Időállapot: közlönyállapot (2017.VI.19.)

2017. évi LXXVII. törvény

egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról * 

I. FEJEZET

A JÖVEDELEMADÓZÁST ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a a következő 87. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„87. Iskolarendszerű képzés: olyan képzés, amelynek résztvevői a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak, valamint azon külföldi képzés, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés.”

2. § Az Szja tv. 4. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ha e törvény másként nem rendelkezik, közös tulajdon esetén - a tulajdonosok eltérő rendelkezése, vagy tulajdonjogi korlátozások hiányában - az ingó vagyontárgy, az ingatlan átruházásából, bérbeadásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, végleges átengedéséből, megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból, az értékpapír elidegenítéséből származó jövedelem után a magánszemélyt a tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség, azzal, hogy a tulajdonostársak közössége esetén az említett tevékenységekből származó bevétellel szemben - e törvény szerint elismert - költség bármelyik tulajdonos nevére szóló bizonylat alapján elszámolható. Házassági vagyonközösség fennállása alatt - az előzőekben említetteket kivéve - ezen időszakban a felek tevékenységéből származó és minden más jövedelem után azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, vagy aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja.”

3. § Az Szja tv. 28. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a 28. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Egyéb jövedelemnek minősül a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.

(6) Egyéb jövedelemnek minősül az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része (e § alkalmazásában: számított összeg), ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő évben történik. Ha az átruházás a praxisjog megszerzését követő második évben vagy azt követően történik, a jövedelem a számított összeg

1. 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,

2. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,

3. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,

4. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és az azt követő években.”

4. § Az Szja tv. 50. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A tevékenységét év közben kezdő, megszüntető vagy szüneteltető egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe.”

5. § Az Szja tv. 63. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Ha a jövedelem bevallására nyitva álló határidőt megelőzően az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) bármely EGT-államban a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben férőhely - visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli - megszerzésére használja fel (ideértve azt az esetet is, ha a férőhely biztosítása egyösszegű térítési díj előre történő megfizetésével történik), és ezt a tényt adóbevallásában feltünteti, az (1) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és bevallott adóból azt a részt nem kell megfizetnie, amely megegyezik a felhasznált jövedelem adójával.

(3) Ha az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem (2) bekezdés szerinti felhasználása a bevallás benyújtását követően történt, a magánszemély a megfizetett adóból a felhasznált jövedelem adójával megegyező összeget - a felhasználás igazolásával egyidejűleg - az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházását követő második adóév végéig visszaigényelheti.”

6. § Az Szja tv. 66. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minősül osztaléknak az a)-b) pontban említett jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni

a) osztalék]

aa) a számviteli szabályok szerint osztalékként meghatározott jövedelem;”

7. § Az Szja tv. 70. § (4) bekezdése a következő c) és d) pontokkal egészül ki:

(Egyes meghatározott juttatásnak minősül:)

c) a 71. § (2) bekezdés a) pont szerinti juttatásnak az ott meghatározott értékhatárt meghaladó része;

d) a 71. § (2) bekezdés b) pont szerinti juttatásnak az ott meghatározott értékhatárt meghaladó része.”

8. § Az Szja tv. a következő 92. §-sal egészül ki:

„92. § (1) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 28. § (5) és (6) bekezdés, 50. § (8) bekezdés, 63. § (2) és (3) bekezdés, 66. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja, 70. § (4) bekezdés c) és d) pontja, 1. számú melléklet 2. pont 2.12. alpontja, 3. pont 3.3. alpontja, 4. pont 4.7. és 4.33-4.37. alpontja, 6. pont 6.1. alpont a) alpontja, 7.35. pontja a 2017. január 1-jétől keletkezett adókötelezettségre is alkalmazható.

(2) A mobilitási célú lakhatási támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a 2018. január 1-jén már fennálló határozott időtartamú munkaviszony esetén az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 1. számú melléklet 2. pont 2.11. pont a)-c) alpont szerinti időtartam számítása során a munkaviszony létrejötte napjaként 2018. január 1-jét lehet figyelembe venni.

(3) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül, költségként elszámolható tételek fejezet 3. pontja és 7. pont a) alpontja a hatálybalépését követően megkezdett kiküldetések esetében alkalmazható.”

9. § Az Szja tv.

1. 1. számú melléklete az 1. melléklet,

2. 3. számú melléklete a 2. melléklet

szerint módosul.

10. § Az Szja tv.

1. 9. § (6) bekezdésében a „munkabér” szövegrész helyébe a „munkabér és a magánszemély által igényelt támogatás” szöveg,

2. 57/A. § (2) bekezdésében a „lévő egy” szövegrész helyébe a „lévő, legfeljebb három” szöveg,

3. 65. § (1) bekezdés c) pontjában az „1,18-szorosa, vagy - ha a kamatjövedelmet egészségügyi hozzájárulás is terheli - 1,27-szerese” szövegrész helyébe az „1,18-szorosa” szöveg,

4. 3. számú melléklet I. Jellemzően előforduló költségek fejezet 17. pontjában az „Igazolás nélkül elszámolható költségek” szövegrész helyébe az „Igazolás nélkül, költségként elszámolható tételek” szöveg,

5. 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül, költségként elszámolható tételek fejezet 6. pontjában a „saját személygépkocsi” szövegrész helyébe a „saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is)” szöveg,

6. 3. számú melléklet IV. A járművek költsége fejezet 1. pontjában az „a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által” szövegrész helyébe az „a közeli hozzátartozó tulajdonát képező vagy a közeli hozzátartozó által” szöveg,

7. 3. számú melléklet IV. A járművek költsége fejezet 9. pontjában az „a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel” szövegrész helyébe az „a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott törzskönyvvel, a törzskönyv visszavonása esetén a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott igazolással” szöveg,

8. 11. számú melléklet III. A járművek költsége fejezet 1. pontjában az „a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által” szövegrész helyébe az „a közeli hozzátartozó tulajdonát képező vagy a közeli hozzátartozó által” szöveg,

9. 11. számú melléklet III. A járművek költsége fejezet 12. pontjában az „a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel” szövegrész helyébe az „a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott törzskönyvvel, a törzskönyv visszavonása esetén a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott igazolással” szöveg,

10. 11. számú melléklet IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások fejezet 9. pontjában az „és egészségbiztosítási járulék” szövegrész helyébe az ,„ egészségbiztosítási járulék és munkaerő-piaci járulék” szöveg

lép.

11. § Hatályát veszti az Szja tv.

1. 63. § (4) és (5) bekezdése,

2. 81. § (6) bekezdése,

3. 83/A. §-a.

2. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

12. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 4. § 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot) szerzett részesedés (részesedés értékének a növekedése), feltéve, hogy az adózó a részesedés megszerzését (ide nem értve a részesedés értékének a növekedését) a szerzést követő 75 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye; a további részesedés bejelentésének feltétele, hogy az adózó a részesedés szerzését bejelentette az adóhatósághoz; e rendelkezés alkalmazásában szerzés időpontjának a cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet hatályosulásának napja minősül; az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az első jognyilatkozat megtételének napját követő 75 napon belül jogosult bejelentést tenni azokról a részesedésekről, amelyeket a belföldi illetőség megszerzése előtt szerzett;”

(2) A Tao. törvény 4. §-a a következő 10c. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„10c. elektromos töltőállomás: olyan eszköz, amely alkalmas egy elektromos gépjármű energiatárolójának töltésére vagy cseréjére;”

(3) A Tao. törvény 4. § 11. pontja a következő i) alponttal egészül ki:

(11. ellenőrzött külföldi társaság:)

i) az a) alpontban foglalt részesedés fennállását akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha az adózó adóévének a többségében fennáll;”

13. § (1) A Tao. törvény 6. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A 10. §-ban foglalt, az iskolaszövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseket a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.”

(2) A Tao. törvény 6. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha az adózó (2) bekezdés szerinti adózás előtti eredménye vagy az (1) bekezdés szerinti adóalapja közül a nagyobb érték nem éri el a jövedelem-(nyereség-)minimumot, akkor választása szerint

a) adóbevallásában az adózás rendjéről szóló törvény 91/A. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz, vagy

b) a (6)-(10) bekezdésben foglaltak alkalmazásával - nemzetközi szerződés rendelkezéseit figyelembe véve - a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, telephelynek betudható jövedelem-(nyereség-)minimum nélküli jövedelem-(nyereség-)minimumot tekinti adóalapnak.”

14. § (1) A Tao. törvény 7. § (1) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

k) legfeljebb az adózás előtti nyereség összegéig

ka) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mobilitási célú lakhatási támogatás adóévben juttatott összege,

kb) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti munkásszállás bekerülési értékeként, a bekerülési értékének növekményeként kimutatott összeg a beruházás, felújítás befejezésének adóévében, továbbá a munkásszállás céljára bérelt ingatlan bérleti díjaként, valamint a munkásszállás fenntartására, üzemeltetésére tekintettel az adóévben elszámolt összeg,

kc) az adózó által a munkavállalói számára bérlakás céljából épített és e tevékenységet közvetlenül szolgáló hosszú élettartamú szerkezetű épület bekerülési értékeként, a bekerülési értékének növekményeként kimutatott összeg a beruházás, felújítás befejezésének adóévében,”

(2) A Tao. törvény 7. § (1) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

l) az adózó választása szerint az elektromos töltőállomás bekerülési értéke, de legfeljebb az elektromos töltőállomás bekerülési értéke és az elektromos töltőállomás által a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt elért (elérhető), az adózó becslése szerinti, az elektromos töltőállomás pozitív működési eredménye közötti különbözet, a beruházás befejezésének adóévében figyelemmel a (31)-(32) bekezdésre,”

(3) A Tao. törvény 7. §-a a következő (30) bekezdéssel egészül ki:

„(30) Az (1) bekezdés k) pont kc) alpontja akkor alkalmazható, ha az épület olyan legalább heti 36 órás munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló és ennek vele együtt lakó közeli hozzátartozója elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van, továbbá, akinek lakóhelye és a munkahelye legalább 60 kilométerre van egymástól, vagy akinek a munkahelye és lakóhelye közötti, naponta, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát meghaladja. Az (1) bekezdés k) pont kc) alpontja nem alkalmazható, ha az adózó kapcsolt vállalkozásának minősülő munkavállalóját, ennek hozzátartozóját szállásolja el.”

