Időállapot: közlönyállapot (2015.X.2.)

2015. évi CXLV. törvény

egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről * 

1. A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed

a) a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött, olyan még meg nem szűnt devizaalapú kölcsönszerződésre, amely nem érintett az Fttv. 4. alcíme szerinti forintra átváltásban és

b) a pénzügyi intézmény által már felmondott fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, a pénzügyi intézmény vagy a vele összevont alapú felügyelet alá tartozó pénzügyi intézmény által devizában még nyilvántartott követelésre,

amelynek kötelezettje 2015. augusztus 31-én fogyasztó.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki

a) az ingatlanon alapított jelzálogjog - ideértve az önálló zálogként alapított zálogjogot is - fedezete mellett nyújtott

aa) devizaalapú kölcsönszerződésre,

ab) már felmondott devizaalapú kölcsönszerződésből eredő követelésre,

b) a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó devizaalapú kölcsönszerződésre,

c) a deviza értékpapír vagy deviza betét fedezete mellett nyújtott devizaalapú kölcsönszerződésre,

d) a törvény hatálybalépése előtt forintosított devizaalapú kölcsönszerződésre.

2. Értelmező rendelkezések

2. § (1) E törvény alkalmazásában:

1. átmeneti fizetési könnyítés: devizaalapú kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettség átmeneti csökkentése érdekében a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött olyan - futamidő módosításnak nem minősülő - megállapodás, amelynek eredményeként a fogyasztót a hátralévő futamidő meghatározott időtartamára a megállapodás megkötése előtt fennálló havi törlesztési kötelezettségénél kisebb havi törlesztési kötelezettség terheli;

2. devizaalapú kölcsönszerződés: devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban vagy devizában törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

3. Felügyelet: a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró MNB;

4. Fhtv.: a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény;

5. fogyasztó: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott fogyasztó;

6. főadós: azon adós, aki a pénzügyi intézmény nyilvántartásaiban az adósok közül az első helyen szerepel, amennyiben ez nem állapítható meg, úgy az, akinek a címére a devizaalapú kölcsönszerződéssel kapcsolatos időszakos tájékoztatási kötelezettségét a pénzügyi intézmény teljesíteni köteles;

7. Fttv.: az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény;

8. Hpt.: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény;

9. kamatfelár-változtatási mutató: az Fhtv.-ben ilyenként meghatározott mutató;

10. kamatváltoztatási mutató: az Fhtv.-ben ilyenként meghatározott mutató;

11. Khrtv: a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény;

12. megszolgált követelés: a kölcsönszerződés szerint a szerződésmódosítás hatályba lépésének napjáig felmerült a pénzügyi intézményt megillető, a fogyasztó által még meg nem fizetett, de nem késedelmes követelés;

13. MNB: Magyar Nemzeti Bank;

14. MNB törvény: a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény;

15. pénzügyi intézmény: a Hpt. 7. § (1) bekezdése szerinti, magyarországi székhelyű vagy Magyarországon fiókteleppel rendelkező pénzügyi intézmény;

16. pénzügyi lízingszerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontjában foglalt feltételeknek megfelelő szerződés;

17. referencia-kamatláb: a Hpt.-ben ilyenként meghatározott kamatláb.

(2) E törvény alkalmazásában

a) törlesztőrészleten a lízingdíjat,

b) követelésen a pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló követelést (ideértve különösen a tőketartozás összeget és maradványértéket),

c) ingatlanon alapított jelzálogjogon, az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésnél a lízingbeadó tulajdonában álló, de a lízingbevevő használatába adott ingatlant mint fedezetet

is érteni kell.

(3) E törvény alkalmazásában a futamidő hosszabbítása nem jelent tehernövekedést.

3. Közös szabályok

3. § A pénzügyi intézmény köteles az e törvény hatálya alá tartozó

a) devizaalapú kölcsönszerződések alapján fennálló, devizában nyilvántartott követelését a 4. alcímben foglaltak alapján forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra átváltás),

b) már felmondott fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződésből eredő devizában nyilvántartott követelését az 5. alcímben foglaltak alapján forintkövetelésre átváltani.

4. § (1) A pénzügyi intézmény az e törvény szerinti tájékoztatását a főadós részére küldi meg. A tájékoztatást a főadós által a (2) bekezdés szerinti bejelentett, ennek hiányában azon értesítési címre postázza tértivevényes levélben, amely címre a devizaalapú kölcsönszerződéssel kapcsolatos időszakos tájékoztatását teljesíteni köteles. A megküldés időpontjának a tájékoztató levél postára adásának időpontját kell tekinteni.

(2) Ha a főadós értesítési címe a főadós által utoljára bejelentett értesítési címtől eltér, a főadósnak 2015. október 31-ig írásban be kell jelentenie az új értesítési címét a pénzügyi intézménynek. Értesítési címként azt a címet kell bejelenteni, amelyre a főadós a pénzügyi intézmény küldeményeit várja.

(3) Az adós, az adóstárs, a kezes vagy a zálogkötelezett igazolható módon írásban kérheti a pénzügyi intézménytől, hogy részére a tájékoztatás másolatát küldje meg. A másolatra jogosult személy a másolat iránti kérelmét - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - legkésőbb az 5. § (1) bekezdés szerinti közzétételt követő 30. napig terjesztheti elő. Levélben történő kérés esetén a másolat kérése időpontjának a könyvelt küldemény postára adásának időpontját kell tekinteni.

(4) A 4. alcímben foglaltak teljesítéséhez kapcsolódóan a főadós 2015. december 15-től 2016. január 15-igkérheti a pénzügyi intézménytől a tájékoztatás másolatát.

(5) A pénzügyi intézmény a másolatot az erre irányuló kérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül tértivevényes levélben küldi meg vagy egyéb igazolható módon adja át a másolatra jogosult részére. Tértivevényes levél esetén a megküldés időpontjának a másolat postára adásának időpontját kell tekinteni. A másolat kiadásához joghatás nem fűződik.

(6) Ha a főadós részére a 8. § (1) bekezdés vagy a 18. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás a főadós halála miatt nem kerül kézbesítésre, a pénzügyi intézmény az adóstárs részére küldi meg a tájékoztatást, aki a részére történt kézbesítést követő 30 napon belül jogosult a 13. § (1) bekezdés és a 18. § (3) bekezdés szerinti jognyilatkozatot megtenni.

5. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a 4. vagy az 5. alcímben foglalt tájékoztatását valamennyi főadós részére megküldte, ennek tényét 15 napon belül valamennyi, ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségében azonos nappal kifüggeszti és azt egyidejűleg - ha rendelkezik internetes honlappal - internetes honlapján is közzéteszi.

(2) Amennyiben a tájékoztató levél „nem kereste”, „átvételt megtagadta”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott”, „cím nem azonosítható” vagy „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezik vissza, akkor a kézbesítés időpontja az (1) bekezdés szerinti közzétételt követő 30. nap.

