Időállapot: közlönyállapot (2008.VI.5.)

2008. évi XXII. törvény

a Londonban, 1976. november 19-én kelt, a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény és a Londonban, 1996. május 2-án kelt, az egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 1976. november 19-én kelt, a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és a Londonban, 1996. május 2-án kelt, az egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

3. § Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

4. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

CONVENTION ON LIMITATION OF LIABILITY FOR MARITIME CLAIMS, 1976

The States Parties to this Convention,

having recognized the desirability of determining by agreement certain uniform rules relating to the limitation of liability for maritime claims,

have decided to conclude a Convention for this purpose and have thereto agreed as follows:

CHAPTER I

THE RIGHT OF LIMITATION

Article 1

Persons entitled to limit liability

1. Shipowners and salvors, as hereinafter defined, may limit their liability in accordance with the rules of this Convention for claims set out in Article 2.

2. The term „shipowner” shall mean the owner, charterer, manager and operator of a seagoing ship.

3. Salvor shall mean any person rendering services in direct connexion with salvage operations. Salvage operations shall also include operations referred to in Article 2, paragraph 1(d), (e) and (f).

4. If any claims set out in Article 2 are made against any person for whose act, neglect or default te shipowner or salvor is responsible, such person shall be entitled to avail himself of the limitation of liability provided for in this Convention.

5. In this Convention the liability of a shipowner shall include liability in an action brought against the vessel itself.

6. An insurer of liability for claims subject to limitation in accordance with the rules of this Convention shall be entitled to the benefits of this Convention to the same extent as the assured himself.

7. The act of invoking limitation of liability shall not constitute an admission of liability.

Article 2

Claims subject to limitation

1. Subject to Articles 3 and 4 the following claims, whatever the basis of liability may be, shall be subject to limitation of liability:

(a) claims in respect of loss of life or personal injury or loss of or damage to property (including damage to harbour works, basins and waterways and aids to navigation), occurring on board or in direct connexion with the operation of the ship or with salvage operations, and consequential loss resulting therefrom;

(b) claims in respect of loss resulting from delay in the carriage by sea of cargo, passengers or their luggage;

(c) claims in respect of other loss resulting from infringement of rights other than contractual rights, occurring in direct connexion with the operation of the ship or salvage operations;

(d) claims in respect of the raising, removal, destruction or the rendering harmless of a ship which is sunk, wrecked, stranded or abandoned, including anything that is or has been on board such ship;

(e) claims in respect of the removal, destruction or the rendering harmless of the cargo of the ship;

(f) claims of a person other than the person liable in respect of measures taken in order to avert or minimize loss for which the person liable may limit his liability in accordance with this Convention, and further loss caused by such measures.

2. Claims set out in paragraph 1 shall be subject to limitation of liability even if brought by way of recourse or for indemnity under a contract or otherwise. However, claims set out under paragraph 1(d), (e) and (f) shall not be subject to limitation of liability to the extent that they relate to remuneration under a contract with the person liable.

Article 3

Claims excepted from limitation

The rules of this Convention shall not apply to:

(a) claims for salvage or contribution in general average;

(b) claims for oil pollution damage within the meaning of the International Convention on Civil Liability for Oil Pollution Damage, dated 29 November 1969 or of any amendment or Protocol thereto which is in force;

(c) claims subject to any international convention or national legislation governing or prohibiting limitation of liability for nuclear damage;

(d) claims against the shipowner of a nuclear ship for nuclear damage;

(e) claims by servants of the shipowner or salvor whose duties are connected with the ship or the salvage operations, including claims of their heirs, dependants or other persons entitled to make such claims, if under the law governing the contract of service between the shipowner or salvor and such servants the shipowner or salvor is not entitled to limit his liability in respect of such claims, or if he is by such law only permitted to limit his liability to an amount greater than that provided for in Article 6.

Article 4

Conduct barring limitation

A person liable shall not be entitled to limit his liability if it is proved that the loss resulted from his personal act or omission, committed with the intent to cause such loss, or recklessly and with knowledge that such loss would probably result.

Article 5

Counterclaims

Where a person entitled to limitation of liability under the rules of this Convention has a claim against the claimant arising out of the same occurrence, their respective claims shall be set off against each other and the provisions of this Convention shall only apply to the balance, if any.

CHAPTER II

LIMITS OF LIABILITY

Article 6

The general limits

1. The limits of liability for claims other than those mentioned in Article 7, arising on any distinct occasion, shall be calculated as follows:

(a) in respect of claims for loss of life or personal injury,

(i) 333,000 Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 501 to 3,000 tons, 500 Units of Account;

for each ton from 3,001 to 30,000 tons, 333 Units of Account;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 250 Units of Account; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 167 Units of Account,

(b) in respect of any other claims,

(i) 167,000 Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 501 to 30,000 tons, 167 Units of Account;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 125 Units of Account; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 83 Units of Account.

2. Where the amount calculated in accordance with paragraph 1(a) is insufficient to pay the claims mentioned therein in full, the amount calculated in accordance with paragraph 1(b) shall be available for payment of the unpaid balance of claims under paragraph 1(a) and such unpaid balance shall rank rateably with claims mentioned under paragraph 1(b).

3. However, without prejudice to the right of claims for loss of life or personal injury according to paragraph 2, a State Party may provide in its national law that claims in respect of damage to harbour works, basins and waterways and aids to navigation shall have such priority over other claims under paragraph 1(b) as is provided by that law.

4. The limits of liability for any salvor not operating from any ship or for any salvor operating solely on the ship to, or in respect of which he is rendering salvage services, shall be calculated according to a tonnage of 1,500 tons.

5. For the purpose of this Convention the ship’s tonnage shall be the gross tonnage calculated in accordance with the tonnage measurement rules contained in Annex I of the International Convention on Tonnage Measurement of Ships, 1969.

Article 7

The limit for passenger claims

1. In respect of claims arising on any distinct occasion for loss of life or personal injury to passengers of a ship, the limit of liability of the shipowner thereof shall be an amount of 46,666 Units of Account multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according to the ship’s certificate, but not exceeding 25 million Units of Account.

2. For the purpose of this Article „claims for loss of life or personal injury to passengers of a ship” shall mean any such claims brought by or on behalf of any person carried in that ship:

(a) under a contract of passenger carriage, or

(b) who, with the consent of the carrier, is accompanying a vehicle or live animals which are covered by a contract for the carriage of goods.

Article 8

Unit of Account

1. The Unit of Account referred to in Articles 6 and 7 is the Special Drawing Right as defined by the International Monetary Fund. The amounts mentioned in Articles 6 and 7 shall be converted into the national currency of the State in which limitation is sought, according to the value of that currency at the date the limitation fund shall have been constituted, payment is made, or security is given which under the law of that State is equivalent to such payment. The value of a national currency in terms of the Special Drawing Right, of a State Party which is a member of the International Monetary Fund, shall be calculated in accordance with the method of valuation applied by the International Monetary Fund in effect at the date in question for its operations and transactions. The value of a national currency in terms of the Special Drawing Right, of a State Party which is not a member of the International Monetary Fund, shall be calculated in a manner determined by that State Party.

