Időállapot: közlönyállapot (2004.IV.26.)

2004. évi XXVII. törvény

egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról * 

I. Fejezet

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása

1. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki (amely) a szolgáltatást az Európai Közösség valamely tagállamának területén székhellyel, állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, adóalanynak nem minősülő személynek nyújtja, feltéve, hogy az állami adóhatóságnál elektronikus úton bejelentkezik (a továbbiakban: Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó).”

2. § (1) Az Art. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]

b) tárgyi adómentesség helyett az adókötelezettség teljesítését választja,”

(2) Az Art. 22. §-a (1) bekezdésének d)-e) pontjai, valamint (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg az (1) bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:

[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]

d) az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza,

e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés és -értékesítés, valamint - az egyszerűsített vállalkozói adó alanyok kivételével - az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel,

f) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint csoportos adóalanyiságot választ.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e)-f) pontok kivételével - a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell megtenni.”

(3) Az Art. 22. §-ának (4)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § kiegészül a következő (6)-(14) bekezdésekkel, egyidejűleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdések számozása (15)-(16) bekezdésre változik:

„(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmiadó-alany - a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany és a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany kivételével - közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.

(5) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt.

(6) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelőző évben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a közösségen belül beszerzett termékek utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a tárgyévben választása alapján belföldön kívánja teljesíteni, választását a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig jelenti be az állami adóhatóságnak. Amennyiben a tárgyévet megelőző évben nem volt közösségen belüli beszerzése, e választását a tárgyévre a tárgyévi első közösségen belüli beszerzését megelőzően jelenti be.

(7) Az (5)-(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az állami adóhatóság az adózó részére közösségi adószámot állapít meg.

(8) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülről történő beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.

(9) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.

(10) Az alanyi adómentességet választó általános forgalmiadó-alany, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany vagy adóalanynak nem minősülő személy, szervezet részére új közlekedési eszközt értékesít, az értékesítést megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.

(11) Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesítő, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató általános forgalmiadó-alany értékesítését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól, ha az értékesítés belföldi teljesítése esetén adóköteles lenne.

(12) Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró általános forgalmiadó-alany, ha általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése szerint választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt belföldön teljesíti, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon köteles bejelentkezni az állami adóhatóság Észak-budapesti Igazgatóságához. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termékértékesítését megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt.

(13) A belföldi illetőségű általános forgalmiadó-alany, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. §-a alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét választása alapján vagy az értékhatár túllépése miatt másik tagállamban teljesíti, azt a választását, illetőleg az értékhatár túllépését követő 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak.

(14) Az (5)-(6) bekezdésekben euróban meghatározott értékhatárok forintra történő átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az új közlekedési eszköz, illetőleg a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék adó nélkül számított ellenértékét.”

3. § Az Art. 24. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés alapján közösségi adószámot állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.”

4. § Az Art. 52. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) E törvény 7. számú mellékletében meghatározott kamatjövedelem kifizetője, illetve az ezzel összefüggésben adatszolgáltatásra kötelezett más személy a 7. számú melléklet szerinti módon és tartalommal adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz.”

5. § Az Art. 57. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A KKI a 7. számú mellékletben meghatározott kifizetőtől, illetve az ezzel összefüggésben adatot szolgáltató más személytől beérkezett adóadatot a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának az adóévet követő év június 20-ig továbbítja.”

6. § Az Art. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető

a) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj,

b) a jövedelem-, nyereség- és vagyonadó,

c) az általános forgalmi adó,

d) a biztosítási adó, valamint

e) az a)-d) pontban meghatározott tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség, továbbá

f) a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság végrehajtása iránt.

(2) A más tagállamot megillető tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.

(3) Az Európai Közösség tagállamai közötti behajtási jogsegély keretében átadott adóadatokat megismerheti:

a) a megkeresésben megjelölt személy,

b) a behajtás céljából a behajtási eljárásban részt vevő hatóság,

c) a behajtási eljárással kapcsolatos perindítás esetén a bíróság.

(4) A KKI a behajtási jogsegély iránti kérelmet elutasítja, ha a megkeresés alapját képező végrehajtható okirat kiállításának időpontjától a megkeresés napjáig öt év eltelt. Amennyiben a végrehajtható okirat ellen jogorvoslatot kezdeményeztek, az ötéves határidő attól a naptól számítandó, amelytől - a megkereső hatóság tájékoztatása alapján - az okirattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye.

(5) Az Európai Közösség más tagállama illetékes hatóságának behajtási jogsegély iránti megkeresése esetén végrehajtható okirat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.”

7. § Az Art. 61. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha

a) a kért adóadat beszerzése a magyar jogszabályok alapján hasonló belföldi tartozás végrehajtása céljából sem lehetséges,

b) a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne.”

8. § Az Art. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„68. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a végrehajtást, illetőleg a biztosítási intézkedés foganatosítását elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító végrehajtási cselekmények foganatosításának napjáig az e törvényben meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.”

9. § Az Art. 75. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Adó-, jövedelem- és illetőségigazolás ügyben az adózó kérelmére az illetékességi szabályoktól függetlenül az állami adóhatóság bármelyik első fokú területi szerve eljárhat.”

10. § Az Art. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„79. § (1) A vámhatóság hatáskörébe tartozik

a) a regisztrációs adóval,

b) a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek adójával,

c) a jövedéki adóval,

d) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányokat terhelő általános forgalmi adóval,

e) az energiaadóval,

f) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adóval,

g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya esetében a termékimportot terhelő általános forgalmi adóval,

h) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén, ha a vevő általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, az általános forgalmi adóval

kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása.

(2) Az általános forgalmi adóról szóló törvény 31. § (7) bekezdése szerint adómentes termékimport esetén az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró általános forgalmiadó-alany a vámeljárásban az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az adómentes termék azon értékesítéséről, amely után másik tagállamban közösségen belülről történő termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik (összesítő nyilatkozat). A termékimport adómentességét a vámhatóság határozattal állapítja meg. Az összesítő nyilatkozat tartalmazza az adózó illetősége szerinti közösségi adószámát, a vevő illetősége szerinti közösségi adószámát, valamint a termékimport általános forgalmi adó alapját. A nyilatkozatokat a vámhatóság a negyedévet követő hó 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságnak.”

11. § (1) Az Art. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve az APEH elnökének utasítására (engedélyével), illetve a vámhatóság jövedéki adóügyben eljáró szerve a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának utasítására (engedélyével) ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhet.”

(2) Az Art. 88. §-a a következő (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:

„(6) Az általános forgalmi adó alanyának tulajdonában lévő kereskedelmi mennyiségű áru csak az áru eredetét hitelt érdemlő módon igazoló dokumentum (különösen fuvarlevél vagy számla) birtokában szállítható. A vámhatóság nyilatkozattételre kötelezheti a kereskedelmi mennyiségű áru szállítását végző személyt arról, hogy mely általános forgalmiadó-alany javára végzi a szállítási tevékenységet, továbbá ellenőrizheti az áru eredetét, tulajdonjogát hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumok (különösen fuvarlevél vagy számla) meglétét. A vámhatóság a nyilatkozattételről és a dokumentumok meglétének ellenőrzéséről készített jegyzőkönyv egy példányát - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenőrzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében - az állami adóhatóságnak megküldi.

(7) Az Európai Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett távolsági tömegközlekedési eszköz vezetőjét a vámhatóság ellenőrizheti annak megállapítása érdekében, hogy végez-e belföldön helyközi személyszállítási szolgáltatást és az üzemben tartó eleget tett-e bejelentkezési kötelezettségének. A vámhatóság az ellenőrzés megállapításairól - az általános forgalmiadó-alany adókötelezettségének ellenőrzéséhez, illetve az adóhatóság e törvényben meghatározott más eljárásának lefolytatása érdekében - az állami adóhatóságot haladéktalanul tájékoztatja a jegyzőkönyv egy példányának megküldésével.”

12. § Az Art. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.”

