Az Országgyűlés
– annak érdekében, hogy az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságainak szétválasztása folytatódjon, az állam vállalkozási vagyona pedig lényegesen csökkenjen, s mindehhez megfelelő szervezeti keretek és módszerek álljanak rendelkezésre,
– a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (Át.) 15. §-ának végrehajtásaként
az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: Vagyonügynökség) az Országgyűlés felügyelete alatt álló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szerv, amely a hozzá tartozó állami vagyon (7. §) tekintetében az állam tulajdonosi jogait gyakorolja.
(2) A Vagyonügynökség szervezetének költségvetését el kell különíteni a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon nyilvántartásától, valamint a Vagyonügynökség bevételeitől és kiadásaitól.
(3) A Vagyonügynökség tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
2. § (1) A Vagyonügynökség működését tizenegy tagú igazgatótanács irányítja, amelynek döntései a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójára kötelezők. Az igazgatótanács saját tagjai közül elnököt választ.
(2) Az igazgatótanács tagjai közül öt fő képviseleti alapon, hat fő választás útján vesz részt az igazgatótanácsban. Az öt személynek a következő területeket kell képviselnie:
– egy fő a környezetvédelmi társadalmi szervezetek képviselője,
– egy fő a szakszervezetek képviselője,
– egy fő a munkaadók érdekképviseleti szervének képviselője,
– egy fő a társadalombiztosítás képviselője,
– egy fő a vagyonkezelő szervezetek képviselője.
(3) Az igazgatótanács a működési szabályzatát maga állapítja meg.
(4) Az igazgatótanács tagjai a Vagyonügynökséggel munkaviszonyban és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak.
3. § (1) A Vagyonügynökség igazgatótanácsának tagjait az Országgyűlés választja meg öt évre, menti fel, valamint megállapítja díjazásukat.
(2) Az igazgatótanács tagjaira – a 2. § (2) bekezdésében említett személyek kivételével – az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsága tesz javaslatot.
(3) Az illetékes szervezetek maguk közül választják meg a tevékenységi körüket képviselő személyt, majd ezt követően terjesztik az öt személyre vonatkozó javaslatukat az Országgyűlés elé.
4. § (1) A Vagyonügynökség szervezetét az ügyvezető igazgató vezeti, a hatályos jogszabályok, a vagyonpolitikai irányelvek (34. §) és az igazgatótanács döntéseinek keretei között.
(2) A Vagyonügynökségnek az eljárási szabályokat is magába foglaló működési szabályzatát az Országgyűlés hagyja jóvá.
5. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját az Országgyűlés által megbízott jelölő bizottság javaslata alapján az Országgyűlés választja meg öt évre és menti fel. Megbízatása meghosszabbítható. Az ügyvezető igazgató illetményét első esetben a Terv- és Költségvetési Bizottság javaslata alapján, a továbbiakban az igazgatótanács javaslata alapján az Országgyűlés határozza meg.
(2) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját és az igazgatótanács tagjait megbízatásuk időtartama alatt az Országgyűlés – az igazgatótanács elnökének vagy az Állami Számvevőszék elnökének javaslatára – menti fel. A felmentéshez az Országgyűlés minősített többségű szavazati aránya szükséges.
6. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója és a működési szabályzatban meghatározott alkalmazottai más kereső foglalkozást – a művészeti, tudományos és oktatási tevékenység kivételével – nem folytathatnak, gazdasági társaságnál vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok és állandó könyvvizsgálók nem lehetnek.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdasági társaság ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak [Ptk. 685. § b) pont] érdekeltsége van. Ezt a rendelkezést a Vagyonügynökség igazgatótanácsának tagjaira is alkalmazni kell.
