Időállapot: közlönyállapot (2003.X.28.)

115/2003. (X. 28.) OGY határozat

a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról * 

Az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy a bűnözés megelőzése és visszaszorítása, a közbiztonság javítása a társadalom közös érdeke és feladata, a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja az e határozat mellékletét képező társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiáját.

2. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy

a) legkésőbb 2003. december 31-ig készítse el a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája végrehajtásának részletes cselekvési programját, ebben teremtse meg a szükséges jogszabályi, szakmai, szervezeti megoldásokat, valamint határozza meg az irányítása alá tartozó szervek feladatait, illetve a közreműködőkre vonatkozó felkéréseket, a végrehajtás felelőseit és a határidőket;

b) megfelelő előkészítés után, minél előbb terjessze az Országgyűlés elé a bűnmegelőzésről és az áldozatok védelméről szóló törvények tervezetét, valamint teremtse meg az azok végrehajtásának anyagi feltételeit.

3. A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája és a cselekvési program végrehajtásáról első alkalommal az országgyűlési határozat hatálybalépést követő egy év elteltével, azt követően pedig évente tájékoztassa az Országgyűlést.

4. E határozat a közzétételének napján lép hatályba.

Melléklet a 115/2003. (X. 28.) OGY határozathoz

A TÁRSADALMI BŰNMEGELŐZÉS NEMZETI STRATÉGIÁJA

1. A BŰNMEGELŐZÉS A TÁRSADALOM KÖZÜGYE

Szükség van a bűnözés elleni társadalmi védelmi mechanizmusok reformjára

A bűnözés Magyarországon a rendszerváltozás óta robbanásszerűen növekedett. Az ismertté vált bűncselekmények többsége a lakosság vagyon- és személyi biztonságát közvetlenül sérti, az életminőséget kedvezőtlenül befolyásolja. E folyamatot nem követte a társadalom és az állampolgárok önvédelmi mechanizmusainak kifejlesztése. A nyugat-európai államokban a bűnmegelőzési stratégiával és az ehhez igazodó cselekvési programokkal jó eredményeket érnek el a közbiztonság javításában. A bűnmegelőzés 1995 óta működő - többször módosított - hazai rendszerét az Európai Unió tagállamaira vonatkozó követelményeknek és az ENSZ, valamint az Európa Tanács ajánlásainak megfelelően úgy kell átalakítani, hogy az integrálódjon a magyar társadalom védelmi mechanizmusaiba.

A bűnmegelőzés nem valósítható meg kizárólag a bűnüldözés és büntető igazságszolgáltatás rendszerében

A jó közbiztonság nem valósítható meg kizárólag a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás hagyományos, garanciákban gazdag rendszerében. A közbiztonságot ugyan javítja a bűnüldözés teljesítményének és a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése, szükség van azonban olyan, a társadalmat ösztönző és mozgósító programok, technikák intézményesítésére is, amelyek a nagy- és kisközösségek, az intézmények, a gazdasági szereplők és az állampolgárok önvédelmi képességét, bűnözéssel szembeni védettségét fokozzák. A társadalmi bűnmegelőzési stratégia tehát a társadalompolitika részeként kapcsolódik a bűnüldözéshez és a büntető igazságszolgáltatáshoz.

Az életminőséget javító közbiztonság megteremtése, a bűnözés csökkentése

A korszerű társadalmi bűnmegelőzési stratégia a társadalom önvédelmi képességeit fokozó, államilag vezérelt, illetve támogatott szakmai és civil mozgalom. Olyan célkitűzések összessége, amelyekkel mérsékelni kell a bűncselekményeket előidéző okok hatását, csökkenteni kell a sértetté válás veszélyét, növelni az egész közösség biztonságát, ezáltal javítani az élet minőségét és egyben az emberi jogok érvényesülését. Ezzel a társadalmi bűnmegelőzési stratégia hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, a piac biztonságos működéséhez, a bűnözés okozta erkölcsi és anyagi károk csökkentéséhez. A bűnmegelőzési intézkedések költségeit olyan befektetésnek kell tekinteni, amelynek hozama a közbiztonság érzékelhető javulása.

A társadalmi bűnmegelőzés együttműködői, együttműködés a bűnmegelőzésben

A társadalompolitika integrált részeként megvalósuló bűnmegelőzés alapvető működési - szervezeti, szakmai, pénzügyi - feltételeinek megteremtése állami, ezen belül elsősorban kormányzati feladat. Ehhez meg kell teremteni a tárcák közötti felelősségteljes, egyenrangú, a tudományos és szakmai érdekeket és értékeket érvényesítő együttműködést és annak szervezeti feltételeit. A társadalmi bűnmegelőzési stratégia akkor hatékony, ha a helyi társadalompolitika részeként valósul meg. Meg kell találni a regionális, a kistérségi és a települési bűnözés kihívásaira a helyben hatékony megoldásokat. A társadalmat differenciált módon ösztönző és mozgósító bűnmegelőzés eredményes megvalósítása érdekében a Kormánynak, a helyi önkormányzatoknak, a központi és helyi hatóságoknak és intézményeknek folyamatosan együtt kell működniük a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az üzleti és gazdasági élet szereplőivel és az állampolgárok kisközösségeivel. A társadalmi bűnmegelőzés rendszerének nyitottnak és befogadónak kell lennie a tudományos, a szakmai és a civil kezdeményezésekre. A rendszer működtetéséhez a kormányzatnak kell biztosítani a bűnözéssel kapcsolatos legfontosabb adatokat, a tudományos eredmények hasznosítását és a szakképzés feltételeit.

A bűnmegelőzés nemzetközileg elfogadott fogalma

Az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével.

A bűnmegelőzés három pillérének harmóniája

A cselekvési programoktól tartós és kedvező eredmény csak akkor várható, ha minden közösségben egyidejűleg alkalmazzák a bűnokok hatását csökkentő, a sértetté válást befolyásoló és a bűnalkalmak számát redukáló intézkedéseket. A háromféle cselekvési mód harmóniájától, a közöttük lévő kényes egyensúlytól való eltérés ugyanis csak rövid távú és megtévesztő eredményekhez vezet. (A közterületeken például kizárólag bűnalkalmak csökkentésére irányuló programok rövid időn belül látványos sikereket hoznak ugyan, de a tapasztalatok szerint ezek a bűnelkövetés más területre való átterelésére alkalmasak.) Az EU és az Európa Tanács dokumentumai az elmúlt években ennek ismeretében hangsúlyozták a komplex bűnmegelőzés jelentőségét.

A társadalmi bűnmegelőzés lehetőségei és korlátai

A társadalmi bűnmegelőzés mindenekelőtt az állampolgárokat és közösségeiket közvetlenül sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények csökkentésére irányul. Emellett magában foglal a bűnözés egyes megjelenési formáival (szervezett bűnözés, nemzetközi migrációval összefüggő bűncselekmények egyes típusai) szemben minden olyan összehangolt vagy célzott tevékenységet, amelyekbe az állampolgárok, azok természetes közösségei, a civil szervezetek, az egyházak bevonhatóak és aktivitásukkal a közbiztonság javítható, ennek érdekében a közösségi kohézió erősíthető. 2000. október 29-én a Hippocratesről elnevezett, az Európai Bizottság által javasolt bűnmegelőzési program fogalmazta meg először a differenciált bűnmegelőzési rendszer megteremtésének követelményét. Eszerint a társadalmi, a közösségi jellegű bűnmegelőzési reakciók a „hagyományos”, a lakosság közbiztonsági közérzetét közvetlenül befolyásoló jelenségekkel kapcsolatban bizonyultak hatékonynak. A szervezett bűnözés, a nemzetközi szervezett bűnözés, a terrorizmus új kihívásaival szemben elsősorban a bűnüldöző szervek szakmai fejlesztése, hazai és nemzetközi kooperációja biztosíthat hatékonyabb védelmet.

2. HELYZETELEMZÉS - A bűnözés helyzete Magyarországon

A korrekt helyzetelemzés akadályai

A bűnügyi statisztika csak a hatóság tudomására jutott bűncselekményekről és a felderített bűnelkövetőkről tájékoztat. A lakosság közbiztonsággal kapcsolatos véleményét azonban számtalan más tényező is befolyásolja, többek között a bűnüldöző hatóságok iránti bizalom, a munkájuk eredményességéről való vélekedés. Egy-egy feljelentést az is motivál, hogy a büntetőeljárás a sértett számára mennyi (idő- és anyagi) befektetéssel jár, arányban áll-e ez a várható eredménnyel. Figyelembe kell venni azt is, hogy a társadalom közösségeinek igen eltérő a bűncselekményekkel kapcsolatos tűrőképessége. Ez bűncselekmény-típusonként is változik. *  Van olyan közösség, amelyben az utca rendezetlensége, az engedély nélkül árusítók, a hajléktalanok jelenléte a biztonság kockázati tényezőjének számít. Máshol a konfliktusok erőszakos megoldása az ott élők életmódjának része, a hétköznapok velejárója.

A közbiztonsági helyzet megismerésének fejlődése

A modern európai felfogás szerint a közbiztonság olyan kollektív társadalmi termék, amely az egyének és közösségeik tevékenységéből, az állami szervek hatósági intézkedéseiből, a polgárok önvédelmi képességei és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együtteséből alakul ki. Ennek mérésére, elemzésére a fejlett demokráciákban egyre bonyolultabb és pontosabb módszereket alkalmaznak. Ilyenek például az áldozatok megkérdezésén vagy a lakosság széles köreiben végzett vizsgálatok eredményein alapuló elemzések. Nálunk ezek még nem részei az intézményesen szervezett tájékoztatásnak, ilyen típusú információk nem állnak a jogalkotó rendelkezésére.

A megismerhető helyzet

A közbiztonsági közérzetet befolyásoló helyzetkép egyik reális jelzője a bűnüldözési munka hatékonyságának mérésére szánt felderítési mutató. Jelenleg ez a viszonyszám mutatja, hogy a hatóság tudomására jutott bűncselekmények elkövetőinek mekkora hányadát sikerült azonosítani. A hivatalos bűnügyi statisztika legfontosabb mérőszámaként történő alkalmazását és hitelességét sokan vitatják. Most készül a hazai bűnözés mérésének többféle forrásból és többféle módszerrel nyert adatai összehangolt rendszerének kialakítása. Döntés született a látens bűnözés és a szubjektív biztonság mérésére alkalmas közvélemény-kutatás elvégzéséről is.

2.1. A bűnözés alakulása

A nyugat-európai államokban csökken a hagyományos bűncselekmények száma

A 20. század második harmadát világszerte a kriminalitás növekedése jellemezte. A nyugat-európai államokban az 1990-es évek közepétől azonban az úgynevezett hagyományos bűnözés - lakásbetörés, gépjárműlopás, emberölés - csökkent. (Például Nagy-Britanniában is, ahol a bűnelkövetés gyakorisága viszonylag magas maradt, 1993-1995 között 8 százalékos, 1995-1997 között újabb 10 százalékos csökkenés következett be, 1997 óta pedig ismét 10 százalékos mérséklődés volt tapasztalható.  *  A bűnözés országos adatainak csökkenése ellenére az angliai nagyvárosokban romlott a közbiztonság: 1997 óta a betöréses lopás áldozatává válásának veszélye 50 százalékkal, a gépkocsival kapcsolatos bűncselekmények viktimizációs veszélye pedig harmadával növekedett a városokban.  * ) Azokban az országokban, amelyekben rendszeresen végeznek a latens bűnözés feltárására irányuló vizsgálatokat, a hagyományos bűnözés csökkenő tendenciáját a rendőrségi statisztikák mellett az áldozatok megkérdezésén alapuló elemzések is alátámasztják. A nyugat-európai államok többségében egyértelműen csökken a betöréses lopások, valamint a gépjárműlopások száma, és összességében úgy tűnik, hogy a vagyon elleni súlyos bűncselekményeknél is csökkenő trend érvényesül. Ezzel szemben az európai emberek biztonságérzete romlik, a bűnözéstől való félelem pedig még azokban az országokban is növekszik, ahol a bűnözési gyakoriság mérséklődött. Jól ismert tény ugyanis, hogy a biztonságérzet alakulását - a bűnözés számadatai mellett - olyan tényezők is befolyásolják, mint a romló életkörülmények, a növekvő munkanélküliség vagy a jövőkép hiánya.

A növekedő bűncselekmény-típusok

A vagyon elleni bűncselekmények csökkenésének általános tendenciájával szemben minden nyugat-európai országban növekednek a kábítószerrel kapcsolatos, a szexuális és a testi sérüléssel járó bűncselekmények. Emellett a nyugat-európai társadalmakat, különösen a nyolcvanas évek vége óta, egyre intenzívebben foglalkoztatják a bevándorlásnak és a szervezett bűnözésnek a társadalmi és gazdasági stabilitásra gyakorolt, illetve feltételezett hatásai. A közfigyelem és a kriminálpolitikai reakció középpontjában egyre inkább a bűnözés olyan jelenségei állnak, amelyek kevéssé mennyiségi mutatóik alakulása és az abból adódó trend miatt, sokkal inkább gazdasági potenciáljuk, szociális feszítőerejük és a társadalom kiemelkedő érdeklődése miatt kerültek a figyelem középpontjába.

A hazai bűnözés 1970 óta négyszeresére nőtt

Magyarországon az 1970-1995 közötti 25 év alatt az ismertté vált bűncselekmények száma négyszeresére nőtt. A hazai bűnügyi statisztika adatainak idősorát két jól elkülönülő trend jellemzi:  * 

1970-1988 között - a bűncselekmények összetételének viszonylagos stabilitása mellett - a bűnözés lassú emelkedése volt tapasztalható. 1970-ben 122 ezer, 1988-ban 185 ezer bűncselekmény vált ismertté.

Az 1990-es évek elején a bűnözés új növekedési pályára állt. 1989-ben addig soha nem tapasztalt méretűre, 225 ezerre növekedett a hatóságok tudomására jutott bűncselekmények száma. 1990-ben már 341 ezer ismertté vált bűncselekményt regisztrált a bűnügyi statisztika. A következő növekedési hullám 1995-ben volt, amikor már 502 ezer bűncselekményt tartottak nyilván. (Lásd az 1. számú ábrát).

1. számú ábra

Az ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon (1970-2002)

A bűnözés az 1990-es évek utolsó harmadától kezdődően magas szinten stagnál (1996-ban 466, 1998-ban 597, 2000-ben 450, 2001-ben 465, 2002-ben pedig 420 ezer bűncselekmény elkövetése vált ismertté). Magyarországon a változások kezdő évében, 1988-ban minden tízezer lakosra 174,8, 1992-ben 432,6, 2001-ben 456,5, 2002-ben 413,6 bűncselekmény jutott.

A bűnözés szerkezeti változása is sokkolta a magyar közvéleményt

A magyar közvéleményt ez a változás sokkolta. Az emberek 1989 és 1992 között, mindössze három év alatt szembesültek azzal a robbanásszerű növekedéssel, amelyhez a nyugat-európai lakosok két évtized alatt „szokhattak hozzá”. Hasonló helyzet alakult ki a környező országokban is. Valamennyi rendszerváltó országban legalább megduplázódott a bűnözés.  * 

A növekedés jelentős részét a vagyon elleni bűncselekmények - különösen a lopások, a betöréses lopások és a rablások - számának emelkedése okozta. Az 1990-es évek elejétől kezdve új típusú fenyegetettséget jelentett a gépkocsilopások szaporodása, az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések elterjedése, a maffia típusú leszámolásokat sejtető élet elleni bűncselekmények megjelenése, a csalás és az okirattal kapcsolatos bűncselekmények soha nem látott növekedése, az ezredforduló végén pedig a droggal kapcsolatos cselekmények terjedése. Az állampolgárok biztonságérzetét jelentősen befolyásolja, hogy az utóbbi években az ismertté vált bűncselekmények közel egyharmada közterületen történt. Ennek területi megoszlását tartalmazza a 2. számú ábra.

2. számú ábra

A közterületen elkövetett ismertté vált bűncselekmények százezer lakosra jutó száma az egyes megyékben 2002. év

Mindezek ellenére Magyarország bűnözése - a tízezer lakosra jutó 410-450 bűncselekménnyel - nem tekinthető magasnak, az európai középmezőny alsó felében található. Ugyanez az adat Svédországban 1362, Hollandiában 1020, Németországban 833 és Ausztriában 626.  * 

Csökkent a felderítési hatékonyság

A növekvő bűnözés Közép- és Kelet-Európa átalakulóban lévő országaihoz hasonlóan Magyarországon is jelentősen próbára tette a bűnüldöző szerveket. A bűnözés növekedésével párhuzamosan eddig nem látott mértékben csökkentek a bűncselekmények felderítési mutatói. 1980-ban a 130 ezer ismertté vált bűncselekmény egynegyedében nem sikerült megtalálni az elkövetőt. Két évtizeddel később, 1999-ben az 505 ezer ismertté vált bűncselekmény majdnem felében (48,7 százalékában), 2002-ben 48,8 százalékában maradt a tettes ismeretlen. (Lásd a 3. számú ábrát). A nyomozás hatékonyságának értékelésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy jelentősen növekedett a bűnhalmazatok gyakorisága. Míg a korábbi évtizedekben a halmazatok száma évente 15-20 ezer körül alakult, addig a kilencvenes években már 100 ezer fölé emelkedett. Az elkövetők jelentős része hosszabb bűnözői pályafutás után kerül a hatóságok látókörébe. A befejezett emberölések, emberölési kísérletek, szándékos súlyos testi sértések, halált okozó testi sértések esetében az átlagos nyomozási eredményesség általában elérte a 80 százalékot. Ezzel szemben rendkívül alacsony - 10-25 százalék körüli - a betöréses lopások, a lakásbetörések és a személygépkocsival kapcsolatos lopások felderítési eredményessége.