13. § Az Art. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás)

a) az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adót,

b) a termékimportot terhelő általános forgalmi adót, ha az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, vagy az egyszerűsített vállalkozói adó alanya,

c) a regisztrációs adót,

d) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén az általános forgalmi adót, ha a vevő általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, alanyi adómentességet választó adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó alanya.”

14. § Az Art. 132. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az első fokú határozat meghozataláig visszavonható.”

15. § Az Art. 146. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az illetékhivatal, az önkormányzati adóhatóság, valamint a magánszemélyt terhelő adótartozás tekintetében az állami adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó.”

16. § (1) Az Art. 175. §-ának (9) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében]

c) az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó.”

(2) Az Art. 175. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) Az adóhatóság a hivatalos lapjában a megváltozását megelőzően legalább 30 nappal közzéteszi azt az adatformátumot, amelyben az adóalany az ellenőrzés során az elektronikus adathordozón tárolt adatokat rendelkezésre bocsátja. Az adatformátumot az adóhatóság az internetes honlapján folyamatosan közzéteszi.”

17. § Az Art. 181. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„181. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról,

b) a Tanács 1979. december 6-i 79/1071/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözések és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,

c) a Tanács 2001. június 15-i 2001/44/EK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,

d) a Bizottság 2002. december 9-i 2002/94/EK irányelve az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

e) a Tanács 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról,

f) a Tanács 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelve a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról,

g) a Tanács 2002. május 7-i 2002/38/EK irányelve a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóval kapcsolatos rendelkezések tekintetében hozott 77/388/EGK irányelv módosításáról és átmeneti módosításáról.”

18. § Az Art. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete, az Art. 3. számú melléklete e törvény 2. számú melléklete, az Art. 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul, az Art. 7. számú melléklete helyébe az e törvény 4. számú mellékletével megállapított 7. számú melléklet lép, egyidejűleg az Art. kiegészül e törvény 5. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel.

II. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

19. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 7. §-ának (1) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:

[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]

x) azt az összeget, amelyet a belföldi jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató képviseletét ellátó, a belföldi társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá tartozó magánszemély a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltatót (foglalkoztatót) terhelő fizetési kötelezettségek (járulék, hozzájárulás) megelőlegezése, megtérítése címén kap.”

20. § Az Szja tv. 12/A. §-ának (4) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

[A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1) bekezdés szerint nyilatkozatot, ha]

m) kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adóelőleg-fizetési kötelezettség terheli.”

21. § Az Szja tv. 32. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”

22. § Az Szja tv. 36/A. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, továbbá a 36/A. § előtti cím „A felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye” címre módosul:

„(3) A magánszemély az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (ide nem értve a lízing, a részletvétel, a bérlet vagy más hasonló szerződés keretében történő szerzést) fordított kiadás 50 százalékával, de legfeljebb évi 60 ezer forinttal. Az adókedvezményre olyan eszköz megszerzése jogosít, amelyet a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében kiválasztott szállítók, valamint az e szállítók által a pályázatnak megfelelően bevont közreműködők értékesítenek, és amely eszköz szerepel a pályázatba bevont eszközöknek a pályázatot kiíró által elektronikus formában nyilvánosan meghirdetett listáján. A kedvezmény alapját és összegét az eszköz forgalmazója (a szállító, a közreműködő) által kiállított igazolás bizonyítja.

(4) A magánszemély által az (1)-(3) bekezdés szerint igénybe vehető adókedvezmények összege együttesen - ideértve a kedvezmény (2) bekezdés szerinti, a korábbi év(ek)ről halasztott igénybevételét is - sem haladhatja meg az adóévenkénti 60 ezer forintot.

(5) A magánszemély által az e § szerint igénybe vehető adókedvezmény összege egyenlő

a) az (1)-(4) bekezdés szerint meghatározott összeggel, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg a 3 400 000 forintot,

b) az (1)-(4) bekezdés szerint meghatározott összegnek a 3 400 000 forint feletti jövedelem 10 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 3 400 000 forintot,

azzal, hogy a magánszemély e § alapján nem vehet igénybe adókedvezményt, ha az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt összes jövedelme eléri, vagy meghaladja a 4 000 000 forintot.”

23. § Az Szja tv. 65. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A kifizető a külföldi illetőségű magánszemély részére juttatott kamatjövedelem adókötelezettségével összefüggésben alkalmazza az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú mellékletének rendelkezéseit is.”

24. § Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Természetbeni juttatás:]

j) a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díjaként ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén a magánszemély(ek)nek juttatott adóköteles bevétel, ha az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá, továbbá a kifizető által üzletpolitikai (reklám) célból ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén több magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel, ha az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem;”

25. § Az Szja tv. 72. §-a (4) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jövedelem megállapításánál - az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt:]

e) az adó, az adóelőleg, a járulék, társadalombiztosítási és családtámogatási ellátás megállapításával (elszámolásával) összefüggésben, valamint a munkaviszonyból származó jövedelem elszámolása (számfejtése) során az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett követelés; e rendelkezés nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetett, de le nem vont adóelőleg miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került sor;”

26. § Az Szja tv. 84. §-ának (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b) pont jelölése c) pontra változik:

[Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:]

b) a Tanács 2003/48/EK irányelve a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról;”

III. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

27. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a b) pontjának 2. alpontja, valamint c) pontjának 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:

b) Egyéni vállalkozó:]

„2. a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó),”

[c) Társas vállalkozás:]

„6. az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,”

(2) A Tbj. 4. § d) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:

d) Társas vállalkozó:]

„1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),”

(3) A Tbj. 4. §-ának f) és j) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

f) Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki

1. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. A saját jogú nyugdíjjal azonos elbírálás alá esik a korengedményes nyugdíj, az előnyugdíj, a bányásznyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított öregségi nyugdíj, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi, felekezeti nyugdíj, a szolgálati nyugdíj, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított rendszeres rokkantsági segély, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék,

2. a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményben részes tagállam (a továbbiakban: EGT tagállam) jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül,

3. az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a foglalkoztatott 25. § szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az 1-2. alpontokban említett nyugdíj folyósítása szünetel.”

j) Külföldi: az a természetes személy, aki nem minősül belföldinek.”

(4) A Tbj. 4. §-ának n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

n) Tagságra kötelezett pályakezdő:

1. az a természetes személy, aki 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között, illetőleg 2003. január 1-je és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját (a továbbiakban: csatlakozás napja) megelőző nap között a hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült, illetve taggá vált,

2. a csatlakozás napjától az a természetes személy, aki első alkalommal létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve, hogy más államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló kivételével), hallgató a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első ízben Magyarországon létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;

3. a csatlakozás napjától az a belföldi természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően az 5. § szerinti biztosítási jogviszony hiányában első ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét, továbbá más államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya.”

(5) A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki

1. 1998. január 1-je és 1999. augusztus 31-e, valamint 2002. január 1-je és 2003. december 31-e között a hatályos rendelkezések értelmében önkéntes döntéssel magánnyugdíjpénztárba belépett,

2. pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulása miatt megszűnik,

3. első ízben a csatlakozás napján vagy azt követően létesít Magyarországon az 5. §-ban meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetve nyugellátásra jogosultságot első alkalommal a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, továbbá a 4. § n) pontjának 2. és 3. alpontjai alapján nem minősül tagságra kötelezett pályakezdőnek, és a magyarországi biztosítási jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének első napjától számított három hónapon belül magán-nyugdíjpénztári tagságát írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi.”

