Időállapot: közlönyállapot (2005.XI.30.)

2005. évi CXXXI. törvény

egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról * 

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása

1. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

[(1) Az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó - a költségvetési törvényben, a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti - vagyont értékesíteni, a vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni - ha törvény vagy kincstári vagyon esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz - csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. Nem vonatkozik ez a rendelkezés:]

g) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényben meghatározott kibocsátási egységre.”

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítása

2. § A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 12/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ingatlanok közül a védett vagy védelemre tervezett természeti területhez tartozók a Magyar Állam tulajdonába és a működési területe alapján érintett nemzeti park igazgatóság vagyonkezelésébe kerülnek.”

3. § Az Fkbt. 12/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott azon földrészlet vonatkozásában, amelynek részarány-földalapba történő kijelöltsége megszűnt, az FM-hivatal megállapítja azoknak a személyeknek a körét és - a ki nem elégített AK-igénynek megfelelő - jogosultságuk mértékét, akik a terület kisajátításakor a kártalanításra jogosultak. A jogosultak nevét és jogosultságuk mértékét az FM-hivatal közli az illetékes körzeti földhivatallal és a működési terület alapján érintett nemzeti park igazgatósággal (a továbbiakban: igazgatóság) is.”

4. § Az Fkbt. 12/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott utak közül a védett vagy védelemre tervezett természeti területhez tartozók a Magyar Állam tulajdonába és a védett vagy védelemre tervezett természeti területen működő igazgatóság vagyonkezelésébe kerülnek.”

5. § Az Fkbt. 13. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

b) szakhatóság: a megyei növény- és talajvédelmi szolgálat, az építésügyi hatóság feladatok tekintetében az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerint hatáskörrel rendelkező jegyző, az illetékes kulturális örökségvédelmi hatóság, az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatósága és az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség;”

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítása

6. § A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 20. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Nem kell bányajáradékot fizetni

a) a növelt hatékonyságú és környezetkímélő művelési eljárások alkalmazásával kitermelt kőolaj és az ezzel együtt kitermelt olajkísérő földgáz mennyisége,

b) a vizek kártételei elleni védelem és védekezés céljából szükséges kitermelés és a kitermelt ásványi nyersanyagnak, közcélú vízilétesítmények építése során történt felhasználása után.”

7. § A Bt. 27. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A bányászati tevékenység során feltárt, szakmai-tudományos szempontból jelentős ásványokról, ásványtársulásokról, ősmaradványokról a bányavállalkozó köteles tájékoztatni a feltárás helyén működő nemzeti park igazgatóságot és lehetővé tenni a lelet mentését.”

8. § A Bt. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A súlyos balesetet és súlyos üzemzavart a bányavállalkozó köteles azonnal a bányafelügyeletnek, ha ezt vízbetörés okozza, az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek is bejelenteni. A bejelentés és a vizsgálat rendjét a bányabiztonsági szabályzatban kell meghatározni. A súlyos üzemzavar körét a miniszter rendeletben határozza meg.”

9. § A Bt. 38/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Országos jelentőségű védett természeti és Natura 2000 területen, továbbá vízbázis védőterületén az (1) bekezdésben felsorolt jogok az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség szakhatósági hozzájárulásával engedélyezhetők. Helyi jelentőségű védett természeti területen az annak fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzőjének - a fővárosban a főjegyző - előzetes hozzájárulása szükséges. Az (1) bekezdésben felsorolt jogok egyéb kivett helyen is kizárólag a kivett hely jogosítottja előzetes hozzájárulásával gyakorolhatók. Szakhatósági hozzájárulás szükséges továbbá a termőföld jogszabályokban előírt védelme érdekében.”

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítása

10. § A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek, határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintő terveinek tervezetét, a környezetvédelmi programot [46. § (1) bekezdés b) pont] a szomszédos és az érintett önkormányzatoknak tájékoztatásul, az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek (a továbbiakban: felügyelőség) véleményezésre megküldi. A felügyelőség szakmai véleményéről harminc napon belül tájékoztatja a települési önkormányzatot.”

11. § A Kvt. 49. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az Információs Rendszer működtetéséhez szükséges területi feladatokat a felügyelőség látja el.”

12. § A Kvt. 50. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A külön jogszabályban meghatározott környezethasználók kötelesek az általuk végzett tevékenység környezeti hatását felmérni, arról rendszeresen környezeti jelentést készíteni és azt benyújtani a felügyelőség részére. A környezeti jelentésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.”

13. § A Kvt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A bejegyzést a felügyelőség kezdeményezi, illetve azt - felelősség bírósági megállapítása esetén - a bíróság hivatalból rendeli el.”

14. § A Kvt. 58. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:]

b) az illetékes felügyelőség által a települési önkormányzat területén jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírságok összegének harminc százaléka,”

15. § A Kvt. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, továbbá a felügyelőségek, illetőleg más államigazgatási szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyző látják el.”

16. § A Kvt. 65. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[A környezetvédelmi hatósági feladatokat első fokon]

a) külön jogszabályok rendelkezései szerint a polgármester, főpolgármester jegyző, fővárosi főjegyző (a továbbiakban együtt: önkormányzati környezetvédelmi hatóság),

b) az önkormányzati környezetvédelmi hatóság hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az illetékes felügyelőség,”

[látja el]

17. § A Kvt. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„78. § A 73. § szerinti - felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban, illetőleg a 77. §-ban foglaltak esetén a felmérés eredményének jóváhagyásakor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fővárosi) intézetét, valamint az ügyben érdekelt - a külön jogszabályban hatáskörrel felruházott - hatóságokat szakhatóságként be kell vonni.”