(4) A Tao. törvény 7. §-a a következő (31) és (32) bekezdéssel egészül ki:

„(31) Amennyiben az (1) bekezdés l) pontja szerinti csökkentés összege meghaladja az elektromos töltőállomás bekerülési értéke és az elektromos töltőállomás által a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt ténylegesen elért pozitív működési eredmény különbözetének összegét, az (1) bekezdés l) pontja szerinti, az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg az állami adó- és vámhatósághoz benyújtott önellenőrzéssel pótlékmentesen módosítható.

(32) Az (1) bekezdés l) pontja szerint elektromos töltőállomásonként érvényesített összeg 19. § szerinti adókulccsal számított értéke nem lehet több 20 millió eurónak a 19. § szerinti adókulccsal számított értékének megfelelő forintösszegnél.”

15. § A Tao. törvény 8. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában az adóalapba beszámítandó jövedelmet az adózó a 4. § 11. pont a) alpont aa)-ac) pontjai szerinti, az ellenőrzött külföldi társaságban fennálló, tulajdoni részesedése vagy az adózott nyereségből az adózót megillető rész arányában határozza meg.”

16. § A Tao. törvény 15. §-a a következő (10) és (11) bekezdéssel egészül ki:

„(10) Az éves beszámolóját, a könyvviteli zárlatát az IFRS-ek szerint összeállító szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, szabályozott ingatlanbefektetési társaság és szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság az (1)-(9) bekezdés rendelkezéseit a II/A. Fejezetben foglaltak figyelembevételével alkalmazza.

(11) A (10) bekezdés hatálya alá tartozó adózó a 18/D. § rendelkezéseit kizárólag a (7)-(9) bekezdések vonatkozásában alkalmazza.”

17. § A Tao. törvény 18/C. §-a a következő (9a) és (9b) bekezdéssel egészül ki:

„(9a) Amennyiben a 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózó immateriális jószágának, tárgyi eszközének az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenése az 1. számú és a 2. számú melléklet szerint nem határozható meg, akkor ezen eszköz értékcsökkenése az IFRS-ek szerint elszámolt értékcsökkenéssel megegyező összegben érvényesíthető az adóalapnál.

(9b) Az 1. számú melléklet alkalmazásában a 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózónál a számvitelről szóló törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenésnek kell tekinteni az IFRS-ek szerint megállapított értékcsökkenést.”

18. § A Tao. törvény 18/D. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Amennyiben a 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózó fizetendő adója az áttérés adóévében és az azt követő adóévben nem éri el az áttérés adóévét megelőző adóévi fizetendő adóját, akkor - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - az áttérés adóévében és az azt követő adóévben fizetendő adója az áttérés adóévét megelőző adóévi fizetendő adó összege. Amennyiben az áttérés adóévét megelőző adóév nem éri el a 12 hónapot, akkor e rendelkezés alkalmazásában az áttérés adóévét megelőző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összegét kell fizetendő adónak tekinteni. Amennyiben az áttérés adóéve, vagy az áttérés adóévét követő adóév nem éri el a 12 hónapot, akkor e rendelkezés alkalmazásában az áttérés adóéve, vagy az áttérés adóévét követő adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összegét kell fizetendő adónak tekinteni.”

19. § A Tao. törvény 26/A. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) Az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő adózó a növekedési adóhitel összegére jutó adóelőlegre, adóra vonatkozó általános fizetési határidő szerinti esedékesség napját követő naptól kezdődően a (3), (4), (6), (6a) bekezdés szerinti fizetési határidő szerinti esedékesség napjáig, vagy ha a növekedési adóhitel összegére jutó adóelőleget, adót a (3), (4), (6), (6a) bekezdés szerinti fizetési határidő lejáratát megelőzően fizeti meg, akkor a megfizetés napjáig, kamatot fizet. A kamat mértéke minden naptári nap után az adott napon érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része, amelyet az önellenőrzési pótlékra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell meghatározni. A kamatot a növekedési adóhitel összegére jutó, a (8) bekezdés szerinti kedvezménnyel csökkentett adóelőlegre, adóra kell felszámítani, esedékes részletenként külön-külön. Az adózó az adott részlethez tartozó kamatot a növekedési adóhitel összegére jutó adóelőleg, adó adott részletének megfizetésével egyidejűleg, az állami adó- és vámhatóság által meghatározott számla javára fizeti meg. Az adózó a kamat összegéről bevallás benyújtására nem köteles.”

20. § (1) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (54)-(55) bekezdéssel egészül ki:

„(54) Az adózó a 2017-ben kezdődő adóévére, továbbá az (53) bekezdés szerinti választás esetén a 2016-os adóévére választhatja, hogy adókötelezettségeit az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 8. § (9) bekezdése szerint teljesíti.

(55) Az ellenőrzött külföldi társaság 2017. január 18-át megelőzően keletkezett jövedelmére vonatkozóan e törvény 2017. január 17-én hatályos rendelkezéseit az adózó választása szerint utoljára a 2018. december 31-én végződő adóévben alkalmazhatja, feltéve, hogy az (53) bekezdés szerinti választással nem élt.”

(2) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (56) bekezdéssel egészül ki:

„(56) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 7. § (1) bekezdés l) pontját, (31)-(32) bekezdését első alkalommal a 2017. június 30-át követően megkezdett beruházások tekintetében lehet alkalmazni.”

(3) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (57) bekezdéssel egészül ki:

„(57) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 26/A. § (14) bekezdését a hatálybalépését követően megtett, a 26/A. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nyilatkozatra vonatkozóan kell alkalmazni, azzal hogy az adózó ezt megelőzően tett nyilatkozata vonatkozásában a 26/A. § (14) bekezdését választása szerint alkalmazza és a kamatot a növekedési adóhitelre jutó adó utolsó részletével egyidejűleg fizeti meg.”

21. § A Tao. törvény 30. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházások adókedvezménye igénylésének, igénybevételének, az el nem számolható költségek részletezésének, az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházási minőség igazolásának és az adózó adatszolgáltatási kötelezettségének részletes feltételeit.”

22. § (1) A Tao. törvény a következő 30/G. §-sal egészül ki:

„30/G. § E törvény 26/A. § (8)-(13) bekezdése a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-ei 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26., 1-78. o.) 1-14. és 17. cikkei hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.”

(2) A Tao. törvény a következő 30/H. §-sal egészül ki:

„30/H. § E törvény 7. § (1) bekezdés l) pontjában, (31)-(32) bekezdésében meghatározott kedvezmény a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26. 1-78. o.) I. és II. fejezete és 56. cikke hatálya alá tartozó támogatásnak minősül.”

23. § A Tao. törvény

1. 4. § 11. pont g) alpontjában a „külföldi személy abban” szövegrész helyébe a „külföldi személy (ideértve a belföldi illetőségű adózó külföldi telephelyét is) abban” szöveg,

2. 4. § 33. pont d) alpontjában az „alapot,” szövegrész helyébe az „alapot, nyugdíjalapot,” szöveg,

3. 22/E. § (6) bekezdésében az „az energiahatékonysági igazolás kiállításának szabályairól szóló kormányrendelet” szövegrész helyébe az „az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás adókedvezményének végrehajtási szabályairól szóló kormányrendelet” szöveg,

4. 22/E. § (8) bekezdés b) pontjában az „az energiahatékonysági igazolás kiállításának szabályairól szóló kormányrendeletben” szövegrész helyébe az „az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás adókedvezményének végrehajtási szabályairól szóló kormányrendeletben” szöveg

lép.

24. § Hatályát veszti a Tao. törvény 4. § 30. pont a) alpontjában az „és abból legalább egy fő a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény szerinti kutató-fejlesztőnek minősül,” szövegrész.

3. Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása

25. § Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 18. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti összeg a beszámoló

a) mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, adózott eredmény és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján a taggal szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékhelyesbítését) együttes könyv szerinti értékét;

b) egyszerűsített mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, adózott eredmény, tartalék és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján tagjával szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az egyszerűsített mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök együttes könyv szerinti értékét;

csökkentve a mérlegben kimutatott osztalékelőleg követelés könyv szerinti értékével, feltéve, hogy az előleget a beszámoló elfogadásakor osztalékként jóváhagyták.”

26. § Az Eva tv. 23. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 18. § (2) bekezdését a 2017-ben kezdődő adóévben is alkalmazni kell.”

27. § Az Eva tv. 8. § (6) bekezdésében a „társasági adó vagy” szövegrész helyébe a „társasági adó, kisadózó vállalkozások tételes adója vagy” szövegrész lép.

4. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása

28. § (1) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) 3. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem alkalmazható a közterhek ekho szerinti megfizetése az egyéni vállalkozó tevékenységi körében szereplő, (3) és (3c) bekezdésben említett foglalkozás szerinti tevékenységre, ha az egyéni vállalkozó az adóévben a kisadózók tételes adója szerinti adózást választotta.”