(6) A Tbj. 4. §-ának u) és x) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

u) Belföldi: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 4. §-a (1) bekezdésében meghatározott személyek, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 27. §-ában meghatározott személyek, valamint az Európai Közösséggel, illetőleg az Európai Gazdasági Térséggel megkötött megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást élvező állam állampolgárai, ha legalább a külön jogszabály szerinti tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, továbbá a hontalan.”

x) Közös háztartás: az eltartó lakóhelyével, illetőleg bejelentett magyarországi tartózkodási helyével megegyező:

1. a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgár, a bevándorolt, letelepedett, illetőleg menekültként elismert (belföldi) eltartó belföldi eltartott hozzátartozója esetén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezései szerint bejelentett lakó- vagy tartózkodási hely, illetőleg a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezései szerint nyilvántartott szálláshely,

2. a biztosított, illetőleg egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személy Magyarországon tartózkodó külföldi eltartott hozzátartozója esetén az eltartott tartózkodási engedélye, bevándorlási vagy letelepedési engedélye alapján, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény rendelkezései szerint bejelentett szállás-, lakó- vagy tartózkodási hely.”

(7) A Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

b) a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen történik.”

28. § A Tbj. 11. §-a b) pontjának felvezető mondata, valamint ba) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A biztosítás nem terjed ki:]

b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldi személyre

ba) a 13. § a) pontjában említett külön jogszabály szerinti személyre;”

29. § A Tbj. 13. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény rendelkezéseit]

a) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet,”

[szabályai szerint kell alkalmazni]

30. § (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki]

b) a 14. § (3) bekezdése alapján saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,”

[részesül.]

(2) A Tbj. 16. §-ának (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az (1) bekezdés a)-i), továbbá o) pontjai esetében az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság további feltétele, hogy az érintett személy belföldinek minősüljön.

(4) Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1) bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent azzal, hogy a (2) bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdésben felsorolt jogcímeket megelőzi.”

31. § A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az a belföldi nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és

a) aki az 5. § és 13. § a) pontjában említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,

b) akinek biztosítása a 8. § a) és c) pontja alapján szünetel,

nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 26,5 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.”

32. § A Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) pontja, illetőleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni.”

33. § A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból]

f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) és g) pontjai szerinti”

[adatok igénylésére jogosultak.]

34. § (1) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

d) A gépi adathordozón történő tagdíjbevallás a PSZÁF által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott számítógépes program felhasználásával, a kiadott adatszerkezetnek teljes egészében megfelelő formátumban teljesíthető. Elektronikus adatátviteli eszközzel, elektronikus dokumentum formájában történő tagdíjbevallás (elektronikus bevallás) a PSZÁF által térítésmentesen - ideértve a számítógépes program (szoftver) jogszabálykövető továbbfejlesztésének költségeit is - rendelkezésre bocsátott szoftver felhasználásával teljesíthető és fogadható. Elektronikus bevallás a c) pontban foglalt, valamint a PSZÁF által meghatározott követelményeknek eleget tevő és az illetékes miniszter által kijelölt tanúsító szervezet által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező szoftverekkel is teljesíthető és fogadható.”

(2) A Tbj. 51. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A tagdíjkövetelést a magánnyugdíjpénztár a felszámolás során hitelezői igényként érvényesíti. Mellőzhető a hitelezői igény benyújtása, ha a felszámolási eljárás során a követelés nyilvántartásba vételéért fizetendő összeget elérő megtérülés nem várható.”

IV. Fejezet

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása

35. § Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló, többször módosított 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § (1) Pénztártag lehet az a 16. életévét betöltött személy, aki az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el és tagdíjfizetést vállal.”

V. Fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

36. § A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló, többször módosított 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § kiegészül a következő (3) bekezdéssel és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre változik:

„3. § (1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá (a továbbiakban: pályakezdő),

a) aki első alkalommal 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között, illetőleg 2003. január 1-je és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját (a továbbiakban: csatlakozás napja) megelőző nap között létesített a Tbj. 5. §-ában meghatározott jogviszonyt, illetőleg szerzett társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első alkalommal létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősült pályakezdőnek;

b) aki első alkalommal a csatlakozás napján vagy azt követően létesít a Tbj. 5. §-ában meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve, hogy más államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló kivételével), hallgató a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első ízben Magyarországon létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;

c) az a Tbj. szerint belföldinek minősülő természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszony hiányában a csatlakozás napján vagy azt követően első ízben a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét, továbbá más államban ezt megelőzően nem volt nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya.

(2) Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki

a) pénztártagsági jogviszonyát a 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntetve a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátásban részesült és rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszűnik,

b) 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,

c) első ízben a csatlakozás napján vagy azt követően létesít Magyarországon a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, illetve nyugellátásra jogosultságot első alkalommal a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve, hogy az (1) bekezdés b) és c) pontjai alapján nem minősül tagságra köteles pályakezdőnek, és a magyarországi biztosítási jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének első napjától számított három hónapon belül magán-nyugdíjpénztári tagságát írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi.

(3) A tagságra kötelezett pályakezdő a biztosítási jogviszony létrejöttének, illetve a megállapodás megkötésének napját követő 15 napon belül írásban nyilatkozik az (1) bekezdés b) pontja esetén foglalkoztatójának, illetve az (1) bekezdés c) pontja esetén az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek arról, hogy megelőzően nyugdíjbiztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya nem volt.”

37. § Az Mpt. 22. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Amennyiben az irányított pályakezdő Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, e szempontból lakóhely alatt a foglalkoztatónak (egyéni vállalkozónak) a Magyarország területén bejegyzett székhelyét, telephelyét, képviseletét, fióktelepét kell érteni.”

38. § Az Mpt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. A pénztár a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követelésének egy ezrelékét vonhatja le a tag követeléséből. A pénztárnak a tagsági jogviszony megszűnése esetén a jogviszony megszűnésének időpontja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie.”

VI. Fejezet

Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása

39. § Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártörvény) 7. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A költségvetési támogatással forgalmazott humán törzskönyvezett gyógyszerek és speciális táplálkozási igényt kielégítő tápszerek (a továbbiakban együtt: gyógyszerek) kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb árát a külön jogszabályban meghatározott hatóság egyedi határozatban állapítja meg.”

40. § Az Ártörvény a következő 24. §-sal egészül ki:

„24. § Felhatalmazást kap a kormány, hogy a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb ára megállapításának részletes szabályait, az eljáró hatóságot és az ár közzétételének módját rendeletben állapítsa meg.”

VII. Fejezet

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosítása

41. § A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 270. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„270. § (1) Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(2) Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(3) A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(4) Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(5) A felek a (3) bekezdéstől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja.

(6) A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

(7) A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.”

42. § A Ptk. 271. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„271. § (1) Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták.

(2) Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.

(3) A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni.

(4) Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti.

(5) Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen a (3) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését a jogosulttól követelheti. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el.”

43. § A Ptk. a következő 271/A. §-sal egészül ki:

„271/A. § Az óvadékra egyebekben - a 254. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

44. § A Ptk. 688. §-a a következő e) ponttal egészül ki:

[E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következő jogszabályaival:]

e) a törvény 270-271/A. §-ai az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”

VIII. Fejezet

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása

45. § (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, a végrehajtói iroda, a sportegyesület. Gazdálkodó szervezetnek minősül az Európai Unió más tagállamában bejegyzett jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amely ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárás vagy területi fizetésképtelenségi eljárás indítható;”

(2) A Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

d) gazdálkodó szervezet vezetője: állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek), önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz, az igazgatótanács), a magánnyugdíjpénztárnál az ügyvezető, végrehajtói irodánál az irodavezető vagy irodavezető hiányában a tartós helyettes, sportegyesületnél az ügyintéző képviseleti szerv, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljárt személy;”

46. § A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

„(2) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik.”

47. § A Cstv. a következő 6/B-6/D. §-okkal egészül ki:

„6/B. § (1) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában megindított fizetésképtelenségi eljárás során kijelölt felszámoló kérheti, hogy a bíróság rendelje el a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának a Cégközlönyben való közzétételét.

(2) A határozat lényeges tartalmához tartozik különösen:

a) az eljárást megindító bíróság megjelölése és címe,

b) az adós neve és székhelye, illetve a központi ügyvezetés helye,

c) annak megjelölése, hogy az eljárás főeljárás vagy területi eljárás,

d) a felszámoló neve és elérhetősége,

e) a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidők,

f) a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezmények,

g) a hitelezői igények elfogadására jogosult testület vagy hatóság megjelölése.

