való felkészítés beruházás a jövőbe, és hosszú távon egy a mainál sokkal egészségesebb Magyarország ígérete. A gyermekek, az ifjúság körében a legjobbak a kedvező változás esélyei, ez hatással lehet a család egészére.

Célunk, hogy minden felnövekvő generáció számára már a fogantatástól kezdve biztosított legyen az egészséges fejlődés lehetősége, továbbá, hogy az oktatási intézmények az egészségfejlesztés alapvető színtereivé váljanak.

Javítjuk a családtervezési szolgáltatások színvonalát a meglévő intézményrendszer hatékonyságának növelésével. Kiemelten jelentős a minden család számára elérhető és hozzáférhető védőnői szolgálat fejlesztése, a kórházi újszülött ellátás és a gyermek háziorvosi szolgálat megelőzési szemléletének erősítése és támogatása. Nemzeti szintű feladat az ország lakosságának jelentős részét érintő jódhiány kezelési stratégiájának kidolgozása és a hatékony megoldás megvalósítása. A megfelelő szájhigiéné biztosítása együttes, egyszerre alkalmazott módszerek használatát igényli: a cukortartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, fluortartalmú szájápolási készítmények használata különösen gyermekkorban, a szájápolás kultúrájának és szokásainak elterjesztése és fejlesztése, a dohányzás és alkoholfogyasztás visszaszorítása, valamint a megelőző fogorvosi ellátás hozzáférhetőségének javítása.

A Program során ki fogjuk dolgozni azon tárgyi és működési, minőségi feltételeket, amelyek által az oktatási intézmények egészséget támogatóvá válhatnak, és segítséget nyújtunk az intézmények tulajdonosainak az egészséget támogató iskolák kialakításában. A felsőfokú képzés része kell legyen a korszerű egészségfejlesztési alapelvek és gyakorlat oktatása a pedagógusképzésben.

A gyermekek és fiatalok egészséggel kapcsolatos magatartása gyorsan változik, ezek a korosztályok fogékonyabbak a külső behatásokra. A gyermek és fiatalkori egészségmagatartás-vizsgálatok a hatékony politika- és programtervezés elengedhetetlen feltételei.

A fiatalok szabadidő-eltöltési szokásainak egészségesebbé tétele számos intézményben és élethelyszínen történő együttes fellépést igényel. A helyi koordináció e területen a hatékony beavatkozás kulcsa, ezek támogatása a Program feladata.

Az idős állampolgárok számbeli és társadalmi súlya egyre nő, számukra is biztosítani kell az esélyt az aktív életre, az önmegvalósításra. Ez az egyének és a társadalom érdeke, az egészség- és a szociálpolitika összehangolása, a megfelelő szolgáltatások biztosítása, a közösségi erőforrások mozgósítása jelentős előrelépést biztosít e területen. Az idősek sajátos problémáinak oktatása az egészségügyi és szociális irányú képzés részévé kell váljon. Társadalmi szemléletváltás a feltétele annak, hogy az időskort mint tevékeny és hasznos életszakaszt lássa az emberek többsége, ehhez szükséges a helyi és országos média elkötelezettsége és tájékoztató munkája. Az idősek életminőségének javításához kiemelten fontos az egészségügyi és szociális intézményrendszer egyes elemeinek fejlesztése, az alapellátás és szociális intézmények idősbaráttá tétele.

A szegénység, hátrányos helyzet a rossz egészség fő társadalmi meghatározója, a krónikus betegség, fogyatékosság viszont társadalmi hátrányok szervező magja. A Program alapértéke az e területen megnyilvánuló egyenlőtlenségek csökkentése, az esélyteremtés. Ennek két útja van:

- a magyar lakosság kockázati tényezőiben, egészségi állapotában meglévő egyenlőtlenségek mérséklése;

- a hátrányos helyzetű csoportok életkilátásainak, egészségi állapotának, életmódjának célzott javítása.

Az alapvető kihívások a következők:

- a társadalmi, gazdasági hátrányok meghatározó negatív hatása az életmód egészséggel összefüggő elemeire;

- az egészségügyi, így preventív ellátásból, szolgáltatásokból való kirekesztettség, rossz hozzáférés;

- a gondokkal való megbirkózás nehézségei;

- a társadalmi támasz hiánya, izoláció;

- a lakosság egészségre vonatkozó hiteles információinak hiánya.

Ebből adódóan a fő cselekvési lehetőségek a következők:

- ágazatközi koordináció, elsősorban a szociál-, oktatás- és foglalkoztatási politikával kormányzati és önkormányzati szinten;

- a hátrányos helyzetűek önszerveződésének elősegítése, a területen dolgozó civil szervezetekre támaszkodás, együttműködés;

- szakemberképzés, kutatás;

- a nemzetközi tapasztalatok kritikus tanulmányozása, modellkísérletek;

- egyéni megküzdési stratégiák kialakítását segítő szolgáltatások fejlesztése;

- az alapellátás hozzáférhetőségének javítása;

- a társadalmi támaszrendszer erősítése;

- a lakosság informálása az egészségét befolyásoló tényezőkről.

Az elsődleges célcsoport a hazai roma lakosság, de a Program kiterjed a szegényekre, munkanélküliekre és az egyéb hátrányos helyzetű csoportokra is.

A színtérprogramok az élet mindazon közösségi színtereinek egészségesebbé tételét szolgálják, amelyekben az emberek életük nagy részét töltik. A Program támaszkodik az e területen meglévő és sikeresen működő kezdeményezésekre.

A helyi egészségtervek elkészítése, az egészségnek mint kiemelt szempontnak megjelenítése a településfejlesztési tervekben a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az önkormányzatok a rendelkezésükre álló forrásokat az egészség érdekében is mozgósítsák.

Lehetővé kell tenni, hogy a munkahelyek a kötelező munka-egészségügyi intézkedések megvalósításán túl is az ott dolgozók egészségfejlesztését szolgálják. Kiemelt partnerek ebben a kormányzati és önkormányzati munkáltatók, a munkahelyi egészségpénztárak.

Az egészségügyi intézmények a gyógyítás mellett az egészség mint érték terjesztésében, az egészséges választáshoz szükséges ismeretek átadásában is fontos küldetést töltenek be, különösen az alap- és járóbeteg-szakellátás. A kórházak az egészséget támogató munkaszervezéssel, az egészséges életmóddal kapcsolatos példamutatással a betegek és családtagjaik egészségmagatartását is képesek befolyásolni.

AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD PROGRAMJAI, AZ EMBERI EGÉSZSÉG KOCKÁZATI TÉNYEZŐINEK CSÖKKENTÉSE

A Program alapcéljának eléréséhez a magyar lakosság életmódjának kedvező irányú változásán keresztül vezet az út. Az életmód közvetlenül az egyéni magatartásban nyilvánul meg, amelyet értékek, normák, szükségletek, a közvetlen emberi-társadalmi környezet, így család, a helyi társadalom és a makrogazdasági, társadalmi feltételek befolyásolnak. Az életmód egyes elemei mély történelmi hagyományokra épülnek, mint például táplálkozási szokásaink egy része. Ezért az életmód egészség szempontjából történő befolyásolása sokrétű, bonyolult feladat, nem képzelhető el pusztán felvilágosítással, ismeretek terjesztésével.

A magyar lakosság életmódja napjainkban gyorsan változik. Ez alapvetően a gazdaság fejlődésével, a társadalmi viszonyok átalakulásával függ össze, de hat rá a globalizáció is. A globalizáció - egyébként ellentmondásos, de megkerülhetetlen - folyamata hozzájárulhat az egészségesebb életmód (így táplálkozás, szabadidősport) mintáinak terjedéséhez.

Az életmódprogramok kulcskérdése a mindennapi életben az egészséges választás problémája. Ennek két oldala van: Az egészséges választás lehetősége, illetve készsége, a kínálati és keresleti oldal. A kereslet és a kínálat egyidejű, az egészséges életmód érdekében való alakítása átfogó politikai stratégiákat feltételez. Nem elég csupán kerékpárutat építeni, vagy jobb zöldségválasztékot kínálni télen, ugyanakkor önmagukban a jobb ismeretek sem vezetnek feltétlenül cselekvéshez, amint ezt a dohányzás, sőt a dohányzó orvosok példája jól illusztrálja. A Program feladata, hogy az egészséges választás a mindennapi élet alternatívái közül egyben a könnyebb választás is legyen. A magyar lakosság életmódjáról a tények szakmai körökben meglehetősen jól ismertek, a lakosság viszont nem rendelkezik kellő mennyiségű és megbízható információval az egészségre kockázatos magatartások valós természetéről. A kép nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen, s az időbeli tendenciák sem mutatnak jelentős kedvező változást (talán egyes táplálkozási szokások kivételével). Az alapos helyzetismeret jó esélyt ad az életmódprogramok megfelelő monitorozására és értékelésére.

Az egészséges életmód hordozója a fejlett ipari társadalmakban a középosztály. Általában a szegény, hátrányos helyzetű rétegek (így hazánkban különösen a roma népesség) körében a legkedvezőtlenebb az egészségmagatartás, gyakoribbak a káros szenvedélyek, hiányzik a gondokkal való megbirkózás készsége.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a jobb anyagi helyzetű, képzettebb rétegek nyitottabbak az egészséges életmód üzeneteire. Könnyebben lépnek az egészségesebb irányba. Fennáll tehát a lehetősége, hogy egy egyébként hatékony akcióprogram a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket tovább növeli. Ezért különösen fontosak azok a differenciált, célzott programelemek, amelyek megteremtik a hátrányos helyzetű rétegek egészségesebb életmódjának alapfeltételeit.

Az egészséges életmód programjai gazdag hazai tapasztalatokra építhetnek. A gazdasági-társadalmi feltételek ma hosszú távon jobb esélyt kínálnak a sikerre, mint korábban. Az életmód változása lassú, ellentmondásos folyamat, kitartásra, stratégiai gondolkodásra, a közösségi erőforrások mobilizálására, a kampányszerűség mérséklésére van szükség. Az egészséges életmód programjának sikere szorosan összefügg az egészséget támogató társadalmi környezet kialakításával és az elkerülhető halálozás, a betegségek megelőzésével. A Program e tevékenységeket összehangolja. Egy évtizednyi távon reális az esély az életmód egészségesebb irányba történő társadalmi szintű változtatására a táplálkozás, az aktív testmozgás tekintetében, a káros szenvedélyek mérséklésére (illetve a drog tekintetében a növekvés korlátozására), a környezet-egészségügyi helyzet javítására, mindezt oly módon, hogy különös figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatására.

Egyik első számú beavatkozási terület a dohányzás visszaszorítása. Kiemelten fontos a fiatalok rászokásának megelőzése, de nem feledkezhetünk meg már szenvedélybeteggé vált honfitársainkról sem.

A dohányzás kérdése számos, egymásnak részben vagy teljesen ellentmondó érdek gyújtópontjában helyezkedik el. Számunkra és minden, az egészség érdekét csak kicsit is szem előtt tartó szakember számára egyértelmű, hogy ezen érdekek között priorizálni kell, és az is világos, hogy minden felelősen gondolkozó ember számára a lakosság életkilátásainak, életminőségének, a felnövekvő generációk egészségének ügye magasabb rendű, mint partikuláris gazdasági csoportok anyagi érdekei. E területen a hatékony, de körültekintő beavatkozás csak működő és a fenti alapelvet elfogadó interszektoriális mechanizmusok működtetésén keresztül valósulhat meg, melynek kezdeményezője a jövőben az egészségügyi tárca kíván lenni. Az adópolitika, a forgalmazás és termékjelölés szabályozása, a csempészet felderítése ugyanúgy a dohányzásellenes küzdelem eszközei, mint a hagyományos értelemben vett felvilágosítás.

Stratégiai partnerek ebben a küzdelemben a civil szervezetek, melyek mozgékonysága és rugalmassága a nemzetközi ajánlások szerint is felbecsülhetetlen érték, továbbá a felelősen gondolkodó egészségügyi dolgozók, pedagógusok. Az egészségügyi ellátás kiemelt feladata a leszoktatás intézményrendszerének működtetése.

Szükség van a lakosság részletes és rendszeres tájékoztatására a dohányzás személyes és közösségi szintű következményeiről, a dohányipar fiatalok körében végzett tevékenységéről és érdekérvényesítő technikáiról, támaszkodva vezető nemzetközi intézmények és szakmai szervezetek (EVSZ, Világbank) ajánlásaira és módszereire. A kutatási kapacitás fejlesztése, a naprakész adatok rendelkezésre állása a hatékony erőfeszítések hosszú távú garanciája.