3. számú ábra

Az ismertté vált bűncselekmények és az ismertté vált bűnelkövetők száma Magyarországon

2.2. A vagyon elleni bűncselekmények

Dominál a vagyon elleni bűnözés

A bűnözés gyors növekedésével párhuzamosan a bűnözésen belül strukturális átalakulás is zajlott, amely a vagyon elleni bűncselekmények arányának jelentős emelkedését eredményezte. Napjaink hazai bűnözési szerkezetét - a fejlett államok bűnözéséhez hasonlóan - a vagyon elleni bűncselekmények kimagasló, 70-80 százalékos nagyságrendje jellemzi. A vagyon elleni bűncselekményeken belül meghatározó az üzleti és üzemi lopás, a zsebtolvajlás, a betöréses lopás, a gépkocsi- vagy a gépkocsiból történő lopás, valamint a rongálás. Ennek területi megoszlását, a „fertőzöttség” eloszlását tartalmazza a 4. számú ábra.

4. számú ábra

Az ismertté vált vagyon elleni (nem erőszakos) bűncselekmények százezer lakosra jutó száma az egyes megyékben 2002. év

Szaporodnak a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények

A motorizáció terjedésével együtt növekedett a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények száma. A gépkocsikból történő különféle lopások kezdetben a fiatalkorúak jellemző első bűncselekménye volt, később az ilyen típusú bűncselekmények - a krónikus alkatrészhiány miatt - széles körben terjedni kezdtek. Ma már egyre gyakoribb a gépjármű végleges eltulajdonítása, részben alkatrészenként történő értékesítése, a hamisított rendszámtáblák és okmányok használata. Kialakult a lopott gépkocsik nemzetközi kereskedelme is.

Növekszik a csalások aránya

A vagyon elleni bűnözésen belül igen jelentős mértékben növekedett a csalások aránya. A korábbi években arányuk nem haladta meg a 3-4 százalékot, az ezredfordulón azonban 20 százalékos részesedéssel szerepelnek a vagyon elleni bűnözésben.  * 

Egyre több a lakásbetörés

1982-től az ezredfordulóig négyszeresére emelkedett a betöréses lopások száma. Bár az elmúlt években a regisztrált adatok - a különféle biztonsági eszközök elterjedésének is köszönhetően - csökkenést jeleznek (2000-ben 71 635, 2001-ben 68 499, 2002-ben 58 740), Budapesten azonban ismét emelkedett (2000-ben 15 207, 2001-ben 15 421, 2002-ben 13 226) az ilyen bűncselekmények száma. A betöréses lopások belső struktúrája is átalakulóban van. Jelentősen visszaesett az üzletbetörés, kisebb mértékű a lakásbetörések számának csökkenése. Úgy tűnik, hogy a technikai védekezésre fordított beruházásnak van értelme. Ezt azonban az üzleti szféra inkább megengedheti magának, mint a lakosság többsége. A betöréses lopások 14 százalékát a fiatalkorúak követik el. Ezzel az elkövetői körrel szemben a biztosítással nem rendelkező sértetteknek még akkor sincs túlságosan kedvező helyzete, ha az elkövetőt megtalálja a rendőrség. Egy hazai kutatás eredményei szerint a betöréses lopások áldozatainak csak háromnegyede rendelkezett biztosítással. A sértetté válást követően a biztosítással rendelkező áldozatok többsége kárigényét érvényesítette, de csupán 18 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy káruk teljes egészében megtérült.  * 

A környezet- és természetkárosító bűnözés

A környezet- és természetkárosító bűncselekményekkel szemben kiszolgáltatott helyzetbe került a magyar lakosság. Az elmúlt néhány évben jelentősen növekedett a környezet- és természetkárosító bűncselekmények száma. Ezek egy része a nemzetközi állat-, különösen madárkereskedelemmel kapcsolatos és egyre inkább szervezett formában jelennek meg. Másik részük a környezetre veszélyes üzemek működésével, az ilyen típusú hulladékokkal, illetve azok jogellenes elhelyezésével függenek össze. A természet védelmével, a környezet károsításával kapcsolatos társadalmi - ezen belül a hatósági - érzékenység igen hiányos. A hatályos jogszabályok szankciói erőtlenek és a jogalkalmazási gyakorlat sem következetes. A természet hatékonyabb védelme sürgető és hazánk Uniós csatlakozása szempontjából kiemelkedő feladat.

2.3. Az erőszakos és a közterületi bűnözés

Terjed a félelmet keltő erőszak

Magyarországon az elmúlt két évtizedben az erőszakos bűncselekmények arányának emelkedése elmaradt ugyan a vagyon elleni bűnözés növekedésétől, de a százezer lakosra jutó erőszakos bűncselekmények száma 47 százalékkal emelkedett. 1989 és 1995 között az emberölések száma is növekedett. Az erőszakos bűncselekmények százezer lakosra számított 263-as hazai aránya a dániaival áll azonos szinten, ebből a szempontból az európai középmezőnybe tartozunk. A világ 28 nagyvárosa közül Budapest a százezer lakosra jutó emberölések száma szerint a 14-ik helyet foglalja el, azonos helyzetben van Prágával, Madriddal, Lisszabonnal és Helsinkivel.  *  Az előre megtervezett, kegyetlen módszerekkel elkövetett és a leszámolásjellegű gyilkosságok megjelenése azonban megrémítette a lakosságot. Egyes erőszakos bűncselekmények - különösen az önbíráskodás, a zsarolás, a garázdaság, a rablás - előfordulása manapság sokkal gyakoribb, mint a korábbi évtizedekben volt.

Terjednek a rablás mint tipikus közterületi bűnözés új, veszélyes formái

A rablások száma világszerte növekszik. Különösen gyors az emelkedés üteme a „fiatal demokráciákban”. 1990 és 1996 között a rablások aránya Bulgáriában 418 százalékkal, Litvániában 961 százalékkal, Romániában 119 százalékkal nőtt. Ugyanebben az időszakban az európai emelkedés átlaga 63 százalék volt. Nálunk a rendszerváltás kezdetétől az 1990-es évek végéig majdnem négyszeres volt az emelkedés. A rablások elkövetési módjai is erőszakosabbá, veszélyesebbé váltak. Magyarországon a fegyveres, valamint a pénzintézetekben vagy postán elkövetett rablások száma gyorsabban növekedett, mint az egyéb elkövetési módok esetében.  *  Az évi átlag szerint előforduló 3 ezer rablás ugyan nem tekinthető nagyon soknak, az új elkövetési módok terjedése azonban aggasztja az embereket.

Az erőszakos és garázda bűncselekmények megoszlása

Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények százezer lakosra jutó adataiban 3-4-szeres eltérések vannak az ország egyes megyéi, illetve rendőrkapitányságainak illetékességi területei között. E cselekmények gyakoribbak az ország északi, észak-keleti területein, mint máshol. (Lásd az 5. számú ábrát.) A statisztikai adatok a garázdaságok folyamatos emelkedését jelzik.

5. számú ábra

Az ismertté vált erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények százezer lakosra jutó száma az egyes megyékben 2002. év

A nyugat-európai országokban érzékenyebben reagálnak a szexuális bűncselekményekre és a családon belüli erőszakra

A rendőrségi statisztika adataira alig lehet támaszkodni azoknak az erőszakos cselekményeknek az értékelésében, amelyek körében alacsony a „feljelentési hajlandóság”. Ilyenek nálunk a szexuális bűncselekmények és a családon belüli erőszak esetei. Az ENSZ statisztikája szerint 1986-1994 között az országok mintegy 40 százaléka jelezte az erőszakos nemi közösülések számának 10-50 százalékos emelkedést, és további 13 államban 50 százaléknál nagyobb növekedés következett be. Az európai országokban 1996-ban a százezer lakosra jutó átlagos előfordulás 7, Magyarországon pedig 4 volt.  * 

2001-ben növekedett, 2002-ben csökkent az erőszakos közösülés sértetteinek száma és a gyermek- és fiatalkorú sértettek aránya. Amíg azonban a korábbi években az ismertté vált szexuális bűncselekmények áldozatainak fele sem volt gyermek- és fiatalkorú, addig az elmúlt három évben ez az arány 60 százalék körülire emelkedett (2000-ben 60; 2001-ben 58,5; 2002-ben 57,7 százalék).  *  A cselekmények jelentős részénél a sértett és az elkövető családi, rokoni, ismerősi kapcsolatban volt.

2.4. Az alkohollal összefüggő és a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények

2.4.1. Az alkohol szerepe a bűnelkövetésekben

Minden negyedik ismertté vált bűncselekményt alkohol hatása alatt követnek el

Az alkohol tudat- és akaratmódosító hatása régóta ismert. Az alkohol jelentős szerepet játszik a bűncselekmények elkövetésében is. Az 1985-2001 közötti időszakban minden negyedik ismertté vált bűncselekményt alkohol hatása alatt követtek el.

Az alkohol szerepe jelentősen növekedett az erőszakos és garázda jellegű bűnözésben

Az erőszakos és garázda jellegű bűnözésben az alkohol szerepe jelentősen növekedett. Míg 1985-1990 között az ismertté vált bűnelkövetők 28 százaléka követett el erőszakos, garázda jellegű bűncselekményeket alkoholos befolyásoltság alatt, addig ez a szám az 1991-től 2001-ig terjedő időszakban 40 százalék volt.

Az iszákos életmóddal összefüggő ismertté vált bűnelkövetők aránya többszörösére növekedett

1985 és 2002 között az ismertté vált elkövetők aránya valamivel több, mint 42 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az időszakban az iszákos életmóddal jellemezhető ismertté vált elkövetők aránya két és félszeresére nőtt. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményeket elkövetők körében 335 százalékos az emelkedés.

Az alkoholbetegek gyógyításának intézményrendszere az elmúlt tíz évben alacsonyabb hatékonysággal működött

Az elmúlt 10 évben a mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatásaival kapcsolatban csökkent a szakmai és társadalmi érdeklődés. Az alkoholbetegek gyógyításának, az ezt szolgáló intézményrendszer működésének hatékonysága visszaesett. A nemzeti népegészségügyi programnak és a bűnmegelőzési stratégiának egymást erősítő hatást kell kifejteniük a közös célok megvalósítása érdekében.

2.4.2. A kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények

Drogfogyasztás

1999-ben tizenkét európai országban lefolytatott nemzetközi kutatás eredményei szerint a drogfogyasztás a munkanélküliek körében a legjellemzőbb.  *  (Az ebből a felmérésből nem derül ki, hogy a munkanélküliek körében terjed-e gyakrabban a drog, vagy a kábítószerrel kapcsolatos életmód miatt válnak munkanélkülivé az érintettek). A kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények körében nálunk ma még nem az előfordulás gyakoriságára, hanem a növekedés ütemére és mértékére kell figyelni. A kábítószerrel való visszaélés ismertté vált eseteinek száma 1990-2001 között 34-ről 3930-ra, 2002-re 4779-re növekedett. 1994-ben 130 személy követett el kábítószer hatása alatt bűncselekményt, 2002-ben pedig már 1786. Magyarország ma már nemcsak fontos tranzitútvonal, hanem célország is. A fiatalok körében egyre nagyobb mértékben terjed a kannabiszszármazékok (marihuána, hasis) és az amfetaminszármazékok (Speed, Ecstasy) fogyasztása. Az eljárás alá vontak kilenctizede nem töltötte be a harmincadik életévét. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban nyilvántartott halálesetek száma 1997-ben 47, 1998-ban 31, 1999-ben 42, 2000-ben 37, 2001-ben 40 volt.  *  (A 2002-ben előfordult halálesetek számáról nincs adat).

Az első hazai kísérlet a drogfogyasztás visszaszorítására

A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai programban [96/2000. (XII. 11.) OGY határozat és annak mellékletét képező Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében] meghatározott és kívánt hatást a büntető anyagi jogszabály (1998. évi LXXXVII. törvény) szigorítása nem érte el. A felderített bűncselekmények növekedési üteme ugyan 1998 óta lassul, de úgy tűnik, hogy ez inkább a felderítési hatékonyság hiányosságaira vezethető vissza, mint a jelenség visszaszorulására. A drogfogyasztási szokások terjedése és a bűnelkövetés társadalmi okai hasonlóak. Ezt mindkét jelenség megelőzésénél figyelembe kell venni.

2.5. Az ismertté vált bűnelkövetők

Az ismertté vált bűnelkövetők többsége hátrányos szociális adottságokkal rendelkezik

A közepesen fejlődő országok ismertté vált bűnözése - s ebből a szempontból Magyarország sem kivétel - elsősorban a szegénység által motivált jelenség. Bár a szervezett és a „fehérgalléros” bűnözés megjelenése a közép-kelet-európai régióban jelentős kihívás elé állította a büntető igazságszolgáltatást, az eljárás alá vont személyek túlnyomó többsége továbbra is az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz szociális körülmények között élők, a szakképzetlenek, a tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők vagy a munkanélküliek köréből kerülnek ki.

Az előítéletek és a hátrányos helyzet halmozódása

A rendszerváltás után nyíltabb formában jelentek meg az előítéletek. A romák többsége a rendszerváltás vesztesei közé tartozik. A korábbi évtizedekben a központilag vezérelt társadalmi felemelkedés a romák számára alacsony szinten ugyan, de megteremtette a létbiztonságot. A változás azonban nem volt eléggé tartós és mélyreható. A rendszerváltás idején ők voltak a legképzetlenebb munkavállalók.  *  A romák alacsony és ma még folyamatosan romló társadalmi státusa, illetve a romákkal kapcsolatos előítéletek megnyilvánulásai a bűnözést gerjesztő tényezők. A regionális kutatások már a korábbi évtizedekben is kimutatták, hogy a roma bűnelkövetők száma az ország elmaradott régióiban a legmagasabb. Az áldozattá válás gyakoriságáról a romák körében nem rendelkezünk adatokkal.

Az ismertté vált bűnelkövetők többsége 18-39 éves férfi, akiknek közel fele vagyon elleni bűncselekményt követ el

1982-2002 között a bűncselekményt elkövetők száma 82 ezerről 129 ezerre nőtt. 1982-2002 között a tízezer lakosra jutó bűnelkövetők száma majdnem megduplázódott, 1982-ben 76, 2002-ben 127 volt. (Lásd ismét a 3. számú ábrát.) A bűncselekmények többségét Magyarországon is 18-39 éves férfiak követik el. Egyes bűncselekmények - például a rablás, az erőszakos közösülés - elkövetői fiatalabbak. Az elkövetők kriminalitási aktivitása 34 éves kornál éri el a csúcsot, ettől az életkortól folyamatosan csökken. Az ismertté vált bűnelkövetők 45 százaléka vagyon elleni bűncselekményt követett el. A vagyon elleni bűnözés körében igen magas a látencia. Más szóval az ismertté vált elkövetők nem feltétlenül reprezentálják a társadalom vagyon elleni bűnelkövetőit.

A súlyos bűncselekmények többségét olyanok követik el, akik már nem először kerülnek szembe a bűntető igazságszolgáltatással

2002-ben a regisztrált tettesek 38,8 százaléka büntetett előéletű, 11,6 százaléka visszaeső volt. A súlyos bűncselekmények többségét - például a betöréses lopást vagy az erőszakos cselekményeket - a bűnismétlők *  követik el. (2002-ben a vagyon elleni bűncselekmények körében az összes ismertté vált bűnelkövető 46,9 százaléka volt bűnismétlő, 17,7 százaléka pedig visszaeső,  *  míg a betöréses lopások elkövetői között a bűnismétlők aránya 61,3, a visszaesőké pedig 29,4 százalék volt.)

A visszaesők felelnek a súlyos bűncselekmények többségéért

A visszaeső bűnelkövetők döntő többsége férfi. Ez a csoport - a magyar férfinépesség fél százaléka - követi el a betörések, a gépkocsival kapcsolatos bűncselekmények, orgazdaságok, üzleti lopások és rablások többségét, felel az olyan erőszakos bűncselekmények jelentős részéért, amelyek a drog- és alkoholfogyasztással függenek össze. E csoport kriminalitása erősen kötődik lakóhelyéhez, aránytalanul nagyobb viktimizációs veszélynek téve ki a lakókörnyezetüket. Döntő többségük gyermekkorától szegregált és marginalizált környezetben élt.