6. § (1) A devizaalapú kölcsönszerződés módosítását, illetve a követelés módosított összegét nem kell közjegyzői okiratba foglalni, a devizaalapú kölcsönszerződésről korábban készített közjegyzői okirat a módosított szerződés tartalmának keretei között érvényes.

(2) A devizaalapú kölcsönszerződés e törvény alapján történő módosítása, illetve a követelés módosított összege nem akadályozza azt, hogy az okiratot készítő közjegyző

a) a devizaalapú kölcsönszerződésről szóló közjegyzői okiratot, vagy

b) a magánokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerződés alapján a fogyasztó által tett egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okiratot, vagy

c) a devizaalapú kölcsönszerződéssel összefüggésben bármilyen zálogjoggal biztosított követelést tartalmazó közjegyzői okiratot

végrehajtási záradékkal lássa el. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása csak a módosított kölcsönszerződés, illetve az e törvény alapján forintra átváltott követelésnek megfelelően kérhető.

(3) A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése esetén a kielégítési jog csak a módosított kölcsönszerződés keretei között, illetve az e törvény alapján forintra átváltott követelés erejéig gyakorolható.

(4) Az e törvény alapján módosított fogyasztói kölcsönszerződést az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés biztosítékául szolgáló zálogjog változatlanul biztosítja, a zálogszerződés és a bejegyzett zálogjog módosítása a követelés pénznemének változása esetén sem szükséges.

(5) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés fedezetéül alapított zálogjog devizaneme eltér az e törvény alapján módosított tartalmú fogyasztói kölcsönszerződés devizanemétől, akkor a zálogjog összegének forintban meghatározandó összege megállapítása során a 12. §-ban meghatározott árfolyam alkalmazandó.

4. Devizaalapú kölcsönszerződések forintra átváltáshoz kapcsolódó módosítása

7. § (1) A pénzügyi intézmény köteles az 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti devizaalapú kölcsönszerződéseinek forintra átváltáshoz kapcsolódó szerződésmódosítását az ezen alcímben meghatározottaknak megfelelően kezdeményezni.

(2) A szerződés módosításának napja - ha az érintett fogyasztó nem él a 13. §-ban meghatározott lehetőséggel - a 8. §-ban meghatározott tájékoztatás kézbesítését követő 31. nap.

(3) A szerződés módosításának hatálya a 2015 novemberében fizetendő összeg esedékességének napjára, de legkésőbb 2015. december 1-jére visszamenőleg áll be azzal, hogy a forintosításra kerülő összeg

a) a 2015. novemberi esedékességi napot követő,

b) 2015. december 1-jei hatálybalépés esetén a 2015. december 1-jét követő

fennálló tartozásra vonatkozik.

(4) A devizaalapú kölcsönszerződés biztosítására szolgáló zálogjog, egyéb biztosíték és kezesség fennmarad, a szerződés e törvény alapján történő módosításához a kezes, és - ha a devizaalapú kölcsönszerződés kötelezettje és a zálogkötelezett eltérő személy - a zálogkötelezett hozzájárulása nem szükséges.

8. § (1) A pénzügyi intézmény 2015. december 15-ig köteles a devizalapú kölcsönszerződések forintra átváltáshoz kapcsolódó módosított szövegét elkészíteni, valamint a módosuló rendelkezések szövegét tértivevényes levélben az érintett főadósnak megküldeni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott levélnek tartalmaznia kell a forintra átváltásról szóló, legalább az 1. mellékletben meghatározott tartalmi elemeket magában foglaló tájékoztatást is, továbbá

a) a szerződésmódosítás hiányában a 2015. augusztus 19. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyam alapján fizetendő esedékes törlesztő részleteket, valamint

b) a szerződésmódosítás hatálybalépésének napjától hátralévő futamidőben esedékes törlesztő részleteket

tartalmazó törlesztési táblázatot.

9. § (1) A devizaalapú kölcsönszerződések ezen alcím szerinti módosítása az ügyleti kamat, díj, költség mértéke tekintetében az érintett fogyasztóra nem lehet hátrányosabb.

(2) Nem tekinthető hátrányosabbnak az ügyleti kamat mértéke, amennyiben a devizaalapú kölcsönszerződés alapján fennálló, eltérő kamatozású összegekből álló követelés esetén a forintra átváltás utáni tőketartozás vonatkozásában felszámítandó ügyleti kamat mértéke legfeljebb a forintra átváltáskor fennálló, eltérő kamatozású tőketartozások összegével súlyozott kamatláb.

(3) Az adós, illetve több adós esetén valamennyi adóstárs együttesen kezdeményezheti a pénzügyi intézménynél a szerződés futamidejének rövidítését a magasabb törlesztő részlet vállalása mellett.

10. § (1) A fix kamatozású devizaalapú kölcsönszerződések módosított szövegét fix kamatozásúként, a referencia-kamatlábhoz kötött devizaalapú kölcsönszerződések módosított szövegét forint alapú referencia-kamatozásúként, a kamatperiódusonként rögzített hitelkamatozású devizaalapú kölcsönszerződések módosított szövegét kamatperiódusonként rögzített hitelkamatozásúként kell elkészíteni.

(2) A referencia-kamatlábhoz kötött devizaalapú kölcsönszerződések esetén a módosított forint alapú referencia-kamatlábat, valamint a kamatfelár-változtatási mutatót úgy kell meghatározni, hogy az tartalmilag - így különösen az alapul szolgáló kamatláb futamidejét tekintve - megfeleljen a szerződésmódosítást megelőzően alkalmazott referencia-kamatlábnak, valamint kamatfelár-változtatási mutatónak. Ha a módosított referencia-kamatláb a módosítás hatálybalépésének napján magasabb, mint a szerződésmódosítást megelőzően alkalmazott referencia-kamatláb, akkor a különbözetet a kamatfelár terhére kell érvényesíteni.

(3) A kamatperiódusonként rögzített hitelkamatozású devizaalapú kölcsönszerződések esetén a kamatváltoztatási mutatót úgy kell meghatározni, hogy az tartalmilag megfeleljen az eredeti kamatváltoztatási mutatónak.

(4) Az a díj, jutalék és költség, amelyet a devizaalapú kölcsönszerződés az e törvény hatálybalépése előtt érvényesen tartalmazott, a szerződés része marad.

11. § (1) A devizaalapú kölcsönszerződések módosított szövegét a pénzügyi intézmény egyenlő összegű (annuitásos) törlesztő részletű kölcsönszerződésként készíti el, amely nem érinti a pénzügyi intézmény által adott átmeneti fizetési könnyítés hatályát.

(2) Az egyenlő összegű (annuitásos) törlesztőrészlet meghatározásakor a tőketartozásba a késedelmes követelésrészt (tőke, kamat, késedelmi kamat, díj) és a már megszolgált, de még nem esedékes követeléseket is bele kell számítani oly módon, hogy a szerződésmódosítás 7. § (3) bekezdése szerinti hatálybalépésekor már forintban nyilvántartott követelésrész forint összege és a szerződésmódosítás 7. § (3) bekezdése szerinti hatálybalépésekor devizában nyilvántartott késedelmes követelésrész 12. § (1) bekezdés szerinti devizaárfolyammal forintra átváltott összege növeli a forintra átváltáskor meghatározott induló tőketartozás összegét.