18. § A Kvt. 79. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelőség]

b) az engedély megadásával egyidejűleg a szükséges környezetvédelmi intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a külön kormányrendeletben meghatározott biztosítékadási, illetve környezetvédelmi biztosítási kötelezettségeket is;”

19. § A Kvt. a következő új alcímmel és 95/A. §-sal egészül ki:

„Eljárási költségek

95/A. § A felügyelőség által lefolytatott egyes - külön jogszabály szerinti - közigazgatási eljárásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”

20. § A Kvt. 101. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A környezethasználó külön kormányrendeletben meghatározott tevékenységéhez környezetvédelmi biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható környezeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. A környezethasználó a külön kormányrendeletben meghatározottak szerint környezetvédelmi céltartalékot képezhet a jövőben valószínűleg vagy bizonyosan felmerülő környezetvédelmi kötelezettségeire.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott tevékenységeket, valamint a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.”

21. § (1) A Kvt. 110. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]

b) meghatározza a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek feladat- és hatáskörét;”

(2) A Kvt. 110. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]

d) meghatározza a környezetvédelmi biztosíték adására köteles, továbbá a környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető tevékenységek körét, továbbá szabályozza a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás, illetve a környezetvédelmi céltartalékképzés szabályait;”

22. § (1) A Kvt. 110. §-a (8) bekezdése a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg]

a) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékességi területét;”

(2) A Kvt. 110. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:

„(13) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg az igazgatási szolgáltatási díj fizetésére kötelezett eljárásokat, a fizetendő díj mértékét és a fizetésre vonatkozó egyéb szabályokat;”

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása

23. § A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 14. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az (5) bekezdésben említett károsító anyagok fajtáit, a csatornabírság kiszabásával kapcsolatos szabályokat, valamint a csatornabírság mértékét a Kormány, a bebocsátási küszöbértékeket a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg.”

24. § A Vgtv. a következő új alcímmel és a 15/A-15/E. §-okkal egészül ki:

Vízkészletjárulék

15/A. § (1) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti

a) vízhasználó az, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le,

b) üzemi vízfogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel.

15/B. § (1) A vízhasználónak a vízkészletjárulékot

a) 3,90 forint/m3 alapjárulék,

b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget - az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel - 10%-nál nagyobb mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 7,80 forint/m3 alapjárulék,

c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 25,00 forint/m3 alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt - az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő - szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség

alapján kell kiszámítania.

(2) A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni.

(3) A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80%-a után köteles az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alapjárulék figyelembevételével - a §-ban meghatározottak szerint - a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80%-át nem éri el.

(4) Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 12,20 forint/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítania.

15/C. § (1) Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie

a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után,

b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után,

c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után,

d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik,

e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után,

f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre,

g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta,

h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt,

i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után,

j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot,

k) kármentesítés céljából történő vízkivétel esetén, ha az hatósági kötelezés vagy engedély alapján történt,

l) öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok vonatkozásában.

(2) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés nem érinti a vízhasználatra vonatkozó bejelentési kötelezettséget.

(3) A vízhasználónak az (1) bekezdés b) és f) pontjaiban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az illetékes vízügyi hatóságtól kell kérnie. Hatvan nap után a mentességre hivatkozni nem lehet.

(4) Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség több mint 50%-ára ivóvízminőséget határoznak meg.

(5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől - vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől - számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak - az e célra készített nyomtatványon - bejelenteni (bejelentkezés).

(6) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség a vízhasználónál a jogerős vízjogi engedély kézhezvételével, üzemi vízfogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésével keletkezik.

(7) Azt, hogy a vízkészletjárulék az államháztartás mely szervezete javára számolható fel, továbbá annak mértékét külön jogszabály állapítja meg.

15/D. § (1) A vízhasználó és az üzemi vízfogyasztó - a (2) és (3) bekezdésekben megállapított kivételekkel - a vízkészletjárulékot a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig köteles az illetékes vízügyi hatóság által megjelölt számlára befizetni.

(2) A tárgyévet követő első hónap 15. napjáig köteles a vízhasználó a vízkészletjárulékot befizetni,

a) ha a vízjogi engedélyben meghatározott éves vízmennyiség napi átlaga (365 nap alapján) nem haladja meg a 25 m3/nap mennyiséget (kisfogyasztó),

b) ha az évnek csak meghatározott időszakában használt vizet (időszakos vízhasználó),

c) a többletmennyiség után, ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget - az egyes külön megjelölt időszakokra is tekintettel - 10%-nál nagyobb mértékben túllépi.

(3) Az engedély nélküli vízhasználat után a vízkészletjárulékot a jogerős hatósági határozat közlését követő hónap 15. napjáig kell kiszámítani és befizetni.

(4) A vízkészletjárulék fizetésre kötelezett a járulék késedelmes megfizetése esetén, a késedelem okától függetlenül, a befizetési határidő napjától késedelmi pótlékot köteles kiszámítani és megfizetni. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.

(5) A járulékfizetésre kötelezett által befizetett összeget - ha az összes tartozásnál kisebb - sorrendben (ezen belül nemenként a legrégebbi tartozástól kezdve) az adóbírságra, a mulasztási bírságra, azt követően a késedelmi pótlékra, végül a készletjárulék tartozásra kell elszámolni.

(6) A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott adásvételre vagy kisajátításra fordított pénzösszeg a befizetett vízkészletjárulékból visszaigényelhető.

15/E. § (1) A vízkészletjárulék fizetésre kötelezett a bejelentkezésen és befizetésen túl köteles az illetékes vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni

a) a tényleges vízigénybevételéről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 15/B. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hó 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig a teljesítés (átutalási) bizonylatán,

b) az üzemi fogyasztó részére lekötött vízmennyiségekről a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon.

(2) A vízkészletjárulék-fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha a fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetőleg a vízkészletjárulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon vízügyi hatóságot kell érteni.

(3) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 165. §-a (3) bekezdése első fordulatában a pótlékfizetés kezdő napjának eltérő megállapítására a 171. § (1) bekezdésében, továbbá a 134. §-ban meghatározott, a fizetési kötelezettség mérséklésére, elengedésére vonatkozó szabályokat a vízügyi hatóság nem alkalmazhatja.”

25. § A Vgtv. 20. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a földrészlet fekvése szerint illetékes vízügyi hatóság határozata alapján az ingatlanát árvízi tározóként kijelöljék. Az árvízi tározó területének kijelöléséhez szükséges feltételeket a Kormány rendeletben határozza meg.”