Az alkoholfogyasztási szokások alakulása évszázados múlttal, mély kulturális beágyazottsággal rendelkező terület. Társadalmi hatása sokrétű, a bűncselekmények, családon belüli erőszak, baleseti halálozás hátterében gyakran kimutatható az alkohollal való visszaélés.

A hatékony megelőzés több színtéren, egyszerre történik. Az iskolai, ifjúsági programok az információátadáson túl magatartási modelleket adnak és válaszadási képességet fejlesztenek. Mindezt egyszerre kell végezzük a társadalom széles körű tájékoztatásával, az alkohol túlzott fogyasztásából eredő egyéni és családi, közösségi kockázatok bemutatásával. A szűkebb és tágabb környezet, a munkahelyek, kisközösségek érzékenyítése és szemléletének megváltoztatása kritikus sikertényező.

Ezzel egy időben segítségére sietünk azoknak, akik szenvedélybeteggé váltak, önerőből képtelenek szakítani az alkohollal. A korai problémaészlelés az alapellátáshoz és a munkahelyekhez köthető, itt jelennek meg az alkohol személyiség- és egészségkárosító következményei először. A problémás ivók és családon belüli áldozataik felismerése a hatékony intervenció alapja, melynek a korszerű addiktológiai ellátás fejlesztése a következő lépcsője.

Mindehhez szükséges azoknak az elkötelezett szakmai és civil szervezeteknek a támogatása, amelyek mélységeiben is ismerik az alkoholbetegség hazai következményeit, birtokában vannak a közösségi beavatkozás eszköztárának. A helyi alkoholkoordináció, alkoholellenes küzdelem struktúráinak megteremtése, az érintett felek bevonása a helyi együttműködésbe (önkormányzat, szociális és egészségügyi ellátók és intézmények, civil szervezetek), valamint a szakértői bázis bővítése a fenntarthatóság feltétele.

A kábítószer-ellenes küzdelem része a Nemzeti Drogstratégiának. A Programban elsősorban az iskolai és ifjúsági megelőzési programok, a droggal kapcsolatos tanácsadás, alacsonyküszöbű szolgáltatások terjesztése szerepelnek, valamint az alapellátási szakemberek kábítószer-problémával kapcsolatos ismereteinek bővítése.

A hatékony táplálkozáspolitika alapelemei az élelmiszer-biztonság, az élelmiszer-ellátás biztosítása és a fogyasztói információ és szemléletváltozás támogatása. A lakosság táplálkozási szokásait az iskolai oktatás és étkeztetés fejlesztésével, továbbá a közétkeztetés fejlesztésével és egészségesebbé tételével lehet befolyásolni. Hatékony eszköz, és élni is fogunk vele, a közvetlen fogyasztói információ biztosítása termékcímkézéssel és a termékinformációs rendszerek fejlesztésével.

A tárcaközi együttműködés e területen nélkülözhetetlen, a lakossági igények változását a termékkínálat változása nemcsak kiegészíti, de számos esetben gerjeszti is. A nemzeti szintű táplálkozáspolitika kereteinek és eszközeinek meghatározása, az élelmiszer-biztonság követelményeinek az Európai Unió előírásainak megfelelő fejlesztése, az összehangolt tárcaközi munka sikere a fogyasztóknak és a mezőgazdasági termelőknek is érdeke.

Az aktív testmozgás elterjesztése, a mozgásgazdag életmód kialakítása számos, civilizációsnak nevezett betegség (pl. szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedések, az elhízás, a cukorbetegség leggyakoribb formája stb.) leghatékonyabb lakossági szintű megelőzési lehetősége.

Az oktatási intézmények szerepe az életre szóló magatartási minták, a megfelelő edzettségi állapot kialakítása, az esély megteremtése a felnőttkorba történő egészséges belépésre. A szakemberképzés fejlesztésekor az egészséges testmozgás feltételeinek megteremtése és a segítségre, támogatásra szoruló, speciális testnevelési programot igénylő gyermekek igényeinek érvényesítése egyaránt cél. Anyagilag támogatjuk a mindennapi egészségfejlesztő testmozgás megvalósítását pályázati rendszeren, hosszabb távon normatív rendszeren keresztül.

A munkahelyi testmozgásprogramok a fizikai állapot javítása mellett a munkahelyi pszichés terheléssel való megküzdésben is segítséget nyújtanak.

A sportlétesítmények építésére és felújítására szánt összegek felhasználásában a lakossági érdekeknek, az egészség tágabb értelemben vett szempontjainak is meg kell jelennie. A lakosság egészségi állapotának javulása csak a testmozgás iránti igény növekedésével és a sportlétesítményekhez történő hozzáférés javulásával érhető el.

Napjaink kihívásaira adott szükséges válasz az ÁNTSZ felkészítése az előre nem látható veszélyhelyzetekre (beleértve a katasztrófa-, havaria-helyzeteket és terrorgyanús cselekvéseket), a gyors reagálóképesség feltételrendszerének megteremtése, a közegészségügy biztonságát támogató információs rendszer kifejlesztése és működtetése.

A legfontosabb eszköz az ÁNTSZ intézményfejlesztése és a feladatok hatékony ellátásához szükséges átalakítása. A módszertani fejlesztés, a szakemberképzés, a változó feladatokra történő felkészítés az intézményfejlesztési projektek része. Fontosabb irányok a kémiai biztonsági nemzeti profil korszerűsítése, átfogó járványügyi biztonsági program kidolgozása, a munka-egészségügyi országprofil kidolgozása.

Mindezek mellett a lakossági tájékoztató rendszerek működtetése, megbízható és hiteles információk nyújtása a megújuló közegészségügyi funkciók része.

A környezet egészségesebbé tétele hosszabb ideje része a kormányzati erőfeszítéseknek. A Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram ennek a feladatnak a megvalósításáért folyik. A korábbi források kibővítésével, az uniós csatlakozás forrásainak bevonásával az egészséges környezet megteremtése reális céllá válik. Fő cselekvési irányaink egybeesnek a nemzetközi ajánlásokkal, a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosításával.

Szükséges a környezetben előforduló egészségkárosító hatások feltérképezése és az egészségkárosító mechanizmusok minél részletesebb megismerése. A lakókörnyezet talajszennyezettségi viszonyainak vizsgálata, a dioxin-térkép elkészítése, az elektromos energiaszállító és kommunikációs berendezésekből származó környezetterhelés és egészségi hatások felmérése a tágabb, az azbesztprobléma felmérése a szűkebb, épített lakókörnyezet kockázati tényezőinek megismerését szolgálja. A levegőminőség javítása a pollenterhelés monitorozását, az épületek belső tereinek szisztematikus vizsgálatát indokolja.

Mindennek az adatgyűjtő és kutatómunkának a helyi és nemzeti akcióprogramok, intézkedési tervek megalkotásához és végrehajtásához kell vezetnie. A helyi környezet-egészségügyi intézkedési tervek kidolgozását, az önkormányzatokra e tekintetben háruló feladatok végrehajtását pályázati rendszerben támogatja a Program. A végrehajtás a meghatározott prioritásoknak megfelelően tárcaközi együttműködésben, az önkormányzatok aktív részvételével valósítható meg.

Kiemelt cél annak biztosítása, hogy a lakosság széles köre számára biztosított legyen a környezetével, annak egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos információhoz való hozzájutás.

AZ ELKERÜLHETŐ HALÁLOZÁSOK, MEGBETEGEDÉSEK, FOGYATÉKOSSÁG MEGELŐZÉSE

Az elkerülhető halálozások, megbetegedések megelőzése az egész egészségügyi ellátórendszer feladata, minden egyes kezelés része. Népegészségügyi szempontból a gyógyító ellátás, a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés egységben, koordináltan kell megjelenjen az ellátórendszerben. A megbetegedési viszonyok átalakulása, az elérhető korszerű gyógymódok és a költségrobbanás új helyzetet hozott létre az egészségügyi szolgálatban. Az ellátórendszer az egyén és körülményei egészéből kell kiinduljon, nem csupán egy adott megbetegedésből. Egyszerre van szükség az egyéni és népességi szintű megközelítésekre.

Népegészségügyi szempontból nincs ellentmondás a gyógyítás és a megelőzés között. A megelőző és a gyógyító munka egymást kiegészítő és támogató tevékenységek. Minden találkozási ponton az egészségügy egészségorientált módon kell szemlélje az egyént. Különösen fontos ez az alapellátásban.

Egészen a közelmúltig a betegségmegelőzés a magas kockázati csoportokra irányult, és a közepes vagy alacsony kockázati csoportok jórészt kívül estek a figyelem fókuszából. Ugyanakkor tény, hogy bár a magasabb kockázati szint nagyobb valószínűséggel jár megbetegedéssel, halálozással, az összmegbetegedés és halálozás nagyobb része a közepes és alacsony kockázatúakból kerül ki. Ezért a Program kombinálja a népességi szintű és a magas kockázati megközelítést. Nem elégséges az a megelőzés, amely csak az aktívan jelentkező páciensekre irányul.

A megelőzési tevékenység integráltan kell megjelenjen az ellátási rendszerben, egyszerre odafigyelve a magas kockázatú, hátrányos helyzetű csoportokra, és csökkentve a kockázatot a lakosság egészében.

A magyar népesség megbetegedési és halálozási viszonyai az elmúlt évtizedben nem mutattak számottevő javulást, sőt bizonyos betegségtípusok (pl. egyes daganatos betegségek) előfordulási gyakorisága folyamatosan növekszik. A krónikus, nem fertőző megbetegedések súlya meghatározó az elkerülhető, az idő előtti halálozásban és a megbetegedésekben.

A krónikus, nem fertőző megbetegedések egyéni hajlama genetikai, biológiai, magatartásbeli és környezeti tényezőktől függ. Bár a kutatások fényében úgy tűnik, hogy az örökletes tényezők szerepe fontosabb, mint ahogy ezt korábban feltételezték, a megelőzés fő útja a magatartás és a környezet befolyásolása.

A krónikus, nem fertőző megbetegedések megelőzéséhez, diagnózisához és kezeléséhez a tudományos ismeretek általában adottak. Hazánkban is több évtizedes tapasztalattal rendelkezünk e téren. A Program költséghatékony, magas minőségű stratégiákra építhet mind népegészségügyi, mind klinikai szemszögből.

- Átfogó integrált népegészségügyi megközelítésű politikára van szükség a magatartással összefüggő és a környezeti kockázati tényezők befolyásolására. Ez annál is indokoltabb, mivel a krónikus nem fertőző megbetegedések kockázati tényezői sok tekintetben közösek.

- Népességi szintű megelőzési stratégiákat kell kialakítani, amelyek szűrésen alapulnak és szűrési-gondozási rendszerekhez kapcsolódnak.

- Szükség van az orvos-beteg találkozásokra építő esetfelismerő stratégiákra is.

A programok sikerének, monitorozásának, értékelésének feltétele egy népességi szintű információs rendszer működtetése.

Külön programrész foglalkozik a lelki egészség kiemelkedő fontosságú és a társadalmi hátrányokkal szorosan összefüggő kérdésével. Kitér a Program az AIDS megelőzésre és a közegészségügyi biztonságra is. A főbb betegségek, sérülések, halálokok gyakoriságának csökkentése a Program egyik fő útja. Szerves része az egészségügy reformjának, az EU népegészségügyi rendszeréhez való illeszkedésnek.

Az egészségügy szemszögéből a szakmai hatások évtizedes távon a következőkben foglalhatók össze:

- Csökken a megelőzhető és az idő előtti halálozás, a krónikus nem fertőző megbetegedések korai előfordulása.

- Csökken, illetve az időskorú ellátás irányába átalakul a Program által megcélzott betegségcsoportokban a gyógyítási-ellátási igény.

- Csökkennek a preventív szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi, társadalmi egyenlőtlenségei.

- Fejlődnek és gazdagodnak az egészségügy megelőző célú szolgáltatásai.

- Javul a megelőző ellátás minősége.

A halálozások több, mint fele a szív- és érrendszeri megbetegedések következménye. Nemzetközi összehasonlításban is nagyon kedvezőtlen a hazai helyzet. A megelőzési szemlélet megjelenése a szív- és érbetegségek gyógyító ellátásban is jelentős hatású a korai halálozás, a rokkantság csökkentésében. A másodlagos megelőzés a betegségek korai felismerését és kezelését lehetővé téve hatékonyan egészíti ki a lakossági szinten végzett elsődleges megelőzést. Ezek kölcsönhatása mindkét megközelítés hatását növeli.

