Időállapot: közlönyállapot (2005.XII.25.)

96/2005. (XII. 25.) OGY határozat

az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról * 

Az Országgyűlés

- annak érdekében, hogy Magyarország az Európai Unió sikeres tagjaként hozzájáruljon Európa kiegyensúlyozott fejlődéséhez és versenyképességéhez,

- fontosnak tartva a közép-európai régióban játszott szerepét,

- felismerve a határokon átnyúló együttműködésben rejlő lehetőségeket,

- figyelembe véve a rendszerváltoztatás óta eltelt 15 év tapasztalatait,

- figyelembe véve Magyarország társadalmi, gazdasági és környezeti állapotát, a fejlesztéspolitikának az elmúlt tizenöt évben elért eredményeit és tapasztalatait, valamint a csatlakozás által az ország előtt megnyílt lehetőségeket,

- összhangban az Európai Unió kohéziós politikája elveivel és céljaival

a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciót (a továbbiakban: Koncepció) Magyarország hosszú távú, 15 éves fejlesztési koncepciójaként.

2. A Koncepció a fejlesztéspolitika alapelveként fogalmazza meg

a) a fenntartható fejlődést, amely során olyan gazdasági fejlődést valósít meg, amely a társadalmi jólétet úgy biztosítja, hogy eközben a jövő generációk lehetőségeit nem szűkíti a ma élőkéhez képest;

b) az átláthatóság elvét, hogy a fejlesztéspolitika valamennyi folyamata nyilvános és átlátható legyen;

c) a partnerség elvét, hogy a fejlesztéspolitika valamennyi szakaszában együttműködés legyen a társadalom, a gazdaság és a tudomány szereplői között a nemzeti közmegegyezés kialakítása érdekében;

d) a szubszidiaritás elvét, hogy a fejlesztéspolitikai döntések mindig a legalkalmasabb szinten szülessenek meg, biztosítva a helyi, a térségi, a nemzeti és a közösségi szintek közötti leghatékonyabb munkamegosztást;

e) a mérhetőség elvét, hogy a fejlesztéspolitikai beavatkozások hatása követhető és számon kérhető legyen;

f) a programozás, integrálás elvét, hogy a tervezés során a fejlesztéspolitika építsen a programok kölcsönhatásaira a lehető legnagyobb társadalmi haszon biztosítása érdekében;

g) valamint a decentralizáció elvét, hogy a fejlesztéspolitika sok szereplőssé válása segítse elő az érdekek feltárását és érvényesítését, valamint a gyors döntéshozatalt, illetve a regionalizmus elvét, hogy a régiók a fejlesztéspolitika meghatározó szereplőivé váljanak.

3. Cél, hogy Magyarország 2020-ra Európa legdinamikusabban fejlődő, az uniós átlagot meghaladó fejlettséggel rendelkező, a fenntartható fejlődés szempontjait is követő országai közé tartozzon, ahol ennek eredményeként a jelenleginél

a) több a munkahely,

b) magasabbak a jövedelmek,

c) biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet,

d) egészséges és hosszabb az élet.

4. Mindezek érdekében az Országgyűlés a következő 15 évre az alábbi átfogó célokat határozza meg:

a) versenyképesség, biztosítva az értékteremtés feltételeit mind a társadalom, mind a gazdaság, mind a tudomány és kultúra képviselőinek;

b) igazságosság, erősítve az országon belül a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót;

c) biztonság, a fenntartható fejlődés esélyét teremtve meg Magyarország jelen és jövő generációi számára egyaránt.

5. A fejlesztéspolitika átfogó céljainak elérése érdekében az Országgyűlés a következő stratégiai célok elérését tűzi ki 2020-ig az ország fejlesztéspolitikája számára:

a) a magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedése, amely lehetővé teszi az ország jövedelemtermelő képességének fokozását, amelynek révén tartósan nőhet az emberek életszínvonala, és az állam biztosíthatja a gazdaság- és társadalomszervezési feladatainak magas szintű ellátásához szükséges fejlesztéseket;

b) a foglalkoztatás bővülése, amelynek révén biztosítható, a stabil és kiszámítható társadalom megteremtése, és amely révén elérhető egy kiegyensúlyozott társadalmi felelősség megosztás kialakulása;

c) a versenyképes tudás és műveltség növekedése, amely feltétele a tudáson alapuló gazdaság szerveződésében való sikeres helytállás, mind az emberek, mind az egész ország számára;

d) a népesség egészségi állapotának javulása, amelynek révén a magyar társadalom minden tagja számára biztosítható az emberhez méltó és tevékeny élet, egyúttal biztosítva az egészségügyi rendszer fenntartható fejlődését és mérsékelve az egészségügyre fordított kiadások elkerülhetetlenül növekvő ütemét;

e) a társadalmi összetartozás, szolidaritás és aktív állampolgári magatartás erősödése, amely biztosíthatja, hogy valamennyi ember a következő időszak fejlődése nyertesének érezhesse magát;

f) a fizikai elérhetőség javulása, amely a gazdasági versenyképesség növelésén túl, elősegíti a lakosság könnyebb és gyorsabb hozzáférését a munkahelyekhez, javakhoz és szolgáltatásokhoz;

g) az információs társadalom kiteljesedése, melynek révén biztosítható, hogy a társadalom valamennyi rétege számára elérhetővé váljanak a modern kor legfontosabb technológiai feltételei;

h) a természeti értékek megőrzése és az erőforrások, valamint a környezeti értékek fennmaradása és fenntartható fejlődés elvének megfelelő hasznosulása révén elérhető, hogy elődeinktől kapott természeti táj és épített környezeti értékeink ápolásával és hasznosításával fejlődésünk a jövő nemzedékei számára is biztosítsa az egészséges, biztonságos, tiszta környezet és a fenntartható fejlődés feltételeit;

i) kiegyensúlyozott területi fejlődéssel biztosíthatjuk, hogy Magyarország valamennyi állampolgára lakóhelyétől függetlenül hasonló eséllyel juthasson hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz, javakhoz és az ország valamennyi települése megmaradva, hagyományait megőrizve fejlődhessen a jövőben is.

6. Az Országgyűlés a fejlesztéspolitika átfogó és stratégiai céljai mellett meghatározza azokat a horizontális szempontokat is, amelyek érvényesítését nem egy konkrét fejlesztési irány szolgálja, hanem a fejlesztéspolitika valamennyi szintjén, a tervezéstől a végrehajtásig figyelembe kell venni. Ezek:

a) a fenntartható fejlődés érvényesülése, hogy a fejlesztéspolitika ne élje fel a jövő generációk számára elérhető természeti, társadalmi és gazdasági erőforrásokat;

b) az esélyegyenlőség biztosítása, beleértve mind a nemek közötti esélyegyenlőséget, mind a roma kisebbség egyenlő esélyeinek, mind a fogyatékossággal élők egyenlő esélyeinek biztosítását;

c) az info-kommunikációs technológia széles körű alkalmazása feltételeinek megteremtése, vagyis, hogy a jövő meghatározó technológiai eszközei mindenki számára elérhetően és alkalmazhatóan biztosíthassák az információs társadalom kialakulását;

d) a foglalkoztatás növelése, ezért a foglalkoztatás bővítésének szempontját valamennyi fejlesztéspolitikai beavatkozás megtervezésekor meg kell vizsgálni;

e) a biztonság szempontjainak érvényesítése, azaz megelőzésorientált megközelítés révén mindenki számára biztosítani kell a kiszámítható, biztonságos jövőt.

7. Az Országgyűlés a térségi szemlélet érvényesítése, az ország kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében a területfejlesztési politika átfogó céljait a következő pontokkal egészíti ki:

a) térségi versenyképesség ösztönzése, hogy a területi kohézió megteremtésének motorja a helyi erőforrások lehető legjobb kihasználása legyen;

b) területi felzárkózás megteremtése, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségek kiemelt figyelmet kapjanak a fejlesztéspolitikában, valamint az országos átlagot jelentősen meghaladó mértékű, az elmaradottság arányában növekvő támogatást fejlesztéseik megvalósításához;

c) kiegyensúlyozott településhálózat kialakítása, különös tekintettel a városhiányos térségek dinamizálására, a gazdasági együttműködésbe való bekapcsolódásuk elősegítésére és a közösségi szolgáltatások elérhetőségére;

d) fenntartható fejlődésnek megfelelő térségfejlődés és területi, természeti, táji, kulturális örökségvédelem, hogy a helyi erőforrások lehető legjobb kihasználása ne járjon az erőforrások kimerítésével és a jövő generációk számára is lehetőséget biztosítson;

e) területi integrálódás Európába, hogy figyelembe véve a nyitott európai térben való elhelyezkedésünket kihasználjuk a határ menti és interregionális együttműködésben rejlő lehetőségeinket;

f) decentralizáció és regionalizmus erősítése, amelynek révén biztosítható, hogy a helyi közösségek számára legfontosabb fejlesztési döntések a közösséghez legközelebb eső (regionális, kistérségi) döntéshozatali szinten történjenek, ezáltal biztosítva a fejlesztéspolitika lehető legnagyobb hatékonyságát és társadalmi elfogadottságát.

8. Az Országgyűlés az innováció elősegítése, valamint a versenyképesség javítása érdekében, a tudomány, a felsőoktatás, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság és infrastruktúra térbeni koncentrációjára alapozva, kölcsönhatásuk és regionális szervező funkciójuk erősítésével az európai versenyképességi pólusok hálózatába illeszkedő fejlesztési pólusok kialakítását kezdeményezi, és

a) Budapestet és agglomerációját kiemelt fejlesztési pólussá,

b) Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged városokat fejlesztési pólussá, továbbá

c) Székesfehérvár, illetve Veszprém városát fejlesztési társközponttá jelöli ki;

d) továbbá szükségesnek tartja a pólusokkal együttműködő fejlesztési tengelyek, valamint a vonzáskörzetük dinamizálására képes nagyvárosok gazdasági térszervező szerepének megerősítését.

9. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a Koncepció alapján

a) készítse el az európai uniós források felhasználásához szükséges stratégiai tervet, amelyben minden régió saját regionális operatív programja is szerepel, s a regionális operatív programok végrehajtásának felelősségét a regionális fejlesztési tanácsok felelősségi körébe utalja;

b) a Koncepcióban foglalt célok figyelembevételével folytassa le a tárgyalásokat az Európai Bizottság képviselőivel;

c) alakítsa ki a fejlesztéspolitika hatékony intézményrendszerét;

d) kísérje figyelemmel a Koncepcióban foglaltak teljesülését, és ennek megvalósulásáról 2008. október 31-ig tájékoztassa az Országgyűlést.

Melléklet a 96/2005. (XII. 25.) OGY határozathoz

ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ

I. RÉSZ

A JÖVŐÉPÍTÉS ALAPJAI

KIINDULÓPONTOK MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSPOLITIKÁJÁHOZ

1. ELŐSZÓ A MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁNAK KIINDULÓPONTJAIT ÖSSZEFOGLALÓ DOKUMENTUMHOZ

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció két részből áll: „A jövőépítés alapjai - Kiindulópontok Magyarország fejlesztéspolitikájához” és a „Célok és eszközök a sikeres Magyarországért - Magyarország fejlesztéspolitikai teendői” című dokumentumból. Jelen dokumentum célja, hogy megalapozza a Magyarország hosszú távú fejlesztéspolitikáját meghatározó stratégiai megállapításokat és célokat. A feladatokat és azok részletes kifejtését a „Célok és eszközök a sikeres Magyarországért” (továbbiakban: Célok) című második dokumentum tartalmazza.

Ebben a fejezetben az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban megfogalmazott megállapításokat és következtetéseket foglaljuk össze, melyek részletes kifejtését a Célok tartalmazza.

A Célok a helyzetelemzésre, az elmúlt tíz év és az I. Nemzeti Fejlesztési Terv tapasztalataira építve az EU főbb fejlesztéspolitikai irányait, a fejlesztéspolitika peremfeltételeit és fejlesztéspolitikánk elveit figyelembe véve határozza meg az ország előtt álló fejlesztési feladatokat. Bemutatja a fejlesztési célok rendszerét és az ahhoz kapcsolódó eszközöket, valamint kijelöli a fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása érdekében - még 2007 előtt - elvégzendő legfontosabb feladatokat.

A „Fejlesztési célok rendszere” című fejezet a Helyzetelemzésen, politikai konszenzuson és széles körű szakmai és társadalmi egyetértésen alapulva meghatározza az ország 2050-re elérendő jövőképét. Kijelöli 2020-ig az átfogó célokat, a stratégia végrehajtása során érvényesítendő horizontális szempontokat és területpolitikai célokat, valamint az ország fejlesztésének stratégiai céljait és elérésük módját, a prioritásokat. A fejezet végül bemutatja az OFK céljainak elérését szolgáló eszközökkel és forrásokkal kapcsolatos kérdéseket.

- A fejlesztéspolitika jövőképe, hogy 2050-re Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa legyen, ahol nő az életszínvonal, javul az életminőség, ahol a jelenleginél lényegesen több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságosabb, tisztább és jobb minőségű a lakókörnyezet, egészségesebb és hosszabb az élet. Ennek megvalósításához el kell érnünk, hogy a megtermelt érték tartósan növekedjék, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősödjék, és hogy a jövő generációk számára szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak. A jövőkép az ország fejlettségének az Európai Unió átlagos szintjéhez történő közelítéséről, a teljes foglalkoztatás megteremtésére való törekvésről, az oktatásról mint legjobb befektetésről, az iskoláról, a képző intézményről mint a mobilitás csatornáiról, Budapestről és a nagy egyetemi városokról mint az innováció központjairól, a feldolgozóiparról és a szolgáltatásokról mint a középvárosok gazdasági fejlődésének motorjáról, az informatikának a gazdasági és társadalmi teljesítményt megsokszorozó lehetőségeiről, a vidéki térségek új arculata által kínált új szerepekről, az országról mint ökológiai mintaállamról, a testi-lelki egészség javulásáról, a hosszabb életről, valamint az állami szerepvállalás újragondolásáról vizionál.

- A Célok dokumentum kijelöli a magyar fejlesztéspolitikai rendszer minden szintjén, azaz a tervezés, szabályozás, megvalósítás, nyomon követés és az ellenőrzés során érvényesítendő horizontális szempontokat is, melyek: a fenntarthatóság, a környezet védelme, az esélyegyenlőség, a foglalkoztatás és a biztonság növelése, az információs társadalom széles körű kiépülésének elősegítése.

- A dokumentum - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban - az ország modernizációjához szükséges feltételként határozza meg a területileg kiegyensúlyozott fejlődés igényének megfelelő hosszú távú területpolitikai célokat; azaz a térségi versenyképesség ösztönzését, a területi felzárkózás megteremtését, a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet, a területi integrálódást Európába, valamint a decentralizáció és regionalizmus erősítését.

- A fejlesztéspolitika középtávú stratégiai célkitűzései figyelembe veszik a jelen dokumentumban vázolt európai uniós fejlesztéspolitikai irányokat és a helyzetértékelésben felvázolt magyar viszonyokat. Magyarország középtávú stratégiai céljai: „a gazdaság versenyképességének tartós növekedése”, „a foglalkoztatás bővülése”, „a versenyképes tudás és műveltség növekedése”, „a népesség egészségi állapotának javulása”, „a társadalmi összetartozás erősödése”, „a fizikai elérhetőség javulása”, „az információs társadalom kiteljesedése”, „a természeti erőforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosulása”, valamint a „kiegyensúlyozott területi fejlődés”.

- A Prioritások elnevezésű rész a stratégiai célok megvalósításának területeit három fő prioritáscsoportba rendezi, melyek a következők: „Befektetés az emberbe”, „Befektetés a gazdaságba”, „Befektetés a környezetbe”. A prioritásokként kijelölt beavatkozási területeken tervezett lépések több stratégiai cél együttes megvalósítását is szolgálják.

