Időállapot: közlönyállapot (2005.XI.15.)

2005. évi CXIX. törvény

az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról * 

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„16. Költségtérítés: az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.”

(2) Az Szja tv. 3. §-ának 20. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„20. Üzemanyag-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a gyártó által, vagy műszaki szakértő által megállapított mérték.”

(3) Az Szja tv. 3. §-a 23. pontja a következő n) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

[Nyugdíj:]

n) a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás).”

(4) Az Szja tv. 3. §-ának 33. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet.”

(5) Az Szja tv. 3. §-ának 56. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„56. Falusi lakóház:

a) a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet 1. számú mellékletének I. része szerint kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben,

b) az a) pontban említett melléklet II. része szerint kiemeltnek nem minősülő településen az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet alapján falusias lakóterületnek minősített részeken,

c) már kialakult tanyás térségben

lévő lakóház (családi ház) a hozzá tartozó épületekkel, helyiségekkel, területtel.”

(6) Az Szja tv. 3. §-a 62. pontjának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben akkreditált iskolai rendszerű első alap-, illetve mesterképzésben teljes idejű képzésben résztvevő, továbbá az első doktori képzésben résztvevő hallgató által”

(7) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

d) a szociális gondozói díj évi 120 ezer forintot meg nem haladó része;”

(8) Az Szja tv. 3. §-a a következő 76. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„76. Nyugdíj-előtakarékossági számla: az erről szóló külön törvényben meghatározott módon és feltételekkel a magánszemély (tulajdonos) nevén megnyitott és vezetett számla.”

(9) Az Szja tv. 3. §-a a következő új 77. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

„77. Minimálbér: a törvény külön rendelkezésének hiányában is az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az e törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért.”

2. § (1) Az Szja tv. 7. §-a előtti cím az „Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek” címre módosul, egyidejűleg a § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]

e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy azt korábban költségként nem érvényesítették, továbbá a magánszemély önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozata alapján kiutalt, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt összeget; valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számláján jóváírt összeget;”

(2) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]

j) azt az összeget, amelyet

ja) a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagja, vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését szabályozó törvény rendelkezései szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíj-biztosítási Alap részére utal át;

jb) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a kedvezményezett rendelkezése alapján annak egyéni számlája javára vagy kedvezményezett hiányában a pénztár tagjainak egyéni számlái javára jóváír;”

(3) Az Szja tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő b) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában]

a) több munkáltató esetén munkáltatónak az a munkáltató minősül, akivel (amellyel) a magánszemély legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyban áll, ha azonban a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a munkaidő a leghosszabb; azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a jövedelem magasabb; ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, az tekintendő munkáltatónak, ahol a jogviszony korábban kezdődött; e pont rendelkezéseinek alkalmazásában a heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért;

b) több munkáltató esetén a munkáltató minősítéséhez a magánszemély által az a) pontban foglaltak figyelembevételével írásban tett nyilatkozat szolgál;”

3. § (1) Az Szja tv. 11. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A magánszemély

a) az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint a jövedelmét és az azt terhelő adót - ha törvény másként nem rendelkezik - adóévenként állapítja meg és vallja be, valamint az adót megfizeti;

b) az adóévben megszerzett jövedelméből - kivéve, amely után a Harmadik részben meghatározottak szerint adózik - a VI. Fejezet rendelkezései szerint összevont adóalapot képez, és ez után jövedelemsávonként növekvő adómértékek szerint adózik.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának rendelkezésétől eltérően - figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezéseire is - azt az adót, amelynek megállapítására maga köteles

a) az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély (ideértve az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót is a nem vállalkozói tevékenységből származó bevételeinek adója tekintetében), továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alkalmazásában kiegészítő tevékenységet (is) folytató egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély az éves adóbevallásában,

b) az a) pontban nem említett egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemély negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12-éig

az adófizetési kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban vallja be, azzal, hogy a negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a kötelezettséget a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani.”

(2) Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles bevallani:]

i) azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.”

4. § (1) Az Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,]

b) amelyet - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is - a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

ba) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy

bb) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély.”

(2) Az Szja tv. 25. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el.”

5. § Az Szja tv. 26. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A magánszemély a (3) bekezdésben említett végkielégítés kifizetését megelőzően írásban nyilatkozhat, hogy a (3) bekezdés rendelkezését nem kívánja alkalmazni. Az a magánszemély, akinek az e § (3) bekezdése szerinti áthúzódó végkielégítés alapján az adóévben adókötelezettsége áll fenn, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítására vonatkozó nyilatkozatot nem tehet.”

6. § Az Szja tv. 28. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki:

„(17) Egyéb jövedelem a nyugdíj-előtakarékossági számlán kimutatott követelés azon része, amely meghaladja a számlatulajdonos által teljesített befizetések, és az általa elhelyezett befektetési eszközök elhelyezéskor képviselt szokásos piaci értékének együttes összegét, ha a nyugdíj-előtakarékossági számla bármely a külön törvényben meghatározott feltételnek nem felel meg. E jövedelem szerzési időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amely időpontban a feltétel hiánya előállt.”

7. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0-1 550 000 forint 18 százalék,
1 550 001 forinttól
279 000 forint és az
1 550 000 forinton felüli rész

36 százaléka.”

8. § Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az alap adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás összegével.

(2) Az alap adójóváírás

a) az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg a (5) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt, vagy

b) az a) pont alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti éves összes jövedelem 18 százalékát meghaladó része, ha magánszemély a) pont szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét.

(3) A kiegészítő adójóváírás

a) az adóévben megszerzett bérből a jogosultsági hónapok száma és 50 ezer forint szorzatát meghaladó rész 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 2340 forint, feltéve, hogy a magánszemély (2) bekezdés a) pont szerinti éves összes jövedelme nem haladja meg a (6) bekezdésben meghatározott kiegészítő jogosultsági határt, vagy

b) az a) pont szerint meghatározott összegnek a kiegészítő jogosultsági határ feletti éves összes jövedelem 5 százalékát meghaladó része, ha a magánszemély (2) bekezdés a) pont szerinti éves összes jövedelme meghaladja a kiegészítő jogosultsági határt, de nem éri el a kiegészítő jogosultsági határ 561 600 forinttal növelt összegét.

(4) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe.

(5) A jogosultsági határ az adóévre 1 500 000 forint.

(6) A kiegészítő jogosultsági határ az adóévre 1 000 000 forint.”

9. § Az Szja tv. 35. §-a és a § előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:

Egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezményei

35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti annak az összegnek a 25 százaléka, amelyet

a) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más magánszemély javára fizet meg;

b) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára fizet meg.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő adóévi befizetésnek - ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget - a 30 százaléka.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a magánnyugdíjpénztár vagy a társadalombiztosítási igazgatási szerv által kiadott olyan igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget.”

10. § Az Szja tv. 40. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A családi kedvezmény kedvezményezett eltartottakként és jogosultsági hónaponként 4000 forint, feltéve, hogy az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma a három főt eléri.”

11. § Az Szja tv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a § következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget húsz százalékkal növelten kell arra az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amely adóévben a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.

(4) A (3) bekezdés szerinti visszafizetési kötelezettség nem terheli azt a levont összeget, amelynek a levonását megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.”

12. § Az Szja tv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„44. § (1) Ha a magánszemély a 40. § alapján családi kedvezményt érvényesít és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme az e bekezdés a)-e) pontjai szerinti jövedelemkorlátot meghaladja, akkor e magánszemély a kedvezmény összegének azt a részét érvényesítheti, amely meghaladja a jövedelemkorlát feletti összes jövedelme 20 százalékát. E bekezdés alkalmazásában a jövedelemkorlát

a) 6 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján elérte, de egyetlen napján sem haladta meg a három főt,

b) 6 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a három főt, de egyetlen napján sem haladta meg a négy főt,

c) 7 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a négy főt, de egyetlen napján sem haladta meg az öt főt,

d) 7 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta az öt főt, de egyetlen napján sem haladta meg a hat főt,

e) 8 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat főt.

(2) Ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot nem haladja meg, a 36. §, a 36/A. §, a 39. §, és a 41-42. §-ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított - de összesen legfeljebb évi 100 ezer forint - összegben érvényesíthet.