37-40 ezer ismertté vált bűncselekményt ismerős és hozzátartozó sérelmére követtek el

2001-ben 128 ezer, 2002-ben pedig 129 454 elkövető vált ismertté Magyarországon. 51,4 százalékuk (66 ezer elkövető) természetes személy sérelmére valósított meg bűncselekményt. Az ismertté vált elkövetők és a sértettek közötti kapcsolatokat vizsgálva különbséget tehetünk olyan elkövetők között, akik kapcsolati körön belüli (családtag, rokon, ismerős, barát, munkatárs stb.), illetve olyanok között, akik idegen személy sérelmére követték el a cselekményt. 2001-ben az esetek több mint 40 százalékában olyan személy vált sértetté, aki személyes kapcsolatban volt az elkövetővel. Ez különösen jellemző az erőszakos elkövetések esetében.

Erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények Magyarország megyéiben az elkövető és a sértett kapcsolata alapján

Annak érdekében, hogy a kapcsolati körön belüli (családtag, rokon, ismerős, barát, munkatárs stb.) vagy a kapcsolati körön kívüli (idegen) személyek - az elkövetők oldaláról történő - veszélyeztetettségének területi jellegzetessége megállapítható legyen, a szokásos statisztikai módszerrel feldolgozott adatokat térképen ábrázoltuk.

6. számú ábra

Erőszakos, garázda jellegű és vagyon elleni bűncselekményt elkövetők százezer lakosra jutó gyakorisága Magyarország megyéiben 2001-ben

A 6. számú ábrán *  jól látható, hogy Magyarországon négy olyan terület különíthető el, ahol eltér egymástól a csoporton belüliek (családtag, rokon, ismerős stb.) és a csoporton kívüliek (idegenek) veszélyeztetettsége az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények körében:

1. Az észak-dunántúli (Fejér; Győr-Moson-Sopron; Vas; Veszprém megye) térségben - az országos átlaghoz képest - olyan alacsony az ismertté vált elkövetők aránya, hogy az elkövető és az áldozat viszonyára vonatkozóan nem vonható le megalapozott következtetés.

2. A dél-dunántúli térségben (Zala; Somogy; Baranya), Komárom-Esztergom és Nógrád megyében az országos átlagnál kisebb az idegeneket támadó bűnelkövetők aránya. Átlagos az ismerősök sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények előfordulása. Az átlagosnál viszont gyakrabban követtek el számukra ismert áldozat sérelmére vagyon elleni bűncselekményt.

3. A közép-magyarországi és dél-alföldi térségben (Pest; Tolna; Bács-Kiskun; Csongrád; Békés megye) a népességhez képest kevés erőszakos - különösen az ismerősökre veszélyes - elkövető vált ismertté. Tipikus viszont az ismerősök és az idegenek ellen elkövetett vagyon elleni cselekmény.

4. Az észak-kelet magyarországi térségben (Heves; Borsod-Abaúj-Zemplén; Szabolcs-Szatmár-Bereg; Hajdú-Bihar; Jász-Nagykun-Szolnok megye) - mind az erőszakos, mind a vagyon elleni bűncselekményeknél - kiemelkedő az idegen áldozatok sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, de országosan itt a legmagasabb az ismert áldozat sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények előfordulása.

2.6. Az ismertté vált bűnözés területi jellemzői

Az ismertté vált bűnelkövetők megoszlásának területi egyenlőtlenségei

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekben a kedvezőtlen gazdaságszerkezeti mutatók mellé tartós munkanélküliség is társul.  *  Két meghatározó jelzőszám mutatja a területi hátrányok mélységét: az egy főre jutó GDP és a munkanélküliségi ráta alakulása. A jelentős területi és regionális különbségek a növekvő társadalmi polarizálódást jelzik. A területfejlesztésben létrejött regionális önkormányzati együttműködés eredményeként, az EU csatlakozás folyamán nagy valószínűséggel kialakulnak az előbb jelzett egyenlőtlenségek felszámolásához szükséges együttműködések. Ezt az EU regionális fejlesztési irányai is ösztönzik. A regionális együttműködési törekvések a közösség biztonságát meghatározó egyéb területeken teljesen hiányoznak, így például az egyes fejlesztési régiókba tartozó rendőrségek között is.

A jobb szociális adottságú területek a bűncselekmények elkövetésének kedveznek, a legrosszabbak pedig „bűnkibocsátókká” válnak

A bűncselekmények elkövetésének helyszíne és az egy főre jutó GDP összevetése után megállapítható, hogy ahol magasabb a GDP, ott az ismertté vált bűncselekmények száma is magas. Az ország társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségeiben viszont az ismertté vált elkövetők koncentrálódása tapasztalható. (Lásd a 7. számú ábrát.)

7. számú ábra

Az ismertté vált bűnelkövetők százezer lakosra jutó száma az egyes megyékben 2002. év

A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságok következtében az ország keleti régiói bűnkibocsátó területekké váltak, az országos átlagnál magasabb a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága is.

A városok és nagyobb települések vonzzák a bűnt

A bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség. 1988-ban a magyar lakosok 32-33 százaléka élt olyan településeken (ezek kivétel nélkül városok), ahol az ismertté vált bűncselekmények 45 százalékát követték el. A kisebb településeken a lakónépesség arányánál kevesebb, a nagyobb településeken pedig jóval több bűncselekmény vált ismertté. A biztonság hiányának is szerepe volt abban, hogy 2001-re éppen ezeknek a településeknek a lélekszáma csökkent 2-3 százalékkal. A városi bűnözés növekedése is okozója a városokból történő népességkiáramlásnak és a nagyvárosok belsővárosi területein - elsősorban a fővárosban - kialakuló szegregációnak. A tehetősebbek földrajzi és társadalmi értelemben egyre inkább elkülönülnek a kevésbé tehetősektől. Más településeken viszont még mindig a rendszerváltás előtti időkhöz közeli a bűnözési szint. Vannak olyan települések is, amelyekben egyáltalán nem regisztráltak bűncselekményt, bár ezek száma folyamatosan csökkent. 1988-1997 között 205-ről 40-re esett vissza azoknak a településeknek a száma, amelyekben a hivatalos statisztika szerint nem követtek el bűncselekményt. 1997 és 2001 között ez a szám 56-ra növekedett.  *  Budapest az egyik legfertőzöttebb területe az országnak.**

** Budapesten bűnügyi fertőzöttségüket tekintve jelentősen különböző területek vannak. A fővárosiak egy része nagyon sok bűncselekménnyel kényszerül együtt élni, az ő helyzetük a bűnügyileg leginkább fertőzött európai országok polgáraihoz hasonlítható. Néhány külső kerületben ugyanakkor a nyolcvanas évekéhez hasonló a bűnügyi fertőzöttség.
A lakossághoz viszonyítva a legtöbb bűncselekményt az I., az V., és a VI., kerületben követik el, mind a három kerületben a tízezer lakosra jutó arányszám 2000-ben meghaladta az 1200-at. Ez a legmagasabb bűnözési rátájú országokéval azonos fertőzöttséget jelez. Ugyanakkor a legkedvezőbb mutatójú XVII. kerületben az arányszám messze alatta marad az országos átlagnak: 275.
A fővárosi bűnözés szerkezetét a vagyon elleni bűncselekmények kimagasló nagyságrendje jellemzi - hasonlóan az országos bűnözés jellegzetességeihez.
A fővárosban az elmúlt öt évben 10 százalékkal növekedett az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma. A budapesti erőszakos bűncselekmények alakulását alapvetően három bűncselekménytípus határozza meg: a szándékos súlyos testi sértés, a rablás és a garázdaság, amelyek döntő többségét közterületen követik el. Az egyes kerületek között a 10 ezer lakosra jutó erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények számában több mint ötszörös eltérést is találunk. Az erőszakos bűncselekmények elkövetése a belsővárosi zónára (az I., az V., a VIII., a IX. és a X. kerületek) koncentrálódik.
2.7. A bűnözés társadalmi ára

A bűncselekmények által okozott kár

A bűnözés, az erőszak és a biztonsághiány anyagi következményeit igen nehéz felbecsülni. A kanadai Országos Bűnmegelőzési Tanács által 1996-ban kiadott jelentés szerint a bűnözéssel kapcsolatos költségek évente 46 milliárd kanadai dollárt tettek ki.*** A bűncselekményekkel okozott kár a fejlett országokban a GDP mintegy 5 százalékát teszi ki, a fejlődő országokban az okozott kár aránya eléri a GDP 14 százalékát.  * 

*** A bűnözéssel kapcsolatos anyagi kiadások összetétele a következőképpen alakult:
A büntető igazságszolgáltatás működtetésével kapcsolatos költség 9,7 milliárd CAD
A magánbiztosítás rendszere 7,0 milliárd CAD
A sértetteket terhelő anyagi következmény 18,0 milliárd CAD
A közösség leromlása 5,5 milliárd CAD
Az anyagi veszteség 5,0 milliárd CAD
Az orvosi ellátás költsége 0,5 milliárd CAD
Összesen: 45,7 milliárd CAD
In: Vézina, C.: Why Crime Prevention is Better than Cure. www.unchs.org/unchs/english/hdmar98/forum1.htm.

A bűnözés okozta kár, az elmaradt haszon, a jogalkalmazó szervek költségei

A bűnözés társadalmi árának számításánál a bűncselekmények által okozott tényleges kárt, az elmaradt hasznot és a közvetett kárt kell figyelembe venni. Emellett számításba kell venni a jogalkalmazó szervek működtetésével és fenntartásával kapcsolatos költségeket is.  *  Magyarországon a bűnözés következményeivel kapcsolatos költségek közül csak a bűncselekmények által közvetlenül okozott kárt tartják számon. Ez a vagyon elleni bűncselekmények körében 1988-1991 között 2,75 milliárd forintról 21 milliárd forintra nőtt. 1995-ben 62,3 milliárd forintot, 2001-ben már 113 milliárd forintot tartottak nyilván. A 2002-es adatok szerint a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 93 milliárd forintra csökkent, amely 18,6 százalékos mérséklődést jelent az előző évhez viszonyítva. Ugyanilyen mértékben csökkent viszont a megtérült kár is: a 2001. évi 8,6 milliárdos megtérüléshez képest 2002-ben csupán 6,8 milliárd forint térült meg a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kárból. A bűnözéshez kapcsolódó egyéb kiadásokról, továbbá a háztartások biztonságot szolgáló - valószínűleg tetemes - kiadásairól nem rendelkezünk adatokkal. 2000-ben a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár megtérülési mutatója mindössze 13,7 százalék volt. Az elkövetett vagyon elleni bűncselekmények anyagi következményeinek túlnyomó részét az áldozatok, az áldozattá válás kockázatcsökkentésének megelőzési költségeit pedig maguk az állampolgárok viselik. A kár megtérülésére vonatkozó esély igen alacsony szintje miatt csökken a feljelentési hajlandóság és a hatóságokkal való együttműködési készség. Mindez a büntető igazságszolgáltatás iránti bizalmat gyengíti.

3. SWOT-ELEMZÉS * 

Erősségek Gyengeségek
A bűnmegelőzés jelenlegi rendszerének rendelkezésére álló források, beleértve a költségvetési forrásokat - Megkezdődött az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítése, kiépülőben van a BM áldozatvédelmi irodák hálózata.
- Nyolcadik éve működik az Országos Bűnmegelőzési Tanács és csak bűnmegelőzési programokat támogat.
- Bűnmegelőzési célú szellemi és anyagi források állnak rendelkezésre a Biztonságos Magyarországért Közalapítványnál.
- Az egységes pártfogói rendszer kiépülése új erőforrást hoz a rendszerbe.
- A büntető igazságszolgáltatási rendszer belső információáramlása nem hatékony.
- Az áldozatok és az elkövetők számára nem állnak rendelkezésre speciális szolgáltatások.
- A szükséges források hiányoznak, és a létező források nem a szükségleteknek megfelelően oszlanak el.
- Nagyon korlátozott a közösségi szerepvállalás az igazságszolgáltatás feladatainak támogatásában.
- A szituációs bűnmegelőzési eszközök elterjedtsége lakossági forrásokat vont be.
- A polgárőrség, a Fehérgyűrű Közhasznú Egyesület és a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) lakossági forrásokat vont be a rendszerbe.
- Az üzleti szféra szituatív bűnmegelőzési eszközökkel már elkezdte védeni önmagát.
A bűnmegelőzés jelenlegi rendszerének szerkezete A BM kialakította a megyékben a rendőri bűnmegelőzés hálózatát.
- Létrejött a BM bűnmegelőzési Központja.
- A rendőrség és a vagyonvédelmi vállalkozások mellett egyes civil szervezetek (pl. polgárőrség, vagyonvédelmi kamarák, biztonságvédelmi egyesületek, SZEM mozgalom stb.) felismerte a bűnmegelőzés fontosságát.
- Az egységes pártfogói rendszer kiépülése egységesebbé teszi a büntetés-végrehajtás működését, kedvezően hat a büntető igazságszolgáltatásra.
- Az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek kárenyhítésére már van jogi megoldás.
A büntető igazságszolgáltatás időszerűsége messze elmarad a kívánatostól.
- A vagyon elleni bűncselekmények áldozatainak kártérítése nem hatékony.
- A büntetés-végrehajtásban nem érvényesül megfelelően a bűnismétlés megelőzési szempontjainak érvényesülése.
- Nem alakult ki a minisztériumok közötti folyamatos egyeztetés és együttműködés.
- Az önkormányzatok még nem éreznek kellő felelősséget a helyi biztonságért, indokolt mértékű eszközrendszerrel sem rendelkeznek.
- Hiányzik az együttműködés a szociális, az egészségügyi és az oktatási intézményekkel.
A bűnmegelőzés jelenlegi rendszerének értékei A jelenlegi rendszer garanciái biztosítják az emberi jogok érvényesülését.
- A minimálbér adómentessé tétele, az egészségügyi hozzájárulás mérséklése visszaszorítja a megélhetési bűnözést.
- A családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására hozott országos rendőr-főkapitányi intézkedés.
- Erősödött a bűnalkalmak csökkentését célzó rendőri, önkormányzati aktivitás.
- A tradicionális bűnözés felderítése alacsony hatékonyságú.
- A bűnözéskezelés rendszere nincs tekintettel a kisebbségi problémákra.
- Kevés figyelem jut a bűnözés lehetséges utánpótlását jelentő gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésére.
Erőtlenek a helyi biztonság problémáival kapcsolatos közösségi megoldások.
- A jelenlegi társadalmi bűnmegelőzési akciókban túlsúlyos a bűnalkalmakra való reakció.
A jelenlegi szereplők tudása és felkészültsége - A bűnözés elemzésével kapcsolatos kutatói szaktudás rendelkezésre áll. - Nincsenek átfogó ismereteink a latens bűnözésről, az áldozattá válás gyakoriságáról.
- A regisztrált bűnözéssel kapcsolatos ismeretek rendelkezésre állnak. - Alacsony az ismertté vált bűncselekmények felderítési hatékonysága.
- Nincs ismeretünk a kisebbségek áldozattá válásának kockázatáról.
- Hiányzik a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazása (jóvátétel, mediáció).
- Nincs tapasztalat a büntetés hatékonyságának mérésében.
- A bűnmegelőzés szakmai feladatainak ellátására nincs képzés, illetve továbbképzés.
- A bűnmegelőzés szereplőinek hiányos a képzettsége.
- Az egyedi bűnmegelőzési kezdeményezések nem kellően hasznosulnak.
Lehetőségek Veszélyek
A jelenlegi bűnmegelőzési-rendszer politikai környezete és a szakpolitikák - A Kormány bűnmegelőzés iránti elkötelezettsége biztosítékot jelent a megvalósíthatóságra.
- A jóléti rendszerváltás programja kezelni próbálja a bűnözés oksági hátterében álló szociális, foglalkoztatási és oktatási problémák egy részét.
- Megkezdődött a megélhetési bűnözés visszaszorítása a foglalkoztatás-, szociál-, adó- és járulékpolitikai intézkedésekkel.
- A gyermekjóléti, gyermekvédelmi rendszer országosan kiépült.
- Korszerű drogstratégiánk van.
- Határozott elképzelés van a népegészség fejlesztéséről.
- Folyik a büntetőpolitika új elemeit is tartalmazó kodifikáció.
- A bűnmegelőzésért viselt felelősség megosztása a kormányzati rendszerben konfliktusokat gerjeszthet.
- A bűnmegelőzés szereplői eltérően értelmezik a bűnmegelőzés prioritásait.
- Elmarad az együttműködési rendszer intézményesülése.
- A társágazatok eltérő szervezeti kultúrája és sajátlagos érdekei felülírhatják a bűnmegelőzés céljait.
- A politikai szándékoktól és elvárásoktól eltér a gyakorlati megvalósítás.
- Egyes szervezetek elégtelen elköteleződése diszfunkcionális hatást gyakorolhat.
- Készül a jogsegélyszolgálat országos hálózatának rendszere.
- Készül az antidiszkriminációs törvény.
A jelenlegi bűnmegelőzési-rendszer környezetét jellemző gazdasági tényezők - Az EU-csatlakozással jelentős gazdasági források vonhatók be a bűnmegelőzési feladatok finanszírozásába.
- Az üzleti szféra szereplőit is sikerül bevonni a bűnmegelőzési prgoramok finanszírozásába.
- A szükséges források továbbra is hiányzanak, illetve a létező források egyenlőtlenül oszlanak el.
- Növekszik a régiók közötti egyenlőtlenség.
- Továbbra is magas a gyermekek szegénység kockázata.
A jelenlegi bűnmegelőzési-rendszer környezetét meghatározó társadalmi, szervezeti és közösségi kérdések - A közvélemény aktivizálása a bűnmegelőzési stratégia céljai érdekében.
- A média szövetségessé tehető: ismerje meg és közvetítse e program célkitűzéseit.
- A nyilvánosság országos és helyi fórumai folyamatosan vegyenek részt a közösség mozgósításában és az eredmények bemutatásában.
- Az Európai Bűnmegelőzési Hálózathoz kapcsolódás.
- Az elvárások nem igazodnak a realitásokhoz.
- Továbbra sem esik egybe a bűnözéstől való félelem és a sértetté válás ténye.
- Felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek szocializációjából hiányzik a munkakultúra.
- Továbbra is növekszik a marginális társadalmi csoportokhoz tartozó bűnelkövetők aránya.
- A média egy része továbbra is csak a szenzációt tartja „piacképesnek”.
A jelenlegi rendszer környezetét meghatározó technikai tényezők - A megfelelő szabványok kialakítása a közösség biztonságérzetének fokozása érdekében. - Az önkormányzatok feladatvállalása nem terjeszkedik túl a szituációs eszközök támogatásán.

