Időállapot: közlönyállapot (2016.X.20.)

2016. évi CIII. törvény

az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról * 

1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása

1. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 10. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A bírósági végrehajtást (a továbbiakban: végrehajtás) végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők:]

d) a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről, az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzösszegről, valamint az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó államban (a továbbiakban: külföldi állam) vagy az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban alkalmazott vagyonelkobzásról szóló értesítése,”

2. § A Vht. 202. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A végrehajtó a zár alá vett vagyont zárgondnok kezelésébe adhatja.”

3. § A Vht. 210/D. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A pénzkövetelés behajtásának szabályai szerint kell foganatosítani a vagyonelkobzást a másik európai uniós tagállamban (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: másik tagállam) vagy külföldi államban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása során is, ha azt a vagyontárgy értékének megfelelő összegű pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzásként rendeli el a bíróság.”

4. § (1) A Vht. 210/F. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a másik tagállamban vagy külföldi államban elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó határozat végrehajtása nemzeti kulturális örökséghez tartozó ingatlanra történik, vagy a másik tagállammal vagy külföldi állammal kötött nemzetközi szerződés zárja ki a vagyonelkobzásból származó állami bevétel megosztását.

(3) Ha a másik tagállamban vagy külföldi államban a vagyonelkobzást nem pénzösszegben rendelték el, és azt a bíróság sem pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzásként rendelte el Magyarországon, a vagyonelkobzást az ingatlanra a (4)-(7) bekezdés szerint kell végrehajtani.”

(2) A Vht. 210/F. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ha az állam az ingatlan tulajdonjogára tart igényt, a végrehajtó a becsérték jogerős megállapítását követően az (1) bekezdés szabályainak alkalmazásával intézkedik a tulajdonjog bejegyzése iránt. Ha a másik tagállamban elrendelt vagyonelkobzás esetében az ingatlan becsértéke a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja, vagy a külföldi államban elrendelt vagyonelkobzás esetében az ingatlan becsértéke a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja, és a külföldi állam kérelmére a bíróság arról rendelkezik, hogy az összeg 50%-a a külföldi államot illeti, a végrehajtó egyben felhívja az MNV Zrt.-t a végrehajtási költségek és a becsérték 50%-ának a törvényszéki letéti számlára történő befizetésére. A 210/G. § (4) bekezdése szerinti eseti megállapodás megkötése esetén az eseti megállapodásban foglalt összeget kell befizetni a törvényszéki letéti számlára.”

5. § A Vht. 210/G. §-a és az azt megelőző alcím címe helyébe a következő alcím cím és rendelkezés lép:

Vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt összeg megosztása másik tagállammal vagy külföldi állammal

210/G. § (1) Ha a másik tagállamban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt, a végrehajtási költségek fejében behajtott összegek levonása után fennmaradó összeg meghaladja a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget, a bírósági gazdasági hivatal az összeg 50%-át átutalja a másik tagállam részére.

(2) Ha a külföldi államban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt, a végrehajtási költségek fejében behajtott összegek levonása után fennmaradó összeg meghaladja a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget, és a külföldi állam kérelmére a bíróság arról rendelkezik, hogy az összeg 50%-a a külföldi államot illeti, a bírósági gazdasági hivatal az összeg 50%-át átutalja a külföldi állam részére.

(3) A vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt euróösszeget a külföldi bíróság vagyonelkobzást elrendelő határozatának meghozatala napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett átváltási árfolyamon kell meghatározni.

(4) Ha a külföldi államban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt, a végrehajtási költségek fejében behajtott összegek levonása után fennmaradó összeg megosztására a magyar állam és a külföldi állam eseti megállapodást kötött, a bírósági gazdasági hivatal az eseti megállapodásban foglalt összeget utalja át a külföldi állam részére.”

6. § A Vht. „Átmeneti rendelkezések” alcíme a következő 306/U. §-sal egészül ki:

„306/U. § A Be. zárgondnokra vonatkozó 160/A. §-át az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi CIII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.”

7. § A Vht. 317. § (1) bekezdése a következő c) és d) ponttal egészül ki:

(E törvény)

c) a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatnak,

d) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek”

(való megfelelést szolgálja.)

8. § Hatályát veszti a Vht. 202/A. § (2) bekezdése, és a 307. § (1) bekezdésének d) pontja.

2. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény módosítása

9. § A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § (1) Nincs helye a kiadatásnak, ha

a) az a bűncselekmény, illetve az a büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült,

b) a kiadni kért személy büntethetőségét a kegyelem megszüntette vagy a vele szemben kiszabott büntetés végrehajtását a kegyelem kizárja,

c) a megkereső államban a büntetőeljárás lefolytatásához szükséges magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették elő, illetve hozzájárulást nem adtak meg,

d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt jogerősen elbírálta,

e) a megkereső állam azzal a céllal kéri egy személy kiadatását, hogy vele szemben a távollétében meghozott határozatban kiszabott szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést hajtson végre, és a határozathozatalt megelőző eljárásban nem biztosították a védelemhez fűződő jogokat.

(2) Az (1) bekezdés e) pontja alapján nem tagadható meg a kiadatás, ha a megkereső állam megfelelő garanciát nyújt arra, hogy a kiadni kért személy kérelmére biztosítja részére az ügy újbóli tárgyalásához való jogot.”

10. § Az Nbjt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) Ha e törvény kivételt nem tesz, magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha

a) a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és

b) Magyarország területén nem rendelkezik állandó lakóhellyel.

(2) Ha a Magyarország területén állandó lakóhellyel és magyar állampolgársággal rendelkező kiadni kért személlyel szemben a külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntetőeljárás átvétele a legfőbb ügyész döntése értelmében nem lehetséges, a kiadni kért személy kiadható olyan bűncselekmény miatt, amely büntetési tételének felső határa mind a magyar törvény, mind a megkereső állam törvénye szerint legalább egy évig terjedő szabadságvesztés, feltéve, hogy a külföldi állam hozzájárul ahhoz, hogy a terhelt kérelmére a vele szemben kiszabott jogerős végrehajtandó szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést tartalmazó határozatot Magyarországon hajtsák végre.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási eljárás lefolytatásának mellőzésével továbbadható külföldi államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás, illetve kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően e külföldi állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.”

11. § Az Nbjt. 14. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Abban az esetben, ha a kiadni kért személy menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, illetve menedékjogi eljárás van folyamatban, a kiadni kért személlyel szemben alkalmazott kényszerintézkedés határideje - a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve - oly módon hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre a kiadatás ügyében való döntésre és a kiadott személy átadására. A kényszerintézkedés együttes időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a kényszerintézkedés kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”

12. § Az Nbjt. a következő 14/A. §-sal egészül ki:

„14/A. § (1) Meg kell tagadni a kiadatást, ha annak végrehajtása nemzetközi egyezménybe ütközik.

(2) Ha a kiadni kért személy nemzetközi szervezetnél emberi jogi panaszt nyújt be, és a nemzetközi szervezet a panasz befogadása mellett ideiglenes intézkedés elrendelését kéri, a kiadni kért személlyel szemben alkalmazott kényszerintézkedés határideje oly módon hosszabbodik meg, hogy a panasz elutasítását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre a kiadatás ügyében való döntésre, illetve a személy átadására. A kényszerintézkedés együttes időtartama ebben az esetben sem haladhatja meg a kényszerintézkedés kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”

13. § Az Nbjt. 16. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Nem szükséges a (2) bekezdés szerinti hozzájárulás az (1) bekezdés a) pontja szerinti korlátozások feloldásához, ha a kiadott személy a szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - a megkereső állam területét, vagy elhagyása után oda visszatér. A kiadatási eljárás során a kiadni kért személyt erre figyelmeztetni kell.

(4) Ha a kiadni kért személy, a lemondás jogkövetkezményeivel kapcsolatos tájékoztatást követően, önként lemond az (1) bekezdésben meghatározott korlátozások alkalmazásáról, a kiadatás feltételéül nem szabhatók az (1) bekezdésben meghatározottak.”

14. § (1) Az Nbjt. 20. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(A Fővárosi Törvényszék)

f) tájékoztatja a kiadni kért személyt a 16. §-ban meghatározott szabályokról, a lemondás lehetőségéről, és a kiadni kért személyt erre nézve nyilatkoztatja, továbbá a kioktatást és a kiadni kért személy nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíti;”

(2) Az Nbjt. 20. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A kiadatási eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.”

15. § Az Nbjt. 23. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Fővárosi Törvényszék az ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelése során, amennyiben a kiadatás feltételei a rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatóak, tájékoztatja a kiadni kért személyt, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a miniszter a kiadatáshoz hozzájárulhat a kiadatási kérelem megérkezése előtt is; a kioktatást és a kiadni kért személy nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíti (egyszerűsített kiadatás).”

