Időállapot: közlönyállapot (2004.XII.8.)

2004. évi CXVI. törvény

a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, Hágában, 1970. március 17. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről * 

(A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése 2004. július 13. napján megtörtént, az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2004. szeptember 11. napján hatályba lépett.)

1. § Az Országgyűlés a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, Hágában, 1970. március 17. napján kelt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény angol nyelvű eredeti szövege és annak magyar fordítása a következő:

,,Convention on the taking of evidence abroad in civil or commercial matters

(Concluded March 18, 1970)

The States signatory to the present Convention, -

Desiring to facilitate the transmission and execution of Letters of Request and to further the accommodation of the different methods which they use for this purpose,

Desiring to improve mutual judicial co-operation in civil or commercial matters, -

Have resolved to conclude a Convention to this effect and have agreed upon the following provisions:

Chapter I

Letters of Request

Article 1

In civil or commercial matters a judicial authority of a Contracting State may, in accordance with the provisions of the law of that State, request the competent authority of another Contracting State, by means of a Letter of Request, to obtain evidence, or to perform some other judicial act.

A Letter shall not be used to obtain evidence which is not intended for use in judicial proceedings, commenced or contemplated.

The expression ,,other judicial act” does not cover the service of judicial documents or the issuance of any process by which judgments or orders are executed or enforced, or orders for provisional or protective measures.

Article 2

A Contracting State shall designate a Central Authority which will undertake to receive Letters of Request coming from a judicial authority of another Contracting State and to transmit them to the authority competent to execute them. Each State shall organize the Central Authority in accordance with its own law.

Letters shall be sent to the Central Authority of the State of execution without being transmitted through any other authority of that State.

Article 3

A Letter of Request shall specify

a) the authority requesting its execution and the authority, requested to execute it, if known to the requesting authority;

b) the names and addresses of the parties to the proceedings and their representatives, if any;

c) the nature of the proceedings for which the evidence is required, giving all necessary information in regard thereto;

d) the evidence to be obtained or other judicial act to be performed.

Where appropriate, the Letter shall specify, inter alia -

e) the names and addresses of the persons to be examined;

f) the questions to be put to the persons to be examined or a statement of the subject-matter about which they are to be examined;

g) the documents or other property, real or personal, to be inspected;

h) any requirement that the evidence is to be given on oath or affirmation, and any special form to be used;

i) any special method or procedure to be followed under Article 9.

A Letter may also mention any information necessary for the application of Article 11.

No legalization or other like formality may be required.

Article 4

A Letter of Request shall be in the language of the authority requested to execute it or be accompanied by a translation into that language.

Nevertheless, a Contracting State shall accept a Letter in either English or French, or a translation into one of these languages, unless it has made the reservation authorized by Article 33.

A Contracting State which has more than one official language and cannot, for reasons of internal law, accept Letters in one of these languages for the whole of its territory, shall, by declaration, specify the language in which the Letter or translation thereof shall be expressed for execution in the specified parts of its territory. In case of failure to comply with this declaration, without justifiable excuse, the costs of translation into the required language shall be borne by the State of origin.

A Contracting State may, by declaration, specify the language or languages other than those referred to in the preceding paragraphs, in which a Letter may be sent to its Central Authority.

Any translation accompanying a Letter shall be certified as correct, either by a diplomatic officer or consular agent or by a sworn translator or by any other person so authorized in either State.

Article 5

If the Central Authority considers that the request does not comply with the provisions of the present Convention, it shall promptly inform the authority of the State of origin which transmitted the Letter of Request, specifying the objections to the Letter.

Article 6

If the authority to whom a Letter of Request has been transmitted is not competent to execute it, the Letter shall be sent forthwith to the authority in the same State which is competent to execute it in accordance with the provisions of its own law.

Article 7

The requesting authority shall, if it so desires, be informed of the time when, and the place where, the proceedings will take place, in order that the parties concerned, and their representatives, if any, may be present. This information shall be sent directly to the parties or their representatives when the authority of the State of origin so requests.

Article 8

A Contracting State may declare that members of the judicial personnel of the requesting authority of another Contracting State may be present at the execution of a Letter of Request. Prior authorization by the competent authority designated by the declaring State may be required.

Article 9

The judicial authority which executes a Letter of Request shall apply its own law as to the methods and procedures to be followed.

However, it will follow a request of the requesting authority that a special method or procedure be followed, unless this is incompatible with the internal law of the State of execution or is impossible of performance by reason of its internal practice and procedure or by reason of practical difficulties.

A Letter of Request shall be executed expeditiously.

Article 10

In executing a Letter of Request the requested authority shall apply the appropriate measures of compulsion in the instances and to the same extent as are provided by its internal law for the execution of orders issued by the authorities of its own country or of requests made by parties in internal proceedings.

Article 11

In the execution of a Letter of Request the person concerned may refuse to give evidence in so far as he has a privilege or duty to refuse to give the evidence -

a) under the law of the State of execution; or

b) under the law of the State of origin, and the privilege or duty has been specified in the Letter, or, at the instance of the requested authority, has been otherwise confirmed to that authority by the requesting authority.

A Contracting State may declare that, in addition, it will respect privileges and duties existing under the law of States other than the State of origin and the State of execution, to the extent specified in that declaration.

Article 12

The execution of a Letter of Request may be refused only to the extent that -

a) in the State of execution the execution of the Letter does not fall within the functions of the judiciary; or

b) the State addressed considers that its sovereignty or security would be prejudiced thereby.

Execution may not be refused solely on the ground that under its internal law the State of execution claims exclusive jurisdiction over the subject-matter of the action or that its internal law would not admit a right of action on it.

Article 13

The documents establishing the execution of the Letter of Request shall be sent by the requested authority to the requesting authority by the same channel which was used by the latter.

In every instance where the Letter is not executed in whole or in part, the requesting authority shall be informed immediately through the same channel and advised of the reasons.

Article 14

The execution of the Letter of Request shall not give rise to any reimbursement of taxes or costs of any nature.