(2) Az Ekho tv. 3. § (4) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (2) bekezdésben említett összeghatár]

d) az a)-b) pontban említett összeghatár helyett

da) évi 250 millió forint, ha a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója,

db) évi 250 millió forint, ha a magánszemély az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet edzője, vagy az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség edzője, válogatott vezetőedzője (szövetségi kapitánya)

azzal, hogy ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.”

29. § Az Ekho tv. a következő 14/E. §-sal egészül ki:

„14/E. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 3. § (4) bekezdés d) pontját a 2017. január 1-jétől megszerzett bevételekre kell alkalmazni.”

5. A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény módosítása

30. § A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő. tv.) 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jövedelemadó alanya az energiaellátó, a közszolgáltató, kivéve, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be, továbbá ha felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt áll.”

31. § (1) A Távhő. tv. 6. § (3) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:

(Csökkentő tételek:)

l) az adózó választása szerint az elektromos töltőállomás bekerülési érték, de legfeljebb az elektromos töltőállomás bekerülési értéke és az elektromos töltőállomás által a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt elért (elérhető), az adózó bekerüléskori becslése szerinti, az elektromos töltőállomás pozitív működési eredménye közötti különbözet összege, a beruházás befejezésének adóévében, figyelemmel a (13)-(17) bekezdésekre.”

(2) A Távhő. tv. 6. §-a a következő (13)-(17) bekezdéssel egészül ki:

„(13) Amennyiben a (3) bekezdés l) pontja szerinti csökkentés összege meghaladja az elektromos töltőállomás bekerülési értéke és az elektromos töltőállomás által a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt ténylegesen elért pozitív működési eredmény különbözetének összegét, a (3) bekezdés l) pontja szerinti, az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg az állami adó- és vámhatósághoz benyújtott önellenőrzéssel pótlékmentesen módosítható.

(14) Az adóalany a (3) bekezdés l) pontjának alkalmazása során az elektromos töltőállomás bekerülési értékeként veheti figyelembe a Tao. tv. 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozása által a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pontja szerint nem érvényesített összeget, amennyiben az adóbevallás benyújtásáig rendelkezik az érintett kapcsolt vállalkozása írásos nyilatkozatával, amely szerint a kapcsolt vállalkozás a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kedvezményt nem érvényesíti, és amely tartalmazza a beruházás befejezésének adóévét követő 3 éves időszak alatt az elektromos töltőállomás által elért üzemi eredményről.

(15) A (3) bekezdés l) pontjában meghatározott kedvezmény a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26. 1-78. o.) I. és II. fejezete és 56. cikke hatálya alá tartozó támogatásnak minősül.

(16) A (3) bekezdés l) pontja szerinti kedvezmény és a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kedvezmény nem érvényesíthető ugyanazon elektromos töltőállomás bekerülési értéke alapján.

(17) A (3) bekezdés l) pontja szerint elektromos töltőállomásonként érvényesített összeg 7. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke nem lehet több 20 millió eurónak a 7. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értékének megfelelő forintösszegnél.”

32. § A Távhő. tv. 10. §-a a következő 12. ponttal egészül ki:

(E fejezet alkalmazásában)

„12. elektromos töltőállomás: olyan eszköz, amely alkalmas egy elektromos gépjármű energiatárolójának töltésére vagy cseréjére.”

33. § A Távhő. tv. 18. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 6. § (3) bekezdés l) pontját, (13)-(17) bekezdését és 10. § 12. pontját első alkalommal a 2017. június 30-át követően megkezdett beruházások tekintetében lehet alkalmazni.”

6. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény módosítása

34. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 2. § 8. pontja a következő i) alponttal egészül ki:

(8. főállású kisadózó: a kisadózó, kivéve azt a kisadózót, aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:)

i) a nemzeti köznevelésről szóló törvény, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, vagy az előzőekben nem említett államokban folytat ez előbbieknek megfelelő tanulmányokat;”

35. § A Katv. 5. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik)

j) az adóalanyiság megszűnéséről rendelkező határozat véglegessé válása hónapjának utolsó napjával, ha a kisadózó vállalkozás állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható, nettó módon számított adótartozása a naptári év utolsó napján meghaladja a 100 ezer forintot, azzal, hogy az állami adóhatóság visszavonja az adóalanyiság megszűnéséről rendelkező határozatát, ha a kisadózó vállalkozás az adótartozását az adóalanyiság megszűnéséről rendelkező határozat véglegessé válásáig megfizeti és a tartozás megfizetését igazolja;”

36. § A Katv. 11. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papíralapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről. A nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.”

37. § (1) A Katv. 19. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság a választás állami adóhatósághoz történő bejelentését követő hónap első napjával jön létre. A bejelentést az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton lehet megtenni. A kisvállalati adóalanyiság keletkezése napjával önálló üzleti év kezdődik. Az üzleti év kezdetét megelőző nappal mint mérlegfordulónappal üzleti év zárul, mely üzleti évről az adóalanynak az Szt. általános szabályai szerint beszámolót kell készítenie, és az elkészített beszámolót letétbe kell helyeznie, közzé kell tennie.”

(2) A Katv. 19. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az adóalanyiság (5) bekezdésben meghatározott megszűnése napjával mint mérlegfordulónappal önálló üzleti év végződik. Az üzleti évről az Szt. általános szabályai szerint beszámolót kell készítenie, és az elkészített beszámolót letétbe kell helyezni, közzé kell tenni.”

38. § A Katv. 26. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti összeg a beszámoló

a) mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, adózott eredmény és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján a taggal szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékhelyesbítését) együttes könyv szerinti értékét;

b) egyszerűsített mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, adózott eredmény, tartalék és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján tagjával szemben fennálló - kötelezettség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az egyszerűsített mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök együttes könyv szerinti értékét;

csökkentve azzal az eredménytartalékkal, eredménytartalékból lekötött tartalékkal, eredménytartalékból jóváhagyott osztalékfizetési kötelezettséggel, adózott eredmény terhére fizetett (jóváhagyott) osztalékfizetési kötelezettséggel, adózott eredménnyel, amely az adóalany egyszerűsített vállalkozói adó szerinti adóalanyiságának időtartama alatt keletkezett, csökkentve továbbá a mérlegben kimutatott, a társasági adóalanyiság időszakában keletkezett eredménytartaléka terhére felvett osztalékelőleg követelés könyv szerinti értékével, feltéve, hogy az előleget a beszámoló elfogadásakor osztalékként jóváhagyták.

(3) A (2) bekezdés szerinti összeg után a közkereseti társaság, a betéti társaság és az egyéni cég adót (a továbbiakban: az osztalék utáni adót kiváltó adó) fizet. Az osztalék utáni adót kiváltó adó a (2) bekezdés szerinti összeg 15 százaléka, amelyet az adózó az üzleti évre vonatkozó társaságiadó-bevallásában, vagy egyszerűsített vállalkozói adóról szóló bevallásában, vagy kisvállalatiadó-bevallásában elkülönítetten vall be. A bevallott összeget három egyenlő részletben, az üzleti évre vonatkozó társaságiadó-bevallás, egyszerűsített vállalkozói adóról szóló bevallás vagy kisvállalatiadó-bevallás benyújtására előírt határidőig és az üzleti évet követő két adóévre - de legkésőbb a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyisága megszűnése adóévére - vonatkozó társaságiadó-bevallás, egyszerűsített vállalkozói adóról szóló bevallás vagy kisvállalatiadó-bevallás benyújtásával egyidejűleg fizet meg.”

39. § A Katv. 32/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32/C. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvénnyel megállapított és az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel módosított 2. § 12. pontja és 22. pontja a 2013. január 1-jét követően keletkezett bevételre is alkalmazható.”

40. § A Katv.

1. 5. § (1) bekezdés h) és i) pontjában a „napjával” szövegrészek helyébe a „hónapja utolsó napjával” szöveg,

2. 6. §-ában az „évében” szövegrész helyébe az „évére” szöveg, a „hónapban” szövegrész helyébe a „hónapra” szöveg

lép.

41. § Hatályát veszti a Katv. 2. § 6. pontja.

7. A tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény módosítása

42. § A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: KFI törvény) 16. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) Amennyiben az adóalany az éves beszámolóját a számviteli törvény 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint állítja össze, járulékkötelezettsége megállapításakor köteles a Htv. 40/J-40/L. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni.”

43. § A KFI törvény a következő 49. §-sal egészül ki:

„49. § (1) A 16. § (14) bekezdését első alkalommal a 2018. adóév vonatkozásában kell alkalmazni.

(2) A 16. § (14) bekezdését a 2017. adóév vonatkozásában az adózó választása szerint alkalmazza.”

44. § A KFI törvény 15. § (1) bekezdésében a „számvitelről szóló törvény hatálya” szövegrész helyébe a „számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) hatálya” szöveg lép.

II. FEJEZET

A KÖZVETETT ADÓZÁST ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

8. A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása

45. § A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega tv.) 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § Az adót nem kell megfizetni

a) a Magyarországon működő diplomáciai és hivatásos konzuli tisztviselő által vezetett konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek, valamint azok magyarországi kirendeltsége, telephelye, irodája, továbbá a nemzetközi szerződésben biztosított kiváltságokkal és mentességekkel törvény alapján rendelkező szervezetek vagy mindezek nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező, nem magyar állampolgárságú tagjai és családtagjaik CD betűjelű különleges rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;

b) külföldre szállítási céllal belföldön vásárolt gépjármű kivitelére, illetve érvényes forgalmi engedély nélkül Magyarországon tartózkodó gépjármű reexportjára, vagy Magyarországon elvesztett, illetve megrongálódott vagy érvénytelen külföldi rendszámtábla ideiglenes pótlására Z betűjelű ideiglenes rendszámmal ellátandó gépjármű forgalomba helyezése esetén;

c) CD betűjelű ideiglenes rendszámmal ellátandó, az a) pontban meghatározott olyan gépjármű forgalomba helyezése esetén, amelynek magyar forgalmi engedélyét és rendszámtábláját az ország területének végleges elhagyása miatt beszolgáltatják, valamint külföldi hatóság által kiadott forgalmi engedélye és rendszámtáblája nincs; valamint

d) ha az importáló nem kéri a gépjármű forgalomba helyezését. Amennyiben az adómentesen behozott gépjárművet utóbb mégis forgalomba helyezik, az e törvény szerinti adót meg kell fizetni;

e) muzeális jellegű gépjármű forgalomba helyezése esetén.”