26. § A Vgtv. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A nagyvízi mederre, a parti sávra, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területekre, azok használatára, hasznosítására, a víziállásokra vonatkozó előírásokat és korlátozásokat, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos kártalanítási eljárás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.”

27. § A Vgtv. 45. §-ának (7) bekezdése a következő l) és m) pontokkal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány]

l) a vízügyi őrszemélyzet (gát-, csatorna-, meder- és tározó őrök) feladat- és hatáskörének;

m) a vízkárelhárítás finanszírozási és elszámolási rendjének, továbbá a vízkárelhárításban foglalkoztatottak díjazásának”

[rendeletben történő megállapítására.]

A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény módosítása

28. § A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény a (a továbbiakban: Vsztv.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. § A törvény hatálya alá tartozó és a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása céljára szolgáló földalapba kijelölt az a földterület, amelynek - magántulajdonba kerülése esetén - a kisajátítása mellőzhető lenne [4. § (2)-(3) bekezdés], e törvény hatálybalépése után magántulajdonba kerülhet, ha a kisajátítás mellőzésének törvényes feltételei fennállnak, és a tulajdont szerző a földterület fekvése szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) által megállapított korlátozást írásbeli nyilatkozatával tudomásul veszi, illetőleg a hatósági előírások betartására írásbeli kötelezettséget vállal.”

29. § (1) A Vsztv. 4. §-a (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2007. december 31-ig az állam javára - az irányadó jogszabályok szerint - ki kell sajátítani és a nemzeti park igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság) vagyonkezelésébe kell adni. A kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.

(2) A természetvédelemért felelős miniszter hozzájárulásával a kisajátítás kérése mellőzhető a tájidegen fafajú, mesterséges vagy rontott erdők, továbbá fokozott védettség alatt nem álló növény- és állatfaj élőhelyéül szolgáló szántó, kert, szőlő és gyümölcsös művelési ágú, továbbá - elhelyezkedésénél fogva - csekélyebb jelentőségű természeti értékkel rendelkező földterületek (pl. szántó közé ékelődött erdőfolt, periférikus, erősen zavart területek) esetén, amelyekre a felügyelőség az érintett földterületre egyébként irányadó védelmi szabályoknál szigorúbb - a természeti károk bekövetkezésének megelőzésére alkalmas - korlátozást állapíthat meg.”

(2) A Vsztv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha a védettségi szint biztosítása érdekében e törvény szerint előírt korlátozás az érintett földterület rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi vagy jelentős mértékben akadályozza, a felügyelőség a tulajdonos javára - a korlátozó rendelkezések előírásával egyidejűleg - az alkalmazott korlátozás idejére a korlátozással arányos kártalanítást állapít meg. Ebben az esetben a tulajdonos a kisajátításra e törvényben megszabott határidőn belül a földterület kisajátítását kérheti. Ilyen kérelem esetén az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően kell eljárni.”

30. § A Vsztv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kisajátítást a 4. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését megelőzően, legkésőbb azonban 2007. december 3l-ig kell végrehajtani.”

31. § A Vsztv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kisajátítási eljárás megindításáig a természeti károk megelőzése érdekében szükséges átmeneti intézkedések megtételéről (ellenőrzés fokozása, korlátozások előírása) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felügyelőségek útján köteles gondoskodni.”

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítása

32. § A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 6. §-ának (4) és (5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a nemzeti park igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság) feladata.

(5) A településrendezési terv tartalmazza a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását.”

33. § A Tvt. 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A tájvédelemre vonatkozó előírások érvényesítése érdekében a kormány által rendeletben meghatározott és a (2) bekezdésben foglalt tevékenységekkel, valamint az egyedi tájértékekkel kapcsolatos eljárásokban a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) szakhatóságként működik közre.”

34. § A Tvt. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Vadon élő szervezet állományának szabályozását szolgáló új eljárás bevezetéséhez az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) hozzájárulása szükséges.”

35. § A Tvt. 18. §-ának (2) és (3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vízmennyiséget a felügyelőség állapítja meg.

(3) Természeti területen - a jogszerűen beépített területek, valamint vízjogi engedéllyel rendelkező építmények kivételével - tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében új építmények elhelyezése. A hajózást, a halastavakon a halászati hasznosítást szolgáló létesítmények elhelyezésére a külön jogszabályban meghatározott módon és esetben, a felügyelőség hozzájárulásával [21. § (3) bekezdés b) pont] kerülhet sor.”

36. § A Tvt. 21. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Más hatóság engedélyezési hatáskörébe tartozó, természetes és természetközeli állapotú

a) vizes élőhelyek, valamint a vizeket kísérő természetes életközösségek állapotának megváltoztatásához,

b) vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren belül, tavak partjától számított 100 méteren belül meglévő építmények átépítéséhez, átalakításához, kikötők, illetve a halászati célú hasznosítást szolgáló létesítmények létesítéséhez, kivitelezéséhez

a felügyelőség szakhatósági hozzájárulása szükséges.”

37. § A Tvt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A miniszter rendeletben nyilvánítja védetté, illetve fokozottan védetté a természeti értéket, továbbá fokozottan védetté a területet. Amennyiben a területen védett régészeti lelőhely van, a védetté nyilvánításhoz a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértése szükséges. A miniszter rendeletben határozza meg az európai közösségi jogi aktusokban meghatározott védettségi kategóriába, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növény- és állatfajok közül azokat, amelyek kiemelt oltalma szükséges, és az e fajokra vonatkozó részletes szabályokat. A miniszter rendeletben a védett élő szervezet meghatározott fejlődési szakaszának, alakjának, állapotának vagy származékának kiemelt természeti oltalmát feloldhatja, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok nem indokolják.”

38. § (1) A Tvt. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet.”

(2) A Tvt. 25. §-a (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A helyi védetté nyilvánítás esetén a települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a főjegyző a védetté nyilvánító, illetve a védettség feloldásáról rendelkező önkormányzati rendeletet - nyilvántartási célból - hivatalból megküldi az érintett területen működő igazgatóságnak.