2. Nevertheless, those States which are not members of the International Monetary Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 1 may, at the time of signature without reservation as to ratification, acceptance or approval or at the time of ratification, acceptance, approval or accession or at any time thereafter, declare that the limits of liability provided for in this Convention to be applied in their territories shall be fixed as follows:

(a) in respect of Article 6, paragraph 1(a) at an amount of:

(i) 5 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 501 to 3,000 tons, 7,500 monetary units;

for each ton from 3,001 to 30,000 tons, 5,000 monetary units;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 3,750 monetary units; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 2,500 monetary units; and

(b) in respect of Article 6, paragraph 1(b), at an amount of:

(i) 2.5 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 500 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 501 to 30,000 tons, 2,500 monetary units;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 1,850 monetary units; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 1,250 monetary units; and

(c) in respect of Article 7, paragraph 1, at an amount of 700,000 monetary units multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according to its certificate, but not exceeding 375 million monetary units.

Paragraphs 2 and 3 of Article 6 apply correspondingly to sub-paragraphs (a) and (b) of this paragraph.

3. The monetary unit referred to in paragraph 2 corresponds to sixty-five and a half milligrammes of gold of millesimal fineness nine hundred. The conversion of the amounts referred to in paragraph 2 into the national currency shall be made according to the law of the State concerned.

4. The calculation mentioned in the last sentence of paragraph 1 and the conversion mentioned in paragraph 3 shall be made in such a manner as to express in the national currency of the State Party as far as possible the same real value for the amounts in Articles 6 and 7 as is expressed there in units of account. States Parties shall communicate to the depositary the manner of calculation pursuant to paragraph 1, or the result of the conversion in paragraph 3, as the case may be, at the time of the signature without reservation as to ratification, acceptance or approval, or when depositing an instrument referred to in Article 16 and whenever there is a change in either.

Article 9

Aggregation of claims

1. The limits of liability determined in accordance with Article 6 shall apply to the aggregate of all claims which arise on any distinct occasion:

(a) against the person or persons mentioned in paragraph 2 of Article 1 and any person for whose act, neglect or default he or they are responsible; or

(b) against the shipowner of a ship rendering salvage services from that ship and the salvor or salvors operating from such ship and any person for whose act, neglect or default he or they are responsible; or

(c) against the salvor or salvors who are not operating from a ship or who are operating solely on the ship to, or in respect of which, the salvage services are rendered and any person for whose act, neglect or default he or they are responsible.

2. The limits of liability determined in accordance with Article 7 shall apply to the aggregate of all claims subject thereto which may arise on any distinct occasion against the person or persons mentioned in paragraph 2 of Article 1 in respect of the ship referred to in Article 7 and any person for whose act, neglect or default he or they are responsible.

Article 10

Limitation of liability without constitution of a limitation fund

1. Limitation of liability may be invoked notwithstanding that a limitation fund as mentioned in Article 11 has not been constituted. However, a State Party may provide in its national law that, where an action is brought in its Courts to enforce a claim subject to limitation, a person liable may only invoke the right to limit liability if a limitation fund has been constituted in accordance with the provisions of this Convention or is constituted when the right to limit liability is invoked.

2. If limitation of liability is invoked without the constitution of a limitation fund, the provisions of Article 12 shall apply correspondingly.

3. Questions of procedure arising under the rules of this Article shall be decided in accordance with the national law of the State Party in which action is brought.

CHAPTER III

THE LIMITATION FUND

Article 11

Constitution of the fund

1. Any person alleged to be liable may constitute a fund with the Court or other competent authority in any State Party in which legal proceedings are instituted in respect of claims subject to limitation. The fund shall be constituted in the sum of such of the amounts set out in Articles 6 and 7 as are applicable to claims for which that person may be liable, together with interest thereon from the date of the occurrence giving rise to the liability until the date of the constitution of the fund. Any fund thus constituted shall be available only for the payment of claims in respect of which limitation of liability can be invoked.

2. A fund may be constituted, either by depositing the sum, or by producing a guarantee acceptable under the legislation of the State Party where the fund is constituted and considered to be adequate by the Court or other competent authority.

3. A fund constituted by one of the persons mentioned in paragraph 1(a), (b) or (c) or paragraph 2 of Article 9 or his insurer shall be deemed constituted by all persons mentioned in paragraph 1(a), (b) or (c) or paragraph 2, respectively.

Article 12

Distribution of the fund

1. Subject to the provisions of paragraphs 1, 2 and 3 of Article 6 and of Article 7, the fund shall be distributed among the claimants in proportion to their established claims against the fund.

2. If, before the fund is distributed, the person liable, or his insurer, has settled a claim against the fund such person shall, up to the amount he has paid, acquire by subrogation the rights which the person so compensated would have enjoyed under this Convention.

3. The right of subrogation provided for in paragraph 2 may also be exercised by persons other than those therein mentioned in respect of any amount of compensation which they may have paid, but only to the extent that such subrogation is permitted under the applicable national law.

4. Where the person liable or any other person establishes that he may be compelled to pay, at a later date, in whole or in part any such amount of compensation with regard to which such person would have enjoyed a right of subrogation pursuant to paragraphs 2 and 3 had the compensation been paid before the fund was distributed, the Court or other competent authority of the State where the fund has been constituted may order that a sufficient sum shall be provisionally set aside to enable such person at such later date to enforce his claim against the fund.

Article 13

Bar to other actions

1. Where a limitation fund has been constituted in accordance with Article 11, any person having made a claim against the fund shall be barred from exercising any right in respect of such claim against any other assets of a person by or on behalf of whom the fund has been constituted.

2. After a limitation fund has been constituted in accordance with Article 11, any ship or other property, belonging to a person on behalf of whom the fund has been constituted, which has been arrested or attached within the jurisdiction of a State Party for a claim which may be raised against the fund, or any security given, may be released by order of the Court or other competent authority of such State. However, such release shall always be ordered if the limitation fund has been constituted:

(a) at the port where the occurrence took place, or, if it took place out of port, at the first port of call thereafter; or

(b) at the port of disembarkation in respect of claims for loss of life or personal injury; or

(c) at the port of discharge in respect of damage to cargo; or

(d) in the State where the arrest is made.

3. The rules of paragraphs 1 and 2 shall apply only if the claimant may bring a claim against the limitation fund before the Court administering that fund and the fund is actually available and freely transferable in respect of that claim.

Article 14

Governing law

Subject to the provisions of this Chapter the rules relating to the constitution and distribution of a limitation fund, and all rules of procedure in connexion therewith, shall be governed by the law of the State Party in which the fund is constituted.

CHAPTER IV

SCOPE OF APPLICATION

Article 15

1. This Convention shall apply whenever any person referred to in Article 1 seeks to limit his liability before the Court of a State Party or seeks to procure the release of a ship or other property or the discharge of any security given within the jurisdiction of any such State. Nevertheless, each State Party may exclude wholly or partially from the application of this Convention any person referred to in Article 1 who at the time when the rules of this Convention are invoked before the Courts of that State does not have his habitual residence in a State Party or does not have his principal place of business in a State Party or any ship in relation to which the right of limitation is invoked or whose release is sought and which does not at the time specified above fly the flag of a State Party.

2. A State Party may regulate by specific provisions of national law the system of limitation of liability to be applied to vessels which are:

(a) according to the law of that State, ships intended for navigation on inland waterways

(b) ships of less than 300 tons.

A State Party which makes use of the option provided for in this paragraph shall inform the depositary of the limits of liability adopted in its national legislation or of the fact that there are none.

3. A State Party may regulate by specific provisions of national law the system of limitation of liability to be applied to claims arising in cases in which interests of persons who are nationals of other States Parties are in no way involved.