16. § Az Nbjt. 25/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„25/A. § (1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás és a kiadatási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - nem alkalmazható. A kiadatási eljárás során óvadék alkalmazásának nincs helye.

(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás helyett ideiglenes kiadatási házi őrizet vagy ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom rendelhető el, ha a kiadatási kérelmet Magyarország területén lakóhellyel rendelkező személy ellen

a) olyan bűncselekmény miatt terjesztették elő, amelynél a megkereső állam törvénye szerint a büntetési tétel felső határa legfeljebb öt év szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy

b) azért terjesztették elő, mert őt jogerősen szabadságvesztésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték, és a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés még hátralévő része a három évet nem haladja meg,

és különösen a kiadni kért személy személyi és családi, illetve elfogásának körülményeire figyelemmel az ideiglenes kiadatási letartóztatással elérni kívánt cél enyhébb kényszerintézkedéssel is biztosítható.”

17. § Az Nbjt. a következő 25/B. §-sal egészül ki:

„25/B. § (1) A Fővárosi Törvényszék az ideiglenes kiadatási házi őrizet vagy az ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről szóló határozatában előírja, hogy a rendőrség a kényszerintézkedés előírásainak megtartását a kiadni kért személy mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A bíróság a kiadni kért személy mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítésének technikai feltételeit az elrendelést megelőzően tisztázza.

(2) Az ideiglenes kiadatási házi őrizet, illetve az ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom tartamára az ideiglenes kiadatási letartóztatás szabályait megfelelően alkalmazni kell.

(3) A kiadni kért személyt őrizetbe kell venni, ha

a) az ideiglenes kiadatási házi őrizet, illetve az ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom szabályait megszegi,

b) az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja,

c) a kiadni kért személy mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítése során azt állapítják meg, hogy a technikai eszköz alkalmazásának feltételei nem biztosítottak.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a bíróság elrendeli a kiadni kért személy ideiglenes kiadatási letartóztatását, rendbírság kiszabásának azonban nincs helye.”

18. § Az Nbjt. 26. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Egyszerűsített kiadatás esetén, ha a miniszter a kiadatáshoz úgy járul hozzá, hogy a kiadni kért személy ideiglenes kiadatási házi őrizet vagy ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt áll, a terheltet őrizetbe kell venni, és a kiadatási letartóztatását kell elrendelni. Ebben az esetben a kiadatási letartóztatás kezdőnapja a miniszter hozzájárulása alapján a foganatba vétel napja.”

19. § Az Nbjt. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a kiadott személy átadása az eljáró hatóságok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem volt lehetséges, a kiadatási letartóztatás vagy az ideiglenes kiadatási letartóztatás határideje oly módon hosszabbodik meg, hogy az elháríthatatlan akadály megszűnését követően legalább húsz nap álljon rendelkezésre a kiadott személy átadására. A kiadott személyt e határidő lejárta után haladéktalanul szabadon kell bocsátani.”

20. § Az Nbjt. 29. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.”

21. § Az Nbjt. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32. § (1) A terhelttel szemben - feltéve, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya ezt indokolja - a bíróság nemzetközi elfogatóparancsot bocsáthat ki büntetőeljárás lefolytatása, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából, ha a terhelttel szemben a 11. § (2) bekezdése értelmében kiadatásnak van helye.

(2) Büntetőeljárás lefolytatása céljából a vádirat benyújtását követően az (1) bekezdésben foglalt feltétel megvalósulása esetén is csak akkor bocsátható ki nemzetközi elfogatóparancs, ha a vádiratban, illetve a vád módosítása vagy kiterjesztése során az ügyész végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására vagy javítóintézeti nevelés alkalmazására tett indítványt.

(3) A vádirat benyújtása előtt a nemzetközi elfogatóparancsot a nyomozási bíró bocsátja ki. Ha a terhelten jogerősen kiszabott szabadságvesztést vagy szabadságelvonással járó intézkedést kell végrehajtani, a nemzetközi elfogatóparancsot a büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki.

(4) A bíróság a nemzetközi elfogatóparancsot, valamint szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott nemzetközi elfogatóparancs esetén a jogerős ítéletet megküldi a miniszternek.

(5) A nemzetközi elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha a kibocsátásának oka megszűnt. A bíróság a vádirat benyújtása előtt az elfogatóparancsot hivatalból is visszavonhatja. Ha a vádirat benyújtását megelőzően nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a vádiratban az ügyész végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására vagy javítóintézeti nevelés alkalmazására nem tett indítványt, a nemzetközi elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni. Ha a nemzetközi elfogatóparancs alapján a terheltet elfogják, és a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának feltételei egyébként fennállnak, a nemzetközi elfogatóparancsot - a 33. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - csak a terhelt Magyarországra történt átadását követően lehet visszavonni. A nemzetközi elfogatóparancs visszavonásáról szóló végzést a kibocsátó bíróság haladéktalanul megküldi a miniszternek.”

22. § Az Nbjt. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„33. § (1) A kiadatási kérelem előterjesztéséről a miniszter dönt; döntéséről a nemzetközi elfogatóparancsot kibocsátó bíróságot értesíti.

(2) Ha a miniszter a kiadatási kérelmet nem terjeszti elő, a miniszter tájékoztatásától függően a nemzetközi elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni.”

23. § Az Nbjt. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„34. § (1) Szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására irányuló kiadatás esetén, amennyiben halmazati büntetést szabtak ki, és a kiadatást a miniszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtására kéri, illetve a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtására engedélyezi, az első fokon eljárt bíróság állapítja meg az arra a cselekményre eső büntetés- vagy intézkedésrészt, amellyel kapcsolatban a kiadatást a miniszter kéri vagy a külföldi állam engedélyezi. Az eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti büntetés- vagy intézkedésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.

(3) Ha a szabadságvesztés büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést, amelyre a kiadatást a miniszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi, összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) és (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki.

(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik, az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést vagy szabadságelvonással járó intézkedést kell végrehajtani.”

24. § Az Nbjt. a következő 34/A. §-sal egészül ki:

„34/A. § (1) A terhelttel szemben a kiadatása előtt elkövetett, a kiadatása alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha

a) a terhelt a szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér;

b) a terhelt a kiadatási eljárásban lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;

c) a terhelt a kiadatása után, a kiadatást megelőzően elkövetett bűncselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról, vagy

d) a megkeresett állam a büntetőeljárás lefolytatásához vagy a büntetés végrehajtásához hozzájárulását adja.

(3) A (2) bekezdés c) pontja szerinti lemondás során a lemondó nyilatkozatot bíróság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell foglalni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt a terhelt önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A terhelt védőt vehet igénybe.

(4) A (2) bekezdés d) pontja szerinti hozzájárulás iránti kérelmet a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására és továbbítására irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával kell a megkeresett államnál előterjeszteni.”

25. § Az Nbjt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„43. § Külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntetőeljárás e hatóság megkeresésére akkor vehető át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy Magyarországra bevándorolt, itt letelepedett, illetve Magyarország által menekültként elismert nem magyar állampolgár.”

26. § (1) Az Nbjt. 46. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1a) A külföldi ítélet érvényének elismerésére annak a törvényszéknek van hatásköre és illetékessége, amelynek területén a terhelt lakó- vagy tartózkodási helye található. Több terhelt esetében az elismerésre annak a törvényszéknek van hatásköre és illetékessége, amelynek területén a külföldi ítéletben elsőnként megjelölt terhelt lakó- vagy tartózkodási helye található.”

(2) Az Nbjt. 46. §-a a következő (1b)-(1d) bekezdéssel egészül ki:

„(1b) Ha a külföldi ítéletben elsőként megjelölt terhelt Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel nem rendelkezik, az eljárásra a terhelt utolsó ismert magyarországi lakó- vagy tartózkodási helye szerinti törvényszéknek van hatásköre és illetékessége. Ha ilyen nincs, az eljárásra a külföldi ítéletben a soron következőként megjelölt terhelt lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában utolsó ismert magyarországi lakó- vagy tartózkodási helye szerinti törvényszéknek van hatásköre és illetékessége. Ha az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság nem állapítható meg, az eljárás a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és illetékességébe tartozik.

(1c) A külföldi ítélet érvényének elismerésére a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, ha

a) a külföldi ítélet érvényének elismerése miatt folyamatban lévő eljárás során az alapul szolgáló szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvételét is kezdeményezik,

b) az Európai Unió tagállamában hozott jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó határozat elismerését és végrehajtását kezdeményezték.

(1d) Az (1c) bekezdés a) pontja esetén az iratoknak a Fővárosi Törvényszékhez érkezésekor a Fővárosi Törvényszék a külföldi ítélet elismerése tárgyában folyamatban lévő eljárást a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvételét érintő eljárásához egyesíti, és a külföldi ítélet elismeréséről, valamint a végrehajtás átvételéről egyidejűleg határoz.”