46. § Hatályát veszti a Rega tv. 2. § 1. pont c) alpontjában az „és b)” szövegrész.

9. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása

47. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 259. § 7/B. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„7/B. internet-hozzáférési szolgáltatás: csomagkapcsolt módon felépülő, a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2015/2120/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikk 2. pontja szerinti internet-hozzáférési szolgáltatás. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti hálózati szolgáltatás nem minősül e törvény alkalmazásában internet-hozzáférési szolgáltatásnak.”

48. § Az Áfa tv. 260. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg)

j) a számla, egyszerűsített adattartalmú számla, nyugta nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek előállításának, adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit.”

49. § Az Áfa tv. 268. § g) pontja a következő gk) alponttal egészül ki:

[Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: g) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:]

gk) a Tanács 2016/856/EU irányelve (2016. május 25.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség időtartama tekintetében történő módosításáról.”

50. § (1) Az Áfa tv. a következő 311. §-sal egészül ki:

„311. § A 3. számú melléklet I. részének az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvénnyel (a továbbiakban: Mód7 törvény) megállapított 55-58. pontját azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2018. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik.”

(2) Az Áfa tv. a következő 312. §-sal egészül ki:

„312. § A 3. számú melléklet II. részének a Mód7 törvénnyel megállapított 4. pontját

a) az olyan 2017. december 31-ét követően kezdődő elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakokra kell először alkalmazni, amelyek tekintetében a fizetés esedékessége, valamint a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja 2017. december 31-ét követő időpont, ha a teljesítés időpontját az 58. § szerint kell megállapítani,

b) az a) pont alá nem tartozó esetekben akkor kell először alkalmazni, amikor a 84. § szerint megállapított időpont 2018. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik.”

51. § Az Áfa tv. a következő 313. §-sal egészül ki:

„313. § E törvénynek a Mód7 törvénnyel módosított 6. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontja, 8. § (3) bekezdés második mondata, (5), (9), (10) és (12) bekezdése, 57. § (2) bekezdése, 85. § (5) bekezdés a)-c) pontjai és (6) bekezdése, 86. § (1) bekezdés j) pont jb) alpontja, 137. §-a, 142. § (1) bekezdés g) pontja, 156. § (5) és (6) bekezdései, 188. § (3) bekezdés c) pont cb) alpontja vonatkozásában véglegessé vált döntés alatt a 2018. január 1-jét megelőzően jogerőre emelkedett határozatot, valamint véglegessé válás alatt a 2018. január 1-jét megelőzően történt jogerőre emelkedést is érteni kell.”

52. § Az Áfa tv.

a) 3. számú melléklet I. része a 3. melléklet szerint,

b) 3. számú melléklet II. része a 4. melléklet szerint

módosul.

53. § Az Áfa tv.

1. 6. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontjában, 86. § (1) bekezdés j) pont jb) alpontjában, 188. § (3) bekezdés c) pont cb) alpontjában a „jogerőre emelkedése” szövegrész helyébe a „véglegessé válása,”;

2. 8. § (3) bekezdésében a „jogerősen” szövegrész helyébe a „véglegessé vált döntéssel”;

3. 8. § (5), (9), (10) és (12) bekezdésében, 85. § (6) bekezdésében és 137. § (1)-(3) bekezdéseiben a „jogerőre emelkedésének” szövegrész helyébe a „véglegessé válásának”;

4. 57. § (2) bekezdésében a „jogerős határozatnak (végzésnek)” szövegrész helyébe a „jogerős határozatnak (végzésnek) vagy véglegessé vált döntésnek”;

5. 85. § (5) bekezdés a)-c) pontjában a „jogerőre emelkedésétől” szövegrész helyébe a „jogerőre emelkedésétől vagy véglegessé válásától”;

6. 142. § (1) bekezdés g) pontjában a „jogerősen” szövegrész helyébe a „jogerősen vagy véglegessé vált döntéssel”;

7. 156. § (5) bekezdésében a „jogerőre emelkedett” szövegrész helyébe a „véglegessé vált”;

8. 156. § (6) bekezdésében a „jogerőre emelkedésének” szövegrész helyébe a „véglegessé válásának”;

9. 4. számú melléklet 19. pontjában a „minősített adózó” szövegrész helyébe a „megbízható adózó”

szöveg lép.

54. § Hatályát veszti az Áfa tv. 3/A. számú melléklet II. rész 3. pontja.

10. A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény módosítása

55. § A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 2. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az

a) e törvény szerinti adókötelezettségre, adófizetési kötelezettségre, adó-visszaigénylésre, e kötelezettségek ellenőrzésére és a velük kapcsolatos hatósági és végrehajtási eljárásra, valamint jogkövetkezményekre,

b) - az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti adóügynek nem minősülő - e törvényben és az e törvény végrehajtásáról szóló, az adópolitikáért felelős miniszter rendeletében (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) megállapított egyéb kötelezettség ellenőrzésére, az e kötelezettséggel kapcsolatos hatósági és végrehajtási eljárásra, valamint jogkövetkezményekre,

az e törvényben, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényben meghatározott eltéréssel az Art.-ot kell alkalmazni.”

56. § (1) A Jöt. 3. § (1) bekezdés 42. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában)

„42. pénzügyi biztosíték: az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia, fedezetigazolás és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény;”

(2) A Jöt. 3. § (2) bekezdés 7. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában az energiatermékek adóztatására vonatkozóan)

„7. ellenőrzött energiatermék:

a) a 2707 10 00-2707 30 00, a 2707 50 00, a 2711 12 11-2711 19 00, a 2901 10 00, a 2902 20 00-2902 44 00, a 3811 11 10-3811 19 00 és a 3811 90 00 KN-kód szerinti termék,

b) - az ezen alpontban felsorolt, etil-alkoholt tartalmazó termékek kivételével - a 2710 12 21, 2710 12 25 és 2710 19 29 KN-kód szerinti ömlesztetten szállított termék, valamint a 2710 12 11,2710 12 15, 2710 12 31-2710 19 25, 2710 19 31-2710 19 68 és a 2710 20 11-2710 20 39 KN-kód szerinti termék,

c) a 1507 10 10-1518 00 99, a 2710 12 11-2710 12 90 KN-kód szerinti, etil-alkoholt tartozó termék, a 3824 84 00-3824 88 00, 3824 91 00, 3824 99 86-3824 99 96, a 3826 00 10, a 3826 00 90, és a - szintetikus eredetű termék kivételével - 2905 11 00 KN-kód szerinti, üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált termék,

d) a 2207 20 00 KN-kód szerinti, részlegesen vagy teljesen denaturált, üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált termék;”

(3) A Jöt. 3. § (3) bekezdés 17. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában a sör, a csendes és habzóbor, az egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék adóztatására vonatkozóan)

„17. kisüzemi sörfőzde: évente legfeljebb 200 ezer hektoliter sört előállító, más sörgyártó üzemtől jogilag és gazdaságilag független, más sörgyártó üzemtől elkülönült telephelyet használó, nem licencia alapján működő adóraktár;”

(4) A Jöt. 3. § (4) bekezdés 6. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában a dohánygyártmányok adóztatására vonatkozóan)

„6. elektronikus cigaretta: a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus cigaretta és utántöltő flakon;”

57. § A Jöt. 7. § (1) bekezdés h) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Adófizetési kötelezettség keletkezik)

h) ha az importáló az 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat vagy megfigyelt terméket nem felhasználói engedélyesnek vagy nyilvántartásba vett felhasználónak értékesíti, vagy harmadik országból saját felhasználás céljára felhasználói engedély nélkül hoz be,”

58. § (1) A Jöt. 9. § (1) bekezdés i) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Mentesül az adófizetési kötelezettség alól)

i) a mentesített szervezet a harmadik országból vámmentesen behozható mennyiségű jövedéki termékre,”

(2) A Jöt. 9. § (3) bekezdés a) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

[Az (1) bekezdés e)-h) pontja szerinti személy, ha a jövedéki termék teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása belföldön következik be,]

a) haladéktalanul bejelentést tesz az állami adó- és vámhatósághoz,”

(3) A Jöt. 9. § (4) bekezdés b) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Belföldön az állami adó- és vámhatóság)

b) legfeljebb a végrehajtási rendeletben, csendes és habzóbor esetében az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott mértéket ismeri el a 3. § (1) bekezdés 45. pont b) alpontja szerinti hiányként.”

(4) A Jöt. 9. §-a a következő (6) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(6) E törvény eltérő rendelkezése hiányában az adófizetési kötelezettség alól mentesült termékre nem alkalmazandóak a VI. és VII. Fejezet rendelkezései.”

59. § A Jöt. 13. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) Az Észak-atlanti Szerződésben részes állam fegyveres erejét, polgári állományát és éttermét, kantinját, vagy a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szerződésben részes más állam fegyveres erejét, polgári állományát megillető adó-visszaigénylési jogosultságot a Magyar Honvédség képviselőjeként a Magyar Honvédség pénzügyi és számviteli feladatokat ellátó szerve gyakorolja, ha a termékbeszerzés a Magyar Honvédség adózott termékkészletéből történt.”

