Időállapot: közlönyállapot (2004.III.16.)

2004. évi IX. törvény

az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról * 

1. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:

„(2) E törvény hatálya kiterjed a 4/B. § szerinti, adóalanynak nem minősülő, az általános forgalmi adó megfizetésére kötelezett személyekre.”

2. § Az áfa-törvény 3. §-a a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b) pont jelölése c) pontra változik:

[3. § A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni]

b) az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belülről történő termékbeszerzés, valamint”

[után.]

3. § Az áfa-törvény 4. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.

(3) Adóalanyiságot eredményez továbbá az új közlekedési eszköz esetenkénti értékesítése, amennyiben az az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállamba kerül. Az adóalany által értékesített új közlekedési eszköznek az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége körén kívül eső értékesítését is úgy kell tekinteni, mintha az az adóalanyisága keretében történt volna.”

4. § Az áfa-törvény a következő 4/B. §-sal egészül ki:

„4/B. § E törvény alapján kizárólag az adó megfizetésére kötelezett:

a) termékimport tekintetében a nem adóalany;

b) a Közösségen belülről történő új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében a belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy, jogi személyiség nélküli szervezet;

c) a 7/A. §-ban foglaltak alapján Közösségen belülről történő beszerzésnek minősülő termékbeszerzések tekintetében az adóalanynak nem minősülő jogi személy;

d) a 40. § (6) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett nem adóalany.”

5. § Az áfa-törvény a következő címmel és 4/C. §-sal egészül ki:

Csoportos adóalanyiság

4/C. § (1) A 4. § (1) bekezdése szerinti hitelintézet, befektetési vállalkozás, illetőleg biztosító adóalany választása esetén jogosult arra, hogy a részére külön törvény alapján kiszervezett tevékenységet végző adóalannyal együttesen minősüljön adóalanynak (csoportos adóalanyiság). A csoportos adóalanyiság a csoport tagjainak egymás közötti (csoporton belülre végzett) termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében áll fenn, amely után adófizetési kötelezettség nem keletkezik.

(2) A csoportos adóalanyiság választására az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén nyílik lehetőség:

a) a csoport valamennyi tagja

aa) belföldön nyilvántartásba vett adóalany,

ab) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozó önálló jogi személy,

ac) egy időben csak egyetlen csoportnak tagja;

b) a csoport bármely hitelintézetében, befektetési vállalkozásában vagy biztosítójában pénzügyi holding társaság, biztosítói holding társaság vagy nem magyarországi székhellyel rendelkező hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító ellenőrző befolyással rendelkezik;

c) az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó tekintetében 5 000 000 forint feletti adóhiányt jogerősen nem állapított meg;

d) a kiszervezett tevékenységet végző vállalkozás kizárólag ugyanazon csoport tagjai, illetőleg a b) pont szerinti intézmény részére végez tevékenységet.

(3) A csoportnak legalább két tagja van - amelyből az egyik a kiszervezett tevékenységet végző -, és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek a csoport működésének fennállása alatt a tagok folyamatosan megfelelnek.

(4) A csoport tagjainak önálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén áll fenn. Ha a tag kizárólag csoporton belülre végez tevékenységet, önálló adóalanyisága megszűnik.

(5) A csoportos adóalanyiság választását, a csoport tagjainak nevét, székhelyét (telephelyét) és adószámát a csoport tagjai az adózás rendjéről szóló törvénynek az általános forgalmi adókötelezettség bejelentésére vonatkozó szabályai szerint az adóhatósághoz bejelentik.”

6. § (1) Az áfa-törvény 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:]

c) a termék átadása építési szerződés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre;”

(2) Az áfa-törvény 6. §-ának (2) bekezdése a következő d)-e) ponttal egészül ki:

[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:]

d) a termék nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként való átengedése (apportálás); valamint

e) a zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között.”

7. § (1) Az áfa-törvény 7. §-ának (2) bekezdése az alábbi c)-d) ponttal egészül ki:

[(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:]

c) ha az adóalany a tulajdonában lévő, adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket belföldről másik tagállamba fuvarozza, vagy fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg:

1. a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,

2. a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,

3. a 11-11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,

4. a termék kivitele másik tagállamba annak feldolgozása, megmunkálása céljából, amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást igénybe vevő adóalanyhoz,

5. a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye szerinti tagállamban,

6. a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre - amennyiben azt harmadik országból importálták volna - az ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna,

7. a termék továbbítása másik tagállamban fenntartott vevői készlet céljára, amennyiben az adóalanynak a továbbítást követően a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén.

Amennyiben az 1-7. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszűnik, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési időpontja a feltétel megszűnésének napja;

d) olyan a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek adóraktárból szabad forgalomba bocsátással történő kitárolása, melyet az adóalany adóraktárban tárolt termékként vásárolt meg, feltéve, hogy a kitárolás e törvény hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget egyéb jogcímen nem keletkeztet.”

(2) Az áfa-törvény 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Nem minősül termékértékesítésnek

a) a közcélú adomány;

b) a vállalkozási célból ingyenesen adott termék, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti termékátadás;

c) a kis értékű ajándék;

d) a sajtótermék kötelespéldányként történő rendelkezésre bocsátása, ha az jogszabályi kötelezettségen alapul; valamint

e) a terméknek más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadása, ha az ellenérték nélküli átadás kötelezettségét törvény írja elő.”

8. § Az áfa-törvény a következő címmel és 7/A-7/C. §-okkal egészül ki:

Közösségen belülről történő termékbeszerzés

7/A. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel: a 6. § szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzés, kivéve a 6. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzést, amennyiben az alábbi feltételek együttesen fennállnak:

a) a terméket az eladó vagy a vevő, vagy megbízásukból harmadik személy a termék feladásának, elfuvarozásának helye szerinti tagállamból másik tagállam területére fuvarozza el,

b) a terméket beszerző adóalanynak minősül, aki (amely) a terméket adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység végzéséhez szerzi be, vagy a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett jogi személy,

c) a termékértékesítést teljesítő adóalany a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam joga alapján nem választott alanyi adómentességet, és

d) az értékesítés nem tartozik a 14. § (2) bekezdés vagy 14/A. § hatálya alá.

(2) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek:

a) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai által másik tagállamból történő termékek beszerzése,

b) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékbeszerzés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;

c) a 11/A. § b)-d) bekezdéseiben meghatározott esetek szerinti termékek beszerzése, amennyiben a terméket beszerző

ca) kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, vagy

cb) mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, aki (amely) a terméket ezen tevékenységéhez szerezte be, vagy

cc) nem adóalany jogi személy, vagy

cd) alanyi adómentességet választott adóalany.