Az alapellátás megerősítése alapvető fontosságú. A magasvérnyomás-betegség korai felismerése és gondozásba vétele igazoltan hatékony és lakossági szinten is életév- és életminőség-nyereséggel járó tevékenység. Célunk, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőinek (pl. dohányzás, anyagcserezavarok, mint a multimetabolikus szindróma, cukorbetegség stb.) felismerése és befolyásolása a mindennapos gyakorlat része legyen.

Az egységes betegellátás érdekében a magasabb szintű ellátási formák fejlesztése egységes szempontrendszerének kialakítása, a szakmai irányelvek érvényesülésének biztosítása kiemelt ellátás-fejlesztési cél. A képzés, továbbképzés megelőzési szemléletének erősítése, a megelőzési tevékenység elemeinek beépítése a fenntarthatóságot szolgálja.

A másodlagos megelőzés hatékonysága mind a magas vérnyomás, mind a koszorú- és agyi érbetegségek szövődményeinek, kialakulásának elkerülésében kiemelkedő. A Program hozzájárulása a várható élettartam meghosszabbításához már korán éreztetheti hatását. Csökkenti a kórházi ellátás szükségességét és a költséges operatív beavatkozásokat. Javítja az életminőséget.

A rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási aránya évtizedek óta romlik, a szív és keringési rendszer eredetű halálokok mögött a második helyet foglalja el, kb. 25%-os gyakorisággal.

Az egészségügyi ellátórendszer megelőzési szemléletének fejlesztése és gyakorlati megvalósítása ebben a betegségcsoportban is a korai felkutatáson és kezelésen alapszik. Az alapellátás játssza itt is a legjelentősebb szerepet. Ezenkívül a lakossági szintű szervezett szűréseknek is jelentős szerepe van a rákos betegségek megelőzésében. A másodlagos megelőzési program teljessége csak a korán kiszűrt betegek modern ellátásának és gondozásának megvalósításával érhető el.

Fokozni szándékozzuk az alapellátás „onkológiai éberségét” irányelvek és protokollok kidolgozásával, a képzésben, továbbképzésben történő megjelenítéssel.

Hasonló módon a lakosság széles körű informálása a daganatos betegségek kockázati tényezőiről, a korai felismerés és hatékony gyógyítás lehetőségeiről a nemzeti stratégia része. A felismert, kiszűrt betegek ellátását, gondozását az onkológiai betegellátás fejlesztésével, a területi betegellátás egységes szempontok szerinti menedzselésének, nyomon követésének és a minőség folyamatos monitorozásának kialakításával biztosítja a Program.

A háziorvosok betegforgalmi adatai szerint a mentális megbetegedésben szenvedők praxisuknak jelentős részét képezik. A betegeik 15%-a affektív vagy szorongásos zavarban szenved. A depresszió okozta társadalmi kár az összes betegség között az elsők között van. Öngyilkossági statisztikánk kedvezőtlen nemzetközi összehasonlításban is.

A mentális zavarok elsődleges megelőzésére családi felkészítő és iskolai programok kidolgozását tervezzük, együtt a kritikus színtereken dolgozó szakemberek felkészítésével és ilyen irányú képzésével. A krízisellátó hálózat fejlesztése az öngyilkosságok csökkentésének eszköze.

A mentális zavarok korszerű ellátásának feltételei: a közösségi pszichiátria művelésének megvalósítása, a területi ellátóhálózat integrációja, a szakemberek rendszeres továbbképzésének és szakmai fejlődésének biztosítása, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek képzése és a helyi ellátásban történő részvétele, a szociális és családsegítő intézményekkel és egészségügyi alapellátással történő együttműködésének kialakítása, modellprogramok megszervezése a hatékony közösségi megelőzés alfája és omegája.

Az alapellátás és az iskolák kiemelt feladata ebben az együttműködésben a korai felismerés és intervenció biztosítása, melyhez továbbképzési programok szervezésével és támogatásával járul hozzá a Program. A rehabilitáció a program sarkalatos pontja, lehetővé kell tenni a mentális betegek társadalomba való beilleszkedését.

Számítunk a média aktív közreműködésére a lelki megbetegedésekkel kapcsolatos előítéletek feloldásában, a megbélyegző társadalmi álláspont megváltoztatásában. Ezzel a támogatással a média hatékonyan hozzá tud járulni az időben történő segítségkereséshez és a rehabilitációs programok sikeréhez.

A mozgásszervi betegségek kiemelkedő jelentőségét nemcsak növekvő gyakoriságuk, hanem következményeik, a rokkantságra, életminőségre és a halálozásra gyakorolt hatásuk adja. A hatékony megelőzés gyermekkorban kezdődik az iskolai testnevelési programba beiktatandó tartásjavító gyakorlatokkal és a gerinc rendellenességeinek és a végtagok problémáinak kiszűrésével és korai kezelésbe vételével.

Az időskori programok közül a csontritkulás következményeként bekövetkező combnyaktörések növekvő számának megállítása és a rehabilitáció feltételeinek javítása elsődleges feladat.

A reumatológia graduális és posztgraduális oktatása az alap- és szakellátás felkészültségét javítja.

Az AIDS-prevencióban a legfőbb cél az iskolai egészségnevelés részeként családi életre nevelési ismeretek oktatása révén elősegíteni a fiatalok értékrendjének, személyiségének fejlődését, kialakítani a felelős szexuális és drogelkerülő magatartást. A lakosság hiteles tájékoztatása a HIV-fertőzésről és az AIDS-betegségről biztosítja a fertőzöttek elleni diszkrimináció csökkentését.

A magas kockázatú közösségekben (intravénás kábítószer használók, prostituáltak, homoszexuálisok) célzott szűrővizsgálatokat tervez a program. Ebben fontos a civil szféra közreműködésének biztosítása és támogatása.

A HIV-fertőzés megelőzése az egészségügyi szakdolgozók képzési és továbbképzési programjainak részeként a foglalkozási körből adódó kockázatot csökkenti.

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÉS NÉPEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYRENDSZER FEJLESZTÉSE AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

A Program sikeres végrehajtása intézményfejlesztést igényel az egészségügy reformjának elveivel összhangban. Idetartozik az ellátórendszer megelőzési szemléletű fejlesztése, a népegészségügyi szűrővizsgálatok rendszere, az erőforrás-fejlesztés, különös tekintettel a szakemberképzésre, a kutatás, monitorozás és az információs rendszerek kérdése.

A Programban kitüntetett szerepe van a megelőzést szem előtt tartó alapellátásnak. Az 1978-as Alma-Atai Nyilatkozat kimondja, hogy az alapellátás az egész egészségügyi szolgálat döntő eleme. Az alapellátás jól hozzáférhető szolgáltatásokat kell nyújtson a megelőzés, a szűrésgondozás terén, aktívan együttműködve az egyénekkel, családokkal, helyi közösségekkel.

A Program törekvése, hogy

- tovább növelje az alapellátás megelőzést szolgáló szerepét az egészségügyi szolgálat egészében;

- úgy javuljon az alapellátás minősége, hogy felerősödik megelőző, egészségfejlesztő funkciója;

- a helyi közösség aktívan együttműködjék az alapellátás szakembereivel;

- az alapellátás hozzáférhetőségének társadalmi egyenlőtlenségei csökkenjenek.

A Program céljai között szerepel egyes népegészségügyi jelentőségű szűrővizsgálatok egységes hozzáférhetőségének megteremtése. A megkezdődött emlőszűrési program intézményi, informatikai és infrastrukturális hátterének fejlesztése és megerősítése mellett a méhnyak és vastagbélszűrés rendszerének megtervezése, felépítése és működtetése a program célja. A fenti három daganattípus esetében igazolt a kedvező populációs szintű hatás.

A Program sikeres végrehajtása hozzájárul az egészségügyi szolgálat integrált működéséhez, a szükségletek, a betegségmegelőzés és egészségfejlesztés, a felismerés és gyógyítás, illetve a rehabilitáció összhangjához.

Az elsődleges cél az alapellátás fejlesztéséhez hozzájárulás, mert ez az ellátási forma, amelyben a leghatékonyabban meg tudnak jelenni a megelőzés szempontjai és tevékenységei, és amely az állampolgárok számára a legszélesebb körben hozzáférhető, beleértve a szegényeket, hátrányos helyzetű csoportokat.

Az alapellátás rendszerében a háziorvosok és gyermek-háziorvosok, védőnők, ápolási és rehabilitációs tevékenységet végző szakemberek szerepe egyaránt fontos, a Program minden alapellátási kollégának szakértői támogatást kíván nyújtani egészségfejlesztési tevékenységéhez. Kialakítjuk azt a megoldási módot, amelyen keresztül az alapellátásba be tudjuk építeni az életmód-tanácsadás tevékenységét, az egyéni kockázatfelmérés képességét, egyes kiemelten fontos betegségcsoportokkal (szív- és érrendszeri, daganatos megbetegedések) kapcsolatos megelőzési és ellátási utak és eljárások kialakítását, az alapellátás rendszeres vizsgálatát a megelőzési tevékenység hatékonysága és hozzáférhetősége szempontjából.

A Program hatékony megvalósítása megköveteli a népegészségügyi intézményrendszer megerősítését és korszerűsítését. A magyar népegészségügy különösen a hagyományos területeken, mint a járványügy, immunizáció, anya- és gyerekvédelem, környezet-egészségügy és az adatszolgáltatás fejlett. Ezek jelentősége a jövőben sem csökken, szükség van viszont az infrastruktúra, a szervezetek bővítésére a krónikus nem fertőző megbetegedések megelőzése, az egészségfejlesztés, a népegészségügyi tervezés és elemzés területén. Mindezen tevékenységek során építünk a korábbi elemzések, vizsgálatok eredményeire és javaslataira.

Cél a tudásmenedzsment korszerű eszköztárának fejlesztése és minden, népegészségüggyel foglalkozó szakember számára hozzáférhetővé tétele. Kiemelt terület és a Program hosszú távú sikerének kulcsa a népegészségügyben vagy az egészséggel kapcsolatos területeken dolgozó szakemberek széles körű népegészségügyi és menedzsment irányú képzése (ÁNTSZ, önkormányzatok, civil szervezetek) a képzési formák bővítésével és elérhetőbbé tételével. Az egészségfejlesztésben folyó magas szintű, nemzetközi minőségű munka feltétele a népegészségügyi tudományos képzés és kutatóműhelyek folyamatos támogatása, az egészségfejlesztési tevékenységek hatékonyságának rendszeres és elfogulatlan elemzése. A felsőoktatási intézményi bázis fejlesztése és bővítése az európai modellnek megfelelő, alapvető érdeke a szektornak és az egészségpolitikának is. A Programhoz kapcsolódó kutatások gyakorlati döntések előkészítését is kell szolgálják tudományosan megalapozott módon, népegészségügyi, társadalmi szempontból fontos kérdésekről. A fenntarthatóság érdekeit független intézményi bázis megteremtése és az egyetemi tudásközpontok koordinációja és támogatása biztosítja.

Az egészségi állapotot leíró adatok megbízhatósága, az egészégi állapotban és az egészséget meghatározó tényezőkben bekövetkező változások ismerete a Programmonitorozás és -értékelés feltétele. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a programmonitorozás rendszerét beillesztjük a nemzeti egészségmonitorozás rendszerébe. A meglévő intézményi bázisok az intézményi feltételeket biztosítják, infrastrukturális és személyzeti kapacitás fejlesztésére azonban szükség van.

A lakossági információs rendszerek kiépítésének alapelve az általános hozzáférhetőség. Az információs rendszer nem csak a Program irányítását, az értékelést szolgálja, hanem aktivizálja az érintett egyéneket, helyi és egyéb közösségeket. A Program szerves része az információk, eredmények kommunikálása.

A PROGRAMOK RÉSZLETES BEMUTATÁSA

TARTALOM

Egészséget támogató társadalmi környezet kialakítása

Egészséges ifjúság

Idősek egészségi állapotának javítása

Esélyegyenlőség az egészségért

Egészségfejlesztés a mindennapi élet szinterein

Egészséges életmód programja, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése

Dohányzás visszaszorítása

Az alkohol és drogmegelőzés

Egészséges táplálkozás és élelmiszer-biztonság

Aktív testmozgás elterjesztése

Közegészségügyi és járványügyi biztonság

Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram

Az elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosság megelőzése

Koszorúér- és agyérbetegségek okozta megbetegedések, halálozások visszaszorítása

Daganatos megbetegedések visszaszorítása

A lelki egészség megerősítése

Mozgásszervi betegségek csökkentése

AIDS-megelőzés

Az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése az egészségi állapot javítása érdekében

Népegészségügyi szűrővizsgálatok

Ellátásfejlesztés

Erőforrás-fejlesztés

Monitorozás-informatika

Johan Béla életműve

EGÉSZSÉGET TÁMOGATÓ TÁRSADALMI KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSA

Egészséges ifjúság

Cél:

- Már a fogantatástól kezdve biztosítani az egészséges élet lehetőségét mindenkinek.