60. § A Jöt. 14. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az engedélyezési eljárás során eredeti példányban szükséges az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátani

a) a nem készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték esetében a kötelezettségvállalást tartalmazó okiratot,

b) - a nyilvántartás alapbizonylataként használt egyéb bizonylat, az üzemszünet ideje alatt alkalmazott papíralapú okmány, valamint a szabad forgalomban nem szabadforgalomba bocsátáskor vagy nem tagállami szállítás esetén alkalmazott bizonylat kivételével - a 90. § szerinti okmányok aláírására jogosult személy közokiratba foglalt aláírásmintáját, kivéve, ha a végrehajtási rendelet ettől eltérést enged, és

c) a 92. (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása esetén a hatósági erkölcsi bizonyítványt.”

61. § (1) A Jöt. 21. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(2) Az adóraktár engedélyese által nyújtandó jövedéki biztosíték összege

a) ha egy hónapra vetítve átlagosan az adófelfüggesztési eljárás keretében általa feladott és a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek mennyiségének legalább 75%-át az adóraktár engedélyese állította elő, vagy ha egy hónapra vetítve átlagosan az általa adófelfüggesztési eljárás keretében átvett jövedéki termékek mennyiségének legalább 75%-át adófizetési kötelezettség alóli mentesülést eredményező célra használta fel, az adóraktári engedéllyel 2 éve folytatott tevékenység esetén 10%-kal, majd évente további 10%-kal, de legfeljebb 80%-kal,

b) egyébként az adóraktári tevékenység 2 éve történő folytatása esetén 10%-kal, majd évente további 10%-kal, de legfeljebb 30%-kal

csökken.”

(2) A Jöt. 21. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(5) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően a légiközlekedési tevékenységet végző légijármű kiszolgálását végző adóraktár engedélyesének a tárolt repülőgép-üzemanyag készletére legfeljebb 200 millió forint összegben kell jövedéki biztosítékot nyújtani.”

62. § A Jöt. 24. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) Az adatszolgáltatásának nem kell kiterjednie az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatokra, ideértve a (2) bekezdés b) pontja szerinti adatokat, ha az adóraktár engedélyese a jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásáról az EKO adattartalmával megegyező, és a végrehajtási rendeletben meghatározott adatokkal kiegészített adatokat, a szabadforgalomba bocsátással egyidejűleg megküldi az állami adó- és vámhatóságnak.”

63. § (1) A Jöt. 28. § (3) bekezdés g) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

[Az (1) bekezdéstől eltérően a nyújtandó jövedéki biztosíték összege, ha a jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét kizárólag]

g) LPG-vel, egyéb ellenőrzött ásványolajjal, megfigyelt termékkel és repülőgép-üzemanyaggal folytatja, 120 millió forint.”

(2) A Jöt. 28. § (6) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(6) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag egyéb ellenőrzött ásványolajat importál vagy hoz be másik tagállamból és felhasználói engedéllyel is rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a felhasználói engedélyéhez kapcsolódóan kell nyújtania.”

64. § A Jöt. 29. § (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(5) A jövedéki engedélyes kereskedő abban az esetben végezhet azonos telephelyen és időben jövedéki kiskereskedelmi tevékenységet is, ha a jövedéki engedélyes és a jövedéki kiskereskedelmi tevékenysége keretében végzett értékesítéseiről nyilvántartást vezet, amely alapján a jövedéki engedélyes és a jövedéki kiskereskedelmi készletek egyértelműen elkülöníthetőek.”

65. § A Jöt. 31. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) Felhasználói engedélyre - az engedélyek megadásának általános szabályain kívül - olyan személy jogosult, aki a tevékenységéről elektronikus nyilvántartást vezet.”

66. § A Jöt. 64. §-a a következő szöveggel lép hatályba:

„64. § (1) Az adóraktár engedélyese és a jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket a végrehajtási rendeletben meghatározott adatokat tartalmazó szállítólevéllel szállíthat kereskedelmi céllal szabadforgalomban belföldi címről belföldi címzett részére vagy bocsáthat szabadforgalomba a jövedéki termék közvetlen átadásával.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az adóraktár engedélyese a repülőgép-üzemanyag 112. § (1) bekezdés a) pontjától eltérő szabadforgalomba bocsátása esetén a végrehajtási rendeletben a 112. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kiszolgálásra meghatározott okmányt alkalmazza.”

67. § A Jöt. 67. § (1) bekezdés a) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az állami adó- és vámhatóság engedélyével folytatható)

a) a

aa) szabadforgalomba bocsátott ellenőrzött energiatermékkel - kivéve az 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű és az 1 liter vagy 1 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat, valamint az 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű LPG-t -,

ab) kenőolajjal,

ac) szabadforgalomba bocsátott sörrel, csendes és habzóborral, egyéb csendes és habzó erjesztett itallal, köztes alkoholtermékkel és alkoholtermékkel - kivéve a 3. § (3) bekezdés 1. pont c) alpontja szerinti terméket -, valamint

ad) szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmánnyal

a kereskedelemről szóló törvény szerinti nagykereskedelmi tevékenység - ide nem értve az üzemanyagkártyával értékesített (beszerzett), felhasznált üzemanyag utólagos, pénzügyi-technikai jellegű elszámolását, ha az elszámolásról a felek írásban megállapodtak -, továbbá - az adóraktár engedélyesét kivéve - üzemanyagnak nem a 69. § és 72. § szerinti értékesítése,”

68. § (1) A Jöt. 72. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) Jövedéki kiskereskedő - figyelemmel a 69. §-ra -

a) üzemanyagot - a 108. §-tól eltérően ideértve az üzemanyagcélú földgázt is - üzemanyagtöltő állomáson történő értékesítés útján,

b) tüzelő-, fűtőanyag célú gázolajat kiskereskedelmi tárolótelepen vagy üzemanyagtöltő állomáson

forgalmazhat.”

(2) A Jöt. 72. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba és a § a következő (4) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(3) A jövedéki kiskereskedő az üzemanyagtöltő állomás forgalmáról - a 108. §-tól eltérően ideértve az üzemanyagcélú földgáz forgalmát is - a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalmú nyilvántartást vezet, melynek adatait havonta lezárja és a havi zárás alapján - a végfelhasználók felé értékesített üzemanyagok mennyiségéről - adatszolgáltatást teljesít a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig az állami adó- és vámhatóság részére.

(4) Az üzemanyagtöltő állomáson - az üzemanyagcélú földgáz és az LPG kivételével - a forgalmazott üzemanyag tárolására hitelesített tárolótartályt kell alkalmazni.”

69. § A Jöt. 74. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) Dohánygyártmányt és alkoholterméket csak zárjeggyel ellátva bocsáthat szabadforgalomba forgalmazási céllal az adóraktár engedélyese, importálhat az importáló és lehet belföldön forgalmazni, kivéve

a) a töltőfolyadékot,

b) a 3. § (3) bekezdés 1. pont c) alpontja szerinti alkoholterméket,

c) az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket,

d) a 2207 10 00-2207 20 00 KN-kód szerinti alkoholterméket, ha azt

da) laboratóriumi vizsgálatok céljára;

db) kísérleti, kutatási, fejlesztési célra;

dc) kísérleti termékek próbagyártására;

dd) laboreszközök, gépek mosására, tisztítására;

de) szolgáltató tevékenységek, gyógyszer-nagykereskedelem céljára, kórházak, rendelőintézetek, gyógyszertárak részére;

df) a fermentált dohányvágat aromásítására;

dg) az adófizetési kötelezettség alóli mentesülést eredményező célra értékesítik adózottan,

e) a teljesen denaturált terméket,

f) a 2207 10 00-2207 20 00 KN-kód szerinti, nyomdaipari célokat szolgáló hígítót, oldószert,

g) a 2207 10 00-2208 90 99 KN-kód szerinti, a 3. § (3) bekezdés 1. pont c) alpontja szerinti alkoholtermék előállítására adózottan értékesített alkoholterméket,

h) a 2208 20 12-2208 90 99 KN-kód szerinti, 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, az adófizetési kötelezettség alól mentesült terméket,

i) a 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint értékesített jövedéki terméket, akkor is, ha az utas vagy a repülőgép úti célja tagállam, és

j) az új dohánytermék-kategóriákat.”

70. § A Jöt. 77. §-a a következő (4) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(4) A (3) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés esetén a cigaretta, szivar, szivarka kiskereskedelmi eladási áraként a zárjegy-adatszolgáltatás 78. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti tárgynapja és az adó-visszaigénylés állami adó- és vámhatósághoz történő benyújtásának napja közötti időszakban az adott dohánygyártmányra vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság által a 145. § (5) bekezdése szerint közzétett legalacsonyabb kiskereskedelmi eladási ár vehető figyelembe.”

71. § A Jöt. 80. §-a a következő szöveggel lép hatályba:

„80. § (1) Az állami adó- és vámhatóság a tárgyhót követő hónap 10. napjáig tájékoztatásul megküldi az adózónak - a tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált földgázra, valamint a szénre és a villamos energiára vonatkozó adatok kivételével - az adóbevallás alapját képező adatokat. Az adóalany ezen adatok beérkezésétől számított 5 napon belül helyesbítéssel élhet, amelyet megküld az állami adó- és vámhatóság részére.

(2) Az adózó az adó előlegének és a megállapított nettó adónak a különbözetét havonta

a) a tárgyhót követő hónap 20. napjáig,

b) az a) ponttól eltérően a kizárólag dohánygyártmányt előállító, forgalmazó adózó a 2 milliárd forintot meg nem haladó adó összegét a tárgyhót követő második hónap 20. napjáig

fizeti meg.”