Nevertheless, the State of execution has the right to require the State of origin to reimburse the fees paid to experts and interpreters and the costs occasioned by the use of a special procedure requested by the State of origin under Article 9, paragraph 2.

The requested authority whose law obliges the parties themselves to secure evidence, and which is not able itself to execute the Letter, may, after having obtained the consent of the requesting authority, appoint a suitable person to do so. When seeking this consent the requested authority shall indicate the approximate costs which would result from this procedure. If the requesting authority gives its consent it shall reimburse any costs incurred; without such consent the requesting authority shall not be liable for the costs.

Chapter II

Taking of evidence by diplomatic officers, consular agents and commissioners

Article 15

In civil or commercial matters, a diplomatic officer or consular agent of a Contracting State may, in the territory of another Contracting State and within the area where he exercises his functions, take the evidence without compulsion of nationals of a State which he represents in aid of proceedings commenced in the courts of a State which he represents.

A Contracting State may declare that evidence may be taken by a diplomatic officer or consular agent only if permission to that effect is given upon application made by him or on his behalf to the appropriate authority designated by the declaring State.

Article 16

A diplomatic officer or consular agent of a Contracting State may, in the territory of another Contracting State and within the area where he exercises his functions, also take the evidence, without compulsion, of nationals of the State in which he exercises his functions or of a third State, in aid of proceedings commenced in the courts of a State which he represents, if

a) a competent authority designated by the State in which he exercises his functions has given its permission either generally or in the particular case, and

b) he complies with the conditions which the competent authority has specified in the permission.

A Contracting State may declare that evidence may be taken under this Article without its prior permission.

Article 17

In civil or commercial matters, a person duly appointed as a commissioner for the purpose may, without compulsion, take evidence in the territory of a Contracting State in aid of proceedings commenced in the courts of another Contracting State, if -

a) a competent authority designated by the State where the evidence is to be taken has given its permission either generally or in the particular case; and

b) he complies with the conditions which the competent authority has specified in the permission.

A Contracting State may declare that evidence may be taken under this Article without its prior permission.

Article 18

A Contracting State may declare that a diplomatic officer, consular agent or commissioner authorized to take evidence under Articles 15, 16 or 17, may apply to the competent authority designated by the declaring State for appropriate assistance to obtain the evidence by compulsion. The declaration may contain such conditions as the declaring State may see fit to impose.

If the authority grants the application it shall apply any measures of compulsion which are appropriate and are prescribed by its law for use in internal proceedings.

Article 19

The competent authority, in giving the permission referred to in Articles 15, 16 or 17, or in granting the application referred to in Article 18, may lay down such conditions as it deems fit, inter alia, as to the time and place of the taking of the evidence. Similarly it may require that it be given reasonable advance notice of the time, date and place of the taking of the evidence; in such a case a representative of the authority shall be entitled to be present at the taking of the evidence.

Article 20

In the taking of evidence under any Article of this Chapter persons concerned may be legally represented.

Article 21

Where a diplomatic officer, consular agent or commissioner is authorized under Articles 15, 16 or 17 to take evidence

a) he may take all kinds of evidence which are not incompatible with the law of the State where the evidence is taken or contrary to any permission granted pursuant to the above Articles, and shall have power within such limits to administer an oath or take an affirmation;

b) a request to a person to appear or to give evidence shall, unless the recipient is a national of the State where the action is pending, be drawn up in the language of the place where the evidence is taken or be accompanied by a translation into such language;

c) the request shall inform the person that he may be legally represented and, in any State that has not filed a declaration under Article 18, shall also inform him that he is not compelled to appear or to give evidence;

d) the evidence may be taken in the manner provided by the law applicable to the court in which the action is pending provided that such manner is not forbidden by the law of the State where the evidence is taken;

e) a person requested to give evidence may invoke the privileges and duties to refuse to give the evidence contained in Article 11.

Article 22

The fact that an attempt to take evidence under the procedure laid down in this Chapter has failed, owing to the refusal of a person to give evidence, shall not prevent an application being subsequently made to take the evidence in accordance with Chapter I.

Chapter III

General claues

Article 23

A Contracting State may at the time of signature, ratification or accession, declare that it will not execute Letters of Request issued for the purpose of obtaining pre-trial discovery of documents as known in Common Law countries.

Article 24

A Contracting State may designate other authorities in addition to the Central Authority and shall determine the extent of their competence. However, Letters of Request may in all cases be sent to the Central Authority.

Federal States shall be free to designate more than one Central Authority.

Article 25

A Contracting State which has more than one legal system may designate the authorities of one of such systems, which shall have exclusive competence to execute Letters of Request pursuant to this Convention.

Article 26

A Contracting State, if required to do so because of constitutional limitations, may request the reimbursement by the State of origin of fees and costs, in connection with the execution of Letters of Request, for the service of process necessary to compel the appearance of a person to give evidence, the costs of attendance of such persons, and the cost of any transcript of the evidence.

Where a State has made a request pursuant to the above paragraph, any other Contracting State may request from that State the reimbursement of similar fees and costs.

Article 27

The provisions of the present Convention shall not prevent a Contracting State from -

a) declaring that Letters of Request may be transmitted to its judicial authorities through channels other than those provided for in Article 2;

b) permitting, by internal law or practice, any act provided for in this Convention to be performed upon less restrictive conditions;

c) permitting, by internal law or practice, methods of taking evidence other than those provided for in this Convention.

Article 28

The present Convention shall not prevent an agreement between any two or more Contracting States to derogate from -

a) the provisions of Article 2 with respect to methods of transmitting Letters of Request;

b) the provisions of Article 4 with respect to the languages which may be used;

c) the provisions of Article 8 with respect to the presence of judicial personnel at the execution of Letters;

d) the provisions of Article 11 with respect to the privileges and duties of witnesses to refuse to give evidence;

e) the provisions of Article 13 with respect to the methods of returning executed Letters to the requesting authority;

f) the provisions of Article 14 with respect to fees and costs;

g) the provisions of Chapter II.

