Időállapot: közlönyállapot (2011.XI.3.)

2011. évi CXLIV. törvény

a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:

„EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEM- ÉS A TŐKENYERESÉG-ADÓK TERÜLETÉN

A Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén, az alábbiak szerint állapodtak meg:

1. CIKK

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

2. CIKK

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK

(1) Az Egyezmény azokra a jövedelem- és tőkenyereség-adókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.

(2) Jövedelem- és tőkenyereség-adóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.

(3) Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed:

a) Magyarország esetében:

(i) a személyi jövedelemadó; és

(ii) a társasági adó;

(a továbbiakban: „magyar adó”);

b) az Egyesült Királyság esetében:

(i) a jövedelemadó;

(ii) a társasági adó; és

(iii) a tőkenyereség-adó;

(a továbbiakban: „az egyesült királyságbeli adó”).

(4) Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vetnek ki. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. CIKK

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

(1) Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;

b) az „Egyesült Királyság” kifejezés Nagy-Britanniát és Észak-Írországot jelenti, beleértve az Egyesült Királyság parti tengerén kívüli bármely területet, amely a kontinentális talapzatra vonatkozó joga szerint és a nemzetközi joggal összhangban olyan területként van kijelölve, amelyen belül az Egyesült Királyság jogai a tengerfenékre és az altalajra és ezek természeti kincseire tekintettel gyakorolhatók;

c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy az Egyesült Királyságot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;

e) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy bármely jogalanyt jelent, amely az adóztatás szempontjából jogi személyként kezelendő;

f) a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;

g) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;

h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti:

(i) Magyarország esetében a nemzetgazdasági minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;

(ii) az Egyesült Királyság esetében Őfelsége Bevételi- és Vámbiztosait vagy azok meghatalmazott képviselőjét;

j) az „állampolgár” kifejezés jelenti:

(i) Magyarország viszonylatában bármely természetes személyt, aki magyar állampolgársággal rendelkezik; vagy bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy más jogalanyt, amely ezt a jogállását Magyarország hatályos jogszabályaiból nyeri;

(ii) az Egyesült Királyság viszonylatában bármely brit állampolgárt vagy bármely brit alattvalót, aki bármely más nemzetközösségi országnak vagy területnek nem állampolgára, feltéve, hogy joga van az Egyesült Királyságban tartózkodni; és bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy más jogalanyt, amely ezt a jogállását az Egyesült Királyság hatályos jogszabályaiból nyeri;

k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését;

l) a „nyugdíjrendszer” kifejezés az egyik Szerződő Államban létrehozott bármely tervet, rendszert, alapot, trust-ot vagy más olyan szervezetet jelent, amely:

(i) általánosan mentes a jövedelemadóztatás alól abban az államban; és

(ii) döntően nyugdíj vagy nyugdíjjuttatások kezelésére vagy nyújtására, vagy egy vagy több ilyen szervezet részére jövedelem szerzésére működtetik.

(2) Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő bármely kifejezésnek - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentése van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban abban az időpontban jelent azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az alkalmazandó adójogszabályaiban foglalt bármely meghatározás az irányadó ennek az államnak a más jogszabályaiban foglalt meghatározással szemben.

4. CIKK

BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY

(1) Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, és ugyancsak magában foglalja azt az államot és annak bármely más közigazgatási alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában az olyan személyt, aki ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy tőkenyereség alapján adóköteles.

(2) Az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés magában foglalja:

a) a nyugdíjrendszert, amelyet abban az államban hoztak létre; és

b) az olyan szervezetet, amelyet kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos, kulturális vagy oktatási célra (vagy ezek közül több mint egy célra) hoztak létre és működtetnek, és amely ebben az államban annak jogszabályai szerint belföldi illetőségű, tekintet nélkül arra, hogy jövedelmének vagy nyereségének egésze vagy része mentes lehet az adó alól ennek az államnak a belső joga szerint.

(3) Amennyiben egy természetes személy az (1) bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Szerződő Államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;

d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

(4) Amennyiben az (1) bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel határozzák meg azt a Szerződő Államot, amelyben ez a személy az Egyezmény alkalmazásában belföldi illetőségűnek tekintendő. A Szerződő Államok illetékes hatóságainak kölcsönös egyetértése hiányában a személy az Egyezmény által nyújtott bármely kedvezmény igénylése céljából egyik Szerződő Államban sem tekintendő belföldi illetőségűnek, kivéve a 24. és a 25. cikkek által nyújtottakat.

5. CIKK

TELEPHELY

(1) Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

(2) A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fióktelepet;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt; és

f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

(3) Az építési terület vagy építkezési vagy beszerelési munkálatok csak akkor képeznek telephelyet, ha tizenkét hónapnál tovább tartanak.

(4) E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:

a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;

b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;

c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)-e) alpontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

(5) Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a (6) bekezdés rendelkezése alkalmazandó - egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van arra, amellyel ott rendszeresen él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a (4) bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.

(6) Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

(7) Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. CIKK

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

(1) Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.

(2) Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot; hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy hasznosításának minden más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.

(4) Az (1) és (3) bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. CIKK

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

(1) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

(2) A (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

(3) A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban a Szerződő Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

(4) Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

(5) Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.

(6) Amennyiben a nyereség olyan jövedelem- vagy tőkenyereség tételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. CIKK

HAJÓZÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS

(1) Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben az államban adóztatható.

(2) E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja:

a) a hajók vagy légi járművek személyzet nélkül történő bérbeadásából származó nyereséget; és

b) a javak vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a konténerek szállítására szolgáló pótkocsikat és kapcsolódó felszereléseket) használatából, fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyereséget;

amennyiben az ilyen bérbeadás vagy az ilyen használat, fenntartás vagy bérbeadás - az esettől függően - esetleges a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez képest.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

9. CIKK

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

(1) Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik; vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek;

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően megadóztatható.

(2) Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.

10. CIKK

OSZTALÉK

(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.

(2) Mindazonáltal ez az osztalék:

a) megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyikben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű és ennek az államnak a jogszabályai szerint, de ha az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így megállapított adó nem haladhatja meg:

(i) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, az a) (ii) albekezdésben meghatározottak kivételével;

(ii) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát, amennyiben az ilyen osztalékot a 6. cikk szerinti ingatlan vagyonból közvetlenül vagy közvetve származó jövedelemből (beleértve a nyereséget) olyan befektetési eszköz fizeti, amely évente felosztja ennek a jövedelemnek a többségét és amelynek az ilyen ingatlan vagyonból származó jövedelme mentes az adó alól;

b) az a) albekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül, mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyikben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha az osztalék haszonhúzója:

(i) olyan társaság, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű és az osztalékot fizető társaságban a szavazati jog legalább 10%-át - közvetlenül vagy közvetve - ellenőrzi (kivéve amennyiben az osztalékot az a) (ii) albekezdésben említett befektetési eszköz fizeti); vagy

(ii) egy nyugdíjrendszer.