(3) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek a (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá nem tartozó terméknek - kivéve az új közlekedési eszközt és a Jöt. hatálya alá tartozó terméket - egy másik tagállamból történő beszerzése, ha a terméket a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vevői kör szerzi be, és a Közösség más tagállamaiból beszerzett termékek általános forgalmi adó nélküli összesített értéke a tárgyévet megelőző évben a 10 000 eurót (küszöbérték) nem haladta, illetve a tárgyévben nem haladja meg. A küszöbérték számításánál nem kell figyelembe venni a Közösségen belülről történő termékbeszerzésből származó új közlekedési eszköz és Jöt. hatálya alá tartozó termékek ellenértékét. Az adófizetési kötelezettség arra a termékbeszerzésre vonatkozik először, amelynek ellenértékével a beszerző túllépi a jelzett küszöbértéket.

(4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti beszerző a küszöbérték alatt is választhatja az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséget. Ezen választását az adóhatósághoz bejelenti. Ezen választásától a beszerző a választás évét követő két naptári évig nem térhet el.

(5) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül továbbá az új közlekedési eszköz másik tagállamból ellenérték fejében történő beszerzése, ha a beszerző olyan a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet a beszerző.

(6) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül a Jöt. hatálya alá tartozó termék beszerzése is, ha azt olyan, a (2) bekezdés c) pontja szerinti adóalany vagy nem adóalany jogi személy szerzi be, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, és a termék a Jöt. szerint belföldön esik adókötelezettség alá.

(7) Amennyiben a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy harmadik országból importál terméket, és a termékimport teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helyétől eltérő tagállam (a továbbiakban: import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamában adták volna fel vagy fuvarozták volna el ezen fuvar befejezésének helyére. Az importáló jogosult az import tagállamban az import során kivetett adó visszatérítésére, amennyiben igazolja, hogy a beszerzése adóköteles a fuvarozás befejezése szerinti tagállamban.

(8) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső termékbeszerzésnek, ha a más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követően a belföldi adóalany vevő vagy bizományos Közösségen belülről történő termékbeszerzést hajt végre.

7/B. § A Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá:

a) adóalany által adóalanyiságát eredményező tevékenység céljából olyan, a tulajdonában lévő termék használata/hasznosítása belföldön, amelyet a termék előállításának, kitermelésének, feldolgozásának, átalakításának, a 7/A. § (1) bekezdés szerinti beszerzésének vagy az import teljesítésének helye szerinti tagállamból ő vagy a megbízásából harmadik személy adott fel vagy fuvarozott el belföldre;

b) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzés, amennyiben a termékértékesítést másik tagállamban teljesítik, és amelynek közvetlen következményeként a termék a termékértékesítés teljesítési helyétől eltérő tagállam területére kerül;

c) a Magyar Köztársaság NATO tagságával összefüggésben felmerülő feladatok teljesítése során a Honvédelmi Minisztérium és polgári állománya, illetve a Magyar Honvédség szervezetei és polgári állománya által másik tagállamban adómentesen beszerzett termék belföldre történő behozatala, belföldön történő használata, kivéve, ha ezen termék importból történő beszerzése esetén a termékimportra a 31. § szerinti adómentesség vonatkozna.

7/C. § A Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá a Közösség más tagállamában beszerzett személygépkocsi belföldre történő behozatala, amennyiben a személygépkocsit kevesebb mint hat hónapja helyezték először forgalomba.”

9. § Az áfa-törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.

(2) Szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:

a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történő átengedését is;

b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére.

(3) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az is, ha az adóalany a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

(4) Ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak az igénybevevője és a nyújtója is.

(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik.

(6) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amely az adóalanyt - ha azt ellenérték fejében szerezte volna be - adólevonásra nem jogosította volna.”

10. § Az áfa-törvény 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel, annak névértéken való elfogadásával történik.

(2) Nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak az sem, ha

a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;

b) a szolgáltatás közcélú adomány;

c) a szolgáltatást vállalkozási célból ingyenesen nyújtják, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti szolgáltatásnyújtást;

d) a szolgáltatás kis értékű ajándék.”

11. § Az áfa-törvény 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9/A. § (1) A 6-8. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés, amennyiben a jogutód nem választott alanyi adómentességet. Jogutódlással történő megszűnésnek minősül, ha az adóalany átalakulása (ideértve az egyesülést és a szétválást is) esetén a jogelőd tulajdonában lévő vagyont, vagy annak egy részét a jogutódnak adják át. Az átalakulással egy tekintet alá esik:

a) jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok átalakulása, ideértve az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulását is,

b) szövetkezeti formában működő adóalanyoknak a szövetkezetekről szóló törvények szerinti átalakulása,

c) megszüntetett költségvetési szerv vagyonára vonatkozóan az alapító szerv általi jogutódlást célzó vagyonátruházása, valamint

d) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő halála esetén, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és javára törvényes képviselője folytatja.

(2) Ha a kedvezményezett jogutód az átvett vagyont nem kizárólag adóköteles tevékenységhez használja fel, hasznosítja, köteles a 38-39. § alapján az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok szerinti adófizetési kötelezettségét teljesíteni.

(3) A kedvezményezett jogutód a vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”

12. § Az áfa-törvény 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. § (1) Termékimportnak minősül a terméknek harmadik ország területéről a Közösség területére történő behozatala, vagy egyéb módon történő bejuttatása.

(2) Termékimportnak minősül az is, ha a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről belső közösségi árutovábbítási eljárás keretében behozott termék tekintetében ezen vámeljárás megszűnik.

(3) Amennyiben a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről behozott termékre teljesülnek

a) az átmeneti megőrzésre,

b) a vámszabad területen, vámszabad raktárban történő raktározásra,

c) az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásra, vámraktározásra,

d) a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó feltételek, úgy kell tekinteni, mintha a termék ezen vámeljárás valamelyike alatt állna.

(4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülről hozták volna be a Közösség területére.

(5) Abban az esetben, ha a terméket a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területre fuvarozták el, vitték ki, majd onnan az e törvény értelmében vett Közösség területére hozták vissza, úgy kell tekinteni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívüli részre vitték volna ki, és onnan hozták volna be.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülre vitték volna ki, és onnan hozták volna vissza.”

13. § Az áfa-törvény 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § (1) Termékexport: az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti. A termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem minősül termékexportnak a termék harmadik ország területére történő kiléptetése, amennyiben az a terméket saját nevében megrendelő adóköteles tevékenységi körén kívüli célt szolgáló közlekedési eszköz, így különösen sportrepülőgép, sporthajó alkatrésze, vagy annak felszerelésére, üzemanyag-ellátására szolgáló termék.”