4. The Courts of a State Party shall not apply this Convention to ships constructed for, or adapted to, and engaged in, drilling:

(a) when that State has established under its national legislation a higher limit of liability than that otherwise provided for in Article 6; or

(b) when that State has become party to an international convention regulating the system of liability in respect of such ships.

In a case to which sub-paragraph (a) applies that State Party shall inform the depositary accordingly.

5. This Convention shall not apply to:

(a) air-cushion vehicles;

(b) floating platforms constructed for the purpose of exploring or exploiting the natural resources of the sea-bed or the subsoil thereof.

CHAPTER V

FINAL CLAUSES

Article 16

Signature, ratification and accession

1. This Convention shall be open for signature by all States at the Headquarters of the Inter-Governmental Maritime Consultative Organization (hereinafter referred to as „the Organization”) from 1 February 1977 until 31 December 1977 and shall thereafter remain open for accession.

2. All States may become parties to this Convention by:

(a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or

(b) signature subject to ratification, acceptance or approval followed by ratification, acceptance or approval; or

(c) accession.

3. Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of a formal instrument to that effect with the Secretary-General of the Organization (hereinafter referred to as „the Secretary-General”).

Article 17

Entry into force

1. This Convention shall enter into force on the first day of the month following one year after the date on which twelve States have either signed it without reservation as to ratification, acceptance or approval or have deposited the requisite instruments of ratification, acceptance, approval or accession.

2. For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or accession, or signs without reservation as to ratification, acceptance or approval, in respect of this Convention after the requirements for entry into force have been met but prior to the date of entry into force, the ratification, acceptance, approval or accession or the signature without reservation as to ratification, acceptance or approval, shall take effect on the date of entry into force of the Convention or on the first day of the month following the ninetieth day after the date of the signature or the deposit of the instrument, whichever is the later date.

3. For any State which subsequently becomes a Party to this Convention, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of ninety days after the date when such State deposited its instrument.

4. In respect of the relations between States which ratify, accept, or approve this Convention or accede to it, this Convention shall replace and abrogate the International Convention relating to the Limitation of the Liability of Owners of Sea-going Ships, done at Brussels on 10 October 1957, and the International Convention for the Unification of certain Rules relating to the Limitation of Liability of the Owners of Sea-going Vessels, signed at Brussels on 25 August 1924.

Article 18

Reservations

1. Any State may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession, reserve the right to exclude the application of Article 2 paragraph 1(d) and (e). No other reservations shall be admissible to the substantive provisions of this Convention.

2. Reservations made at the time of signature are subject to confirmation upon ratification, acceptance or approval.

3. Any State which has made a reservation to this Convention may withdraw it at any time by means of a notification addressed to the Secretary-General. Such withdrawal shall take effect on the date the notification is received. If the notification states that the withdrawal of a reservation is to take effect on a date specified therein, and such date is later than the date the notification is received by the Secretary-General, the withdrawal shall take effect on such later date.

Article 19

Denunciation

1. This Convention may be denounced by a State Party at any time one year from the date on which the Convention entered into force for that Party.

2. Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument with the Secretary-General.

3. Denunciation shall take effect on the first day of the month following the expiration of one year after the date of deposit of the instrument, or after such longer period as may be specified in the instrument.

Article 20

Revision and amendment

1. A Conference for the purpose of revising or amending this Convention may be convened by the Organization.

2. The Organization shall convene a Conference of the States Parties to this Convention for revising or amending it at the request of not less than one-third of the Parties.

3. After the date of the entry into force of an amendment to this Convention, any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited shall be deemed to apply to the Convention as amended, unless a contrary intention is expressed in the instrument.

Article 21

Revision of the limitation amounts and of Unit of Account or monetary unit

1. Notwithstanding the provisions of Article 20, a Conference only for the purposes of altering the amounts specified in Articles 6 and 7 and in Article 8, paragraph 2, or of substituting either or both of the Units defined in Article 8, paragraphs 1 and 2, by other units shall be convened by the Organization in accordance with paragraphs 2 and 3 of this Article. An alteration of the amounts shall be made only because of a significant change in their real value.

2. The Organization shall convene such a Conference at the request of not less than one fourth of the States Parties.

3. A decision to alter the amounts or to substitute the Units by other units of account shall be taken by a two-thirds majority of the States Parties present and voting in such Conference.

4. Any State depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession to the Convention, after entry into force of an amendment, shall apply the Convention as amended.

Article 22

Depositary

1. This Convention shall be deposited with the Secretary-General.

2. The Secretary-General shall:

(a) transmit certified true copies of this Convention to all States which were invited to attend the Conference on Limitation of Liability for Maritime Claims and to any other States which accede to this Convention;

(b) inform all States which have signed or acceded to this Convention of:

(i) each new signature and each deposit of an instrument and any reservation thereto together with the date thereof;

(ii) the date of entry into force of this Convention or any amendment thereto;

(iii) any denunciation of this Convention and the date on which it takes effect;

(iv) any amendment adopted in conformity with Articles 20 or 21;

(v) any communication called for by any Article of this Convention.

3. Upon entry into force of this Convention, a certified true copy thereof shall be transmitted by the Secretary-General to the Secretariat of the United Nations for registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.

Article 23

Languages

This Convention is established in a single original in the English, French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.

Done at London this nineteenth day of November one thousand nine hundred and seventy-six.

In witness whereof the undersigned being duly authorized for that purpose have signed this Convention.

[Signatures not reproduced here.]

1976. ÉVI EGYEZMÉNY
A TENGERI KÖVETELÉSEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ FELELŐSSÉG KORLÁTOZÁSÁRÓL

Az ebben az Egyezményben részes államok,

felismerve, hogy kívánatos lenne megállapodás útján egységes szabályokat megállapítani a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozására,

úgy döntöttek, hogy e célból Egyezményt kötnek és az alábbiakban állapodtak meg:

I. FEJEZET

KORLÁTOZÁS JOGA

1. cikk

A felelősség korlátozására jogosult személyek

1. A jelen Egyezmény szerinti hajótulajdonosok és hajómentők a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, a 2. cikkben szabályozott követelések vonatkozásában korlátozhatják felelősségüket.

2. A „hajótulajdonos” a tengerjáró hajó tulajdonosát, bérlőjét, üzemviteléért felelős személyt, illetve üzemben tartóját jelenti.

3. A hajómentő jelentése minden olyan személy, aki a mentési műveletekkel közvetlen összefüggésben nyújt szolgáltatásokat. A mentési műveletek magukban foglalják a 2. cikk 1. d), e) és f) bekezdésében hivatkozott műveleteket is.

4. Amennyiben bármely olyan személlyel szemben, akinek cselekményeiért, gondatlanságáért vagy mulasztásáért a hajótulajdonos, illetve a hajómentő felelősséggel tartozik, a 2. cikkben meghatározott valamely követelés merül fel, akkor e személy a jelen Egyezmény által biztosított módon jogosult a felelőssége korlátozására.

5. A jelen Egyezmény alapján a hajótulajdonos felelőssége magában foglalja a magával a hajóval szemben peres eljárásban érvényesített felelősséget is.

6. A korlátozás hatálya alá eső követelésekért felelősséget vállaló biztosító - a jelen Egyezmény szabályai értelmében - ugyanolyan, a jelen Egyezmény által biztosított mértékű kedvezményekre jogosult, mint maga a biztosított.