Article 29

Between Parties to the present Convention who are also Parties to one or both of the Conventions on Civil Procedure signed at The Hague on the 17th of July 1905 and the 1st of March 1954, this Convention shall replace Articles 8-16 of the earlier Conventions.

Article 30

The present Convention shall not affect the application of Article 23 of the Convention of 1905, or of Article 24 of the Convention of 1954.

Article 31

Supplementary Agreements between Parties to the Conventions of 1905 and 1954 shall be considered as equally applicable to the present Convention unless the Parties have otherwise agreed.

Article 32

Without prejudice to the provisions of Articles 29 and 31, the present Convention shall not derogate from conventions containing provisions on the matters covered by this Convention to which the Contracting States are, or shall become Parties.

Article 33

A State may, at the time of signature, ratification or accession exclude, in whole or in part, the application of the provisions of paragraph 2 of Article 4 and of Chapter II. No other reservation shall be permitted.

Each Contracting State may at any time withdraw a reservation it has made; the reservation shall cease to have effect on the sixtieth day after notification of the withdrawal.

When a State has made a reservation, any other State affected thereby may apply the same rule against the reserving State.

Article 34

A State may at any time withdraw or modify a declaration.

Article 35

A Contracting State shall, at the time of the deposit of its instrument of ratification or accession, or at a later date, inform the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands of the designation of authorities, pursuant to Articles 2, 8, 24 and 25.

A Contracting State shall likewise inform the Ministry, where appropriate, of the following -

a) the designation of the authorities to whom notice must be given, whose permission may be required, and whose assistance may be invoked in the taking of evidence by diplomatic officers and consular agents, pursuant to Articles 15, 16 and 18 respectively;

b) the designation of the authorities whose permission may be required in the taking of evidence by commissioners pursuant to Article 17 and of those who may grant the assistance provided for in Article 18;

c) declarations pursuant to Articles 4, 8, 11, 15, 16, 17, 18, 23 and 27;

d) any withdrawal or modification of the above designations and declarations;

e) the withdrawal of any reservation.

Article 36

Any difficulties which may arise between Contracting States in connection with the operation of this Convention shall be settled through diplomatic channels.

Article 37

The present Convention shall be open for signature by the States represented at the Eleventh Session of the Hague Conference on Private International Law.

It shall be ratified, and the instruments of ratification shall be deposited with the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands.

Article 38

The present Convention shall enter into force on the sixtieth day after the deposit of the third instrument of ratification referred to in the second paragraph of Article 37.

The Convention shall enter into force for each signatory State which ratifies subsequently on the sixtieth day after the deposit of its instrument of ratification.

Article 39

Any State not represented at the Eleventh Session of the Hague Conference on Private International Law which is a Member of this Conference or of the United Nations or of a specialized agency of that Organization, or a Party to the Statute of the International Court of Justice may accede to the present Convention after it has entered into force in accordance with the first paragraph of Article 38.

The instrument of accession shall be deposited with the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands.

The Convention shall enter into force for a State acceding to it on the sixtieth day after the deposit of its instrument of accession.

The accession will have effect only as regards the relations between the acceding State and such Contracting States as will have declared their acceptance of the accession. Such declaration shall be deposited at the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands; this Ministry shall forward, through diplomatic channels, a certified copy to each of the Contracting States.

The Convention will enter into force as between the acceding State and the State that has declared its acceptance of the accession on the sixtieth day after the deposit of the declaration of acceptance.

Article 40

Any State may, at the time of signature, ratification or accession, declare that the present Convention shall extend to all the territories for the international relations of which it is responsible, or to one or more of them. Such a declaration shall take effect on the date of entry into force of the Convention for the State concerned.

At any time thereafter, such extensions shall be notified to the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands.

The Convention shall enter into force for the territories mentioned in such an extension on the sixtieth day after the notification indicated in the preceding paragraph.

Article 41

The present Convention shall remain in force for five years from the date of its entry into force in accordance with the first paragraph of Article 38, even for States which have ratified it or acceded to it subsequently.

If there has been no denunciation, it shall be renewed tacitly every five years.

Any denunciation shall be notified to the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands at least six months before the end of the five year period.

It may be limited to certain of the territories to which the Convention applies.

The denunciation shall have effect only as regards the State which has notified it. The Convention shall remain in force for the other Contracting States.

Article 42

The Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands shall give notice to the States referred to in Article 37, and to the States which have acceded in accordance with Article 39, of the following -

a) the signatures and ratifications referred to in Article 37;

b) the date on which the present Convention enters into force in accordance with the first paragraph of Article 38;

c) the accessions referred to in Article 39 and the dates on which they take effect;

d) the extensions referred to in Article 40 and the dates on which they take effect;

e) the designations, reservations and declarations referred to in Articles 33 and 35;

f) the denunciations referred to in the third paragraph of Article 41.

In witness whereof the undersigned, being duly authorized thereto, have signed the present Convention.

Done at The Hague, on the 18th day of March, 1970, in the English and French languages, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Government of the Netherlands, and of which a certified copy shall be sent, through the diplomatic channel, to each of the States represented at the Eleventh Session of the Hague Conference on Private International Law.

Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről

(Kelt Hágában, 1970. március 18. napján.)

Jelen Egyezmény Aláíró Államai

attól az óhajtól vezérelvén, hogy a jogsegélykérelmek továbbítását és teljesítését megkönnyítsék, továbbá hogy az ennek során alkalmazott különböző eljárások harmonizációját előmozdítsák,

azzal a szándékkal, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben való kölcsönös igazságügyi együttműködést hatékonyabbá tegyék,

elhatározták, hogy evégett Egyezményt kötnek, és megállapodtak az alábbiakban:

I. Fejezet

A jogsegély iránti megkeresések

1. Cikk

Polgári vagy kereskedelmi ügyekben az egyik Szerződő Állam bírósága saját belső jogszabályainak megfelelően megkeresheti valamely másik Szerződő Állam illetékes hatóságát aziránt, hogy bizonyítást foganatosítson vagy egyéb bírói cselekményt teljesítsen.