14. § Az áfa-törvény a következő 11/A. §-sal egészül ki:

„11/A. § Termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:

a) a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyagon, terméken végzett megmunkálás, feldolgozás - ideértve az összeszerelést, összeállítást is -, ha annak közvetlen következményeként az így előállított terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti;

b) a túlnyomórészt nemzetközi közlekedésben részt vevő légi jármű, valamint ezen légi jármű üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, a légi jármű ellátására szolgáló termékek értékesítése - ideértve az üzemanyagot -, a légi jármű üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, valamint közvetlen szükségleteit kielégítő szolgáltatások - ideértve a légi forgalom irányítását és egyéb légi forgalmi szolgálatok ellátását - nyújtása, amennyiben a légi járművet kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;

c) tengeri hajó, tengeri mentőhajó, tengerpart menti halászatra szolgáló hajó, valamint ezek üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, az ellátására szolgáló termékek értékesítése - kivéve a mentőhajón és a halászhajó fedélzetén fogyasztásra szánt élelmiszert és italt (fedélzeti ellátmányt) -, az ilyen hajóhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása, amennyiben a hajókat kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;

d) a hadihajó (vtsz. 8901) ellátását közvetlenül szolgáló termékértékesítés;

e) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;

f) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;

g) arany értékesítése a Központi Bankok részére;

h) tranzit teherközlekedés, amennyiben a teherközlekedés egy másik tagállamban teljesített termékexportot valósít meg, vagy a teherközlekedés költsége a 27. § értelmében része az importált termék adóalapjának;

i) a termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatásokat;

j) az a szolgáltatás, amelynek ellenértéke igazoltan beépül annak az importált terméknek az adóalapjába, amelyhez kapcsolódik, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatást;

k) a 11. §-ban, valamint az a)-j) pontokban meghatározott tevékenységek közvetítése, ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt. Nem tartozik ide az utazási ügynököknek az utas nevében és javára történő közvetítői tevékenysége, ha a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik.”

15. § Az áfa-törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:

a) a személyszállítás (ideértve a tranzit személyszállítást is), ha az indulás vagy a célállomás helye másik tagállam vagy harmadik ország területe;

b) azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként adóraktárba tárolnak be,

c) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként

ca) a terméket a vámhatóság közvámraktárba kilépteti, vagy

cb) a terméket vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolják, vagy

cc) a terméket vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás alá vonják;

d) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék továbbra is a c) pontban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll, vagy a vámhatóság a terméket harmadik ország területére végleges rendeltetéssel kilépteti;

e) azon termék értékesítése, amely külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt, vagy a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll;

f) azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről történő behozatal miatt külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll;

g) a termékértékesítés, ha egyébként a c)-f) pontokban meghatározott eljárások megszűnése miatt az adófizetési kötelezettség termékimport jogcímén keletkezik;

h) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével a c)-g) pontokban meghatározott termékértékesítés történik;

i) a vámszabad területen, vámszabad raktárban vagy vámraktárban történő raktározás;

j) a nemzetközi repülő-, illetve hajójáratokon az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése;

k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet által végső úti céllal harmadik országba utazó utasok részére történik, amennyiben az utasok beszállókártyájuk számának dokumentálása alapján - az átszállóutasok esetében továbbá a repülőjegy másolatával - igazolják a Közösség területe elhagyásának tényét.”

16. § (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, de ide nem értve a kártérítést. Apport esetén annak könyvvizsgáló által elfogadott értéke, ennek hiányában a tagot terhelő nem pénzbeni hozzájárulás értéke;

2. birtokba vehető dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, de nem foglalja magában a névértéken elfogadott pénzt és az értékpapírokat;”

(2) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„5. a) gazdaságilag nem független fél: az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja, az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél, az adóalannyal az 5. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél, az adóalany gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja, könyvvizsgálója, az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a felsoroltak közeli hozzátartozója;

b) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél: az, aki (amely) a számviteli törvény rendelkezései alapján az adóalany anyavállalatának (ideértve az anyavállalat leányvállalatát is), leányvállalatának, illetve társult vállalkozásának minősül, vagy minősülne akkor, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozna;”

(3) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„7. készpénz-helyettesítő eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, valamint az utalványok, így különösen: a könyvutalvány, a vásárlási utalvány, az ajándékutalvány, az étkezési utalvány, valamint a multifunkciós telefonkártya, amennyiben azt a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany teljesítésének ellenértékeként elfogadja. Nem minősül készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek a csere során átadott termék vagy nyújtott szolgáltatás.”

(4) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 9. pontja a következő b) alponttal egészül ki:

[9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:]

b) a fióktelep;”

(5) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 14-17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„14. első Közösségen belüli rendeltetési hely: a szállítólevélen (fuvarokmányon), ennek hiányában a harmadik ország területéről a Közösség területére belépő terméket kísérő egyéb okmányon ekként megjelölt hely, ilyen jelzés hiányában pedig az a hely, ahol a Közösség területén a terméket először ki- vagy átrakják;

15. továbbértékesítési cél: a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli, 6. § szerinti értékesítése, melynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. A szolgáltatás igénybevétele akkor minősül továbbértékesítési célúnak, ha annak továbbnyújtása döntő és nélkülözhetetlen a vállalt tevékenység ellátásához;

16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma,

b) a számla kibocsátásának kelte,

c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma,

d) a vevő neve, címe, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószáma,

e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma,

f) a teljesítés időpontja,

g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához,

h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége,

i) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adó nélkül számított egységára,

j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke összesen,

k) a felszámított adó százalékos mértéke,

l) az áthárított adó összege összesen,

m) a számla végösszege,

n) a fizetés módja és határideje,

o) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma,

p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő vagy a Jöt. szerinti adóügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma,

q) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás;

17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma,

b) a számla kibocsátásának kelte,

c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma,

d) a vevő neve, címe, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószáma,

e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma,

f) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához,

g) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége,

h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adóval együtt számított egységára,

i) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke összesen,

j) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték,

k) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma,

l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő, vagy a Jöt. szerinti adóügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma,

m) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás;”

(6) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„19. mezőgazdasági tevékenység: a 4. számú melléklet I. részében felsorolt saját előállítású termékek értékesítése, valamint a 4. számú melléklet II. részében felsorolt saját erő kifejtésével végzett szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azt az adóalany nem kereskedelmi tevékenységként végzi, ide nem értve az eseti jellegű értékesítést, ha az adóalanynak az abból származó, a tárgyév első napjától göngyölítetten számított bevétele nem éri el az 500 000 forintot;”

(7) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 20. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[20. nyugta: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:]

„b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adószáma;”

(8) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„24. telekommunikációs szolgáltatás: külön törvényben meghatározott elektronikus hírközlési tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, beleértve a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedését, valamint ideértve a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítását is;”

(9) Az áfa-törvény 13. §-ának (1) bekezdése az alábbi 26-39. pontokkal egészül ki:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„26. Közösség területe: a tagállamok (a Belga Királyság, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Holland Királyság, Írország, a Lengyel Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Máltai Köztársaság, a Magyar Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Olasz Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Svéd Királyság, a Szlovák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság) felségterülete a 9. számú melléklet A. részében megfogalmazott eltérésekkel;

27. harmadik ország területe: olyan terület, amely kívül esik az Európai Közösség területén a 9. számú melléklet B. részében megfogalmazott eltérésekkel;