(3) Ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot meghaladja, a 36. §, a 39. §, és a 41-42. §-ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított - de összesen legfeljebb évi 100 ezer forintnak a 6 000 000 forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó részének megfelelő - összegben érvényesíthet. A 6 500 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén a 36. §, 39. §, és a 41-42. §-ok alapján kedvezmény nem érvényesíthető.

(4) A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek - figyelemmel az (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre is - együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.”

13. § Az Szja tv. a következő alcímmel és 44/A-44/C. §-sal egészül ki, valamint a 45. § helyébe a következő rendelkezés lép:

Rendelkezés az adóról

44/A. § (1) Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tagja az adóbevallásában tett nyilatkozat vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása céljából tett nyilatkozat keretében tett külön nyilatkozat alapján rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a következők szerint meghatározott összegek átutalásáról (önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat):

a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba az adóévben az általa a tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is), valamint az egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),

b) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba és önsegélyező pénztár(ak)ba az adóévben az általa tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is), valamint az egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),

de együttesen legfeljebb az adóévben 120 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer forint),

c) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár tagjaként - az a)-b) pontokban foglaltaktól függetlenül -

ca) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből a rendelkezése alapján elkülönített és az adóévben a lekötéstől számítva legalább 24 hónapra lekötött - az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott - összeg 10 százaléka a lekötés adóévében,

cb) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből megbízása alapján a külön kormányrendeletben meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértékeként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által az adóévben kifizetett összeg 10 százaléka,

azzal, hogy a ca)-cb) pont és a b) pont alapján az átutalás összege az adóévben nem haladhatja meg a 100 ezer forintot (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot), és az a) pont szerinti átutalási jogosultságot is figyelembe véve az összes átutalás nem lehet több az adóévben 120 ezer forintnál (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer forintnál).

(2) Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban a magánszemély által meghatározott összeg(ek) átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs, az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként az adótartozás kiegyenlítését követő 30 napon belül - a magánszemély által megjelölt olyan, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetett egyéni számlája javára teljesíti, amelyre (amelyen) a pénztár igazolása szerint történt az adóévben a rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás, lekötés, illetve, amelynek terhére történt rendelkezési jogosultságot megalapozó szolgáltatás igénybevétele. Több ilyen számla esetén is csak egy számla jelölhető meg. Amennyiben a megjelölt számlát vezető pénztárnak a magánszemély a teljesítéskor már nem tagja, a befolyt összeget a pénztár

a) más pénztárba történő átlépés esetén a befogadó pénztárhoz a magánszemély javára továbbutalja;

b) kilépés, vagy nyugdíjszolgáltatás miatt a tagsági jogviszonyának megszűnése esetén minden további rendelkezés nélkül a magánszemélynek kiutalja;

c) a magánszemély halála esetén minden további rendelkezés nélkül a kedvezményezett(ek) részére kiutalja, illetőleg kedvezményezett vagy örökös hiányában - azzal, hogy az összeg a pénztárra száll - az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény szabályai szerint a tagok egyéni számlái javára felosztja.

(3) Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot a magánszemély a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részéről a munkáltató által, egyébként az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által - az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókedvezményre jogosító igazolás kiállítására vonatkozó előírásai szerint - kiadott igazolás alapján teheti meg, amely - szükség esetén jogcímek szerint megbontva - tartalmazza a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget és a jogosultsági összeg meghatározásához alkalmazható százalékos mértéket is. A magánszemély ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában az adóköteles jóváírások összegét. A munkáltató, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a kiadott igazolásról, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az (1) bekezdés ca) pontjában említett lekötött összegnek a lekötéstől számított 24 hónap eltelte előtti feltöréséről - az adózás rendjéről szóló törvényben az adókedvezményre jogosító igazolás adatszolgáltatására előírt határidőig - adatot szolgáltat az adóhatóságnak.

(4) Az (1) bekezdés ca) alpontjának rendelkezése alapján átutalt összeget húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély az említett időtartamon belül a lekötést az adóévben akár csak részben megszüntette (feltörte);

44/B. § (1) A nyugdíjelőtakarékosságiszámla-tulajdonos magánszemély az adóbevallásában tett nyilatkozat vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása céljából tett nyilatkozata keretében tett külön nyilatkozat alapján rendelkezhet az adóévben általa nyugdíj-előtakarékossági számlára a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében befizetett összeg 30 százalékának, de több nyugdíj-előtakarékossági számla esetében is legfeljebb az adóévben 100 ezer forintnak (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forintnak) az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből történő átutalásáról (nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat).

(2) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban a magánszemély által meghatározott összeg(ek) átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs, az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként az adótartozás kiegyenlítését követő 30 napon belül - a magánszemély által megjelölt nyugdíj-előtakarékossági számlája javára teljesíti. Több ilyen számla esetén is csak egy számla jelölhető meg.

(3) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot a magánszemély a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője által - az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókedvezményre jogosító igazolás kiállítására vonatkozó előírásai szerint - kiadott igazolás alapján teheti meg, amely tartalmazza a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget. A nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője a kiadott igazolásról - az adózás rendjéről szóló törvényben az adókedvezményre jogosító igazolás adatszolgáltatására előírt határidőig - adatot szolgáltat az adóhatóságnak.

44/C. § (1) Ha a magánszemély az adója meghatározott részének átutalásáról az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban is rendelkezik, azonban adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része a nyilatkozatokban megjelölt együttes összeg teljes átutalását nem teszi lehetővé, az adóhatóság az átutalásnál a nyilatkozatokban jogszerűen megjelölt összegek arányát veszi figyelembe azzal, hogy az egyes átutalások jogcím szerinti összege ebben az esetben sem haladhatja meg az adott rendelkezési jogcímre irányadó összeghatárt.

(2) Utólag nem befolyásolja az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat szerint utalandó összeg nagyságát, ha a magánszemély önellenőrzése, vagy az adóhatóság utólagos adómegállapítása a magánszemély összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét megváltoztatja. Ha azonban az önellenőrzés vagy az utólagos adómegállapítás a magánszemély összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét olyan mértékben lecsökkenti, hogy az már nem éri el az átutalt összeget, az így mutatkozó különbözetet az adóhatóság személyi jövedelemadó kötelezettségként határozattal írja elő.

45. § A magánszemély külön törvényben rögzített mértékben, megjelölt kedvezményezett(ek) javára és eljárás szerint nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények, továbbá az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat szerinti átutalás(ok) levonása (a külön törvény alkalmazásában kedvezmények levonása) után fennmaradó része (befizetett adó) meghatározott részéről, amelynek átutalásáról az APEH a külön törvényben meghatározott szabályok szerint gondoskodik.”

14. § (1) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:]

a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírás, amely - figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is - az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb

aa) 11 340 forint, feltéve, hogy az adott havi bér(ek) összege nem több a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg 1/12-ed részénél és a munkáltató, a kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági határt, illetve

ab) 9000 forint, ha az aa) alpont alkalmazási feltételei nem állnak fenn,

azzal, hogy havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - meghaladja a jogosultsági határt;”

(2) Az Szja tv. 48. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(17) Ha a magánszemély a kifizetést megelőzően nem tett írásban nyilatkozatot a munkáltatónak a munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés megosztásának mellőzéséről, annak összegéből - az (1)-(16) bekezdésben foglaltaktól eltérően - 18 százalék adóelőleget kell levonni.”

15. § (1) Az Szja tv. 49. §-a (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a (6)-(9) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:

a) a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély által a saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százalékának,

b) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezménynek,

c) a magánszemélyt jogosultként megillető családi kedvezménynek

az adóévben az adóelőleg megállapításánál korábban még nem érvényesített összege, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni.”

(2) Az Szja tv. 49. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségeket (a vállalkozói kivétet is ideértve), az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve - meghatározott vállalkozói adóalap. A bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(7), (10)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alap után számított vállalkozói személyi jövedelemadónak az a része, amely meghaladja

a) a vállalkozói bevétel alapján az egyéni vállalkozó által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek), valamint

b) az egyéni vállalkozót - az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján - a negyedév végéig megillető kisvállalkozások adókedvezménye

összegét azzal, hogy - ha az egyéni vállalkozó a b) pont rendelkezését nem alkalmazza - a vállalkozói személyi jövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 5 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg, feltéve, hogy a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának egyéb feltételei az év elejétől az adott negyedév végéig számítva fennállnak.”