7. § E törvény alapján a Vagyonügynökséghez tartoznak:
a) az Át. alapján gazdasági társasággá átalakult állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek vagyonából:
aa) államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv esetében valamennyi – külső vállalkozók tulajdonába nem került – üzletrész és részvény;
ab) vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működött állami vállalat esetében a törzstőkéből (alaptőkéből) a vagyonmérlegben szereplő vállalati vagyonra eső rész húsz százalékának megfelelő üzletrész (részvény), illetőleg a megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] szerinti hányad, továbbá azok az üzletrészek (részvények) – az értékesítés jogát nem érintve –, amelyeket a gazdasági társaság az Át. 23. §-ának (1) bekezdése alapján értékesítés céljából magánál tarthat;
b) az a) pont alá nem tartozó gazdasági társaságokban működő az a vagyon, amely már az Át. hatálybalépése előtt az állam tulajdonában volt, és e törvény hatálybalépésekor is az állam tulajdonában van;
c) az állami gazdálkodó szervezetek felszámolása után az állam tulajdonában maradó vagyontárgyak, továbbá minden olyan állami vagyon, amit külön törvény vagy országgyűlési határozat a Vagyonügynökséghez utal.
8. § Nem tartozik a Vagyonügynökséghez:
a) a költségvetési szerveknek az általuk jóléti és üzemeltetési célra alapított gazdasági társaságokban lévő vagyona;
b) az állami vállalatoknak és az egyéb állami gazdálkodó szervezeteknek gazdasági társaságokban lévő vagyona.
9. § (1) Külön törvény rendelkezik:
a) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló állami gazdálkodó szervezetek vagyona tekintetében és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész tekintetében a tulajdonjogról, továbbá
b) a Magyar Nemzeti Bank állami tulajdonban álló részvényei tekintetében az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában és a 7. §-ban nem említett állami vagyon tekintetében az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról külön jogszabályok rendelkeznek.
10. § (1) A Vagyonügynökség feladatai a következők:
a) a hozzá tartozó állami vagyon (7. §) átvétele, nyilvántartása;
b) az állami vagyonkezelő szervezetet az Át. és e törvény szerint megillető jogok gyakorlása;
c) gondoskodás a hozzá tartozó állami vagyon hasznosításáról, hasznosulásának méréséről és ellenőrzéséről;
d) állami vállalatok tekintetében az alapító szervet megillető jogok gyakorlása e törvény keretei között;
e) vállalati tanács, illetőleg a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működő állami vállalat államigazgatási felügyelet alá vonása;
f) gondoskodás az előző pont alapján államigazgatási felügyelet alá vont vállalat értékesítésre (hasznosításra) való előkészítéséről;
g) az állami vagyon értékesítésével összefüggő vizsgálatok elvégzése, az arra vonatkozó döntések előkészítése, közreműködés a végrehajtásban;
h) kivételesen és átmenetileg közvetlen vagyonkezelés;
i) a vagyonpolitikai irányelvek tervezetének kidolgozása, előterjesztése az Országgyűléshez, az irányelvek végrehajtása;
j) évente beszámolás az Országgyűlésnek a Vagyonügynökség tevékenységéről;
k) az állami vagyonnal kapcsolatos minden olyan feladat ellátása, amellyel törvény vagy az Országgyűlés határozata a Vagyonügynökséget megbízza.
(2) Az (1) bekezdés d), e), f) és g) pontjaiban foglalt jogait a Vagyonügynökség az alapító szerv véleményének meghallgatásával gyakorolja.
11. § A Vagyonügynökség – az e törvény szerinti kivételekkel – gazdálkodási tevékenységet közvetlenül nem folytathat; köteles az átvett állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról mielőbb gondoskodni.
12. § (1) A Vagyonügynökséget illetik meg az alapítói jogok az Át. 16. §-ának (1)–(2) bekezdésében, 25. §-ának (2)–(3) bekezdésében, továbbá az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (Vt.) 42/A. §-ában szabályozott esetekben. A Vt. 42. §-ának (2) bekezdésében szabályozott megszüntetési jog a Vagyonügynökséget is megilleti.