28. közlekedési eszköz: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, és a következő kategóriák valamelyikébe tartozik:

a) beépített erőgéppel hajtott szárazföldi gépjármű, amelynek hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-ot;

b) 7,5 métert meghaladó hosszúságú vízi jármű; nem tartoznak ide a nyílt tengeri kereskedelmi személyszállításban, továbbá a kereskedelmi, ipari és halászati hajózásban (ideértve a partmenti halászatot is), tengeri segítségnyújtásban vagy mentésben használt vízi járművek;

c) 1550 kilogrammnál nagyobb felszálló tömegű légi jármű; nem tartoznak ide a nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban működő vállalkozások által használt légi járművek;

29. új közlekedési eszköz:

a) az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el;

b) az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el;

c) az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el;

30. mezőgazdasági termelő: olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) rendszeres bevételszerző tevékenységét mezőgazdasági, erdőgazdasági vagy halászati vállalkozásként fejti ki. Ilyen vállalkozásnak minősül az, aki (amely) rendszeres bevételének jellemző részét mezőgazdasági tevékenységéből szerzi;

31. rádiós és televíziós műsorszolgáltatás: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetve televízió-műsornak a műsorszolgáltatásra jogosult általi előállítása, elektronikus jelek formájában történő megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása, vagy továbbjuttatása;

32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú tömb, rúd vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója. Befektetési célú arany továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír is, illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás országában törvényes fizetőeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét;

33. adóraktár: a Jöt.-ben ilyenként meghatározott üzem, raktár;

34. közcélú adomány: az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;

35. vállalkozási célból ingyenesen nyújtott értékesítés: olyan ellenérték nélküli termékátadás, illetve szolgáltatásnyújtás, amelynek célja az értékesítésre szánt termék, illetve szolgáltatás ismertetése, kipróbálása, amennyiben ez az adóalany gazdasági tevékenységének érdekében, bevételének növelése céljából történik. A vállalkozási célból ingyenesen átadott termék esetén annak áruminta jellegét csomagolásán fel kell tüntetni;

36. multifunkciós telefonkártya: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amely nem kizárólag telekommunikációs szolgáltatások igénybevételére jogosít;

37. vevői készlet: az eladó tulajdonában lévő, a vevő raktárában vagy a vevő által bérelt raktárban tárolt készlet, amelynél a tulajdonjog átszállás időpontja a vevő döntésétől függ. A készleten lévő termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - a beszállítás és az értékesítés közötti időszak alatt nem kerülhet sor;

38. harmadik országbeli illetőségű adóalany: a Közösség területén székhellyel, telephellyel nem rendelkező adóalany;

39. harmadik országbeli illetőségű nem adóalany személy, szervezet: a Közösség területén állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkező személy, szervezet.”

(10) Az áfa-törvény 13. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) E törvény alkalmazásában teherközlekedés:

a) a fuvarozás, ideértve a külön törvényben szabályozott postai szolgáltatást függetlenül a küldemény jellegétől, de ide nem értve a 2. számú melléklet 5. pontjában meghatározott postai szolgáltatásokat;

b) a szállítmányozás.

(3) E törvény alkalmazásában importáló az, aki (amely) először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében belföldön rendelkezzen, ilyen személy hiányában pedig az, aki (amely) az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált terméket birtokolja, ide nem értve azt a személyt, aki (amely) a 14/C. § (2) bekezdése szerinti vámeljárások alatt álló termék felett rendelkezik, vagy azt birtokolja.”

17. § Az áfa-törvény 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevő vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel, vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. Ha azonban a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában harmadik ország területén található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld.

(2) Amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik.

(3) Ha a termék értékesítése olyan vasúti, vízi vagy légi személyszállítás során történik, amelynek indulási és érkezési állomása egyaránt a Közösség területén található, és amely nem tartalmaz megállást harmadik ország területén, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a személyszállítás megkezdődik. Oda-vissza út esetén a visszautat külön útként kell kezelni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában indulási állomás az az első hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközbe beszállhat. Érkezési állomás az az utolsó hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközt elhagyhatja.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található.

(6) A más tagállam területén lévő vevői készletből történő termékértékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - a vevői készlet számára történő rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.”

18. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/A. §-sal egészül ki:

Közösségen belüli termékértékesítés teljesítési helye

14/A. § (1) E § rendelkezéseit kell alkalmazni olyan termékértékesítés teljesítési helyének megállapításánál, ahol a terméket - kivéve az új közlekedési eszközt és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket - az átadó vagy az átadó megbízásából harmadik személy a Közösség más tagállamába adja fel, vagy fuvarozza el és az átvevő olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a 7/A. § (3) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerző.

(2) Az (1) bekezdés szerinti termékértékesítés teljesítési helyének - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.

(3) Ha a terméket - a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével - az átadó az (1) bekezdés szerint értékesíti, és ezen termékértékesítéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelőző évben nem haladta meg az átvevő tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt, a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.

(4) Az (1) bekezdés szerinti értékesítést végző adóalany a (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén választhatja, hogy a (2) bekezdés szerinti teljesítési hely alapján adózik. Választását az adóhatósághoz be kell jelenteni, ezen választásától a választás évét követő két naptári évig nem térhet el.

(5) A (3) bekezdésben megjelölt értékhatár a magyarországi illetőségű vevők számára teljesített termékértékesítések esetében 35 000 euró.

(6) Ha a feladás vagy fuvarozás megkezdésének az időpontjában a termék harmadik ország területén található, és a terméket az értékesítő adóalany a (2) bekezdésben meghatározott teljesítési helyétől eltérő tagállamba importálja (import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamban adták volna fel vagy fuvarozták volna el.”

19. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/B. §-sal egészül ki:

A teljesítés helye Közösségen belülről történő termékbeszerzésnél

14/B. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének a termék feladásának vagy a fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.

(2) Ha a vevő a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helyének tagállamától különböző tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a vevőt nyilvántartásba vették, amennyiben nem igazolja, hogy ezen beszerzése tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adókötelezettség már teljesítettnek tekintendő. E bekezdés alkalmazásában az adókötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzés

a) olyan termékértékesítés érdekében történik, amelynél a 40. § (8) bekezdése szerint a beszerző az adó fizetésére kötelezett személy, és

b) a vevő adóalany teljesíti az adózás rendjéről szóló törvény szerinti összesítő jelentéshez kapcsolódó kötelezettségeket.”

20. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/C. §-sal egészül ki:

A teljesítés helye termékimportnál

14/C. § (1) Termékimport esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelybe az importált terméket a Közösség területére behozzák.

(2) Amennyiben a termék harmadik ország területéről a Közösség területére történő közvetlen belépést követően folyamatosan

a) vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történő raktározás,

b) vámraktározás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,

c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatal,

d) külső közösségi árutovábbítási eljárás

eljárások valamelyike alatt áll, a termékimport teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba helyezik, vagy vámjogi szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni.