(3) Az Szja tv. 49. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(17) Azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére a (15)-(16) bekezdés rendelkezései szerint a negyedévben maga köteles

a) az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély (ideértve az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót is, a nem vállalkozói tevékenységből származó bevételeinek adóelőlege tekintetében), továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alkalmazásában kiegészítő tevékenységet (is) folytató egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély negyedéves bontásban, az éves adóbevallásában,

b) az a) pontban nem említett egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemély a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként a negyedévet követő hónap 12-éig

vallja be.”

16. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el:)

a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével (ideértve az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmet is) szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak.”

(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el:]

i) Az e)-h) pont rendelkezéseit az egyéni vállalkozó döntése szerint az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni.”

(3) Az Szja tv. 49/B. §-a (9) bekezdésének b) pontja és a (10) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

[A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkentik]

b) a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmények, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény - ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is - esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető, bármely esetben azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több a (9) bekezdés a) pontjának alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál.

(10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 5 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy

a) a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését az egyéni vállalkozó nem alkalmazza, és

b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és

c) az adóévben a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék címén költségként elszámolt és bevallott összeg eléri az adóévi átlagos állományi létszám és az adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg másfélszeresére - ha az egyéni vállalkozó székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van, akkor az adóévi átlagos állományi létszám és az adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összegre - számított nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot,

azzal, hogy az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a havi minimálbér évesített összegének meghatározására - e bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) - a (19) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni. A 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozási bevételt csökkentő, illetőleg értékcsökkenési leírásként elszámolt kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 5 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani.”

17. § Az Szja tv. 55. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az átalányadó összegét az 53. § rendelkezései szerint számított évi jövedelem után a 30. § szerinti adótábla alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy”

18. § Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában kamat:]

i) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész, amely meghaladja a magánszemély, vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díj (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta) összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét; nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak) akár csak egy része e törvény szerint adómentesnek minősült;”

19. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem - az a)-b) pontokban foglalt eltérésekkel - az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

a) Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek

aa) az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni,

ab) az e törvény szerint kamatnak minősülő bevétel alapján megállapított különbözet.

b) Az ab) pont rendelkezésétől eltérően árfolyamnyereségnek minősül - az értékpapírnak a 65. § (1) bekezdése j) alpontjában említett ügyletben történő átruházása esetén - az értékpapír névértékéből, legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó magánszemélynél a 77/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint - az (5) bekezdésében említett esetek kivételével - c) pontja alapján nem minősült bevételnek, csökkentve az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek összegével.”

(2) Az Szja tv. 67. §-a (9) bekezdése a) pontjának ak) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a következő al) alponttal egészül ki, továbbá a bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:

a) az értékpapír megszerzésére fordított érték:]

ak) olyan értékpapír megszerzése esetében, amely után a magánszemély illetéket fizetett, az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,

al) az aa)-ak) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében a megszerzés érdekében, az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész;

b) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség:

ba) az értékpapír megszerzésekor fizetett illeték,

bb) az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggő, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadás (ideértve különösen az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékét is),

bc) az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) összeg,

bd) kölcsönbe vett értékpapír esetében a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy - ha a kölcsönbe vevő az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja - a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény szerinti legkisebb összege.”

20. § (1) Az Szja tv. 69. § előtti fejezetcím helyébe a „Természetbeni és egyéb juttatások, engedményekcím és a § (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Természetbeni juttatás révén a magánszemély által megszerzett bevételnek (jövedelemnek) - kivéve a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet - azon összeg minősül, amely megegyezik az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékével, illetőleg abból azzal a résszel, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (adóalap).

(3) Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett terméket, szolgáltatást elidegeníti, szerzési értékként a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.

(4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 44 százaléka.

(5) A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre irányadó rendelkezései szerint fizeti meg és vallja be.”

(2) Az Szja. tv. 69. § (7) bekezdése a) pontjának aa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(7) A kifizető - a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles megállapítani, bevallani és megfizetni:

a) a b) pontban nem említett kifizető esetében]

aa) a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból azon összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétele 1 százalékának, de legfeljebb 25 millió forintnak a 44 százaléka,”

21. § Az Szja tv. a következő 71. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:

A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás

71. § (1) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a (2) bekezdésben felsorolt, az e törvény rendelkezései szerint a munkavállalónak az adóévben biztosított juttatások együttes értékéből legfeljebb évi 400 ezer forintot, illetőleg a 400 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben munkaviszonyban töltött napokkal arányos összegét meghaladó rész (adóalap).

(2) Az (1) bekezdésben említett juttatások a következők:

a) az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásból az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,

b) az iskolai rendszerű képzés címén átvállalt, viselt költségből az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,

c) az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke,

d) az adómentes iskolakezdési támogatás értéke,

e) a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető adómentes ruházati költségtérítés, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető adómentes ruházati költségtérítés,

f) az adómentes internethasználat munkáltató által viselt (átvállalt) díja, valamint az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke,

g) az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege,

h) a művelődési intézményi szolgáltatás szokásos piaci értéke,

i) az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet formájában kapott adómentes bevétel.

(3) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás meghatározásához az (2) bekezdésben említett minden olyan juttatást figyelembe kell venni, amelyet a munkáltató a munkavállalónak, valamint a munkavállaló munkaviszonyára tekintettel más magánszemélynek az adóévben adott.

(4) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás adója az (1) bekezdés szerint számított adóalap 44 százaléka.

(5) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltató az adóév utolsó napjára - a munkaviszony év közben történő megszűnése esetén a munkaviszony megszűnése napjára, - állapítja meg és a kifizetőre irányadó rendelkezései szerint fizeti meg és vallja be.”

22. § Az Szja tv. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az APEH havonta, a tárgyhónapot megelőző hónap huszonötödik napjáig a Magyar Közlönyben közzéteszi a tárgyhónapban a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárat. Az üzemanyagárat három - az előző évben nagy forgalmat bonyolító - belföldi üzemanyag-forgalmazó cég által alkalmazott, a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes fogyasztói üzemanyagár számtani átlagának literenként egy forinttal növelt összegében, forintra kerekítve kell megállapítani. Ha a fogyasztói üzemanyagárat törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változásának következményeként növelik, az adott hónapra közzétett üzemanyagárat az említett szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni.”

23. § Az Szja tv. 1., 3., 6., 7. és 11. számú melléklete e törvény 1-5. számú melléklete szerint módosul.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

24. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld.”

25. § (1) A Tao. 4. §-ának 23/c. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

„23/c. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén megszerzi a szavazati jogok többségét vagy, ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli;”

(2) A Tao. 4. §-a a következő 25. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

„25. munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezet: az a társadalmi szervezetként bírósági nyilvántartásba vett szervezet vagy szervezetek szövetsége, amelynek az alapszabály szerinti főtevékenysége a munkáltatói/munkavállalói érdekképviselet, és tagja az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, valamint e szervezet azon tagszervezete, amely megyei, régiós vagy szakmai szövetségként működik,”

26. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]

l) az adózó választása szerint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által működtetett művészeti zsűrik által kibocsátott művészeti szakvéleményben művészeti értékűnek elismert

la) képzőművészeti alkotás beszerzési értéke, de legfeljebb az adóévi beruházások értékének 1 százaléka, vagy

lb) kortárs képző- és iparművészeti alkotás beszerzési értéke a beszerzés adóévében és az azt követő négy adóévben egyenlő részletekben, figyelemmel a (22) bekezdésben foglaltakra,”

(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:

[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]

q) a műemlékké nyilvánított ingatlannak az állam által garantált hitel igénybevételével történő helyreállítása, felújítása esetén az elszámolt kamat, de legfeljebb az adózó adózás előtti eredménye, feltéve, hogy az adózó az ingatlant az eszközei között tartja nyilván,”

(3) A Tao. 7. §-a (8) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor:]

d) az a) pontban foglaltakat a szövetkezetnek a társadalmi szervezet igazolása alapján, a társadalmi szervezettől kapott támogatásra nem kell alkalmazni, ha annak forrása a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 17. §-ának (3) bekezdése, illetve az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 19. § (2) bekezdése alapján szövetkezettől kapott fel nem osztható vagyon.”

(4) A Tao. 7. §-a a következő (22) bekezdéssel egészül ki:

„(22) Az (1) bekezdés l) pontja alkalmazásában kortárs képző- és iparművészeti alkotás: a naptári év első napján élő művész képző- és iparművészeti alkotása.”