- A „Befektetés az emberbe” prioritáscsoport elemei: „A munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása az egész életen át tartó tanulás megvalósítása révén”; „Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerőpiac igényeivel”; „A munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása”; „A társadalmi és területi zárványok oldása”; „Az oktatáshoz, képzéshez és műveltséghez való hozzáférés, az esélyegyenlőség feltételeinek a javítása”; „A társadalmi és kulturális tőke erősítése”; „Korszerű népegészségügyi szakmapolitika kialakítása”; „Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének korszerűsítése”; valamint „A közigazgatás és a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítése”.

- A „Befektetés a gazdaságba” prioritáscsoport elemei: „Az innováció, kutatás-fejlesztés ösztönzése és infrastrukturális hátterének megerősítése”; „A technológiai modernizáció előmozdítása”; „A vállalkozások működési és üzleti környezetének javítása, a hálózatosodás elősegítése”; „A dinamikus és interaktív IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztése”; végül „Az IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése”.

- A „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport elemei: „A természeti értékek és erőforrások megőrzése”; „Tiszta települések, biztonságot teremtő környezetvédelem”; „A megelőző, elővigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése”; „Hazánk nemzetközi elérhetőségének javítása, a logisztikai csatlakozások fejlesztése”; „A térségi-regionális elérhetőség javítása”; valamint „A helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése”.

- Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció céljainak elérését szolgáló eszközökkel/forrásokkal kapcsolatos kérdések című rész a 2007 és 2013 közötti időszakban elérhető uniós forrásokat és a hazai társfinanszírozás hozzávetőlegesen becsült nagyságrendjét, valamint az OFK szerepét mint a tisztán hazai forrású finanszírozás esetében is követendő koncepcionális keretet mutatja be. Olvashatunk benne arról is, hogy az OFK és a vele szoros kapcsolatban készült Országos Területfejlesztési Koncepció miként szolgál majd koncepcionális keretéül az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásait (és azok hazai társfinanszírozását) magába foglaló Nemzeti Stratégiai Referenciakeretnek (NSRK 2007-2013), valamint a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Terv célrendszerének.

A „Fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása” c. fejezet a sikeres fejlesztéspolitika megvalósításához, a stratégiai célok eléréséhez szükséges, még 2007 előtt elvégzendő feladatokat összegzi. A fejlesztéspolitika hatékonyságát befolyásoló főbb irányok és teendők a következők: átfogó tervezési mechanizmus kialakítása - a stratégiai szemlélet meghonosítása; markáns, erős kormányzati koordináció; horizontális/ágazatközi és regionális koordináció; a miniszteriális szint stratégiai tevékenységének megerősítése; fejlesztéspolitikai decentralizáció; kormányzati és regionális érdekegyeztetési mechanizmus kiépítése, erős partnerség; az uniós és a nemzeti fejlesztéspolitika intézményesített összhangja - egységes fejlesztési finanszírozási rendszer; végezetül a tervezés jogszabályi megalapozásának szükségessége.

A Célokban megjelenő feladatokat ezen dokumentum kiindulási pontjai alapján, politikai és társadalmi vitákban jelölték ki a tervezők.

2. KIINDULÁSI PONTOK

2.1 Helyzetelemzés
2.1.1 Összefoglaló
Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kiépült a demokratikus politikai intézményrendszer, és kialakult egy versenyképes piacgazdaság. 2004 májusában az ország az Európai Unió tagjává vált. Sikeresen végrehajtottuk a piacgazdasági átmenetet
Az átalakulási folyamat ugyan súlyos terheket rótt a társadalomra, de a lakosság képes volt ezekkel megbirkózni, és alkalmazkodott a kihívásokhoz. Növekedésnek indultak a reálbérek, jelentősen javult a háztartások felszereltsége. Javult a lakások víz-, gáz- és csatornaellátása, általánossá vált a vezetékes telefon, illetve a mobilhasználat. Széles körben terjed az internet használata. A gépkocsik száma és minősége jelentősen emelkedett. A háztartások helyzete az átmenet nehézségei után jelentősen javult
Magyarország a kelet-közép-európai országok sorában élen járt a privatizációban, a piacgazdaság kialakításában. Kialakult a kapitalista gazdaságot segítő adó-, pénzügyi, számviteli rendszer, jogi szabályozás. Nyitott, versenyképes piacgazdaság alakult ki
Az 1990-es évek elején a nem piacképes termelés leépülésével párhuzamosan gyorsan fejlődtek a versenyképes vállalkozások, így a gazdasági növekedés motorjává váló, nemzetközi szinten is versenyképes ágazatok alakultak ki. A magyar gazdaság integrálódott a világgazdaságba. A magyar gazdaság integrálódott a világgazdaságba
Az ezredfordulóra a magyar GDP meghaladta a rendszerváltás előtti szintet, és lemaradásunk a fejlettebb európai országoktól folyamatosan csökken. Csökken GDP-beli lemaradásunk az európai országoktól
Ez a folyamat azonban ma még nem kiegyensúlyozott, és a fejlődés üteme is elmarad attól, amit az ország adottságai lehetővé tennének. Sőt a fejlődés jelenlegi ütemének a fenntartása is komoly erőfeszítéseket igényel. A fejlődés ütemének fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel
A gazdaság versenyképessége megerősítésre szorul. A felgyorsuló európai integráció nagyobb lehetőségeket kínál, ám vállalatainknak sokkal erősebb versenyben kell helytállniuk. A gazdaság fejlődése néhány térségre és ágazatra koncentrálódik, a hazai vállalkozások és a foglalkoztatottak meghatározó része a prosperáló szektorokban és régiókban működik. A modern technológiai, informatikai eljárások alkalmazása terjedőben van, de nemzetközi összehasonlításban továbbra is elmaradásunk van ezen a területen. A versenyképesség megerősítésre szorul
A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul. Csökken a népesség és azon belül az aktív korúak aránya. Sokan tartósan kívül rekedtek a munkaerőpiacon. Jelentős az érvényesüléshez szükséges tudással és egészséggel nem rendelkezők aránya. A szegénység néhány társadalmi csoportban tartóssá vált. A cigányság nagy része leszakadóban van. A társadalmi különbségek rögzültek, a szegregáció egyre erősebb. A területi különbségek az elmúlt években folyamatosan nőttek. A társadalom belső kapcsolatai gyengék. Egyre érezhetőbbek a fogyasztói társadalom negatív mellékhatásai. A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul
Több közszolgáltatás minősége és hatékonysága továbbra sem kielégítő. Az állami intézmények sok esetben hozzájárulnak a társadalmi különbségek fennmaradásához és növekedéséhez. Egyes állami feladatok, erőforrások és hatáskörök megoszlása rosszul meghatározott és aránytalan. A közösségi infrastruktúra szerkezete és minősége nem igazodik a társadalmi és gazdasági igényekhez. A közlekedési hálózat például túlzottan központosított, gyakori a rendeltetésszerű használatot korlátozó állagromlás. Egyes közszolgáltatások minősége nem kielégítő
Az ország fejlesztésének stratégiáját két elemre kell építeni: az akadályokat lebontó felzárkóztatásra, valamint az ország erősségeit és lehetőségeit kihasználó kitörési pontok megtalálására. A fejlődéshez kedvező geostratégiai adottságokkal, gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezünk. Magyarország Európa meghatározó piacait összekötő közlekedési tengelyek metszéspontjában helyezkedik el, logisztikai adottságai kedvezőek. A budapesti agglomeráció Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő gazdasági térsége. A szomszédos országokkal való együttműködést elősegíti a határon túli magyar közösségekkel ápolt kapcsolat. Hazánk bővelkedik érintetlen természeti területekben, élővilágunk gazdag, földjeink termékenyek, jelentősek elérhető édes- és termálvízkészleteink. Kulturális hagyományaink, figyelemre méltó szellemi műhelyeink szintén szilárd bázisát jelentik az ország jövőbeli fejlődésének. Fejlesztési stratégiánk alapjai: felzárkóztatás és a kitörési pontok megtalálása
2.1.2 A rendszerváltás a prosperitás útjára állította az országot

Megindult az életszínvonal javulása

Az átalakulási folyamat súlyos terheket rótt a társadalomra, amely azonban megbirkózott a gazdasági és társadalmi változásokkal. A drasztikus visszaesés után stabilizálódott a foglalkoztatottak száma, az átlagos reálkereset és a háztartási jövedelem ma már meghaladja a rendszerváltás előtti szintet. Az átmenet időszaka súlyos terheket rótt a társadalomra
1997-től a reálbérek is növekedésnek indultak. 2002-ig 30%-kal nőtt a lakosság átlagos reálbére, ami négyszerese az EU15-ben megfigyelhető értéknek. Jelenleg a reálbérek 10%-kal haladják meg a rendszerváltás előtti szintet. A reálbérek 1997 óta 30 százalékkal emelkedtek
A reálbérek évenkénti változása százalékban 1996-2002 között
1997 1998 1999 2000 2001 2002 1997-2002 összesen
EU-15 *  1,3 1,5 1,7 1,2 1,4 1,3 7,3
Magyarország *  4,9 3,6 2,5 1,5 6,4 13,6 30,3
Csehország *  1,8 -1,2 6,1 2,4 3,8 5,3 17,3
Szlovákia *  6,6 2,7 -3,1 -4,9 0,8 5,8 0,9
Lengyelország *  5,9 3,3 4,7 1,1 2,5 0,7 12,8
Forrás: KSH
A reálbérek alakulása (%-ban, előző év = 100)
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
94,3 93 98,6 96,1 107,2 87,8 95 104,9 103,6 102,5 101,5 106,4 113,6 109,2
Forrás: KSH
Javult a lakások komfortfokozata a víz-, gáz- és csatornaellátás széleskörűvé válásával. A lakosság jelentős részének érezhetően javultak az életkörülményei
Lakásellátottsági adatok * 
1997 1999 2001 2003
Vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (%) 90,6 91,4 92,6 93,2
Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya (%) 46,0 49,1 53,5 59,1
Vezetékes gázzal ellátott háztartások aránya *  (%) 64,2 67,7 71,2 73,7
Forrás: KSH
Az elmúlt tizenöt évben jelentősen javult a háztartások eszközellátottsága, megszűnt a telefonhiány, és általánossá vált a vezetékes telefon, illetve a mobilhasználat * 
Bekapcsolt fővonalak száma (ezer db) * 
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
995,8 1129 1292 1498 1785 2157 2651 3095 3385 3609 3479 3258 3095 3013
Forrás: KSH
Széles körben elterjedt és elfogadottá vált az internet használata. A lakosság gépkocsiállománya lecserélődött, modernizálódott, a növekedés mértéke az 1990. évhez viszonyítva 2003-ra 42,7%.

Megteremtődtek a gazdasági fejlődés alapjai

Nőtt a lakosság iskolázottsága, egyre többen szereznek közép- és felsőfokú végzettséget, nő az idegen nyelveket beszélők aránya. Kiterjedt az egyetemi-főiskolai oktatás. Tartalmilag közeledett egymáshoz a magyar és a külföldi felsőfokú oktatás, és egyre több egyetemista vesz részt külföldi részképzésen. Nőtt az iskolázottság
Az 1990-es évek elején a nem piacképes termelés leépülésével párhuzamosan kifejlődtek a versenyképes vállalkozások, amelyekből kialakultak a gazdasági növekedés motorjává váló, nemzetközi szinten is versenyképes ágazatok. A magyar gazdasági termelés integrálódott a világgazdaságba. Kialakult a versenyképes piacgazdaság
A bruttó hozzáadott érték (volumenindex) és a foglalkoztatottak számának változása 1993-2003 között gazdasági ágazatonként (1993=100)
Ágazat Bruttó hozzáadott érték Foglalkoztatottak száma
Feldolgozóipar 203,8 87,8
Szállítás, raktározás, posta, távközlés 154,9 90,2
Építőipar 142,3 144,6
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 142,3 193,2
Kereskedelem, javítás 129,8 117,8
Forrás: KSH
A forint konvertibilis lett, létrejött a modern bankrendszer, valamint az EU-konform adó- és számviteli rendszer. Kialakult a vállalkozásokat segítő társasági jogi, polgári jogi, csődjogi rendszer. Megalapoztuk a modern gazdaság intézményrendszerét
Magyarország élen járt a privatizációban, az állami vállalatokból tömegesen keletkeztek új magánvállalkozások. A privatizáció kialakította a kapitalista gazdaság alapjául szolgáló tulajdonosi érdekeltséget, és ösztönözte a vezető multinacionális vállalatok megjelenését. Sikeres volt a privatizáció
A bruttó hozzáadott érték megoszlása tulajdonosi alszektorok szerint (%)
1992 1996 2002
Közösségi tulajdon 53,3 30,2 29,0
Hazai, magán 41,5 53,9 48,8
Külföldi 5,2 15,9 22,3
Forrás: KSH
Hazánk kedvelt befektetési célponttá vált, Lengyelország mellett a legnagyobb külföldi működőtőke-befektetést vonzó ország volt. Megjelentek a multinacionális cégek, bővült az áruválaszték, és a kínálathoz való hozzáférés azonossá vált a nyugat-európaival. Kedvelt befektetési célponttá váltunk
Külföldi működőtőke intenzitása (nettó működőtőke-áramlás/GDP, %)
1995 1997 1999 2001 2003
EU 15 0,8 1,1 2,8 2,4 1,3
Görögország 0,9 0,2
Írország 2,3 12,9 6,6 10
Portugália 0,6 2,1 1,9 6,1 0,4
Spanyolország 0,9 1,7 4,8 5,2 2,9
Csehország 1,2 5,5 4,8 1,6
Magyarország 2,9 2,3 4,2 2,4
Lengyelország 1,6 2,2 1,5 1
Szlovákia 0,6 -0,1 3,7 1,1
Szlovénia 1,1 1,2 1,1 1,4 2,2
Forrás: Eurostat
Hazánk gazdasága a rendszerváltást követő nehézségekből kilábalva növekedési pályára állt. A képzettségéhez viszonyítva olcsó munkaerőre, az európai piacok elérhetőségére, a külföldi befektetések számára vonzó környezetre építve az ország versenytársaihoz mérve is imponáló fejlődést produkált. A gazdaság gyors ütemben fejlődik
Egy főre jutó GDP, vásárlóerő-paritás alapján (Euróban * )
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Magyarország 7 310 7 353 7 448 7 903 7 550 7 919 8 520 9 117 9 733 10 565 11 550 12 402 12 818
EU-15 átlaga 15 878 16 485 16 457 17 204 16 949 17 765 18 668 19 522 20 438 21 805 22 583 23 268 23 437
EU-25 átlaga 15 264 16 041 16 899 17 697 18 559 19 822 20 554 21 225 21 432
Magyarország az EU-15 átlagának százalékában 46,0% 44,6% 45,3% 45,9% 44,5% 44,6% 45,6% 46,7% 47,6% 48,5% 51,1% 53,3% 54,7%
Magyarország az EU-25 átlagának százalékában 49,5% 49,4% 50,4% 51,5% 52,4% 53,3% 56,2% 58,4% 59,8%
Forrás: Eurostat, KSH
A fejlődési folyamat azonban ma még nem kiegyensúlyozott, és üteme is elmarad attól, amit az ország adottságai lehetővé tennének. A fejlődés ütemének fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel. A fejlődés törékennyé vált
2.1.3 A gazdasági fejlődés ütemének fenntartásához növelni kell versenyképességünket