(3) A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is, valamint mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolását.

(4) Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon telephelye van, a főeljárásban kijelölt felszámoló köteles kérni a főeljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának közzétételét. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért.

(5) A közzétételnek tartalmaznia kell mindazt, ami a határozat lényeges tartalmának minősül.

6/C. § (1) Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon ingatlan vagyona vagy egyéb, közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyona vagy telephelye van, a főeljárás során kijelölt felszámoló köteles kérni, hogy a bíróság rendelje el a főeljárást megindító határozat tényének bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, illetve egyéb közhitelű nyilvántartásba. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért.

(2) A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is.

6/D. § A 6/B. és a 6/C. §-ok szerinti kérelmet a Fővárosi Bírósághoz kell benyújtani, amely nemperes eljárásban dönt a kérelemről a beérkezéstől számított legfeljebb 30 napon belül, a 6/B. § szerinti kérelem esetében az igények bejelentésére a közzéteendő határozatban előírt határidők figyelembevételével. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.”

48. § A Cstv. a következő 24/A. §-sal egészül ki:

„24/A. § (1) A hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig kezdeményezheti, hogy a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére a felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendeljen ki. A bíróság a kérelem elbírálása előtt az adóst meghallgathatja.

(2) A bíróság haladéktalanul kirendeli az ideiglenes vagyonfelügyelőt - és erről a feleket rövid úton értesíti -, feltéve, hogy a kérelmet előterjesztő hitelező

a) valószínűsíti, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és

b) a követelésének létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, továbbá

c) az ideiglenes vagyonfelügyelő díját - jogi személyiség nélküli adós esetén 150 ezer forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 300 ezer forintot, amely díjak az általános forgalmi adó összegét is tartalmazzák - előlegezi és a kérelem benyújtásával egyidejűleg bírósági letétbe helyezi.

(3) Az ideiglenes vagyonfelügyelő a végzés kézhezvételét követő napon köteles bejelenteni, ha vele szemben a 27/A. §-ban foglalt kizárási ok áll fenn. Ennek hiányában a kézhezvételt követő napon az ideiglenes vagyonfelügyelő megkezdi tevékenységét, ennek keretében felveszi a kapcsolatot az adós vezetőivel, tájékozódik az adós vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Az ideiglenes vagyonfelügyelőt kirendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

(4) Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. A képviseleti jog e korlátozása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Az ideiglenes vagyonfelügyelő meghatározhatja azokat a rendes gazdálkodás körébe tartozó ügyleteket, amelyek tekintetében az őt megillető jogkört nem kívánja gyakorolni.

(5) Az ideiglenes vagyonfelügyelő csak akkor tagadhatja meg hozzájárulását a gazdálkodó szervezet vezetője által kötendő szerződéshez vagy más jognyilatkozathoz, ha annak tárgya a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és a (2) bekezdésébe tartozó jogügylet.

(6) Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén az 51. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe, pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint bankszámláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet, illetve az adós helyiségeibe beléphet. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja.

(8) Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes vagyonfelügyelővel, részére minden olyan segítséget megadni, amely feladatának elvégzéséhez szükséges. Ha az adós cég vezetői együttműködési kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik - így különösen legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot -, az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére a bíróság - a fizetésképtelenségre tekintet nélkül - soron kívül dönt a felszámolás elrendeléséről. A bíróság felszámolást elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

(9) A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - tájékoztatást kérhet az ideiglenes vagyonfelügyelőtől annak tevékenységéről, továbbá a gazdálkodó szerv vezetőjétől az adós helyzetéről, valamint egyes ügyleteiről, ideértve az ezzel kapcsolatos okiratoknak a bíróság rendelkezésére bocsátását is.

(10) Az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart.

(11) Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a felszámolás elrendelése esetén a felszámolást elrendelő végzésben a bíróság állapítja meg, amelyet az adós visel. A felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját, az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező viseli. Ha a hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését alaptalanul kérte, köteles a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint megtéríteni azt a kárt is, amely az adóst az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése következtében érte.

(12) Az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárására megfelelően alkalmazni kell a 27/A. § (7) bekezdését, valamint az 54. § első és második mondatát is.”

49. § (1) A Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha]

e) az adós ellen az Európai Unió más tagállamában a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján fizetésképtelenségi főeljárás indult és a kérelem szintén főeljárás megindítására irányul.”

(2) A Cstv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak, a bíróság az ugyanazon adós ellen Magyarországon megindított főeljárást területi eljárássá alakítja át, feltéve, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja.

(3) Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak és az adós nem rendelkezik Magyarországon telephellyel, a bíróság az eljárást megszünteti. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja. A megszüntetést megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek azonban fennmaradnak, abban az esetben is, ha azok az Európai Unió más tagállamában folyamatban lévő eljárás joghatásaival ellentétesek.”

50. § A Cstv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32. § Ha az adós nem köteles beszámolót készíteni, a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete szerint indított fizetésképtelenségi eljárásban a felszámoló az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon megállapítja az eljárásba vonható vagyont, s erről nyitó mérleget készít.”

51. § A Cstv. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) A felszámolás kezdő időpontját megelőzően létrejött, pozíciólezáró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezőnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti. A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során irányadó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden esetben a hitelezői igények bejelentésére - a 28. § (2) bekezdés f) pontja vagy a külön jogszabály alapján - nyitva álló határidő lejártát megelőző időpont.”

52. § (1) A Cstv. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik. A felszámoló a végrehajtói díjjegyzékben foglalt díjfelszámítás ellen külön jogszabály rendelkezései szerint végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A bíróság a felszámolást elrendelő jogerős végzést megküldi a végrehajtást elrendelő, vagy - ha azt ismeri - közvetlenül a foganatosító bíróságnak (hatóságnak); a végrehajtást elrendelő bíróság (hatóság) a felszámolás elrendeléséről haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtást foganatosító bíróságot (hatóságot).”

(2) A Cstv. 38. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él a Ptk. 271. § szerinti jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt. Ha a jogosult az adóssal összefonódásban (Ptk. 685/B. §) áll, az óvadék tárgyát a felszámolás közzétételekor köteles haladéktalanul kiadni a felszámolónak - mint az adós képviselőjének -, aki a továbbiakban az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, és a jogosultnak járó összeget csak akkor adja ki, ha a 40. § szerinti megtámadási határidő anélkül telt el, hogy a jogosult és az adós között létrejött szerződést megtámadták volna.”

53. § A Cstv. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül a hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak

a) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,

b) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,

c) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.

(2) A felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

(3) Ha az adós a vele összefonódásban (Ptk. 685/B. §) levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést, az (1) bekezdés a) és b) pontjainak alkalmazásában a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötése esetén.

(4) Nem gyakorolható az (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadási és a (2) bekezdés szerinti visszakövetelési jog

a) a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás esetében,

b) az óvadék tárgyának a Ptk. 270. § (5) bekezdése alapján egyenértékű fedezettel való helyettesítése és a Ptk. 270. § (6) bekezdése alapján történt kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha az (1) bekezdés szerinti határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.”

54. § A Cstv. 47. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül:

„A pozíciólezáró nettósításról rendelkező szerződés vagy keretszerződés hatálya alá tartozó szerződésektől elállni, azokat felmondani csak egyszerre lehet.”

55. § A Cstv. 49/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett.”

56. § A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:]

b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték,”

57. § A Cstv. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, vagy a követelést engedményezheti. A követelés behajtására jogosult szervezet a felszámolási eljárásban követelésének bejelentését mellőzheti, amennyiben a felszámolási eljárás kezdeményezését közvetlenül megelőzően általa lefolytatott eredménytelen végrehajtási eljárás megállapításai szerint valószínűsíthető, hogy követelésének a nyilvántartásba vételért fizetendő összeget elérő megtérülése sem várható. Ezekről a követelésekről a követelés behajtására jogosult szervezet külön nyilvántartást vezet, feltüntetve benne azokat az adatokat is, melyek a végrehajtás alá vonható vagyon hiányában a követelés megtérülését nem teszik lehetővé. A követelés bejelentésének mellőzése a követelésről történő lemondásnak minősül.”