27. § Az Nbjt. 48. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A külföldi ítélet elismerése során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.”

28. § Az Nbjt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„54. § (1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött időt, valamint az 53. § (2) bekezdése alapján történő fogvatartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe be kell számítani.

(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának átvételével összefüggésben a fordítással kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.”

29. § Az Nbjt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának átadásával összefüggésben a fordítással, valamint a terhelt szállításával kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.”

30. § Az Nbjt. 60/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60/B. § Külföldi bíróság által kiszabott végrehajtható vagyonelkobzás vagy elkobzás végrehajtását nemzetközi szerződés alapján, erre vonatkozó megkeresés esetén át lehet venni.”

31. § (1) Az Nbjt. 60/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A bíróság e törvény vonatkozó rendelkezései, valamint a nemzetközi szerződések alapján megvizsgálja, hogy a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átadása iránti megkeresés teljesítésének feltételei fennállnak-e, és ennek alapján rendelkezik a külföldi bíróság vagyonelkobzásra vagy elkobzásra vonatkozó határozatának elismeréséről és a végrehajtás átvételéről.”

(2) Az Nbjt. 60/C. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A külföldi bíróság határozata alapján elrendelt végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi bíróság határozatának végrehajthatósága megszűnt.”

(3) Az Nbjt. 60/C. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásából befolyt összeg a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget nem haladja meg, akkor az a magyar államot illeti. Ha a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásából befolyt összeg a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja, a külföldi állam kérelmére a bíróság arról rendelkezhet, hogy az összeg 50%-a a magyar államot, 50%-a a külföldi államot illeti.

(5) A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásából befolyt euróösszeget a külföldi bíróság vagyonelkobzást vagy elkobzást elrendelő határozatának meghozatala napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett átváltási árfolyamon kell meghatározni.

(6) A magyar állam és a külföldi állam eseti megállapodást köthet a vagyonelkobzásból, elkobzásból befolyt összeg megosztására. Ebben az esetben a megállapodást kötő államok a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérhetnek. Az eseti megállapodást a magyar állam részéről a miniszter köti meg. Eseti megállapodás megkötése esetén a miniszter a külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kér, a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági nyilatkozatot tesz.”

32. § Az Nbjt. 60/D. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A (2) bekezdésben meghatározott kérelemben a bíróság jelezheti, hogy a vagyonelkobzásból vagy az elkobzásból befolyt összeg megosztására a 60/C. § (4) bekezdésében meghatározott arányok szerint igényt tart.

(4) Ha a külföldi állam a (3) bekezdés szerint jelzett arányokkal nem ért egyet, a 60/C. § (6) bekezdése a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átadása esetén is irányadó.”

33. § Az Nbjt. 60/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60/F. § Külföldi bíróság által elrendelt elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtását erre vonatkozó megkeresés esetén át lehet venni.”

34. § Az Nbjt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„68. § (1) A tanú, a szakértő vagy - erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján - a terhelt zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatására vagy meghallgatására vonatkozó, a külföldi hatóság által előterjesztett megkeresés teljesítésére kizárólag a bíróság jogosult.

(2) A zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra a tanú vagy terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve a szakértő lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság illetékes. Ha a tanú vagy a terhelt Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, illetve a szakértő Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékes.

(3) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra vonatkozó, a külföldi hatóság által előterjesztett megkeresés teljesítésére nincs hatásköre, vagy nem rendelkezik illetékességgel, azt haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, és az áttételről a külföldi hatóságot értesíti.

(4) Külföldi hatóság zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra irányuló megkeresése esetén a Be. 244/A. § (3) bekezdése irányadó azzal, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

(5) A végzést legalább öt nappal a kihallgatás vagy meghallgatás határnapja előtt közölni kell a terhelttel, a védővel, a kihallgatandó tanúval, kiskorú tanú esetén a törvényes képviselővel vagy gondozóval, a szakértővel, és ha a kihallgatandó személy fogva van, a fogva tartást végrehajtó intézettel. A végzést haladéktalanul meg kell küldeni a terhelt, a tanú kihallgatásához vagy a szakértő meghallgatásához elkülönített helyiséget biztosító illetékes bíróságnak, illetve fogvatartást végrehajtó intézetnek.

(6) Külföldi hatóság zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra irányuló megkeresése alapján tartott kihallgatáson vagy meghallgatáson a megkeresést teljesítő bíróság eljáró tagja részt vesz, és gondoskodik a meghallgatandó személy személyazonosságának ellenőrzéséről, illetve a magyar jogszabályok tiszteletben tartásáról. E feladatot bírósági titkár is elláthatja.

(7) Az e §-ban meghatározott kihallgatásra vagy meghallgatásra a megkereső külföldi hatóság államának joga irányadó. A kihallgatást vagy meghallgatást a megkereső külföldi hatóság folytatja.

(8) A megkeresést teljesítő bíróság eljáró tagja a kihallgatáson vagy meghallgatáson tolmács segítségét igénybe veheti.”

35. § Az Nbjt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„69. § (1) A kihallgatandó tanú vagy terhelt, illetve a meghallgatandó szakértő részére a megkereső külföldi hatóság vagy e személyek kérelmére a bíróság tolmácsot rendel ki.

(2) Ha a megkereső külföldi hatóság államának joga szerint az eljárásban védő részvétele kötelező, és a terheltnek nincs Magyarországon meghatalmazott védője, a bíróság a terhelt részére védőt rendel ki.

(3) Az e §-ban meghatározott kihallgatásról vagy meghallgatásról a bíróság külön jegyzőkönyvet készít, amelyben fel kell tüntetni

a) a kihallgatás vagy meghallgatás helyét, illetve kezdő és befejező időpontját,

b) a kihallgatott tanú vagy terhelt, illetve a meghallgatott szakértő természetes személyazonosító adatait,

c) az eljáró bíróság jelen lévő tagjai és a jegyzőkönyvvezető, illetve a jelen lévő egyéb személyek - a tanú érdekében eljáró ügyvéd, kiskorú tanú esetében a törvényes képviselője vagy gondozója, a védő, a tolmács, illetve a zártcélú távközlő hálózat működését biztosító személyzet - természetes személyazonosító adatait, és azt, hogy az eljárási cselekményen milyen minőségben vettek részt,

d) a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás vagy meghallgatás lefolytatásának körülményeit.

(4) A bíróság a jegyzőkönyvet haladéktalanul megküldi a megkereső külföldi hatóságnak.

(5) Külföldi hatóság zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra irányuló megkeresése alapján tartott kihallgatás vagy meghallgatás kezdetén a külföldi hatóság és a bíróság egyeztetést folytat a költségek viseléséről. A felek eltérő megállapodásának hiányában a kihallgatás vagy meghallgatás költségei a megkereső külföldi államot terhelik.”

36. § Az Nbjt. a következő 73/A. §-sal egészül ki:

„73/A. § (1) A bíróság a külföldi hatóságot megkeresheti tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása érdekében, ha az érintett személy megjelenése Magyarország területén akadályba ütközik vagy nem célszerű.

(2) Az (1) bekezdés alapján a külföldi hatóság előtt tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásának kezdetén a bíróság és a külföldi hatóság egyeztetést folytat a költségek viseléséről. A felek eltérő megállapodásának hiányában a kihallgatás költségei a magyar államot terhelik.”

37. § Az Nbjt. a következő V/A. Fejezettel egészül ki:

V/A. Fejezet

Átmenő átszállítás

75/B. § A miniszter engedélyezheti, hogy a nem magyar állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük külföldön van, külföldi államok közötti bűnügyi jogsegély teljesítése céljából Magyarország területén a magyar rendőrség őrizete alatt átszállítsák.

75/C. § (1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és Magyarország területén előre nem látott közbenső leszállás történik, az átszállítandó személyt a magyar rendőrség őrizetében kell tartani.

(2) Ha az átszállítás leszállással vagy nem légi úton történik, az átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni mindazokat a feltételeket, amelyek mellett az átszállítás történik.”

38. § Az Nbjt. 80. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra irányuló megkeresésnek a 76. § (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a tanú, a szakértő vagy a terhelt személyes megjelenése elmaradásának okát, a kihallgatást vagy meghallgatást végző bíróság megnevezését, illetve az azt vezető bíró nevét.”

39. § Az Nbjt. 83. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„83. § (1) A megkereső külföldi államot terheli a személyek szállításával, átszállításával kapcsolatos költség, ha az érintett Magyarországra vagy Magyarországról történő szállítására, vagy Magyarország területén történő átszállítására a megkereső külföldi állam kezdeményezése alapján került sor.