Versenyképességünk megerősítésre szorul

Hazánk versenyképességi pozíciója változó. Jelentős javulás után a legutóbbi időszakban versenytársainkéhoz képest romlás mutatkozott. Ehhez - amellett, hogy az adott országok piacgazdasága fejlődésének más-más periódusában tart - a 2001-2003. közötti években többek között hozzájárultak az egyensúlyi problémák, ezen belül a reálbéreknek a termelékenység javulásával nem fedezett növekedése. Versenyképességi pozíciónk változó
Az utóbbi években a gazdasági fejlődés mellett felerősödtek az egyensúlyi problémák. A 2002-ben kialakult magas költségvetési hiány csökkentése a jelenlegi felzárkózási periódusban csak fokozatosan lehetséges. Egyensúlyi problémák jelentkeztek
Az államháztartás egyenlegének alakulása Magyarországon és néhány európai országban, a GDP %-ában
Ország 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Magyarország -8,4 -6,6 -5,5 -6,8 -7,9 -5,6 -3 -3,5 -8,5 -6,5
A többi visegrádi ország
Csehország -3,4 -12,3 -1,9 -2,5 -5,0 -3,6 -3,7 -5,9 -6,8 -12,5
Lengyelország -2,1 -2,5 -2,9 -4,0 -2,1 -1,4 -0,7 -3,7 -3,3 -4,8
Szlovákia -2,1 -1,4 -7,4 -5,5 -4,7 -6,4 -12,3 -6,6 -7,8 -3,8
Visegrádi országok, átlag -2,5 -5,4 -4,1 -4,0 -3,9 -3,8 -5,6 - - -
Ország 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Magyarország -8,4 -6,6 -3,1 -6,8 -8 -5,6 -3 -3,5 -8,5 -6,5
A többi kohéziós ország
Görögország -9,4 -10,2 -7,4 -4,0 -2,5 -1,8 -4,1 -6,1 -4,9 -5,7
Portugália -6,6 -4,5 -4,0 -3,0 -2,6 -2,8 -2,8 -4,2 -2,8 -2,9
Spanyolország -6,3 -6,6 -4,9 -3,2 -3,0 -1,2 -0,9 -0,5 -0,3 0,0
Kohéziós országok, átlag -7,4 -7,1 -5,4 -3,4 -2,7 -1,9 -2,6 - - -
EU-15 átlaga .. -5,2 -4,2 -2,4 -1,6 -0,7 1,0 - -
EU-25 átlaga .. .. .. .. -1,7 -0,8 0,8 -1,3 -2,3 -3,0
Forrás: a KSH nemzetközi összehasonlítása. Eurostat: Deficit and debt data, 26. September 2005.
A gazdasági egyensúly törékeny volta nemcsak a makrogazdaságban, hanem a háztartások esetében is látványos. A fogyasztási lehetőségek bővülése, a vásárlási és lakáshitelek gyors terjedése szinte teljesen felszívta a lakossági megtakarításokat. A lakosság pénzügyi vagyonának növekedése megállt. A lakossági megtakarítások elégtelenek
A háztartások pénzügyi helyzete
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Megtakarítási ráta
(% a GDP arányában)
12,7 8,6 9 9,3 9,8 8,5 9,4 6,8 6 5,2 2,6 0,1
Háztartások nettó pénzügyi vagyona
(Mrd forint, időszak végén 2003-as árakon)
330 504 747 1265 2060 2964 4230 5530 7084 8776 10 022 10 814
Forrás: MNB, KSH.
Versenytársainkhoz képest jelentősen nőttek a közterhek, különösen magasak a munkaerő közterhei. A közterhek túl magasak
Bevételt és nyereséget terhelő adóbefizetések
a GDP %-ában
A munkaerőköltség köztehertartalma százalékban, 2003
1995 1999 2000 2001 2002 Ország Összesen
EU-15 13,7 14,7 14,8 14,5 14 EU-15 41
Magyarország 8,9 9,1 9,5 10 10,1 Magyarország 46
Csehország 10 8,8 8,9 9,3 9,7 Csehország 44
Szlovákia 8,5 7,2 6,5 7,0 Szlovákia 41
Lengyelország 11,3 10,7 9,9 9,4 9,5 Lengyelország 43
Görögország 7,2 9,7 10,4 9,0 8,9 Görögország 34
Spanyolország 9,6 9,8 9,8 9,9 10,4 Spanyolország 38
Portugália 8,5 9,8 10,1 9,6 9,4 Portugália 33
Forrás: OECD.
A munkaerő egységköltségének (ULC) változása százalékban
Hazai ULC Külföldi ULC
(1995-ös év = 100)
1995 100,0 100,0
1998 120,3 99,6
2001 146,0 100,8
2004 154,0 101,8
Forrás: MNB, KSH, Munkaerőpiaci Tükör 2004.
Az egészségügyi járulékok mértékének változása 1994-2005 között (millió Ft)
1994. 1996. 1998. 2000. 2002. 2003. 2004. 2005 E.
Munkáltatói eg.biztosítási járulékmérték 19,5% 18% 15% 11% 11% 11% 11% 11%
Munkáltatói eg.biztosítási járulék 239 717 314 060 375 722 371 632 517 978 580 650 629 143 689 778
Biztosítotti (egyéni) eg.biztosítási járulékmérték 4% 4% 3% 3% 3% 3% 4% 4%
Biztosítotti (egyéni) eg.biztosítási járulék 48 190 50 551 62 662 81 314 128 575 142 717 192 608 223 817
Egészségügyi hozzájárulás összege 2 100 3 900 4 500 3 450 3 450 3450/1950 * 
Egészségügyi hozzájárulás 92 592 169 152 185 284 151 153 168 554 143 868
Forrás: Egészségügyi Minisztérium

Nyitott gazdaság, duális szerkezettel

Az 1990-es évek elején Magyarország sikeresen hajtotta végre a piacváltást, ugyanakkor az EU-csatlakozással az eddiginél nagyobb lehetőségeket kínáló, de jóval erősebb versenyben kell vállalkozásainknak helyt állniuk. Mivel exportunk több mint 80%-a az Unióba irányul, a kereskedelmi korlátok teljes megszűnése tovább javítja vállalataink pozícióit. Az európai piacon erős a verseny
Az országhatárok mentén a magyar vállalkozások számára könnyebbé válik a szomszéd államok hozzánk közeli településein élő vásárlók kiszolgálása. Jelentősen csökkenhetnek a vállalkozások importköltségei is. Ezzel párhuzamosan azonban a hazai piac is egyre vonzóbbá válik a külföldi szereplők számára. Például a csatlakozást követően a termelőket sokként érte a külföldi élelmiszerek árversenye. Várható, hogy a jövőben újabb piacokon szembesülünk majd a külföldi versenytársak erőteljesebb jelenlétével. A magyar piacon is megjelentek az uniós versenytársak
A magyar cégek jelentős része hozzászokott a nemzetközi versenyhez. Versenyelőnyeikre építve, termékeik újrapozícionálásával kihasználhatják az uniós piacok nyitottságát. Ennek ellenére vállalataink jelentős része csak nemzetközi hálózatokhoz csatlakozva lesz képes megfelelni az európai piac elvárásainak, amihez szövetségest, felvásárlót vagy felvásárlási célpontokat kell keresniük. Vállalkozásaink egyedül nehezen boldogulnak
A rendszerváltás utáni gazdasági recessziót követően jelentős változások következtek be a gazdaság szerkezetében. Viszonylag gyorsan kialakultak versenyképes, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe szervesen bekapcsolódott ágazatok. Sikeres volt a gazdasági szerkezetváltás
A gazdasági szerkezetváltásra kedvező hatással volt a külföldi tőke intenzív beáramlása, amelynek következtében azonban a gazdaság szerkezete duálissá vált. A külföldi tulajdonú vállalatok munkatermelékenysége több mint 75%-kal haladja meg az országos átlagot. de duális gazdaság alakult ki
A munkatermelékenység alakulása tulajdonviszony szerint 2000-ben (egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték)
Munkatermelékenység az átlaghoz képest (%)
Hazai tulajdonú vállalatok 70,8
Külföldi érdekeltségű vállalatok 176,4
Ebből: - kizárólagos külföldi tulajdon 158,7
- többségi külföldi tulajdon 211,5
- kisebbségi külföldi tulajdon 162,4
Az összes vállalat 100,0
Forrás: KSH.
A hazai gazdaság szerkezetének átalakulása nem tekinthető befejezettnek. A fejlett országokra jellemző gazdasági struktúrához viszonyítva még mindig magas a mező- és erdőgazdaságban, illetve az iparban foglalkoztatottak aránya. A szolgáltató ágazatok hatékonyságában igen jelentős az elmaradásunk. További szerkezeti változásokra van szükség
Forrás: Munkaerőpiaci Tükör, 2004.
A gazdaság fejlődése csak néhány térségre és ágazatra koncentrálódik. 1992 és 2001 között a hozzáadott érték csak a feldolgozóiparban, a kereskedelem-vendéglátásban, valamint a gazdasági szolgáltató ágazatokban nőtt. A járműgyártás, a vegyipar, a pénzügy, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások, a számítástechnikai tevékenység, a távközlés és a K+F területén a munkaerő termelékenysége kétszeresen meghaladja az országos átlagot. A fejlődés csak néhány területre összpontosul
A foglalkoztatásban továbbra is jelentős szerepet töltenek be az olyan alacsony termelékenységű ágazatok, mint a textil-, ruha- és bútoripar. Az ezekben az iparágakban tapasztalható erőteljes költségverseny miatt az elmúlt időszakban egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a hazai gyártók és alkalmazottaik az alacsonyabb bérköltségű országokkal szemben. A jelentős foglalkoztatást biztosító ágazatok veszélyben vannak
Magyarországon jelentős termelékenységi szakadék húzódik a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint a nagyvállalatok között. Hazánkban a kkv-k foglalkoztatják a dolgozók kétharmadát (az EU-ban is hasonló arányok figyelhetők meg), ezért versenyképességük növekedése a magyar gazdaság egészének szempontjából kulcsfontosságú. A kisvállalkozások termelékenysége elmarad a nagyokétól
A hazai nagyvállalatok mintegy másfélszer olyan termelékenyek, mint a kkv-szektor. Ez az arány európai viszonylatban kedvezőnek mondható. Nagy problémát jelent viszont a középvállalati kör alacsony hatékonysága. Nagy problémát jelent a középvállalati kör alacsony hatékonysága
Egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték
(az országos, illetve az uniós átlag %-ában)
Magyarország (2001) Európai Unió (1998)
Kisvállalatok 84 67
Közepes vállalatok 88 138
Nagyvállalatok 130 144
Átlag 100 100
Forrás: GKM.
A modern technológiai, informatikai eljárások alkalmazása terjedőben van, de nemzetközi összehasonlításban elmaradásunk van ezen a területen. Az innováció lassan terjed
Magyarországon az 1990-es évek első felében a K+F-ráfordítás nemzetgazdasági szinten nagymértékben visszaesett, majd 1999-től lassú növekedésnek indulva a GDP 0,9-1%-a körül ingadozik. A K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya az EU-15 átlagától jelentősen elmarad, mintegy fele annak, ugyanakkor a visegrádi és a kohéziós országok átlagától nem marad el. Továbbra is alacsony a K+F-ráfordítások aránya
A hazai innováció finanszírozásának a szerkezete torz. Míg az állami K+F-ráfordítások arányában alig van elmaradás az EU-15 átlagához képest, az üzleti szféra hozzájárulása az innovációs kiadásokhoz nagyon alacsony (EU-15: 56,3%, Magyarország: 30,6%). Csupán a külföldi tulajdonú vállalatok K+F-kiadásai illeszkednek a nemzetközi tendenciákba, azok is inkább csak a gyógyszeriparban és az autógyártásban. Az üzleti szféra innovációs kiadásai különösen elégtelenek
Kevés cég vállalkozik fejlesztésre, beruházásra, és különösen szűk a technológiai transzfert megvalósító hazai cégek köre. A hazai kis- és középvállalatok 75%-a az innováció szempontjából inaktív, 22-23%-a innovatív, és mindössze 2-3%-a innovációs úttörő. Ugyanakkor a külföldi működőtőke révén létrejött az iparban egy technológiaigényes verseny- és exportképes szektor. Az innováció szempontjából a hazai kkv-k háromnegyede inaktív
A hazai tulajdonú vállalkozói szféra, különösen a kis- és középvállalkozások keveset költenek innovációra, és a nagyvállalatok számára nagy élőmunka-igényű bérmunkát végző beszállítókként és alvállalkozókként működnek. E tevékenységben nagyobb szerepe van az adaptációnak, jó esetben a technológiaátvételnek, mint a kutatásnak, fejlesztésnek. Hazai tulajdonú vállalataink jellemzően bennragadtak a beszállítói szerepkörben
Az innovációt akadályozza az is, hogy gyenge a kutatóhelyek és a vállalatok kapcsolata. A multinacionális nagyvállalatok körében ugyanakkor akad példa a magyar kutatói bázis és menedzsment hasznosítására. Korlátozott mértékben, de már elindultak oktatási-kutatási együttműködések, elsősorban a vállalatok munkaerőigényének kielégítésére. A kutatóhelyek és a gazdaság között csekély az átjárás
Az információs technológia elterjedtsége a fejlett országokhoz viszonyítva alacsony, de a régió átlagának megfelelő. A lakossági internetlefedettség nemzetközi összehasonlításban igen alacsony. Az internet költségei ugyanakkor magasak. Az összes internetcsatlakozáson belül viszont a széles sávú technológia aránya nemzetközi viszonylatban jónak mondható. Felemás eredményeket értünk el az információs technológiák elterjedésében
A magyar telekommunikációs, azon belül is a szoftver- és az internetpiac nemzetközi összehasonlításban drága, ami az alacsony fogadókészség mellett gátolja a modern informatikai termékek és szolgáltatások elterjedését a vállalatok és a lakosság körében. Drága az internetezés
Összes K+F-kiadás
a GDP százalékában
(2003)
Internet-penetráció
(a népesség százalékában, 2004)
Millió főre jutó
EPO szabadalmak száma
(2002)
EU-15 2,00 46,75 158,46
Szlovákia 0,57 25,60 4,27
Csehország 1,35 26,40 10,88
Lengyelország 0,59 23,50 2,72
Magyarország 0,95 23,70 18,27
Görögország 0,64 *  15,30 8,11
Spanyolország 1,11 34,20 25,46
Olaszország 1,16 *  34,00 74,73
Portugália 0,79 26,00 74,73
Forrás: KSH.
2.1.4 A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul

Idősödő, csökkenő népesség

Magyarországon a népesség fogyása az 1980-as években kezdődött, és az 1990-es évektől kezdve vált égető gonddá. Az elmúlt két évtizedben a lakosság száma mintegy 5%-kal csökkent. Három évtizeddel ezelőtt az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma elérte a népességreprodukcióhoz szükséges 2,1-es átlagot, ma már ez az arány az eddigi legalacsonyabb szintre, 1,28-ra esett vissza. Negyedszázada fogy a népesség
Az elmúlt két évtizedben nem csupán a termékenység, az élveszületések száma is csökkent. Megugrott a halálozások száma is, ma mintegy 35%-kal magasabb, mint az 1960-as évek első felében volt. Az élveszületések száma csökken, a halálozásoké nő
Év 14 éves és
fiatalabb
népesség
aránya
(%)
Születéskor
várható
élettartam
(év)
Természetes szaporodás/
fogyás
Száz élve-
születésre jutó
terhesség-
megszakítások
száma
1000 lakosra
jutó
halálozások
száma
1000 lakosra
jutó
élveszületések
száma
1970 21,1 69,2 31 622 126,7 11,63 14,7
1980 21,9 69,02 3 318 54,4 13,57 13,9
1990 20,5 69,33 -19 981 71,9 14,04 12,1
2000 16,9 71,33 -38 004 60,7 13,28 9,6
2003 16,1 72,43 -41 176 56,8 13,41 9,3
Forrás: KSH.
A termékenység jelentős csökkenése egyrészt a rendszerváltással járó gazdasági és társadalmi sokkal magyarázható, másrészt azonban a fejlett országok mindegyikében hasonló tendenciák indultak meg. Előreláthatóan ez a folyamat a jövőben sem módosul, viszont elkezdődött a várható élettartam fokozatos növekedése, ami az átlagos életkor emelkedésével és az idősebb korosztály arányának növekedésével jár. Mára a legnépesebb korcsoport a 25-29 éves generáció, illetve a szüleiké, a 45-49 éveseké. Az idős korosztály növekvő arányának súlyos következményei lehetnek a jelenlegi jóléti rendszerek fenntarthatóságára vonatkozóan. A lakosság nálunk is idősödik
Az 1990-es évek óta folyamatos migrációs többlet mutatkozik. A Magyar Köztársaságban 2004-ben 112 000 külföldi rendelkezett bevándorlási és letelepedési engedéllyel, legnagyobb számban Románia, Ukrajna és a volt Jugoszlávia utódállamainak állampolgárai. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követő nyolc hónapban közel 10 000 EGT-állampolgár *  kért tartózkodási engedélyt hazánkban. Folyamatos migrációs többlet