(4) Az igazgatóság - a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) állásfoglalása alapján - a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatát 60 napon belül megadja. Ha a terület országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítása indokolt, a védetté nyilvánítás előkészítését az igazgatóság folytatja le.”

(3) A Tvt. 25. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A természeti terület védetté nyilvánításának előkészítése során az előkészítést végző - az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében - egyeztető megbeszélést és a szükséghez képest helyszíni szemlét tart, amelyre - a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal - meghívja az (1) bekezdésben említett javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet hirdetménynek a helyi önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más, helyben szokásos módon történő közhírré tétele útján is.”

39. § (1) A Tvt. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A védett természeti területet országos jelentőségű védett természeti terület esetén a felügyelőségnek, helyi jelentőségű védett természeti terület esetén a jegyzőnek, a fővárosban a főjegyzőnek - a természetvédelmi kezelést ellátó szerv útján - táblával meg kell jelölnie, amellyel fel kell hívnia a figyelmet a védettség tényére, valamint az ebből fakadó főbb korlátozó rendelkezésekre.”

(2) A Tvt. 26. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A felügyelőség a (3) bekezdésben meghatározott határozatot az érintett ingatlan tulajdonosának és vagyonkezelőjének, valamint a feladat- és hatáskör szempontjából külön törvény alapján érintett hatóságnak, továbbá az igazgatóságnak kézbesíti.”

40. § (1) A Tvt. 38. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:]

a) kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi;”

(2) A Tvt. 38. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:]

f) nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, aratásához, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint - a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével - erdőterületen tűz gyújtásához;”

(3) A Tvt. 38. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

[Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:]

j) járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó - külön jogszabályokban erre feljogosított - személyek járművei kivételével.”

41. § A Tvt. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) Országos jelentőségű védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárás során a felügyelőség szakhatóságként működik közre, így különösen:

a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása;

b) telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel;

c) nyomvonalas létesítmény és földmű építése;

d) ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során;

e) külön jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;

f) bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszak üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésekor, kivéve, ha a tevékenység környezeti hatásvizsgálat- vagy egységes környezethasználati engedélyköteles;

g) termőföld más célú hasznosításának;

h) külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának, tárolásának

engedélyezésekor.

(2) Helyi jelentőségű védett természeti terület esetén a jegyző, a fővárosban a főjegyző szakhatóságként működik közre

a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása;

b) telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel;

c) nyomvonalas létesítmény és földmű építése;

d) vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat;

e) ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során;

f) bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszak üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésekor, továbbá a bányászattal összefüggő vízjogi hatósági eljárásokban;

g) termőföld más célú hasznosításának;

h) külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának, tárolásának

engedélyezésekor.”

42. § A Tvt. 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez - a jelzett turistautak és tanösvények kivételével - a felügyelőségnek az igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges. A külön jogszabályok alapján erre feljogosított személyek - feladatuk ellátásához szükséges mértékben - engedély nélkül beléphetnek.”

43. § A Tvt. 41. §-ának (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni a természetvédelmi hatóságnak, az igazgatóságnak, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szervnek a védett természeti érték, terület, valamint egyedi tájérték oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, így különösen a természetvédelmi érték vagy egyedi tájérték megközelítését, bemutatását, őrzését, állapotának ellenőrzését, és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák elhelyezését.

(2) A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni, hogy a természetvédelmi hatóság, az igazgatóság, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szerv a természeti érték oltalma, tudományos megismerése érdekében ingatlanát időlegesen használja, arra használati jogot szerezzen, vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza.”

44. § A Tvt. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„44. § (1) A felügyelőség engedélye szükséges állatgyűjtemények, állatkertek, illetve egyéb vadon élő védett állatok tartására, idomítására szolgáló létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez.

(2) Elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak - ha e törvény másként nem rendelkezik - az igazgatósághoz be kell jelentenie.

(3) Védett állat- és növényfaj egyedének károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a felügyelőség köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani. Amennyiben a védett egyedet károsító, veszélyeztető, zavaró tevékenységet más hatóság engedélye alapján végzik, a hatóság a felügyelőség megkeresésére az engedélyezési eljárást ismételten lefolytatja, amelybe a felügyelőséget mint szakhatóságot bevonja. Az eljáró hatóság - amennyiben az nem a felügyelőség - a tevékenység folytatását az eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti.

(4) Rendszeresen hasznosított védett állatfaj állományának hosszú távú fenntartható hasznosítása érdekében a miniszter rendeletben határozza meg az adott faj állománya hasznosításával kapcsolatos szabályokat.

(5) Fokozottan védett élő szervezetek élőhelyén, valamint élőhelye körül - a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint - használati, gazdálkodási korlátozást rendelhet el a felügyelőség. Az ebből eredő károk megtérítésére a 72. § rendelkezései az irányadóak.

(6) A védett növény- és állatfajok védelmére, tartására, bemutatására, hasznosítására vonatkozó részletes szabályokat, feltételeket a Kormány rendeletben állapítja meg.”

45. § A Tvt. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) tűrni köteles, hogy az igazgatóság, a felügyelőség, illetve az általuk erre feljogosított személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. Az e tevékenység során okozott tényleges kárt az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) részére meg kell téríteni.”

46. § (1) A Tvt. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„51. § (1) A Minisztérium engedélye szükséges

a) barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához;

b) barlang, barlangszakasz kiépítéséhez;

c) barlangi képződmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához.

(2) Gyógybarlang esetében az (1) bekezdés a) pontja szerinti gyógyászati hasznosításra vagy ennek módosítására irányuló eljárásban az egészségügyi miniszter által a gyógybarlanggá nyilvánításra [48. § (6) bekezdés] jogszabályban kijelölt szerv szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(3) A felügyelőség engedélye szükséges a barlangban végzett, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó tevékenységhez, továbbá a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen:

a) barlangban, barlangszakaszban végzendő kutatáshoz, kísérlethez, gyűjtéshez, kivéve, ha a kutatást az igazgatóság végzi;

b) barlangi búvármerüléshez;

c) az (1) bekezdés b) pontja kivételével műszaki beavatkozáshoz, így különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, műtárgy elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához;

d) filmforgatáshoz;

e) a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben [48. § (5) bekezdés] meghatározott tevékenységekhez.