(3) Amennyiben a 10. § (2) bekezdése szerinti terméket a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamnak a területére hozzák be az e törvény értelmében vett Közösség területére, a termékimport ezen tagállamban teljesül.”

21. § Az áfa-törvény 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„15. § (1) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.

(2) A meglevő ingatlanhoz, továbbá az annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál (ideértve az ingatlanügynöki, -szakértői, valamint az építkezést előkészítő és koordináló, a kivitelezést ellenőrző tevékenységet is, így különösen az építész és az építőmérnök tevékenységét) a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg.

(3) A személyszállításnál és teherközlekedésnél a teljesítés helyének azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet a szolgáltatásnyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek.

(4) A teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik:

a) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, valamint más ezekhez hasonló szolgáltatásoknál - ideértve ezek szervezését is - továbbá az ezek teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál;

b) a teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál, így különösen: a rakodásnál, raktározásnál, a közlekedési eszközök őrzésénél és más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;

c) a termék - kivéve az ingatlant - szerelésénél, javításánál, karbantartásánál, felújításánál, átalakításánál, megmunkálásánál;

d) a termékhez - kivéve az ingatlant - közvetlenül kapcsolódó szakértői tevékenységeknél.

(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett adóalany:

a) a termék - kivéve az ingatlant, bármely közlekedési eszközt és járművet - bérbeadásánál;

b) szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedői névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél;

c) reklám- és propagandaszolgáltatásoknál;

d) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;

e) adatok és információk feldolgozásánál és közlésénél;

f) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, kivéve a széfügyletet;

g) személyzet átadásánál, munkaerő kölcsönzésénél;

h) telekommunikációs szolgáltatásnál;

i) rádiós és televíziós műsorszolgáltatásnál;

j) elektronikusan teljesített szolgáltatásnál;

k) az a)-j) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közreműködésnél (közvetítésnél), ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt;

l) valamely üzleti tevékenységtől, vagy az a)-k) pontokban felsorolt szolgáltatások, jogok gyakorlásától való tartózkodásnál.

(6) Az (5) bekezdés j) pontja szerinti elektronikusan teljesített szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy állandó telephelye belföldön található, a teljesítés helye belföld.

(7) Az (5) bekezdés h) és i) pontjaitól eltérően telekommunikációs, valamint rádiós és televíziós szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, valamint a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a teljesítés helye belföld.

(8) Az (5) bekezdésben meghatározott szolgáltatásnyújtások - az (5) bekezdés j) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás kivételével -, valamint a közlekedési eszköz bérbeadása esetén a teljesítés helyének

a) belföldet kell tekinteni abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik,

b) harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik,

feltéve, hogy ez nem vezet kettős adóztatáshoz, vagy az adózás elkerüléséhez.

(9) Ha a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany székhelye, illetve állandó telephelye határozza meg, de az adóalanynak több ilyen helye van, a teljesítés helyének azt a székhelyet, állandó telephelyet kell tekinteni, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett.

(10) Elektronikusan teljesített szolgáltatásnak minősül többek között:

a) webhely értékesítés, honlap tárolás, üzemeltetés, programok és felszerelés távfelügyelete és karbantartása, szoftver értékesítése és annak frissítése,

b) képek, szövegek és információ értékesítése, adatbázisok elérhetővé tétele,

c) zene, filmek és játékok (beleértve a szerencsejátékokat is), politikai, kulturális, művészeti, sport, tudományos és szórakoztató jellegű adatok és események közvetítése, illetve elérésük biztosítása,

d) távtanítás biztosítása,

amennyiben a fenti szolgáltatások globális információs hálózaton keresztül történnek.

Önmagában nem minősül elektronikusan teljesített szolgáltatásnak, ha elektronikus formában kizárólag a termék, szolgáltatás megrendelése történik.”

22. § Az áfa-törvény a következő címmel és 15/A. §-sal egészül ki:

Egyes, Közösségen belüli szolgáltatásnyújtások teljesítési helye

15/A. § (1) Közösségen belüli teherközlekedésnek minősül az a teherközlekedés, amely indulási és érkezési helye két különböző tagállamban van.

(2) A Közösségen belüli teherközlekedéssel egy tekintet alá esik az a teherközlekedés, amelynek indulási és érkezési helye egyaránt belföldre esik, ha ez a teherközlekedés közvetlenül kapcsolódik egy, az (1) bekezdésben meghatározott teherközlekedéshez.

(3) Közösségen belüli teherközlekedés esetén a teljesítés helyének - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teherközlekedés indulási helyét kell tekinteni.

(4) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedést saját nevében megrendelő a (3) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teherközlekedés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.

(5) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatást saját nevében megrendelő a 15. § (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.

(6) A Közösségen belüli teherközlekedés közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének a teherközlekedés indulási helye minősül.

(7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevő adóalany a teherközlekedés indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.

(8) A Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatás közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a közvetített szolgáltatást ténylegesen nyújtják.

(9) Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevő adóalany a (8) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.

(10) A 15. § (1) bekezdésétől eltérően a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének - a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik.

(11) Amennyiben a (10) bekezdés szerinti közvetítői szolgáltatást igénybe vevő adóalany a (10) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, ahol az adóalanyt nyilvántartásba vették.

(12) Amennyiben a 15. § (4) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatásokat megrendelő a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a szolgáltatást megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.

(13) A (12) bekezdés nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a szolgáltatást ténylegesen nyújtották.

(14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját nevében igénybe vevő személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelő személy, szervezet egyszerre több tagállamban is adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatásokat igénybe vette.”

23. § (1) Az áfa-törvény 16. §-ának (9)-(11) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(9) A közös jogkezelés körében a közös jogkezeléssel érintett jogosult által nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a közös jogkezeléssel érintett jogosult teljesítésének időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja.

(10) Vagyoni értékű jogok átengedése esetén - amennyiben a jog átengedésének ellenértékét a felek időszakonként számolják el - az adófizetési kötelezettség az elszámolás esedékességének napján keletkezik. Egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség a jog átengedésének időpontjában keletkezik. A közös jogkezelő szervezet által történő vagyoni értékű jog átengedés, jogdíj-, illetve járulékigény érvényesítés esetében a teljesítés időpontja a szolgáltatást igénybevevő által fizetett ellenérték átvételének (jóváírásának) napja.

(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés időpontja a felek közötti elszámolás napja, ha a felek ilyet nem jelölnek meg, akkor a teljesített szolgáltatások, értékesítések tekintetében a teljesítésre kötelezett adóalany áfaelszámolási időszakának utolsó napja, illetve, ha a felek az általuk megjelölt időpontban nem számolnak el, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanynak a felek közötti elszámolás napját tartalmazó adómegállapítási időszakának utolsó napja. Amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) havonta köteles az adót megállapítani.”

(2) Az áfa-törvény 16. §-a a következő (12)-(17) bekezdésekkel egészül ki:

„(12) A 6. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja a termék nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként való átengedésének napja.