(5) A Tao. 9. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[Csökkenteni kell az adózás előtti eredményt]

e) a munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetnél a vállalkozási tevékenység adóévi adózás előtti nyereségének azzal a részével, amelyet az adóévben, az adóévet követő adóévben a szervezet alapítói okiratában, alapszabályában nevesített cél szerinti tevékenysége bevételét meghaladó költsége, ráfordítása fedezetére használ fel.”

27. § A Tao. 19. §-a a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a (4) bekezdésben foglaltak teljesítése esetén a társasági adó mértéke a pozitív adóalap 5 millió forintot meg nem haladó összegéig 10 százalék, az e feletti összegre 16 százalék.

(4) A 10 százalékos adókulcsot az az adózó alkalmazhatja, aki nem vesz igénybe e törvény alapján adókedvezményt, és az adóévben legalább egy fő a foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma, valamint az adóévben legalább az adóév első napján érvényes minimálbér másfélszeresének - ha az adózó székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van, akkor a minimálbér - adóévre évesített összege és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzatának megfelelő összegre vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

(5) A 10 százalékos adókulcs alkalmazása az állami támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A támogatástartalom az adóalap 5 millió forintot meg nem haladó részének, illetve, ha az adóalap nem éri el az 5 millió forintot, akkor az adóalapnak a 6 százaléka.

(6) A (3)-(4) bekezdés alkalmazása esetén

a) a csekély összegű (de minimis) támogatás összege az adóévben ilyen jogcímen adózás előtti eredmény csökkentésként érvényesített összes kedvezmény együttes összegére a (3) bekezdés szerinti adómértékkel számított értékkel egyenlő,

b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát azon személyek nélkül kell figyelembe venni, akiknek a jövedelme alapján kizárólag baleseti járulék kötelezettség áll fenn.”

28. § A Tao. a következő 29/H. §-sal egészül ki:

„29/H. § (1) A Svájci Államszövetségben illetőséggel bíró külföldi személy részére 2005. június 30-át követően fizetett (juttatott) osztalékra a 27. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A 27. § (3) bekezdésében előírt részesedés két évnél rövidebb folyamatos fennállása miatt - kezességvállalás hiányában - a kifizető által levont, illetve nem pénzben történő juttatás esetén a kifizető által megfizetett osztalékadóra a 27. § (3) bekezdésében előírt feltétel teljesülését követően az osztalékban részesülő, illetve a kifizető adó-visszatérítést kérhet.”

29. § A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése a következő e)-f) pontokkal egészül ki:

[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak történő megfelelést szolgálja:]

e) a Tanács 2005/19/EK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról,

f) a Tanács 2003/48/EK irányelve a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról.”

30. § A Tao. 1., 3. és 6. számú melléklete e törvény 6-8. számú melléklete szerint módosul.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A REGISZTRÁCIÓS ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

III. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

31. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) 7/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső termékbeszerzésnek, ha más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követően a belföldi adóalany vevő vagy bizományos Közösségen belülről történő termékbeszerzést hajt végre.”

32. § Az áfa-törvény 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„27. § (1) Az adó alapja termékimportnál - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke.

(2) Amennyiben a Közösség területéről ideiglenesen kivitt terméket annak megmunkálását, így különösen annak javítását, helyreállítását, fel- vagy átdolgozását követően a szolgáltatást saját nevében megrendelő részére a Közösség területére visszahozzák, az adó alapja a terméken végzett munka - ideértve a járulékos költségeket, valamint a harmadik országban hozzáadott anyagokat is - adó nélküli ellenértéke, ennek hiányában a terméken végzett munka eredményeképpen előállott értéknövekedés. Amennyiben a terméket a Közösség területére történő visszahozatalt megelőzően értékesítették, úgy az adó alapját az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell meghatározni.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti adó alapját a következő tételek növelik:

a) a termékimporthoz kapcsolódóan kivetett vámok, adók, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték, ha a nem közösségi áru adathordozó, és a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték a vámszabályok szerint nem része a vámértéknek;

c) az első Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek, így különösen: a biztosítási, a közlekedési költségek. Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik tagállam területén lévő másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert.

(4) Ha a termékimportra jogszabály szerinti értékösszegben meghatározott vámmentesség vonatkozik, az adó alapja csökken a vámmentes összeggel.

(5) Az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés.

(6) Ha a termékimport adóalapjának megállapításához szükséges ellenértéket, tényezőket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történő megállapításakor a vámérték meghatározásához irányadó árfolyamot kell alkalmazni.”

33. § Az áfa-törvény 29/A. §-a a következő g)-h) pontokkal egészül ki:

[Mentes az adó alól:]

g) külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére történő termékértékesítés, amennyiben a terméket értékesítő adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy a terméket az Európai Közösség arra jogosult szerve részére értékesítették, valamint hitelt érdemlően (különösen fuvarokmánnyal) bizonyítja, hogy a terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére elfuvarozták, vagy egyéb módon eljuttatták;

h) külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére nyújtott szolgáltatás, amennyiben a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelye a szolgáltatás teljesítési helyétől eltérő tagállamban van, valamint a szolgáltatást nyújtó adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy szolgáltatását az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére teljesítette.”

34. § (1) Az áfa-törvény 31. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Mentes az adó alól azon termék importja, amely rendeltetési helye a Közösség másik tagállama, feltéve, hogy az importáló az importált terméket a 29/A. § a)-d) pontja szerint adómentesen értékesíti.”

(2) Az áfa-törvény 31. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) Mentes az adó alól a harmadik ország területére ideiglenesen kivitt és az ideiglenes kivitelt kérő adóalany részére változatlan állapotban - ideértve a garanciális kötelezettség keretében kijavított vagy kicserélt terméket is - visszaküldött termék (tértiáru) importja, feltéve, hogy arra vámmentesség vonatkozik.”

35. § (1) Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:]

c) azt az adóösszeget, melyet a közvetett vámjogi képviselő a 41. § (2) bekezdése értelmében önadózással rendezett vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett;”

(2) Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:]

d) azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként, illetve a 14. § (2) és (7) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;”

(3) Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:]

g) azt az adóösszeget, amelyet a 40. § (12) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg.”

36. § Az áfa-törvény 33. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A (2) bekezdés j) pontja nem vonatkozik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti pénzügyi lízing keretében történő átadás céljából beszerzett lakóingatlanra, feltéve, hogy a lízingbe adó a lakóingatlan pénzügyi lízing keretében történő átadására a 30. § (2) bekezdése szerint az általános szabályok szerinti adózást választotta. Az általános szabályok szerinti adózás a 2. számú melléklet 6. pontjának figyelembevételével érvényesül.”

37. § Az áfa-törvény 35. §-a (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló]

e) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat és a közvetett vámjogi képviselőnek az adókötelezettség teljesítéséről szóló nyilatkozata [a 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében].”

38. § Az áfa-törvény 36. §-a (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[(1) Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:]

e) megegyezik a közvetett vámjogi képviselő adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében].”

39. § Az áfa-törvény 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés).”

40. § Az áfa-törvény 40. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:

„(12) A 10. számú mellékletben felsorolt hulladékok értékesítése esetén az adót a hulladékot saját nevében beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti.”

41. § Az áfa-törvény 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa megbízott közvetett vámjogi képviselő jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti. Ha a közvetett vámjogi képviselő rendelkezik a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel, akkor az adót az importáló helyett önadózással rendezi, függetlenül attól, hogy az importáló rendelkezik-e a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel. Egyéb esetben a közvetett vámjogi képviselő által fizetendő adót a vámhatóság határozattal állapítja meg.”

42. § Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ha az adóalany által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a 14. §, 15. §, 15/A. § szerint nem belföldre esik, a számlán, egyszerűsített számlán az „áfa-törvény területi hatályán kívüli” kifejezést kell feltüntetni. A 40. § (2), (7)-(8) és (12) bekezdése értelmében, ha az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell.”

43. § Az áfa-törvény 48. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül továbbá a 10. számú mellékletben felsorolt hulladék beszerzése, ha annak adó nélküli ellenértékét a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig kiegyenlítették, vagy az adóalany tartozása más módon megszűnt.”