E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.

(3) E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más nyereségből való részesedést biztosító más jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint bármilyen más tételt jelent, amelyet annak az államnak a jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.

(4) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másikállamban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

(6) Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a részvények vagy egyéb jogok - amelyekre tekintettel az osztalékot kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny szerzése volt e létrehozás vagy átruházás által.

11. CIKK

KAMAT

(1) A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.

(2) E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat. A kifejezés nem foglal magában semmilyen tételt, amely a 10. cikk rendelkezései szerint osztalékként kezelendő. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a fizetett kamat összege bármilyen ok miatt meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

(5) Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a hitel követelés - amelyre tekintettel a kamatot kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny szerzése volt e létrehozás vagy átruházás által.

12. CIKK

JOGDÍJ

(1) A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.

(2) E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek szerzői jogának, ideértve a filmalkotásokat, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak használatáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért (know-how) ellenértékként kapnak.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege bármilyen ok miatt meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

(5) Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a jogok - amelyekre tekintettel a jogdíjat kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny szerzése volt e létrehozás vagy átruházás által.

13. CIKK

ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

(1) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban.

(2) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható abban a másik Szerződő Államban.

(3) A (2) bekezdésben nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül történő) az elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.

(4) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek az ennek az államnak a vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek vagy ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható.

(5) Az (1), (2), (3) és (4) bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.

14. CIKK

MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

(1) A 15., 17., 18. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban.

(2) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban gyakorolt munkaviszonyra tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott pénzügyi évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül; és

b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban; és

c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.

(3) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkaviszonyra tekintettel az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által kapott díjazás csak ebben az államban adóztatható.

15. CIKK

IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA

Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.

16. CIKK

MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

(1) Tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban.

(2) Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.

(3) Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, az e cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti, feltéve, hogy a látogatást ebbe az államba teljesen vagy főként bármelyik Szerződő Államnak, vagy annak közigazgatási alegységének vagy helyi hatóságának a közalapjaiból támogatják. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak illetősége van.

17. CIKK

NYUGDÍJAK

A 18. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, a nyugdíjas más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak ebben az államban adóztatható.

18. CIKK

KÖZSZOLGÁLAT

(1) a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen államnak, vagy közigazgatási alegységnek vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók.

b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban teljesítették, és a természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:

(i) ennek az államnak az állampolgára; vagy

(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé,

és adónak van alávetve ebben az államban az ilyen fizetések, bérek és más hasonló díjazások után.

(2) a) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegysége vagy helyi hatósága fizet, vagy az általuk létrehozott alapból fizetnek egy természetes személynek az ennek az államnak vagy alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztatható.

b) Ez a nyugdíj és más hasonló díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben az államban belföldi illetőségű és ennek az államnak állampolgára.

(3) Az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálat utáni fizetésekre, bérekre, nyugdíjakra és más hasonló díjazásokra a 14., 15., 16. és 17. cikkek rendelkezései alkalmazandók.

19. CIKK

TANULÓK

Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló vagy kereskedelmi tanuló kap ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való látogatása előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásokból származnak.

20. CIKK

ELŐADÓK ÉS KUTATÓK

(1) Az a természetes személy, aki két évet meg nem haladó időszakra ellátogat az egyik Szerződő Államba abból a célból, hogy ebben a Szerződő Államban egyetemen, főiskolán vagy más elismert kutatóintézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítson vagy felsőfokú tanulmányokat folytasson (beleértve a kutatást), és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért vagy kutatásért kapott díjazás után két évet meg nem haladó időtartamra attól az időponttól kezdve, amikor ilyen célból először látogatja meg ezt a Szerződő Államot.

(2) E cikk előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet egy természetes személy kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik.

21. CIKK

EGYÉB JÖVEDELEM

(1) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, ha azoknak ez a személy haszonhúzója - kivéve a trust-ból vagy az elhunyt személy hagyatékából a kezelés során kifizetett jövedelmet - bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett belföldi illetőségű személy és valamely más személy közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt az abban a bekezdésben említett jövedelem összege meghaladja azt az összeget (ha egyáltalán van ilyen), amelyben ők ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a jövedelem többletösszege mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, ezen Egyezmény más alkalmazandó rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

(4) Nem vehető igénybe enyhítés e cikk alapján, ha a jogok - amelyekre tekintettel a jövedelmet kifizették - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny húzása volt e létrehozás vagy átruházás által.

22. CIKK

A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

(1) Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:

a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható az Egyesült Királyságban és így az Egyesült Királyságban megadóztatták, Magyarország a b) albekezdésben és a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.

b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. cikk rendelkezései szerint megadóztathatók az Egyesült Királyságban, Magyarország lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Egyesült Királyságban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely az Egyesült Királyságból származó ilyen jövedelemtételekre esik.

(2) Az Egyesült Királyságnak az Egyesült Királyság területén kívül fizetendő adónak az egyesült királyságbeli adóval szemben történő beszámításra, vagy, az esettől függően, az Egyesült Királyság területén kívül keletkező osztaléknak az egyesült királyságbeli adó alól történő mentesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek fenntartásával (amely nem érinti ezen általános elvet):

a) a magyar jogszabályok szerint és ezen Egyezménnyel összhangban, akár közvetlenül, akár levonás által, a Magyarországon lévő forrásból származó nyereségre, jövedelemre vagy megterhelhető nyereségre fizetendő magyar adó (kivéve az osztalék esetében azon nyereség tekintetében fizetendő adót, amelyből az osztalékot fizetik) beszámításra kerül bármilyen ugyanazon nyereségre, jövedelemre és megterhelhető nyereségre számított egyesült királyságbeli adóval szemben, amelyre tekintettel a magyar adót számították;

b) az Egyesült Királyságban belföldi illetőségű társaság által egy Magyarországon belföldi illetőségű társaságtól szerzett osztalék mentes az adó alól az Egyesült Királyságban;

c) a fenti b) albekezdés szerint (mivel az Egyesült Királyság jogában a mentesítésre előírt feltételek nem teljesülnek) az adó alól nem mentesített olyan osztalék esetében, amelyet Magyarországon belföldi illetőségű társaság fizet az Egyesült Királyságban belföldi illetőségű társaságnak és amely közvetlenül vagy közvetve az osztalékot fizető társaság szavazati jogának legalább 10 százalékát ellenőrzi, a fenti a) albekezdésben említett beszámítás figyelembe veszi a társaság által azon nyereség tekintetében fizetendő magyar adót is, amelyből az ilyen osztalékot fizetik.