58. § A Cstv. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) E törvény 36. §-ának (2) bekezdése, 38. §-ának (5) bekezdése, 40. §-ának (4) bekezdése és 47. §-ának (3) bekezdése a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”

IX. Fejezet

A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosítása

59. § A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) a következő 21/A. §-sal egészül ki:

„21/A. § Letéti számlán nyilvántartott vagy dematerializált értékpapíron fennálló tulajdonjogra és más dologi jogra annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben azt az értékpapírszámlát vagy értékpapír-letéti számlát vezetik, amelyen a tulajdonjog vagy más dologi jog jogosultjának javára a jóváírás történt. Ha a külföldi jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal, e visszautalást nem kell figyelembe venni.”

60. § A Tvr. 75. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) E törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) - a Munka Törvénykönyvéről, a munkavédelemről szóló, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvények vonatkozó rendelkezéseivel együtt - az Európai Parlament és a Tanács a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelvével;

b) a törvényerejű rendelet 21/A. §-a az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.”

X. Fejezet

A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény módosítása

61. § A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény 2. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

d) fizetést korlátozó eljárás: a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény szerinti csődeljárás és felszámolási eljárás, illetve ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 157. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kivételes intézkedés, illetve a Hpt. 176/B. §-a (5) bekezdése, a Hpt. 181. §-a (2) bekezdése, továbbá a Tpt. 185. §-a (2) bekezdése, a Tpt. 192. §-a (2) bekezdése szerinti kifizetési tilalom, továbbá a Tpt. 400. §-ának (1) bekezdése h), j), q) és r) pontja, valamint (4) bekezdése szerinti felügyeleti intézkedések;”

XI. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

62. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 44. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 6/B. §-ában meghatározott közzétételi eljárás, valamint a 6/C. §-ában meghatározott bejegyzési eljárás illetéke 50 000 forint.”

XII. Fejezet

A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása

63. § A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. §-ának (3) bekezdése a következő 13. ponttal egészül ki:

[(3) E törvény alkalmazásában:]

„13. vámszámla: hitelintézetnél nyitott olyan számla, amelyre a vámtartozás, továbbá a vámhatóság hatáskörébe utalt nem közösségi adók és díjak - ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell biztosítani, kiszabni és/vagy beszedni - fedezete kerül befizetésre, és arról kifizetés - az igazoltan téves befizetés visszautalása kivételével - a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási számla javára történhet. A vámszámlán lévő összegre a Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos rendelkezési jogot kell biztosítani.”

64. § (1) A Vtv. 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

[(1) A vámbiztosíték - a készpénz letétbe helyezésén vagy a kezességvállaláson túl - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:]

c) biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény (a továbbiakban: biztosítói kötelezvény), vagy

d) vámszámlán elkülönítetten kezelt pénzeszköz.”

(2) A Vtv. 45. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Vámbiztosítékként azt az eredeti biztosítói kötelezvényt kell elfogadni, amely a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen tartalmazza.”

(3) A Vtv. 45. §-ának (8) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

„(8) Ha a vámhivatal bankgaranciát, fedezetigazolást, biztosítói kötelezvényt vámbiztosítékként elfogad, az arról szóló okmányok eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példányát bevonja, és nyilvántartása mellékleteként kezeli.”

(4) A Vtv. 45. §-a a következő (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Vámszámla szerződést csak a Közösség területén letelepedett személy köthet olyan hitelintézettel, amelynek a Vám- és Pénzügyőrséggel szerződéses kapcsolata van. A hitelintézet a szerződés időtartama alatt köteles folyamatos lekérdezési és rendelkezési jogosultságot biztosítani a vámhatóság részére. A vámhatóság rendelkezési jogosultságát elektronikus úton is gyakorolhatja. A vámszámla kezelésével kapcsolatban a vámhatóságot banki és egyéb költségek nem terhelhetik. A vámszámla megszüntetéséhez a vámhatóság hozzájárulása szükséges.

(10) Vámbiztosítékként a vámszámlán rendelkezésre álló, a szabadon felhasználható keretből a megbízás teljesítéséhez szükséges összeg használható fel.”

65. § (1) A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámkódex 223. cikke alkalmazásában a vámot az adós vámszámláról történő teljesítéssel, a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással vagy - kettőmillió forint összeg erejéig - készpénzben fizetheti meg.”

(2) A Vtv. 52. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az e törvény 44. §-ában foglaltak sérelme nélkül, a vámtartozás vámszámlával történő megfizetése esetén a vámhatóság a tárgyhónapban könyv szerinti nyilvántartásba vett vámtartozást a tárgyhónapot követő hónap 16. napjáig - államháztartási számlánként - egy összegben szedi be.”

ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

66. § (1) E törvény - e § (2)-(3) bekezdéseiben, valamint a 67-69. §-okban, a 72. §-ban és a 74-75. §-ban foglaltak kivételével - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az Art. 52. § (4) bekezdés k) pontjából az „üzletszerűen” szövegrész, az Art. 90. § (4) bekezdésének c) pontjából „az azonnali” szövegrész, valamint az Art. 172. §-ának (13) bekezdése.

(2) E törvény 4-5. §-a, 21. §-a, 23. §-a, 26. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005. január 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követően teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni. E törvény 9. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba.

(3) E törvény 19-20. §-a, valamint 24-25. §-a e törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseiket a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(4) Az általános forgalmi adóról negyedévenként bevallás benyújtására kötelezett adózó, ha részére az állami adóhatóság 2004. június 30-ig közösségi adószámot állapított meg, a 2004. április 1. és 2004. április 30. közötti adómegállapítási időszakról 2004. július 20-ig rendkívüli adóbevallás benyújtására köteles.

(5) A (4) bekezdés szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózó a rendkívüli bevallásban szereplő nettó elszámolandó általános forgalmi adót 2004. július 20-ig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza.

(6) Az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adózó, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke 2003. évben vagy a 2004. január 1. és április 30. közötti időszakban meghaladta a 10 000 eurót, a 2004. április 30. napját követő első közösségen belüli beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál közösségen belüli beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi. Az adózó, ha 2003. évben volt közösségen belüli beszerzése, az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (6) bekezdése szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz.

(7) Az adózó, ha az Art. e törvénnyel megállapított 22. §-ának (12) bekezdése szerint általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét belföldön kívánja teljesíteni, választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig, illetőleg ha az első belföldi értékesítése ettől későbbi időpontban történik, az első belföldi értékesítését megelőzően jelenti be az állami adóhatósághoz.

(8) Az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény 66/E. §-a szerinti választását 2004. évre vonatkozóan 2004. május 15. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz.

(9) Az Art. 17. § (10) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget az adózónak 2004. június 20. napjáig azon magánszemélyekre vonatkozóan is teljesíteni kell, akiket 2004. január 1-jét megelőzően rendeltek ki az adózóhoz és a kirendelésük a bejelentési kötelezettség napján is fennáll.

67. § E törvény 57. §-a e törvény kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

68. § (1) Mentes a jövedelem (bevétel) után fizetendő adó és minden egyéb közteher alól az a bevétel, amelyet a magánszemély az Európai Közösségek tisztviselőjeként vagy egyéb alkalmazottjaként, erre a jogviszonyára tekintettel 2003. január 1-jétől a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló jogszabály hatálybalépésének napját megelőző napig az Európai Közösségektől bér, fizetés és más hasonló térítés, juttatás címén szerez (szerzett), feltéve, hogy az az Európai Közösségeket illető adó hatálya alá tartozik (tartozott).

(2) Az (1) bekezdés az e törvény kihirdetése napján lép hatályba.

69. § (1) E törvény 22. §-a 2004. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - a 70. §-ban foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) 2004. július 1-jén az Szja tv. 36/A. §-ának (1) bekezdése első mondatában a „30 százaléka” szövegrész helyébe a „30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint” szövegrész lép.

