A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul:
1. § A T. a következő 58. §-sal egészül ki:
„58. § (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat.
(2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.
(3) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
(4) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (3) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.”
2. § A T. a következő 59. §-sal egészül ki:
„59. § Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.”
3. § A T. a következő 60. §-sal egészül ki:
„60. § (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a hatvanadik, nő az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy
b) rokkant, vagy
c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tizenöt éven belül bekövetkezik.”
4. § A T. a következő 62. §-sal egészül ki:
„62. § (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - a korkedvezményes életkort kivéve - már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - bármelyikük korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek.”
5. § A T. a következő 63. §-sal egészül ki:
„63. § (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha házastársától ennek haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett személy részére állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha
a) házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül bekövetkeztek.”
6. § A T. a következő 65. §-sal egészül ki:
„65. § (1) Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghaltat öregségi nyugdíjként, illetőleg III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna.
(2) A 63. § (1) bekezdése alapján megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.”
7. § A T. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
„65/A. § Ha az özvegyi nyugdíjra, baleseti özvegyi nyugdíjra jogosultat öregségi, rokkantsági nyugdíj, vagy baleseti nyugellátás is megilleti, e két ellátás külön jogszabályban meghatározott határösszegig együttesen folyósítható. A határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a sajátjogú nyugdíj megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján folyósított járadékrészt, az ösztönző nyugdíjpótlékot, továbbá azokat az összegeket, amelyek folyósítását külön jogszabály - ide nem értve a nyugdíjak emelésére, kiegészítésére vonatkozó korábbi külön jogszabályokat - a határösszegen felül is lehetővé teszi.”
8. § A T. a következő 66. §-sal egészül ki:
„66. § (1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.
(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.”
9. § A T. a következő 67. §-sal egészül ki:
„67. § (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt.
(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant.
(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.”
10. § A T. a következő 68. §-sal egészül ki:
„68. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül bekövetkezik.
(2) A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha
a) az igénylő a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és
b) az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.”
11. § A T. 95. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95. § A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy
a) a hozzátartozót a baleseti nyugellátás szolgálati időre tekintet nélkül megilleti,
b) az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegyen maradt házastársnak - életkorára, egészségi állapotára, valamint az árvaellátásra jogosult gyermekek számára tekintet nélkül - állandó özvegyi nyugdíj jár.”
12. § Ez a törvény 1991. január 1-jén lép hatályba.