7. A felelősség korlátozására irányuló cselekmény nem minősül a felelősség beismerésének.

2. cikk

Korlátozás hatálya alá eső követelések

1. A 3. és a 4. cikk értelmében az alábbi követelések - a felelősség bármely alapon álljon is fenn - a felelősség korlátozásának hatálya alá esnek:

a) a hajón vagy a hajó üzemben tartásával közvetlen összefüggésben, illetve a mentési műveletek során bekövetkező haláleset, személyi sérülés vagy dolgok elveszése, vagy sérülése révén keletkező, valamely vagyontárgyban bekövetkező kárral (ideértve a kikötői létesítményekben, a kikötőmedencében és víziutakban, illetve a navigációs eszközökben okozott károkat) kapcsolatos követelések, valamint az azokból eredő veszteségek;

b) áruk, utasok vagy poggyászuk késedelmes szállításából eredő veszteségekkel kapcsolatos követelések;

c) a szerződésen kívüli jogok megsértéséből eredő, a hajó üzemben tartásával, illetve a mentési műveletekkel közvetlen összefüggésben lévő, egyéb veszteségekkel kapcsolatos követelések;

d) elsüllyedt, hajótörést szenvedett, partra vetődött, illetve elhagyott hajó kiemelésével, eltávolításával, megsemmisítésével vagy ártalmatlanításával kapcsolatos követelések, ideértve mindazt, ami az ilyen hajón található;

e) a hajó rakományának eltávolításával, megsemmisítésével, illetve ártalmatlanításával kapcsolatos követelések;

f) az adott személy felelősségi körébe tartozó veszteség elhárítása, illetve minimalizálása érdekében tett intézkedések tekintetében felelősséggel tartozó személyen kívüli egyéb személy által támasztott követelések tekintetében a jelen Egyezménnyel összhangban korlátozható a felelősség, valamint az ilyen intézkedések okozta további veszteség.

2. Az 1. bekezdésben foglalt követelések a felelősség korlátozásának hatálya alá esnek, akár szerződéses, akár más egyéb módon történő jogorvoslat vagy kártalanítás képezi az alapjukat. Azonban az 1. bekezdés d), e) és f) pontjaiban szabályozott/említett követelések azon mértékig nem esnek a felelősség korlátozásának hatálya alá, amely mértékben azok a felelős személlyel összefüggésben a szerződéses díjazással kapcsolatosak.

3. cikk

Korlátozásból kizárt követelések

A jelen Egyezmény szabályai nem vonatkoznak az alábbiakra:

a) mentéssel összefüggő követelések, illetve a közös hajókárral kapcsolatos elszámolások;

b) az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 1969. november 29-én kelt nemzetközi egyezmény értelmezése szerinti, illetve annak bármely, hatályban lévő módosítása, illetve jegyzőkönyve szerinti olajszennyezéssel okozott kárral kapcsolatos követelések;

c) a nukleáris károkért viselt felelősség korlátozását szabályozó, illetve tiltó bármely nemzetközi egyezmény vagy nemzeti jogszabály hatálya alá eső követelések;

d) az atomhajó tulajdonosával szemben nukleáris károkozás okán támasztott követelések;

e) a hajótulajdonos, illetve a hajómentő személyzete - akiknek feladatköre kapcsolódik a hajóhoz, illetve a mentési műveletekhez - által támasztott követelések, beleértve örököseik, eltartottjaik, valamint az egyéb igényjogosultak követeléseit is, amennyiben a hajótulajdonos, illetve hajómentő és a személyzet között érvényben lévő munkaszerződésre irányadó jog értelmében a hajótulajdonos, illetve hajómentő nem jogosult az ilyen követelésekkel kapcsolatos felelőssége korlátozására, továbbá, ha az adott jogszabály értelmében a hajótulajdonos, illetve hajómentő e felelőssége csakis a 6. cikkben szereplő összegnél nagyobb összegre korlátozható.

4. cikk

Magatartást kizáró korlátozás

A felelős személy nem jogosult felelőssége korlátozására, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kárt szándékosan vagy gondatlanul és annak tudatában elkövetett magatartása vagy mulasztása okozta, hogy a kár bekövetkezhet.

5. cikk

Viszontkereset

Ha a jelen Egyezmény szabályai értelmében a felelősség korlátozására jogosult személy ugyanazon esemény kapcsán követeléssel él a felperessel szemben, akkor a vonatkozó igények egymással szembeni beszámítására kerül sor és a jelen Egyezmény rendelkezései csupán a fennmaradó egyenleg tekintetében irányadóak, amennyiben van ilyen.

II. FEJEZET

FELELŐSSÉGI KORLÁTOK

6. cikk

Általános korlátozások

1. A 7. cikkben foglaltaktól eltérő, valamely határozott eseménnyel kapcsolatos követelés felelősségi korlátai az alábbiak alapján kerülnek meghatározásra:

a) halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések esetén,

(i) a legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 333.000 elszámolási egység,

(ii) a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:

501-3000 tonna űrtartalom között tonnánként 500 elszámolási egység;

3001-30 000 tonna űrtartalom között tonnánként 333 elszámolási egység;

30 001-70 000 tonna űrtartalom között tonnánként 250 elszámolási egység; valamint

70 000 tonna felett tonnánként 167 elszámolási egység,

b) bármely egyéb követelés esetében,

(i) a legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 167 000 elszámolási egység,

(ii) a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:

501-30 000 tonna űrtartalom között tonnánként 167 elszámolási egység;

30 001-70 000 tonna űrtartalom között tonnánként 125 elszámolási egység; valamint

70 000 tonna felett tonnánként 83 elszámolási egység.

2. Amennyiben az 1. a) pont szerint kalkulált összeg nem elégséges a követelések teljes körű rendezésére, akkor az 1. a) pontban szereplő követelések rendezetlen hányadának kifizetésére az 1. b) pont alapján kerül sor és az ilyen rendezetlen egyenleg az 1. b) pontban említett követelésekkel egy rangsorba kerül.

3. A 2. bekezdésben foglalt, halálesettel, illetve személyi sérüléssel kapcsolatos kártérítési jogosultság sérelme nélkül, a részes állam nemzeti joga azonban úgy is rendelkezhet, hogy a kikötői eszközökben, a kikötőmedencékben és víziutakban, illetve a navigációs berendezésekben okozott károkkal kapcsolatos követelések érvényesítése az adott törvény értelmében előnyt élvez az 1. b) pontban szereplő egyéb követelésekkel szemben.

4. A nem hajóról működő, illetve a kizárólag a mentés célpontjának minősülő hajón működő hajómentő felelősségének korlátai 1500 tonna űrtartalom alapján kerülnek kiszámításra.

5. A jelen Egyezmény céljára a hajó űrtartalma a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletében szereplő felmérési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom.

7. cikk

Az utasok követeléseinek korlátozása

1. A hajó utasai életének elvesztéséből vagy személyi sérüléséből fakadó követelések szempontjából a hajótulajdonos felelősségének korlátja 46,666 elszámolási egység szorozva a hajó bizonyítványa szerint a hajó által szállítható személyek számával, de legfeljebb 25 millió elszámolási egység.

2. E cikk tekintetében a „hajó utasainak halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatosan felmerülő követelésén” az adott hajón utazó bármely személy által vagy nevében támasztott követelés értendő:

a) személyszállításra irányuló szerződés keretében, illetve

b) aki - a fuvarozó hozzájárulásával - árufuvarozási szerződés alapján szállított járművet vagy élőállatokat kísér.