(13) A 6. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja megegyezik a zálogtárgy - zálogjogosult vagy harmadik személy részére történő - értékesítésének teljesítési időpontjával.

(14) Bérbeadás, illetve előfizetéses újság és folyóirat értékesítés esetén - a (10) bekezdésben meghatározott időpont helyett - az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.

(15) Ha a szolgáltatás ellenértékét a hatóság (bíróság) határozattal állapítja meg, a teljesítés időpontja a határozat jogerőre emelkedésének napja.

(16) Építési szerződés esetén az (1) bekezdés szerinti részteljesítésnek minősül az is, ha a felek az egyes építési szakaszok elvégzéséhez külön teljesítési időpontot határoznak meg.

(17) A 7. § (2) bekezdés d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja a szabadforgalomba helyezés napja.”

24. § Az áfa-törvény 18. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél teljesítési időpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének napja a teljesítés időpontja, kivéve a 20/A. § (4) bekezdésében meghatározott esetet.

(5) A 7/B. §-ban meghatározott termékbeszerzésnél teljesítési időpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni.”

25. § Az áfa-törvény a következő címmel és 20/A. §-sal egészül ki:

Az adófizetési kötelezettség keletkezése Közösségen belüli ügyleteknél

20/A. § (1) A Közösségen belülről történő termékbeszerzés teljesítésének megállapításához az azonos belföldön történt ügyletek teljesítése az irányadó.

(2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belülről történő termékbeszerzésnél a (3) és (6) bekezdésben meghatározott eltéréssel a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.

(3) Amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzésről a beszerzést igazoló számlát, egyszerűsített számlát vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (2) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja.

(4) A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség - az (5) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.

(5) Amennyiben a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítésről a számlát, egyszerűsített számlát vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (4) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja.

(6) A 7/C. §-ban meghatározott termékbeszerzés esetén az adófizetési kötelezettség a regisztrációs adó fizetési kötelezettséget előíró határozat meghozatalával egyidejűleg keletkezik.”

26. § Az áfa-törvény 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„21. § Az adófizetési kötelezettség termékimportnál

a) a 14/C. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat elfogadásának napján;

b) az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket vámjogilag szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni, az intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének időpontjában

keletkezik.”

27. § (1) Az áfa-törvény 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adó alapját csökkentheti:

a) az árcsökkentés, -engedmény címén visszatérített összeg, kivéve, ha azt a (6) bekezdés b) pontjában meghatározott kör kapja oly módon, hogy az árcsökkentés, -engedmény következményeként az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony értékre csökken;

b) a visszavett göngyöleg betétdíja;

c) az az összeg, amely az ellenértéknek részbeni visszatérítéséből származik.”

(2) Az áfa-törvény 22. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha

a) az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független fél részére történik,

b) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsi Közösségen belülről történő beszerzése esetén az ellenérték adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony.”

(3) Az áfa-törvény 22. §-a a következő (9)-(10) bekezdésekkel egészül ki:

„(9) Csökkentheti az adó alapját az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás és szolgáltatásnyújtás értéke, még abban az esetben is, ha az ellenérték fejében nyújtott és a térítésmentes ügyletek időben elválnak egymástól, feltéve, hogy

a) a térítésmentesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amely(ek)hez közvetlenül kapcsolódik, és

b) a térítés nélküli termékátadás, szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.

(10) A 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott termékértékesítéseknél az adó alapja a zálogjogosultnak a zálogkötelezettel szemben fennálló - zálogjoggal biztosított - követelésének összege, melyet növel az az összeg, amelyet külön jogszabályon alapuló elszámolási kötelezettsége alapján a zálogjogosult köteles kiadni a zálogkötelezettnek. A követelés összegét és az elszámolási kötelezettség alá eső összeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.”

28. § Az áfa-törvény 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„24. § (1) Cserénél és más olyan termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, amelynél az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adó alapja az ellenértékül szolgáló termék és szolgáltatás - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - adót is tartalmazó forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre, nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap. Amennyiben az ellenértékül szolgáló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül, az adó alapja az ellenértékül szolgáló tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatások - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre és nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap.

(2) Ha az ellenérték részben pénzben kifejezett, az adó alapját - az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően - annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, amely a nem pénzbeli rész adót is tartalmazó forgalmi értékének, illetve - ha a csere ellenértékéül tárgyi adómentes tevékenység szolgál - forgalmi értékének és a pénzbeli résznek az összeadásából származik.

(3) A 7. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén az adó alapja a jövedéki adó összege.”

29. § Az áfa-törvény 25. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az (1) bekezdéstől eltérően a munkáltató által a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére ellenérték nélkül átadott termék esetén az adó alapja a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése időpontjában fennálló adó nélküli forgalmi értékének a munkáltató által a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatosan átvállalt költségeivel arányos része.”

30. § Az áfa-törvény a következő címmel és 26/A. §-sal egészül ki:

Az adó alapja Közösségen belüli termékértékesítésnél és beszerzésnél

26/A. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adó alapját a 22-26. § rendelkezéseinek alapján kell megállapítani.

(2) A 7/B. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az előállítási költség alapján, a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adó alapját növeli a Jöt. szerint szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamból gazdasági tevékenység keretében történő beszerzéséhez kapcsolódóan keletkező jövedéki adófizetési kötelezettsége szerinti jövedéki adó összege. Amennyiben a beszerző részére a másik tagállamban megfizetett jövedéki adót visszatérítik, az adó alapját csökkenti a visszatérített adó összege.

(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az előállítási költség alapján a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.

(5) Amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után az adóalany a 14/B. § (2) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adófizetési kötelezettségét teljesítette, és ezen beszerzése a 14/B. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban is adókötelesnek minősül, az adóalanynál az adó alapját csökkenti ezen beszerzés adóalapjának megfelelő összeg.

(6) A 7/C. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapja a termék adó nélküli forgalmi értéke.”

31. § (1) Az áfa-törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Az adó alapja termékimportnál a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke, melyet a következő tételek növelnek:]

b) a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték, ha a vámáru adathordozó, és a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték a vámszabályok szerint nem része a vámértéknek;

c) az első Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek, így különösen: a biztosítási, a közlekedési költségek. Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik tagállam területén lévő másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert.”

(2) Az áfa-törvény 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés.”

32. § Az áfa-törvény 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

Adómentesség levonási joggal

29. § Mentes az adó alól:

a) a termékexport,

b) a termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás,

c) a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”

33. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/A-29/B. §-okkal egészül ki:

Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés levonási joggal

29/A. § Mentes az adó alól:

a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák, vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre - kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését -, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak;

b) az új közlekedési eszköz értékesítése, amelyet az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállam területére, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvaroznak, szállítanak el olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak, illetve minden egyéb nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet részére;

c) a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek a jövedéki szabályokkal összhangban történő értékesítése, amelynek közvetlen következményeként a termék másik tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére kerül, feltéve, hogy a termékértékesítést olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítik, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített jövedéki termékek értékesítésére;

d) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek minősülő értékesítés, amennyiben az adóalanynak ezen értékesítése után egy másik tagállamban Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik;

e) a más tagállam területén lévő vevői készletből történő termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek.”