44. § Az áfa-törvény 66/A. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„66/A. § (1) A Tanács a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy a levonási jog személyi feltételeinek fennállása esetén, a 35. § (1) bekezdésének ba)-bb) pontja szerinti, a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat birtokában, - a (2) bekezdésben foglalt feltétel fennállása esetén - levonja a 41. § (2) bekezdése alapján általa önadózással vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett adót.

(2) Az (1) bekezdés szerinti levonás feltétele, hogy a közvetett vámjogi képviselő rendelkezzen a képviselt személy írásbeli nyilatkozatával arról, hogy a képviselt személy az adott termék importja utáni adót az adólevonási jog keletkezésének időpontjában teljes mértékben levonásba helyezhetné, amennyiben a terméket közvetett vámjogi képviselő igénybevétele nélkül importálná. Az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával.

(3) A (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a képviseletre vonatkozó megbízással egyidejűleg kell megtenni. A nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az mely termék importjára vonatkozik. A közvetett vámjogi képviselőnek a termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozattal egyidejűleg a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot be kell mutatnia a vámhatóságnak.

(4) A képviselt személy nem gyakorolhat adólevonási jogot azon termék beszerzése után, melyre vonatkozóan a (2) bekezdés szerint a közvetett vámjogi képviselőnek nyilatkozott.

(5) Amennyiben a képviselt személy az adólevonási jog keletkezésének időpontjában nem rendelkezik az adott termék beszerzése tekintetében teljes mértékű levonási joggal, a közvetett vámjogi képviselő nem helyezheti levonásba a termékimport után fizetendő adót.

(6) A közvetett vámjogi képviselő és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettségért, így különösen az adó megfizetéséért, levonásáért egyetemlegesen felelős. A közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó megbízás megszűnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkező adókötelezettségért való helytállást.

(7) A képviselt személy (2) bekezdés szerinti nyilatkozata kizárja azt a lehetőséget, hogy a közvetett vámjogi képviselő a 35. § (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozatot tegyen.”

45. § Az áfa-törvény 66/I. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az áfa-raktárból nem harmadik országba történő kivitel céljából történő kiraktározás során a vámhatóság áruvizsgálatot végez, mely lehet szúrópróbaszerű vagy tételes. Az áfa-raktárból terméket kiraktározni a vámhatóság által lepecsételt kiraktározási okmánnyal, és harmadik országba történő kivitel esetén a kiviteli célú Egységes Vámokmány (EV), illetve - nem harmadik országba történő kivitel esetén - a termékértékesítést igazoló számlával lehet. A kiraktározási okmányt három példányban kell kiállítani, melynek egy példányát a vámhatóság, egy példányát a kiraktározást kérő, valamint egy példányát az üzemeltető köteles megőrizni.”

46. § (1) Az áfa-törvény 1., 2. és 3. számú melléklete e törvény 9., 10. és 11. számú melléklete szerint módosul.

(2) Az áfa-törvény az e törvény 12. számú melléklete szerinti melléklettel egészül ki.

IV. Fejezet

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása

47. § A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega-tv.) 2. §-ának 3-5. és a 10. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[E törvény alkalmazásában]

3. személygépkocsi: a Kereskedelmi Vámtarifának az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban: Art.) szereplő időpont szerinti állapota alapján a 8703 vámtarifaszám alá tartozó jármű, ide nem értve a mentőautót és az e törvény szerinti motorkerékpárt;

4. új gépjármű: az a személygépkocsi, illetve motorkerékpár, amely az adó alanya által történt megszerzésének időpontjában legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első külföldi forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el;

5. muzeális jellegű gépjármű: a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. § 14. pontjában meghatározott gépjármű;”

10. motorkerékpár: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) alapján motorkerékpárnak vagy segédmotoros kerékpárnak minősülő gépjármű, valamint az a személygépkocsiként forgalomba helyezett négykerekű gépjármű, amelynek saját tömege, valamint motorteljesítménye a KRESZ alapján motorkerékpárnak minősülő négykerekű gépjármű ismérveinek felel meg;”

48. § A Rega-tv. 4. §-a (3) bekezdésének bb) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Ha a forgalomba helyezés Közösségen belüli beszerzés közvetlen következményeként valósul meg, az adó alanya b) új gépjárműnek nem minősülő gépjárműnél]

bb) egyéb esetben az a személy, akinek nevére a forgalomba helyezést kezdeményezik.”

49. § A Rega-tv. 8. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó összegét a gépjárművek egyes kategóriájában az adóhatóság e törvény melléklete alapján határozza meg. Az e törvény szerinti adó az áfa alapjába nem tartozik bele.”

50. § A Rega-tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Új gépjármű Közösségen belüli beszerzésekor, ha az áfát a vámhatóság határozattal állapítja meg, adóigazolás csak akkor adható ki, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint fizetendő áfa megfizetése is megtörtént.”

51. § A Rega-tv. 12. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

[12. § Az adót nem kell megfizetni]

f) muzeális jellegű gépjármű forgalomba helyezése esetén.”

52. § A Rega-tv. 13. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A 8. § (2) bekezdésében meghatározott esetben ha a különbözet negatív előjelű, az adóalany adó-visszatérítést kérhet az adóhatóságtól. Kérelméhez csatolnia kell az átalakítás változásait tartalmazó forgalmi engedély másolatát. A visszatérített adó összege nem haladhatja meg az eredeti (átalakítást megelőző) állapotban történő forgalomba helyezéskor ténylegesen megfizetett adó és az átalakulás utáni állapot szerint megállapított adó különbözetét.”

53. § A Rega-tv. melléklete helyébe e törvény 13. számú melléklete lép.

HARMADIK RÉSZ

V. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása

54. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

j) a 2909 19 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) vagy a bioetanol előállításához beszerzett 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék kőolajfinomító adóraktárban vagy finomítói ásványolaj-raktárban a külön jogszabály szerint, motorbenzinbe való bekeverés céljából történő denaturálását,”

(2) A Jöt. 7. §-ának 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

„25. betárolás: a jövedéki termék fizikai mozgatása, amelynek közvetlen következményeként a jövedéki termék az adóraktár területére vagy az adómentes felhasználó üzemébe, raktárába beszállításra kerül. Amennyiben a harmadik országból vámeljárás keretében behozott és közvetlenül adóraktárba beszállított jövedéki termék vámjogi szabadforgalomba bocsátása adóraktárban történik, a betárolás a jövedéki termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásával valósul meg;”

(3) A Jöt. 7. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

„31. exportáló: az a személy, aki olyan jövedéki terméket értékesít, amelyet a vámhatóság végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptet, ideértve azt is, aki az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint nemzetközi légi forgalomban részt vevő külföldi vagy magyar lajstromjelű, gazdasági célú légi közlekedési tevékenységet végző olyan légi jármű üzemanyagtartályába tölti, amelynek külföldre távozását a légi jármű parancsnoka (megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttesen igazolja;”

(4) A Jöt. 7. §-ának 37-37/A. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

„37. bioetanol: az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű, a Közösségben előállított alapanyagból gyártott, 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermékből a szeszüzem adóraktárban vagy a kőolajfinomító adóraktárban vagy a finomítói ásványolaj-raktárban a külön jogszabály szerint denaturált 2207 20 00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék;

37/A. biodízel: a kizárólag a Közösségben termelt alapanyagból gyártott növényi olajból átészterezéssel előállított, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó termék;”

55. § A Jöt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) Adómentes a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés kötelező rendelkezése alapján vámmentesen behozható jövedéki termék, továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára harmadik országból vámmentesen behozott jövedéki termék.

(2) Adómentes a 918/83/EGK Tanácsi rendelet 29-31., 45-46. és 112. cikkei alapján vámmentesen harmadik országból behozott jövedéki termék.”

56. § (1) A Jöt. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A jövedéki termék importálásával keletkező adókötelezettség esetén az adófizetési kötelezettség felfüggesztésre kerül, ha a jövedéki terméket az importálást követően közvetlenül adóraktárba, illetve adómentes felhasználó üzemébe, raktárába szállítják (ideértve azt az esetet is, ha a harmadik országból vámeljárás keretében behozott és közvetlenül adóraktárba beszállított jövedéki termék a vámjogi szabadforgalomba bocsátás időpontjában adóraktárban található), és a vámkezeléshez az importáló bemutatta annak az adóraktárnak az adóraktári engedélyét, illetve annak az üzemnek, raktárnak a keretengedélyét, ahová a jövedéki terméket szállítják. Amennyiben az importáló személye nem azonos az adóraktár-engedélyes, illetve az adómentes felhasználó személyével, az adófizetési kötelezettség felfüggesztéséhez be kell mutatni az adóraktár-engedélyesnek az importált jövedéki termék befogadásáról adott nyilatkozatát, vagy az adómentes felhasználó megbízását a jövedéki termék importálására, továbbá nyilatkozatát a még rendelkezésére álló adómentes beszerzési keretéről.”