8. cikk

Elszámolási egység

1. A 6. és 7. cikkben hivatkozott elszámolási egység a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog. A 6. és 7. cikkben jelzett összegek átváltásra kerülnek azon állam nemzeti valutájára, amelyben a korlátozást alkalmazni kívánják. Ehhez az adott valuta azon a napon érvényes értékét kell figyelembe venni, amikor a korlátozási alapot létrehozták, a kifizetést eszközölték, illetve azon kezességet vállalták, ami - az adott állam jogszabályai értelmében - egyenértékű a fizetéssel. A részes állam - amely a Nemzetközi Valutaalap tagja - nemzeti valutája különleges lehívási jog (SDR) szerinti értékének kiszámítása a Nemzetközi Valutaalap által az adott napon a műveletek és tranzakciók tekintetében érvényesített értékelési módszere alapján történik. Azon részes állam esetében, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a nemzeti valuta különleges lehívási jog (SDR) szerinti értékének kiszámítása az adott részes állam által meghatározott módon történik.

2. Mindemellett azok az országok, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak és amelyek esetében az 1. bekezdés alkalmazása a nemzeti jog szerint nem engedélyezett, az aláírás időpontjában a megerősítés, az elfogadás vagy a jóváhagyás vonatkozásában fenntartások nélkül, illetve a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás időpontjában, illetve ezeket követően bármikor kijelenthetik, hogy a jelen Egyezmény szerinti felelősségkorlátozást területükön az alábbiak szerint állapítják meg:

a) a 6. cikk 1. a) bekezdése esetében a következő összegben:

(i) legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 5 millió monetáris egység,

(ii) a fenti űrtartalmat meghaladó hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:

501-3000 tonna űrtartalom között tonnánként 7500 monetáris egység;

3001-30 000 tonna űrtartalom között tonnánként 5000 monetáris egység;

30 001-70 000 tonna űrtartalom között tonnánként 3750 monetáris egység; valamint

70 000 tonna felett tonnánként 2500 monetáris egység; és

b) a 6. cikk 1. b) bekezdése esetében a következő összegben:

(i) legfeljebb 500 tonna űrtartalmú hajók esetében 2,5 millió monetáris egység,

(ii) a fenti űrtartalmat meghaladó űrtartalmú hajók esetében az (i) bekezdés szerinti összeg alább meghatározott értékekkel növelt összege:

501-30 000 tonna űrtartalom között tonnánként 2500 monetáris egység;

30 001-70 000 tonna űrtartalom között tonnánként 1850 monetáris egység; valamint

70 000 tonna felett tonnánként 1250 monetáris egység; és

c) a 7. cikk 1. bekezdése esetében 700 000 monetáris egység szorozva a hajó bizonyítványa szerint engedélyezett utaslétszámmal, ez azonban nem haladhatja meg a 375 millió monetáris egységet.

A 6. cikk 2. és 3. bekezdései a jelen bekezdés a) és b) pontjaira ennek megfelelően alkalmazandóak.

3. A 2. bekezdésben hivatkozott monetáris egység hatvanöt és fél milligramm 0,900 finomságú aranynak felel meg. A 2. bekezdésben hivatkozott összegek nemzeti valutára történő átváltása az érintett állam jogszabályai szerint történik.

4. Az 1. bekezdés utolsó mondatában említett számításnak, illetve a 3. bekezdésben hivatkozott átváltásnak olyan módon kell történnie, hogy az a lehetőség szerint a 6. és 7. cikkben hivatkozott összegeknek megfelelő, ugyanazon valódi értéket fejezze ki az adott részes állam nemzeti valutájában, mint elszámolási egységben. A részes államok az 1. bekezdés szerinti kalkuláció módját, illetve a 3. bekezdés szerinti konvertálás eredményét - az adott esettől függően - az aláírás időpontjában, a megerősítés, az elfogadás vagy a jóváhagyás vonatkozásában fenntartások nélkül kötelesek kommunikálni, illetve akkor, amikor a 16. cikkben hivatkozott okiratot letétbe helyezik, vagy amikor bármely változás következik be.

9. cikk

A követelések egyesítése

1. A 6. cikk szerint meghatározott felelősségi korlát bármely adott eset kapcsán felmerülő, összes követelésre vonatkozik:

a) az 1. cikk 2. bekezdésében említett azon személlyel vagy személyekkel szemben, valamint bármely olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy személyek felelősek; vagy

b) az adott hajóról mentést végző hajó hajótulajdonosával, valamint az ilyen hajóról működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy személyek felelősek; vagy

c) a nem hajóról működő, illetve a kizárólag a mentés célpontjának minősülő hajóról működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy személyek felelősek.

2. A 7. cikkben meghatározott korlátozott felelősség az 1. cikk 2. bekezdésében említett személy vagy személyek ellen adott esetben felmerülő aggregát követelésre vonatkozik a 7. cikkben hivatkozott hajó tekintetében, illetve minden olyan személy vonatkozásában, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személy vagy személyek felelősek.

10. cikk

Felelősség korlátozása korlátozási alap létrehozása nélkül

1. A felelősség korlátozására sor kerülhet annak ellenére is, hogy a 11. cikkben említett korlátozási alap létrehozására nem került sor. Ugyanakkor a részes állam saját belső joga úgy is rendelkezhet, hogy amennyiben bírósága előtt korlátozás hatálya alá eső követelés érvényesítésére irányuló perre kerül sor, a felelősségviselő személy csakis akkor jogosult felelőssége korlátozására hivatkozni, ha a jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően korlátozási alap létesítésére került sor, illetve ha ilyen alap létesítésére kerül sor akkor, amikor a felelősség korlátozására hivatkoznak.

2. Amennyiben a korlátozott felelősségviselésre korlátozási alap létesítése nélkül kerül sor, akkor a 12. cikkben hivatkozott rendelkezések az irányadók.

3. A jelen cikk szabályaival kapcsolatosan felmerülő eljárási kérdések eldöntésére azon részes állam nemzeti joga alapján kerül sor, ahol a peres eljárást elindították.

III. FEJEZET

A KORLÁTOZÁSI ALAP

11. cikk

Az alap létrehozása

1. Bármely, állítólagos felelősséget viselő személy létesíthet alapot azon részes állam bíróságán vagy bármely más illetékes hatóságánál, amely államban a korlátozás hatálya alá eső követelés kapcsán a jogi eljárás megindult. Az alapot a 6. és 7. cikkben meghatározott összegre kell létrehozni, annak a követelésnek megfelelően, amelyért az adott személy felelős lehet, megemelve a felelősségvállalás összegét az esemény bekövetkezésének időpontjától az alap létesítése időpontjáig bezárólag felmerülő kamatokkal. Az így létesített alap kizárólag azon követelések rendezésére használható fel, amelyek vonatkozásában a felelősség korlátozása felmerül.

2. Alap létesíthető akár az összeg letétbe helyezésével, akár az alap létesítése szerinti részes állam jogszabályai értelmében elfogadható, illetve a bíróság vagy más illetékes hatóság által megfelelőnek tekintett garanciavállalás formájában.

3. Az 1. a), b), illetve c) bekezdésekben vagy a 9. cikk 2. bekezdésében szereplő bármely személy, illetve annak biztosítója által létesített alapot úgy kell tekinteni, mintha azt az 1. a), b), illetve c) bekezdésekben, illetve a 2. bekezdésben említett összes személy hozta volna létre.