(3) Az (1) és (2) bekezdések alkalmazásában az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nyereségét, jövedelmét és tőkenyereségét, amely ezen Egyezménnyel összhangban a másik Szerződő Államban megadóztatható, ebben a másik államban lévő forrásból származónak kell tekinteni.

(4) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól abban az államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.

23. CIKK

VEGYES RENDELKEZÉSEK

(1) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése bármely jövedelem vagy nyereség adóját mérsékeli az egyik Szerződő Államban, és a másik Szerződő Államban hatályban lévő jogszabály szerint egy személy e jövedelmet vagy nyereséget illetően arra az összegre vonatkozóan van adónak alávetve, amelyet abba a másik államba átutaltak, vagy amelyet abban a másik államban megkaptak, és nem annak teljes összegére vonatkozóan, akkor az elsőként említett államban az ezen Egyezmény alapján megadandó mérséklés a jövedelemből vagy nyereségből csak annyira alkalmazandó, amennyit a másik Szerződő Államban megadóztatnak.

(2) Tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más rendelkezésére, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államból jövedelme származik és ez a jövedelem ennek a vállalkozásnak egy harmadik államban lévő telephelyének tudható be, az adókedvezmények - amelyeket egyébként az Egyezmény más rendelkezései szerint alkalmaznának - nem alkalmazandók erre a jövedelemre, ha az egyesített adó, amelyet az elsőként említett Szerződő Államban és a harmadik államban az ilyen jövedelem tekintetében ténylegesen fizetnek, kevesebb, mint annak az adónak a 60 százaléka, amely az elsőként említett államban fizetendő lett volna, ha a jövedelmet a vállalkozás ebben a Szerződő Államban szerezné meg és nem lenne betudható a harmadik államban levő telephelynek. Bármely osztalék, kamat vagy jogdíj, amelyre ezen bekezdés rendelkezései alkalmazandók, olyan mértékű adónak lesz alávetve, amely nem haladhatja meg azok bruttó összegének a 15 százalékát. Bármely más jövedelem, amelyre ezen bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a másik Szerződő Állam belső jogának a rendelkezései szerint lesz adónak alávetve, tekintet nélkül az Egyezmény bármely más rendelkezésére. Ennek a bekezdésnek a rendelkezései nem alkalmazandók, ha:

a) a jogdíj esetében a jogdíjat maga a telephely által előállított vagy kifejlesztett immateriális vagyon használatáért vagy használati jogáért ellenértékként kapják; vagy

b) bármilyen más jövedelem esetében a másik Szerződő Államból szerzett jövedelmet a telephely által harmadik államban folytatott aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel (amely más, mint a vállalkozás saját számlájára befektetések végzésének, menedzselésének vagy egyszerű tartásának az üzleti tevékenysége, kivéve, ha ezek a tevékenységek bank vagy bejegyzett értékpapír forgalmazó által folytatott banki vagy értékpapír tevékenységek) kapcsolatban szerezték, vagy a jövedelem ezek tekintetében esetleges.

24. CIKK

EGYENLŐ ELBÁNÁS

(1) Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés az 1. cikk rendelkezéseire tekintet nélkül azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.

(2) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

(3) Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett von hatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. cikk (1) bekezdésének, a 11. cikk (4) vagy (5) bekezdésének, a 12. cikk (4) vagy (5) bekezdésének, vagy a 21. cikk (3) vagy (4) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

(4) Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

(5) E cikkben foglaltak közül semmi sem értelmezhető úgy, mintha bármelyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy az abban az államban nem belföldi illetőségű természetes személyeknek adózási célból bármilyen olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket az ilyen belföldi illetőségű természetes személyeinek vagy állampolgárainak nyújt.

25. CIKK

KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS

(1) Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk (1) bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára.

(2) Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban ezzel az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől vagy más eljárási korlátozásoktól függetlenül végre kell hajtani, kivéve az olyan korlátozásokat, amelyeket az ilyen megállapodás végrehajtása céljából alkalmaznak.

(3) A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.

(4) A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással abból a célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.

26. CIKK

INFORMÁCIÓCSERE

(1) A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást ezen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok, vagy azok közigazgatási alegységei vagy helyi hatóságai által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel, különösen hogy megelőzzék a kijátszást és elősegítsék az adóelkerüléssel szembeni törvényes rendelkezések alkalmazását. Az információcserét az 1. és a 2. cikk nem korlátozza.

(2) A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfedni, amelyek az (1) bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják.

(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:

a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;

b) olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;

c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet.

(4) Ha az egyik Szerződő Állam jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha e másik államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. Az előző mondatban foglalt kötelezettségre a (3) bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.

(5) A (3) bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.

27. CIKK

DIPLOMÁCIAI VAGY ÁLLANDÓ KÉPVISELETEK ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI

Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy állandó képviseletek vagy konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint, vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.

28. CIKK

HATÁLYBALÉPÉS

(1) Mindegyik Szerződő Állam diplomáciai úton értesíti a másikat arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez jogszabályaik szerint szükséges eljárásnak eleget tettek. Ez az Egyezmény ezen értesítések közül a későbbinek a kézhezvételét követő 30. napon lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

a) Magyarországon:

(i) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;

(ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra;

b) az Egyesült Királyságban:

(i) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;

(ii) a fenti b) (i) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, a jövedelemadó és a tőkenyereség-adó tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év április 6-án vagy azt követően kezdődő bármely adómegállapítási évre;

(iii) a társasági adó tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év április 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely pénzügyi évre.

(2) A Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között Budapesten, 1977. évi november hó 28-án aláírt Egyezmény („a korábbi Egyezmény”) nem alkalmazható attól a naptól kezdve, a melyen ezen Egyezmény alkalmazandó az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően és megszűnik az utolsó ilyen napon.

(3) Tekintet nélkül ezen Egyezmény hatálybalépésére, egy természetes személy, aki a korábbi Egyezmény 21. Cikkének (Tanárok) kedvezményeire jogosult ezen Egyezmény hatálybalépésének az időpontjában továbbra is jogosult lesz az ilyen kedvezményekre addig az időpontig, ameddig a természetes személy nem szűnne meg jogosult lenni az ilyen kedvezményekre, ha a korábbi Egyezmény hatályban maradna.