(2) A Jöt. 10. §-ának (5)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § kiegészül a következő (8) bekezdéssel:

„(5) Ha az adómentes felhasználó keretengedélye megszűnik - kivéve a (6)-(7) bekezdésben foglalt esetet -, az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek adóraktárba való betárolásáig, illetve másik adómentes felhasználó részére történő átadásáig, de legfeljebb az engedély megszűnését követő 30. napig.

(6) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye felszámolási eljárás miatt szűnik meg, az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a felszámolási eljárás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig, vagy másik adóraktárba, adómentes felhasználóhoz való betárolásáig, illetve a vagyonfelosztásról szóló végzés alapján a jövedéki termék hitelező részére történő kitárolásáig.

(7) Ha az adóraktári engedély, illetve az adómentes felhasználó keretengedélye végelszámolás miatt szűnik meg, az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség továbbra is adófelfüggesztés alatt áll a készleten maradt jövedéki terméknek a végelszámolás keretében történő szabadforgalomba bocsátásáig vagy másik adóraktárba, adómentes felhasználóhoz való betárolásáig, illetve a vagyonfelosztást követően történő kitárolásáig, de legfeljebb a végelszámolás kezdő időpontjától számított 180 napig.

(8) Amennyiben az adóraktári engedélynek vagy az adómentes felhasználó keretengedélyének megszűnését követő 30 napon belül felszámolási vagy végelszámolási eljárás indul, a készleten maradt jövedéki termék utáni adó-megállapítási és adófizetési kötelezettségre a (6)-(7) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.”

57. § (1) A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható])

e) a szeszüzem adóraktárból a kőolaj-finomító adóraktárba vagy finomítói ásványolajraktárba, amennyiben a szállított jövedéki termék bioetanol vagy a 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék;

f) adómentes felhasználás esetén

fa) az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplő telephelyei között,

fb) a keretengedély megszűnése esetén a készleten maradt jövedéki termék tekintetében más adómentes felhasználó részére;”

(2) A Jöt. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A jövedéki termék - kivéve szőlőbor - adófelfüggesztéssel történő szállítása csak a (3) bekezdés szerinti termékkísérő okmánnyal megengedett.”

58. § (1) A Jöt. 13. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]

e) - amennyiben a kitárolt termék üzemanyag petróleum vagy repülőbenzin - külföldi vagy magyar lajstromjelű, gazdasági célú légi közlekedési tevékenységet végző légi jármű, illetve katonai lajstromjelű légi jármű üzemanyagtartályába töltik nemzetközi repülés vagy a hatóságilag szabályozott éves légügyi felülvizsgálat, hajtóműcserék utáni hajtóműpróbák, gyakorlórepülések, valamint a kormányzati (állami) repüléseket megelőző kötelező hatósági berepülések során való felhasználás céljából, és azt a vámhatóság igazolta;”

(2) A Jöt. 13. §-a (3) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség alól,]

h) amelyet - amennyiben az alkoholtermék - az adóraktárban az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott teljes denaturálási eljárással denaturáltak.”

(3) A Jöt. 13. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha]

b) a jövedéki terméket a keretengedélyében engedélyezett adómentes célra felhasználta, és annak mennyisége nem haladta meg az 54. § (2) bekezdés és a 68. § (5) bekezdés szerinti elszámolás szerint felhasználható mennyiséget;”

(4) A Jöt. 13. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó a 10. § (4), illetve (5) bekezdése szerint felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha jövedéki termékét egy másik adóraktárba, illetve egy másik adómentes felhasználó üzemébe, raktárába betárolták, és azt a betároló adóraktár-engedélyes, illetve adómentes felhasználó a termékkísérő okmányon visszaigazolta.”

59. § A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha]

b) az 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti és az 52. § (2) bekezdése alá tartozó ásványolajat üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként, továbbá a fűtőolajat üzemanyagként kínálják, értékesítik (az exportálás és a más tagállamba való értékesítés kivételével) vagy használják fel és azt megelőzően nem keletkezett e törvény egyéb rendelkezései szerint adófizetési kötelezettség;”

60. § A Jöt. 17. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adó fizetésére kötelezett]

f) a 15. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ásványolajterméket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasználó, kínáló, értékesítő személy, illetve az ásványolajterméket üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként felhasználó vagy kínáló, értékesítő felhasználói engedélyes;”

61. § A Jöt. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A TKO 1. példánya a feladó adóraktár-engedélyesé, a 2-4. példányt az adóraktár-engedélyes átadja a jövedéki termék szállítójának, az 5. példányt annak kiállításával egyidejűleg megküldi a vámhatóságnak.”

62. § A Jöt. 26. §-a (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Adóképviselőként való működésre az kaphat engedélyt, aki]

f) jövedéki biztosítékot nyújt a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő részére szállított jövedéki termék után egy naptári hónap alatt várhatóan keletkező adókötelezettségre, figyelemmel a 24. § (3) bekezdésének rendelkezésére is.”

63. § A Jöt. 28. §-a kiegészül a következő (4)-(5) bekezdéssel:

„(4) A bioetanol más tagállam benzin előállítását végző adóraktárába a 19-21. § rendelkezéseitől eltérően végzett kitárolása szabadforgalomba bocsátásnak minősül azzal, hogy a kitároló adóraktár-engedélyes adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége csak akkor áll be, ha a fogadó adóraktár engedélyese a kitárolást követő 30 napon belül nem igazolja vissza a bioetanol átvételét. Az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség a kitárolást követő 31. napon áll be.

(5) A bioetanol (4) bekezdés szerinti szállítása csak abban az esetben megengedett, ha azt a vámhatósághoz a külön jogszabály rendelkezései szerint előzetesen bejelentik és azt a vámhatóság jóváhagyja, továbbá a kitárolt mennyiségre számított adó összege nem haladja meg az adóraktár-engedélyes által nyújtott jövedéki biztosíték összegét.”

64. § A Jöt. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A folyékony tüzelőanyagok, valamint a 10 liter mennyiséget meghaladó üzemanyag, amelyet nem a jármű üzemanyagtartályában szállítanak, nem minősülhetnek gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy magáncélú beszerzésének.”

65. § A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében meghatározott ásványolajtermékekre és a 7. § 37/A. pontjában meghatározott biodízelre kell alkalmazni.”

66. § A Jöt. 35. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,]

f) aki a termékmérlegre vonatkozó adatszolgáltatási és az adóbevallási kötelezettségét, valamint a jövedéki termék adófelfüggesztéssel és adózottan történő kitárolására vonatkozó, a 40. § (9) bekezdésében előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszerben, elektronikus úton teljesíti;”

67. § A Jöt. 39. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Annak a fizikai helynek, amely az adóraktári engedély megszűnéséig adóraktárként működött, ismételten adóraktárként való működése csak azt követően engedélyezhető, ha a korábbi adóraktár-engedélyesnek a jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozása megfizetésre került.”

68. § (1) A Jöt. 40. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„Adóraktárból a jövedéki termék - kivéve szőlőbor - ”

(2) A Jöt. 40. §-a kiegészül a következő (9)-(12) bekezdéssel:

„(9) A termékkísérő okmány 5. példányát, az egyszerűsített kísérő okmány másolati példányát a 35. § (1) bekezdésének f) pontja alá tartozó adóraktár-engedélyes kiállítással egyidejűleg megküldeni a vámhatóságnak.

(10) Az adóraktár-engedélyes, amennyiben a tárgyéven belül a 49. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt készletfelvételen kívül több időpontban is végez tételes leltárkészítéssel készletfelvételt, és annak időpontját évente, a tárgyévet megelőző évben előzetesen a vámhatósághoz bejelenti, az elszámolt időszakra a vámhatóság helyszíni ellenőrzése nélkül is - jegyzőkönyv felvételével - megállapíthatja a 49. § (4) bekezdése szerinti különbözetet, amelyet az elszámolt időszak zárókészletébe beszámít. Amennyiben a vámhatóság a bejelentett időpontra vonatkozó készletfelvételt a helyszínen ellenőrzi, a 49. § (4) bekezdése szerint kell eljárni.