(2) A Vagyonügynökség az (1) bekezdés szerinti alapítói jogok gyakorlása keretében a vállalatra bízott vagyont – társaság alapítása és értékesítés céljából – elvonhatja. Ennek során a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 32. §-át nem kell alkalmazni.
(3) A vagyon elvonása esetében az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért – az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában – a Vagyonügynökség kezesként felel. Az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a Vagyonügynökség tartozik felelősséggel. Ezek a rendelkezések nem érintik a Vt. 27. §-a (3) bekezdésének szabályát.
13. § (1) A Vagyonügynökség az Át. 17. §-ának (2) bekezdése alapján hozzá megküldött átalakulási tervről, könyvviteli és vagyonmérlegről – a piac fejlesztése és az állam tulajdonosi érdekeinek védelme szempontjából – véleményt nyilvánít, és szükség esetén javaslatokat tesz az átalakuló vállalat részére.
(2) Ha az átalakuló vállalat és a Vagyonügynökség között az átalakulás feltételeire és módjára vonatkozó megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] a törvényben előírt vagy a felek által meghatározott határidőn belül létrejön, az átalakulást annak megfelelően kell végrehajtani. Ezt a Vagyonügynökség ellenőrzi.
(3) Ha az átalakuló vállalat a megállapodástól eltér, a Vagyonügynökség a megállapodást azonnali hatállyal felmondhatja; ebben az esetben az átalakulást csak az Át. szabályai szerint lehet végrehajtani.
(4) Ha az átalakulás a társadalom érdekeit nyilvánvalóan sérti, vagy a nemzetgazdaság megkárosítására vezet, a Vagyonügynökség – az átalakulási terv kézhezvételétől számított hatvan napon belül – az átalakulást megtiltja. A vállalat – a határozat közlésétől számított harminc napon belül – kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálását.
14. § (1) Ha az átalakulást követő három év alatt a gazdasági társaság az üzletrészeket (részvényeket) úgy kívánja értékesíteni, hogy az az állam tulajdonosi érdekeinek sérelmével jár, a Vagyonügynökség a szóban forgó üzletrészeket (részvényeket) magához vonhatja, az Át. szerint a gazdasági társaságnak járó hányad megfizetése ellenében. Ennek összegét az ajánlati ár alapján kell meghatározni.
(2) Az átalakulást követő három év alatt tervezett értékesítést a Vagyonügynökséghez be kell jelenteni. Az ügylet a bejelentett feltételekkel megköthető, ha a Vagyonügynökség a bejelentés kézhezvételétől számított harminc napon belül nem él az (1) bekezdés szerinti jogával.
15. § Az állami szanálásról szóló 79/1988. (XII. 7.) MT rendeletben részére biztosított jogokat a pénzügyminiszter a Vagyonügynökséghez tartozó vagyon tekintetében a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójával egyetértésben gyakorolja.
16. § (1) Ha az alapítói jogok a Vagyonügynökséget illetik meg, a vállalathoz a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója – a hatékonyabb működés megvalósítása és a későbbi értékesítés előkészítése (reorganizáció) érdekében – vállalati biztost rendelhet ki.
(2) A vállalati biztos a vállalatot a Vagyonügynökség közvetlen irányítása és utasításai szerint vezeti.
17. § A Vagyonügynökség bevételi forrásai különösen:
a) a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon hozadéka (osztaléka, az utána járó részesedés), ide nem értve az állami vállalatból alakult gazdasági társaság által magánál tartott üzletrészek (részvények) után az államot megillető részesedést;
b) a bérbeadás útján hasznosított állami vagyon után fizetett bérleti díj;
c) államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv vagyonából a Vagyonügynökség vagy az általa megbízott vagyonkezelő, a tröszt, illetőleg az alapító szerv által értékesített vagyonrész ellenértékének száz százaléka;
d) vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) által értékesített üzletrészek (részvények) ellenértékének nyolcvan százaléka, illetőleg a megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] szerinti hányada.