Alacsony foglalkoztatás, kihasználatlan munkaerő-tartalékok

Magyarországon a foglalkoztatási ráta alacsony (2003-ban 57,0%). Ez jelentősen elmarad az uniós szinttől, bár illeszkedik az új tagállamok átlagához. A munkanélküliségi ráta (5,9%) ugyanakkor kisebb, mint az Európai Unióban, de az állástalanok aránya egyes térségekben kiugró. Különösen kedvezőtlen, hogy a munkanélküliek nagy része (2004-ben mintegy 45%-a) tartósan nem tud elhelyezkedni. A legsúlyosabb problémát a 15-64 éves inaktívak magas aránya (2004-ben 39,5%) jelenti. A munkavállalási korú inaktívak 41,6%-a részesül nyugdíjban vagy valamilyen nyugdíjszerű ellátásban, 27,4%-a nappali tagozatos tanuló, 10%-uk pedig gyermekgondozási ellátásban részesül. A foglalkoztatás szintje elmarad az uniós átlagtól
Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az idősek és a férfiak foglalkoztatottsága. Noha a nők foglalkoztatottsága alacsonyabb a férfiakénál és a közösségi átlagnál, e téren kisebb az EU-átlagtól való eltérés. Az 55-64 évesek foglalkoztatottsága nemcsak az uniós, de a hazai átlagtól is jelentősen elmarad, bár az utóbbi években - elsősorban az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt - az idősek és a nők foglalkoztatása növekedni kezdett. Különösen az idősek és férfiak közül dolgoznak kevesen
Ugyanakkor kedvezőtlenek a fiatalok foglalkoztatási esélyei. A 15-24 éves korosztály foglalkoztatási szintje - részben a növekvő tanulási kedv miatt - visszaesett, 2004-ben 23,6% volt. Aggodalomra okot adó mértékben megnőtt az iskola befejezése utáni munkahelykeresés ideje. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy az oktatási rendszer nem alkalmazkodott kellőképpen a munkaerőpiachoz. Különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a romák, illetve a megváltozott munkaképességű és a fogyatékossággal élő emberek. Eltérő módon, de ugyancsak hátrányokkal szembesülnek a munkaerőpiacon - elsősorban életciklusokhoz köthetően - a gyermeket vállaló nők. A fiatalok nehezen találnak munkát
Foglalkoztatási ráta, 2003
Magyarország EU-25 EU-15
55-64 évesek 28,9 40,2 41,7
15-24 évesek 26,8 36,8 39,9
Férfiak 15-64 63,3 70,8 72,5
Nők 15-64 50,9 55,1 56
Átlag összesen 15-64 57 62,9 64,4
Forrás: EUROSTAT.
A magasabb iskolai végzettség esélyt jelent a munkanélküliség elkerülésére, míg az alacsony iskolai végzettségű szakképzetlen emberek, illetve a munkaerőpiacon nem értékesíthető szakképesítéssel rendelkező, főként 50 év felettiek elhelyezkedési esélyei rosszak. A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsony képzettségű munkavállalók munkaerőpiáci helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, jelentős részük azóta sem dolgozik. E társadalmi csoportban a tartós munkanélküliség és inaktivitás mellett az állásvesztés gyakori ismétlődése és továbböröklődése jellemző. Az iskolai végzettség döntően befolyásolja az elhelyezkedési esélyeket
Munkaerőpiaci szempontból a roma népesség a leghátrányosabb helyzetű. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek nagy arányban foglalkoztattak romákat, így ők tömegesen vesztették el állásukat. (Egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55%-a szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával.) Többségük később - a foglalkoztatási helyzet javulása után - sem tudott visszatérni a munkaerőpiacra. Legsúlyosabb a romák helyzete
A foglalkoztatás és a munkanélküliség szempontjából mind a régiók között, mind a régiókon belül jelentős különbségek figyelhetők meg. A legfejlettebb régiókban (Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl) 2003-ban 62% körül volt a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliség nem érte el az 5%-ot, egyes térségekben pedig már a szakképzett munkaerő hiánya volt tapasztalható. Ugyanakkor a fejletlenebb keleti és déli régiókban a foglalkoztatás szintje 2003-ban alig haladta meg az 50%-ot, és a munkanélküliségi ráta is magasabb volt 6%-nál. Az ország leghátrányosabb helyzetű régiójában, Észak-Magyarországon 2003-ban a regisztrált munkanélküliek aránya megközelítette a 10%-ot. A regionális adatok ugyanakkor önmagukban nem érzékeltetik a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek valóságos méreteit, mert ezek bizonyos kistérségekben az elmúlt évtizedben nagyságrendileg nagyobbak lettek. Jelentősek a munkaerőpiac területi különbségei
Összességében az alacsony foglalkoztatással párosuló, viszonylag alacsony munkanélküliség azt jelzi, hogy a nem foglalkoztatott emberek jelentős része nem keres aktívan állást. A rendszerváltást követő alacsony munkaerőpiaci részvétel kialakulásában az alacsony nyugdíjkorhatár és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat vesztett emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különféle jövedelempótló ellátásokat. A munkanélküliek jó része nem keres állást
Az 1990-es évek végétől a munkanélküli-ellátás szigorítása az álláskeresésre nem ösztönző ellátások felé terelte az állástalanokat. A munkanélküliség csökkentésére irányuló politika önmagában nem bizonyult megfelelő válasznak a magyar munkaerőpiac kihívásaira. Az alacsony foglalkoztatásnak a szociális védelmi rendszerrel összefüggő okai is vannak
Az oktatás elérhetősége javul, a tudáshoz való hozzáférésben meglévő társadalmi különbségek azonban továbbra is jelentősek. A rendszerváltozás óta az ország lakosságának képzettségi színvonala folyamatosan emelkedett, amiben kifejeződik az iskolázottság társadalmi felértékelődése. Különösen az elmúlt 7-8 esztendő folyamán növekedett dinamikusan a középfokú és a felsőoktatásban részt vevők számaránya. A képzettségi színvonal emelkedett
A demográfiai folyamatok következményeként az általános iskolai tanulók létszáma 1990 óta folyamatosan csökken. Az általános iskola nyolc osztályát 16 éves korukig el nem végzők aránya a korosztály kb. 5%-a; ennek a csoportnak a legrosszabb az elhelyezkedési esélye, többségük tartósan kívül marad a munkaerőpiacon. Viszonylag jelentős méreteket ölt - különösen a szakiskolákban - az iskolai kudarc, illetve magas a rendszerből idő előtt kilépők aránya (20-25%). Csökken a tanulók létszáma, a középiskolákban nagy a lemorzsolódás
A 14 és 18 életév közötti korosztályok létszámának folyamatos csökkenése mellett a 2003/2004. tanévig, évről évre emelkedik a középfokú oktatásban (szakiskola, gimnázium és szakközépiskola) részt vevő tanulók száma, s a középfokú végzettséggel rendelkező 22 évesek arányának (83,4%) tekintetében 2004-ben már megközelítettük a 2010-es uniós célkitűzést (85%). A felsőoktatási intézményekben tanulók számának rendkívül dinamikus növekedése ellenére 2002-ben a 25 és 30 év közötti korosztályban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 17,4%, a 25 és 64 év közötti korosztályon belül 14% volt. Ez utóbbi arány európai viszonylatban (21,5%) alacsonynak tekinthető. A növekedés ellenére európai összehasonlításban továbbra is alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma és aránya. A középfokú végzettséggel rendelkezők aránya megközelíti az uniós célkitűzést
A lakosság képzettségi szintjének számottevő növekedése mellett, az elmúlt néhány évben a népesség tudásszintjével, alapkészségeivel kapcsolatos nemzetközi összehasonlító felmérések bizonyos területeken a hazai teljesítmények romlásáról, illetve stagnálásáról, és különösen az oktatás minőségének az intézmények közötti igen jelentős különbségeiről tanúskodnak. Ez idáig az oktatási és képzési rendszer irányítása és szervezete, fizikai infrastruktúrája az oktatás és a szakképzés tartalma nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz, valamint a gazdaság térbeli, szerkezeti átalakulása és a technológiai változások diktálta követelményekhez. Mindez erőteljesen kihat az oktatás és a szakképzés eredményességére és hatékonyságára. A képzettség általános növekedése mellett bizonyos területeken a népesség tudásszintje csökken
Különösen problematikus az iskolarendszerű szakképzés alkalmazkodása a munkaerőpiac gyorsan változó igényeihez, amiben szerepe van a szakképző intézmények és a termelő vállalatok közötti együttműködés alacsony intenzitásának. A felsőoktatásban sem kielégítő a gyakorlatorientált kurzusok aránya, s európai viszonylatban is tartósan alacsony a műszaki és természettudományi szakokon tanulók aránya, ami hosszabb távon komoly akadálya lehet az ország versenyképessége szempontjából döntő jelentőségű innovációs potenciál erősítésének. Gyenge a szakképzés és a felsőoktatás munkaerőpiaci elvárásokhoz való illeszkedése
Jelentős hiányosságok tapasztalhatók az egész életen át tartó tanulás területén. Egyfelől az oktatás, képzés különböző szintjei, formái továbbra sem alkotnak egységes, egymásra épülő és szervesen összekapcsolódó rendszert, másfelől nem biztosítottak a tanuláshoz történő egyetemes hozzáférés feltételei. Különösen az alacsony képzettségű vagy a képzettség nélküli felnőtt népesség számára jelent szinte áthidalhatatlan nehézséget a megfelelő tanulási, képzési lehetőségekhez történő hozzájutás. Az egész életen át tartó tanulás területén hiányosságok tapasztalhatóak
Az oktatási és képzési rendszer - a színvonalas oktatási, szakképzési szolgáltatásokhoz történő egyenlőtlen hozzáférés és a szegregáció miatt - nem képes érdemi szerepet vállalni a társadalmi esélyteremtésben, és hatékonyan hozzájárulni a szociális, területi és egyéb hátrányok leküzdéséhez. Hazánkban az OECD-országok között egyedülálló mértékben meghatározza a tanulók általános iskola végére elsajátított képességeit az, hogy milyen családi környezetből érkeznek. Az oktatási rendszer növeli a társadalmi különbségeket

Rossz egészségi állapot

A magyar népesség egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint azt az ország gazdasági-társadalmi fejlettsége indokolná. Jelentős lemaradásunk mögött az egészségtelen életmód és az egészséges életmód feltételeinek hiányosságai állnak. Az egészség nem képvisel kellő értéket sem a közgondolkodásban, sem a politikában. A szükséges ágazati reformokra évtizedek óta nem került sor. A lakosság egészségi állapota nemzetközi viszonylatban kiemelkedően rossz
A születéskor várható élettartam tekintetében az Európai Unióban a 4. legrosszabb helyen vagyunk. A 25 tagország sorában a hazai férfihalandóság a 21., a női halandóság a 24. helyen áll. Még kedvezőtlenebb a kép, ha a születéskor várható egészségben eltöltött életéveket tekintjük: ez férfiak esetén hazánkban mindössze 61,5 év, amellyel csak a balti államokat előzzük meg. Alacsony a születéskor várható élettartam
HALE index
(2002) * 
Születéskor várható élettartam
(2002)
Gyermekhalálozás
aránya
(1000 fő 2000-2002)
EU-15 71,10 78,70 4,57
Magyarország 64,90 72,43 8,17
Lengyelország, Csehország, Szlovákia együtt 66,33 74,64 7,03
Forrás: WHO, KSH.
A magyar halandóság az Európai Unió átlagához képest még mindig másfélszeres, évente egy közepes méretű városnyi lakossal, 50.000 fővel többen halnak meg nálunk, mint ami a nyugat-európai halálozási viszonyok mellett várható lenne. Az aktív korú populációra vetített kép még kedvezőtlenebb; a 25-64 éves korosztályban a halálozás kétszeres. Magas a halandóság
Az összes halálozás felét adó szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás az EU-átlag közel duplája. Sajnálatos, hogy hazánk a rosszindulatú daganatok elfordulását illetően és az emésztőrendszeri halandóságban az első helyen állt 2003-ban. A szív- és daganatos betegségek száma
EU-viszonylatban kiemelkedően magas
Kirívó egészségegyenlőtlenségek tapasztalhatók nem, korcsoport, iskolázottság, anyagi helyzet és földrajzi elhelyezkedés szerint. Erre példa, hogy a férfiak halandósága minden korcsoportban, minden halálokcsoportban magasabb, mint a nőké Magyarországon. A képzettség mentén szétszakadt a társadalom folyamatosan javuló, és továbbra is romló életkilátású populációkra. A férfiak között a szakadékképződés extrém mértékű. Kirívó egészségegyenlőtlenségek tapasztalhatóak
Az egészségtudatos magatartás, a mozgásgazdag életmód nem jellemző, a lakosság 16 százaléka sportol valamilyen rendszerességgel, 9 százaléka végez elegendő rendszeres sporttevékenységet. A testmozgás hozadékai sem az egészségügyben, sem a lakosságban nincsenek kellően tudatosítva, holott a testmozgásra költött erőforrások társadalmi hatékonysága több mint háromszorosa az egészségügyi kiadásokénak. Nem jellemző az egészségtudatosság, keveset mozognak az emberek
Az egészségre ártalmas magatartásformák elterjedtsége a népesség jelentős részénél regisztrálható, de különösen kedvezőtlen tendenciát mutat a fiatalok, a nők, az alacsonyan urbanizált településen élők, a munkából kiesettek és a leszakadók körében. Elterjedtek az egészségkárosító magatartásformák
A családban, mint az elsődleges szocializáló közegében előforduló mentál-higiénés problémák hatással vannak a fiatal korosztály egészségmagatartására, az esetlegesen kialakuló illegális, vagy legális szerhasználatra. Az egészségkárosító magatartás, a kábítószer-használat egyre jellemzőbb része a fiatalok életének. Felmérések az általános és középiskolában tanuló fiatalok körében az elmúlt években a tiltott szerfogyasztás határozott, bár eltérő intenzitású növekedését jelzik a kilencvenes évek közepétől kezdődően. Ugyanakkor a drogot kipróbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége ma is elsősorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó.
Az életmódhoz szorosan kötődő halálozást okozó kockázati tényezők között a dohányzás jelentősége a legnagyobb Magyarországon. A felnőtt férfiak 42, a felnőtt nők 29 százaléka dohányzik. A nők között növekszik a rendszeresen dohányzók aránya, a fiatalok pedig egyre korábbi életkorban próbálják ki a cigarettát. A dohányzásra visszavezethető tüdőrák okozta halálozás magasan vezeti az európai listát. Gyakori a dohányzás
A bevallott alkoholfogyasztási szokások alapján a nők 8%-a és a férfiak 31%-a mértékletes ivónak, illetve a nők 3%-a, a férfiak 18%-a nagyivónak tekinthető - ez utóbbi esetben tehát a szeszesital-fogyasztás mértéke eléri az egészségkárosító szintet. Mind a férfiak, mind a nők a túlzott alkoholfogyasztással összekapcsolható halandósága jelentősen több mint kétszerese az uniós országok átlagának. E tekintetben a három balti államot követően a magyar férfiak halandósága a negyedik legrosszabb, a nők esetében Lettország mögött a második helyen állunk a 25 tagállam közül. Jelentős az alkoholfogyasztás
A felnőtt lakosság 33%-a túlsúlyos, 20%-a elhízott, azaz minden második ember súlytöbblettel rendelkezik. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik az elhízás gyakorisága, évről évre nő az elhízott idősek aránya. Ez a kedvezőtlen trend egészségtelen táplálkozási szokásokkal és a fizikai aktivitás hiányával párosul. A nők kétötöde, a férfiak harmada ritkábban, mint hetente vagy soha nem végez fizikai aktivitást. A lakosság több mint fele súlytöbblettel rendelkezik
Az egészségügyi ellátás színvonalának minősítésére használatos csecsemőhalálozás tekintetében a 4. legrosszabb helyen vagyunk az Európai Unióban. Az egészségügyi ellátórendszert forráshiány, korszerűtlen struktúra és működés jellemzi. Viszonylag magas a csecsemőhalandóság
Az egészségügy rendszerében nehezen áttekinthetőek az érdekeltségi viszonyok. A jelenlegi teljesítményfinanszírozás mellett a minőségbiztosítás kevéssé érvényesül, ami hátráltatja a minőségi, költségtudatos ellátást, az egészségnyereség maximalizálását és a betegségmegelőzés szemléletének előtérbe kerülését, és ezzel jelentősen rontja a rendszer költséghatékonyságát. Állandó probléma az informális finanszírozási eszközök (hálapénz) kontroll nélküli jelenléte, mely fokozza és újrateremti az egyenlőtlenségeket, korrupcióhoz vezet, torzítja az érdekeltségi viszonyokat. Nehezen áttekinthető ellátórendszer
A hazai ellátórendszer struktúrája jelentős részben még mindig a korábbi, központilag irányított egészségügyi rendszer öröksége, amely a szükségletek változásához alkalmazkodni nem, vagy csak nagyon lassan képes. A tudományos eredmények átültetése a gyógyítási gyakorlatba nagy látenciával és esetenként egyenlőtlenül valósul meg. Mindez az egyébként is szűkös források pazarló felhasználását eredményezi. Elavult, pazarló egészségügyi struktúra
A mentális zavarok, különösen az addikciós problémák ellátása, megelőzése jelenleg nem megfelelő. A korszerű közösségi pszichiátriai és pszichoterápiás ellátási formák elérhetősége messze nem kielégítő, jelentős területi egyenlőtlenséget mutat.
A progresszivitás érvényesülése gyakran esetleges, az alapellátás elsődleges állapotfelmérő, betegirányító és ellátáskoordináló (kapuőr) funkciója nem megfelelő, az egyes ellátási szintek a gyakorlatban szabadon átjárhatók. Részben emiatt, részben a betegtájékoztatás, valamint a szolgáltatók közötti kommunikáció elégtelensége miatt gyakoriak a felesleges betegutak és párhuzamos vizsgálatok. Az ellátás nem kellően betegközpontú és lakosság közeli, melyet a nagyszámú betöltetlen háziorvosi állás is súlyosbít. Markáns ellátottsági eltérések rajzolódnak ki Magyarország egyes régiói között mind a színvonalat, mind a hozzáférhetőséget tekintve. Az egyes ellátási szintek közötti koordináció gyenge, markánsak az ellátottsági eltérések