29. CIKK

FELMONDÁS

Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Ezt az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt év eltelte után diplomáciai úton bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy bármelyik naptári év vége előtt legalább hat hónappal megelőzően a felmondásról értesítést küld. Ebben az esetben az Egyezmény nem alkalmazható:

a) Magyarországon:

(i) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés adásának naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;

(ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az értesítés adásának naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra;

b) az Egyesült Királyságban:

(i) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés adásának naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;

(ii) a fenti b) (i) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, a jövedelemadó és a tőkenyereség-adó tekintetében az értesítés adásának naptári évét közvetlenül követő naptári év április 6-án vagy azt követően kezdődő bármely adómegállapítási évre;

(iii) a társasági adó tekintetében az értesítés adásának naptári évét közvetlenül követő naptári év április 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely pénzügyi évre.

Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt az Egyezményt aláírták.

Készült két példányban, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján magyar és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.

a Magyar Köztársaság
nevében
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
nevében

(aláírások)

JEGYZŐKÖNYV

A jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Magyarország és az Egyesült Királyság között a mai napon megkötött Egyezmény aláírásának időpontjában az alulírottak megállapodtak a következő rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény elválaszthatatlan részét képezik:

(1) Hivatkozással a 4. és a 25. cikkekre:

Megállapítást nyert, hogy a 4. cikk (4) bekezdésében említett kölcsönös egyetértés létrejöttének hiányában az illetékes hatóságok ettől függetlenül konzultálhatnak egymással a kettős adóztatás elkerüléséről a 25. cikk (3) bekezdése alapján.

(2) Hivatkozással a 17. cikkre:

A Magyar Kormánynak azon szándékára tekintettel, hogy módosítja a nyugdíjak adóügyi kezelését, a két Kormány képviselői 2013 előtt konzultálni fognak a 17. cikk rendelkezéseinek felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy megállapítsák, azok még megfelelően foglalkoznak-e bármilyen új adóügyi kezeléssel, és amennyiben szükséges, megbeszélést folytassanak egy, a jelen Egyezményt módosító Jegyzőkönyvről.

(3) Hivatkozással a 25. cikk (1) bekezdésére:

Megállapítást nyert, hogy a kölcsönös egyeztetési eljáráshoz való hozzáférés a Szerződő Államok belső jogában meghatározott időkorlátozások alá esik.

Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták.

Készült két példányban, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján magyar és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.

a Magyar Köztársaság
nevében
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
nevében

(aláírások)”

„CONVENTION BETWEEN THE REPUBLIC OF HUNGARY AND THE UNITED KINGDOM OF GREAT BRITAIN AND NORTHERN IRELAND FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION AND THE PREVENTION OF FISCAL EVASION WITH RESPECT TO TAXES ON INCOME AND ON CAPITAL GAINS

The Republic of Hungary and the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, desiring to conclude a Convention for the avoidance of double taxation and the prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income and capital gains,

Have agreed as follows:

ARTICLE 1

PERSONS COVERED

This Convention shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting States.

ARTICLE 2

TAXES COVERED

(1) This Convention shall apply to taxes on income and on capital gains imposed on behalf of a Contracting State or of its political subdivisions or local authorities, irrespective of the manner in which they are levied.

(2) There shall be regarded as taxes on income and on capital gains all taxes imposed on total income or on elements of income, including taxes on gains from the alienation of movable or immovable property, taxes on the total amounts of wages or salaries paid by enterprises, as well as taxes on capital appreciation.

(3) The existing taxes to which this Convention shall apply are in particular:

(a) in the case of Hungary:

(i) the personal income tax; and

(ii) the corporate tax;

(hereinafter referred to as „Hungarian tax”);

(b) in the case of the United Kingdom:

(i) the income tax;

(ii) the corporation tax; and

(iii) the capital gains tax;

(hereinafter referred to as „United Kingdom tax”).

(4) This Convention shall also apply to any identical or substantially similar taxes that are imposed after the date of signature of this Convention in addition to, or in place of, the existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other of any significant changes that have been made in their respective taxation laws.

ARTICLE 3

GENERAL DEFINITIONS

(1) For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:

(a) the term „Hungary” means the Republic of Hungary and, when used in a geographical sense, means the territory of the Republic of Hungary;

(b) the term „United Kingdom” means Great Britain and Northern Ireland, including any area outside the territorial sea of the United Kingdom designated under its laws concerning the Continental Shelf and in accordance with international law as an area within which the rights of the United Kingdom with respect to the sea bed and subsoil and their natural resources may be exercised;

(c) the terms „a Contracting State”, and „the other Contracting State” mean Hungary or the United Kingdom, as the context requires;

(d) the term „person” includes an individual, a company and any other body of persons;

(e) the term „company” means any body corporate or any entity that is treated as a body corporate for tax purposes;

(f) the term „enterprise” applies to the carrying on of any business;

(g) the terms „enterprise of a Contracting State” and „enterprise of the other Contracting State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a Contracting State and an enterprise carried on by a resident of the other Contracting State;

(h) the term „international traffic” means any transport by a ship or aircraft operated by an enterprise of a Contracting State, except when the ship or aircraft is operated solely between places in the other Contracting State;

(i) the term „competent authority” means:

(i) in the case of Hungary, the Minister for National Economy or his authorised representative;

(ii) in the case of the United Kingdom, the Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs or their authorised representative;

(j) the term „national” means:

(i) in relation to Hungary any individual possessing the nationality of Hungary; or any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as such from the laws in force in Hungary;

(ii) in relation to the United Kingdom, any British citizen, or any British subject not possessing the citizenship of any other Commonwealth country or territory, provided he has the right of abode in the United Kingdom; and any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as such from the laws in force in the United Kingdom;

(k) the term „business” includes the performance of professional services and of other activities of an independent character;

(l) the term „pension scheme” means any plan, scheme, fund, trust or other arrangement established in a Contracting State which is:

(i) generally exempt from income taxation in that State; and

(ii) operated principally to administer or provide pension or retirement benefits or to earn income for the benefit of one or more such arrangements.

(2) As regards the application of this Convention at any time by a Contracting State, any term not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning that it has at that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which this Convention applies, any meaning under the applicable tax law of that State prevailing over a meaning given to the term under other laws of that State.

ARTICLE 4

RESIDENT

(1) For the purposes of this Convention, the term „resident of a Contracting State” means any person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile, residence, place of management, place of incorporation or any other criterion of a similar nature, and also includes that State and any other political subdivision or local authority thereof. This term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in respect only of income or capital gains from sources in that State.

(2) The term „resident of a Contracting State” includes:

(a) a pension scheme established in that State; and

(b) an organisation that is established and is operated exclusively for religious, charitable, scientific, cultural, or educational purposes (or for more than one of those purposes) and that is a resident of that State according to its laws, notwithstanding that all or part of its income or gains may be exempt from tax under the domestic law of that State.