Nem intézhető jogsegély iránti megkeresés olyan bizonyítás felvétele érdekében, amelyet nem valamely már folyamatban lévő vagy megindítani tervezett bírósági eljárásban szándékoznak felhasználni.

Az „egyéb bírói cselekmény” kifejezés nem foglalja magában a bírósági iratok kézbesítését, a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtást.

2. Cikk

Minden Szerződő Állam kijelöl egy Központi Hatóságot, amely fogadja a valamely másik Szerződő Állam bírósága által előterjesztett jogsegély iránti megkereséseket, és továbbítja azokat teljesítésre az illetékes hatósághoz. A Központi Hatóságot minden Szerződő Állam saját jogának megfelelően szervezi meg.

A jogsegély iránti megkereséseket a megkeresett Állam Központi Hatósága részére ezen Állam egyéb hatóságainak közbeiktatása nélkül kell továbbítani.

3. Cikk

A jogsegély iránti megkeresésnek tartalmaznia kell az alábbiakat:

a) a megkereső és - amennyiben ismert - a megkeresett hatóság megjelölését;

b) az eljárásban érintett felek, valamint esetleges képviselőik nevét és címét;

c) az ügy jellegét, tárgyát és a tényállás rövid ismertetését;

d) a foganatosítandó bizonyításfelvétel vagy egyéb bírói cselekmény megjelölését.

A megkeresésnek ezenkívül - az ügy körülményeitől függően - tartalmaznia kell:

e) a meghallgatandó személyek nevét, címét;

f) a meghallgatandó személyekhez intézendő kérdéseket vagy azon tényeket, amelyek tekintetében őket meg kell hallgatni;

g) az okiratoknak vagy azoknak az egyéb tárgyaknak a megjelölését, amelyeket meg kell vizsgálni;

h) adott esetben az arra irányuló kérelmet, hogy a meghallgatást eskü alatt vagy eskü erejével bíró megerősítés mellett tett nyilatkozat felvétele útján foganatosítsák, valamint az ilyenkor használandó formulát;

i) adott esetben az arra irányuló kérelmet, hogy a 9. Cikk szerint különleges eljárási módot alkalmazzanak.

A megkeresés tartalmazza a 11. Cikk alkalmazásához szükséges információkat is.

Hitelesítés vagy más hasonló alakiság nem követelhető meg.

4. Cikk

A jogsegély iránti megkeresést a megkeresett hatóság nyelvén kell elkészíteni, vagy ezen a nyelven készült fordítással kell ellátni.

Mindazonáltal valamennyi Szerződő Állam el kell hogy fogadjon - hacsak nem tett fenntartást a 33. Cikk szerint - angol vagy francia nyelvű, vagy e nyelvek valamelyikén készült fordítással ellátott megkereséseket is.

Az a Szerződő Állam, amelyiknek több hivatalos nyelve van, de az ezek egyikén készült megkeresést - belső jogánál fogva - nem fogadhatja a teljes területe vonatkozásában, nyilatkozattal jelöli meg azt a nyelvet, amelyen a megkeresést, illetőleg annak fordítását el kell készíteni ahhoz, hogy területének egyes részein az teljesítésre kerüljön. Amennyiben e nyilatkozatnak - alapos ok nélkül - nem tesznek eleget, a megkívánt nyelvre történő fordítás költségei a megkereső Államot terhelik.

Az előző bekezdésekben meghatározott nyelveken kívül valamennyi Szerződő Állam nyilatkozatban megjelölhet egy vagy több további nyelvet, amely(ek)en a jogsegély iránti megkeresés továbbítható Központi Hatósága részére.

A jogsegély iránti megkereséshez csatolt fordítást diplomáciai vagy konzuli tisztviselőnek, hiteles fordítónak vagy valamely más, erre jogosított személynek kell hitelesítenie a két Állam valamelyikében.

5. Cikk

Amennyiben a Központi Hatóság úgy ítéli meg, hogy a megkeresés nem felel meg az Egyezménynek, erről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső Államnak azt a hatóságát, amely a megkeresést továbbította, pontosan megjelöli a megkereséssel szemben támasztott kifogásait.

6. Cikk

Ha a megkeresett hatóság nem illetékes, a jogsegély iránti megkeresést hivatalból haladéktalanul átteszi a saját Államának joga szerint illetékes hatósághoz.

7. Cikk

A megkereső hatóságot kérésére értesíteni kell a foganatosítandó cselekmény időpontjáról és helyszínéről annak érdekében, hogy az eljárásban érdekelt felek és esetleges képviselőik jelen lehessenek. Az értesítést a megkereső hatóság kérésére közvetlenül kell megküldeni a feleknek vagy képviselőiknek.

8. Cikk

Bármely Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy valamely másik Szerződő Állam megkereső bíróságának tagjai jelen lehetnek a jogsegély iránti megkeresés teljesítésénél. A jelenlét függővé tehető a nyilatkozatot tevő Állam erre kijelölt illetékes hatóságának előzetes engedélyétől.

9. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés teljesítése során a bíróság saját Államának joga szerint jár el.

Mindazonáltal eleget kell tenni a megkereső hatóság azon kérésének, hogy a megkeresett bíróság alkalmazzon különleges eljárási módot, kivéve, ha ez az eljárás összeegyeztethetetlen a megkeresett Állam jogával, vagy annak alkalmazása a megkeresett Állam bírói gyakorlata szerint, avagy gyakorlati akadályok folytán nem lehetséges.

A jogsegélykérelmet a lehető leggyorsabban kell teljesíteni.

10. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés teljesítése során a megkeresett hatóság ugyanazokban az esetekben és ugyanolyan terjedelemben alkalmaz megfelelő kényszerítő eszközöket, mint ahogy azt a megkeresett Állam joga - a saját hatóságaitól származó megkeresés vagy valamely érdekelt fél részéről ilyen célból előterjesztett kérelem teljesítésénél - előírja.

11. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető, ha az érintett személy a vallomástétel megtagadásának jogára vagy a vallomástétel tilalmára hivatkozik, amely

a) a megkeresett Állam joga szerint áll fenn, vagy

b) a megkereső Állam joga szerint áll fenn, és ezt a megkeresésben feltüntették, illetve szükség esetén - a megkeresett hatóság kérésére - ezt a megkereső hatóság igazolta.