4. A TÁRSADALMI BŰNMEGELŐZÉS ELŐZMÉNYEI, A JELENLEGI HELYZET ÉS A NEMZETKÖZI ELVÁRÁSOK

4.1. Hazai előzmények és a jelenlegi helyzet

Közbiztonsági és bűnmegelőzési eredmények a 90-es évek közepéig

Az 1990-es évek első felében a rendőrség specializált bűnmegelőzési szerveket hozott létre. Azóta számos törvény, rendelet, kormányhatározat és ORFK vezetői utasítás foglalkozott bűnmegelőzési részfeladatok szabályozásával, de a kormányzati, az önkormányzati és a lakossági önszerveződések között máig nem sikerült hatékony együttműködést kialakítani. Az önkormányzatok és a rendőrség közötti kapcsolatot a rendőrségi forráshiányok határozták meg. Bár az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok a közbiztonsággal összefüggő feladataikat saját maguk határozzák meg, a legtöbb településen még a közbiztonsági és bűnmegelőzési bizottságok megalakítása is elmaradt. A helyi biztonság „megoldása” leegyszerűsödött a „több rendőrt az utcára” jelszó megfogalmazására. A 1990-es évek fordulóján civil kezdeményezésként számos településen polgárőr-szervezetek alakultak. A mára 600 egységet számláló szervezet egyharmada egyesületi formában működik, önkéntes országos érdekvédelmi szervezetük az Országos Polgárőr Szövetség. Az ezredfordulón a polgárőrök száma elérte az 53 ezret. Ugyanekkor elszórtan működött a Szomszédok Egymásért mozgalom is. A gazdasági élet számos területén jelentős értékek védelmét látják el a személy- és vagyonvédelmi vállalkozások, amelyek tevékenységét 1998-tól törvény szabályozza. Ezeknek a vállalkozásoknak a hatósági ellenőrzését 1995 óta a rendőrség igazgatásrendészeti, bűnügyi és közrendvédelmi szolgálatai végzik.

Az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) kialakítása és az Országos Bűnmegelőzési Program (OBP)

A bűnmegelőzés országos szervezete kialakításának első lépéseként a Kormány 1995-ben „érdekegyeztető, döntés-előkészítő és javaslattevő” szervként létrehozta az Országos Bűnmegelőzési Tanácsot (OBmT), hogy állásfoglalásaival és javaslataival segítse a Kormány bűnözés visszaszorítására irányuló törekvéseit.  *  Az OBmT-nek jelentős szerepe volt az Országos Bűnmegelőzési Program (OBP) létrejöttében. A Kormány átfogó bűnmegelőzési programját tartalmazó kormányhatározat fogalmazta meg először azt, hogy a hatékony bűnmegelőzés megvalósítása komplex társadalmi fellépést igényel, amely az állami és a társadalmi szervek, a polgárok és önszerveződéseik bűnmegelőzésben való összehangolt, tevékeny részvételével, illetve támogatásával valósítható meg.  *  A kormányhatározat hangsúlyozta a társadalompolitikai részterületeken kidolgozandó társadalomfejlesztési programok egymásra épülésének kívánalmát. Feladatul adta a belügyminiszternek, hogy a bűnmegelőzésből eredő kötelezettségek meghatározása érdekében vizsgálja meg a rendőrségi és az önkormányzati törvény módosításának szükségességét, valamint a kriminálstatisztikai adatgyűjtés rendszerét. A kormányhatározat az OBmT feladatává tette az OBP-ból adódó teendők végrehajtását és a bűnmegelőzéssel kapcsolatos módszertani segítségnyújtást.

A társadalmi bűnmegelőzés várat magára

A kormányhatározat egyértelmű fogalmazása ellenére az OBP-ban foglalt szakmai elvárások elenyésző része valósult csak meg. Kizárólag azokat támogatta a Kormány, amelyek büntetőjogi reakciók szigorítását célozták. Ezek a törekvések a korabeli jogszabályokban is tükröződnek.

Az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány (OKBK)

Ezt a folyamatot némileg megtörte az, hogy 1998-ban létrejött az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány (a továbbiakban: OKBK), azért hogy - az OBP megvalósításával összefüggésben - a rendelkezésére álló pénzeszközökből pályázati formában támogassa az önkormányzatok, a civil szervezetek és az állampolgárok bűnmegelőzési tevékenységét. 1999. július 7-én a Kormány meghatározta az áldozatvédelemmel kapcsolatos jogalkotási feladatokat, és az OKBK hatáskörébe utalta a személy elleni súlyos erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítését, meghatározva a kárenyhítésre, illetve a bűnmegelőzési feladatok támogatására fordítható közalapítványi tőke nagyságrendjét.  *  2001-ben megszűnt az OKBK. Az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól rendelkező 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet a jogutód szervezetként létrejött Biztonságos Magyarországért Közalapítvány (a továbbiakban: BMK) hatáskörébe utalta az állami kárenyhítési feladatok ellátását. A BMK-nak továbbra is feladata maradt a bűnmegelőzési programok támogatása, a katasztrófavédelmi és az áldozatvédelmi programok támogatása viszont ekkor került a hatáskörébe.

Az áldozatvédelem szervezetei

Az áldozatvédelem fontosságának felismerését jelzi az, hogy 1998-ban a BM Társadalmi Kapcsolatok és Kommunikációs Irodáján belül létrejött az Áldozatvédelmi Iroda. Az új szervezet feladata a Belügyminisztérium és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél az áldozatvédelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtása és koordinálása, valamint az érintett társadalmi szervezetekkel való együttműködés.  *  1990 óta hatékonyan működik az áldozatok védelmét elősegítő Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület.

A kormányzati szereplők hatáskörének tisztázatlansága

Az elmúlt évtizedben a hazai bűnmegelőzés irányítási rendszerének hibái jól nyomon követhetők az OBmT tevékenységének változásaiban is. Az OBmT működésében kezdetektől fogva nem volt világos az, hogy feladatait milyen szervezeti formában, milyen felügyeleti és milyen számonkérési rendszerben kell ellátnia. Nem volt egyértelmű az, hogy az OBmT működését a Kormány (mint alapító) vagy a BM (mint a működési feltételeket biztosító minisztérium) elvárásai határozzák-e meg. Időközben az OBmT tevékenységi köre megváltozott. Az 1075/1999. (VII. 7.) Korm. határozat három új feladatkörrel - a korrupció megelőzése, a sértettekkel kapcsolatos megelőzési feladatok koordinálása és a kábítószer-fogyasztás megelőzése - bővítette az OBmT hatáskörét. Az új feladatok végrehajtásához azonban nem biztosítottak megfelelő feltételeket. Az említettek egyben új tárcafeladatok is voltak, de a hatáskörök pontos rögzítése és az együttműködési formák meghatározása elmaradt. Az OBmT-nek a bűncselekmények áldozataival kapcsolatos koordinálási feladatai versenyeztek a BM Áldozatvédelmi Irodáival, a korrupció megelőzésének belügyi hatásköre pedig az IM tevékenységi körébe tartozó korrupció elleni küzdelemmel, továbbá a kábítószer-probléma belügyi megelőzése az ISM-hez tartozó drogmegelőzéssel. Az OBmT forrásoldali gyengesége a bűnmegelőzési célú közalapítvánnyal (OKBK, BMK) való kapcsolatában a viszonyok tisztázatlanságát és a keresztbe támogató pályázatok rendszerének kialakulását eredményezte. Ebben a helyzetben a századfordulóra a bűnmegelőzésért vállalt kormányzati felelősség érvényesítése lehetetlenné, a bűnmegelőzési tevékenység irányítása áttekinthetetlenné vált.

A bűnmegelőzés kormányzati koordinációs feladat, amelyet törvényben rögzítenek

A közbiztonság védelme és a társadalmi bűnmegelőzés a nemzet közös ügye, s ebben a politikai konszenzus megteremthető. A bűnmegelőzéssel foglalkozó szakemberek és a közigazgatás szereplői is egyetértenek abban, hogy a társadalmi bűnmegelőzés komplex rendszerét és működési feltételeit törvényben kell rögzíteni. Ez az általános, törvényi szintű szabályozást igénylő rendelkezések mellett tartalmazza azokat az úgynevezett tematikus törvénymódosításokat, melyek a bűnmegelőzéssel kapcsolatos új típusú komplex és ágazati jellegű feladatokat jelölik meg. A törvény elsődleges feladata az, hogy a bűnmegelőzés állami feladatainak sorában meghatározza azokat, amelyek kötelező közigazgatási hatósági felhatalmazással a helyi önkormányzatokhoz telepíthetőek, illetve megjelölje a bűnmegelőzés új típusú rendszerében a rendőrségnek a közösségi bűnmegelőzéssel kapcsolatos feladatait. A bűnmegelőzés mint kormányzati feladat szoros kapcsolatban van a rendészeti igazgatással és a büntetőpolitikával. A társadalmi bűnmegelőzés megvalósítása érdekében tehát elkerülhetetlen egy átfogó és hosszabb távra érvényes közbiztonsági stratégia kidolgozása is.

Az OBmT és az Országos Bűnmegelőzési Központ - a társadalmi bűnmegelőzés szervezeti rendszere * 

A kormányprogram egyik fő célkitűzése a „létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság” megszilárdítása, illetve javítása. Ezért a Kormány számára sürgős volt az, hogy a bűnmegelőzés komplex rendszerét kialakító magas szintű jogszabály megszületéséig gondoskodjon az ehhez szükséges ágazati feladatok és a végrehajtási határidők számon kérhető meghatározásáról. A bűnmegelőzés területén a társadalom szélesebb körű bevonásának igényére figyelemmel átalakította az OBmT-t, amelynek elnöke a belügy-, társelnöke pedig az igazságügyminiszter lett. Ezt foglalja magába az 1002/2003. (I. 8.) Korm. határozat. A határozat az OBmT igazgatási és adminisztratív feladatainak ellátását a BM hatáskörén belül létrehozott Országos Bűnmegelőzési Központra bízta. A központ létrehozásával a belügyminiszter biztosította a bűnmegelőzés tárcaszintű irányításának folyamatosságát. Az Országos Bűnmegelőzési Központ kezdeményezte a rendvédelmi szervek és az önkormányzatok új típusú együttműködési formáinak kialakítását. A belügyminiszter feladat- és hatáskörét meghatározó 150/2002. (VII. 2.) Korm. rendelet a közbiztonságért viselt felelősségre figyelemmel rögzítette a bűnmegelőzés koordinációs tennivalóit. Sürgető kormányzati feladat volt az is, hogy a társadalmi bűnmegelőzési stratégia megalkotásáig megvalósuljon a bűnözés alakulását nyomon követő és az EU követelményeknek megfelelő információs központ. Ez a Belügyminisztériumban működő szervezeti egység továbbra is a bűnmegelőzési stratégia végrehajtásának szolgálatába állítható.

4.2. Nemzetközi előzmények, nemzetközi kötelezettségek, elvárások

Az ENSZ a bűnmegelőzésről

A bűnözés megelőzésével és az elkövetők kezelésével foglalkozó ENSZ-kongresszusokon többször kinyilvánították, hogy a bűnözést és a bűnelkövető magatartást nem lehet kizárólag büntetőpolitikai problémaként értelmezni, mert a bűnözés szoros kapcsolatban van az országok gazdasági és társadalmi adottságaival. Különösen figyelemre méltónak tartották azt, hogy a kormányok eddig alig invesztáltak a bűnmegelőzésbe, a legfejlettebb országokban az erre fordított költségek a nemzeti jövedelem kevesebb, mint egy százalékát tették ki, míg a fejlődő országok többségében ez szinte nem is volt mérhető. Az ENSZ Közgyűlés által 1990 decemberében elfogadott 45/121 számú, illetve 45/166 számú ajánlások számos új irányelvet tartalmaznak a bűnmegelőzésben és a büntető igazságszolgáltatásban alkalmazni javasolt standardokról, szabályokról.  * 

Prioritások az ENSZ-dokumentumokban

1991-ben az ENSZ Közgyűlés 46/152 sz. ajánlása meghatározta a bűnmegelőzési prioritásokat (városi bűnözés, fiatalkori bűnözés, erőszakos bűnözés) és felhívta a Bűnmegelőzési és Büntető Igazságszolgáltatási Bizottságot (Crime Prevention and Criminal Justice Commission) a részletes program kidolgozására. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága (ECOSOC) 1995/9 számú ajánlása fogalmazta meg a városi bűnözés megelőzésének irányelveit, az E/1997/30. határozata *  pedig a bűnmegelőzési standardok előzetes tervezetének kidolgozásáról és vitára bocsátásáról döntött. Az ECOSOC az 1997/33 számú ajánlásban foglalta össze a bűnözés kezelésével és megelőzésével kapcsolatos korábbi ajánlásokat.

Közösségi bűnmegelőzés

1999-ben szakértők dolgozták ki az ENSZ közösségi bűnmegelőzéssel kapcsolatos irányelvének első változatát.  *  Ezt az ECOSOC 2001/11 számú ajánlásával, illetve a bécsi deklarációval erősítette meg.  *  2002 januárjában az ENSZ Közgyűlés 56/261 számú ajánlása erősítette meg a nemi megkülönböztetéstől mentes, a kormányzati és a civil együttműködésre épülő, a diszkrimináció, a kirekesztés és az erőszak elleni küzdelemmel összekapcsolódó bűnmegelőzés fontosságát.  *  Ebben a stratégiában a fiatalkorúak képezték az elsődleges célcsoportot. 2002-ben újabb szakértői tanácskozás munkálta ki a bűnmegelőzési irányelvek végleges változatát és javaslatot tett a nemzetközi együttműködés különböző formáira.  *  Az ECOSOC E/CN.15/2002/4. számú határozatával elfogadta a közösségi bűnmegelőzés irányelveit és felhívta a tagállamokat arra, hogy bűnmegelőzési és büntető igazságszolgáltatási politikáik fejlesztésében vegyék figyelembe az abban foglalt elveket. A közösségi bűnmegelőzés irányelveit - a főtitkár előterjesztésében - 2002 áprilisában fogadta el a bűnmegelőzéssel és a bűnelkövetők kezelésével foglalkozó 11. ENSZ Kongresszus.  * 

Az Európa Tanács a bűnmegelőzésről

Az Európa Tanács egyik fontos feladata a bűnözéssel szembeni fellépés harmonizálása. Ennek jogforrásai azok az egyezmények, amelyek a részes államok számára kötelezőek. A Miniszteri Bizottság - a bűnözés problémáival foglalkozó európai bizottság (CDPC) keretében kidolgozott - ajánlásai, a hivatkozott bizottság kriminológiai kollokviumainak és tudományos konferenciáinak javaslatai, bűnmegelőzéssel kapcsolatos programok, valamint a kábítószer-problémával foglalkozó „Pompidou-Csoport” konferenciái és a konferenciákon elfogadott javaslatok az elvárásokat fogalmazzák meg és az egységes gyakorlat kialakítását segítik.

A felsoroltak közül az egyezmények a bűnözés különösen súlyos formái elleni fellépésre vonatkoznak. Ilyen például a Bűncselekményből származó javak lefoglalásáról és elkobzásáról szóló egyezmény.