18. § A Vagyonügynökség a bevételeiből különösen a következő célokra teljesíthet kiadásokat:
a) a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon hozadékának átengedése gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pont] és egyéni vállalkozók részére, a vagyonpolitikai irányelvek keretei között;
b) a vagyonkezelők részére fizetendő díj és a hozamkövetelmények túlteljesítése esetén részükre járó részesedés;
c) az értékesítésért járó jutalék;
d) a reorganizáció [16. § (1) bekezdés] költségei;
e) az átmenetileg közvetlenül folytatott vagyonkezelés költségei;
f) befizetés az államadósság csökkentésére, a vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően;
g) befizetés külön törvényben meghatározott más célokra.
19. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója évente – az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztéssel egyidejűleg – köteles az Országgyűlésnek beszámolni a Vagyonügynökség tevékenységéről, a hozzá tartozó állami vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményéről és a vagyonpolitikai irányelvek végrehajtásáról.
(2) A beszámoló keretében az ügyvezető igazgató köteles kimutatni – a Vagyonügynökség költségvetésétől elkülönítve – a Vagyonügynökség bevételeit és kiadásait. A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon alakulásáról vagyonkimutatást kell készíteni és a beszámolóval együtt előterjeszteni.
(3) A beszámolóhoz mellékelni kell az Állami Számvevőszék elnökének jelentését a Vagyonügynökség tevékenységéről.
20. § (1) Az állam vállalkozásokban működő vagyonát (a továbbiakban: állami vagyon) bármely belföldi és külföldi jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó kezelheti, ha az erre irányuló pályázat megnyerése alapján a vele a Vagyonügynökség vagy az általa megbízott vagyonkezelő a kezelésre – e fejezet 4. címében foglalt rendelkezések szerint – szerződést köt.
(2) Külföldi tekintetében az 1988. évi XXIV. törvényt is megfelelően alkalmazni kell.
21. § Az állami vagyon kezelésbe és bérbe adása, annak értékesítése, továbbá mindezekkel való megbízás pályázat útján történik. Ennek során a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendeletet nem kell alkalmazni.
22. § (1) A pályázatot a Vagyonügynökség írja ki és két országos napilapban – a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább hét nappal megelőzően – meghirdeti. A pályázatok nyilvánosak, kivéve ha a Vagyonügynökség igazgatótanácsa zártkörű (meghívásos) pályázat kiírásához hozzájárul. Ez utóbbi esetben az érdekelteket közvetlenül kell a pályázatra felhívni.
(2) A pályázati felhívásban meg kell jelölni a kezelésbe adandó vagyonrészt (üzletrészt, részvényeket) és annak értékét, a kezelési feltételeket, az üzletpolitikára vonatkozó követelményeket, valamint a pályázatok benyújtásának helyét és határidejét, amely tizenöt napnál kevesebb nem lehet. Ha a pályázat gazdálkodó szervezet teljes vagy részleges értékesítésére irányul, a hirdetménynek a fontosabb mérlegadatokat és az eladási irányárat is tartalmaznia kell. Értékpapírok értékesítésére az erre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell.
(3) A meghirdetett vagyonrészek értékét a Vagyonügynökség nyilvántartott szakértővel köteles megállapíttatni.
(4) A pályázat eredményéről a Vagyonügynökség igazgatótanácsa dönt.
23. § (1) A Vagyonügynökség csak azzal a pályázóval köthet szerződést, aki a pályázatot megnyerte. Külföldi pályázó esetében a szerződés érvényességének feltétele, hogy a pályázó belföldön gazdasági társaságot alapítson.