(11) Az adóraktár-engedélyesnek az 50. § (5) bekezdése szerinti megfigyelt termék (biodízel, üzemanyag-adalék) nyilvántartására, elszámolására e § (4)-(7) bekezdése, az 50. § (4) bekezdése szerinti egyéb megfigyelt termék nyilvántartására, elszámolására a 60. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(12) A harmadik országból vámeljárás keretében behozott és közvetlenül adóraktárba beszállított jövedéki terméket az adóraktár engedélyese a vámjogi szabadforgalomba bocsátással egyidejűleg veszi adóraktári készletre.”

69. § A Jöt. 43. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A jövedéki terméknek olyan üzemben való adómentes felhasználására, amelyre vonatkozóan a keretengedély megszűnt, újabb keretengedély csak a jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozás megfizetését követően adható.”

70. § A Jöt. 44. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:

„(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezését a 11. § (1) bekezdése f) pontjának fb) alpontja szerinti esetben is - megfelelően - alkalmazni kell.”

71. § (1) A Jöt. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált adómentesen beszerzett jövedéki termék a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisíthető, adóraktárba szállítható, továbbá - a vegyipari és a gyógyszeripari felhasználás esetén - a jövedéki terméket beszerző adómentes felhasználó tisztíthatja (regenerálhatja).”

(2) A Jöt. 45. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

„(4) Az adómentes felhasználást követően a technológiából visszanyert, valamint a (3) bekezdés szerinti regenerált jövedéki terméket készletre kell venni, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.”

72. § A Jöt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„46. § (1) Az adómentes felhasználó negyedévenként, a tárgynegyedév utolsó napjával készletfelvétellel telephelyenként megállapítja a tényleges készletet, és a tárgynegyedévet követő hó 12. napjáig, illetve a jogosultság megszűnésének napját követő 12. napig elszámolást nyújt be a vámhatósághoz az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek a 13. § (4)-(5) bekezdése szerinti adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó felhasználásáról (készletcsökkenéséről). Az elszámolás alapján kimutatott készlethiányt nem adómentes célra történő felhasználásnak kell tekinteni.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti készletfelvétel a vámhatóság helyszíni ellenőrzése nélkül történik, az adómentes felhasználó az (1) bekezdés szerint megállapított készlet különbözetet - jegyzőkönyv felvételével - a tárgynegyedév zárókészletébe beszámítja. Amennyiben a készletfelvételt a vámhatóság a helyszínen ellenőrzi, a 49. § (4) bekezdése szerint kell eljárni.

(3) Az adómentes beszerzésre való jogosultság megszűnésének napján készleten maradt jövedéki termék adóraktárnak, adófelfüggesztéssel történő szállítás esetén másik adómentes felhasználónak csak a vámhatóság előzetes jóváhagyása és felügyelete mellett, a 11. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásával adható át.”

73. § (1) A Jöt. 47. §-a (1) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult]

c) az exportáló, ha az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámjogszabályok szerinti - kereskedelmi forgalom keretében végleges rendeltetéssel harmadik országba kilépteti, ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi vagy belföldi lajstromjelű olyan repülőgép üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a légi jármű parancsnoka (megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttesen igazolja;

d) az a személy, aki adóraktárból, importálótól, illetve bejegyzett/nem bejegyzett kereskedőtől, közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy - a keretengedély megszűnése esetén - adómentes felhasználótól adóval növelt áron beszerzett jövedéki terméket az e törvény szerinti adómentes célra használt fel, ideértve a belső minőség-ellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára történő - a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő - mintavételi szabályzat szerinti felhasználást is.”

(2) A Jöt. 47. §-a (9) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá]

d) az üzemanyag petróleum és a repülőbenzin esetén az üzemanyagnak a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi és belföldi lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályba való betöltése és a repülőgép külföldre távozása a légi jármű parancsnoka (megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttes igazolásával,”

[kell dokumentálni, alátámasztani.]

74. § (1) Jöt. 48. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó adóbevallása alapjául szolgáló tények, körülmények, az adóraktáranként benyújtott termékmérleg-havizárás, illetve a 46. § (1) bekezdés szerinti, telephelyenként benyújtott elszámolás ellenőrzése alapján jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a bevallással érintett jövedéki termékek összetételére, vámtarifaszámára és mennyiségére vonatkozó adatok a valóságnak megfelelnek. A vámhatóságnak a benyújtott termékmérleg-havizárás, illetve elszámolás ellenőrzésére 5 munkanap áll rendelkezésére. A vámhatósághoz benyújtott termékmérleg-havizárás, illetve elszámolás a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül.

(5) Amennyiben a vámhatóság által megállapított adatok, tények, körülmények eltérnek az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó által bemutatott termékmérleg-havizárásban, illetve elszámolásban szereplő adatoktól, a vámhatóság az eltérés tényét és okát jegyzőkönyvbe veszi, s a felvett jegyzőkönyv egy példányát az adóalanynak átadja, aki a jegyzőkönyvre 8 napon belül észrevételt tehet. Az észrevételt a vámhatóság másodfokú szerve bírálja el, az adóalany kérelmére helyszíni vizsgálatot folytat. A másodfokú vámhatóság döntését a jegyzőkönyvre feljegyzi, szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet vesz fel. A vámhatóság az eredménytelen adategyeztetést tartalmazó jegyzőkönyv és kiegészítő jegyzőkönyv egy példányát adóellenőrzés végett az ellenőrzés lefolytatására illetékes vámhatósághoz továbbítja annak kiállítását követő 15 napon belül. Az ellenőrzés eredményeként megindult adóigazgatási eljárásban az adóalanynak a vámhatóság jegyzőkönyvére tett, el nem fogadott észrevételeit és indokait is el kell bírálni.”

(2) A Jöt. 48. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell megállapítani, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik. Az adómentes felhasználó az adóbevallási kötelezettségének azon tárgynegyedévet követő hó 20-áig köteles eleget tenni és az adót megfizetni, amelyben a 14. § (4) bekezdése szerint beállt az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége. A nulla adómértékű szőlőborra nem kell adóbevallást benyújtani.”

75. § A Jöt. 49. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóraktár engedélyese és az adómentes felhasználó

a) évente, a tárgyév utolsó napjával, illetve a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóraktár-engedélyes és adómentes felhasználó esetében az üzleti év mérlegfordulónapjával,

b) az adóraktári vagy a keretengedély megszűnésének napjával,

c) a vámhatóság által kezdeményezett készletfelvétel esetén az ellenőrzés napjával

a vámhatóság jelenlétében és ellenőrzése mellett készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet.

(4) A vámhatóság a (3) bekezdés szerinti esetekben, az ott megjelölt időpontra vonatkozóan jegyzőkönyvvel megállapítja a készleten lévő jövedéki termék tényleges mennyiségének és nyilvántartás szerinti készletének különbözetét, a külön jogszabály szerint elszámolható veszteséget és az azt meghaladó készlethiányt, illetve a készlettöbbletet (együtt: különbözet). A különbözetet az elszámolási időszak zárókészletébe be kell számítani.”

76. § (1) A Jöt. 50. §-a (4) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„E törvény alkalmazásában megfigyelt terméknek - az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel - az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű,”

(2) A Jöt. 50. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:

„(5) A (4) bekezdés c) pontjában megjelölt, 3811 vámtarifaszám alatti termékek közül az üzemanyagok adalékanyaga, hígítóanyaga (a továbbiakban: üzemanyag-adalék) és a (4) bekezdés f) pontjában megjelölt biodízel a kiszerelés nagyságától függetlenül tekintendő megfigyelt terméknek.”