Állandósult társadalmi különbségek

Magyarországon az emberek elégedettsége nemzetközi mércével mérve kiemelkedően magas arányban a jövedelmi viszonyoktól függ. A hazánkat az elmúlt 10-12 évben jellemző egyenlőtlenségek azonban sem a régi EU-tagországok, sem pedig az újak között nem számítanak kirívónak. A jövedelmek eloszlásában az új tagállamok közül Csehországban és Szlovéniában a magyarországinál kisebb, Lengyelországban és a balti államokban viszont nagyobb mértékű egyenlőtlenségek figyelhetők meg. A társadalmi különbségek nem kirívóak
A rendszerváltás környékén a jövedelmi különbségek növekedése alapvetően a felsőbb rétegek jövedelmének számottevő megemelkedése, nem pedig a szegények még szegényebbé válása miatt következett be. A különbségek a gazdagodás, nem a szegényedés miatt nőttek
Egy főre jutó éves háztartási jövedelmek egyenlőtlenségi mutatói
1992 1996 2000 2003
P90/P10 személy 3,07 3,95 3,79 3,90
P90/P10 háztartás 2,91 3,64 3,58 3,76
S10/S1 személy 5,96 7,47 7,54 8,08
S10/S1 háztartás 5,50 6,99 7,50 8,43
Gini-együttható, személy 0,263 0,290 0,292 0,316
Gini-együttható, háztartás 0,267 0,284 0,296 0,322
Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor.
Az ezt követő időszakban a legszegényebb 15% közé tartozó háztartások jövedelme az átlagosnál jóval kisebb, míg a legfelső jövedelmi tizedbe tartozóké az átlagosnál jóval nagyobb mértékben emelkedett. 1996 és 2000 között a jövedelmi egyenlőtlenségek nem növekedtek, de 2003-tól - elsősorban a gazdagabbak jövedelemnövekedésének hatására - az egyenlőtlenségek nőni kezdtek. Ezzel együtt a különbségek a középső sávban is növekedtek, míg a jövedelemeloszlás alsó tartományában inkább az egyenlőtlenségek relatív csökkenése figyelhető meg.
Jelentősen növekedett a jövedelmi szórás a háztartástípusok szerint. A legjobb jövedelmi helyzetben a gyermek nélkül élő párok vannak, míg a legrosszabban a három, illetve a több gyermekes családok. Utóbbiak esetében az évek során az egy főre jutó jövedelem egyre nagyobb mértékben elmaradt az országos átlagtól.
Magyarországon a szegénységben szerepet játszó okok között első helyen az aktív korúak alacsony iskolai végzettsége, korszerű szakképzettségük hiánya és az ezzel összefüggő munkaerőpiaci pozíciójuk áll. A magyar szociális ellátó- és támogatási rendszer ugyanakkor jelenleg nem ösztönöz kellően az aktivitásra. A szegénységben szerepet játszó okok között meghatározó szerepe van a gyermekszámnak. Az alsó decilisben élők 86%-a gyermekes családban él, 42%-uk olyan családban, ahol legalább három eltartott gyermek van. A szegénység átörökítésében szerepet játszik a pozitív viselkedési minták, valamint a társadalmi normakövetés hiánya. Az etnikai hovatartozás - elsősorban a romák körében - a szegénységet valószínűsítő tényező. A szegénység hátterében meghúzódó okok között jelentősnek mondható a rossz egészségi állapot is, akár önállóan, akár a többi kockázati tényezővel együtt szerepel. Egyre több gyerek születik szegény háztartásba. A szegénységben élők közel fele (45%) kisgyermek, illetve tanuló Magyarországon. A gyermekes családok juttatásainak alacsony mértéke messze elmarad a gyermekek ellátásához szükséges minimális költségektől. A lakásfenntartás költségeinek folyamatos növekedése következtében a lakosság eladósodása növekszik. A képzetlenek és a sokgyermekesek a legszegényebbek
A szegénység 1995-1996-ban volt a legkiterjedtebb Magyarországon: ekkor a mediánjövedelem felénél megállapított küszöb mellett a lakosság közel 13%-a, az átlagjövedelem feleként definiált küszöb esetében pedig mintegy 18%-a számított szegénynek. Az ezredfordulót követően a szegénység kiterjedtsége kis mértékben ismét növekedett. 2003-ban a nyugdíjminimum küszöbszintje alatt élt *  a lakosság mintegy 5%-a, a szubjektív szegénységi küszöb alatt 18%-a, és a létminimumszint alatt 31%-a. Az alsó jövedelmi tizedbe tartozó szegények átlagjövedelmének növekedési üteme minden vizsgált évben elmaradt az összlakosság jövedelemnövekedési ütemétől. 2003-ra a legszegényebbek nettó jövedelme havi kb. 21.000 forint volt. A lakosság egyharmada él a létminimum alatt
A magyar háztartások többsége részesül valamilyen társadalmi juttatásban (pl. nyugdíj, családi pótlék). Az 1990-es évek eleje óta a legszegényebbek megélhetési forrásainak döntő része (52-57%-a) szociális jövedelem. Az elsődleges piaci jövedelmekből származó nagymértékű egyenlőtlenségeket jelentősen csökkentik a szociális jövedelmek, a jóléti rendszerek hatása alacsony hatékonyság mellett, de összességében a társadalmi kiegyenlítődés irányába mutat. A jóléti rendszerek csak enyhíteni tudták a különbségeket

A cigányság felzárkóztatása szükséges

A hazai cigány népesség átlagos életszínvonala, lakhatási körülményei, egészségi állapota, foglalkoztatottsága, iskolázottsága lényegesen rosszabb a társadalom egészénél. A cigány népesség 82%-ának jövedelme nem éri el a KSH által számított létminimum értékét, 56%-uk a népesség legszegényebb 10%-ához tartozik. A cigány népesség foglalkoztatottsági szintje kevesebb, mint a fele a nem cigány lakosságénak, munkanélküliségi rátájuk három-ötszörös, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszoros. A rendszerváltást követően a munkaképes korú romák több mint a fele elveszítette állását. 2003-ban a 15-74 éves cigány népességnek mindössze 21%-a volt foglalkoztatott. A jelentős etnikai diszkrimináció a munkaerő felvételénél és elbocsátásánál jobban tetten érhető, mint a fizetésekben. A cigányság életkörülményei lényegesen rosszabbak
Míg 1993-ban a 20-24 éves cigány fiatalok 77%-a végezte el az általános iskolát és 51%-uk tanult tovább, 2003-ban már 82,5%-uk rendelkezett általános iskolai végzettséggel. Közülük 76% tanult tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben, elsősorban szakmunkásképző intézetben, és csökkent a speciális tantervű iskolákban (kisegítő iskola) tanuló cigány gyermekek aránya. Ugyanakkor továbbra is nagy probléma az iskolai lemorzsolódás, kiemelkedően magas a funkcionális analfabéták aránya. A javulás ellenére továbbra is alacsony az iskolázottsági szint
A roma népesség az átlagosnál magasabb arányban beteg, ami az egészségtelen életkörülményekkel és életvitellel együtt oda vezet, hogy várható élettartamuk mintegy 10 évvel rövidebb az átlagosnál. 2003-ban a megkérdezett cigány háztartások több mint felének közvetlen környezetében kizárólag vagy túlnyomórészt más cigányok laktak. A cigányságnak kedvezőtlenek az egészségügyi mutatói

Az országban jelentősek a térbeli különbségek

A regionális különbségek az elmúlt években folyamatosan nőttek, mára a leggazdagabb régióban az átlagjövedelem másfélszer nagyobb, mint a legszegényebben. A legszegényebb és a legjobb helyzetű kistérség fejlettsége közötti különbség tizenkétszeres. A gazdasági fejlettség térszerkezetben megfigyelhető különbségeit három fő trend jellemzi: A regionális különbségek tovább nőttek
1. Az ország nyugati-északnyugati részeiben jóval nagyobb a fejlettebb területek aránya, az északkeleti és a délnyugati térségek, főleg a határ mentén perifériális helyzetűek. A nyugati-északnyugati területek a fejlettebbek
2. A kevésbé fejlett kistérségek szomszédságában kevésbé fejlett országok vagy országrészek találhatók, ezek a fejlett agglomerációktól távolabb esnek. Összességében a központok és perifériák rendszere határon átnyúló szerkezetű, ezért a fejlesztési stratégiának is az országosnál nagyobb léptékekben kell gondolkodnia. A szegény szomszédok melletti kistérségek is szegények
3. A településhierarchia mentén is megfigyelhetők különbségek, a főváros és a nagyobb központok, illetve kisebb települések között tetten érhető a centrum-periféria viszony. Országon belül is centrumperiféria viszony alakult ki
A fejlett agglomerációktól való nagyobb távolság, illetve a településhierarchiában elfoglalt alacsonyabb hely folyamatos lemaradást idéz elő. Ezért a magyar területi fejlődést a folyamatos divergencia jellemzi. A régiók közül csak a központi régió fejlődik dinamikusan. Győr-Moson-Sopron, Vas és Fejér megye 1996 óta folyamatosan egy fejlettebb megyecsoportot alkot (ami azonban a fővárostól lemaradóban van), melyhez 2000 és 2002 között felzárkózott Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Komárom-Esztergom megye. Míg az első megyecsoport esetén egyértelműen a kedvező regionális fekvés, az agglomerációk közelsége lehet a magyarázat, a második három megye közös jellemzője, hogy a központi agglomerációval határosak vagy azt foglalják magukba, vagyis Budapest az utóbbi időben már húzóhatást gyakorol a szűkebb környezetének egy részére. A gazdag megyék elhúznak a szegényebbek előtt
A jövedelmek megoszlása nagyon hasonló képet mutat a gazdasági fejlettséghez. Az elérhetőségi problémákat jelenleg alapvetően a települési szerkezet határozza meg, az aprófalvas térségekben élők néznek szembe a legkomolyabb utazási és kommunikációs hátrányokkal. A településméret csökkenésével rohamosan csökken a széles sávú internetes szolgáltatások elérhetősége, a kisebb településeket a piac nem szolgálja ki. 5000 fő alatt már csak 40%-os, 2500 fő alatt pedig már csak 8%-os lefedettségről beszélhetünk. A földrajzi elérhetőség nehézsége ma párosul az internet-hozzáférés hiányosságával

A társadalom belső kapcsolatai gyengék

Jelentősen emelkedett az egyedülállók száma és aránya: 1960-ban a háztartások közül minden hetedik, 2001-ben minden negyedik volt egyszemélyes. Sok az egyszemélyes háztartás
Az individualizációs folyamatok erősödése következtében a baráti kapcsolatok egyre szegényesebbek. 1993-ban a nők 25, a férfiak 14%-ának nem volt egyetlen barátja sem, 2001-re ez az arány 43, illetve 34%-ra emelkedett. Mind a férfiakra, mind a nőkre igaz, hogy az ezredfordulón több időt töltöttek egyedül, mint másfél évtizeddel korábban. Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb azok aránya, akiknek nincs barátja: a 40 évesnél fiatalabbak egynegyedénél fordul ez elő, a 40-59 évesek több mint egyharmadánál, a 60 éven felülieknél ez az arány már 60%. Növekszik az elmagányosodás
Forrás: 1993, 1997: Társadalmi Riport, Tárki; 2001: International Social Survey Programme (ISSP).
Európai összehasonlításban Magyarországon a legalacsonyabb a társas életre és a szórakozásra, a legmagasabb viszont a tévénézésre fordított idő mennyisége. A különféle egyesületek tevékenységében a lakosság egyötöde vesz részt. Formális tagsággal a férfiak egynegyede rendelkezik, ami jelentősen elmarad pl. a Hollandiában, Svédországban vagy Dániában tapasztalható 80% fölötti aránytól, viszont némileg magasabb a lengyelországi 18%-nál. Barátok helyett tévénézéssel töltjük az időnket
Az Ifjúság 2004 kutatás adatai szomorú képet mutatnak az ifjúság közéleti érdeklődéséről, passzivitásáról. A magyar fiataloknak mindössze 6%-a tagja valamilyen kortárs közösségnek, szervezetnek, míg a skandináv országokban 60-80%-a. A fiatalok kevéssé érdeklődnek a közéleti kérdések iránt. Az önálló, öntudatos, aktív állampolgári attitűd kialakulásának feltételei, szervezeti háttere a korosztályi közösségek alacsony száma miatt hiányzik, az individualizáció még a felnőtt társadalomban tapasztaltnál is erőteljesebb. A kistelepüléseken a legalacsonyabb az ifjúsági szervezetek száma. A hátrányos helyzetű településeken a fiatalok még az országos átlagnál is ritkábban alkotnak kortárs közösségeket, tagjai szervezeteknek. A fiataloknál az individualizáció még a felnőtt társadalomnál tapasztaltnál is erőteljesebb

Egyre érezhetőbbek a fogyasztói társadalom negatív mellékhatásai

A fogyasztói társadalom mintáinak terjedésével növekedett a környezetterhelés. Az utóbbi évtizedben egyre gyorsuló ütemben nőtt a szilárd hulladék mennyisége, melynek döntő többségét csupán egyszerű lerakással kezelik. A növekvő beruházási kedv gazdasági okokból elsősorban a zöldterületeket veszi igénybe, ezáltal folyamatosan növekszik a beépítés a mezőgazdasági, természeti tájak rovására, különösen a városok környezetében és az agglomerációs térségekben. Növekszik a környezet terhelése
Miközben a háztartások kiadásaiban legnagyobb súllyal az élelmiszer-fogyasztás áll, igen alacsony - és az EU 15 átlagától elmaradó - az egészséges élelmiszerek és a biotermékek részaránya. Ugyanakkor sokat költünk élvezeti cikkekre, dohányárukra és alkoholra. Sokat költünk élvezeti cikkekre
Az aktív pihenés és sportolás visszaszorult. Az összes rendelkezésre álló szabadidő több mint felét tévénézésre fordítják az emberek. Az OECD-országokban ez az arány átlagosan csupán 40%, ezért 10 vizsgált európai ország közül ebben az első (2003), az egyéb szabadidő-felhasználásnál pedig az utolsó előtti helyen állunk. Szabadidőnket nagyrészt passzívan, a tévé előtt töltjük
A magyar lakosság jövedelmét fogyasztásra fordítja. A megtakarítások jövedelemhez viszonyított részaránya alacsony, formájuk korszerűtlen. Kevés jövedelmet takarítunk meg
2.1.5. A közszolgáltatások minősége továbbra is javításra szorul