(2) Bűnügyi költség

a) a 82. § alapján felmerült költség,

b) a kirendelt védő díja,

c) a Magyarországról történő kiadatás esetén a kiadatási eljárás során felmerült költség,

d) a személyek szállításával, átszállításával kapcsolatos költség, ha az érintett Magyarországra vagy Magyarországról történő szállítására, továbbá Magyarország vagy más állam területén történő átszállítására Magyarország által kezdeményezett jogsegélykérelem teljesítésével összefüggésben került sor, és

e) a külföldi ítélet érvényének elismerése, valamint külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvétele esetén a külföldi hatóság által megküldött idegen nyelvű iratok magyar nyelvre történő fordításának költsége.

(3) A végrehajtási vagy az eljárási jogsegély teljesítésével kapcsolatos egyéb költségek Magyarországot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is biztosított.

(4) Ha a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély jelentős költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek teljes vagy részleges megtérítése.

(5) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldről eljárási jogsegély keretében tanút vagy szakértőt idéz, részükre az utazás és a magyarországi tartózkodás költségének fedezésére előleg folyósítható.”

40. § Az Nbjt. 85. §-a a következő c) ponttal egészül ki:

(E törvény)

c) 48. és 54. §-a a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 8. cikk (3) és (4) bekezdésének, valamint 17. cikk (2) bekezdésének”

(való megfelelést szolgálja.)

41. § Az Nbjt.

a) 46. § (1) bekezdésében, 51. § (2) bekezdésében, 52. § (2) bekezdésében, 53. § (1) bekezdésében, 58. § (1) bekezdésében, 60/C. § (2) bekezdésében, 60/D. § (2) bekezdésében, 60/G. § (2) bekezdésében, 60/H. § (2) bekezdésében, 75/A. §-ában, 79/A. § (3) és (4) bekezdésében az „az igazságügyért felelős miniszter” szövegrész helyébe az „a miniszter” szöveg,

b) 49. § (1) bekezdésében az „az igazságügyért felelős miniszterhez” szövegrész helyébe az „a miniszterhez” szöveg,

c) 51. § (1) bekezdésében, 60/C. § (2) bekezdésében, 60/D. § (2) bekezdésében, 60/G. § (2) bekezdésében és 60/H. § (2) bekezdésében az „az igazságügyért felelős miniszternek” szövegrész helyébe az „a miniszternek” szöveg,

d) 60/A. § (3) bekezdésében az „az 1. és 2. Cím” szövegrész helyébe az „a 2. és 3. Cím” szöveg,

e) 60/H. § (4) bekezdésében az „Az igazságügyért felelős miniszter” szövegrész helyébe az „A miniszter” szöveg

lép.

3. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása

42. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 16. § (1) bekezdés v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A törvényszék hatáskörébe tartoznak)

v) a bennfentes kereskedelem (Btk. 410. §), a bennfentes információ jogosulatlan közzététele (Btk. 410/A. §), a tiltott piacbefolyásolás (Btk. 411. §) és a piramisjáték szervezése (Btk. 412. §);”

43. § (1) A Be. 73. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén, valamint az e törvényben meghatározott más esetekben a terhelt elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság elé állítása is elrendelhető (elfogatóparancs).”

(2) A Be. 73. §-a a következő (3a)-(3c) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a terhelttel szemben akkor is elfogatóparancs kibocsátásának lehet helye, ha a terhelt tartózkodási helye ismert, azonban előzetes letartóztatásának elrendelése és előzetes letartóztatással elérni kívánt célok érdekében elfogása és bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság elé állítása indokolt.

(3b) Ha nemzetközi, illetve európai elfogatóparancs kibocsátásának feltételei fennállnak, és a büntetőeljárás lefolytatása végett a külföldön fogvatartásban lévő terhelt Magyarországra történő átadása, illetve kiadatása indokolt, elfogatóparancsot kell kibocsátani.

(3c) Azt, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása, illetve elfogása esetén őrizetbe kell venni, és

a) huszonnégy órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más ügyész, illetve nyomozó hatóság, vagy

b) hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más bíróság

elé kell állítani.”

(3) A Be. 73. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az (1) és a (3)-(3b) bekezdésben meghatározott intézkedést az eljárás jogerős befejezését megelőzően haladéktalanul vissza kell vonni, ha az elrendelés oka megszűnt.”

(4) A Be. 73. §-a a következő (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Az (1) és a (3)-(3b) bekezdésben meghatározott intézkedés visszavonásáról vagy módosításáról az a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság intézkedik, amely előtt az eljárás folyamatban van. Ha a visszavonásra vagy a módosításra a nyomozó hatóság jogosult, az intézkedést az ügyész is visszavonhatja vagy módosíthatja.

(5b) Ha az eljárás már nem az előtt a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság előtt van folyamatban, amely az intézkedést elrendelte, valamint ha változik az (5a) bekezdés alapján visszavonásra vagy módosításra jogosult bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság, és az intézkedés alkalmazásának feltételei továbbra is fennállnak, az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság az (1) és a (3)-(3b) bekezdésben meghatározott körözés, illetve elfogatóparancs visszavonása helyett intézkedik e körülmény körözési nyilvántartási rendszerben történő rögzítése érdekében.”

44. § (1) A Be. 73/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nemzetközi, illetve európai elfogatóparancs kibocsátására kerülhet sor

a) a 73. § (3) bekezdése alapján kibocsátott elfogatóparancs esetén, ha az eljárás adatai alapján feltehető, hogy a terhelt nem tartózkodik Magyarország területén,

b) a 73. § (3a) bekezdése alapján kibocsátott elfogatóparancs esetén, ha a terhelt külföldön tartózkodik,

c) a 73. § (3b) bekezdése esetén.”

(2) A Be. 73/A. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a 73. § alapján az elfogatóparancsot nem a bíróság bocsátotta ki, nemzetközi, illetve európai elfogatóparancs kibocsátására az (1) és (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával az ügyész által kibocsátott, vagy a nyomozó hatóság által kibocsátott és ügyészi jóváhagyással ellátott elfogatóparancs alapján kerülhet sor.

(4) A nemzetközi, illetve európai elfogatóparancs kibocsátása esetén a 73. § (5a), (5b) és (8) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”

45. § A Be. IX. Címe a következő 160/A. §-sal egészül ki:

„160/A. § (1) Az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy a zár alá vett vagyon (a továbbiakban: bűnügyi vagyon) kezeléséről a lefoglalás, illetve a zár alá vétel során a rendes gazdálkodás szabályai szerint kell gondoskodni.

(2) A lefoglalás és a zár alá vétel során gondoskodni kell arról, hogy a bűnügyi vagyon értéke a természetes mértéknél nagyobb arányban ne csökkenjen.

(3) A bűnügyi vagyon kezelése során csak olyan rendelkezés tehető, amelynek célja a vagyon értékének a megőrzése.

(4) A vagyonkezelés során tett intézkedés alapján átalakuló vagyontárgy az eredeti vagyontárgy helyébe lép, arra a lefoglalás és a zár alá vétel külön határozat nélkül kiterjed.”

46. § (1) A Be. 185. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, továbbá indítványt terjeszthet elő, észrevételt tehet, valamint a szakértőhöz kérdéseket intézhet. A felsoroltaknak a nyomozási cselekményről való értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt a nyomozási cselekmény sürgőssége indokolja. Az értesítést mellőzni kell, ha az eljárásban részt vevő személy védelme más módon nem biztosítható.”

(2) A Be. 185. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, aki a nyomozási cselekményen nem lehet jelen, vagy akinek az értesítését az (1) bekezdés alapján mellőzni kell. Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozás elősegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható.”

(3) A Be. 185. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az ügyész vagy a nyomozó hatóság a gyanúsítottat és védőjét az értesítés mellőzéséről utólag tájékoztatja. Ha a gyanúsított vagy a védő a tájékoztatástól számított három napon belül indítványozza, az ügyész vagy a nyomozó hatóság az értesítés mellőzését utólag határozatba foglalja, és azt közli az indítvány előterjesztőjével.”

47. § A Be. 188. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha)

j) az eljárás azért nem folytatható, mert a külföldi igazságügyi hatóság a terhelt kiadatásának vagy átadásának a végrehajtását a külföldön folyamatban lévő büntetőeljárás lefolytatására vagy a külföldön kiszabott szabadságvesztés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására tekintettel elhalasztotta, és az eljárás a terhelt távollétében nem folytatható.”

48. § A Be. 195. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A panaszt elbíráló ügyészségnél a kézbesítéstől számított nyolc napon belül felülbírálati indítvány terjeszthető elő

a) a 70/B. § (8) bekezdése, a 149. § (3) bekezdése és a 150. § (2) bekezdése szerinti határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen,

b) a gyanúsított vagy a védő által a 185. § (3) bekezdés alapján a nyomozási cselekményről történő eltávolítás elrendelése elleni panaszt elbíráló, illetve a 185. § (4) bekezdés szerinti értesítést mellőző határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen, valamint

c) a 151. § (2) és (4) bekezdése, a 153. § (2) bekezdése és a 155. § (1) bekezdése szerinti ügyészi határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen,

amelyet az ügyészség az iratokkal és indítványával együtt három napon belül megküld a bíróságnak.”