(3) Where by reason of the provisions of paragraph (1) an individual is a resident of both Contracting States, then his status shall be determined as follows:

(a) he shall be deemed to be a resident only of the Contracting State in which he has a permanent home available to him; if he has a permanent home available to him in both States, he shall be deemed to be a resident only of the State with which his personal and economic relations are closer (centre of vital interests);

(b) if the Contracting State in which he has his centre of vital interests cannot be determined, or if he does not have a permanent home available to him in either State, he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has an habitual abode;

(c) if he has an habitual abode in both Contracting States or in neither of them, he shall be deemed to be a resident only of the State of which he is a national;

(d) if he is a national of both Contracting States or of neither of them, the competent authorities of the Contracting States shall settle the question by mutual agreement.

(4) Where by reason of the provisions of paragraph (1) a person other than an individual is a resident of both Contracting States, then the competent authorities of the Contracting States shall determine by mutual agreement the Contracting State of which that person shall be deemed to be a resident for the purposes of this Convention. In the absence of a mutual agreement by the competent authorities of the Contracting States, the person shall not be considered a resident of either Contracting State for the purposes of claiming any benefits provided by the Convention, except those provided by Articles 24 and 25.

ARTICLE 5

PERMANENT ESTABLISHMENT

(1) For the purposes of this Convention, the term „permanent establishment” means a fixed place of business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried on.

(2) The term „permanent establishment” includes especially:

(a) place of management;

(b) a branch;

(c) an office;

(d) a factory;

(e) a workshop; and

(f) a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of extraction of natural resources.

(3) A building site or construction or installation project constitutes a permanent establishment only if it lasts more than twelve months.

(4) Notwithstanding the preceding provisions of this Article the term „permanent establishment” shall be deemed not to include:

(a) the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods or merchandise belonging to the enterprise;

(b) the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the purpose of storage, display or delivery;

(c) the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the purpose of processing by another enterprise;

(d) the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing goods or merchandise, or of collecting information, for the enterprise;

(e) the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on, for the enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;

(f) the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of activities mentioned in sub-paragraphs (a) to (e), provided that the overall activity of the fixed place of business resulting from this combination is of a preparatory or auxiliary character.

(5) Notwithstanding the provisions of paragraphs (1) and (2), where a person - other than an agent of an independent status to whom paragraph (6) applies - is acting on behalf of an enterprise and has, and habitually exercises, in a Contracting State an authority to conclude contracts on behalf of the enterprise, that enterprise shall be deemed to have a permanent establishment in that State in respect of any activities which that person undertakes for the enterprise, unless the activities of such person are limited to those mentioned in paragraph (4) which, if exercised through a fixed place of business, would not make this fixed place of business a permanent establishment under the provisions of that paragraph.

(6) An enterprise shall not be deemed to have a permanent establishment in a Contracting State merely because it carries on business in that State through a broker, general commission agent or any other agent of an independent status, provided that such persons are acting in the ordinary course of their business.

(7) The fact that a company which is a resident of a Contracting State controls or is controlled by a company which is a resident of the other Contracting State, or which carries on business in that other State (whether through a permanent establishment or otherwise), shall not of itself constitute either company a permanent establishment of the other.

ARTICLE 6

INCOME FROM IMMOVABLE PROPERTY

(1) Income derived by a resident of a Contracting State from immovable property (including income from agriculture or forestry) situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.

(2) The term „immovable property” shall have the meaning which it has under the law of the Contracting State in which the property in question is situated. The term shall in any case include property accessory to immovable property, livestock and equipment used in agriculture and forestry, rights to which the provisions of general law respecting landed property apply, usufruct of immovable property and rights to variable or fixed payments as consideration for the working of, or the right to work, mineral deposits, sources and other natural resources; ships and aircraft shall not be regarded as immovable property.

(3) The provisions of paragraph (1) shall apply to income derived from the direct use, letting, or use in any other form of immovable property.

(4) The provisions of paragraphs (1) and (3) shall also apply to the income from immovable property of an enterprise.

ARTICLE 7

BUSINESS PROFITS

(1) The profits of an enterprise of a Contracting State shall be taxable only in that State unless the enterprise carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment situated therein. If the enterprise carries on business as aforesaid, the profits of the enterprise may be taxed in the other State but only so much of them as is attributable to that permanent establishment.

(2) Subject to the provisions of paragraph (3), where an enterprise of a Contracting State carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment situated therein, there shall in each Contracting State be attributed to that permanent establishment the profits which it might be expected to make if it were a distinct and separate enterprise engaged in the same or similar activities under the same or similar conditions and dealing wholly independently with the enterprise of which it is a permanent establishment.

(3) In determining the profits of a permanent establishment, there shall be allowed as deductions expenses which are incurred for the purposes of the permanent establishment, including executive and general administrative expenses so incurred, whether in the Contracting State in which the permanent establishment is situated or elsewhere.

(4) No profits shall be attributed to a permanent establishment by reason of the mere purchase by that permanent establishment of goods or merchandise for the enterprise.

(5) For the purposes of the preceding paragraphs, the profits to be attributed to the permanent establishment shall be determined by the same method year by year unless there is good and sufficient reason to the contrary.

(6) Where profits include items of income or capital gains which are dealt with separately in other Articles of this Convention, then the provisions of those Articles shall not be affected by the provisions of this Article.

ARTICLE 8

SHIPPING AND AIR TRANSPORT

(1) Profits derived by a resident of a Contracting State from the operation of ships or aircraft in international traffic shall be taxable only in that State.

(2) For the purposes of this Article, profits from the operation of ships or aircraft in international traffic include:

(a) profits from the rental on a bareboat basis of ships or aircraft; and

(b) profits from the use, maintenance or rental of containers (including trailers and related equipment for the transport of containers) used for the transport of goods or merchandise;

where such rental or such use, maintenance or rental, as the case may be, is incidental to the operation of ships or aircraft in international traffic.

(3) The provisions of paragraph (1) shall also apply to profits from the participation in a pool, a joint business or an international operating agency.

ARTICLE 9

ASSOCIATED ENTERPRISES

(1) Where

(a) an enterprise of a Contracting State participates directly or indirectly in the management, control or capital of an enterprise of the other Contracting State; or

(b) the same persons participate directly or indirectly in the management, control or capital of an enterprise of a Contracting State and an enterprise of the other Contracting State;

and in either case conditions are made or imposed between the two enterprises in their commercial or financial relations which differ from those which would be made between independent enterprises, then any profits which would, but for those conditions, have accrued to one of the enterprises, but, by reason of those conditions have not so accrued, may be included in the profits of that enterprise and taxed accordingly.