Egyes állami intézmények még hozzájárulnak a társadalmi különbségekhez

A közszolgáltatások sok esetben nem képesek megfelelően ellátni kiegyenlítő szerepüket. Az egészségügy, az oktatás, a szociális és kulturális közszolgáltatások továbbra is hozzájárulnak a társadalmi különbségek fennmaradásához, növekedéséhez. A közszolgáltatások nem csökkentik a különbségeket
Az egészségügyi és szociális ellátórendszerben kevéssé indokolható egyenlőtlenségek tapasztalhatók a hozzáférési esélyekben. Ezek az esélyegyenlőtlenségek a hátrányos helyzetű térségek lakói és a gazdasági-társadalmi szempontból is hátrányos helyzetű csoportok tagjai kárára érvényesülnek; gyakran ott és azok számára rosszabb a hozzáférés lehetősége, ahol és akiknél nagyobbak a szükségletek. Az egészségügyi és szociális szolgáltatások területi egyenlőtlenségei részben a gazdasági egyenlőtlenségeket tükrözik, amit az intézmények többségének önkormányzati tulajdona is felerősít. A szegényebb települések lakóinak az egészségügyi ellátása is rosszabb
Az egészségügyi beruházások megoszlása a meglévő kapacitások eloszlásához igazodik, ezért konzerválja a rendszer öröklött egyenlőtlenségeit. Mindebben a nagyobb területi egységeket átfogó tervezési rendszer elégtelensége és a közösségi források elosztásában a tudatos és hatékony kiegyenlítő politika gyengesége mutatkozik meg. Az egészségügyi beruházások konzerválják a meglévő egyenlőtlenségeket
Iskolarendszerünk növeli az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket. Magyarország azon kevesek közé tartozik a világon, ahol a szülők bármely iskolába beírathatják a gyermekeiket, és az iskolák a saját körzetükben lakók ellátási kötelezettségén túl gyakorlatilag teljesen szabadon válogathatnak a jelentkezők közül. Ez a rendszer ahhoz vezet, hogy a szegényebb, alacsonyabb státusú családok gyermekei és a magasabb státusú, középosztálybeli családok gyermekei elkülönült oktatásban részesülnek. Az iskolarendszer felerősíti a társadalmi különbségeket
Az iskolai szegregáció elősegíti olyan iskolázatlan és kirekesztett rétegek tömeges újratermelését is, amelyek foglalkoztatása egy modern társadalomban nem biztosított. Az oktatási rendszer így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a következő generációknak továbbra is jelentős, sőt egyre növekvő szociálpolitikai problémákkal kelljen majd együtt élniük. Az iskolai szegregáció hatása több generációt érint
A szociális feszültségeket csökkentő intézményrendszer legkevésbé a hátrányos helyzetű településeken épült ki, miközben a falvak hagyományos önsegítő folyamatai, közösségi normái az elmúlt évtizedekben sokat gyengültek, csaknem megszűntek. A falvakban gyenge a szociális ellátás

Az államszervezet és működése további korszerűsítésre szorul

Az államot a rövid távú problémamegoldás és konfliktuskezelés jellemzi. Gyenge a hosszú távú stratégiai szemlélet, nem épít a végrehajtás minőségfejlesztésének lehetőségeire. Céljai közül kevés volt számon kérhető, eszközrendszerében szétaprózott, társadalmi támogatottsága nem kielégítő. Az állam stratégiai szemlélete erősítendő
Az állami feladatok, erőforrások és hatáskörök megoszlása sok esetben aránytalan. Az önkormányzati rendszer feladataihoz képest elaprózott. Az adminisztrációs terhek az elmúlt években növekedtek.
Előfordul, hogy az emberek nem is fordulnak a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szerveihez. Az állam működésével szemben jelentős az elégedetlenség, gyakran merül fel a részrehajlás és a korrupció gyanúja. Az állam szerveibe vetett bizalom megerősítésre szorul

Centrális szerkezetű, romló állagú közlekedési infrastruktúra

Az ország gazdasági erejéhez képest jelentős erőfeszítéseket tett a gyorsforgalmi úthálózat kiépítésére, de a térségek elérhetőségében továbbra is nagyok a különbségek. A régiókon belül a kohézió gyengeségét is nagyrészt a belső közlekedési útvonalak hiánya vagy rossz minősége okozza. A mindennapi szolgáltatások, piaci lehetőségek elérhetőségében jelentősek a kistérségek közötti különbségek. Az egyes kistérségek elérhetősége erősen különböző
Az „Elérés a hétköznapokon” mutató kiszámításánál az alábbi tényezőket vették figyelembe:
- Saját megye székhelye, illetve a legközelebbi megyeszékhely közúti elérési idejének átlaga percben, 40%-os súllyal,
- Saját kistérség központja, illetve a legközelebbi kistérségközpont közúti elérési idejének átlaga, 40%-os súllyal,
- Saját szerep, az adott település intézményi ellátottsága (mennyire van ráutalva más település felkeresésére), pontszám, 20%-os súllyal.
A települési pontszámok a fenti három tényezőből adódnak.
Értékük: legjobb: 6,00 - leggyengébb: 1,00 pont.
A közúton való elérhetőség Nyugat- és Közép-Dunántúlon kedvezőbb, míg hátrányos helyzetű az Észak- és Dél-Alföld, Észak-Magyarország, valamint a Dél-Dunántúl.
A hazai közúthálózat minőségi jellemzői (teherbírása, balesetveszélyessége), valamint a gyorsforgalmi úthálózat alacsony sűrűsége nem elégítik ki a növekvő tranzit- és belföldi forgalmi igényeket. A közúthálózat nagy részének teherbírása csak 100 kN tengelyterhelésre megfelelő, szemben az EU 115 kN követelményével. Az utak minőségének romlásához e tényen kívül az is jelentősen hozzájárult, hogy a gépjárműállomány egyharmadával növekedett. Növekszik a járműállomány, az utak minősége és teherbírása viszont nem tart vele lépést
A rossz vagy nem megfelelő minőségű utak aránya különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Somogy megyékben magas. Az autópályák, autóutak hiánya elsősorban az alföldi régiók és a Dél-Dunántúl gazdasági versenyképességét csökkenti. Legkedvezőtlenebb helyzetben a közlekedési szempontból periferiális térségek, ezen belül is az említett régiók határ menti térségei vannak. Itt különösen magas a zsáktelepülések száma. Északkeleten a legrosszabb az utak minősége
A helyközi közlekedés jelentős részét lebonyolító vasúthálózat sűrűsége ugyan megfelelő, eloszlása viszonylag egyenletes, de az elöregedett járműpark, a villamosított pályaszakaszok alacsony aránya, a pályatest állapota, valamint helyenként a nem megfelelő átszállási kapcsolatok versenyképtelenné teszik a környezetbarát vasutat a közúti közlekedéssel szemben. A vasút elöregedett, nem versenyképes a közúttal
A fővárosközpontú, sugaras szerkezetű főútvonal- és vasúthálózat, valamint a folyami hidak elégtelen száma gátolja a regionális kapcsolatok erősödését, és jelentős egyenlőtlenségeket okoz az elérhetőség színvonalában. Az elmaradottabb térségek, települések fejlődését a fentieken túl nagyban gátolja a régión belüli hiányos közlekedési hálózat. Sok helyen hiányoznak a környezetvédelmi szempontból fontos, településeket elkerülő, tehermentesítő, illetve összekötő utak. A közlekedési hálózatok hiányzó elemei gátolják a regionális kapcsolatok fejlődését
Bár az ország helyi és helyközi közúti tömegközlekedési hálózata nemzetközi összehasonlításban igen fejlettnek mondható, a tömegközlekedés versenyképessége folyamatosan romlik, a szállított utasok száma csökken. A járműpark korszerűsítésre szorul, és a tömegközlekedés kiszolgáló létesítményeinek komfortfokozata is rendkívül alacsony. A tarifapolitika elavult, bünteti az átszállásokat. A térségi összehangoltság hiánya miatt egyszerre tapasztalhatóak szolgáltatáshiányok és párhuzamosságok. Az akadálymentesítés nem megoldott. A tömegközlekedési hálózat sűrű, de a szolgáltatások rosszak
2.1.6 A fejlesztések kedvező adottságainkra épülhetnek

Kedvező geostratégiai helyzet

Magyarországról számos eltérő jellemzőkkel bíró piac, Európa meghatározó piacai, a gyorsan bővülő kelet-európai, illetve a stabilizálódó délkelet-európai régiók piacai is könnyen elérhetők. Ezek a piacok a legfejlettebb technológiát képviselő termékektől kezdve az alacsonyabb hozzáadott értékű termékekig számos áru számára kínálnak közeli értékesítési lehetőséget. A csatlakozás után hazánk az uniós piacokra betörni igyekvők ideális befektetési célpontjává vált. Magyarország logisztikai adottságait erősítik a számos szomszédos, illetve közeli országban kínálkozó befektetési lehetőségek. Sok fontos külpiacunk könnyen elérhető
A határon túli magyar közösségek elősegíthetik a szomszédos országokkal való gyümölcsöző együttműködést, kapcsolatot biztosíthatnak ezeknek az országoknak a piacaihoz, állami intézményeihez. A Magyarországon már megtelepedett cégek, tevékenységek így könnyebben terjeszkedhetnek ezen országok irányába. A határon túli magyarság összekötő szerepet játszhat
Magyarország földrajzi helyzetéből, valamint adottságaiból fakadóan ideális tranzitállomás, illetve elosztóközpont a kelet-, délkelet-európai térségek irányába. Hazánk a térség egyik gravitációs pontja lehet a tudásfelhalmozódás szempontjából is, amihez a kedvező oktatási infrastruktúra, az itt megtelepedett tudásintenzív iparágak, a versenyképes tudás/bér arány, valamint a szomszédos országokkal együtt rendelkezésre álló humánerőforrás-tartalékok szolgáltathatnak alapot. A térségünk fontos regionális központjává válhatunk

Kedvező természeti viszonyok

Magyarország nemzetközi összehasonlításban igen kedvező természeti, ökológiai adottságokkal, természeti értékekkel, természeti területekkel (nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel, természetvédelmi területekkel, Natura 2000 területekkel, védett területekkel és értékekkel, barlangokkal), valamint a sok helyen még megtalálható, jellegzetesen Kárpát-medencei tájakkal, hagyományos táj használattal rendelkezik. Természeti-ökológiai adottságaink kedvezőek
A mezőgazdasági termelés természeti feltételei különösen jók. A talaj állapotát meghatározó fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok kiválóak, a talajkárosodások mértéke viszonylag alacsony. Magas a napsütéses órák száma. Jók a mezőgazdasági termelés adottságai
Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő geotermikus adottságokkal rendelkezünk. Hévizeink nagy értéket képviselnek. Bár villamos energia termelésére kevéssé alkalmasak, sok területen igen jól hasznosíthatók (rekreációs, gyógyászati, turisztikai és hőenergetikai célokra). Hévizeink nagy értéket képviselnek
Magyarország egyes nyersanyagokból (építőipari nyersanyagok: kő, kavics, egyes nemfémes ásványok stb.) bőséges és gazdaságosan kitermelhető készletekkel rendelkezik. A világpiacon magasra értékelt nyersanyagok többségéből (szénhidrogénekből, ércekből stb.) azonban kevés a gazdaságosan kitermelhető hazai készlet. A vízkészletek kielégítők ugyan, ezeket azonban jelentősen befolyásolhatják a klimatikus változások és az ország felvízi szomszédainak magatartása. A természeti katasztrófák, az extrém időjárási események valószínűsége és az általuk okozott károk nagysága nemzetközi viszonylatban kicsi, de növekvő. Összességében elmondható, hogy a természeti erőforrásokkal történő fenntartható gazdálkodás kiemelt jelentőségű Magyarország nemzetközi versenyképességének hosszú távon történő megtartása, illetve növelése szempontjából. Csupán néhány nyersanyagból rendelkezünk számottevő készlettel

A budapesti agglomeráció a régió egyik leggyorsabban fejlődő térsége

Budapest és agglomerációja Magyarország motorja, egyetlen európai jelentőségű metropolisza. A város Európában elfoglalt helye különösen kedvező, kiemelkedő közlekedési központ. Európa egyetlen nagyvárosán sem halad át annyi „helsinki folyosó”, mint Budapesten. Budapest igazi európai metropolisz (lehet)
Budapest az európai város-régiók versenyében elsősorban jó geopolitikai helyzetét, múltjának adottságait és a városlakók képzettségét, nyitottságát és munkaerejét használhatja fel. A város - megőrizve tradicionális természeti, táji, kulturális örökségeit - Közép-Európa legígéretesebb regionális központja.
Az országba érkezett külföldi működő tőke jelentős része Budapestre és agglomerációjára koncentrálódik, ami esélyt teremt arra, hogy Budapest hídfő szerepet töltsön be Nyugat-Európa és Délkelet Európa városai között. Ennek köszönhetően itt alakul ki a térség legjelentősebb logisztikai központja is. A város gazdag építészeti öröksége, kulturális kínálata és üzleti kapcsolatai révén ma is jelentős turisztikai központ, és ezen adottságok jó alapot jelentenek ahhoz, hogy Budapest közép-európai találkozóhely legyen. A hídszerep miatt jelentős logisztikai fejlesztések
Az Európai Területfejlesztési Koncepció (ESDP) is kiemelt szerepet szán az unió magján kívül elhelyezkedő nagyvárosi térségeknek, mert azokat tekinti a nemzetgazdaságok motorjának, s így az európai versenyképesség hangsúlyos komponenseinek. Budapest az ország versenyképességének motorja
Esély van arra, hogy Budapest az egyesült Európa integráns részeként, nemzetközi metropolisszá formálódjék, kihasználja kedvező geopolitikai helyzetét, és így erősödő regionális központtá válva közvetítő szerepet tölthessen be Kelet-, Délkelet-Európa felé.