A bűnmegelőzéssel összefüggő kérdésekkel általában az ajánlásaiban foglalkozik az Európa Tanács. Az ajánlások közül a nemzeti stratégia kialakításában különösen a következők az irányadók:

- 19. számú ajánlás a bűnmegelőzés szervezetéről (1987),

- 20. számú ajánlás a fiatalkori bűnözésre való társadalmi reakcióról (1987),

- 21. számú ajánlás a sértettek segítéséről és a sértetté válás megelőzéséről (1987),

- 2. számú ajánlás a családon belüli erőszak elleni társadalmi intézkedésekről (1990),

- 2. számú ajánlás a gyermekbántalmazás orvosi-társadalmi vonatkozásairól (1993),

- 20. számú ajánlás a korai pszichoszociális intervenció szerepéről a bűnözővé válás megelőzésében (2000).  * 

Az Európa Tanács bűnmegelőzéssel kapcsolatos egyéb dokumentumai, illetve projektjei közül gyakorlati javaslatokat tartalmaz a Városi bűnmegelőzés - útmutató a helyi hatóságok számára *  című kiadvány. Az előzőhöz hasonlóan hasznos anyag a Hétköznapi erőszakra való válaszok egy demokratikus társadalomban *  című publikáció, ami egy projekt összefoglalója. A 2002-ben indult közös munkálkodás célja az volt, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy átfogó, a különböző intézmények együttműködésére épülő politikával lépjenek fel az erőszakos jelenségekkel szemben. E tevékenységük során tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a jogállami követelményeket. Az integrációs szervezet a bűnözés hagyományos formáit és az egyéb deviáns viselkedéseket nem individuális, hanem társadalmi, környezeti eredetű jelenségeknek tekinti. Megfékezésükben növekvő jelentőséget tulajdonít a büntető igazságszolgáltatáson kívüli intézményeknek, a helyi közösségeknek és a civil szerveződéseknek. Az Európa Tanács 1985-ben megalkotta a sporteseményeken, különösen a labdarúgó mérkőzéseken tanúsított nézőtéri erőszakról és rendsértő magatartásról szóló európai egyezményt (ETS 120), amely Magyarországra nézve is hatályba lépett.

Az Európai Unió a társadalmi bűnmegelőzésért - Az Amszterdami Szerződés

Az Amszterdami Szerződésben foglaltak szerint az Európai Unió büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködési politikájának részévé vált a bűnmegelőzés.**** Ebben a dokumentumban a bűnmegelőzés magában foglalja a szervezett bűnözés és a kriminalitás egyéb formái elleni fellépést. Az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés 29. cikke szerint „az Unió célkitűzése, hogy a büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a tagállamok közös fellépéseinek kialakításával, valamint a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésével és az ellene való küzdelemmel a szabadság, a biztonság és az igazságosság területén az állampolgároknak magas szintű biztonságot nyújtson”.

**** A felhasznált dokumentumok:
- Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: The prevention of crime in the European Union. Reflection on common guidelines and proposals for Community financial support. Proposal for a Council Decision establishing a programme of incentives and exchanges, training and cooperation for the prevention of crime (Hippocrates). *  Commission of the European Communities, Brussels, 29.11.2000. COM/2000) 786 final - 2000/0304(CNS)
- Proposal for a Council Decision establishing a programme of incentives and exchanges, training and cooperation for the prevention of crime (Hippocrates). Official Journal of the European Communities, 27/03/2001 p. 0244-0246.
- 2001/427/JHA: Council Decision of 28 May 2001 setting up a European crime prevention network. Official Journal L 153, 08/06/2001 p. 0001-0003.
- Az Európai Integráció Alapszerződései. Szerk.: Fazekas Judit. KJK-Kerszöv Kft. Budapest, 2000.

Az EiT rendkívüli ülése Tamperében

Az Európai Tanács 1999. október 15-16 közötti, tamperei rendkívüli ülésén hozott döntésében azt hangsúlyozta, hogy a bűnmegelőzési szempontokat integrálni kell a bűnözés elleni küzdelembe. Szorgalmazta a nemzeti bűnmegelőzési programok továbbfejlesztését. Szükségesnek látta a legjobb gyakorlatok/programok cseréjét, a bűnmegelőzésért felelős illetékes nemzeti hatóságok hálózatának kialakítását, a nemzeti bűnmegelőzési szervezetek együttműködésének megerősítését, valamint az e célokat szolgáló közösségi finanszírozás lehetőségének feltárását.

Az EU Bizottság bűnmegelőzési stratégiája

Az Európai Bizottság a bűnmegelőzési stratégia elemeinek számbavételénél két fő csoportra osztja a kriminális jelenségeket:

a) Az egyikbe tartoznak a hagyományos bűncselekmények (az emberölés, az erőszakos közösülés), a kevésbé súlyos, de gyakran előforduló bűntettek és vétségek (a lopás, az orgazdaság, a csalás), a különböző közösségekben, helyszíneken előforduló erőszakos cselekmények (az iskolai, a családon belüli erőszak, a sporteseményeken előforduló erőszak), valamint a büntetőjogilag nem feltétlenül bűncselekménynek minősülő olyan antiszociális magatartások, amelyek feszültséget keltenek egy közösségben, csökkentik az emberek biztonságérzetét.

b) A másikba a szervezett bűnözés, ezen belül a nemzetközi szervezett bűnözés tartozik.

A bűnmegelőzés meghatározása az EU-ban

A bűnmegelőzés a Bizottság szerint olyan folyamatos és strukturált együttműködés vagy eseti kezdeményezés, amely hozzájárul a bűnözés mennyiségi és minőségi visszaszorításához. A társadalmi bűnmegelőzésben minden olyan személy és szervezet közreműködésére szükség van, amely hatással van a bűnalkalmak számának, a bűnokok hatásának, az áldozattá válás kockázatának csökkentésére. Így különösen számítani kell a helyi képviselők, a bűnüldöző és a büntető igazságszolgáltatás hatóságainak, a szociális intézmények, az oktatási rendszer, a széles értelemben vett egyesületek, az ipari, bank- és a magánszektor, a tudományos kutatók, valamint a közvélemény és a média szereplőinek közreműködésére. A bizottsági anyag szerint a bűnmegelőzési programok alapvetően három területre, illetve célra koncentrálnak: (1) a bűnalkalmak redukálására; (2) a bűnözés növekedését elősegítő társadalmi és gazdasági tényezők hatásának csökkentésére; (3) az áldozatok tájékoztatására és védelmére, az áldozattá válás megelőzésére.

A bűnmegelőzés európai modellje

A bűnmegelőzés európai modelljét a Bizottság a büntető jogalkalmazási politika kiegészítőjeként tartja számon. A prevenciós stratégiák közös eleme a multidiszciplináris megközelítés.

Az EU stratégia

Az Európai Bizottság álláspontja szerint a kialakítandó uniós bűnmegelőzési stratégiának a nemzeti prevenciós politikák és az Európai Unió szintjén egyaránt működnie kell. Ezek azonban nem helyettesítik a nemzeti, a regionális és a helyi prevenciós politikákat.

Az EU célkitűzései

Az EU bűnmegelőzéssel kapcsolatos célkitűzései a következők:

- Csökkenteni kell a bűnalkalmakat, növelni kell a valószínűségét annak, hogy a bűnelkövetőt megbüntetik, valamint redukálni kell a bűncselekményekből származó haszonszerzés lehetőségeit.

- Csökkenteni kell azoknak a környezeti tényezőknek a hatását, amelyek következményeképpen valaki a bűnözés vagy bűnismétlés világába kerülhet.

- Csökkenteni kell az áldozattá válás kockázatát.

- Növelni kell az emberek biztonságérzetét.

- Elő kell mozdítani és terjeszteni kell a jogkövető magatartás kultúráját és a konfliktusok erőszakmentes elhárításának módszereit.

- Elő kell mozdítani a „jó kormányzást”, különös tekintettel a korrupció megelőzésére. Meg kell előzni a bűnözők beszivárgását a gazdasági, a társadalmi és a politikai struktúrába.

Prioritások az EU-ban

Az Európai Unió bűnmegelőzési politikájának prioritásai a kriminalitás hagyományos területein belül a városi, a gyermek- és fiatalkori bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények. A szervezett bűnözés megelőzésében a fejlett technológiákkal kapcsolatos bűnözés, az illegális kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, a nők kizsákmányolása, a gyermekek szexuális zaklatása, a pénzhamisítás és a pénzügyi bűncselekmények elleni fellépésre kell koncentrálni.

Európai Bűnmegelőzési Hálózat

A tagállamok közötti bűnmegelőzési célú együttműködést erősítendő, az EU Tanácsa 2001. május 28-án határozatot fogadott el az Európai Bűnmegelőzési Hálózat felállításáról (a továbbiakban: hálózat).  *  A hálózat létrehozásának célja a bűnmegelőzés különböző eszközeinek fejlesztése, és nemzeti, a helyi bűnmegelőzési tevékenység támogatása. Bár a hálózat tevékenysége a bűnözés minden formájára kiterjed, a határozat megerősíti a fiatalkori, a városi és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények prioritását.  *  A hálózatban minden tagország legfeljebb három kapcsolattartó pontot jelölhet ki, amelyek közül az egyik a nemzeti kapcsolattartó pont.  * 

Az EU az áldozatok védelméről

Az Európai Unió Tanácsa - az Amszterdami Szerződés és a Tanács tamperei ülésének következtetései alapján - 2001. március 15-én kerethatározatot fogadott el az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról, melyben meghatározta az áldozat, az áldozatvédelem fogalmát. Előírta a tagországok számára azokat a normákat, amelyeket az áldozatok, a különösen veszélyeztetett áldozatok védelme, a másodlagos viktimizálódás *  elkerülése érdekében biztosítani kell.  * 

Hippocrates-program

Az EU Bizottság előterjesztése alapján került sor a Hippocrates-program kialakítására.  *  A program célja a tagállamok köz- és magánintézményei közötti együttműködés előmozdítása, függetlenül attól, hogy szervezett bűnözésről vagy a bűnözés más formái elleni fellépésről van szó. Az együttműködés kialakítására irányuló projektekben a csatlakozó országok is részt vehetnek [2. cikk (1) bek.]. A tagállamok közötti együttműködés a képzésre, a tapasztalatcserére, a kutatásra, a szakmai találkozók megszervezésére és a tájékoztatásra irányulhat.

AGIS-program

2002. július 7-én a Bizottság a bűnözés elleni harc céljait szolgáló korábbi uniós programokat *  egyesítette, és elfogadta az AGIS keretprogramot.  *  A keretprogram 2003-2007 között az alábbi általános célkitűzéseket kívánja megvalósítani * :

- Az európai politikák kifejlesztése, végrehajtása és értékelése a rendőrség és az igazságügyi együttműködés területén.

- Hálózati és kétoldalú együttműködések erősítése, az információk és tapasztalatok cseréje, a helyi és regionális együttműködés erősítése, valamint a közös képzések és tudományos kutatások szervezése.

- Az uniós tagállamok, a tagjelölt és harmadik országok közötti, valamint a megfelelő regionális és nemzetközi szervezetek közötti együttműködés kialakítása.

A program felhívja a figyelmet az új társadalmi bűnmegelőzési módszerekre, továbbá a közösségi támogatás feltételeire.

A nemzetközi szervezetek bűnmegelőzési tevékenységének közös jellemzői

Az ENSZ, az Európa Tanács és az EU ajánlásai és egyéb dokumentumai azt jelzik, hogy a bűnmegelőzéssel kapcsolatos teendők két területre koncentrálódnak: a szervezett, a határokon átlépő bűnözés elleni fellépésre és a bűnözés új formái elleni küzdelemre, valamint a tradicionális bűnözés csökkentését célzó társadalmi-közösségi bűnmegelőzés területére. A szervezetek és módszerek különböznek egymástól, de találkozási pontjaik is vannak.

5. ALAPELVEK ÉS MŰKÖDÉSI ELVEK

5.1. A bűnmegelőzés alkotmányos követelményei

A „megbélyegzés” elkerülése

A bűnmegelőzés szabályozott keretek között zajló, felelősséggel járó olyan tevékenység, amelynek érvényesítése során tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, követni kell az alkotmányos jogállam elveit. Tiszta felelősségi viszonyok és világos, jól körülhatárolt szerepek rögzítésével el kell érni a bűnözés és az áldozattá válás csökkenését. Az Alkotmány 35. §-ának (1) bekezdése szerint a Kormány alkotmányos kötelezettsége a közrend és a közbiztonság védelmét szolgáló intézkedések foganatosítása. A nemzetközi standardoknak megfelelően kialakított társadalmi bűnmegelőzési stratégiának és az ezt szolgáló, kiszámítható és számon kérhető szabályozásnak úgy kell illeszkednie a társadalompolitikába, hogy az megfeleljen az alkotmányos követelményeknek és kötelezettségeknek. Ezért bűnmegelőzés címén kényszerítő vagy megbélyegzést eredményező módon nem szabad beavatkozni. A bűnmegelőzési programok meghatározásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a bűnözéssel kapcsolatos problémák eltérően érintik a nőket, a férfiakat, a fiatalokat és az időseket. Emellett figyelembe kell venni a kulturális különbségeket és a kisebbségek eltérő kultúráját, szokásait is.

Az arányosság elvének érvényesítése

A beavatkozás módjának megválasztásakor figyelemmel kell lenni az arányosság elvére, törekedni kell az egyéni autonómia és a közösségi kontroll egyensúlyára. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának a bűnmegelőzéssel kapcsolatos ajánlása az élet- és vagyonbiztonságot az egyik alapvető emberi jogként fogja fel.  *  Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a bűnmegelőzési intézkedéseket az emberi jogok, a potenciális áldozatok, az elkövetők és a harmadik személyek szabadságjogainak tiszteletben tartásával, az arányosság elvére figyelemmel kell végrehajtani. A közösség biztonságának megteremtésére irányuló törekvés érvényesítésében gyakran egymásnak feszülő érdekek között kell az egyensúlyt megteremteni.

A kirekesztés elkerülése

A bűnözés megfékezése társadalmilag elfogadott cél. Az ennek érdekében foganatosított intézkedések, valamint a bűnözéstől való félelem bizonyos csoportok kirekesztésének erősödésével járhat. Növelheti a bűnelkövető fiatalokkal, a börtönviseltekkel, a drogfüggőkkel, a hajléktalanokkal, a szegényekkel, a cigányokkal szembeni előítéleteket. A társadalmi bűnmegelőzés rendszere a társadalmi igazságosság elvén alapul. Ennek érdekében egyaránt törekedni kell a társadalmi kirekesztés, az előítéletesség elkerülésére és a biztonsághoz fűződő érdekek érvényesítésére.

5.2. A bűnmegelőzés és a büntető igazságszolgáltatás

A büntető igazságszolgáltatás bűnmegelőzés jellegű feladatai

A büntető igazságszolgáltatás állami monopólium. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság a már megtörtént bűncselekményekre reagál. Ezért a bűntető igazságszolgáltatás működése csak kis mértékben hat a bűnözést eredményező, összetett társadalmi, gazdasági folyamatokra. Ez inkább a társadalmi bűnmegelőzés feladata. Minden olyan egyedi ügyben alkalmazott büntetés azonban, amely tekintettel van a bűnismétlés megelőzésére, javíthatja a közbiztonságot. Szintén kedvezően hat a bűnmegelőzésre a bűnüldöző szervezet reakcióképességének fokozása, a bűnelkövetés kockázatának növelése, a bűntető igazságszolgáltatás időszerűségének javítása, a büntetés elkerülhetetlensége.

A bűnmegelőzés a büntetés-végrehajtásban

Minden olyan, a jogerős ítélet keretei között alkalmazott büntetés-végrehajtási jogintézmény, módszer, amely segíti a bűnelkövetők társadalmi integrációját, akadályozza a bűnismétlést és egyben a bűnmegelőzés célját is szolgálja. Ezért csökkenteni kell a börtönártalmakból származó, bűnismétlésre ösztönző veszélyeket. A büntetés tartama alatt növelni kell a foglalkoztatás, a szakképzés, a nevelés, a közoktatás, az egészségmegőrzés lehetőségeit. A bűnismétlés lehetősége csökken, ha az elítélt szembesül az általa elkövetett cselekmény következményeivel, alkalma van a sértett kártalanítására, a közösség kiengesztelésére. A büntetést követő utógondozás a társadalmi integrációs szándékot erősíti, és megteremti az azok realizálásához szükséges objektív feltételeket is (a lakhatás biztosítása, a családi kapcsolatok helyreállítása, a foglalkoztatás elősegítése).

A szignalizáció

A kontroll, a büntetés és a prevenció között kialakítandó egyensúly megteremtése érdekében a büntető igazságszolgáltatási szervek működésében meg kell erősíteni az elrettentő és az önvédelmi képesség javítását szolgáló eszközöket. Ezek közé tartozott a most hatályon kívül helyezett büntetőeljárási törvény 117. §-a, amely az eljárásban észlelt bűnokokkal kapcsolatosan előírta az eljáró hatóság szignalizációs kötelezettségét. A konkrét bűncselekményekből származó - a bűnokokra és az elkövetés lehetőségét megkönnyítő feltételekre vonatkozó - információk hasznosításával megelőzhető az ismételt áldozattá válás.

A büntető igazságszolgáltatás nem rendelhető alá a bűnmegelőzés szempontjainak

A jogbiztonság követelménye és az állampolgári jogok védelme érdekében úgy kell megőrizni a büntető igazságszolgáltatás hagyományos, garanciákban gazdag rendszerét, hogy az ne rendelődjön alá a társadalmi bűnmegelőzés sajátos szempontjainak. A büntetőpolitika működésével kapcsolatos alkotmányos elvárások csak erre figyelemmel teljesülnek.

5.3. A társadalmi bűnmegelőzés a társadalompolitika integrált része

Nemzeti, kormánystratégiák és programok harmóniája

A társadalmi bűnmegelőzés stratégiája akkor járul hozzá az emberek életminőségének javulásához, a gazdaság fejlődéséhez, a bűnözés okozta erkölcsi és anyagi károk csökkentéséhez, ha az a közös célok megvalósítása érdekében összekapcsolódik a nemzeti drog és alkohol elleni stratégiával, a szegregációt fékező kormányprogrammal, a roma népesség integrációját szolgáló tárcaközi koordinációval, az antidiszkriminációs és a nemzeti népegészségügyi programokkal, a természetes és az épített környezet védelmére kialakított kormánypolitikával.