- A család mellett az iskola váljék az egészségfejlesztés alapvető színterévé.

- 2003-tól a családtervezési tanácsadás fejlesztése, a felelős gyermekvállalás, a gyakori krónikus betegségek, a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében.

- 2003-ban, az anya-, gyermek- és csecsemővédelmi tevékenység a védőnői munka szakmai feltételeinek javítása, intézményi hátterének továbbfejlesztése, akcióinak meghatározása.

- 2003-tól a gyermekkori megelőzési programok feltételeinek javítása (fogászati, fluor, jód prevenció).

- A mindennapos egészségfejlesztő testmozgás megvalósítása minden gyermek számára (lásd „Aktív testmozgás elterjesztése”).

- 2003-tól következetesen érvényt kell szerezni azon jogszabályoknak, amelyek biztosítják a gyermek-egészségügyi alapellátásban és az iskola-egészségügyi szolgálatban az egészségfejlesztés szempontjait.

- 2004-re a tanár és egészségügyi (orvos, védőnő, ápoló) felsőfokú képzésben alkalmazható egészségfejlesztési tananyag, valamint a képzés intézményi kereteinek kidolgozása.

- 2005-ben „Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” című kutatással összhangban a nemi különbségek szerepét is vizsgáló önálló felmérés elindítása.

- 2005-re a közoktatási intézmények minőségbiztosítási rendszerébe egészségfejlesztési szempontok beépítése.

- 2003-ban ki kell dolgozni, 2006-ra megteremteni azon tárgyi feltételeket, amelyek az iskolákat (óvodákat) biztonságossá, és egyben az egészségfejlesztés alkalmas színtereivé teszik.

- 2005-re el kell érni, hogy minden óvodában, általános és középiskolában az integrált egészségfejlesztési tartalmak közvetítése folyamatos és rendszeres legyen.

- 2004-ig az egészségügyi szakdolgozók és a védőnői szolgálat népegészségügyi oktatásának továbbfejlesztése és általánossá tétele.

- 2003-ban a fiatalok egészséges szabadidő eltöltése támogatható formáinak, a támogatás rendszerének, az ösztönzés módjának kidolgozása.

- Kiemelkedően fontos a leszakadó rétegeket (romák, állami gondoskodásban élők, hajléktalanok) valóban elérő programok fejlesztése és bevezetése.

Helyzetismertetés:

Az élveszületések száma Magyarországon évről évre csökken, miközben ezer újszülöttből kilencet elveszítünk. Ez a szám kétszerese az Európa fejlettebb részén tapasztaltnak. Az újszülöttek 9%-a 2,5 kg-nál alacsonyabb súllyal jön világra, a veleszületett rendellenességek száma is magas.

Az „egészséges” élet lehetősége a fogantatással kezdődik, de annak biztosításához már a szülők fogantatás körüli élete, gondolkodása, ismeretei is meghatározóak. A felelős gyermekvállalás érdekében alapvetően fontos a nem kívánt terhességek megelőzése, a gyermekvállalásra való felkészülés is. Az anya várandóssága idején szükség van a megfelelő gondozásra, a magzati ártalmak, károsodások megelőzésére, a szülők felkészítésére a születendő gyermek egészséges testi, lelki gondozására, nevelésére.

Az újszülöttnek joga van az elérhető maximális biztonságú újszülöttellátásra. Az egészséges táplálkozás a szoptatással kezdődik, ez az egyetlen egész életre kihatóan lelki és testi egészséget elősegítő táplálási forma.

Szoptatási arány: az első életévüket betöltött csecsemők közül 4 hónapos korban 61,9% a kizárólagosan szoptatott, míg 6 hónapos korban 34,7%.

Egy 1989-1990-ben végzett felmérés szerint a gyermekek jódellátottságát jelző golyvagyakoriság országos átlaga 4,9% volt, amely egyes területeken elérte a 10%-ot! A fogbetegségek szempontjából is Magyarország a legrosszabb mutatókkal jellemezhető országok között van Európában. Az 5-6 éves korúak 25-30%-ának van csupán ép fogazata. A 12 éves gyermekeknek átlagosan négy maradó foguk beteg, 75%-uknak ínygyulladása van, 15-20%-a szorul fogszabályozó kezelésre. A 18 évesek csak 66%-ának van megtartott fogazata.

Egyre általánosabb a gyermekkori elhízás, a magas vérnyomás, az asztma. Az elmúlt tíz évben megduplázódtak a fiatalok gerincbetegségei. A gyermekek és fiatalok 60-80%-a tartáshibás. Az ifjúság 55%-a nem sportol, sőt semmit, vagy csak 1-2 órát mozog hetente.

Egyre gyakoribbak a gyermekkori mentális zavarok, az agresszivitás, a szenvedélybetegségek (dohányzás, alkohol- és drogkipróbálás és -fogyasztás) korai megjelenése.

A 11, 13 és 15 évesek 8%-a, a gimnazista és szakközépiskolás fiúk 6,6%-a, a szakmunkástanuló fiúk 7,9%-a, a gimnazista és szakközépiskolás lányok 9,6%-a, a szakmunkástanuló lányok 18,1(!)%-a nem tartotta jónak egészségi állapotát.

A kutatások alapján azt is tudjuk, hogy a kedvezőtlen egészségmagatartás erősen összefügg a szocializációs folyamat zavaraival. Az az ember képes egészséges és sikeres felnőtté válni, környezetébe beilleszkedni, aki megtanulhatta a társas kapcsolatok harmóniáját, az iskolához, tanárokhoz, tanuláshoz fűződő viszonya kiegyensúlyozott, biztos jövőképe, tervei vannak. A szocializáció intézményes színtere az iskola, amely a szükséges jártasságok és készségek kialakításában meghatározó szerepet játszhat.

Tudjuk, hogy a kedvezőtlen halálozási adatokért felelős megbetegedések jelentékeny hányada az életmóddal van összefüggésben, ezért az iskolában olyan körülményeket kell teremtenünk, olyan módszereket kell alkalmaznunk, amelyek képesek befolyásolni, javítani a jövő generációinak életmódját.

Hazánkban az elmúlt évtizedekben nagyon kevés és összehangolatlan kezdeményezés született az iskolai egészségfejlesztés területén, az egészségfejlesztésre fordított források szintje pedig drámaian alacsony volt.

Az egészségnevelés és egészségfejlesztés kiemelt célcsoportjai az óvodás és iskolás (általános és középiskolás) korú gyermekek és fiatalok; hisz e korosztály egészségmagatartása határozza meg a jövő felnőtt lakosságának egészségi állapotát.

Az iskolai egészségfejlesztés jogszabályi környezete [28/2000. (IX. 21.) OM rendelet, 10. § (5) bekezdés] a korábbiaknál tágabb és elvileg számon kérhetőbb keretet biztosít az egészségfejlesztés iskolai programjaihoz. Ahhoz, hogy ezek a keretek meg is teljenek a kívánatos és korszerű egészségfejlesztési tartalmakkal, tovább kell erősíteni a rendszerszerű gondolkodást, és javítani kell az érintett szakemberek - e tekintetben hiányos - képzettségét is.

A „prevenciós piac” igen sokszínű mind az ajánlott programok számát, mind pedig azok minőségét tekintve. A korai megelőzés különböző helyszínein elérhető programok nagyon sokfélék és esetenként szakmai szempontból megkérdőjelezhetőek. Emiatt kiemelt fontosságú ezen programok akkreditációs feltételrendszerének megteremtése.

Az életmódminták alakulását a helyes, a korszerű egészségvédelmi ismeretek önmagukban csak korlátozott mértékben képesek befolyásolni. Az ifjúság későbbi egészségállapotát a családi szociokulturális háttér, korai otthoni nevelés hatása, a társadalmi rétegződésben elfoglalt hely, és nem az intézményi hatások határozzák meg. Ezért is elengedhetetlen a lelki egészségvédelmi szempontokat is figyelembe vevő koncepció kialakítása. Szükséges az is hogy ezen ismeretek gyakorlati alkalmazásához fontos készségek és jártasságok beépülhessenek a felnövekvő generációk viselkedésébe, életmódjába. A nevelési, oktatási intézményekben nagy számban alkalmazott, „kereskedelmi” programok főként promóciós és kevésbé egészségvédelmi célokat szolgálnak, módszereik az információk átadásán túl nem segítik a képességek és jártasságok fejlesztését. Aggályosak azok a kezdeményezések is, amelyek csak egy kockázati magatartást (táplálkozás, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás stb.) állítanak a program középpontjába anélkül, hogy figyelemmel lennének a magatartásszerveződés általános szabályaira.

Nehezíti a helyzetet, hogy a korszerű szemléletet és módszertant tükröző tananyagok nem kellő mértékben elterjedtek. Létezik hazánkban néhány ilyen program, ezek elterjedtsége azonban messze elmarad a kívánatos mértéktől. (A magyar általános iskolák mintegy 4-5%-ban alkalmazzák csupán.)

Döntő fontosságú kérdés, hogy a közoktatási intézmények (óvoda, általános és középiskola) atmoszférája és tárgyi környezete még hatékonyabban legyen képes az egészségbarát életformákat támogató üzenetek befogadására és továbbadására. Ez - többek között - azzal érhető el, hogy a közvetítésre hivatott pedagógusokat az alkalmazandó módszerek és ismeretek szempontjából felkészítjük, rendszeresen továbbképezzük. A gyermekek tanítására hivatott pedagógusok készségeinek és ismereteinek folyamatos fejlesztéséről gondoskodni kell. Jelen pillanatban mintegy 20-25 olyan akkreditált pedagógus-továbbképző program létezik, amelyek a fentiekben jellemzett programokhoz kapcsolódnak.

Az iskolai egészségfejlesztő tevékenység hatékonyságát sok esetben rontja az a körülmény, hogy az iskola-egészségügyi szolgálat (házi gyermekorvos, védőnő) és az iskolai személyzet közötti kommunikáció elvi és gyakorlati okok miatt nehezített.

A pedagógusok és az egészségügyi dolgozók felsőfokú és posztgraduális képzésében megjelentek ugyan alkalmi jelleggel szakok, illetőleg szakirányú továbbképzések, de kötelező, szervezett és intézményesített formában nincs jelen a korszerű egészségfejlesztés.

Számos civil szervezet is tevékenykedik az egészségfejlesztés területén. E szerveződéseknek kivételes lehetősége van arra, hogy a korszerű egészségfejlesztési gondolkodást és programokat eljuttassák az életforma-életmód formálása szempontjából kitüntetett lehetőségekkel bíró színterekhez (család, iskola, munkahely stb.). E szervezetek működése - akkreditációs és elbírálási kritériumok hiányában - tartalmilag és minőségileg eltérő; finanszírozásuk esetleges.

Az alkoholfogyasztással, helyenként drogterjesztéssel működő kereskedelmi szórakozóhelyeken kívül a fiatalok szabadidejének eltöltésére alig létezik igazán egészséges lehetőség. Szórványos kezdeményezések vannak csupán (pl. „Éjszakai pingpong bajnokság”).