(3) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben meghatározott kölcsönszerződés módosított szövegét - ideértve a futamidő esetlegesen szükséges hosszabbítását is - úgy állapítja meg, hogy a módosított szerződés alapján 2015 decemberétől fizetendő első törlesztő részlet

a) kizárólag akkor lehet több, mint a 2015. december 1. napját megelőző három hónapban fizetendő összeg - ide nem értve az eseti jellegű szolgáltatások miatt felszámítandó összeget - számtani átlagának 115%-a, ha a devizaalapú kölcsönszerződés módosítást követő teljes futamideje - a szerződéskötéstől számítva - eléri a 12 évet, valamint

b) nem lehet több, mint a 2015. december 1. napját megelőző három hónapban fizetendő összeg - ide nem értve az eseti jellegű szolgáltatások miatt felszámítandó összeget - számtani átlagának 125%-a,

ide nem értve azt, amennyiben a fogyasztó a 9. § (3) bekezdése alapján kéri a szerződése futamidejének rövidítését.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában a három hónapban fizetendő összeg számtani átlagának meghatározásakor az átmeneti fizetési könnyítés hatását figyelmen kívül kell hagyni.

(5) Amennyiben a 2015. december 1. napját megelőző három hónapban a törlesztőrészlet forinttól eltérő devizanemben fizetendő, a (3) bekezdés szerinti számításhoz a törlesztőrészlet forintban meghatározott összegét a 12. § (1) bekezdés szerinti devizaárfolyamon kell megállapítani.

12. § (1) A forintra átváltásnál alkalmazott árfolyam a 2015. augusztus 19. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyam.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti devizaárfolyam magasabb, mint az Fttv. 10. §-a szerinti devizaárfolyam, akkor a pénzügyi intézmény a fogyasztóval szemben elengedi a kölcsönszerződésből eredő követelésének a devizaárfolyam különbözetére eső részét.

(3) A követelés elengedésének kiszámításakor a követelés összegében nem kell figyelembe venni a már lejárt esedékességű vagy már forintra átváltást megelőzően forintban nyilvántartott részt.

(4) A fogyasztó (2) bekezdés szerinti tartozása csökkentésének, valamint csökkentésre eső kamat- és kamatjellegű kiadásainak 50%-át a pénzügyi intézmény viseli, 50%-át az állam - külön törvényben meghatározott módon - átvállalja.

(5) A pénzügyi intézmény a (2) bekezdés szerinti követelés elengedés mértékét a fogyasztóval szemben utóbb nem jogosult érvényesíteni, kivéve, ha a fogyasztó a 13. § szerint kezdeményezte a devizaalapú kölcsönszerződése forintosításának mellőzését.

13. § (1) Az érintett fogyasztó a devizalapú kölcsönszerződések forintra átváltott, módosított szövegének kézbesítését követő 30 napon belül

a) igazolható módon írásban nyilatkozhat arról, hogy a szerződés módosítását nem fogadja el vagy

b) jogosult a szerződést díj-, költség- és jutalékmentesen igazolható módon, írásban felmondani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatok postai úton történő megküldése esetén az ajánlat elutasításának vagy a felmondás időpontjának a könyvelt küldemény postára adásának időpontját kell tekinteni.

(3) A fogyasztó (1) bekezdés a) pontja szerinti jognyilatkozatának egyértelműen tartalmaznia kell azt, hogy a szerződés módosításához nem járul hozzá. A fogyasztó a pénzügyi intézmény ajánlatának elutasításával vagy elfogadásával kapcsolatban jogfenntartással nem élhet.

(4) A fogyasztó (1) bekezdés szerinti jognyilatkozatát vagy annak elmaradását az általa esetlegesen megtett jogfenntartó nyilatkozat figyelmen kívül hagyásával kell értelmezni.

(5) Ha a fogyasztó határidőben nem élt az (1) bekezdésben foglaltakkal, úgy kell tekinteni, hogy a pénzügyi intézmény által megküldött, e törvény rendelkezéseinek megfelelő szerződésmódosításra vonatkozó ajánlatot teljes körűen elfogadta, és a szerződés közös megegyezéssel módosult.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatok megtételére adóstársak együttes, egybehangzó nyilatkozatával van mód.

(7) A szerződés felmondása esetén a fogyasztó fennálló kötelezettségei a forintra váltást megelőző eredeti szerződési feltételeknek megfelelően egy összegben esedékessé válnak, amelyet legkésőbb a szerződés szerinti rendes felmondási idő utolsó napjáig - rendes felmondási idő kikötésének hiányában 30 napon belül - köteles teljesíteni.

(8) Ha a fogyasztó a szerződés egyedüli kötelezettje, és a fogyasztó halála miatt hagyatéki eljárás van folyamatban, a szerződésből eredő tartozás forintra átváltása a jogosult hozzájárulása nélkül megtörténik azzal, hogy az örökös a hagyatéki eljárás jogerős befejezését követő 30 napon belül nyilatkozhat arról, hogy a szerződés módosítását nem fogadja el.

14. § Az ezen alcím szerinti szerződésmódosítással - ideértve a fogyasztó 9. § (3) bekezdése szerinti kezdeményezését is, ha arra a kölcsönszerződése módosított szövegének kézbesítését követő 60 napon belül kerül sor - összefüggésben a pénzügyi intézmény a fogyasztóval szemben díjat, költséget, jutalékot vagy más fizetési kötelezettséget nem számíthat fel.

5. A már felmondott devizaalapú kölcsönszerződésekből eredő követelésre vonatkozó rendelkezések

15. § (1) A már felmondott devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, devizában nyilvántartott követelést a pénzügyi intézmény az ezen alcímben meghatározottak szerint, a 12. § (1) bekezdésében rögzített árfolyamon forintkövetelésre váltja át.

(2) A követelés forintra átváltásának napja - ha az érintett fogyasztó nem él a 18. § (3) bekezdésében meghatározott lehetőséggel - a 18. § (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatás kézbesítését követő 31. nap.

(3) A követelés forintra átváltásának hatálya 2016. január 1. napjára visszamenőleg áll be.

16. § (1) Ha a követelés 15. § (1) bekezdés szerinti forintra átváltásánál alkalmazott devizaárfolyam magasabb, mint az Fttv. 10. §-a szerinti devizaárfolyam, akkor a pénzügyi intézmény a fogyasztóval szemben elengedi a követelésének a devizaárfolyam különbözetére eső részét.

(2) A fogyasztó (1) bekezdés szerinti tartozása csökkentésének 50%-át a pénzügyi intézmény viseli, 50%-át az állam - külön törvényben meghatározott módon - átvállalja.

(3) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdés szerinti elengedés mértékét a fogyasztóval szemben utóbb nem jogosult érvényesíteni, kivéve, ha a fogyasztó a 18. § (3) bekezdése szerint kezdeményezte a forintkövetelésre történő átváltás mellőzését.