(2) Egyenértékű feltételek vállalása esetében a pályázók közül előnyben kell részesíteni ebben a sorrendben:
a) a vagyonkezelőt,
b) a vagyonkezelési szerződés megszűnése esetében a korábbi vagyonkezelőt, feltéve, hogy a szerződés nem a vagyonkezelőnek felróható okból szűnt meg,
c) az érintett gazdasági társaságnak a dolgozóját, mint egyéni vállalkozót,
d) az érintett gazdasági társaság dolgozói által a kezelésre alapítandó gazdasági társaságot vagy szövetkezetet,
e) az érintett gazdasági társaság alkalmazotti részvényvásárlási programjában résztvevőket.
(3) A Vagyonügynökség a pályázatok eredményét és annak megfelelően a kezelésbe adás, bérbeadás, értékesítés vagy értékesítési megbízás megtörténtét ugyanabban a két országos napilapban a döntés indokolásával együtt haladéktalanul közzéteszi. Zártkörű (meghívásos) pályázat esetében ezeket az adatokat a pályázókkal közvetlenül kell ismertetni.
24. § A Vagyonügynökség az állami vagyont szerződéssel a 25–26. § szerint elidegenítheti, vagy kivételesen – ha az elidegenítés feltételei kedvezőtlenek lennének, vagy az egyébként nem indokolt – a 27–30. § szerint kezelésbe adhatja.
25. § (1) A Vagyonügynökség jogosult az állami vagyont – a vagyonpolitikai irányelvek keretei között – értékesíteni.
(2) Állami vagyon bármely belföldi és külföldi természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó részére értékesíthető.
26. § A Vagyonügynökség jogosult – a vagyonpolitikai irányelvek keretei között – állami vagyont ellenérték nélkül a Társadalombiztosítási Alap és más szervezetek tulajdonába adni. Ezzel egyidejűleg a számukra nyújtott költségvetési támogatás megfelelő mértékben csökkenthető.
27. § (1) A Vagyonügynökség az állami vagyon kezelésére a pályázatok nyerteseivel szerződéseket (28–30. §) köt. A szerződések tartalmát a felek szabadon állapítják meg, e törvény, más jogszabályok, a közzétett pályázati feltételek és a benyújtott pályázat keretei között.
(2) A vagyonkezelési szerződés időtartama tíz évnél hosszabb nem lehet.
28. § (1) A vagyonkezelési vállalkozási szerződésben a vagyonkezelő vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat – az elidegenítés jogát kivéve – oly módon, hogy a vagyon után előre meghatározott hozadék (osztalék, részesedés stb.) elérését vállalja, valamint kötelezettséget vállal a vagyonérték szerződésben meghatározott szintjének megtartására vagy elérésére.
(2) A Vagyonügynökség és a vagyonkezelő megállapodhatnak abban, hogy a Vagyonügynökség a hozadék egy részét a kezelőnek átengedi, ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között utalni kell.
(3) Erre a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyvnek a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
29. § (1) A vagyonkezelési bérleti szerződésben a vagyonkezelő vállalja a Vagyonügynökség részére díj fizetését, valamint a vagyonérték szerződésben meghatározott szinten tartását; ennek ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat, az elidegenítés jogát kivéve.
(2) A Vagyonügynökség és a vagyonkezelő megállapodhatnak abban, hogy a vagyonkezelő a vagyon hozadékának meghatározott részét a Vagyonügynökségnek átengedi.
(3) Erre a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyvnek a dologbérletre vagy a haszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
30. § (1) A portfólió vagyonkezelési szerződésben a vagyonkezelő vállalja, hogy a Vagyonügynökség által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat – ideértve az elidegenítés jogát is – oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék és/vagy vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget.
(2) A Vagyonügynökség és a vagyonkezelő a hozadék megosztásában megállapodhatnak; ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között utalni kell.
(3) Erre a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyvnek a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
31. § (1) A vagyonkezelő az általa kezelt vagyon után járó hozadékot úgy számolja el, mintha a kezelt vagyon az ő tulajdonában állna, ideértve a Vagyonügynökség által átengedett hozadékot is.