49. § (1) A Be. 266. § (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A bíróság az eljárást felfüggesztheti,)

d) ha az eljárás azért nem folytatható, mert a külföldi igazságügyi hatóság a vádlott kiadatásának vagy átadásának a végrehajtását a külföldön folyamatban lévő büntetőeljárás lefolytatására vagy a külföldön kiszabott szabadságvesztés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására tekintettel elhalasztotta, és az eljárás a vádlott távollétében nem folytatható.”

(2) A Be. 266. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha a bíróság a (3) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott intézkedést nem tartja indokoltnak, a bíróság a büntetőeljárás átadását kezdeményezheti, vagy az ügyészt tájékoztatja a XXV. Fejezet rendelkezései alapján az eljárás külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő lefolytatásának lehetőségéről.”

50. § A Be. 532. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik, és

a) európai vagy nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának nincs helye, vagy arra azért nem kerül sor, mert a vádiratban az ügyész végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására vagy javítóintézeti nevelés alkalmazására nem tesz indítványt, és

aa) a terhelt szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, vagy

ab) a terhelt külföldön fogvatartásban van,

b) európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a terhelt elfogását követően a terhelt átadására vagy kiadatására tizenkét hónapon belül nem került sor, és a büntetőeljárás átadására sem került sor,

c) európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a terhelt átadását vagy kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor,

d) európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, és a terhelt halasztott átadását vagy kiadatását rendelték el,

az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg.

(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik, és

a) a terhelt szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, vagy

b) külföldön fogvatartásban van,

az (1) bekezdésben meghatározottak megfelelő alkalmazásával a bíróság felhívhatja az ügyészt, hogy az (1) bekezdés alapján kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a terhelt távollétében történő folytatását.

(3) Ha a terhelt külföldön fogvatartásban van, az (1) és (2) bekezdés alapján az eljárás terhelt távollétében történő folytatásának csak a terhelt hozzájárulásával van helye. Ha terhelt az eljárás folytatásához nem járul hozzá, a bíróság az eljárást felfüggeszti.

(4) Ha az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében megkezdett tárgyalás során állapítják meg, hogy a terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik, a bíróság az (1)-(3) bekezdés alkalmazásával az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást.”

51. § (1) A Be. 608. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) E törvény a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

(2) A Be. 608. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) E törvény a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

52. § A Be.

a) 73. § (4) bekezdésében az „az (1) és a (3) bekezdés” szövegrész helyébe az „az (1), a (3), a (3a) vagy a (3b) bekezdés” szöveg,

b) 74. § (5) bekezdésében a „[73. § (3) bek.]” szövegrész helyébe a „[73. § (3c) bekezdés]” szöveg,

c) 527. § (1) bekezdésében a „[73. § (1)-(3) bek.]” szövegrész helyébe a „[73. § (1)-(3c) bekezdés]” szöveg

lép.

4. Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény módosítása

53. § (1) Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Csatlakozási tv.) 128. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(Az OLAF Koordinációs Iroda az OLAF megkereséseinek, illetve az európai közösségi jogi normákban előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítése céljából a büntetőeljárás megindításának, felfüggesztésének, illetve befejezésének tényéről, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítés bekövetkeztéig bűnügyi személyes adatot az alábbi bűncselekmények esetében kezelhet:)

d) a 2016. évi CIII. törvény hatályba lépéséig hatályban volt tőkebefektetési csalás.”

(2) A Csatlakozási tv. 128. § (1) bekezdés c) pontjában a „tőkebefektetési csalás” szövegrész helyébe a „tiltott piacbefolyásolás” szöveg lép.

5. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény módosítása

54. § A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 57. § (6) bekezdésében a „tőkebefektetési csalásból” szövegrész helyébe a „tőkebefektetési csalásból vagy tiltott piacbefolyásolásból” szöveg lép.

6. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása

55. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a következő 74/A. §-sal egészül ki:

„74/A. § (1) Az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető

a) bűnszervezetben való részvétele,

b) a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének,

c) az üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett embercsempészés elkövetésének ideje alatt szerzett.

(2) Az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet

a) a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés [176. § (1)-(4) és (6) bekezdés, 177. § (1) bekezdés b) pont, c) pont cb) alpont és (2)-(3) és (5) bekezdés], kábítószer termesztése, előállítása, az ország területére behozatala, kivitele, átszállítása [178. § (1)-(5) bekezdés és 179. §], a kábítószer készítésének elősegítése [182. § (1)-(4) bekezdés], a kábítószer-prekurzor forgalomba hozatala, szállítása, azzal közvetítői tevékenység végzése [183. § (1) bekezdés a) pont],

b) az új pszichoaktív anyag előállítása, az ország területére behozatala, kivitele, átszállítása, forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés [184. § (1)-(3) és (5) bekezdés, 184/A. § (1) bekezdés b) pont és c) pont cb) alpont, (2)-(3) és (5) bekezdés, 184/B. § (1) bekezdés a) pont, (2)-(5) bekezdés, 184/C. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont, b) pont ba) alpont, (2)-(5) bekezdés],

c) az emberkereskedelem [192. § (1)-(7) bekezdés], a kényszermunka (193. §),

d) a kerítés (200. §), a prostitúció elősegítése (201. §), a kitartottság (202. §), a gyermekprostitúció kihasználása [203. § (1) és (3)-(4) bekezdés], a gyermekpornográfia [204. § (1) bekezdés b)-c) pont, (2)-(4) bekezdés, (5) bekezdés a) és c) pont és (6) bekezdés],

e) a gyermekmunka (209. §), a harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatása [356. § (1)-(2) bekezdés],

f) a haszonszerzési célból elkövetett személyes adattal visszaélés [219. § (1) és (3)-(4) bekezdés],

g) a vesztegetés, a vesztegetés elfogadása, a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása (290-294. §),

h) a terrorcselekmény [314. §, 315. § (1)-(2) bekezdés és 316. §], a terrorizmus finanszírozása [318. § (1)-(2) bekezdés],

i) a bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés],

j) az embercsempészés (353. §)

k) a zsarolás (367. §),

l) a különösen nagy vagy különösen jelentős értékre, bűnszervezetben elkövetett sikkasztás [372. § (5) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése], a különösen nagy vagy különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett csalás [373. § (5) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése], a különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett gazdasági csalás [374. § (5) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése], a különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelés [376. § (5) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése],

m) az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás [375. § (1)-(5) bekezdés],

n) a pénzhamisítás [389. § (1)-(3)], a pénzhamisítás elősegítése (390. §), a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása [392. § (1)-(2) bekezdés], a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés [393. § (1)-(2) bekezdés], a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (394. §),

o) a bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás [396. § (4)-(5) bekezdés],

p) a pénzmosás (399. §),

q) a bűnszövetségben vagy üzletszerűen elkövetett tiltott adatszerzés [422. § (4) bekezdés b) és c) pont], az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása [424. § (1) bekezdés] elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan.

(3) Nem rendelhető el vagyonelkobzás az (1) és (2) bekezdés esetében, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik.”

(2) A Btk. 283. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A (2) bekezdés szerint büntetendő, aki abból a célból, hogy az ellene folytatott kiadatási vagy átadási eljárás alól kivonja magát,

a) az ideiglenes kiadatási lakhelyelhagyási tilalom, illetve az ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom tartama alatt a számára kijelölt területet, körzetet, vagy

b) az ideiglenes kiadatási házi őrizet, illetve az ideiglenes átadási házi őrizet tartama alatt a számára kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet

a kényszerintézkedés szabályainak megszegésével elhagyja.”

(3) A Btk. 332. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„332. § Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet ellen,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy

c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen - különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel -

erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

(4) A Btk. 410. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„410. § (1) Aki

a) bennfentes információ felhasználásával saját vagy más nevében a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, ügyletkötésre megbízást ad, megbízást visszavon vagy módosít, ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít,

b) a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást vagy másokat a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet kötésére, ügyletkötésre vonatkozó megbízás adására, visszavonására vagy módosítására, ajánlat rögzítésére, visszavonására vagy módosítására hív fel, vagy bír rá,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a bűncselekményt hivatalos személyként követik el,

b) a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként követik el,

c) a bűncselekménnyel érintett ügylet vagy ügyletek, megbízás vagy megbízások, ajánlat vagy ajánlatok abszolút értéke különösen nagy vagy ezt meghaladó értékű.”