12. cikk

Az alap felosztása

1. A 6. és 7. cikk 1., 2. és 3. bekezdésének rendelkezései értelmében az alap felosztása az igényjogosultak között az alappal szemben megállapított követelésük arányában történik.

2. Amennyiben az alap felosztását megelőzően a felelős személy vagy annak biztosítója már rendezte az alappal szemben fennálló követelést, akkor az adott személy a kifizetett összeg erejéig jogátruházással olyan jogokat szerez, mint amelyeket a már kártérítésben részesült személy a jelen Egyezmény értelmében élvezett volna.

3. A 2. bekezdés szerinti jogátruházás folytán szerzett jogot az esetlegesen már kifizetésre került kártérítési összeg kapcsán említett személyeken kívül egyéb személyek is gyakorolhatják, azonban kizárólag az irányadó nemzeti jogszabályok által engedélyezett jogátruházás mértékéig.

4. Amennyiben a felelős vagy bármely más személy megállapítja, hogy kénytelen lehet egy későbbi időpontban kifizetni a részleges vagy teljes kártérítési összeget azon összeg tekintetében, amelyet az adott személy a 2. és 3. bekezdés értelmében jogátruházással szerzett jogként élvezett volna, ha az alap felosztását megelőzően a kártérítésre sor került volna, akkor az alap létesítése szerinti állam bírósága vagy más illetékes hatósága elrendelheti a megfelelő összeg ideiglenes tartalékolását, annak érdekében, hogy az adott személy az alappal szembeni követelését egy későbbi időpontban érvényesíteni tudja.

13. cikk

További keresetindítás tilalma

1. Amennyiben a 11. cikk értelmében korlátozási alap jött létre, akkor az alappal szemben követeléssel fellépő személyek számára tilos e követelés érvényesítése az alapot létrehozó személy - illetve azon személy, akinek a javára az alapot létrehozták - egyéb vagyonával szemben.

2. Azt követően, hogy a 11. cikk szerinti korlátozási alap létrejött, az alap kedvezményezettjének hajója vagy bármely más tulajdona - ami az alappal szembeni követelés érvényesítése céljából az adott részes állam joghatósága alatt lefoglalásra, illetve zár alá vételre került -, illetve a kifizetett biztosíték az adott állam bíróságának vagy más illetékes hatóságának rendelkezése alapján feloldható. Ezt a feloldást azonban a korlátozási alap létrejöttekor mindenkor el kell rendelni:

a) abban a kikötőben, ahol az eseményre sor került, illetve, ha az nem a kikötőben történt, akkor a fizetési felszólítás után következő első kikötőben; vagy

b) haláleset vagy személyi sérülés tekintetében a partraszállás kikötőjében; vagy

c) rakományban keletkezett kár tekintetében a kirakási kikötőben; vagy

d) azon államban, ahol a zár alá vételre sor került.

3. Az 1. és 2. bekezdésben szereplő szabályok csak akkor irányadóak, ha a korlátozási alappal szembeni követelést a felperes azt megelőzően nyújtja be, hogy a bíróság nyilvántartásba vette volna az alapot, de az alap az adott követelés rendezése tekintetében már tényleges rendelkezésre áll.

14. cikk

Irányadó jog

A jelen fejezet rendelkezései alapján a korlátozási alap létesítésére és felosztására vonatkozó szabályok, valamint az azokkal összefüggő összes eljárási szabály tekintetében az alap létesítése szerinti részes állam jogszabályai az irányadók.

IV. FEJEZET

ALKALMAZÁSI KÖR

15. cikk

1. A jelen Egyezmény az irányadó, ha bármely, az 1. cikkben hivatkozott személy valamelyik részes állam bírósága előtt felelősségének korlátozása kapcsán, illetve az adott állam joghatósága alatt lévő, lefoglalt hajó vagy más vagyontárgy zár alá vételének feloldása, továbbá a letett biztosíték kifizetése iránt indít keresetet. Mindazonáltal, mindegyik részes állam részben vagy egészben kizárhat a jelen Egyezmény alkalmazásának hatályából az 1. cikkben hivatkozott bármely olyan személyt, aki abban az időpontban, amikor az Egyezmény szabályainak alkalmazása az adott bíróság előtt felmerül, nem rendelkezik lakóhellyel, illetve vállalati székhellyel az adott államban, illetve ha az a hajó, amellyel kapcsolatosan a korlátozási jog felmerül vagy amelynek zár alóli feloldását kérik a fenti időpontban, az Egyezmény valamely másik részes államának lobogója alatt van bejegyezve.

2. A részes állam saját nemzeti joga különleges rendelkezései révén szabályozhatja a felelősség korlátozásának azon rendszerét, ami olyan hajókra vonatkozik, amelyek:

a) az adott ország jogszabályai értelmében belvízi hajózásra használatos hajók;

b) 300 tonnánál kisebb hajók.

A jelen bekezdés szerinti lehetőséget alkalmazó részes állam köteles tájékoztatni a letéteményest a nemzeti jogszabályai értelmében elfogadott felelősségi korlátozásról, illetve arról a tényről, hogy ilyen korlátozás nem áll fenn.

3. A részes állam saját nemzeti joga különleges rendelkezései útján szabályozhatja a felelősség korlátozásának azon rendszerét, ami olyan kártérítési igényekre vonatkozik, amelyek esetében valamely másik részes állam állampolgárainak érdekei semmi esetben sem játszanak szerepet.

4. A részes állam bíróságai nem alkalmazhatják a jelen Egyezményt olyan hajók esetében, amelyek megépítésére, átalakítására, illetve alkalmazására fúróhajóként kerül sor:

a) amennyiben az adott állam nemzeti jogszabályai a 6. cikkben egyébként szereplő felelősségnél nagyobb fokú felelősséget írnak elő; illetve

b) ha e hajók tekintetében az adott állam a felelősségi rendszert szabályozó valamely nemzetközi egyezmény részes felévé vált.

Abban az esetben, ha az a) albekezdés az irányadó, akkor arról a részes állam köteles megfelelően tájékoztatni a letéteményest.

5. A jelen Egyezmény szabályai nem vonatkoznak az alábbiakra:

a) légpárnás járművek;

b) a tengerfenék természeti erőforrásai, illetve a tengeri olajlelőhelyek feltérképezése, illetve kiaknázása céljából épített mesterséges szigetek (platformok).

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

16. cikk

Aláírás, megerősítés, csatlakozás

1. A jelen Egyezmény aláírásra minden állam részére 1977. február 1. és 1977. december 31. között a Kormányközi Tengerészeti Konzultációs Szervezet (a továbbiakban „a Szervezet”) székhelyén áll nyitva, illetve ahhoz ezen időszakot követően is csatlakozni lehet.

2. A jelen Egyezmény szempontjából minden állam a következők alapján válik részes állammá:

a) a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás vonatkozásában fenntartás nélküli aláírás; vagy

b) megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyástól függő aláírás, amelyet megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyás követ; vagy

c) csatlakozás.

3. A megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ezen értelemben elkészített, hivatalos okiratnak a Szervezet Főtitkáránál (a továbbiakban „a Főtitkár”) történő letétbe helyezésével válik hatályossá.