Bármely Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a vallomástétel megtagadására vonatkozó olyan jogokat, illetőleg a vallomástételre vonatkozó olyan tilalmakat, amelyek a megkereső és a megkeresett Államon kívüli egyéb Állam joga szerint állnak fenn, úgyszintén figyelembe vesz, olyan terjedelemben, ahogyan azt nyilatkozatában meghatározta.

12. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés teljesítése kizárólag abban az esetben tagadható meg, ha

a) a megkeresés teljesítése a megkeresett Államban nem tartozik a bírói hatáskörbe;

b) a megkeresett Állam úgy ítéli meg, hogy a megkeresés teljesítése szuverenitását vagy biztonságát veszélyeztetné.

A megkeresés teljesítése nem tagadható meg pusztán abból az okból, hogy a megkeresett Államnak saját belső joga alapján kizárólagos joghatósága van az ügy tárgyára, avagy a belső joga olyan eljárást, amelyben a megkeresést előterjesztették, nem ismer.

13. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés teljesítésének eredményeként keletkezett iratokat a megkeresett hatóság ugyanazon az úton juttatja el a megkereső hatósághoz, amelyen ez utóbbi a megkeresést előterjesztette.

Amennyiben a megkeresést részben vagy egészben nem teljesítik, erről a megkereső hatóságot, az okok megjelölése mellett, ugyanazon az úton, haladéktalanul értesíteni kell.

14. Cikk

A jogsegély iránti megkeresés teljesítéséért semmiféle díj vagy költségtérítés nem követelhető.

A megkeresett Állam mindazonáltal követelheti a megkereső Államtól a szakértők vagy a tolmácsok részére fizetett díjaknak, valamint az annak folytán felmerült kiadásoknak a megtérítését, hogy a megkereső Állam kérésére a 9. Cikk második bekezdése értelmében különleges eljárási módot alkalmaztak.

Az a megkeresett hatóság, amelynek joga értelmében a feleknek kell gondoskodniuk a bizonyításról, és amely a jogsegély iránti megkeresést maga nem teljesítheti, a teljesítéssel megbízhat valamely erre megfelelő személyt, feltéve, hogy a megkereső hatóság hozzájárulását beszerezte. A hozzájárulás beszerzése során a megkeresett hatóság közli azon költségeknek a hozzávetőleges összegét, amelyek a megkeresés teljesítésének e módjából kifolyólag felmerülhetnek. A hozzájárulással a megkereső hatóság kötelességet vállal a felmerülő költségek megtérítésére. Hozzájárulás hiányában a megkereső hatóság e költségek megtérítésére nem köteles.

II. Fejezet

Bizonyításfelvétel diplomáciai vagy konzuli képviselő által és megbízottak útján

15. Cikk

Polgári vagy kereskedelmi ügyekben az egyik Szerződő Állam diplomáciai vagy konzuli képviselője valamely másik Szerződő Állam területén, abban a körzetben, ahol feladatait ellátja, kényszer alkalmazása nélkül bizonyítást foganatosíthat olyan eljárás céljára, amely az általa képviselt Állam valamely bírósága előtt van folyamatban, feltéve, hogy ez kizárólag az általa képviselt Állam polgárait érinti.

Bármely Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a bizonyítás ilyen módon történő foganatosítására csak akkor kerülhet sor, ha azt a nyilatkozatot tevő Állam erre kijelölt illetékes hatósága a diplomáciai vagy konzuli képviselő által vagy az ő nevében előterjesztett kérelem alapján engedélyezte.

16. Cikk

Az egyik Szerződő Állam diplomáciai vagy konzuli képviselője valamely másik Szerződő Állam területén, abban a körzetben, ahol feladatait ellátja, olyan eljárás céljára, amely az általa képviselt Állam valamely bírósága előtt van folyamatban, kényszer alkalmazása nélkül bizonyítást foganatosíthat abban az esetben is, ha az a fogadó Államnak vagy egy harmadik Államnak a polgárait érinti, feltéve, hogy

a) ezt a fogadó Állam erre kijelölt illetékes hatósága - általánosságban vagy a konkrét esetre vonatkozóan - engedélyezte, és

b) azokat a feltételeket, amelyeket az illetékes hatóság engedélyében meghatározott, a diplomáciai vagy konzuli képviselő teljesíti.

Bármelyik Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy az e cikk szerinti bizonyításfelvételre előzetes engedélye nélkül is sor kerülhet.

17. Cikk

Polgári vagy kereskedelmi ügyekben minden olyan személy, akit erre a célra megbízottként kijelöltek, kényszer alkalmazása nélkül bizonyítást foganatosíthat valamely Szerződő Állam területén olyan eljárás céljára, amely valamely másik Szerződő Állam bírósága előtt van folyamatban, amennyiben

a) ezt azon Állam kijelölt illetékes hatósága, ahol a bizonyítást foganatosítani kell - általánosságban vagy a konkrét esetre vonatkozóan - engedélyezte, és

b) azokat a feltételeket, amelyeket az illetékes hatóság engedélyében meghatározott, a megbízott teljesíti.

Bármelyik Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy az e cikk szerinti bizonyításfelvételre előzetes engedélye nélkül is sor kerülhet.

18. Cikk

Bármely Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a 15., 16., illetve 17. Cikkek értelmében bizonyításfelvételre jogosult diplomáciai vagy konzuli képviselő, illetőleg megbízott kérelemmel fordulhat a nyilatkozatot tevő Állam erre kijelölt hatóságához annak érdekében, hogy az kényszerítő eszközök útján nyújtson támogatást a bizonyításfelvételhez. Nyilatkozatában az Állam megjelölheti azon feltételeket, amelyeket célszerűnek lát.

Amennyiben a hatóság helyt ad a kérelemnek, alkalmaznia kell azon megfelelő kényszerítő eszközöket, amelyeket saját joga a belső eljárások tekintetében ír elő.