Gazdag szellemi, kulturális örökség

A magyar kultúra - az ország sajátos geopolitikai helyzetéből és történelméből adódóan - több nagy kultúra integrálásával, keveredésével jött létre. Ennek következményeként sokszínű, innovatív és az értékek befogadására és felhasználására képes kultúra alakult ki. Így az ország egyik legnagyobb értéke a kulturális sokszínűség, a több nemzetiség, a több vallás együttélése és keveredése. Éppen ez teszi vonzóvá kultúránkat. A magyar kultúra teljesítményeinek nemzetközi elismerését mutatja a magyar kulturális évadok nemzetközi sikere az unió országaiban. Kultúránk egyik legnagyobb értéke a sokszínűség
Számos kulturális ágazatban a magyar művészek teljesítménye a világ élvonalában található. A magyar kultúra különösen sikeres területe a zeneművészet, amely a nagy előadóművészi iskolák kiemelkedő egyéni teljesítményei mellett a Kodály-módszer sikere révén a mai napig nemzetközileg elismert teljesítményeket produkált a zenei nevelésben. Kiemelkedő értékünk a magyar nyelv. A magyar irodalomnak - nemzetközi sikerei mellett - hazai jelentősége is meghatározó. Zenei nagyhatalom vagyunk
A rendszerváltás körüli visszaesést követően jelentősen növekedett a választék mind a könyv-, mind a folyóiratpiacon. A könyvtárak látogatottsága szintén emelkedett. A társadalom anyagi megerősödésével párhuzamosan jelentősen nőtt a kereslet a képzőművészeti alkotások iránt, amint azt az egyre több magángaléria, a műgyűjtők, mecénások egyre nagyobb száma vagy a képzőművészeti kiállítások előtt kígyózó sorok mutatják. A rendszerváltás óta növekedett a kulturális kínálat
A magyar kultúra ereje a „profik” kiemelkedő teljesítményein túl a lakosság egy részének nagyfokú kulturális aktivitásában, a kultúra bázisának szélességében rejlik. Ez az aktivitás felöleli a kultúra egészét; gondoljunk akár az amatőr zenekarok és énekkarok nagy számára vagy a táncházmozgalomra, de idetartozik a 13 magyarországi történelmi kisebbség gazdag kulturális élete is. Jelentős eleme a magyar kultúrának a határainkon túl élő magyar kisebbségek eleven kultúrája is. A magyar kultúra - sokszínűségének, befogadó jellegének és széles beágyazottságának köszönhetően - szilárd alapja a gazdaság fejlesztésének is. Ennek fennmaradásához azonban feltétlenül szükséges a kulturális ellátáshoz való hozzáférés erősítése, a kulturális esélyegyenlőtlenség csökkentése a közkulturális infrastruktúra, az alapszolgáltatások fejlesztése révén, valamint a kulturális örökség védelme. Kultúránk bázisa széles
2.2 Az elmúlt tíz év fejlesztéspolitikai tapasztalatai
2.2.1 Fejlesztéspolitika 2004-ig
A rendszerváltozás után az állami beavatkozások hosszú távú stratégiai tervezésének gyakorlata és intézményrendszere a legtöbb területen háttérbe szorult. A későbbiekben azonban - az átláthatóság, a források és a célok tervezhetősége miatt, valamint az európai uniós gyakorlathoz való igazodás érdekében - egyre szélesebb körben újra előtérbe került a stratégiai megközelítés. Átmeneti visszaesés után újra megjelent a stratégiai szemlélet
Az időszak elején a legfőbb nemzeti célok hangsúlyai akár időrendi szempontrendszerként is felfoghatók. A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás nyomán a kilencvenes évek első felének transzformációs válsága miatt a gazdaság teljesítménye jelentősen visszaesett, ezért a stabil gazdasági növekedés megteremtése volt a leghangsúlyosabb elem. Erre az időszakra tehető a külgazdaság reorientációja is. 1998-ra exportunknak már több mint 70%-a az Európai Unió országaiba irányult. A gazdaság fundamentumának megerősödése után a figyelem egyre inkább a társadalmi folyamatok felé fordult. Előtérbe került a társadalmi mobilitás és a társadalmi kohézió erősítése, valamint az életminőség javítása. Ennek ellenére a termelőszférának nyújtott fejlesztési támogatások aránya az államháztartási kiadások között nem csökkent. Továbbra is magas a termelőszférának nyújtott állami támogatás aránya
Az államháztartás strukturális kiadásainak szerkezete a vizsgált időszakban alig változott, abszolút értékben a legtöbb forrást az oktatás, a mezőgazdaság és a közlekedési infrastruktúra kapta. Átlagosan ez a három ágazat vitte el a fejlesztési források több mint 60%-át. A megvalósult fejlesztések részletesebb elemzése azt mutatta, hogy az egyes ágazatokon belül is voltak prioritások. Az infrastruktúra területén az energiaellátás biztonsága, a közúti közlekedés (azon belül is az autópálya-építés) és a csatornahálózat fejlesztése, valamint a telekommunikációs hálózatok bővítése volt a leghangsúlyosabb. Az emberi tőke fejlesztésében a fő irányok a felsőoktatásban részt vevők számának növelésére, valamint az egészségügyi ellátórendszer racionalizálására irányultak - a betegeknek a kórházi ellátástól a járóbeteg-ellátás felé történő átirányításával. A termelőszféra fejlesztési támogatásai nagy hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaságban a jövedelmezőség növelésére, az iparban és a szolgáltatások terén pedig a kilencvenes évek végétől a kis- és középvállalatok fejlesztésére. Az állami támogatások célpontja az oktatás, az agrárium és a közlekedési infrastruktúra
Az ágazati és területfejlesztési célok teljesülése eltérő eredményekre vezetett. A piacgazdaságra való átmenet miatt törvényszerű volt, hogy a fejlesztéspolitika a rendszerváltozást középtávon pozitív hatásainak erősítésével, és negatív hatásainak csökkentésével igyekezett támogatni. A hatásvizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a rendszerváltás óta a gazdaság teljesítő- és versenyképességének növelése, az európai integráció elmélyítése és az életminőség javítása terén az ország jelentősen előrelépett, a társadalmi mobilitás és a kohézió erősítése érdekében tett erőfeszítések viszont eredménytelenek voltak, mutatóik romlottak. Az eddigi mérleg: versenyképes piacgazdaság, romló társadalmi mobilitás és kohéziós mutatók mellett
Az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek növekedése mellett az 1989 előtti gazdasági-társadalmi rendszer központosító törekvéseinek következtében kialakult területi egyenlőtlenségek is nőttek. Az ország középső régiója és a nyugati piacok felé irányuló útvonal menti területek tovább növelték előnyüket a leszakadó dél- és északkeleti országrészekkel szemben. növekedtek a területi különbségek is
Hazánk felzárkózásának folyamatát az újonnan csatlakozott keletközép-európai országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia), az általában referenciaként kezelt kohéziós országok (Írország, Portugália, Spanyolország, Görögország) és az Európai Unió átlagos teljesítményével összevetve a következő megállapítások tehetők. A strukturális kiadásokat tekintve Magyarország az említett nyolc országhoz képest kiemelkedően sokat fordított állami fejlesztésekre (a GDP 6,1%-át), a többi vizsgált ország átlagának (3,4%) közel a kétszeresét. Az ilyen nagyarányú állami fejlesztések veszélye, hogy elvonja a forrásokat a magánberuházásoktól. (Ezt mutatják a nemzetközi összehasonlítások is.) Magyarország sokat költött állami fejlesztésekre
Összességében elmondható, hogy Magyarország az évek során jól megfelelt a kihívásoknak. Számottevően nőtt az emberek jóléte, sikeresen bekapcsolódtunk az európai gazdasági és társadalmi hálózatokba, de a gazdasági-társadalmi átalakulás következtében kialakult társadalmi egyenlőtlenségeket és a korábbi rendszertől örökölt regionális különbségeket csak kismértékben vagy egyáltalán nem sikerült csökkenteni. Az ország összességében gazdagodott, de nőttek a különbségek
A fejlesztési tevékenység tapasztalatai a következőkben összegezhetők:
- A fejlesztések éves költségvetési tervezési gyakorlata miatt a több évre tervezett fejlesztések forrásait gyakran idő előtt csökkentették, illetve átcsoportosították, ami késleltette a megvalósítást, a tervezettnél nagyobb kiadásokat okozott, és sok esetben akadályozta, illetve ellehetetlenítette a fejlesztések befejezését. Az éves költségvetések nem kedveztek a hosszú távú fejlesztéseknek
- Nem vált általános gyakorlattá sem központi, sem helyi szinten a források felhasználásának hatékonysági és eredményességi vizsgálata. Ezáltal a fejlesztéspolitika kontrollja sérült, a beavatkozások racionalizálása a tapasztalatok összegzése hiányában esetlegessé vált. Nem elemeztük megfelelően a fejlesztések hatékonyságát
- A látványos nagyprojektek gyakran felemésztették a fejlesztési források nagy részét, ugyanakkor jellemző volt a támogatások elaprózódása is. A hatékonyságra épülő tervezés hiánya miatt egyes szakmailag indokolt fejlesztések megvalósítása késlekedett. A fejlesztések túlzottan koncentráltak voltak
- A fejlesztések és a fejlesztési támogatások az elmúlt másfél évtizedben gyakran áldozatául estek a vissza-visszatérő egyensúlyromlást követő költségvetési restrikcióknak. Az egyensúlyra törekvő intézkedések gyakran nem jártak együtt érdemi szervezeti és szerkezeti változásokkal. A megszorítások a fejlesztéseket sem kímélték
2.2.2 Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (2004-2006) tapasztalatai

2.2.2.1 Tervezési tapasztalatok

A 2004-2006-os időszakra készített Nemzeti Fejlesztési Terv nem egy átfogó, minden szektorra kiterjedő fejlesztési terv, hanem olyan egységes stratégia volt, mely a Magyarország számára megnyíló európai uniós fejlesztési források felhasználási irányait foglalta össze. A Nemzeti Fejlesztési Terv szolgált alapjául az unióval megkötött pénzügyi megállapodásnak, az ún. Közösségi Támogatási Kerettervnek. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának hosszú távú célja az életminőség javítása. Az adott periódushoz kapcsolódó általános célja az uniós átlaghoz képest jelentős elmaradás mérséklése az egy főre jutó GDP szintjében. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél: a gazdasági versenyképesség javítása, a humán erőforrások fejlesztése, valamint a jobb minőségű környezet kialakítása és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés. Ennek megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Terv öt operatív programra épült: Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv hosszú távú célja továbbra is aktuális
1. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP)
2. Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)
3. Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP)
4. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP)
5. Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP)
A fejlesztések horizontális megoszlása az európai uniós támogatásokban a 2004-2006-os időszakban
Az EU-támogatások *  megoszlása
Kifizetési előirányzat Kötelezettségvállalás Megoszlás
Gazdaságfejlesztés 801,7 millió euró 1075 millió euró 25,5%
Humánerőforrás-fejlesztés 519,9 millió euró 687,8 millió euró 16,5%
Környezetfejlesztés 1816,57 millió euró 2169,7 millió euró 58,0%
ÖSSZESEN *  3134,17 millió euró 3932,5 millió euró 100,0%
A tervezést az ágazatok önálló, programonkénti fejlesztési elképzelései irányították, nem pedig a nemzeti szinten meghatározott átfogó fejlesztési célok, stratégiák. Az I. NFT tapasztalata, hogy az egész országra érvényes átfogó társadalmi-gazdasági-környezeti célok kijelölése az elsődleges lépés, és csakis ezt követően kezdődhet meg a szakágazati tervezés. A tervezés során építeni kell a korábban elkészült tervdokumentumokra. Az egyes szakágazatok általában nem rendelkeztek 3, 5 vagy 7 éves előretekintéssel, stabilnak tekinthető, politikailag is legitim koncepcióik nem voltak. Léteztek ugyan olyan hatályos vagy elfogadás alatt lévő nemzeti szintű stratégiai dokumentumok, területfejlesztési programok, Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelyeket figyelembe kellett venni a tervezés folyamán, e dokumentumoknak azonban nem volt kellő hatásuk a tervezési időszakra. Először országos stratégia kell, csak azután jöhetnek az ágazatiak
Az I. NFT tervezése meglehetősen újszerű feladat volt a minisztériumok számára. Az I. NFT megtervezésének legfontosabb eredménye a költségvetéseken átnyúló tervezés szemléletének megjelenése volt. A terv sikere jelentős mértékben köszönhető annak is, hogy zömében korábbi hazai programokat ültetett át sikeresen az új tervezési struktúrába. A stratégia kialakítása nem volt összhangban az NFT pénzügyi tervezésével. A programok közti forrásallokáció konkrét, számszerűsített és elfogadott eredménymutatók nélkül történt, a forrásallokáció vezérelte tervezési folyamatban a stratégia készítése nem cél-, hanem eszközorientált volt. Az igazi stratégiai döntések a programok közti forráselosztás keretében születtek. Az I. NFT visszaállította a hosszú távú tervezés rangját
A terv elkészítésének utolsó fázisában megkezdett előzetes értékelés jelentősen hozzájárult az egymással inkoherens, illetve nem kellően alátámasztott elemzések és részstratégiák javításához. A korábbi években hiányzott a hosszú távú tervezés. Ebből adódóan a tervezésnek számos módszertani nehézséggel kellett megküzdenie. Alapvető problémaként jelentkezett a korábbi programok tapasztalatait feltáró értékelések, valamint a politikák eredményeit mérő adatsorok, adatfelvételek hiánya. Az előzetes értékelés nagyban segíti a részstratégiák egységes rendszerbe szervezését
A jó szakmapolitika alapja a jó minőségű információ és a tájékozott nyilvánosság részvétele. Az információk térbeli helyének - mintegy 80%-ban - meghatározó szerepük van kezelésük, elemzésük és a megjelenítés szempontjából. A nemzeti téradat-infrastruktúra kialakítását és működtetését 2007-től a közösségi joganyag írja elő, ugyanakkor a hazai felkészülést nemzeti érdekek: a versenyképesség növelése, a hatékonyabb és olcsóbb közigazgatás, a fenntartható fejlődés biztosítása, az erőforrás-gazdálkodás, a területi mellett a térbeli szemlélet erősítése és a katasztrófaelhárítás is sürgetik. Az alapadatok gyűjtése, elérhetőségüknek és széles körű hozzáférésüknek a várható EU irányelv szerinti biztosítása számos fejlesztéspolitikai tennivalót és a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben való megvalósítást igényel tárcaközi és interdiszciplináris együttműködésben. A téradatinfrastruktúra megközelítés (a maga jogi, adatpolitikai, műszaki, szervezési és emberi tényezőivel) lehetővé teszi a különféle szakterületekről származó információk különböző felhasználásra történő integrálását térségtől, országhatártól függetlenül.
Az I. NFT társadalmi megalapozásának és elfogadtatásának tapasztalatai megmutatták, hogy a nem megfelelően szervezett társadalmi vita, illetve az olyan partnerek tömeges bevonása a tervezésbe, akik nem ismerik az európai források felhasználásának szabályait, jelentősen lassítják a tervezési folyamatot. Ugyanakkor a felkészült társadalmi partnerek bevonása nemcsak jelentősen javította a terv szakmai színvonalát, de növelte annak társadalmi elfogadottságát is. A jól megtervezett partnerségi folyamat értékes inputokkal szolgál, és erősíti a terv elfogadottságát