(3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv.

a) 3. §-a 17. pontjának g) alpontjában az „a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező” szövegrész helyébe az „a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező” szövegrész,

b) 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „forrásául szolgáló összeget a jövedelem” szövegrész helyébe a „forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a jövedelem” szövegrész,

c) 28. §-ának (8) bekezdése első mondatában az „a jövedelmet” szövegrész helyébe az „az adóköteles jövedelmet” szövegrész, a „kifizetett (juttatott) bevételt” szövegrész helyébe a „kifizetett (juttatott) bevételt (kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást)” szövegrész,

d) 35. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában a „tag által befizetett összeg” szövegrész helyébe a „tag által befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is)” szövegrész,

e) 1. számú mellékletének 7.1. alpontjában az „a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási vagy életjáradéki szerződés révén” szövegrész helyébe az „a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén” szövegrész lép; e rendelkezéseket az adózó a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja.

(4) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv. 11. számú melléklete III. fejezetének 3. pontja hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendelkezést az adózó a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre már nem köteles alkalmazni.

(5) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul, azzal, hogy az adózó e rendelkezést 2004. január 1-jétől alkalmazhatja.

(6) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének B) fejezete kiegészül a következő 6. ponttal:

[A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:]

„6. az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, továbbá a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is);”

(7) A (6) bekezdés rendelkezéseit az adózó első ízben a 2004-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapításakor alkalmazhatja.

70. § (1) A 2004. évi összevont adóalap utáni adóból a magánszemély által az Szja tv. 36/A. §-a alapján érvényesíthető adókedvezmények együttes összegét a következők szerint kell meghatározni:

a) ki kell számítani

aa) - ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el - az adóévben a felnőttképzési szerződés alapján 2004. július 1-jét megelőzően fizetett képzési díj után, és/vagy

ab) a magánszemély által 2004. július 1-jét megelőzően megszerzett (birtokba vett) számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 2004. július 1-jét megelőzően kifizetett összeg alapján

az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. június 30-án hatályos rendelkezései szerinti adókedvezményt,

b) ki kell számítani

ba) - ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el - az adóévben a magánszemély által felnőttképzési szerződés alapján az aa) alpontban nem említett képzési díj után, és/vagy

bb) a magánszemély által számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított az ab) alpontban nem említett összeg alapján

az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. július 1-jén hatályos rendelkezései szerinti adókedvezményt,

c) a magánszemély által igénybe vehető adókedvezmények együttes összege az a) és a b) pont szerint meghatározott értékek (részösszegek) összege, de legfeljebb évi 60 ezer forint. Az adókedvezményre jogosító igazoláson az igazolás kiállítója feltünteti, ha az igazolásban közölt összeget a b) pont szerinti részösszeg megállapításánál kell figyelembe venni. Az igazolás kiállítója az adókedvezményre jogosító igazolással összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét az a) és b) pontoknak megfelelő bontásban tejesíti.

(2) A magánszemély az e törvény kihirdetését követő 15. napig megkötött lízing, részletvétel vagy bérleti szerződés alapján a számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított összeg után az adókedvezményt - utoljára a 2006. évi összevont adóalap adójából - az Szja törvénynek az e törvény kihirdetése napján hatályos szabályai szerint veheti igénybe.

(3) A magánszemély a felnőttképzési szerződés alapján az e törvény hatálybalépését megelőző napig megfizetett képzési díj után a következő adóév(ek)re halasztott adókedvezményt az Szja törvénynek az e törvény hatálybalépését megelőző napján hatályos szabályai szerint veheti igénybe.

(4) Az Szja tv. 36/A. §-a alapján igénybe vehető adókedvezmények együttes összege az e § (1)-(3) bekezdéseinek alkalmazása esetén sem haladhatja meg az évi 60 ezer forintot.

71. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) nem lép hatályba az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdése, (2) bekezdésének a Tbj. 4. §-ának u) pontját megállapító rendelkezése, 26. §-ának a Tbj. 11. §-a felvezető szövegrészét és ba) pontját megállapító rendelkezése, 27. §-ának a Tbj. 13. § a) pontját megállapító rendelkezése, 28. §-ának a Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontját, valamint (3)-(4) bekezdéseit megállapító rendelkezése,

b) hatályát veszti az Öpt. 16/A. §-a (8) bekezdésének első mondatában az „a felhalmozási időszakban bekövetkező” szövegrész, az 51. §-a (4) bekezdésének második mondata, valamint a 81. §-ának (4)-(5) bekezdései,

c) az Öpt. 16/A. §-a (2) bekezdésének első mondata „A kedvezményezett-jelölés” szövegrész után kiegészül „a pénztár tudomásulvételével,” szövegrésszel, az 51. §-a (4) bekezdésének első mondata a „szolgáltatásra jogosult tag egyéni egészségszámlájának megterhelésével” szövegrész után kiegészül a „ , vagy - az 50. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazásával - több pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű megterhelésével” szövegrésszel, az 51. §-a (5) bekezdésének első mondata „A pénztártag” szövegrész után kiegészül „- az egészségpénztár alapszabályában foglaltak szerint -” szövegrésszel, valamint a 81. §-ának (7) bekezdése „az egyéni számlán nyilvántartott” szövegrész után kiegészül az „- egyéb jogszabályban meghatározott mértéket meg nem haladó összeggel csökkenthető -” szövegrésszel,

d) nem lép hatályba az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 298. §-ának az Mpt. 123. § (6) bekezdését, valamint az Mpt. 123. §-ának átszámozását megállapító rendelkezése,

e) hatályát veszti az Mpt. 123. §-ának (6) és (8) bekezdése,

f) az Mpt. 4. §-a (2) bekezdésének n) pontjában a „(tíz évre szóló) terv” szövegrész helyébe az „(öt évre szóló) terv” szövegrész lép, a 29. §-a (2) bekezdésének első mondata „A kedvezményezett-jelölés” szövegrész után kiegészül „a pénztár tudomásulvételével,” szövegrésszel.

72. § E törvény 39-40. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba.

73. § (1) E törvény 41-44. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni, a 45-56. §-ának rendelkezéseit, valamint 58. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően megindított eljárások vonatkozásában kell alkalmazni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvény 8. §-ának (3) bekezdése,

b) a Cstv. 28. §-ának (3) bekezdése és 38. §-ának (6) bekezdése, és

c) a Tvr. 75. §-a (4) bekezdésének b) pontja

hatályát veszti.

(3) A bírósági végrehajtó a hozzá 2001. szeptember 1-je előtt érkezett, cég elleni végrehajtási eljárásokról a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 12. §-a (3) bekezdésének j) pontja szerinti cégjegyzékbe történő bejegyzés érdekében a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül értesíti a cégbíróságot, amely a végrehajtás elrendelését a cégjegyzékbe bejegyzi. A törvény hatálybalépését követően újraindult végrehajtási eljárásokról az újraindulást követő 15 napon belül kell értesíteni a cégbíróságot.

74. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 24. §-ának (7) bekezdésében az „a jövedéki biztosítékot az éves szinten várhatóan keletkező, a 98. § (5) bekezdése szerinti fizetési kötelezettsége egytizenketted részének megfelelő összegben kell nyújtania, azzal az eltéréssel, hogy” szövegrész hatályát veszti, és az „összegének kétharmadánál” szövegrész helyébe az „összegénél” szövegrész lép.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti, egyidejűleg a § (4) és (5) bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre változik, és 38. §-ának (3) bekezdésében a „34. § (3) bekezdése szerinti adóraktári engedély” szövegrész helyébe a „72. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adóraktári engedély” szövegrész, 59. §-a (7) bekezdésének második mondatában az „adóbírság-tartozás” szövegrész helyébe a „jövedékibírság-tartozás” szövegrész lép.