19. Cikk

Az illetékes hatóság - ha a 15., 16. vagy 17. Cikkben meghatározott engedélyt megadja, illetőleg a 18. Cikkben meghatározott kérelemnek helyt ad - megszabhatja az általa célszerűnek tartott feltételeket, különösen a bizonyításfelvétel helyét és időpontját illetően. Megkövetelheti azt is, hogy a bizonyításfelvétel időpontjáról és helyéről kellő időben előre értesítsék; ebben az esetben a hatóság képviselője jogosult jelen lenni a bizonyításfelvételnél.

20. Cikk

Azon személyek, akiket az e Fejezet valamely cikkében meghatározott bizonyításfelvétel érint, jogi képviselőt vehetnek igénybe.

21. Cikk

Amennyiben valamely diplomáciai vagy konzuli képviselő, illetve valamely megbízott a 15., 16., illetőleg 17. Cikk értelmében jogosult a bizonyítás felvételére,

a) foganatosíthat bármely bizonyítási cselekményt, amennyiben az nem összeegyeztethetetlen a bizonyításfelvétel helye szerinti Állam jogával, avagy nem ellentétes a fent említett cikkek alapján megadott engedéllyel, továbbá ugyanezen feltételek mellett esküt vagy eskü erejével bíró megerősítést (affirmation) is felvehet;

b) minden, a bizonyításfelvételnél történő megjelenésre vagy az abban történő közreműködésre szóló idézést a bizonyításfelvétel helyének nyelvén kell elkészíteni, avagy ezen a nyelven készült fordítással kell ellátni, kivéve, ha a bizonyításfelvétel által érintett személy annak az Államnak a polgára, amelyben az eljárás folyamatban van;

c) az idézésben tájékoztatni kell az érintett személyt arról, hogy jogi képviselőt vehet igénybe, továbbá - azon Államokban, amelyek nem tettek a 18. Cikk szerinti nyilatkozatot - arról is, hogy nem köteles megjelenni, illetőleg a bizonyításfelvételben közreműködni;

d) a bizonyítás felvehető azon bíróság joga által előírt módon is, amely előtt az eljárás folyamatban van, kivéve, ha a bizonyítás e módját tiltja azon Állam joga, amelynek területén a bizonyításfelvétel történik;

e) a bizonyításfelvétel által érintett személy a 11. Cikkben foglaltak szerint hivatkozhat a vallomástétel megtagadásának jogára, illetőleg a vallomástétel tilalmára.

22. Cikk

Az a körülmény, hogy a bizonyítás felvétele az e Fejezetben előírt eljárás keretében az érintett személy együttműködésének hiányában nem volt lehetséges, nem zárja ki, hogy utóbb ugyanazon tárgyban az I. Fejezet szerint terjesszenek elő jogsegélykérelmet.

III. Fejezet

Általános rendelkezések

23. Cikk

Jelen Egyezmény aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz történő csatlakozás alkalmával bármely Szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy nem teljesíti az olyan megkereséseket, amelyeket a „Common Law” jogrendszerű országokban „pre-trial discovery of documents” néven ismert eljárás tárgyában terjesztettek elő.

24. Cikk

Bármely Szerződő Állam kijelölhet a Központi Hatóság mellett további hatóságokat is, meghatározva azok illetékességét. A jogsegély iránti megkeresések azonban minden esetben megküldhetők a Központi Hatósághoz.

Szövetségi államok jogosultak arra, hogy több Központi Hatóságot jelöljenek ki.

25. Cikk

Bármely olyan Szerződő Állam, amelyben több jogrendszer van hatályban, rendelkezhet úgy, hogy e jogrendszerek valamelyikének hatóságai rendelkeznek kizárólagos illetékességgel az Egyezmény szerinti jogsegély iránti megkeresések teljesítésére.

26. Cikk

Amennyiben alkotmányjogi rendelkezései ezt megkövetelik, bármely Szerződő Állam igényelheti a megkereső Államtól azoknak a díjaknak, illetőleg költségeknek a megtérítését, amelyek a jogsegélykérelem teljesítése során az idézés kézbesítése, a meghallgatott személy részére fizetett díj és a bizonyításfelvételről felvett jegyzőkönyv kiállítása folytán merültek fel.

Amennyiben valamely Állam a fenti bekezdés szerinti igényt támaszt, ezen Államtól minden más Szerződő Állam követelheti a hasonló díjak és költségek megtérítését.

27. Cikk

Jelen Egyezmény a Szerződő Államok egyikét sem gátolja abban, hogy

a) kinyilvánítsa, miszerint a jogsegély iránti megkereséseket bíróságai részére a 2. Cikkben előírtaktól eltérő úton is el lehet juttatni;

b) belső joga vagy kialakult gyakorlata alapján hozzájáruljon ahhoz, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó cselekményeket kevésbé korlátozó feltételek mellett foganatosítsanak;

c) belső joga vagy kialakult gyakorlata alapján hozzájáruljon az Egyezményben meghatározottaktól eltérő bizonyításfelvételi eljárások alkalmazásához.

28. Cikk

Jelen Egyezmény nem képezi akadályát annak, hogy két vagy több Szerződő Állam megállapodjon abban, hogy eltekintenek

a) a 2. Cikk rendelkezéseitől, a jogsegély iránti megkeresések továbbítását illetően;

b) a 4. Cikk rendelkezéseitől a nyelvhasználatot illetően;

c) a 8. Cikk rendelkezéseitől, a bíróság tagjának a bizonyításfelvételnél történő jelenlétét illetően;

d) a 11. Cikk rendelkezéseitől, a vallomástétel megtagadásának jogát, illetőleg a vallomástétel tilalmát illetően;

e) a 13. Cikk rendelkezéseitől, a jogsegély iránti megkeresés teljesítése során keletkezett iratok továbbítását illetően;

f) a 14. Cikk rendelkezéseitől a költségek szabályozását illetően;

g) a II. Fejezet rendelkezéseitől.