2.2.2.2 Intézményi és szabályozási tapasztalatok

A 2004. május 1-jén csatlakozott tagországok közül Magyarország kezdett hozzá elsőként Nemzeti Fejlesztési Tervének végrehajtásához, már 2004 januárjában. A pályázatok örvendetesen nagy száma nehéz feladat elé állította a kezelésükkel, elbírálásukkal foglalkozó szervezeteket. Óriási érdeklődés a pályázatok iránt
A hazai akkreditációs folyamat jelentősen hozzájárult a megfelelő felkészültséghez, a programok 2004 elejei megindítására időben felállt az intézményrendszer. Az intézményi struktúrában változások nem következtek be, és nem is várhatóak, ami lehetővé teszi az intézményi stabilitást. Új intézményrendszer kezdte meg működését
A támogatási programok gyakorlati megvalósítása kérdéseket vetett fel a hazai szabályozási környezettel kapcsolatban. Időközben sor került a pályázóknak kezdetben nehézséget jelentő közbeszerzési törvény módosítására, és az áfa-törvény előírásai kedvezőbb alkalmazásának módját is kialakították. *  Jelentős lépések a pályázatbarát rendszer kialakítására
A pályázati kiírások összetettsége, a helyenként nem pontos megfogalmazások a formailag hibás pályázatok magas számához vezetett. A szaktárcák követelményrendszere meglehetősen heterogén volt, és az egyes irányító hatóságok rendszerrel szembeni elvárásai is eltértek egymástól. A kormányzat ezt felismerve 2005 eleje óta komoly lépéseket tesz a megvalósításban részt vevő intézményekkel együtt a hatékonyabb jogszabályi környezet és feldolgozási folyamat, összességében a „pályázóbarátabb” pályáztatási rendszer kialakítása érdekében. Pályázati rendszerünk túlságosan nehézkes, bonyolult
A pályázási kedv a felmerülő nehézségek ellenére is kimagaslónak mondható (16 065 projektjavaslat érkezett be a 2004. év végéig), ami lehetővé tette, hogy a jó projektek kiválasztásával a hároméves megvalósítás első évében a források egyharmada lekötésre kerüljön. Ez biztosítani látszik az NFT időben történő megvalósítását, ugyanakkor a projektek sikeres megvalósítása érdekében továbbra is jelentős szerep hárul az intézményrendszerre. Döntés született a források egyharmadára
Ekkora mennyiségű pénz felhasználása és a programok eredményeinek folyamatos nyomon követése komoly információs háttérbázist és információfeldolgozó kapacitást igényel. Az Egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) fogadtatása vegyes volt, a tapasztalatok változóak, ami az új információs rendszer alapvetően természetes velejárója. Az információs igények miatt azonban az EMIR teljes körű és általános alkalmazása megtörtént. Szükség van információs rendszerre
A végrehajtással kapcsolatos 2004-es tapasztalatok rámutattak arra, hogy a következő NFT tervezésekor nagy súlyt kell helyezni a végrehajtási intézményrendszer időben történő kialakítására. Ezenkívül évenként értékelni kell a végrehajtási tapasztalatokat, mivel a végrehajtásban jelentkező hatékonysági problémák jelentősen veszélyeztethetik a tervezésben megfogalmazott célok elérését. A végrehajtás intézményrendszerét állandóan fejleszteni kell
2.3 A fejlesztéspolitika fő irányai az EU-ban
Az Európai Unió különböző szakpolitikái együttesen szolgálják a közösségi fejlesztéspolitikai célok megvalósulását. A fenntartható fejlődés stratégiája hosszú távú keretet jelent a közösség napirendjén első helyen álló középtávú lisszaboni folyamathoz. A saját cél- és eszközrendszerrel rendelkező, megreformált kohéziós politika, illetve a strukturális alapok rendszeréből kikerülő agrár- és vidékfejlesztési politika szintén e célok teljesüléséhez járul hozzá. Az unió fejlesztéspolitikája sok forrásból táplálkozik
2.3.1 A fenntartható fejlődés koncepciója és stratégiája
Az Európai Unió új alapszerződésében lefektetett célkitűzés Európa fenntartható fejlődésének biztosítása, azaz a jelen és a jövő generációk életminőségének, életfeltételeinek fenntartható javítása. A közösségi fejlesztéspolitikának is átfogó hosszú távú keretet ad a fenntartható fejlődés koncepciója, illetve stratégiája. A fejlesztéspolitika fő kerete a fenntartható fejlődés stratégiája
A fenntartható fejlődés átfogó értelmezését az Európai Tanács Göteborgban fogalmazta meg, és a lisszaboni stratégia korábban kitűzött céljait környezeti vetületekkel egészítette ki.
A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás - a méltányos életkörülmények és a szociális jólét - elérése, megtartása érdekében a gazdaság teljesítőképességének növelését és a környezeti feltételek megőrzését közös, egymást erősítő feltételnek tekinti. Ezért elismeri az egymást követő nemzedékek megfelelő életminőséghez való jogát, és az ezzel összefüggésben álló, a környezet, a természet, a táj védelmével összefüggő kötelességek teljesítését. Ez azt jelenti, hogy csak a természeti környezet eltartó képességével összhangban lehet a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, s a környezet eltartó képessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. A célkitűzés így - a fenntarthatóságot szélesen értelmezve - kiterjed annak környezeti, szociális és gazdasági vonatkozásaira, különös tekintettel a természeti értékek, területek, tájak, ökológiai rendszerek megőrzése, fenntartása mellett az élhető környezet megteremtésére, a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony - fenntartható - gazdálkodásra, a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának kritériumaira, az üzembe helyezett fejlesztések működtetésének fenntarthatóságára, a leromlott urbanizált, illetve a falusi térségekben élők életesélyeinek komplex, integrált javítására. A szükségletek kielégítése nem lépheti túl a környezet teherviselő képességének határát
2.3.2 A lisszaboni folyamat
Az Európai Unió fő középtávú fejlesztéspolitikai célkitűzéseit a lisszaboni folyamatként ismert gazdasági, szociális és a göteborgi környezetvédelmi reformok tartalmazzák, amelyek az alábbi irányokkal, döntésekkel írhatók le.
A lisszaboni stratégia azt a célt tűzte az Európai Unió elé, hogy 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává. A fenntartható gazdasági növekedés a kutatás-fejlesztésen, az innováción, az információs és kommunikációs technológia széles körű alkalmazásán, tehát a versenyképességnek a tudásalapú gazdaságra épülő növekedésén alapszik. Ezen kívül kiterjed például a kis- és középvállalkozások innovációorientált fejlesztésére, a feltörekvő vállalkozások felkarolására, a verseny megteremtése és erősítése céljából a belső piac kiteljesítésére, mindenekelőtt a pénzpiacok, a szolgáltatások és a hálózatos iparágak területén. E célkitűzés - az egész életen át tartó tanulás stratégiájába illeszkedően - kiemelten kezeli a képzésnek és oktatásnak a gazdaság igényeit szem előtt tartó, koordinált fejlesztését, a tudomány, a K+F, az innováció és az IT emberi erőforrásokkal kapcsolatos feltételeinek kialakítását. Az EU váljék a világ legversenyképesebb régiójává. Ennek fő eszköze a tudásalapú gazdaság
A Lisszabonban született döntésekben a versenyképesség erősítése mellett társadalmi célok is megfogalmazódtak. Ez a második dimenzió az európai szociális modell reformját tartalmazza. Egyrészt megállapítja, hogy nincs tudásalapú gazdaság az emberbe való beruházás és aktív, dinamikus jóléti állam nélkül, másrészt pedig csak szociális reformokkal érhető el, hogy az új gazdaság létrejötte ne járjon majd a már ma is égető problémák - a munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés - súlyosbodásával. Ezért e stratégia fontos alapelve a „több és jobb munkahely létrehozása”, tehát a foglalkoztatás bővítése. Szintén itt fogalmazódott meg a társadalmi és gazdasági kohézió, az összetartó társadalom erősítésének, valamint a szolidaritás növelésének gondolata. Ezek a területi különbségek csökkentését, másrészt a szociális szolgáltatások legszegényebb rétegekre koncentráló fejlesztését irányozzák elő. Így a lisszaboni stratégia a foglalkoztatás bővítésén túl kiterjed a társadalmi befogadásra, a szociális védelem korszerűsítésére, ezen belül a minőségi egészségügyi, szociális szolgáltatásokra, a hátrányos helyzetűek és kirekesztettek reintegrációjára, az esélyegyenlőségre is, fokozottan támaszkodva a közoktatásban, a felnőttképzésben és a hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci reintegrációjában rejlő lehetőségekre. A lisszaboni stratégia társadalmi dimenziói sem kevésbé fontosak
A lisszaboni stratégia és a fenntartható fejlődés stratégiájának félidős felülvizsgálatára 2005 tavaszán került sor. Ekkor az Európai Tanács az elmúlt öt esztendő „vegyesnek” ítélt eredményeinek az elemzése alapján azonnali lépéseket sürgetve újrafogalmazta a célok megvalósításának fő szempontjait. Ezek szerint A félidős értékelésen az EU rossz bizonyítványt kapott
- a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás áll a középpontban, Növekedés és foglalkoztatás
- egységes szemléletmódra van szükség a megvalósítás során: ezután uniós szinten az Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatásokat, a Foglalkoztatási Irányvonalakat és a Cardiff-jelentést évente egyetlen csomagba foglaló dokumentum születik, amelynek alapján minden tagállamnak saját programot kell készítenie a szükséges feladatok meghatározásával, Tagállami akcióprogramok kellenek
- olyan hatékonyabb kommunikációra van szükség, amely a gazdasági szereplők és a szociális partnerek szorosabb bevonását is jelenti. Jobban be kell vonni a gazdasági szereplőket
A megújuló lisszaboni stratégia a növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére fókuszál. Ezzel - összhangban az Európai Foglalkoztatási Stratégiában megfogalmazott célkitűzésekkel - kiegyensúlyozott megközelítést vár el a tagállamoktól a foglalkoztatás és a termelékenységjavítása tekintetében. A megfogalmazott prioritások ezekhez a fő célokhoz járulnak hozzá elsősorban:
1. Európának vonzóbbá kell válnia a befektetés és a munka számára.
2. A tudás és az újítókészség (innováció) az európai működés motorja.
3. Az EU úgy alakítsa politikáit, hogy a vállalkozásoknak lehetőségük nyíljon több és jobb munkahely megteremtésére.
Az Európai Tanács állásfoglalása alapján a rövid és középtávú lisszaboni stratégiának a fenntartható fejlődés hosszú távú, átfogó keretébe kell illeszkednie. A fenntartható fejlődés EU-stratégiájának felülvizsgálatát, illetve egy új stratégia elfogadását a tagállami lisszaboni akciótervek kialakításával egy időben, 2005 végére tervezik. A tagállamoknak 2005 végére kell elkészíteniük lisszaboni akciótervüket
2.3.3 A kohéziós politika prioritásai
A 2004 februárjában megjelent Harmadik Kohéziós Jelentés világos képet nyújt arról, hogy milyen jelentős fejlettségbeli különbségek mutatkoznak az Európai Unió régiói között. Emellett a jelentés rávilágít arra is, hogy milyen elmaradások vannak az egységes piac maradéktalan működése, illetve a lisszaboni és a göteborgi stratégiák megvalósítása terén. Ezekre a kihívásokra kínálnak megoldást a közös kohéziós politika reformjára vonatkozó javaslatok, amelyeket először a Harmadik Kohéziós Jelentés vetett fel, majd az Európai Bizottság kohéziós politikára vonatkozó rendelettervezeteiben öltöttek testet. Az EU-ban minden eddiginél nagyobb szükség van kohéziós politikára
A megreformált kohéziós politika az eddigieknél kevesebb prioritás támogatására fog összpontosítani. A koncentráció elsősorban a lisszaboni (a versenyképességet ösztönző) és a göteborgi (a fenntartható fejlődést elősegítő) határozatokban megfogalmazott stratégiai célokat tükrözi. Kevesebb lesz a prioritás
Az Európai Bizottság három prioritást javasol a következő programozási időszakra:
- konvergencia: fő célja a legelmaradottabb országok és régiók növekedésének és munkahelyteremtésének támogatása úgy, hogy hozzájáruljon a gazdasági növekedést elősegítő feltételek és a gazdasági teljesítmények közelítését (az ún. reálkonvergenciát) szolgáló tényezők kialakításához és erősítéséhez, Konvergencia
- regionális versenyképesség és foglalkoztatás: fő célja a változások támogatása, ezen belül a gazdasági átalakulás gyorsítása, valamint a foglalkoztatás és a termelékenység növelése, Regionális versenyképesség és foglalkoztatás
- európai területi együttműködés: harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztés az unió területén, amely a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés támogatásával kívánja előmozdítani az uniós területek integrációját. Európai területi együttműködés
A következő hét évre szóló pénzügyi keretterv, valamint a kohéziós politikára vonatkozó rendeletek hivatalos elfogadását és hatálybalépését követően a Tanács várhatóan 2006 elején fogadja el a Közösségi Stratégiai Irányelvek című dokumentumot mint a kohéziós politika alapdokumentumát. Ez megfogalmazza a 2007 és 2013 közötti uniós szintű prioritásokat, az egyes tagállamok fejlesztési programjait egységesebb keretbe terelve összehangolja azokat, ezzel is elősegítve a fejlesztéspolitikához kapcsolódó stratégiák és politikák hatékonyabb végrehajtását. Mindezek mellett a dokumentum segít abban is, hogy hatékonyabbá tegye a kohéziós politika, valamint a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programok közötti együttműködést. A kohéziós politika alaprendelete 2006 elejére készül el
A 2007 és 2013 közötti időszakra alapvető változást jelent Magyarország számára, hogy a közép-magyarországi régió várhatóan kikerül az elmaradott régiók köréből, és a második célkitűzés alá fog tartozni. Ez nemcsak azzal jár, hogy így fajlagosan jóval kevesebb támogatáshoz juthat a régió, hanem a tervezés és végrehajtás rendszere is megváltozik: a régiónak saját operatív programja lesz, és az uniós forrásokból finanszírozott ágazati célokat, eszközöket kizárólag a régió programján keresztül lehet megvalósítani. A közép-magyarországi régió operatív programja az eltérő célterületek miatt eltérő lesz a többi régióitól
2.3.4 A vidékfejlesztés prioritásai a közös agrárpolitikában
A kohéziós politika reformja miatt a vidékfejlesztés finanszírozása a 2007 és 2013 közötti időszakban kikerül a strukturális alapok rendszeréből, és a közös agrárpolitika keretében egy egységes alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap szolgálja majd az egységes programozási keretbe rögzített vidékfejlesztési programok finanszírozását, az új uniós költségvetés „természeti erőforrások kezelése és megőrzése” költségvetési cím részeként. Az új, összevont Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap egységes közösségi stratégiai útmutatója alapján országos stratégiai tervet kell kidolgozni az agrár- és vidékfejlesztés 2007 és 2013 közötti fejlesztésének támogatására. 2007-től a vidékfejlesztés kikerül a strukturális alapok közül
A bizottsági javaslat három fő fejlesztési irányt jelöl meg a következő programozási időszakra:
- a mezőgazdaság és az erdészeti szektor versenyképességének növelése, Versenyképesség
- a környezetvédelem (beleértve a természet- és tájvédelmet is) és a földgazdálkodás, Környezetvédelem
- a vidéki gazdaság diverzifikációja és a vidéki területeken élők életminőségének javítása. Diverzifikáció és életminőség
Az említett fejlesztési irányokat erősíti, mintegy negyedik fejlesztési blokként kiegészíti a LEADER program, amelynek a kistérségi önszerveződő koncepciók finanszírozása a feladata. LEADER
2007 és 2013 között a jelenlegi Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt az Európai Halászati Alap váltja fel a fenntartható halászat, illetve a halászattal foglalkozó területeken a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának elősegítésére.
2.4 Peremfeltételek
2.4.1 A tervezés makrogazdasági keretei
Az ország sajátosságait, fejlettségi szintjét, a hazai gazdasági és társadalmi folyamatok alakulását befolyásoló külső és belső feltételeket figyelembe véve a gazdaság- és társadalompolitika fő célja a felzárkózás mind a gazdasági teljesítményeket, a foglalkoztatás szintjét, a hátrányos helyzetű rétegek oktatási és képzési szintjét, mind pedig az emberek életkörülményeit tekintve. Fő célunk a felzárkózás...
Ez a cél csak az EU-átlagnál gyorsabb növekedési ütem fenntartásával érhető el, ugyanakkor nem térhetünk le a fenntartható fejlődési pályáról. Ezért a Kormány Magyarország 2004. évi konvergenciaprogramjában kifejtett középtávú gazdaságpolitikája a fenntartható, a növekedést nem visszafogó állami pozíció fenntartására törekszik. Fontos célja még rövid és középtávon is az államháztartási hiány csökkentése - egyben a vállalkozási források növelése érdekében az újraelosztási hányad mérséklése -, hiszen ez az egészséges növekedés egyik legfontosabb feltétele. ... ami csak növekedésorientált, egyensúlyőrző pályán érhető el...
Az állami újraelosztás 2003-tól enyhén nőtt, de a konvergenciaprogram fokozatosan a szűkítését irányozza elő. Az államháztartás működése továbbra is jelentős feszültségeket rejt magában, ezért a legfontosabb feladatok egyike az adóztatási és a kiadási szerkezeti reformok megvalósítása. A monetáris politika és a fiskális politika összhangja javult, azonban még nem tekinthető megfelelőnek. ..., amint ezt konvergencia programjában meg is célozta az ország
Ma a gazdaság viszonylag egészséges szerkezetben és lendületesen fejlődik, ami segíti az Európai Unió fejlettebb tagországaihoz való felzárkózást. (A magyar GDP növekedése az eurozónáét átlagosan 2 százalékponttal haladja meg.) A növekedés hosszú távú fenntarthatóságát az ezt segítő beruházások, az export, illetve az ipari termelés erőteljes növekedése biztosítja. Gazdasági növekedésünk tartósan gyorsabb, mint az euró-zóna országaié
  Vissza az oldal tetejére