29/B. § Mentes az adó alól az a Közösségen belüli teherfuvarozás, amely az Azori-szigetekre vagy Madeira területére irányul, illetve onnan indul.”

34. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/C-29/D. §-okkal egészül ki:

Adómentes Közösségen belülről történő termékbeszerzés

29/C. § Mentes az adó alól az a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, amely

a) szolgáltatást - így különösen postai szolgáltatást, értékpapírügyletet, távközlési szolgáltatást - testesít meg, illetve amelynek tárgya névértéken elfogadott pénz,

b) a 31. § alapján adómentes lenne, amennyiben azt importból szereznék be.

29/D. § (1) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés abban az esetben is, ha

a) a beszerzett terméket az adóalany közvetlenül olyan adómentes tevékenységéhez vagy külföldön teljesített szolgáltatásához használja fel, amelynek belföldi beszerzése esetén a 32. § szerint az áthárított adó teljes összegének levonására jogosult,

b) a másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany ezen beszerzése tekintetében az adó teljes visszatérítésére lenne jogosult, amennyiben az adóköteles lenne.

(2) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:

a) a terméket egy másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany szerzi be annak érdekében, hogy azt belföldön értékesítse;

b) a terméket közvetlenül a beszerzést követő értékesítés beszerzője részére adják fel vagy fuvarozzák el egy olyan tagállamból, amelyben az a) pont szerinti értékesítő fél nem adóalany;

c) a belföldi termékértékesítés beszerzője adóalany vagy olyan, a 4/B. § c) pontja szerinti adófizetésre kötelezett személy, aki (amely) a 40. § (8) bekezdése értelmében ezen termékértékesítés után adófizetésre kötelezett;

d) a számlát az a) pont szerinti értékesítő a számlázásra vonatkozó szabályoknak megfelelően állította ki.”

35. § Az áfa-törvény 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„31. § (1) Mentes az adó alól azon termékek importja, amelyek szolgáltatást testesítenek meg, illetve a névértéken elfogadott pénz importja.

(2) Mentes az adó alól a termékexportot teljesítő adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött áru (tértiáru), amennyiben arra vámmentesség vonatkozik.

(3) Mentes az adó alól a törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésben biztosított vámmentesség alapján importált termék, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló, Lake Successben, 1950. november 22-én kelt megállapodás kihirdetéséről szóló 1979. évi 12. törvényerejű rendelet alapján vámmentesen behozott termékeket.

(4) Mentes az adó alól a Nemzeti Bank által importált arany.

(5) Mentes az adó alól a tengeri halászati vállalkozások által kifogott és az ország kikötőjébe behozott tengeri zsákmány, feltéve, hogy az feldolgozatlan állapotban van, vagy legfeljebb az értékesítése előtt tartósították.

(6) Mentes az adó alól a Tanács vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1983. március 28-i 918/83/EGK rendeletén alapuló vámmentes termékimport, az alábbi eltérésekkel:

a) nem vonatkozik az adómentesség:

- a rendelet I. fejezet III. Címében az öröklés útján szerzett személyes vagyontárgyak részére biztosított vámmentes importra, ha a termék üzemanyag;

- a rendelet I. fejezet IV. Címében, második lakás, háztartás berendezéséhez behozott termékek részére biztosított vámmentes importra;

- a rendelet I. fejezet V. Címében az előírt iskolai ruházatok, iskolai célú anyagok és egyéb, iskolával összefüggő háztartási célú ingóságok részére biztosított vámmentes importra, ha a termék számítógép, illetve annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;

- a rendelet I. fejezet VIII. Címe alapján, a tevékenységnek harmadik országból a Közösségbe való áthelyezésekor importált tárgyi eszközök és egyéb berendezések részére biztosított vámmentes importra, ha ezen termék belföldi beszerzése esetén az adóalany az előzetesen felszámított adót nem, vagy csak részben helyezhetné levonásba;

- a rendelet 52-59. b) Cikkei alapján az oktatási, tudományos és kulturális anyagok, tudományos műszerek és készülékek részére biztosított vámmentes importra;

- a rendelet 47. Cikke szerinti vámmentes importra, ha a termék a 7108 vagy 7109 vtsz. alá sorolt termék;

- a rendelet 70-72. és 75-78. Cikke alapján a fogyatékos személyek számára biztosított vámmentes importra, ha a terméket a fogyatékos személy saját maga importálja;

b) adómentes a rendelet I. fejezet VII. Címében meghatározott feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat - és eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat - és eszencia importja;

c) adómentes a rendelet I. fejezet IX. Címében a harmadik országban elhelyezkedő ingatlanon Közösségi mezőgazdasági termelők által megszerzett termékek importján túl, a legfeljebb hat hónapos telivér lovak importja, ha azok harmadik országban egy olyan állattól születtek, amelyet belföldön termékenyítettek meg, és ezután ideiglenesen ellés céljából szállítottak ki;

d) adómentes a rendelet 46. Cikkében felsorolt feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és - eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és - eszencia importja;

e) a rendelet 50. és 51. Cikke szerinti vámmentes import esetén az adómentesség a rendelet I. és II. számú mellékleteinek B. pontjában felsorolt termékekre korlátozódik. Oktatási, tudományos vagy kulturális jellegű gyűjteményi tárgyak és műtárgyak esetén az adómentes import további feltétele, hogy a termékimport ellenérték nélküli legyen, vagy amennyiben a terméket ellenérték fejében importálták, a termékértékesítést teljesítő fél ne rendelkezzen adóalanyisággal;

f) a rendelet 60. Cikke szerint vámmentesen importált laboratóriumi célra előkészített állatok adómentes importjának feltétele azok ellenérték nélküli importja;

g) a rendelet 65. Cikk (1) bekezdés a) pontja alapján, az alapvető szükségleti cikkek rászoruló személyek közötti ingyenes szétosztás céljára vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele a termékek ellenérték nélküli importja;

h) a rendelet 110. Cikke alapján vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele, hogy azok értéke a 27. § alapján adóalapot képezzen.

(7) Mentes az adó alól azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként a 29/A. § rendelkezései szerint értékesítenek.”

36. § (1) Az áfa-törvény 32. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:

a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;

b) a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget;

c) azt az adóösszeget, amelyet a közvetett vámjogi képviselő a 66/A. § szabályai szerint rá áthárított;

d) azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként fizetett meg;

e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után, a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;

f) a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget;

g) azt az adóösszeget, amelyet a 7. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés után megfizetett, feltéve, hogy levonási jog illette meg abban az esetben is, amikor részére azt a Jöt. hatálya alá tartozó terméket értékesítették, melynek adóraktárból szabadforgalomba történő kitárolása után adófizetési kötelezettsége keletkezett.