17. cikk

Hatálybalépés

1. Az Egyezmény azon hónap első napján lép hatályba, amely egy évvel az után a nap után következik, hogy vagy tizenkét állam megerősítésre, elfogadásra, illetve jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy letétbe helyezte a ratifikációra, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra vonatkozó okiratot.

2. Azon állam esetében, amely a jelen Egyezmény tekintetében megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról szóló okiratot úgy helyez letétbe, illetve megerősítésre, elfogadásra, illetve jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül az Egyezményt úgy írja alá, hogy teljesítette a hatálybalépéssel kapcsolatos követelményeket, de a hatálybalépés még nem következett be, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás, illetve a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírás azon a napon lép hatályba, amikor az Egyezmény hatályba lép, illetve annak a hónapnak az első napján, amely hónap kilencven nappal követi az aláírás vagy az okirat letétbe helyezésének napját, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

3. Bármely, a jelen Egyezményhez ezt követően csatlakozó állam esetében az Egyezmény hatálybalépése az adott állam okiratának letétbe helyezése napjától számított kilencven nap leteltét követő hónap első napja.

4. A jelen Egyezményt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó, továbbá az ahhoz csatlakozó államok közötti kapcsolatok tekintetében a jelen Egyezmény felváltja és megszünteti az 1957. október 10-én Brüsszelben kelt, a tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló nemzetközi egyezményt, illetve az 1924. augusztus 25-én Brüsszelben kelt, a tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozásával kapcsolatos egyes szabályok egységesítéséről szóló nemzetközi egyezményt.

18. cikk

Fenntartások

1. Aláíráskor, illetve a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával bármely állam fenntarthatja a jogot arra, hogy a 2. cikk 1. d) és e) bekezdéseinek alkalmazását kizárja. A jelen Egyezmény lényegi rendelkezései tekintetében egyéb korlátozások nem alkalmazhatóak.

2. Az aláíráskor tett fenntartásokat a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás alkalmával is meg kell erősíteni.

3. Bármelyik állam, amelyik a jelen Egyezmény tekintetében fenntartással élt, a Főtitkárnak címzett értesítés útján bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás az értesítés kézhezvétele napján lép hatályba. Amennyiben az értesítés szerint a fenntartás visszavonása az abban meghatározott napon lép hatályba és ez a nap az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvétele napjához képest egy későbbi időpontra esik, akkor a visszavonás ebben a későbbi időpontban lép hatályba.

19. cikk

Felmondás

1. A jelen Egyezményt bármelyik részes állam bármikor felmondhatja, egy évvel azt a napot követően, amelyen az adott fél szempontjából az Egyezmény hatályba lépett.

2. A felmondás a Főtitkárnál letétbe helyezésre kerülő okirat útján történik.

3. A felmondás az okirat letétbe helyezése napját követő egy év elteltét követő hónap első napján lép hatályba, illetve az okiratban esetlegesen meghatározott valamely hosszabb időszak után.

20. cikk

Felülvizsgálat és módosítás

1. A jelen Egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából a Szervezet konferenciát hívhat össze.

2. A jelen Egyezmény részes államai legkevesebb egyharmada kérésére a Szervezet felülvizsgálat vagy módosítás céljából köteles konferenciát összehívni.

3. A jelen Egyezmény módosítása hatálybalépését követően bármely letétbe helyezett, ratifikációról, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Egyezményre vonatkozik, kivéve, ha az okirat erről másképp rendelkezik.

21. cikk

Az elszámolási egység, illetve a monetáris egység összegkorlátainak felülvizsgálata

1. A 20. cikkben foglalt rendelkezések ellenére a csupán a 6., 7. és 8. cikk 2. bekezdésében meghatározott összegek módosítását, illetve a 8. cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt egyik vagy mindkét egység helyettesítését célzó konferenciát a Szervezetnek a jelen cikk 2. és 3. bekezdésében foglaltak szerint kell összehívnia. Az összegek módosítására kizárólag az értékükben bekövetkezett jelentős változás miatt kerülhet sor.

2. A részes államok legkevesebb egynegyedének kérésére a Szervezet köteles ilyen konferenciát összehívni.

3. Az összegek módosítására, illetve az egységek más elszámolási egységekkel való helyettesítésére irányuló döntést a konferencián jelen lévő és szavazó részes államok kétharmados többséggel hozhatják meg.

4. Bármely, az Egyezmény kapcsán megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot letétbe helyező állam a módosítás hatálybalépését követően az Egyezményt a módosítás szerint köteles alkalmazni.

22. cikk

Letéteményes

1. A jelen Egyezményt a Főtitkárnál letétbe kell helyezni.

2. A Főtitkár köteles:

a) továbbítani a jelen Egyezmény hivatalos eredeti példányait mindazon államok számára, amelyek meghívást kaptak a tengerhajózás során felmerülő követelésekkel kapcsolatos felelősségvállalás korlátozásáról szóló konferenciára, továbbá a jelen Egyezményhez csatlakozó bármely további állam számára;

b) értesíteni a jelen Egyezményt aláíró, illetve az ahhoz csatlakozott államokat az alábbiakról:

(i) minden egyes új aláírás, okirat letétbe helyezés és abban foglalt fenntartás, valamint ezek időpontja;

(ii) a jelen Egyezmény, illetve az azzal összefüggő bármely módosítás hatálybalépésének időpontja;

(iii) a jelen Egyezmény felmondása és a felmondás hatálybalépésének időpontja;

(iv) a 20. vagy 21. cikk értelmében elfogadott bármely módosítás;

(v) a jelen Egyezmény bármely cikkével kapcsolatos kommunikáció.

3. A jelen Egyezmény hatálybalépésekor a Főtitkár annak egy hivatalos, eredeti példányát - az Egyesült Nemzetek Alapszabálya 102. cikkének értelmében - nyilvántartásba vétel és közzététel céljából eljuttatja az Egyesült Nemzetek Titkárságához.

23. cikk

Nyelvek

A jelen Egyezmény 1-1 eredeti angol, francia, orosz és spanyol nyelvű példányban készült, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.

Kelt Londonban, az ezerkilencszázhetvenhatodik év november havának tizenkilencedik napján.

Ennek hiteléül, az erre kellően felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt aláírták.

[Az aláírások elhagyva]”

5. § A Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

PROTOCOL OF 1996 TO AMEND THE CONVENTION ON LIMITATION OF LIABILITY FOR MARITIME CLAIMS OF 19 NOVEMBER 1976

The parties to the present protocol,

considering that it is desirable to amend the Convention on Limitation of Liability for Maritime Claims, done at London on 19 November 1976, to provide for enhanced compensation and to establish a simplified procedure for updating the limitation amounts,

have agreed as follows:

Article 1

For the purposes of this Protocol:

1. „Convention” means the Convention on Limitation of Liability for Maritime Claims, 1976.

2. „Organization” means the International Maritime Organization.

3. „Secretary-General” means the Secretary-General of the Organization.

Article 2

Article 3, subparagraph (a) of the Convention is replaced by the following text:

(a) claims for salvage, including, if applicable, any claim for special compensation under Article 14 of the International Convention on Salvage 1989, as amended, or contribution in general average;

Article 3

Article 6, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:

1. The limits of liability for claims other than those mentioned in Article 7, arising on any distinct occasion, shall be calculated as follows:

(a) in respect of claims for loss of life or personal injury,

(i) 2 million Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 800 Units of Account;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 600 Units of Account; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 400 Units of Account,

(b) in respect of any other claims,

(i) 1 million Units of Account for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons,

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 400 Units of Account;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 300 Units of Account; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 200 Units of Account.