Megvalósítás stratégiai irányai:

Feladatok Szükséges akciók
Felelős gyermekvállalás, egészséges életkezdet Családtervezési tanácsadás színvonalának javítása a körzet védőnői, az iskola-védőnői ellátás és a Családvédelmi Szolgálat fejlesztésével, a szakmai-módszertani háttér fejlesztése a meglévő intézményrendszer tevékenységének összehangolásával és fejlesztésével.
A genetikai terheltségek korai felismerése (családtervezés) és a hajlam következményeinek kivédése egészséges életmóddal és orvosi beavatkozásokkal.
A védőnői szolgálat fejlesztése, a szakfelügyelet személyi, tárgyi és továbbképzési feltételeinek fejlesztése, egységes elveinek meghatározása, bevezetése.
A nő, anya, 0-18 éves gyermek-egészségügyi ellátásban a prevenció egységes elveinek, meghatározása, bevezetése.
A „családbarát szülészet” ösztönzése, a szoptatás minden módon való népszerűsítése, általánossá és természetessé tétele.
Gyermekkori prevenció Programok a gyermek testi és lelki fejlődésének nyomon követésére. Fogászati kockázati stratégia kidolgozása és alkalmazása.
Az iskolában működő iskolaorvosi-védőnői egészségügyi feladatok bekapcsolása az iskola világába, együttműködési modellek kialakítása az iskola vezetésével.
A szervezett iskolafogászati hálózat teljes körű kiépítése, szájhigiénés programok indítása.
Lakossági felvilágosítás a jód- és fluor-pótlásról.
Fluor-pótlás alternatíváinak vizsgálata, beillesztése szájhigiénés programokba.
A jódozott konyhasó használatának elterjesztése.
Jód-ellátottsági vizsgálatok, golyvagyakoriság felmérés.
Képzés 2004-ig ki kell dolgozni a tanár és egészségügyi (orvos, védőnő, ápoló) felsőfokú képzésben alkalmazható egészségfejlesztési tananyagot, valamint a képzés intézményi kereteit.
2004-ig tovább kell fejleszteni és általánossá tenni az egészségügyi szakdolgozók és a védőnői szolgálat népegészségügyi oktatását.
2005-ig akkreditált, minőségbiztosított továbbképzések az iskola-egészségügyi ellátásban dolgozók számára.
Kutatás „Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” (HBSC) című kutatással összhangban olyan önálló felmérés elindítása, amely a nemi különbségek szerepét is vizsgálja az egészségmagatartás alakulása és az egészségfejlesztési programok használhatósága szempontjából.
A következő időszak kiemelkedően fontos célja a leszakadó rétegeket (romák, állami gondoskodásban élők, hajléktalanok) segítő programok fejlesztése és bevezetése.
Programfejlesztés 2003-ban ki kell dolgozni, 2006-ra megteremteni azon tárgyi feltételeket, amelyek az iskolákat (óvodákat) biztonságossá és egyben az egészségfejlesztés alkalmas színtereivé teszik.
2005-ig a közoktatási intézmények minőségbiztosítási rendszere egészségfejlesztési szempontjainak kidolgozása, e szempontok beépítése.
2004-re el kell érni, hogy minden óvodában, általános és középiskolában, minden életkorban a stratégiai célokkal harmonizáló, integrált egészségfejlesztési tartalmak oktatása rendszeres és folyamatos legyen.
2003-ban a fiatalok egészséges szabadidő eltöltése támogatható formáinak, a támogatás rendszerének, az ösztönzés módjának kidolgozása.
2006-tól a közoktatás 11. évfolyamának lezárásakor a tanulók kapjanak egy egyéni kockázatbecslésen nyugvó ún. egészség-érettségi bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy a tanuló képes egészsége védelmére, fejlesztésére, a megszerzett ismereteket, készségeket alkalmazni is tudja. Ezeket az ismereteket képes továbbadni társainak, családtagjainak, leendő munkatársainak, tehát egészségügyi szempontból tájékozottnak tekinthető.

Várható eredmények:

A családot alapítók részt vesznek családtervezési tanácsadáson, valamint a várandósgondozás keretében a krónikus betegségek elsődleges megelőzési programjában.

Csökken a koraszülöttek, kis súlyú újszülöttek, veleszületett rendellenességek aránya.

A kizárólagos szoptatás gyakorisága 6 hónapos korig 2005-re érje el a 70%-ot és 2008-ra a 80%-ot.

4-5%-ról 2%-ra csökkenjen a 6-10 éves gyermekek között a golyva előfordulása.

2010-ig a 6 éves gyermekek 50%-a ép fogú legyen, a 12 éveseknek maximum három megbetegedett maradó foga legyen, a 18 évesek 85%-a megtartott fogazatú legyen, 12-18 évesek fogágy-betegségei 25%-kal csökkenjenek.

2004 végéig a közoktatási intézmények legalább 50%-ában folyik érdemi, integrált egészségfejlesztési tevékenység, kialakul az érdemi párbeszéd az iskola-egészségügyi szolgálat és az oktatási személyzet között.

2006-ig a korszerű, a társadalmi beágyazottságot tükröző, egészségfejlesztési tartalmak és akkreditált módszerek használata minden közoktatási intézményben, gazdagabb programkínálat - programregiszter.

Egyetemi, főiskolai képzés intézményi feltételeinek kialakítása.

2004-ben legalább 5 felsőoktatási intézményben, a graduális képzés keretei között kipróbálásra kerül a kifejlesztett oktatási anyag, rendelkezésre állnak a kipróbált tantervi modulok.

A 2005-2006. évi iskolai tanévtől kezdődően a tanulók fokozatosan kapjanak egészség-érettségi bizonyítványt. Az iskolai egészségfejlesztési programok eredményeképpen az érett tanuló képes a saját egészségére ártalmas kockázati tényezők felismerésére, egészségi állapotát önmaga megfelelően értékeli, kialakult benne a helyes egészségmagatartás iránti igény, tisztában van az egészségét erősítő, fejlesztő tényezőkkel és eszközökkel, és azokat alkalmazza is, tudatában van, hogy akaratfejlesztéssel és neveléssel a kezdetben nehezen teljesíthető tevékenységek készséggé alakíthatók, társainak, családjának és környezetének ezen ismereteket tovább tudja adni, személyes példamutatással pozitív hozzáállást alakít ki.

Korszerű oktatási technikák meghonosítása az egészségfejlesztési tartalmak közvetítése terén - az ilyen szolgáltatásokat igénybevevők számának növekedése, 2003-2004. években legalább 800 pedagógus részvétele akkreditált, egészségfejlesztési tartalmú tanár továbbképzéseken.

A kiterjesztett „Iskolás gyermekek egészségmagatartása” és egyéb kutatások eredményeképpen olyan programok megjelenése, amelyek tekintettel vannak a nemi szerepek különbözőségére, valamint a leszakadó rétegek megelőzéssel kapcsolatos szükségleteire.

2005-re a közoktatási intézmények minőségbiztosítási rendszere egészségfejlesztési szempontokat is tartalmaz.

2006-ra fokozatosan általánossá válnak azon tárgyi feltételek, amelyek az iskolákat (óvodákat) biztonságossá, és egyben az egészségfejlesztés alkalmas színtereivé teszik.

2004-re általánossá válik az egészségügyi szakdolgozók és a védőnői szolgálat rendszeres népegészségügyi oktatása, tananyagfejlesztéssel és tartalmi megújítással.

2004-től elkezdődik a fiatalok egészséges szabadidő eltöltési lehetőségeinek fejlesztése.

Idősek egészségi állapotának javítása

Cél:

A folyamatosan növekvő számú idős lakosság életminőségének javítása.

Helyzetismertetés:

Az időskorúak nem képviselnek homogén csoportot. Megtalálhatóak közöttük a legkülönbözőbb állapotban lévő egyének, az egészségesektől a súlyos idült betegségben szenvedőkig. Mindnyájuk számára megbecsülést és egyénileg megfelelő aktivitást kell biztosítani. Ellátásuknak is az állapothoz alkalmazkodónak kell lennie, magában foglalva a prevenciót, a rehabilitációt, a habilitációt, magas színvonalú egészségügyi és szociális szolgálatokat.

A születéskor várható élettartam növekedése az egész fejlett világban az időskorúak arányának növekedéséhez vezetett. Magyarországon ezt az arányeltolódást még fokozza a születések csökkenő száma. Bár remélhető, hogy ez utóbbi a gyermekvállalást elősegítő intézkedések hatására növekedni fog, ugyanakkor megfelelő kezelés és gondozás az élettartam további növekedéséhez vezethet, ami az említett arányt fenntartja.

A 65 év felettiek aránya 1980 és 2000 év között a következőképp alakult:

- európai átlagban 12,13%-ról 13,75%-ra,

- az Európai Unióban 13,97%-ról 15,97%-ra,

- Magyarországon 13,43%-ról 14,58%-ra

növekedett az összlakosság vonatkozásában.

Nem elhanyagolható adat, hogy míg Magyarországon 2000-ben a 65 év feletti nők aránya 17,65% volt, ugyanez a férfiak között csak 11,37%. A mindennapi élet nyelvére lefordítva, hazánkban sok idős egyedülálló nő él. Ez szociális és pszichés szempontból egyaránt meghatározó jelentőségű.

Az idősek szociális helyzetét nem elsősorban anyagi lehetőségeik jellemzik, noha a jelenlegi nyugdíjak alacsony volta miatt természetesen ez is jelentős befolyásoló tényező. Az a tény, hogy hazánkban az időskorúaknak kevés lehetőség áll rendelkezésükre ahhoz, hogy hasznosíthassák tapasztalataikat, tudásukat, képességeiket, hogy az általános felfogás szerint ők eltartottak, noha életük munkájával teremtették meg a jelenlegi keresők lehetőségeit, nagy mértékben befolyásolja szociális és társadalmi „közérzetüket”. E mellett beszűkül szociális udvaruk is, mert még a koruknak megfelelő egyensúlyban lévő egészségi állapotú csoport is bizonyos mértékig korlátozott a mozgásában, barátaik lassan „elmennek” mellőlük, kapcsolati lehetőségük a nem mindenki számára rendelkezésre álló, vagy megfizethető telefonra korlátozódik, s mindez végül befelé forduláshoz, depresszióhoz, nem ritkán öngyilkossághoz vezethet. Az idősek nagy része, beleértve a frissen nyugdíjba kerülteket is, korábbi életszínvonala alá kerül.

Vizsgálatok szerint az öregedés minőségét elsősorban a gyermekkori nevelés határozza meg. Így például azok között, akik a gyermekkori otthoni légkört szeszélyesként jellemezték 81% lett idős korára pszichoszomatikusan beteg vagy neurotikus.

A gyermekkori nevelésnek ugyanilyen hatása volt a vizsgált időskorúak környezetére is.

Az idősek egészségi helyzetének javítása különböző akciók mellett elsősorban szemléletváltást tesz szükségessé, mind a társadalom, mind az idősek részéről. Az idős ember „egészsége” nem azonos egy tizenévesével, mégis, ha a korának megfelelő egyensúlyban él együtt természetes kopásos folyamataival, s azok nem gátolják mindennapi életvitelében „relatív egészséges”-nek ítélhető meg. A társadalomnak fel kellene ismernie, hogy az időskor nem jelent egyben kiszolgáltatottságot, rászorultságot és ezt a szemléletet kellene általánosítani. Az időseknek ugyanakkor meg kell ismerniük, és igénybe kell venniük azokat a lehetőségeket, amelyek remélhetőleg rendelkezésükre fognak állni egy „egészség-tudatos”, hasznos és élhető élet élésére.

Megvalósítás stratégiai irányai:

Feladatok Szükséges akciók
Az egészségügy területén Az egészségügyi oktatásban, továbbképzésben és az alapellátási szolgálatban tanítani kell az időskorúak sajátos problematikáját.
A média segítségével rendszeresen foglalkozni kell az idős kor folyamatainak és azok életvitelre való hatásának közérthető szakmai ismertetésével. A cél az, hogy a tájékoztatás egyben az önellátásra törekvést és annak megvalósítását is minél inkább elősegítse.
Olyan átmeneti létesítményeket kell kialakítani, amelyek az időskorúak rehabilitációját segítik a magasabb fokú önellátás irányában.
Az idős emberek egészségi ellátással kapcsolatos biztonságérzetének javítására fokozatosan ki lehetne alakítani a „vészjelző” eszköz (karkötő, lánc, „pánik gomb”) használatához szükséges infrastruktúrát, együttműködve a házigondozó szolgálat fejlesztésével.
Annak érdekében, hogy a beteg rehabilitációja ott történjen, ahol az számára a legmegfelelőbb, „otthonápolási/laikus gondozási lánc” kiépítését az ehhez szükséges képzés biztosításával tervezzük, amely később kiszélesíthető lenne sétáltatás, otthoni foglalkoztatás rendszerének megszervezésével is.
Szociális és társadalmi téren Szociális téren elengedhetetlen az időskorúak alapvető anyagi biztonságának megteremtése ahhoz, hogy emberi méltóságukat megőrizhessék és az elsőrendű célt, az élhető életet biztosíthassuk számukra.
Társadalmi téren a már említett szemléletváltásra, valamint koordinált együttműködésre van szükség, az iskolai neveléstől kezdve a médián keresztül a nem kormányzati szervek közreműködésével szervezett programok segítségével.
Ki kell alakítani az időskorúakat elfogadó környezetet: azokat a közösségi formákat, amelyekben az idősek más korosztályokkal együtt részt vehetnek a társadalmi életben (klubok, felvilágosító előadások, sportfoglalkozások stb.), generációs programok biztosítása, gyermek-idős kapcsolat lehetőségeinek bővítése.
A település szerinti, helyi szükségleteknek megfelelő idősgondozási terv kialakítása és az idősek bevonása annak kidolgozásába.
Növelni kell az idősek otthonaiban a férőhelyek számát, bejáró és bentlakó idősek számára egyaránt, a várólista megszüntetése érdekében, erősíteni szükséges a házigondozást, otthonápolást annak érdekében, hogy az idős ember ne marginalizálódjon.
A halmozottan hátrányos helyzetű lakossági csoportok időskori veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében erősíteni kell az alap- és szakellátásokat, valamint a komplex gondozási tervek elkészítését.
Egyéb, általános téren Érdeklődési körüknek és képességeiknek megfelelően biztosítani kell az idősek számára a tanulást (az írástudatlanok írás-oktatásától, vagy pl. a bankkártyahasználat ismertetésétől kezdve a senior-egyetemig és a nyelvoktatásig).
Az idősek érdeklődési körének, egészségi és mentális állapotának megfelelően az önkéntes munkavégzés lehetőségének biztosítása, a rendszer kidolgozása. Az önkéntes munkavégzés hozzájárulhat az idős ember hasznosságtudatának erősítéséhez.

