1. § A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A rendőrség határrendészeti, bűnüldözési és bűnmegelőzési célból a nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködve külföldön felderítő tevékenységet végezhet, amely során információkat gyűjt az államhatár rendjét veszélyeztető cselekmények, valamint a terrorizmussal összefüggő cselekmények felderítése és a tömeges méretű migráció kezeléséhez szükséges intézkedések végrehajtása érdekében.”
2. § Az Rtv. a következő alcímmel és 35/B. §-sal egészül ki:
„Járványügyi intézkedések tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben
35/B. § A rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, a járványügyi intézkedések biztosítása céljából
a) útvonalat, közterületet a forgalom elől elzárhat, a forgalmat korlátozhatja,
b) nyilvános és közforgalmú intézmények működését korlátozhatja,
c) magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet, és ott tartózkodhat,
d) területet, épületet lezárhat, és megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen vagy onnan távozzék, illetve az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti.”
3. § Az Rtv. 37. §-ában a „veszélyhelyzet megszüntetése érdekében” szövegrész helyébe a „veszélyhelyzet megszüntetése, továbbá az államhatár védelme érdekében” szöveg lép.
4. § A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 36. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A Honvédség fegyverhasználati joggal látja el a következő feladatokat:)
„h) a menedékjogról szóló törvény szerinti tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején közreműködés az államhatár őrzésében, az államhatár rendjét közvetlenül veszélyeztető konfliktushelyzet és a tömeges méretű migráció kezeléséhez szükséges intézkedések végrehajtásában, valamint az államhatár rendje ellen irányuló erőszakos cselekmények elhárításában.”
5. § (1) A Hvt. 37. §-a a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti közreműködés során a Honvédség a rendőrség feladat- és hatáskörét nem vonhatja el.
(1b) A 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti közreműködés során a katona kizárólag a menedékjogról szóló törvény szerinti tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet kihirdető kormányrendeletben meghatározott területen – e törvényben meghatározottak szerint – segítheti a rendőr feladatainak ellátását.”
(2) A Hvt. 37. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A 36. § (1) bekezdés h) pontja, valamint a 36. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közreműködői feladatukat az abban résztvevő honvédségi szervezetek katonai függelmi rendszerben, saját parancsnokaik vezetésével hajtják végre.
(3) A 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti közreműködői feladat során meg kell határozni az igénybevétel pontos célját, időtartamát, a kirendelt erők feladatait, létszámát és eszközeit, fegyverzetét, továbbá földrajzilag körülírt területét. A 36. § (1) bekezdés h) pontjában és a 36. § (2) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére alárendelt szervezeteitől legfeljebb 200 fő 21 napi időtartamot meg nem haladó igénybevételéről a Honvéd Vezérkar főnöke, az ezt meghaladó létszámú vagy időtartamú igénybevételről a honvédelemért felelős miniszter dönt. A 3000 főt meghaladó igénybevételről a honvédelemért felelős miniszter – a döntéssel egyidejűleg – az Országgyűlés honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottságát tájékoztatja.”
6. § A Hvt. 54. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A katonai szervezetek objektumait, létesítményeit, szállítmányait, javait fontosságuknak megfelelően őrizni, személyi állományát pedig védelmezni kell. A Honvédség által védendő, kijelölt létesítményeket a Honvédség kormányrendeletben meghatározottak szerint őrzi. Az őrzés katonai erővel, fegyveres biztonsági őrséggel, technikai rendszer telepítésével, őrkutyákkal, és ezek kombinált alkalmazásával biztosítható.”
7. § A Hvt. a követkző 35/B. alcímmel egészül ki:
„35/B. A katona tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben való közreműködése
54/D. § (1) A 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti feladatra vezényelt katona – e törvény rendelkezéseitől eltérően –
a) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 29–32. §-ában, 33. § (1) bekezdés a) és f) pontjában, 33. § (2) bekezdés a)–b) és f) pontjában, 35–36. §-ában, 37. § a) és e) pontjában, továbbá 42–43. §-ában meghatározottak szerint jogosult intézkedni, illetve kényszerítő eszközt alkalmazni, valamint
b) a jogszabályban meghatározott feladatának ellátása során a közúti forgalmat irányíthatja, korlátozhatja, illetve szüneteltetheti.
(2) Ha a katona az (1) bekezdés szerinti rendőri intézkedés végrehajtásában közreműködik, eljárására az Rtv.-ben meghatározott szabályok az irányadóak. A katona intézkedésének a jogszerűségét az e törvényben meghatározottak szerint kell vizsgálni.
(3) A 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti feladat
a) végrehajtására vezényelt katonát nem terheli az e törvény szerinti fegyverhasználati kötelezettség,
b) végrehajtására vezényelt katona – ha más kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség – bárkivel szemben testi sérülés okozására alkalmas, e törvényben meghatározottaktól eltérő, más kényszerítő eszközt is használhat, azonban annak használata nem irányulhat az emberi élet kioltására, és
c) végrehajtása során nem minősül lőfegyverhasználatnak a gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló lőfegyverrel vagy az e célra szolgáló egyéb kilövő eszközzel történő célba juttatása.”
8. § A Hvt. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kényszerítő eszköz alkalmazását a szolgálati elöljárónak haladéktalanul jelenteni kell, aki a kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét köteles megvizsgálni, majd – a műveleti területen, valamint a 36. § (1) bekezdés h) pontja szerinti feladat végrehajtása során végzett katonai tevékenység kivételével – álláspontjáról a kényszerítő eszköz alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítő eszközt utasításra alkalmazták, a jelentés megtétele az utasítást adó elöljáró kötelezettsége, és annak jogszerűségéről a Honvéd Vezérkar főnöke foglal állást.”
9. § A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állomány tagja a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 36. § (1) bekezdés a), b) és f) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot önfeláldozásig terjedő bátorsággal köteles végrehajtani. A Hvt. 36. § (1) bekezdés c)–e), g) és h) pontjában és (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot az állomány tagja akkor is köteles teljesíteni, ha az az életét vagy a testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyezteti.”
10. § Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
11. § E törvény
a) 1. alcíme az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése alapján,
b) 2. alcíme az Alaptörvény 45. cikk (5) bekezdése alapján
sarkalatosnak minősül.