(5) A Btk. a következő alcímmel és 410/A. §-sal egészül ki:

Bennfentes információ jogosulatlan közzététele

410/A. § Aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon, bennfentes információt illetéktelen személynek vagy személyeknek átad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

(6) A Btk. 411. §-át megelőző alcím címe és 411. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

Tiltott piacbefolyásolás

411. § (1) Aki

a) olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti,

b) pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik,

c) a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki haszonszerzés céljából nagy nyilvánosság előtt olyan információt közöl vagy híresztel, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti.

(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve tőkebefektetés eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír.

(4) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) bűnszövetségben,

b) hivatalos személyként,

c) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény, vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként

követi el, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1)-(4) bekezdés alkalmazandó a piaci visszaélésekről, valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. április 16-i 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 596/2014/EU rendelet) 2. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott ügyletekre és eszközökre is, ha az ügylet, a megbízás, az ajánlat vagy a magatartás a pénzügyi eszköz vagy az azonnali árutőzsdei ügylet árára, árfolyamára vagy értékére hatást gyakorol.”

(7) A Btk. 414. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 410-411. § alkalmazásában pénzügyi eszközön a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott pénzügyi eszközt kell érteni, feltéve, hogy az megfelel az 596/2014/EU rendelet 2. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak, ide nem értve

a) az 596/2014/EU rendelet 5. cikk (1)-(3) bekezdésében meghatározott eseteket;

b) az 596/2014/EU rendelet 5. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott eseteket;

c) az 596/2014/EU rendelet 6. cikk (1)-(4) bekezdésében meghatározott eseteket.”

(8) A Btk. 465. § (1) bekezdése a következő j) és k) ponttal egészül ki:

(E törvény)

j) 410-411. §-a és 414. §-a a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (piaci visszaélésekről) szóló 2014. április 16-i 2014/57/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

k) 72-76. §-a a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek”

(való megfelelést szolgálja.)

(9) A Btk.

a) 74. § (3) bekezdésében az „az (1) bekezdés szerinti vagyonra” szövegrész helyébe az „az (1) bekezdés vagy a 74/A. § szerinti vagyonra” szöveg,

b) 75. § (1) bekezdésének a) pontjában a „vagyon” szövegrész helyébe a „vagyonelkobzás alá eső vagyon” szöveg,

c) 75. § (1) bekezdésének b) pontjában a „74. § (1) bekezdése alapján vagyonelkobzás alá eső vagyon” szövegrész helyébe a „vagyonelkobzás alá eső vagyon” szöveg

lép.

56. § Hatályát veszti a Btk. 74. § (1) bekezdés b) és c) pontja, (4) bekezdése és (5) bekezdés c) pontja.

7. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény módosítása

57. § Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.) ELSŐ RÉSZE a következő 2/A. és 2/B. §-sal egészül ki:

„2/A. § (1) Ha e törvény kivételt nem tesz, a jogosult - írásbeli kérelemre - a kapcsolódó eljárás bármely szakaszában betekinthet a kérelem benyújtásáig keletkezett, az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) kezelésében lévő eljárási iratokba. A miniszter az iratok megtekintésének határnapjáról haladéktalanul értesíti a jogosultat.

(2) Az eljárási iratról az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet. A miniszter az eljárási iratról a jogosult írásbeli kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül egy példányt térítésmentesen, minden további példányt költségtérítés ellenében ad ki. Ha a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a jogosult kérheti, hogy a miniszter a másolatot elektronikus úton vagy a jogosult által rendelkezésre bocsátott elektronikus adathordozón adja ki.

(3) Nem lehet betekinteni

a) a miniszteri döntés előkészítő iratába, tervezetébe,

b) az olyan iratba, amelyből megismerhetővé válnának a zártan kezelt személyi adatok vagy azokra vonatkozóan következtetés lenne levonható,

c) az olyan iratba, amelynek megismerése az eljárás meghiúsításával, megnehezítésével vagy veszélyeztetésével jár,

d) felhasználói vagy megismerési engedély hiányában a minősített vagy külföldi minősített adatot tartalmazó iratba,

e) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja.

(4) Másolat, kivonat nem készíthető, illetve másolat nem adható arról az iratról, amelybe nem lehet betekinteni.

(5) Az iratbetekintés kezdő és befejező időpontjáról, a betekintés megtörténtéről, az érintett iratokról, a másolat vagy kivonat készítéséről, a másolatadásról, illetve az iratbetekintés indokolással alátámasztott elutasításáról emlékeztetőt kell készíteni.

2/B. § E törvény 2/A. §-a alkalmazásában

a) az I. Fejezet vonatkozásában

aa) jogosult alatt a keresett személyt és védőjét,

ab) kapcsolódó eljárás alatt az európai elfogatóparancs és az átadás végrehajtásához kapcsolódó eljárást,

b) a VIII. Fejezet vonatkozásában

ba) jogosult alatt az elítéltet és védőjét,

bb) kapcsolódó eljárás alatt a büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó ítéletek végrehajtására irányuló jogsegéllyel kapcsolatos eljárást

kell érteni.”

58. § (1) Az EUtv. 10. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A foganatosító szerv tájékoztatja a terheltet, hogy jogában áll az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban - annak szabályai szerint - ügyvédet megbízni, és ennek érdekében a kibocsátó tagállam illetékes hatóságától segítséget kérni. A terheltet tájékoztatni kell arról is, hogy a kibocsátó tagállamban megbízott ügyvédnek lehetősége van kapcsolatba lépni a terhelt védőjével, és ennek során információk rendelkezésre bocsátásával segítséget nyújtani a terhelt eljárási jogainak gyakorlásában. A foganatosító szerv a terheltnek a kibocsátó tagállambeli ügyvéd megbízásával kapcsolatos figyelmeztetését és nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíti. Ha a terhelt a kibocsátó tagállamban ügyvédet kíván megbízni, a foganatosító szerv a terhelt nyilatkozatáról a miniszter útján haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó tagállami hatóságot.”

(2) Az EUtv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„26. § (1) Az európai elfogatóparancsot a bíróság a terhelt elfogásáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul a miniszternek küldi meg továbbítás céljából.

(2) Az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a terhelt elfogásáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul védőt rendel ki, ha a terheltnek nincs védője, és ezzel egyidejűleg erről a minisztert értesíti. A miniszter a terhelt tájékoztatása érdekében a védő személyéről és elérhetőségéről értesíti a végrehajtó tagállam illetékes hatóságát.”

59. § Az EUtv. I. Fejezete helyébe a következő rendelkezések lépnek:

I. Fejezet

Átadás Magyarországról

1. Az európai elfogatóparancs végrehajtásának alapelvei, az eljáró bíróság

3. § (1) A Magyarország területén tartózkodó személy a tagállam igazságügyi hatósága (a továbbiakban: tagállami igazságügyi hatóság) által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából elfogható és átadható olyan bűncselekmények esetén, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy ha jogerősen legalább négy hónapi szabadságvesztésre, illetve szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték.

(2) Az európai elfogatóparancs alapján a terheltet az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében a (3) bekezdés első fordulatában meghatározott esetet kivéve, a cselekmény - (3) bekezdésében meghatározott - kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül át kell adni.

(3) Az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében, ha az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság államának joga szerint a büntetési tétel felső határa nem éri el a háromévi szabadságvesztést, illetve szabadságelvonással járó intézkedést, valamint az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekményfajták esetében az átadás akkor engedélyezhető, ha azok a cselekmények, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a magyar törvény szerint is bűncselekménynek minősülnek (a továbbiakban: kettős büntethetőség).

(4) Ha az európai elfogatóparancs több bűncselekményre vonatkozik, és e bűncselekmények közül legalább egy megfelel az (1) bekezdésben meghatározott, a büntetési tétel felső határára vonatkozó előírásnak, az átadás a többi olyan bűncselekményre is engedélyezhető, amely ennek az előírásnak nem felel meg, de a magyar törvény szerint is bűncselekménynek minősül.

(5) Az európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal, illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

4. § Az átadási eljárásban, mint végrehajtó igazságügyi hatóság, a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. A Fővárosi Törvényszék az átadási eljárásban egyesbíróként jár el. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

2. Megtagadási okok

5. § (1) A bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja, ha

a) az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki,

b) egy tagállamban a terhelt ellen az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre,

c) a terhelt gyermekkor miatt nem büntethető,

d) a 3. § (3) és (4) bekezdése alapján a kettős büntethetőséget vizsgálni kell, és az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény, vagy

e) a terhelt olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, és a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság nem nyújt megfelelő jogi garanciát arra, hogy szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a terhelt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarország területére.

(2) A bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadhatja, ha

a) az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt a terhelt ellen Magyarország területén büntetőeljárás van folyamatban,

b) a bíróság, az ügyészség (továbbiakban együtt: magyar igazságügyi hatóság) vagy a nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette,

c) az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült,

d) a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették vagy jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre, vagy

e) az európai elfogatóparancs olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben Magyarország területén követtek el.