Várható eredmények:

A 65 év feletti lakosság várható élettartama nő, életminősége objektíven és szubjektíven kimutathatóan javul.

Esélyegyenlőség az egészségért

Cél:

A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok - romák, fogyatékosok, hajléktalanok - egészségi állapotának javítása.

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok (romák, fogyatékosok, hajléktalanok stb.) - a többségi társadalomhoz képest jelentősen rosszabb - egészségi állapotát előidéző okok rövid távon történő csökkentése és hosszú távon történő megszüntetése.

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok, egészségügyi ellátórendszerhez, illetve ellátásokhoz, megelőzési programokhoz való egyenlő, diszkriminációmentes hozzáférésének biztosítása.

- Az egészségügyi ellátórendszer szakszemélyzetének előítéletes, diszkriminációt előidéző beállítottságának, valamint a hátrányos megkülönböztetést előidéző egyéb okoknak megszüntetése.

- A graduális, posztgraduális egészségügyi képzés kiegészítése a társadalomból kirekesztettek, elsősorban roma népesség egészségi állapotára, szociális-gazdasági helyzetére, kulturális sajátosságaira vonatkozó ismeretekkel, a másságot, toleranciát erősítő tréningekkel.

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok szűrő-gondozó ellátásának fejlesztése.

Helyzetismertetés:

Az Európai Unió irányadó elvei között előkelő helyet foglalnak el az esélyegyenlőség, illetve a kisebbségek védelme és tiszteletben tartása. Ezt a megállapítást az egészségügy területén is meghatározónak tartjuk, ugyanis a társadalomból kirekesztett lakossági csoportok, illetve a telepeken lakók hozzáférése az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz (háziorvosi ellátás, sürgősségi betegellátás, szűrő-gondozó vizsgálatok) nehezített. Ennek lehetnek földrajzi, infrastrukturális, illetve aluliskolázottságból, alacsony jövedelmi viszonyokból, fogyatékos állapotból, az ellátó rendszer részéről tapasztalható diszkriminatív beállítottságokból fakadó okai. Ezek pontos feltárása, illetve a társadalomból kirekesztett lakossági csoportokat ellátó rendszer pontos feltérképezése elengedhetetlen a szükséges lépések megtervezéséhez.

Az Esélyegyenlőség az egészségért alprogram a többi alprogrammal egyeztetve indíthatja el tevékenységeit. Ezt szem előtt tartva fordít különös figyelmet az Esélyegyenlőség alprogram a roma származású egyének, a fogyatékosok, a hajléktalanok egészségi állapotának javítására, az egészségügyi szakszemélyzet és a betegek kapcsolatának harmonikusabbá tételére.

Az Esélyegyenlőség az egészségért alprogramban a romák nevesítése azért szükséges, mert velük szemben a legkülönbözőbb területeken megnyilvánuló diszkrimináció, mint romákat érinti őket (és nem mint hátrányos helyzetűeket), egyúttal e diszkrimináció hatása a hátrányos helyzetet növeli.

Ma Magyarországon a szegények kb. 30%-a roma, ami azt jelenti, hogy a romák között nagyobb valószínűséggel fordulnak elő szegények, mint a nem romák között. A szegénység azonban a romák esetében sokszor mélyebb, elhúzódóbb, generációk között öröklődő. A szegénység népegészségügyi következményei azonban egyformán sújtanak mindenkit: az egészségtelen lakásviszonyok, a nem megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás. A szegények nem tudják betartani az életmódra vonatkozó javaslatokat, a diétát, nem tudják megvenni a gyógyszert mindezek miatt rosszabbak a gyógyulási esélyeik.

Nem ismerjük pontosan a roma népesség és az egészségügyi ellátórendszer egyes intézménytípusai (háziorvosok, szakrendelők stb.) közötti viszonyokat, nem ismerjük, hogy az egészségügyben dolgozók egészében milyen előítéletességgel közelednek a romákhoz (és vice versa: a romák milyen előítéleteket vagy félelmeket táplálnak az egészségügy vagy annak dolgozói iránt). Adatok alapján kimutatható viszont az orvos-roma beteg viszonyban jelentkező kommunikációs problémák hatása a betegségmagatartás megítélésére. Ennél lényegesen súlyosabb kérdés az, hogy a háziorvosok az adatok tükrében nem ismerik a roma népesség súlyosabb egészségügyi, illetve halálozási helyzetét, következésképp valószínűtlen, hogy az átlagosnál nagyobb figyelmet fordítanának roma betegeikre.

A roma népesség magas morbiditási szintjét magyarázó szegénységi faktorok közül az aluliskolázottság, a munkanélküliség, illetve a deprivált lakó- és lakáskörülmények - sokszor együttes - hatása a legjelentősebb. Különösen rossz a telepeken élők egészségi állapota. A telepek közüzemi ellátottsága, illetve infrastruktúrája az egész ország területén rendkívül elmaradott. Elmondhatjuk, hogy a romák halmozottan hátrányos helyzetét okozó fenti tényezők összefüggéseit, az eddigi kutatásoknak köszönhetően pontosan ismerjük.

A fogyatékkal élők becsült létszáma 400 000-500 000 főre tehető. Közöttük jelentős számban vannak időskorúak, a 60 évnél idősebbek aránya 38% (ez kétszerese a népesség egészében képviselt aránynak). Körülbelül 32%-a fogyatékosoknak születése óta szenved fogyatékosságban. A legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és mozgássérültek képviselik (40%), az értelmi fogyatékosok, vakok-gyengénlátok aránya 20-20%, egyéb fogyatékosságban (hallás, beszéd) szintén kb. 20%-uk szenved. Munkavállalási esélyeik általában rendkívül kedvezőtlenek és csak a fogyatékosok 1/6-a aktív gazdaságilag. Ma a fogyatékosok - különösek a súlyosan, halmozottan fogyatékosok - nehezen jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, több ok miatt is:

- nincsen kellő számú olyan, megfelelően képzett orvos, egészségügyi dolgozó, aki bánni tudna egy értelmi fogyatékos, halmozottan sérült gyerekkel, felnőttel, el tudná végezni a megfelelő vizsgálatokat, kezeléseket;

- az akadálymentesítés elmaradása miatt az orvosi rendelők, kórházak gyakran megközelíthetetlenek;

- a kórházak nem tolerálják a fokozott odafigyelést, felügyeletet igénylő, másokat zavaró, nehezen kommunikáló betegeket.

A családok magukra vannak hagyva a társadalom diszkriminációs törekvéseivel szemben, egyedül kell megküzdeniük az előítéletekkel, a kirekesztéssel. Sokszor egyedülálló szülő - többnyire az anya - neveli a fogyatékos gyermeket, ennek az összes lelki következményeivel: kiszorul a munkaerőpiacról, elszigetelődik a környezetétől, elhanyagolja az egészséges gyermekét.

Magyarországon ma kb. 30 000 hajléktalan ember él, nagyrészt városokban. A hajléktalanság mára krónikussá vált, azaz a hajléktalanok nagy része 5-10 éve él az utcán, gyakorlatilag a társadalomból kiszorulva - ez az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférésükre is vonatkozik: az egészségügy sehogy vagy csak nagy fenntartásokkal fogadja be a hajléktalan embereket. Ha be is fogadja, „utcaképesnek” nyilvánítva bocsátja el akkor, amikor már csak ápolásra lenne szüksége. Mára kialakult egy alacsonyabb színvonalú, párhuzamos, elkülönített ellátás a számukra. Ez azonban nem oldja meg a problémákat, nem biztosítja például a lábadozás időszakában a szükséges ápolást, gondozást, a szükséges életmódra vonatkozó utasítások betartását.

A hajléktalanság sok olyan egészségi problémával jár együtt, amelyek részben okok, részben következmények. Ilyen az alkoholizmus, a bőrfertőzések, a tuberkulózis.

Megvalósítás stratégiai irányai:

Feladatok Szükséges akciók
Kutatások Az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférés esélyeit, az egészségügyi dolgozók (elsősorban háziorvosok, védőnők, szakorvosok) roma népességgel kapcsolatos attitűdjeit, a diszkrimináció okait és mechanizmusait feltáró kutatás.
A telepeken, illetve telepszerű elrendezésben élőknek, a tartós bentlakást biztosító szociális intézetek lakóinak az egészségügyi ellátásba bevonását képző intézkedések, programok támogatása A stratégia célja, hogy az alapellátás és a szakorvosi ellátás helyére eljussanak a célcsoportok tagjai (közlekedési eszközök igénybevétele, közlekedési költségtámogatás stb.). A projekt vonatkozhat a szűrő-gondozó, akut beavatkozást igénylő ellátásra, illetve az életminőséget javító ún. önálló életvitel központok programjaiban való részvételre (elsősorban a mozgáskorlátozottak részére). A programot megvalósíthatják a már működő területfejlesztési projektek, önkormányzatok (illetve az önkormányzatok alkalmazásában álló falugondnokok), civil szervezetek.
Egészségügyi és szociális célú településrehabilitáció Telepeken, kistelepüléseken, romák által magas arányban lakott településrészeken komplex településrehabilitáció, egészségügyi és infrastrukturális ellátottság biztosítása, környezeti veszélyforrások megszüntetése. A helyi kisebbségi önkormányzat és a települési önkormányzat együttműködésében megvalósuló, az önkormányzati törvényben előírt kötelező feladatok végrehajtása (pl. ivóvíz és csatorna ellátás, szemétszállítás stb.). További kiemelt cél a fogyatékos emberek akadálymentes közlekedésének biztosítása minden településen, a helyi önkormányzat fejlesztési programjainak szerves részeként.
A roma gyerekek felülreprezentáltságának megszüntetése az enyhén értelmi fogyatékos tanulók nevelésére, oktatására létesített iskolákban A megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok egységes gyakorlatának kialakítása, elsősorban az egészségügyi kérdések tekintetében. A fogyatékosnak minősített gyermekek valós állapotának felmérése, az egyes fogyatékossági kategóriába tartozók tényleges országos arányainak megállapítása, a roma gyerekek valós reprezentációjának hiteles mérése. Egységes standardok megállapítása, kérdőívek egységes értékelésének biztosítása. A sajátos tanulási igényekkel rendelkező gyermekek fejlesztési irányainak kidolgozása, és integrálása az oktatási struktúrába.
Szűrővizsgálatok A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok, ezen belül a romákra, hajléktalanokra irányuló fokozottabb és/vagy nagyobb kiterjedtségű szűrővizsgálatok rendszeres végrehajtása a következő területeken: tbc, hepatitis, daganatos megbetegedések (külön tekintettel a nőgyógyászati daganatos megbetegedésekre), gyermekgyógyászati szűrővizsgálatok (védőnői szolgálatok és gyermekorvosok bevonásával). Mobil szűrőállomások igénybevétele. Közlekedési költségtámogatás rendszerének áttekintése.
Mentálhigiénés támogató programok a fogyatékosokat nevelő szülőknek Olyan akkreditált programok kidolgozása, amelyek segítik a fogyatékosokat nevelő, gondozó hozzátartozókat vállalt feladatuk ellátásában, elszigeteltségük feloldásában.
Gondozó vizsgálatok a társadalomból kirekesztett lakosok, illetve a tartós bentlakást biztosító szociális intézetek lakói számára A hajléktalanok és más leszakadó, nehezen elérhető rétegek (pl. államilag nevelt gyermekek ellátása magatartászavarok esetén) folyamatos gondozása, utókezelése elengedhetetlen. Ennek biztosítására egyrészt a hajléktalanok ellátásában részt vevő szociális munkások, másrészt a gondozásban részt vevő orvosok támogatására van szükség (a szükséges az OEP által támogatott formában). Ugyanezt a stratégiát kell követni a tartós bentlakást biztosító szociális intézetek lakói esetében, elsősorban a pszichiátriai utógondozás területén, illetve a terhesgondozás ellátórendszerének fokozottabb aktivitását motiválandó a romák körében (különös tekintettel az anyák megbetegedéseire, illetve a szülés és perinatális korszak szorosabb ellenőrzése).
Preventív egészségfejlesztő programok a társadalomból kirekesztett lakossági csoportok számára Egészségügyi, higiénés és megelőzést szolgáló oktatóprogramok megtervezése és bevezetése a társadalomból kirekesztett lakossági csoportok részére. A roma népesség-egészségügyi önismeretének fejlesztése mellett bizalmukat is meg kell nyerni a szűrések, az egészségügyi beavatkozások iránt éppúgy, mint az orvosi szempontból indokolt együttműködés iránt.
Komplex családi és közösségi gondozási tervek elkészítése, a társadalomból kirekesztett lakossági csoportok és a családok körében, a családsegítő, védőnő, ápoló, háziorvos, szociális munkás, gyermekjóléti szolgálatok, kisebbségi önkormányzat, egyházak, civil és karitatív szervezetek együttműködésével.
Fiatal szakemberek közép- vagy felsőfokú képzése, akik vállalják, hogy a lakókörnyezetben szociális munkát végeznek, együttműködve az alapellátásban dolgozó szakemberekkel.
Képzési programok Az orvos és egyéb megfelelő egészségügyi képzést folytató intézmények graduális és posztgraduális képzési rendjébe illeszthető multikulturális, előítélet-mentességet (a nyílt társadalom értékrendjét), valamint az antidiszkriminációs gyakorlat megerősítését szolgáló programok kidolgozása és bevezetése. Háziorvosok és betegjogi képviselők képzése az előítélet-mentesség, társadalmi izoláció, romák sajátos problémái területén.