(2) Where a Contracting State includes in the profits of an enterprise of that State - and taxes accordingly - profits on which an enterprise of the other Contracting State has been charged to tax in that other State and the profits so included are profits which would have accrued to the enterprise of the first-mentioned State if the conditions made between the two enterprises had been those which would have been made between independent enterprises, then that other State shall make an appropriate adjustment to the amount of the tax charged therein on those profits. In determining such adjustment, due regard shall be had to the other provisions of this Convention and the competent authorities of the Contracting States shall if necessary consult each other.

ARTICLE 10

DIVIDENDS

(1) Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.

(2) However, such dividends:

(a) may also be taxed in the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed:

(i) 10 per cent of the gross amount of the dividends, except as provided in sub-paragraph (a) (ii);

(ii) 15 per cent of the gross amount of the dividends where those dividends are paid out of income (including gains) derived directly or indirectly from immovable property within the meaning of Article 6 by an investment vehicle which distributes most of this income annually and whose income from such immovable property is exempted from tax;

(b) shall, notwithstanding the provisions of sub-paragraph (a), be exempt from tax in the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident if the beneficial owner of the dividends is:

(i) a company which is a resident of the other Contracting State and controls, directly or indirectly, at least 10 per cent of the voting power in the company paying the dividends (other than where the dividends are paid by an investment vehicle as mentioned in subparagraph (a) (ii)); or

(ii) a pension scheme.

This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of which the dividends are paid.

(3) The term „dividends” as used in this Article means income from shares or other rights, not being debt-claims, participating in profits, as well as any other item which is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the company making the distribution is a resident.

(4) The provisions of paragraphs (1) and (2) shall not apply if the beneficial owner of the dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State of which the company paying the dividends is a resident through a permanent establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.

(5) Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company’s undistributed profits to a tax on the company’s undistributed profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in that other State.

(6) No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main purposes of any person concerned with the creation or assignment of the shares or other rights in respect of which the dividend is paid to take advantage of this Article by means of that creation or assignment.

ARTICLE 11

INTEREST

(1) Interest arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other Contracting State shall be taxable only in that other State.

(2) The term „interest” as used in this Article means income from debt-claims of every kind, whether or not secured by mortgage, and whether or not carrying a right to participate in the debtor’s profits, and in particular, income from government securities and income from bonds or debentures, including premiums and prizes attaching to such securities, bonds or debentures. The term shall not include any item which is treated as a dividend under the provisions of Article 10. Penalty charges for late payment shall not be regarded as interest for the purposes of this Article.

(3) The provisions of paragraph (1) shall not apply if the beneficial owner of the interest, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in which the interest arises, through a permanent establishment situated therein, and the debt-claim in respect of which the interest is paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.

(4) Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or between both of them and some other person, the amount of the interest paid exceeds, for whatever reason, the amount which would have been agreed upon by the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other provisions of this Convention.

(5) No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main purposes of any person concerned with the creation or assignment of the debt-claim in respect of which the interest is paid to take advantage of this Article by means of that creation or assignment.

ARTICLE 12

ROYALTIES

(1) Royalties arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other Contracting State shall be taxable only in that other State.

(2) The term „royalties” as used in this Article means payments of any kind received as a consideration for the use of, or the right to use, any copyright of literary, artistic or scientific work including cinematograph films, any patent, trade mark, design or model, plan, secret formula or process, or for information (know-how) concerning industrial, commercial or scientific experience.

(3) The provisions of paragraph (1) shall not apply if the beneficial owner of the royalties, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in which the royalties arise, through a permanent establishment situated therein, and the right or property in respect of which the royalties are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.

(4) Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or between both of them and some other person, the amount of the royalties exceeds, for whatever reason, the amount which would have been agreed upon by the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other provisions of this Convention.

(5) No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main purposes of any person concerned with the creation or assignment of the rights in respect of which the royalties are paid to take advantage of this Article by means of that creation or assignment.

ARTICLE 13

CAPITAL GAINS

(1) Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of immovable property referred to in Article 6 and situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.

(2) Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of shares or comparable interests deriving more than 50 per cent of their value directly or indirectly from immovable property situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.

(3) Gains, other than those dealt with in paragraph (2), from the alienation of movable property forming part of the business property of a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has in the other Contracting State, including such gains from the alienation of such a permanent establishment (alone or with the whole enterprise), may be taxed in that other State.

(4) Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of ships or aircraft operated in international traffic by an enterprise of that State or movable property pertaining to the operation of such ships or aircraft shall be taxable only in that State.

(5) Gains from the alienation of any property other than that referred to in paragraphs (1), (2), (3) and (4), shall be taxable only in the Contracting State of which the alienator is a resident.

ARTICLE 14

INCOME FROM EMPLOYMENT

(1) Subject to the provisions of Articles 15, 17, 18 and 20, salaries, wages and other similar remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment shall be taxable only in that State unless the employment is exercised in the other Contracting State. If the employment is so exercised, such remuneration as is derived therefrom may be taxed in that other State.

(2) Notwithstanding the provisions of paragraph (1), remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment exercised in the other Contracting State shall be taxable only in the first-mentioned State if:

(a) the recipient is present in the other State for a period or periods not exceeding in the aggregate 183 days in any twelve-month period commencing or ending in the fiscal year concerned; and

(b) the remuneration is paid by, or on behalf of, an employer who is not a resident of the other State; and

(c) the remuneration is not borne by a permanent establishment which the employer has in the other State.

(3) Notwithstanding the preceding provisions of this Article, remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment exercised aboard a ship or aircraft operated in international traffic shall be taxable only in that State.

ARTICLE 15

DIRECTORS’ FEES

Directors’ fees and other similar payments derived by a resident of a Contracting State in his capacity as a member of the board of directors or the supervisory board of a company which is a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.

ARTICLE 16

ARTISTES AND SPORTSMEN

(1) Notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, income derived by a resident of a Contracting State as an entertainer, such as a theatre, motion picture, radio or television artiste, or a musician, or as a sportsman, from his personal activities as such exercised in the other Contracting State, may be taxed in that other State.

(2) Where income in respect of personal activities exercised by an entertainer or a sportsman in his capacity as such accrues not to the entertainer or sportsman himself but to another person, that income may, notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, be taxed in the Contracting State in which the activities of the entertainer or sportsman are exercised.