Közvetlen és közvetett bűnmegelőzési célú és hatású intézkedések

A társadalmi bűnmegelőzés rendszerében kell létrehozni, illetve számon tartani minden olyan intézkedést, beavatkozást, amely közvetlenül (célzottan), valamint közvetetten (hatásaiban) szolgálja a közösség biztonságának fenntartását. A közvetlen, célzott intézkedések körébe sorolható például az általános iskolai tanulmányok félbeszakítása, az ezt kísérő csavargás, koldulás elleni fellépés, vagy a futballhuliganizmus megelőzése érdekében tett intézkedés. Közvetett, azaz hatásában bűnözést csökkentő intézkedések között tartják számon például azokat az eredményes szociálpolitikai intézkedéseket, amelyek a tartós, a szakképzetlen, illetve az első munkavállalók munkanélküliségének felszámolására irányulnak. A biztonságra közvetlenül és közvetetten ható intézkedések megvalósulási feltételeit országosan és helyi szinten egyaránt biztosítani kell.

5.4. A társadalmi bűnmegelőzési rendszer működtetése kormányzati felelősség

A kormányzati irányítás komplex szakmai feladat

A társadalompolitika integrált részeként megvalósuló bűnmegelőzés alapvető működési - jogszabályi, szervezeti, szakmai - feltételeinek megteremtése kormányzati feladat. Ehhez létre kell hozni a tárcák közötti felelősségteljes, egyenrangú, a tudományos és szakmai érdekeket és értékeket érvényesítő együttműködés szervezeti feltételeit. Biztosítani kell az EU Bűnmegelőzési Hálózatban való részvételünket. A Kormány bűnmegelőzési cselekvési programjában rögzíteni kell az érintett minisztériumok, országos hatáskörű szervek, adatszolgáltatók feladatait és folyamatos együttműködését. Gondoskodni kell olyan hazai és külföldi tudományos kutatások hasznosításáról, amelyek a bűnokok hatásának, a bűnalkalmak számának csökkentésével, az áldozattá válás megelőzésével foglalkoznak. A Kormány bűnmegelőzési cselekvési programjának kialakításában különleges feladatai vannak az igazságügy- és a belügyminiszternek, a pénzügy-, az egészségügyi szociális és családügyi, a gazdasági és közlekedési, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, valamint az oktatási, a környezetvédelmi és vízügyi, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek, a regionális politika irányítóinak, valamint a cigányság sorsáért felelős kormánypolitikusoknak.

5.5. A helyi bűnmegelőzés helyi közügy

A helyi társadalmi bűnmegelőzés koordinátora az önkormányzat

A társadalmi bűnmegelőzési stratégia, az annak megvalósítását szolgáló kormányzati cselekvési program csak az önkormányzatok közreműködésével válhat a helyi társadalompolitika integrált részévé. Az önkormányzatoknak a helyi rendőrséggel együttműködve aktív és vezető szerepet kell játszaniuk a helyi közösség biztonságát szolgáló tervek elkészítésében. Kezdeményező szerepük van a helyi jelzőrendszerek, a legkülönbözőbb együttműködési formák szervezésében, a helyi bűnmegelőzési programok koordinálásában, végrehajtásában, valamint folyamatos értékelésében. A helyi önkormányzat ösztönzi és motiválja a helyi közösség szakmai és civil önszerveződéseit. (Az önkormányzatoknak jelenleg is van törvényes lehetőségük arra, hogy a helyi közbiztonságot a helyi társadalompolitika részeként formálják. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a helyi bűnmegelőzési programok sikerességét jelentősen hátráltatta az, hogy nem voltak egyértelműek a helyi közösség biztonságával kapcsolatos önkormányzati feladatok - különösen az önkormányzat és a rendőrség kapcsolata - de elmaradt a kezdeményezések költségvetési finanszírozása is.)

A helyi bűnmegelőzési stratégia

A bűnözés területileg eltérő kihívásaira csak helyi közügyként megfogalmazott bűnmegelőzési stratégiával és taktikával lehet hatékonyan reagálni. Az önkormányzat mint a helyi szolgáltatások és szolgáltató intézmények többségének tulajdonosa, a helyi közigazgatás irányítója és mint testület, a helyi politika fóruma vezérli, motiválja és koordinálja a helyi bűnmegelőzést. Központi referenciaszereplőként meghatározó szerepe van az információk és a biztonsággal kapcsolatos adatok terjesztésében. Tanácsadó szerepet vállalhat a magasabb szintű biztonságot szolgáló eszközök és módszerek alkalmazásában és ehhez forrást biztosíthat. Jogalkotóként és településtervezőként érvényesítheti azokat a szempontokat, amelyek a helyi közbiztonságot szolgálják. A helyi önkormányzat közvetíteni is képes a helyben elérhető szolgáltatások és a helyi biztonsági szükségletek között.

5.6. A társadalom együttműködése a jobb közbiztonság érdekében

Az együttműködés garanciái

A bűnmegelőzés szempontját érvényesíteni kell minden, a bűnözés csökkentését és az áldozattá válás elkerülését befolyásoló társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedésben. Az együttműködés a Kormány, a minisztériumok, a hatóságok, a tudomány képviselői, a közösségi és a civil szervezetek, az üzleti szektor, az egyházak és a magánemberek közötti folyamatos kapcsolatban valósul meg. Az államnak anyagilag is támogatnia kell azokat a civil szervezeteket, amelyek készek közreműködni a társadalom védelmi képességeinek javításában. A tapasztalatok szerint azok a bűnmegelőzési kezdeményezések hatékonyak, amelyeknél horizontálisan (szakmaközi együttműködésben) és vertikálisan (a központi és a helyi szerveződésekben) valósul meg az együttműködés. A partneri kapcsolatokban hasznosítani kell a folyamatosan aktualizált ismereteket, a hazai és a külföldi tapasztalatokat.

Az együttműködők

A partneri kapcsolatok egyik legfontosabb alapelve „az alulról történő építkezés”. Ez az elv a helyi politikában is feltételezi a saját érdekeit megjeleníteni képes társadalmi szereplőket. A helyi közbiztonság javításában kitüntetett szerepe van a rendőrségnek, amelynek a közbiztonságot fenyegető veszélyek azonosítása, elhárítása érdekében állandó kapcsolatban kell lennie a közösséggel. A már megvalósult konkrét bűncselekményekről szerzett tapasztalataikat el kell juttatni az érintettekhez (szignalizáció), de az adott veszélyeztetett közösséghez is. Ezek a tapasztalatok akkor hasznosulnak a bűnmegelőzésben, ha a bűnözésről szerzett ismereteiket megosztják a bűnokok hatását csökkenteni, a bűnalkalmakat megszüntetni, az áldozattá válást megelőzni képes állami, civil és szakmai szervezetekkel, intézményekkel, egyházakkal. A rendőrök mellett a polgárőrök, a közterület-felügyelők, vagyonőrök, magánnyomozók, a kisebbségi önkormányzatok, természetvédelmi őrök, a védőnők, a pedagógusok, a házi- és szakorvosok, a gyermekvédelem szakemberei, a szociális szakemberek, a családsegítők, a szociális és egészségügyi ellátó rendszerben dolgozók, az alkohol- és drogmegelőzésben és kezelésben részt vevők az alulról építkező bűnmegelőzés legfontosabb szereplői.

A gazdasági élet szereplőinek ösztönzése és motiválása

A társadalom önvédelmi képességének javítása érdekében jelentős feladataik vannak a gazdasági élet szereplőinek. A vállalkozók számára világossá kell tenni, hogy vagyonuk, alkalmazottaik és ügyfeleik biztonságának védelme anyagi és erkölcsi érdekük, de ezen túl a bűnmegelőzést is szolgálja. Anyagi ösztönzőkkel motiválni kell azokat a vállalkozásokat, amelyek a bűncselekmények vagy devianciák következtében a marginalizáció veszélyébe került más emberek integrációjának elősegítésére képesek. (Ilyennek tekinthető a börtönfoglalkoztatás, pártfogó felügyelet alatt állók foglalkoztatása és más, a bűnismétlés megelőzése érdekében megvalósuló nonprofit vállalkozás.) Meg kell találni annak a módját, hogy a gazdasági élet szereplői anyagilag és erkölcsileg érdekeltek legyenek a környezetvédelmi szabályok betartásában.

5.7. A társadalmi bűnmegelőzés folyamatjellegű tevékenység

Források, felelős tervezés, értékelés

A hatékony bűnmegelőzés feltétele a megbízható, kiszámítható, előre tervezhető olyan anyagi forrás, amely tartalmazza a fejlesztést is. A központi és a helyi tervezés részeként pontosan meg kell határozni azt, hogy ki a felelős a források biztosításáért, a programok végrehajtásáért, értékeléséért és a tervezett eredmények eléréséért.

Ismeretalapú tervezés

A hatékony bűnmegelőzés a bűnözéssel, az áldozattá válással kapcsolatos információkra és a közbiztonsággal kapcsolatos lakossági attitűd ismeretére épül. A központi és helyi, valamint a speciális programok elkészítésének alapvető feltétele az, hogy rendelkezésre álljanak a bűnözéssel kapcsolatos hiteles információk és a megbízható statisztikai adatok. Ugyancsak fontos az, hogy a lakossági biztonságérzetet befolyásoló bűnügyi szabálysértésekkel kapcsolatos adatokat, ismereteket gyűjtsék és hasznosítsák. Az ismeretalapú tervezés integráns részét képezi a kutatás, az értékelés és a bevált gyakorlati modellek terjesztése.

A sokszínűség folyamatos biztosítása, a legjobb módszerek terjesztésének kötelezettsége

A nemzeti és a helyi társadalmi bűnmegelőzési stratégia végrehajtásának alapvető feltétele, hogy nyitott legyen a szakmai kezdeményezésekre. A fejlett államokban működő bűnmegelőzési rendszerek rugalmasak és kerülik a bürokratikus elemek alkalmazását. Ezért általában pályázati vagy szerződéses formában működnek. A bűnmegelőzési programokhoz folyamatos módszertani segítséget nyújtanak azzal is, hogy elemzik a hatékonyságot, és gondoskodnak a már bevált helyi vagy szakmai megoldások terjesztéséről, ennek érdekében intenzíven együttműködnek a média képviselőivel is.

Az akkreditáció és a szakmai felelősség

Az akkreditáció garanciális követelmény. Az akkreditációs eljárás mindenekelőtt az emberi jogok védelmét szolgáló, a jogszabályokban rögzített feltételrendszer ellenőrzése. Emellett az akkreditáció a résztvevő civil szervezetek, egyházak és más együttműködő személyek tevékenységével, programjaikkal szemben támasztott szakmai követelmény is. A társadalmi bűnmegelőzésben az akkreditáció kötelezettségvállalást is jelent. A különböző típusú állami támogatások (pályázati források, kedvezmények, költségtérítések, átvállalások) csak akkor vehetők igénybe, ha azokat - költség-haszon elemzésre alapozott - együttműködési megállapodásban rögzített kötelezettségek teljesítésével valósítják meg. Ez a közigazgatási szerződéses rendszer biztosítja a szakszerűségnek és a folyamatos részvételnek az ellenőrizhető, áttekinthető működését, egyben a közpénzek hatékony felhasználását.

Szakszerűség biztosítéka a képzés és a továbbképzés

A nemzeti stratégia sikerének záloga az elméletileg megalapozott, folyamatosan, a követelményekhez igazodóan gyarapított alap- és speciális szakmai ismeretek elsajátítása. Ezt meg kell valósítani mind az alap- és középfokú oktatásban, mind a felsőfokú szakirányú képzésben. Gondoskodni kell a különböző továbbképzési programokról, így különösen az egyetemet, főiskolát végzettek szakmai posztgraduális képzésében. A civil közreműködők képzését a tanfolyam rendszerű oktatásokban kell megvalósítani. A tematikákba és tananyagba folyamatosan be kell építeni a társadalmi bűnmegelőzésben bevált hazai és nemzetközi tapasztalatokat, új ismereteket és módszereket. A szakmai követelményeket az előbbiekre tekintettel négyévente felül kell vizsgálni.

6. A TÁRSADALMI BŰNMEGELŐZÉSI STRATÉGIA CÉLRENDSZERE

A célrendszer felépítése

A bűnözést eredményező folyamatok a társadalom egész szövetrendszerében keletkeznek, ezért az életminőséget javító közbiztonság megteremtése mint fő stratégiai célkitűzés csak átfogó célok megjelölésével szolgálhatja a közbiztonság javítását. Az átfogó célkitűzéseket specifikus célok elérésével lehet megvalósítani. Ezeknek azonban érvényesülniük kell minden programszerűen megvalósuló beavatkozási területen és az ehhez kapcsolódó feladatok meghatározásában. A társadalmi bűnmegelőzés prioritásai, a beavatkozási területek és a feladatok időről időre módosulhatnak vagy alapvetően változhatnak.

Stratégiai célkitűzés

A nemzeti stratégiának mindig tükröznie kell azt, hogy a társadalmi bűnmegelőzés komplex, össztársadalmi feladat, amely a teljes lakónépesség biztonságának megteremtésével, a bűnözés csökkentésével az életminőség javítását célozza. Ezért a jogalkotó stratégiai célkitűzésként az életminőséget javító közbiztonság megteremtését, a bűnözés csökkentését jelöli ki.

Átfogó célkitűzések

A stratégiában megfogalmazott alapelvek és működési elvek az alábbi átfogó célkitűzésekre bonthatók:

- A társadalom biztonságának javítása.

- A bűnmegelőzés az államilag irányított társadalompolitika integrált részévé váljon.

- Partnerség megteremtése a társadalmi bűnmegelőzés szereplői között.

Vertikális megközelítés

E három átfogó célkitűzést a stratégiai célrendszer fő irányainak is tekinthetjük, amelyek a társadalmi bűnmegelőzési stratégia vertikális megközelítését teszik lehetővé három nagy célterületen:

- a lakosság, a polgárok mindennapi életében,

- a bűnmegelőzéssel foglalkozó társadalompolitika színterén,

- a bűnmegelőzésben aktív szerepet vállaló helyi és ágazati szereplők körében.

Ez a hármas felosztás lehetővé teszi, hogy mind a közbiztonság „alanyai”, az állampolgárok, mind az irányításban és cselekvésben meghatározó jelentőségű állami szervek, a közigazgatás, mind pedig a közösségi bűnmegelőzésben érdekelt helyi szereplők számára világosak legyenek az elérendő célok.

Az alábbi ábra a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának célrendszerét mutatja be összefoglalóan:

6.1. *  A bűnmegelőzés célrendszere
6.2. A bűnmegelőzés alrendszerei

Az előző ábra összefoglalóan ábrázolja a bűnmegelőzés alrendszereit. A társadalmi bűnmegelőzés komplex rendszerében három fő területet különböztetünk meg:

a) A bűnmegelőzéssel jelenleg is hivatalból foglalkozó alrendszer területét, amely magába foglalja a tradicionális bűnözés csökkentését célzó rendőrségi és a büntető igazságszolgáltatási feladatok ellátását.

b) Az állami szervek, hatóságok szoros ágazati együttműködését a bűnokok hatásának, a bűnalkalmak számának, az áldozattá válás kockázatának csökkentése érdekében. Ideértünk minden olyan feladatot, amely ágazati, illetve tárcaközi együttműködésben valósítható meg.

c) A társadalmi bűnmegelőzés rendszere akkor teljes, ha a helyi és a tágabb közösség is részt vállal benne, ha a célok elérése érdekében számítani lehet minden olyan személy és szervezet közreműködésére, amelyek a társadalom önvédelmi képességének javítása érdekében cselekedni tudnak és akarnak. Így különösen fontos az önkormányzatok, a civil szervezetek, az egyházak, a gazdasági élet szereplői, a közösségek és a magánszemélyek aktív közreműködése.

A társadalmi bűnmegelőzés három fő területét alkotó alrendszerek tevékenysége összehangoltan, egymásra épülve és egymást kiegészítve valósul meg.

7. PRIORITÁSOK ÉS BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK

EU bűnmegelőzési prioritások

Az Európai Unió a bűnmegelőzési hálózat létrehozásával egyidejűleg az együttműködésben részt vevő tagállamok számára három kiemelt bűnmegelőzési feladatot fogalmazott meg. Ezek a fiatalkori bűnözéssel, a városi bűnözéssel és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel függenek össze.

Horizontális megközelítés

A társadalmi bűnmegelőzés prioritásai a célrendszer vertikális megközelítésével szemben a beavatkozások horizontális metszetét jelenítik meg. Ez azt jelenti, hogy egy adott prioritás, illetve beavatkozási terület egyidejűleg több, egymással párhuzamos célkitűzés megvalósulását is elősegíti. A prioritások a társadalom szövetének vagy település szerinti eloszlásának egy-egy jól megragadható szektorára vonatkoznak. Így például prioritásként fogalmazódik meg a gyermek- és fiatalkori bűnözés visszaszorítása vagy a családon belüli erőszak megfékezése. Más metszetben ugyan, de ugyancsak alapvető feladat a városi bűnözés visszaszorítása.