(4) Jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához az igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulása szükséges.

(5) A miniszter rendeletben határozza meg az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott barlang, barlangszakasz kiépítése körébe tartozó műtárgyak és tevékenységek körét, valamint azokat a barlangokat, amelyeknek látogatása a (4) bekezdés alapján vagyonkezelői hozzájáruláshoz kötött. A (4) bekezdés alapján vagyonkezelői hozzájáruláshoz kötött barlangokban történő túravezetés, az engedélyköteles barlangi búvármerülés, valamint a barlangok kutatásának képesítési feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(6) Barlangban végzendő robbantáshoz a felügyelőség szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(7) A felügyelőség hozzájárulása szükséges a barlang védőövezetében végzendő valamennyi tevékenységhez, így különösen:

a) az építési, fennmaradási engedély kiadásához;

b) vegyi anyag tárolásához, felhasználásához;

c) telekalakítás engedélyezéséhez;

d) ipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági, szolgáltató tevékenység gyakorlásához szükséges telep létesítéséhez, berendezéseinek felújításához, az alkalmazott technológia megváltoztatásához;

e) nyomvonalas létesítmény és földmű építéséhez;

f) a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben [48. § (5) bekezdés] meghatározott tevékenységekhez.”

47. § A Tvt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„57. § (1) A természetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, továbbá a Főfelügyelőség, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság, az igazgatóság, a felügyelőség, valamint a jegyző, a fővárosban a főjegyző látják el.

(2) Az igazgatóságok feladat- és hatáskörét a Kormány, működési területét a miniszter rendeletben állapítja meg.”

48. § A Tvt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„58. § (1) A természetvédelmi hatósági feladatokat első fokon

a) a Minisztérium,

b) a Főfelügyelőség,

c) a települési önkormányzat jegyzőjének, illetve a fővárosban a főjegyző államigazgatási, hatósági hatáskörébe nem tartozó ügyekben a felügyelőség,

d) a települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a főjegyző [a)-d) pontok együtt: természetvédelmi hatóság] látja el.

(2) A Minisztérium elsőfokú döntése ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól kérheti.”

49. § (1) A Tvt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjainak jogait és kötelezettségeit külön törvény határozza meg.”

(2) A Tvt. 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott keretek között a Természetvédelmi Őrszolgálatra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A Természetvédelmi Őrszolgálat szolgálati szabályzatát a miniszter rendeletben határozza meg.”

50. § (1) A Tvt. 73. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:

„Biztosíték és biztosítás”

(2) A Tvt. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„73. § (1) Aki a természeti érték állagára, állapotára veszélyt jelentő tevékenységet folytat, illetve védett természeti területen, valamint európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területen veszélyes anyagot használ, külön kormányrendeletben meghatározott biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható természeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt veszélyt jelentő tevékenységek, továbbá a veszélyes anyagok körét, valamint a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.”

51. § A Tvt. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„74. § (1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti a felügyelőség hasonló célra irányuló intézkedését.

(2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a felügyelőség engedélyével és felügyeletével végezhető.

(3) A felügyelőség szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. A felügyelőség saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli. Ha a felügyelőség beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.

(4) A felügyelőség kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert

a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek;

b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;

c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést.

A felügyelőséget más esetben kártalanítási kötelezettség nem terheli.”

52. § A Tvt. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A szakhatósági közreműködésre - külön jogszabályban meghatározott eljárások kivételével - harminc nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal, további tizenöt nappal meghosszabbítható.”

53. § A Tvt. 78. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket - ha az nem áll állami tulajdonban - a felügyelőség határozattal lefoglalja, illetőleg elkobozza. Ha a védett természeti érték állami tulajdonban áll (68. §), akkor azt a felügyelőség lefoglalja és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig az igazgatóság gondoskodik a megőrzéséről.”

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosítása

54. § A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vadász

a) a vadászjegyet vagy a vadászati engedélyt (a továbbiakban együtt: engedély),

b) az egyéni lőjegyzéket,

c) az e törvényben írt vadfaj vadászata esetén az azonosítójelet, továbbá

d) a vadászlőfegyver-tartási engedélyt, vagy ragadozó madárral való vadászatra jogosító engedélyt, vagy a vadászíjtartási engedélyt

a vadászat alkalmával köteles állandóan magánál tartani, és azt a jogosult, a hivatásos vadász, a vadászati hatóság, a rendőri szerv, valamint a természetvédelmi hatóság felhívására bemutatni.”

A halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása

55. § A halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Hhtv.) 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„6. § Azt a vizet, amely a halászati vízterületek hatósági nyilvántartásában nem szerepel, a tulajdonosnak a halászati hatósághoz be kell jelentenie. A halászati vízterületté nyilvánításra irányuló eljárást a halászati hatóság a bejelentés alapján vagy hivatalból indítja meg. A halászati hatóság a határozatát környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) szakhatósági hozzájárulásával hozza meg.”

56. § A Hhtv. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A hal természetes mozgását akadályozó építmények építéséhez (átalakításához, felújításához, megszüntetéséhez stb.) a halászati hatóság, a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző szakhatósági hozzájárulása szükséges.”

57. § A Hhtv. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A halászati tevékenységet végző személy köteles magánál tartani az állami halászjegyet, az állami horgászjegyet és a területi engedélyt (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a jogosult, a halászati őr, a természetvédelmi őr, a halászati, valamint a rendőrhatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni.”

58. § A Hhtv. 24. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a halászati hatóság indokolt esetben, a jogosult kérelmére, illetőleg hozzájárulásával

a) keltetőházi szaporításhoz szükséges anyahalak begyűjtéséhez,

b) ártéren végzett ivadékmentéshez,

c) rendkívüli kár elhárítása miatt szükséges lehalászáshoz,

d) tudományos célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtéséhez

felmentést adhat, eseti engedéllyel.