(3) Notwithstanding the provisions of paragraphs (1) and (2), income mentioned in this Article shall be exempt from tax in the Contracting State in which the activity of the entertainer or sportsman is exercised provided the visit to that State is wholly or mainly supported by public funds of either Contracting State, or a political subdivision or local authority thereof. In such a case, the income shall be taxable only in the Contracting State of which the entertainer or sportsman is a resident.

ARTICLE 17

PENSIONS

Subject to the provisions of paragraph (2) of Article 18, pensions and other similar remuneration paid to an individual who is a resident of a Contracting State shall be taxable only in that State.

ARTICLE 18

GOVERNMENT SERVICE

(1) (a) Salaries, wages and other similar remuneration paid by a Contracting State or a political subdivision or a local authority thereof to an individual in respect of services rendered to that State or subdivision or authority shall be taxable only in that State.

(b) However, such salaries, wages and other similar remuneration shall be taxable only in the other Contracting State if the services are rendered in that State and the individual is a resident of that State who:

(i) is a national of that State; or

(ii) did not become a resident of that State solely for the purpose of rendering the services;

and is subject to tax in that State on such salaries, wages and other similar remuneration.

(2) (a) Notwithstanding the provisions of paragraph (1), pensions and other similar remuneration paid by, or out of funds created by, a Contracting State or a political subdivision or a local authority thereof to an individual in respect of services rendered to that State or subdivision or authority shall be taxable only in that State.

(b) However, such pensions and other similar remuneration shall be taxable only in the other Contracting State if the individual is a resident of, and a national of, that State.

(3) The provisions of Articles 14, 15, 16 and 17 shall apply to salaries, wages, pensions, and other similar remuneration in respect of services rendered in connection with a business carried on by a Contracting State or a political subdivision or a local authority thereof.

ARTICLE 19

STUDENTS

Payments which a student or business apprentice who is or was immediately before visiting a Contracting State a resident of the other Contracting State and who is present in the first-mentioned State solely for the purpose of his education or training receives for the purpose of his maintenance, education or training shall not be taxed in that State, provided that such payments arise from sources outside that State.

ARTICLE 20

LECTURERS AND RESEARCHERS

(1) An individual who visits one of the Contracting States for a period not exceeding two years for the purpose of teaching or carrying out advanced study (including research) at a university, college or other recognised research institute or other establishment for higher education in that Contracting State and who was immediately before that visit a resident of the other Contracting State shall be exempt from tax in the first-mentioned Contracting State on any remuneration for such teaching or research for a period not exceeding two years from the date he first visits that Contracting State for such purpose.

(2) The preceding provisions of this Article shall not apply to remuneration which an individual receives for conducting research if the research is undertaken primarily for the private benefit of a specific person or persons.

ARTICLE 21

OTHER INCOME

(1) Items of income beneficially owned by a resident of a Contracting State, wherever arising, which are not dealt with in the foregoing Articles of this Convention, other than income paid out of trusts or out of the estates of deceased persons in the course of administration, shall be taxable only in that State.

(2) The provisions of paragraph (1) shall not apply to income, other than income from immovable property as defined in paragraph (2) of Article 6, if the beneficial owner of such income, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment situated therein, and the right or property in respect of which the income is paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.

(3) Where, by reason of a special relationship between the resident referred to in paragraph (1) and some other person, or between both of them and some third person, the amount of the income referred to in that paragraph exceeds the amount (if any) which would have been agreed upon between them in the absence of such a relationship, the provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such a case, the excess part of the income shall remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other applicable provisions of this Convention.

(4) No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main purposes of any person concerned with the creation or assignment of the rights in respect of which the income is paid to take advantage of this Article by means of that creation or assignment.

ARTICLE 22

ELIMINATION OF DOUBLE TAXATION

(1) In Hungary, double taxation shall be eliminated as follows:

(a) Where a resident of Hungary derives income which, in accordance with the provisions of this Convention, may be taxed in the United Kingdom, and is so taxed in the United Kingdom, Hungary shall, subject to the provisions of sub-paragraph (b) and paragraph (4), exempt such income from tax.

(b) Where a resident of Hungary derives items of income which, in accordance with the provisions of Article 10, may be taxed in the United Kingdom, Hungary shall allow as a deduction from the tax on the income of that resident an amount equal to the tax paid in the United Kingdom. Such deduction shall not, however, exceed that part of the tax, as computed before the deduction is given, which is attributable to such items of income derived from the United Kingdom.

(2) Subject to the provisions of the law of the United Kingdom regarding the allowance as a credit against United Kingdom tax of tax payable in a territory outside the United Kingdom or, as the case may be, regarding the exemption from United Kingdom tax of a dividend arising in a territory outside the United Kingdom (which shall not affect the general principle hereof):

(a) Hungarian tax payable under the laws of Hungary and in accordance with this Convention, whether directly or by deduction, on profits, income or chargeable gains from sources within Hungary (excluding in the case of a dividend, tax payable in respect of the profits out of which the dividend is paid) shall be allowed as a credit against any United Kingdom tax computed by reference to the same profits, income or chargeable gains by reference to which the Hungarian tax is computed;

(b) a dividend derived by a company which is a resident of the United Kingdom from a company which is a resident of Hungary shall be exempted from tax in the United Kingdom;

(c) in the case of a dividend not exempted from tax under sub-paragraph (b) above (because the conditions for exemption under the law of the United Kingdom are not met) which is paid by a company which is a resident of Hungary to a company which is a resident of the United Kingdom and which controls directly or indirectly at least 10 per cent of the voting power in the company paying the dividend, the credit mentioned in sub-paragraph (a) above shall also take into account the Hungarian tax payable by the company in respect of its profits out of which such dividend is paid.

(3) For the purposes of paragraphs (1) and (2), profits, income and capital gains owned by a resident of a Contracting State which may be taxed in the other Contracting State in accordance with this Convention shall be deemed to arise from sources in that other State.

(4) Where in accordance with any provision of the Convention income derived by a resident of a Contracting State is exempt from tax in that State, such State may nevertheless, in calculating the amount of tax on the remaining income of such resident, take into account the exempted income.

ARTICLE 23

MISCELLANEOUS PROVISIONS

(1) Where under any provision of this Convention any income or gains are relieved from tax in a Contracting State and, under the law in force in the other Contracting State a person, in respect of that income or those gains, is subject to tax by reference to the amount thereof which is remitted to or received in that other State and not by reference to the full amount thereof, then the relief to be allowed under this Convention in the first-mentioned State shall apply only to so much of the income or gains as is taxed in the other State.