17. § (1) A végrehajtást kérőnek a követelés forintra átváltásra vonatkozó tájékoztatás főadós részére történő megküldését követő 60 napon belül a végrehajtó - ha a végrehajtható okirat a végrehajtónak nem került megküldésre, a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző - részére be kell jelentenie a követelés forintra átváltását és annak forintban meghatározott összegét.

(2) Ha a devizában nyilvántartott követelés tekintetében a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, akkor a végrehajtást kérő köteles a követelés forintra váltott eredményének megfelelő módosított végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet előterjeszteni. Ha a végrehajtható okirat kiállítása már megtörtént, de annak a végrehajtó részére való megküldésére még nem került sor, akkor a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtást kérő bejelentését a végrehajtható okirat mellékleteként a végrehajtónak megküldi.

18. § (1) A pénzügyi intézmény 2016. január 31-ig köteles a követelés forintra átváltásáról a főadós részére tértivevényes levélben tájékoztatást küldeni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatásnak legalább a 2. mellékletben meghatározott tartalmi elemeket tartalmaznia kell.

(3) Az érintett főadós az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás kézbesítését követő 30 napon belül írásban kezdeményezheti a követelés forintkövetelésre történő átváltásának mellőzését, ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy azt tudomásul vette.

19. § A pénzügyi intézmény a már felmondott, fogyasztóval kötött devizaalapú kölcsönszerződésből eredő követeléseire saját döntése alapján adandó részletfizetésre vagy egyéb kedvezmény nyújtására vonatkozó ajánlat részletszabályait 2016. január 1-ig belső szabályzatban rögzíti.

6. Ügyfélvédelem

20. § (1) Ha a fogyasztó

a) a pénzügyi intézménytől határidőben nem kapta meg az e törvény szerinti szerződésmódosításról vagy forintkövetelésre átváltásról szóló, valamint az azzal összefüggő dokumentumokat, vagy

b) vitatja a devizaalapú kölcsönszerződésből eredő követelés forintra történő átváltása számítását, a kamat számítását vagy az új törlesztő részleteket tartalmazó táblázatban foglalt adatok és számítások megfelelőségét,

panaszt kizárólag írásban terjeszthet elő a pénzügyi intézmény felé.

(2) Az (1) bekezdés szerinti, valamint az ahhoz kapcsolódó, forintra átváltással összefüggésben előterjesztett egyéb tárgyú panaszt a pénzügyi intézmény az annak beérkezését követő 60 napon belül köteles megválaszolni.

21. § A Felügyelet az MNB törvény 29. alcíme szerinti - hivatalból megindítható - fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás keretében vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmények az e törvényben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.

7. Záró rendelkezések

22. § Ez a törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.

23. § (1) A pénzügyi intézmény az e törvény hatálybalépését követően az e törvény hatálya alá tartozó devizaalapú kölcsönszerződések forintban meghatározott esedékes törlesztőrészletét a (3) bekezdésben meghatározott elszámolással a 12. § (1) bekezdése szerinti devizaárfolyam alkalmazásával állapítja meg, kivéve, ha a fogyasztó a 13. § szerint kezdeményezte a devizaalapú kölcsönszerződése forintosításának mellőzését.

(2) A pénzügyi intézmény a 2015. december 1. napját követően - az e törvény szerinti szerződésmódosítás alapján fizetendő törlesztőrészlet első alkalommal történő teljesüléséig is - az e törvény hatálya alá tartozó devizaalapú kölcsönszerződések forintban meghatározott esedékes törlesztőrészletét a 12. § (1) bekezdése és az Fttv. 10. §-a szerinti devizaárfolyam közül az alacsonyabb devizaárfolyam alkalmazásával állapítja meg kivéve, ha a fogyasztó a 13. § szerint kezdeményezte a devizaalapú kölcsönszerződése forintosításának mellőzését.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott árfolyam és a módosítással érintett szerződés szerint alkalmazható árfolyam eltéréséből eredő különbséget a pénzügyi intézmény a fogyasztóval legkésőbb a szerződés módosításától számított 60 napon belül, a legközelebb esedékes második törlesztőrészlet terhére vagy javára számolja el. Amennyiben az (1) és a (2) bekezdésekben meghatározott árfolyam és a módosított szerződés szerint alkalmazható árfolyam eltér, és ebből következően fogyasztói túlfizetés keletkezik, és a kölcsönszerződés a szerződés módosítása következtében megszűnik, a túlfizetés összegét a pénzügyi intézmény

a) ha a fogyasztó fizetési számlájának számát ismeri, haladéktalanul átutalja a fogyasztó fizetési számlájára,

b) ha a fogyasztó fizetési számlájának számát nem ismeri, akkor a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatja arról, hogy a fizetési számlája számának bejelentését követően a túlfizetés összegét fizetési számlájára átutalja, és arról, hogy ilyen bejelentés hiányában az összeget a fogyasztó a pénzügyi intézménynél készpénzben felveheti.

(4) A Khrtv. 15. § (6) bekezdésében foglalt, e törvénnyel összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségének a referenciaadat-szolgáltató akként tesz eleget, hogy a természetes személyt az adatátadás megtörténtéről a 8. § (1) bekezdésében foglalt szerződésmódosítással, illetve a 18. § (1) bekezdésében foglalt követelés forintosításáról szóló tájékoztatással egyidejűleg értesíti.

24. § (1) A pénzügyi intézmény az e törvény hatálya alá tartozó devizaalapú kölcsönszerződés alapján nyilvántartott követelés forintra átváltását az érintett fogyasztóval szemben a 7. § (3) bekezdése szerint teljesíti azzal, hogy annak hatásait a fogyasztóra vonatkozó belső nyilvántartásaiban, valamint a számviteli nyilvántartásaiban 2016. február 15-ig vezeti át, illetve rögzíti.

(2) A pénzügyi intézmény az e törvény hatálya alá tartozó már felmondott devizaalapú kölcsönszerződésből eredő követelés forintra átváltását az érintett fogyasztóval szemben 2016. január 1. napjával teljesíti azzal, hogy annak hatásait a fogyasztóra vonatkozó belső nyilvántartásaiban, valamint a számviteli nyilvántartásaiban 2016. március 15-ig vezeti át, illetve rögzíti.

25. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 17. § (1) bekezdése a következő zs) ponttal egészül ki:

(Mentes az ajándékozási illeték alól:)

zs) az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvény rendelkezéseinek végrehajtásával összefüggésben megszűnt kötelezettség.”

26. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklete a 3. melléklet szerint módosul.

27. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 29/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„29/C. § (1) Az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény (a továbbiakban e §-ban: 2015. évi CXLV. törvény) 12. § (2) bekezdése és 16. §-a alapján az adózó által elengedett, fogyasztóval közölt tartozás 50 százaléka (a továbbiakban e §-ban: elengedési kedvezmény összege) csökkenti az adózó által a 2016-ban kezdődő adóévére fizetendő társasági adót, pénzügyi szervezetek különadóját, hitelintézeti különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket. Az adózó az elengedési kedvezményt a döntése szerinti megosztásban számolhatja el az említett adók csökkentéseként (ideértve azt az esetet is, ha egyetlen adó csökkentéseként számolja el annak teljes összegét). Amennyiben az adózó döntése arra irányul, hogy az adott adókötelezettséget a lehető legnagyobb mértékben csökkentse, akkor ezt az önellenőrzés és az adóellenőrzés során is figyelembe veheti.

(2) Ha az elengedési kedvezmény összege több, mint az (1) bekezdés szerint érvényesített csökkentés összege, akkor különbözetüket az adózó kapcsolt vállalkozásának minősülő (egy vagy több) pénzügyi intézmény érvényesítheti a 2016-ban kezdődő adóévére fizetendő társasági adója, pénzügyi szervezetek különadója, hitelintézeti különadó, pénzügyi tranzakciós illeték megállapításánál. Ha a különbözetet egynél több kapcsolt vállalkozásnak minősülő pénzügyi intézmény érvényesíti, akkor ezen adózókat e jogcímen külön-külön megillető adócsökkentés teljes összege nem haladhatja meg a különbözetet. Az adózó és kapcsolt vállalkozásának minősülő (egy vagy több) pénzügyi intézmény írásos megállapodásban rögzítik a külön-külön érvényesítendő csökkentés összegét.

(3) Az elengedési kedvezmény összegének azon része, amelyre tekintettel az adózó vagy a kapcsolt vállalkozásának minősülő pénzügyi intézmény az (1)-(2) bekezdés szerinti csökkentést nem alkalmazta, csökkenti a 2016-ban kezdődő adóévet követő adóévekre az adózó és a kapcsolt vállalkozásának minősülő (egy vagy több) pénzügyi intézmény adókötelezettségét az (1)-(2) bekezdés szerinti módszer alkalmazásával.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekkel összefüggő adókötelezettségek teljesítése és azok ellenőrzése érdekében az adózó és az érintett kapcsolt vállalkozásának minősülő (egy vagy több) pénzügyi intézmény külön nyilvántartást vezet.

(5) Az (1) bekezdés szerinti adózó az adóévi adózás előtti eredményét köteles megnövelni az elengedési kedvezményből az (1)-(4) bekezdés szerinti, a társasági adó csökkentéseként elszámolt rész összegével a beszámítás adóévében.

(6) Az (1) bekezdés szerint elengedett tartozás teljes összegére annuitásos törlesztési ütemezéssel a teljes futamidőre kiszámított, de az elengedés miatt esedékessé már nem váló kamat- és kamatjellegű bevétel 50 százaléka csökkenti az adózó által a 2016. adóévére fizetendő társasági adót, pénzügyi szervezetek különadóját, hitelintézeti különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket. Az adócsökkentés alapjául szolgáló számított, de az adózás előtti eredmény javára el nem számolható kamat- és kamatjellegű bevétel megállapításánál a fogyasztói tartozásból figyelmen kívül kell hagyni azt a részt, amely már az elengedés napját megelőző napon 90 napon túl késedelmes volt. Az e bekezdés szerinti csökkentés összegét úgy kell meghatározni, mintha a fogyasztó elengedés hiányában a szerződést az elengedés napját megelőző napon hatályos szerződési feltételek (ideértve különösen a kamatlábat) szerint, azonban annuitásos kamatszámítással és a 2015. évi CXLV. törvény 11. § (3) bekezdése alapján meghatározott futamidővel szerződésszerűen teljesítette volna.

(7) A (6) bekezdés szerinti adócsökkentésre a (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadók azzal az eltéréssel, hogy az adózó vagy kapcsolt vállalkozásának minősülő pénzügyi intézmény utoljára abban az adóévben érvényesítheti e csökkentést, amelynek első napja 2018-ban van.

(8) A 2015. évi CXLV. törvény 12. § (1) bekezdésének és 16. §-ának végrehajtása érdekében az adózó által vagy a Magyar Nemzeti Bank partnerkörébe tartozó hitelintézet vagy ernyőbank által a Magyar Nemzeti Banktól - az adózó vagy a Magyar Nemzeti Bank partnerkörébe tartozó hitelintézet vagy ernyőbank és a Magyar Nemzeti Bank között létrejött szerződésben 2015. december 1-ig rögzített feltételekkel - megszerzett deviza árfolyamának változása miatt az adózónál keletkező veszteségből (az elengedés adóévének adózás előtti eredménye terhére elszámolt összegből) az a rész, amely annak következménye, hogy a forintra történő átváltást követően előálló, az érintett fogyasztói kölcsönszerződések könyv szerinti értéken számításba vett állománya több mint 2 százaléka tekintetében a fogyasztó a törvényben előírt határidőn belül írásban kezdeményezte a devizaalapú kölcsönszerződés forintra történő átváltását célzó szerződésmódosítás mellőzését, csökkenti az adózó által az (1) bekezdés szerinti adóévre fizetendő társasági adót, pénzügyi szervezetek különadóját, hitelintézeti különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket. Az adózó e csökkentési lehetőséget az említett adók tekintetében a döntése szerinti megosztásban érvényesítheti, vagy dönthet arról is, hogy teljes összegét egyetlen adó tekintetében számolja el. Amennyiben az adózó döntése arra irányul, hogy az adott adókötelezettséget a lehető legnagyobb mértékben csökkentse, akkor ezt az önellenőrzés és az adóellenőrzés során is figyelembe veheti. Az érintett fogyasztók meghatározásánál az adóstársakat egy fogyasztónak kell tekinteni.

(9) A (8) bekezdés szerinti adócsökkentésre a (2)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadók azzal az eltéréssel, hogy az adózó vagy a kapcsolt vállalkozásának minősülő (egy vagy több) pénzügyi intézmény utoljára abban az adóévben érvényesítheti e csökkentést, amelynek első napja 2018-ban van.

(10) Az adózó és a kapcsolt vállalkozásának minősülő pénzügyi intézmény az (1)-(9) bekezdésekben foglalt rendelkezések szerinti csökkentés adóévi várható összegéről az állami adóhatóság által e célra rendszeresített külön nyomtatványon vagy elektronikus úton legkésőbb az adóév március 31-ig - a bejelentés időpontjában ismert információk alapján - adatot szolgáltat, azzal, hogy a pénzügyi szervezetek különadóját, hitelintézeti különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket érintően az adatszolgáltatásban feltüntetett összeget a ténylegesen érvényesített csökkentés összege nem haladhatja meg.