Prioritások és a célrendszer

Közismert, hogy a bűnözés és annak erkölcsi, anyagi következményei a társadalom különböző rétegeit, régióit eltérő módon érintik. Ezért a társadalmi bűnmegelőzési stratégiában a közbiztonságot, a közbiztonsági közérzetet veszélyeztető minden jelenségre országosan és helyi szinten ki kell alakítani a hatékony és intézményesíthető reakciókat. Ezen belül a bűnözés sajátosságaira, a lakosság aggodalmaira figyelemmel, a nemzetközi követelményeknek megfelelően prioritásokat kell megjelölni. A prioritások a társadalmi bűnmegelőzési stratégia nem kizárólagos, de kétségtelenül a leghangsúlyosabb pontjai, a leghatékonyabbnak ígérkező komplex beavatkozási célcsoportok és területek megjelölése. Az Országgyűlés ezeket most a következőkben határozza meg:

- A gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése.

- A városok biztonságának fokozása.

- A családon belüli erőszak megelőzése.

- Az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés, az áldozat kompenzációja.

- A bűnismétlés megelőzése.

Az alábbiakban összefoglaló módon ismertetjük az egyes prioritásoknak és beavatkozási területeknek az egyes ágazatokra, illetve a bűnmegelőzés legfontosabb szereplőire vonatkozó feladatait:

Prioritások és beavatkozási területek ágazatok szerint:

Bűnmegelőzés szereplői A bűnüldöző és a büntető igazságszolgáltatási
rendszer szereplőinek feladatai
Ágazati együttműködésben megvalósítandó feladatok A közösségi bűnmegelőzés színtereinek
feladatai





Prioritások
Ren-
dőrség
és más
nyomo-
zó ha-
tóságok

Ü-
gyész-
ség


Bíró-
ságok
Bünte-
tés-
végre-
hajtás
intéz-
ményei
Párt-
fogó
Felü-
gyelői
Szol-
gálat

Egész-
ségpo-
litika
Szoci-
álpoli-
tika és
család-
politika

Ifjúság-
és
sport-
politika

Okta-
táspo-
litika

Kultu-
rális
politika

Gyer-
mekvé-
delem

Foglal-
kozta-
táspo-
litika

Terü-
letpoli-
tika
Kör-
nyezet-
és ter-
mészet-
védelmi
politika


Roma
politika

Önkor-
mány-
zatok
Gazda-
sági
élet
szerep-
lői

Civil
szféra,
egyhá-
zak
Szom-
széd-
ság,
lakó-
közös-
ség

Magán-
szemé-
lyek
Gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése
A városok biztonságának fokozása
A családon belüli erőszak megelőzése
Az áldozattá válás megelőzése
A bűnismétlés megelőzése

A beavatkozási területeket a szürke zónák jelölik.

7.1. A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése
Helyzetkép

Gyakoribb a fiatalkori bűnözés

Magyarországon az összes ismertté vált bűnelkövető 12 százaléka fiatalkorú. Az elmúlt évtizedben a fiatalok korosztályát érintő demográfiai változások miatt mérséklődött az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők (1995-ben 14321-ről 2002-ben 11689-re) és a büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 év alatti gyermekkorú elkövetők száma (1995-ben 4159-ről 2002-ben 3959-re).

A vagyon ellen támadnak

A fiatal- és gyermekkorúak túlnyomó többsége vagyon elleni bűncselekményt követ el. A 14 év alatti elkövetőknél ez az arány 83-88 százalék, míg a 14-18 éveseknél 70-80 százalék. Az elmúlt tíz évben minden harmadik rablás elkövetője fiatalkorú volt.

Kábítószer-tapasztalat

A fiatalok növekvő részének szocializációjává vált a passzív vagy aktív kábítószer-tapasztalat. Egy 2002 tavaszán készített felmérés eredményei szerint a budapesti másodikos középiskolások 30 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert.

Korábban kezdődik a bűnöző pályafutás

A kutatási tapasztalatok szerint minél fiatalabb életkorban fordul elő a bűnelkövető magatartás, annál nagyobb az esély a bűnismétlésre vagy a bűnözői életmód kialakulására. A hivatalos adatok szerint amíg 1997-ben a fiatalkorú - 14-18 éves - bűnelkövetőknek csupán 38 százaléka követte el az első bűncselekményét 14-15 éves korában, addig 2001-ben már 41 százalékuk. *  Évente átlagosan 16 ezer fiatalkorú ellen indul szabálysértési eljárás. A bűnelkövető fiatalkorúak döntő többségénél csak a jogellenes cselekmény elkövetése jelzi a gyermekvédelmi hatóságnak, hogy valami baj van a fiatalkorúval. Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetőknek mindössze 8-10 százaléka szerepel a veszélyeztetett gyermekek nyilvántartásában.

A veszélyeztetők és a veszélyeztetettek

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 2002. évi IX. törvénnyel módosított 1997. évi XXXI. törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A nyilvántartásokban 1997-et követően a veszélyeztetett gyermekek száma összességében (1997-ben 420 ezer, 2002-ben 235 ezer) és különösen az anyagi okból veszélyeztetettség kategóriájában jelentősen csökkent (1997-ben 340 ezer, 2002-ben 153 ezer). Átmeneti csökkenés után tovább növekedett a környezeti okból veszélyeztetettek köre (1997-ben 26 ezer, 1998-ban 21 ezer, 2001-ben 25 ezer, 2002-ben 46 ezer fő). A magatartási okból a gyámhatósági nyilvántartásba kerülők száma viszont hektikusan változik. (1997-ben 48 ezer, 1998-ban 38 ezer, 2001-ben 50 ezer, 2002-ben 27 ezer fő.) Nem tudni, hogy ez a gyermek- és fiatalkorú népesség csökkenésének, a nyilvántartás szempontjai változásának vagy a tényleges szociális helyzet javulásának az eredménye. A közhiedelemmel ellentétben a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők többsége teljes családban nevelkedik. 2002-ben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét, a fiatalkorú bűnelkövetők több mint a felét (55,8 százalék) a szülők közösen nevelték. Az elkövetőknek 9-10 százaléka élt a bűncselekmény elkövetésekor gyermekotthonban. Ezzel szemben a 0-17 évesek körében a gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók aránya 0,88 százalék volt. Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége olyan hátrányos helyzetű, marginális családi környezetből származik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a napi szociális problémák meghatározó élményt jelentenek. Szüleik többsége segéd-, kisegítő vagy betanított munkás, foglalkozás vagy munkanélküli. Már kora gyermekkorukban szegregált és marginalizált környezetben élnek. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságok miatt az ország keleti régiói olyan bűnkibocsátó területekké váltak, ahol az országos átlagnál magasabb a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága. (Például Borsod-Abaúj-Zemplén megye 740 ezer lakosából közel annyi fiatal kerül szembe a büntetőtörvénnyel, mint Budapesten az 1,8 millióból.)

A szegregáció

A fiatalkorú bűnelkövetők jelentős rétege nem dolgozik, nem is tanul, és ez a helyzet nem javul. 1982-ben még csak 11,7 százalékuk volt foglalkozás nélküli, 1997-ben már 45 százalékuk, 2001-ben némi javulás volt tapasztalható, de még ekkor is 34,7 százalékuk a bűncselekmény elkövetésekor nem tanult vagy nem dolgozott.  * 

A fiatal áldozatok

A fiatalok nem csak elkövetői, de áldozatként elszenvedői is a bűnözésnek. Évente több mint tízezer kiskorú személy válik bűncselekmény áldozatává, 2002-ben a számuk 12 141 volt. A kiskorú sértetteknél az erőszakos és garázda bűncselekmények körében jelentős az azonos korosztály elkövetői általi fenyegetettség. A fiatalok közül a 17 éveseknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy erőszakos bűncselekmények áldozatává váljanak. Egyébként 2002-ben a 18 év alatti fiatalok tették ki az összes erőszakos bűncselekmény sértettjeinek 13,6 százalékát, a szexuális erőszakot elszenvedettek 57,7 százalékát és minden ötödik rablás áldozata fiatalkorú volt.

Az intézményes reakciók hiányosságai

A gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetővé és áldozattá válásának megelőzésében jelentős szerepe van a családnak, a gyermek- és ifjúságvédelemnek, az oktató- és nevelő intézményeknek, a civil szervezeteknek, az egyházaknak, a helyi koordináció megteremtésében az önkormányzatoknak és a rendőrségnek. A hazai tapasztalatok szerint nem működik a jelzőrendszer és az érdemi együttműködés a gyermekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, az oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények, valamint a rendőrség között. A veszélyhelyzet felismerését elősegítő, sok forrásból merítő jelzőrendszer a gyermekvédelmen belül sem működik. A gyermekvédelem rendszere nem integrálta az iskolai gyermekvédelmi felelősök hálózatát, és nem használja ki az iskolai szabadidő-szervezésben rejlő lehetőségeket. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény ugyan előírja az intézményközi esetmegbeszélést, a gyakorlatban azonban ez csak az együttműködésre amúgy is „hajlandó” szervezetek közt alakult ki. A büntető igazságszolgáltatás - miután ennek még nincsen törvényes lehetősége - nem épít a helyreállító igazságszolgáltatási eszközökben rejlő lehetőségekre, a más országokban hatékonyan működő jóvátétel, mediáció alkalmazására.

A nemzetközi kötelezettségek

A korai pszichoszociális intervenció jelentőségét hangsúlyozza az Európa Tanács 20/2000. számú ajánlása. A tagállamoknak a pszichoszociális stratégiák kialakítása során a minimális intervenció és az arányosság elvét kell követniük, és az eljárásokban biztosítani kell a stigmatizáció és a diszkrimináció elkerülését. Az ajánlás a bűnözővé válás megelőzése érdekében olyan intézkedések foganatosítására ösztönöz, amelyek kifejezetten a jövőbeni, ismétlődő bűnözői magatartás kialakulásának valószínűségét csökkentik. A Polgári és politikai jogok egyezségokmánya (1966) kiemeli, hogy a fiatalkorú személy esetében a bírósági eljárásnak tekintetbe kell vennie a személy életkorát és a rehabilitációt. Az ENSZ „pekingi szabályai” (1985) alakították ki a fiatalkorúak hatékony igazságszolgáltatási rendszerének elvi kereteit. Ebben rögzítették, hogy a fiatalkorúak esetében a tisztán büntető jellegű intézkedéseket el kell kerülni. Az ENSZ gyermekjogi konvenciója (1989) a gyermek mindenek felett álló érdekét, a „rijadi elvek” (1990) pedig a „gyermekközpontú megközelítés” szükségességét hangsúlyozzák. Ezek a dokumentumok a fiatalkori bűnözés megelőzésében fontos szerepet szánnak a családnak, a családi felelősség erősítésének, az iskolának, a helyi közösségnek és a médiának.

A bűnüldöző és büntető igazságszolgáltatási rendszer szereplőinek feladatai

Rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség és más nyomozó hatóságok

A fiatalkorú bűnelkövetőkkel, valamint a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésével foglalkozó speciális szervezeti egységek kialakítása városi, megyei (fővárosi) és országos szinten.

Közreműködés az alkohol és kábítószer ártalmait a fiatalkorúaknak bemutató felvilágosító munkában.

Szignalizáció - szülőknek, gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók esetében a gyámhatóságnak.

Fiatalkorú tanúk védelme a nyomozati eljárásban. A gyermek- és fiatalkorúak korcsoportjai sajátosságait tartalmazó, a bűnmegelőzést és más devianciák visszaszorítását szolgáló információk hasznosítása a bűnmegelőzés központi és helyi rendszereiben.

Ügyészség

A fiatalkorúak ügyészévé történő kinevezés szakmai követelményeinek pontos meghatározása.

Elősegíti a kiskorúak által és sérelmükre elkövetett bűncselekmények üldözését, a speciális rendelkezések megtartását, kezdeményezi a szükséges gyermekvédelmi intézkedéseket.

Ügyvédek

A fiatal terhelt bizalmát elnyerő védőnek szerepe van a bűnismétlés megelőzésében.

Országos Igazságszolgáltatási Tanács

A fiatalkorúak bíráinak speciális szakmai továbbképzése, a továbbképzési programok folyamatos megújítása.

A büntetés-végrehajtás intézményei

A bűnismétlés megelőzését szolgáló, elkövetői és bűncselekménytípusokhoz igazodó tanulmányi, képzési, gyógykezelési és más prevenciós programok kidolgozása és bevezetése. A programok rendszeres értékelő vizsgálata.

Az alkoholfüggő és a kábítószer-használó fiatalkorú elítéltek számára kezelési programok és speciális részlegek biztosítása a büntetés-végrehajtási-, javító-nevelő intézetekben, valamint a szabad élet körülményei között.

A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményhálózatának további differenciálása, úgynevezett félig nyitott intézetek létrehozása.

Pártfogó Felügyelői Szolgálat

A fiatalkorúakkal foglalkozó pártfogók körében a speciális, korspecifikus szakmai követelmények érvényesítése, az erre tekintettel megállapított magatartási szabályok végrehajtási feltételeinek megteremtése.

Az adott településen tájékoztató fórumok megszervezése a rendőrség, az önkormányzatok, a gyermekvédelmi hatóságok és intézmények, a munkáltatók, az iskolák, a szakképző intézmények között.

A fiatalkorúak pártfogó felügyelete és utógondozása során fokozott együttműködés a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszerrel. A pályakezdés támogatása.

A pártfogók munkáját segítő önkéntesek toborzása, velük együttműködési megállapodások megkötése.

A fiatalkorú elkövetők ügyében a kötelező pártfogó felügyelői vélemény és javaslat szakmai követelményeinek folyamatos fejlesztése, a leghatékonyabbnak ígérkező magatartási szabályok körének bővítése.

A szabadságvesztésből, javítóintézeti nevelésből szabadult fiatalkorúakkal foglalkozó társadalmi utógondozók hálózatának kialakítása, szerződéses együttműködés a pártfogókkal.

A pártfogói tapasztalatok alapján évenkénti értékelő jelentés készítése az adott terület gyermek- és fiatalkori bűnözéséről, különös tekintettel a bűnelkövetővé válást és a bűncselekményeket előidéző okokra és tényezőkre.

Ágazati együttműködésben megvalósítandó feladatok

Egészségpolitika

A gyermek- és fiatalkori alkohol- és kábítószer-fogyasztás helyi jellemzőinek feltárása, az érintett szervek együttműködésével, helyi megelőzést szolgáló cselekvési program kidolgozása.

Lelkisegély-szolgálat (telefonvonal, ügyelet a drogambulanciákon és ifjúsági ideggondozókban) továbbfejlesztése gyermek- és fiatalkorúak számára a már működő „Kék Vonal” mintájára.

Szociálpolitika és családpolitika

A pártfogói szolgálatok, rendőrség, ügyészség és a családsegítő, családtámogató szolgálatok közötti együttműködés kialakítása, különös tekintettel a devianciák kockázati tényezőinek jelzésére és a korai pszichoszociális beavatkozásra.

Az anyagi, szociális okból veszélyeztetett gyermekek és fiatalok számára segélyprogramok kidolgozása, szegregációjuk megelőzése.

A hajléktalanná vált családok átmeneti elhelyezésére létrejött Családok átmeneti otthona hálózat bővítése.

A hajléktalanná vált családok gyermekei számára szociális segítséget és az iskolai tanulmányok folytatását biztosító programok és intézmények kialakítása. (Gyermek a családból szociális okból nem emelhető ki.)

Az iskolából kimaradt és a munkanélküli fiatalok számára szabadidő-eltöltési, képzési, átképzési programok létesítése.

Gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő, gyermekotthonban élő fiatalok családi életre nevelése. Ennek érdekében speciális módszerek, modellprogramok kialakítása külső közreműködők bevonásával.

Ifjúság- és sportpolitika

Az ifjúsági pszichiátriai gondozók számának növelése, újabb ifjúsági pszichiátriai osztályok létrehozása, az addiktológiai és a TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakszolgálat) ambulanciák felkészítése az ifjúsági alkoholprobléma hatékonyabb kezelésére.

A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok működtetése és továbbfejlesztése. Ezek és a bűnmegelőzés helyi koordinálásáért felelős testületek, valamint a pártfogói szolgálatok közötti együttműködés kialakítása.

A kábítószer-politika ártalomcsökkentő módszereinek, eszközeinek (például a tűcsereprogram, az „alacsony küszöbű” szolgáltatások) biztosítása.

A kábítószer-problémára vonatkozó folyamatos kvalitatív és kvantitatív, epidemiológiai vizsgálatok elterjesztése.

Tehetségkutató programok szervezése a kulturális, az informatikai és a sporttevékenységben.

Az ifjúság által látogatott szórakozóhelyekről való biztonságos hazatérés (közlekedés) feltételeinek megteremtése.

A sportlétesítmények, oktatási intézmények sportolást szolgáló helyiségeinek megnyitása a gyermekek és a fiatalok szabadidős sportolására.

Kisközösségi, lakóhelyi sportversenyek, bajnokságok szervezése, támogatása.