29. Cikk

Azon Államok viszonylatában, amelyek jelen Egyezményen kívül részesei a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1905. július 17. napján kelt Egyezménynek és a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1954. március 1. napján kelt Egyezménynek vagy ezek egyikének, jelen Egyezmény a két korábbi Egyezmény 8-16. Cikkeinek helyébe lép.

30. Cikk

Jelen Egyezmény nem érinti az 1905. évi Egyezmény 23. Cikkének és az 1954. évi Egyezmény 24. Cikkének alkalmazását.

31. Cikk

A Szerződő Államok között az 1905. és az 1954. évi Egyezményekhez létrejött kiegészítő megállapodásokat továbbra is alkalmazni kell, hacsak az érdekelt Szerződő Államok eltérően nem állapodnak meg.

32. Cikk

Nem érintvén a 29. és 31. Cikkek rendelkezéseit, jelen Egyezmény nem teszi hatálytalanná azon egyezményeket, amelyek a jelen Egyezmény által szabályozott kérdésekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak, és amelyeknek a Szerződő Államok részesei vagy részesei lesznek.

33. Cikk

Jelen Egyezmény aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz történő csatlakozás alkalmával bármely Állam részben vagy egészben kizárhatja a 4. Cikk második bekezdésének, valamint a II. Fejezetnek az alkalmazását. Egyéb fenntartás tétele nem megengedett.

Az általa tett fenntartást bármely Szerződő Állam bármikor visszavonhatja; a fenntartás a visszavonásáról szóló bejelentéstől számított hatvanadik napon veszti hatályát.

Ha valamely Állam fenntartást tett, minden más Állam, amelyet a fenntartás érint, ugyanazon szabályokat alkalmazhatja vele szemben.

34. Cikk

A nyilatkozatát bármely Állam bármikor visszavonhatja vagy módosíthatja.

35. Cikk

A megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okiratának letétbe helyezésekor vagy valamely későbbi időpontban minden Szerződő Állam értesíti Hollandia Külügyminisztériumát a 2., 8., 24. és 25. Cikkeknek megfelelően kijelölt hatóságokról.

Szükséghez képest minden Szerződő Állam hasonló módon értesíti a Minisztériumot

a) azon hatóságok kijelöléséről, amelyekhez a diplomáciai vagy konzuli képviselőknek a 16. Cikk szerint fordulniuk kell, valamint amelyek a 15., 16. és 18. Cikkek szerinti engedélyeket, illetőleg támogatást megadhatják, illetve nyújthatják;

b) azon hatóságok kijelöléséről, amelyek a megbízottak részére a 17. Cikkben meghatározott engedélyt, illetőleg a 18. Cikkben előírt támogatást megadhatják, illetve nyújthatják;

c) a 4., 8., 11., 15., 16., 17., 18., 23. és 27. Cikkek szerint tett nyilatkozatokról;

d) a fent említett hatóságkijelölések vagy nyilatkozatok visszavonásáról vagy módosításáról;

e) valamely fenntartás visszavonásáról.

36. Cikk

A Szerződő Államok között az Egyezmény alkalmazása során felmerült nézeteltéréseket diplomáciai úton kell rendezni.

37. Cikk

Jelen Egyezmény azon Államok számára áll nyitva aláírásra, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizenegyedik ülésszakán képviseltették magukat.

Az Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítésről szóló okiratokat Hollandia Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.

38. Cikk

Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló harmadik okiratnak a 37. Cikk második bekezdése szerinti letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

Az Egyezmény minden olyan Aláíró Állam tekintetében, amely azt később erősíti meg, a megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

39. Cikk

Bármely, magát a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizenegyedik ülésszakán nem képviseltető Állam, amely tagja az Értekezletnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének vagy e szervezet valamely szakosított szervezetének, avagy szerződő állama a Nemzetközi Bíróság Statútumának, csatlakozhat jelen Egyezményhez azt követően, hogy az a 38. Cikk első bekezdése értelmében hatályba lépett.

A csatlakozási okiratot Hollandia Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.

Az Egyezmény a csatlakozó Állam tekintetében a csatlakozási okiratának letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

A csatlakozás csak a csatlakozó Állam és azon Szerződő Államok viszonylatában lesz hatályos, amelyek úgy nyilatkoznak, hogy a csatlakozást elfogadják. Az ilyen nyilatkozatot Hollandia Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni; a Minisztérium a nyilatkozat hitelesített példányát diplomáciai úton minden Szerződő Államnak megküldi.

Az Egyezmény a csatlakozó Állam és azon Állam viszonylatában, amely a csatlakozás elfogadásáról nyilatkozott, az elfogadó nyilatkozat letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.

40. Cikk

Az aláíráskor, a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy jelen Egyezmény hatálya mindazon területekre kiterjed, amelyeknek külkapcsolatait ellátja, avagy e területek közül egyesekre. Az ilyen nyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az Egyezmény hatályba lép azon Állam tekintetében, amely azt tette.

Minden későbbi kiterjesztő nyilatkozatot Hollandia Külügyminisztériumánál kell bejelenteni.

Az Egyezmény azon területek tekintetében, amelyekre annak hatályát kiterjesztették, a második bekezdésben említett bejelentéstől számított hatvanadik napon lép hatályba.

41. Cikk

Jelen Egyezmény a 38. Cikk első bekezdése szerinti hatálybalépésének napjától számított öt évig marad hatályban, azon Államok tekintetében is, amelyek azt később erősítették meg, vagy ahhoz később csatlakoztak.

Az Egyezmény hatálya felmondás hiányában ötévenként hallgatólagosan meghosszabbodik.

A felmondást legalább hat hónappal az ötéves időszak lejártát megelőzően lehet bejelenteni Hollandia Külügyminisztériumánál.

A felmondás korlátozódhat egyes területekre is, amelyekre az Egyezmény hatálya kiterjed.

A felmondás csak azon Államra hat ki, amely azt bejelentette. A többi Szerződő Állam tekintetében az Egyezmény hatálya fennmarad.