(11) A 2015. évi CXLV. törvény 12. § (1) bekezdésének és 16. §-ának végrehajtása érdekében az adózó által vagy a Magyar Nemzeti Bank partnerkörébe tartozó hitelintézet vagy ernyőbank által a Magyar Nemzeti Banktól - az adózó vagy a Magyar Nemzeti Bank partnerkörébe tartozó hitelintézet vagy ernyőbank és a Magyar Nemzeti Bank között létrejött szerződésben 2015. december 1-ig rögzített feltételekkel - megszerzett deviza árfolyamának változása miatt az adózónál keletkező nyereségből (az elengedés adóévének adózás előtti eredménye javára elszámolt összegből) azt a részt, amely annak következménye, hogy a forintra történő átváltást követően előálló, az érintett fogyasztói kölcsönszerződések könyv szerinti értéken számításba vett állománya több mint 2 százaléka tekintetében a fogyasztó a törvényben előírt határidőn belül írásban kezdeményezte a devizaalapú kölcsönszerződés forintra történő átváltását célzó szerződésmódosítás mellőzését, az adózó az (1) bekezdés szerinti adóévben a fizetendő pénzügyi tranzakciós illetéket növelő összegként megállapítja, valamint a fogyasztói visszajelzés törvényben előírt határidejét követő hónapra benyújtott pénzügyi tranzakciós illeték bevallásában bevallja, és a bevallás benyújtásának határidejéig megfizeti.

(12) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott adózó a 2000. december 31-ig megkötött tartós adományozási szerződés alapján adott adományra vonatkozóan e törvény 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.

(13) Az adózó a 2000. december 31-ig (a 2000. december 31-én előtársaságként működő adózó az első adóévében) keletkezett negatív adóalapra a 17. § 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza, figyelemmel a 29. § (2) bekezdésére is.”

28. § A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 16. alcíme a következő 37/A. §-sal egészül ki:

„37/A. § (1) Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a bíróság - a 38. § (6) bekezdés szerinti felülvizsgált elszámolás adatainak alapul vételével - az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítja meg.

(2) Az elszámolás fordulónapját követően a határozathozatalig terjedő időszakban teljesített törlesztést az erre irányadó szabályok szerint a fogyasztó javára kell elszámolni.”

29. § Az Fttv. a következő 6/A. alcímmel és 15/A. §-sal egészül ki:

6/A. A szerződés érvénytelensége (részleges érvénytelensége) iránti perekben alkalmazandó szabályok

15/A. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránt indult és folyamatban lévő perekben e törvénynek a forintra váltást megállapító szabályait a fogyasztónak az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás szerint meghatározott, deviza vagy devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésből eredő tartozásának összegére is alkalmazni kell.

(2) A fogyasztónak az elszámolás fordulónapján forintban megállapított tartozását a határozathozatalig terjedő időszakban a fogyasztó által teljesített törlesztés összege csökkenti.

(3) A fogyasztói kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása esetén a feleknek az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás eredményeként meghatározott szerződéses jogait és kötelezettségeit e törvény szabályai alapján kell megállapítani.”

30. § E törvény tervezetének a nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat 2. cikk (1) bekezdése szerinti előzetes bejelentése megtörtént.

1. melléklet a 2015. évi CXLV. törvényhez

A forintra átváltásról, az e törvény szerinti szerződésmódosításról és a kapcsolódó tudnivalókról szóló tájékoztatás minimális tartalmai elemei

1. Az e törvény szerinti forintra átváltással érintett szerződés megjelölése.

2. Tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi intézmény e törvény rendelkezései alapján a fogyasztóval szemben fennálló, devizában nyilvántartott követelését a 12. § (1) bekezdés szerinti árfolyamon forintkövetelésre váltja át.

3. Amennyiben a 11. § (1) bekezdés alkalmazásával a devizaalapú kölcsönszerződés törlesztési metódusa módosul, arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a forintra átváltást követően a fogyasztó egyenlő összegű (annuitásos) törlesztőrészletekben teljesíti a fizetési kötelezettségét.

4. Tájékoztatás a forintra átváltás és az ahhoz kapcsolódó szerződésmódosítás fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt kedvező hatásairól.

5. Tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés jelen tájékoztatásban foglaltak szerint kerül módosításra, és a szerződés módosított rendelkezéseit a tájékoztatáshoz mellékelve kapja meg a fogyasztó.

6. A forintra átváltás 7. § (3) bekezdés szerinti értéknapja.

7. A forintra átváltás során alkalmazott 12. § (1) bekezdés szerinti árfolyam.

8. Tájékoztatás a forintra átváltás esetén történő, 12. § (2) bekezdés szerinti követelés-elengedésről és az elengedett követelés összegéről.

9. Arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a 9. § (1) bekezdése alapján a kamat, díj, költség mértéke a forintra történő átváltással a fogyasztóra nem lehet hátrányosabb.

10. A forintra átváltással módosuló szerződési feltételek:

Forintra átváltást megelőzően
(novemberi esedékességkor vagy
2015. december 1-jén érvényes)
Forintra átváltást és a 12. §
(2) bekezdés szerinti
követelés-elengedést követően
Devizában nyilvántartott lejárt követelés összege (deviza és Ft*):
Forintban nyilvántartott lejárt követelés összege (Ft):
Devizában nyilvántartott még nem esedékes követelés összege (deviza és Ft*):
Forintban nyilvántartott még nem esedékes tőkekövetelés összege (Ft):
Forintban nyilvántartott még nem esedékes egyéb követelés összege (Ft):
Összes követelés (Ft)
Elengedett követelés összege a devizában nyilvántartott még nem esedékes követelés alapján (Ft)
Kamat mértéke:
Referencia-kamat**:
Referencia-kamatláb **:
Kamatfelár**:
Kamatfelár-változtatási mutató**:
Kamatváltoztatási mutató**:
Maximális*** hátralévő futamidő (hónap):
*A forintra váltást megelőző deviza követelés összege, forintban kifejezett összegének meghatározásakor a 12. § (1) bekezdés szerinti árfolyamot kell alkalmazni.
**A tájékoztatásnak csak abban az esetben kell tartalmaznia, amennyiben a forintra átváltással érintett követelés alapjául szolgáló szerződésben az adott szerződési feltétel szerepel.
*** Csak abban az esetben tüntetendő fel, ha a futamidő a szerződés jellegéből eredően változhat.

11. A 9. § (3) bekezdés szerinti kezdeményezés lehetőségére vonatkozó figyelemfelhívás.

12. A 13. §-ban foglaltakra történő figyelemfelhívás, valamint az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a forintra átváltás mellőzése esetén az árfolyamkockázat továbbra is fennáll, e törvény szerinti követelés elengedésére nem kerül sor, míg a forintra átváltás esetében az árfolyamkockázat megszűnik.