(3) E törvény kihirdetésének napját követő 45. naptól a Jöt. 80. § (2) bekezdésében a „hektoliterenként 800 forint” szövegrész helyébe a „hektoliterenként a szőlőborra 800 forint, az egyéb borra 8000 forint” szövegrész lép.

(4) 2004. szeptember 1-jével a Jöt. 98. §-ának (7) bekezdésében a „tárgyhónapot követő harmadik hónap” szövegrész helyébe a „tárgyhónapot követő második hónap” szövegrész lép, azzal az eltéréssel, hogy a 2004. szeptember 1. és 2005. április 30-a közötti időszakban a tárgyhóban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 50%-át a tárgyhónapot követő második hónap, a másik 50%-át a tárgyhónapot követő harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.

75. § (1) Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 223. §-a helyébe a következő rendelkező lép:

„223. § (1) Az adóellenőrzés során a munkáltató terhére utólagos adómegállapítás keretében munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltté minősítése, illetőleg a munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás miatt visszamenőleg megállapított adó- és társadalombiztosítási kötelezettség tárgyában hozott határozat nem hajtható végre, amennyiben a kötelezett a munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás vagy a munkavégzés alapjául szolgáló színlelt szerződés helyett a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályokat alkalmazza, és e szerződés alapján foglalkoztatottat a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdése a) pontjában foglalt biztosítottként 2004. június 30-ig nyilvántartásba veszi.

(2) A munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatás, illetőleg a színlelt szerződés helyett a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályok alkalmazásáról, és a foglalkoztatottak társadalombiztosítási nyilvántartásba vételének tényéről a kötelezett 2004. július 31-ig az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény elvesztésének terhével köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni. Az adóhatóság a bejelentés valóságtartalmát utóellenőrzés keretében vizsgálja meg.

(3) A munkáltató terhére megállapított fizetési kötelezettség alóli mentesüléshez az (1) bekezdésben megjelölt feltételeket nem kell teljesítenie a munkáltatónak, ha az utólagos adómegállapítás alapjául szolgáló jogviszony a munkaügyi, illetőleg az adóellenőrzéstől függetlenül 2004. június 30-ig megszűnt. A jogviszony megszűnéséről a munkáltató 2004. július 31-ig az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény elvesztésének terhével köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény nem vonatkozik

a) azokra a színlelt szerződésekre, amelyeket a foglalkoztató 2003. december 31. napját követően kötött,

b) azokra a munkaszerződés-kötés nélküli foglalkoztatásokra, amelyek 2004. április 30. napját követően kezdődtek.

(5) Ha az adóhatóság a (2) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítése alapján a munkáltató terhére előírt fizetési kötelezettségeket törli, ezzel a jogviszonnyal összefüggésben a színlelt szerződéssel, illetőleg munkaszerződés nélkül foglalkoztatott magánszemélyek terhére sem tehető megállapítás.

(6) Azoknál a munkáltatóknál, amelyeknél 2004. július 1-jét követően kerül sor adóellenőrzésre és az ellenőrzés a társadalombiztosítási, adójogi bejelentési, nyilvántartási, bevallási, levonási és befizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések betartása tekintetében nem tesz megállapítást, a 2004. július 1-jét megelőző időszakot e paragrafusban foglaltak tekintetében nem vizsgálja.”

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés 2004. január 1. napján lép hatályba.

76. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.

77. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a 2004. évi IX. törvénnyel módosított általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. §-ának (2) bekezdése, 56/A. §-a, illetve a 38. § (5) bekezdésében a „ , valamint a 33. § (6) bekezdésében” szövegrész hatályát veszti, egyúttal a 16. § (14) bekezdésében a (10) bekezdésre történő hivatkozás (11) bekezdésre, a 48. § (3) bekezdés b) pontjában a (7) bekezdésre történő hivatkozás (9) bekezdésre módosul, továbbá a 22. § (4) bekezdése a) pontjában és 22. § (5) bekezdése a) pontjában a „(6) bekezdés b) pontjában” szövegrész helyébe a „13. § (1) bekezdés 5. pontjában” szövegrész, a 3. számú melléklet I. rész 2. pont e) alpontjában a „számláló értékét” szövegrész helyébe a „számláló és a nevező értékét” szövegrész lép.

78. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 69. §-a a következő (8) bekezdésekkel egészül ki:

„(8) Az (1) bekezdéstől eltérően nem keletkezik általános forgalmi adó fizetési kötelezettség Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a természetes személy által a csatlakozást megelőzően ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont, személyes használatra behozott ingóságok szabadforgalomba bocsátása esetén, feltéve, ha a közösségi származást, illetve a közösségi státust a szabadforgalomba bocsátás során megfelelően igazolta.”

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a 2004. évi IX. törvény 70. §-a a következő (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki:

„(6) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 7/C. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni azon személygépkocsiknak a Közösség más tagállamból történő behozatala esetén, melyek felett a beszerző a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépését megelőzően szerzett tulajdont, amennyiben fennállnak azok a feltételek, amelyek alapján a személygépkocsit a 2004. április 30. napján hatályos, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 113. §-a értelmében vámmentesen lehetne belföldre behozni.

(7) 2004. december 31. napjáig a (6) bekezdés alkalmazásában tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a személygépkocsit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépését megelőzően igazoltan megrendelték, valamint a megrendelés és a belföldre történő behozatal között legalább hat hónap telt el.”

79. § A mezőgazdasági termelők földhasználatának és állattartásának támogatásáról szóló 41/2004. (IV. 7.) FVM rendelet 7. §-ának (4) bekezdése szerinti támogatás-előfinanszírozás esetén a jogosult által igényelt támogatást az állami adóhatóság az előfinanszírozást végző pénzügyi intézmény bankszámlájára átutalással tejesíti. E támogatás kiutalásánál az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 151. §-a szerinti visszatartási jogát nem gyakorolja, valamint a jogosult nem élhet az Art. 43. § (3) bekezdésében biztosított rendelkezési jogával.

1. számú melléklet a 2004. évi XXVII. törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének I/A/1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésből származó különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.”

2. Az Art. 1. számú mellékletének I/B/3/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, az I/B/3. pont kiegészül a következő c)-d) pontokkal, egyidejűleg a jelenlegi c)-d) pontok számozása e)-f) pontra változik:

b) Az új közlekedési eszköznek - a személygépkocsi kivételével - az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén fizetendő általános forgalmi adót az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóalany vevő az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz.

c) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követő hó 20. napjáig nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített termékértékesítésről, az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzésről, a vevő, illetve az eladó közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül teljesített termékértékesítés és termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről (összesítő nyilatkozat). Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozatot tenni arról a negyedévről, amelyben az általános forgalmiadó-alany közösségi kereskedelmet nem folytatott.

d) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. Az adózó negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon összesítő nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. Nem kell bevallást, illetve nyilatkozatot tenni arról a hónapról, illetőleg negyedévről, amelyben az adózó az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól nem szerzett be terméket.”

2. számú melléklet a 2004. évi XXVII. törvényhez

Az Art. 3. számú mellékletének H) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

H) Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszközt értékesítő adózó adatszolgáltatása

Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját követő hó 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat

a) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró, közösségi adószámmal nem rendelkező vevő nevéről, címéről,

b) az új közlekedési eszköz azonosító adatairól és általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről,

c) a számla kiállításának időpontjáról, illetve az első forgalomba helyezés időpontjáról, ha az megelőzi a számlakiállítás időpontját.”

3. számú melléklet a 2004. évi XXVII. törvényhez

Az Art. 4. számú mellékletének 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 6-10. pontok számozása 7-11. pontra változik:

„6. Az adó-visszatérítésre vonatkozó eljárásban a külföldi osztalékban részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő is képviselheti, illetve az erre jogosult személynek képviseletre vonatkozó megbízást adhat.”