Várható eredmények:

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportokban a ténylegesen megbetegedettek hatékony kiszűrése és rehabilitálása (3 éven belül).

- A deprivált lakó- és lakáskörülmények, valamint tartósan deprivált szociális körülmények között élők, egészségügyi és gondozó ellátásban való részvételi arányának emelkedése (2 éven belül).

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok esélyeinek növekedése az egyenlő, diszkriminációmentes egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez (3 éven belül).

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok egészségmagatartásának javulása (5 éven belül).

- A fogyatékkal élők akadálymentes közlekedési lehetőségeinek javulása (5 éven belül).

- A társadalomból kirekesztett lakosok, illetve a tartós bentlakást biztosító szociális intézetek lakói számára gondozói vizsgálatok minősége számottevően javul (3 éven belül).

- A társadalomból kirekesztett lakossági csoportok morbiditási és mortalitási mutatóinak javulása (10 éven belül).

- A más fogyatékos kategóriában indokolatlanul diagnosztizáltak abszolút, valamint körükben a romák relatív arányának csökkenése (3 éven belül).

Egészségfejlesztés a mindennapi élet színterein

Cél:

A mindennapi élet színterein, a településeken, az oktatási intézményekben, a munkahelyen, valamint az egészségügy intézményeiben megvalósuljon az egészséget támogató politikai gyakorlat, hatékonyan érvényesüljenek az egészségfejlesztés, betegségmegelőzés módszerei.

- Az egészségfejlesztési terv a településfejlesztési, kistérség-fejlesztési terv szerves része legyen.

- A magyarországi iskolarendszer a tanulók egészségvédelme mellett a pedagógusok, valamint a tanulók családtagjainak egészségvédelmét és egészségfejlesztését is segítse.

- A magyarországi munkahelyek a kötelező munka-egészségügyi intézkedéseken túlmenően dolgozóik egészségfejlesztésére is helyezzenek kiemelkedő hangsúlyt.

- Az egészségügyi ellátórendszer gyógyító tevékenysége mellett megelőző és egészségfejlesztési munkát is végezzen. A kórház legyen egészséges munkahely.

- Az államigazgatási, egészségügyi felsőfokú képzésben és a pedagógusképzésben, beleértve az óvodai és iskolai pedagógusok képzésének teljes vertikumát, oktassák az egészséges életmódra nevelés és egészségmegőrzés ismeretanyagát.

Helyzetismertetés:

A mindennapi élet színtereiben való gondolkodást az Egészségügyi Világszervezet több mint tizenöt évvel ezelőtt javasolta először. Magyarországon is tizenöt évre tekint vissza a színterekben való gondolkodás. Elsőként az Egészségesebb Városok Mozgalom indult el, majd később az Egészségesebb Falvakért, az Egészségesebb Iskolákért, Egészségesebb Munkahelyekért és Egészségesebb Kórházakért Mozgalmak. Az egyes színterek tevékenysége nem volt koordinált és hiányzott az országos szintű népegészségügyi koncepció, valamint bizonytalan volt a finanszírozás.

Magyarországon jelenleg 20 város tagja az Egészségesebb Városok Mozgalmának és több mint 200 kistelepülés rendelkezik egészségtervvel. Az Egészségesebb Óvodák Hálózatban a 3522 óvodának csak egy része vesz részt, ugyanígy az országban lévő 3423 általános iskola és közel 2000 középfokú oktatási intézmény közül kevés tagja az Egészséges Iskolák Nemzeti Hálózatának. A korábbiakban elsősorban a tanulók egészségnevelése volt a cél, különböző tantárgyfejlesztések történtek. A tantárgyfejlesztés folytatása mellett kiemelkedően fontos az egészséggel kapcsolatos készségek javítása, de nem csak a tanulók, hanem szüleik és a pedagógusok körében is. A pedagógus és az orvos a helyi társadalomnak két olyan véleményformálója, akinek saját egészsége - egészségmagatartása - az egész közösség számára minta. A szülőkre, családokra kiterjedő egészségfejlesztési modellek az esélyegyenlőség irányába történő előrelépés alapkövei.

Az Egészségesebb Munkahelyekért Egyesületnek 42 tagja van. A munkahelyi egészségvédelem szempontjából kiemelkedően fontosak azok a munkahelyek, ahol a munkavállaló maga is magatartásmintául szolgál, mint pl. az ÁNTSZ, avagy az önkormányzatok és intézményrendszerük (óvoda, iskola, maga az önkormányzat, kórház). Az Egészségmegőrző Kórházakért Egyesületnek 16 tagja van. A kórházi betegek családtagjai, valamint a kórházi dolgozók egészségfejlesztése nem szerepelt az eddigi célkitűzések között.

A mindennapi élet színterei között természetesen más fontos helyszínek is vannak, mint pl. a közlekedési eszközök, bevásárlóközpontok, szórakozóhelyek, vagy pl. a játszóterek, vagy a társadalom legkisebb egysége, a család. Az alprogram elsődlegesen stratégiaalkotásra törekszik és nem rövid lejáratú akciók szervezésére.

Megvalósítás stratégiai irányai:

Feladatok Szükséges akciók
Egészségesebb Városok Mozgalom kiterjesztése Regionális képzés és együttműködés annak érdekében, hogy valamennyi magyar város fejlesztési tervében az egészségfejlesztés is megfelelő súllyal szerepeljen. A települések egészségfejlesztési koncepciójának kialakításába vonják be a civilszférát és az üzleti szférát. A települési egészségtervek terjedjenek ki a településen lévő legfontosabb intézményekre. A Népegészségügyi Program életmód és betegségmegelőzési programjai hatékonyan jelenjenek meg.
Egészségesebb Falvak A községek fejlesztési tervének legyen része az egészségterv. A kistérségek lehetőség szerint egyeztetett egészségterv birtokában végezzék fejlesztési tevékenységüket. A Népegészségügyi Program életmód és betegségmegelőzési programjai hatékonyan jelenjenek meg.
Egészséges „Nevelési-oktatási Intézmények” Az oktatási intézmények tulajdonosai, üzemeltetői tegyék lehetővé, hogy az oktatási intézmények tantervében megfelelő súllyal jelenjen meg az egészségfejlesztés. Az oktatási intézmények tegyék lehetővé falaikon belül az egészséges életmód gyakorlását (közétkeztetés, mindennapi testedzés, stresszmentes környezet stb.). Az egészséges munkahely feltételrendszerét ki kell alakítani. A hátrányos helyzetű tanulók családtagjai számára is biztosítsanak az oktatási intézmények lehetőséget az egészséges életmód elemeinek az elsajátítására. A pedagógusok számára az iskola váljon egészséges munkahellyé.
Egészséges Munkahelyekért A mozgalom szélesedjen ki. Elsősorban kormányzati, önkormányzati munkáltatók jelenjenek meg az egészséges munkahelyek körében. Munkahelyi önkéntes kölcsönös egészségpénztárak kiemelt partnerként jelenjenek meg a munkahelyi egészségfejlesztésben.
Egészségmegőrző Kórházak és Gyógyszertárak A gyógyító munka mellett kapjon nagyobb figyelmet a megelőzés. Legyen meg az ehhez szükséges infrastruktúra és finanszírozás. Az egészségmegőrzésbe a betegek családtagjait is vonják be. A kórház legyen egészséges munkahely. A gyógyszertárakban és a gyógyszerészi munkában kapjon nagyobb szerepet a megelőzési szemlélet.
Felsőfokú képzés Az államigazgatásban dolgozók számára 2004-re készüljön el az egészséget támogató politikai gyakorlatról szóló jegyzet. A pedagógusképzés teljes vertikumában oktassák az egészséges életmódra nevelés és egészségmegőrzés elméletét és gyakorlatát. Az egészségügyi dolgozó képzésbe kerüljenek bele a népegészségügyi megközelítés elemei és gyakorlata.

Várható eredmények:

- Az egészség és az egészségfejlesztés szempontjai a mindennapi élet részévé válnak; javul az egészség tudat és a tudatos választás képessége a lakosság körében.

- Az egészségfejlesztési programok hatékonysága nő.

- Az esélyegyenlőség elve a mindennapi élet színterein az egészség, az egészségfejlesztés tekintetében is érvényesül.

- Az egészségi állapot javul, az egészségi állapotban meglévő társadalmi demográfiai szempontok szerinti egyenlőtlenségek mérséklődnek.

AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD PROGRAMJAI, AZ EMBERI EGÉSZSÉG KOCKÁZATI TÉNYEZŐINEK CSÖKKENTÉSE

A dohányzás visszaszorítása

Cél:

Cigarettafogyasztás évi 8%-kal való csökkentése 2005-ig, illetve a rendszeres dohányosok prevalenciájának 6%-kal (férfiaknál 35% körülire) való csökkentése 2010-ig.

- Annak az időnek 20%-kal való csökkentése, amit egy fő passzív dohányzással „tölt”, illetve a passzív dohányzás ártalmainak csökkentése a dohányzás további térbeli korlátozásával, illetve a jelenlegi szabályok szigorú ellenőrzésével.

- A sohasem dohányzott lakosság számarányának növelése a gyermekek és fiatalok dohányzásra való rászokásának csökkentésével.

- A dohánytermékek fogyasztásának csökkentését célzó törvényi és egyéb szabályok betartatása, szigorítása az Európai Unió és az EVSZ javaslatainak mielőbbi átvétele.

- A dohányzás és a dohányipar társadalmi elfogadottságának csökkentése, olyan társadalmi környezet kialakításával, melyben a nemdohányzó életmód a társadalmi norma.

Helyzetismertetés:

Az OLEF (Országos Lakossági Egészség Felmérés) 2000 kutatási jelentése szerint a 18 év feletti magyar férfiak 40,7%-a, a nők 26,3%-a dohányzik (rendszeresen vagy alkalomszerűen). Az egy lakosra eső cigarettafogyasztás éves szinten 1999-ben 2400 szál/fő volt, míg az Európai Unió országaiban átlagosan 1600 szál/fő. A Fact Intézet 1999-es felmérése szerint a magyar lakosság 65%-a ki van téve a passzív dohányzás ártalmainak, átlagosan napi 270 percet töltve olyan légtérben, ahol mások dohányfüstjét szívja.