13. A forintra történő átváltással a kamatkockázat mértékében történő változásról szóló tájékoztatás:

13.1. Nem referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén nyújtandó tájékoztatás:

13.1.1. Az alábbi szöveg alkalmazandó abban az esetben, ha a 2015. február 1-jétől számított hátralévő futamidő nem haladja meg a 3 évet:
„Tájékoztatjuk, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében szerződésében a kamat jelenlegi mértéke nem változtatható, a forintra történő átváltással a kamatkockázat mértékében változás tehát nem áll be. A szerződés a forintra történő átváltást követően nem hordoz kamatkockázatot.”
13.1.2. Az alábbi szöveg alkalmazandó abban az esetben, ha a 2015. február 1-jétől számított hátralévő futamidő meghaladja a 3 évet:
„Tájékoztatjuk, hogy a forintra átváltással az árfolyamkockázat megszűnik, azonban a kamat esetleges változásából eredő kockázat továbbra is fennáll. A szerződés módosításával a szerződés szerint alkalmazott kamatváltoztatási mutató megváltozása miatt a kamatkockázat mértéke tekintetében változás áll be.
Szerződésében a kamat mértéke nem a teljes futamidőre került meghatározásra, az a futamidő alatt az adós számára mind kedvezőtlenül, mind kedvezően változhat. A kamat mértékének növekedése esetén mind a törlesztőrészletek, mind a futamidő alatt összességében megfizetendő kamat összege megnő, így a szerződés alapján az adós által megfizetendő teljes összeg is növekszik. A kamat meghatározásának módjától és a kamat módosítására vonatkozó szerződési feltételektől függ, hogy a kamat mértéke mely feltételek, körülmények függvényében, mikor, milyen időközönként és milyen mértékben változhat. A kamat mértékének várhatóan bekövetkező, de előre nem látható irányú és mértékű változásából eredő kockázatot teljes egészében az adós viseli. A kamat mértékének növekedése esetén a felmerülő többletfizetési kötelezettség az adóst terheli.
A szerződésben meghatározott időtartamú kamatperiódusokon belül a pénzügyi intézmény nem jogosult a kamat mértékét egyoldalúan megváltoztatni. A kamatperiódusok lejárta után azonban a pénzügyi intézmény a szerződésben meghatározott és a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatváltoztatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja a kamat mértékét.
A forintra történő átváltással a kamatkockázat nem új kockázatként jelenik meg a szerződésben. Az e kockázatban bekövetkező változás abban áll, hogy a jövőben felszámításra kerülő szerződés szerinti kamat mértékét a korábbiaktól eltérő tényezők befolyásolják abban az esetben, ha sor kerül az átváltásra. A változás alapja az, hogy az átváltást megelőzően alkalmazott kamatváltoztatási mutató, illetve az átváltást követően alkalmazásra kerülő kamatváltoztatási mutató eltérő mértékű kamatokat eredményezhet a jövőre nézve.
Nem határozható meg előre, hogy a jövőben hogyan alakul a felszámítható kamat mértéke a forintra történő átváltással, illetve annak elmaradása esetén. Valós lehetőségként kell számolnia az adósnak azzal, hogy a forintra történő átváltás eredményeként a kamat mértéke a jövőben kedvezőtlenebb módon alakul annál, mintha az átváltásra nem került volna sor. Az átváltás eredményeként, illetve annak mellőzése esetén kialakuló kamatmértékek közötti különbözet előre nem számszerűsíthető. Ennek megfelelően az sem határozható meg előre, hogy átváltás esetén vagy annak mellőzése esetén alakul kedvezőbb módon a kamat mértéke az adós számára.
A kamatkockázat mértékében beálló változás megítélésének az alapjául a forintra váltást megelőzően, illetve az azt követően alkalmazásra kerülő kamatváltoztatási mutatók megismerése szolgál.
A forintra váltást megelőzően alkalmazott kamatváltoztatási mutató bemutatása:*
A forintra váltást követően alkalmazandó kamatváltoztatási mutató bemutatása:*”
* A tájékoztatásnak az adott kamatváltoztatási mutató MNB honlapján közzétett ismertetését, képletét és annak magyarázatát egyaránt tartalmaznia kell.