Helyi közösségi programok és a biztonságos szórakozóhely mozgalom fejlesztése.

Nevelés-oktatáspolitika

A tanulási kudarcokkal kapcsolatos jelzőrendszer kialakítása; felzárkóztató programok kidolgozása és rendszeres értékelése.

Az iskolai ifjúság- és gyermekvédelemmel foglalkozó pedagógusok és a helyi bűnmegelőzésben, alkohol- és drogprevencióban érintett szakemberek közötti együttműködés biztosítása. Megyei, fővárosi szinten az iskolai ifjúság- és gyermekvédelmi felelősök fórumának létrehozása.

Az erőszakmentes konfliktuskezelő technikák integrálása az oktatási, nevelési programba.

A döntéshozatal, a problémamegoldás, a kommunikációs készség, az önértékelés, a stresszkezelés, az érdekérvényesítés készségeinek fejlesztése.

Az iskolakerülésre és más deviáns cselekményekre reagáló programok kidolgozása.

A szabadidő-eltöltést, közösségteremtést szolgáló iskolai klubok létesítése, működtetése.

A környezeti és természeti értékek megbecsülésének fokozása az oktatási-nevelési intézmények nevelési programjaiban (például erdei óvoda, iskola programok).

Gyermekvédelem

A megyei (fővárosi) pártfogó felügyelői szolgálat, a rendőrség, az ügyészség és a megyei (fővárosi) gyámhivatalok gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorai, valamint az iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök fóruma közötti intézményes együttműködés kialakítása. *  A gyermek- és fiatalkorúak marginalizálódásának megelőzését szolgáló jelzőrendszer, korai pszichoszociális beavatkozási programok megszervezése.

Az életmódjukban deviáns jellegzetességeket mutató (például alkohol- és drogfogyasztás, csavargás, iskolakerülés, szabálysértés elkövetése stb.) gyermek- és fiatalkorúakat a súlyosabb deviáns magatartásformák tanúsításától vagy a bűncselekmények elkövetésétől visszatartó segítő intézményrendszer kialakítása és fejlesztése.

Kulturális politika

Az információk szabad hozzáférhetőségét és a szabadidő hasznos eltöltését széleskörűen biztosító gyermek- és más közkönyvtárak, közgyűjtemények, kulturális intézmények programjainak gazdagítása, a programok támogatása.

Romapolitika

A helyi romaügyi referensek és kisebbségi önkormányzatok, a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésében, az alkohol- és drogprevencióban érintett bűnüldözési, büntető igazságszolgáltatási, egészségügyi, család- és gyermekvédelmi, oktatási intézmények közötti együttműködés kialakítása.

Iskolai felkészítő és felzárkóztató programok szervezése roma gyermekek és fiatalok számára, e programok rendszeres értékelése.

A roma származásúak szociális munkássá, pártfogó felügyelővé, család- és gyermekvédelmi szakemberré válását támogató programok kidolgozása.

Környezet- és természetvédelmi politika

A környezeti és természeti értékek megbecsülésének érdekében ifjúsági programok, kiállítások szervezése, pályázatok kiírása, környezet- és természetvédelmi céllal létrejött ifjúsági szervezetek támogatása. * 

A közösségi bűnmegelőzés színtereinek feladata

Önkormányzatok

A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésében, az alkohol- és drogprevencióban érintett valamennyi szervezet és intézmény közötti együttműködésre lehetőséget teremtő koordinációs fórum létesítése és működtetése.

Anyagi forrás megteremtése a bűnmegelőzést is szolgáló helyi szabadidős, kulturális és sportprogramokhoz, különös figyelemmel a szegregált fiatalok képességeinek feltárására.

A helyi bűnmegelőzési programokkal kapcsolatos pályázatok koordinálása.

Civil programok akkreditálása.

Civil szféra, egyházak

Közreműködés a bűnmegelőzési, alkohol- és drogprevenciós programokban.

A gyermek- és fiatalkori devianciák megelőzését szolgáló programok létesítése, működtetése.

Társadalmi (civil, egyházi) pártfogói és utógondozói hálózat kialakítása, akkreditálása.

Üzleti szféra

A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzését, az alkohol- és drogprevenciót szolgáló programok szervezése, a programok anyagi támogatása.

Támogatási program kidolgozása az első munkavállalók és a fiatal munkanélküliek szakképzési lehetőségeinek bővítése érdekében.

Média, nyilvánosság

Széles körű, rendszeres tájékoztatás a stratégia céljairól, az együttműködő partnerekről, a programokról és az eredményekről.

Családi és korosztályi programok készítése a gyermek- és fiatalkorúak által előnyben részesített média (televízió, újságok és internet) közvetítésével.

Fiatalok, gyermekek tehetségfeltárását célzó országos és helyi televíziós nyilvánosság előtt lebonyolított akciók (versenyek, vetélkedők).

Várható eredmény

A kisközösségi - családi, iskolai - kontroll erősítésével csökkenthető a kallódó fiatalok csoportja.

A társadalmi integráció feltételeinek, főleg a gyermekek szocializációs esélyeinek javítása, valamint a marginalizáció és a kirekesztés elleni programok hozzájárulnak a generációk közötti szolidaritás erősödéséhez.

Az iskolának az erkölcsi nevelésben betöltött szerepe, a gyermekvédelmi rendszer szakmai hatékonyságának megerősítése lehetővé teszi azt, hogy a fiatal generáció megtanulja a társadalmi konfliktuskezelés erőszakmentes technikáit. A büntetendő, ezen belül különösen az erőszakos viselkedést tanúsító fiatalok szembesítése tettük következményeivel, a mediációs programok alkalmazása fejleszti az erkölcsi felelősséget.

A környezeti és természeti értékek megbecsülése érdekében végzett felvilágosító, oktató, nevelő munka eredményeként csökkenthető az épített és természeti környezetet károsító gyermek és fiatalkori bűncselekmények száma.

Az egészségügyi, a szociális szolgáltatások, a szociál- és foglalkoztatáspolitika képviselői, az iskolák, a rendőrség, a pártfogók, és az igazságszolgáltatási szereplők közötti jelzőrendszer és együttműködés kialakítása, valamint az önkormányzati ügyosztályok közötti folyamatos munkakapcsolatok megelőzik a veszélyeztetetté és a veszélyeztetővé válást. A gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetése a bűnelkövetés felé sodródó és az áldozattá váló fiatalok számát csökkenti.

A családok erkölcsi, szükség esetén anyagi támogatása megerősíti a kisközösséget, annak erkölcsi alapjait. A gyermekek iránti felelősség érvényesítése, a családi felelősség növelése csökkenti a fiatalok körében a deviáns viselkedésformák terjedésének esélyeit. Az önhibájából nem megfelelő szülői nevelést és gondozást biztosító szülők magatartását szankcionáló eszközök alkalmazása mérsékeli a bűnözői életmód kialakulását.

A fenti tevékenységek eredményeként a korosztályokon belül növekednie kell az elesett, a kirekesztett csoportok iránti toleranciának.

A szocializáció egyéb körülményeinek kedvező irányú befolyásolása, különösen az első munkavállalók szakképzésének erősítése elősegíti a fiatalok társadalmi integrációját, az esélyegyenlőség érvényesülését.

A helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazása a pártfogó felügyelet közreműködésével növeli az erkölcsi felelősségérzet kialakulásának esélyét, így a társadalmi integráció szubjektív feltételeit szolgálja.

7.2. A városok biztonságának fokozása
Helyzetkép

A bűnözés terheinek nagy részét a városok viselik

A bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség. Mint a nyugat-európai országok többségében, nálunk is a fővárosban a legmagasabb a bűnözés. Itt él a magyar lakosság 18 százaléka, de itt regisztrálják az összes ismertté vált bűncselekmény 27-30 százalékát. Tízezer magyar lakosra évente 450-500 bűncselekmény jut, míg tízezer budapesti lakosra átlagosan évente 650-680. Budapest és a vidéki települések bűnözés gyakorisági adatai között legkevesebb másfélszeres a különbség, de a főváros egyes kerületei közötti eltérések még ennél is jelentősebbek.

A tipikus városi bűncselekmények

Az utcán parkoló gépjárművek száma a hetvenes évekhez képest hozzávetőleg másfél millióval növekedett, és ez a bűncselekmények terjedését is elősegítette, különösen a legnépesebb városokban. Nálunk a gépjárművekre vonatkozó bűnözés kifejezetten a fővárosra jellemző, a bűncselekmények 50-60 százalékát itt követik el. A kilencvenes évektől kezdve nyolcszor annyi gépkocsi tűnt el nyomtalanul, mint a hetvenes években. A cselekmények háromnegyed részében a tettes személye ismeretlen maradt. A városokban különösen szoros a kapcsolat a kábítószer-függőség és a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése között. A közterületen elkövetett személy elleni támadások és rablások jelentik az erőszakos bűnözés látható részét, az „utcai bűnözést”. 2000-ben a lakosok 4-12 százaléka volt utcai támadás, nyilvános helyen történő lopás, betöréses lopás, illetve gépkocsifeltörés vagy lopás áldozata. A rablás az ezredfordulóra városi jelenséggé vált, és ez az elkövetési mód erőszakosabb, durvább, veszélyesebb lett. A statisztikai adatok a városi garázdaságok folyamatos emelkedését jelzik. Az ipari-szolgáltató tevékenység növekedése miatt emelkedett a környezetre veszélyes hulladékok mennyisége. A környezetvédelem iránti érzékenység tradicionálisan alacsony, ezért jelentős mértékben növekszenek a környezet-egészségügyi kockázattal járó tevékenységek és mulasztások.

A városlakót zavaró tényezők

A városi emberek életminőségét nem csak a bűncselekmények alakulása, hanem egyéb olyan, a közterületeken tapasztalható jogsértések, zavaró körülmények is befolyásolják, mint a falfirka, a tiltott vagy engedély nélküli kereskedés, a köztisztasággal kapcsolatos szabálysértés, a koldulás, a hajléktalanok utcai megjelenése, a közlekedés rendjének fellazulása. 2002 februárjában a megkérdezett budapesti lakosok 26,9 százaléka a szemetes környezetet, 18,8 százaléka a közutak rossz minőségét, 16,0 százaléka pedig a közbiztonság alacsony szintjét tartotta a városi élet leginkább zavaró tényezőinek. A városi lét biztonságát például a tartós városi munkanélküliség, a városi gyermekek szegénysége, a társadalmi kirekesztés, a fogyasztás állandó kényszere is károsan befolyásolja. Az a folyamatos migráció, amely fékezi a kisközösségek kialakulását, gátolja a „bevándorlók” városi integrációját. A modern városok, különösen a nagyvárosok biztonsága tehát nem egyszerűsíthető le a bűnözés okozta veszélyekre. A biztonság hiánya, a szorongás komplex pszichológiai probléma. A magány, az egészség iránti aggodalom, a létbizonytalanságból fakadó feszültség és a bűnözéstől való félelem egymást erősítő lelki folyamatok.

A városi közbiztonság, a hatósági reakció

A bűnüldözés érzékelhetően alig tud megfelelni a városlakók biztonsággal kapcsolatos elvárásainak. A rendszerváltást követően a helyi biztonság erősítéséhez szükséges szakmai fejlődés - főleg a közösségi szolgáltatás típusú bűnüldözés, bűnmegelőzés terén elmaradt a kívánatostól. Ezért a városi rendőrök még gyakran szembenálló félnek tekintik az állampolgárokat, és az állampolgárok is idegenkednek a rendőröktől. (Egy hazai elemzés szerint a vizsgálatba bevont rendőrök több mint egyharmada úgy vélte, hogy a „rendőrnek az állampolgárokkal való kapcsolatokban mindig fölényben kell lennie„.) A városokban különösen alacsony az ismertté vált bűncselekmények felderítési hatékonysága. A fővárosban 2001-ben a lopás felderítési mutatója 5,6 százalék, a betöréses lopásé 9,4 százalék, a rablásé 21,4 százalék volt. A rendőrség közösségi kapcsolatainak erőtlensége miatt számos településen csak a polgárőr szervezet működése a helyi közbiztonsági közérzet javításának biztosítéka.

Kiáramlás a nagyvárosokból

A városi bűnözés megnövekedése, a városi közbiztonság fokozatos romlása egyik oka annak, hogy megkezdődött a népességkiáramlás. Budapest lakossága az elmúlt hat évben 120 ezerrel csökkent. A társadalmilag kedvezőbb helyzetben lévő személyek és családok távozása felgyorsította a közösségek gyengülését, lazította a közösségi kontrollt. Ennek tovagyűrűző hatása is van a városszerkezetre. A rossz közbiztonság, a leromlott állagú épületek, a gettósodás csökkenti egyes városi területek, illetve az ott található lakások értékét.

A városi szegregáció

Az utóbbi évtizedekben a társadalmi leszakadás tömegméretűvé vált és erősebben koncentrálódik meghatározott városokra, illetve városrészekre. A cigányság alacsony és ma még folyamatosan romló társadalmi státusa, a társadalmi kötelékek lazulása, a cigányokkal kapcsolatos előítéletek megnyilvánulásai a bűnözést gerjesztő tényezővé váltak. A cigány bűnelkövetők száma az ország elmaradott régióiban, a városok szegregált övezeteiben a legmagasabb. A létező bűnmegelőzésből, a büntető igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás szakmai kultúrájából, attitűdjéből hiányoznak a kisebbségi kultúrára, problémáira vonatkozó - a kommunikációt segítő - alapvető ismeretek.

A városi önkormányzatok felelőssége

A városi önkormányzatok többsége nem érzi saját felelősségét a helyi biztonságért, e probléma megoldását a rendőrségre hárítja. Nem érzékelik azt, hogy a közbiztonság egyfelől közérzetet javító közösségi, másfelől a gazdasági fejlődést, a piac biztonságát közvetlenül szolgáló materiális érték. A közösségi és személyes biztonság szempontjai nem érvényesülnek az önkormányzat hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben, nem jelennek meg a helyi társadalompolitikában. A bűnmegelőzésben számításba jöhető ügyosztályok, intézmények közötti munkakapcsolatok hiányosak, ezért az egyes szakterületeken felhalmozódó információk a hosszú távú önkormányzati tervezésben nem hasznosulnak. A városi, különösen a nagyvárosi önkormányzati szerepvállalás erőtlensége gátolja a helyi biztonság problémáival kapcsolatos közösségi megoldások kialakulását.

Az Európai Unió a bűnmegelőzési hálózat létrehozásával egyidejűleg az együttműködésben részt vevő tagállamok számára - a három kiemelt bűnmegelőzési feladat egyikeként - a városi bűnözés csökkentését kötelező feladatként fogalmazta meg.

A bűnüldöző és büntető igazságszolgáltatási rendszer szereplőinek feladatai

A rendőrség és más nyomozó hatóságok

A terület-felügyeleti eszközök hatékonyságával kapcsolatos felmérés elkészítése, értékelése és az eredmények beépítése az engedélyezési és a szignalizációs gyakorlatba.

A rendőrségre érkező bejelentések területi elemzése, a „fertőzött” városi területek azonosítása, a problémák folyamatos elemzése. A bűnözési térkép eszközének alkalmazása a rendőrség munkájának megszervezésénél.

A rendőrségi és önkormányzati hatáskörben elbírált szabálysértések jogalkalmazási gyakorlatának áttekintése és értékelése.

A lopott dolgok értékesítési lehetőségeinek korlátozása, az értékesítési piac természetének, kiterjedtségének elemzésével és a lopott holmi sikeres értékesítési módszereinek értékelésével.

Jellegzetesen a városokban előforduló (például a lakással, a bankkártyával, a hitelezéssel kapcsolatos) csalási formák elemzése és a speciális megelőzési lehetőségek kidolgozása. * 

A rendőrségi jelenlét fokozása azokon a területeken, ahol gyakran fordul elő a közterületi erőszak, a rablás, a garázdaság és a vagyon elleni bűncselekmény.

A rendőrség szolgáltató funkciójának erősítése. Kapcsolattartás az állampolgárokkal és azok közösségeivel (gyors reakció, szignalizáció).

A rendőrség szakmai felkészültségének, fegyelmének erősítése, lakossági kapcsolatainak, eljárási kultúrájának javítása.

A rendőrség lakossági kapcsolatainak erősítése az etnikai diszkriminációra, a településen belül előforduló konfliktusokra visszavezethető cselekmények megelőzése érdekében.

Az önkormányzatok és a rendőrség együttműködésének erősítése, közbiztonsági, bűnmegelőzési bizottságok alakításának ösztönzése.

Az önkormányzatokkal együttműködésben a hatékony szituációs bűnmegelőzési eszközök elterjesztése az olyan - jellemzően városokban előforduló - vagyon elleni bűncselekmények visszaszorítása érdekében, mint a betöréses lopás, a benzinkút elleni támadás, az üzleti lopás, a gépkocsilopás, a közterületeken előforduló erőszakos bűncselekmények.

Rendőrségi és önkormányzati közös bűnmegelőzési centrumok kialakítására irányuló kezdeményezések támogatása, a helyi lakosok és a rendőrség kapcsolatának erősítése.

Az üzleti szféra szereplőinek rendszeres tájékoztatása az ellenük irányuló vagyon elleni bűncselekmények új formáiról.

  Vissza az oldal tetejére