[a)-g) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].

(2) Az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené.”

(2) Az áfa-törvény 32. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Amennyiben az adóalany a 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásokat harmadik ország területén székhellyel, lakóhellyel rendelkező megrendelő részére nyújtja vagy a szolgáltatás közvetlenül exportált termékhez kapcsolódik, ezen szolgáltatás a levonási jog gyakorlása szempontjából az adóköteles szolgáltatásokkal esik egy tekintet alá.

(5) A 4. § (3) bekezdése szerinti adóalanyt az általa értékesített új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében adólevonási jog illeti meg. A levonásba helyezhető adó azonban nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet akkor kellene fizetnie, ha az új közlekedési eszköz értékesítése adóköteles lenne.

(6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet adólevonási jogával. Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre végzett tevékenysége a tárgyi adómentes termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal esik egy tekintet alá, és a 38. § tekintetében a végzett tevékenysége adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni.”

37. § (1) Az áfa-törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást

a) közvetlenül a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja;

b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ideértve azt az esetet is, ha a terméket és a szolgáltatást egészben a 7. § (3) bekezdésében vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;

c) üzemanyagként közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja.”

(2) Az áfa-törvény 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A (2) bekezdés b) pontja nem vonatkozik a lakóautó-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott lakóautó tekintetében.”

(3) Az áfa-törvény 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére a távmunka végzéséhez átadott termékeket terhelő előzetesen felszámított adót olyan arányban vonhatja le, amilyen arányban a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatos költségeit átvállalja.”

38. § Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló

a) számla, egyszerűsített számla [a 32. § (1) bekezdésének a) és c) pontja esetében];

b) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, mely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];

c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének d)-g) pontjai esetében].”

39. § (1) Az áfa-törvény 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:

a) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap [a 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében];

b) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének b)-c), e)-g) pontjai];

c) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, illetve ha az adóalany jogosult a 19. § szerint az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejáratának időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének d) pontja];

d) a 32. § (5) bekezdésében meghatározott esetben az új közlekedési eszköz értékesítésének napja.”

(2) Az áfa-törvény 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adó-megállapítási időszakban is érvényesíthető a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Minden ügylet után áfalevonási joggal csak egyszer lehet élni.”

40. § (1) Az áfa-törvény 38. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre változik:

„(2) Ha az adóalany adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával az előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összege tekintetében a levonási hányad megállapításának céljából a következőképpen jár el:

a) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen (különösen m2, fűtött légm3, fő, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztás alkalmazandó;

b) amennyiben az a) pontban említett arányos megosztás nem lehetséges, az adóalany a területileg illetékes adóhatósággal megállapodik az adóalanyiságot eredményező tevékenységére és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységére egyaránt fordított termékek és szolgáltatások megosztásának arányáról.”

(2) Az áfa-törvény 38. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az előzetesen felszámított adó megosztása során figyelmen kívül kell hagyni a kifejezetten a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező államháztartási támogatás folyósítása miatt le nem vonható előzetesen felszámított adó ellentételezésére nyújtott további államháztartási támogatást.”

41. § (1) Az áfa-törvény 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A 15. § (2)-(5) bekezdéseiben, valamint a 15/A. §-ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.”

(2) Az áfa-törvény 40. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A 7. § (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a beruházást ténylegesen végzi, illetve a megszűnéshez kapcsolódó bevallást benyújtja, a 7. § (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a tulajdonában lévő terméket másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja, illetve az adóraktárból szabad forgalomba bocsátással a terméket kitárolja.”

(3) Az áfa-törvény 40. §-a a következő (7)-(11) bekezdésekkel egészül ki:

„(7) A 14. § (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.

(8) A 29/D. § (2) bekezdésében meghatározott ügylet esetén a termékértékesítés után az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany vagy a 4/B. § c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.

(9) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.

(10) A (2), (7)-(8) és (11) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyletek esetén, amennyiben a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező, teljesítésre kötelezett adóalany az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselőt bízott meg, az adóalany belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az adót a pénzügyi képviselő fizeti meg.

(11) A Jöt. hatálya alá tartozó termék 14/A. § szerinti értékesítésekor az adót a Jöt. 31. §-a szerinti adóügyi képviselő fizeti meg.”

42. § Az áfa-törvény 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló törvény, a Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadott-érték adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, illetve termékimport esetén a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról, a Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

43. § Az áfa-törvény 43. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„43. § (1) Az adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról

a) számlát,

b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát

kibocsátani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottaktól eltérően a vevő szándékától függetlenül köteles a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany számlát, egyszerűsített számlát kibocsátani, ha a vevő adóalany vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, szervezet, illetve, ha a 14/A. § vagy a 29/A. § szerinti termékértékesítés történik.

(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany számlaadási kötelezettségének egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számvitelről szóló törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4) A 7. § (1)-(2) bekezdései, valamint a 9. § (1)-(2) bekezdései szerinti ellenérték nélküli vagy a 24. § szerinti csereügyleteknél, továbbá a 17. § szerinti előlegfizetés esetén az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatot kell kibocsátani azzal az eltéréssel, hogy a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, valamint az ellenérték nélküli ügyletek esetén a termék vagy szolgáltatás 25. § (1), illetve (3) bekezdése, illetve 26/A. § (4) bekezdése szerinti adóalapját kell feltüntetni.

(5) A számlára, az egyszerűsített számlára a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) A számla, egyszerűsített számla kibocsátására az (1) bekezdés szerint kötelezett adóalany bizonylatkibocsátási kötelezettségét - előzetes írásbeli megállapodás alapján - az adóalany nevében és javára az adóalany vevő, megrendelő átvállalhatja, vagy azt a számla kibocsátására kötelezett adóalany nevében és az ő képviseletében eljáró harmadik fél adóalany (ideértve a pénzügyi képviselőt) is teljesítheti. Ebben az esetben a számla, egyszerűsített számla kibocsátója és a számla kibocsátására az (1)-(2) bekezdés szerint kötelezett adóalany egyetemlegesen felel minden olyan kötelezettségért, amely a vonatkozó jogszabályok szerint terheli.

(7) Elektronikus úton kibocsátott számla, egyszerűsített számla esetében az eredet hitelességét, a tartalom sértetlenségét, valamint a dokumentum olvashatóságát fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel, vagy elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) történő továbbítással kell biztosítani. EDI rendszerben történő számlázásokról az adóalanyoknak havonta papíralapú kiegészítő összesítő dokumentummal kell rendelkezniük. A kiegészítő összesítő dokumentumra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

44. § (1) Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ilyen esetben a számlában, egyszerűsített számlában „Mentes az adó alól” kifejezést kell feltüntetni, illetve, ha a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdései alapján az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell.”

(2) Az áfa-törvény 44. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

  Vissza az oldal tetejére