72. § A Jöt. 82. §-a a következő (3a) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(3a) Az adó-visszaigénylésre jogosult a 12. § c) és i) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultságot a (3) bekezdéstől eltérően az egyes, az általános forgalmi adót és a jövedéki adót érintő kiváltságok, kedvezmények és mentességek érvényesítésének végrehajtásáról szóló 11/2010. (III. 31.) PM rendeletben meghatározott időpontban érvényesítheti.”

73. § A Jöt. 84. § (2) bekezdése a következő f) ponttal kiegészülve lép hatályba:

[Az (1) bekezdéstől eltérően papíralapon is intézhető]

f) a 112. § (5) bekezdése szerinti, állami adó- és vámhatósági ellenjegyzés iránti eljárás.”

74. § A Jöt. 90. §-a a következő (2) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(2) Az állami adó- és vámhatóság a végrehajtási rendeletben meghatározott szigorú számadású bizonylatok esetében kérelemre, elszámolási kötelezettség mellett sorszámtartományt adhat ki.”

75. § A Jöt. 91. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az Art. szerinti adóügynek nem minősülő jövedéki ügyre az Art. adóügyre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

76. § A Jöt. 93. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás az engedélyes vagy a nyilvántartásba vett nevére, engedélyszámára vagy nyilvántartási számára, az engedélyben vagy nyilvántartásban szereplő jövedéki termék, berendezés vagy tevékenység megnevezésére, az engedély kiadása vagy a nyilvántartásba vétel időpontjára, valamint az engedély hatályosságára vonatkozó adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. Az állami adó- és vámhatóság ezen adatokat az ellenőrzés érdekében, az engedély hatályvesztését vagy a nyilvántartásból történő törlést követő 5 évig kezeli.”

77. § A Jöt. 95. §-a a következő szöveggel lép hatályba és a § a következő (6)-(12) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„95. § (1) A 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesülés és a hozzá kapcsolódó adó-visszaigénylés, az Európai Bizottság SA. SA.46672. számú határozata hatálya alá tartozó állami támogatást tartalmaz.

(2) A 113. § (1) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés az Európai Bizottság SA.46672. számú határozata hatálya alá tartozó állami támogatást tartalmaz.

(3) A 113. § (5) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 44. cikke alapján a 2003/96/EK tanácsi irányelv szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtható támogatás.

(4) A 115. § szerinti adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján kutatás-fejlesztési projekthez nyújtható támogatás.

(5) A 117. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 44. cikke alapján a 2003/96/EK irányelv szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtott támogatás.

(6) A 117. § (1) bekezdés c) pontja szerinti adó-visszaigénylés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások számára nyújtott támogatások bizonyos fajtáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 2014. december 16-i 1388/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 369/37, 2014. 12. 14., a továbbiakban: halászati csoportmentességi rendelet) I. melléklete szerinti kis- és középvállalkozások esetén a halászati csoportmentességi rendelet 45. cikke alapján a 2003/96/EK irányelv szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtott támogatás.

(7) A 117. § (1) bekezdés c) pontja szerinti adó-visszaigénylés a halászati csoportmentességi rendelet I. melléklete szerinti nagyvállalkozás esetén az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2014. június 27-i 717/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 190, 2014. 6. 18.) szerinti csekély összegű támogatásnak minősül.

(8) A 94. § (1)-(2) bekezdése, illetve a (3)-(6) bekezdés szerinti támogatások nem nyújthatók az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdés b) pontja, az (5)-(6) bekezdése szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozások, továbbá olyan vállalkozások részére, amelyekkel szemben érvényben van teljesítetlen visszafizetési felszólítás olyan korábbi bizottsági határozat nyomán, amely valamely támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.

(9) A 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesülés és a hozzá kapcsolódó adó-visszaigénylés, valamint a 113. § (1) bekezdése szerinti adó-visszaigénylés mértéke nem haladhatja meg éves szinten a szállítás összköltségének harminc százalékát, továbbá a közúti szállításhoz képest felmerülő externálisköltség-megtakarítás ötven százalékát.

(10) A 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesülés és a hozzá kapcsolódó adó-visszaigénylés, valamint a 113. § (1) bekezdése szerinti adó-visszaigénylés azonos elszámolható költségek vonatkozásában nem halmozható más, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatással.

(11) Amennyiben a 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesülés és a hozzá kapcsolódó adó-visszaigénylés, valamint a 113. § (1) bekezdése szerinti adó-visszaigénylés mértéke éves szinten meghaladja a (9) bekezdés szerinti határértéket, a visszaigényelt adó határértékeket meghaladó részét visszafizetni, valamint a mentesség határértékeket meghaladóan igénybe vett részét az adózó köteles megfizetni az állami adó- és vámhatóságnak.

(12) A (9) bekezdés szerinti költségek megállapításának, a határértékeket meghaladóan visszaigényelt adó visszafizetésének, valamint a határértékeket meghaladóan igénybe vett mentesülés megfizetésének módját a végrehajtási rendelet szabályozza.”

78. § (1) A Jöt. 100. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, a természetes személy által elkövetett, az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségszegés esetén, ahol a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összege a 20 ezer forintot, dohánygyártmány esetén a 28 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be. Ebben az esetben a lefoglalt jövedéki terméket el kell kobozni, ha a termék birtokosa a törvénysértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati jogáról lemond. Gyorsított eljárás esetén a (2) és (3) bekezdéstől eltérően a jövedéki bírság összege 20 ezer forint, dohánygyártmány esetén 28 ezer forint. Ha a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, az ellenőrzést végző az általános szabályok szerint jár el.”

(2) A Jöt. 100. §-a a következő (10) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(10) A gyorsított eljárás során a magyar nyelvet nem beszélő külföldi állampolgár esetében a tolmács alkalmazása mellőzhető, ha az érintett az állami adó- és vámhatóság vezetője által tájékoztatásban kiadott, a gyorsított eljárás folyamatáról szóló idegen nyelvű tájékoztató átvételét követően, írásban lemond a tolmács igénybevételéről.”

79. § (1) Jöt. 103. § (1) bekezdése a következő c) ponttal kiegészülve lép hatályba:

(El kell kobozni)

c) a jogosulatlanul megszerzett és lefoglalt adóügyi jelzést.”

(2) A Jöt. 103. § (3) bekezdés b) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni, kivéve ha)

b) a jövedéki jogsértést megvalósító személy ezzel a magatartásával a Btk. 396. §-a szerinti költségvetési csalás bűncselekményt követett el és - a büntetés korlátlan enyhítése érdekében - a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány összegével megegyező összeget az Art. szerinti elkülönített számlára fizetett meg vagy a nyomozás elrendelésétől a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a vagyoni hátrány megtérítése érdekében - a büntetés enyhítését eredményezően - az Art. szerinti elkülönített számlára befizetést teljesített.”

(3) A Jöt. 103. § (7) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(7) Az állami adó- és vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt

a) (5) bekezdés a) pontja szerinti dolog előzetes megsemmisítésére, ha az gyors romlásnak van kitéve, huzamosabb tárolásra alkalmatlan,

b) (5) bekezdés b) pontja szerinti dolog előzetes megsemmisítésére, a lefoglalt (5) bekezdés c) pontja szerinti dolog előzetes értékesítésére, ha annak kezelése, tárolása, őrzése - különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna,

c) energiatermék előzetes, (6) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti célra történő átadására, valamint a (6) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti felhasználására, ha annak kezelése, tárolása, őrzése - különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna.”

80. § (1) A Jöt. 112. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) A jelölt gázolajat az (1) bekezdés b) pontja szerint kiszolgáló adóraktárnak tekintendő az adóraktár területét hajótöltési céllal elhagyó tartályautó és a közforgalmú kikötőben állomásozó, és azt hajótöltési céllal a végrehajtási rendeletben meghatározottak szerint elhagyó hajó.”

(2) A Jöt. 112. §-a a következő (5) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az adóraktár engedélyese az adófizetési kötelezettség alóli mentesülést, valamint a légijárműből lefejtett repülőgép-üzemanyag készletre vételét igazoló, a végrehajtási rendeletben meghatározott bizonylatot ellenjegyzés céljából köteles benyújtani az állami adó- és vámhatósághoz.”

81. § A Jöt. 118. §-a a következő (6) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(6) Az 52. § szerinti bejelentésről az állami adó- és vámhatóság soron kívül tájékoztatja a műszaki biztonsági hatóságot és a földgáz ellátását biztosító szolgáltatót.”

82. § A Jöt. 134. § (4) bekezdés a) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az egyszerűsített adóraktári engedély megadásának nem feltétele:)

a) a 14. § (1) bekezdés a) és g) pontja szerinti feltétel teljesítése,”

83. § (1) A Jöt. 137. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) A csendes bor és a kisüzemi bortermelőnél előállítható és tárolható palackos erjesztésű habzóbor kisüzemi bortermelőtől indított belföldi szállításakor az 54. § (1) bekezdésétől eltérően borkísérő okmány alkalmazandó vagy a szállítmány az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott esetben mentesül a borkísérő okmány alkalmazása alól.”

(2) A Jöt. 137. §-a a következő (8) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(8) A csendes bor és a kisüzemi bortermelőnél előállítható és tárolható palackos erjesztésű habzóbor kisüzemi bortermelő által végzett értékesítésekor, exportálásakor és másik tagállamba a 62. § szerinti kereskedelmi céllal történő szállításakor nem kell alkalmazni a 67. § (1) bekezdésének rendelkezését.”