(3) Védett természeti területen - a rendkívüli kár megelőzéséhez szükséges állománymentés, továbbá tudományos kutatási célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtése kivételével - tilos az elektromos halászat. Az állománymentést, továbbá a tudományos célú gyűjtést országos jelentőségű védett természeti területen a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző - a fővárosban a főjegyző -, a halászati hatóság szakhatósági hozzájárulásával engedélyezi.

(4) Elektromos eszközzel kizárólag elektromos halászgépkezelő képesítéssel rendelkező személy halászhat.

(5) Elektromos halászatot kizárólag a megyei halászati hatóságnál nyilvántartott minősítési-üzembe helyezési vizsgával rendelkező és évenkénti elektromos érintésvédelmi felülvizsgálaton átesett elektromos eszközzel lehet végezni.”

59. § A Hhtv. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A halgazdálkodási tervet - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az elsőfokú halászati hatóság hagyja jóvá. A halgazdálkodási terv jóváhagyásához a felügyelőség szakhatósági hozzájárulása szükséges. A helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző szakhatósági hozzájárulása szükséges.”

60. § A Hhtv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30. § Ha a halgazdálkodási terv jóváhagyását követően a halállomány vagy a hal élőhelyének állapotában bekövetkezett változás miatt szükséges, a halászati hatóság a jogosult kérelmére vagy hivatalból - természeti, illetve országos jelentőségű védett természeti, valamint Natura 2000 területen, továbbá vízilétesítmény esetén a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző szakhatósági hozzájárulásával - a halgazdálkodási tervet módosítja, illetőleg attól eltérést engedélyez.”

61. § A Hhtv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A nem vadászható vad gyérítésének engedélyezését a jogosult a felügyelőségnél kezdeményezheti. A gyérítés a vadászatra jogosult által vagy tudomásával végezhető el.”

62. § A Hhtv. 38. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A halászati hatóság halászati vízterületen a (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott tilalmak és korlátozások végrehajtásától - természeti és országos jelentőségű védett természeti területen a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző természetvédelmi szakhatósági hozzájárulásával kiadott - engedélyével eltérhet.”

63. § A Hhtv. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) Ha a halászati vízterületen vagy annak meghatározott részén a halállomány vagy élőhelyének védelme indokolja, a halászati hatóság - természeti vagy országos jelentőségű védett természeti terület esetén a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző természetvédelmi szakhatósági hozzájárulásával -

a) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - meghosszabbíthatja;

b) korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több halfaj halászását, horgászását;

c) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - megrövidítheti, illetőleg a rendeletben előírt halászati méretkorlátozás alól meghatározott időtartamra felmentést engedélyezhet.

(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott esetekben a felügyelőség, illetve a jegyző, főjegyző a szakhatósági hozzájárulás tárgyában nyolc napon belül köteles nyilatkozni.”

64. § A Hhtv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Amennyiben a hal szaporodása, telelése és a halivadék nevelése indokolja, a halászati hatóság - a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző természetvédelmi szakhatósági hozzájárulásával - a halászati vízterületet vagy annak meghatározott részét kíméleti területté nyilvánítja.”

A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény módosítása

65. § A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Fbtv.) 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § Külön törvényben meghatározottak szerint a nemzeti park igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság) szervezetében Természetvédelmi Őrszolgálat működik, amelynek tagja az e törvényben és más jogszabályban meghatározott feladatokat ellátó, intézkedésre jogosult hivatalos személy.”

66. § Az Fbtv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § A Természetvédelmi Őrszolgálat tagja (a továbbiakban: természetvédelmi őr) az igazgatóság működési területén jogosult és köteles:

a) a természet, valamint a régészeti örökség védelmére vonatkozó előírások betartását ellenőrizni;

b) a természet és a régészeti örökség védelmének érdekeit sértő, a természeti értéket és területet - beleértve a védett természeti értéket és területet - (a továbbiakban: természeti érték vagy terület) veszélyeztető vagy károsító, valamint régészeti lelőhelyet károsító jogellenes cselekményt elkövető személyt cselekményének abbahagyására felszólítani, feltartóztatni, igazoltatni, ellene eljárást kezdeményezni;

c) azt a személyt, akiről alaposan feltételezhető, hogy jogellenesen szerzett természeti értéket vagy régészeti leletet tart magánál, feltartóztatni, igazoltatni, ruházatát, valamint csomagját átvizsgálni;

d) azt a járművet, amelyikről alaposan feltételezhető, hogy azon jogellenesen szerzett természeti érték vagy régészeti lelet van - a közlekedésrendészeti szabályok betartásával - feltartóztatni, átvizsgálni, a jármű vezetőjét és a járművön, illetve az abban tartózkodó személyt igazoltatni;

e) a természeti értéket vagy területet károsító vagy veszélyeztető, valamint régészeti örökséget károsító jogellenes cselekmény elkövetésén tetten ért vagy az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személytől a jogellenesen szerzett természeti értéket, régészeti leletet, valamint az elkövetéshez (veszélyeztetéshez) használt eszközt visszatartani;

f) a természet, valamint a régészeti örökség védelmével összefüggő bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével gyanúsítható, vagy az intézkedésének ellenszegülő személyt elfogni, ruházatát átvizsgálni, valamint a rendőr megérkezéséig visszatartani, vagy a legközelebbi rendőri szervhez előállítani;

g) jogszerű intézkedésével szemben történt ellenszegülés megszüntetésére kényszerítő eszközt alkalmazni, az ellenszegülő vagy támadó személytől fegyvert, élet kioltására alkalmas, illetve más veszélyes eszközt elvenni és az illetékes rendőri szervnek átadni;

h) jogszabályban meghatározott esetben helyszíni bírságot kiszabni.”

67. § Az Fbtv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„15. § (1) A 11. és a 14. §-ban meghatározott őrszolgálatok (őrök) országos felügyeletét a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszter - a régészeti örökség vonatkozásában az örökségvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszterrel egyetértésben - gyakorolja.