(3) Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, a bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja, ha az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt a terhelt ideiglenes végrehajtási letartóztatását rendeli el, vagy a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismerését és végrehajtását elrendeli.

(4) Ha a terhelt olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, és az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, a bíróság megtagadja az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a terhelt az átadásába nem egyezik bele.

(5) Az európai elfogatóparancs végrehajtását a bíróság megtagadja, ha azt olyan határozat végrehajtása céljából bocsátották ki, amelyet a terhelt távollétében hoztak.

(6) Az (5) bekezdés nem alkalmazható, ha a kibocsátó tagállam jogával összhangban

a) a terheltet megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalos tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a kitűzött tárgyalás ismeretében a terhelt a tárgyaláson való képviseletére

ba) védőt hatalmazott meg vagy

bb) számára védőt rendeltek ki, és a kirendelés ismeretében annak személyét nem kifogásolta,

és a meghatalmazott vagy a kirendelt védő a terhelt érdekében a tárgyaláson eljárt,

c) a határozat kézbesítése megtörtént, a terhelt tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot, vagy

d) a határozatot nem kézbesítették a terheltnek, de az átadását követően haladéktalanul kézbesítik számára, tájékoztatják a jogorvoslati lehetőségekről, és az erre rendelkezésre álló határidőről.

(7) Ha az európai elfogatóparancsot a (6) bekezdés d) pontjában meghatározottak szerint bocsátották ki, az európai elfogatóparancs tartalmáról való tájékoztatás alkalmával a terhelt kérheti, hogy az átadásának végrehajtását megelőzően bocsássák rendelkezésére a kibocsátó tagállami határozat egy példányát. Ezt a bíróság a kézhezvételt követően haladéktalanul továbbítja - kizárólag tájékoztatás céljából - a terheltnek. A terhelt kérésének nincs halasztó hatálya az európai elfogatóparancs végrehajtására.

(8) Nem tagadható meg az európai elfogatóparancs végrehajtása a (2) bekezdés a) vagy e) pontja alapján, ha az ügyben Magyarország részvételével közös nyomozócsoport alakult, és a tagállami igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancsot a közös nyomozó csoportban részt vevők megállapodása alapján bocsátotta ki. A bíróság a közös nyomozó csoport megállapodására nézve a közös nyomozó csoport magyar vezetőjének nyilatkozatát szerzi be.

3. Eljárás több európai elfogatóparancs, vagy harmadik ország kiadatási kérelmének egyidejű elbírálása esetén

6. § (1) Ha ugyanazon terhelt ellen két vagy több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot, és az átadás feltételei több tagállam vonatkozásában is fennállnak, a bíróság az összes körülmény mérlegelésével dönt arról, hogy a terhelt melyik európai elfogatóparancs alapján kerüljön átadásra. A bíróság a döntés meghozatalakor figyelemmel van különösen a bűncselekmény súlyára és elkövetési helyére, az európai elfogatóparancsok kibocsátásának időpontjára, valamint arra, hogy az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki.

(2) A bíróság a terhelttel szemben egyidejűleg kibocsátott további európai elfogatóparancs vonatkozásában - ha az átadás feltételei fennállnak - az átadásról rendelkező határozatában előzetesen hozzájárul ahhoz, hogy a terheltet átvevő tagállam a terheltet a további európai elfogatóparancsot kibocsátó harmadik tagállamnak átadja, ellenkező esetben a további európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja. Ha a bíróság a terhelt átadását az (1) bekezdés alapján az egyik európai elfogatóparancs alapján elrendeli, a további elfogatóparancs tárgyában az e bekezdés szerinti határozatát az átadás elrendelését követően is meghozhatja.

(3) Az (1) bekezdés szerinti döntéshez a bíróság - szükség esetén - beszerzi az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 85. cikke szerinti Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (a továbbiakban: Eurojust) véleményét.

(4) Ha egy európai elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az eljárásra a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben az európai elfogatóparancs végrehajtása feltételei vonatkozásában e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(6) E § nem érinti Magyarországnak a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumából eredő kötelezettségeit.

4. Őrizet, tárgyalás

7. § (1) A Magyarország területén elfogott terheltet őrizetbe kell venni és a bíróság elé kell állítani, ha vele szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, illetve, ha ellene valamely tagállam nemzetközi körözést rendelt el. Az őrizet hetvenkét óráig tarthat.

(2) Ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője, az őrizetbe vételt foganatosító szerv a terhelt elfogását követően haladéktalanul védőt rendel ki.

(3) A foganatosító szerv - ha a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri, tolmács közreműködésével - a Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett figyelmeztető jelzés tartalmáról a terheltet tájékoztatja. A tájékoztatásról a védőt értesíteni kell. A foganatosító szerv az intézkedéséről jegyzőkönyvet készít.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak teljesítésekor a foganatosító szerv tájékoztatja a terheltet, hogy jogában áll az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban - annak szabályai szerint - ügyvédet megbízni, és ennek érdekében a kibocsátó tagállam illetékes hatóságától segítséget kérni. A terheltet tájékoztatni kell arról is, hogy a kibocsátó tagállamban megbízott ügyvédnek lehetősége van kapcsolatba lépni a terhelt védőjével, és ennek során információk rendelkezésre bocsátásával segítséget nyújtani a terhelt eljárási jogainak gyakorlásában. A foganatosító szerv a terheltnek a kibocsátó tagállambeli ügyvéd megbízásával kapcsolatos figyelmeztetését és nyilatkozatát jegyzőkönyvben rögzíti. Ha a terhelt a kibocsátó tagállamban ügyvédet kíván megbízni, a foganatosító szerv a terhelt nyilatkozatáról a miniszter útján haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó tagállami hatóságot.

(5) Az őrizetet az azt foganatosító szerv az ügyészség engedélyével azonnal megszünteti, ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az őrizetbe vett személy nem azonos azzal a személlyel, akivel szemben az európai elfogatóparancsot kibocsátották.

(6) Az (1)-(4) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a Magyarország területén elfogott személyre vonatkozóan a Schengeni Információs Rendszer második generációja keretében történő információcseréről, továbbá egyes rendészeti tárgyú törvények ezzel, valamint a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról szóló 2012. évi CLXXXI. törvény 6. § (1) bekezdése szerinti figyelmeztető jelzést helyeztek el, és ez a figyelmeztető jelzés a (7) bekezdés szerint az európai elfogatóparanccsal egyenértékű.

(7) A Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett figyelmeztető jelzés az európai elfogatóparanccsal egyenértékű, ha a figyelmeztető jelzés és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő információ tartalmazza a következő adatokat:

a) családi név és utónév (utónevek), születési családi név és utónév (utónevek), adott esetben álnév (álnevek),

b) különös, objektív és nem változó testi ismertetőjegyek,

c) születési hely és idő,

d) nem,

e) állampolgárság,

f) az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság megnevezése,

g) az elfogatóparancs kibocsátásának ideje, száma,

h) a bűncselekmény jogi minősítése,

i) a bűncselekmény elkövetési helye és ideje, a terhelt részvételének módja a bűncselekményben,

j) a jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartama, illetve a bűncselekmény miatt kiszabható szabadságvesztés tartamának felső határa.

8. § (1) A Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtása tárgyában tárgyalást tart.

(2) A Fővárosi Törvényszék meghatározza a tárgyalás határnapját. A terhelt elfogása esetén a tárgyalást az őrizet határidején belül kell megtartani.

(3) A Fővárosi Törvényszék a tárgyalásról - a rendelkezésre álló iratok Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (továbbiakban: NEBEK) közreműködésével történő megküldésével együtt - az ügyészt értesíti, a tárgyalásra a védőt idézi. Ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője és a 7. § (2) bekezdése alapján kirendelt védő megjelenése a tárgyaláson aránytalan nehézséggel járna, a Fővárosi Törvényszék a terhelt részére új védőt rendel ki, egyidejűleg a korábban eljárt védőt a kirendelés alól felmenti. A Fővárosi Törvényszék - a terhelt elfogása esetén a NEBEK útján, az őrizetbe vételt foganatosító szerv kísérési feladatainak meghatározásával - gondoskodik a terhelt megjelenéséről.

(4) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. Ha a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri, a bíróság tolmácsot rendel ki a részére.

(5) A tárgyalás megkezdését követően a Fővárosi Törvényszék ismerteti az európai elfogatóparancsot, majd felhívására az ügyész ismerteti indítványát. Ezt követően a Fővárosi Törvényszék

a) megállapítja a terhelt személyazonosságát,

b) tájékoztatja a terheltet az eljárás lényegéről, eljárási jogairól - beleértve a 7. § (4) bekezdésében megjelölt tájékoztatást -, valamint az egyszerűsített átadás lehetőségéről és annak jogkövetkezményeiről, továbbá a specialitás szabályáról és annak alkalmazhatóságáról, valamint

c) a törvényes figyelmeztetéseket követően a terheltet kihallgatja.