A KSH 2002 elején közzétett adatai szerint Magyarországon ma évente 28 ezer ember halála írható egyedül a dohányzás rovására. Ez körülbelül kétszer több mint ahányan alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, baleset, erőszakos halál, öngyilkosság és AIDS miatt összesen meghalnak. A magyar férfiak tüdőrák-halandósága a világon a legmagasabb.

Az elmúlt másfél évtizedben a férfiak körében a dohányzás előfordulása alig változott, viszont 1986 és 1999 között a női dohányzás előfordulása 30%-kal nőtt, míg a gyerekek egyre fiatalabb korban szívják el első cigarettájukat, és átlagosan 17,9 éves korban válnak rendszeres dohányossá. A CDC 1999-es budapesti adatai szerint a középiskolát elhagyó diákok majdnem fele (46%) rendszeresen dohányzik, a lányoknál a rendszeres dohányzás prevalenciája kicsivel magasabb, mint a fiúknál.

Megvalósítás stratégiai irányai:

Feladatok Szükséges akciók
Kommunikáció A lakosság felé történő kommunikációnak része kell legyen egy folyamatos lakossági médiatevékenység, amelyet szórólapok, honlap és zöldszám tehet a jövőben hatékonnyá. Szükség van a szakemberek közötti kommunikáció mélyítésére, további képzésükre és továbbképzésükre a hatékony dohányzásellenes intézkedések megismertetésére. A kommunikáció stratégiája ki kell terjedjen a döntéshozókra is, különös tekintettel a szociális és egészségügyi, gazdasági, pénzügyi és mezőgazdasági bizottságokra.
Közösségi programok Helyi, közösségi (színtérorientált/korspecifikus) programok támogatása, különös figyelemmel a munkahelyi programokra/munkahelyi dohányzásellenes politikákra, beleértve a kórházi átfogó dohányzásellenes programok tesztelését és bevezetését (füstmentes kórház, munkatársak segítése a leszokásban, tanácsadás a dohányos betegeknek). Az iskolákban átfogó dohányzásellenes politikák kidolgozására (tananyag alkalmazása, tanár-tréning, szülők bevonása, leszokás elősegítése) kell hangsúlyt fektetni, melyet kortársoktatókat alkalmazó módszerek, diákok által tervezett, kivitelezett, szülőket is bevonó programok, a terhes nők és kismamák dohányzásának csökkentését célzó intézkedések, roma és hátrányos helyzetű fiatalokat megcélzó programok egészítenek ki. A dohányzásról leszokást elő kell segíteni a leszokást segítő hálózat erősítésével (működésének áttekintése, reformja, marketingjének javítása, kiterjesztése az alapellátás orvosai és a fogorvosok felé).
Kutatás Részletes kutatási terv elkészítése szükséges, mely kiterjed többek között hazai és más országokbeli akciók elemzésére, prevalencia vizsgálatokra, a területen dolgozó kulcsszereplők és dohányzásellenes tevékenységek elemzésére, dohányipari dokumentumok kutatására és azok hozzáférhetővé tételére a nagyközönség számára, a közpénzből finanszírozott közösségi programok nyomon követésére, értékelésére és eredményeik közzétételére, a dohányzással kapcsolatos törvények és egyéb szabályok betartásának nyomon követésére, a dohányzásról leszokást segítő módszerek hozzáférhetőbbé tételének kutatására, a dohányzás témakörének a tananyagokban való jelenlétére és fejlesztésére, illetve irányelvek kidolgozására az állami intézmények dohányiparral való együttműködésének szabályozására.
Egészségpolitikai célok A dohánytermékek árának rendszeres, az inflációt meghaladó mértékű emelése és a termékdíj bevezetése a dohányzás elleni küzdelem biztos finanszírozásának eszközeként, a dohányipari reklám és szponzorációs tevékenység további visszaszorítása. A nem dohányzók védelméről szóló törvény betartásának fokozott ellenőrzése (ÁNTSZ feladat). Új címkézési szabály, a dohánytermékek kátrány és nikotintartalom csökkentése az EU szabályozásának mielőbbi részvételével, aktív részvétel a Dohányzásellenes keretegyezmény kidolgozási folyamatában és annak mielőbbi hazai bevezetése.

Várható eredmények:

A dohányzás visszaszorítását célzó akcióprogram, különös tekintettel a dohányzásról leszokás támogatására, a születéskor várható élettartam növelését már 10 éves távlatban is elő fogja segíteni. Egy jól szervezett dohányzásellenes kampány a dohányzásról leszokottak számát jelentősen növeli, elősegítve a dohányzással összefüggő heveny és idült betegségek előfordulásának csökkenését. 10 év alatt szintén jelentős eredmények érhetők el a dohányipari termékek forgalmának, a fiatalok dohányzásra való rászokásának és a passzív dohányzásnak kitett lakosság számának csökkenése terén.

Az alkohol és drogmegelőzés

Cél:

Az alkohol- és drogfogyasztás és az általuk okozott egészségi és szociális károk visszaszorítása és megelőzése.

- A fejenkénti alkoholfogyasztás 2008-ig számottevő, 2012-ig lényeges csökkentése.

- Az alkohol okozta pszichoszociális problémák (elsősorban a családra és a benne felnövő gyerekekre gyakorolt káros hatások, illetve az alkohollal összefüggő balesetek) jelentős mértékű, mérhető csökkentése.

- Az ifjúsági alkoholfogyasztás előfordulási gyakoriságának és mennyiségének jelentős csökkenése. Az alkohol gyermekkori és ifjúsági kipróbálásnak lényeges csökkenése és koreltolódása a felnőttkorhoz közeli életszakaszok felé.

- A tiltott drogok fogyasztásának csökkentése.

- A drogfüggők számának szinten tartása 2008-ig, illetve csökkentése 2012-ig.

Helyzetismertetés:

A fejenkénti alkoholfogyasztás mennyisége jelenleg tartósan magas, mértéke növekvő tendenciát mutat. Magas továbbá az alkohol okozta, illetve alkohollal kapcsolatos halandóság és a megbetegedések aránya (különösen a májbetegségek vonatkozásában).

Az alkohollal kapcsolatos rejtett problémák (tiltott termelés, egészségre káros, rossz minőségű termékek, csempészet stb.) valószínűsíthetően gyakoriak és magas az alkohollal összefüggő balesetek aránya. Kiemelt az alkohol szerepe a kriminológiai jelenségekben.

Gyakoriak az alkohol okozta súlyos ártalmak a családban (gyermekre irányuló károsítások, válás, családi dezorganizáció stb.).

Mindezek mellett az alkoholnak központi szerepe van a hajléktalanná válásban, illetve a hajléktalanok egészségi ártalmaiban.

Magas az alkoholfogyasztás előfordulása a fiatalok között, továbbá jellemző az alkoholkipróbálás korai megjelenése.

A drogfüggők - különösen az opiátoktól függők - száma és halálozása növekvő tendenciát mutat. Az amfetamin készítmények fogyasztása és az ezzel kapcsolatos szövődmények jelentkezése növekszik. Növekszik az ifjúsági droghasználat gyakorisága, jellemző a kipróbálás korai megjelenése.

Gyakori a politoxikománia, különböző függést okozó szerek rendszeres, együttes használata.

Jellemző a kezelésbevétel és a rehabilitáció infrastrukturális fejletlensége, csekély hatékonysága. Fejletlen és alacsony hatékonyságú az ártalomcsökkentés.

Viszonylagos fejletlen és csekély hatásfokú a kínálatcsökkentés.

Megvalósítás stratégiai irányai:

Irányok Feladatok
Prevenció fejlesztése Gyermekkori, illetve iskolai (elsődleges és másodlagos) megelőzés fejlesztése. „Minimális intervenciós programok” működtetése az alapellátásban.
Alkoholisták gyermekeinek védelmére irányuló programok működtetése. Figyelmet kell fordítani a szektákra, az antiszociális értékeket képviselő, radikális referenciacsoportokra és mozgalmakra, különös tekintettel a fiatalkori csoportok (pl. sporteseményeken botránykeltő viselkedést mutató csoportok) tevékenységére, számolva ezek alkohol- és drogérintettségével is. Az alprogram akciói a Nemzeti Drogstratégia keretében kerülnek megvalósításra és annak erősítésére törekszenek, különös tekintettel a KEF-ek fejlesztésére, az iskolai drogkoordinátor hálózatra.
Orvosok és egészségügyi dolgozók, illetve társadalmi aktivisták képzése (különös tekintettel a felismerés, a motiválás és a hatékony segítő, illetve terápiás viselkedés-befolyásolás technikáit illetően).
Klinikai pszichológusok (egészségpszichológusok) bevonása a megelőzésbe és az ellátásba, azok speciális továbbképzése.
Kezelőhelyek fejlesztése A kezelés és a rehabilitáció korszerű intézményeinek kialakítása, hatékony működtetése, javuló elérhetősége és növekvő igénybevétele (különösen a korai kezelésbe vétel elveinek megfelelően).
Munkahelyi bázisú korai kezelésbe vétel.
A pszichiátriai együttes előfordulásának korai kiszűrése és hatékony kezelésbevétele, különös tekintettel a fiatal problematikus ivókra.
A kezelésbe vétel (detoxikációs, gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás) módszereinek széles kínálata, hatékonysági minőségbiztosítása, infrastrukturális és finanszírozási optimalizációja, különös tekintettel az ambuláns lehetőségekre.
A Nemzeti Drogstratégia erősítése, különös tekintettel a droggal kapcsolatos tanácsadás és terápia alacsonyküszöbű szolgáltatásainak hálózatára, a drogproblémák egészségügyi ellátásának hatékonysági, illetve minőségi fejlesztésére. Civil szervezetek és önsegítő struktúrák fokozott - szervezett és módszeres - együttműködése a kezelés és a rehabilitáció intézményeivel és szervezeteivel.
Társadalom érzékenyítése Civil szervezetek és önsegítés fejlesztése, lehetőségek bővítése.
Ifjúsági megelőző és ártalomcsökkentő programok fejlesztése (egyház, szabadidőprogramok, életszínterek - pl. plazák, munkahelyek stb.).
Médiamunka-médiastratégia a társadalmi szemléletformálás érdekében.
Az alkohol- és drogvisszaszorítást segítő kulturális és társadalmi mozgások, mozgalmak, folyamatok támogatása (pl. közösségi józanság), fejlesztő lélektani - különösen csoportos, közösségi - módszerek kultuszai, egészséges identitásfejlesztés (pozitív értéktartalmú hagyományok, közösségi felelősség stb.).
Monitorozás fejlesztése Statisztikai adatszolgáltatás és tudományos kutatás korszerű intézményes feltételeinek megteremtése, epidemiológiai felmérések rendszeres, évenkénti végzése.
Epidemiológiai és társadalomtudományi kutatások (pl. a droggal, az alkohollal kapcsolatos kutatóműhelyek, illetve vállalkozó társadalomtudományi intézetek segítségével).

Várható eredmények:

A program nyomán az alkohol- és a drogokozta károk mérséklődnek, mert:

- a mértéktelenül, problematikus módon, illetve egészségkárosítóan ivók száma csökken, 2012-ig az alkoholisták becsült száma 500 000 alá kerül;

- az alkoholokozta megbetegedések prevalenciája 2008-ig 10%-kal, incidenciája 15%-kal csökken, 2012-re a csökkenés 20%, illetve 25%;

- az alkoholos májbetegség miatt elhaltak száma 2008-ig 10%-kal, 2012-ig 25%-kal csökken;

- a tiltott drogok kínálata a 2002-es szintet nem lépi túl, esetleg csökken;

- a drogfüggők száma 2008-ban nem lépi túl a 2002-es szintet, esetleg csökken.

Egészséges táplálkozás és élelmiszer-biztonság

Cél:

A táplálkozással összefüggő betegségek gyakoriságának csökkentése és a lakosság egészségi állapotának javítása egészséges táplálkozással.

- Az egészséges táplálkozás ismereteinek elterjesztése a szakemberek és a teljes lakosság körében.

- Az egészséges táplálkozás megvalósításához szükséges megfelelő mennyiségű és minőségű élelmi anyag előállítás (agráripar) és élelmiszer-termelés (élelmiszeripar) a fenntartható mezőgazdaság és állattenyésztés, valamint környezet megóvási politikával.

  Vissza az oldal tetejére