(2) A természetvédelmi őr és az önkormányzati természetvédelmi őr a kényszerítő eszköz használatáról - amennyiben az intézkedést az érintett sérelmesnek tartja - a munkáltató útján haladéktalanul részletes írásbeli jelentést tesz az illetékes rendőrkapitányságnak.

(3) A természetvédelmi őr és az önkormányzati természetvédelmi őr kényszerítő eszköz használatának jogszerűségét az illetékes rendőrkapitányság közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja ki.”

A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény módosítása

68. § A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését]

b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség,”

[végzi.]

A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítása

69. § A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 58. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem terjed ki:]

e) a hajózási hatóság által - külön jogszabályban foglaltak alapján - kiadott üzemeltetési engedéllyel rendelkező vízi járművekre.”

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény módosítása

70. § A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 20. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) által engedélyezett - települési hulladék ártalmatlanítására alkalmas - hulladékkezelési berendezéssel, létesítménnyel rendelkeznek, az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesülnek, ha a tevékenységük során képződött települési hulladékuk ártalmatlanításáról ezekben a berendezésekben, létesítményekben gondoskodnak.”

71. § (1) A Hgt. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek.”

(2) A Hgt. 26. §-ának (3) és (4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a § a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:

„(3) A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. napot követően a közszolgáltató - a felszólítás megtörténtének igazolása mellett - a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezi.

(4) A települési önkormányzat jegyzője - a kezdeményezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül - a külön jogszabályban meghatározottak szerint intézkedik a díjhátralék, késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében. A behajtott díjhátralékot, késedelmi kamatot, valamint a közszolgáltatónak az ezzel kapcsolatban felmerült és behajtott költségeit a települési önkormányzat jegyzője nyolc napon belül átutalja a közszolgáltatónak.

(5) Ha a közszolgáltatást igénybe vevő díjhátralékos nem tulajdonosa az ingatlannak és a vele szemben lefolytatott behajtás eredménytelen, a díjhátralékot, késedelmi kamatot és a felmerült költségeket az ingatlan tulajdonosától, illetve vagyonkezelőjétől kell behajtani. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége egyetemleges.

(6) A behajthatatlan díjhátralék esetében ennek tényéről és okáról a települési önkormányzat jegyzője - a behajtás eredménytelenségét követő nyolc napon belül - igazolást ad a közszolgáltatónak.”

72. § A Hgt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az országos terv alapján a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok (a továbbiakban: igazgatóság) a külön jogszabályban megjelölt területre a vonatkozó területrendezési és területfejlesztési tervekben foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet készítenek a területen lévő, illetve működő helyi önkormányzatok, érintett más hatóságok, érdek-képviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával.”

73. § A Hgt. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A hulladékgazdálkodási igazgatás feladatait a Kvt., valamint az e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség), az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: Főigazgatóság), a felügyelőségek, az igazgatóságok, illetőleg a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyzők látják el.”

74. § (1) A Hgt. 47. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:

„Biztosíték és biztosítás”

(2) A Hgt. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„47. § (1) Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során a külön kormányrendeletben meghatározott mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, valamint a hulladékkezelő

a) külön jogszabályban meghatározott biztosíték adására köteles,

b) a tevékenységével okozható előre nem látható környezeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető.

(2) A biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

(3) Hulladékkezelő létesítmény esetében a biztosítéknak fedeznie kell a létesítmény bezárásakor, illetőleg a tevékenység felhagyásakor szükséges felszámolási költségeket. Hulladéklerakó esetében ennek fedeznie kell a lerakó utógondozásának és legfeljebb harminc évig történő monitorozásának költségeit is.”

75. § A Hgt. 54. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A hulladékgazdálkodás korszerű módszereinek, az egyes hulladékfajták egymástól elkülönített gyűjtésének a megismertetése és népszerűsítése elsősorban a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, a Főfelügyelőség, a Főigazgatóság, a felügyelőségek, az igazgatóságok, illetve más államigazgatási szervek, a települési önkormányzatok, valamint a hulladékgazdálkodásban érdekelt gazdálkodó és társadalmi szervezetek feladata.”

76. § A Hgt. 59. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:]

n) a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait;”

A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény módosítása

77. § A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: VTT tv.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A földrészlet árvízi tározóba történő sorolásáról a földrészlet fekvése szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) a hatósági eljárás során, a külön jogszabály szerinti hatáskörében érintett hatóságot szakhatóságként bevonva határoz. A jogerős határozatot a felügyelőség megküldi a földrészlet fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalnak (a továbbiakban: földhivatal).”

78. § A VTT tv. 9. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A földhivatal - az árvízi tározó jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzéséről szóló határozattal, illetve a földrészlet tulajdonosában bekövetkező változás esetén a tulajdonjog bejegyző határozattal egyidejűleg - a (4) bekezdésben meghatározott adatokat a felügyelőségnek, valamint a beruházónak megküldi.”

79. § A VTT tv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A VTT vonalas létesítményeinek (tározógát, csatorna) az előzetes vizsgálati eljáráshoz külön jogszabály szerint szükséges dokumentáció, örökségvédelmi hatástanulmány, valamint a területrendezési tervtanulmány alapján 1:10 000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és kijelölt 200 méter szélességű területsávjában a Magyar Államot - más jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg a nyomvonalon található földrészletek tekintetében.”

80. § A VTT tv. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § A VTT létesítményeinek építése során a környezetvédelmi, illetve a vízügyi eljárásokban első fokon a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.”

81. § A VTT tv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § A felügyelőség hatósági döntésének kialakítása előtt - a VTT közérdekűségére, a környezet- és természetvédelmi, valamint örökségvédelmi érdekekre, továbbá az árvízi biztonság és a területfejlesztés előre jelzett gazdasági és társadalmi hatására is figyelemmel - az egységes megoldási javaslat kialakítása érdekében folyamatosan konzultál a tervezővel, illetve a beruházóval.”