(6) Ha a terhelt vallomást tesz, a Fővárosi Törvényszék a terheltet különösen az átadás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre nézve hallgatja ki.

(7) A Fővárosi Törvényszék a terheltet nyilatkoztatja arra nézve, hogy

a) az átadásába beleegyezik-e, valamint

b) a specialitás szabályának alkalmazásáról lemond-e.

(8) A (7) bekezdés a) pontja szerinti beleegyezés, valamint a (7) bekezdés b) pontja szerinti lemondás nem vonható vissza.

5. Ideiglenes átadási letartóztatás vagy más kényszerintézkedés elrendelése

9. § (1) A bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtásának biztosítása céljából elrendeli a terhelt ideiglenes átadási letartóztatását, ha

a) a bíróság megállapítja, hogy nem áll fenn az európai elfogatóparancs megtagadási okainak valamelyike, és

b) a rendelkezésre álló adatok alapján a terhelt átadásáról nem lehet dönteni.

(2) Az ideiglenes átadási letartóztatás a terhelt átadási letartóztatásának elrendeléséig tart.

(3) Az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelése esetén óvadék alkalmazásának nincs helye.

(4) Az ideiglenes átadási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül az európai elfogatóparancs nem érkezik meg.

(5) A bíróság a kényszerintézkedés tárgyában hozott határozatát haladéktalanul megküldi a miniszternek.

9/A. § (1) Az ideiglenes átadási letartóztatás helyett ideiglenes átadási házi őrizet vagy ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom is elrendelhető, ha különösen a terhelt személyi és családi körülményeire, a bűncselekmény jellegére, a végrehajtandó szabadságvesztés vagy alkalmazandó intézkedés mértékére, a terhelt elfogásának körülményeire figyelemmel az ideiglenes átadási letartóztatással elérni kívánt cél enyhébb kényszerintézkedéssel is biztosítható.

(2) A bíróság az ideiglenes átadási házi őrizet vagy az ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről szóló határozatában előírja, hogy a rendőrség a kényszerintézkedés előírásainak megtartását a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A bíróság a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítésének technikai feltételeit az elrendelést megelőzően tisztázza.

(3) Az ideiglenes átadási házi őrizet, illetve az ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom tartamára az ideiglenes átadási letartóztatás szabályait megfelelően alkalmazni kell.

(4) A terheltet őrizetbe kell venni, ha

a) az ideiglenes átadási házi őrizet, illetve az ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom szabályait megszegi,

b) az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, vagy

c) a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítése során azt állapítják meg, hogy a technikai eszköz alkalmazásának feltételei nem biztosítottak.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetekben a bíróság elrendeli a terhelt ideiglenes átadási letartóztatását, rendbírság kiszabásának azonban nincs helye.

9/B. § (1) Ha a terhelt az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelésekor előzetes letartóztatásban van, ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, szabadságvesztését vagy elzárását tölti, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, az ideiglenes átadási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnik, a szabadságvesztés, az elzárás vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik, illetve a terheltet feltételes szabadságra bocsátják vagy a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátják. Ha a terhelt az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelésekor más magyar büntetőeljárásban elrendelt enyhébb kényszerintézkedés hatálya alatt áll, az ideiglenes átadási letartóztatást kell végrehajtani.

(2) Az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelését követően

a) a terhelt előzetes letartóztatását vagy ideiglenes kényszergyógykezelését rendelik el,

b) a terhelt szabadságvesztés büntetés vagy elzárás letöltését kezdi meg, vagy

c) vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, és ezért az ideiglenes átadási letartóztatás foganatosítását félbeszakítják.

(3) Ideiglenes átadási házi őrizet vagy ideiglenes átadási lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor az (1) és a (2) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.

6. Kiegészítő információk, a menekültügyi hatóság értesítése

10. § (1) A bíróság kiegészítő információkat kér, ha megítélése szerint a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság által közölt tények és adatok nem elégségesek az átadás tárgyában történő határozathozatalhoz.

(2) A bíróság a miniszter útján kéri a szükséges kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását.

(3) A bíróság az átadási eljárásra e törvényben meghatározott határidők figyelembevételével észszerű határidőt szabhat a tagállami igazságügyi hatóságnak a kiegészítő információk megküldésére.

11. § Ha a terhelt menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, a bíróság haladéktalanul értesíti a menekültügyi hatóságot arról, hogy a terhelttel szemben átadási eljárás van folyamatban.

12. § (1) A terhelttel szemben elrendelt ideiglenes kényszerintézkedésről a miniszter értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az európai elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében.

(2) Az európai elfogatóparancsot, illetve a tagállami igazságügyi hatóság által megküldött kiegészítő információkat a miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a bíróságnak.

(3) Az európai elfogatóparancs, illetve a tagállami igazságügyi hatóság által megküldött kiegészítő információk megérkezését követően a bíróság tárgyalást tart. A bíróság a terhelt részére átadja az európai elfogatóparancs másolatát, ha arra az átadási eljárás során még nem került sor.

7. A bíróság határozata az átadásról

13. § (1) Ha az átadás feltételei fennállnak, a bíróság elrendeli a terhelt átadási letartóztatását és átadását, vagy a 6. § (1) és (2) bekezdése esetén a bíróság előzetesen hozzájárul a terheltnek a további európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam részére történő átadásához.

(2) A bíróság megtagadja az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha megtagadási ok áll fenn.

(3) A tárgyaláson kihirdetett határozattal szemben az ügyész, a terhelt és a védője a fellebbezést nyomban jelentheti be.

(4) A Fővárosi Törvényszék a fellebbezést az iratokkal együtt három napon belül közvetlenül terjeszti fel a Fővárosi Ítélőtáblához.

14. § (1) Az átadási letartóztatás a terhelt átadásáig tart.

(2) Az átadási letartóztatás helyett más kényszerintézkedés nem rendelhető el, óvadék alkalmazásának nincs helye.

15. § (1) A bíróság az átadási eljárást megszünteti,

a) ha az őrizetbe vett személy nem azonos azzal a személlyel, akivel szemben az európai elfogatóparancsot kibocsátották,

b) ha a terhelt tartózkodási helye ismeretlenné vált,

c) ha a terhelt átadási letartóztatása az e törvényben meghatározott határidők elmulasztása miatt megszűnik,

d) ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancsot visszavonta, vagy

e) az e törvényben meghatározott egyéb okból.

(2) A bíróság az átadási eljárás megszüntetéséről az iratok alapján is határozhat.

(3) A miniszter a bíróság jogerős határozata alapján tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot, ha a bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja, vagy az átadási eljárást megszünteti.

(4) Ha a bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtását az 5. § (4) bekezdése alapján tagadta meg, a bíróság a miniszter útján tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot a 126/A. § alapján elrendelt kényszerintézkedésről, valamint a 109. § (1) bekezdésben meghatározott iratok megküldésére rendelkezésére álló határidőről.

16. § (1) Az átadásról szóló jogerős határozatot a terhelt elfogását követő hatvan napon belül kell meghozni.

(2) Ha kivételes esetben az átadásról szóló határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a bíróság a késedelem okainak közlése mellett - a miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A bíróság ebben az esetben a határidőt további harminc nappal meghosszabbítja.

(3) Ha kivételes esetben nem lehet betartani a (2) bekezdésben előírt határidőt, a miniszter a tagállami igazságügyi hatóság tájékoztatásával egyidejűleg a késedelem okainak közlése mellett az Eurojustot is tájékoztatja.

17. § Ha a terhelt az átadási letartóztatás elrendelésekor előzetes letartóztatásban van, ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, szabadságvesztését vagy elzárását tölti, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, vagy az átadási letartóztatás elrendelését követően előzetes letartóztatását, ideiglenes kényszergyógykezelését rendelik el, szabadságvesztés vagy elzárás letöltését kezdi meg, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, és ezért az átadási letartóztatás foganatosítását félbeszakítják, a 9/B. §-t megfelelően alkalmazni kell.

8. Egyszerűsített átadás

18. § (1) Ha a terhelt az átadásba beleegyezik, és az átadás feltételei fennállnak, a Fővárosi Törvényszék elrendeli a terhelt átadási letartóztatását és egyszerűsített átadását.

(2) A Fővárosi Törvényszék az átadási letartóztatás és egyszerűsített átadás elrendeléséről az európai elfogatóparancs megérkezését megelőzően is rendelkezhet.

(3) Ha a terhelt az átadásba beleegyezik, a Fővárosi Törvényszék az átadási letartóztatásról és egyszerűsített átadásról a terhelt beleegyezésétől számított tíz napon belül dönt.

(4) Ha kivételes esetben az átadási letartóztatásról és egyszerűsített átadásról szóló határozat az (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a 16. § (2) és (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a Fővárosi Törvényszék a határidőt legfeljebb tíz nappal hosszabbíthatja meg.

  Vissza az oldal tetejére