(2) Notwithstanding any other provisions of this Convention, where an enterprise of a Contracting State derives income from the other Contracting State, and that income is attributable to a permanent establishment which that enterprise has in a third jurisdiction, the tax benefits that would otherwise apply under the other provisions of the Convention will not apply to that income if the combined tax that is actually paid with respect to such income in the first-mentioned Contracting State and in the third jurisdiction is less than 60 per cent of the tax that would have been payable in the first-mentioned State if the income were earned in that Contracting State by the enterprise and were not attributable to the permanent establishment in the third jurisdiction. Any dividends, interest or royalties to which the provisions of this paragraph apply shall be subject to tax at a rate that shall not exceed 15 per cent of the gross amount thereof. Any other income to which the provisions of this paragraph apply will be subject to tax under the provisions of the domestic law of the other Contracting State, notwithstanding any other provision of the Convention. The provisions of this paragraph shall not apply if:

(a) in the case of royalties, the royalties are received as compensation for the use of, or the right to use, intangible property produced or developed by the permanent establishment itself; or

(b) in the case of any other income, the income derived from the other Contracting State is derived in connection with, or is incidental to, the active conduct of a trade or business carried on by the permanent establishment in the third jurisdiction (other than the business of making, managing or simply holding investments for the enterprise’s own account, unless these activities are banking or securities activities carried on by a bank or registered securities dealer).

ARTICLE 24

NON-DISCRIMINATION

(1) Nationals of a Contracting State shall not be subjected in the other Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith, which is other or more burdensome than the taxation and connected requirements to which nationals of that other State in the same circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected. This provision shall, notwithstanding the provisions of Article 1, also apply to persons who are not residents of one or both of the Contracting States.

(2) The taxation on a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has in the other Contracting State shall not be less favourably levied in that other State than the taxation levied on enterprises of that other State carrying on the same activities.

(3) Except where the provisions of paragraph (1) of Article 9, paragraph (4) or (5) of Article 11, paragraph (4) or (5) of Article 12, or paragraph (3) or (4) of Article 21 apply, interest, royalties and other disbursements paid by an enterprise of a Contracting State to a resident of the other Contracting State shall, for the purpose of determining the taxable profits of such enterprise, be deductible under the same conditions as if they had been paid to a resident of the first-mentioned State.

(4) Enterprises of a Contracting State, the capital of which is wholly or partly owned or controlled, directly or indirectly by one or more residents of the other Contracting State, shall not be subjected in the first-mentioned Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith which is other or more burdensome than the taxation and connected requirements to which other similar enterprises of the first-mentioned State are or may be subjected.

(5) Nothing contained in this Article shall be construed as obliging either Contracting State to grant to individuals not resident in that State any of the personal allowances, reliefs and reductions for tax purposes which are granted to individuals so resident or to its nationals.

ARTICLE 25

MUTUAL AGREEMENT PROCEDURE

(1) Where a person considers that the actions of one or both of the Contracting States result or will result for him in taxation not in accordance with the provisions of this Convention, he may, irrespective of the remedies provided by the domestic law of those States, present his case to the competent authority of the Contracting State of which he is a resident or, if his case comes under paragraph (1) of Article 24, to that of the Contracting State of which he is a national.

(2) The competent authority shall endeavour, if the objection appears to it to be justified and if it is not itself able to arrive at a satisfactory solution, to resolve the case by mutual agreement with the competent authority of the other Contracting State, with a view to the avoidance of taxation which is not in accordance with this Convention. Any agreement reached shall be implemented notwithstanding any time limits or other procedural limitations in the domestic law of the Contracting States except such limitations as apply for the purposes of giving effect to such an agreement.

(3) The competent authorities of the Contracting States shall endeavour to resolve by mutual agreement any difficulties or doubts arising as to the interpretation or application of the Convention. They may also consult together for the elimination of double taxation in cases not provided for in the Convention.

(4) The competent authorities of the Contracting States may communicate with each other directly for the purpose of reaching an agreement in the sense of the preceding paragraphs.

ARTICLE 26

EXCHANGE OF INFORMATION

(1) The competent authorities of the Contracting States shall exchange such information as is foreseeably relevant for carrying out the provisions of this Convention or to the administration or enforcement of the domestic laws concerning taxes of every kind and description imposed on behalf of the Contracting States or of their political subdivisions or local authorities, insofar as the taxation thereunder is not contrary to this Convention, in particular, to prevent fraud and to facilitate the administration of statutory provisions against tax avoidance. The exchange of information is not restricted by Articles 1 and 2.

(2) Any information received under paragraph (1) by a Contracting State shall be treated as secret in the same manner as information obtained under the domestic laws of that State and shall be disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative bodies) concerned with the assessment or collection of, the enforcement or prosecution in respect of, or the determination of appeals in relation to the taxes referred to in paragraph (1), or the oversight of the above. Such persons or authorities shall use the information only for such purposes. They may disclose the information in public court proceedings or in judicial decisions.

(3) In no case shall the provisions of paragraphs (1) and (2) be construed so as to impose on a Contracting State the obligation:

(a) to carry out administrative measures at variance with the laws and administrative practice of that or of the other Contracting State;

(b) to supply information which is not obtainable under the laws or in the normal course of the administration of that or of the other Contracting State;

(c) to supply information which would disclose any trade, business, industrial, commercial or professional secret or trade process, or information, the disclosure of which would be contrary to public policy.

(4) If information is requested by a Contracting State in accordance with this Article, the other Contracting State shall use its information gathering measures to obtain the requested information, even though that other State may not need such information for its own tax purposes. The obligation contained in the preceding sentence is subject to the limitations of paragraph (3) but in no case shall such limitations be construed to permit a Contracting State to decline to supply information solely because it has no domestic interest in such information.

(5) In no case shall the provisions of paragraph (3) be construed to permit a Contracting State to decline to supply information solely because the information is held by a bank, other financial institution, nominee or person acting in an agency or a fiduciary capacity or because it relates to ownership interests in a person.

ARTICLE 27

MEMBERS OF DIPLOMATIC OR PERMANENT MISSIONS AND CONSULAR POSTS

Nothing in this Convention shall affect the fiscal privileges of members of diplomatic or permanent missions or consular posts under the general rules of international law or under the provisions of special agreements.

ARTICLE 28

ENTRY INTO FORCE

(1) Each of the Contracting States shall notify the other, through diplomatic channels, of the completion of the procedures required by its law for the bringing into force of this Convention. This Convention shall enter into force on the 30th day following the receipt of the later of these notifications and shall thereupon have effect:

(a) in Hungary:

(i) in respect of taxes withheld at source, to income derived on or after 1 st January in the calendar year next following that in which this Convention enters into force;

(ii) in respect of other taxes on income, to taxes chargeable for any tax year beginning on or after 1st January in the calendar year next following that in which this Convention enters into force;

  Vissza az oldal tetejére