77. § (1) A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének a)-b), d) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adó mértéke - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel -:]

a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma legfeljebb 10 ppm és legalább 4,4 térfogatszázalék bioetanolt - közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE formájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ ezer liter,

b) a 2710 11 31, a 2710 11 51 és a 2710 11 59 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 10 ppm-nél nagyobb vagy 4,4 térfogatszázaléknál kevesebb - közvetlenül bekevert és/vagy ETBE-ben lévő - bioetanolt tartalmaz, 111 800 Ft/ ezer liter,”

d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, legfeljebb 10 ppm kéntartalmú és legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt tartalmazó, üzemanyag célra értékesített vagy importált gázolajra, valamint a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, tüzelő-, fűtőanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 85 000 Ft/ezer liter, a 2710 19 41, a 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, 10 ppm-nél nagyobb kéntartalmú vagy 4,4 térfogatszázaléknál kevesebb biodízelt tartalmazó, üzemanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 93 000 Ft/ezer liter,”

i) a 2707 10, a 2707 20, a 2707 30, a 2707 50, a 2710 11 11, a 2710 11 15, a 2710 11 21, a 2710 11 25, a 2710 11 70, a 2710 11 90, a 2710 19 11, a 2710 19 15, a 2710 19 25, a 2710 19 29, a 2710 19 31, a 2710 19 35, a 2710 19 51, a 2710 19 55, a 2901 10, a 2902 20 00, a 2902 30 00, a 2902 41 00, a 2902 42 00, a 2902 43 00 és a 2902 44 00 vámtarifaszám alá tartozó, valamint a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszámú, nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként értékesített, beszerzett vagy importált ellenőrzött ásványolajra (a továbbiakban: egyéb ellenőrzött ásványolaj) az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén az üzemanyagkénti, vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelő, az a)-f) pontban megjelölt ásványolaj adója.”

(2) A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke - figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is - az 50. § szerinti, de az (1) bekezdésben nem említett ásványolaj esetében az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelően a hozzá legközelebb álló, az (1) bekezdés a)-d), f)-g) pontjában megjelölt ásványolaj adója, a biodízel esetében az (1) bekezdés d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték, illetve az ásványolajnak a benzin adalékakénti, hígítóanyagakénti beszerzése, importálása, kínálása, értékesítése vagy felhasználása esetén az (1) bekezdés a) pontja szerinti, a gázolaj adalékakénti, hígítóanyagakénti beszerzése, importálása, kínálása, értékesítése vagy felhasználása esetén az (1) bekezdés d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték.”

78. § A Jöt. 57/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja az 52. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott gázolajban lévő, a Közösségben előállított alapanyagból gyártott biodízel mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.”

79. § A Jöt. 57/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az 57-57/A. § szerint adó-visszaigénylésre vagy -levonásra jogosult naptári évenként legfeljebb az általa a naptári évben szabadforgalomba bocsátott vagy szabadforgalomba bocsátással importált összes motorbenzin, illetve gázolaj mennyiségének 2005. évben 2 százalékára, azt követően évente 0,5 százalékértékkel növelt százalékára jutó adó összegéig élhet adó-visszaigénylési, -levonási jogával.”

80. § A Jöt. 57/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„57/C. § Az 57. § szerinti adókedvezmény (adólevonás, -visszaigénylés) a 2007. június 30-áig, az 57/A. § szerinti adókedvezmény (adólevonás, -visszaigénylés) a 2007. december 31-éig szabadforgalomba bocsátott mennyiség után vehető igénybe, kivéve, ha az adókedvezmény ezen időpontokig való fenntartása valamely uniós jogi aktussal ellentétbe kerülne. ”

81. § (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Ásványolaj-adóraktári engedély]

a) ásványolajat kőolajból atmoszférikus és vákuumdesztillációval, valamint ehhez kapcsolódó technológiákkal (ideértve a bioetanol és a biodízel üzemanyagba keverését is) előállító üzemre (a továbbiakban: kőolaj-finomító);

b) a kőolaj-finomító engedélyesének a kőolaj-finomító területén kívül található, ásványolaj tárolására, raktározására alkalmas tárolóra, ahol a betárolt ásványolajtermék kiszerelése, a bioetanol benzinbe való közvetlen bekeverése, továbbá egyéb ellenőrzött ásványolajtermék, valamint megfigyelt termék (kivéve: biodízel) előállítása is végezhető külön engedély nélkül, adóraktári engedéllyel (a továbbiakban: finomítói ásványolajraktár);

c) az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyósított halmazállapotú gáz termék előállítására, ahol az előállított gáz termékből megfigyelt termék is előállítható külön engedély nélkül (a továbbiakban: cseppfolyósítottgáz-töltő),”

[adható.]

(2) A Jöt. 58. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az ásványolaj-adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként]

c) a cseppfolyósítottgáz-töltőn legalább 300 m3, a repülőtéri adóraktárban legalább 30 m3,”

[a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - talajjal egybeépített vagy talajhoz rögzített, az illetékes - hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyósítottgáz-töltő és a kőszén eredetű benzol és homológjainak kőszénkokszolás keretében történő előállítását végző egyéb ásványolajgyártó-adóraktár kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A terméktávvezetékre a kőolaj-finomító, a finomítói ásványolajraktár, a repülőtéri adóraktár, a jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti vonalvezetésű, ásványolaj szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású csővezetékrendszer esetén adható adóraktári engedély.]

(3) A Jöt. 58. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jövedéki biztosítékot adóraktáranként]

e) a kikötői adóraktár esetén legfeljebb 200 millió Ft, a repülőtéri adóraktár esetén legalább 10, legfeljebb 200 millió Ft,”

[értékben kell nyújtani.]

82. § (1) A Jöt. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felhasználói engedélyes folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely tartalmazza az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék beszerzésének, előállításának (kiszerelésének), felhasználásának és értékesítésének külön jogszabályban foglaltak szerinti részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és a zárókészletet.”

(2) A Jöt. 60. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A felhasználói engedélyesnek tárgyévenként az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék beszerzéséről, előállításáról (kiszereléséről), felhasználásáról, értékesítéséről és készletéről elszámolást kell készítenie és a tárgyévet követő hó 20-áig a vámhatósághoz benyújtania, amelyet a vámhatóság a helyszínen ellenőrizhet. Ha az elszámolás alapján kimutatott, nyilvántartás szerinti zárókészlet meghaladja a számviteli rend szerint elvégzett készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a készlethiányt - figyelemmel a külön jogszabály szerint elszámolható veszteségre, valamint a 62. § (8)-(9) bekezdésének rendelkezésére is - nem engedélyezett célra történt felhasználásnak kell tekinteni. Az elszámolás során kimutatott készleteltéréssel a nyilvántartás szerinti zárókészletet helyesbíteni kell.”

83. § (1) A Jöt. 62. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék más tagállamból való behozatalát adóraktár-engedélyes és felhasználói engedélyes végezheti, valamint a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult kereskedő abban az esetben, ha a behozatalt adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére, írásban rögzített megbízás alapján végzi. Az üzemanyag-adalék és a biodízel behozatalát továbbá a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő - az adó 25. § szerinti megfizetése esetén -, valamint a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult kereskedő is - az adó 27. § szerinti megfizetése esetén - végezheti. A termék átvételének napján a behozatalt be kell jelenti a vámhatósághoz.

(7) A közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból behozott 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket csak adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesítheti az adó 27. § szerinti megfizetése nélkül.”

(2) A Jöt. 62. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék exportálását a felhasználói engedélyes exportáló a 60. § (3) bekezdés szerinti elszámolás során készletcsökkenésként csak akkor számolhatja el, ha a vámhatóság a termék kiléptetését visszaigazolta, illetve - amennyiben a kiléptetés más tagállam területéről történik - az exportálást a vámhatósághoz az üzemből, raktárból történő kiadás napján bejelentették vagy a kiléptetés tényét vámokmánnyal igazolják.”

84. § A Jöt. 64. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - az (1) bekezdés szerinti adóalapra 220 600 forint.

(3) A szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított, a 2208 20 19, 2208 20 99, 2208 90 33, 2208 90 39, 2208 90 51, 2208 90 53, 2208 90 59, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig az (1) bekezdés szerinti adóalapra számítva 110 300 forint, 50 liter felett 220 600 forint. Amennyiben egy háztartásban több bérfőzető él, az 50 liter/év mennyiségi korlát együttesen értendő.”

85. § A Jöt. 68. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Adómentes felhasználás az alkoholterméknek a felhasználása]

a) a külön jogszabályban meghatározott hatóság által forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek, valamint a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítmények), továbbá a gyógyszeranyagok, gyógyszeripari intermedierek külön jogszabály szerinti engedéllyel végzett ipari előállításához (beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is), nem értve ide a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermék és a víz keverékének előállítását, kiszerelését,”

86. § A Jöt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

  Vissza az oldal tetejére