82. § A VTT tv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A beruházó köteles - a felügyelőség hatáskörébe tartozó eljárások lefolytatásához a kérelem mellékleteként előírt tartalmú dokumentáció készítésének fázisában - az adott tervezési szakaszban érintett valamennyi szakhatóságtól, a közművek üzemeltetőitől és az utak kezelőitől előzetes adatszolgáltatást kérni.”

83. § A VTT tv. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szakhatóságok, a közművek üzemben tartói és az utak kezelői az építésügyi hatóság, valamint a felügyelőség által kitűzött helyszíni szemlén vagy az azt követő 15 napon belül kötelesek nyilatkozni arról, hogy az üzembe helyezési engedélynek a külön jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak-e.”

84. § A VTT tv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén a felügyelőség felszólítja a tulajdonost, illetőleg az egyéb jogcímen használót a művelési ágnak megfelelő állapot helyreállítására. A kötelezettség elmulasztása esetén a felügyelőség a szükséges munkák elvégzéséről a tulajdonos, illetve az egyéb jogcímen használó költségére gondoskodik.”

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény módosítása

85. § Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény 10. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti kiosztási határozatot a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény vagy a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény alapján termelői engedélyköteles tevékenységek tekintetében a környezetvédelmi hatóság a Magyar Energia Hivatal szakvéleményének figyelembevételével hozza meg.”

A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény módosítása

86. § A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 21. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdésben felsorolt jogok

a) országos jelentőségű védett természeti területen az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség,

b) helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző, a fővárosban a főjegyző

előzetes hozzájárulásával engedélyezhetők.”

Záró rendelkezések

87. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésekben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépést követően indult ügyekben kell alkalmazni azzal, hogy a törvény eljárásjogi rendelkezéseit a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Az 1. § a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba.

(3) A 19. § és a 24. § 2006. január l-jén lép hatályba.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vgtv. 15. §-ának (9) bekezdése, a Hgt. 48. §-át megelőző cím, 48. §-a, 56. §-ának (8) bekezdése és 59. §-a (1) bekezdésének m) pontja, valamint a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 122. §-ának (23) bekezdése hatályát veszti. Hatályát veszti továbbá az államszervezetre vonatkozó egyes törvények, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról, az egészségügyről, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvények módosításáról szóló 1999. évi CXIX. törvény 21. §-a, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 94. §-ának (2) bekezdése, egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvény 6. §-a, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi LI. törvény 1. §-ának (3) bekezdése, a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény 20. §-ának (2) bekezdése, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2004. évi LXXVI. törvény 14. §-a, 21. §-a és 23. §-a.

(5) A Vgtv. 15. §-ának (8) bekezdése, valamint a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 136. §-a és 21. számú melléklete 2005. december 31. napján veszti hatályát.

88. § (1) A Tvt.

a) 17. §-a (4) bekezdésének és 76. §-a (3) bekezdésének „Minisztérium” szövegrésze helyébe „Főfelügyelőség”,

b) 42. §-a (4) és (8) bekezdéseinek, valamint a 43. §-a (5) bekezdésének „Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség” szövegrésze helyébe „Főfelügyelőség”,

c) 12. §-a (1) és (2) bekezdéseinek, a 13. §-a (1) és (3) bekezdéseinek, a 15. §-a (3) bekezdésének, 17. §-a (6) bekezdésének, 20. §-a (2) bekezdésének, 21. §-a (1) és (2) bekezdéseinek, 26. §-a (3) bekezdésének, 27. §-a (3) bekezdésének, 34. §-a (3) és (4) bekezdéseinek, 41/A. §-a (2) bekezdésének, 42. §-a (3) és (6) bekezdéseinek, 43. §-a (2) bekezdésének, 48. §-a (4) bekezdésének, 49. §-a (1) bekezdésének, 52. §-a (4) bekezdésének, 53. §-a (6) bekezdésének, 54. §-a (4) bekezdésének, 71. §-a (4) bekezdésének, 77. §-ának, 78. §-a (1) bekezdésének és 80. §-a (2) bekezdésének „az igazgatóság” szövegrésze helyébe „a felügyelőség”,

d) 53. §-ának (3) bekezdés a) és b) pontjai „közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek” szövegrész helyébe a „Natura 2000 területek”

szövegrész lép.

(2) A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény

a) 12. §-a (1) bekezdésének, 14. §-a (2) bekezdésének és 37. §-a b) pontjának „Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium” szövegrésze helyébe „Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség”,

b) 49. §-a f) pontjának „fegyveres erők” szövegrésze helyébe „Magyar Honvédség”

szövegrész lép.

(3) A Hgt.

a) 21. §-ának (2) bekezdése b) pontjának, 24. §-a (2) bekezdésének, 41. §-a (1), (3) és (5) bekezdéseinek, valamint 53. §-a (4) bekezdésének „környezetvédelmi felügyelőség” szövegrésze helyébe „felügyelőség”,

b) 40. §-a (2) bekezdésének és 54. §-a (2) bekezdésének „környezetvédelmi felügyelőségek” szövegrésze helyébe „felügyelőségek”,

c) 24. §-a (2) bekezdésének, 36. §-a (2) bekezdésének és 48. §-a (1) bekezdésének „környezetvédelmi felügyelőségnek” szövegrésze helyébe „felügyelőségnek”,

d) 34. §-a (2), (3) és (5) bekezdéseinek „környezetvédelmi felügyelőség” szövegrésze helyébe „igazgatóság”,

e) 40. §-a (2) bekezdésének, 41. §-a (2) és (3) bekezdéseinek és 54. §-a (2) bekezdésének „Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség” szövegrésze helyébe „Főfelügyelőség”

szövegrész lép.

(4) A VTT tv. 6. §-ának, 7. §-a (2) bekezdés b) pontjának, 8. §-a (1) bekezdésének, 9. §-a (1) és (4) bekezdéseinek „vízügyi felügyelet” szövegrésze helyébe „felügyelőség” szövegrész lép.

(5) A Vszt. 6. §-a (2) bekezdésében, 8. §-ában, 9. §-a (2) bekezdésében a „környezetvédelmi és területfejlesztési” szövegrész helyébe a „természetvédelemért felelős” szövegrész lép.


  Vissza az oldal tetejére