(2) A vagyonkezelő a Vagyonügynökség által fizetett díjat árbevételként, a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kiadásait (a Vagyonügynökség részére fizetett díjat, stb.) pedig költségként számolhatja el.
32. § A vagyonkezelő a jogviszony fennállása alatt az általa kezelt vagyonrésznek a Vagyonügynökségtől történő megvásárlását kezdeményezheti.
33. § Az állami vagyon kezelésére kötött szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését zálogjoggal, óvadékkal, készfizető kezességgel vagy más módon kell biztosítani. E biztosítékok együttesen is alkalmazhatók.
34. § (1) A vagyonpolitikai irányelvekben a következő évre vonatkozóan meg kell határozni különösen:
a) az állam vállalkozásokban működő vagyona értékesítésének kereteit és feltételeit;
b) a Vagyonügynökség előző évi bevételei felhasználásának módját (az állami költségvetésbe való befizetés, az államadósság csökkentése és a gazdálkodó szervezetek részére történő átengedés arányát stb.).
(2) Az irányelveket a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója – az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői véleményének meghallgatásával – dolgozza ki és terjeszti a következő évi állami költségvetéssel egyidejűleg az Országgyűlés elé.
(3) Az Országgyűlés az irányelvekről határozatot hoz.
35. § Az alapító szerv az e törvény hatálybalépése előtt átalakult vállalatoktól megkapott állami vagyonrészeket köteles a Vagyonügynökségnek 1990. április 30. napjáig átadni.
36. § A Vagyonügynökség első igazgatótanácsának megválasztásáig az Országgyűlés gyakorolja az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 42/A. §-a (3) bekezdésében az igazgatótanács részére megállapított jogkört. Az igazgatótanács többi jogait az említett időpontig az ügyvezető igazgató gyakorolja.
37. § A 9. § (1) bekezdés a) pontjában említett törvény hatálybalépéséig az állami vagyonkezelő szervezeteknek az Át.-ban szabályozott jogait az alapító szervek gyakorolják e törvény alkalmazásával a 9. § (1) bekezdés a) pontjában említett vagyon (vagyonrész) tekintetében.
38. § A vagyonkezelő jogosult cégtábláján és üzleti levelezésében „az Állami Vagyonügynökség megbízottja” megjelölést feltüntetni.
39. § A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon tekintetében a földről szóló 1987. évi I. törvény 11. §-a (1) bekezdésének második mondata és 12. §-a nem alkalmazható.
40. § (1) Ez a törvény az 1990. évi március hó 1. napján lép hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével:
a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (Mt.) 10/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a munkáltató szervezeti és működési szabályzatát (ügyrendjét), továbbá az átszervezésre, átalakításra és korszerűsítésre vonatkozó tervezeteket”;
b) az Mt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az állami vállalatok igazgatói az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a vállalatnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek.”
c) a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet 34. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Vt. 43. §-ának (2) bekezdése e törvény 7. §-a c) pontjának megfelelően módosul;
d) a Vt.-nek az 1989. évi XIV. törvény 14. §-ával megállapított 42/A. §-a (3) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Minisztertanács vagy az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának javaslatára az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa – a vagyonpolitikai irányelvek keretei között – elrendelheti a vállalati tanács, illetőleg a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetése alatt álló vállalatnak államigazgatási felügyelet alá vonását abból a célból, hogy azt egy éven belül gazdasági társasággá átalakítsák.”;
e) az Át. 17. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a vállalati tanács (közgyűlés, küldöttgyűlés) az átalakulás mellett döntött, a vállalat köteles az átalakulási tervet, a könyvviteli mérleget és a vagyonmérleget az állami vagyonkezelő szervezetnek megküldeni.”;
f) az állami szanálásról szóló 79/1988. (XII. 7.) MT rendelet e törvény 15. §-ának megfelelően kiegészül.