84. § A Jöt. 138. §-a a következő (2a) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(2a) Hivatalos zár előállítására jogosító engedélyre - az engedélyek megadásának általános szabályain kívül - olyan személy jogosult, aki rendelkezik

a) a hivatalos zár követelményeit teljesítő eszköz előállításához szükséges műszaki, technikai és technológiai feltételekkel,

b) zárt rendszerű, a szigorú elszámolást lehetővé tevő technológiai-szervezeti rendszerrel és azt szabályozó biztonsági szabályzattal,

c) a tevékenység jellegének megfelelő belső ellenőrzési rendszerrel, biztonsági személyzettel és technikai berendezéssel, és

d) az előállítás során keletkezett selejt és hulladék anyag megsemmisítéséhez szükséges berendezéssel vagy a megsemmisítést más módon biztosító eljárási renddel.”

85. § A Jöt. 140. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) Az adóraktárban a bérfőzető részére előállított párlat utáni adó összegét az adóraktár engedélyese állapítja meg és szedi be a bérfőzetőtől a párlat bérfőzető részére történő átadásának időpontjáig. Az adóraktár engedélyese az adófizetési kötelezettség és az adófizetésre kötelezett személyének megállapítása céljából a bérfőzetőt és képviselőjét személyazonossága igazolására hívhatja fel, a képviseleti jogosultságot megvizsgálhatja. A bérfőzető és képviselője személyazonosságát hatósági igazolvánnyal igazolja. A bérfőzető a párlat átvételének időpontjáig készpénzzel vagy átutalással fizeti meg az adóraktárnak az átvett bérfőzött párlat utáni adót. Ha a bérfőzető ezen adófizetési kötelezettségét nem teljesíti vagy személyazonossága nem állapítható meg, részére a bérfőzött párlat nem adható ki. A bérfőzetőtől beszedni elmulasztott adót - abban az esetben is, ha a bérfőzető személyazonossága nem állapítható meg - az adóraktár engedélyese fizeti meg, ha azonban az adóraktár engedélyese a bérfőzető valótlan nyilatkozata alapján állapította meg helytelenül az adó összegét, a bérfőzető fizeti meg az adókülönbözetet és az adókülönbözettel azonos összegű jövedéki bírságot.”

86. § A Jöt. 145. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A zárjegy nélküli dohánygyártmány esetében - kivéve a 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti terméket -, ha ugyanazon termékválasztékot

a) belföldön is forgalmazzák, az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett, az adót tartalmazó árat,

b) belföldön nem forgalmazzák, az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett az adott dohánygyártmány típusra és kiszerelési mennyiségre vonatkozó legmagasabb, adót tartalmazó kiskereskedelmi árat

kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.”

87. § A Jöt. 147. § (1) és (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) Az általánosforgalmiadó-alany az általános forgalmi adót a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után a jövedéki adóval azonos időpontban köteles bevallani és megfizetni.

(2) Az az általánosforgalmiadó-alany, aki a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után e törvény szerint köteles általános forgalmi adót fizetni, e tevékenysége tekintetében az áfatörvénynek az alanyi adómentességre vonatkozó szabályait nem alkalmazhatja.”

88. § A Jöt. 148. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg)

f) a zárjegyre, a hivatalos zárra és a párlat adójegyre vonatkozó részletes szabályokat, a hivatalos zár előállításának engedélyezési eljárásának részletes szabályait és a hivatalos zár előállítója általi adatszolgáltatás adattartalmára vonatkozó szabályokat;”

89. § (1) A Jöt. 150. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvényt - a (12) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a 2017. július 1-jén vagy azt követően keletkezett adómegállapítási és adóbevallási kötelezettségekre kell alkalmazni.”

(2) A Jöt. 150. § (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(19) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a 136. § (3) bekezdés, a kisüzemi bortermelő a 137. § (3) bekezdés szerinti, 2017. augusztus 15-én esedékes adóbevallását a 2016. december 1-2017. július 31. időszak tekintetében nyújtja be és a 2017. augusztus 15-én esedékes jövedéki adatszolgáltatását és a 138. § (5) bekezdés szerinti hivatalos zár elszámolást a 2017. június 30-án hatályos jövedéki szabályok szerint nyújtja be az állami adó- és vámhatósághoz.”

90. § A Jöt.

1. 3. § (1) bekezdés 30. pontjában a „közigazgatási” szövegrész helyébe az „általános közigazgatási rendtartás szerinti” szöveg,

2. 3. § (1) bekezdés 50. pont b) alpontjában az „a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló” szövegrész helyébe az „az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló” szöveg,

3. 15. § (9) bekezdés b) pontjában, 102. § (9) bekezdésében, 103. § (1) bekezdés a) pontjában és a 105. § (4) bekezdésében a „jogerősen” szövegrész helyébe a „véglegessé vált döntésben” szöveg,

4. 92. § (3) bekezdés a) és b) pontjában és a 118. § (1) bekezdésében az „eljárás jogerős befejezéséig” szövegrész helyébe az „eljárásban hozott érdemi vagy eljárást lezáró döntés véglegessé válásáig” szöveg,

5. 103. § (7) bekezdésében a „jogerőre emelkedését” szövegrész helyébe a „véglegessé válását” szöveg

lép.

91. § Hatályát veszti a Jöt. 91. § (2)-(3) bekezdése.

92. § A Jöt. 20. § (5) bekezdése és a 67. § (6) bekezdés a) pontja nem lép hatályba.

11. Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény módosítása

93. § Hatályát veszti az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény 87. §-a

12. A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXI. törvény módosítása

94. § Hatályát veszti a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXI. törvény 4. §-a.

III. FEJEZET

A HELYI ADÓZÁST ÉS A GÉPJÁRMŰVEK ADÓZÁSÁT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

13. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

95. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

(Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:)

f) ha az adó mértékét határozott időre állapította meg, akkor a határozott időszak harmadik naptári évétől vagy az azt követően kezdődő naptári évtől, a határozott időszak letelte előtt az adó mértékét növelheti, ha a naptári évet megelőző naptári év első tíz hónapjában az adott adónemben bevallott, kivetett adóból származó bevétel nem éri el a naptári évet megelőző második naptári év első tíz hónapjában bevallott, kivetett adóból származó bevétel 50%-át.”

96. § A Htv. 7. §-a a következő h)-i) ponttal egészül ki:

(Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:)

h) ha az adó mértékét határozott időre állapítja meg, akkor azt az adóalany hátrányára

ha) a határozott időszak első két naptári évében nem növelheti,

hb) a határozott időszak harmadik naptári évétől vagy az azt követően kezdődő naptári évtől, a határozott időszak letelte előtt csak akkor növelheti, ha a naptári évet megelőző naptári év első tíz hónapjában az adott adónemben bevallott, kivetett adóból származó bevétel nem éri el a naptári évet megelőző második naptári év első tíz hónapjában bevallott, kivetett adóból származó bevétel (a továbbiakban: viszonyítási bevétel) 70%-át, azzal, hogy a naptári évtől hatályos adómérték ekkor sem haladhatja meg a határozott időre rögzített adómérték 130%-át,

i) ha a h) pont hb) alpont alkalmazásával az adó mértékét növelte, akkor az adó mértékét a határozott időszakra eredetileg megállapított adómértékkel egyező mértékben kell megállapítani azon naptári évtől kezdődően, amelyet megelőző - és a h) pont hb) alpont alkalmazását követő - naptári év első tíz hónapjában az adott adónemben bevallott, kivetett adóból származó bevétel eléri a viszonyítási bevételt.”

97. § A Htv. 39/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság megszűnik vagy a vállalkozó az átalányadózást megszünteti, akkor az adó alapját - az adóév egészére - a 39. § (1) bekezdése vagy az adózó döntésétől függően a (3) bekezdés szerint kell megállapítani.”

98. § A Htv. 40/C-40/D. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„40/C. § (1) Az 52. § 22. pont a) alpontjától eltérően a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozónak nem minősülő vállalkozó esetén a nettó árbevétel - a (2)-(4) bekezdésben felsorolt tételekkel korrigált - az üzleti évben az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerint elszámolt és a más standardok által az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerint bevételként elszámolni rendelt bevétel (árbevétel) (a továbbiakban együttesen: bevétel).

(2) Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:

a) az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 5. bekezdésének d) pontja szerint az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard hatókörén kívül eső nem monetáris csere esetén az elcserélt áru vagy szolgáltatás számlázott értékével, ennek hiányában valós értékével,

b) a számvitelről szóló törvény szerinti - nem számlázott - utólag adott (fizetendő) szerződés szerinti engedmény összegével,

c) az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 60-65. bekezdése alapján elszámolt kamatbevétel összegével,

d) az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 51. bekezdése alapján a vevőtől várt ellenérték csökkentéseként figyelembe vett kötbér összegével,

e) az 52. § 40. pontja szerinti közvetített szolgáltatásnak megfelelő ügylet esetén a közvetített szolgáltatás, valamint az adóalany által saját nevében, de megbízója javára kötött adásvételi szerződéssel értékesített termék (ingó, ingatlan) számvitelről szóló törvény szerint megállapított bekerülési értékének megfelelő összeggel,

f) az (1) bekezdés szerinti ügylettel összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az (1) bekezdés szerinti ügyletről kiállított bizonylaton (számlán) szereplő értéket az IFRS-ek szerint a bevételt (árbevételt) - annak elszámolásakor - csökkenteni kell,

g) az IAS 17 Lízingek című standard szerinti pénzügyi lízingnek megfelelő szerződés esetén a lízingfutamidő kezdetének adóévében a lízingbe (visszlízingbe) adónál a lízingfutamidő kezdetekor megjelenített követelés kezdeti közvetlen költségeket nem tartalmazó értékével,

h) a nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó bevétellel,

i) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti üzletág átruházásakor az üzletág átruházásáért kapott, az átadott eszközök - az átadott kötelezettségek értékével csökkentett - piaci értékét meghaladó ellenértékkel,

j) az IAS 17 Lízingek című standard szerinti operatív lízingnek megfelelő szerződés esetén a lízingbe (visszlízingbe) adónál az IAS 17 Lízingek című standard 50. bekezdése szerint árbevételként elszámolt összeggel,

k) az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 70-71. bekezdése alapján az ügyleti ár csökkenéseként elszámolt, vevőnek fizetendő ellenérték összegével,

l) az IFRS 4. Biztosítási szerződések című standard szerinti biztosítóként a biztosítási szerződésből kapott bevétellel,

m) azzal az (1) bekezdés vagy az a), e) és g)-l) pont szerinti ügyletről kiállított bizonylaton (számlán) feltüntetett - általános forgalmi adó nélküli - összeggel (vevőtől várt ellenszolgáltatással), amelyet a vállalkozó az adóévben vagy azt követően az IFRS-ek szerint bevételként (árbevételként) vagy az a)-l) pontok szerinti bevételnövelő tételként nem számolhat el,

feltéve, ha azt a vállalkozó az (1) bekezdés szerinti bevételként nem vette figyelembe.