4. számú melléklet a 2004. évi XXVII. törvényhez

„7. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez

Adatszolgáltatás a kamatjövedelemről

1. A kifizető az adóévet követő év március 20-ig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, illetve elektronikus úton vagy gépi adathordozón az állami adóhatósághoz adatot szolgáltat

a) saját cégnevéről (elnevezéséről), székhelyéről (telephelyéről),

b) a haszonhúzó nevéről, állandó lakóhelyéről, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyéről, ha az állandó lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely nem állapítható meg, akkor a haszonhúzó útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállamról, ha rendelkezésre áll, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító számáról, ennek hiányában születési helyéről, idejéről,

c) a haszonhúzó bankszámlaszámáról, ennek hiányában a kamatkifizetés jogalapjáról, továbbá

d) a kifizetett kamat összegéről az alábbiak szerint

da) a 4. a) pontban meghatározott kifizetett vagy jóváírt kamat esetén a kamat összegéről,

db) a 4. b) és d) pontban meghatározott kamat esetében a kamatjövedelem összegéről, ha ez nem állapítható meg, akkor a jövedelem teljes összegéről, ennek hiányában az átruházásból, beváltásból vagy visszavásárlásból származó bevétel összegéről,

dc) a 4. c) pont esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) meghatározott európai befektetési alap (európai befektetési alap), a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve juttatott kamatjövedelem összegéről,

dd) az 5. pont szerinti kamatjövedelem esetén a 3. pontban meghatározott szervezet azon tagjaihoz rendelhető kamat összegéről, amely tagok más tagállamban bírnak illetőséggel és haszonhúzónak minősülnek.

2. E melléklet alkalmazásában kifizető az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet vagy jóváír.

3. Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely bármely más közösségi tagállamban illetőséggel bíró szervezet útján a szervezet haszonhúzónak minősülő tagjainak juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra kötelezett az adóévet követő év március 20-ig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, illetve elektronikus úton vagy gépi adathordozón közli az állami adóhatósággal a szervezet nevét, címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve, ha az hitelesen magyarra fordított okiratban igazolja, hogy jogi személy, az illetősége szerinti tagállamban a társasági adó alanya vagy európai befektetési alapként működik, illetve az illetősége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen alapnak minősül. E pont alkalmazásában nem minősül jogi személynek

a) Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet bolag és kommanditbolag, illetőleg

b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).

A pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg az igazolás iránti kérelemmel kapcsolatos eljárás részletes szabályait.

4. E melléklet alkalmazásában kamatnak minősül

a) bármely követeléshez kapcsolódó jóváírt vagy kifizetett kamat - különösen az állampapírból, kötvényből, adósságlevélből származó kamat, az ezekhez kapcsolódó prémiumok és jutalmak -, kivéve a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat,

b) az a) pontban meghatározott követelés átruházásakor, beváltásakor vagy visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat,

c) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet, és az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve teljesített kamatkifizetés,

d) az európai befektetési alap, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma részesedésének átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó jövedelem, feltéve, ha ezen szervezetek közvetlenül vagy közvetetten európai befektetési alapon, ilyennek minősülő szervezeten, vagy Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési formán keresztül vagyonuk (eszközeik) több mint 40%-át az a) pontban meghatározott követelésekbe fektetik; ennek a jövedelemnek azon része minősül kamatjövedelemnek, amely megfelel az a) vagy b) pont szerinti közvetlen vagy közvetett úton szerzett kamatnak.

5. Kamatjövedelemnek minősül az az összeg is, amelyet a 3. pont szerinti adatszolgáltatásra kötelezett a 3. pontban meghatározott szervezetnek juttat.

6. Ha a kifizető a 4. d) pontban meghatározott követelésbe fektetett eszközök arányát nem tudja meghatározni, akkor az arány 40%-ot meghaladónak minősül.

7. Amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a 4. c)-d) pontok szerinti kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a kifizető a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó bevételnek.

8. A 4. d) pontban említett arány meghatározásánál az alapszabályban vagy alapító okiratban meghatározott befektetési politika, ennek hiányában a szervezet vagyonának összetétele az irányadó.

9. A 4. d), valamint a 6. pontban rögzített arány 2011. január 1-jétől 25%.

10. E melléklet alapján haszonhúzónak minősül az a más tagállamban illetőséggel bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Nem minősül haszonhúzónak az a magánszemély, aki igazolja, hogy a kamatot nem javára fizették ki, illetve írták jóvá, azaz

a) kifizetőként jár el,

b) jogi személy, az illetősége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó alanya, európai befektetési alapnak minősülő szervezet, vagy a 3. pontban meghatározott szervezet képviseletében jár el, feltéve, ha ez utóbbi esetben közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró személlyel ezen szervezet nevét, címét és erről a kamatot juttató vagy jóváíró személy (adatszolgáltatásra kötelezett) adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak,

c) a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevéről és címéről a kifizető részére adatot szolgáltat.

11. A kifizető köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó 12. pont szerinti azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselője jár el, és erről a kifizető tudomással bír. Amennyiben a kifizető a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró magánszemély minősül haszonhúzónak.

12. A kifizető a haszonhúzó azonosítását

a) a 2004. január 1-je előtt létrejött vagy teljesült, kamatkifizetést megalapozó szerződéses jogviszony, illetve egyéb ügylet esetén név, állandó lakóhely, szokásos tartózkodási hely feltüntetésével a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, valamint a hatályos jogszabályok alapján egyébként rendelkezésre álló adatok alapján végzi, illetve

b) a 2004. január 1-jén, illetve azt követően létrejött vagy teljesült szerződéses jogviszony vagy egyéb ügylet esetén az a) pontban meghatározottakon túl, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító szám feltüntetésével a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy személyazonosító igazolvány alapján végzi. Amennyiben az állandó lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, a haszonhúzó állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét egyéb okirat hiteles magyar nyelvű fordítása alapján kell megállapítani. Ha az adóazonosító számot az útlevél, a személyazonosító igazolvány vagy egyéb okirat - ideértve az illetőségigazolást - nem tartalmazza, akkor az azonosítási adatok között az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány szerinti születési helyet és időt fel kell tüntetni.

13. A haszonhúzó illetőségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ha tagállami hatóság által kibocsátott útlevéllel vagy személyazonosító igazolvánnyal rendelkező haszonhúzó állandó lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában sem bír illetőséggel, akkor a kifizető az illetőséget a hitelesen magyarra fordított illetőségigazolás alapján állapítja meg. Illetőségigazolás hiányában a haszonhúzó illetősége szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minősül.

14. A melléklet alkalmazásában átmeneti időszaknak minősül a 2005. január 1-je és a 2010. december 31-e közötti időszak.

15. Az állami adóhatóság az átmeneti időszak alatt a forrásadót alkalmazó tagállamokból a levont forrásadóból átutalt 75% adó fogadására euró devizanemben vezetett számlát nyit. A jóváírást követő 30 napon belül az adóhatóság az átutalt adót 25%-kal kiegészített összegben a jóváírás napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja, feltéve, hogy az átutalást teljesítő illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására, illetve a levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl, vagy ezt a magánszemély más megfelelő módon hitelt érdemlően, hitelesen magyarra fordított okirattal igazolja.

16. Azok a kötvények, továbbá egyéb forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket 2001. február 28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a tagállamok, illetve harmadik országok illetékes hatósága ezen időpontig jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok további kibocsátására 2002. február 28. után nem került sor, az átmeneti időszakban nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek.

17. Amennyiben törvény az átmeneti időszakot meghosszabbítja, akkor a meghosszabbítás tartama alatt azok a forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek, amelyek

a) bruttósításra, illetve lejárat előtti visszavásárlásra vonatkozó záradékot tartalmaznak, és

b) a kifizető forrásadót alkalmazó tagállamban bír illetőséggel és az értékpapírból származó kamatot más tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére fizeti ki vagy jóváírja.”

5. számú melléklet a 2004. évi XXVII. törvényhez

„8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez

Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózókra vonatkozó különös szabályok

1. Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó (a továbbiakban e melléklet alkalmazásában: adózó) adózására e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. Az adózó adóügyeiben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság Észak-budapesti Igazgatósága jár el.

  Vissza az oldal tetejére