42. Cikk

Hollandia Külügyminisztériuma értesíti a 37. Cikkben meghatározott Államokat, továbbá azon Államokat, amelyek a 39. Cikk értelmében csatlakoztak

a) a 37. Cikk szerinti aláírásokról és megerősítésekről;

b) arról az időpontról, amikor az Egyezmény a 38. Cikk első bekezdése értelmében hatályba lép;

c) a 39. Cikk szerinti csatlakozásokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá válnak;

d) a 40. Cikk szerinti kiterjesztő nyilatkozatokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá válnak;

e) a 33. és 35. Cikk szerinti kijelölésekről, fenntartásról és nyilatkozatokról;

f) a 41. Cikk harmadik bekezdése szerinti felmondásokról.

Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak jelen Egyezményt aláírták.

Készült Hágában, 1970. március 18. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy példányban, amely Hollandia Kormányának levéltárában kerül elhelyezésre, és amelyről diplomáciai úton hiteles másolat kerül megküldésre azon Államoknak, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizenegyedik ülésszakán képviseltették magukat.”

3. § A Magyar Köztársaság az Egyezményhez - csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor - az alábbi fenntartásokat, illetőleg nyilatkozatokat tette:

a) fenntartások az Egyezmény 33. Cikke alapján

- a 4. Cikk második bekezdéséhez:

„A Magyar Köztársaság az Egyezmény 4. Cikke második bekezdésének alkalmazását kizárja.”

- a 16. Cikkhez:

„A Magyar Köztársaság az Egyezmény 16. Cikkének alkalmazását kizárja.”

- a 18. Cikkhez:

„A diplomáciai vagy konzuli képviselő által az Egyezmény 15. Cikke, illetőleg a megbízott által az Egyezmény 17. Cikke alapján történő bizonyításfelvételhez a magyar hatóságok nem nyújtanak támogatást kényszerítő eszközök alkalmazása útján.”

b) nyilatkozatok az Egyezményhez

- a 2. Cikkhez:

„A Magyar Köztársaságban az Egyezmény 2. Cikke szerinti Központi Hatóság feladatait az Igazságügyi Minisztérium látja el.”

- a 8. Cikkhez:

„A megkereső bíróság tagjai a magyar Központi Hatóság előzetes hozzájárulásával jelen lehetnek a megkeresett bíróság által foganatosított bizonyításfelvételi cselekménynél.”

- a 15. Cikkhez:

„Az Egyezmény 15. Cikke alapján más Szerződő Állam diplomáciai vagy konzuli képviselője a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóságok előzetes hozzájárulása nélkül foganatosíthat bizonyítási cselekményt az általa képviselt Szerződő Államban folyamatban lévő eljárás céljára, feltéve, hogy az olyan személyt érint, aki kizárólag a diplomáciai vagy konzuli képviselő küldő Államának polgára. A bizonyítási cselekmény kényszer, illetőleg hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásával vagy kilátásba helyezésével nem járhat.”

- a 17. Cikkhez:

„Az Egyezmény 17. Cikkének második bekezdése szerinti engedélyt a Magyar Köztársaságban a Központi Hatóság jogosult megadni.”

- a 23. Cikkhez:

„A magyar hatóságok nem teljesítenek olyan megkereséseket, amelyeket „pre-trial discovery of documents” néven ismert eljárás tárgyában terjesztettek elő.”

4. § (1) Az Egyezmény 17. Cikkének második bekezdése szerinti engedély iránti kérelmet az Igazságügyi Minisztériumhoz kell benyújtani magyar, angol, francia vagy német nyelven. A kérelemben meg kell jelölni az alábbiakat:

a) az eljáró külföldi bíróság megnevezését és ügyszámát;

b) az eljárásában érintett felek, illetve képviselőik nevét és lakóhelyét;

c) az eljárás tárgyát;

d) az ügy tényállásának rövid leírását;

e) annak a személynek a nevét és lakóhelyét, aki megbízottként a bizonyítási cselekményt belföldön foganatosítani kívánja;

f) a belföldön foganatosítandó bizonyítási cselekmény pontos megjelölését;

g) annak a személynek a nevét és lakóhelyét, akinek közreműködése a bizonyítási cselekmény foganatosításához szükséges.

(2) A kérelemhez csatolni kell a bizonyítást foganatosító megbízottként eljáró személy részére szóló, a külföldi bíróság által hozott kirendelést vagy azzal egy tekintet alá eső okiratot. Az okiratot - nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az illetékes magyar külképviseleti hatósággal felül kell hitelesíttetni.

(3) Az Igazságügyi Minisztérium a kérelemnek nem ad helyt, amennyiben a foganatosítani szándékozott bizonyítási cselekmény a magyar közrendbe ütközne.

(4) Amennyiben a bizonyítási cselekmény valamely személy meghallgatására irányul, a meghallgatás a magyar bíróság felügyelete mellett foganatosítható. Ha az Igazságügyi Minisztérium a kérelemnek helyt ad, értesíti azt a helyi bíróságot, amelynek illetékességi területén a meghallgatni kívánt személy belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. E személyt meghallgatását megelőzően tájékoztatni kell arról, hogy

a) közreműködése önkéntes, annak megtagadása miatt belföldön joghátrány nem érheti,

b) a meghallgatás során jogosult anyanyelvét használni,

c) jogi képviselője a meghallgatás során jelen lehet,

továbbá - tanúként történő kihallgatása esetén - őt ki kell tanítani a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 169-170. §-aiban foglaltakról.

(5) Amennyiben a meghallgatás foganatosításához tolmács közreműködése szükséges, a tolmács díját a megbízottként eljáró személy köteles megtéríteni.

(6) Az igazságügyminiszter az e § szerinti bizonyításfelvétel engedélyezésekor egyéb feltételeket is megszabhat.

5. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy ellássa az Egyezmény 2. Cikke szerinti Központi Hatóság feladatkörét, és megállapítsa az e minőségben végzendő feladatai ellátásához szükséges részletes szabályokat.

6. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) A törvény 2-4. §-ai az Egyezmény 39. Cikkének harmadik bekezdésében meghatározott időpontban lépnek hatályba.


  Vissza az oldal tetejére