(3) Az (1) bekezdés szerinti bevételt csökkenteni kell:

a) a jogdíjjal,

b) a felszolgálási díjjal,

c) az adóhatósággal elszámolt jövedéki adó, regisztrációs adó, energiaadó, valamint a népegészségügyi termékadóról szóló törvény szerinti alkoholos ital utáni népegészségügyi termékadó összegével a jövedéki adó, a regisztrációs adó, az energiaadó, a népegészségügyi termékadó alanya esetén,

d) az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 60-65. bekezdése alapján elszámolt kamatráfordítás összegével,

e) az (1) bekezdés szerinti ügylettel összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az (1) bekezdés szerinti ügyletről kiállított számlán szereplő értéket az IFRS-ek szerint a bevétel (árbevétel) elszámolásakor növelni kell

feltéve, ha az az IFRS-ek alkalmazásával az (1) bekezdés szerint bevételnek, vagy a (2) bekezdés szerint bevételt növelő tételnek minősül.

40/D. § (1) Hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás esetén - az 52. § 22. pontjának b), d) alpontjától eltérően - nettó árbevétel az IFRS-ek szerint kamatként elszámolt bevétel (2)-(3) bekezdések szerinti korrigált összege.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:

a) a kamatbevétel csökkentéseként az üzleti évben elszámolt fizetett, fizetendő díjak, jutalékok összegével,

b) a nyújtott szolgáltatások után az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek című standard alapján elszámolt bevétellel (kapott, járó díjak, jutalékok összegével),

c) az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás című standard 11. bekezdése szerinti pénzügyi instrumentum üzleti évben való eladása esetén, az elért nyereséggel, nyereségjellegű különbözettel,

d) az IAS 17 Lízingek című standard szerinti pénzügyi lízingnek megfelelő szerződés esetén a lízingfutamidő kezdetének adóévében a lízingbe (visszlízingbe) adónál a lízingfutamidő kezdetekor megjelenített követelés kezdeti közvetlen költségeket nem tartalmazó értékével,

e) az IAS 17 Lízingek című standard szerinti operatív lízingnek megfelelő szerződés esetén a lízingbe (visszlízingbe) adónál az (1) bekezdésben foglaltak alapján figyelembe nem vett, az IAS 17 Lízingek című standard 50. bekezdése szerint árbevételként elszámolt összeggel,

f) a nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó bevétellel.

(3) Az (1) bekezdés szerinti bevételt csökkenteni kell:

a) az üzleti évben ráfordításként elszámolt (fizetett, járó) kamattal,

b) az IAS 17 Lízingek című standard alapján pénzügyi lízingnek minősülő szerződés alapján a lízingbeadónál kereskedelmi áruként nyilvántartásba nem vett eszköz IAS 2 Készletek című standard alapján megállapított, a pénzügyi lízingbe adáskor meglévő könyv szerinti értékével,

c) a saját követelés értékesítéséből keletkezett, az üzleti évben elszámolt nyereség összegével.”

99. § A Htv. 40/J. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha az áttérés adóéve nem azonos az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazásának adóévével, az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazása adóévének adóalapját:

a) növelni kell az áttérés adóévében vagy azt követően, de az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazásának adóévét megelőzően folytatott ügyletből származó azon, az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazása adóévében vagy azt követő bármely adóévben a 40/C-40/E. § szerinti nettó árbevételnek nem minősülő összeggel, amelyet a vállalkozó az iparűzési adó alapjának számításakor az áttérés adóévében, vagy ezt követően az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazását megelőző bármely más adóévben nettó árbevételként még nem vett figyelembe, és ha a vállalkozó az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standardot nem alkalmazná, akkor az bármely adóévben nettó árbevételnek minősülne;

b) csökkenteni kell az áttérés adóévében vagy azt követően, de az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazásának adóévét megelőzően folytatott ügyletből származó azon bevétel összegével, amelyet a vállalkozó a helyi iparűzési adó alapjának számítása során az áttérés adóévében vagy azt követően, de az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazásának adóévét megelőzően figyelembe vett, és az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevételek standard első alkalmazásának adóévében vagy azt követően nettó árbevételként figyelembe kell venni.”

100. § A Htv. a következő 41/A. §-sal egészül ki:

„41/A. § (1) Az adóalany a jövőben esedékessé váló adójára tekintettel előrehozott adót fizethet.

(2) Az előrehozott adóról annak megfizetésével egyidejűleg bevallást kell benyújtani.

(3) A (2) bekezdés szerinti bevallásban az adóalany megjelölheti, hogy az adóhatóság az előrehozott adóját melyik jövőben esedékessé váló adófizetési kötelezettségébe számítsa be. Ilyen rendelkezés hiányában az előrehozott adót - vagy, ha az adóalany rendelkezésében megjelölt adó kisebb, mint az előrehozott adó összege, akkor az előrehozott adó még be nem számított összegét - az adóhatóságnál nyilvántartott adófizetési kötelezettség összegébe, az esedékesség sorrendjében kell beszámítani, legfeljebb az adófizetési kötelezettség erejéig.

(4) A (2) bekezdés szerinti bevallás önellenőrzéssel nem helyesbíthető.

(5) Az előrehozott adót a 6. § f) pontjában, a 7. § h) pont hb) alpontjában és i) pontjában a bevétel számításánál a (3) bekezdés szerinti esedékességkor, az akkor beszámított összegben kell figyelembe venni.”

101. § A Htv. 42/B. §-a a következő f) ponttal egészül ki:

(Az önkormányzati adóhatóság az önkormányzati adórendelet, valamint annak módosítása hatályba lépését megelőző hónap ötödik napjáig - a kincstár elektronikus rendszerén keresztül - adatot szolgáltat a kincstár számára:)

f) határozott időszakra megállapított adómérték, adómentesség, adókedvezmény esetén a határozott időszak lejártának időpontjáról.”

102. § A Htv. 42/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az önkormányzati rendeleti mentességre, kedvezményre nem jogosult, vagy azt igénybe venni nem szándékozó adóalany az építményadóról, a telekadóról, a magánszemély kommunális adójáról szóló bevallási kötelezettségét az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresíthető bevallási, bejelentési nyomtatványok tartalmáról szóló pénzügyminiszteri rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) melléklete szerinti, az adónemre vonatkozó nyomtatványon is teljesítheti az önkormányzati adóhatóság részére. A helyi iparűzési adóalany az adóbevallását, az adóbevallása kijavítását, annak önellenőrzéssel való helyesbítését a PM rendelet adóévre vonatkozó melléklete szerinti bevallási nyomtatványon is teljesítheti az önkormányzati adóhatóság részére.”

103. § A Htv. 42/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„42/D. § (1) Az adózó az állandó jellegű helyi iparűzési adóról szóló adóbevallási kötelezettségét - ideértve az adóbevallás kijavítását és az önellenőrzéssel való helyesbítést - és az adóelőleg-kiegészítés összegéről szóló bevallási kötelezettségét (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: adóbevallás) a PM rendelet szerinti bevallási nyomtatványon az állami adóhatósághoz elektronikus úton, az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adókról szóló bevallások benyújtására vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazásával, az általános nyomtatványkitöltő program használatával is teljesítheti.

(2) Az állami adóhatóság a hozzá beérkezett, (1) bekezdés szerinti adóbevallást - az adóbevallásbenyújtásra kötelezett azonosítását követően, tartalmi vizsgálat nélkül, a befogadó nyugta kiadása mellett - az adóalany által a bevallási nyomtatványon megjelölt székhely, telephely(ek) szerinti önkormányzati adóhatóság részére haladéktalanul, elektronikus úton megküldi.

(3) Az állami adóhatósághoz határidőben benyújtott adóbevallást az önkormányzati adóhatóságnál teljesítettnek kell tekinteni.”

104. § A Htv. V. Fejezete a következő 42/E. §-sal egészül ki:

„42/E. § (1) A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 36. § (4) bekezdése alapján a cégről a cégbíróság útján az állami adóhatósághoz érkezett adatokat az állami adóhatóság a cég székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság részére elektronikus úton, haladéktalanul megküldi, feltéve, hogy az önkormányzat helyi iparűzési adórendelete hatályos.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásban szereplő cég:

a) bejelentkezési kötelezettségét a cég székhelye szerinti önkormányzati adóhatóságnál teljesítettnek kell tekinteni,

b) a Htv. 39/B. § (9) bekezdése szerinti körülményről külön bejelentést tehet.

(3) Ha a bejelentkezéssel egyidejűleg adóelőleget vagy jogszabály alapján az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásban nem szereplő más adatot kell bejelenteni, akkor e bejelentés megtételére a cég székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság külön felhívja az adózót.”

  Vissza az oldal tetejére