13.2. Referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén nyújtandó tájékoztatás:

13.2.1. Az alábbi szöveg alkalmazandó abban az esetben, ha a 2015. február 1-jétől számított hátralévő futamidő nem haladja meg a 3 évet, vagy a kamatfelár a teljes futamidőre rögzített:
„Tájékoztatjuk, hogy a forintra átváltással az árfolyamkockázat megszűnik, azonban a kamat esetleges változásából eredő kockázat továbbra is fennáll. A szerződés módosításával az alkalmazott referencia-kamatláb megváltozása miatt a kamatkockázat mértéke tekintetében változás áll be.
Szerződésében a kamat mértéke nem a teljes futamidőre került meghatározásra, az a futamidő alatt az adós számára mind kedvezőtlenül, mind kedvezően változhat. A kamat mértékének növekedése esetén mind a törlesztőrészletek, mind a futamidő alatt összességében megfizetendő kamat összege megnő, így a szerződés alapján az adós által megfizetendő teljes összeg is növekszik. A kamat meghatározásának módjától és a kamat változására, módosítására vonatkozó szerződési feltételektől függ, hogy a kamat mértéke mely feltételek, körülmények függvényében, mikor, milyen időközönként és milyen mértékben változhat. A kamat mértékének várhatóan bekövetkező, de előre nem látható irányú és mértékű változásából eredő kockázatot teljes egészében az adós viseli. A kamat mértékének növekedése esetén a felmerülő többletfizetési kötelezettség az adóst terheli.
A kamat a szerződésben meghatározott és a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatláb (pl. BUBOR, jegybanki alapkamat) és a kamatfelár összegeként kerül meghatározásra. A kamatfelár mértéke nem változtatható, azonban a kamat mértéke a referencia-kamatláb változásából eredően módosulhat. A kamat mértéke a referencia-kamatláb változásának követésével automatikusan változik. A referencia-kamatláb mértékét a szerződésben meghatározott referenciakamat futamidejének (periódusának) megfelelő időközönként (pl. 3 hónapos BUBOR esetében 3 havonta) kell a referencia-kamatlábhoz igazítani.
A forintra történő átváltással a kamatkockázat nem új kockázatként jelenik meg a szerződésben. Az e kockázatban bekövetkező változás abban áll, hogy a jövőben felszámításra kerülő szerződés szerinti kamat mértékét a korábbiaktól eltérő tényezők befolyásolják abban az esetben, ha sor kerül az átváltásra. A változás alapja az, hogy az átváltást megelőzően alkalmazott referencia-kamatláb, illetve az átváltást követően alkalmazásra kerülő referencia-kamatláb eltérő mértékű kamatokat eredményezhet a jövőre nézve.
Nem határozható meg előre, hogy a jövőben hogyan alakul a felszámítható kamat mértéke a forintra történő átváltással, illetve annak elmaradása esetén. Valós lehetőségként kell számolnia az adósnak azzal, hogy a forintra történő átváltás eredményeként a kamat mértéke a jövőben kedvezőtlenebb módon alakul annál, mintha az átváltásra nem került volna sor. Az átváltás eredményeként, illetve annak mellőzése esetén kialakuló kamatmértékek közötti különbözet előre nem számszerűsíthető. Ennek megfelelően az sem határozható meg előre, hogy átváltás esetén vagy annak mellőzése esetén alakul kedvezőbb módon a kamat mértéke az adós számára.
A kamatkockázat mértékében beálló változás megítélésének az alapjául a forintra váltást megelőzően, illetve az azt követően alkalmazásra kerülő referencia-kamatláb megismerése szolgál.
A forintra váltást megelőzően alkalmazott referencia-kamatláb bemutatása:*
A forintra váltást követően alkalmazandó referencia-kamatláb bemutatása:*”
* A tájékoztatásnak legalább az adott referencia-kamatlábra vonatkozó, MNB honlapján közzétett információkat tartalmaznia kell.
13.2.2. Az alábbi szöveg alkalmazandó abban az esetben, ha a 2015. február 1-jétől számított hátralévő futamidő meghaladja a 3 évet, és a kamatfelár nincs a teljes futamidőre rögzítve:
„Tájékoztatjuk, hogy a forintra átváltással az árfolyamkockázat megszűnik, azonban a kamat esetleges változásából eredő kockázat továbbra is fennáll. A szerződés módosításával a szerződés szerint alkalmazott referencia-kamatláb és kamatfelár-változtatási mutató megváltozása miatt a kamatkockázat mértéke tekintetében változás áll be.
Szerződésében a kamat mértéke nem a teljes futamidőre került meghatározásra, az a futamidő alatt az adós számára mind kedvezőtlenül, mind kedvezően változhat. A kamat mértékének növekedése esetén mind a törlesztőrészletek, mind a futamidő alatt összességében megfizetendő kamat összege megnő, így a szerződés alapján az adós által megfizetendő teljes összeg is növekszik. A kamat meghatározásának módjától és a kamat változására, módosítására vonatkozó szerződési feltételektől függ, hogy a kamat mértéke mely feltételek, körülmények függvényében, mikor, milyen időközönként és milyen mértékben változhat. A kamat mértékének várhatóan bekövetkező, de előre nem látható irányú és mértékű változásából eredő kockázatot teljes egészében az adós viseli. A kamat mértékének növekedése esetén a felmerülő többletfizetési kötelezettség az adóst terheli.
A kamat a szerződésben meghatározott és a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatláb (pl. BUBOR, jegybanki alapkamat) és a kamatfelár összegeként kerül meghatározásra. A kamat mértéke mind a referencia-kamatláb változásából eredően, mind a kamatfelár pénzügyi intézmény általi egyoldalú módosításából eredően változhat.
A kamat mértéke a referencia-kamatláb változásának követésével automatikusan változik. A referencia-kamatláb mértékét a szerződésben meghatározott referenciakamat futamidejének (periódusának) megfelelő időközönként (pl. 3 hónapos BUBOR esetében 3 havonta) kell a referencia-kamatlábhoz igazítani.
A szerződésben meghatározott időtartamú kamatperiódusokon belül a kamatfelár mértékét a pénzügyi intézmény nem jogosult egyoldalúan megváltoztatni, a kamatperiódusok lejárta után azonban a pénzügyi intézmény a szerződésben meghatározott és a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatfelár-változtatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja a kamatfelár és ezzel a kamat mértékét.
A forintra történő átváltással a kamatkockázat nem új kockázatként jelenik meg a szerződésben. Az e kockázatban bekövetkező változás abban áll, hogy a jövőben felszámításra kerülő szerződés szerinti kamat mértékét a korábbiaktól eltérő tényezők befolyásolják abban az esetben, ha sor kerül az átváltásra. A változás alapja az, hogy az átváltást megelőzően alkalmazott referencia-kamatláb és kamatfelár-változtatási mutató, illetve az átváltást követően alkalmazásra kerülő referencia-kamatláb és kamatfelár- változtatási mutató eltérő mértékű kamatokat eredményezhet a jövőre nézve.
Nem határozható meg előre, hogy a jövőben hogyan alakul a felszámítható kamat mértéke a forintra történő átváltással, illetve annak elmaradása esetén. Valós lehetőségként kell számolnia az adósnak azzal, hogy a forintra történő átváltás eredményeként a kamat mértéke a jövőben kedvezőtlenebb módon alakul annál, mintha az átváltásra nem került volna sor. Az átváltás eredményeként, illetve annak mellőzése esetén kialakuló kamatmértékek közötti különbözet előre nem számszerűsíthető.
Ennek megfelelően az sem határozható meg előre, hogy átváltás esetén vagy annak mellőzése esetén alakul kedvezőbb módon a kamat mértéke az adós számára.
A kamatkockázat mértékében beálló változás megítélésének az alapjául a forintra váltást megelőzően, illetve az azt követően alkalmazásra kerülő referencia-kamatláb és kamatfelár-változtatási mutató megismerése szolgál.
A forintra váltást megelőzően alkalmazott referencia-kamatláb bemutatása:*
A forintra váltást követően alkalmazandó referencia-kamatláb bemutatása:*
A forintra váltást megelőzően alkalmazott kamatfelár-változtatási mutató bemutatása:**
A forintra váltást követően alkalmazandó kamatfelár-változtatási mutató bemutatása:**”
* A tájékoztatásnak legalább az adott referencia-kamatlábra vonatkozó, MNB honlapján közzétett információkat tartalmaznia kell.
** A tájékoztatásnak az adott kamatfelár-változtatási mutató MNB honlapján közzétett ismertetését, képletét és annak magyarázatát egyaránt tartalmaznia kell.

14. A Khrtv. 15. § (6) bekezdése szerinti tájékoztatás.

15. A 6. alcímben szabályozott panasztételi lehetőségre vonatkozó tájékoztatás.

2. melléklet a 2015. évi CXLV. törvényhez

A követelés forintra történő átváltásáról és a kapcsolódó tudnivalókról szóló tájékoztatás minimális tartalmi elemei

1. Az e törvény szerinti forintra átváltással érintett követelés megjelölése.

2. Tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi intézmény e törvény rendelkezései alapján a fogyasztóval szemben fennálló, devizában nyilvántartott követelését a 12. § (1) bekezdés szerinti árfolyamon forintkövetelésre váltja át.

3. A forintra átváltás 15. § (3) bekezdés szerinti hatálybalépésének napja.

4. A forintra átváltás során alkalmazott, 12. § (1) bekezdés szerinti árfolyam.

5. A forintra átváltást megelőzően devizában és forintban nyilvántartott, valamint a forintra átváltást követően forintban nyilvántartott követelés összege.

6. Tájékoztatás a forintra átváltás esetén történő, 16. § (1) bekezdés szerinti követelés-elengedésről és az elengedett követelés összegéről.

7. Tájékoztatás a forintra átváltásnak a fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt kedvező hatásairól.

8. A 18. § (3) bekezdésben foglaltakra történő figyelemfelhívás, valamint az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a forintra átváltás mellőzése esetén e törvény szerinti követelés elengedésére nem kerül sor.

9. A Khrtv. 15. § (6) bekezdése szerinti tájékoztatás.

10. A 6. alcímben szabályozott panasztételi lehetőségre vonatkozó tájékoztatás.

3. melléklet a 2015. évi CXLV. törvényhez

Az Szja tv. 1. számú melléklet 7. pontja a következő 7.30. alponttal egészül ki:

(Egyéb indokkal adómentes:)

„7.30. az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvény rendelkezéseinek végrehajtásával összefüggésben megszűnt kötelezettség.”


  Vissza az oldal tetejére