Article 4

Article 7, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:

1. In respect of claims arising on any distinct occasion for loss of life or personal injury to passengers of a ship, the limit of liability of the shipowner thereof shall be an amount of 175,000 Units of Account multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according to the ship”s certificate.

Article 5

Article 8, paragraph 2 of the Convention is replaced by the following text:

2. Nevertheless, those States which are not members of the International Monetary Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 1 may, at the time of signature without reservation as to ratification, acceptance or approval or at the time of ratification, acceptance, approval or accession or at any time thereafter, declare that the limits of liability provided for in this Convention to be applied in their territories shall be fixed as follows:

(a) in respect of Article 6, paragraph 1(a), at an amount of

(i) 30 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons;

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 12,000 monetary units;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 9,000 monetary units; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 6,000 monetary units; and

(b) in respect of Article 6, paragraph 1(b), at an amount of:

(i) 15 million monetary units for a ship with a tonnage not exceeding 2,000 tons;

(ii) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (i):

for each ton from 2,001 to 30,000 tons, 6,000 monetary units;

for each ton from 30,001 to 70,000 tons, 4,500 monetary units; and

for each ton in excess of 70,000 tons, 3,000 monetary units; and

(c) in respect of Article 7, paragraph 1, at an amount of 2,625,000 monetary units multiplied by the number of passengers which the ship is authorized to carry according to its certificate.

Paragraphs 2 and 3 of Article 6 apply correspondingly to subparagraphs (a) and (b) of this paragraph.

Article 6

The following text is added as paragraph 3bis in Article 15 of the Convention:

3bis Notwithstanding the limit of liability prescribed in paragraph 1 of Article 7, a State Party may regulate by specific provisions of national law the system of liability to be applied to claims for loss of life or personal injury to passengers of a ship, provided that the limit of liability is not lower than that prescribed in paragraph 1 of Article 7. A State Party which makes use of the option provided for in this paragraph shall inform the Secretary-General of the limits of liability adopted or of the fact that there are none.

Article 7

Article 18, paragraph 1 of the Convention is replaced by the following text:

1. Any State may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession, or at any time thereafter, reserve the right:

(a) to exclude the application of Article 2, paragraphs 1(d) and (e);

(b) to exclude claims for damage within the meaning of the International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, 1996 or of any amendment or protocol thereto.

No other reservations shall be admissible to the substantive provisions of this Convention.

Article 8

Amendment of limits

1. Upon the request of at least one half, but in no case less than six, of the States Parties to this Protocol, any proposal to amend the limits specified in Article 6, paragraph 1, Article 7, paragraph 1 and Article 8, paragraph 2 of the Convention as amended by this Protocol shall be circulated by the Secretary-General to all Members of the Organization and to all Contracting States.

2. Any amendment proposed and circulated as above shall be submitted to the Legal Committee of the Organization (the Legal Committee) for consideration at a date at least six months after the date of its circulation.

3. All Contracting States to the Convention as amended by this Protocol, whether or not Members of the Organization, shall be entitled to participate in the proceedings of the Legal Committee for the consideration and adoption of amendments.

4. Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of the Contracting States to the Convention as amended by this Protocol present and voting in the Legal Committee expanded as provided for in paragraph 3, on condition that at least one half of the Contracting States to the Convention as amended by this Protocol shall be present at the time of voting.

5. When acting on a proposal to amend the limits, the Legal Committee shall take into account the experience of incidents and, in particular, the amount of damage resulting therefrom, changes in the monetary values and the effect of the proposed amendment on the cost of insurance.

6. (a) No amendment of the limits under this Article may be considered less than five years from the date on which this Protocol was opened for signature nor less than five years from the date of entry into force of a previous amendment under this Article.

(b) No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to the limit laid down in the Convention as amended by this Protocol increased by six percent per year calculated on a compound basis from the date on which this Protocol was opened for signature.

(c) No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to the limit laid down in the Convention as amended by this Protocol multiplied by three.

7. Any amendment adopted in accordance with paragraph 4 shall be notified by the Organization to all Contracting States. The amendment shall be deemed to have been accepted at the end of a period of eighteen months after the date of notification, unless within that period not less than one-fourth of the States that were Contracting States at the time of the adoption of the amendment have communicated to the Secretary-General that they do not accept the amendment, in which case the amendment is rejected and shall have no effect.

8. An amendment deemed to have been accepted in accordance with paragraph 7 shall enter into force eighteen months after its acceptance.

9. All Contracting States shall be bound by the amendment, unless they denounce this Protocol in accordance with paragraphs 1 and 2 of Article 12 at least six months before the amendment enters into force. Such denunciation shall take effect when the amendment enters into force.

10. When an amendment has been adopted but the eighteen-month period for its acceptance has not yet expired, a State which becomes a Contracting State during that period shall be bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a Contracting State after that period shall be bound by an amendment which has been accepted in accordance with paragraph 7. In the cases referred to in this paragraph, a State becomes bound by an amendment when that amendment enters into force, or when this Protocol enters into force for that State, if later.

Article 9

1. The Convention and this Protocol shall, as between the Parties to this Protocol, be read and interpreted together as one single instrument.

2. A State which is Party to this Protocol but not a Party to the Convention shall be bound by the provisions of the Convention as amended by this Protocol in relation to other States Parties hereto, but shall not be bound by the provisions of the Convention in relation to States Parties only to the Convention.

3. The Convention as amended by this Protocol shall apply only to claims arising out of occurrences which take place after the entry into force for each State of this Protocol.

4. Nothing in this Protocol shall affect the obligations of a State which is a Party both to the Convention and to this Protocol with respect to a State which is a Party to the Convention but not a Party to this Protocol.

FINAL CLAUSES

Article 10

Signature, ratification, acceptance, approval and accession

1. This Protocol shall be open for signature at the Headquarters of the Organization from 1 October 1996 to 30 September 1997 by all States.

2. Any State may express its consent to be bound by this Protocol by:

(a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or

(b) signature subject to ratification, acceptance or approval followed by ratification, acceptance or approval; or

(c) accession.

3. Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an instrument to that effect with the Secretary-General.

4. Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after the entry into force of an amendment to the Convention as amended by this Protocol shall be deemed to apply to the Convention so amended, as modified by such amendment.

Article 11

Entry into force

1. This Protocol shall enter into force ninety days following the date on which ten States have expressed their consent to be bound by it.

2. For any State which expresses its consent to be bound by this Protocol after the conditions in paragraph 1 for entry into force have been met, this Protocol shall enter into force ninety days following the date of expression of such consent.

Article 12

Denunciation

1. This Protocol may be denounced by any State Party at any time after the date on which it enters into force for that State Party.

2. Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with the Secretary-General.

3. A denunciation shall take effect twelve months, or such longer period as may be specified in the instrument of denunciation, after its deposit with the Secretary-General.

4. As between the States Parties to this Protocol, denunciation by any of them of the Convention in accordance with Article 19 thereof shall not be construed in any way as a denunciation of the Convention as amended by this Protocol.

Article 13

Revision and amendment

1. A conference for the purpose of revising or amending this Protocol may be convened by the Organization.

2. The Organization shall convene a conference of Contracting States to this Protocol for revising or amending it at the request of not less than one-third of the Contracting States.

Article 14

Depositary

  Vissza az oldal tetejére